2018. november 16. 23:45 - supermario4ever

Ajándék Japánból

Tukeinonnak volt lehetősége idén kijutni Japánba, és küldött nekem egy kis ajándékot.

img_20181116_233509.jpg

Nagyon hálás vagyok neki, hogy gondolt rám, jól esett átvenni a csomagot. Ezek kis édességek, aki tud olvasni japánul, az kiveheti, hogy mi van bennük. Egyelőre nem bontom fel, majd később.

Szólj hozzá!
2018. november 16. 00:28 - supermario4ever

Super Nintendós füzet

img_20181108_194939.jpgTovábbra is szívesen veszek Nintendós ajándéktárgyakat (sokkal jobban tetszik ez a szó, mint a loot... miért lennének a relikviák zsákmányok?). A legutóbbi szerzeményem egy Super Nintendós füzet a videojatekbolt.hu-ról. Mintha csak az eredeti konzol lenne rárajzolva, gyönyörűen néz ki. Több füzetet is tervezek tőlük venni, azért esett a választásom most a Super Nintendósra, mert szétnézve a weboldalukon ebből van a legkevesebb. Csak a Camponában van belőle. No persze nem azt csináltam, hogy elmentem érte a Camponába, hanem az Árkádban átkérettem magamnak oda. Lehet ilyet csinálni, és persze nekem így ugyanúgy 1.990 forintba került, mintha a Camponában vettem volna meg. A Campona annyira kívül esik Budapesttől, hogy oda szerintem csak a budafokiak járnak. Meg hát mellette van az RTL Klub (egyik) stúdiója, legfeljebb az ott dolgozók járhatnak oda, de nem hiszem, hogy nagy forgalma van a Camponának. Van még egyébként belőle, a Camponában, úgyhogy még lehet vásárolni belőle, de azáltal, hogy azt látom, hogy nem töltik fel újra az üzleteiket, ezért azt tippelem, hogy ez már inkább kifutó termék.

Hogy megéri egy füzetért 1.990 forintot fizetni? Nem tudok erre elfogulatlanul válaszolni, ne olyat kérdezzetek, akinek a Super Nintendo az összes konzol fölött áll. Nekem jó, hogy megéri, össze sem lehet hasonlítani azokkal az egyébként mintás füzetekkel, amiket 3-500 forintért veszünk meg egy papírboltban. Sőt, mivel ez vastag is, ezért beszélhetünk magasabb árról is, akkor már nem annyira drága érte a 2.000 forint. Meg egy ilyen füzet életre szól. Még ilyen 40-50 forintos füzetek is megmaradnak évtizedek után. Nemrég, amikor rendezgettem a még ott lévő dolgaimat anyámnál, előkerült egy füzet, amiben a gyerekkori Nintendós rajzaim vannak. Egyrészt az a füzet most is nagyon jó állapotban van, másrészt meg fogtam a fejem, hogy nem elég, hogy nem tudok rajzolni, de még bizonygatom is magamnak, az valami csodálatos. A legszebb az volt, amikor Super Mario Bros. 3-as és Super Mario World-ös térképeket próbáltam meg emlékezetből lerajzolni, az sem volt tökéletes.

No ebben a füzetben nem rajzok fognak kerülni, hanem a Super Nintendóhoz köthető információk, adatok. Olyan lesz, mint nagyon régen, amikor még nem lehetett menteni egy játékban, hanem jelszavakkal lehetett továbbjutni, akkor a jelszavakat füzetbe írták fel, így tudták legközelebb onnan folytatni a játékot, ahol utoljára abbahagyták. Sőt, bátyámnak olyan füzete is volt, amiben azt listázta, hogy egy kazettán melyik Commodore Plus/4-es játékok vannak. Mert Commodore játékok többek között magnókazettán voltak, és másolni lehetett őket. Betették a magnóba az eredeti kazettát, az üreset a második kazetta helyébe, és a REC gombbal szépen át lett másolva a játék. Az a hang... Még én is hallottam, amikor nagyon kicsi voltam. Ezek a kazetták egyébként nagyon rövidek voltak, így 60 vagy 90 perces kazettára akár 15-20 játék is elfért egymás mellett, és a bátyám azt jegyezte fel a füzetben a Commodore magnójának a számlálóján melyik játék hányas számnál kezdődik. Ilyenre a Super Nintendónál nincs szükség, de azt felírhatom, hogy egy-egy SNES játékot például mikor vettem, és mennyiért (ha emlékszem rájuk), és olyan jellegű adatokat, mint például egyéni rekord, vagy kódok. Kicsit kőkorszaki módon, de például feljegyezhetem az Aladdin játék képsorait, amivel egy adott pályára jutok. Nagyon régi és ósdi dolog ez, de ha lehetőségem van, hogy egy autentikus füzetben ezt megtegyem, akkor miért is ne? Ez extra játékra inspirálhat, hiszen egy füzetben rendezetten lesznek a legjobb eredmények, így magamhoz képest mindig fejlődhetek. A rekordokat ceruzával fogom írni, hogy ha tudok rajtuk javítani, akkor tudjam helyesbíteni. Füzetbe meg a mai napig szívesen írok, úgyhogy már csak ezért is.

A füzet belső lapjait is érdemes megnézni. Ezt látjuk, ha kinyitjuk:

img_20181115_231630.jpg

A belső oldalak, amikre írni lehet, azok ilyenek:

img_20181115_231707.jpg

Szólj hozzá!
2018. november 14. 01:17 - supermario4ever

Super Smash Bros.

supersmashbros-logo.pngNintendo 64 megjelenés
Japán: 1999. január 21.
Amerika: 1999. április 26.
Európa: 1999. november 19.

Wii Virtual Console megjelenés
Japán: 2009. január 20.
Amerika: 2009. december 21.
Európa: 2009. június 12.

Fejlesztő: HAL Laboratory
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Verekedős
Játékmód: 1-4 játékos

Controller Pak: nem
Rumble Pak: igen
Expansion Pak: nem

Ár: 1000 Nintendo pont

Platform

virtual_console_logo_wii_u.png

Az ezredforduló végére a Nintendónak már több franchise-a volt, melynek játékai kivétel nélkül csak a saját konzoljaira jelentek meg. Ha ezen sorozatok közül nem is volt mindegyik sikeres, de hogy minőségük megkérdőjelezhetetlen, az tény. 1999-re ezek a karakterek összegyűltek, hogy verekedés keretében eldöntsék, melyikük a legjobb.

A Super Smash Bros. máig a Nintendo egyetlen verekedős szériája, hovatovább műfajának legegyedibb játéka. Láthatóan a Nintendo célja nem az volt, hogy másolja a Mortal Kombatet, Street Fightert, vagy a Tekkent, hanem valami egyedit fejlesszenek. Valami olyat, amit senki nem csinált előtte. Nintendo karakterek a saját eszközeikkel, stílusukban harcolnak egymás ellen. Már ezt a játékot is színesítették különböző tárgyak, mint például kardok, Pokélabdákban megbúvó Pokémonok, de már itt is megjelent a Maxim Tomato, amivel gyógyíthattunk magunkon. De vajon megállja-e a helyét a mai Smash Bros.-ok között a Nintendo 64-es játék, mely a széria első része volt?

A válasz egyértelműen nem. A Smash Bros. játékok (különösen a Brawl-ig) óriási fejlődésen mentek keresztül. Annak idején a Super Smash Bros.-nak korántsem volt nagy hírverése. Nem nagyon foglalkoztak vele magazinok, én se nagyon hallottam róla. Talán a Nintendo (vagyis hát a HAL Laboratory fejlesztése) is sokkal inkább plusz egy szériának gondolta, amit a Nintendo rajongók szeretni fognak, de nagy híre nem lesz. Ennek eredménye, hogy a Nintendo 64-es Smash Bros. sokkal-sokkal kevesebb tartalommal bír, mint a későbbi inkarnációi. Karakterekből is csak 12 volt, pályákból 9. Ellenben már ebben a játékban lefektették az alapokat, és jónéhány dolgot már itt megvalósítottak, amiket a későbbiekben továbbfejlesztettek. A harcrendszer alapjait már itt láthatjuk. Már itt minden karakternek saját támadása volt, és a pályákat a különböző játékokról mintázták. De itt még csak a legfontosabb játékok voltak, és többnyire azok főszereplői voltak jelen, mint harcosok.

gfs_28035_2_5.jpgAz alapkoncepció egyébként rettenetesen aranyos. Mintha a Toy Story-ból vették volna az ötletet, egy gyerekszobába nézünk be, ott az íróasztalon hevernek a Nintendo figurák. Amikor nincs ember a szobában, megelevenednek a figurák, az asztal harctérré változik, és akkor nem kímélik egymást. Csak egy probléma. Egy kesztyű is életre kelt. Az a kesztyű pedig nem más, a fiú kesztyűje, akié a szoba. Ez a kesztyű pedig mindennél gonoszabb és aljasabb módszerekkel harcol. Igen, ő a Master Hand, akinek semmi nem szent. A játékban kevés lehetőség van. Egyjátékos módban csak a Classic játékot, ahol a bónusz pályákkal együtt 14 pályán megyünk végig. Karakterekkel harcolunk meg egy-egy pályán, a végén a főellenség a rettegett Master Hand. Három pályán lehetőség van bónusz játékokat játszani, ezeket külön van lehetőség játszani a Bonus Practice módban. Amit érdemes is, mert meglehetősen nehezek. Ezekben nem lehet veszíteni, ha a főjátékban akkor is extra pontot kapunk, ha amúgy nem sikerül teljesíteni a bónusz pályákat, mert az addig elért eredményt értékeli a játék. Három bónuszjáték van, ezek közül kettőt, a Break the Targets!-et és a Board the Platforms!-ot lehet külön játszani. Mind a kettő zseniális a maga nemében, mert kezdőknek meglehetősen nehéz. A céltáblák és a platformok a pálya különböző helyein vannak, ezeket pedig csak úgy lehet maradéktalanul elérni, ha kellőképp kiismertük az irányítást, a karakterek harcstílusát, és a trükköket. Többjátékos módban lehet játszani a harcokat. Ami pozitívum, hogy már itt is játszhattuk egyedül, gépi ellenfelek ellen, egyedi szabályokkal.

gfs_28035_2_57.jpgAz Options menü beállításai mellett a Data menüben azt láthatjuk, hogy melyik karakterrel ki ellen játszottunk, és hányszor nyertünk ellene. Ebben a játékban még nem voltak trófeák, melyeket gyűjthettük, az egyedüli titok, amit megnyithatunk, az négy karakter. Alapértelmezetten ugyanis csak nyolc harcos közül választhatunk. A négy rejtett játékost külön meg kell szerezni. Ha ők megvannak, akkor teljessé válik a játék, és minden titok meg van nyitva.

Ahogy az elején utaltam rá, a Nintendo nem számított arra, hogy a játék nagyon népszerű lesz. Ez abban látszik meg, hogy az egész grafika, menürendszer, a zene, a kivitelezés rendkívül puritán, túl egyszerű. Valószínűleg a kisebbséghez tartozom, de nem szeretem a Super Smash Bros.-t. Engem inkább lehangol ez a játék, mert a zene is túlzottan egyszerű, nincs rám hatással. A pályák zenéi mivel előző játékokból valók, ezért azokat elég volt csak „korszerűsíteni”, de a játék saját zenéi túlzottan egyszerűek. Egyedül a poligon harcos zene jött be. A grafikát meg bár sokan dicsérik, szerintem rettenetesen kidolgozatlanok a karakterek. És pont egy ilyen játéknál, ahol egy csak képernyőnyi az egész a pálya, vélhetően nem foglal le sok erőforrást a Nintendo 64-től, a karakterek lehettek volna sokkal szebbek is.

gfs_28035_2_43.jpgTöbbször írtam már arról korábban, hogy nem jó az, hogy ha egy játékot tudatosan sikerre terveznek, mert elvész az a spontaneitás, ami megadhatja az egyediségét. A Smash Bros. sorozat erre kiváló ellenpélda. Ez a játékszéria attól lett nagyon jó, hogy a későbbi részeket sikerre tervezték. A Nintendo 64-es játéknál inkább az érzékelhető, hogy ez egy sajátságos próbálkozás, amibe ugyan belementek, rendben volt az ötlet, tudták, hogy mit akarnak csinálni, de fogalmuk sem volt arról, hogy tetszeni fog-e ez a rajongóknak vagy nem. Hamar kiderült, hogy nemcsak hogy tetszik a játékosoknak, valósággal új hullámot indított el, újradefiniálta a verekedős játékokat. Ezek az alapok mind benne vannak már ebben a játékban is, tehát volt koncepció és ötlet, de az új részekhez képest nagyon gyenge. És most már nagyon nem is tudom, hogy hol lehet kipróbálni, mivel az eredeti Nintendo 64-es játék nagyon drága lett az utóbbi időkben, a Wii-s Virtual Console meg már nem elérhető. Az nem valószínűsíthető, hogy most már Wii U-ra kikerül, az meg nincs kilátásban, hogy a Nintendo Switch retro játék készletét jelentősen bővíteni fogják a közeljövőben. Sokan szeretik ezt a részt, de nekem ez nagyon hiányos, és nem inspirál játékra.

ssbtitle.pngGrafika: 5/10
Játszhatóság: 6/10
Szavatosság: 4/10
Kihívás: 9/10
Zene és hangok: 5/10
Hangulat: 5/10

+ Már itt lefektették az alapokat.
+ Kellőképpen nehéz gépi ellenfelek ellen
- Csúnya és kidolgozatlan
- Egyszerű zene
- Nagyon kevés lehetőség

54%

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása