2016. május 21. 14:25 - supermario4ever

Garfield Kart

logo_final_gk.pngMegjelenés
Japán: Nem jelent meg
Amerika: 2015. augusztus 11.
Európa: 2015. június 25.

Fejlesztő: Ravenscourt
Kiadó: Anuman Interactive
Műfaj: Verseny
Játékos: 1 játékos
Ár: £24.99 / €29.99
StreetPass: Nincs
SpotPass: Nincs

Platform
nintendo_3ds_1.png

Meglepőnek tartom, hogy egy olyan képregényhős, mint Garfield, aki óriási népszerűségnek örvend világszerte, alig van konzoljátéka. Bár ha belegondolunk, hogy a narancssárga, csíkos macskának kedvenc tevékenységei az evés és az alvás, nem is lehetne nagyon olyan játékot kitalálni a neve alatt, ami igazán jó lehetne. Egy-egy egyszerűbb kalandjáték akad, illetve a két filmből is készültek játékátiratok, de ezekről nagyon keveset hallani. Talán nem véletlen? Valamivel nagyobb hírnevet kapott a nemrégiben megjelent Garfield Kart, hiszen sokak szerint az egyik legjobb Garfield játék. Eleinte PC-n és Androidon jelent meg, de tavaly átportolták Nintendo 3DS-re, így mi is élvezhetjük sokunk kedvenc macskájának új játékát.

A játék nekünk, magyaroknak külön érdekesség is, hiszen a 3DS-re való portolást egy kis magyar csapat végezte. Amikor kikerült hírbe, hogy lesz 3DS-re is Garfield játék, a grafikáért felelős srác, alá is kommentelt, általa megtudhattunk egy-két kisebb titkot a játékról. Azt gondolom, hogy ez nekünk mindenképp érdekessé teszi a játékot. Én magam is folyamatosan „szemmel tartottam”, és most, hogy akciós lett, lecsaptam rá. És milyen lett?

garfield_kart_1.jpgAzt azért be kell látni, hogy Nintendóra egy versenyjáték (főleg, ha gokartról van szó) igencsak nehéz helyzetben van, hiszen ott a Mario Kart, ami konkrétan etalonnak számít. Az a játék, ami annyira jó, hogy minden más versenyjáték szinte eltörpül mellette. Bár azért volt néhány ígéretes próbálkozás, például Nintendo 64-re a Diddy Kong Racing, vagy a Lego Racers, amik ugyan nem érték el a Mario Kart színvonalát, de a maguk nemében nagyon jó játékokról van szó. A Garfield Kart-ról is alapvetően el lehet mondani, hogy amit tud, abban jó, a baj az, hogy keveset tud, méghozzá túl keveset… De erről majd később, előbb lássuk magát a játékot. Már az elején is látszik, hogy talán jobb is, hogy nincs annyi Garfield játék, ugyanis a menü képernyője eléggé puritán. Különböző ábrák jelképezik az egyes módokat. Van tutorial is, ahol rövid leírásokat olvashatunk az irányításról, a tárgyakról, amiket a verseny során fel lehet használni. Azt gondoltam, hogy ki is lehet próbálni őket, de amint a végére értem a leírásoknak, azzal vége is lett. A Play gomb ikonja alatt játszani. Itt máris találkozhatunk az első súlyos hiányossággal: Csak egyedül lehet játszani. Nincs se helyi- és online többjátékos mód. Egyedül viszont három játékmód áll rendelkezésre: Quick Race, Grand Prix és Time Trial. A Quick race-ben egy általunk kiválasztott pályán versenyezhetünk, azt gondolom, hogy a Grand Prix az, ami komolyabb figyelmet érdemel. A rendelkezésre álló négy bajnokság közül kettő van alapból megnyitva, a Lasagne Cup és a Pizza Cup. A Hamburger- és az Ice Cream Cup-ok, amik megnyithatók. Garfield ízlését dicsérik a bajnokságok elnevezései. Ezek külön-külön játszhatók 50cc-n, 100cc-n és 150cc-n, melyek itt is a kocsik motorjának térfogatát hivatottak jelezni. És persze a nehézséget, hiszen nehezebb szinten az ellenfél versenyzők is jobban támadnak. Hogy kik játszhatók Garfield mellett? Itt van Jon, Ubul, Nermal, Heléna, Liz, Squeak az egér, valamint Harry, a kóbormacska. garfield_kart_3.jpgEleinte csak Garfield és Jon játszhatók, a többieket fokozatosan nyithatók meg, ahogy megnyerjük az egyes bajnokságokat. Egyébként maguk a versenyek egyáltalán nem rosszak, bár hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a pályák nem túlzottan változatosak. De ez talán betudható annak is, hogy Garfield világa sem az. Nem olyan, mint Marióé, hogy különböző országokon (puszta, víz, sztyeppe, stb.) kalandozik, és ebből merít a Mario Kart. Hanem Garfield-nak lényegében csak a házának környéke van, ahova eljárogat, ha már végképp unja az alvást. Tehát a pályák eléggé hasonlítanak egymára. Ahogy utaltam az elején, különböző tárgyakkal tehetjük érdekessé a versenyt, melyeket természetesen többségében ételek testesítenek meg. Van a pite, amivel megdobhatjuk a másikat (mint a Garfield és barátai sorozatban, amit ellőttek egy jónéhányszor poén gyanánt), de van GPS-szel ellátott pite, amivel az édesség magától rámegy az előttünk levő ellenfél játékosra. A Lasagne ad rövid ideig extra sebességet játékosunknak, a rugóval egy nagyot ugorhatunk, de letehetünk párnát is, amire ha a versenyző rámegy, egy pár másodpercre elalszik, így nem is lehet irányítani addig a kocsit rendesen, meg le is lassul. És még néhány hasonló tárgy. Hatan megyünk egy versenyen. Akinek van jártassága a Mario Kart-ban, annak egyáltalán nem okoz nehézséget a játék. Az irányítása egész jó, főleg, hogy van választási lehetőségünk. Lehet hagyományos módon az analóg karral irányítani a kocsit, vagy akinek bejött a gyro szenzor, az forgathatja a 3DS-t, úgy is lehet irányítani a játékot. A másik komoly probléma a játékkal a dinamizmus hiánya. Egyszerűen nem „élnek” a versenyek, nem lelkesít maga a játék. A zene is olyan latymatag. Nincsenek benne emlékezetes dallamok, csak szól valami a háttérben. Olyan, mintha csak kötelességből komponáltak volna zenét a játékhoz, hogy azért mégse csendben játsszunk. Egyet emelnék ki, a Crazy Dunes pálya zenéje, mely nagyon jóra sikeredett, de a többi eléggé egyhangú lett. Ha lemegy egy bajnokság, akkor örülünk a győzelmünknek, és ha gondoljuk, kezdhetünk egy újat. A Time Trial-ban itt is időmérőt megyünk pályánként. Vannak elmentett szellemadatok, melyek bronz- ezüst- és arany minősítést kaptak, mindegyik egy kicsivel jobb az előzőnél. Nem feltétlen kötelező ezeket megelőzni, mindenképp elmenti a legjobb időnket, ezek amolyan megmérettetések, ha megelőztük őket, akkor tudhatjuk, hogy jók vagyunk.

És ennyi az egész játék. A Credits-nek külön menüpontja van, érdemes is volt megnézni, mert tényleg van benne jónéhány magyar név. Ettől függetlenül a játékot kizárólag Garfield rajongóknak ajánlom, egyedül ők tarthatják érdekességnek, a többieknek felejtős. Én is csak azért tartom érdekesnek, mert a menő poénokat gyártó képregényhősökkel is lehet immár versenyezni, de hogy hiányzik a többjátékos mód, és hogy ennyire nem dinamikus, az óriási hiba. A grafika is igazából eléggé csúnyácska. Nem annyira részletgazdag, és a karakterek kidolgozottsága is hagy némi kívánnivalót maga után. A játék fizikai formában is kapható, éppenséggel be lehet úgy is szerezni, de így, hogy digitálisan £7.99 akciósan, azt mondom, hogy rajongóként nem bánom, hogy megvan, de az eredeti £24.99-es ár rablás ezért a játékért. Érdekességnek rajongók számára jó lehet a játék, mindenki más felejtse el.

542334_front.jpgGrafika: 4/10
Játszhatóság: 6/10
Szavatosság: 4/10
Kihívás: 3/10
Zene és hangok: 4/10
Hangulat: 3/10

+ Immár Garfielddal is versenyezhetünk
- Kevés lehetőség
- Unalmas, jellegtelen zene
- Túlságosan könnyű
- Mintha félkész lenne a játék

36%

 

Szólj hozzá!
2016. május 19. 18:22 - supermario4ever

Mario Power Tennis (GameCube)

mpt_englishlogo.jpgMegjelenés
Japán: 2004. október 28.
Amerika: 2005, november 8.
Európa: 2005. február 25.

Fejlesztő: Camelot Software Planning
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Sport
Játékos: 1-4 játékos

Platform

indigo_console_alt_6_nintendo_gamecube.png

Másképp nézek a teniszjátékokra, mint a többi sportproduktumra, ugyanis ezzel a sportággal vagyok úgy, mint a férfiak többsége a focival. Nagyon szeretem, követem is aktívan, és nekem, mint Rafael Nadal drukkernek nagyon jó látni, hogy újra hozza a régi formáját. És hogy miért pont egy Mario Tennis tesztnél írom le ezeket? Mert az igaz, hogy a Mario sportszimulátoroknak elsősorban a szórakoztatás a célja, és nem az, hogy akár FIFA színvonalon visszaadja az adott sportág élményét, mégis a GameCube-os Mario Tennis rész sikerült a legrealisztikusabban. Nintendo 64-en ugye még nem volt annyi technikai lehetőség, a Nintendo 3DS-es és Wii U-s részek meg nem érdemelnek szót, mert az, hogy nem lehet normális játékot menni, csak a Mario Kart féle ökörködés megy, azt a sportág kicsúfolásának tartom. Nincs ezzel nekem feltétlen bajom, mert nyilván erre is van igény, de ne korlátozzák le a lehetőségeket csak a „könnyed” játékra, hanem hadd játszhassunk Mario karakterekkel szabályszerű teniszjátékot, ahogy azt a GameCube-os részben lehet. A sorozat első két asztali konzolos játékában lehet szabályszerű játékot játszani. A Nintendo 64-es Mario Tennis-ben is épp csak annyi bolondság van, amik kifejezetten emelik a játék élményét. Ezek miatt mindenképp érdemes controllert ragadni, mert bár itt is érződik az a Mario sportjátékokra jellemző könnyedség, de ha komolyan vesszük a játékot, és ha a gépi ellenfél játékosokat nehézre állítjuk be, azért láthatjuk, hogy mennyire nehéz sportággal van dolgunk.

mario_power_tennis_viii.jpgHiszen a tenisz nemcsak arról szól, hogy ütögetjük a labdát egyik térfélről a másikra, aztán vissza, hanem adott esetben komoly taktikáról. Kiismerni az ellenfél játékos gyenge pontját, de a Mario Power Tennis arra is jó, hogy kitapasztaljuk, hogy mennyivel másabb tenyerest ütni, vagy fonákot, mennyire kell vigyázni a lob-bel, mert könnyen kimegy a labda a játéktérről, valamint, hogy mikor érdemes a hálóhoz menni, és mikor érdemes lecsapni a labdát. És ez csak egy kicsi szelete a sportágnak, de már ennyiből is látszik, hogy mennyire mentális sport a tenisz, és bizony ott kell lenni fejben egy-egy játék során. Ilyen komolyságig azért nem megyünk el a játékban, hiszen csak nem vágjuk a földhöz a controllert egy-egy elvesztett menet után, ahogy egyes lobbanékonyabb játékosok csapkodják az ütőjüket a földhöz. De azért okoz némi meglepetést. Alapvetően három játékmód áll rendelkezésünkre. Az Exhibition, a Tournament és a Special Games. Az Exhibition-ben lehet spontán meccset játszani saját beállításokkal. Beállíthatjuk például, hogy hány szettes legyen a meccs (1, 3, 5), vagy hogy egy szetten belül hány pontot kelljen nyerni. 2 és 6 között lehet választani, de igazság szerint hülyeségnek tartom, mert alapvetően hat pontos egy szett. Soha életemben nem láttam 2 pontos menetet, és nem is tartom jó ötletnek, mert próbáltam, és túl rövid volt egy szett. Azt gondolom, hogy kizárólag 6 pontos szetteket érdemes játszani. Beállíthatjuk továbbá, hogy a játékban legyen-e Power Shot vagy sem. Na ez az a lehetőség, amit nagyon jó dolognak tartok. Mert bár írtam korábban, hogy nem örülök annak, hogy a teniszbe is bevitték a Mario Kart-féle ökörködéseket (és ezt nem feltétlen negatívan kell értelmezni), de akinek van kedve ilyet játszani, szórakozzon csak vele. A bajom az új Mario Tennis-ekkel az, hogy nincs választási lehetőség. Kipróbáltam persze a Power Shot-os játékot, de engem személy szerint nem szórakoztatott. Inkább a valódi, komoly játékot választottam, ami tényleg lehet nehéz ebben a játékban is. De mielőtt elkezdünk játszani, természetesen karaktert választunk. Tárházuk széles, a kötelező Mario karakterek mellett itt van például Waluigi, Daisy, Yoshi, Koopa Troopa, Boo, Bowser Jr. is. Gépi játékos esetében kiválaszthatjuk a mesterséges intelligenciáját is. Érdemes a könnyűvel indítani, mert tényleg bekeményítenek a gépi játékosok Pro és Intense szinten. Nem is gondolnánk, hogy egy Mario sportjáték lehet akár nehéz is. Az a tapasztalatom, hogy mindegyik karakternek van egy „megadott” játékstílusa, amiben amúgy nagyon jók. Feladatunk, hogy kiismerjük azt, és kizökkentsük belőle.mario_power_tennis_ii.jpg Igazából, ha ez megvan, onnastól könnyűvé válik a játék, ugyanis a karaktereknek nincs B, C, D… játéka. Például Luigi és Waluigi mindig feljönnek a hálóra, és kicsi ütésekkel próbálnak kifogni rajtunk. Ha megtaláltuk a játékuk „ellenszerét”, már könnyű is ellenük a játék, mert nincs más játékstílusuk. A különböző nehézségi szintek között az az – amúgy nyilvánaló – különbség, hogy nehezebb szinten profibban játsszák a saját játékukat, és kevésbé hagyják magukat kizökkenteni. Nagyon jó ötlet egyébként, hogy a készítők mindenkinek kitaláltak egy egyéni stílust, és a különböző nehézségi szinteknek köszönhetően, aki komolyan játszik a játékkal, annak sok izgalmas órát fog okozni a Mario Power Tennis. Nem is csak a játékstílus teszi érdekessé a játékot, hanem a pálya borítása is. Itt is megtaláljuk az alapborításokat: Kemény-, salak- és fű borítású pálya, és érvényesülnek azok sajátosságai. Kezdőknek javasolt kemény borítású pályán játszani, mert gyors és magas a labda pattogása. A salak és a fű pályák mellett vannak egyéni Mario pályák, például Delfino Plaza Court, Wario Factory Court vagy Luigi’s Mansion Court is jelen vannak, mind egyedi tulajdonságokkal, melyek szintén érdekessé teszik a játékot. Egy labdamenetet alapvetően kétféle módon lehet nyerni: Vagy mi ütünk nyerőt (tehát az ellenfél nem tudja visszaütni), vagy hibára kényszerítjük az ellenfél játékost. Az egy ponton belüli pontkiosztás a szokásos: 15, 30, 40, és utána jön a megnyert pont. Minimum két pont különbség szükségeltetik, így ha az állás 40-40, az Deuce, a következő pont az Advance. Ha az is megvan, akkor van meg a game. Ugyanígy legalább két pont különbséggel lehet megnyerni egy szettet, tehát 6-5-ös eredménynél bizony nem lehet hátradőlni, kell nyerni egy 7. játékot. Ha pedig 6-6 az eredmény, akkor Tie Break-et játszunk, és ott is legalább két pont különbséget kell összehozni. Minimum 7 játszmát kell megnyerni, viszont itt már nincs felső határ. Ha 20-18-nál dől el a szett, akkor 20 pontig megy a játék. Az irányítást személy szerint logikátlannak tartom, mert nem minden alapütést lehet egy gombnyomással kivitelezni, a különböző Power Shot-oknak meg rendelkezésre áll egy-egy gomb. Az A-gombbal tenyerest (topspin) ütünk, B-gombbal ún. alákanyarított ütés (slice) van, ami azt jelenti, hogy visszafele forog a labda, így ha lepattan, nem megy annyira előre. Aztán az A+B gombokkal lehet átemelést (lob) ütni. Ekkor magasra megy fel a labda, amit adott esetben nehezen tud az ellenfél visszaütni, viszont mivel messzire is megy, ezért könnyen kimehet a játéktérről a labda. B+A-val pedig lecsapni lehet a labdát. Ezt háló közelében lehet alkalmazni. Ekkor nagy erővel lefelé ütjük a labdát, így az ellenfél már nagyon nehezen tudja azt visszaütni. És itt tartom logikátlannak, hogy mind az X, mind az Y gombok a power shot-ok kivitelezésére van, ami azért gond, mert normál játék esetében nem használatosak ezek a gombok. Másrészt meg van külön gombkombinációk szintén Power Shot ütésekre. Az R+A gombkombinációval támadó Power Shot-ot lehet ütni, meg R+B pedig a védekező Power Shot.

mario_power_tennis_xiii.jpgJelen van még a Tournament, ahol értelemszerűen bajnokságokat lehet játszani. Lehet menni külön egyes vagy páros bajnokságokat, és ezek külön kupákra vannak osztva. Mint a Mario Kart-ban: Mushroom, Flower, Star… És fokozatosan nehezedik. Viszont nem vagyok maradéktalanul elégedett ezzel a játékmóddal. Egy részről itt már nem lehet megválasztani, hogy szeretnék-e power shot-ot a játékba vagy sem. Csak power shot-os meccsek vannak. Az viszont menti a helyzetet, hogy itt még csak úgy jár a plusz erő, ha elég ütés által feltöltődik a teniszütőnk, nem mindenféle ábrák jelennek meg a talajon, mint 3DS-en, ami hihetetlen módon csalóvá teszi a játékot. Tehát power shot-tal még éppen el lehet játszadozni, de nekem így sem volt az igazi. A másik, ami nem tetszik, hogy egy szett csak két játszmából áll. Ahogy írtam az elején, teljesen felesleges opciónak tartom ezt, mert bár nemrég óta vagyok teniszrajongó, de két játszmás szettet még soha nem láttam. És amikor egyszer részletes szabályzatot olvastam, ott sem írtak sehol, hogy létezik rövidített szett. A másik fajta bajnokság a Gimmick Masters, ami eléggé érdekesre sikeredett. Kifejezetten Mario témájú pályákon teljesen egyedi szabályok szerint (pályánként) kell az ellenfél játékossal szemben győzedelmeskedni. Az ötlet nem rossz, de nekem személy szerint nem jött be, úgyhogy olyan sokat nem játszottam vele. A Special Games alatt viszont kifejezetten érdekes játékokat lehet találni, némelyik nagyon ötletes. Ezek Training helyett kiválóak, ugyanis lényegében extra gyakorlópályáknak is tekinthetők Mariós köntösben. Külön érdekesség az Artist on the Court, ami például jó arra, hogy begyakoroljuk a lob-öt, ugyanis azt kifejezetten nehéz ütni a gombkiosztás miatt. Ennek lényege, hogy adott egy ábra, a csövekből pedig bizonyos színű labdák jönnek, melyeket elütve beszínezik az ábra egy adott részét, ahova elért. A kép felső részét csak lob-bel lehet elérni. A Tic-Tac Glow-nál pedig az ellenfél térfele 3×3-as kockára van felosztva, mindegyik piszkos pacával van megszórva (igen, Petey Piranha az ellenfél). Amelyik kockát eléri a labda, az megtisztul, és ha sikerül egy sort, oszlopot, vagy keresztet kihozni, akkor Shine Sprite-okat kapunk. A megtisztított részeket aztán ismét bepiszkítja a kedvenc piranha növényünk. A Special Games részleg (meg az egyedi Mario pályák) tele vannak Super Mario Sunshine és Luigi’s Mansion elemekkel.

mario_power_tennis_xiv.jpgVan még jónéhány egyedi játék, de ezt már fedezze fel a játékos. Érdemes is, mert a Mario Power Tennis nagyon kellemesre sikeredett. A grafika egész jó, a karakterek szépen ki vannak dolgozva. Az irányítás itt-ott problémás, főleg a logikátlan gombkiosztás miatt, a technikásabb ütéseket nehezebb kivitelezni. Én értem, hogy a nevében is benne van, hogy Power Tennis, de nem kellett volna a gombok funkcióit is erre kihegyezni. A zene a többi Mario Tennis-hez hasonlóan szinte teljesen jelentéktelen. Maga a teniszjáték annyira dinamikus, hogy igazából mindegy, hogy van-e mögötte zene vagy nincs, úgysem jut el a tudatig. Meg nem is olyan a dallam sem, hogy felhívja önmagára a figyelmet. A hangulata ennek ellenére kellemes, lennék teniszjátékos a Gomba Királyságban. Az kifejezetten jó, hogy lehet választani, hogy legyen-e Power Shot a játékban vagy ne. Így aki akar, játszhat komolyan is teniszt, vagy Mario játékokban megszokott vidám, bolondos játékot. Van Wii verziója is a játéknak, mely a New Play Control projekt alatt jelent meg. Majd írok arról is tesztet, elöljáróban annyit, hogy az inkább a „Worse Play Control” címre lenne érdemes, inkább a GC változatot ajánlom. Kifejezetten öröm számomra Mariós légkörben teniszezni, de aki igazán komolyan gondolkodik teniszjátékban, és komolyan akar ismerkedni vele konzolon, annak a SNES-es Super Tennis-t ajánlom. Jöhetne sokkal több teniszjáték Nintendóra, ebből óriási hiány van. Jelenleg, amit ismerek, jónak tudok mondani, és technikailag is megfelel, az a Mario Power Tennis.

16847_front.jpgGrafika: 9/10
Játszhatóság: 8/10
Szavatosság: 8/10
Kihívás: 7/10
Zene és hangok: 8/10
Hangulat: 8/10

+ Kellemes grafika
+ Sok játéklehetőség
+ Valódi teniszjátékra is lehetőség van
+ Jól irányítható
- Szegényes mesterséges intelligencia

80%

Szólj hozzá!
2016. május 19. 13:29 - supermario4ever

WarioWare: Touched!

warioware_touched_logo.pngMegjelenés
Japán: 2004. december 2.
Amerika: 2005. február 14.
Európa: 2005. március 11.

Wii U Virtual Console megjelenés
Japán: 2015. április 15.
Amerika: 2015. április 9.
Európa: 2015. április 2.

Fejlesztő: Intelligent Systems
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Logikai
Játékos: 1 játékos
Wi-Fi: nincs
Ár: £8.99 / €9.99 (Wii U)

Platform

dslite_2.png

Többször volt már szó róla, hogy mi, Nintendósok szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy elég sokáig kaptunk újdonságokat. Amíg a konkurrens cégek konzoljainak híve már nem sokkal az ezredforduló után hangoztatták igényeiket a retro játékok irányába, mert nincsenek már nagyon új ötletek, addig a Nintendo ontotta magából az innovációkat. Ezek nem feltétlen új szériákat jelentenek, sokkal inkább a meglévőkbe tettek annyi újításokat, hogy az új részeket is nagyon jónak gondoltuk. Ebben olyan fejlesztők is a Nintendo segítségére voltak, mint a Game Freaks, mely a Pokémon játékokért felelős, vagy a HAL Laboratory, melynek keze alól került ki a Kirby és a Super Smash Bros. sorozat, vagy a későbbi Wario játékokat fejlesztő Intelligent Systems.

gfs_62386_2_1.jpgSzintén az ő remekművük a WarioWare sorozat, mely hihetetlen újítás volt, de ami miatt igazán szeretjük mi Nintendósok, az az agyatlan poén, mely Warióra jellemző. Hát mégis ki mosna fogat fokhagyma ízesítésű fogkrémmel? Azt gondolom, hogy több példára nincs is szükség, hogy érzékeltessem, hogy miről is van szó. Viszont a helyzet az, hogy poén ide vagy oda, sajnos ez sem az a fajta stílus, amit megannyiszor újra lehet hasznosítani. Az újabb játékok koránt sem nyújtanak tartós szórakozást, legfeljebb annak, akinek az az első WW játéka, de aki sorrendben ismerte meg a játékokat, azok szinte egyöntetű véleménye szerint folyamatosan romlik a sorozat. A Nintendo DS-re megjelent WarioWare Touched! a második játék a szériában, amivel kifejezetten érdemes játszani.

Aki lemaradt az eredeti Nintendo DS játékról, az letölthető Wii U-ra, sőt a My Nintendónak köszönhetően 3DS-re is elérhető lett. Amit nagyon jónak tartok, ugyanis DS játékok Wii U-n elképesztően rondán néznek ki. És bár vannak különböző beállítások, én személy szerint nem találtam olyan lehetőséget a megjelenítésre, amivel jól mutat egy DS játék TV-n. Egyáltalán idétlen ötletnek tartom, hogy össze-vissza vannak a retro konzolok játékai 3DS-en és Wii U-n. Az asztali gépen lehetnének az asztali retro konzolok játékai (GameCube-ot a népnek!), a hordozható gépre pedig a hordozható retro konzolokét, és így nem kellene szembesülni azzal, hogy milyen volt a DS valódi képmegjelenítése. De most már tényleg térjünk a játékra. A második WarioWare stuff hűen hordozza a Game Boy Advance-es előjének / elődeinek (ugye a Twisted nem jutott el Európába) hangulatvilágát, ugyanazzal az ökörködéssel fogunk itt is találkozni. Kicsit önirónia a játék története. Két gépezet van Wario kezében, élvezi, hogy az első játékával (WarioWare, Inc.) milyen jól megszedte magát anyagilag, de hirtelen megcsúszik és a játékgépek a csatornába esnek. Feljön egy idős férfi személyében egy tündér, aki a két konzol mellett egy harmadikat is felhoz, megkérdezi, hogy ő ejtette el? Kéri mindegyiket. Az öreg tündér nem adja csak új őket, Wario utánaered. Felhozza a csatornából a harmadik gépet is. A harmadik gépnek két kijelzője van. Először nézeget Wario, nem érti… És ez a ceruza mellé? Mégis mire jó? Hamar rájön a nyitjára, és máris a pénzt látja a szerkezetben. De nem is akármennyit: Dupla kijelző, dupla pénz.

warioware_touched_ii.jpgÉs kezdődhet a játék. Különböző mini-játékok feladatait kell teljesíteni nagyjából 5 másodperc alatt. Az idő rövidsége miatt ez nem olyan egyszerű, hiszen meg kell érteni magát a feladatot. Ehhez egyszavas instrukció is segítségünkre van, de az sem gond, ha esetleg nem tudunk angolul, a „történésből” kikövetkeztethető, hogy mi a teendő. Ahogy a Game Boy Advance-es elődben is legtöbbször csak egy gombot kell megnyomni, itt a DS-es változatban is szinte csak az érintőképernyőt fogjuk használni. Ahogy utaltam rá, a feladatok könnyen megérthetők, és a kivitelezésük sem fog feltétlen az elején gondot okozni. De később a feladatok egyre nehezednek (három nehézségi szint van) és egyre gyorsulnak, tehát egyre pontosabb reflexre lesz szükség. De az elején csak az alapokat ismerjük meg. Itt is karakterenként különböző témakörökre vannak osztva a mini-játékok. Visszatérnek a GBA-s nyitócímből megkedvelt karakterek. Itt van például Mona, akinél most is a furcsa, őrült játékokat játszhatjuk, vagy Jimmy, akinél most annyira nem a sport dominál, mint az első játékban, de nála is vannak érdekes játékok. Itt van továbbá 9-Volt a retro Nintendo játékaival, de két új karaktert is köszönthetünk. Az egyik Ashley, akinél boszorkányos játékokat játszhatunk. Igazi egyéniség, örülök, hogy jelen van a Nintendo világában. Mindenképp meg kell említenem, hogy ebben a játékban hallható az a bizonyos Ashley’s Song, melynek a Super Smash Bros. Brawl-ban hallható változata a legjobb énekes Nintendós dal, amit valaha hallottam. Nagyon sajnálom, hogy nincs belőle instrumental, nagyon jó lenne karaokén elénekelni. És ha már karaoke… A másik új karakter Mike, a karaoke gépezet, akinél a mikrofont tehetjük próbára. Nem kell megijedni, nem énekelni kell, hanem csak belefújni. Látható, hogy mennyire változatosak a mini-játékok, a WarioWare Touched! tartós szórakozást ígér. Mindig elképzelem magamban, amikor egy barátomnak vagy ismerősömnek mutatom meg a játékot, és amikor mondanám neki az instrukciókat, hogy mit csináljon, mit szólnának a környezetben levők. Igencsak felkapnák a fejüket, amikor mondanám például, hogy „csapd le a legyeket” vagy „húzd ki a pasas szőrszálait” esetleg „pisild le hegyoldalt” vagy „túrj a pasas orrába, hogy tüsszentsen” vagy „fújj a nő fülébe”. De hát ez a Nintendo. A karakterekre visszatérve, annak ellenére, hogy két új szereplő játékait játszhatjuk, a létszám változatlan maradt, ugyanis 2 GBA-s emberkétől búcsút kell vennünk. Az egyik a Dribble és Spitz páros (egy játékban szerepeltek), akik ugye taxisofőrök voltak, a másik pedig Orbulon, akit kifejezetten sajnálok, mert szerettem az IQ játékait. Ő amúgy jelen van, de csak a disznó alakú űrhajójában lebzsel, és ott tartogatja az extra játékokat.

warioware_touched_i.jpgMert bizony különböző extra játékok vannak, de olyan sok, hogy nem is lehet mindegyikről beszélni. Főleg, hogy némelyik inkább csak kiegészítés. Például jelen van az a számológép, amely az egyik mini-játékban is játszható, ugyanis összeadásokat (már aki tud fejben számolni) kell kiszámolni, nehezebb szinten nagyobb számokat kell összeadni. De van még például papagáj is, aki visszaismétli a karakterek beszólásait. Ami kifejezetten játék, az a ping-pong, amit ketten játszhatunk. Ezeken kívül több lehetőség is jelen van még, például itt is lehet a különböző mini-játékokkal egyenként játszani. Itt lehet gyakorolni a játékokat, akár meg is mérettetni magunkat, hogy meddig bírjuk. Ha már nagyon begyorsul a játék, akkor ott már tényleg nagyon ébernek kell lenni.

Egy nagyon könnyed játékkal van dolgunk, ha épp nincs kedvünk hosszabb lélegzetvételű, komoly játékkal játszani, akkor a WarioWare: Touched! nagyszerű választás a kikapcsolódásra. Ami érdekesség, hogy a grafika igazából semmit nem fejlődött a GBA-s játék óta. De nincs is szükség rá, hiszen pont ez a grafika emeli ki igazán a játék bolondos mivoltát. Az irányítás nagy precíz, alkalmas arra, hogy demonstrálja a Nintendo DS érintőképernyős tudását. Ez nagyon jó azok után, hogy a nyitócím, a Super Mario 64 DS irányítása tragikusra sikeredett. A zene is nagyon jó, de nem annyira jelentős, mint az elődben, ahol kifejezetten kellemes dallamok hangzottak fel a játék alatt. A játék a maga nemében fantasztikus, igazából csak azt lehet felróni neki, hogy nincs megfelelően kihasználva mind a két kijelző. Mivel annak idején az volt az egyik célja, hogy demonstrálja az érintőképernyőt, ezért a felső képernyő szinte teljesen kihasználatlan maradt. Ettől függetlenül tartós szórakozást ígér a játék, és magasan ajánlom a beszerzését. Akinek kimaradt DS-en, annak javaslom, hogy My Nintendón keresztül szerezze be 3DS-re, mert ott néz ki jól, és nagyon remélem, hogy ha másképp nem is, de így jön még jónéhány DS játék az utód kézikonzolra. Addig a WarioWare: Touched! tökéletes szórakozás.

60526_front.jpgGrafika: 8/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 9/10
Kihívás: 6/10
Zene és hangok: 8/10
Hangulat: 9/10

+ Eszméletlen ötletek
+ Könnyen megtanulható alapok
+ Rengeteg mikro-játék
+ Szinte azonnal magával ragad
- Egy idő után túl könnyű

88%

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása