2016. június 30. 19:35 - supermario4ever

Digitalizált The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D

A blog "nagytakarításának" hatására megint elkezdtem Zeldázni. Ahogy írtam korábban, a régi postok címkéinek javítgatása közben, amikor a Zeldás postokat javítottam, átéltem megint azt a hangulatvilágot, amit annak idején, és ez Zeldázásra inspirált. Most azon vagyok, hogy Nintendo 3DS-en és Wii U-n is végigvigyem a NES-es Zeldákat. Először a The Legend of Zelda legyen meg 100%-osra, a Zelda II-re külön lelki világ kell annak nehézsége miatt. Az első játékot viszont mindkét konzolon játszom egyszerre, Wii U-n az 5. dungeonnál tartok, míg Nintendo 3DS-en a hatodikat kezdtem el. Az 5. dungeon legnagyobb nehézsége a varázsfuvola megszerzése, ugyanis összesen 11 Darknut-ot kell megölni, hogy megszerezzük. Eleinte sokat szenvedtem vele, mert nem volt meg a kék gyűrű, amivel feleannyit sebződnék, valamint a levél sem volt meg, aminek segítségének az öreg nőtől (old woman-nek van írva, ezek után mégis minek hívjam? ^^') lehet potiont venni. Eszembe jutott, hogy a potiont régen szörpnek hívtam, mert mintha szörpös üvegben adná a varázsló néni. Most is jó így hívni poénból. Szóval a levelet odaadtam a néninek, tőle lehet potiont venni. Soha nem vettem 40 rúpiáért egyszer használatosat (kék színűt) mindig a kétszer felhasználhatóból vettem, a pirosból. Ennek ára 68 rúpia és kétszer újra lehet tölteni az életerőnket. Így és feleakkora sebzéssel már lényegesen könnyebb dolgom volt, de mire ez eszembe jutott. De amúgy is eléggé szivatós az 5. dungeon, mert bomba nélkül nehéz megtalálni a megfelelő utat (nagyot kell kerülni). Aztán megtaláltam, közben meg már a bombáim is gyűltek, de akkorra meg már mindegy volt. A főellenségnél megfújtam a varázsfuvolát, ő összezsugorodott a hang hatására, onnan meg már könnyű dolgom volt. A 6. dungeonba csak belenéztem, de ide úgy nézem, hogy nincs szükség erősítésre.
A NES-es Zeldában egyébként több dolog sem vehető ki rendesen, hogy mi az. A memóriakorlátok néha érdekes dolgot művelnek a játékban. Arra emlékszem, hogy a 7. dungeonban majd egy Goriya az utunkat fogja állni, aki mormogással jelzi, hogy éhes. Neki kell húst venni, és például azt cukorkának néztem régen.

100e1068.JPGA Nintendo a "My Nintendo" nevű újdonságával nagyon ráment arra, hogy a digitális játékokat promotálják. Gamerek pedig szidják az új rendszert több ok miatt is, például azért, mert régen a játékok fizikai kiadásáért jártak csillagok, amiket különböző jutalmakra lehetett beváltani. Most már csak a digitálisan vásárolt játékokért jár jutalom, amit most már virtuális aranyérme testesít meg. A másik probléma, hogy ezeket az aranyérméket csak digitális tartalmakra lehet beváltani, míg régen a Club Nintendónál különböző tárgyakat lehet vásárolni, például OST CD-ket, vagy Mario Kart 7 trófeákat, Mario Golf mintázatú golflabdákat és egyéb jópofa dolgokat. Ez most már nincs, csak digitális játékokat vagy kedvezményekre lehet beváltani az aranyérméket. Alapvetően nekem sem tetszik az új rendszer, ennek ellenére, ha van lehetőségem, veszek digitálisan (is) játékokat. Főleg most, hogy azok a Nintendo 3DS játékok, melyek bekerülnek a "Nintendo Selects" katalógusba, tehát új kiadást lehet olcsóbban megvenni, ez természetesen a digitális változatok árára is jótékony hatással van. A The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D letölthető változata £39.99 / €44.99 volt, ez most lement £15.99 / €19.99-re. Az őrülten magas ár lement az elfogadható kategóriára. Lehet azt mondani, hogy fizikai mivoltában az új kiadás is olcsóbb, de az nekem egy forintot nem ér,the_legend_of_zelda_ocarina_of_time_3d_nintendo_selects.JPG mert az a bordó színű keret borzasztóan elcsúfítja a borítót. Itt is egy kép róla, nekem nagyon nem tetszik. Viszont, ha digitális változatának "külseje" (menüje) ugyanolyan, mint az eredeti kiadásé, (tehát semmiben nem mutatkozik, hogy miért olcsó) akkor vonzónak gondolom a digitális változatot. Meghánytam-vetettem az anyagi lehetőségeimet, és ha megveszem, az milyen anyagi áldozattal jár, és úgy döntöttem, hogy jöhet. 3.656 blokk az egész játék, ez a Nintendo saját memória mértékegysége. Ha ezt elosztjuk 8-cal, akkor kapjuk meg, hogy hány MByte-os az adott játék. Ez körülbelül 457 Mbyte. Bőven ráfér, mert még régebben vettem egy 32 GByte-os SD kártyát a külön a Nintendo 3DS-nek, ugyanis jelen állás szerint 32 GByte-os memóriakártya a maximum, amit támogat a kézikonzol. Ez körülbelül 262.000 blokknak felel meg. Letöltöttem, és örömmel láttam, hogy semmi változtatás nincs a menü ikonjában. Ez elvisz engem a digitális játékok felé, egyébként is azt gondolom, hogy ez lesz a jövő. Bár nemrég terjedtek el olyan hírek, mely szerint a Nintendo legújabb konzolja, ami jövő márciusban jelenik meg, megint cartridge-es lesz, mint például a Nintendo 64. O_O Nagyot néztem, amikor olvastam, elképzeltem, ahogy megint váltogatjuk a kazettákat, mint a régi szép időkben. De szerintem olyan lesz, mint a Nintendo DS-nél, 3DS-nél, tehát memóriakártya-szerű lesz a cartridge. Aztán továbbgondolva, arra jutottam magamban, hogy egyáltalán nem hülyeség, mert ugye a Blu-ray az eddigi legnagyobb kapacitású optikai lemez, ami 25 GByte-os (az egyrétegű), míg egy memóriakártya akár 128 GByte-os is lehet (legalábbis ez a legnagyobb, amit láttam). Bár az ár megint kérdéses, mert annak idején a Nintendo 64-re is azért morogtak a fejlesztők, mert baromira drága volt kazettára rámásolni a játékot. Ha belegondolunk, hasonló árak figyelhetők meg, hiszen például egy 128 GByte-os SD kártyának, jelenleg körülbelül 25.000 forint az ára, míg egy írható Blu-ray lemez nagyjából tizedáron vásárolható meg. Azt mondjuk elképzelhetőnek tartom, hogy azért gondolkodik cartridge-ben a Nintendo, mert az új konzol 4k-s (vagy UHD, nem tudom, melyik a legnagyobb manapság) felbontású lesz, és arra nem biztos, hogy elég lesz a Blu-ray lemez, vagy valami hasonló formátum. Már csak az ára miatt vagyok szkeptikus, amúgy tiszta nosztalgia így első körben a dolog.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy meglepő lesz, ha tényleg cartridge-es lesz az új Nintendo konzol, mert tényleg a My Nintendóval annyira érződik, hogy a "digitális átállást" promotálja a cég, hogy lazán az volt a gondolatom, hogy meghajtó nélküli lesz az új gépezet. El is gondoltam magamban, hogy a dobozos, fizikai játékoknak más lesz a "szerepük", ezután - hogy úgy fogalmazzak - dísztárgyak lesznek, elvesztik a használati tárgy mivoltukat, mivel a digitális játékokat fogjuk használni. És hogy ezek után úgy fogok nézni a dobozos játékokra, mint egy relikvia, például egy Link figura, ami ott van a polcon, jó érzést okoz, hogy van, mert kifejezhetem vele, hogy Zelda rajongó vagyok, de ennyiben ki is merül a szerepe. Egy előnyük biztosan van, hogy nem kell cserélni a kártyát, de legalább ekkora veszélye is van, hiszen ha elvész a konzol, akkor a digitális játékoknak is oda. Ugye erről én tudnék bőven mesélni, miután jártam így, és milyen nehéz volt visszaszerezni az NNID-met. Különben annyira hülyeség, hogy nem lehet csak úgy kiköt(tet)ni, hanem mindenféle hivatalos dolgot kellett majdnem intézni. Ugyanúgy kéne, mint az Androidnál, ha bármi baj történik, a Google oldalánál ki lehet köttetni az adott telefonról a felhasználói fiókot. Miután úgyis csak egy Nintendo 3DS-nél lehet az adott NNID-t használni, ezért a felelősség mindenképp az enyém. Ha nincs más mód rá (mert elhagytam, vagy ellopták, esetleg elromlik a gép), a kiköttetésre nagyon jó lenne, ha a Nintendo lehetőséget biztosítana például a My Nintendo profilunkon keresztül. Nagyon vigyázok a Nintendo 3DS XL-re, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer, egyelőre nincs baj. A hátrányaival együtt is jó dolognak tartom a digitális játékokat, a "Save Data Transfer Tool" nevű programmal átvihetők a mentések a digitális játékba, tehát ugyanott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, csak vigyázni kell. Azok a játékok, amik megvannak digitálisban (az OoT mellett a Mario Kart 7 és a Super Street Fighter IV), azokat visszatettem az eredeti tokjukba, és ott tárolom őket, így a DS / 3DS cartridge tartóban felszabadulnak helyek így olyan DS játékok kerülhetnek be, amik nem voltak annyira fontosak, mert nem játszottam velük annyit.

Két mentésem van az Ocarina of Time 3D-ben, az egyikben a Fire Temple-ig jutottam el, emlékszem, hogy a főellenséget, Volvagiát nem tudtam megölni, aztán már inkább nem szenvedtem vele. Nem kifejezetten nehéz, de sokat sebez, így könnyű meghalni, ha nem vagyunk eléggé ügyesek. Abba is hagytam, aztán új mentést kezdtem el, itt még Young Link vagyok, épp az első dungeont csináltam meg. A következő a Goron City-ben lesz a Dodongo's Cavern. Elég sok mindent megcsináltam már, hogy eljussak oda, megtáncoltattam Daruniát, megvan a karperec, amivel bombákat tudok felemelni, csak arra nem emlékeztem, hogy a Dodongo's Cavern bejárata hol van. A Goron City-ben kerestem, amikor eszembe jutott, hogy van a nagy elzárt bejárat a Death Mountain lábánál, szóval az lenne az. Bementem oda, de itt mentettem. Este folytatom. Amúgy nagyon tetszik az Ocarina of Time 3D, szebb lett, ami nyilvánvaló, de úgy újították fel grafikailag, hogy sokkal jobban néz ki az egész játék tőle.

Abban gondolkodok, hogy fokozatosan állok át a digitális Nintendo 3DS játékokra, ahogy bekerül egyre több a Nintendo Selects kínálatba. És ahogy anyagilag lehetséges. Az biztos, hogy 35-40 fontért nem fogok játékot venni. Eddig két plusz olyan játék van, ami megvan fizikai mivoltában, és olcsóbb digitálisan: a NIntendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends és a Mario Tennis Open, meg néhány játék, ami érdekel, például a Paper Mario: Sticker Star, Yoshi's New Island, Mario & Luigi: Dream Team Bros., The Legend of Zelda: A Link Between Worlds, meg esetleg a Star Fox 64 3D és a Mario Party Island Tour.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://supermario4ever.blog.hu/api/trackback/id/tr6612711524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kristóf Muzsik 2016.06.30. 20:51:52

Szerintem egyébként a Zelda 2 nem sokkal nehezebb az elődjénél, szerintem hasonló szinten vannak. Tájékozódás szempontjából mondjuk a 2 könnyebb, mivel sokkal lineárisabb, és több ember meséli el, hogy merre érdemes menni, nem a szerencsére van hagyva, hogy belebotlasz-e a következő helybe, ahova menni kéne. Minőségre mondjuk nem tudnék dönteni, mindkettő fantasztikus játék, hát még a maguk idejében. Gondoljunk csak bele, hogy az első rész 1986 februárjában jött ki, addig pedig hány, ekkora szabású játékot tudunk mondani? Igen, előtte volt kevesebb, mint fél évvel a szintén korszakalkotó Super Mario Bros., de kevés ilyen hatalmas világgal, ötletekkel megtöltött címet tudna mondani az ember.

Én sem szeretem igazán ezeket az újrakiadott verziókat a borítók miatt, de én úgy vagyok vele, hogy ha lényegesen olcsóbb így egy játék, akkor nem érdekel. Így vettem meg például a Mario Party 8-nak az újrakiadott verzióját 1500 forintért, amennyit nekem bőven megért. Már csak azért is, mert véleményem szerint nem egy annyira csúcskategóriás játék, aminek mindenképp az eredeti borítóját szeretném. Vannak amúgy, amiket jól megcsináltak (pl. a New Play Control játékoknak, legalábbis a Pikmineseknek mindenképp, úgy csinálták meg a borítójukat, hogy kifordítható egy olyan verzióra, amin a teljes egészet betölti az artwork, és nincs rajta a csúnya fehér keret), de persze vannak olyanok, ahol sokkal rosszabb, pl. a Konami híres a rossz borítójú újrakiadásairól. Itt is van egy híres példa: i.imgur.com/q2wf5.jpg

Viszont még ehhez, hogy ha az ember mondjuk úgy is csak a kazettákat hordja magánál (általában), akkor szerintem végül is mindegy, hogy otthon, a polcon mi van pontosan a borítóján, a digitális verziónak meg semmije sincs. Igen, mondom, én is jobban szeretem a sima kiadásokat, szóval lehet, hogy álszentnek hangzik, amit mondok, de nekem akkor sem dealbreaker szintű a dolog.

A kazettákat én is érdekesnek gondolom, és jobban szeretem őket sok szempontból, mint a lemezeket. Az rendben van, hogy egy 128 gigás sd kártya egy átlag vásárlónak nagyon drága, de egyrészt valószínűleg közel sem kell majd minden játékhoz ekkora, másrészt valószínűleg a Nintendo olcsóbban tudja megcsináltatni magának, főleg nagy tételben, mint amennyiért mi vennénk. A Media Marktban vásárolt kártyára rájön az anyagköltség, a szállítás, a gyártó haszna, az eladó haszna, a vám, illetve még az áfa is. Ha magának gyártat le ilyeneket a Nintendo, lehet, hogy továbbra sem lesz elhanyagolható a költség, de lényegesen kisebb lesz, mint egy átlag embernek, pláne, hogy az ilyesmi technológia évről évre olcsóbb.

A végén pedig a játékok, amihez hozzá tudok szólni:
-A Paper Mario: Sticker Star elég sok negatív kritikának "örvend" az interneten, de ha jobban megnézzük az átlag értékeléseit, rájövünk, hogy ezt igazából egy kisebb, nagyon csalódott csoport fújja fel, az általános értékelései a játéknak egyértelműen a "jó" szintet jelzik. Emellett szerintem is messze a legkevésbé jó rész a sorozatból, de igazából nehéz vetélkedni az első két mesterművel, és a harmadik, szintén zseniális játékkal. Mindenesetre én nagyon jól szórakoztam vele a hibái ellenére is, és ajánlom a beszerzését, de előbb az első játékot fejezném be, ami szerintem sokkal jobb, és igazából nem fogsz olyan embert találni, aki játszott mindkettővel, és ne ugyanezt mondaná. :D

-A Yoshi's New Island számomra viszont tényleges csalódás volt. Ugyanaz a csapat csinálta, mint a DS részt (ami számomra szintén csalódás volt több szempontból), és más nagy játékuk nem is volt. Nem egy rossz játék, sőt, az extra megnyitható pályák kifejezetten jók voltak, de olyan semmilyen az egész összességében. Nagyon örültem, hogy a Woolly World viszont ennek az ellentéte lett, az a sorozat egyik legjobbja, talán csak az első részt szeretem jobban.

-A Link Between Worlds: Az IGN a megjelenési évének legjobb játékának választotta, és nem véletlenül. Nagy meglepetés volt szerintem nagyon sok mindenkinek ez a játék, ugyanis a felszínen egy "New Link to the Past" juthat eszünkbe róla az újabb Mario játékok kapcsán, de igazából a hasonló játékmeneten és világtérképen kívül minden teljesen más. Fantasztikus új képességek (pl. a falon képpé változás minden szempontból zseniális), non-lineáris szinte az egész játék, teljesen új karakterek és történet van, a dungeon-ök még csak nem is hasonlítanak se dizájnban, de koncepcióban a régiekre (1-2 apró kivétellel), egyszerűen nagyon jó. Annyira tetszett, hogy végigjátszás után azonnal nekiláttam a nehezített Hero Mode-nak és, és egy percét sem untam. Mindenképp érdemes beszerezni.

supermario4ever 2016.07.01. 08:11:31

Az első két Zelda az olyan, hogy nagyon kell koncentrálni, és tudni minden titkot, mert akkor valóban könnyebbé válik a játék. Mondjuk nem nagyon vettem komolyan a Zelda II-ben a városok lakosainak tanácsait amikor először játszottam. Nem tudtam merre kell menni, aztán elindultam balra dél felé, az tűnt a legkézenfekvőbbnek, és csodálkozok, hogy sebződök a sötétben. :D Nem értettem, hogy mi az úristen van, mire rájöttem, hogy sötétben minden tehén fekete, nem látszanak az ellenségek. Csak sokára jöttem arra rá, hogy máshol kell a játékot elkezdeni. Utána már - úgy-ahogy - ment. De a Great Palace-ba tényleg nagyon nehéz eljutni.

A Mario Party 8 tényleg nem az igazi, továbbra is azt gondolom, hogy a kettes a legjobb, az egyes nem sokkal mögötte van. A New Play Control borítók viszont tényleg jók, azonnal ki is fordítottam a Pikmin és a Mario Power Tennis borítót és máris sokkal jobban néz ki.

A kártyás rendszer árára majd kíváncsi leszek, mert tényleg olcsóbb, de kérdés, hogy ezt az árakban mennyire tudják majd érvényesíteni, meg hogy mennyi lesz egy játék.

A Yoshi's New Island-et sokan szidják. Az a baj az aranyos Mario karakterekkel, például Booval is, hogy túlzottan az aranyosságra gyúrtak és emiatt már idegesítők lettek. Gondolom a Yoshi's New Island is ennek áldozata lett, hiszen gondolom nem nagyon figyeltek a játék minőségére, mert úgy voltak vele, hogy Yoshi aranyossága úgyis eladja a játékot. De az mindenképp jó dolog, hogy a Yoshi's Woolly World már jó játék lett.

A Link Between Worlds-re mindenképp kíváncsi vagyok. A Paper Mario meg szerintem olyan lehet, hogy a két kb. 95%-os játék mellett egy 85-90%-os, és ez nem tetszik nekik.

Kristóf Muzsik 2016.07.03. 11:36:01

Hát aminél igazán az aranyosságra gyúrtak, az a Woolly World volt, és rengeteget hozzáadott az egészhez, de emellett még a pályák, a zenék, és a helyszínek is érdekesek voltak. Persze az sem mindegy, hogy míg a New Island készítőinek korábban egy komolyabb játékuk sem volt (A Yoshi's Island DS-t félrenéztem valahogy, viszont az olyanok, hogy Wii Play Motion-ből 3 minijáték meg a StreetPass Quest valahogy nálam nem számítanak nagy címeknek), a Woolly World készítőinek több is volt (mint a Wario Land: The Shake Dimension, a Kirby's Epic Yarn, a két legjobb StreetPass játék véleményem szeirint, vagyis a StreetPass Zombies és StreetPass Squad, illetve az alapító tagok korábban a Konaminál dolgoztak elsősorban az egyik szeményes kedvencemen, a Goemon sorozaton), összességében is közelebb voltak a Nintendo-hoz a játék készítése közben tudtommal.

supermario4ever 2016.07.04. 08:58:50

Akkor a Yoshi's Woolly World valamennyire visszahozhatja a Super Mario World 2: Yoshi's Island régi hírnevét, mert a későbbi Yoshi játékok mind csak rontottak rajta. Már a N64-es Yoshi's Story is eléggé rapszodikusra sikeredett. Vannak benne jó ötletek, de olyan depresszív a zenéje, és nagyon lerontja a hangulatot, és az egész játékot emlékszem, ilyen egykedvűen játszottam, annyira lehúzott a zene.

Azzal amúgy nincs kifejezetten gond, hogy a karakterek aranyosak, ha a játék rendben van. Csak akkor zavaró, ha maga játék bődületesen rossz, és ezt érzékelhetően az aranyossággal akarták ellensúlyozni.