2018. november 01. 05:46 - supermario4ever

Egy érmével nyerni a Mario Party-ban

Mivel múlt hét hétfőn nem jött el bagszi a találkozóra, ezért másnap elhívott magához. Beszélgettünk, meg játszottunk. Egyrészről kíváncsi voltam a Naruto: Ultimate Ninja Storm játékra, mert egyszer játszottam vele, nagyon régen. Még a 2009-es őszi MondoConon, és arra emlékszem, hogy kifejezetten tetszett. Az idők során folyamatosan kerestem PlayStation 3-ra a játékot, de eléggé ritkák a Naruto játékok. Egyszer majdnem megvettem Angliában, £6 volt, de épp fizetés előtt derült ki, hogy nincs meg a füzete. Játékot meg ha egy mód van, teljesben veszek. Szóval egyelőre nincs meg, viszont megjelent Nintendo Switch-re a Naruto Ultimate Ninja Storm Trilogy, melyben megvan ez a játék is, ezzel játszottunk. És egész jó játék, bár ez részint elfogultság, mert effektíve az egész Naruto franchise-t szeretem. Nem tökéletes, tehát soha nem értékelném az animét 10 pontosra, és pont beszéltük bagszival, hogy milyen logikai bakik vannak az egész történetben, vagy mi az, ami miatt erősen kifogásolható a sorozat. Ezek többségét én is megláttam magamtól, és már jó idejem tervezem összeírni a gondolataimat a Narutóról az animés blogba, csak soha nem érzem úgy, hogy elég gondolat van a fejemben, hogy ez összejöjjön. De nem egyszer fordult elő, hogy elkezdtem írni egy postot, aztán jöttek maguktól a gondolatok.

Aztán bagszi mutatott még egy játékot... Melyiket is? Istenemre nem emlékszem a címére, csakhogy benne vannak a StarFox karakterek, és van hozzá figura, repülőmodell (mert nem Amiibo) használható az az űrhajó... Jaj, melyik is az? Azt tudom, hogy elképesztően jól meg volt csinálva a modell, és a játék is nagyon hangulatos volt. Majd szólnak, segítenek, vagy eszembe jut, ha látom még egyszer.

De a Super Mario Party jó buli volt. 10 kört mentünk a King Bob-Omb's Powderkeg Mine pályáján. Nagyon örülök annak, hogy visszahozták a régi játékszabályokat, ismét a régi a Mario Party, a mini-játékok is ugyanolyan változatosak és élvezetesek, mint régen. A baj ott van, hogy grafikailag is szinte ugyanott van, mint régen. A szögletes karaktereket látok, azt már Nintendo GameCube-on is nehezen bocsájtottam meg (lásd: Mario Kart: Double Dash!!), Switch-en meg már tényleg nincs pardon. Itt-ott olyan a játék grafikailag, mintha egy Nintendo GameCube játék lenne, de csak Full HD-ba vitték át, semmilyen más grafikai javítást nem eszközöltek a játékon. A karakterek gyerekes érzelmei engem továbbra is zavarnak, de erre talán rá lehet mondani, hogy egyéni probléma. Főleg, hogy nem zavar annyira, hogy emiatt ne vegyem majd meg a játékot. Mert végtelenül szerethető, főleg a végeredmény után szerettem meg.

super_mario_party_results.jpg

Bagszi elől vettem el a győzelmet egy érmével, úgy, hogy soha nem álltam az első helyen. Kértem, hogy tegye ki az eredményt Twitterre, az alábbi szöveggel tette meg:

Igen, nagyon finom pizzával vendégelt meg, mindenkinek legyen olyan jó dolga, mint nekem nála, de hát a játék az játék. A játék végén kiosztandó bónusz csillagok döntötték el a végeredményt. Jól játszottam végig.

Ezután már késő volt. Mentem haza, mert én is elfáradtam, ő is koránt ment dolgozni, úgyhogy ennyi volt. De jó buli volt. Négyes bulit kéne valakinél összehozni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://supermario4ever.blog.hu/api/trackback/id/tr114334921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.