2018. július 12. 12:34 - supermario4ever

Nintendo 64 Sound Series #1 - Super Mario 64 Original Soundtrack

super_mario_64_original_soundtrack.jpg

Megjelenés: 1996. július 19.
Kiadó: Pony Canyon
PCCG-00357
Ár: ¥2.500

Zeneszerző: Kondo Koji (近藤浩治)

  1. "It's me, Mario!" (「マリオだよ」; "Mario Dayo") 0:04
  2. Title theme (タイトル; Title) 3:31
  3. Peach's Message (ピーチのメッセージ; Peach no Message) 0:09
  4. Opening (オープニング) 0:35
  5. Super Mario 64 Main Theme (メインテーマ; Main Theme) 2:22
  6. Slider (スライダー) 2:50
  7. Castle (ピーチのお城; Peach no Oshiro) 2:00
  8. Looping Steps (無限階段; Mugen Kaidan) 0:28
  9. Water (ウォーターランド; Water Land) 3:06
  10. Fire Bubble (ファイアーバブル) 2:44
  11. Snow Mountain (さむいさむいマウンテン; Samui Samui Mountain) 2:58
  12. Haunted House (テレサのホラーハウス; Teresa no Horror House) 3:06
  13. Merry-Go-Round (メリーゴーランド) 1:01
  14. Cave Dungeon (どうくつ; Doukutsu) 3:46
  15. Pakkun Flower's Lullaby (パックンフラワーの子守歌; Pakkun Flower no Komori Uta) 2:19
  16. Powerful Mario (無敵マリオ; Muteki Mario) 0:55
  17. Metallic Mario (メタルマリオ; Metal Mario) 0:55
  18. File Select (ファイルセレクト) 0:44
  19. Correct Solution (謎解き正解音; Nazotoki Seikaion) 0:06
  20. Toad's Message (キノピオのメッセージ; Kinopio no Message) 0:06
  21. Power Star (パワースター出現; Power Star Shutsugen) 0:09
  22. Race Fanfare (レースファンファーレ) 0:06
  23. Star Catch Fanfare (パワースターキャッチ; Power Star Catch) 0:05
  24. Game Start (ゲームスタート) 0:05
  25. Course Clear (コースクリア) 0:07
  26. Game Over (ゲームオーバー) 0:17
  27. Stage Boss (中ボス; Chuu Boss) 1:21
  28. Bowser's Message (クッパのメッセージ; Koopa no Message) 0:06
  29. Bowser's Road (クッパへの道; Koopa he no Michi) 2:11
  30. Bowser's Theme (クッパのテーマ; Koopa no Theme) 2:30
  31. Bowser Clear (クッパクリアファンファーレ; Koopa Clear Fanfare) 0:06
  32. Ultimate Bowser (クッパ3号; Koopa 3-gou) 2:51
  33. Ultimate Bowser Clear (クッパ3号クリア; Koopa 3-gou Clear) 0:28
  34. Ending (エンディング) 1:17
  35. Staff Roll (スタッフロール) 3:27
  36. Pakkun Flower's Lullaby (Bonus Track) (パックンフラワーの子守歌(ボーナストラック); Pakkun no Komori Uta (Bonus Track) 2:23

Összidő: 51:14

A hivatalos angol fordítás mellett ott van az eredeti japán cím, mellette a romaji átirat. Csak azok mellé írtam a romaji átiratot, melynek japán címe nem egyezik meg az angol címmel. Ahol katakanával van írva a cím, és annak olvasata megegyezik az angol címmel, ott nem írtam semmit. Sokan csinálják úgy, hogy a katakana írást úgy romanizálják, ahogy a japánok olvassák. Példának ott van az opening, melyhez nem írtam semmit. Azt például katakana alapján "oopuningu"-nek olvassák a japánok, és vannak, akik így is írják romajival. Én ennek nem vagyok a híve. Mindig, amikor karaokét csinálok egy japán dalból, és találok ilyen katakanából romanizált angol szót, mindig átírom az eredeti angol szóra... már ha ki tudom találni, de az esetek döntő többségében ez megy. Így maradtam itt is az angol szavaknál. Ugyanígy a japán neveket is keleti sorrendben írom. Azért is terjedt a legnevesebb Nintendo zeneszerzőjének a neve is mint "Koji Kondo", mert ez a nyugati sorrend, mely az amerikaiaktól származik. De a keleti sorrend ugyanaz, mint nálunk, mindezek mellett azt mondom, hogy ez is tisztelet a japán előadók felé, ha meghagyom a nevüket az eredeti sorrendben.

Maga a zene örök klasszikus, és nagyon jó dolog, hogy kijött CD-n is. A CD-n az egyes pályák zenéi minden változatban hallhatók. Ha emlékszünk például a vizes pályára (Jolly Roger Bay, igazatok van, legyünk szakszerűek), akkor módosul a zene, ha vízben vagyunk, vagy bent a kis barlangban. Mind a három változat hallható, amiről azt gondolom, hogy mindenképp jó dolog, színesíti az albumot. Nagyon-nagyon szeretem a Super Mario 64 zenéjét, egyike azon játékoknak, melyet már csak a zenéje miatt is érdemes játszani. Viszont az igazat megvallva nagyon hallgatni nem szeretem, mert amikor először játszottam végig a játékot, én elsírtam magam a végefőcím zenéjén, annyira tetszett. Idealizált világot "ábrázol" a zene, olyan, mintha minden rossz forrása csakis Bowser lenne, és ha őt legyőztük, akkor Hercegnő kiszabadul, eléri a Gomba Királyságot a béke és mindenki gondtalanul és boldogan éli a maga világát. Ezt a képet idealizálja a zene, ez az érzés nagyon erősen átjön, ezért hat meg. Az biztos, hogy önmagában a zene is nagyon sokat hozzájárul a játék 100% közeli mivoltához, és csak a zenét is élmény - és valljuk be, nosztalgikus - hallgatni. Úgyhogy ajánlom mindenkinek.

Szólj hozzá!
2012. április 12. 19:13 - supermario4ever

Születésnapi csomag

Ugyan csak szombaton lesz a születésnapom, de összeválogattam magamnak egy kisebb-nagyobb csomagot:

A két Nintendós újságot tegnap kaptam anyámtól. Most is tele van érdekes és jó cikkekkel, viszont meglep, hogy a Nintendo Gamer-hez nem járt ajándék, pedig azt agyon szokták nyomni apróságokkal. Ennek köszönhetően 49p-vel csökkent az ára, most már £4.50. Az Official nintendo Magazine mellé egy poszterfüzet járt, 8 poszter van benne, ebből természetesen csak 4 használható fel egyszerre.

A Macskarisztokraták DVD-t az Europark Saturnban vettem 1.699 forintért. Mivel gyerekkorom nagy kedvence, ezért megért annyit. Egyszer láttam tavaly a rajzfilmet, de előtte utoljára szerintem csak 1996-ban. Érdekes is ennyi év után újranézni. Ugyanannyira szeretem, de több dolgot vettem észre. Például akkoriban a rajzolási stílus egyáltalán nem tűnt fel, de most totál meglep, hogy nem újították fel digitálisan, amikor 1993-ban kiadták videokazettán, mint a 101 Kiskutyát később, amikor megjelent újra. És érdekes, hogy pont a régi verziót láttam nemrég a 101 kiskutyából, az 1961-eset. A Macskarisztokraták 1970-es, de totál ugyanaz a rajzstílus, még kevés benne a számítógépes munka. És az a helyzet, hogy így DVD-n nem mutat annyira szépen. Szerintem ráfért volna egy ráncfelvarrás, digitálisan teljesen felújítani a rajzot, én örültem volna. Az Aladdin is nagyon szép így felújítva. Utánanéztem annak is, hogy ment-e 1971 környékén a magyar mozikban, de erről nem látok információt, így élek a gyanúperrel, hogy mi, magyarok, csak videokazettán láthattuk először, ugyanis arról sem olvastam, hogy esetleg a '90-es évek elején ment-e a mozikban. Hát így nem csoda, hogy nem sokan emlékeznek rá. Azt azért el kell ismerjem, hogy a macskák iránti végtelen rajongásomnak köszönhetően szerettem meg ennyire a rajzfilmet, és ha akkoriban nem láttam legalább 20×, akkor egyszer sem. Már akkoriban is nagyon szerettem Kassai Ilona hangját (A Madam-é). A rajzstílus mellett még magán a külsőségeken is elcsodálkoztam. Ugyanis akkoriban annak ellenére, hogy elég korán képbe kerültem az évszámok terén, nem sokat mondott nekem az, hogy 1910-ben játszódik a történet. Most meg teljesen rácsodálkoztam az utcákra, mennyire más hangulatuk volt, és a villára, hogy nézett ki, amiben a macskák laktak. Egyébként nekem a kismacskák közül mindig is Berlioz volt a személyes kedvenc, mostani fejjel is ő a legszimpatikusabb. Az Arpeggiónak is most néztem utána, hogy mi az. Ami még meglepett, hogy Thomas O'Pamacska kóbor barátai egy-egy országról vannak elnevezve. És volt egy macska, amelyik iszonyúan csúnyán nézett ki, nagyon utáltam ránézni, most meg nevetek magamon, mert ő volt a kínai macska. Nem Kínából származó macskát kell elképzelni, hanem egy kicsi, ferde szeműt, egyébként sziámi-féleség. Nos, igen, töredelmesen be kell, hogy valljam, hogy koránt sem voltam egész életemben ennyire ázsia-barát, mint most. Hát régen, amikor én is nézegettem a híradót, és amikor Kína, vagy Japán volt, akkor mindig eltakartam a szemem, mert nem értettem, hogy miért olyan csúnya, kicsi azoknak az embereknek a szeme, és hogy miért olyan nyomott az arcuk, és miért lelapult a hajuk. Persze, nem kellett sok, hogy megbarátkozzak a külsejükkel, most meg... Oda vágyok, hát ne vicceljetek. Az már csak hab a tortán, akkor volt sikeres a Jó reggelt Vietnam című film, és én akkoriban azt hittem, hogy Vietnam valahol Közel-Keleten van, Irán környékén. Csak amikor később komolyan nézegettem a térképeket, és az Ázsia térképnél szembesültem, hogy hol is van valójában. A Macskarisztokratákra visszatérve, az is most tűnt fel, hogy George VénKujon hangja Kenderesi Tibor volt. Igen, a közkedvelt Dagobert bácsi, és Zseniális teknős hang, sajnos nemrég távozott el közülünk. :( Szóval most is nagyon jó volt nézni a rajzfilmet, nem bántam meg, hogy megvettem a DVD-t. Ha realista lennék, igazat adnék azoknak, akik azt sérelmeznék, hogy nincsenek benne akkora dramaturgiai hatások, mint például az Aladdinban, vagy az Oroszlánkirályban, ennek fényében érthető, hogy nem lett annyira sikeres, viszont az mégis furcsa, hogy kb. 20 éve úgy kiadták videokazettán, hogy nem ment előtte moziban.

Tegnap találkoztam Kumitével, vásároltam nála is. Először csak a Game Boy Coloros Wario Land II, és a Game Boy Advance-es Donkey Kong Country 3-ban egyeztünk meg, aztán meglepetésképp elhozta nekem a Super Mario Land dobozát. Én rááldoztam az 1000 forintot, ez akkora ritkaság, és kincs, hogy az első kiadása a doboznak, nem a piros keretes, valami Nintendo Choice-os (már akkoriban is megjelölték az 1 millió+ eladású játékokat, és új köntösben jelentek meg), úgyhogy jöhetett. A két játék meg kellemes, a Donkey Kong Country 3-at, tegnap este, amikor kipróbáltam, szabályosan kerestem, hogy merre ell egyáltalán elkezdeni. O_O Nem esett le, hogy a hajóval kell menni, és hogy egyáltalán csak hajóval lehet elérni az első világot. Nekem már most gameplay videó kellett, mi lesz majd később? O_O Az mindenképp könnyebbség, hogy bárhol, bármikor lehet menteni, de mintha a játék egyébként is könnyebb lenne. A Wario Land II-t épp, csak elkezdtem, nekem egy kicsit furcsának tűnt. Lehet, hogy én várok túl sokat Wariótól, mert ő ugye az a végtelenül vicces, bolondos karakter, akit sokan szeretünk, az elején még nem nagyon akart kialakulni. Hátha később.

Ma voltam a Play Maniában, ugyanis volt 3 SNES kazetta, amit kinéztem magamnak korábban, ma ebből kettőre szert tettem: Oroszlánkirály és a Dzsungel Könyve. Még a Street Fighter 2-t néztem ki magamnak, de már elvitték, viszont a Hupikék Törpikék is jó játék, ezért megvettem. Az Oroszlánkirály felirata bár német, de maga a játék angol, ezt ott nem tudták, ezért 1.500 forintért adták, míg a másik kettő 2.500 forint volt, mert azok angolok. A három együtt, bár 6.500 volt, de odaadták 6.000 forintért. Mivel az Oroszlánkirályt - ahogy korábban írtam - már a Virgin csinálta SNES-re is, ezért mindenben megegyezik a PC verzióval. Sokat játszottam azzal suliban, és nem emlékszem arra, hogy valaha is túl tudtam jutni a 2. pályán, most sem ment. Az a rész, amikor Szimba mindenféle állatok között futkos a rajzfilmben. Ez az, amikor dobálnak minket a majmok, a zsiráfok fején járunk orrszarvú felkap minket, és struccon utazunk. És a struccos résznél nem tudtam soha továbbjutni, és most is sokszor meghaltam ott, ahol kétszer kellett ugrani. A kivitelezése világos, de nem értettem, hogy Szimba mibe akad be, ami a halálát okozza. Muszáj voltam erről is videót. Ja, hogy később kell ugrani. De utána sem jutottam sokáig, mert most meg azon vagyok fennakadva, hogy miért nem fogja meg a vizilovak farkát? Ott is meghaltam vagy 20×. A játékban egyébként kétszer lehet újrakezdeni, és egyszer 9 élet áll rendelkezésre. Az oroszlán is macska... De nagyon aranyos játék, élmény játszani vele. A Dzsungel Könyvét soha nem láttam, de érdekel. Így a játék nem is volt akkora hatással rám, aranyos ugrálós, el lehet játszogatni vele. Kicsit sötét a kép, és nehéz látni, hogy mi hol van. A Hupikék Törpikékkel játszottam régen, az tetszett nekem. Most is jó játék, bár az első pálya elég érdekes, hogy a törpék az ellenfelek, de az utána levő erdő már sokkal érdekesebb. Majd ezt is végigjátszom.

Úgyhogy most ennyi, de még nincs vége, remélem, hogy a MondoConon találok The Legend of Zelda: Ocarina of Time part 2 mangát. És a jegyet is megvettem magamnak a SakuraZakában. Van még nekik jónéhány, úgyhogy aki még szeretné megvenni, egyáltalán nincs lemaradva.

2 komment
2011. augusztus 25. 18:36 - supermario4ever

Őrült japán találmányok

Persze pozitív értelemben gondolom az őrült szót, hiszen a japánok köztudottan mindig is a praktikusságra törekedtek. Van néhány csodakütyü, amik szerintem nagyon ötletesek, nem is értem, hogy miért nem szabadalmaztatták világszerte. Persze eddig sem tétlenkedtek, hiszen nekik köszönjük az audio-kazettát (lehet, hogy a mai kisgyerekek, azt sem tudják már, hogy mi az. o_O), a hordozható lejátszókat, a Suzukit, és nem utolsó sorban a Nintendót, valamint a karaokét, mint szórakozást.

Az 576 KByte 2000-ben bemutatott egy pár olyan japán találmányt, melyek lehet, hogy nem tűnnek olyan nagynak, viszont, ha belegondolunk, rendkívül praktikusak. Hat darabot mutattak be, ezekről fogok írni. A képek az 576 KByte DVD-jéből lesznek, onnan print screen-eltem a képeket. Lássuk őket:

Vajazó stift A szokásos reggeli általában vajas kenyér szokott lenni tejjel. A tejjel, és a kenyérrel még csak nem is lenne gond, ám iszonyatos háborúkat lehetne folytatni a vajjal, köszönhetően, hogy reggelre szinte megfagy a hűtőben, és mire megkenjük a kenyérre. De ennek egyszer-s-mindenkorra vége, köszönhetően a japán elmének, hiszen itt a vajazó stift. Ez a szerkezet leginkább az általános iskolában közkedvelt ragasztókhoz hasonlít külsőre, ám ezzel nem papírokat kell ragasztani, hanem, ha megkenjük kenyérre, minden kínszenvedés nélkül kész a vajas kenyér! Kis méretének köszönhetően bárhova magunkkal vihetjük, hiszen mi sem szebb dolog a természetben reggelizni. Koleszterinszegény étrendet követőknek light változatban is elérhető.

Ramen mini-ventillátor Még az áltagember számára is köztudott, hogy Japánban alapvető étel a ramen, mely a japán tésztaleves. Közkedvelt, mert rendkívül gyorsan elkészül, és azonnal fogyasztható. Rengeteg Ramen-stand van Japánban, ahova az ember bemegy, szerény összegért megeszik egy tál rament, és már megy is tovább. Csakhogy a ramen nem feltétlen gondolja úgy, hogy őt meg kéne enni, és hőmérsékletével kemény lázadást indít ellenünk. Ám ezen fellángolásokat mostantól könnyen visszaverhetjük, hiszen Japánban közkedvelt az evőpálcikára felszerelt mini-ventillátor, mellyel azonnal ehető hőmérsékletre hűl a tészta. Túl jól dolgozott a ventillátor? Sebaj, ugyanis az evőpálcika tetején található fekete hosszúkás valami nem más, mint egy fűtőszál. Ha hideg lett a tészta, azonnal visszamelegíti. Csak nehogy oda-vissza játszma legyen a ramen-evésből.

Férfi-szoptató Legalábbis jobb szó nem jutott eszembe erről a találmányról. Japánban a nőknek sokáig nem vol egyenjogúságuk a férfiakkal szemben, ám az utolsó 1-2 évtizedben a sziget-országban óriási mértéket öltő munkamánia és karrierista látásmód a nőket is rabul ejtette, olyannyira, hogy sokszor a saját gyerekükre sincs idejük. Ennek pszichés következményeit ne firtassuk, viszont minden érmének két oldala van, és a pozitív oldalát mi, férfiak élvezhetjük! Bár a szülés élményét még nem találták fel nekünk, de szoptatni már tudunk a képen látható szerkezettel. Ez egy mell-alakú anyatej-tároló, szoptató-szerkezet. A különös alakja révén érdemesebb inkább titokban csinálni, állítom, hogy metrón, vagy vonaton igencsak ferde szemmel néznének ránk, ha elkezdenénk szoptatni csemeténket, de tény, hogy az apaság új szintjéhez érkezett!

Csepegtető-tölcsér Előzőkben a férfiak voltak fókuszban, ám legyen az ember legyen akár férfi, akár nő, egyvalamire mindenki kivétel nélkül vigyáz: A szemére. Bizonyos szembetegségeket azonban nem lehet elkerülni, óhatatlanul szükségünk van szemcseppre. Ismerős az érzés, amikor csepegtetnénk a szemünkbe, ám akkor reflex-szerűen becsukjuk a szemünket, és az mindenhova megy, csak szembe nem. Ezt a problémát nagyszerűen orvosolja a csepegtető-tölcsér, mellyel minden találat telitalálat! És mint látható, eme remek találmányt a szemüvegesek is tudják használni. Mindenképp örömteli, hogy bal- és jobbkezes verziója van. Ám vigyázni kell, ha az utcán akarjuk használni, mert ha elered az eső, mert akkor felhígul a szemcsepp.

Esőkabát-esernyő Ha már eső, itt van még egy hasznos találmány, elsősorban nőknek. Amennyiben esti mulatságra megyünk, köztudottan a nők imádnak órákig készülődni a fürdőszobában, ám ha elered az eső, akkor lőttek az estének. Egészen mostanáig, hiszen itt van az esernyő, mely esőkabáttal van ellátva, így hiába a hatalmas monszuneső, vagy tornádó, delikvensünk biztosan védelem alatt marad. Egyetlen hátránya: Teljesen zárt, így bár lehet, hogy teljesen védve van az időjárás viszontagságaitól, de hogy bújik ki belőle? Legalább a sminkje teljesen rendben lesz.

WC-papírzsebkendő Az eső ugye nemcsak nők sminkje ellen indít orvul támadásokat, hanem az immunrendszerünk ellen is. A nátha szükségszerű velejárója az orrnyálkahártya intenzívebb működése, melyet papírzsebkendővel remekül láthatatlanná lehet tenni. De természetesen mikor hagyjuk otthon a zsebkendőnket, ha ne akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, vagy ha viszünk, akkor elégtelen mennyiségűt. És akkor kénytelenek vagyunk a kezünket aktiválni egyéb nem éppen esztétikus módszerekkel. Ám ez már a múlté! Azért tessék megnézni a képet, nátha legyen a talpán, mely elbír ekkora guriga papírzsebkendővel! És ez még nem minden! Találmány több funkciós, ugyanis, ha fordítva viseljük, akkor egyéb biológiai szükségletek elvégzésére is alkalmas.

Hát ennyi lenne. És ha már az 576-ból van, akkor értekeznék egy rövidet a 2000-es korszakról. Azt mondják, hogy a '90-es évek közepe volt az 576 KByte magazin fénykora, és utána kezdett el hanyatlani. A fénykora-részével egyetértek, a mondat második felével nem egészen. Az igaz, hogy nagy változáson esett át a magazin, de szerintem iszonyatosan hangulatos volt. A nagy változás 2000 elejére esett, ugyanis addig a magazin tűzött, 60 oldalas volt, viszont, hogy tartsák az akkori gamer-magazinok trendjét, az újság 100 oldalas lett, és az árát megduplázták. 398 forint volt addig, utána lett 796 Ft. A magazin érezhetően más stílusban kezdett megjelenni, de szerintem sokkal hangulatosabb volt. Bár, hogy problémák vannak, azt már akkor lehetett tudni, hiszen a 2000. júliusi számban több képben mutatták, mekkora halom előző havi 576 KByte-ot küldtek vissza. Kétségtelen, hogy aggodalomra adott okot, de szerintem a szerkesztők kitettek magukért. Én az igazi hanyatlást 2002-től éreztem, amikor szinte havonta cserélődtek a főszerkesztők, az újság arculatán is kb. ekkora lendülettel változtattak, kiült a magazinon, hogy óriási belső viták voltak anno. Aminek meg is lett az eredménye: 2002. decemberi szám volt az utolsó.

Címkék: Japán 576 KByte
Szólj hozzá!
2011. július 30. 21:02 - supermario4ever

ShibuyaCon

A MAT egy mérsékelt sikert követő 2010-es Őszi AnimeCon, és egy meglehetősen jó japán kiállítás után új erőre lelt, és új rendezvénnyel jöttek elő. A Garay üzletházban megrendezett ShibuyaConon szerintem meglepően sokan voltak, és összességében azt lehet mondani (bizonyos embereknek, de erről nemsokára), hogy jó volt.

Én már péntek este elmentem, mert felajánlottam a Wiimet, a New Super Mario Bros. Wii játékot, a NES-es Super Mario Bros. / Duck Hunt játékot, és a NES zappert a konzolrészlegnek segítségül, cserébe járt egy VIP jegy. Már akkor lázasan készülődtek, beszélgettek, jó érzés volt látni őket. Kicsit későn indultam el, ezért félek, hogy már nem fognak beengedni, ezért a 99-es busszal mentem el a Határ úttól a Golgota térig, majd onnan a 24-es villamossal a Keletiig. Visszafele meg a 79-es villamossal a Dózsa György útig, majd metróval a Határ útra.

Szombaton már fél 4-kor felébredtem hajnalban. Azt hittem, hogy nem fogok már visszaaludni, de fél 5-kor csak lefeküdtem, egészen fél 9-ig aludtam. Összekészülődtem, fél 10 fele elindultam. Amior 10.15 fele megérkeztem, már akkor sokan vártak jegyért, de a sor nem ment. Az utolsó napokban kiderült, hogy csak 500 embert engedhetnek be a megígért 1.500 helyett. Úgyhogy nagyon nem ment olajozottan a bejutás. Azt nem gondolnám, hogy a MAT hibája lenne, mert mi érdekük lenne tartani a sort, ha jegyek vannak? Csak saját magukkal szúrnának ki. Mondjuk nekem a VIP jegy miatt nem kellett sorban állni, másik helyen adták azokat, így gyorsan feljutottam. kb. 500-an voltunk fent, de ezen túl még rengetegen várakoztak a jegyre, délutánra szépen lassan el lehetett adni mindet. De azokra gondoltam fentebb, hogy "bizonyos embereknek", akik hamar feljutottak. Mert egész jó volt a ShibuyaCon, legalábbis abból, amit láttam, abból ezt tudom mondani.

A konzol részleget bagszi szervezte, meglehetősen jól sikerült, jó ötlet volt beszervezni retro konzolt, nagy érdeklődés volt rá, még az idősebbek körében is. Nagy volt a szórás egyébként korosztály terén, láttam egy-két érdeklődő nyugdíjast is! Tehát nem tudtam maradni a NANA előadáson végig, mert 11.30-kor volt a Super Mario Bros. verseny. Ahogy írtam, ennek az volt a lényege, hogy az első pályán, aki végigmegy, anélkül, hogy meghal, és a legtöbb pontot gyűjti össze, az nyer. 8-an indultunk, 5-en meghaltak. Csak Krisi, Kristóf és én vittük végig, és én nyertem meg, valami 39.150 ponttal a végén. Krisi ott szúrta el, hogy ahol el lehet lökni a Koopa Troopát, hogy a Goombákért halmozódó pontokat kapjon, az ellenkező irányba lökte el véletlen. Kristóf ügyes volt, csak sok mindent kihagyott. Én meg beszereztem mindent. Az egyetlen izgalmam az volt, hogy meg ne haljak, de túléltem. Jó kis verseny volt, gyorsan lement. Poénos oklevelet kaptam, már csak ezért is megmutatom. A második a Duck Hunt verseny volt, ezen már nem én nyertem. Megnéztem a bagszi által hozott Wiire hackelt Duck Huntot, hát nagyon szép volt. Csak a Wiimote-ot kellett használni, és az A-gombbal kellett lőni, de ami külön poén volt, azok a miniatűr kacsák. Vagy kacsafiókák? Elpoénkodtunk rajta. Pluszba még, hogy ne kelljen megerőltetni magad különösen, célkereszt is volt a képernyőn, hogy tudd hova lőssz. Úgyhogy érdekes volt, de maradtam a NES-es verziónál. Kicsit szervezetlen volt a verseny, bagszinak időközben jutott eszébe, hogy egyáltalán meddig vigyük el az egészet, mert a 100-as szintig elvinni (már ha valaki el tudja), azért eléggé időigényes. Végül úgy döntött, hogy a 20-as szintig kell csak elvinni. Ez is eltartott egy darabig. Én a 12-es szintig jutottam el, valami 204.500 pontot gyűjtöttem össze. A Brawl verseny jó volt, bár nem tudom, hogy oldották meg 14 fő esetében az egyenes kieséses rendszert, én már az első körben kiestem. Sőt, csak hogy tovább halmozzuk az élvezeteket, elsőként játszottam. El is követtem egy nagy hibát, annyira nem is érdekelt az egész. Utána, hogy őszinte legyek, különösebben nem érdekelt a verseny lefolyása, de Ricsi nyert. Még Naruto verseny volt X360-ra. Egyébként 3 Wii volt, 1 NES, 1 X360, 1 PS3, és ha jól tudom 2 vagy 3 PS2. Nos igen, egy Nintendós esetében várható, hogy a Nintendo kerül túlsúlyba. Sokan játszottunk, nagy volt az érdeklődés a konzolok iránt.

Összességében jó volt, amik érdekeltek, azokról jókat tudok mondani. A DDR-ről, vidéki klubok versenyéről szerintem majd mások írnak. A nap végére már nagyon untam magam, ezért is jöttem haza, de hogy bagsziék mennyire elfáradtak a nap végére, az volt még szép. Egy órás alvás után, reggel 6-ra menni szervezni egészen 20 óráig, talán túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy megállás nélkül... Úgyhogy kemény napjuk volt. Hogy jól sikerült-e (látszólag igen, mert szemmel láthatóan sokan voltak), és hogy lesz-e ennek a MAT részéről messzemenően pozitív következménye, az a jövő zenéje, én a legjobbakat remélem nekik. :)

3 komment
2011. május 12. 16:34 - supermario4ever

Japán népmesék és sok minden más

Múlt hét óta lehet kapni a Metropol népek meséi sorozat keretén belül a japán népmesék kötetet. Én megvettem, mert kíváncsi voltam, hogy milyen. Aranyos történetek vannak benne, így a felét elolvasva. Az illusztrációk élethűek. Az ára meglepően kedvező. Már ahhoz képest, hogy az ilyen sorozat-könyvek rendes árai olyan 1500 forint körül mozognak, ez csak 1200 forint volt. Valamint a Mondo magazin májusi számával gazdagítottam magam.

Megvettem magamnak szombatra a MondoCon jegyet, hétfőn nem volt pénz a két naposra, meg mivel a vasárnapi nap rend szerint nem szokott nekem valami jó lenni, ezért nem vettem meg vasárnapra. De félretettem egy kis pénzt arra az esetre, ha a szombati nap nagyon jó lesz. Az biztos, hogy nagyon kíváncsi leszek a karaokésok által szervezett énekversenyre, hogy ez most mennyivel lesz másabb. Én végül nem neveztem, nem jutottam el odáig, hogy hangfelvételt töltsek fel, pedig amikor Tukeinon mondta, hogy egy férfi nevező sincs, örömmel ajánlottam magamat, mint utólagos nevező, de hát a szabály az sajnos szabály. Meg amúgy sem tudom, hogy mit énekeljek, amit szívesen énekelnék: Elvandia Story: Lion no Tsubasa, az meg női dal, azzal megint az utolsók között végeznék, úgy meg nem sok értelme van nevezni, ha borítékolható a helyezésem. Bár elképzelhető, hogy hagyományosban fellépek vele, ha lesz rá idő. Azon vagyok meglepve, hogy baromi kevés idő van hagyományosra. Azt eddig is tudtuk, hogy az énekverseny komolysága miatt, hogy meg lesz kurtítva a hagyományos karaokéra szánt idő. Szombaton lesz rá kb. 5 óra, vasárnap meg 2 és fél óra. És ahogy nagyobb anime rendezvényeken lenni szokás, nagyon sokan jelentkeznek hagyományosra. Nagyon kíváncsi leszek, hogy fognak alakulni az események.

A Wii Fit hatása kezd komolyabban érződni! Na sajnos nem kifejezetten a kilókban, mert azok nagyon lassan mennek le, arról nem is lelkesedve, hogy hétvégén azért sokat ettem, köszönhetően zsida anyagi bőkezűségének, ugyanis mindhármunkat meghívott valami kajára. Szombaton kínai étterem. Kipróbáltuk itt a 19. kerületben a József Attila Nagysándor József utca sarkán levő kínai éttermet, hát akkora adagot adnak 720 forintért, hogy 14.30 körül mentünk be, és 22 órakor is csak azért ettem, hogy mégse feküdjek le üres gyomorral. Vasárnap meg Burger King Whopper menü, majd amikor bagszinál voltunk, 1-1 pizza jár mindenkinek, vacsorára meg a bolognai spagetti alapanyagait is ő vásárolta meg nekünk. Így sajnos nem csoda, hogy egy kilót híztam... De most már tartom magam. De az biztos, hogy mozgás terén már most érezhető fejlődés, hogy most kezdi meghozni a gyümölcsét annak az akaratnak a magja, mely gimnáziumban megvolt bennem. Ugyanis elég sok gyakorlatot nem tudtam (rendesen) megcsinálni, viszont a tanár értékelte az igyekezetemet, és kettes helyett, mindig hármast adott. A futás időtartamát fokozatosan emelem, bár ami meglep, hogy a hullahopp karikázás jobban megy. Az nekem valamiért nagyon nem ment az elején, mindig csak 5 körzést tudtam megcsinálni, aztán leesett a karika, úgy voltam vele, hogy hát nem mehet minden, de tegnapi próba után sikerült 55-öt megcsinálni, és lényegesen jobban ment. Ez magamhoz képest szép fejlődés, még akkor is, ha tudom, hogy az igazán jók 350 körülit csinálnak meg. Az egyensúlyom meg tényleg javult, bár azért a mai body test szerintem eléggé inkorrekt volt. Az volt az egyik feladat, hogy álljak az egyik lábamon, és közben tartsam az testsúlyomat 50-50% körüli tartományban. Az volt rossz, hogy felemelem a bal lábamat, és átment 0-100% körüli értékre, és azonnal lefújta az egészet. Hát nagyon szépen köszönöm... Így nem csoda, hogy a Wii Fit koromat ma 47 évesnek írta ki. De a jóga gyakorlatok is elég jól mennek, voltak bizonyos pózok (pl. Sun Salutation), ahol szabályosan remegett a lábam az elején, de most már nem. Úgyhogy mindenképpen hasznos. A Muscle Workout meg lassú, de biztos fejlődést ígér. Azon nevetek magamban, amikor mondja az edző: "Try to imagine your ideal body". Ahhoz dolgozni kell még egy kicsit. De ami késik, nem múlik.

Szólj hozzá!
2011. április 26. 18:25 - supermario4ever

Kínai pop zene

A húsvétot Békéscsabán töltöttem anyukámnál, ott volt a nővérem családja is. Jó volt újra látni őket. A nővérem férjének előző házasságából született lányát most láttam először. Eddig Kínában élt, tavaly tavasszal költözött fel Angliába, nem csak a jobb élet reményében (talán most már nem kell amiatt onnan elmenni Kínából), hanem segít az apjának is Tai Chi és KungFu órákat tartani. És ő most jött először Magyarországra. Nagyon rendes aranyos lány. Szereti a kínai pop zenét, és mondtam neki, hogy a japán zene mellett egyre inkább nyitott vagyok a többi ázsiai pop zenére is, így mutatott egy pár kínai zenét, amit szeret. Előadókat nem tudok mondani, de tetszetős. Nagyon jó, nagyon hasonlít a japán pop zenére hangulatában. Át is másoltam egy jó párat a gépemre. De azt megmondom őszintén, hogy meglepett, hogy ekkora különbség van a kínai és a japán nyelv között beszédben. A lány mondta is, hogy bár szereti az animéket, de a japán zenét nem szereti, mert rossz neki, hogy nem érti. Bár szerintem nem csak ez a rossz. Mutattam neki Tomoe Ohmi kislemezeket, és megpróbálta az énekesnő nevét elolvasni kínaiul (kanjival ez a neve: (近江知永)), de nagyon zagyvának tűnhetett neki. Vicces szituáció volt régebben, amikor egyszer anyámmal voltunk kint Angliában, és ott a Tescóban vettünk egy pulóvert nekem, azokon voltak japán kanjik. Hazamegyünk, amikor felpróbálom, a nővérem férje elkezdi olvasni, mi van a pulóveremen. Egyszer csak azon kapja magát, hogy tök hülyeséget olvas, akkor esik le neki, hogy japánul van. Akkor mondta azt, hogy a japánok  is csak átvették az írásukat, de teljesen megbolondították a jelentésüket. Ezen azért megmosolyogtam. Szerintem az egész olyan, mintha a japánok fogták volna a kínai karaktereket, és bedobták egy keverőgépbe, és amit kiad, az egy japán szó lesz. Egyébként a lány is szereti az animéket, bár ő inkább a movie-kat szereti. A hosszú animéket kifejezetten nem szereti. Mondta, hogy kb. 200 részig nézte pl. a Narutót, de mindig várta, hogy mikor lesz vége, de még egy harc, még egy filler, és már elege volt, és abbahagyta. De összességében nem tudtunk sokat beszélgetni, mert mind a ketten bizonytalanok vagyunk, ha angolul kell beszélni. ^^'

Szólj hozzá!
2011. március 12. 01:10 - supermario4ever

Okui Masami a földrengés után

Annyira megijedtem, de komolyan. Ugyanis Okui Masami volt az utolsó a JAM Project tagok közül, aki életjelet adott magáról, de hála istennek jól van. :) Életemben először mondom azt, hogy a Twitter jó dolog. :D Oda írt, hogy sietett haza, miután az Animelo Summer Live 2011-es konferencia alatt megrengett a föld, hogy mi a helyzet a házával. Hála istennek, megvan, de ablak, váza, és minden, ami üveg, ripityára tört. Zongorájában lett kár, meg minden kotta, minden ilyen jellegű papírja szanaszét volt, hatalmas rendetlenségről ír. Bár sokkal jobban aggódott a macskája miatt, ugyanis az a házban maradt, szegényke meg annyira megrémült, hogy csak nagysokára került elő, hiába kereste az énekesnő. Most takarít. Áram van, gáz nincs, nem tud fűteni, igaz, nincs már annyira hideg Japánban sem, de azért 14-15°C-ot teljes erejével beengedni csak nem kellemes. De az a lényeg, hogy nincs semmi baja. :) Sőt, a híreket, képeket elnézve, azt kell mondjam, hogy ő még szerencsésen megúszta.

Szólj hozzá!
2011. március 11. 16:12 - supermario4ever

Földrengés Japánban

Iszonyatos mértékű, becslések szerint 8,8-as erősségű földrengés rázta meg Japánt. Itt lehet percről percre olvasni a történteket. Nagyon durva, hogy az egyik erőmű is meghibásodott, így a környékről evakuálni kellett az embereket.

Igazából amiért írok az egészről, mert az Okui Masami fórumon máris kezdtek aggódni a JAM Project tagjaiért. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, ezt már másik végletnek tartom, de lehet, hogy ők is azon a környéken élnek, ahol történt ez a tragédia. Na most, egyedül eddig Masaaki Endoh adott életjelet magáról, ő jól van. Okui Masami pont az Animelo Summer Live 2011 sajtótájékoztatóját tartotta, amikor megrengett a föld. Állítólag látták azóta... Többiekről nem tudni semmit. Szegénynek holnapután van a születésnapja. De csak nincsen már komoly baja egyiknek sem.

Most ahogy írom ezeket, azért én is elkezdtem aggódni, de nem szeretnék egyikőjük halálhíréről sem beszámolni...

Hayashibara Meguminak volt egy földrengéses története. 1995-ben, amikor felvették a Machi he Deyou című dalát, a felvétel alatt rengett meg a föld. Akkor nem lett baja senkinek, de a felvételeket napokra kellett szüneteltetni, mert elromlottak a gépek.

SZERKESZTÉS

Hála Istennek, mindnyájan jól vannak. Lydiát meg majd leszidom, mert bogarat ültetett a fülembe. :D Nem, nem bántok senkit, csak én eléggé aggódó típus vagyok, sőt, hovatovább hajlamos vagyok a legrosszabbakra gondolni. Ezért is írtam azt, hogy nem szeretnék senkinek a halálhíréről beszámolni, de szerencsére nem is kell. ^^

De amiket képeken láttam, hogy mi van most Japánban, az leírhatatlanul szörnyű. Ahogy a városon átmegy a víz, és tényleg magával visz mindent, ami az útjába kerül. És milyen lehet megélni ezt... A CDJapan írta a Facebookra, hogy nagyon ijesztő volt a földrengés. Ott sincs senkinek semmi baja, mindenki megnyugodott, de akkor nagyon ijesztő volt. Ilyenkor tudok csak igazán hálás lenni azért, mert nem egy ilyen helyen élek, el nem merem képzelni, milyen lehet olyan helyen élni, ahol gyakorlatilag bármikor megrenghet a föld. Bár a Japánok erre biztosan ki vannak képezve, mit tegyenek, ha földrengés van, nem hiába bújik mindenki asztal alá, nehogy rájuk dőljön bármi is.

Szólj hozzá!
2011. február 13. 00:39 - supermario4ever

Japán: Karakterek kiállítása 4. rész és egyebek

Fűű, régen írtam már, és van is mit, csak nem tudtam rászánni magam. Nem volt eseménytől mentes az elmúlt pár nap, és milyen napok elé nézek! O_O De előbb lássuk sorban:

Még múlt szombaton volt a japán karakterek kiállításának a tárlatvezetése, annak is az utolsó "része". A lányok most voltak a legjobbak. Nagyon adták magukat, az az előadás, amit ott produkáltak. Gratuláció nekik! És most is nagyon sokan voltak. Gyerekektől az idősebbekig. Az elején még jó, ha voltunk 10-en most meg összejöttünk vagy 50-60-an. Nagyon szép. Az előadás meg valami fantasztikus volt! A mitológiáról az animékben volt a téma, és egy előadásokban igencsak jártas férfi állt ki, mondta, hogy általánosságban 3-4 órában szokott előadásokat tartani, és kevésnek érzi ezt az egy órát. :D De sajnos akármennyire is jó volt, mert tényleg az volt, azért elfáradtunk a végére. Különben az elején mondta, hogy több tévés is felhívta őt (MTV, TV2, RTL Klub), és kérdezgették a témában, hogy mivel japán, mitológia, anime... lesz szex, meg erőszak az előadásban? És amikor mondta, hogy nem, unottan tették le a telefont, hogy akkor nem érdekes a téma. A magyar média, kérem szépen, ismét megmutatta magát! Pedig nagyon sok jó dolog volt. Beszélt a japánok harmóniájáról a természettel, és hogy mennyire fontos az ember, és a természet kapcsolata. Mindezt a Totoro animén keresztül mutatta be. Hihetetlen, mekkora értelmet adott az animének, meg úgy az egész japán társadalom gondolkodásmódjának a pozitív oldalát mutatta be ezáltal. Aztán jött egy kis Neon Genesis Evangeion: You are (not) alone, melynek keretén belül a társadalmi elvárásokról beszélt. Élvezetes volt.

Holnap Anime farsang, ne feledjétek.

Érdekes, észrevettem magamon már 2 éve, hogy már-már elvonási tüneteim vannak, amikor új Okui Masami CD jelenik meg. 2009 februárjában nagyon nehezen került ki az Akasha album letöltésre, 5 nap után, már úgy kértem, hogy valaki tegye már ki letöltésre, biztosan sokan várják. Aznap este ki is került. Addig nem aludtam el, míg végig nem hallgattam. ^^' Fél év múlva a Self Satisfaction album esetében külön számlálót tettem ki a Megumis oldalra, hogy hány nap van még az album megjelenéséig. Az i-magination esetében nem volt különösebb, de hogy előrendeléssel megkaptam a CD-t, akkor nagyon örültem. Most meg a Self Satisfaction II is nagyon nehéz szülés volt. Gondolatban mindig a dalok eredeti verziói szóltak bennem. De megérte várni, mert összességében nagyon jó album lett. És sikerült megszerezni az eredeti GRADUATION dalt, és a teljes kislemezt. Nagyon tetszik az eredeti előadótól, egy Eri Sendai nevezetű seiyuu az énekese a dalnak, ezzel az énekhanggal sokra vihetné. Ha anison zene, akkor újabban Shimokawa Mikunit szoktam hallgatni. Őt inkább csak az animés korszakom elején hallgattam, amikor bejött (nálam) a Full Metal Panic! és tetszett a dal. Bár a Fumoffu nekem sokkal tetszetősebb volt. Mind az anime, mind az OP / ED dal. Aztán ennyiben abbamaradt az érdeklődésem az énekesnő iránt. Majd most a KOHAKU dal után kezdtem el megint utánanézni, hogy ki ő, miket énekel. Tettem egy próbát a Replay! ~Mikuni Shimokawa Seishun Anison Cover III~ albummal, és nem bántam meg. Tizenegy anime dal került fel rá, többek között: Shaman King: Over Soul, Shoujo Kakumei Utena: truth, de amin meglepődtem, a One Piece: We Are!-on. Na mondom, ezt meg kell hallgatnom. Tisztára ilyen electropop-féle lett az album, nagyon tetszik. A kedvencem a To Aru Kagaku no Railgun: only my railgun, Electro Japarican mix dal, amikor Haruko Momoi-val követett el. Hát igen, ha Haruko Momoi, akkor garantált az igényes elektropop zene, ő azt mesterszinten űzi, és most sem okoz csalódást. Úgyhogy most el vagyok látva zenei téren.

Ahogy írtam nem akármilyen napok elé nézek. Hát igen, olyan változásokat fogok végrehajtani, amit egyesek szerint már régebb óta meg kellett volna tennem, de most érzem igazán azt, hogy lépni kell. Még nem árulok el semmit, majd, ha összejönnek a dolgok. Remélem minden lehetőség adott lesz, rajtam nem fog múlni. ^^

Szólj hozzá!
2011. február 02. 09:15 - supermario4ever

Megjelent!

Végre megjelent Okui Masami: Self Satisfaction II albuma! Sajnos most nem volt lehetőségem előrendelni, ezért nagyítóval vadászom neten, hogy nem-e tette már ki valaki letöltésre. Hát egyelőre még senki. De nagyon kíváncsi vagyok, mert bár eddig is ismertem egy pár dalnak az eredeti verzióját, de lehetőségem volt a többit is megismerni, és mindenképp egy nagyon jó albumnak ígérkezik! Hallható lesz majd Ohmi Tomoe, JAM Project, Miyazaki Ui, sőt Shimokawa Mikuni feldolgozás is. Mint kiderült számomra, Okui Masaminak a Grenadier animéhez is volt köze, de az animéről majd később. ^^'  Tehát nagyon várom az albumot, és abban reménykedem, hogy az elődjénél jobban fog teljesíteni eladás terén. A Masamix fórum tagjai szerint rosszabbul, de egy nyamvadt ezrest már csak ki tud köhhenteni magából az Oricon, és 127. helynél jobbat. Én vagyok annyira elmebeteg, hogy várom a napi Oricon Top 30-ba. De szép is lenne... Tehát, remélem, most ebben a pillanatban minden japán megrohamozza a lemezboltokat az új Okui Masami CD-ért.

Letöltés útján megszereztem két korábbi kislemezt. Az egyik egy Suzumiya Haruhi single, a God Knows. Az első számot Hirano Aya énekli, a harmadik számot egy másik seiyuu, de számomra annyira minősíthetetlenül rossz, hogy meg se jegyeztem. Jó, gondolom, hogy az anime miatt énekli az egészet tök hamisan, de akkor is rossz hallgatni. Hayashibara Meguminak sem nagyon szívlelem a Yume no Balloon dalát, ahol a Ramna 1/2 kedvéért olyan hamis hangokat produkál, hogy egy tehetségkutató műsorban a zsűri fejét vesztve rohanna ki. Tehát az első két dal. Egész jó, bár azt ennyi után is el tudtam könyvelni magamban, hogy Hirano Aya stílusa eléggé távol áll tőlem. Én nem is értem, hogy tudom 139 hétig listán lenni a kislemez! O_O De állítólag ez minden idők leghosszabb ideig listán levő kislemez, és még csak nem is beszélhetünk 1 milliós eladásról. Olyan 140.000 körül akadt ki a számláló. De különben azért voltam kíváncsi a kislemezre, mert a címadódalt és a 2. dalt (Lost my music) sokat énekli Tukeinon hagyományos karaokén. Hát, ha őszinte akarok lenni, nekem Tuki éneke jobban tetszik. Bár valszeg azért, mert Hirano Aya nem bejövős számomra, Tuki meg tök jól énekli. ^^' A Suzumiya Haruhi animét még nem láttam, de amiket olvastam róla, lehet, hogy jobb is? Állítólag nem követik a részek egymást, hanem kaotikusan össze-vissza van. De hogy ez mire jó... Majd egyszer megnézem az 1. részt, és majd meglátom.

A másik kislemez meg amire kíváncsi voltam, az a Lucky Star openingjének a kislemeze. Inkább ne lettem volna rá kíváncsi? Meglehet. Érdekes, sokan hasonlítják az animét az Azumanga Daioh-hoz, és eddig nekem csak az utóbbihoz volt szerencsém, de az fantasztikus volt. Hogy milyen lehet az anime, nem tudom, de az opening igencsak érdekes dallama, hogy őszinte legyek, kicsit elvette a kedvem. Sokan mondják, hogy poénos az anime, szerintem én nem erre a fajta poén-áradatra vagyok kíváncsi. ^^' De adok majd egy esélyt neki. Az, hogy miért voltam kíváncsi a kislemezre, szerintem mindenki jobban jár, ha titok marad. ;)

Végezetül egy kis helyesbítés Yuriko-chan kérésére. Ő volt az a pécsi lány, akiről azt írtam, hogy mintha nem tetszene neki az előadás. Megírta nekem, hogy nagyon tetszett neki, és örülhetett, hogy látta. Elnézést kérek a tévedésemért. ^^'

1 komment