2018. október 12. 19:20 - supermario4ever

Amikor vissza kell lépni, hogy fejlődjünk

Már jó ideje beszélem OctoZaky-val, hogy megveszem tőle a Nintendo 3DS-t. Pontosan az a fehér színű van neki, ami volt nekem is, csak 2014. novemberében elvesztettem. Ezt pótolta egy hónapra rá a Nintendo 3DS XL, aminek cseréje egy ideje aktuális volt, mivel az analóg karja letört. De most megadatott az anyagi lehetőség, hogy lecseréljem a konzolt, és meg is lett.

img_20181005_144517.jpgÚjra van fehér színű Nintendo 3DS-em. Szerettem ezt a gépet, és jó eséllyel újra kedvencem lesz. Izgatottan bontotam ki, és vettem a kezembe a kis gépet. Annyit láttam az utóbbi időkben a Nintendo 3DS XL-t, hogy most már kifejezetten kicsinek tűnt a sima 3DS. OctoZaky tényleg nagyon vigyáz a dolgaira, ugyanis mintha most vettem volna meg újonnan a boltban, olyan állapotban volt.

img_20181005_144649.jpgMinden papír, minden csomagolás megvolt. Egyedül az AR kártya nem volt meg, de az nem is hiányzott, mert így is kétszer van meg. Mert azt nem hagytam el a Nintendo 3DS-sel, és az XL-hez is megvan.

Teljesen kitörölt belőle minden adatot, úgyhogy újonnan állítottam be rajta mindent. Az alapbeállítások után első dolgom volt egy teljes System Transfer a Nintendo 3DS XL és a sima Nintendo 3DS között. Azért amikor a második kiadású konzolból megyünk vissza az első generációsba, az is egy szép dolog. De hát van úgy, hogy az előző a jobb, mert azáltal, hogy kicsi a kép, sokkal szebb és élesebb. Mert hát a Nintendo 3DS felbontása eléggé alacsony, és az XL-en kellemetlenül pixelesnek hatottak a játékok. Ezt főleg a 1080×1920-as felbontású okostelefon után tűnt fel. Olyan a kép Nintendo 3DS XL-en, mint egy régi telefon kijelzője. Rettenetesen pixeles, de szinte már kellemetlen. Ehhez képest a sima Nintendo 3DS-en élesebb a kép, és kevésbé látszanak a pixelközök. Így olyan érzésem van, mintha egy mai konzollal lenne dolgom. Tisztán kivehető minden, gyönyörű a kép. Én nem akarok XL-lel menőzni, úgy vagyok vele, hogy ha ez a felbontás csak kis kijelzőn mutat szép, akkor maradjunk kicsiben.

A System Transfer meg hihetetlenül gyorsan ment, ami meglepő annak fényében, hogy rengeteg játék van már letöltve a konzolra, de nemcsak hogy gyorsan ment, hanem az SD kártyával is tudott kommunikálni. Ezek szerint sokat fejlődött a rendszerátvitel, de ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy felhasználórendszer van, és több mindent onnan érzékelhet. És mindent-mindent áthozott, mentéseket, beállításokat, játékidőt, úgyhogy mindenben tökéletes volt.

Tehát nyugdíjaztam a Nintendo 3DS XL-t, és helyébe jött a sima Nintendo 3DS. Ez jó váltás, és innen ha továbbmegyek, csakis New Nintendo 3DS jöhet. Esetleg Nintendo 2DS (az első), ha találok New Super Mario Bros. 2 dobozosat.

Szólj hozzá!
2018. október 11. 22:04 - supermario4ever

Az első játék, mely mindkét konzolra megvan

Nemrég szétnéztem a PlayManiában, és a rengeteg sok PlayStation játék közül találtam egyet, ami érdekelt, méghozzá a S.C.A.R.S.-t. Egész jó ár volt érte az 1.500 forint, de alaposan megnéztem magamnak, nehogy úgy járjak vele, mint néhány hete a Super Smash Bros. for Wii U-val, ahogy itt írtam. Ez megfelelő volt, az ára is bőven jó volt, úgyhogy örömmel vettem meg.

img_20181005_200702.jpg

Rengeteg játék van a PlayManiában, és érdemes is szétnézni, de nagyon meg kell nézni azt a játékot, amit kiszemeltünk magunknak, mert nemcsak a Smash Bros. esete, hanem konkrétan most is, volt egy másik PS játék (TOCA), ami szintén érdekelt, de döbbenten láttam, hogy más lemez van benne, mint amit a borító "hirdet". A ritkább, jó állapotú, dobozos játékokat pedig külön vitrinben tartják. Itt még elgondolkodtatott, a Goldeneye 007 Nintendo 64-re ami 11.000 forint volt. Megnéztem, kinyitottam, és meglepett, hogy a leírás nincs benne. Így nekem nem ér meg ennyit.

Mondjuk a másik probléma az volt, amikor ott voltam, hogy nagyon az eladók közül a lány nem volt valami készséges. Akkor láttam őt először, eléggé furcsán viselkedett. Ült a bejáratnál, dohányzott, amikor be akartam menni, és nem eshetett le neki, hogy miért állok ott, mert a srác szólt rá, hogy álljon fel, mert mennék be. Aztán, amikor bejöttek, a csaj valamit mutogatott neki PC-n. Én örömmel hallgattam a japán szöveget, valami anime lehetett, de ha ő új munkatárs lesz, akkor eléggé szépen mutatkozott be, meg kell hagyni... Ha meg csak ismerős, aki akkor ott volt, akkor mindegy, de az biztos, hogy az utóbbi időkben háromszor is voltam ott, és mindháromszor ugyanazt a srácot láttam ott (aki egyébként rendes volt, mert amikor problémám volt a Smash Bros.-szal minden további nélkül visszaadta az árát), ez azért árulkodó... Vagy hosszabb szabadságon vannak / voltak a többiek, vagy valami történhetett.

De ezzel a játékkal nem bántam meg. És megvan az első olyan játék, mely Sony PlayStation-re és Nintendo 64-re is megvan.

img_20181005_200843.jpgNintendo 64-re még nyáron vettem meg, akkor írtam a játékról is részletesebben. Tervezem, hogy játékokat megveszek mindkét konzolra (amik megjelentek mindkét konzolon), nemcsak gyűjteménybe, hanem, hogy összehasonlíthassam őket. Lássam, hogy melyik milyen, van-e különbség, és ha igen, melyik változat miben erősebb. És akár egy összehasonlító teszt is készülhet.

img_20181005_200959.jpg

A PlayStation verziót kipróbálva lényeges különbség nincs, ami feltűnt, hogy a játék alatt a zene meglehetősen halk. Arra emlékszem, hogy Nintendo 64-en jól hallható volt a pályák zenéje, sőt kifejezetten tetszett is. A PlayStation változatnak meg az Options megüjét megvizsgálva ott volt, hogy állítható a zene hangereje, de teljes hangerőn volt. Érdekes volt. Ennek még azért utánajárok. Amúgy jó játék, PS-en is jó játszani.

Szólj hozzá!
2018. október 05. 23:55 - supermario4ever

Második esély

Fél éve már, hogy moziban láttam a Ready Player One filmet, és bár írtam róla, hogy nem tetszett, és hogy miért nem, de azt is éreztem, hogy itt nem lesz vége a filmmel való kapcsolatom, és hogy fogok neki adni egy második esélyt. Ez meg is történt. Néhány napja megvettem a könyvet és a limitált kiadású DVD-t.

img_20181001_204713.jpg

A könyvben még csak az 55. oldalon tartok (lassan olvasok), de már az első oldaltól éreztem, hogy imádni fogom ezt a sztorit. És tényleg! Sokkal részletesebb a könyv (mondjuk ez magától értetődő), ahogy olvastam az elejét, sokkal világosabb volt számomra a háttértörténet, és azáltal, hogy a főszereplő srác, Wade Owen Watts szemszögéből olvassuk a történetet (végig E/1-ben van írva, mintha a gondolatait olvasnánk), olyan, mintha a naplóját olvasnánk, ezáltal személyesebb a történet. Nem újdonság ez, tudom, olvastam máshol is ilyet, nekem nagyon bejön. Aztán meg teljesen valóságos, ahogy leírja a 2045-ös körülményeket. Hiszen az most látszik, hogy az emberiség gyönyörűen menetel a sírgödör felé, ennek egy sokkal "előrehaladottabb" változatát írja le a könyvben. Maximálisan el tudom képzelni, hogy olyan lesz az élet a század közepére, mint amilyen a könyvben olvasható.

Az eddig olvasottak alapján két dologgal vitatkoznék a könyvben.

  1. Az egyik isten létezésének teljes tagadása, és hogy a tudomány a válasz mindenre. Ez annak fényében furcsa, hogy bár meg vagyok keresztelve, de amúgy nem gyakorlom a vallást, és én is annyira félrevezetőnek tartom az összes vallást (hogy finom legyek), mint ahogy a srác leírta a könyvben. A személyes problémám ezzel az, hogy földhöz ragadtabbá teszi az embert lélekben az, ha a tudománnyal magyarázunk mindent. Ez amúgy egy teljesen logikus lépés, hiszen, ha végiggondoljuk a történelmet, akkor kezdett el hanyatlani az istenhit világszerte, amikor megjelentek az első nagy tudományos könyvek, és a különböző, addig természetfelettinek tulajdonított jelenségekre tudományos magyarázat lett, ez pedig fokozatosan visszafogta az isten iránti hitet és a kereszténységet. Csak hát ha nincs isten, akit imádhatunk, akibe kapaszkodhatunk, akkor ki legyen az? A XX. században megfigyelt, a tudomány által megmagyarázhatatlannak ítélt jelenségekre jött a spiritualitás, mely részint átvette isten helyét, és ennek "jóárasított" verziójából és filléres tanácsokból néhányan egész jól megélnek. Nevezzük őket a modern kor hamis prófétáinak. Belecsúsztam én is ebbe, olvastam én is néhány ilyen könyvet, és ma már nagyon bánom, hogy ilyen a kezembe került. Azt gondolom, hogy a ma még megmagyarázhatatlan jelenségekre is lesz majd tudományos válasz, de majd csak évszázadokkal utánunk. De visszatérve a könyvre, nem is azzal van bajom, hogy elveti az istenhitet, és hogy a halál után a nagy semmi jön (mert én is így gondolom), hanem az, hogy túlzottan a valóságban él. Pedig Presser Gábor is megénekelte az egyik Zorán dalban a következőt: "Én mégiscsak azt mondom, hogy a valóság már az élethez túl kevés". Ez egy nagyon fontos gondolat
  2. Az OASIS, mint menekülés a valóság elől. Ahogy írtam feljebb, tökéletesen leírja, milyen lesz az élet 2045-re, és én is nagy esélyt látok arra, hogy tényleg a XXI. századi nyomor felé menetelünk, de akármennyire is borzasztó ott az élet, leírta, hogy neki is milyen sanyarú volt a sorsa, és hogy mégsincs számára a való életben semmi, ami által építhetné az életét, ezáltal játékba menekül. Az életének építését pedig úgy értem, hogy helyre teszi azokat, amik megnehezítették az életét, és az offline élet keretein belül keresi a lehetőséget, ehelyett játékba menekül. Mert az ideig-óráig elvonja a figyelmét a valódi problémától. Írja is, hogy a játék készítője, James Halliday félistennek számít. Miért? Menekülési utat adott játék a való élet problémái elől. Gyönyörűen le van írva a könyvben, hogy nincs istenhit (ő legalábbis nem hisz istenben), mert a tudomány már szinte minden addig megmagyarázhatatlan jelenségre magyarázatot adott, de valami mégis kell, amibe belekapaszkodhat. Hát jött egy ember, aki megcsinálta azt a játékot, amivel milliók számára ad illúziót arra, hogy mégiscsak van miért élni, hát persze, hogy istennek számít! Itt például nekem az nem tetszik, hogy akármennyire is indokolt, hogy menekülőutat keresnek a szereplők, mégsem ez jelenti a valódi problémát a megoldásra.

Ettől függetlenül hihetetlenül élvezetes a könyv, olvasatja magát, és biztos vagyok abban, hogy a fentiekre is lesz valami válasz.

img_20181001_204940.jpg

És ha már itt a DVD, akkor megnéztem ismét a filmet. Sokkal jobban tetszett másodjára, mint először a moziban. Egyrészt már a könyv hatása is bennem van, másrészt meg mivel egyedül néztem meg, ezért nem zavart, ha nem ismerek fel különböző utalásokat a '80-as évekből. Továbbra is azt mondom, hogy a '80-as évekből csak a zenét ismerem átfogóan, sem a filmekben, sem a videojátékokban nem vagyok jártas. Így második végignézésre úgy tudtam élvezni a filmet, hogy nem hallok nevetést olyan jelenetnél, ahol nevetnem kéne, ha ismerném az utalásokat, tehát nem éreztem magam kirekesztettnek egy közösségből, és nem görcsöltem azon, hogy na, hol lesz megint olyan jelenet, amit nem értek, de mindenki más igen.

img_20181001_205110.jpg

És így sokkal élvezetesebb volt. Bár a könyv olvasása alapján egy késői Harry Potterre emlékeztetett a film, mert ki voltak hagyva jelenetek, amik ugyan nem feltétlenül lényegesek a történet szempontjából, de nagyon segít, hogy megértsük a történetet. Bizonyos gondolatmenetek át lettek ugorva, többek között azok, amiket fentebb elemeztem, ezek segítenek elmélyülni, átgondolni az egész sztori hátterét. De az az érdekes, hogy a filmet nézve nem volt hiányérzetem, nem volt meg bennem az, hogy ezt és ezt beletettem volna, mert teljesebb lett volna a film. Azt gondolom, hogy a könyvbe beleférnek a különböző sztorizgatások és mellékszálak, a film meg a maga kereteiben bőven jó az, ha a főtörténetre fókuszál. Ha azt összehozzák érdekesre, izgalmasra, úgy, ahogy amit látunk, annak megvannak a logikai összefüggései, akkor szerintem nem hagy hiányérzetet egy ilyen film. Márpedig ez épp elég feladat egy forgatókönyvíró számára. Ha részletesen, a mellékszálakkal akarják TV képernyőire vinni, akkor sorozatot kellene csinálni a történetből. Annak nincs meg az a másfél-két órás keret, amibe bele kell sűríteni a történetet.

Egyelőre nem tudok többet írni, mert még csak kb. 15%-ánál tartok a könyvnek, azt a lelkesedésemet, örömömet akartam kiírni magamból, hogy másodjára nagyon tetszik a film. Tervezek még foglalkozni a filmmel, mert mivel limitált kiadás, tele van extrákkal, ezekről is fogok írni, valamint tervezem megvenni a Blu-ray változatot. Háromféle változatban jelent meg Blu-rayen:

  • A rendes (regular) változat
  • 3D-s Blu-ray
  • 4k Blu-ray

Ezek közül az elsőt tervezem megvenni. Elemeztem korábban több postban is, hogy nekem bőven elég a Full HD felbontás, mert nem tervezek óriási kijelzős TV-t venni. a 3D meg nálam nem játszik, de ahogy szétnézek a műszaki boltokban, egyre kevésbé másoknál is. Majd a Blu-ray kiadásról is fogok írni.

Szólj hozzá!
2018. október 04. 23:10 - supermario4ever

PlayStation 2

No, hát újabb Sony konzol került a videojátékos gyűjteményembe, egészen pontosan egy PlayStation 2.

img_20181001_195743.jpg

Nézegettem, hogy milyen lehetőségek vannak, már nagyon szerettem volna egy PS2-t. Erre is van néhány játék, ami érdekel. Volt néhány kitételem, hogy milyen legyen a PlayStation 2, amit megvennék:

  • Első kiadású, azaz FAT legyen. Ezt tartom az eredetinek. A sovány változat inkább néz ki jóárasított fapados verziónak.
  • Ne legyen chippelt. A Sonyt is tisztelem annyira, hogy eredeti játékokat vegyek, főleg, hogy elég sok olcsó játék van PS2-re.
  • Mindene legyen meg hozzá, és minden kiegészítő legyen eredeti.

A jófogáson találtam hirdetést, ami megtetszett, és jó áron is volt. 10.000 forint volt, plusz melléadta a Tomb Raider Anniversary-t. Sok játéka volt az eladónak PS2-re, közülük két jelöltem volt. Az egyik a Final Fantasy XII, a másik meg a Tomb Raider Anniversary. A Final Fantasy XII-t akartam eredetileg, mert az nem Platinumos kiadás, de mint kiderült, annak nemcsak a borítója német, hanem maga a játék is, és az eladó elmondása szerint nem lehet benne nyelvet állítani. Így a Tomb Raiderre esett a választásom. De nem fogom megtartani, mert platinum kiadás, és német borítós. De ahogy szétnéztem vaterán, nem is nagyon fogom tudni eladni, mert nagyon olcsón adják, és van olyan, ami már jó ideje fent van. Helyette inkább vennék versenyjátékokat. Az a baj, és részint ezért is kerültem a Sony-t, mert az eladó srác képen mutatta, hogy milyen játékai vannak, ezek közül ad egyet a konzol mellé. Azt hiszem, 30 játék volt egy képen, és ezek közül volt az a kettő, amire felfigyeltem. A többiről még csak nem is hallottam. Megvettem, átvettem a konzolt, és közben gondolkoztam, hogy milyen játékokat vennék PS2-re. Próbáltam visszaidézni az 576 Konzolos teszteket, de semmi érdemleges nem jutott eszembe. Csak versenyjátékok, Sonic, meg Naruto. Ezek jutottak eszembe. És igen, a PS2 az a konzol, amire rengeteg sok játék jelent meg, de igazán érdemleges cím nem jut eszembe. Jelen tudásom alapján nem tudok olyan játékot mondani PlayStation 2-re, ami mindenképp kell. Míg PSX-re igen. A spontán döntésben bízok. Ha meg tényleg nincs nagy szabású játék PS2-re, akkor nem tudom, hogy mire volt olyan népszerű, és adtak el belőle 140 millió példányt. Final Fantasy-ket is olyan olcsón lehet kapni PS2-re. De ha van olyan PS2 játék, ami olyan kalibetű, mint PSX-re, a Metal Gear Solid vagy a Grand Theft Auto, akkor fejet hajtok előtte, és meg fogom venni.

A távirányítót meg extrába vettem mellé, ezzel funkcionál a PlayStation 2 DVD-lejátszóként, minden DVD-lejátszó távirányítójának a gombja megvan rajta. Habár azt gondolom, hogy ritkán fogom használni a PlayStation 2-t DVD lejátszóként, mert van rendes lejátszóm, de a PS-es gyűjteménybe ideális. Aztán kipróbáltam a Tomb Raider Anniversary-t. Már az elején nem tudtam, hogy mit kell csinálni benne, teljesen szokatlan számomra az egész dolog. Az irányítás nagyjából megvolt, csak a tanulórésznél nem tudtam továbbjutni, mert átugrani egyik függeszkedésből a másikba még át tudtam, de hogy onnan hogyan tovább, azt már nem. Próbálgattam mindent, de nem tudtam rájönni. Ettől függetlenül hangulatos játék, de nem hiszem, hogy megtartom, már csak a platinum mivolta miatt sem. Versenyjátékkal (Gran Turismo, Need for Speed) sokkal szívesebben játszanék.

Szólj hozzá!
2018. szeptember 29. 00:05 - supermario4ever

Super Smash Bros. for Nintendo 3DS teljesítmények

Jónéhány achievement megvan a Super Smash Bros. for Nintendo 3DS-ben, ezeket gyarapítottam a vonatúton, Békéscsabára hazafelé. Mert továbbra is nagyon szeretem a játékot, de néhány teljesítmény elérése némi idegeskedés árán lett csak meg. Méghozzá azok, amiket akkor kapok meg, ha adott karakterrel játszok vagy nyerek meg 2-3 játékot. Ez egyébként nagyszerű lehetőség arra, hogy ne csak azokat a karaktereket használjam, amiket szeretek, hanem próbáljak ki másokat is, hátha bejönnek. Hát ilyenre nem volt példa. Csak néhány karakterről vázlatokban, akiket használtam, és a hozzájuk kapcsolódó tapasztapatok.

  • Captain Falcon: Hát, maradjon csak a kocsijában, mert ott hiper-szuper gyors, de gyalog rettenetesen lassú. Sokszor kiütöttek a gépi ellenfelek, azért, mert nem tudok érdemben támadni, mert vagy ötöt behúznak nekem, mire nagy nehezen támadásba lendülök. Annak nem vagyok a híve, hogy lejjebb vigyem a jelenlegi tudásomhoz képest a gépi ellenfelek szintjét, azt csináltam meg, hogy 2 perces időlimittel játszottam. Ugyanis nálam alapvető beállítás, hogy 5 élettel játszok. Azt gondolom, hogy így olyan játékot játszhatok, ahol tényleg a valódi tudás derül ki. Na de mivel Captain Falcon tudása finoman szólva sem megfelelő számomra a győzelemhez, ezért azt csináltam, hogy 2 perces idővel játszottam. Ez arra jó, hogy kihúzzam addig, és esetleg annyi sebzést adjak neki, hogy talán meghal. Így ha én is meghalnék (egyszer-egyszer mind a ketten), akkor sem baj, mert hirtelen halállal egy gyors ütéssel (mert van ilyenje is, csak kicsit sebez), kiütöm a pályáról. Így sikerült megszerezni Captain Falcon teljesítményét és a Mute City pályáját.
  • Ness: Na ő a másik, akivel komolyan meggyűlt a bajom. Ness alapvetően erős lenne, a baj ott van, hogy ha leesik a pályáról, akkor nagyon nehezen tudom visszahozni, vagyis sehogy... Ness-nél ismert az a módszer, hogy PK Thunderrel (Fel+B) kell tenni egy gyors kört, és akkor belécsap a villám, ezáltal jön vissza a pályára. De erre sehogy nem állt rá a kezem, sokszor leestem vele. Nála az volt, hogy olyan pályát választottam, ahol minimális az esélye, hogy leeshet, így jött a Mushroomy Kingdom. Itt sikerült megszerezni.
  • Zelda: Ő nem volt problémás, inkább a szokatlan támadásai miatt volt furcsa játszani vele. Amúgy meglepően erős, csak őt is szokni kell. De hihetetlenül ötletes, hogy a Din's Fire, Farore's Wind... és mi a harmadik? a támadásai, az Ocarina of Time-ból erős emlékek ezek. Vele könnyen sikerült nyerni.
  • Villager: Na hála istennek, vele elég volt csak játszani, nem kellett nyerni, mert amúgy őt nem bírom, meg az egész Animal Crossing szériát a pokolba kívánom. Nem is nagyon voltam azon, hogy nyerjek vele, és nem is maradtak meg a támadásai. Játszottam vele amennyit kell, és kész. Őt a lehető legritkábban fogom választani.
  • Luigi: Ő sem lenne rossz, mint Zelda, csak nehéz megszokni a támadásait. Vele nyerni kellett, és sikerült is könnyen. De inkább maradnék Mariónál. Ő inkább az, hogy nem az én stílusom, de azért néha játszani fogok Luigival is..

Hát ők lennének azok. Miközben játszottam velük, eszembe jutott, hogy bizonyos szempontok alapján ötös csoportba sorolhatnám a karaktereket azáltal, hogy kivel vagyok a legjobb, kivel meg a legkevésbé, mindezt részletesen elemezve. Tetszik az ötlet, ha megmarad a motiváció, akkor megcsinálom.

Egyébként 8-as szinten vannak a gépi ellenfelek, nagyjából ők vannak velem egy szinten. Lassan kezd kialakulni egy harci stratégia, ami hatásos lehet a gépi ellenfelek ellen, de igyekszem változatossá tenni a játékomat, mert csak 1-2 féle támadással nyerni nem buli. Ellenben összehozni mindenféle kombinációkat annál inkább. Tesztet is tervezek írni egyik-másik Super Smash Bros. játékról, merthogy még egyet sem írtam róluk, úgyhogy bőven van dolgom a játéksorozattal.

Szólj hozzá!
2018. szeptember 23. 23:53 - supermario4ever

Super Smash Bros. játékok rangsorolása

A NintendoLife kitett egy listát az eddig megjelent 5 Super Smash Bros. játékot rangsorolták. Mindenképp érdekes volt olvasni. Most, hogy jobban benne vagyok a Smash Bros. játékokban, jobban hozzá is tudok szólni. Gondolom, mindenki a Switch játékot várja a Super Smash Bros. Ultimate-et, ezért is is aktuális beszélni ismét a játéksorozatról, visszanézni, hogy milyenek voltak az előzők, és mire számíthatunk. Én egyelőre nem számítok semmire, egyelőre egy Switchre szeretnék számítani, és utána számolom majd, hogy milyen lehet az Ultimate. Addig is nézzük át a listát.

Vagyis saját listát írnék, ami némileg különbözne a NintendoLife listájától. Volt szerencsénmmind az 5 Smash Bros.-hoz, így a lista is menni fog. Nálam így nézne ki:

5. Super Smash Bros.

gfs_28035_2_10.jpgAz, hogy a Nintendo 64-es rész az utolsó, nem is kérdés. Olyan ez, mint egy rockegyüttes 1. albuma, mely legtöbbször kísérletező jellegű, de lehet hallani, hogy ebből még nagy dolog lesz.. Valamit próbálkoztak, maga a játék nem rossz, de igazából még Nintendo 64-es játékok között sem kiemelkedő. Csúnya a grafikája, kidolgozatlanok a karakterek (vessétek össze például a Mario Party 2-vel), a harc is meglehetősen kezdetleges. A zenéjére rámondhatjuk, hogy Nintendo 64-re nem lehetett jobbat csinálni, mert mégiscsak kazettás a rendszer, kicsi memóriával. De ennél a játéknál látszik meg, hogy mennyivel több lett volna, ha már a Nintendo 64 is CD-s lett volna. Legalább a zene sokkal jobb lett volna, nem beszélve a több karakterről, pályáról, lehetőségről. Kérdés, hogy tényleg ennyire tervezték a Nintendo 64-es SSB-t, mint amit kaptunk eredményül, vagy már akkor is többet akartak ebből kihozni? Jó eséllyel igen, mert a GameCube-os rész szinte a konzollal együtt jelent meg, tehát az tekinthető a Nintendo 64-es játék javított változatának. Azért érdemes játszani, hogy lássuk, honnan indult a sorozat, de másra nem igazán. Ráadásul ritka mivolta miatt az utóbbi időkben eléggé drágán lehet beszerezni. De letette az alapokat arra, hogy egy nagyon jó játéksorozat legyen a későbbiekre.

4. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS

super_smash_bros_for_nintendo_3ds.jpgAztán óriási minőségi ugrás. Sokan felvetik kérdésként, hogy alkalmas-e kézikonzolra egy Super Smash Bros. játék. A Nintendo 3DS bebizonyította, hogy némi kompromisszummal, de lehetséges. De ennek már megvan az a minősége és hangulata, amivel játékra inspirál. Többen is élvezetes szabadtéren, utazás közben, összejöveteleken. Egyedüli hátránya, hogy sima Nintendo 3DS-en nagyon lassan indul be, ezt a játékot inkább New Nintendo 3DS-en érdemes játszani. Egyébként jól kidoldogott, jól néznek ki a karakterek, és külön jó dolog, hogy itt a handheld játékokból vannak pályák, sok nagyon ötletes. A zenét viszont nem igazán szeretem.

3. Super Smash Bros. Melee

super_smash_bros_melee.jpgA túl hamar megjelent játékok listáját bővíti a GameCube-os rész, hiszen nyitócím volt a konzolon. Ez érezhető is, a mai játékokhoz képest kevésbé kidolgozott. A mozgások túl gyorsak, pont emiatt nehezebb irányítani őket. Bár annak jó, aki szereti a ninja-mozgásokat, én például az utóbbi időkben gyakrabban csinálom azt, hogy hirtelen hátrafordulok, és úgy támadok. Erre nagyon jó a Melee. Na meg azért is van a 3. helyen, mert hibái ide vagy oda, hihetetlenül hangulatos játék, ez volt az első olyan Smash Bros. játék, ahol igazán átjött az, hogy miért is olyan jó ez a sorozat. Órákig játszottuk anélkül, hogy meguntuk volna. Nem utolsósorban a zenéje is valami hihetetlen jóra sikeredett. Pontosan erre gondoltam, hogy miért rossz, hogy a Nintendo 64 nem CD-s, ha már annak is optikai meghajtója lett volna, akkor hasonló hangszerelésű zenéket élvezhettünk volna ott is. Sőt, talán maga a játéksorozat is így kezdte volna. Nagyon jót tett a játéknak az élő hangzás. Egyáltalán nem hangzik erőltetettnek, mint a Mario Kart 8-ban, nagyon ideillik, nagyban emeli a játék hangulatát. Önmagában is élmény hallgatni a zenéket, nagyon átjön úgy is a feeling. Lehetőségekből is sokkal több van. Ami hátrány, hogy néhány karakter itt sem lett eléggé kidolgozva. Yoshi például nagyon ronda lett, Luigi is Mario-hasonmás, mint a '80-as években.

2. Super Smash Bros. Brawl

super_smash_bros_brawl.jpgKülönös sorsra jutott a játék. Amikor 2007 végén bejelentették, messiásként vártuk a játékot, a hivatalos weboldalt is napi szinten frissítették, ittuk az információkat róla. Aztán, amikor megjelent, akkor is imádtuk, rengeteget játszottunk vele. Mindenben jobb lett, mint az elődje. Lassabb is lett (sokaknek ez fekszik inkább), sokkal kidolgozottabb lett. Nem utolsósorban ezen már lehetett érezni, hogy ez a játékot tudatosan úgy fejlesztették, hogy ez egy Smash Bros. játék, amit a Nintendo rajongók nagyjának egyik kedvenc sorozata. Nem mondható spontánnak a játék, de ez nagyon jót tett neki, mert pont emiatt fejlesztették nagyon sokáig. A Nintendo tudatosan akart egy mindennél jobb Smash Bros.-t kiadni a kezéből, és ez sikerült is. Nemcsak hogy eszméletlenül hangulatos a többjátékos meccsekre érdemes gondolni (bár az online része elég sokat akadozott), de az egyedüli játékra is nagyon ráfókuszáltak. Elég csak a Subspace Emissary-re gondolni, amit emlékeim szerint több, mint 10 óra végigjátszani. A pályák nagyon hangulatosak voltak, a harcok is sokkal jobbak voltak a kibővült lehetőségeknek köszönhetően. Köszönjük a Smash labdát! Rengeteg játékóra van még nekem is ebben a játékban. Csak aztán az volt az érdekes, hogy utána, ahogy jöttek egyre másra az újabb játékok, úgy merült ez a feledés homályába. Nagy kár érte, pedig nagyon jó volt.

1. Super Smash Bros. for Wii U

super_smash_bros_for_wii_u_wiiu.pngA Super Smash Bros. Brawl javított változata, ha élhetek ezzel a kifejezéssel. Egy biztos, hogy amin lehet, azon még tovább csiszoltak, és az új lehetőségek is sokat lendítettek a játék minőségén. Amit viszont visszaesésnek érzékelek, és emiatt nem tökéletes a játék, az a zene. Nem tudom, ki hogy van vele, de meghallgattam egyszer a hivatalos Super Smash Bros. for Wii U / Nintendo 3DS játékzene albumot, és kifejezetten rosszul éreztem magam. Depresszívnek éreztem a zenét, olyan semmilyennek. Ennek ellenére ez nem ront a játékélményen. Nagyon jók a harcok, és a grafika is nemcsak azért gyönyörű, mert Full HD-s, hanem mert a színek is erősek, élénkek, minden részletességében ki van dolgozva. Mondjuk a Wii U-s Smash Bros.-tól ez el is várható, hiszen nagy tárolókapacitású a lemez, használják ki a végsőkig. Van olyan, hogy a grafika önmagában emeli a játékélményt. Ez figyelhető meg itt is. Kár, hogy a Wii U sikertelensége a játék ismertségére is rányomta a bélyegét.

Hogy hol lesz ezek után a Super Smash Bros. Ultimate, ez még kérdéses. Jóslatokba nem akarok bocsátkozni. Az biztos, hogy nagyon fogadkozik a Nintendo, visszahoz mindenkit, épp, hogy meg nem ígérik, hogy készül az újabb világ legjobb játéka. Minden ki fog derülni decemberben.

Szólj hozzá!
2018. szeptember 23. 13:58 - supermario4ever

Kis Smash Bros. mizéria

Hát végül a Wii U-s Smash Bros. visszakerült a Game Parkhoz. Nem vállalták a polírozását, mert Zoli elmondása szerint azzal a géppel CD-t, DVD-t lehet polírozni, Blu-ray-t és másfajta lemezeket nem. Kár érte, igazság szerint szívesebben vettem volna, ha megcsinálják, vagy egy cserepéldányt, de a pénzt adták vissza.

Mivel nagyon szerettem volna a Wii U-s Super Smash Bros.-szal játszani, ezért nem maradt más, mint máshol megkeresni a játékot. Nézegettem különböző konzolboltok weboldalait, aztán eszembe jutott a Play Mania, akiknél új  (mostanság megjelent) játékokat is lehet használtan, relatíve olcsón venni. Megnéztem náluk, van-e. Sajnos nem mentem sokra a weboldalukkal, mert azt az utóbbi időkben nagyon leépítették. Nincs rajta játéklista, csak hogy Wii U játékok nagy választékban ennyitől... És nincsenek egyesével listázva a játékok. Ez egyrészről érthető, mert rengeteg játékuk van minden konzolra, másfelől meg lényegében nincs már értelme a weboldalnak, mert szinte már csak a cím, telefonszám és nyitvatartás a releváns adat az oldalon, a többiért menj be a boltba, esetleg érdeklődj utána telefonon. Egyébként retro játékból még mindig óriási kínálatuk van, náluk jó eséllyel még ritkaságot is lehet találni. De most nem ezt néztem, hanem, hogy van-e nekik Wii U-s Smash Bros. És volt! Drágábban, mint a Game Parkban, de ez még határeset. Meg is vettem, csak azt már utólag vettem észre, hogy a belső papírja szakadt. Fel is mérgeltem magam, mert ha ezt ott veszem észre, biztos, hogy nem veszem meg. Ugyanis anyagilag a határon voltam azzal, hogy megvettem ezt a játékot (meg egy másikat is), és ilyenkor kényesebb vagyok arra, hogy kifogástalan legyen, ne legyen semmi baja.

Még mielőtt észrevettem volna a hibát, elmentem a Konzolstúdióba, ugyanis itt láttam, egy használt Nintendo 3DS-es Super Smash Bros.-t. Osztottam-szoroztam, és úgy láttam, hogy ez még belefér. Elmentem érte, megnéztem, és rendben volt, ezért megvettem. Nem is volt vele semmi baj, de a Wii U-snak nagyon nem örültem. Egy kicsit azért játszottam vele, mert Discord szerveren összehoztunk egy online játékot hangchattel, ez nagyon jó buli volt. Visszahozta a régi idők hangulatát, amikor mikrofon nélkül, de az akkori BigN-es csapattal MSN-en játszottuk a Super Smash Bros. Brawl-t online. Örültem is a játéknak, nem is gondoltam volna, hogy valaha is ennyire élvezhetem a Super Smash Bros.-t. És megtörtént.

Ennek ellenére visszavittem a Wii U-s Smash Bros.-t, mert lehetőleg kifogástalan állapotban szeretném a játékot tudni magamnak, aminek lehetőleg nincs hibája. Vissza is kaptam a pénzt, és végül ott vettem meg a játékot, ahol eredetileg terveztem, a Wizard's Videojátékban. Nála érdekes volt, mert több példánya is volt, eredetileg egy német borítós volt neki kiállítva. A vaterán hirdeti a játékait, és ott egy angol borítós példányt láttam. A németet nem vettem volna meg, megkértem, hogy nézze meg, hogy nincs-e meg neki az angol. A raktárban talált egy teljes francia borítósat, majd még egyet, ami angol, de annak a belső papírja hiányzott. Kipótolta a francia nyelvűvel, és így már megvettem. Teljesen jó állapotú volt a papírja. Az az érdekes, hogy az kevésbé zavar, hogy francia nyelvű, de a papírja rendben van, mint az angol, de amúgy szakadt. Majd igyekszek beszerezni egy angol nyelvű papírt. Ezt a példányt már magaménak érzem. És végre megvan újra a Nintendo 3DS-es és a Wii U-s Smash Bros. játék.

img_20180917_173517.jpg

Örülök mind a kettőnek, és szeretek is velük játszani.

Szólj hozzá!
2018. szeptember 15. 20:47 - supermario4ever

Super Mario Land - Underground zene

Ismét játékzenét szeretnék bemutatni, ezúttal a Game Boy-ra megjelent Super Mario Land Underground zenéjét. Ugyanis már az első pillanattól kezdve nagyon tetszett, amikor meghallottam. Egyike azon nagyon kevés játékzenéknek, melynek pályáján csak a zenéje miatt képes járkálni, ahol ez hallatszik, hogy minél többet hallgassam. Tegnap jöttem Békéscsabára, és a vonaton a 3-2 pálya alatt is ez a zene szólt. Bár nem emiatt, de legalább 12× meghaltam ezen a pályán, és egyáltalán nem idegeskedtem magam rajta. Hiába játszok már több mint 25 éve, a mai napig képes vagyok elszerencsétlenkedni egy-egy pályát. De elvoltam rajta. Nem mindig tudom végigjátszani ezt a játékot.

De lássuk a zenét.

Nemcsak az tetszik benne, hogy mennyire dallamos, hanem hogy korlátozott lehetőségekből (3 csatornán szól ez a zene: A főzene, a háttérzene és az ütős hangzás) ilyen jó zenét hoznak ki. De biztos, hogy nem Kondo Koji és társai az egyedüliek, akik az 8-bit világból csodát hoznak ki, de ennek a korszaknak a zenéit annyira nem ismerem (legalábbis a Nintendo játékokon kívülieket nem). Ekkor még nem igazán voltam aktív játékos, mert bár 1991 óta számolom, hogy játszok, ekkor fogtam először controllert, és szippantott be a videojátékok világa, de igazán nagy videojátékossá 1993-ban a Super Nintendo korszakban váltam, ekkortól figyeltem aktívan, hogy mik történnek a konkurenseknél is. Így inkább csak 576 KByte-os (1993 előttiek) tesztekből tudom, hogy milyen zenék voltak a még nálamnál is régebbi időkben. És volt jónéhány Amiga és Commodore 64 játék, melynek zenéjét dicsérték. Úgyhogy a néhány csatornás zenékből is nagyon jókat lehetett kihozni, de azt továbbra is túlzónak tartom, amikor tavaly a PixelConon chiptune zenékre úgy tomboltak emberek, mint egy kemény rockegyüttes koncertjén. Holott a koncertet többségében egy dekoratív hölgy tartotta, akinél annyit láttam, hogy egy Game Boy-t nyomkod össze-vissza, még csak nem is a zene ritmusára, és rázza magát. Volt olyan, hogy zene közben megállt inni, nem csinált semmit, és ugyanúgy ment a zene. Hol van itt a munka, a művészet? Mi ebben a lényeg? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültem fel bennem, amikor figyeltem a csajokat.

A Super Mario Land zenéjét egyébként Tanaka Hirokazu szerezte, aki... Hát, nem szeretnék kellemetlenkedni, amikor először megláttam őt, az volt az első gondolatom, hogy ez Piton professzor ázsiai kiadásban. O_O Már csak azért sem érdemes foglalkozni azzal, hogy hogy néz ki, mert ő az egyik legtermékenyebb zeneszerző Nintendós berkekben. A MOTHER zenéket is ő szerezte, a Pokémon világában is nagyon jártas, ami a zenéket illet, és ahogy megnéztem a Video Game Music Database weboldalán, számtalan más játékzenében működött közre. Ebben a videóban meg fantasztikus, ahogy beszél a Pokémonos élményeiről, zeneszerzésről, és hogy 57 éves, és ugyanúgy élvezi a játékot, mint régen.

Én is ilyen attitűddel szeretnék megöregedni. Egyébként valahányszor hallok japán nyelvet, mindig erősebb a késztetés, hogy megtanuljam a nyelvet.

És álljon itt is a Super Smash Bros. Brawl változat.

Mert ez fantasztikusan lett újra hangszerelve. Nagyon jól eltalálták a zene hangulatát, és oly módon hangszerelték, hogy abból még többet hoztak ki. A dinamikája meg hihetetlen oldott hangulatot ad a zenének, sportesemények aláfestő zenéjének kiváló.

Szólj hozzá!
2018. szeptember 13. 21:19 - supermario4ever

Super Smash Bros. özön

Elmentem ma a Game Parkba, és aki pénzzel megy oda, az jó eséllyel azt ott is hagyja. Nálam is így történt.

img_20180913_133249.jpgA két játékért fizettem, a dobozokat ajándékba kaptam. És ez még mindig a júliusi Super Smash Bros. bajnokság utóhatása, ugyanis tényleg annyira lelkesített, hogy jól sikerült a verseny, hogy már amiatt is önmagában jobban szeretem a sorozatot. Már annak is örültem, hogy továbbjutottam az első fordulóból, mert így azt éreztem, hogy na, csak nem vagyok annyira rossz a játékban, és a játék hangulata is itt ragadott meg igazán, pedig 12 éve játszok a sorozattal. Na de, ami nagyon késik, még az sem múlik.

A Game Park pedig továbbra is fantasztikus. Egyrészt már az ajándékokért is rettenetesen hálás vagyok, meg az, hogy az áraik is egyre jobbak. Mind a két játék használt volt, és az áruk pont megfelelő volt. Pont az az ár, amit, ha kereskedő lennék, én is így alakítanám ki. Még régebben elgondoltam, hogy egy videojátékos boltot alapítanék és nyitnék, akkor úgy határoznám meg az árakat, hogy az átlag árhoz képest egy árszinttel lejjebb. Ezzel több vásárlót képzelek el, hasznom meg ugyanúgy lenne. De nincs konkrét tapasztalatom a kereskedelemben, nem tudom, hogy ha ez valóság lenne, lehet-e ezt így alkalmazni. Renivel is jókat beszélgettem, elmeséltem neki a PlayIT-en történteket is. A Mario Party 10-et ha valamiért megvenném, akkor azért, mert a 10-es a szerencseszámom, és annak örömére, hogy megérte a sorozat a 10. részt.

Izgatottan vártam, hogy hazaérjek, és játsszak velük, de sajnos a Super Smash Bros. for Wii U-val nem tudtam emiatt:

img_20180913_163649.jpgAzért volt meglepő, mert alig volt karcos a lemez. Nagyon kevés volt, az olyan, hogy használatból adódik. De ha ennyire kényes, akkor legyen. Vettem szemüvegtisztító kendőt a Lidl-ben, hogy ezzel tisztítsam meg a lemezt, de tisztítás után is kiadta ugyanezt a hibakódot.

No, akkor kipróbáltam a Super Smash Bros. Brawl-t, az viszont teljesen rendben működött. És nagyon jó volt vele játszani. A karakterem természetesen Toon Link volt. Három gépi ellenfél ellen játszottam. Azt akartam kipróbálni, hogy épp hol tartok. Három gépi ellenfél ellen játszottam. Először hatos szintűre állítottam őket, itt nyertem. De nem volt egyértelmű, hogy nyerek, mert R.O.B.-nak, akivel maradtam, egy élettel több volt neki, csak aztán összeszedtem magam, és végül megnyertem. Érdekes dolog a fordított pszichológia, ugyanis elkönyveltem magamban, hogy második leszek, de akkor már azon voltam, hogy ne kapjak ki nagyon. Végül annyira nem kaptam ki nagyon, hogy én nyertem meg. Viszont hetes szinten már nem volt ilyen szerencsés, ott már utolsó voltam. Tehát bőven van mit fejlődni, de a motiváció megvan bennem.

Két játékot játszottam csak, utána az Options menübe mentem, megnéztem, hogy a pályákon melyik zene, hogy van beállítva, melyik játszódjon gyakran, melyik ritkábban. Jónéhány helyen módosítottam. Legalább egy órán keresztül hallgattam a zenéket, hogy melyik milyen gyakran hangozzon fel. Néhány zenének nagyon megörültem, például totál megfeledkeztem, hogy az egyik nagy kedvencemet is újragondolták, és bekerült a játékba:

Pont a kedvenc zenémet tették be a Super Mario Land játékból, nagyon megörültem, amikor ezt újra hallottam. Amikor nyilvánosságra tették (nem hivatalos úton) a Brawl zenéket 2008 május-júniusában, akkor többek között ez volt az a zene, amit rengeteget hallgattam. Imádom az eredeti verziót, csak ezért a zenéért élvezem a Super Mario Land-et, és ez a változat is nagyon tetszik.

A Wii U-s Smash Bros.-t meg visszaviszem a Game Parkba, írtam nekik, és mondták, hogy vigyem vissza, megnézik ők is, kipróbálják. Ha nekik sem megy, akkor visszaadják a pénzt érte. Ezt igazából nem szeretném. Meg fogom kérni őket, hogy akkor polírozzák a lemezt, ha lehetséges, és utána vélhetően már menni fog. Szeretném ezt a játékot, szeretném Wii U-n is játszani.

Szólj hozzá!
2018. augusztus 21. 00:16 - supermario4ever

Balatoni PlayIT 2018 - Siófok

Ismét promóter voltam a Nintendo standnál, immáron másodjára Csak most nem Budapesten, hanem Siófokon, ami több szempontból is jelentős számomra. Egyrészt mert vidéki PlayIT, másrészt mert életemben először vagyok a Balaton környékén. Békéscsabáról nem nagy buli eljárni a Balatonra, másfelől meg nem is volt olyan baráti társaságom, akivel nyaralni is eljártunk volna együtt. Így csak most láttam először egyáltalán Balaton környéki részt. El is voltam ájulva tőle.

Előkészületek

Volt némi aggályom a siófoki PlayIT kapcsán, nem is az, hogy vidékre utazzak le, hanem hogy nagyon korán. Amikor bagszi közölte velünk, hogy hajnali 4-kor indulunk a Déli Pályaudvarról, nem tagadom, igencsak felmerült bennem a kétség, hogy rendben van-e ez így. De belementem, két okból is: Egyrészt nem szeretném bagszit cserbenhagyni, másrészt meg bíztam abban, hogy egy jó kalandként fogok erre emlékezni a jövőben. Ment egyébként két órával később is vonat, de azzal nem értünk volna a helyszínre 8 órára. Úgyhogy álmatlan éjszakával számoltam, ennek fényében elkértem a pénteki napot a munkahelyen, hogy legalább akkor aludjam ki magam. Hát, már csak ebből a szempontból is megérte, ugyanis 11-kor ébredtem fel pénteken. Nem is emlékszem, mikor aludtam ilyen sokáig, de most úgy érzem, hogy nagy szükség volt rá. Szabadnapot meg azért is kértem ki, mert vásárolni is akartam menni hétvégére, meg takarítani is nagyon kéne, mert erős látszatja van annak, hogy itt hetekig nem csinált senki semmilyen tisztító-tevékenységet.

A vásárlásból 19 órakor értem haza, és akkor nekilátni takarítani, persze pihenni is, meg edzeni a Wii Fit U-val, ami az utóbbi időkben teljességgel szokásommá vált. Erre büszke is vagyok, később egy másik postban írok is erről. Éjfél volt, amikor azon kapom magam, hogy a lakás ugyan szép, de a pakolászással sehogy nem állok. O_O És 2.30-kor el kéne indulni. Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, egyáltalán minek, amikor alig maradt idő... De azért megráztam magam, kigondoltam, hogy mit kell még megtennem, hogy mindennel kész legyek. Kaját főzni (nem szeretnék ott vásárolni, ugyanakkor, ha nem eszek főtt ételt, hiányérzetem van), elmosogatni, bepakolni a bőröndbe. A kisbőröndöt viszem magammal, amibe váltásruhákat, ennivalót pakolok magammal.

SZOMBAT

Még jó, hogy nem sokáig merengtem magamban azon, hogy fogok időben elkészülni, mert így is 2.45 volt, mire minden el lett rendezve, össze lett pakolva, indulásra készen álltam. Ha jól emlékszem, 2.56-kor indul a 950-es busz, ami még határeset, mert úgy néztem ki, hogy 3.31-kor indul a 956-os busz a Déli Pályaudvar felé, ha azt nem érem el, akkor nekem annyi, ugyanis 4.11-kor indul a következő, a vonat pedig 4.05-kor indul. Kell még részletezni? Bagszi így is halálnak halálával "fenyegetőzött", aki késik. Az igazat megvallva kacérkodtam a gondolattal, hogy direkt a bagszira hozom a szívbajt, hogy megtudjam, milyen nála, amikor valaki a halálnak halálával lakol, de ezt azért nem érdemli meg. Rengeteget dolgozott azon, hogy minden jól menjen, és nem kevés nehézséggel nézett szembe. A MEEX-esek nem intéztek nekünk, a Nintendósoknak szállást (míg a többi promósnak jó eséllyel igen), így ezt bagszinak kellett külön intézni a ConQuest-esekkel. Valamint péntek este írt a MEEX-esekre, hogy fel vannak-e írva a Nintendósok a szervező-segítő listán, és kiderült, hogy nem. Az utolsó pillanatban lettünk felírva. Úgyhogy főtt a feje bőven, de ami miatt nagyon szeretjük bagszit, hogy ezeket a helyzeteket hihetetlenül jól kezeli, és képes még így is őszintén mosolyogni, és nem megtagadni szóviccbűnöző énjét. Annak ellenére, hogy szerettem volna, hogy minden flottul menjen részemről, csak sikerült neki és magamnak is izgalmat okozni. A Kálvin térnél jutott eszembe a hátizsákomban megnézni, hogy tényleg eltettem-e mindent. Kiderült, hogy a bérlet, a diákigazolvány és az iratok otthon maradtak. O_O Ezzel magamra is frászt hoztam, mert féltem attól, hogy elvesztettem őket, és iratokat pótolni... Nem hiszem, hogy külön ecsetelnem kell, hogy mennyi extra költség ezek pótlása. (Egyébként meglettek, csak átpakoltam a PlayIT-re egy másik táskába, csak a bérlet és az iratok lemaradtak.) És a baj tényleg nem jár egyedül. Ugyanis amíg azon izgultam, hogy vajon hol lehetnek az irataim, a busz szépen túlment az Astorián. Csak egy megállót mentem túl, de a 956-osra csak 8 percet kellett volna várni, és rettenetesen izgultam, hogy elérem-e a buszt. Siettem, ahogy tudtam, mindezek mellett egy faszi is leállított, hogy nem-e veszek a festményeiből. Hát persze! Izgulok azon, hogy megvannak-e az irataim, hogy elérem-e a buszt, ezek után minden vágyam, hogy a mázolmányait cipeljem a vonaton.

Elértem végül a buszt, de bagszival is közben vadul üzengettünk egymásnak, hogy mi legyen. Nem volt mit tenni, vett külön felnőtt jegyet nekem (mert eredetileg diákjegyet vett), és mivel elektronikusan vette, ezért lehetősége sem volt arra, hogy kiegészítse a diákjegyet felnőttre. Nem tudom, hogy van-e ilyenre lehetőség, de felvetettem neki, hogy ha tud ilyet, akkor csinálja meg, ezzel nem veszít semmit. Sajnos nem. Hát, nem akartam, de csak okoztam izgalmakat bagszinak. ^^' A többiek már ott álltak a vágány előtt, én voltam az utolsó, aki megérkezett. Mentünk is a beszállni. Annyira nem voltam most beszédes kedvemben, kezdtem érezni az álmatlanság jeleit, és így egész nap dolgozni... Inkább néztem a tájat, meg egy kicsit játszottam Nintendo 3DS-en Mario Kart: Super Circuitot. Mivel minden megállóban megállt a vonat, ezért hosszúnak tűnt az út Siófokig, de megérkeztünk. A Kiss Szilárd Sportcsarnokban volt a PlayIT, el kell sétálni oda a a vasútállomásról, az pedig fél óra oda gyalog. Persze nekem is van egy stílusom, ha fáradt vagyok. Ilyet mondtam bagszinak:

Ma sem erőlteti meg magát a nyár! Az időkép szerint csak 33°C lesz.

Bagszi meg elképedve felordít: CSAK! Ez egy megszokott dolog nálam, ha valami az átlagostól etérő dolgot szeretek vagy utálok, azt mindig felnagítom. Mint például, hogy szeretem a nagy meleget, és akkor nagyon szoktam örülni, ha 35°C+ van egy nap. Az igazság ezzel szemben viszont az, hogy tényleg jobban bírom az átlagosnál a meleget, és jobban is érzem magam, minél melegebb az idő, de azért egy-másfél hétig van nagy meleg, azt azért már én is megérzem, és akkor már én is várom, hogy lehűljön a levegő. Ez az iróniának egy formája nálam, amikor tudom, hogy olyan dolgot szeretek, amit kevesen, akkor azt mindig felnagyítom. Onnan jött egyébként a dolog, hogy eléggé fáztam, ahogy sétáltunk a sportcsarnok felé. És tényleg, 6.07 körül érkezett meg a vonat, és valamiért hűvösebbnek éreztem meg a reggelt. Erre néztem meg, hogy hány fok lesz nappal, és jött ez a beszólásom.

Nagyjából 6.45 volt, mire odaértünk a Sportcsarnokba. Ez a sportcsarnok valami gyönyörű volt! Jó eséllyel most esett át valami felújításon, mert ilyen szép és új épületet Magyarországon még nem láttam. A mosdók is, mint egy legalább négycsillagos szállodában. El se hittem, hogy Magyarországon vagyok. O_O A PlayIT-re már amúgy minden stand készen állt. A Nintendo stand most két részre volt osztva. Az egyik volt a konzoloké, a játékoké, a másik meg külön a Nintendo LABO-knak, ahol asztalokon lehetett kreálmányokat készíteni a LABO-s kartonokból, aztán kipróbálni őket. Oda ültünk le első körben. Néztük a kartonokat, meg mindenféle témákban beszélgettünk. A csehek nagyjából 8.30-ra érkeztek meg, szerencsére minden készen állt a 9 órási kezdésre, amikor már jöhettek az első Deluxe és Collector's belépővel rendelkező látogatók. Mindezek mellett diákok is jöttek, ugyanis a Nintendóhoz 7 ember kellett, a többieket valamiért diákokkal pótolták ki. Mindegy, ők mind a LABO-nál voltak, mert az a legkevésbé Nintendós, azt volt a legkönnyebb elmagyarázni nekik.

Most négy különböző Switch volt rám bízva, melyekben más-más játék volt kötve:

  • Minecraft
  • Mario Kart 8 Deluxe
  • Super Mario Odyssey
  • ARMS

Éltek is a lehetőséggel, ami a legjobban meglepett, hogy elsőként egy igen idős férfi és nő jött először játszani a Super Mario Odyssey-vel. Mind a ketten rendesek és nyitottak voltak, teljesen pozitívan álltak hozzá a videojátékokhoz. A nő játszott, a férfi csak hátulról szemlélte az eseményeket. Mondta, hogy ez eléggé összetett dolog, meg kell tanulni az irányítást. Milyen igaza van, de hát valahol el kell kezdeni.

Sokáig nem maradtak, de nem sokkal később ismét láttam őket Magyar Telekomos pólóban. Akkor esett le, hogy kik ők. Láttam nemrég valahol egy plakátot, ahol idősek játszanak, és ilyen feliratok voltak rajta, hogy Pali bácsi LVL 86, Manyika néni LVL 67... Hát ha valaki az életkorával lép előre egy szintet, kedves egészségére, de amúgy megtudtam, hogy ezeket az idős embereket egy nyugdíjas klubból szedték őssze, ahol rendszeres program volt a Kinecttel való játék. Nem tudom, hogy tisztába vannak-e azzal, hogy ők egy reklámanyagai egy cégnek. Egyre inkább felmerül bennem a kérdés, hogy jó-e az, hogy ha az eSport hatására Magyarországon is egyre népszerűbb lesz a videojáték, mert nagy a hírverése és rengeteg pénz van benne. Így olyan cégek is nyerészkedni akarnak belőle, akiknek legfeljebb közvetve van közük a videojátékokhoz. És akkor megtalálnak ilyen idős embereket, ezzel akarnak kitűnni, hogy olyan emberekkel hirdetik a videojátékokat, akiknek nemhogy a lehető legkevesebb közük van hozzá, hanem szinte elutasítják ezt a szórakozási lehetőséget. Hogy mennyire reklámanyagok, arra mi sem nagyobb bizonyíték, hogy később hozzám is visszajöttek, és felvették videóra, ahogy játszanak az ARMS-szal. Én kiálltam a mozgóképből, ebbe nem megyek bele. Amúgy nem nagyon jött be az ötlet, ugyanis az öregek nem igazán tudták, hogy mi a teendő, így esetlenül csapkodtak, nyomkodták a gombokat. Látszott is a videót készítők arcán, hogy ezt nagyon nem így tervezték. De nagyon nem is ténykedkedhettek ott sokáig, mert már sor állt, akik játszanának.

Egyébként eléggé rosszul sült el a szombat. Egyrészt miattam, mert egy idő után rettenetesen éreztem, hogy nem aludtam semmit éjjel. Nem igazán akaródzott odamenni emberekhez segíteni, de amikor odamentem, és nem értették, hogy mit kell csinálni (B-t nyomni A-gomb helyett a Mario Kart 8-ban, nem tudni, mi az az analóg kar, és hiába mondtam az ARMS-nál, hogy úgy kell tartani a két Joy-Cont, hogy az analóg karok egymással szemben legyenek), akkor hamarabb robbantam gondolatban. Nyilván nem mutattam ki, de alig volt most türelmem magyarázni. A legrosszabb az volt, amikor annyira éreztem a fáradtságot, hogy konkrétan állva el tudtam volna aludni. Szép is lett volna mindenki előtt lehuppanni a földre ott mindenki szeme láttára... Ráadásul a Nintendo szempontjából sem alakultak úgy a dolgok, ahogy eltervezték. Merthogy hiányzott egy Switch... Azt gondolták, hogy valaki meglovasította a konzolt. Azért lehet sejteni, hogy cseheket ez mennyire értintette. Szinte tapintható volt a hangulatváltozás. Az egyik LABO-s konzol nem volt meg, úgyhogy azzal nem volt annyi lehetőség játszani. A másik meg hogy a PlayIT-esek tőlünk kértek el két diákot, így emberhiány volt, valahonnan nekünk is kérnünk kellett két embert. Úgyhogy szépen voltunk, volt fejetlenség bőven. Mi ettől függetlenül igyekeztünk legjobb tudásunk szerint végezni a munkánkat. Már amennyire ment nekem is.

De a szombati nap munka tekintetében erősen felejtős volt, bagszi ugyan biztatott, ami jól is esett, akkor meg is ráztam magam egy kicsit, de összességében nem vagyok büszke a szombati munkámra. Este, amikor hazamehettünk a szállodába, az első körrel mentem haza. Ahogy hazaértünk, szerettem volna aludni. Kicsit sikerült is, de ahogy megjöttek a többiek, egyből ment a jópofizás, meg a vihorászás. Aludni egyáltalán nem tudtam, és ez egyáltalán nem hiányzott nekem. Legkevésbé sem voltam társasági kedvemben, az ágyam mélyében azt vártam, hogy ugyan hagyják már abba. A pizzázást meg nem hittem volna, hogy komolyan gondolják, de tényleg rendeltek maguknak. Azt is megvárni, amíg kihozzák nekik... Egyáltalán nem bántam, hogy nem kértem, az illatával is jóllaktam. Nagyjából 23.30 körül volt, mire elcsendesedett a ház. És akkor el is tudtam aludni.

VASÁRNAP

6.30-kor Truner nevetésére ébredtem fel. Mondtam is magamban, életem álma valósult meg ezzel... De ahogy hallgatóztam kint, még nyugi van, úgyhogy zenével ébresztettem magam. Kb. 7.10 fele jött be bagszi, hogy most már keljek fel. Összekészülődtem, 7.30 körül indultunk. Nem is feltétlen hotelben voltunk, hanem nyaralóban. De nagyon jó volt. Annak ellenére, hogy last minute foglalás volt, nagyon szép volt. A szobák szépek voltak, minden új volt, amerikai konyhás nappali, a fürdőszobában is sarokkád volt, nagyon szép volt. Úgyhogy alapvetően jól éreztem volna magam, ha csend lett volna már az elejétől. De úgy néz ki, a 7 órás alvás is elég volt az álmatlan éjszaka után, ugyanis vasárnap már sokkal jobban éreztem magam. Nem is gondoltam volna arra, hogy ma is 8-ra kell odaérni, teljes nyugalom volt készülődéskor. Be is mentünk a boltba vásárolni. Mivel Siófokon kívül volt a szállásunk (Szabadifürdő), ezért vonattal mentünk be Siófokra. Csak egy megálló, 4 perc út, de ha a nyaralóból megyünk a sportcsarnokba, az 1 óra 20 perc gyalogút lett volna. Így Siófokról bő 30 perc volt a gyalogút.

Azért utólag kiderült, hogy nem egészen volt nyugis a készülődés, mert bagszi megfeddett, hogy 7 óra után még ágyban voltam. Nem tudtam, hogy mi volt, mondta is nekem, hogy igyekezett elintézni a csehekkel, hogy kocsival vigyenek be a sportcsarnokba, de elutasították azzal, hogy ők is gyalog mennek a szálláshelyükről. Aztán mondta bagszi, hogy tegnap este beszélték, hogy megyünk vissza, nem hallottam? Ráztam a fejem, semmi ilyesmit nem hallottam. Szelektív volt a hallásom. Csak azt figyeltem, hogy legyen már végre csend, de hogy a jópofizás mellett hasznos dolgokat is megbeszélnek, az már nem jutott el hozzám. Kicsit kiábrándult volt bagszi, megint sikerült lefárasztanom őt. ^^' Tudni kell mindenkinek, aki velem barátkozik, hogy annak az élete csupa izgalom, kaland, móka és kacagás. Bagszi ezek közül kevesebb izgalmat és kalandot szeretne. ^^' 12 éve ismerjük egymást, jónéhány dolgon átmentünk együtt, olyan is volt, hogy nekem fájt a fejem miatta. De ettől vagyunk barátok, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, de megmondjuk őszintén a véleményünket egymásnak dolgokról.

Nem volt ismerős az út, amin mentünk, többen azt mondták, hogy más útról közelítjük meg a sportcsarnokot. Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy eltévedtünk... Mert hosszabb volt az út, mint tegnap, kerülőúton mentünk a sportcsarnok felé. De most nem zavart, mert sokkal jobb volt a kedvem, beszédesebb is voltam. Csak ha elvileg 8-ra kellett volna odaérni, akkor komoly késéssel értünk oda, mert majdnem 9-re lettünk kész. Ráadásul én voltam az utolsó, a végére elhagytam a többieket, és ugyanazon a bejáraton máshova jutottam el, mint ők. O_O Kerestem, hogyan tudok az öltöző felé eljutni, de semmi. Aztán a nézőtéren kötöttem ki, ott a biztonsági őr engedett ki (le volt zárva), és mutatta az utat. Gyorsan átöltöztem, és mentem is a helyemre (ugyanoda, ahol tegnap voltam), így is én voltam az utolsó, aki munkába állt... De annál nagyobb jókedvvel és lelkesedéssel, sokkal beszédesebb voltam, szívesen segítettem bárkinek, és sokkal türelmesebb voltam. Ennyit számít a pár óra alvás is. Még arra is volt lelki erőm, hogy pszichológusa legyek egy srácnak. Akart játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel, segítettem neki az irányításban, mindeközben látszott rajta, hogy szétverték az önbizalmát. El is kezdett mondani egy-két dolgot. Mondta, hogy dolgozik, diákmunkán van, de nagyon szeretne egy PlayStation 4-et magának. Meg is venné a saját pénzéből, de az apja megfenyegette, hogy ha hazahoz egy PS4-et, összetöri. Az ilyen nagyon szokott bosszantani. Mondtam neki, hogy ilyet azért csak nem tenne, de ha mégis, akkor nagyon szomorú, ha egy szülő ebben lenne következetes. És tényleg borzasztó ez. Nem tisztelik a gyerek rajongását, ha nem teljesíti be az apa álmát, akkor nem a fia többé, szétverik a gyerek önbizalmát, és abban következetesek, amiben a legkevésbé kéne annak lennie. Sokkal többet nem árult el magáról, meg egyedül jött, fogalmam sincs, milyenek a szülei, csak így névtelenül mondtam ezt ki (nem is tudtam meg a srác nevét, ez nem is fontos ebben az esetben). Többször visszajött egyébként Mariózni, látszott rajta, hogy akart velem beszélgetni, amit alapvetően szívesen teszek meg, csak másokra is figyelnem kell.

Nehéz volt négy konzolra figyelni egyszerre. Főleg akkor ijedtem meg, amikor a Minecraftról kérdeztek, én ugyanis a videojátékos társadalom azon 2%-ába tartozok, akik egyáltalán nem játszottak Minecrafttal. Sőt, tetézem: Az egész hangulatvilága nem jön be: A zenéjétől eret vágok magamon, annyira depressziós, a képi világ, az erőltetett pixeláradat szintén taszít. Full HD-ban látni azt a játékot, ahol a legkevésbé sem számít a felbontás... Nem akármi. Féltem, bizonytalan is voltam, de ahol tudtam, azért igyekeztem segíteni. Ha végképp nem ment, szóltam Sparrow-nak, ő sokkal jártasabb a Minecraft-ban. Egyébként totál meglepődtem azon, hogy az egyik kisgyerek azzal jött, hogy nem tud angolul, és hogy nagy baj-e, hogy átállítja magyarra a nyelvet. Ne vicceljen már, ennél jobbat nem is tehetett volna a játékkal.

13 órától volt Mario Kart 8 verseny. Erre összesen 9-en neveztek, és mindenki nagy lelkesedéssel játszott. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha poénból én is neveznék. Odaírom a nevemet és mellé egy awesome szmájlit rajzolnék. Bagszi szerintem akkor már fejbevágott volna valamivel. A versenyen csak egy részén voltam jelen, akkor mentem ebédelni. Mondta, hogy mehetek nyugodtan, tud figyelni a konzolokra. Azért itt látszott, hogy vasárnap sem voltam teljesen éber. Hoztak a csehek egy óriási Mario és Luigi figurát, abba öltöztek be egy rövid időre. Luigi feje épp mellettem volt, és olyan nagy volt az orra, hogy arra feküdtem rá. Elmondhatom magamról, hogy Luigi orra a párnám volt. De azért igyekeztem vissza, és a munkában megszokott 30 perces ebédszünetett tartottam, utána mentem is vissza dolgozni.

Hihetetlen lelkesítő volt, hogy néhány idős ember (most teljesen civilben), milyen nagy lelkesedéssel nézték a Nintendo játékokat. Egy idős férfi mérnökként végzett az egyetemen, így ő némileg másképp látja a videojátékokat, de mondta is, hogy csodának tartja, hogy itt van Mario, aki több, mint 30 éve ugyanazzal a lendülettel szórakoztatja a videojátékos közönséget. Nézte a Super Mario Odyssey-t, és nem győzte csodálni, hogy egy több mint 30 éves karakterrel ennyi új ötletet találnak ki úgy, hogy az alapkoncepció ugyanaz. Nekem mondja? Én, aki Dévényi Tibi bácsi óta szereti a Nintendót? Én aztán csak igazán tudom, hogy milyen fejlődésen ment keresztül Mario, szinte a kezdetektől fogva követem őt. A másik egy idősebb asszony volt, aki a gyerekeit (unokáit?) kísérte el a PlayIT-re, és ő is beszállt a Mario Kart-ba, micsoda beszéd az. Ő is nagy lelkesedéssel játszott. Mondta is, hogy csodának tartja a Nintendót. Amíg a PlayStation és az XBOX egymást marja, addig a Nintendo járja a maga útját, és ilyen csodákat ad ki a kezéből? Látjátok? Idős emberek hogyan tudnak vélekedni? Minden csak szemlélet kérdése, és nem megbélyegezni csak azért, mert valami új, valami teljesen szoktatlan. Az csak rossz lehet, hanem nyitottnak lenni felé, meglátni benne a jót, az esetleges rosszakkal a helyére tenni, és máris új oldalát mutatja meg a világ. Így az idős emberek is tudnak lélekben fiatalok lenni, mert ahogy beszéltek a Nintendóról, nyugodtan elvegyülhettek volna közénk.

Konzolárusok közül egyedül az 576 KByte-ot láttam. Látni az 576 KByte logo alatt, hogy "POWERED BY BEST BYTE", azért erős utalás arra, hogy az utóbbi években nagyon rosszul megy az 576-nak, hogy kénytelen más számítástechnikai céggel közösülni. És ezen nincs mit csodálkozni. Az 576 KByte sikere legfőképp a magazinokban rejlett, annak egyedi írásaival, dizájnjával sajátságos atmoszférát teremtett, ami eszméletlenül népszerű volt. Csakhogy a magazin 2010-ben megszűnt, és szépen fokozatosan csökkent az üzletek jelentősége. Nem utolsósorban bejött a plázákba a videojatekbolt.hu és a Konzolvilág is, és mivel látja a plázába járó videojátékos nép, hogy olcsóbban is lehet venni játékokat, hát oda járnak át. Nagyobb is ott a tömeg, az 576-okban alig vannak. Néha bemegyek a WestEnd-ben az 576 KByte Shopba (mely szintén POWERED BY BEST BYTE), kevés játékot látok ott, néhány kiegészítőt, ajándéktárgyat, de az a relatíve nagy bolt olyan üresnek tűnik. Ráadásul bezárt néhány helyen (például Kőbánya-Kispest, Árkád, sőt jónéhány vidéki üzlet is bezárt) az üzlet, úgyhogy én 2020-ig jósolok jövőt az 576-nak, utána meg fog szűnni létezni.

Azért itt-ott éreztem, hogy nehezebben bírta a lábam. Igyekeztem segíteni magamon, ahol tudtam. Ha nem láttam a cseheket magam körül, akkor meg mertem azt tenni, hogy leültem a földre, és pihentem egy kicsit. De amint kértek segítséget, pattantam is fel, és mint akit kilőttek, úgy rohantam segíteni. Ma mindenkinek mindenkiben rendelkezésére álltam (videojátékos téren persze). Többen is hívtak játszani, de azt nem tehettem meg, mert a többi konzolra is figyelnem kellett. Mindenben sokkal jobb volt a mai nap, mondjuk kevesebben is voltak, így a négy konzolra sem kellett annyira figyelni, ez is segített rajtam. Elvileg 20 óráig tartott a rendezvény, de már 17 óra után olyan kevesen voltak, hogy már mindenki látványosan lazított. Ültem a LABO-knál, bagszi horgászott, én is kipróbáltam néhány játékot. A LABO játékok nagyját rettenetesen untam. Hogy mi értelme van a zongorázásnak, ugyan nem tudom, de elnyomkodtam. Aztán a horgászóssal se tudnék sokáig eljátszani. A házas játékok (a házba kellett a Switchet betenni, nem megházasodni kellett...) még elmentek, de amit kifejezetten élveztem, azok a motoros játékok. Egy motorverseny volt. Órákat el tudtam volna játszani vele, nagyon élvezem a versenyjátékokat és ez a motoros játék sem okozott csalódást. Felváltva ültünk le az asztalokhoz.

Így nagyjából el is telt az idő, a csehek is odajöttek hozzánk beszélgetni. Meg volt egy srác, egy másik PlayIT-es standról, aki állandóan bagszit üldözte. Diákmunkásként dolgozik a MÁV-nál, de olyan pontosan tudta, hogy mely vonat mikor indul, hogy basszus, el is kezdte sorolni, meg a megállók neveit is. De mint egy autista, olyan memóriája volt a MÁV-val kapcsolatosan. Állítom, hogy ha hagyom beszélni, Magyarország össze létező vonatát felsorolja, és hogy melyik merre megy, és hol áll meg. De kishíján az agyamra ment, úgyhogy inkább nem erőltettem a vele való társaságot. Legkevésbé sem mondható átlagosnak a személyiségem, de azért engem is ki lehet akasztani. A csehek már el is kezdtek pakolni, amikor mi is mehettünk.

20 óra volt, amikor öltöztünk, kaptunk néhány extrát is ajándékba:

img_20180820_180537.jpgValamint választhattunk egy-egy Toy-Cont is. Én naná, hogy a motort választottam, nem is kérdés.

img_20180820_180952.jpgAnnak örömére, hogy mennyire élveztem a játékot vele. Nem, sajnos a Switch nem járt mellé, de ennek is nagyon örülök. A csehek közül pont az a lány volt velünk az öltözőben, aki beszélt magyarul. Én voltam az utolsó, aki kiment az öltözőből, megkérdeztem, hogy meglett-e a Switch? Mondta, hogy igen, megvan minden, nem tűnt el semmi. Örültem neki. Nemcsak az anyagi felelősség miatt aggasztott a dolog, hanem sokkal inkább az erkölcsi felelősség, hogy akkor mi magyarok egy tolvaj nép leszünk a csehek szemében, és legközelebb kétszer is meggondolják, hogy jönnek-e Magyarországra, és hozzák-e a Switcheiket. Szerencsére ilyen nem történt, minden rendben van.

Azért, hogy milyen tudok lenni, amikor kipihent vagyok, erre is volt példa. Már vártak kint a többiek, kérdezték is, hogy hol voltam? Hát mondtam nekik, beszélgettem egy kicsit a Rékával. Majd pont emiatt késsük le a vonatot. Mondja bagszi. Mi, és ez olyan nagy baj? Kérdezek vissza. ÁÁÁ, NEM! Válaszolja kórusban mindenki. Szándékosan teszek fel ilyen kérdést, imádom az ilyenekre kapott reakciót. Egyébként komolyra fordítva a szót, nem az utolsó vonatról volt szó, csak szeretett volna még mindenki az éjszakai járatok előtt hazaérni. Teljesen igazuk volt. A másik meg, hogy egy óra volt még a vonat indulásáig, a vasútállomásig meg kb. fél óra az út gyalog, ahogy írtam feljebb. A visszaúton is beszélgettünk, a vasútállomáson kiderült, hogy 20 percet késik a vonat. Na, szépen vagyunk. Amikor bagszi kiitta a Monsterét, és összenyomta a dobozt, mondtam neki, úgyis sétálhatnékom van, adja ide, kidobom a kukába. El volt képedve, hogy itt a többieknek alig van lábuk, ez meg itt sétálni akar. Az a helyzet, hogy annyira jól bántam ezzel a leülök-segítek dologgal, hogy most sokkal kevésbé fájt a lábam, mint 9 hónapja, a budapesti PlayIT-en. Amikor jött a vonat, akkor is provokáltam bagszit, hogy nem értem, mi a baja, ugrándozzunk egyet. Azt így enyhe szökdelésekkel illusztráltam is a gyakorlatot. Mondta bagszi, hogy majd ledob a sínek közé, és majd ott ugrándozhatok, ha megjön a vonat. Mivel ez expressz vonat volt, ezért rövidebb volt az út. Én is alapvetően beszédesebb voltam, Sparrow-val játszottunk egyet Mario Kart 7-tel. Most Kelenföldön szálltam le, onnan könnyebb eljutni a Határ útra, főleg, hogy az Állami Ünnep alkalmával jártak a metrók. És hazaértem.

Konklúzió

Hihetetlenül rapszodikus volt ez a PlayIT. Vasárnap élmény volt, de a szombati napra nagyon nem vagyok büszke. Úgy döntöttem, hogy ottalvós, vidéki PlayIT-eket nem vállalok be. Azt kellene csinálni különben, hogy ha lehetőség van, még pénteken elutazni, hogy ne hajnalok hajnalán vonatozzunk, hanem a szálláshelyen aludjunk, és akkor mindenki sokkal kipihentebb lenne szombatra is. Tudom, hogy akkor a szállásköltség sokkal drágább lenne, de akkor a szombati munkánk sokkal jobb lenne (legalábbis az enyém biztosan). De a szállásköltség miatt ez nem fog megvalósulni, ezért inkább azt mondom, hogy olyan vidéki városba vállalnám be a PlayIT-et, ahol tudnék előző este valakinél aludni. Jelenleg két ilyen város jut eszembe: Szeged és Nyíregyháza. Meg esetleg Debrecen, de persze senki nem köteles befogadni, ha nem tud, vagy nem akar, de hogy segítség lenne, az tény.

A PlayIT-en meg továbbra is rengeteg a kiskorú. Így nem csoda, hogy YouTube videósokkal akarják odacsábítani őket, de hát ahogy novemberben is írtam, nem látják át az egésznek az anyagi vonzatát, és mivel szinte mindenki szülővel jön, ezért érdeklődő, plusz kísérő, legalább +1 jegyeladást jelent. Aztán, ha az egész család jön, akkor aztán csörög a kassza rendesen a PlayIT-eseknél. Most is, hány szülőt láttam, akik csak kísérték a gyereküket... Kérdeztem, hogy kipróbálja a játékot? Nem, csak a fiamat / lányomat kísértem el. Bár azt hallottam, hogy sokkal több embert vártak a PlayIT-re, sokkal kevesebben voltak, mint amennyire számítottak.

Összességében bejött a kaland-része is a vidéki PlayIT-nek, nem utolsósorban voltam a Balatonnál is, ami mint életem első élménye, mindenképp nagy öröm számomra. De egyáltalán nem vagyok büszke a szombati munkámra, ezért azt mondom, hogy csak Budapesten vállalok be PlayIT-es munkát, ha ezek után sem bagszinak, sem a cseheknek nincs ellenére. Mert most is azt mondom, hogy a nehézségei ellenére örömmel megyek. És talán novemberen lesz legközelebb Budapesten, ott ismét tudásom legjavát fogom beleadni.

Szólj hozzá!