2018. augusztus 21. 00:16 - supermario4ever

Balatoni PlayIT 2018 - Siófok

Ismét promóter voltam a Nintendo standnál, immáron másodjára Csak most nem Budapesten, hanem Siófokon, ami több szempontból is jelentős számomra. Egyrészt mert vidéki PlayIT, másrészt mert életemben először vagyok a Balaton környékén. Békéscsabáról nem nagy buli eljárni a Balatonra, másfelől meg nem is volt olyan baráti társaságom, akivel nyaralni is eljártunk volna együtt. Így csak most láttam először egyáltalán Balaton környéki részt. El is voltam ájulva tőle.

Előkészületek

Volt némi aggályom a siófoki PlayIT kapcsán, nem is az, hogy vidékre utazzak le, hanem hogy nagyon korán. Amikor bagszi közölte velünk, hogy hajnali 4-kor indulunk a Déli Pályaudvarról, nem tagadom, igencsak felmerült bennem a kétség, hogy rendben van-e ez így. De belementem, két okból is: Egyrészt nem szeretném bagszit cserbenhagyni, másrészt meg bíztam abban, hogy egy jó kalandként fogok erre emlékezni a jövőben. Ment egyébként két órával később is vonat, de azzal nem értünk volna a helyszínre 8 órára. Úgyhogy álmatlan éjszakával számoltam, ennek fényében elkértem a pénteki napot a munkahelyen, hogy legalább akkor aludjam ki magam. Hát, már csak ebből a szempontból is megérte, ugyanis 11-kor ébredtem fel pénteken. Nem is emlékszem, mikor aludtam ilyen sokáig, de most úgy érzem, hogy nagy szükség volt rá. Szabadnapot meg azért is kértem ki, mert vásárolni is akartam menni hétvégére, meg takarítani is nagyon kéne, mert erős látszatja van annak, hogy itt hetekig nem csinált senki semmilyen tisztító-tevékenységet.

A vásárlásból 19 órakor értem haza, és akkor nekilátni takarítani, persze pihenni is, meg edzeni a Wii Fit U-val, ami az utóbbi időkben teljességgel szokásommá vált. Erre büszke is vagyok, később egy másik postban írok is erről. Éjfél volt, amikor azon kapom magam, hogy a lakás ugyan szép, de a pakolászással sehogy nem állok. O_O És 2.30-kor el kéne indulni. Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, egyáltalán minek, amikor alig maradt idő... De azért megráztam magam, kigondoltam, hogy mit kell még megtennem, hogy mindennel kész legyek. Kaját főzni (nem szeretnék ott vásárolni, ugyanakkor, ha nem eszek főtt ételt, hiányérzetem van), elmosogatni, bepakolni a bőröndbe. A kisbőröndöt viszem magammal, amibe váltásruhákat, ennivalót pakolok magammal.

SZOMBAT

Még jó, hogy nem sokáig merengtem magamban azon, hogy fogok időben elkészülni, mert így is 2.45 volt, mire minden el lett rendezve, össze lett pakolva, indulásra készen álltam. Ha jól emlékszem, 2.56-kor indul a 950-es busz, ami még határeset, mert úgy néztem ki, hogy 3.31-kor indul a 956-os busz a Déli Pályaudvar felé, ha azt nem érem el, akkor nekem annyi, ugyanis 4.11-kor indul a következő, a vonat pedig 4.05-kor indul. Kell még részletezni? Bagszi így is halálnak halálával "fenyegetőzött", aki késik. Az igazat megvallva kacérkodtam a gondolattal, hogy direkt a bagszira hozom a szívbajt, hogy megtudjam, milyen nála, amikor valaki a halálnak halálával lakol, de ezt azért nem érdemli meg. Rengeteget dolgozott azon, hogy minden jól menjen, és nem kevés nehézséggel nézett szembe. A MEEX-esek nem intéztek nekünk, a Nintendósoknak szállást (míg a többi promósnak jó eséllyel igen), így ezt bagszinak kellett külön intézni a ConQuest-esekkel. Valamint péntek este írt a MEEX-esekre, hogy fel vannak-e írva a Nintendósok a szervező-segítő listán, és kiderült, hogy nem. Az utolsó pillanatban lettünk felírva. Úgyhogy főtt a feje bőven, de ami miatt nagyon szeretjük bagszit, hogy ezeket a helyzeteket hihetetlenül jól kezeli, és képes még így is őszintén mosolyogni, és nem megtagadni szóviccbűnöző énjét. Annak ellenére, hogy szerettem volna, hogy minden flottul menjen részemről, csak sikerült neki és magamnak is izgalmat okozni. A Kálvin térnél jutott eszembe a hátizsákomban megnézni, hogy tényleg eltettem-e mindent. Kiderült, hogy a bérlet, a diákigazolvány és az iratok otthon maradtak. O_O Ezzel magamra is frászt hoztam, mert féltem attól, hogy elvesztettem őket, és iratokat pótolni... Nem hiszem, hogy külön ecsetelnem kell, hogy mennyi extra költség ezek pótlása. (Egyébként meglettek, csak átpakoltam a PlayIT-re egy másik táskába, csak a bérlet és az iratok lemaradtak.) És a baj tényleg nem jár egyedül. Ugyanis amíg azon izgultam, hogy vajon hol lehetnek az irataim, a busz szépen túlment az Astorián. Csak egy megállót mentem túl, de a 956-osra csak 8 percet kellett volna várni, és rettenetesen izgultam, hogy elérem-e a buszt. Siettem, ahogy tudtam, mindezek mellett egy faszi is leállított, hogy nem-e veszek a festményeiből. Hát persze! Izgulok azon, hogy megvannak-e az irataim, hogy elérem-e a buszt, ezek után minden vágyam, hogy a mázolmányait cipeljem a vonaton.

Elértem végül a buszt, de bagszival is közben vadul üzengettünk egymásnak, hogy mi legyen. Nem volt mit tenni, vett külön felnőtt jegyet nekem (mert eredetileg diákjegyet vett), és mivel elektronikusan vette, ezért lehetősége sem volt arra, hogy kiegészítse a diákjegyet felnőttre. Nem tudom, hogy van-e ilyenre lehetőség, de felvetettem neki, hogy ha tud ilyet, akkor csinálja meg, ezzel nem veszít semmit. Sajnos nem. Hát, nem akartam, de csak okoztam izgalmakat bagszinak. ^^' A többiek már ott álltak a vágány előtt, én voltam az utolsó, aki megérkezett. Mentünk is a beszállni. Annyira nem voltam most beszédes kedvemben, kezdtem érezni az álmatlanság jeleit, és így egész nap dolgozni... Inkább néztem a tájat, meg egy kicsit játszottam Nintendo 3DS-en Mario Kart: Super Circuitot. Mivel minden megállóban megállt a vonat, ezért hosszúnak tűnt az út Siófokig, de megérkeztünk. A Kiss Szilárd Sportcsarnokban volt a PlayIT, el kell sétálni oda a a vasútállomásról, az pedig fél óra oda gyalog. Persze nekem is van egy stílusom, ha fáradt vagyok. Ilyet mondtam bagszinak:

Ma sem erőlteti meg magát a nyár! Az időkép szerint csak 33°C lesz.

Bagszi meg elképedve felordít: CSAK! Ez egy megszokott dolog nálam, ha valami az átlagostól etérő dolgot szeretek vagy utálok, azt mindig felnagítom. Mint például, hogy szeretem a nagy meleget, és akkor nagyon szoktam örülni, ha 35°C+ van egy nap. Az igazság ezzel szemben viszont az, hogy tényleg jobban bírom az átlagosnál a meleget, és jobban is érzem magam, minél melegebb az idő, de azért egy-másfél hétig van nagy meleg, azt azért már én is megérzem, és akkor már én is várom, hogy lehűljön a levegő. Ez az iróniának egy formája nálam, amikor tudom, hogy olyan dolgot szeretek, amit kevesen, akkor azt mindig felnagyítom. Onnan jött egyébként a dolog, hogy eléggé fáztam, ahogy sétáltunk a sportcsarnok felé. És tényleg, 6.07 körül érkezett meg a vonat, és valamiért hűvösebbnek éreztem meg a reggelt. Erre néztem meg, hogy hány fok lesz nappal, és jött ez a beszólásom.

Nagyjából 6.45 volt, mire odaértünk a Sportcsarnokba. Ez a sportcsarnok valami gyönyörű volt! Jó eséllyel most esett át valami felújításon, mert ilyen szép és új épületet Magyarországon még nem láttam. A mosdók is, mint egy legalább négycsillagos szállodában. El se hittem, hogy Magyarországon vagyok. O_O A PlayIT-re már amúgy minden stand készen állt. A Nintendo stand most két részre volt osztva. Az egyik volt a konzoloké, a játékoké, a másik meg külön a Nintendo LABO-knak, ahol asztalokon lehetett kreálmányokat készíteni a LABO-s kartonokból, aztán kipróbálni őket. Oda ültünk le első körben. Néztük a kartonokat, meg mindenféle témákban beszélgettünk. A csehek nagyjából 8.30-ra érkeztek meg, szerencsére minden készen állt a 9 órási kezdésre, amikor már jöhettek az első Deluxe és Collector's belépővel rendelkező látogatók. Mindezek mellett diákok is jöttek, ugyanis a Nintendóhoz 7 ember kellett, a többieket valamiért diákokkal pótolták ki. Mindegy, ők mind a LABO-nál voltak, mert az a legkevésbé Nintendós, azt volt a legkönnyebb elmagyarázni nekik.

Most négy különböző Switch volt rám bízva, melyekben más-más játék volt kötve:

  • Minecraft
  • Mario Kart 8 Deluxe
  • Super Mario Odyssey
  • ARMS

Éltek is a lehetőséggel, ami a legjobban meglepett, hogy elsőként egy igen idős férfi és nő jött először játszani a Super Mario Odyssey-vel. Mind a ketten rendesek és nyitottak voltak, teljesen pozitívan álltak hozzá a videojátékokhoz. A nő játszott, a férfi csak hátulról szemlélte az eseményeket. Mondta, hogy ez eléggé összetett dolog, meg kell tanulni az irányítást. Milyen igaza van, de hát valahol el kell kezdeni.

Sokáig nem maradtak, de nem sokkal később ismét láttam őket Magyar Telekomos pólóban. Akkor esett le, hogy kik ők. Láttam nemrég valahol egy plakátot, ahol idősek játszanak, és ilyen feliratok voltak rajta, hogy Pali bácsi LVL 86, Manyika néni LVL 67... Hát ha valaki az életkorával lép előre egy szintet, kedves egészségére, de amúgy megtudtam, hogy ezeket az idős embereket egy nyugdíjas klubból szedték őssze, ahol rendszeres program volt a Kinecttel való játék. Nem tudom, hogy tisztába vannak-e azzal, hogy ők egy reklámanyagai egy cégnek. Egyre inkább felmerül bennem a kérdés, hogy jó-e az, hogy ha az eSport hatására Magyarországon is egyre népszerűbb lesz a videojáték, mert nagy a hírverése és rengeteg pénz van benne. Így olyan cégek is nyerészkedni akarnak belőle, akiknek legfeljebb közvetve van közük a videojátékokhoz. És akkor megtalálnak ilyen idős embereket, ezzel akarnak kitűnni, hogy olyan emberekkel hirdetik a videojátékokat, akiknek nemhogy a lehető legkevesebb közük van hozzá, hanem szinte elutasítják ezt a szórakozási lehetőséget. Hogy mennyire reklámanyagok, arra mi sem nagyobb bizonyíték, hogy később hozzám is visszajöttek, és felvették videóra, ahogy játszanak az ARMS-szal. Én kiálltam a mozgóképből, ebbe nem megyek bele. Amúgy nem nagyon jött be az ötlet, ugyanis az öregek nem igazán tudták, hogy mi a teendő, így esetlenül csapkodtak, nyomkodták a gombokat. Látszott is a videót készítők arcán, hogy ezt nagyon nem így tervezték. De nagyon nem is ténykedkedhettek ott sokáig, mert már sor állt, akik játszanának.

Egyébként eléggé rosszul sült el a szombat. Egyrészt miattam, mert egy idő után rettenetesen éreztem, hogy nem aludtam semmit éjjel. Nem igazán akaródzott odamenni emberekhez segíteni, de amikor odamentem, és nem értették, hogy mit kell csinálni (B-t nyomni A-gomb helyett a Mario Kart 8-ban, nem tudni, mi az az analóg kar, és hiába mondtam az ARMS-nál, hogy úgy kell tartani a két Joy-Cont, hogy az analóg karok egymással szemben legyenek), akkor hamarabb robbantam gondolatban. Nyilván nem mutattam ki, de alig volt most türelmem magyarázni. A legrosszabb az volt, amikor annyira éreztem a fáradtságot, hogy konkrétan állva el tudtam volna aludni. Szép is lett volna mindenki előtt lehuppanni a földre ott mindenki szeme láttára... Ráadásul a Nintendo szempontjából sem alakultak úgy a dolgok, ahogy eltervezték. Merthogy hiányzott egy Switch... Azt gondolták, hogy valaki meglovasította a konzolt. Azért lehet sejteni, hogy cseheket ez mennyire értintette. Szinte tapintható volt a hangulatváltozás. Az egyik LABO-s konzol nem volt meg, úgyhogy azzal nem volt annyi lehetőség játszani. A másik meg hogy a PlayIT-esek tőlünk kértek el két diákot, így emberhiány volt, valahonnan nekünk is kérnünk kellett két embert. Úgyhogy szépen voltunk, volt fejetlenség bőven. Mi ettől függetlenül igyekeztünk legjobb tudásunk szerint végezni a munkánkat. Már amennyire ment nekem is.

De a szombati nap munka tekintetében erősen felejtős volt, bagszi ugyan biztatott, ami jól is esett, akkor meg is ráztam magam egy kicsit, de összességében nem vagyok büszke a szombati munkámra. Este, amikor hazamehettünk a szállodába, az első körrel mentem haza. Ahogy hazaértünk, szerettem volna aludni. Kicsit sikerült is, de ahogy megjöttek a többiek, egyből ment a jópofizás, meg a vihorászás. Aludni egyáltalán nem tudtam, és ez egyáltalán nem hiányzott nekem. Legkevésbé sem voltam társasági kedvemben, az ágyam mélyében azt vártam, hogy ugyan hagyják már abba. A pizzázást meg nem hittem volna, hogy komolyan gondolják, de tényleg rendeltek maguknak. Azt is megvárni, amíg kihozzák nekik... Egyáltalán nem bántam, hogy nem kértem, az illatával is jóllaktam. Nagyjából 23.30 körül volt, mire elcsendesedett a ház. És akkor el is tudtam aludni.

VASÁRNAP

6.30-kor Truner nevetésére ébredtem fel. Mondtam is magamban, életem álma valósult meg ezzel... De ahogy hallgatóztam kint, még nyugi van, úgyhogy zenével ébresztettem magam. Kb. 7.10 fele jött be bagszi, hogy most már keljek fel. Összekészülődtem, 7.30 körül indultunk. Nem is feltétlen hotelben voltunk, hanem nyaralóban. De nagyon jó volt. Annak ellenére, hogy last minute foglalás volt, nagyon szép volt. A szobák szépek voltak, minden új volt, amerikai konyhás nappali, a fürdőszobában is sarokkád volt, nagyon szép volt. Úgyhogy alapvetően jól éreztem volna magam, ha csend lett volna már az elejétől. De úgy néz ki, a 7 órás alvás is elég volt az álmatlan éjszaka után, ugyanis vasárnap már sokkal jobban éreztem magam. Nem is gondoltam volna arra, hogy ma is 8-ra kell odaérni, teljes nyugalom volt készülődéskor. Be is mentünk a boltba vásárolni. Mivel Siófokon kívül volt a szállásunk (Szabadifürdő), ezért vonattal mentünk be Siófokra. Csak egy megálló, 4 perc út, de ha a nyaralóból megyünk a sportcsarnokba, az 1 óra 20 perc gyalogút lett volna. Így Siófokról bő 30 perc volt a gyalogút.

Azért utólag kiderült, hogy nem egészen volt nyugis a készülődés, mert bagszi megfeddett, hogy 7 óra után még ágyban voltam. Nem tudtam, hogy mi volt, mondta is nekem, hogy igyekezett elintézni a csehekkel, hogy kocsival vigyenek be a sportcsarnokba, de elutasították azzal, hogy ők is gyalog mennek a szálláshelyükről. Aztán mondta bagszi, hogy tegnap este beszélték, hogy megyünk vissza, nem hallottam? Ráztam a fejem, semmi ilyesmit nem hallottam. Szelektív volt a hallásom. Csak azt figyeltem, hogy legyen már végre csend, de hogy a jópofizás mellett hasznos dolgokat is megbeszélnek, az már nem jutott el hozzám. Kicsit kiábrándult volt bagszi, megint sikerült lefárasztanom őt. ^^' Tudni kell mindenkinek, aki velem barátkozik, hogy annak az élete csupa izgalom, kaland, móka és kacagás. Bagszi ezek közül kevesebb izgalmat és kalandot szeretne. ^^' 12 éve ismerjük egymást, jónéhány dolgon átmentünk együtt, olyan is volt, hogy nekem fájt a fejem miatta. De ettől vagyunk barátok, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, de megmondjuk őszintén a véleményünket egymásnak dolgokról.

Nem volt ismerős az út, amin mentünk, többen azt mondták, hogy más útról közelítjük meg a sportcsarnokot. Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy eltévedtünk... Mert hosszabb volt az út, mint tegnap, kerülőúton mentünk a sportcsarnok felé. De most nem zavart, mert sokkal jobb volt a kedvem, beszédesebb is voltam. Csak ha elvileg 8-ra kellett volna odaérni, akkor komoly késéssel értünk oda, mert majdnem 9-re lettünk kész. Ráadásul én voltam az utolsó, a végére elhagytam a többieket, és ugyanazon a bejáraton máshova jutottam el, mint ők. O_O Kerestem, hogyan tudok az öltöző felé eljutni, de semmi. Aztán a nézőtéren kötöttem ki, ott a biztonsági őr engedett ki (le volt zárva), és mutatta az utat. Gyorsan átöltöztem, és mentem is a helyemre (ugyanoda, ahol tegnap voltam), így is én voltam az utolsó, aki munkába állt... De annál nagyobb jókedvvel és lelkesedéssel, sokkal beszédesebb voltam, szívesen segítettem bárkinek, és sokkal türelmesebb voltam. Ennyit számít a pár óra alvás is. Még arra is volt lelki erőm, hogy pszichológusa legyek egy srácnak. Akart játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel, segítettem neki az irányításban, mindeközben látszott rajta, hogy szétverték az önbizalmát. El is kezdett mondani egy-két dolgot. Mondta, hogy dolgozik, diákmunkán van, de nagyon szeretne egy PlayStation 4-et magának. Meg is venné a saját pénzéből, de az apja megfenyegette, hogy ha hazahoz egy PS4-et, összetöri. Az ilyen nagyon szokott bosszantani. Mondtam neki, hogy ilyet azért csak nem tenne, de ha mégis, akkor nagyon szomorú, ha egy szülő ebben lenne következetes. És tényleg borzasztó ez. Nem tisztelik a gyerek rajongását, ha nem teljesíti be az apa álmát, akkor nem a fia többé, szétverik a gyerek önbizalmát, és abban következetesek, amiben a legkevésbé kéne annak lennie. Sokkal többet nem árult el magáról, meg egyedül jött, fogalmam sincs, milyenek a szülei, csak így névtelenül mondtam ezt ki (nem is tudtam meg a srác nevét, ez nem is fontos ebben az esetben). Többször visszajött egyébként Mariózni, látszott rajta, hogy akart velem beszélgetni, amit alapvetően szívesen teszek meg, csak másokra is figyelnem kell.

Nehéz volt négy konzolra figyelni egyszerre. Főleg akkor ijedtem meg, amikor a Minecraftról kérdeztek, én ugyanis a videojátékos társadalom azon 2%-ába tartozok, akik egyáltalán nem játszottak Minecrafttal. Sőt, tetézem: Az egész hangulatvilága nem jön be: A zenéjétől eret vágok magamon, annyira depressziós, a képi világ, az erőltetett pixeláradat szintén taszít. Full HD-ban látni azt a játékot, ahol a legkevésbé sem számít a felbontás... Nem akármi. Féltem, bizonytalan is voltam, de ahol tudtam, azért igyekeztem segíteni. Ha végképp nem ment, szóltam Sparrow-nak, ő sokkal jártasabb a Minecraft-ban. Egyébként totál meglepődtem azon, hogy az egyik kisgyerek azzal jött, hogy nem tud angolul, és hogy nagy baj-e, hogy átállítja magyarra a nyelvet. Ne vicceljen már, ennél jobbat nem is tehetett volna a játékkal.

13 órától volt Mario Kart 8 verseny. Erre összesen 9-en neveztek, és mindenki nagy lelkesedéssel játszott. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha poénból én is neveznék. Odaírom a nevemet és mellé egy awesome szmájlit rajzolnék. Bagszi szerintem akkor már fejbevágott volna valamivel. A versenyen csak egy részén voltam jelen, akkor mentem ebédelni. Mondta, hogy mehetek nyugodtan, tud figyelni a konzolokra. Azért itt látszott, hogy vasárnap sem voltam teljesen éber. Hoztak a csehek egy óriási Mario és Luigi figurát, abba öltöztek be egy rövid időre. Luigi feje épp mellettem volt, és olyan nagy volt az orra, hogy arra feküdtem rá. Elmondhatom magamról, hogy Luigi orra a párnám volt. De azért igyekeztem vissza, és a munkában megszokott 30 perces ebédszünetett tartottam, utána mentem is vissza dolgozni.

Hihetetlen lelkesítő volt, hogy néhány idős ember (most teljesen civilben), milyen nagy lelkesedéssel nézték a Nintendo játékokat. Egy idős férfi mérnökként végzett az egyetemen, így ő némileg másképp látja a videojátékokat, de mondta is, hogy csodának tartja, hogy itt van Mario, aki több, mint 30 éve ugyanazzal a lendülettel szórakoztatja a videojátékos közönséget. Nézte a Super Mario Odyssey-t, és nem győzte csodálni, hogy egy több mint 30 éves karakterrel ennyi új ötletet találnak ki úgy, hogy az alapkoncepció ugyanaz. Nekem mondja? Én, aki Dévényi Tibi bácsi óta szereti a Nintendót? Én aztán csak igazán tudom, hogy milyen fejlődésen ment keresztül Mario, szinte a kezdetektől fogva követem őt. A másik egy idősebb asszony volt, aki a gyerekeit (unokáit?) kísérte el a PlayIT-re, és ő is beszállt a Mario Kart-ba, micsoda beszéd az. Ő is nagy lelkesedéssel játszott. Mondta is, hogy csodának tartja a Nintendót. Amíg a PlayStation és az XBOX egymást marja, addig a Nintendo járja a maga útját, és ilyen csodákat ad ki a kezéből? Látjátok? Idős emberek hogyan tudnak vélekedni? Minden csak szemlélet kérdése, és nem megbélyegezni csak azért, mert valami új, valami teljesen szoktatlan. Az csak rossz lehet, hanem nyitottnak lenni felé, meglátni benne a jót, az esetleges rosszakkal a helyére tenni, és máris új oldalát mutatja meg a világ. Így az idős emberek is tudnak lélekben fiatalok lenni, mert ahogy beszéltek a Nintendóról, nyugodtan elvegyülhettek volna közénk.

Konzolárusok közül egyedül az 576 KByte-ot láttam. Látni az 576 KByte logo alatt, hogy "POWERED BY BEST BYTE", azért erős utalás arra, hogy az utóbbi években nagyon rosszul megy az 576-nak, hogy kénytelen más számítástechnikai céggel közösülni. És ezen nincs mit csodálkozni. Az 576 KByte sikere legfőképp a magazinokban rejlett, annak egyedi írásaival, dizájnjával sajátságos atmoszférát teremtett, ami eszméletlenül népszerű volt. Csakhogy a magazin 2010-ben megszűnt, és szépen fokozatosan csökkent az üzletek jelentősége. Nem utolsósorban bejött a plázákba a videojatekbolt.hu és a Konzolvilág is, és mivel látja a plázába járó videojátékos nép, hogy olcsóbban is lehet venni játékokat, hát oda járnak át. Nagyobb is ott a tömeg, az 576-okban alig vannak. Néha bemegyek a WestEnd-ben az 576 KByte Shopba (mely szintén POWERED BY BEST BYTE), kevés játékot látok ott, néhány kiegészítőt, ajándéktárgyat, de az a relatíve nagy bolt olyan üresnek tűnik. Ráadásul bezárt néhány helyen (például Kőbánya-Kispest, Árkád, sőt jónéhány vidéki üzlet is bezárt) az üzlet, úgyhogy én 2020-ig jósolok jövőt az 576-nak, utána meg fog szűnni létezni.

Azért itt-ott éreztem, hogy nehezebben bírta a lábam. Igyekeztem segíteni magamon, ahol tudtam. Ha nem láttam a cseheket magam körül, akkor meg mertem azt tenni, hogy leültem a földre, és pihentem egy kicsit. De amint kértek segítséget, pattantam is fel, és mint akit kilőttek, úgy rohantam segíteni. Ma mindenkinek mindenkiben rendelkezésére álltam (videojátékos téren persze). Többen is hívtak játszani, de azt nem tehettem meg, mert a többi konzolra is figyelnem kellett. Mindenben sokkal jobb volt a mai nap, mondjuk kevesebben is voltak, így a négy konzolra sem kellett annyira figyelni, ez is segített rajtam. Elvileg 20 óráig tartott a rendezvény, de már 17 óra után olyan kevesen voltak, hogy már mindenki látványosan lazított. Ültem a LABO-knál, bagszi horgászott, én is kipróbáltam néhány játékot. A LABO játékok nagyját rettenetesen untam. Hogy mi értelme van a zongorázásnak, ugyan nem tudom, de elnyomkodtam. Aztán a horgászóssal se tudnék sokáig eljátszani. A házas játékok (a házba kellett a Switchet betenni, nem megházasodni kellett...) még elmentek, de amit kifejezetten élveztem, azok a motoros játékok. Egy motorverseny volt. Órákat el tudtam volna játszani vele, nagyon élvezem a versenyjátékokat és ez a motoros játék sem okozott csalódást. Felváltva ültünk le az asztalokhoz.

Így nagyjából el is telt az idő, a csehek is odajöttek hozzánk beszélgetni. Meg volt egy srác, egy másik PlayIT-es standról, aki állandóan bagszit üldözte. Diákmunkásként dolgozik a MÁV-nál, de olyan pontosan tudta, hogy mely vonat mikor indul, hogy basszus, el is kezdte sorolni, meg a megállók neveit is. De mint egy autista, olyan memóriája volt a MÁV-val kapcsolatosan. Állítom, hogy ha hagyom beszélni, Magyarország össze létező vonatát felsorolja, és hogy melyik merre megy, és hol áll meg. De kishíján az agyamra ment, úgyhogy inkább nem erőltettem a vele való társaságot. Legkevésbé sem mondható átlagosnak a személyiségem, de azért engem is ki lehet akasztani. A csehek már el is kezdtek pakolni, amikor mi is mehettünk.

20 óra volt, amikor öltöztünk, kaptunk néhány extrát is ajándékba:

img_20180820_180537.jpgValamint választhattunk egy-egy Toy-Cont is. Én naná, hogy a motort választottam, nem is kérdés.

img_20180820_180952.jpgAnnak örömére, hogy mennyire élveztem a játékot vele. Nem, sajnos a Switch nem járt mellé, de ennek is nagyon örülök. A csehek közül pont az a lány volt velünk az öltözőben, aki beszélt magyarul. Én voltam az utolsó, aki kiment az öltözőből, megkérdeztem, hogy meglett-e a Switch? Mondta, hogy igen, megvan minden, nem tűnt el semmi. Örültem neki. Nemcsak az anyagi felelősség miatt aggasztott a dolog, hanem sokkal inkább az erkölcsi felelősség, hogy akkor mi magyarok egy tolvaj nép leszünk a csehek szemében, és legközelebb kétszer is meggondolják, hogy jönnek-e Magyarországra, és hozzák-e a Switcheiket. Szerencsére ilyen nem történt, minden rendben van.

Azért, hogy milyen tudok lenni, amikor kipihent vagyok, erre is volt példa. Már vártak kint a többiek, kérdezték is, hogy hol voltam? Hát mondtam nekik, beszélgettem egy kicsit a Rékával. Majd pont emiatt késsük le a vonatot. Mondja bagszi. Mi, és ez olyan nagy baj? Kérdezek vissza. ÁÁÁ, NEM! Válaszolja kórusban mindenki. Szándékosan teszek fel ilyen kérdést, imádom az ilyenekre kapott reakciót. Egyébként komolyra fordítva a szót, nem az utolsó vonatról volt szó, csak szeretett volna még mindenki az éjszakai járatok előtt hazaérni. Teljesen igazuk volt. A másik meg, hogy egy óra volt még a vonat indulásáig, a vasútállomásig meg kb. fél óra az út gyalog, ahogy írtam feljebb. A visszaúton is beszélgettünk, a vasútállomáson kiderült, hogy 20 percet késik a vonat. Na, szépen vagyunk. Amikor bagszi kiitta a Monsterét, és összenyomta a dobozt, mondtam neki, úgyis sétálhatnékom van, adja ide, kidobom a kukába. El volt képedve, hogy itt a többieknek alig van lábuk, ez meg itt sétálni akar. Az a helyzet, hogy annyira jól bántam ezzel a leülök-segítek dologgal, hogy most sokkal kevésbé fájt a lábam, mint 9 hónapja, a budapesti PlayIT-en. Amikor jött a vonat, akkor is provokáltam bagszit, hogy nem értem, mi a baja, ugrándozzunk egyet. Azt így enyhe szökdelésekkel illusztráltam is a gyakorlatot. Mondta bagszi, hogy majd ledob a sínek közé, és majd ott ugrándozhatok, ha megjön a vonat. Mivel ez expressz vonat volt, ezért rövidebb volt az út. Én is alapvetően beszédesebb voltam, Sparrow-val játszottunk egyet Mario Kart 7-tel. Most Kelenföldön szálltam le, onnan könnyebb eljutni a Határ útra, főleg, hogy az Állami Ünnep alkalmával jártak a metrók. És hazaértem.

Konklúzió

Hihetetlenül rapszodikus volt ez a PlayIT. Vasárnap élmény volt, de a szombati napra nagyon nem vagyok büszke. Úgy döntöttem, hogy ottalvós, vidéki PlayIT-eket nem vállalok be. Azt kellene csinálni különben, hogy ha lehetőség van, még pénteken elutazni, hogy ne hajnalok hajnalán vonatozzunk, hanem a szálláshelyen aludjunk, és akkor mindenki sokkal kipihentebb lenne szombatra is. Tudom, hogy akkor a szállásköltség sokkal drágább lenne, de akkor a szombati munkánk sokkal jobb lenne (legalábbis az enyém biztosan). De a szállásköltség miatt ez nem fog megvalósulni, ezért inkább azt mondom, hogy olyan vidéki városba vállalnám be a PlayIT-et, ahol tudnék előző este valakinél aludni. Jelenleg két ilyen város jut eszembe: Szeged és Nyíregyháza. Meg esetleg Debrecen, de persze senki nem köteles befogadni, ha nem tud, vagy nem akar, de hogy segítség lenne, az tény.

A PlayIT-en meg továbbra is rengeteg a kiskorú. Így nem csoda, hogy YouTube videósokkal akarják odacsábítani őket, de hát ahogy novemberben is írtam, nem látják át az egésznek az anyagi vonzatát, és mivel szinte mindenki szülővel jön, ezért érdeklődő, plusz kísérő, legalább +1 jegyeladást jelent. Aztán, ha az egész család jön, akkor aztán csörög a kassza rendesen a PlayIT-eseknél. Most is, hány szülőt láttam, akik csak kísérték a gyereküket... Kérdeztem, hogy kipróbálja a játékot? Nem, csak a fiamat / lányomat kísértem el. Bár azt hallottam, hogy sokkal több embert vártak a PlayIT-re, sokkal kevesebben voltak, mint amennyire számítottak.

Összességében bejött a kaland-része is a vidéki PlayIT-nek, nem utolsósorban voltam a Balatonnál is, ami mint életem első élménye, mindenképp nagy öröm számomra. De egyáltalán nem vagyok büszke a szombati munkámra, ezért azt mondom, hogy csak Budapesten vállalok be PlayIT-es munkát, ha ezek után sem bagszinak, sem a cseheknek nincs ellenére. Mert most is azt mondom, hogy a nehézségei ellenére örömmel megyek. És talán novemberen lesz legközelebb Budapesten, ott ismét tudásom legjavát fogom beleadni.

Szólj hozzá!
2018. március 18. 15:21 - supermario4ever

Save Game független videojáték kiállítás és jegynyerő verseny

Tegnap volt a Save Game videojáték kiállítás, melyen sok retro konzol volt kiállítva.

Még múlt hét csütörtökön volt ún. jegynyerő verseny a rendezvényre, amin részt vettem. Láttam esélyt a győzelemre, mert azt gondoltam, hogy nem lesznek sokan, és volt Dr. Mario is, úgy voltam vele, hogy vannak esélyeim. A Hyp-R Zone-ban volt, az emeleten, a retro részlegben. Oda akartam érni a 18 órás kezdésre, sikerült is negyed órával előtte megérkezni. De a 18 órási kezdésre csak ketten voltunk. Úgyhogy vártunk még. Nem is lett volna esélyem, mert egy olyan lány jött (aki egyébként nagyon meglepett, hogy megjelent), akiről tudom, hogy többszáz órát Dr. Mariózik. De aztán szépen lassan jöttek mások is. Úgy jöttek be 18.30-ra az emberek, mintha ez lett volna a hivatalos kezdő időpont. Össze is gyűltünk kb. 12-en. Három játék volt hivatalosan meghirdetve, ahol versenyezni lehetett:

  1. Dr. Mario Super Nintendóra
  2. Frogger Sony PlayStation-re
  3. NBA JAM Sega Mega Drive-ra

Neveztem mind a háromba, hiszen ezzel ki is próbálhatom a játékokat. Először az NBA JAM-ben játszottam. Ez egy sajátságos hangulatú sportjáték, ahol még csak nem is feltétlen kell a kosárlabda szabályait szorosan követni. Egy kis taktikával lehet benne nyerni. Tovább is jutottam az első körben, a másodikban viszont már kiestem. A Dr. Marióval egyből azzal a lánnyal kerültem össze, akiről írtam, hogy rengeteget játszik vele. Meg is látszott, azonnal, hogy mennyire jó, egyből elvert. Ahogy mindenki mást is, azt ő nyerte meg.

Ahogy az NBA JAM-mel, úgy a Froggerrel is most játszottam először. Ez egy érdekes logikai játék, ennek fizikájával már találkoztam máshol, de nem tudom, megmondani, hogy hol. Az a lényeg, hogy egy békával kell átmenni a többsávos úttest túlsó végére vigyázva az autókkal. Majd át a folyón, ahol farönkökökre kell állni, vagy teknősök hátuljára lehet ugrálni. A teknősök néha elmerülnek a vízbe. Ha a béka vízbe esik, vége a játéknak. Ami amúgy biológiailag teljességgel logikátlan, hiszen a béka kétéltű állat. Mindegy, az a lényeg, hogy ez a játék viszont nagyon jól ment. Utolsóként játszottam, és rekordot állítottam be, ugyanis 12 másodperc alatt értem a pálya végére. Azt hiszem, 13 másodperc volt az addigi rekord...

Így nyertem jegyet a Save Game-re. ^^ Jeggyel és kóddal be is jutottam a rendezvényre. Jó is volt, volt sok retro konzol. Ami nagyon imponáló, hogy sok volt a gyerek is, akik ugyanúgy érdeklődnek a régi játékok iránt, mint az újdonságok, és a VR iránt. És ugyanúgy eljátszanak a régi nagy klasszikusokkal is. A Flippermúzeum is jelen volt, és volt általuk néhány árkád gép is. Nem tudom, hogy ők hozták-e a Super Mario Bros. gépet is, de az is milyen aranyos volt, hogy a NES-es Super Mario Bros. játék árkád változatával úgy játszott egy kisgyerek, mintha ez lenne a trendi játék. Így olvadnak össze a generációk, és itt nem érzem azt, hogy 31 évesen akár egy 15-16 éves tinédzser apja is lehetnék, mert akkora a generációs szakadék. Alapvetően a Nintendós részlegen voltam bagszival. Három Nintendo Switch volt kiállítva. Az egyiken Mario Kart 8 Deluxe volt, a másikon ARMS, a harmadikon pedig The Legend of Zelda: Breath of the Wild. A retro konzolok között egészen pontosan 6 Super Nintendo volt kiállítva, mind olyan játékokkal, amiket még csak nem is láttam. O_O Néhány kazettának az eredetiségét is megkérdőjeleztem magamban. Nem próbáltam ki egyik játékot sem. Viszont most vettem kezembe életemben először Sega Dreamcast controllert. Soul Calibur volt benne. Eléggé kényelmetlen a controller, mintha egy tányér alján lennének dudorok, és csak ott lehet megfogni. A játék se igazán jött be, úgyhogy az első találkozásom a Dreamcast-tel nem volt annyira jó. De most nézem, hogy mennyire szeretik az emberek ezt a játékot. O_O El tudom képzelni, hogy akkor generációkat mozgathatott meg, de semmi újdonságérzetem nem volt.

A DDR-nél voltam még jelen, ki akartam próbálni. Láttam, hogy vannak anime dalok is, kerestem, hátha találok olyat, amit szeretek. Fent van Hayashibara Megumi-tól az egyik nagy kedvencem, A HOUSE CAT, mely a Bannou Bunka Nekomusume DASH!! OVA openingje, egyből erre esett a választásom. Easy-re állítottam, mert nagyon keveset DDR-eztem életemben, de ez így is valami rettenet volt. Fel kellett adnom, mert annyira nehéz volt, mintha a világ élvonalába tartozók közül játszottam volna a könnyű szintet. Bagszi magyarázta, hogy az irány billentyűkkel is lehet irányítani a DDR-t, és ehhez van a nehézség optimalizálva. Ó, hát persze, táncoltassuk meg az ujjainkat, mi? Mintha erről szólna a DDR. De inkább arról van szó, hogy nekem nincs hozzá érzékem. Alapvetően nem szeretek táncolni, semmi mozgáskultúrám nincs, és a hátsó nyilat se találtam el sokáig, nem tudtam, hogy hátrább kell lépni, így mindig középre léptem. Másoknak jobban ment. Szívesen néztem őket, segítettem nekik a gépnél számot választani. Fent volt a Kaleido Star: Yakusoku no Basho he DDR-e, ezt is eltáncolta valaki, de volt, aki Pokémont szeretett volna. Hogy miért az Europop verziója volt fent a Mezase Pokémon Master dalnak, azt nem tudom, de megizzasztotta azt, aki azt választotta ki. De jól választott az, aki a NARUTO-ból a GO!!!-t táncolta el, az relatíve könnyű volt, és élvezetes is.

Több nyereményjáték is volt a rendezvényen, melyeken lehetett nyerni kisebb és nagyobb értékű nyereményt. A Kahoot rendszerében három kvízkérdést csináltak, ezekben mind 15-15 kérdés volt, és társasjátékot, Regamex belépőjegyet, vagy Flippermúzeumba lehetett belépőjegyet nyerni. Csak az elsőben vettem részt, de meglepődtem, hogy milyen jól ment. Az eleje nehézkesen indult, de aztán egyre feljebb jöttem, olyannyira, hogy 1-2 kérdés erejéig 1. helyen is voltam. Végül 3. helyen végeztem. Ennek is örültem, volt olyan, amit tippeltem, ráérzésre gondoltam, hogy az lehet a helyes válasz (ez be is jött), de olyan is volt, amit biztosra tudtam. Az, hogy hány színvariánsban jelent a Nintendo 64, azt akkor nem is gondoltam volna, hogy 25-ben. Csak aztán leesett, hogy minálunk tényleg csak néhányban, a japánok szeretik a szivárvány minden színárnyalatában tudni a szeretett konzoljukat, és ott elképzelhető, hogy tényleg mindenféle színben pompázik a N64. Azt tudom, hogy a GameCube sokféle színben jelent meg Japánban, de hogy ennek a Nintendo 64 is áldozata lett volna, azt már nem.

A másik két Kahoot kvízen nem tudtam jelen lenni, mert Super Mario verseny volt. Na ez nagyon érdekes volt, és tanulságokkal teli. A Super Mario All-Stars játék Super Mario Bros. 3 játékában van Battle Mode, azon ment a verseny. Ennek az a lényege, hogy a Mario Bros. játékot alakították át párbajjá, ahol vagy 5 érmét kell összegyűjteni, vagy élet-halál harcot vívni. Aki öt játékot megnyer, az nyerte meg a versenyt. Ebből volt egyenes kieséses verseny. 36-an neveztünk, mert a nyeremény nem volt akármi, egy PlayStation 4 konzol. Hát annak nagyon örülnék, de mivel azt gondoltam, hogy vannak nálam sokkal sokkal taktikusabb játékosok, ezért olyan nagy esélyt nem adtam neki, de azért jó volt elképzelni, hogy milyen lenne megnyerni. Meneteltem szépen előre, úgy néz ki, hogy ez a játék nagyon is megy nekem. Egymás után nyertem meg a fordulókat, ahogy mentem előre, úgy kezdtem magam egyre inkább beleélni, hogy talán enyém lehet a PlayStation 4... El is jutottam a végső döntőig. Nagyon izgalmas volt a játék, itt már magam is megéreztem, hogy mi is az az eSport, és hogy mennyi minden számít. A tudás, a reflexek, esetlegesen a taktika mellett, hogy fejben jelen legyünk. Ezen múlt a dolog. A döntőt sajnos elvesztettem, és 2. helyen végeztem végül. Rettenetes élmény volt, hogy egyre inkább elhittem, hogy enyém lehet a főnyeremény, aminek önmagában nagyon örültem volna, de másfelől ez lenne életem legnagyobb értékű nyereménye, amit valaha nyertem volna. Hogy ezt így elképzeltem, volt olyan, hogy azért vesztettem el egy menetet, mert kihagyott az agyam, és nem fogtam fel, hogy mi zajlik körülöttem. És amikor elvesztettem az utolsó játékot, az olyan volt, mintha kalapáccsal egy jó nagyot rávertek volna minden álomképre, és szilánkosra törve a földre hullott volna minden. Kegyetlen érzés, és főleg azért, mert csak az első helyezettet díjazták, tehát már én, ezüstérmesként sem kaptam semmit. És ez azért nagyon rossz, mert ez olyan, mintha csak az 1. helyezett játéka számít, az a 10 pontos játék, már a második helyezetté már csak kb. 3-4 pontot ér a 10-es skálán. Az, hogy a győztes ilyen értékes nyereményt kapott, de utána senki semmit, az erősen ezt az érzetet kelti. Ha jól emlékszem, valamelyik konzolbolt ajánlotta fel a nyereményt, nem tudom a hátterét, de valamilyen módon lehetett volna díjazni a második és harmadik helyezettet is, mert azért eléggé kemény verseny lett a végére, amit szerintem még nézni is élmény lehetett, nemhogy játszani. Ez volt életem legrosszabb legjobb helyezése, amit valaha elértem. Lehet persze magyarázni, hogy nagyon szép másodiknak lenni a 36-ból, és sokat számít, még ott végig is gondoltam magamban ezt, de ott abban a lelki állapotban ezt nem fogadtam el. Kell még idő, mire ez leülepszik, és tényleg ez a gondolat domináljon bennem.

A végére beesett Nari is. Eljött volna egész napra, csak baráti összejövetele volt, és annak végeztével nézett be a Save Game-re. 2 órát volt ott, de ezt is élvezte. Elmeséltem neki, hogy jártam, megmutattam neki a Mario Bros. játékot, ahol ezüstérmes voltam, aztán le nem lehetett vakarni a Mario Kart 8 Deluxe-ről. A végére beszálltam én is a játékba. Most is ment, ahogy ment, 200cc-n nem tudom komolyan venni a játékot. De kisebb térfogaton jól ment a játék, és élmény volt többekkel játszani, akik ott voltak.

19 órakor már menni kellett, mert addig tartott a rendezvény, utána már nekik is össze kellett szedni magukat. Narival együtt indultunk haza, néhány Discordos eseményt beszéltünk meg élőben. Én a Népligetnél szálltam le az egyes villamossal, aztán metróval mentem haza. A második helyezettes eredményt leszámítva egyébként nagyon jó nap volt, élveztem, és a szervezők is nagyon szimpatikusak voltak. Szívesen veszek részt a rendezvényeiken legközelebb is.

Csináltam képeket, igyekeztem odafigyelni, hogy ezek már jobban sikerüljenek, de még így is van néhány, amelyik homályos lett. Az elkészült képeket itt lehet megnézni.

Szólj hozzá!
2017. november 12. 18:01 - supermario4ever

Második ARMS bajnokság és Pixelcon

Tegnap volt az ARMS bajnokság negyedik, egyben utolsó fordulója, egyúttal a második, melyen részt vettem. A Meltdown Esport bárban volt. Még soha nem hallottam erről a helyről, a Google-ben is amikor rákerestem, sokáig a BarCraftot adta ki, aztán valahol megjelent az Meltdown, és mutatta is hogy hol van.

Tegnap elfelejtettem megint megkeresni, és továbbra sincs nálam az okostelefon, ezért felhívtam bagszit, hogy menjünk el együtt. Benne volt. Csak arra emlékeztem, hogy az Arany János utcánál van, de a pontos címre nem emlékszem. Az 50-es villamossal mentem a Határ útra, utána jutott eszembe, hogy jobban jártam volna, ha inkább Kőbánya-Kispestre megyek, és onnan vonattal a Nyugatiba, elkerültem volna metrópótlást. Helyem ugyan volt, de igencsak sok ideig tartott eljutni a WestEnd-hez. Először ide akartam eljönni a SPAR-ba vásárolni. Valami eszméletlen, hogy valamelyik női magazin a napjait tartja egy bevásárlóközpontban, eszméletlen sor áll a kuponokért. De nem mondanék inkább semmit, rám is lehetne ezer rosszat mondani, előbb azt tegyem rendbe. Szóval, a SPAR-ban vásároltam néhány dolgot magamnak, aztán a földszinten levő vízesésnél vártam bagszit, ahova megbeszéltük a találkozót. Meg is érkezett. Mutatja a telefonján, hogy nem 12 órakor kezdődik a verseny, hanem 14 órakor. Hát ez csodálatos. Valami hasonló volt 2 hete is, amikor a Super Mario Odyssey megjelent, annak "Lauch partiján" is az volt, hogy a Facebook szerint 16 órakor kezdik, de látom, hogy 15.45 körül még sehol semmi. Hát 17 órakor kezdődött. Most ugyan átírták Facebookon, de nem tudom mikor, ha bagszi még reggel is úgy tudta, hogy 12 órakor kezdődik. A másik probléma, hogy a Pixelcon is 14 órakor kezdődik, és nagyjából úgy kalkuláltunk, hogy ha délben kezdődik, nem késünk sokat. De bagszinak prioritása volt az ARMS bajnokság, mert ez a hivatalos Nintendo-rendezvény. Úgy döntöttünk, hogy eszünk egyet, a Burger Kingben egy páros menüt. Bagszi javasolta, hogy menjünk át az Arany János utcára, és ott együnk, de mondtam, hogy maradjunk. Itt maradtunk. De aztán amikor tálcával kerestünk helyet magunknak, beláttam, hogy tényleg jobb lett volna odamenni. Megettük kényelmesen a kaját, de úgy döntöttünk, hogy inkább megyünk, mert utánunk is sokan kerestek helyet, és ne foglaljuk el előlük. Időnk még sok volt, ezért csak átmentünk az Arany János utcai Burger Kingbe, bagszi vett magának egy Oreós Shake-et, és elbeszélgettük ott az időt.

Elindultunk, amikor eljött az idő, nem volt onnan messze a Meltdown Esport bár. Sajnos tényleg olyan a hely, mint amilyennek bagszi leírta. Alig van ott "gamer-díszítés", az egész töksötét, csak néhány zöld neonfény világít. Nálam továbbra is a Ferenc Körútnál levő Barcraft vezet, mert nem a pincében, az ablakból beárad a természetes fény, amit nagyon szeretek. Részint ezért nem rajongok a Nyugatinál levő BarCraft 2 miatt sem. Egy asztalhoz leülve bagszi elővette a Switch-et, megmutatta a tegnap megjelent DOOM-ot. Ez a tavaly megjelent PC-s változat Switch-re portolt változata. Azé a PC-s verzióé, amire szinte vadonatúj gép kell erős hardverrel, máskülönben nem fut el a játék rendesen. Ezt képesek voltak áthozni Switch-re. Az látszik, hogy ezt némi kompromisszum árán tették meg, hiszen 720p-ben fut, nem 60, hanem 30 fps-ben, a kép oldalt kicsit homályos, de egyáltalán nem szaggat, ennek fényében csoda, hogy meg tudták csinálni Switch-re. Jónak néz ki. Hogy megvenném-e, az kétséges, de eljátszanék vele egy darabig. A klasszikus PC-s változattal még én is játszottam egy darabig (és lám, nem lettem, agresszív, gyilkolós felnőtt). Aztán jöttek a szervezők is, elindították a nevezést, és lehetett játszani. Meglepetésre csak hatan voltunk. Pontosabban én nem tudtam, mire számítsak, bagszi biztos volt abban, hogy itt lesznek a legkevesebben. Neki volt igaza. Ennek ellenére utolsó voltam, most is kétszer vesztettem. Ráadásul most valamiért nem akart menni az irányítás, csak úgy tudtam mozogni, ha nyomkodtam az L-gombot, és ugrálva fordultam. Meg végig rosszul tartottam a Joy-con-t. Valami olyasmi a helyes tartás, ami nekem még annál is kényelmetlenebb volt, mint ahogy eredetileg tartottam. A második fordulóban, ahol szépíthettem volna, előtte egy kicsit gyakoroltam bagszi switch-én, de semmit nem ért, mert ugyanúgy rosszul ment a játék. Amikor már végképp nem tudtam mozogni semerre, akkor már felkiáltottam, hogy de hát nem megy semerre, hiába döntögetem a Joy-Con-t. Ezt is öniróniából csináltam, "felnagyítottam" a saját nemtudásomat. Némileg rosszul esett, hogy senkinek nem esett le a dolog, már-már azt kérdezték, hogy minek nevez az ilyen, ha még az irányítást se tudja? Amikor érzékeltem, hogy ebből már nem jövök ki viccesen, akkor azt csináltam, hogy tényleg lágyan vittem előre a Joy-Con-t, és akkor mozdult a karakter. Azt a szöveget azért még nem hagytam, hogy "Jaa, így megy előre a karakter". De már nem vettem komolyan a dolgot, én is azon voltam, hogy rövidre zárjam a dolgot, aztán nem folytam bele a beszélgetésbe. Azt viszont jól megfigyelték, hogy nincs taktikám (effektíve más játékoknál sincs), mert azt látják, hogy azzal okozhatok nehézséget az ellenfeleimnek, hogy kiszámíthatatlan a játékom, ez is jó lehet a győzelemre. De a verseny többi részében már nem voltam érdekelt, leültem a sarokba, és elaludtam. Nagyjából a vége volt, amikor felébredtem. A döntő játék viszont rendkívül érdekes volt. Egy olyan srác vívta meg, aki még ugyan soha nem játszott az ARMS-szal, de ha jól tudom, több ilyen hivatalos verekedős játék versenyen díjazott volt. Egy olyan sráccal vívta meg, akinek nincs Switch-e. Úgy nyerte meg, hogy a legutolsó játékban a végső ütést ő adta meg (úgy, hogy mindkettejüknek kevés életereje volt), ezzel nyerte meg. Járt neki a taps. A díjátadó után vége lett, és elindultunk a Pixelconra.

Így is 17 óra elmúlt, mire el tudtunk indulni. És már hideg van! Tudtam, tudtam, hogy meg kell becsülni a nyári 35-40°C-os napokat, mert a hideget sokkal nehezebben bírom. Így is történt. A 4-6-os villamossal mentünk az ELTE gömbaulája felé. Azt az épületet kellett keresni, ahol az I LOVE ELTE felirat van. Kicsit se egoista... És még a BGE-ről hittem hasonlót, amikor az első nap, a bemutatkozáson ünnepeltette magát, hogy a legnépszerűbb szakra jelentkeztünk, és hogy tapsoljuk meg magunkat. Tapsoljunk, hurrá! Eljutottunk az ELTE-hez, a bejáratnál ug és Zsuzsmo voltak, ők adták a jegyeket. Aztán mentünk is fel az emeletre, miután megtaláltuk a helyünket, lepakoltuk a kis TV-t, a Wii U-t és Switchet, és kezdődhetett a buli. Segítők voltunk most, ezért a jegy járt. Eleinte nem nagyon jöttek az emberek, de aztán szépen lassan jöttek felénk is és játszottak. Volt néhány retro játék, néhány konzollal, de alapvetően a DOOM volt a téma, hiszen a legnagyobb vendég John Romero volt, aki részt vett a klasszikus PC játék készítésében. Ott volt a színpadon, nagyot is néztem. eleinte csak azt láttam, hogy hosszú haj, virágmintás női ruha... Nekem csalódás volt a jelenléte. Mert azt értem, hogy ezzel is lehet egyfajta "nagyságot" kifejezni, ezzel mutatja meg, hogy mennyire különleges, és hogy figyeljenek fel rá, de én nem ezt vártam egy olyan embertől, aki egy ilyen nagyszabású játék fejlesztésében szervesen részt vett, de ha így érzi, akkor legyen. De én, ha tudatában lennék annak, hogy milyen nagyszabású játékot fejlesztettem, mely forradalmi, és ezt a megjelenésemmel a vendégek tudtára akarom adni, akkor férfiasan nagymenő szerelésem lenne. Mindegy, rám nincs hatással a jelenléte, hiába játszottam gyerekkoromban a Wolfenstein 3D - DOOM - Duke Nukem hármassal. Mindenesetre majd tervezem végigjátszani az eredeti DOOM-ot, feltettem a Super Nintendo Classic Mini-re a SNES változatot.

Igazából segítőként olyan komoly dolgom nem volt. Nem kellett invitálni az embereket (jöttek maguktól), csak bemutatni a játékot, próbálják ki. Switch-en a DOOM volt, Wii U-n jellemzően a Super Smash Bros. for Wii U volt, de a New Super Mario Bros. U is elérhető volt digitális formában, ezzel is sokat játszottak. De inkább a Smash Bros volt fókuszban. Ebbe már beszálltam én is, és meglepett, hogy mennyire jól ment a játék. Győzelmet győzelemre halmoztam több ember ellen is. Az egyik ilyen csata után már meg sem vártam az eredményhirdetést, biztos voltam a győzelmemben, így szólok bagszihoz: "Én ma sorozatban verem le az embereket". Eközben a TV-ben: "Sudden Death, GO!" Már túl késő volt észbe kapni, itt szakadt meg a sorozatom. Jót nevettünk az eseten. De rég volt, hogy élveztem a Smash Bros.-t. Egyébként is volt kedvem a játékhoz, meg hát az se titok, hogy én is másképp játszok, ha jól megy. Mindig is Toon Link volt a kedvenc karakter (Melee-ben Young Link), és ez nem is fog megváltozni. Meg azt azért elárulom, hogy ha lenne Smash Bros. verseny, ha nem is utolsó lennék, de valahol hátul végeznék, mert vannak nálam sokkal jobbak is.

Páholyból néztem ahogy Romero aláírja a plakátját a többieknek, meg akinek volt DOOM játéka, azokat különböző konzolokra. Bagszi is sorban állt, ő a Switch-es játékának borítóját íratta alá. Mondta, hogy tudja, hogy nem vett már részt a játék fejlesztésében, de mint öröksége íratja alá vele a borítót. Az aláírás után a koncertek... Ez már nekem is sok volt, hogy valaki arra DJ-kedik, hogy nyomogatja a Game Boy-t. És egyesek úgy rángatják a fejüket, a közönség közül, mintha valami rockkoncerten lennének jelen. Sőt, nem is kellett azt nyomogatnia, többször láttam, hogy az "előadó" letette a GB-t, ivott egy kicsit a sörből, és folytatta tovább, a zene pedig ugyanúgy ment, mintha nyomogatta volna a Game Boy-t. Hol van így az a munka, amit a koncerten végez? Mert az lehet, hogy összeállítja a zenét, de így olyan, mint egy tátogás a koncerten. Sehogy nem áll össze nekem a zene értéke, olyan dallamvilágot se nagyon hallottam, amire felfigyeltem volna. Erre a zenére akkor táncoltam volna, mint  a többiek, ha részeg lennék, vagy valami tudatmódosító szer hatására már mindenre tombolnék. De azért mondogattam bagszinak, és ug-nek, hogy tomboljunk mi is. Ez az igazi buli.

Az emberek elég gyorsan elmentek, ennek ellenére mi egészen éjfélig maradtunk. Mert volt pár (fiú, lány, feltételezhetőleg pár voltak), akik sokáig, hovatovább majdnem végigjátszották az Overcooked játékot. De éjfélkor már azért összepakoltunk, és elmentünk. Jó volt a PixelCon, értem ugyan, hogy miért volt 3.500 forint a jegy, de azt gondolom, hogy ennyit nem ért meg a rendezvény. Nekem legalábbis biztosan nem, mert egészen a rendezvényig nem hallottam Romeróról, és nem hiszem, hogy komolyabb kötődésem lesz hozzá, mint bármelyik Nintendo fejlesztőhöz. Csak az emeleten voltak konzolok kiállítva, abból sem volt olyan sok. PC-ken meg szinte csak a DOOM ment, ami érdekesség volt, hogy az egyik Amigára is behozták a játékot. Nemcsak 3.500 forintos jegyek voltak, hanem 7.000 forintosok is, csak ezzel lehet Romeróhoz menni dedikáltatni. Maga a rendezvény nem volt rossz, de én mérlegelném azt, hogy bevállaljak-e egy drágább jegyes rendezvényt, és elhozok egy ismert embert, azzal is vonzok embereket. Ellenben nem jönnének azok, akiknek meg olyan magas összeget nem ér meg az egész. Én olyan 1.500 forintot szántam volna a rendezvényre, maximum 2.000 forintot, ha jó napom van.

Még az 1-es villamos járt, de aztán a Népligetnél már bajban voltam, mert már csak az éjszakai járat járt. A metró felújítása miatt pedig nem ott járt, ahol eddig szokott, viszont ott sem, ahova írva volt. Arra már délelőtt felfigyeltem, hogy eléggé furcsán jár a metrópótló busz a Népligetnél, két helyen állt meg. De visszafele nem tudtam merre megy, úgyhogy úgy döntöttem, hogy elsétálok az Ecseri útig, ott legalább biztosan tudom, honnan megy a 914-es vagy a 950-es busz. Jött is gyorsan a 950-es, de az meglepett, hogy tömve volt a busz. Nem utaztam sokat éjszakai buszon, de úgy emlékeztem, hogy eleddig mindig volt kényelmesen hely rajtuk, hát most nem. De most az volt a lényeg, hogy hazajussak. Végülis 1:40-re sikerült.

Összességében jó volt ez a nap. És a folytatás is hamarosan jön, méghozzá jövő héten a PlayIT-en, ahol szintén segítő leszek a Nintendo standon. A képek itt megnézhetők.

Szólj hozzá!
2017. október 29. 02:36 - supermario4ever

Kisebb Nintendós rendezvények óriási veszteséggel

Pénteken jelent meg a Super Mario Odyssey, ennek örömére a videojáték.hu G2Café külön Super Mario Odyssey napot tartott az Árkádban. Annak ellenére, hogy bár furcsán hangozhat, hogy Mario rajongóként szkeptikus voltam a játék kapcsán, elmentem. Pont azért, hogy esélyt adjak a játéknak és oldjam a szkepticizmusomat.

Azért voltam hitetlen, mert már a The Legend of Zelda: Breath of the Wild megjelenésekor is, ugyan nem volt szerencsém a játékhoz, de a Wii U eShop-ban hallható volt a játék egyik zenéje, és már itt is hallható volt, hogy valami különlegeset akar alkotni a Nintendo. Elgondolkodtam azon, hogy ezt szinte mindig "eljátsszák". Hogy mindig a tökéletességre törekszenek, ami egyrészről egy nagyon jó dolog, hiszen így mindig fantasztikus játékot kapunk a kezünkbe, de meddig lehet a tökéletességet fokozni? Meddig spontán egy ilyen játék, és mikortól lesz olyan, hogy már tudatosan erre törekszik a Nintendo, és tudatosan tesz a játékaiba olyan elemeket, amitől nagyon jó lesz az, de elvész a spontaneitás? Magamban a Nintendo GameCube-nál húztam meg ezt a bizonyos határt. Azt gondolom, hogy a GameCube volt az utolsó olyan konzol, ahol nem feltétlen volt úgy tudatos a játékok fejlesztése, hogy na márpedig mindenáron a tökéletességre kell törekedni. Nálam az első olyan játék, ahol éreztem, hogy már nagyon jóra akarták megcsinálni az a The Legend of Zelda: Twilight Princess volt. Előfordulhat, hogy régebben is ez volt cél, sőt, jó eséllyel tudatosan csinálták így már a kezdetek óta, de az elején volt, hogy a semmiből kísérleteztek ki nagyszerű játékokat, aztán, ahogy kitaposták maguknak az ösvényt, a biztosra mentek, de mindig beújítottak annyira, hogy meglegyen az újdonság élménye, a kor hangulata. Mondjuk, hogy így gondolkodok, ahhoz nagyban hozzájárul, hogy nagyon régóta játszok Nintendóval. Írtam már többször is, hogy akkor találkoztam először a cég konzoljával, amikor a Super Mario Bros. 3 volt az aktuális játék, láttam Dévényi Tibor műsorát, a Super Nintendo korában lettem aktív játékos, láttam, hogy megrengette a '90-es évek első felének videojátékos iparát a Super Mario World és a The Legend of Zelda: A Link to the Past, tehát láttam jó néhány olyan játékot, melyre akkor is rámondták volna a világ legjobb játéka jelzőt, ha lett volna már akkor is internet (széles körben). Az köztudott, hogy a Nintendo nagyon jó játékokat tud csinálni, pont azért vagyunk szerencsések mi Nintendósok, mert nem volt olyan szinten igényünk a retróra, mert mindig jöttek a jobbnál jobb új játékok. De vajon meddig lehet törekedni a tökéletességre, és hol van a határ? A Super Mario Odyssey kapcsán még azért is voltam szkeptikus, mert az előzetes videókban annyi volt az újdonság, hogy egyáltalán nem ismertem rá a Mario-világra, és ebből mit akarnak mégis kihozni? Az esélyt mindenképp meg akartam adni neki, így mindenképp meg akartam nézni a játékot.

Ezt a hetet Békéscsabán töltöttem, mert őszi szünet volt az egyetemen, és otthon készültem fel a ZH hétre. Tegnap a 12.19-es vonattal mentem fel Pestre, mert ekkor megy a FLIRT vonat, amit nagyon szeretek. 14.50-re ért fel, és egyenesen mentem az Árkádba. Kicsit ott nézelődtem, vásároltam kaját az InterSpar-ban, aztán mentem fel az emeleti szintre megnézni, hogy mi a helyzet. 16 óra volt meghirdetve kezdésnek, és döbbenten láttam, hogy 3/4 4-kor még semmi. Bemegyek a konzolboltba megkérdezni, hogy mikortól lesz a buli. A Nintendós részlegnél egy hölgy nagyon érdeklődött a Switch felől, felmerült a Mario játék, és mondja az eladó neki, hogy 17 órától ki lehet próbálni a játékot. Ez egy kicsit dühített. 1 óra nem lett volna elég, de 2 óra bőven, hogy hazamenjek Kispestre, lerakjam a bőröndöt, így azt nem kell húzni magam után. Úgyhogy azzal voltam egész nap. Eltöltöttem az időt, 17 órakor tényleg elkezdődött. Már kint volt a játék, és játszottak néhányan, kíváncsian figyeltem, hogy játszanak mások. Amint megláttam a TV-ben a játékot, egyből eloszlott minden kételyem, és láttam, hogy tényleg egy fantasztikus játékról van szó. Nekem most jött csak át, hogy miről van szó, és hogy talán nemcsak a Super Nintendo Classic Mini-ben van jelene számomra a Nintendónak, hanem az új játékokban. Egyre inkább meggyőz a Switch játékkínálata arról, hogy érdemes konzolt venni, hiszen akárhogy is nézzük, a Nintendo nagyon tud játékot csinálni.

Bagszi elég sokáig nem jött meg, kiderült, hogy nem oda kapta a Mario játékát, ahova várta, így nemhogy hiába várt rá, hanem máshova kellett elmennie érte, így nagyban késett. Olyan jókedvem lett, hogy kérdeztem tőle, hogy hol késik már, hogy elsunnyogja a kötelező Nintendós jelenlétét? Akkor csak annyit válaszolt, hogy metrózom. Én meg visszaírok, hogy metrózással üti el az idejét, amikor itt megy a buli? Válaszolja, hogy mindjárt engem fog elütni, ha ilyen hülyeségeket kérdezek. Látjátok, itt kezdődik a barátság fogalma. Meg is jött később, elhozta a játékát, leültünk egy asztalra. Kipróbáltam vele a játékot, és tökre élveztem, hogy én vagyok Cappy, bagszi irányította Mariót. Bár ebben a játékban annyi értelme van a kooperatív játéknak, mint a Super Mario Galaxy-ben, tehát a második játékos csak besegít, de nem 50-50%-os együttműködés történik. Ezt hiányolom, ezért csináltam azt, hogy már mindenhova elrepültem a sapkával, csak hogy legyen valami hasznom, amellett, hogy segítettem bagszinak, ahol csak tudtam. Aztán italt is rendeltünk, én őszibarack ízű Cappy-t rendeltem, hogy azért mégicsak Mario napon vagyunk, vagy mi a fene. Ezen mosolyogtunk egy jót. Krisi is jött, vele is elbeszélgettünk.

Összességében nagyon jól telt a pénteki nap, azzal, hogy megint egy bevásárlóközpontban gyűltünk össze, volt egy olyan érzésem, mintha egy régi találkozón lennénk, amikor még egy bevásárlóközpontban volt. Ezt jó volt egy kicsit újra megélni. Fél 9 volt, amikor elindultunk, bagszival elfeleztünk még egy Burger King páros kupont (annak a tartalmát, nyilván...), addig is beszélgettünk. Aztán a 3-as villamossal mentünk haza. Ő leszállt korábban, én az Ecseri útig terveztem menni, de Kőbánya alsónál le kellett szállni, mert onnan pótlóbusz visz tovább. Annyira nem is jött rosszul a dolog, úgy voltam vele, hogy a 151-es busz elvisz Kispestre, onnan már szinte gyalog is haza lehet menni. De azért rászálltam most az 50-es villamosra hazamenet.

Itthon még elütöttem az időt, majd akkor ért egy komolyabb sokk, amikor elő akartam venni a telefont... Nem találtam. Szétnéztem mindenhol, megkértem bagszit, hogy csörgessen meg, de teljesen süket voltam. Nagyon megrémültem, amikor kiderült, hogy nemcsak a telefon veszett el, de a pénztárca is. Először azt se tudtam, mit csináljak, hirtelen felindulásból a Google felhasználómban kiköttettem a fiókomat a telefonról meg próbáltam keresni lehetőségeket, ha ez nem lenne elég, hogy ne tudjanak beazonosítani. Azon a telefonon nem volt feltétlen kínos adat, és már egy jóideje túl vagyok azon, hogy a Facebook meg a Google, meg a többi nagy cég adatokat vesz tőlem. Sokkal veszélyesebbnek tartom azt, amikor egy rosszindulatú magánemberhez kerülnek bizonyos adatok, információk, amivel visszaélhet, és kellemetlen helyzetbe hozhat vele nemcsak engem, de bárki családtagot, ismerősömat, barátomat, akinek köze van hozzá. De nemcsak ezek miatt lettem nagyon stresszes, hanem mert egyetemre járok, albérletben lakok, és nagyon ki van számolva, hogy mennyibe fog kerülni ez a pár év, és bár a Super Nintendo Classic Mini-t be tudtuk iktatni, de minden más extra költség nagyon rosszul jön. A pénztárcában volt némi pénz, az biztos, hogy elveszett, a telefont pótolni kell, a bankkártyát letiltani, újat csináltatni... Emellett a figyelmetlenségem miatt is volt bennem rossz érzés

Az volt az érdekes, hogy mivel minden más megvolt (szerencsére az iratokat külön tárolom), ezért lopásra gyanakodtam. Kőbánya alsó és környéke egyébként sem a biztonságáról híres, ezért arra gondoltam, hogy itt történt meg. Ugyanis két férfi egymástól független megállított. Először egy 60 év körüli férfi volt, aki rám néz, elkezdett mondani valamit, mintha segítséget kérne, de nem tudta végigmondani, végül elment. Segítettem volna neki, úgy tűnt, hogy valami mentális problémája volt, de végül elment. Aztán kb. fél percre rá egy 20 év körüli srác kért tőlem párszáz forintot vonatjegyre. Az ilyeneket viszont visszautasítom, meg is mondtam neki, hogy nem, és továbbálltam. Sokáig arra gyanakodtam, hogy a két eset közül az egyikben egy társ közben kirámolta a táskámat. Csak aztán néhány óra múlva eszembe jutott, hogy a 151-es buszon is használtam a telefont, ugyanis bagszi felkért, hogy legyek én is segítő a PlayIT-en, amire örömmel mondtam igent, és felvett a zárt csoportba, ahol a segítők vannak, ezt néztem meg a telefonon. Tehát mégsem raboltak ki, hanem elhagytam.

SZOMBAT

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ez egy kicsit megnyugtatott, és egy kicsit tudtam aludni, de a stressz rettenetes volt, mert többrétű a felelősség. Ennek ellenére elmentem az ARMS bajnokságra, mert érdekelt is a játék, gondoltam jót tesz egy kikapcsolódás, másrészt meg úgy voltam, hogy attól, hogy itthon ülök és kattog az agyam, attól nincs megoldva semmi. Na meg intézkedni kellett az OTP-ben a kártyát letiltatni, a T-Mobile-nál inaktiáltatni a SIM-kártyát, és újat kérni.

Az ARMS bajnokság most sem a meghirdetett 12 órakor kezdődött, hanem 1 órára rá, de ez most nem zavart. Összegyűltünk 13 órára mindnyájan, és jelentkeztünk, hogy online neveztünk a versenyre. Bagszi is Krisi itt is jelen volt, bagszi nem versenyzett, Krisi viszont igen. Én soha nem játszottam még az ARMS-szal, bíztam a kezdők szerencséjében. Tényleg úgy kell játszani, mint a Wii Sports-ban a boksszal, hogy akár csuklóból is lehet ügyetlen, esetlen mozdulatokat végrehajtani, az is ugyanúgy ütésnek számít, mintha tényleg bokszolnék. Egyébként érdekes, több véleményt is hallottam korábban, hogy nézni a játékot nem nagyon élmény, de játszani nagyon jó. Amikor néztem, azt éreztem, hogy nem köt le vizuálisan, de játszani tényleg nagyon jó. Több fordulós volt egyébként a verseny, nem egyenes kieséses rendszerben ment a dolog, ugyanis a vesztes is mehetett még egy fordulót, vigaszágban tovább juthatott. Az első forduló nagyon gyatrán ment. Először próbáltam ütni az ellenfelemet, de láttam, hogy mindig elugrik az ütéseim elől, innestől kezdve azt a gombot kerestem, amelyikkel ugrok. Elvesztettem egy játékot, mire rájöttem, hogy az R-gomb az. Tehát Mario Kart elven megy a dolog. Onnastól azt csináltam, hogy ugráltam, ütöttem, ugráltam, ütöttem, teljesen spontán, és így sikerült szorosabbá tenni a meccset, de nyerni nem sikerült. De élmény volt a játék. Érdekes konzol ez a Switch, a játékainak egy része csak akkor mutatja meg, hogy mit tud valójában, amikor magam játszok vele, addig nem engedi, hogy csodáljam.

Amíg nem hívtak vissza, addig az Árkádban kerestem a mobilüzleteket, szerettem volna a lehető leghamarabb pótolni a telefont. Nagyon megszerettem a Xiaomi Redmi Note 4X-emet, úgyhogy mindenképp ilyet szerettem volna. A Media Markt-ban volt egy, de 60.000 forintért, az ki van zárva, miután tudom, hogy olcsóbban lehet kapni. Még a Notebook.hu oldalon lehetett venni egy ugyanilyet némileg olcsóbban, itt vettem meg. Nem is csak azért akartam ilyen gyorsan venni egyet, mert megszerettem az előző telefonomat, vagy mert a telefon elengedhetetlen a mai világban, hanem abban bíztam, hogy ez kicsit enyhíti a stresszt, hogy sikerült pótolni. De igazából rossz érzés volt, hogy kétszer kellett idén telefont venni. Pótolni kellett, de erre nagyon fogok vigyázni. Amit most vettem, a "Global Version", az előző telefon teljesen kínai volt. A dobozán sem volt semmi magyar, magyar leírást sem mellékeltek hozzá, az is csak kínai nyelven volt, ráadásul a töltő is kínai volt, úgy mellékeltek hozzá magyar átalakítót.

Aztán mentem is vissza, mert jött az én vigaszágas fordulóm a bajnokságban. Ez már sokkal jobban ment. Valószínűleg az is hozzájárult, hogy egy előző fordulóban vesztessel játszottam. Ez már három futamos volt, mert egy teljes futamot én nyertem meg. De aztán a végére a srác már nagyon elvert. Innen tudtam meg, hogy nem a valódi tudásával játszott, csak a végére mutatta meg, hogy mit tud valójában. Nem rajongok ezért, de most nem ezzel foglalkoztam, inkább élveztem a játékot. Ő továbbjutott, a részemről viszont játéknak ezzel véget ért.

Állítgattam a telefont, kellett azért "ismerkedni" vele annak ellenére, hogy ismerős már, mert sok beállítási lehetőség van, néhányuk igen mélyen elrejtve, és az olyan, hogy ha egyszer nagy nehezen megtalálom, akkor örülök neki, és utána el is felejtem. Szeretni fogom ezt is, de idő kell, amíg ezt a stresszt feldolgozom magamban. Az ARMS bajnokságot Krisi nyerte meg, gratula neki.

Szeretem figyelni, ha ázsiaiak vannak körömben, hogy milyen nyelven beszélnek. Nem az érdekel, hogy mit mond (effektíve nem is értem), viszont néhány nyelvet ki tudok találni. Odaült körénk két ázsiai fiú, nem a bajnokságra jöttek, csak úgy maguktól. És saját nyelvükön beszélgettek. Mindig úgy kezdem az elmémben, hogy felismerem-e a japánt? Az nagyon sajátságos, ráadásul japánul tudok valamennyire. De egyértelmű volt, hogy nem. Aztán felismerem-e a tipikus kínai beszédstílust. Ez sem talált, de mivel hasonlított rá, csak vietnami lehet.

Miután vége lett a versenynek, összepakolták a Switcheket aztán mentünk is el. A versenyt egyébként a MAVIK szervezte, és azt kell mondjam, hogy maga a rendszer is nagyon jó volt, és végre vannak Nintendós bajnokságok. Ezért külön köszönet nekik, fantasztikusak voltak. Bagszit elkísértem a 3-as villamosig. Ma is csak Kőbánya alsóig ment el, ezért úgy döntöttem, hogy most a 85-ös busszal megyek haza, az legalább egyből Kőbánya-Kispestre visz el, onnan meg kb. fél órás gyaloglással hazaérek.

Megírtam egyébként Facebookon a "Xiaomi Hungary" csoportban, hogy mi történt velem, egyből mondta mindenki, hogy hozzak létre Mi fiókot, mert az is sokat segít ilyen esetben. Megfogadtam a tanácsot. Meg a Google is, hogy meg tudja keresni, ha hasonló helyzet van. Meg is mutatta a térképen, és itt tudtam meg, hogy hol volt használva az előző telefon. Úgyhogy most már tudom, hogy hol hagytam el, hétfőn bemegyek a BKV-hez a talált tárgyak osztályára, és rákérdezek. Meg kell adni azt a nagyon kicsi esélyt annak, hogy valaki becsületes volt, és leadta. Ha meglesz, annak a telefonnak az eladásából kártalanítom magam.

Szólj hozzá!
2017. szeptember 12. 20:40 - supermario4ever

I. Mario Kart találkozó

A számozással elsődlegesen megadom a bizalmat afelé, hogy hagyomány lesz belőle. :) Vasárnap volt ugyanis Mario Kart találkozó. Ez nem volt annyira meghirdetve, az elsődleges cél ugyanis az volt, hogy azok jelenjenek meg, akik rendszeresen játszanak Mario Kart online bajnokságot. Így én is meghívást kaptam. Örömmel fogadtam el, főleg azért, hogy végre valós arcokat tudjak kötni Mii-khez. Másrészt meg azért, mert már 11 éve járok találkozókra, Anime- és MondoConokra, és igazság szerint már csak akkor rejt érdekességet, hogy ha új emberekkel találkozhatok. Ez most megtörtént, pont ebben rejlett a Mario Kart találkozó varázsa.

Bár kicsit érdekes volt a dolog, mert én már reggel felkeltem, úgy emlékeztem, hogy 10-kor kezdődik a találkozó. De mindenki azt írta, hogy 11 óra. Furcsa... meg mertem volna esküdni, hogy olyan is elhangzott, hogy az InGame gamer hely már 10-kor kinyit miattunk. Ennek ellenére elindultam 9.20-kor itthonról, elütöttem addig is az időt a WestEnd-ben. Bagszi kérésére vettem két Pokémon figurát a Mekiben, Litten-t, akit tüzes cicának neveztem el. Magamnak is vettem egy harmadikat, én is gyűjtöm a Pokémonos figurákat. Próbálgattam, eljátszogattam vele a kajáldás résznél. Jól bele kell tenni a nyalókára emlékeztető tüzet a szájába, hogy azt aztán kiköpje.

Aztán mentem is a villamossal a Blaha Lujza térre. 11.10 körül értem az InGame-be, azt hittem, hogy lesznek már egy néhányan ott, de elsőként értem oda. Leültettek, helyet foglaltam, tehát újabb szabadidőm van egyedül. Körülbelül negyed óra múlva jött bagszi, Cava és Zolika. Kibontották a Switch-et, amit tudtunk, rákötöttünk kijelzőre. Közben folyamatosan jöttek az emberek. Akinek volt Switch-e mindenki elhozta, így egyre többen tudtunk játszani Mario Kart 8 Deluxe-et. Az elején kifejezetten jól ment, élmény volt a közös játék. De utána, amikor előjöttek a hibaüzenetek, akkor kiszálltam egy idő után. Jókat nevettünk rajta, de szkeptikussá tesz, hogy érdemes lesz befizetni az online szolgáltatásokra, ha ez mindig ilyen lesz?

Meg ha kérték a Nintendo 64-et, akkor elhoztam azt, és rákötöttem bagszi kis TV-jére. Eredetileg csak a controller pak-et terveztem vinni, mert az elem lemerült benne, és azt szerettem volna cserélni. Csak ez meglehetősen körülményes, mert hozzá van forrasztva, ehhez kértem segítséget. Zolee önként felajánlotta a segítségét. Meg is csináltam, működik rendesen, köszönöm szépen neki. Csak kár, hogy nem tudta úgy megcsinálni, mert egy olyan elemet hozott, amin rajta volt már a forrasztás, csak fordítva, mint ahogy az eredetiben rajta volt, ezért nem tudta sajnos jól összeszerelni. Van szépséghibája a dolognak, de az a lényeg, hogy működik. A Mario Kart 64-ben lett tesztelve, csak aztán eszembe jutott, hogy elsősorban a Lego Racers miatt akartam megvenni, ugyanis nagyon rég megvan a játék Nintendo 64-re, de soha nem tudtam vele rendesen játszani, mert controller pak-et kér például ahhoz, hogy a kreált autókat elmentse. A controller pak-ben 123 blokk memória van, a Mario Kart 121 blokkot kér. És sejthető, hogy a fennmaradó 2 blokk nem elég a Lego Racers-hez, úgyhogy fog majd kelleni egy 2. controller pak, ha mind a két játékhoz szeretnék extra memóriát.

Megmondom őszintén, meglepett, hogy viszonylag keveseket érdekelt a Mario Kart 64, legalábbis én azt gondoltam, hogy lesz kb. fél óra, amikor kizárja mindenki a külvilágot, és összegyűlik mindenki a kis TV köré. De legalább néhányan jót játszottunk vele. Bár azért letették néhányan a controllert, mert azért lehet érezni azokat a mai szemmel nyilvánvaló technikai hibákat, amik annak idején egyáltalán nem tűntek fel. Én a hibái ellenére imádom, és tényleg bíztam abban, hogy népszerű lesz.

Volt Mario Kart 8 verseny is. Összesen 12-en neveztünk rá, én az utolsó fordulóban voltam bagszival, Zsuzsmóval és Mazsival, akik mind lányok. És mindig mondogatták, hogy hajrá lányok... és Attila. Köszönöm. :D Mindenesetre most nem tudtam alkalmazni azokat a dolgokat, amik által jobb tudok lenni, aminek meg is lett az eredménye. 32 pontot értem el, ezzel 12. helyen végeztem, vagyis utolsó lettem. Mindezt úgy, hogy az utolsóelőttinek 41 pontja lett. Mivel 4 pályás verseny volt, ezért 60 pont volt a maximum. Amúgy itt is volt példa, hogy lehettem volna első, de az akkor valósult volna meg, ha 2 körös lett volna egy pálya, a harmadikra mindig történt valami, ami miatt hátrább kerültem. De azért jó buli volt.

Voltak más játékok is, például ARMS, Overcooked... El se hiszem, hogy van megint főzős játék. Azt hittem, hogy a DS-es és Wii-s Cooking Mama széria kellően betöltötte ezt szerepet, de van utódja. Érdekes volt látni, hogy bagszi és Dávid mekkora szenvedéllyel játszottak vele. Én meg csak néztem... Milyen vicces lenne, diplomás végzettséggel szakácsnak menni. Kép is volt arról, hogy valakinek megvan a diplomája, és ezzel Mekis dolgozó lett.

Aztán lassan este lett, szedelőzködtünk. Néhányan elmentünk a Blaha Lujza térig, én itt külön mentem a metróval egészen a Határ útig. Jó volt a találkozó nagyon, elsősorban az új emberek miatt, de a közös játék is élmény volt. Remélem hamarosan lesz folytatás. Külön köszönet jár MagicT-nek a szervezésért (most kivételesen nem bagszi szervezte), és Mókinak a Mario Kart-os jogosítványért, csoportképért, névjegykártyáért. Nagyon aranyosak, és személyes.

Az általam készített képek itt tekinthetők meg.

Szólj hozzá!
2017. június 05. 16:00 - supermario4ever

II. szegedi Nintendo találkozó

Végre ismét vidéken volt Nintendo találkozó, és ismét Szegeden gyűltünk össze. Felvetettem egyébként, hogy ha lehetne valamelyik másik vidéki városban találkozó, akkor az hol lehetne. De aztán rájöttem, hogy Szolnok és Kecskemét mellett nem eléggé döntő jelentőségű érv, hogy az ország közepén vannak, így viszonylag könnyen megközelíthetők, ha nem tudunk senki aktív szolnokit vagy kecskemétit, aki segítene a szervezésben. Segítene helyszínt találni, megbeszélni az ottaniakkal, hogysmint lehetünk ott jelen, és hasonlók. Szegeden meg több Nintendo rajongó van, ráadásul nemrég megnyílt a LVL UP esport bár, ezért ez kiváló lehetőség volt. Egész jó helyszín, és az árak is kifejezetten jók a pesti gamer szórakozóhelyekéhez képest.

A nap sajnos nem indult valami fényesen, mert hasfájással ébredtem, és ez rányomta a bélyegét a kezdeti hangulatomra. Eleinte nem voltam valami beszédes kedvemben emiatt. De azért örültem, hogy Thunder is eljött végre egy találkozóra. Többször hívtam Pestre, de mivel neki problémás eljárni Gyuláról, ezért anyagilag talán meg tudta volna oldani, de nem érezte, hogy megéri több órát vonatozni, hogy néhány órát játsszon más rajongókkal. Kifejezetten örült, hogy most jóval közelebb lesz találkozó. Együtt mentünk fel Szegedre, aztán bagszi csatlakozott hozzánk Orosházán. Jól elvoltunk, játszottunk a The Legend of Zelda: Triforce Heroes játékkal. Alapvetően a Four Swords koncepcióját követi valamivel modernebb köntösben. Jó buli volt, és természetesen lehetőségeimhez mérten igyekeztem bagsziék számára izgalmassá tenni a játékot. Például úgy ledobni őket, hogy azt hiszik, hogy szakadékba kerülnek, holott épp hogy földre dobtam le őket. Szeretem így megviccelni a játékostársaimat, de akár komolyabban is megijesztem őket. A legnagyobb trollság, amit megcsináltam egy közös játékban, az a New Super Mario Bros. Wii-ben volt, amikor én voltam Mario, bagszi meg Luigi, és együtt egy szűkös helyen voltunk, mindkét végén szakadékkal. Aztán annyira untam, hogy sehogy nem tudtunk kimászni onnan, hogy fogtam bagszit (mármint Luigit), és bedobtam a szakadékba. Eljátszottunk Szegedig, közben kibeszéltük ezt a voice chatet, ami Switch-en meglehetősen bonyolult lesz, mert két vezeték is kell, meg okostelefonon egy alkalmazás. Ez sokakat bosszant, hogy vezetékek, meg okostelefonos alkalmazás... Hol van a Nintendo XXI. századtól? Bagszi magyarázta el, hogy a Nintendo ezzel akarja elhárítani a felelősséget, hogy ha valakit rossz "felhasználói" élmény ér azért, mert mondjuk kicikizték a játéka miatt, vagy trollkodnak vele, azért a Nintendónak kelljen a felelősséget vállalnia. Hogy logika (vagy érthető magyarázat) mennyire van ebben, az más kérdés, az biztos, hogy van ebben ráció, például a LetterBox SpotPass üzenetküldési lehetőségét is többek között azért szüntették meg, hogy Japánban ne zaklassák a gyerekeket a pedofilok.

Szegeden Szaki várt ránk, ő segített bagszinak vinni a nagy táskáját. Az kicsit váratlanul ért, hogy villamossal akartak menni. Nem gondolkodtam tömegközlekedésben, mert úgy néztem a térképen, hogy nincs messze a találkozó helyszíne a vasútállomástól. Ketté is vált a csoport. Bagszi ment Szakival villamoson, mi meg Thunderrel sétáltunk. Tényleg nem volt messze, kb. negyed óra volt az út gyalog. Csak annyi, hogy eltévedtünk, mert a Jókai utcánál tovább mentünk, elmentünk egészen a Dugonics utcáig. Már szinte integettünk a Dómnak is, de nem akart előkerülni a bár. Aztán Thunder mutatott rá, hogy valószínűleg fent lesz az üzletsornál. És tényleg ott volt. Az elején még nem voltak sokan, de amúgy maga a hely barátságos volt. Készülődtek a többiek, a gépek rendben elkészültek. Mivel a hangulatom ekkor még nem volt a topon, ezért úgy döntöttem, hogy inkább egyedül játszom. Leültem a Nintendo 64-es Super Smash Bros. mellé, és eljátszogatok vele. Én Mario, a gép meg Link, Very Hard-ra volt állítva, de semmiség, elleszek vele. Meg is ütköztem vele, amíg meg nem jött egy fertő egy fotós személyében.

Engem nem zavart volna, ha nekiáll fényképezni, de hogy hátulról rám teszi a Luigi-s sapkát mondván, hogy rajtam majd jól áll, és aztán nekiáll fényképezni, na azt már nem. Ki is kapcsoltam a gépet, és hátravonultam. Erősen lehetett érezni a beszédstílusában és a megnyilvánulásaiban, hogy utálja a munkáját. Azzal, ahogy a fejemre tette a sapkát, erősen érzékeltette, hogy a munkájának csak egy eszköze vagyok, aki által majd jópofa képeket készíthet a találkozóról, majdhogynem erősítve a sztereotípiát, hogy mi Nintendósok, milyen gyerekesek vagyunk. Na ehhez nem asszisztálok, ezért vonultam hátra. De azért Lernie és Thunder megmentették a fotóst, és egy kicsit játszottak neki a Nintendo 64-gyel. Nekik meg mondogatta, hogy erre hajoljanak, meg arra dőljenek, vagy mi az isten, az azért erősen rontotta a spontaneitást. Még néhány kép készítése után elhagyta a helyszínt, én meg visszaültem a Nintendo 64-hez. Több játék is játszható volt, kipróbálható volt, betettem a Diddy Kong Racing-et, mert annyira nem jött be először a játék, de éreztem, hogy nem kell ezt annyiban hagyni. És igen. Kipróbáltam néhány pályát. Tetszik a játék, érdemes lesz beszerezni. De volt egy pálya, ahol sehogy nem tudtam rendesen rámenni a hídra, mindig a vízben kötöttem ki. Nagyon nehéz volt onnan kimászni, úgyhogy nem egyszer fordult elő, hogy az átlagban 25-30 másodperc alatt teljesíthető kört 2 perc alatt sikerült csak megtenni. Nehezen sikerült csak ráérezni a pályára, ennek ellenére élveztem a játékot, és azt éreztem, hogy sok gyakorlással bizony sikerülhet jó eredményt elérni benne.

Aztán éhes voltam, szerettem volna enni valamit. Abból a szempontból nem volt jó választás, hogy pünkösd vasárnap volt a találkozó, hogy szinte semmi nem volt nyitva a környéken. A bár meg csak pár hete nyitott ki, kaját nem lehetett náluk rendelni. Szétnéztem azért a környéken, hogy akad-e valami. Egy hamburgeres nyitva volt a bár mellett, de azért még jobban szétnéztem, akad-e más is. Volt is lent egy eldugott helyen egy kajálda-szerűség, ahol 550 forintért ígértek gyrost és sült krumplit. Na ez nagyon ígéretesnek tűnt. Bementem, de senki nem vette tudomásul, hogy bement hozzájuk valaki. Nem kérdezte senki, hogy mit akarok, vagy nem mondta senki, hogy zárva vagyunk. Ez az a túl szép, hogy igaz legyen szindrómája, úgyhogy sajnos ott kellett hagyjam őket, és csak a hamburgeresnél kötöttem ki. 600 foritnért vettem normál hamburgert. Egész jó volt, bár érdekes volt látni az étlapon, hogy óriás hamburgert is szolgálnak fel 1 kg marhahúsból 2.600 forintért... Nem is csak az, hogy nem volt rá annyi pénzem, hanem ki eszi meg azt mind? O_O Italt már nem náluk vettem, hanem a gamer bárban, kifejezve tiszteletemet barátságosak az áraik. Úgyhogy náluk szolgáltam ki magam itallal.

Kezdődött Lernie online stream-je, most az ARMS játékot mutatta be. Ez az a játék, amit online elérhetővé tettek egy-egy órára ki lehet próbálni. Naponta két-három alkalommal 1-1 órára elérhetővé teszik a játékot ingyen. Ezt nemcsak azért csinálták, hogy kipróbálhassuk a játékot, hanem hogy ők is kipróbálhassák, hogy a szervereik hány játékost bírnak el egyszerre. Ez egy nagyon jó döntés volt, így mindkét oldal jól jár. A probléma a játékkal az, hogy nézve egyáltalán nem inspirál játékra. Olyannyira, hogy amíg Lernie nyomta a stream-et, egyfajta mélyponton voltam, majdnem elaludtam. Pont mögötte voltam, kicsit aggódtam, hogy nem-e látszik az adásban, hogy elbóbiskolok, de mivel nem szóltak (Bitvadász felügyelte a gépnél a kommenteket, a mikrofont és a kamerát), ezért úgy voltam vele, hogy nincs baj. Nem voltam inspirált abban, hogy kipróbáljam a játékot, ezért megvártam a végét. Az adás után ismét lehetett játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel. Mindig legalább hárman játszottunk az új Mario Kart-tal, volt körülötte forgalom. Én is hihetetlenül élvezem, olyan érzésem van, mintha az extráival, és a stílusával újra szerethetővé tette a Mario Kart sorozatot. Egyébként baromi béna vagyok a játékban, a régi Mario Kart-okban nagyon jól teljesítek, szinte a legyőzhetetlenség érzése kerülget, addig ez az új Mario Kartokról nem mondható el. Mondjuk ez részint amiatt is van, mert a Wii U-s Mario Kart 8 nem inspirált hosszútávú játékra, így nem is lettem benne annyira jó, hogy itt laposra verjek mindenkit. De ez még változhat. Egy biztos, nagyon ráéreztem a Switch hangulatára, aminek nagyon örülök, és egyre erősebb bennem a késztetés, hogy vegyek egyet. De megvárok egy Mariós pack-ot, ami jó eséllyel megjön akkor, ha megjelenik a Super Mario Odyssey, másrészt meg annak feltételezhetőleg olcsóbb lesz az ára is. Addig is örömmel játszok és edzek a Wii U-s Mario Kart 8-cal. A Switch-es változatban pedig egy kicsit szórakoztam a képkészítéssel. Eleinte igyekeztem vicces pillanatokat elkapni, aztán láttam, hogy a többieknek is örömöt okozok azzal, hogy megjelenik a bal-felső sarokban a "capture taken" felirat, ezért a végére már teljesen véletlenszerűen nyomkodtam a képkészítő gombot.

A végére azért mentek már el az emberek, mi sem maradtunk 17 óránál tovább. Pedig Thunder említett valami bulit, ami miatt csak másnap megy haza, de aztán csak jött velünk. A visszafele vonatot már nem értük volna el, így bagszival és Thunderrel hármasban elmentünk a közeli Burger Kingbe, enni egyet. Bagszival elfeleztünk egy dupla Whopper menüt, Thunder meg valami extra hot Whopper cuccot vett. Jó erős is volt neki. Aztán elsétáltunk a vasútállomásra, bagszi és Thunder megvették a jegyet maguknak, majd mentünk a vonathoz. A vonaton még elővette bagszi a Switch-et. és a kijelzőjén játszottunk hárman Mario Kart 8-at. Egész jól lett volna látható a játék, ha nem sütött volna oda a Nap. Megállapítottunk, hogy "Light Blue Shy Guy" neve férjezett név kb. olyan hangzása van, mint például a "Kovácsné Nagy Éva"-nak. Nem ismerek semmi ilyesmi nevű egyént, úgyhogy ha valakit tényleg így hívnak, az egyezés a véletlen műve. Bagszi leszállt Orosházán, mi pedig Thunderrel megbeszéltük, hogyan lehetne láthatóbbá tenni a Nintendós tevékenységemet. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak nekem lesz az, mert eléggé Facebook-ellenes vagyok. De be kell látni, hogy ha azt szeretném, hogy akár a nemrég újraindult Mariós oldalnak is nagyobb hírverése legyen, akár ennek a blognak, komolyabban jelen kell lenni FB-n. A koncepciót kigondolom magamban, és remélem, hogy a jövőben nagyobb szerephez juthatok, mint eddig. Annak meg nagyon örülök, hogy egyre inkább vásárlásra inspirál a Switch, mert érzem az "újkori" Nintendós életérzést. Érzem azt, hogy jó a Nintendós jelenben lenni, és erről az időről is mint dicső korszak fogunk emlékezni. Ezt a találkozók, és a közös Mario Kart 8 Deluxe játékok is megerősítik. És az az érdekes, hogy nálunk is jól fogy a Switch. Békéscsabán a Media Markt-ban egy hete 4 Switch konzol volt (2 szürke és 2 piros-kék), most szombatra már csak 1 maradt. Ha egy olyan városban is veszik a Nintendo konzolját, ahol a cégnek szinte semmi hírneve nem volt a videojátékosok körében, az azért nagyon jót jelent. Hovatovább fényes jövőt.

Szólj hozzá!