2013. május 03. 20:52 - supermario4ever

Két új játékteszt

Mivel a héten két olyan játék jelent meg Nintendo 3DS Virtual Console-ra, melyekkel volt szerencsém korábban komolyabban is foglalkozni, ezért úgy döntöttem, hogy írok róluk tesztet:

Ice Climber
Mario & Yoshi

Olvassátok, mert én írtam. És ha én írtam, az garancia arra, hogy menőség lett.

 

Szólj hozzá!
2013. május 01. 17:25 - supermario4ever

Ice Climber

IClogoNES megjelenés
Japán: 1985. január 30.
Amerika: 1985. október
Európa: 1986. szeptember 1.

Wii Virtual Console megjelenés
Japán: 2007. január 16.
Amerika: 2007. február 12.
Európa: 2007. március 15.

3DS Virtual Console megjelenés
Japán: 2011. szeptember 1. (Ambassadoroknak) 2012. július 4. (Mindenkinek)
Amerika: 2011. szeptember 1. (Ambassadoroknak) 2013. január 31. (Mindenkinek)
Európa: 2011. szeptember 1. (Ambassadoroknak) 2013. május 2. (Mindenkinek)

Wii U Virtual Console megjelenés
Japán: 2013. április 27.
Amerika: 2013. április 26.
Európa: 2013. április 27.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Platform
Játékmód: 1-2 játékos
Ára:
Wii: 500 pont
3DS: £4.49 / €4.99
Wii U: £3.49 / €4.99

Platform:

3ds_vc_logo

A Nintendo már a NES megjelenése előtt is aktív volt a videojátékok terén, alaposan ki akarták ismerni a piacot, mire konzoljukkal komolyabban betörnek a piacra. Ezekben az időkben csak rövid, szinte néhány kilobyte-os játékkal jöttek ki, elsődleges céljuk az volt, hogy a technikai korlátok ellenére a lehető legtartalmasabb játékot készítsék el. Ez többségében sikerült is, bár néhány azokban az időkben megjelent játék esetében igencsak elgondolkodtató, hogy ezt mégis hogy gondolták, de szerencsére az Ice Climber nem ilyen.

gfs_35788_2_3Az, hogy annak idején mennyire volt híres, azt nem tudom, de azt igen, hogy egy jónéhányan játszottunk vele az elmúlt években. Valaki a Super Smash Bros. Brawl hatására (hiszen a két főhős játszható karakter), valaki csak mert gyűjti a Nintendo játékokat, azok tudják, hogy ez nem maradhat ki. Kicsit azért rossz tudomásul venni, hogy ez a játék nem élt meg semmilyen folytatást, pedig lehetne mit kihozni az ötletből. De miről is van szó? Valahol az Északi sark környékén járunk, két főhősünk Popo és Nana expedícióra indul, melynek keretén belül 32 hegyet másznak meg.

Hőseink kezében egy-egy kalapács van, azzal kell a jeget törni, és egyre feljebb jutni. Persze a játékban ellenségek is vannak, akik akadályoznak minket. Jelen van például a jegesmedve, vagy Topi, aki mindig befedi az általunk képzett lyukat, de ugyanígy ártó szándékkal van jelen Nitpicker, a madár, aki folyton körülöttünk repked. Természetesen mindenkit meg lehet ölni a kalapáccsal. A cél, hogy feljussunk a hegy tetejére. Amint felülre kerülünk, kapunk egy időlimitet, mely alatt a bónusz tárgyakat be lehet gyűjteni. Akkor ér véget a játék, ha elkaptunk a hegy fölött repkedő Condor, a madár lábát, valamint, ha lejár az idő. Ekkor hősünk sírva veszi tudomásul, hogy a végső bónusz pontot nem kapja meg, tovább ekkor is mehetünk, hiszen alapból meg van nyitva mind a 32 hegy, ott kezdünk, ahol jól esik. gfs_35788_2_14De magasan ajánlott a legelejétől kezdeni, ugyanis nem könnyű a játék. Nemcsak az ellenségek, hanem karakterünk fejletlen mozgása miatt is. Például ugrás közben nem lehet irányt váltani, ami azért veszélyes, mert így nehezebb kikerülni az ellenségeket. Ugyanígy, ha állásból ugrunk, közben nem lehet oldalra vinni hősünket, ami azért rossz, mert így jobban ki kell vájni a felettünk levő jégtömböt, hogy keresztbe is átférjünk rajta. Azt nem gondolom, hogy ez azért van, mert nem voltak meg a technikai adottságok, hiszen az egy évvel később megjelent Super Mario Bros.-ban ezt nagyszerűen megcsinálták, ahogy emlékeim szerint a Mario Bros.-ban sem okoz ez különösebb gondot. Inkább csak nehezíteni akarták a játékot. Ezért érdemes az elsőtől kezdeni, hogy megszokjuk a furcsa irányítást. A játékot persze könnyebb, ha ketten játszunk, amire persze van lehetőség. Ekkor az első játékot Popót irányítja, míg a második Nanát.

gfs_84765_2_1De az ellenségeknek is köszönhetően biztosan nem fogunk unatkozni. A grafika rendben van, amennyire kidolgozottnak kell lenni egy ilyen játéknak, annyit dolgoztak rajta, kellőképpen felismerhetők. Ja, és elfeledkeztem a zuhanó cseppkövekről, természetesen azok is életveszélyesek. Az irányítás nehézségeiről már beszéltem, amúgy az alapok egyszerűek: A-gomb az ugrás, egyúttal kalapácsát is használja hősünk. A B-gombbal a földön tudunk ütni szerszámunkkal, így megsebezve az ellenfeleket. A szavatosságról gondoskodik a nehézség, de azért a 32 hegy sem épp egy Donkey Kong-rövidségű játékról árulkodik. Épp csak néhány zene, ahogy ezekben az időkben, ami érdekes, hogy a pálya zenéje halk, nem tudni, hogy miért. A síró hangeffekt engem személy szerint nevetésre ingerel. Az pedig emberfüggő, hogy ki érez rá a hangulatára.

Nem ajánlatos a játékot csak azért elővenni, mert szerettük a Super Smash Bros. szériából a két karaktert, a nehézsége miatt ez jóval többet kíván. Akik nincsenek hozzászokva a régi játékok nehézségéhez, azok valószínűleg pár perc múlva le fogják tenni ezt a produktumot, mivel nem sok motiválóerőt tudok elképzelni, mely arra sarkall, hogy vigyük végig a játékot, de akik szeretik az igazi kihívásokat, azok ebben a játékban megtalálják a számításukat.

gfs_35788_1_1Grafika: 7/10
Játszhatóság: 6/10
Szavatosság: 9/10
Kihívás 10/10
Zene / Hang: 6/10
Hangulat: 5/10

+ Kellően tartalmas
+ Nagyon nehéz már az első hegyeket is megmászni
+ Kidolgozott karakterek
- Nehézkes irányítás
- Nincs nagyon, ami további játékra inspirálna.

66%

Címkék: teszt Ice Climber
1 komment
2007. január 18. 19:08 - supermario4ever

A jégszállítmány megérkezett!

Még hétfőn! Hogy mit értek ez alatt? Az Ice Climbert NES-re. Imádom ezt a játékot, annyira élvezem! Már írtam korábban, hogy miért jó. De így, hogy most már nekem is megvan, sokkal jobban élvezem. Meg a Donkey Kong is megvan NES-re. Bizony, az első Mario játék 1981-ből. Annyira viccesnek tartom, hogy Mario lépteinek is hangja van, nemhogy az ugrásának, ami nagyon nevetséges. A 3 pálya elsőre nehéznek tűnik, de nem kell megijedni. A játék 1981-es, és még nagyon kiszámítható a karakterek mondása, ezért, ha jól megfigyeled, nem olyan nehéz. Én tanácsolom, hogy aki teheti, az gyűjtse be a régi játékokat, mert igazi ritkaságok, és tényleg megéri. Én az Ice Climberrel úgy éreztem magam, mintha a régmúlt időkben járnék. Én, aki 20 éves vagyok, még át tudom érezni néhanapján, hogy milyen volt a '90-es évek elején lenni. Az Ice Climbernél maradva, az ugrás nagyon nehéz, hogy jó helyre ugorj, nagyon rá kell érezni a játékra. De a sírásukat soha nem fogom elfelejteni, az is a vicces kategóriába tartozik :-D

Ne feledjétek Popo és Nana (Ice Climber) rulez ;-)

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Címkék: Ice Climber
Szólj hozzá!
2007. január 01. 21:05 - supermario4ever

Boldog új évet mindenkinek!

Remélem, mindenkinek jó volt a szilvesztere. Én itthon voltam, és Krisi is itt volt, meg az unokatestvérem, Kailniris. Nagyon jókat játszottunk hármasban. Volt Super Smash Bros. Melee, Mario Party 6, Mario Kart: Double Dash!!, Kirby Air Ride, meg Mario Kart DS. Érdekes, valahogy arra számítottam, hogy kettesben nem annyira élvezetes a Mario Kart DS, de nagyon kellemesen csalódtam. Ugyanolyan jó, mint nyolcan, sőt még egyjátékos módban is fantasztikus. Egy ilyen játékra szokták azt mondani, hogy tökéletes? Nagyon-nagyon jó az egész, egyszerűen tényleg, letehetetlen. Mivel Kailnirisnek nincs DS-e, ezért csak ketten tudtunk Mario Kartozni DS-en. Volt Super Smash Bros. Melee is, amit a korábban elmondott okok miatt nem élveztem.Tényleg nem lehet olyan ember ellen élvezetesen játszani, akiről tudod, hogy sokkal jobb nálad (remélem nem félreérthető :$) De Krisi csak akkor gyenge, amikor Ganondorffal van. A többiekkel laposra vert minket. Ezután jött a Mario Party 6, amit mikrofonon játszottunk, erről is írtam korábban, hogy miért nem élvezem. És most is fenntartom azon álláspontomat, hogy nem bírom a szórakozásnak eme módját. Aztán játszottunk egy kicsit a Kirby Air Ride-dal, amivel meg az volt a baj, hogy a TV-m kicsi, és maga a jármű meg hihetetlen gyors, tehát a kép nagyon gyorsan változik, emiatt nagyon kicsi kép nagyon rosszul látszódott. Ezért nem tudtunk vele sokat játszani. A Mario Kart: Double Dash!!-sal jót játszotunk, de itt meg pont a Super Smash Bros. Melee ellenkezője érvényesül. Tehát ebben a játékban meg én vagyok a jobb, és emiatt volt kevésbé élvezhető. Ez egy ilyen problémás szilveszter volt, de jól éreztük magunkat :-D Élveztük egymás társaságát, és azt hiszem, hogy ez a lényeg. Aztán Kirby's Fun Pakeztünk, ketten. Na végre egy olyan játék, amit felhőtlenül élveztünk :-D. Egész éjfélig játszottunk. Aztán amikor ránk jött az éjfél, én nyitottam ki a pezsgőt (életemben először sikerült, nekem, aki még a pezsgő durranásától is halálosan fél, nehogy megijedjen :-D), és boldog új évet kívántunk egymásnak. A Krisi elővett egy ősrégi NES játékot, amit ő hozott, Ice Climber a címe. Valami hihetetlen jó a játék. Egyszerű és élvezetes. Olyan, hogy fölötted levő jégsort kell kiütni, hogy feljebb juss, és a legtetején meg kell fogni a madár lábát. Nagyon jó. És nagyon viccesen jön le, az, amikor kiütnéd a feletted álló jeget, és pont a szakadékba esel. Meg a végén annyira nevetséges Popo és Nana (alias Ice Climber) sírása. Olyan hangjuk van, mintha valami nyálkás izé a földre pottyanna. A játékon nagyon látszik, hogy 1984-ben adták ki, és a zene is annyira azokat az időket hozza vissza. Nagyon jó a játék. Meg aztán elővette Krisi a régi, 1983-as Mario Bros-t, ahol csövekből jönnek ki az ellenségek, mint pl. rák, tüskés, méh és a teknős. És alulról fel kell ütni őket, ekkor fejreállnak, és odamenni, és elrúgni őket. Ez is amennyire egyszerű, annyira élvezetes. És ezen játékokkal való játszás közben jöttem rá, hogy 1985-ben milyen nagy szó volt a Super Mario Bros. Aztán még Mario Kart DS-eztünk multiban, aztán egy olyan 3 óra fele elfáradtunk, és lefeküdtünk aludni. Krisi egész délig aludt, utána ő érdeklődéssel nézegette a régi 576 KByte újságokat, egy kicsit Mario Kart DS-eztünk, és aztán kikísértem az állomásra, hazament. Hát ennyi volt, és nagyon jó volt ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Szólj hozzá!
2006. november 03. 09:39 - supermario4ever

Őszi szünet

Vajon mire képes egy supermario4ever és egy Krisi, ha reakcióba lépnek egymással? Talán még a Földet is elmozdítanánk a helyről. De egy biztos: Nintendóban együtt legyőzhetetlenek vagyunk, az biztos ;-) Bizonyítottuk ezt azalatt a 2 nap alatt, amíg nálam volt. Ő is hozott magával egy-két nagyon menö játékot. Amit a leginkább kiemelnék, az a Paper Mario Nintendo 64-re. Ilyen játékot, hogy még nézni is élvezet legyen, nagyon rég találkoztam. Az egész Paper Mario-világ nagyon megfogott engem. Az az aranyos grafika. Tényleg olyan, mintha papírból vágták volna ki az egészet. És hogy ez az állítás még igazabbnak tűnjön, bizonyos grafikai elemeket celluxszal ragasztották össze :-D De mivel Krisi már a játék végén járt, ezért nem láttam sokat belőle, de amit láttam, az meggyőzött, hogy igen. Ez a játék kell nekem. Én is kipróbáltam egy pár perc erejéig, és nagyon élveztem. Nézegetem manapság az eBayen, elég drága egy Paper Mario N64-re. Volt még Mario Party 6 is. A Mic. mode nagyon jól elszórakoztott minket. Tényleg nagyon vicces, hogy félreérti (vagy nem érti) a gép, amit mondunk a mikrofonba. Bár, hogy őszinte legyek, én azt nem tartom szórakozásnak, hogy össze-vissza beszélünk a mikrofonba, engem idegesít. De úgy voltam vele, hogy ha Krisit ez szórakoztatja, akkor csinálja. Én normálisan beszéltem a mikrofonba, nem mintha megértette volna, hogy miket mondok :-D Meg a Super Smash Bros. Melee, hát persze. Talán Krisi a legmenöbb azok közül, akiket láttam Super Smash Bros. Melee-zni. Megvan mind az 51 Eventje, és még Kailnirisszel se tudtuk közösem legyőzni Krisit. Azt hiszem ennyi elég, hogy bemutassam, hogy Krisi mennyit is tud ^^ Meg N64-en is Super Smash Brosoztunk. Az közel se annyira jó, mint a GC-s. Grafikailag sem, meg a karakterek hangjai. Nem olyanok, amilyet megszokhattunk. De grafikailag tényleg nagyon csúnya. A hordók ötszögletűek, a karakterek hihetetlen szögletesek, de a háttér a szép. Gondolom ez a grafikai hiba elsősorban a sokféle-fajta mozgásnak közönhető. Meg amit hiányolok az, hogy kevés titkos karakter és pálya van benne. Szám szerint 4 titkos karakter, és 1 titkos pálya :-D De alapból ez se rossz játék. Meg a Mario Party 1. része, az, ami derültséget okozott nekünk. Imádom megszivatni Krisit >:-) A Yoshis pályán mentünk, nagyon menö. Meg még a NES-re, és az SNES-re is szakítottunk időt. Kipróbáltam az Ice Climber-t, a Duck Huntot, és SNES-re a F-Zero-t. Egyre több játékba leszek szerelmes, ezek mind fantasztikusak :-D A Donkey Kong-ról és a Mario Bros-ról már írtam korábban, hogy miért menö. Meg még a Game Boyos Kirbyket is kipróbáltam. Ugyanaz az élvezetes játékmenet jellemző ezekre a játékokra is, mint a NES-es Kirby's Adventure-re és az SNES-es Kirby's Fun Pakre. Meg szerettem volna kipróbálni sok pokés játékot, mert Krisi elhozta az összeset. Ugyanis ezután mi pénteken a Pokéconra mentünk Pestre (hirdetve volt). Csak sajnos ezekre már nem maradt. De jó volt. Krisivel tényleg jó játszani. Több helyen is olvastam, hogy nem tetszik nekik az ő nyers stílusa, meg egoistának tartják. De aki megismeri az ő valódi énjét, az rájön, hogy igaz barát.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása