2018. április 10. 17:55 - supermario4ever

(Elő)Születésnapi ajándék

img_20180403_200126.jpgIgyekeztem úgy írni a címet, hogy érzékeltessem, hogy ez nem olyan, hogy ezt megvettem másfél héttel a születésnapom előtt, és aznap lesz majd más, hanem ez az ajándék. Már akkor megfogadtam magamban, amikor láttam, hogy a Pokémon Gold / Silver és később a Crystal játékokat dobozos formában is kiadják, akkor így fogom megvenni. A Gold meg is lett, a másik kettőt is be fogom szerezni. Az Allee-ban levő Videojátékbolt.hu boltban ("oldalon"-t írtam először, megtévesztő, hogy egy üzletnek egy weboldal a neve) vettem meg. Itt találkoztam ug-val, hogy visszaadja a Nintendo GameCube-ot. El akartam hívni magammal, de pár perc beszélgetés után ment is, mert a Twitches Streamjéhez még elő kellett készülnie, így egyedül mentem. Érdekes volt, hogy a BestByte-on belül van a konzolbolt. Szép kínálatuk volt Nintendo játékokból, ami meglepett a Super Nintendo konzol formájú füzet. Még ha licenszelt termék is, akkor is számítottam, hogy drága lehet. Nem is okoztak csalódást, 1.990 forint volt. Így maradtam csak a Pokémonnál. Örültem neki, még akkor is, ha tudtam, hogy csak a letöltőkód kis papírja van a dobozában. Ez a doboz eredeti Nintendo, így ugyanúgy beleillik a gyűjteménybe, mint bármelyik másik Nintendo szerzemény.

A játékkal még nem játszottam sokat, épp csak ránéztem. Cyndaquilt választottam ki kezdőpokémonnak. Megvan a tervem, hogy a Goldban Cyndaquil lesz a kezdőpokémon, a Silverben Chikorita, a Crystalban pedig Totodile. Szín alapján hoztam meg ezt a döntést. Ha jól emlékszem a dobozokra, a Silver olyan zöldes-kékes-szürkés (meg nem tudom mondani, milyen színű, ha nem akarom az ezüstnek mondani), a Gold sárgás, míg a Crystal inkább kék színű, így annál volt egyértelmű, hogy az lesz a 2. generáció vízijátéka, a Gold meg inkább a pirosra hajaz, így az lesz a tűz, a Silverbe pedig talán bele lehet erőltetni egy kis zöldet (nem kell színvaknak kikiáltani, tudom, hogy nincs benne, csak indokot keresek, hogy miért lehetne az a füves játék), így az lesz a Fűpokémonos játék. A Golddal még nem játszottam sokat, mert most másra fókuszálok. Elkezdtem, ismerkedtem vele, nagyon tetszik, de egyelőre 20 perces mentés van benne. Lesz az 20 óra, de akár a többszöröse is.

Címkék: Pokémon Gold
Szólj hozzá!
2018. április 05. 21:17 - supermario4ever

Az egyes számú játékos készen áll

ready_player_one.jpegTegnap elhívott bagszi moziba, hogy nézzük meg a Ready Player One című filmet. Tudtam róla, hogy van, meg videojátékos cucc, de valahogy nem foglalkoztatott a dolog, mert az előző ilyen nagy gamer-film, a Pixel sem jött be, ami talán nem is csoda. De azért nem akartam megnézni magamtól, mert kezd olyan érzésem lenni, hogy eleddig nem nagyon voltak videojátékos filmek, és most hirtelen megszaporodnak. Csak nem hirtelen pénzt kezdtek el látni a dologban ott Hollywoodban, mert az eSport is egyre inkább teret nyer magának? De mivel régen voltam moziban (nagyon ritkán járok), ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek. A WestEnd-be mentünk. Megnéztem, mikor kezdődnek az előadások, szent meggyőződésem volt, hogy a 18 órási vetítésre megyünk, de igencsak nagyot néztem, amikor megtudtam, hogy a 20.50-esre megyünk. Végülis éjszakai járatokkal is haza lehet jutni.

Bagszi mellett velünk volt még Ancsi is, akinek örültem, mert alsó hangon 6 éve láttam őt utoljára. El is beszélgettünk, jó volt, hogy tudtunk úgy beszélgetni, mintha nem is telt volna el sok idő az utolsó találkozásunk óta. Még a Save Game-es csapatból voltak néhányan. Ancsi egyébként annak ellenére, hogy nem nagy videojátékos, teljesen bele van zúgva a filmbe, és a könyvet is olvasta. Nagyon ajánlotta. A film meg mindenki másnak tetszett. Én meg maradok kivétel, mert nekem nem jött be.

Több ok miatt sem tetszett. Egyrészt mert olyan korból vettek át döntő többségében játékokat, amikor még nem játszottam, a '80-as évekből. De nemcsak a játékok voltak ebből a korszakból, hanem zenék, és a filmbéli utalások is onnan voltak elsősorban. Zenékben jártas vagyok, sokat felismertem közülük, de filmekben, és nagyon régi játékokban nem igazán. A Nintendo előtt Commodore Plus/4-es számítógépen játszottam, valamint volt egy Atari gépünk is. De nem az a kazettás (ami a filmben is látható volt), hanem az, amelyikbe már be voltak építve a játékok, tehát az "újragondolt" változat. Ez olyan volt, hogy négy kis kar állt ki a gépről, és a másodikkal lehetett játékot választani. De homályosak az emlékeim, hogy mikkel játszottam. Volt egy repülős játék, meg egy síelős, mondjuk a békás jobban megmaradt bennem, ahol legyeket kellett elkapni, de ennyi az össz Ataris emlékem. Az igazán nagy hatást a Nintendo gyakorolta rám, azért éltem sokáig csak a Nintendóban, ha videojátékokról van szó, és ezért van az, hogy számomra a Commodore 64 is már túlzottan régi gép, nekem az már történelem. És mivel a '80-as évek voltak elsősorban fókuszban, ezért sok utalást nem vettem észre, és meglepetten néztem körbe, hogy mit nevet a közönség, semmi vicces nem volt. Aztán pár perc múlva, hogy itt is nevetnem kellett volna? ... Egy idő után már szabályosan kirekesztettnek éreztem magam azon kis csoporton belül is, akivel együtt néztem a filmet, mert szinte semmit nem értettem, így már kifejezetten rossz érzés volt nézni. A másik korszak, amit elővesz, a mi jelenünk, a VR, ennek erőteljesen továbbfejlesztett változata, hiszen a 2045-ben játszódik a film. Sajnos ezzel is meg vagyok lőve, mert a VR-ben sem vagyok érdekelt. Soha nem vettem a fejemre VR-sisakot, és nem volt indíttatásom, hogy valaha is kipróbáljam. Ami késik az ugyan nem múlik, de ebből a szempontból is rosszkor jött a film. Hírből ismerek néhány játékot, például a Overwatchot felismertem, az kifejezetten tetszett.

Valószínűleg jobban tetszett volna a film, ha jártas lennék a Nintendo előtti videojátékos világban. De a másik dolog, ami nem tetszett, a klisés történet. Annyi animét láttam már, ahol szerencsétlen tinédzserből csinálnak hőst, hogy túlzottan tipikus már a dolog, ezt filmben is látni. Nem is tudtam azonosulni a főszereplő sráccal, így nem is ragadott meg a történet. A közepe fele ránéztem az órámra, és döbbenten láttam, hogy még csak 1 óra telt el a filmből. Erősen gondolkodtam azon, hogy kimegyek, mert még 1 óra 20 percet itt végigülni, mint egy kisgyerek, aki unalmában nem tudja, hogy mit csináljon, azért arra drága az időm. De sajnos a mozijegy is drága volt, az lenne a nagyobb kár, ha az veszne el, ezért ott maradtam a végéig. Tehát nemcsak az volt a baj, hogy nem értettem az utalások nagyrészét, hanem a történet klisés mivoltát sem tudtam megbocsájtani magamban. Amikor hazajöttem, olvastam kritikákat a filmről. Mindenki dicsérte, még a klisés sztorit is elnézték, ez nem én vagyok. A főgonosz is kiszámítható volt, tudható volt, hogy mit fog csinálni, és hogy az adott szituáció hogy fog végződni. De hogy pozitívumokat is említsek, a szabadulás az IOI-ból tetszett, meg az aláírós "ceremónia" is érdekes volt, meg amikor hősünk találkozott Halliday-jel a programozóval gyerekkorában, és az idős korában is egyszerre. Úgyhogy voltak jó és emlékezetes jelenetek, de az autós üldözés is inkább olyan volt, hogy ne erőltessük. Tudható, hogy mi lesz a vége, és a kivitelezésben sem érzékeltem semmi váratlant, meglepőt. De hogy mennyire nem vagyok jártas a Nintendo előtti konzolokban, az is jól jelzi, hogy fogalmam sincs arról, hogy a film végén a gyerek Halliday melyik konzol joystick-ját fogja a kezében. Gondolom, hogy az Atari lehet, de olyat még életemben nem láttam.

Úgyhogy nekem nem jött be a film. Részint mert nem értettem a sok utalást, mondjuk erre azt, hogy ez az én bajom. De az már inkább a film baja, hogy nem is tudott rávenni arra, hogy érdeklődjek a '80-as évek videojátékos kultúrája miatt. Mert előfordult nem egyszer, hogy például valami ismerőstől, baráttól, olyan írást olvastam, aminek irányában nem voltam érdekelt, de mivel ő írta, elolvastam. És képes volt inspirálóan megírni, hogy egyrészt érdemes volt elolvasni, másrészt meg felkeltette az érdeklődésemet az adott téma irányába. De ugyanígy ismertebb embereknél is előfordulhat ugyanez, hogy valami miatt szeretem, tisztelem a munkájukat, de megszólaltak olyan stílusban, ami annyira nem érdekel, de azt érdeklődéssel olvastam / néztem / hallgattam. Ezzel szemben ez a film olyan, mintha csak azokhoz akarna szólni, akik jártasak a '80-as években. Mentség vagy nem mentség, én 1986-os születésű vagyok, és a mai napig úgy vagyok a videojátékos témában, hogy minden, ami előttem volt, az történelem, és azokkal már nem foglalkozom. Azokhoz nincs személyes kötődésem. Ezért szeretem a '90-es éveket, akkor voltam gyerek. Ne ezt a gondolkodást kövessétek. De akik értették az utalásokat, azoknak tetszett a film. Nem tettem le teljesen a filmről, el fogom olvasni a könyvet, és majd később annak szellemében fogom megnézni ismét. Akkor elképzelhető, hogy tetszeni fog, de az biztos, hogy így most rossz élményként maradt meg bennem a film.

Szólj hozzá!
2018. április 02. 09:12 - supermario4ever

Játék kisebb következménnyel

Eléggé rosszul állok a Backloggery profilomban, ha azt nézzük, hogy 355 játékot tartok benne nyilván, ezek 61,3%-a befejezetlen. Elhatároztam, hogy leviszem ennek az arányát 50% alá. Ennek szellemében fejeztem be Wii U-n a Super Mario Advance-et és a Super Mario Advance 4: Super Mario Bros. 3-at. Folyamatosan keresem azokat a játékokat, amelyeket viszonylag könnyen végig tudok játszani, hogy csökkentsem az arányt. De azért annyira könnyen nem megy.

img_20180402_073256.jpgMost, hogy itt vagyok Békéscsabán, úgy döntöttem, hogy szétnézek a retro konzolok között, hogy mi az, amit talán könnyen végig tudok játszani. Így esett a választásom a Dr. Marióra. Mivel a Backloggery-ben nincs külön szabály arra, hogy mikor "beat" egy játék, és mikor "completed", ezért a Dr Mario esetében azt találtam ki, hogy akkor lesz "beat", ha LOW sebességben megcsinálom mind a 20 szintet, és akkor lesz "completed", ha ugyanezt megcsinálom MED és HIGH sebességben is. Ennek szellemében láttam neki NES-en a játéknak. Végigvinni ugyan nem sikerült, de igen közel jutottam hozzá: 19-es szintig jutottam el, és 110.100 pontot gyűjtöttem össze, ez új rekord.

Tegnap ezt a rekordot akartam megdönteni, hovatovább megpróbálni végigvinni, de sajnos a pillanatnyi áramszünet ezt nem engedte, és a 13-as szintnél kikapcsolt a NES magától... Nem vagyok az a fajta, aki ennek hatására elkezd őrjöngeni, de nagyon bennem volt, hogy végig akarom vinni. Megnéztem a profilomat, és azt láttam, hogy Game Boyon rosszabb az eredményem, ezért itt javítok. Úgyis nagyon rég volt a kezemben régi Game Boy, itt a lehetőség. Végigvinni itt sem sikerült, a 18-as szintig jutottam el, és 96.000 pontot gyűjtöttem benne össze. Csak aztán a játék után közvetlen, irgalmatlanul elkezdett fájni a fejem. Nem is feltétlen a kis kijelző lehetett a gond, hanem ha rosszul tartom a Game Boyt, akkor egyrészt kicsit homályos volt a kép, másrészt meg mintha megduplázódtak volna az alakzatok, nem egyszer fordult elő, hogy nem tudtam pontosan kivenni, hogy épp milyen vírus van ott azon a helyen, és rossz kapszulát tettem rá. Akkor meg kellett erőltetnem magam, hogy jobban figyeljek. Ennek összessége okozhatta a fejfájást, ami azért is ijesztett meg, mert egyrészt ilyen soha nem fordult elő, másrészt meg nem vagyok az a fejfájós típus. Négyévente egyszer, ha előfordul... És most ilyen erősen. Elgondolkodtatott, hogy ez legközelebb is kialakulhat-e, és ha igen, mit lehet ez ellen tenni. Pedig amúgy nagyon jó játék.

Címkék: Dr. Mario
Szólj hozzá!
2018. március 31. 23:11 - supermario4ever

A II. Mini-Nintendo találkozó

Legyen ez a neve. Vagy majd valami más, majd kitalálom. De az biztos, hogy péntekre ismét volt egy kisebb Nintendo találkozó, melyet a blog Discord csoportján belül hirdettem meg, plusz 1-2 embernek szóltam, akiket máshol tudok elérni, de számít a jelenlétünk. Elég hamar volt most február 25 után most március 30-án, de nem havi rendszerességgel akarom csinálni, hanem kb. negyedévente. Ez volt a tavaszi.

Teljesen spontán jött az elsőnek az ötlete, talán már ott is írtam, hogy eredetileg ug és én találkoztunk volna, mert még nem soha nem látta a Mario Kart: Double Dash!!-ban a Special Cup pályáit, és erre kerítettünk volna lehetőséget. A lehetőség adott is volt, csak időközben összejött egy egész jó kis csapat a Discord szerveren, így az eredetileg 2 fős találkozóból egy 8 fős összejövetel lett. És nagyon jól sült el a dolog, nem is volt kérdés, hogy ennek legyen folytatása. Azért tartom ennek szükségét, hogy néhány éve, amióta Facebookon hirdetik meg a Nintendo találkozókat, azóta jóval többen jelennek meg. Ami egyrészről nagyon jó, látni, hogy azért vannak Nintendo-rajongók az országban, ugyanakkor megítélésem szerint személytelenek lettek, mert kisebb csoportokban játszanak a részt vevők, jellemzően haverok együtt. Ez ahhoz képest változás, hogy 2006 óta járok akkor még Pokémon találkozókra, később jöttek a BigN találkozók. Ezeken jóval kevesebben voltunk (jellemzően 12-15-en), de megvolt az, hogy akik nem ismerték egymást, közeledtek egymáshoz, beszélgettek, és egész jó barátságok alakultak ki, és ez a közös játékokra is jó hatással volt. Manapság meg kb. 50-en vagyunk egy ilyen találkozón, és nem tapasztalom azt, hogy klikkek "összeolvadnak". Az első saját találkozó után jöttem arra rá, hogy igazából nem lehet hibáztatni őket, mert hogy 50 ember alkosson egy nagy közösséget, az azért eléggé nehezen kivitelezhető, ezért jó ötlet egy pár fős kis találkozó. Igazából azt csinálom, mint régen, hogy összehoztam azokat az embereket, akiket kedvelek, bíztam abban, hogy jó barátságok alakulnak ki. Ez az esetek döntő többségében sikerült, bár volt néhány csúnya "kisiklás", vagy hogy nevezzem, de most ugyanezt csinálom, és úgy néz ki, hogy jó dolog lesz ez.

14 órára tudtunk menni, mert akkor nyitott ki a Hyp-R Zone. Ma is a GameCube volt fókuszban, de azért, mert jelenleg ez az egyetlen retro konzolom van Budapesten, NES, SNES, N64 és a játékok még Békéscsabán maradtak. A Hyp-R Zone-ban volt, és úgy néz ki, hogy nagyon jó döntés volt. Minden lehetőséget megadtak, csak annyit kértek, hogy ha elmegyünk, mindent tegyünk vissza úgy, ahogy volt. Úgy is lesz. Azt a TV-t szemeltük ki, ahol a Sega Mega Drive van, oda tettünk a GameCube-ot. Most kevesebb játékot hoztam el, megkérdeztem a többieket, hogy mikkel játszanának, azokból válogattam, végül ötöt vittem el:

  • Super Smash Bros. Melee
  • Mario Kart: Double Dash!!
  • Mario Party 5
  • Kirby Air Ride
  • F-Zero GX

Az F-Zero GX-et magam miatt hoztam el, kíváncsi voltam, hogy milyen négyen játszani, erre eleddig nem volt lehetőség. Most megadtam magamnak. Megvolt, de a többiek is érezték, hogy ez nem ugyanaz az F-Zero hangulat, mint ami az előző játékokban megvolt. A GameCube-os F-Zero ugyanis egy Nintendo-Sega koprodukció, és a zenét a Sega szerezte. Azt hiszem, Nari volt az, aki konkrétan meg is jegyezte, hogy olyan, mintha valaki klubban lennénk, és valami discozenére játszanánk. Mert tényleg olyan, az F-Zero X rockzenéje után gépzenét hallgatni igencsak disszonáns. Az igazat megvallva annyira nem is élveztem a játékot. Nyáron már Pesten lesz a Nintendo 64, és akkor az X-szel fogunk játszani, az jobb lett.

Gábor és én együtt érkeztünk meg elsők között, később jött Tutajkk is. De rég láttam a Kristófot. O_O Jó volt vele is találkozni. Amikor hárman voltunk, akkor én összeraktam a GameCube-ot, Gábor és Tutajkk meg leültek a Super Nintendo elé, és játszottak egyet a Street Fighter II Turbóval. Nem láttam őket más verekedős játékkal játszani a Super Smash Bros. szérián kívül, öröm volt látni, hogy mennyire élvezték. OctoZaky vonattal jött, Nari kiment elé, ők kicsivel később jöttek, el is tévedtek. Azt hittem nem kell térkép a Blaha Lujza tértől a József körútra... Végül ug és Zsuzsmo is később jöttek, és 7 fővel lett teljes a csapat. Amikor befejeztük az F-Zero GX-et, utána Nari elővette a Nintendo Switch-ét, és azon játszották páran a Kirby Star Allies demót. Amikor ug-ék megjöttek, szerettek volna GameCube-on játszani Mario Kart: Double Dash!!-t játszani, de Nariék pont úgy helyezkedtek, hogy nem fértünk hozzá a GameCube-hoz. És ha már áttették magukat, akkor játékot is váltottak. Hárman játszottak ott Mario Kart 8 Deluxe-et, Nari meg átjött hozzánk GC-n Mario Kartozni. Így nagy örömömre négyen voltunk. Végigmentünk mind a 16 pályán. Végig élveztem a játékot, és minden tudásomat latba vetve született meg az alábbi eredmény:

img_20180330_162512.jpgÉn volt a Toad és Koopa Troopa páros, a játékok felében egyszerűen utolérhetetlen voltam. Zsuzsmo volt a kettes, ug a hármas, Nari pedig a négyes. Úgy tűnik, van olyan Mario Kart, ahol ug verhető, de nincs meg ez a játék, másrészt meg az irányítása is meglehetősen sajátságos. De ha tetszett neki a játék, akkor szerintem ebben is országelső lenne, mint az újakban.

Miután lement a Mario Kart, mi mentünk át a Switch-hez Mario Kart 8-azni. Azt a különbséget... Egyrészt azon az aprócska Switch kijelzőn négyfelé osztott képernyőn játszani... Majdnem kifolyt a szemem. Másrészt meg fejben visszatérni a Mario Kart 8 irányítására... Nem is voltam ott most jó, talán 10. lettem végül. De most nem erőltettem a dolgot. Aztán ug-ék lementek, kipróbálták az autóversenyes szimulátort, amit bérelni lehet. Egy órára 3000 forint. Igazából ez olyan dolog, hogy látszott, hogy komoly a felszerelés, három 21:9-es képarányú TV-n ment a játék, az ülés és a kormány is, mintha valódi kocsiban ülnénk. ennek ellenére személy szerint sokallom az árát érte, de miután lejárt az egy óra, azt mondják, hogy megérte, nagyon hangulatos volt. Az alatt az idő alatt a többiek fent Super Smash Bros. Melee-n játszottak. Nagyon elmerülhettek a játékban, ha a közben a glitcheket és a hibákat beszélték meg, meg hogy min mennyit dolgoztak volna még.

Amikor ug-ék visszatértek, elővettük a Nintendo 3DS-t, és játszottunk egyet Mario Kart 7-en. Ez is jó buli volt, és egész jól ment. Elégedett vagyok azzal a harmadik hellyel, ahol végeztem Gábor és ug mögött, ők nagy ászok, ha a 3DS-es Mario Kartról van szó. Egyszer voltam a Mario Circuit 2-n 1. helyen végig, de annyira nem voltam zöldfülű, hogy ennek örüljek, és be is jött a tippem. Gábor a legvégére tartotta a puskaporát, és az utolsó körben a cél előtt előzött be. De úgy tudtam, hogy tartogat valamit. De semmi gáz, végig élveztem a játékot. Addig Tutajkk külön utasként játszott a Kirby Air Ride-dal, illetve azt hiszem, mentek egyszer négyen is vele. De aztán megpróbálta nekem megszerezni Mr. Game & Watch-ot is a Melee-ben. 2006 óta van a játék, de a mai napig nem teljes, nincs benne megszerezve minden. A Mario Party 5 végül nem került elő.

Aztán lassan vége is lett, legalábbis általam, mert én 18.30 után mentem el, mert innen egyenesen mentem haza Békéscsabára, és idejében el akartam érni a 19.10-es vonatot. Bőven idejében voltam, még volt 20 percem a vonat indulásáig. A GameCube-ot otthagytam, hogy ha akarnak még, maradjanak, és játszanak. ug-ra bíztam arra a pár napra, amíg itt vagyok, aztán szépen visszaszolgáltatja, ha visszamentem. De úgy tudom, hogy sokáig ők sem maradtak.

Hát lényegesen jobb volt most a találkozó, mint az első. Körbekérdeztem, mindenki maximálisan elégedett volt a Hyp-R Zone-nal, ahogy én is. Minden rendben volt, és azt is visszavonom, amit egy régebbi postban írtam gyanúmat róluk, szerintem valamit rosszul láttam. Törölni is fogom azt a részt majd a postból, megkeresem. Nyáron is ide jövünk majd.

Szólj hozzá!
2018. március 18. 22:21 - supermario4ever

A dolgok lerendeződnek

Örömmel veszem tudomásul, hogy gyorsan kijöttem a tegnap Mario Bros.-os verseny hatása alól, és most már elhiszem azt, hogy jelent valamit ezüstérmesnek lenni a 36 versenyzőből. Csak ott volt rám nagy hatással, hogy hirtelen nagy veszteség ért, mert tényleg szinte már magaménak tudtam a PlayStation 4-et.

Lehet rám azt mondani - és ezt többször is érzékeltem, és néhányan ki is mondták - hogy túlzottan erősen élem meg az érzelmeket, és ez sokszor ártalmas is, mert hajlamos vagyok akkor indulatból döntéseket hozni. Ilyenkor ugyanis nem látom át józanul a dolgokat. Ezt ugyan annyira nem mutatom ki a külvilág felé, de sokszor szoktam őrlődni magamban, ha valami komolyabb dolog ér. Ezt azért szoktam hagyni, mert tudom magamról, hogy ott motoszkál bennem, és úgysem tudok ellene tenni semmit, ezért inkább hagyom, hogy tomboljon bennem. Sok esetben azért szokott is látszani, de ennek az a nagy előnye, hogy gyorsan elmúlik, mert nem nyomom el a tudattalanomban, így ezekből általában gyorsan feleszmélek. Persze ha nagyon súlyos, akkor tovább tart, de általában annak köszönhető, hogy bizonyos krízisekből relatíve gyorsan kijövök, mert elfogadom a negatív érzést is magamban, és hagyom megélni. Ezeket az érzéseket írom ki magamból, és ezért is érdemes néha pesszimistának lenni. Jó ideje nagyon ártalmasnak tartom a pozitív gondolkodással kapcsolatos filléres "jótanácsokat", mert ezek igazából arra szolgálnak, hogy becsapják az agyat, és elmeneküljön az adott dolog, vagy történés valósága elől, és a krízist lefojtsa a tudattalanba. Hovatovább ezt is önbizalomhiánynak gondolom, mert nem bízik abban, hogy képes megbírkózni az adott krízishelyzettel, ezért egyből átkonvertálja magának valami pozitív dologba. A másik meg az, hogy a pozitív élmények attól pozitívak, hogy vannak negatívak is, így van viszonyítási alapunk, és így van egyensúlyban a kettő.

Szólj hozzá!
2018. március 18. 15:21 - supermario4ever

Save Game független videojáték kiállítás és jegynyerő verseny

Tegnap volt a Save Game videojáték kiállítás, melyen sok retro konzol volt kiállítva.

Még múlt hét csütörtökön volt ún. jegynyerő verseny a rendezvényre, amin részt vettem. Láttam esélyt a győzelemre, mert azt gondoltam, hogy nem lesznek sokan, és volt Dr. Mario is, úgy voltam vele, hogy vannak esélyeim. A Hyp-R Zone-ban volt, az emeleten, a retro részlegben. Oda akartam érni a 18 órás kezdésre, sikerült is negyed órával előtte megérkezni. De a 18 órási kezdésre csak ketten voltunk. Úgyhogy vártunk még. Nem is lett volna esélyem, mert egy olyan lány jött (aki egyébként nagyon meglepett, hogy megjelent), akiről tudom, hogy többszáz órát Dr. Mariózik. De aztán szépen lassan jöttek mások is. Úgy jöttek be 18.30-ra az emberek, mintha ez lett volna a hivatalos kezdő időpont. Össze is gyűltünk kb. 12-en. Három játék volt hivatalosan meghirdetve, ahol versenyezni lehetett:

  1. Dr. Mario Super Nintendóra
  2. Frogger Sony PlayStation-re
  3. NBA JAM Sega Mega Drive-ra

Neveztem mind a háromba, hiszen ezzel ki is próbálhatom a játékokat. Először az NBA JAM-ben játszottam. Ez egy sajátságos hangulatú sportjáték, ahol még csak nem is feltétlen kell a kosárlabda szabályait szorosan követni. Egy kis taktikával lehet benne nyerni. Tovább is jutottam az első körben, a másodikban viszont már kiestem. A Dr. Marióval egyből azzal a lánnyal kerültem össze, akiről írtam, hogy rengeteget játszik vele. Meg is látszott, azonnal, hogy mennyire jó, egyből elvert. Ahogy mindenki mást is, azt ő nyerte meg.

Ahogy az NBA JAM-mel, úgy a Froggerrel is most játszottam először. Ez egy érdekes logikai játék, ennek fizikájával már találkoztam máshol, de nem tudom, megmondani, hogy hol. Az a lényeg, hogy egy békával kell átmenni a többsávos úttest túlsó végére vigyázva az autókkal. Majd át a folyón, ahol farönkökökre kell állni, vagy teknősök hátuljára lehet ugrálni. A teknősök néha elmerülnek a vízbe. Ha a béka vízbe esik, vége a játéknak. Ami amúgy biológiailag teljességgel logikátlan, hiszen a béka kétéltű állat. Mindegy, az a lényeg, hogy ez a játék viszont nagyon jól ment. Utolsóként játszottam, és rekordot állítottam be, ugyanis 12 másodperc alatt értem a pálya végére. Azt hiszem, 13 másodperc volt az addigi rekord...

Így nyertem jegyet a Save Game-re. ^^ Jeggyel és kóddal be is jutottam a rendezvényre. Jó is volt, volt sok retro konzol. Ami nagyon imponáló, hogy sok volt a gyerek is, akik ugyanúgy érdeklődnek a régi játékok iránt, mint az újdonságok, és a VR iránt. És ugyanúgy eljátszanak a régi nagy klasszikusokkal is. A Flippermúzeum is jelen volt, és volt általuk néhány árkád gép is. Nem tudom, hogy ők hozták-e a Super Mario Bros. gépet is, de az is milyen aranyos volt, hogy a NES-es Super Mario Bros. játék árkád változatával úgy játszott egy kisgyerek, mintha ez lenne a trendi játék. Így olvadnak össze a generációk, és itt nem érzem azt, hogy 31 évesen akár egy 15-16 éves tinédzser apja is lehetnék, mert akkora a generációs szakadék. Alapvetően a Nintendós részlegen voltam bagszival. Három Nintendo Switch volt kiállítva. Az egyiken Mario Kart 8 Deluxe volt, a másikon ARMS, a harmadikon pedig The Legend of Zelda: Breath of the Wild. A retro konzolok között egészen pontosan 6 Super Nintendo volt kiállítva, mind olyan játékokkal, amiket még csak nem is láttam. O_O Néhány kazettának az eredetiségét is megkérdőjeleztem magamban. Nem próbáltam ki egyik játékot sem. Viszont most vettem kezembe életemben először Sega Dreamcast controllert. Soul Calibur volt benne. Eléggé kényelmetlen a controller, mintha egy tányér alján lennének dudorok, és csak ott lehet megfogni. A játék se igazán jött be, úgyhogy az első találkozásom a Dreamcast-tel nem volt annyira jó. De most nézem, hogy mennyire szeretik az emberek ezt a játékot. O_O El tudom képzelni, hogy akkor generációkat mozgathatott meg, de semmi újdonságérzetem nem volt.

A DDR-nél voltam még jelen, ki akartam próbálni. Láttam, hogy vannak anime dalok is, kerestem, hátha találok olyat, amit szeretek. Fent van Hayashibara Megumi-tól az egyik nagy kedvencem, A HOUSE CAT, mely a Bannou Bunka Nekomusume DASH!! OVA openingje, egyből erre esett a választásom. Easy-re állítottam, mert nagyon keveset DDR-eztem életemben, de ez így is valami rettenet volt. Fel kellett adnom, mert annyira nehéz volt, mintha a világ élvonalába tartozók közül játszottam volna a könnyű szintet. Bagszi magyarázta, hogy az irány billentyűkkel is lehet irányítani a DDR-t, és ehhez van a nehézség optimalizálva. Ó, hát persze, táncoltassuk meg az ujjainkat, mi? Mintha erről szólna a DDR. De inkább arról van szó, hogy nekem nincs hozzá érzékem. Alapvetően nem szeretek táncolni, semmi mozgáskultúrám nincs, és a hátsó nyilat se találtam el sokáig, nem tudtam, hogy hátrább kell lépni, így mindig középre léptem. Másoknak jobban ment. Szívesen néztem őket, segítettem nekik a gépnél számot választani. Fent volt a Kaleido Star: Yakusoku no Basho he DDR-e, ezt is eltáncolta valaki, de volt, aki Pokémont szeretett volna. Hogy miért az Europop verziója volt fent a Mezase Pokémon Master dalnak, azt nem tudom, de megizzasztotta azt, aki azt választotta ki. De jól választott az, aki a NARUTO-ból a GO!!!-t táncolta el, az relatíve könnyű volt, és élvezetes is.

Több nyereményjáték is volt a rendezvényen, melyeken lehetett nyerni kisebb és nagyobb értékű nyereményt. A Kahoot rendszerében három kvízkérdést csináltak, ezekben mind 15-15 kérdés volt, és társasjátékot, Regamex belépőjegyet, vagy Flippermúzeumba lehetett belépőjegyet nyerni. Csak az elsőben vettem részt, de meglepődtem, hogy milyen jól ment. Az eleje nehézkesen indult, de aztán egyre feljebb jöttem, olyannyira, hogy 1-2 kérdés erejéig 1. helyen is voltam. Végül 3. helyen végeztem. Ennek is örültem, volt olyan, amit tippeltem, ráérzésre gondoltam, hogy az lehet a helyes válasz (ez be is jött), de olyan is volt, amit biztosra tudtam. Az, hogy hány színvariánsban jelent a Nintendo 64, azt akkor nem is gondoltam volna, hogy 25-ben. Csak aztán leesett, hogy minálunk tényleg csak néhányban, a japánok szeretik a szivárvány minden színárnyalatában tudni a szeretett konzoljukat, és ott elképzelhető, hogy tényleg mindenféle színben pompázik a N64. Azt tudom, hogy a GameCube sokféle színben jelent meg Japánban, de hogy ennek a Nintendo 64 is áldozata lett volna, azt már nem.

A másik két Kahoot kvízen nem tudtam jelen lenni, mert Super Mario verseny volt. Na ez nagyon érdekes volt, és tanulságokkal teli. A Super Mario All-Stars játék Super Mario Bros. 3 játékában van Battle Mode, azon ment a verseny. Ennek az a lényege, hogy a Mario Bros. játékot alakították át párbajjá, ahol vagy 5 érmét kell összegyűjteni, vagy élet-halál harcot vívni. Aki öt játékot megnyer, az nyerte meg a versenyt. Ebből volt egyenes kieséses verseny. 36-an neveztünk, mert a nyeremény nem volt akármi, egy PlayStation 4 konzol. Hát annak nagyon örülnék, de mivel azt gondoltam, hogy vannak nálam sokkal sokkal taktikusabb játékosok, ezért olyan nagy esélyt nem adtam neki, de azért jó volt elképzelni, hogy milyen lenne megnyerni. Meneteltem szépen előre, úgy néz ki, hogy ez a játék nagyon is megy nekem. Egymás után nyertem meg a fordulókat, ahogy mentem előre, úgy kezdtem magam egyre inkább beleélni, hogy talán enyém lehet a PlayStation 4... El is jutottam a végső döntőig. Nagyon izgalmas volt a játék, itt már magam is megéreztem, hogy mi is az az eSport, és hogy mennyi minden számít. A tudás, a reflexek, esetlegesen a taktika mellett, hogy fejben jelen legyünk. Ezen múlt a dolog. A döntőt sajnos elvesztettem, és 2. helyen végeztem végül. Rettenetes élmény volt, hogy egyre inkább elhittem, hogy enyém lehet a főnyeremény, aminek önmagában nagyon örültem volna, de másfelől ez lenne életem legnagyobb értékű nyereménye, amit valaha nyertem volna. Hogy ezt így elképzeltem, volt olyan, hogy azért vesztettem el egy menetet, mert kihagyott az agyam, és nem fogtam fel, hogy mi zajlik körülöttem. És amikor elvesztettem az utolsó játékot, az olyan volt, mintha kalapáccsal egy jó nagyot rávertek volna minden álomképre, és szilánkosra törve a földre hullott volna minden. Kegyetlen érzés, és főleg azért, mert csak az első helyezettet díjazták, tehát már én, ezüstérmesként sem kaptam semmit. És ez azért nagyon rossz, mert ez olyan, mintha csak az 1. helyezett játéka számít, az a 10 pontos játék, már a második helyezetté már csak kb. 3-4 pontot ér a 10-es skálán. Az, hogy a győztes ilyen értékes nyereményt kapott, de utána senki semmit, az erősen ezt az érzetet kelti. Ha jól emlékszem, valamelyik konzolbolt ajánlotta fel a nyereményt, nem tudom a hátterét, de valamilyen módon lehetett volna díjazni a második és harmadik helyezettet is, mert azért eléggé kemény verseny lett a végére, amit szerintem még nézni is élmény lehetett, nemhogy játszani. Ez volt életem legrosszabb legjobb helyezése, amit valaha elértem. Lehet persze magyarázni, hogy nagyon szép másodiknak lenni a 36-ból, és sokat számít, még ott végig is gondoltam magamban ezt, de ott abban a lelki állapotban ezt nem fogadtam el. Kell még idő, mire ez leülepszik, és tényleg ez a gondolat domináljon bennem.

A végére beesett Nari is. Eljött volna egész napra, csak baráti összejövetele volt, és annak végeztével nézett be a Save Game-re. 2 órát volt ott, de ezt is élvezte. Elmeséltem neki, hogy jártam, megmutattam neki a Mario Bros. játékot, ahol ezüstérmes voltam, aztán le nem lehetett vakarni a Mario Kart 8 Deluxe-ről. A végére beszálltam én is a játékba. Most is ment, ahogy ment, 200cc-n nem tudom komolyan venni a játékot. De kisebb térfogaton jól ment a játék, és élmény volt többekkel játszani, akik ott voltak.

19 órakor már menni kellett, mert addig tartott a rendezvény, utána már nekik is össze kellett szedni magukat. Narival együtt indultunk haza, néhány Discordos eseményt beszéltünk meg élőben. Én a Népligetnél szálltam le az egyes villamossal, aztán metróval mentem haza. A második helyezettes eredményt leszámítva egyébként nagyon jó nap volt, élveztem, és a szervezők is nagyon szimpatikusak voltak. Szívesen veszek részt a rendezvényeiken legközelebb is.

Csináltam képeket, igyekeztem odafigyelni, hogy ezek már jobban sikerüljenek, de még így is van néhány, amelyik homályos lett. Az elkészült képeket itt lehet megnézni.

Szólj hozzá!
2018. március 09. 12:34 - supermario4ever

Lehetőség retro konzolozásra

Még múlt szerdán mutatott bagszi egy helyet, ahol ki vannak állítva különböző retro konzolok, és ezekkel játszani lehet. Nagyon tetszett azok alapján, amiket mesélt, a honlapjuk alapján is szimpatikusnak tűnt a Hyp-R Zone. El is döntöttem, hogy másnap meglátogatom.

Elmentem, alapvetően kellemes hely. Földszinten vannak a különböző szimulátor játékok (például autóverseny) és a VR, emeleten van kiállítva néhány retro konzol, és ami különösen tetszik, hogy CRT TV-vel vannak. Teljesen ingyenesen játszhatók. Egyébként egy bár is működik, és bíztam abban, hogy ez olcsóbb hely lesz, de pont ellenkezőleg. Egy árkategóriával drágább hely, mint az InGAME vagy a BarCraft. De minden konzolt kipróbáltam, amit bekapcsoltak. Volt NES, SNES, Sega Mega Drive és PlayStation. Játékok terén nem volt kínálat, mindegyikben egy-egy játék volt. A NES-ben egy Super Mario Bros. volt, a SNES-ben egy japán kiadású Street Fighter II Turbo, a Sega Mega Drive-ban egy Mortal Kombat 3 volt, míg a PlayStation-ben egy Tekken 3. A Super Mario Bros.-ra csak ránéztem, hogy milyen most régi TV-n játszani. Élmény, játsszon mindenki így. A Mortal Kombat némileg jobban lekötött. Ez az a híres, klasszikus Mortal Kombat, amivel annyit játszottunk PC-n gyerekkorunkban. Szeressük, nagyon szeressük, jó lett. Kétségtelen, hogy az egyik leghangulatosabb verekedős játék, inkább a brutalitása miatt nem szeretem annyira. Egyszer végignéztem a Twitteren, hogy milyen kivégzések vannak. Akármennyire is pixeles a játék, azért van annyira élethű, hogy rossz érzést keltsen bennem. Ennek ellenére szívesen játszom, ha úgy érzem, hogy elővenném. Amit meg is tehetnék, hiszen a Super Nintendo Classic Mini-re rátettem. Elvileg európai Super Nintendo van kiállítva, mégis hogy tud lejátszani japán kiadású Street Fighter II Turbót, azt nem tudom. Semmilyen adaptert nem láttam. Az annyira nem lepett meg, hogy a controllerek is japán kiadásúak voltak (tehát Super Famicom-ok), mert a kiegészítők "régiófüggetlenek", de a játék meglepett. A játék amúgy menő. Annyiból jobb az eredeti Street Fighter II-nél, hogy a fő harcosokkal is lehet játszani. Amire jobban kíváncsi voltam, az a Tekken 3 PlayStationre. Merthogy ez a PS-esek kedvenc játéka, a Mortal Kombat és a Street Fighter méltó vetélytársai. És tényleg nagyon jó. Nagyon tetszik, csak az a furcsa, hogy bűnlassúak a karakterek. De annyiból jó volt, hogy így könnyű volt verekedni, és bár könnyűre tettem az gépi ellenfél játék mesterséges intelligenciáját, de könnyű volt nyerni. Szimpatikusak voltak a karakterek, és élvezetesek voltak a harcok. Sokat játszanék vele, ha meglenne a játék. Készítettem képeket is.

img_20180301_180143_1.jpgimg_20180301_180150_1.jpg

Olyan sokat nem voltam ott, és furcsa is volt, mert kicsit furcsán néztek rám, amikor elköszöntem. Gondolom, hogy azt várták, hogy fogyasztani is fogok ott, de ezt egyrészt nem terveztem, másrészt meg tényleg drágábbak. Meg ha tényleg jók a gondolataim, akkor is több ok miatt sem kéne ezen problémázni.

  1. Ez részint ellene megy a hosszútávú üzlet stratégiájának az elméletem szerint, ugyanis ha valaki retrózni jár, annak megtetszhet az üzlet, és más dolgokat is kipróbálhat, ami pénzbe kerül. Vagy talán fogyaszthat is.
  2. Ha felajánlják az ingyen játék lehetőségét is, abba benne van az is, hogy valaki tényleg csak az ingyen játékért megy be. Vagy kössék azt is fogyasztáshoz, ahogy szokás más helyeken is, ezzel nincs semmi baj. Olyan ez, ha valaki a vaterán 1 forintért ad el valamit, akkor számolnia kell azzal is, hogy annyiért is fog elmenni.

Persze ezek mind csak feltételezések, lehet, hogy rosszul érzékeltem a dolgokat. Mindenesetre menő hely, és az az igazság, hogy pont, hogy ha olcsóbbak lennének, fogyasztanék náluk.

A hétvégét bagszinál töltöttem, és úgy döntöttünk, hogy együtt is elmegyünk megnézni a helyet. Először a MetaGame-be mentünk, mert vasárnap TCG napot tartott, és ment átvenni a nyereményeket. Az odajutás nem volt sima. Annak ellenére, hogy szombat délután volt, óriási volt a forgalom a Nyugatinál. Valószínűleg ez pestiként nem nagy szám, de hozzá vagyok még szokva, hogy hétvége délutánonként egy város általában elcsendesedik. Na mindegy, a lényeg, hogy rengeteg ember volt az utcán, és elvesztettük egymást. Nem is tudtam, hogy merre lehet, nagy nehezen rájöttem, hogy én mentem túl messzire. Ezt legközelebb is megelőzve inkább megbeszéltük, hogy az aluljáróban melyik lépcsőnél fogunk felmenni. Mondta, hogy a Budapest Banknál. Rendben van, szerintem tudom, hogy hol van. Lemegyünk, elindulok a WestEnd felé, hát bagszi megint elveszett. Hát mi van már, hogy egy nap kétszer vész el? De most akármerre néztem, nem láttam sehol. Bementem az aluljáróban lévő antikváriumban, egyszer csak hallom, hogy milyen menő zene megy. De mióta megy nyilvánosan japán zene egy rádióban? Mire leesett, hogy a telefonom szól... Kiderült, hogy én teljesen máshova gondoltam a Budapeste Bankot, azt hittem, hogy a WestEnd oldalán kell felmenni, én meg arra indultam el. Azt kiderült, hogy ott kell jobbra fordulni, ahol az újságos van. Pedig voltam már a MetaGame-ben... Na mindegy, nevettünk ezen egy jót. Meg elképzeltük, milyen lenne, hogy egy 31 éves embert keresnek a WestEnd hangosbemondóján.

Miután végeztünk a Metában, átmentünk villamossal a Blaha Lujza térre. Itt egyenesen a Hyp-R-be mentünk. Második alkalommal már fogyasztottunk, én bőven elégedett voltam egy 0.25l-es citromos Ice Teával, mely 390 forint volt... Maradjunk annyiban, hogy ebben az összegbe benne volt a játék díja is, és akkor már nem fáj annyira. Ugyanazokkal a játékokkal lehetett játszani. Most egyedül bagszi játszott a Super Mario Bros.-szal, bíztattam, hogy most tovább fog jutni. Nem mondtam el neki semmit, csak mindig felkiáltottam, hol hagyott el dolgokat. Aztán meg nem tudott rájönni, hogy pontosan mi a baj, de ha elkezdett keresgélni, akkor megtalálta. Pont ez a célom, ezért nem mondok el semmit. Vicces is így navigálni a játékot, látva, hogy bagszi néha pánikba esik. De sajnos sokáig nem is vitte a játékot, és hogy nem volt annyira motivált, az abban is megnyilvánult, hogy a 1-2 pályán szinte mindig rövidített. Inkább átmentünk a Mortal Kombat 3-hoz. Azért meglátszik, hogy nincs sok érzékem a verekedős játékokhoz, mert szinte mindig bagszi nyert. De abból a szempontból meg kiváló játék, hogy ennek ellenére végig élveztem, ésvazért élmény volt egyszer-egyszer nyerni. A Street Fighter II Turbónál már sokkal kiegyenlítettebb volt a verseny. Jobban is ment, meg hát az egyes karakterek győzelmi vizuális fanfárjai is néha kifejezetten viccesek. Például van Guile, aki ha nyer, felfele fésüli a haját. Erre mondta bagszi azt, hog, velem nem érdemes HAJba kapni. Hasonlóképp a Tekken 3 is jobban ment. Nagyon jó játék, alig várom, hogy anyagilag jobb helyzetben legyek, biztosan fogok venni néhány PS játékot. Összességében jó hely, csak pont azért kellemetlen oda járni, mert drágább, mint a hasonló helyek. És csak azért fogyasztani náluk, hogy ne nézzenek rám rosszallóan... Egyedül nem fogok oda sokat járni.

Szólj hozzá!
2018. március 01. 13:41 - supermario4ever

A legtöbbet játszott játékok Nintendo 3DS-en

Annak örömére, hogy a Mario Kart 7 ismét átvette az 1. helyet a legtöbbet játszott játékok listáján, kiírom a jelenlegi Top 10-es listámat a legtöbbet játszott Nintendo 3DS játékaimról.

  1. Mario Kart 7 - 46:01
  2. StreetPass Mii Plaza - 46:00
  3. Nintendo 3DS Sound - 34:42
  4. Pokémon Blue Version - 29:55
  5. Pokémon Red Version - 29:44
  6. Nintendogs + Cats - 26:48
  7. Pokémon Shuffle - 25:08
  8. F-Zero: Maximum Velocity - 24:12
  9. Nintendo eShop - 23:55
  10. Pokémon Yellow Version - 16:56

Vicces volt, hogy sikerült eljuttatni a Mario Kart 7-et az 1. helyre, ugyanis időhiány miatt nem sikerült annyira feltölteni a Nintendo 3DS-t, hogy sokat tudjak játszani útközben. A Nintendogs + Cats-ben a napi teendőimet mindenképp meg akartam csinálni (etetés, sétáltatás, versenyre küldés). De már ekkor pirosan villogott a Nintendo 3DS. A Mario Kart 7 meg 45:54-en állt. Na mondom, csak van még benne annyi, hogy be tudjam hozni a 6 perc különbséget. Épp, hogy sikerült. Time Trial-on mentem néhány pályán, amennyit tudtam, de hát megadta magát a 3DS-t.

De sikerült, és szeretném, ha minél magasabb játékidő lenne a Mario Kart 7-ben. Persze nemcsak céltalan játékról van szó, hanem minél inkább végigvinni 100%-ra a játékot. Hogyan?

  • Mindegyik bajnokságot megcsinálni három csillagosra. 2011 decembere óta van meg a játék, és ezt azóta sem sikerült teljesíteni. Kisebb-nagyobb szünetekkel játszok a játékkal, de csak most sikerült a 150cc-t is megcsinálni három csillagos minősítésre, Mirror-ban is már csak 4 bajnokságban kell megcsinálni. Majdhogynem rekordernek kiálthatom ki magam, szerinte, világszinten is én csinálom meg leglassabban három csillagos minősítésre a játékot.
  • Összegyűjteni 20.000 érmét. Vagy másképp, vagy 20.000 érme összegyűjtésével jelenik meg minden titok. Sokan feleslegesnek tartják az érméket, de én nagyon szeretem. Ők adnak értelmet annak, hogy ha nem sikerül teljes az általam kitűzött célt (például három csillagosra megcsinálni egy bajnokságot), akkor se hagyjam abba, mert az érmék attól függetlenül gyűlnek, és egyre közelebb vagyok a 20.000-hez. Úgyhogy hajrá érmék, ti vagytok a legjobbak.
  • Minél több pontot összegyűjteni online meccseken. Itt nem feltétlen célom, hogy meglegyen a maximális VR pont, egyszerűen csak legyen meg a szintemnek megfelelő mennyiségű, és abban folyamatosan fejlődni. Én mondom, jó irányban haladok, és szeretem a játékot.

Aztán ott van a Nintendogs + Cats, amit egy ideje újrakezdtem, hogy ismét legyen értelme játszani, mert kedvem támadt hozzá. Ebben is vannak módok, hogyan lehet 100%-ra végigjátszani a játékot.

  • Minden kutyával minden verseny Nintendogs kupáját megnyerni.
  • Minden egyes tárgyból legalább egyet megvásárolni.
  • Hat háziállattal rendezni, ezek tetszőlegesen kombinálhatók.
  • A legdrágább szobát megvenni. A futurisztikus szoba a legdrágább, de én elégedett a Super Mariós szobával is, egy árkategóriával lejjebb van.

Jó irányba haladok ezzel, lassan meglesz minden. A hat háziállat megvan, a következő kombinációban:

  • Yoshi, a hím Toy Uszkár kutya
  • Link, a hím Dalmata kutya
  • Milo, a hím Beagle kutya
  • Berlioz, a hím sötét színű házimacska
  • Toulouse, a hím, narancssárga színű házimacska
  • Marie, a nőstény fehér színű házimacska

Ha nem lenne Marie, joggal lehetne szexistának nevezni. Nincs különbség a játékban hím és nőstény állatok között, mégis a hímeket preferálom inkább.

Vannak még játékok a 10-es listán túl, amiket szeretnék magasabb helyezésre juttatni, ezek az alábbiak.

11. Mario Kart: Super Circuit - 15:13
12. Pokémon Trading Card Game - 13:53
13. Super Mario Bros. 3 - 12:26
...
16. New Super Mario Bros. 2 - 10:40
17. Mario Kart DS - 10:27
...
19. New Super Mario Bros: 8:07
...
21. Super Mario Bros. 2 - 6:21
22. The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D - 6:16
23. Super Mario 3D Land - 6:05
...
29. Super Mario 64 DS - 5:35
...
31. Mario Golf - 4:50
...
33. The Legend of Zelda - 4:43
...
38. Super Mario Bros. Deluxe - 4:08
39. Mario Party DS - 3:45
40. Mario Golf: World Tour - 3:42
40. Dr. Mario - 3:42
...
44. Super Mario Bros. - 3:08
...
46. Sonic the Hedgehog - 2:54
47. Super Mario Land 2 - 2:23
48. Donkey Kong Country Returns 3D - 2:16
...
52. 3D Classics Kirby's Adventure - 1:44
53. Super Street Fighter IV 3D Edition - 1:40
54. Super Mario Land - 1:39
55. 3D Sonic the Hedgehog - 1:36
...
58. Yoshi's Island: Super Mario Advance 3 - 1:31
...
60. Super Mario Bros.: The Lost Levels - 1:19
...
64. Kirby's Dream Land - 1:15
...
66. Zelda II: The Adventure of Link 0:55
...
68. Mario Tennis Open - 0:47
...
70. The Legend of Zelda: Link's Awakening DX - 0:45
...
74. 3D Sonic The Hedgehog 2 - 0:35
75. Sonic the Hedgehog 2 - 0:33

És nem is nézem tovább. 141 játék van összesen, így is túl hosszú a lista... De ebből is látszik, hogy nálam még nagyon nem áldozott le a Nintendo 3DS-nek. Sőt! Legalább 4 évet adok neki, amíg rendszeresen fogom használni.

Szólj hozzá!
2018. február 25. 17:31 - supermario4ever

Cosplay farsang és Nintendo GameCube nap

Eseménydús nap volt a tegnapi. 9 óra után indultam el, és 22 órára értem haza. Eredetileg csak a Nintendo GameCube találkozóra terveztem menni, de aztán bagszi csak elhívott, mert elfelejtette, hogy kölcsönadta a Mario Kart 8 játékát, ezért megkért, hogy hozzam el az enyémet. És intézett nekem egy ingyen jegyet. Na akkor elmegyek oda egy pár órára. De csak szépen sorjában:

Előkészületek

Mert egyébként terveztem menni, és a GameCube nap is 25-én, vasárnap lett volna, de végül azért lett szombat, mert eredetileg az InGame-be terveztük a találkozót, de ide 1000 forint / óra lett volna a bérlés. E-mailt írtam az eSport bárnak, szombaton kaptam azt a választ, hogy elméletileg lehetséges, de ennek utána kell néznie. Én meg úgy hirdettem a többieknek, hogy készüljenek az InGame-be. De hétfőn azt a helyesbítést kaptam, hogy mégsem lehetséges. Na erre ug azt írja, hogy inkább nézzünk utána személyesen a dolognak. Másnap el is mentem személyesen, de jobb választ ott sem kaptam. Mondjuk valahol megértem, hogy nem tudja leszerelni a TV-t, de személy szerint a készséget hiányoltam. Meg amikor rákérdeztem, hogy miért nincs náluk Nintendo, akkor is inkább kitérőnek éreztem a választ, amit kaptam. Nem tudom, mi áll a háttérben, nem akarok ítéletet mondani, ezek saját gondolatok.

De ezek után úgy döntöttünk, hogy a BarCraft-ban próbáljuk meg. Ez nagyon jó ötlet, de ragaszkodok ahhoz, hogy a Ferenc Körútiban legyen. Mert van még egy bárjuk a Nyugati pályaudvarnál, de nem szeretem, hogy ez pinceépület, ebből kifolyólag rettenetesen sötét. A nagyon sötét helyeket meg nem szeretem, arról nem beszélve, hogy olyan, mintha egy labirintus lenne. Úgyhogy célzottan a Ferenc körúti bárt kerestem meg. Hihetetlenül imponáló volt, hogy egyből igent mondtak, persze, lehetséges GameCube-ot kötni a TV-jükhöz. Mehetünk nyugodtan szombaton, foglaltak asztalt nekünk. Na erre hihetetlenül fellelkesedtem, nem győztem dicsérni a többieknek a BarCraftot, és hogy mennyire egy hangulatos hely, ott bizony jól fogjuk érezni magunkat. Alig vártam a szombatot.

Péntek este rám írt bagszi, hogy elfelejtette, hogy kölcsön adta a Mario Kart 8-at, ezért nincs neki a Cosplay farsangra, vigyem el neki, kapok ingyen jegyet. Na mondom, csodálatos. Mert eredetileg vasárnap lett volna a találkozó, mert kíváncsi lettem volna a Cosplay farsangra, de ekkor még az InGame-be terveztük a találkozót, és amikor mondtam, hogy 1000 forint / óra lesz a bérlési díj, akkor úgy voltam vele, hogy nem szeretnék egyszerre két helyre fizetni, ezért marad csak a GameCube találkozó, amit így akár szombatra is áttehetünk, ez többeknek is jobb időpont. A Cosplay farsangra 1.500 forint volt a belépőjegy, a kettőt együtt nem akartam vállalni.

Cosplay farsang

De ha így alakult, akkor elmegyek oda néhány órára. 10-kor kezdődött, igyekeztem akkorra odaérni. Még 9-kor indultam el otthonról. Az 50-es villamossal elérve a Határ utat, előbb a Shopmarkban levő Intersparban vásároltam magamnak néhány dolgot mára. Aztán azt gondoltam, hogy a 99-es busszal megyek el a Golgota térig, és onnan a 24-es villamossal a Ferencvárosi Művelődési Központig, ahol a Cosplay farsang volt, de pont előttem ment el a busz, ezért kénytelen-kelletlen, a metrópótló busszal mentem. Nem szeretem a metrópótlót, mert lassabb, és rengetegen vannak rajta. Most olyan sokan nem voltak, de úgy szorítottam magamhoz a szatyrot, amiben a GameCube játékok voltak, mint gyerek a játékát. No de nem voltak gondok, eljutottam a művelődési központig. Itt gond nélkül bejutottam. Meg is volt a videojátékos részleg, bagszi már hívott is magához. Kicsit beszélgettünk, játszottunk, közben segített, ha kellett, hiszen mégiscsak azért van ott. Nagyon tetszett, amikor 5-6 éves körüli kisfiú járt ott, és úgy belelkesedett a Super Mario Odyssey láttán, és amikor meglátta a Mario amiibót. Mintha csak magamat láttam volna, amikor a Super Mario Bros. 3 és nem sokkal utána a Super Nintendo és a Super Mario All-Stars volt a minden számomra. Maga a rendezvény nem igazán volt animés hangulatú. Sok Star Wars jelmezt láttam, néhány animéset, de mostanra már inkább maga a cosplay univerzális dolog lett.

Ismerős volt a Ferencvárosi Művelődési Központ, mintha egy MAT-os rendezvény lett volna itt. Ja, hogy a ShoujoCon 2015 augusztusában. Arra emlékszem, hogy voltunk itt néhányan konzolosok, akik kihoztuk a gépeket, ekkor követtem el azt a főben járó bűnt, hogy kipróbáltam a Just Dance-et. Ug-vel táncoltunk egyet közösen. Mentségünkre legyen mondva, hogy a Ghostbusters dalra, ami legalább menőség. Jó volt az a nap is, de magától a FMK épülettől már akkor sem voltam elájulva, és láttam, hogy azóta sem történt semmi felújítás. Szétnéztem érdekességként. A vásár a tornateremben volt, láttam néhány dolgot, amit megvettem volna, ha lett volna rá pénzem. Például hiányzó Árnybíró mangaköteteket, illetve láttam lapozgató könyveket is, az egyik például a vietnami háborúról szólt. Ilyen könyveket most is szívesen vennék. Emlékezzetek a menő Nintendós Játék az erővel lapozgatós könyvre. Arra nem emlékszem, hogy MondoConon a vásárokon lehet-e régiségeket kapni, de örülnék ilyeneknek. Amin meglepődtem, hogy az egyik árus mellett ki volt téve egy kis hálós ágy, és egy kisbaba aludt benne. Valaki elhozta ide a gyerekét, mert nem volt lehetősége otthon hagyni? Nagyon aranyos volt. Aztán ott voltak még a PlayIT-esek néhány standdal. Ugyanazt a termet foglalták el, ahol mi voltunk 2 és éve konzolosok a ShoujoConon. De úgy istenigazából nagy dolog nem volt a Cosplay farsang, úgyhogy jó volt, hogy úgy láthattam, hogy nem fizettem érte. Szerintem nem ért meg 1500 forintot a rendezvény.

img_20180225_102357.jpg12 órától volt Mario Kart 8 Deluxe verseny. Ezen elindultam én is, összesen 7-en gyűjtünk össze. Ezért a selejtező két fordulóban volt megrendezve. Az elsőben négyen indultunk, a másodikban meg hárman, és a két-két legjobb játékos mérte össze a tudását a döntőben. Egy-egy Grand Prix-t mentünk mindnyájan, én az első fordulóban a négyes csapatban voltam. Ezt maximális, 60 ponttal nyertem meg. Aztán a második forduló, a döntő is nagyon jól indult, azt gondoltam, hogy ennyire jól megy, akkor itt is hajtok a 60 pontos győzelem felé. De az utolsó pályát elszúrtam, így ott második lettem, így a döntőt 57 ponttal nyertem meg. Ezt úgy írom, mintha egy természetes dolog lenne, hogy én minden Mario Kart versenyt csak úgy megnyerek, pedig az igazság az, hogy marhára örültem a győzelmemnek. Végre egy Mario Kart verseny, ahol tudtam diadalt aratni. A többiek meg gyakoroljanak nagyon sokat, hogy akár a Mario Kart bajnokságra is tudjanak indulni. Volt néhány olyan ember, akin látszott, hogy nagyon keveset Mario Kartoztak. Alapvető trükköket nem ismertek, nemhogy rövidítéseket, meg ilyenek. Aztán voltak, akiknek egész jól ment, csak nem tudtak egyenletesen jól teljesítményt nyújtani. Ha ők sokan gyakorolnak, akkor nagyon jók lehetnek.

GameCube nap

A verseny után siettem is gyorsan, mert úgy kalkuláltam, hogy pont oda tudok érni a BarCraft elé. Főleg, hogy ha a metrópótlással most is problémák vannak. Most volt tömve volt a busz, és eléggé nehézkesen jutott el a Corvin negyedig. De még így is volt 20 percem, mire megkérdeztem a BarCraft elé. Gondolkodtam azon, hogy bekopogjak, hogy el tudjak készülni 14 órára, de aztán úgy voltam vele, hogy nem díszvendég vagyok én ott, hogy különleges bánásmódban részesüljek, ezért inkább kivártam a nyitást. Annak ellenére, hogy rettenetesen gyűlölöm a hideget, és pont most, február végén volt hajlandó megmutatni a tél az oroszlánfogát. -5°C is volt, ha jól emlékszem. Ma biztos, hogy -7°C van, és ma inkább nem mozdulok ki, mert rettenetes lehet a hideg odakint. Lassan jöttek a többiek. Először jött meg ug és Zsuzsmo, majd Fantos, akit évek óta nem láttam élőben. Ő volt az egyik, aki miatt érdemes volt megcsinálni a Discord szervert, mert a régi veteránok közül például őt sikerült visszahozni. Aztán megjött OctoZaky és Nari, csak hogy az újak is tiszteletüket tegyék, végül Gábor is eljött, aki szintén a veteránok táborát erősíti. Ő is megjelent Discordon, de ő azt keveset használja.

Szóval 7-en gyűltünk össze, és sajnos a találkozó meglehetősen szerencsétlenül kezdődött. Már azon meglepődtünk, hogy melyik asztalt kaptuk meg. Volt végülis fölötte TV, arra próbáltuk meg csatlakoztatni a GC-t, de előtte kértem segítséget. Azt mondja a pultos srác, hogy nem tud... Hát mondom jó, akkor megpróbáljuk magunktól. Megpróbáltuk úgy a TV-hez csatlakoztatni a SCART-kábelt, hogy ne okozzunk semmi kárt. De azért ránk szól a srác, hogy feltétlenül el akarjuk rontani a TV-t? De mondom neki, hogy hát pont ehhez kértem segítséget. Aztán mutat egy kis TV-t, ahova köthetjük a GameCube-ot. Legbelül nagyon dühös voltam. Direkt rákérdeztem: Hozhatunk-e GameCube-ot, tudjuk-e TV-hez csatlakoztatni. Mondták, hogy igen, várnak szombaton. Amennyire készségesnek tűntek üzeneten keresztül, semmi kétségem nem volt afelől, hogy érdemes volt a BarCraftot választani. De most minden illúzió szertefoszlott, és egyből elkönyveltük, hogy a BarCraftba soha nem jövünk. Igazából a mérettel akkora gond nem volt, 24"-os TV volt, körülbelül láthattunk mindent, inkább az volt, hogy magasan volt a TV, és nem volt körülötte szék, ezért vagy körülálltuk, vagy széket vittünk köré.

Mindenesetre oda szereltük a GameCube-ot. Először a Mario Kart: Double Dash!!-t terveztük, de nem sikerült elindítani a játékot, mert egyáltalán el se indította a lemezt. A lemezre már Krisi is rácsodálkozott kb. 2 éve, mert annyira durván karcos, hogy csoda, hogy egyáltalán elindul. Nem tudom, mi  lehet vele, azt már én is használtan vettem annak idején, de azt nem figyeltem meg, hogy ennyire durván karcos lenne a lemez, de tényleg van benne egy mély karc. Valószínűleg a nagy hideg miatt nem akarta bevenni a játékot először, ezért a Super Smash Bros. Melee-vel játszottunk először. Ez ment elsőre. Valakinek pont ez okoz nehézséget, mert alig játszott vele. Szinte elképzelhetetlen számomra. És mégis van ilyen. Kezdetnek jó volt, de már itt éreztük, hogy nem lesz feltétlen jó így játszani, mert adogattuk egymásnak a controllereket, mert 1-2 játék után éreztük, hogy nem tesz jót a nyakunknak a dolog. Egy párat azért mentem Young Linkkel és Kirbyvel néhány meccset. Itt nem arattam sikert, de aztán tettünk még egy próbát a Mario Kart-tal, mostanra már összejött. E körül már nagyobb volt a lelkesedés, jókat játszottunk vele. Azért is örültem az összejövetelnek, mert kevés alkalommal játszok GameCube-on negyedmagammal, és most itt a lehetőség. Jó volt, de egy külön alkalommal játszottuk ug-val ketten a Special Cup-ot, hogy láthassa milyen volt. Nem nagy dicsőség legyőzni itt, hiszen először látta ezeket a pályákat, de mégis:

img_20180224_160050.jpgÉn értem el 20 pontot, ug meg 11-et. Meg azért én se nagyon menőzhetek a 20 pontos eredménnyel, amikor a duplája volt a maximális. De a Double Dash!! irányítása tényleg sajátságos, és sajnos erre játékra az igaz, hogy ha sokáig nem gyakorlunk, akkor kiesünk a gyakorlatból. Meg van szerezve minden, egy időben nagyon jó voltam ebben a játékban, de annyira visszaestem, hogy 100cc-n csak 20 pont sikerült. Az új Mario Kartokhoz képest nehéz.

Aztán jött Gábor fő attrakciója, a Mario Party 7. Ebben a 8 játékos játékot akarta kipróbálni. Mert bizony 8-an is lehet játszani, és közben becsatlakozott hozzánk, Zsuzsmo testvére, akit ha jól emlékszem, Timinek hívnak, így a lehetőség adott volt. Négy controller elég volt a játékhoz, párban kellett játszani, mely a következőképp alakult ki:

  • Nari + OctoZaky
  • Gábor + Fantos
  • Zsuzsmo + Timi
  • ug + én

Miénk volt az ezüst színű controller. Én voltam Yoshi, ug meg Boo. Ilyenkor úgy megy a játék, hogy az egyik játékos a controller bal oldalán játszik, a másik meg jobb oldalt. Hát nagyon érdekes játék volt. Azt alapvetően nem tudjuk, ki volt az a nagyokos, aki 20 körösre találta ki a játékot, de nagyon leamortizálódtunk, és a 14. körre a végkimerülés határán már inkább feladtuk a játékot. Nagyon hosszú volt egy-egy kör, mégiscsak 8 emberrel történhetett esemény, és végig állni az egészet. Hát köszönjük szépen. De volt egy vicces momentum, amikor valaki Bowser mezőre lépett, és mindnyájan játszottunk. Úgy volt, hogy, aki veszít, aki az összes érméjének felét elveszti. De Gábor, mint instruktor, úgy fejezte ki magát, hogy elveszti a félpénzét. Na, erre ug-val egyszerre felszólalunk, hogy akkor nem megyünk a vásárba.

Szóval a 14. körre feladtuk, és konkrétan a GameCube-ozásból is elegünk volt egy időre. Pihenésként inkább játszottunk egyet a Mario Kart 7-tel. Az jól jött, és a Double Dash!! után kifejezetten felüdülés volt. Két menetet mentünk eleinte, utána Zsuzsmo testvére elment. Érdekes, hogy amíg ő is játszott, addig ug vele szolidaritásban vele harcolt az utolsóelőtti helyért, de utána csatlakozott hozzánk Gábor és Fantos is, és ott már megmutatta, hogy mire képes valójában. Ott volt az élen, és igazából a két Gábor mögött egyáltalán nem szégyen harmadiknak lenni. Volt egy ilyen eredmény:

img_20180224_191235.jpgBár azért látható, hogy inkább a gépi ellenfelekkel voltan nagy harcban. Fantos meg Lalikum néven ment, most neki nagyon nem sikerült.

Ezután megjött bagszi. Visszaadta a Mario Kart 8-at, meg sokat beszélgettünk, mivel Gábor és Fantos évek óta nem volt jelen találkozókon, ezért számukra az is új volt, hogy bagszi lett a Nintendo Magyarország képviselete. Rengeteget mesélt nekik / nekünk milyen a cseheknek dolgozni, és annyit talán el lehet árulni, hogy korántsem annyira álommunka, mint ahogy azt Nintendósok gondolnánk. Sok megkötés van, és azt sem szabad elfelejteni, hogy minden egyes nap ugyanazzal a lendülettel kell csinálni a Nintendo körüli teendőket, mint amikor imádjuk a dolgot. Elég csak abba belegondolni, hogy nem mindennap játszunk ugyanazzal a 100%-os lendülettel, és akkor is írni kell a Nintendós híreket, fordítani a videós feliratokat, meg csinálni a leírásokat magyarul, amikor semmi kedvünk nincs hozzá, mivel ez a munka. Egy ideje gondolom azt, hogy jó dolog olyanban dolgozni, amit szeretünk csinálni, de nem maga a megváltás, ahogy azt sokan hangoztatják. Méghozzá azért nem, mert egy embernek döntő többségében több hobbija van, több minden iránt is érdeklődik komolyan, de a munkája csak egy hobbiból áll, és arra mindig napi 8 órát kell szánni, még akkor is, ha semmi kedve nincs hozzá, ráadásul a többi hobbijának rovására. Ennek menedzselésére is kell lelki erő, hallottam már olyan esetet, amikor valaki megutálta azt a hobbiját, amit munkájaként csinált, egyszerűen mert túl sok volt neki. És ahogy írtam a megkötéseket, azért az is belejátszik a dolgokba, hogy ha valaki a munkájaként a hobbiját csinálja, azt jó eséllyel nem úgy fogja csinálni, ahogy azt szeretné, ahogy ideálisnak tartja. Bagszinak többször kell olyan dolgot kiírnia / csinálnia, amivel ő maga sem ért egyet, de nincs mit tenni, mert a csehek ezt írták elő, és ezt kell tenni. És ő megteszi annak ellenére, hogy tudja, hogy rá fog zúdulni a gamer-harag. A csehek meg ebből nem éreznek semmit, de ha éreznének is jó eséllyel, nem érdekelné őket, mert a magyar konzolos piac van nekik az utolsó helyen. Lényegében négy országnak intézik a Nintendós forgalmazását: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország. Ezek közül Csehország és Szlovákia egybe van valami miatt. Mint a régi időkben Csehszlovákia. Így is van a Facebook csoport neve: "Nintendo distributor Česká a Slovenská republika, és ezek után talán látható, hogy miért vannak a magyarok hátrasorolva. Mi vagyunk a legkevesebben, hiszen a csehek és a szlovákok együtt magasabb számot adnak ki, mint mi, arról nem is beszélve, hogy ezen országok közül Magyarország van a leginkább gazdaságilag elmaradva. A Game Parkosok mondták, hogy mennyire dicsérik nekik is a lengyeleket a csehek, hogy mennyivel több játékot adnak el ott. Igen, csak hát Lengyelország háromszor akkora, mint Magyarország, négyszer többen laknak ott, és a gazdaságuk is jobb helyzetben van, mint a miénk. Úgyhogy nem könnyű magyar képviselőnek lenni, és ezeket azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy bár érdemes törekedni arra, hogy azt dolgozzunk, amit szeretünk csinálni, de annak is vannak nehézségei, és azokat is legalább annyira jól kell tudni kezelni.

Meg túlzottan nagy kitérőt tettem. Vizionáltuk azt, hogy akár a BarCraft zárásáig, éjfélig is maradnánk, hiszen miért is ne, és ha nem lett volna az a baki az elején, akkor minden bizonnyal maradtunk volna. Arról nem is beszélve, hogy volt volt még egy probléma. A vége felé szerettünk volna egy menetet menni a Kirby Air Ride-dal, de ez nem sikerült, mert mindig kikapcsolódott a TV magától... Nem tudjuk hogysmint volt az eset, de amikor sokáig játszottunk a Mario Kart 7-tel, akkor a GameCube bekapcsolva maradt, és végig ment rajta a Mario Golf: Toadstool Tour demó játéka (mert a Gábor akart ezzel játszani, csak valamiért mindig félbehagyta), és arra tippelünk, hogy ezt valaki megunta, hogy ugyanazokat látja a TV-ben, ezért azt csinálta, hogy a telefonját szinkronizálta azzal a TV-vel, amin játszottunk, és mint távirányítóként folyton kikapcsolta a TV-t. Pedig annyira nem is volt hangos a TV, a Gábor külön ügyelt arra, hogy ne zavarjunk másokat. Túlzottan jólelkű a Gábor. Halkabbra veszi a TV-t, hogy ne zavarjunk senkit, és a Mario Party 7-ben is mindenkinek ott segít, ahol tud, szinte már túlságosan is. Visszatérve, mivel nem volt úgy felhőtlen nap, ahogy terveztük, ezért inkább 20 óra után elmentünk.

Mindenki ment haza, mi hármasban bagszival és Fantosszal elmentünk a Corvin Plázánál levő Burger Kingbe, ott ettünk, meg beszélgettünk. Aztán a 9-es buszhoz mentünk de itt Fantos elbúcsúzott tőlünk. Ketten mentünk bagszival Kőbánya alsóig, aztán én a 151-es busszal haza. Összességében jól éreztük magunkat, és valahogy valamilyen módon szeretnénk ezt megismételni. Az is felmerült, hogy akár valamelyik pláza kajáldás részében is összegyűlhetnénk így néhányan, mint a régi időkben. Benne vagyok, már csak a nosztalgia kedvéért is, aztán meglátjuk, hogy mennyire jön be. De ez a nap jó alapot adott arra, hogy van igény néhány fős konzolos összejövetelekre.

Csináltam képeket, azok itt tekinthetők meg.

Szólj hozzá!
2018. február 22. 19:02 - supermario4ever

Nintendo egy animében

Általában sok referencia van a videojátékokra egy-egy animében, és jó érzés néha Nintendót is látni. Egy ilyet láttam nemrég méghozzá a Saiki Kusuo no Psi-nan animében. A 95. részben játszottak el a gondolattal, hogy milyen lenne az animét videojáték formájában játszani, hogy nézne ki. A játék már kapható volt az animében, és a játék is részletes bemutatás alá került.

vlcsnap-2018-02-04-09h26m09s946.png

vlcsnap-2018-02-04-09h26m29s768.pngBizony, jogi okok miatt az animében "Nantendo DES"-re adták ki a játékot. És tipikusan japános stílusú a játék. Tehát mint Visual Novel, ahol megy a történet, és csak néhány kérdéssel tudjuk befolyásolni a történet menetét. Az animét meg nagyon ajánlom, mert nagyon poén lett, és érdekes egy gondolatolvasó szemszögéből látni a világot.

Szólj hozzá!