2018. augusztus 01. 23:09 - supermario4ever

Látogatás a Lélek Templomában

Nem véletlenül írtam most nemrég az idealizást boldogságról, és arról, hogy végződik néhány videojáték. Saját példa: Hiába sikerült megtalálni azt az albérletet, amiben jól érzem magam, és akár itt laknék életem végéig, nem hozza magával azt a szuperboldogságot, amiről a legtöbb regény, film és egyebek áradozik. Attól még ugyanúgy vannak problémák, amik akár komolyan érinthetnek, de érdemes szembenézni velük, még akkor is, ha rettenetesen fájnak. Most a héten nagyon összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Az egyikről írtam egy másik blogban, a másik titokban maradt (1-2 ember tudott róla), de ez az, aminél fokozatosan érződött, hogy baj van, és ez ma bekövetkezett. Bevállaltam a dolgot, még akkor is, ha a legoptimistább becslések szerint is csak max. 15% esély van, de úgy vagyok vele, hogy ha valamit nagyon szeretnék, és még ha csak 1% esély is van rá, akkor is utánamegyek, mert nem akarok aztán életem végig azon frusztrálódni, hogy mi lett volna, ha mégis utánamegyek a dolgoknak. Ezért a most megélt fájdalom a kisebbik rossz, mert legalább ott voltam, és mindent megtettem érte, de nem sikerült. Volt már ilyen, úgyhogy ismerős érzés, csak a rossz, hogy mindkettőből nagyon nehéz lesz kimászni. De most az a feladat, hogy helyrejöjjek, és új utakon járva tegyek meg mindent önmagamért. Most jelenleg azon vagyok, hogy a fájdalmat megélve legyek jelen a pillanatban, mert az időm véges, és az idő óriási érték. Talán a legrosszabb, amit tehet magával az ember, hogy elpazarolja az idejét, és elmegy mellette az élet.

Mivel manapság sokat hallgatok játékzenét, ezért most úgy érzem, hogy erre az érzésre a The Legend of Zelda: Ocarina of Time játékának Spirit Temple zenéje a legalkalmasabb. Sírni nem sírtam tőle, de nagyon segít, hogy átadjam, megéljem az érzelmeket, ezáltal remélhetőleg könnyebben kijövök belőle. Valósággal átszellemültem tőle, ez akár hipnotikus zene is lehetne. Egy biztos, hogy a Nintendo játékzenei történelem egyik legnagyobb remekműve. De egyelőre nem fogok tudni őszintén mosolyogni.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://supermario4ever.blog.hu/api/trackback/id/tr3214156709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Charlie64 2018.08.02. 06:00:29

Én is már ott tartok egy ideje, hogy nem várok semmiféle megváltást azoktól a dolgoktól amiket meg szeretnék szerezni mert feltűnt, hogy boldogabbá nem tesznek. Ettől még persze érdemes inkább megcsinálni/elérni/megszerezni a dolgokat. Valóban, nem szabad idealizált elvárásokat kialakítani. Így csak kitesszük magunkat a csalódásnak. A Zeldával kapcsolatban: Szerintem ott is csak bele lehet képzelni, hogy minden gond okozója Ganondorf, vagy azt is beleképzelhetjük, hogy abban a világban csak ő kerül fókuszba mint igazi probléma. A Zelda csak egy játék ami nem akar ennél sokkal több lenni, ezért szerintem nemnagyon dobna rajta egy kis rasszizmus a fajok részéről vagy egyéb konfliktus.

supermario4ever · http://supermario4ever.blog.hu 2018.08.02. 19:13:26

@Charlie64: Különben így elgondolkodva nem is feltétlen az idealizált véggel van a baj, hanem, hogy az emberek ezt elhiszik, mint egy megváltást ígérő szentlecke, vagy nem is tudom, mi. És amikor jön a pofon az élettől, akkor meg befrusztrálódik, hogy hát nem ezt ígérték neki gyerekkorában. Hát nem ezt ígérte neki Hamupipőke meg Csipkerózsika, meg Aladdin (hogy férfipéldával is éljek).

Abból a szempontból maximálisan igazad van, hogy a Zelda Ocarina of Time egy játék, és a helyén kell kezelni. Csak sokan nem teszik így valamiért, és még felnőttkorukra is keverik a képzelet világát a valósággal. Csak felnőttkorban már jobbára nem a videojátékok, rajzfilmek adják az ideát, hanem a különböző romantikus filmek, sorozatok, regények... És nem hiszem, hogy részletezni kell, hogy ez lélekben mivel jár.