2012. április 12. 19:13 - supermario4ever

Születésnapi csomag

Ugyan csak szombaton lesz a születésnapom, de összeválogattam magamnak egy kisebb-nagyobb csomagot:

A két Nintendós újságot tegnap kaptam anyámtól. Most is tele van érdekes és jó cikkekkel, viszont meglep, hogy a Nintendo Gamer-hez nem járt ajándék, pedig azt agyon szokták nyomni apróságokkal. Ennek köszönhetően 49p-vel csökkent az ára, most már £4.50. Az Official nintendo Magazine mellé egy poszterfüzet járt, 8 poszter van benne, ebből természetesen csak 4 használható fel egyszerre.

A Macskarisztokraták DVD-t az Europark Saturnban vettem 1.699 forintért. Mivel gyerekkorom nagy kedvence, ezért megért annyit. Egyszer láttam tavaly a rajzfilmet, de előtte utoljára szerintem csak 1996-ban. Érdekes is ennyi év után újranézni. Ugyanannyira szeretem, de több dolgot vettem észre. Például akkoriban a rajzolási stílus egyáltalán nem tűnt fel, de most totál meglep, hogy nem újították fel digitálisan, amikor 1993-ban kiadták videokazettán, mint a 101 Kiskutyát később, amikor megjelent újra. És érdekes, hogy pont a régi verziót láttam nemrég a 101 kiskutyából, az 1961-eset. A Macskarisztokraták 1970-es, de totál ugyanaz a rajzstílus, még kevés benne a számítógépes munka. És az a helyzet, hogy így DVD-n nem mutat annyira szépen. Szerintem ráfért volna egy ráncfelvarrás, digitálisan teljesen felújítani a rajzot, én örültem volna. Az Aladdin is nagyon szép így felújítva. Utánanéztem annak is, hogy ment-e 1971 környékén a magyar mozikban, de erről nem látok információt, így élek a gyanúperrel, hogy mi, magyarok, csak videokazettán láthattuk először, ugyanis arról sem olvastam, hogy esetleg a '90-es évek elején ment-e a mozikban. Hát így nem csoda, hogy nem sokan emlékeznek rá. Azt azért el kell ismerjem, hogy a macskák iránti végtelen rajongásomnak köszönhetően szerettem meg ennyire a rajzfilmet, és ha akkoriban nem láttam legalább 20×, akkor egyszer sem. Már akkoriban is nagyon szerettem Kassai Ilona hangját (A Madam-é). A rajzstílus mellett még magán a külsőségeken is elcsodálkoztam. Ugyanis akkoriban annak ellenére, hogy elég korán képbe kerültem az évszámok terén, nem sokat mondott nekem az, hogy 1910-ben játszódik a történet. Most meg teljesen rácsodálkoztam az utcákra, mennyire más hangulatuk volt, és a villára, hogy nézett ki, amiben a macskák laktak. Egyébként nekem a kismacskák közül mindig is Berlioz volt a személyes kedvenc, mostani fejjel is ő a legszimpatikusabb. Az Arpeggiónak is most néztem utána, hogy mi az. Ami még meglepett, hogy Thomas O'Pamacska kóbor barátai egy-egy országról vannak elnevezve. És volt egy macska, amelyik iszonyúan csúnyán nézett ki, nagyon utáltam ránézni, most meg nevetek magamon, mert ő volt a kínai macska. Nem Kínából származó macskát kell elképzelni, hanem egy kicsi, ferde szeműt, egyébként sziámi-féleség. Nos, igen, töredelmesen be kell, hogy valljam, hogy koránt sem voltam egész életemben ennyire ázsia-barát, mint most. Hát régen, amikor én is nézegettem a híradót, és amikor Kína, vagy Japán volt, akkor mindig eltakartam a szemem, mert nem értettem, hogy miért olyan csúnya, kicsi azoknak az embereknek a szeme, és hogy miért olyan nyomott az arcuk, és miért lelapult a hajuk. Persze, nem kellett sok, hogy megbarátkozzak a külsejükkel, most meg... Oda vágyok, hát ne vicceljetek. Az már csak hab a tortán, akkor volt sikeres a Jó reggelt Vietnam című film, és én akkoriban azt hittem, hogy Vietnam valahol Közel-Keleten van, Irán környékén. Csak amikor később komolyan nézegettem a térképeket, és az Ázsia térképnél szembesültem, hogy hol is van valójában. A Macskarisztokratákra visszatérve, az is most tűnt fel, hogy George VénKujon hangja Kenderesi Tibor volt. Igen, a közkedvelt Dagobert bácsi, és Zseniális teknős hang, sajnos nemrég távozott el közülünk. :( Szóval most is nagyon jó volt nézni a rajzfilmet, nem bántam meg, hogy megvettem a DVD-t. Ha realista lennék, igazat adnék azoknak, akik azt sérelmeznék, hogy nincsenek benne akkora dramaturgiai hatások, mint például az Aladdinban, vagy az Oroszlánkirályban, ennek fényében érthető, hogy nem lett annyira sikeres, viszont az mégis furcsa, hogy kb. 20 éve úgy kiadták videokazettán, hogy nem ment előtte moziban.

Tegnap találkoztam Kumitével, vásároltam nála is. Először csak a Game Boy Coloros Wario Land II, és a Game Boy Advance-es Donkey Kong Country 3-ban egyeztünk meg, aztán meglepetésképp elhozta nekem a Super Mario Land dobozát. Én rááldoztam az 1000 forintot, ez akkora ritkaság, és kincs, hogy az első kiadása a doboznak, nem a piros keretes, valami Nintendo Choice-os (már akkoriban is megjelölték az 1 millió+ eladású játékokat, és új köntösben jelentek meg), úgyhogy jöhetett. A két játék meg kellemes, a Donkey Kong Country 3-at, tegnap este, amikor kipróbáltam, szabályosan kerestem, hogy merre ell egyáltalán elkezdeni. O_O Nem esett le, hogy a hajóval kell menni, és hogy egyáltalán csak hajóval lehet elérni az első világot. Nekem már most gameplay videó kellett, mi lesz majd később? O_O Az mindenképp könnyebbség, hogy bárhol, bármikor lehet menteni, de mintha a játék egyébként is könnyebb lenne. A Wario Land II-t épp, csak elkezdtem, nekem egy kicsit furcsának tűnt. Lehet, hogy én várok túl sokat Wariótól, mert ő ugye az a végtelenül vicces, bolondos karakter, akit sokan szeretünk, az elején még nem nagyon akart kialakulni. Hátha később.

Ma voltam a Play Maniában, ugyanis volt 3 SNES kazetta, amit kinéztem magamnak korábban, ma ebből kettőre szert tettem: Oroszlánkirály és a Dzsungel Könyve. Még a Street Fighter 2-t néztem ki magamnak, de már elvitték, viszont a Hupikék Törpikék is jó játék, ezért megvettem. Az Oroszlánkirály felirata bár német, de maga a játék angol, ezt ott nem tudták, ezért 1.500 forintért adták, míg a másik kettő 2.500 forint volt, mert azok angolok. A három együtt, bár 6.500 volt, de odaadták 6.000 forintért. Mivel az Oroszlánkirályt - ahogy korábban írtam - már a Virgin csinálta SNES-re is, ezért mindenben megegyezik a PC verzióval. Sokat játszottam azzal suliban, és nem emlékszem arra, hogy valaha is túl tudtam jutni a 2. pályán, most sem ment. Az a rész, amikor Szimba mindenféle állatok között futkos a rajzfilmben. Ez az, amikor dobálnak minket a majmok, a zsiráfok fején járunk orrszarvú felkap minket, és struccon utazunk. És a struccos résznél nem tudtam soha továbbjutni, és most is sokszor meghaltam ott, ahol kétszer kellett ugrani. A kivitelezése világos, de nem értettem, hogy Szimba mibe akad be, ami a halálát okozza. Muszáj voltam erről is videót. Ja, hogy később kell ugrani. De utána sem jutottam sokáig, mert most meg azon vagyok fennakadva, hogy miért nem fogja meg a vizilovak farkát? Ott is meghaltam vagy 20×. A játékban egyébként kétszer lehet újrakezdeni, és egyszer 9 élet áll rendelkezésre. Az oroszlán is macska... De nagyon aranyos játék, élmény játszani vele. A Dzsungel Könyvét soha nem láttam, de érdekel. Így a játék nem is volt akkora hatással rám, aranyos ugrálós, el lehet játszogatni vele. Kicsit sötét a kép, és nehéz látni, hogy mi hol van. A Hupikék Törpikékkel játszottam régen, az tetszett nekem. Most is jó játék, bár az első pálya elég érdekes, hogy a törpék az ellenfelek, de az utána levő erdő már sokkal érdekesebb. Majd ezt is végigjátszom.

Úgyhogy most ennyi, de még nincs vége, remélem, hogy a MondoConon találok The Legend of Zelda: Ocarina of Time part 2 mangát. És a jegyet is megvettem magamnak a SakuraZakában. Van még nekik jónéhány, úgyhogy aki még szeretné megvenni, egyáltalán nincs lemaradva.

2 komment
2011. december 31. 23:56 - supermario4ever

In England 11th day - New Year's Eve

Most egy jó hosszú blogpost következik, évértékelés több szempontból miegymás. Hamarosan megyünk egy kínai családhoz vendégségbe, úgyhogy majd éjszaka fogom befejezni. Ma délelőtt még voltunk néhány dolgot vásárolni, ami még otthonra kell, néhány nap múlva megyek haza. Most nézek ki az ablakon, nagyon durván esik az eső, és erről jutott eszembe, hogy száraz talajt még nem láttam itt.

Így néznek ki Angliában a tipikus házak. Egymás mellett vannak, előttük van egy kis előtér. Nagyon érdekes egyébként, hogy kívülről nagynak tűnnek a házak, ehhez képest jóval kisebb a belmagasságuk, amikor megérkeztem a nővéremhez, úgy emlékeztem, hogy jóval nagyobb a házuk. Belül egyébként olyan, hogy belépsz egy kis folyosó fogad, melynek egyik oldalán van a lépcső, ott lehet felmenni a hálószobákba, melyekből rendszerint három van, és a fürdőszobába. A másik oldalon van a nappali, és mellette a konyha, és a konyhából lehet kilépni a hátsó kertbe. Az emberek döntő többsége ilyen házakban él. Nekem szimpatikus, el tudnám képzelni, hogy ilyen házban éljek. Csak a britek elég hülye szokása az, hogy hétvégén, amikor nem készülnek sehová, akkor hálóruhában, és köntösben mennek át a szomszédhoz, vagy a közeli közértbe. Azon voltam ledöbbenve, amikor egyszer a Birkenhead-i Shopping Centerben láttam két nőt így. Ez nálam is már az abnormalitás határa. :D De jó emberek élnek itt.

Most jöttünk meg a kínai családtól, nem hittem volna, hogy ennyire érdekes lesz. Én azt hittem, hogy kedves, aranyos emberek társaságában megvacsorázunk Xingbo szokásához híven beszél, és ennyi. Hoylake-ben voltunk, de vagy 15 kínai volt, ha nem több. Nagyon aranyosak voltak, tényleg nekem semmi bajom az ázsiaiakkal, de annyira furcsán éreztem magam, mert nem ismertem senkit, és a ház légköre bár nagyon kellemes volt, mégis fojtogató. Nagyon visszafogott voltam, pedig ez nem jellemző rám, ha idegen van a társaságban, de hogy csak néhány embert ismertem magamon kívül, ráadásul senki nem beszélte az én nyelvemet, az nagyban visszavetett az önbizalmamból, az nem érdekel, hogy miféle emberek vannak körülöttem. De mindenféle korosztály volt, fiatalabbak, idősebbek, és hopp! A fiatal srácnak Nintendója van! És Nintendós plakátok a falán! Ez egy nagyszerű barátság kezdete lehet nálam! ;) Nem volt nehéz megtalálni a közös hangot, de valamiért vele is olyan visszafogott voltam. Volt még két lány, akinek szintén volt DS Lite-ja. A srác is "csak" DS Lite-tal bírt, teljesen elbűvölten csodálta a 3DS-emet, és a Mario Kart 7-et. De DS Lite-on játszottunk multit. Először valami Bombermannel, egész jó volt, majd New Super Mario Bros. A csajok nagyban nyomják, mert szarrá vertek minket! :D Mellettem egy korombelinek tűnő srác segített a játékban, kicsit felejtettem a New Super Mario Bros. multijaiban. Annak a srácnak ilyen tipikus otaku-feje volt. Szemüveges, és kissé visszafogott volt. Ezután mentünk kajálni. Svédasztal kínai módra! Fűű, volt itt minden, ami kínai. Nem ettem sokat, nem arról van szó, hogy annyira rossz lenne, de tényleg, csak ezek a kínai kaják olyanok, hogy csak akkor finom, ha keveset eszek belőlük, ezt nem tudom, hogy miért van így. A kacsa is tök finom volt, de éreztem, hogy baj lesz, ha sokat eszek belőle. Volt garnélarák is, azzal a mai napig "problémáim" vannak. Az is nagyon finom étel, de ahogy belegondolok egy olyan tengeri állat húsát eszem, melyhez nincs sok "közöm" (ez nagyon rossz szó, és nem is jut eszembe olyan, mely kifejezi az érzéseimet), akkor valamiért nem tudom befogadni, és ugyanígy vagyok a tengeri herkentyűkkel is. De valószínűleg, ha hosszabb távon élnék kínaiakkal együtt, akkor hamar megszoknám. Vacsora után visszamentem az emeletre, Huicong már korábban felment, de zavarta a zaj. Viccel? Ő legalább érti, hogy mit beszélnek, ugyanis mivel a nővéremnek nem volt kedve jönni, ezért egyedül voltam európai. ^^' Érdekes téma került terítékre, a kínaiak és a japánok közötti ellentét. Ezt már a nővérem is mondta, hogy a kínaiak azért utálják a japánokat, mert néhány száz éve lemészárolták őket. Huicong valahogy úgy mesélte, hogy a japánok is Kínából származnak. Volt egy király, és rangban közvetlen alatta 500 férfi, és 500 nő átment egy kis szigetre, amit mi Japánnak hívunk. Ezek az emberek az évszázadok során benépesítették azt a kis szigetet, és amikor már nem fértek el, akkor mentek át Kínába erőszakos földfoglalás ürügyén. Huicongnak olyan szinten nincsen gondja a japánokkal, ő is tisztában van vele, hogy szemléletváltással, és a múlt lezárásával örök béke lehetne köztük. De ez az 500 férfi, 500 nő története nekem nagyon tetszett, én teljesen elbűvölten hallgattam ezt a történetet, mint egy kisgyerek. Ennél már csak Vietnam legendája szebb, amit nem fogok tudni pontosan visszaidézni, de valami olyasmit hallottam, hogy valami sárkánytól származnak. Valahol élt egy tündér, és egy sárkány, mindkettőhöz 50-50 ember tartozott (nem merek gyereket írni). Ezek békében megéltek egymás mellett, ám egy napon úgy döntöttek, hogy elválnak útjaik. A tündér az egyik irányba, a sárkány a másik irányba ment, és a sárkány a mai Vietnam földjén telepedett le az 50 emberrel. Nem tudom, hogy így van-e, aki tudja, az segítsen ki kommentben. ^^'  Amikor a fiatalok is megvacsoráztak, jöttek vissza. A srác a 2 csajjal monopolyzott, míg a többiek beszélgettek. És gondolatban kupán vágtam a srácot, mert az iPad-jén általa Jpop-nak nevezett dalt játszott le a YouTube-ról, ami koreai volt, és Bubble Pop volt a dal címe. Persze visszafogtam magam, de valamiért itt megint furcsán éreztem magam, lementem, és megkérdeztem Xingbo-t, hogx mikor megyünk haza. Mentünk már, mert Dominik is már nyűgös volt. Összességében tényleg jól éreztem magam, de nem tudtam feloldódni, hiába voltak nagyon rendesek és aranyosak. És ezt hazafele menet el is mondtam Xingbo-nak, aki mondta, (amit egyébként én is vallok), hogy közvetlennek kell lenni az emberekkel, ő is nagyon sokakat nem ismert, de mégis olyan oldottan beszélgetett velük, és ez látszott is rajta. Azért ne felejtsük el, hogy neki van némi előnye. De azt mesélte, hogy ő csak 2 évig tanult angolul, de az semmi nem volt ahhoz képest, amit itt sajátított el angol emberek körében, és most már nagyon magabiztosan beszéli a nyelvet. És így visszagondolva, tényleg látszott a kínaiakon, hogy kíváncsiak voltak rám, szívesen beszélgettek volna velem is, és nagyon jó érzésekkel jöttem el onnan. De ha sokat lennék az ázsiaiak köreikben, biztos minden más lenne.

De Angliával is van egy problémám, ugyanis hiába tudok elég jól angolul, nagyon sok mindent el tudok olvasni, egy szövegben is legfeljebb néhány szó, amit nem értek, de a britek beszéde valami rettenetes. Annyira, csak pár szót értek abból, amit mondanak, például a boltban is, amikor odamegyek a pénztárhoz, és megkérdezik általában, hogy "That's all?", egyszer odafordultam a nővéremhez, hogy mit mond? És akkor esik le, hogy a beszédükből ennyit sem értek. Mára már azt csinálom, hogy megkérem, hogy beszéljenek lassabban, és akkor már sokkal jobban értem, hogy mit mondanak, de egyébként borzalmas számomra. Biztos vagyok benne, hogy ha hosszú távon maradnék itt, akkor ráállna a fülem, de egyébként...

Ennyi élménybeszámoló után jöjjön egy kis személyes évértékelő beszéd, mert azért nem akármilyen évet hagytam mögött, ha számvetést kellene végeznem a 2011-es évről. Nagyon sok minden történt velem, legalább annyiszor voltam boldog, mint ahányszor sírtam is (még ha csak lélekben is). Most már határozottan azt érzem, hogy nem riadok vissza a megmérettetésektől, mert rájöttem arra, hogy tényleg semmi nincs hiába, ha kifizettem a tanulópénzt, mert utána erősebb leszek. Az egyik legnagyobb tanulsága az volt számomra ennek az évnek, hogy a boldogságot csak az adott napra lehet megszerezni. Ezt megtapasztalni nagyon nehéz volt, de aztán rájöttem, hogy mégsem akkora ördöngősség. Ugyanis a negatív tulajdonságok, olyanok, mint az éhség: Végleg soha nem lehet "legyőzni", hanem folyamatosan harcolni kell ellene, és erről szólnak a belső harcaink. És aki sikeresen megküzd ellenük, azokból válnak igazi értékes emberré, tehát önmagunkért vívjuk meg azokat. És ahhoz, hogy folyamatosan sikeresen felvehessük ellenük a harcot, hihetetlen nagy alázatra van szükség, hogy elfogadjuk, hogy nem lehet végleg legyőzni. És erre hosszú folyamat után jöttem rá, hogy ez tényleg így van, meg kellett sebződni egy jónéhányszor, de megérte, mert megtérül! Megtérült, elég csak arra gondolni, hogy lefogytam. Nem azt mondom, hogy keményen megszenvedtem érte, de azért nem az égből jött, hogy én mostantól sovány vagyok, és ez így is marad. Nagyon örülök, hogy sikerült elérni tudatos és következetes munkával. Mindig ellenőriztem magam, ha nem volt jó valami, újragondoltam az egészet, mit ronthattam el, és akkor másképp csinálni. A másik, amit nagy eredménynek tartok idén, az a Nintendo 3DS, amit saját pénzemből vettem meg. Lehet, hogy ez így kívülről nem hangzik olyan nagy dolognak egy 25 éves fiatal "szájából", de akik tudják, hogy miken mentem etéren keresztül, azok értik miről beszélek. Nagyon örülök, mert ez is egy jel, hogy ha valamiért megdolgozok (akár anyagi, akár érzelmi szempontból), azt elérhetem, ez nagy útravaló az új esztendőre. Ezek miatt is van az, hogy nem félek csalódni, és a mai napig azt vallom, hogy inkább csalódjunk az emberekben, minthogy bezárjuk a szívünket, hogy márpedig én nem bízok meg senkiben. Egyrészt, mert sokkal többet vesztünk barátok "nem szerzésével", másrészt meg azoktól is nagyon sokat lehet tanulni, akikben csalódtunk, nem véletlen van az a mondás, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség. Van is még mit tanulnom, mert még korántsem értem az utam végére, még több hibám is van, ami javításra vár. Például rá kellett jönnöm, hogy a mai napig nem vagyok képes jól kezelni a gyors és hirtelen váltásokat. Ezalatt azt értem, hogy például ha két barát oldottan beszélget valami pozitív témáról, majd az egyik hirtelen átvált egy kényes témára, és arra hogy reagál azonnal. És erre egy bizonyos beszélgetés alkalmával jöttem rá, mely mindkettőnknek nagyon kellemetlen volt, de ki kellett beszélni magunkból. Amennyire ki tudtuk... Az a lényeg, hogy az annyira derült égből villámcsapásként ért, hogy szabályosan kapálóztam a szavakért, hogy közben a legjobbakat mondjam. Ekkor döbbentem arra rá, hogy ahhoz, hogy hitelesek legyünk a lehető legtöbb ember szemében (mert mindenkiében nem lehet) nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb témában egyenesek és határozottak legyünk, és ehhez az kell, hogy őszintén kimondjuk magunkról, hogy ez meg ez a hibánk, ugyanis ezáltal tudjuk minél jobban megismerni magunkat, és így tudjuk a másikat is egyre jobban kiismerni, hiszen ezáltal nagy mértékben fejlődik az érzelmi intelligenciánk. De a jövőre nézve 2012-ben is rengeteg teendőm és tervem van, mely mind megvalósításra vár!

Zene terén kicsit felemás év volt az idei, mindenki jelentetett meg albumot, aki számított. Az alábbiak határozták meg az évemet:

  • Masami Okui: Self Satisfaction II
  • Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
  • JAM Project Best Collection VIII GOING
  • Megumi Hayashibara: VINTAGE White
  • Suara: Karin

És néhány album, melyek nem voltak olyan nagy hatással rám, de jó volt egyszer-egyszer hallgatni:

  • JAM Project: Victoria Cross
  • ALI PROJECT: QUEENDOM
  • angela: mirror☆ge

Kislemezekből valamiért nem jelent meg olyan sok idén, ami érdekel, csak a JAM Project volt aktív, de akad egy pár, ami örökzöld lesz:

  • Minori Chihara: Defection
  • JAM Project: Vanguard
  • TOPGUN×Chihiro Yonekura: Naked Soul
  • JAM Project: NOAH
  • Nekocan (Neko) feat. Chihiro Yonekura: Pandemic!!
  • Anisama Friends: rainbow
  • JAM Project: Believe in my existence
  • Hiroshi Kitadani: We Go!

Se Okui Masami, se ALI PROJECT, se Megumi Hayashibara, se Suara nem jelentetett meg idén kislemezt. Suara egy ideje nagyon passzív albumok terén, kezdem azt érezni vele kapcsán, hogy áttér koncertezésekre, meg csak az AQUAPLUS VOCAL COLLECTION albumokra énekel fel dalokat. Pedig most is nagyszerű albumot adott ki, szeretném, ha többször hallanánk róla! Számomra az év legnagyobb felfedezése a JAM Project volt. Teljesen a rajongójuk lettem, pedig előtte úgy voltam velük, hogy túlságosan erőltetett, meg annyira egy kalap alá megy a zenéjük, hogy hiába igényes, de unalmas. És az év elején tették ki letöltésre a JAM Project 10th Anniversary Complete BOX 8 CD-jét, és akkor úgy döntöttem, hogy itt az ideje megismerni őket komolyabban. Meghallgattam a BEST PROJECT albumot, és onnantól nem volt megállás! És ha meg kéne neveznem a 2011-es év legjobb dalát, akkor az egyértelműen az alábbi lenne:

JAM PROJECT: Negai

http://www.youtube.com/watch?v=KXhrx7JEfdo&feature=related

Okui Masami szerzemény. Hozzászoktam már ahhoz, hogy amihez Okui-san hozzányúl, az arannyá válik, de ezzel ritka szép drágakövet adott ki a kezéből! Pályafutásának egyik legszebb dala.

És immáron harmadjára szeretném az éves Last.fm listámat közzé tenni. Én bevallom őszintén, teljesen Last.fm addikt lettem, sokkal több értelmét látom, mint a Facebooknak. Idén is az évben legtöbbet hallgatott előadó, majd album, kislemez Top 10-es listáját írom ki, majd a dalok 100-as listáját.

Top 10 előadók:

  1. Masami Okui
  2. JAM Project
  3. ALI PROJECT
  4. Chihiro Yonekura
  5. Megumi Hayashibara
  6. Suara
  7. Tomoe Ohmi
  8. Zorán
  9. Yuuto Suzuki
  10. FLOW

Top 10 album

  1. Masami Okui: Self Satisfaction II
  2. JAM Project Best Collection VIII GOING
  3. Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
  4. Suara: Karin
  5. Hiroshi Kitadani: R-new
  6. Masami Okui: i-magination
  7. Megumi Hayashibara: VINTAGE White
  8. Zorán: KÖRTÁNC • Kóló
  9. Masami Okui: Self Satisfaction
  10. Masami Okui: crossroad

Top 10 kislemez

  1. JAM Project: NOAH
  2. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
  3. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  4. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  5. JAM Project: Believe in my existence
  6. ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
  7. Tomoe Ohmi: Happy Days
  8. Masami Okui: Birth
  9. ALI PROJECT: Kotodama
  10. JAM Project: Rescue Fire

Top 100 dalok

  1. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
  2. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  3. JAM Project: NOAH
  4. JAM Project: Believe in my existence
  5. ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
  6. Masami Okui: Cosmic Dance
  7. Chihiro Yonekura: you
  8. Masaaku Endoh: Kankyou Chouin Ecogainder (off vocal)
  9. JAM Project: MAXON
  10. Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion
  11. JAM Project: Negai
  12. JAM Project: Battle No Limit
  13. JAM Project Rescue Fire
  14. Analog Fish: Speed
  15. JAM Project: Negai (off vocal)
  16. ALI PROJECT: Kotodama
  17. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
  18. JAM Project: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
  19. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  20. The Babystars: Hikari he
  21. Masami Okui: Niji Iro Shooter
  22. Yuuto Suzuki: Garden of Eden -off vocal-
  23. ALI PROJECT: Zekkoku TEMPEST
  24. Masami Okui: Dead or Alive
  25. abingdon boys school: JAP
  26. Mikuni Shimokawa: Only my raingun -Electro Japarican Mix-
  27. JAM Project: Ryuusei Lovers
  28. JAM Project: DRAGON
  29. Eiko Shimamiya: Naraku no Hana
  30. JAM Project: Crest of "Z's"
  31. Tomoe Ohmi: Happy Days (instrumental)
  32. ALI PROJECT: Boukoku Kakusei Catharsis
  33. JAM Project: Danger Zone
  34. Mikuni Shimokawa: KOHAKU
  35. Chihiro Yonekura: Hoshizora no Waltz
  36. Hiroshi Kitadani: We are!
  37. Chihiro Yonekura. Diamond Crevasse
  38. JAM Project: Hikari he no Countdown
  39. Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
  40. ALI PROJECT: Yuukyou Seishunka
  41. Masami Okui: Taiyou no Hana (OFF VOCAL VERSION)
  42. Suara: Hana Kotoba
  43. June: Baby it's you
  44. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
  45. Tomoe Ohmi: Happy Days
  46. Tomoe Ohmi:Rock River he (instrumental)
  47. Hironobu Kageyama: EVER LAST
  48. Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
  49. FLOW: GO!!!
  50. Masami Okui: Satisfaction
  51. CHABA: Parade
  52. Suara: Yokorenbo
  53. JAM Project: Kurenai no Kiba
  54. JAM Project: GONG
  55. FLOW: Re:member
  56. JAM Project: Go! Stand Up!
  57. Suara: Kaze no Requiem
  58. Masami Okui: Taiyou no Hana
  59. FLOW: Realize
  60. Masami Okui: Happy Days
  61. JAM Project: Nageki no Rozario
  62. JAM Project: Lady Fighter
  63. Masami Okui: wild cat
  64. savage genius feat. Tomoe Ohmi: Maze
  65. JAM Project: Ideyo Gaia Leon
  66. Péterfy Bori & Love Band: Hajolj bele a hajamba
  67. Masami Okui: LOVE SHIELD
  68. Suara: MOON PHASE
  69. Masami Okui: Dare Yori mo Zutto... <OFF VOCAL VERSION>
  70. Hiro Takahashi: Unbalance na Kiss wo Shite
  71. Masami Okui: Chou
  72. Tsukishima Kirari starring. Koharu Kusumi: Koi no Mahou wa Hapipinopi
  73. JAM Project: Get over the Border
  74. ALI PROJECT: Jigoku no Mon
  75. D-51: BRAND NEW WORLD
  76. Yuuto Suzuki: La-La-La
  77. JAM Project: PRAISE BE TO DECEPTICON
  78. Masami Okui: GRADUATION
  79. Hiroshi Kitadani: We Go!
  80. Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
  81. Minori Chihara: Defection
  82. Minori Chihara: raison pour la saison
  83. Minori Chihara: Fukakuei Seigenri
  84. FLOW: COLORS
  85. Masami Okui: Dive to Future
  86. Chihiro Yonekura: Tori no Uta
  87. Sister Mayo: Love Tropicana Deluxe
  88. ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
  89. Hiroshi Kitadani: Mono Telepathy
  90. Porno Graffitti: Anima Rossa
  91. JAM Project: Vanguard
  92. FLOW: Hey!!
  93. Suara: Kakurenbo
  94. Tomoe Ohmi: Momen no Handkerchief
  95. JAM Project: NOAH (off vocal)
  96. Chihiro Yonekura: Arashi no Naka de Kagayaite
  97. Masami Okui: Tabibito
  98. Mikuni Shimokawa: Over Soul
  99. Masami Okui: Garden of Eden
  100. ALI PROJECT: GOD DIVA
Szólj hozzá!
2011. december 30. 23:16 - supermario4ever

In England 9th and 10th day

Tegnap és ma nem történt semmi különös, növéremmel átmentünk Birkenheadbe, majd délután átjött hozzánk Dominik keresztanyja. Örültem, hogy láttam őt, mert amikor 2 éve nála jártunk, nagyon szimpatikus volt számomra, megdicsérte, hogy javult az angol tudásom. :)

Délelőtt, amikor nővéremmel mentünk, elvittük Dominikot, és Huicongot a játszótérre, ő nem akart velünk jönni. Érdekes egyébként Xingbo és az ő hozzáállása Angliához. Az apja 2000 óta él itt (ő olyan másfél éve), és azt látom, hogy a mai napig szokatlan nekik ez az egész, ami itt van, ez a rengeteg üzletl fény, csillogás, ami itt a környező városokban van. Néhány hónapja láttam egy dokumentumfilmet a Discoveryn Kínáról, többek között azt mutatta be, hogyan nevelkednek a gyerekek a bentlakásos iskolákban, ők is ilyenbe jártak. Nagyon szigorú renddel tanítanak fegyelmet a gyerekeknek, ott meg van, hogy reggel 6-kor kelni kell (erre nem emlékszem pontosan, hogy mikor, csak tippelek), minden reggel eléneklik a kínai himnuszt edzenek, tanulnak, stb. És ott rendszer szerint élnek a gyerekek, és teljesen mások a normák. És szerintem ide is visszavezethető az, hogy miért furcsa számukra ennyire Anglia. Itt minden megvan, minden az öledbe hullik, csak választani kell.

Ez az egész még néhány napja gondolkodtatott el, mindenki számára közismert, hogy mi történt Észak-Koreában, az ő "kedves vezetőjük" meghalt. Nézem a híreket, és látva a sok zokogó embert el voltam képedve, hogy minek ez a színház? Miért siratnak meg egy olyan embert, aki által több millió ember halt meg éhezésben? Vagy még az jutott az eszembe, hogy nehogy bárki is meglássa, hogy nem sírnak érte, és akkor bajban lennének. Másnap volt a Kossuth Rádióban téma Észak-Korea, hogy most mi lesz velük, hogy Kim Dzsong-Il meghalt, és feltette a műsorvezető ugyanazt a kérdést, ami nekem is eszembe jutott: Minek ez a színház egy ember halála miatt? Egy riporter volt a vendég, aki többször járt már ott, és ő mondta, hogy egyáltalán nem színház, az emberek ott komolyan zokogtak, hiszen ott nem jut el minden hír az emberekhez, ők nem tudták azt, ami hozzánk kiszivárgott már évek óta, hogy súlyos beteg, szinte félistenként kezelték a vezetőjüket, és derült égből villámcsapásként érte őket a halálhíre, ezért rázta meg őket nagyon. Emellett nagyon keveset tudnak még arról, hogy mi folyik körülöttük a világban, hiszen kevés hír jut el hozzájuk a külvilágról, mint ahogy mi is keveset tudunk róluk. Szó volt még a politikai foglyokról, és hogy milyen lenne, ha esetleg demokrácia lenne ott. És azt mondta, hogy nem biztos, hogy jó lenne nekik az, mert azt nem tudnák hogy kezelni. Ők teljesen arra szocializálódtak, hogy náluk nincs választási lehetőség. Egyféle mosópor, egyféle tej, amit átengednek, és kell az embereknek. Észak-Koreáról köztudott, hogy egy hermetikusan elzárt ország, ezért is tudunk róluk keveset, és nekik az a rendszer azért jó, mert ehhez szocializálódtak, mást nem ismernek. Nem tudják, hogy más is lehet. És ezért is van az, hogy az a nagyon kevés ember, aki ki tudott szökni Észak-Koreából, az visszavágyik oda.

És érdekes, hogy nagyon kicsiben (hiszen Kína tizedannyira sem "veszélyes", mint Észak-Korea), ugyanezt látom én is.

Ma is átmentünk Birkenhead-be, majd vonattal Liverpoolba. Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy Angliához "méltóan" hiperszuper modern vasútállomások vannak, ehhez  képest a kettes metró megállói Pesten maga a megtestesült gyönyörűség. És ez nem irónia, ezt komolyan gondolom.

Még a liverpooli sem olyan nagy eresztés, de addig jó, amíg nincs a Határ út szintjén. A közeli bevásárlóközpontban voltunk, meg egy All you can eat kínai étteremben. Itt voltunk 2 éve is, jó kajájuk van. Sokat ettem, sokfélét, és láss csodát, nem vagyok rosszul! :D Az a Pizza Hut-os menet az valami eszméletlen volt. Annak ellenére, hogy Liverpool központjában van az étterem, nem annyira igényes.

De a kajájuk nagyon finom, szeretek itt enni! Ehhez képest a tegnapelőtti hatalmas pompában elfogyasztott kínai vacsora nem volt olyan nagy. Aztán hazafele indultunk, mert esett az eső, és a nővérem nem akart esőben sétálni. De mégiscsa elmentünk New Brightonba, moziba megnézni a Csizmás Kandúrt 3D-ben. A klisés poénjai és története ellenére aranyos rajzfilm volt. :) Ezután mentünk haza.

Még tegnap ezeket szereztem be:

Az az obentós doboz-féleség egy 3DS tartó. 11 fontért szerintem megérte, mert nemcsak magát a konzolt lehet benne tárolni, hanem a 3DS játékokat is, meg volt mellé egy törlőrongy, és egy DSi XL-méretű kék színű stylus. Elsősorban a játékok miatt vettem, hogy tudjam tárolni, mert elég kicsik, és második nap eltűnt a Super Mario 3D Land játékkazetta. Tudtam, hogy megvolt, mert megmutattam a nővéremnek, tehát nem idegeskedtem miatta, csak nyugtalanított, hogy hol van, de előkerült. És nem akartam végleg elveszíteni. Az OoT mangával meg nagyon jól jártam, mert 6 fontra volt kiírva, de csa 4 fontot fizettem érte, annyira blokkolta be a gép. Néhány napja láttam a GAME shopban, az akciós turkálós cuccok között, de akkor úgy voltam vele, hogy eleget költöttem, megvár az. Tegnap visszamentem érte, nem találtam. Keresem, keresem, hát a kosár legalján volt. Nagyon örültem neki, mert conokon mindig skippeltem, mert nekem 3000 forintot nem ér meg, de 4 fontot, kb. 1450 forintot bőven! Most úgyis OoT-zek, bár nem írok róla, de én megint imádom a Zelda játékokat! És milyen jól jártam, hogy akciósan újonnan vettem az OoT 3D-t 20 fontért! Tegnap már 35 font volt ugyanott, és még használtan is 22 font volt a legolcsóbb, amit láttam. Egyébként nagyon kifogytak a Nintendo játékokból a boltok. Ilyen, hogy Mario Kart 7... aki lemaradt, az bánhatja, sehol nem található meg! Úgyhogy jó vásár volt az.

Szólj hozzá!
2011. április 26. 18:25 - supermario4ever

Kínai pop zene

A húsvétot Békéscsabán töltöttem anyukámnál, ott volt a nővérem családja is. Jó volt újra látni őket. A nővérem férjének előző házasságából született lányát most láttam először. Eddig Kínában élt, tavaly tavasszal költözött fel Angliába, nem csak a jobb élet reményében (talán most már nem kell amiatt onnan elmenni Kínából), hanem segít az apjának is Tai Chi és KungFu órákat tartani. És ő most jött először Magyarországra. Nagyon rendes aranyos lány. Szereti a kínai pop zenét, és mondtam neki, hogy a japán zene mellett egyre inkább nyitott vagyok a többi ázsiai pop zenére is, így mutatott egy pár kínai zenét, amit szeret. Előadókat nem tudok mondani, de tetszetős. Nagyon jó, nagyon hasonlít a japán pop zenére hangulatában. Át is másoltam egy jó párat a gépemre. De azt megmondom őszintén, hogy meglepett, hogy ekkora különbség van a kínai és a japán nyelv között beszédben. A lány mondta is, hogy bár szereti az animéket, de a japán zenét nem szereti, mert rossz neki, hogy nem érti. Bár szerintem nem csak ez a rossz. Mutattam neki Tomoe Ohmi kislemezeket, és megpróbálta az énekesnő nevét elolvasni kínaiul (kanjival ez a neve: (近江知永)), de nagyon zagyvának tűnhetett neki. Vicces szituáció volt régebben, amikor egyszer anyámmal voltunk kint Angliában, és ott a Tescóban vettünk egy pulóvert nekem, azokon voltak japán kanjik. Hazamegyünk, amikor felpróbálom, a nővérem férje elkezdi olvasni, mi van a pulóveremen. Egyszer csak azon kapja magát, hogy tök hülyeséget olvas, akkor esik le neki, hogy japánul van. Akkor mondta azt, hogy a japánok  is csak átvették az írásukat, de teljesen megbolondították a jelentésüket. Ezen azért megmosolyogtam. Szerintem az egész olyan, mintha a japánok fogták volna a kínai karaktereket, és bedobták egy keverőgépbe, és amit kiad, az egy japán szó lesz. Egyébként a lány is szereti az animéket, bár ő inkább a movie-kat szereti. A hosszú animéket kifejezetten nem szereti. Mondta, hogy kb. 200 részig nézte pl. a Narutót, de mindig várta, hogy mikor lesz vége, de még egy harc, még egy filler, és már elege volt, és abbahagyta. De összességében nem tudtunk sokat beszélgetni, mert mind a ketten bizonytalanok vagyunk, ha angolul kell beszélni. ^^'

Szólj hozzá!