2019. március 16. 14:52 - supermario4ever

Bezárt az 576 KByte

img_20190316_120314.jpgMa voltam a Shopmark-ban, és döbbenten láttam, hogy végleg bezárt az 576 KByte. A logo még ott van, meg néhány állvány emlékeztet arra, hogy ott egy konzolbolt volt, de azon túl semmi. Gondoltam utánanézek a weboldalon, hogy mi a helyzet, de legalább ennyire meglepett az, amit ott láttam. A weboldal teljes egészében megújult, neve átváltozott 576kb.hu-ról 576digital.hu-ra, a fejlécen meg 576KByte webshop van írva. Emellett semmilyen információt nem lehet találni üzletekről. a Facebook oldalt is megnéztem, csak arról írtak néhány üzlet esetében, hogy bezárt, de részletes információ nincs. Emellett a weboldalon nincs lehetőség használt játékok vásárlására. Ez már több, mint árulkodó, hovatovább mindent elmond arról, hogy az 576 KByte bolthálózat megszűnt létezni. Járta egy darabig az 576 KByte a haláltusáját, én 2020-ra jósoltam, hogy vége lesz a dolognak, de úgy tűnik, hogy optimista voltam. Nem hiszem, hogy a webshop sokáig bírja majd. Minden konkurrenciánál drágábbak, ez nyilvánvaló, de az, hogy nagyon nincs is már hírverésük sem. Így a webshop véleményem szerint már csak azért van, hogy eladják azt, ami van, de nem igazán tudom elképzelni, hogy akkora forgalmuk lenne, hogy megéri azt fenntartani. Na meg hogy fokozatosan szűnjön meg. Mert nagy esélyt látok arra, hogy ez lesz a vége a dolognak.

De szép is volt ez a történet. 1992 decemberében nyílt meg az első üzletük, és úgy tűnik, 2019 márciusáig tartott a dolog. Hogy meg fog-e szűnni a webshop, és ha igen, mikor, ez még kérdéses. De tartom magam ahhoz, hogy 2020-ra vége lesz, és akkor 1990-2020, volt egy 30 éves történet a magyar a videojátékos történelemben.

Címkék: 576 KByte
Szólj hozzá!
2019. március 10. 10:33 - supermario4ever

Új blog Vietnamról

Bár még nem biztos, hogy kijutok Vietnamba tanulni, de úgy döntöttem, hogy már most új blogot indítok, mely Vietnamról fog szólni. Azért kezdtem el már most, mert az előkészületekről is írok: Nyelvtanulás, hivatalos ügyek intézése, meg információkat, érdekességeket is közzé teszek Vietnammal kapcsolatosan.

Nem tudtam arról, hogy létezik a Blogger.hu, de mivel láttam, hogy új blogfelület, na mondom magamban, regisztráljunk ide is. Aztán meglepetten láttam, hogy van regisztráció a nicknevemmel. Megkönnyítette a dolgomat, hogy 2010-ben indult a blogger.hu, ezért sokat nem kellett találgatni a jelszavak között. Olyannyira nem, hogy az első próbálkozásra bejött. Frissítettem az adatokat, és elindítottam a blogot:

supermario4ever in Vietnam

Őszintén remélem, hogy nagyon tartalmas lesz a blog, és hogy lesz lehetőségem megélni életem lenagyobb élményét, és arról részletesen beszámolni. Ha meg nem jön össze, akkor is megmarad ez a blog, és emlékeztetni fog arra, hogy egyszer megragadtam a lehetőséget, hogy kijussak Vietnamba.

Szólj hozzá!
2019. február 20. 10:30 - supermario4ever

Street Fighter II V animesorozat

street_fighter_ii_v.jpgSokan ismerik a Street Fighter movie-kat, hiszen minálunk is megjelent szép, díszdobozos kiadású DVD-n. Viszont az animesorozatról kevesen tudnak. Készült ugyanis egy 29 részes TV sorozat még 1995-ben Street Fighter II V néven. Ezt nézem most, sőt lassan a végére érek, ugyanis tegnap a 24. részt láttam. Lehet is látni, hogy mi lesz a vége, ugyanakkor a kivitelezés nagyon érdekesnek ígérkezik.

Ugyanis egy egész jó animéről van szó, határozottan érdemes minden Street Fighter rajongónak megnézni. Annak ellenére kicsit vérszegényen indul, de aztán nagyon jó történet kerekedik ki belőle. Az 1. részben Ken éli Amerikában a maga életét, amikor legjobb barátja Ryu Japánból meghívja őt, hogy eddzenek közönsen, és legyenek ők a világ legjobb harcosai. Természetesen örömmel elfogadja a meghívást, és találkoznak Japánban. Ahhoz, hogy a világ legjobb harcosai legyenek, bejárják a világot, és különböző harci stílusokat sajátítanak el. Közben baráti harcokkal edzik egymást. Tudható róluk, hogy csupa izom mind a kettő, mit nekik, ha földhöz vágják egymást, vagy a falnak csapódnak. Az első útjuk Hongkongba vezet. Itt találkoznak Chun Li-vel, és az apjával. Hongkongban az alvilági területnek számító Kowloon negyedbe mennek, itt megküzdenek a nehézfiúkkal. De úgy néz ki, hiába nyernek, az alvilág ura nem engedi el őket élve. Persze, hogy megmenekülnek, minek jöjjek olyan sokat sejtető kérdésekkel, hogy "Vajon sikerül-e élve kijutniuk a gettóból?" Ők a főhősök, lehet tudni a választ.

Útjuk során eljutnak Thaiföldre, Indiába, Spanyolországba és Amerikában. Aki ismeri és játszott a Street Fighter II-vel, az tudhatja, hogy hol kikkel fognak találkozni. Két karakterrel nem találkoztam eddig, és minden jel arra utal, hogy nem is fogok: E. Honda és Blanka. Természetesen Ken és Ryu fantasztikus fejlődésen megy keresztül útjuk során, amire felfigyel az úgynevezett "Shadowlaw" egyesület. Ennek a vezetője az a bizonyos M. Bison, aki az egész játék legerősebb, legkegyetlenebb harcosa, aki mellett szóhoz nem jutunk. Nagyon jól kitalálták a vezető szerepét. Ő ugyanis a szervezetével világuralomra akar törni, és ezért mindent meg is tesz. Hihetetlenül jól kitalálták a személyiségét, tényleg nagyon ijesztő. Az anime nagyon jó, a Seiyuu-kat is nagyon jól összeválogatták. Ha megnézzük a képen, néhány karakter rajzstílusa eltér a játékban látottól, főleg Chun Li lett igazán animés. Nem is igazán ismerhető fel benne az a Chun Li, akivel a játékban játszhatunk, mintha egy saját karakter lenne. Ennek ellenére szerethető és hihetetlenül aranyos.

Két komoly hibája van az animének. Az egyik az opening és az ending. Mindegyik női előadó által énekelt tipikus '90-es évek-beli animés dalok. Amivel alapvetően nincs bajom, mivel a '90-es évek voltak az animék aranykora. És egy kedves, aranyos kis animében nagyon jól hangzottak volna, de nem egy ilyen kemény, verekedős animéhez. Ide kellenének a kemény rockzenék. De az volt az érdekes, hogy amit én letöltöttem, annak kb. a 3. részéről valami instrumentális zene szólt. Jó eséllyel az az angol változat (ehhez képest érdekes, hogy japán a hang) zenéje, de az biztos, hogy ha van anime, melynek jobb az angol zenéje, mint a japán, akkor az a Street Fighter II V. Sokkal hangulatosabb, sokkal inkább átadja a játék hangulatát, ezáltal az animét is közelebb hozza az eredeti alkotáshoz. A másik elképesztően komoly hibája az animének, azok a nevek. Három karakter nevét összekeverték az animében. Néztem is furcsán, hogy most én emlékszem rosszul a nevekre, vagy valami komoly baj van? Kiderült, hogy nem nálam vam a hiba, az anime készítői óriási hibát követtek el nevek tekintetében. Az alábbi neveket keverték össze.

Videojátékos név Animés név
Vega Balrog
Balrog M. Bison
M. Bison Vega

 

Akkor még nem igazán gyanakodtam, amikor Vegát hívták Balrognak, de amikor M. Bison mutatkozott be, mint Vega, akkor kétségem nem volt arról, hogy itt valami óriási baki van. És ez rontja az összképet, emiatt gondolatban le is voltam egy pontot az animétől. Főleg annak fényében problémás ez, hogy a Capcom is szervesen részt vett az anime készítésével, és ilyen hibát megengednek, ez fájdalmas.

Ezt leszámítva egyébként hangulatos anime, ajánlom megtekintésre.

Szólj hozzá!
2019. február 03. 00:17 - supermario4ever

Amikor az ezüst is fénylik

Örömmel vettem tudomásul, hogy volt értelme annyit játszani Time Trial-t a Super Mario Kart-ban. Sikerült megnyerni az ezüstserleget 150cc Special Cup-ban. De ez is nagyon fényesen ragyog. Ahogy gyakoroltam, úgy tudatosott bennem, hogy kell végigmenni a pályán (mert huszonéves játéktapasztalatok után is lehet újat tanulni), és értem el jó eredményt. Ezeket tudtam kamatoztatni a versenyen. És akkor már nem számít annyira, hogy az ellenfél játékosok mennyire támadnak, mert könnyebb kikerülni. De persze nincs kegyelem a részükről. Koopa Troopával mentem, akkor Luigi van az első helyen. És ugye a Super Mario Kart-ban az van, hogy minden egyes gépi karakternek saját fegyvere van, és azt használja számolatlanul. Luigi például legyőzhetetlen a csillag miatt, és ahogy elmúlik az előző hatása, úgy aktivál magán egy újat, mint a Mario Kart Wii-ben a hackerek. De igazából nem nyugtáztam magamban, hogy csal a gép (mert lehetne ezt is), hanem azon gondolkodtam, hogyan lehetne ennek ellenére megelőzni. Nem hagyta magát. A Rainbow Road-on az utolsó körben gombát kaptam. Jól álltam, fel tudtam jönni a 2. helyig. Úgy kalkuláltam, hogy a célegyenesben felhasználom a gombát, és nyerek azon a pályán. Csakhogy Luigi pont akkor aktiválta magán a csillagot, én meg nekiütköztem, így kipördültem. Sikerült másodiknak beérnem, de az a érzés, hogy szinte már a markomban volt a győzelem, és egy apró hiba miatt nem sikerült, az valami rettenetes. Vagy nevezzük a gép csalásának, de akkor is, ha kicsit okos vagyok, kikerülhettem volna oldalról, és onnastól úgy villog Luigi, ahogy akar.

Összesen 30 pontot gyűjtöttem, volt benne egy győzelem, méghozzá a Ghost Valley 3 pályán. Ez egy nagyon jó pálya, ugyanis a végefele van egy kanyargós út, amin egyenesen végig lehet menni. Előtte van egy gyorsító nyíl és egy ugrató, amivel pont át lehet ugrani az utána levő szakadékot. De nemcsak ezért jó, hanem mert utána lendületet kap a kocsi, gyorsabban megyünk, és kellőképpen széles a pálya, hogy ki tudjuk kerülni a többieket. Úgyhogy ha ott jók vagyunk, ott könnyű nyerni. De a többi pályán mind meg kell szenvedni a győzelemért. De pont emiatt olyan fényes az ezüst serleg is.

Szólj hozzá!
2019. február 01. 23:39 - supermario4ever

Gyakorlás a Super Mario Kart-ban

hni_0096.JPGMegvan Nintendo 3DS-re a Super Mario Kart, és sokat gyakoroltam benne. A sok gyakorlás után pedig ismét be kellett látnom, hogy a játékban nem lehet tökéletesnek lenni. Az 50cc és 100cc könnyen megy, de a 150cc-ben komoly izgalmak vannak. Már az 1. helyen végezni a bajnokságban is kész csoda, nemhogy elérni a maximális, 45 pontot. Azt meghagyom a japánoknak... Ha megvan mindenhol az aranyserleg, akkor elégedett vagyok.

A Mushroom Cup, Flower Cup, Star Cup bajnokságokban meg is van aranyserleg, a Special Cup még üres. És nem is tudom, hogy mit kell küzdenem, hogy egyáltalán a bronz serleg meglegyen, nemhogy az arany. Mert a rettenetesen nehéz sem eléggé kifejező. Svájci óramű pontossággal kell a pályákon végigmenni, de nem is ez okoz nehézséget, ahhoz képest, hogy a gépi ellenfél játékosok nem hagyják, hogy minden a terv szerint menjen. És csak egyet is hibázzunk, annyi mindennek. A Super Mario Kart-ban nincs kegyelem, nem várnak be a gépi ellenfél játékosok (ahogy a későbbi Mario Kartokban ez érzékelhető), hanem mennek előre, és ha leköröznek, akkor végképp nincs mentség. A Donut Plains 3 pályán a legkegyetlenebb, ha a gépi versenyzők belöknek a vízbe, akkor keresztet vethetünk egyáltalán a továbbjutásnak, nemhogy a győzelemnek. Egyetlen dolog mentheti meg a versenyünket, a villám. De az is nagyon ritkán jön. De ha sikerült megcsinálni arany serlegre a 150cc Special Cup-ot, az már jelzi, hogy profi játékosok vagyunk.

Amikor a mostani találkozón Super Mario Kart-oztunk, valaki viccesen megkérdezte, hogy van egyáltalán mesterséges intelligenciája a játéknak? Van, de sajátságos, az tény. Egyrészt a fentebb leírtak miatt. Hibáznak a gépi ellenfelek is, de alapvetően pontos és tökéletes a vezetési stílusuk. Ez azt eredményezi, hogy ha nem driftelve kanyarodunk, hanem úgy, hogy elengedjük a B-gombot, akkor biztosak lehetünk abban, hogy beelőznek minket, de legalább közelebb kerülnek hozzánk. Tehát tökéletesre ki kell ismerni a pályákat, tudni kell, hogy hol kell pontosan kanyarodni, hogy pontosan bevegyük a kanyart. És sok mai játékos hülyeségnek tartja, hogy életet számol a gép, és hogy csak akkor mehetünk tovább, ha legalább 4. helyen végzünk. Nekem az a véleményem, hogy ez az a fajta nehezítés, ami inspirál. Arra sarkall, hogy sokkal jobban összpontosítsunk a játék során. Pontosan vegyük be a kanyart, és viselkedjünk okosan, ha egy ellenfél játékos megkörnyékez. És ha sikerül túljutni a pályán, azt a sikerélményt, amit ez a játék megad, azt kevés másik játékban érzem. Talán ez a fajta sikerélmény inspirál arra, hogy akármennyire is nehéz ez a Mario Kart, de újra és újra nekimenjek. A sikerélmény érzése erősebb, mint az oda vezető út, ez a Super Mario Kart nagy erőssége.

Most egy darabig hanyagoltam a bajnokságot, és időmérőben erősítettem. Nemcsak azért, hogy jobban menjen a játék, hanem hogy mindegyik pályán legyen öt legjobb idő, tehát sehol ne legyen "üres adat". Hát ez se volt könnyű, mert itt is az van, hogy ha nem tűrök el nagy hibát, akkor sokszor újra kellett kezdenem az időmérő versenyt. Nekimenni a falnak, ha az arcomnak jön egy Monty Mole, Twhomp... hát elnéztem, de leesni, komolyan kicsúszni egy ellenfél miatt, saroknak menni, akkor már újra kezdtem a versenyt. És persze ez is sok idegeskedéssel járt, és itt is megcsináltam azt, hogy már végképp úgy éreztem, hogy nem megy a játék, akkor kikapcsoltam, és félbehagytam. Lenyugodtam, pár óra múlva újra nekimentem, és akkor most is jobban ment. Az volt a rossz sokszor, hogy mivel tényleg nagyon nehéz egy pálya, többször tapasztaltam azt, hogy nem hiszem el, hogy sikerülhet, és emiatt kerültem vízbe, vagy vettem be rosszul a kanyart. A Special Cup pályák meg szinte megvalósult rémálmok. Ott még ellenfél játékosok nélkül is nagy precizitással kell versenyezni. A Rainbow Road pályán pedig egyszerűen nem lehet hibázni. Nincs fal, ha kimegyünk a pályáról, leesünk. Valamint a Thwomp-ok is csillag hatása alatt vannak (nem tudom ezt jobban kifejezni), tehát ha nekimegyünk, akkor kipördülünk, ami egyenértékű azzal, hogy vége a versenynek.

Tehát még a Time Trial időket kitölteni és nagyon nehéz volt. De erre is azt mondom, hogy a sikerélmény kárpótol. Aztán irány a 150cc Speical Cup, és 100%-os lesz Nintendo 3DS-en is a játék.

Szólj hozzá!
2019. január 30. 22:46 - supermario4ever

Rontó Ralph Blu-ray páros

Az új film inspirált arra, hogy tegyem teljessé a Rontó Ralph gyűjteményemet. Eddig kétszer van meg DVD-n, a normál és az O-Ringes kiadású, már csak Blu-rayen hiányzott. Mivel az utóbbi időkben eléggé alacsonyan van a Disney Blu-rayek ára (kiszórja őket a Pro Video, újakat nem gyárthatnak, mert Magyarország tiltólistán van a Disney-nél), ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy ha még kapható, akkor megvegyem. Még van belőle boltokban, a Libri-ben vettem meg. Mivel volt még pont a törzsvásárlói kártyámon, ezért, olcsón meg tudtam venni a sima Blu-rayt. Aztán eszembe jutott, hogy 3D Blu-ray + Blu-ray kiadásban is megjelent, utánanéztem, hogy ezt is mennyiért tudom megvenni, és mivel nagyon jutányos áron, ezért megvettem gyűjteménybe, és így lett teljes a Rontó Ralph gyűjteményem.

img_20190130_142751.jpgEnnyi jelent meg összesen Magyarországon, de máshol is, mert ekkor még nem volt 4K-s TV. A filmről már írtam korábban is, most az extrákról írnék, mert azok csak Blu-ray-en vannak. Nem sok, de lássuk, milyenek.

  • Az újságolvasó rövidfilm - Ez az egyetlen, ami DVD-n is megvan. Egy 6 és fél perces film, a moziban is ment a film előtt. Nagyon aranyos, szerethető, de a valóság terén marad a rajzfilmek világában, annak ellenére, hogy vannak elvárásaim afelől, hogy amit látok, az valamennyire reflektáljon a való életre, mégis tetszett.
  • Bitről Bitre: A Rontó Ralph készítése - Ez egy negyedórás werkfilm, alkotók beszélnek a film készítéséről. Nyilván a pozitív dolgokról, érdekességekről beszéltek, és hogy mit hogy találtak ki. A játékok tekintetében nagyon jó, hogy tényleg minden videojátékos korszakból vannak játékok, és tényleg jól animálták őket az adott korszak sajátosságainak megfelelően. Azt mondták az Ifj. Javító Félix játékkal kapcsolatosan, hogy azt a Donkey Kong ihlette (mondjuk aki ezt nem vette észre, az nem videojátékos, ezen a téren bátran lehet általánosítani), de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Rontó Ralph-ot biztosan Donkey Kong-ról mintázták, Javító Félixet meg Super Marióról, Calhoun őrmestert pedig Samus Aran-ról, a játéka is hasonlít a Metroid Prime-hoz, azzal a különbséggel, hogy Samus magányos harcos. Amúgy érdekes volt látni.
  • Alternatív és kimaradt jelenetek - Ezt külön szoktam szeretni a DVD-ken és Blu-ray-eken, mert más megvilágításban mutatja be a filmet. A Harry Potternél volt különösen érdekes látni a kimaradt jeleneteket, és látni, hogy ez a volt a könyvben. De a Rontó Ralph-ban ugyanakkor rettenetes volt ez a rész. Ugyanis papírról lettek "mozgóképesítve" azok a jelenetek, amik végül nem kerültek be a végleges változatba. Ez egyrészt nyomasztó látvány volt, másrészt meg be se tudtam azonosítani, hogy mégis hol volt az a bizonyos jelenet, honnan maradt ki. Egyszerű is volt a rajzolás, meg nem volt színezve. Így az egész egy jelentés nélküli kuszaság volt. Ráadásul azért is volt furcsa papíron, fehéren látni, mert azt az érzetet keltette, hogy nagyon hamar eldöntötték, hogy ez a rész nem fog bekerülni a filmbe, még a kezdeti fázisban. De akkor miért mutatják őket?
  • Videojátékreklámok - Ez volt a legérdekesebb rész. Totál azt hittem, hogy a 2013 nagy videojátékos megjelenéseiből lesz néhány reklám, ehhez képest a filmben látható játékokról csináltak reklámot. Nagyon ötletes volt, hogy a Javító Félix játék az, mintha a '80-as évek videokazettájáról lett volna digitalizálva, a Cukorláz 1997 nagy megjelenése volt, a Hero's Duty (ez miért nem kapott magyar címet...) pedig mai játék, teljesen modern reklámot kapott. Rövid volt, de kétségtelenül az egyik legötletesebb az extrák közül.

A filmről mégis írnék kicsit más megvilágításban. Igazából mondanivaló progresszív előadásában hihetetlenül erős. Például nagyon jól megjeleníti, hogy miért nem hiszek az ilyen csoportos beszélgetésekben, amit egy bizonyos csoport szervez maga körül. Segíthet az, ha sorstársak saját tapasztalatait hallgatja, esetleg inspirálhatja, de véleményem szerint az ilyen csoportos beszélgetések beskatuályázzák az embert, ráadásul csak a saját tapasztalataiból tanulhat igazán, vagy változhat meg (ha mondjuk függőségről van szó). De amiket Ralph átélt, azok nagyon tetszettek. Megtapasztalta, hogy van haszna a rombolásának, és saját bőrén tapasztalta meg, hogy attól, hogy rossz, az nem feltétlen rossz (ahogy a csoportos beszélgetésen mondták). Ez azért nagyon jó, mert így ez egy olyan rajzfilm (vagy animáció... ami gyerekeknek készült), ami nem tesz éles különbséget jó és rossz között, hanem megmutatja, hogy egyrészt, ne ítéljünk meg azonnal embert (bár a megérzések munkálkodhatnak bennünk), mert neki is vannak jó oldalai, amit érdemes erősíteni, ahogy Ralph története is erre rávilágít.

Nem lehet elégszer megnézni egy filmet, ezt is csak többedik végignézés után láttam meg. Akinek meg van lehetősége Blu-Rayen nézni Disney klasszikusokat (Blu-ray lejátszó, PlayStation 3, PlayStation 4), annak ajánlom a Libri weboldalát, náluk nagyon sok van. Üzletekben konkrétan nincs, csak rendelésre hoznak, de ha van a közelünkben üzlet, érdemes oda rendelni, mert akkor nincs szállítási díj. Van már pár Disney Blu-rayem, de ha olyanom lesz, jelentősen bővítem a gyűjteményemet.

Szólj hozzá!
2019. január 23. 21:28 - supermario4ever

Rossz filmért egy forintot se?

img_20190123_121001.jpgIsmét egy videojátékos jellegű filmről szeretnék írni. Jó ideje szemeztem már a Tomb Raider DVD-vel. Valamit tudtam, hogy új filmet csinálnak, de mintha nem lett volna akkora hírverése, így komolyan nem foglalkoztam vele. Aztán amikor láttam a DVD-t a Media Markt-ban, megnéztem a borítót, elolvastam az ismertetőt, ami oda van írva, na mondom magamban, ez annyira rossz nem lehet, de megvárom, amíg lemegy 1.000 forintra az ára, és majd akkor megveszem. Volt is egy darabig annyi, de ma úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát, és megveszem.

De talán még ennyi pénzt sem ér meg. Az egyik alapvető gond, hogy a főszereplő csajról egy pillanatig nem hittem el, hogy ő Lara Croft. Sokkal inkább egy Avril Lavigne-féle csitrit láttam benne, aki mondjuk szereti a Tomb Raider játékokat, hovatovább nagyot álmodik, hogy majd bejárja a világot, és az egyik álmát látjuk a filmben. Még az akciójelenetek során sem volt olyan érzésem, hogy a Tomb Raider főhősnőjének a történetét látom. Van más hibája is, ráadásul a többi színészt sem éreztem igazán erősnek. Olyan érzésem volt, mint az Assassin's Creed film láttán. Azt végig se tudtam nézni, mert az is olyan volt, hogy erős színészi játékkal akarták jelentőségteljesnek mutatni a történéseket, csak hát pont emiatt vált erőltetetté. Ezt éreztem a Tomb Raider alatt is.

Mivel csak minimálisat játszottam a Tomb Raider játékokkal, ezért utánaolvastam a történetnek, hogy össze tudjam a film történetével hasonlítani. A dolog hellyel-közzel stimmel is. Himiko jelen van (ez amúgy valós, tényleg a japán legenda része), Japán környéki lakatlan sziget rendben van (bár persze a valóságban máshol forgatták a filmet), Bermuda-háromszög "ikertestvére" is játszik a nagy vihar miatt, viszont az utána lévő történések a játékban fantáziadúsabb, izgalmasabb, mint a filmbéli események. A filmben szörnyű dolgot látunk. Rabszolgákat, akiket a Trinity expedíciócsoport ejtett foglyul, arra kényszerítve őket, hogy találják meg Himiko sírját. De valami embertelen körülményeket mutatnak be, fegyveres őrök felügyelnek rájuk, és aki lazsál, azt lelövik. Egyszer-kétszer szólnak neki, hogy álljon fel, és folytassa a munkát, de aki nem engedelmeskedik, azt megölik. Az expedíció már 7 éve kutatja a sírhelyet, ennek a vezetője, Mathias Vogel, aki igazából nem más, mint egy elmebeteg pszichopata (mondjuk ezek rokonértelmű szavak), aki vélhetőleg beleőrült abba, hogy évek óta egy lakatlan szigeten vesztegel, és nem találja a sírt. A kegyetlenség mintapéldája, senki iránt nem mutat könyörületet, mindenkit lelő, akivel gond van. Ez a viselkedés lehet hiteles is, mert hát aki évek óta egy lakatlan szigeten kényszerül lenni egy sírhely miatt, amit nem találnak, ott tényleg el tudom képzelni, hogy neki már semmi és senki nem számít.

Csak vázlatosan írtam le a történetet, nem is állt szándékomban lespoilerezni az egészet. Alapvetően azért izgalmas a film (és kételkedek abban, hogy ezt lehet-e jó pontnak hívni), mert végig azért izgultam, hogy azok a szerencsétlen emberek jussanak ki azoknak a szörnyetegeknek a keze alól. De nem Lara Croftnak szurkoltam, pont azért, mert az őt alakító színésznőben semmilyen hitelességet nem éreztem. A másik hibája a filmnek, hogy kiszámítható. Ránéztem a szereplőkre, és egyből meg tudtam állapítani, hogy ők segíteni fognak-e vagy sem. Mathias Vogel is alapvetően kedvesnek mutatkozott be, miután kimentették Larát és Lu Ren-t (aki Larával tartott Hong Kongból, köze van Lara apjához), de egyből éreztem, hogy nagyon nincs rendben. Emiatt némileg unalmas is a film, az egyetlen izgalmas pont számomra, hogy a rabszolgáknak tartott emberek legyenek szabadok. Meg persze ott van Lara apja is.

Úgyhogy csalódott vagyok így első végignézésre. Hogy másodikra, harmadikra tetszene-e, ha rászánom magam, nem tudom. Inkább megnézem majd valamikor az Angelina Jolie-féle Tomb Raidert. Azt még nem láttam.

Szólj hozzá!
2019. január 22. 19:18 - supermario4ever

Eladott PlayStation Classic

Nagyon gyorsan, múlt szombaton túladtam a PlayStation Classic-on. Vaterán adtam el, rendkívül olcsón, 11.000 forintért. Nem akartam többért eladni, mint amennyiért én vettem az Alzából (11.670 Ft), mert azt rettenetes pofátlanságnak tartom. Én ezt nem csinálom. A 670 forintot meg betudom próbadíjként. Az alacsony árának köszönhetően rendkívül gyorsan, 1-2 óra alatt sikerült eladni. Az adás-vétel rendben ment.

Hogy hiányozni fog-e, azt nem tudom, most úgy érzem, hogy nem. Sokat olvastam a konzolról, milyen hibái vannak, és az az igazság, hogy én is tapasztaltam őket. Ahogy játszottam a Ridge Racer Type 4-ral és a Grand Theft Autóval, az volt a gondolatom, hogy ha maga tényleg csak ennyit tudott a PlayStation annak idején, akkor ehhez képest a Nintendo 64 sokkal-sokkal többet jobb. Erősebb, és grafikailag is sokkal szebb. És ez inkább annak fényében rossz, hogy ez hivatalos Sony kiadás, tehát várható lett volna a csúcsminőség. Ehhez képest európai játékok, és csúnyábban néznek ki, mint eredetiben.

A pénzt nem tervezem elkölteni. Nagyon szeretnék egy Nintendo Switch-et, de hát ehhez egyelőre kb. a 10% van meg. Szétnéztem a szobámban, el tudnék adni még néhány dolgot, hogy nagyobb arányban legyen meg az ára, de hezitálok ezt megtenni, mert nem akarom, hogy majd megbánjam, hogy eladtam őket, és aztán majd vissza akarom vásárolni. Gondolkodok a PlayStation, PlayStation 2 gyűjtemény eladásán, meg van néhány apróság, amit szintén eladhatnék. Annyit nem tudnék, hogy meglegyen a Switch ára, optimista esetben kb. a feléig jutnék el. A másik felét meg majd meglátom. Meg hogy egyáltalán hogy s mint lesz.

Meglep amúgy, de nagyon keveset használom a PlayStation konzolokat. Teljesen más a Sony hangulata, az ennyiből is lejön, és nem inspirál arra, hogy hosszú órákat töltsek a gépeik előtt. Ezért gondolkodok az eladásukon, de a fent leírtak miatt ezt még nem tettem meg. Pedig teljesen pozitívan álltam a PS-ekhez, az volt a gondolatom, hogy egy új korszak kezdődik el a videojátékos történelmemben, erről írtam is, ehhez képest nem nagyon mozgat meg.

Szólj hozzá!
2019. január 22. 17:24 - supermario4ever

Rontó Ralph folytatás

ralph_lezuzza_a_netet.jpgIsmét egy videojátékos filmet néztem meg, méghozzá a Ralph lezúzza a netet című animációt. Mondjuk a videojátékos jelző annyira nem helyénvaló ide, inkább az előd miatt, a folyatatásnak ugyanis nem a videojátékok adnak terepet, hanem az internet. De érdemes róla itt beszélni, mert azért megjelentek a nagy videojátékos klasszikusok, mint az első filmben: Sonic, Dr. Robotnik, Zangief, és még... Nem jut eszembe több.

Mint videojátékos tematikájú film, tetszett az előd, így kíváncsi voltam a másodikra. Mivel a folytatások általában rosszul szoktak sikeredni, ezért eleinte nem is vártam tőle sokat, csak mint Disney érdekelt. A pozitív vélemények felkeltették az érdeklődésemet, de amikor azt olvastam, hogy tanít is az internet helyes használatára, felhívja a figyelmünket annak veszélyeire, na ez már végképp felvillanyozott, és azt gondoltam magamban, hogy érdemes lesz megnézni.

2D-ben néztem meg a filmet. Egyrészt mert olcsóbb a jegy, másrészt meg utálom a 3D-s vetítéseket, a 4DX, IMAX meg ilyen extrák meg egyáltalán nem hoznak lázba, úgyhogy maradtam a klasszikus stílusú vetítésnél. De féltem, hogy a legolcsóbb jegyárat is meg fogom bánni, mert az első percek akkora marháskodással kezdődtek, hogy mondtam magamban, ha erre épül a film, akkor itt szörnyűségek fognak történni. De az véget is ér 3-4 perc alatt, utána jön a nagy jó rész, a film egyik nagy erőssége, hogy hihetetlenül dinamikus és hangulatos. A barátság is szóba került, és a bennünk lakozó démonok is előkerülnek, viszont az oktató jellegében erősen sántít a film.

A történet lényegében annyiról szól, hogy egy lány játszani akart a Sugar Rush-sal, ami balul sült el. Karakterének, ugyanis Vanellope Von Sweets-et választja, aki szereti a veszélyes versenyzést. A Sugar Rush pályái meg már a könyökén jönnek ki, ezért új úton indul el. Vagyis önjáró lesz a kocsi, nem engedelmeskedik a játékosnak, aki irányítja. És mivel mind a ketten ragaszkodnak a saját igazukhoz, az lesz a vége, hogy eltörik a kormány. A játékterem tulajdonosa megpróbálná megjavítani, de csak még jobban eltöri a kormányt. Így leselejtezik a játékot, pár nap múlva elviszik a gépet. Ez persze komoly érvágás Vanellopénak, hiszen a játékra nem munkaként gondolt, melynek karaktereként kötelessége játszani, hanem szórakozásként. Imádja a versenyzést, főleg, ha az veszélyes. És ez mától nincs. Ralph megígéri, hogy szerez neki egy új kormányt, de azt csak egy eBay nevű helyről lehet beszerezni. Hát ahhoz meg fel kell menni az internetre.

Az pedig egy teljesen más helyen van, és innestől válik izgalmassá a film. Először is megjelenik a keresőszolgáltatás, akitől személyesen lehet segítséget kérni. Tisztára Google módjára működik, csak szóban kezdi el mondogatni a tippeket, hogy mire keresnénk rá (első szó alapján), mint ahogy látjuk mi is a tippeket. Az volt az érdekes, amikor egy hölgy nem emlékszem már pontosan mire, de egy adott témán belül másra keresett rá, és egyből mondta magában a keresőprogramot megtestesítő karakter, hogy akkor ennek a nőnek most ez és ez a problémája... Azonnal lejött, hogy ez azt képezi le, hogy a Google mennyi mindent megtud rólunk a kereséseink által. Hőseink is itt kötnek ki, hiszen nem találják az eBay-t. Oda is vezeti őket a kereső, közben ámulnak-bámulnak az internet színes világán. Amikor megérkeznek az eBay-re egy rakás reklám zúdul rájuk a "jobbnál jobb" ajánlataikkal (spamek), ezeket eleinte elutasítják Ralphék, bemennek az eBay-be, megkeresik a Sugar Rush-hoz tartozó kormányt. Amint megkerül, nem értik, hogy miért kell egyre nagyobb számot mondani, de csak mondják-mondják, és végül ők nyerik meg a kormányt. Ezért nem kevesebb, mint 27.001 dollárt kell fizetniük 24 órán belül. Ha ez nem történik meg, akkor törlik a licitjeiket. Már ez is önmagában tanulságos volt, és jól rávilágít arra mik történhetnek az internet felelőtlen használata során, de akkor gondoltam, hogy igazán izgalmassá kezd válni a film, amikor térdre kényszerülnek az egyik spamnek, hiszen nagyon sok pénz kell nagyon rövid idő alatt. Márpedig az egyik reklám ezt ígérte.

Természetesen a spamet is egy karakter testesíti meg, aki igazából nem is tűnt gonosznak. De éltem a gyanúperrel, hogy kedvesnek mutatja magát (ahogy a spamek is ígéretesnek magukat), de majd idővel megmutatja a valódi énjét, és kiderül, hogy mennyire gonosz is ő valójában. Felajánl egy lehetőséget, hogy ha megszereznek egy internetes játékból egy verdát, akkor 40.000 dollárt fizet érte. Az több, mint elég lenne a kormányra. Ez a bizonyos kocsi a Halálos Verseny című játékban van. A játék pedig tényleg halálos, főleg a terep, ahol versenyeznek a játékosok. Először a Grand Theft Auto jutott róla eszembe, de aztán rájöttem, hogy nem helytálló arra a játékra gondolni, mert ott egy egy rendezett városban, ahol emberek élnek, történnek bűncselekmények, inkább valami olyan versenyjátékra lehet asszociálni, ahol tényleg a pusztítás a cél. Például a Carmageddon. Szóval ennek a játéknak van egy öttagú bandája, az ő birtokukban van a kocsi. Ők a játék nagymenői, akikről hamar kiderül, hogy nem érdemes velük kikezdeni. Márpedig, ha kell a pénz, akkor ki kell kezdeni velük. Meg is lovasítják a kocsit, és nem akármilyen üldözőjelenet veszi kezdetét, akciófilmbe illő izgalmakkal és látvánnyal.

A kocsit végül nem sikerül eljuttatni Spamley-hez, de Vanellope vezetési stílusa annyira megtetszett a banda tagjainak, hogy valósággal kivívta a tiszteletüket, és adnak egy tanácsot, hogyan tudnak sok pénzt keresni: videózással. Ehhez további internetes szabályok kötődnek: 15 perc hírnév, nem olvasunk kommenteket, sőt még egy vírus is megjelenik, ami nem mást testesít meg, mint a belső démonainkat. Ez a vírus ugyanis az adott weboldal bizonytalanságát másolja le, sokszorosítja, ezáltal megbénítva azt.

Ez is érdekes dolog, kifejezetten innovatív így megjeleníteni a belső démonainkat, utat mutat abban, hogy lehet érzelmileg elengedni valakit. A helyes internethasználat oktató mivoltában viszont azért sántít a film, mert kiderül, hogy sem a spam, sem a bandatagok nem gonoszak. És mint tudjuk, az internet valójában nem ilyen. Kifejezetten kiábrándító volt, hiába gyerekeknek készült a film, ezért idealizálják a valóságot, de tudhatjuk, hogy a valóság sokkal kegyetlenebb. Nem néz életkort, érzelmi, mentális fejlettséget, aki egyszer eltéved, azt nagy eséllyel megtalálja egy vírus, egy nem általunk indított online tranzakció, online bullying, ijesztő, korosztálynak nem megfelelő képek, videók. Úgyhogy nem tanít ez a film sok mindenre, itt mindenkiről kiderül, hogy rendes, és ez azt sugallja, hogy az internet egy ideális hely, ahol kiteljesedhetünk.

De hát, mint tudjuk az internet világa nem ilyen. EBay, 15 perc hírnév, komment világa rendben van, de a többit ne higgyük el úgy, ahogy van. Viszont egy kellemes mozifilm, aki elengedi az elvárásait vele kapcsolatosan, az jót fog szórakozni.

Címkék: Rontó Ralph
Szólj hozzá!
2019. január 19. 21:29 - supermario4ever

V. (Mini-)Nintendo találkozó

Ami rettenetesen rosszul sikerült, és még most is van bennem egy kis ideg, talán ha kiírom ide történéseket, az segít.

Eredetileg a két ünnep között szerettem volna a téli találkozót, de mivel Angliában töltöttem a karácsonyt és a szilvesztert, ezért el lett halasztva, egészen pontosan mára. Amikor megkérdeztem, hogy mi legyen a találkozó témája, akkor inkább a retro merült fel, írta is Krisse, hogy szívesen DDR-ezne. Mondom neki, ezer örömmel. Merthogy van neki Nintendo GameCube-ra DDR-e, én meg elkértem bagszitól a Dancing Stage Mario Mix-et, így táncolással igyekeztünk invitálni az embereket. Volt akinek ez vonzó volt. Szóval Nintendo GameCube, retro, akkor a Hyp-R.hu Zone-ban voltunk. Szóltam is, hogy a 10 órási nyitástól mennénk, és amíg jól érezzük magunkat. Rámondták az áment, mehetünk, csak annyit kértek, hogy fogyasszunk náluk, mert amúgy a retro részt ingyen adják ki. Mondom rendben van, ennyi egyébként is jár, mert ha háromhavonta szervezek egy találkozót, egy Monster felszállított áron, most azt mondom, hogy legyen, mint "bérleti díj".

Eleinte négyen voltunk, a Gáborral beszéltünk meg találkozót a Határ úton, együtt mentünk a 99-es busszal a Blaha Lujza térre. Mivel még volt időnk, ezért az ottani bevásárlóközpontba mentünk. 10 órára mentünk át a Hyp-R.hu Zone-ba, akkor volt nyitás. Mondták, hogy mehetünk fel. Egyelőre ketten voltunk, addig raktuk össze a GameCube-ot, meg a Nintendo 64-et. Úgy volt, hogy amíg nem jönnek a többiek, addig játszunk egyet a Mario Power Tennis-szel, de pont mire elindítottuk volna a konzol, megjött Tutajkk. Na akkor játsszunk hárman. De mire mindent beállítottunk a menüben, hogy elkezdjük a játékot, megjött Krisse is. Ő hozta a táncszőnyeget is, így végül elővettük a Dancing Stage Mario Mix-et, ezt kezdtük el. Mivel a Gábor memóriakártyáján nincs mentés, ezért újat kezdtünk. Alapvetően egy dal táncolható rajta, végig kell játszani a Story mode-ot, hogy megnyíljanak a dalok, amikre lehet táncolni. Ezt csináltuk. Négyen felváltva táncoltunk, ami pont jó, mivel 4 pályás egy világ (mint a Super Mario Bros.-ban.), és gyakorlatilag mindenki azonos pályát csinálta meg az adott világból. Én játszottam először, mindig nálam kezdődött az új történet, Krisse pedig az utolsót, így a "főellenség" mindig neki jutott. Ritmusérzékem persze továbbra sincs, rendre én értem el a leggyengébb eredményeket. Ami meglepett, hogy Tutajkknak nagyon jól megy a játék. Mondta is, hogy neki erősségei a ritmusjátékok. Amúgy nem volt hosszú a Story Mode, de Marióval és Luigival is végig lehet játszani, mindkettőnek más a dalrepertoárja. De most csak Marióval vittük végig, Luigit majd akkor akartam, amikor megjön ug, mert ő különösen nagy lelkesedését fejezte ki a tény irányába, hogy lesz tánc, úgyhogy biztosan örülni fog, hogy ő is táncolhat. 

Ezután Super Nintendón játszottunk Super Mario Kart-ot. Igazából a mai napig nem értem a nemlelkesedést a játék irányába, amikor szerintem baromi jó. Hangulatos is, és pont annyira nehéz, hogy további játékra inspiráljon. Én így vagyok vele, de mindig, ha játszok valakivel, a másik oldalon nem látom a lelkesedést, ebben az esetben tényleg nem értem, hogy miért. A Gáborral mentem egy menetet, azért derekasan helyt állt, és végigjátszotta velem a bajnokságot. Ezután Wario's Woods-zal játszottunk. Na én meg ennek a fizikáját nem éreztem át. Alapvetően fejlett játék, csak nehezen követhető számomra, hogy mikor mit csinál Toad, és melyik gombot kell megnyomni, hogy azt csinálja, amit szeretnék. Nem is nagyon játszottam vele korábban, nagyon keveset, azt is csak NES-en. SNES-en meg kihasználták, hogy több gomb van rajta, és ismeretlenül bonyolult volt az irányítás. Nem is sikerült a játék, inkább átadtam Tutajkk-nak ő a zseni ebben a játékban.

Aztán átmentünk Nintendo 64-re, itt először Mario Kart 64-gyel játszottunk. Azt rettenetesen élvezem négyesben. Most is nagyon jó játék volt, VS-ben mentünk. Itt is én vagyok a menő, a legtöbb játékot én nyertem. Számomra az egyik legpoénosabb az volt, amikor a Bowser's Castle pályán öt banánt kaptam, és a szűk hídra tettem le őket szépen sorban, a többiek meg mind nekimentek, volt olyan, aki többször is. Vicces volt a reakciójuk, de a harmadik körre azért érvényesült az aki másnak vermet ás, az esik bele elmélete, mert a végére már magamat is becsaptam, mert maradtak banánok, és nem tudtam mindegyiket kikerülni. Aztán mentünk egyet Battle-ben. Mind a négy pályán játszottunk egyet-egyet. Itt az volt a poén, hogy az lett az eredmény, hogy mindenki nyert egy-egy csatát. Ezután jött a Mario Party 2, ami amúgy nagyon jó játék lett volna, élveztük is a játékot, csakhogy 13.30 lett, amikor is...

Hirtelen szólnak ránk, hogy kibérelték az egész helyiséget születésnapi buli alkalmával... Senki nem jutott szóhoz a döbbenettől, én is csak annyit tudtam kérdezni, hogy "Most akkor el vagyunk zavarva?" Erre a válasz "Igen... egy kicsit" Egy kicsit, nagyon. Egészítettem ki magamban. Elkezdtük összepakolni, de rettenetes dühöt éreztem magamban. Amikor úgy volt, hogy amíg jól érezzük magunkat, és senki nem szólt arról, hogy születésnap lesz. De még ma sem, hogy esetleg úgy készültünk volna, mi úgy voltunk vele, hogy maradhatunk akár estig. Összepakoltunk, mondták a többiek, hogy hagyjuk, ne szóljunk semmit, de mondtam, hogy nem egészen úgy van az nálam. Amikor lementünk, megkérdeztem, hogy mi ez, amikor erről nem szóltak nekünk? Azt mondták, hogy 13.30-ig vagyunk bejegyezve. Hát, nem egyeztünk meg határidőben. De csak erősködött, hogy de hát így vagyunk beírva. Mondtam is utána, hogy nagyon elégedetlenek vagyunk, erre a válasz pókerarccal, hogy "jó"... Azt már csak utólag jutott eszembe, hogy erre el kellett volna kérni a panaszkönyvet. Rettenetesen mérges voltam. És ez olyanfajta nálam, amit nem mutatok ki konkrétan, tehát nem állok neki üvöltözni, meg balhézni, de belül rettenetesen robbanok. Nincs értelme fecsérelni erre energiát, mert ha szép szóval ő maga nem látja be, hogy tévedett, akkor ott már felesleges bármit is tenni, meg saját magamtól is megijedek, amikor nekiállok valakivel üvöltözni.

Filozofáltunk is, hogy mi ez az egész. Az odáig tiszta sor nekünk is, hogy egy születésnapi bulira, ha az egész helyiséget kibérlik, az nyilván sokkal több pénz nekik, de hogy annyiba nem vesznek minket, hogy legalább szóljanak, hogy mi lesz. Amikor a buszon voltunk, akkor üzentem bagszinak és ug-nak, hogy ne jöjjenek, mert a buli véget ért. Meg is írtam nekik, hogy mi történt. Ug megkérdezte egyébként, hogy nem-e voltuk túl hangosak, és az zavarta őket. Erre reflexből írtam, hogy nem, de aztán gondolkodtam rajta, hogy a DDR-ezés (lehallatszódhatott a hangos dübögés), akár az, hogy túlzottan oldott hangulatomban (a Mario Kart 64 alatt) megfeledkezek a hangerő gombról, ami a torkomat illeti, és ez zavarhatta őket. De akkor is szokás szólni, hogy túl hangosak vagyunk, legyünk csendesebbek. Úgyhogy akármi is az igazság, nagyon rossz volt így.

Úgyhogy többet nem megyünk a Hyp-R.hu Zone-ba, ugyanakkor ezzel a retro buli is ki van zárva, mert semelyik másik eSport bárban nincs régi TV, legalábbis nem tudok róla. Az InGame-ben próbálkoztunk egyszer retro konzolokkal, de azt mondták, hogy nincs átalakítójuk, amivel régi gépekkel játszhatnánk. Egyetlen lehetőség marad, ha valamelyikünkhöz megyünk, ha retro partit akarunk tartani. Wii U és Nintendo Switch esetében viszont szabad a vásár. Jó eséllyel ez lesz tavasszal is.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása