2010. december 05. 20:49 - supermario4ever

Egyedi ajándékokat születésnapra

Ma reggel végigjátszottam a 9. világig a The Lost Levelst. Határozottan az az érzésem, hogy Miyamoto ezzel a játékkal számomra megalkotta azt a játékot, mely x évnyi tapasztalat után is nehézséget fog okozni. De igazából egyáltalán nem bánom. ^^' Mert a mai napig van olyan pálya (pl. a 4-4) melyen képes vagyok 25× is meghalni akár. Igazából sokkal több trükközést igényel a Super Mario Bros-hoz képest, és saját tapasztalat, hogy ha valaki kiismeri mindet, akkor profivá lehet válni, de azt biztosan állítom, hogy ha valaki "Super Mario"-ként megy neki a C-4 pályának az nem ússza meg sebzés nélkül, arra tényleg azt lehet mondani, hogy fizikai képtelenség. Most így hirtelen nem ugrik be a 9. világ története, de ha jól emlékszem, véletlenül került be a játékba, vagy valami ilyesmi. De tökre meglepődtem, amikor egy pár éve már ismertem a japán szótagírást, láttam a 9-4 pályán, hogy kövekkel ki van rakva katakana írással, hogy arigatou! Úgyhogy jó ez a játék, én szeretem. ^^ Szerintem még ma elkezdem a A-1 pályát.

Ma van Duong születésnapja, és játék után felhívtam őt, hogy felköszöntsem. Megköszöni, és mondja nekem, hogy ha nem hívom fel, eszébe se jut. Az egy dolog, hogy mondják rám, hogy élő naptár vagyok, ugyanis valamilyen titokzatos okból kifolyólag nagyszerűen tudok születési dátumokat megjegyezni, de szerintem azért az ember csak tudja már, hogy melyik nap a mai. ^^' De mondta is, hogy ők nem verik nagy dobra a születésnapot. De azért megbeszéltem vele, hogy átmegyek hozzájuk ma. Különben amióta a 99-es busszal járok hozzájuk, azóta mindig nehezebben találok el hozzájuk, soha nem tudom, hogy merre kell menni. Ma is eltévedtem, és tettem egy felesleges kerülőt. ^^' Meg is kérdeztem egy arra járót, hogy merre van az arra. Végül sikerült. Eljutottam hozzájuk, csak Duong volt otthon. Nagyon meg volt lepve, hogy ajándékot kapott.

És akkor most egy kitérő keretén belül megírom az ajándék történetét. Ugyanis egyedileg készített ajándékokat (is) kapott tőlem, a következőket:

  • Vasalható gyöngyből készült Monkey D. Luffy figura
  • Egy egyedileg összeállított CD 1995 legjobb anime dalaival
  • Képeslap
  • Milka csoki

Már október végén elkezdtem tervezni, mert valamiért volt akkor egy gondolatom, hogy kell erre időt szánni. A vasalható gyöngyök esetében Csibitől kértem tanácsot, meg tippeket, ugyanis ő nagyon sokat csinál, így neki nagy rutinja van már a dologban. Ő mutatta meg nekem ezt a képet, amit jobb oldalon lehet látni, ennek alapján készült el Monkey D. Luffy (aki esetleg nem ismerné, a bal alsó sarokban a szalmakalapos srác). Mondta is, hogy nem nehéz, csak figyelni kell, meg ajánlott üzleteket, ahol olcsón lehet venni vasalható gyöngyöket. Először egy játékboltban néztem szét, ilyen fél literes palack-szerűségben árulnak egyben mindenféle színűt, csak a benne levő összeállítás nekem nem jött be, ugyanis nem volt olyan összeállítás, melybe mindegyik benne lett volna. Később betértünk bagszival az Árkádban levő KES kreatív hobby üzletbe, itt már sokkal nagyobb volt a választék. Próbáltuk úgy összerakni, hogy a lehető legolcsóbban jöjjünk ki. Egy palackban sem volt meg mindegyik szín, mellyel Luffyt ki tudtuk volna rakni, de az jó volt, hogy voltak egyszínű gyöngyök is, így úgy döntöttünk, hogy veszünk egy palackot, egy egyszínű csomagot, és egy 29×29 sablont. Abba a sablonba kell beletenni a gyöngyöket, és azon kell vasalni addig, amíg a gyöngyök egybe nem olvadnak. Persze nem akárhogy, egy sütőpapírt kell rátenni a gyöngyökre. Nem tudtuk tökéletesre megcsinálni, ugyanis 2 részletben kellett, mert nem fért ki magasságra, ugyanis Luffy valami 36-37 "pixelnyi" magas volt. Összerakni nem volt különösebben gond, bagszinál 21 órakor nekiálltunk közösen puzzle-özni, a vasalást bagszi csinálta. Közben Csibi adta MSN-en az instrukciókat. :D Mivel sütőpapír nem volt bagszinak, ezért sima fénymásoló lapot tettünk közé. Vasalás közben is akadtak gondok, ugyanis az egyszínű csomag gyöngyei sokkal könnyebben olvadtak, mint a palack gyöngyei, gyakorlatilag elkezdtek szétfolyni az egyszínű gyöngyök, mire teljesen összeállt az egész. És amikor Luffy szalmakalapját csináltuk külön, meg kellett várni, míg az első részlet teljesen megszárad, aztán bagszi úgy próbálta összevasani a kettőt. Egy picivel nagyobb rés van ott, ahol összevasalta, de jó lett azért. 23 óra is elmúlt, mire végeztünk. A CD. Ez az ötlet akkor jutott az eszembe, amikor még nyáron a Tescóban dolgoztam, és az egyik vevő hozott hozzám egy képeslapot, melyben egy CD volt. Megnézte az árát, és inkább nem kérte. Megértettem... Ahhoz képest, hogy csak maga a lemez volt benne, azért drága az a 2.990 forint. És azon a lemezen volt rajta egy bizonyos év dalai, mellé valami olyasmi volt írva, hogy a születési éved legjobb dalai! Egyből megfogott az ötlet. Mi lenne, hogy anime dalokkal csinálnánk meg ezt? Aztán egyből elkezdtem születési években gondolkodni, és arra jutottam magamban, hogy mindenki túlzottan "régen" (bocsánat a kifejezésért. ^^') született ahhoz, hogy az adott év általam ismert anime dalaiból egy összeállítást csináljak, de talán Duong 1995-ös évével lehet próbát tenni. Azért próbára tett rendesen. Öt dal azonnal jött, a többit úgy kellett keresni. Végül a következő 12 dal került fel a lemezre:

  1. Neon Genesis Evangelion: Zankoku na Tenshi no Teeze
  2. Fushigi Yuugi: Itoshii Hito no Tame ni
  3. Kaitou Saint Tail: Toki wo Koete
  4. Slayers: Get along
  5. Mobile Suit Gundam Wing: JUST COMMUNICATION
  6. Slayers: Going History
  7. Sailor Moon Super S: Watashi Tachi ni Naritakute
  8. Marmalade Boy: Yoake no Etude
  9. Saber Marionette R: Dakishimete Lovin' You
  10. 3×3 Eyes Seima Densetsu: Owari Naki Tabiji
  11. Bakuretsu Hunters: MASK
  12. Dragon Ball Z: Ore ga Yaranakya Dare ga Yaru

Tervben volt még a Lupin III: Yume Nara ii no Ni és a Kodomo no Omocha: Kodomo no Kimochi, de ezt se Amina, se Tukeinon nem találta meg, és ha már a két legnagyobb Jpop gyűjtő az országban nem találja a dalokat, akkor már tudtam, hogy ezek nem lesznek meg. De a többi dal is nagyon nehezen került elő. És el is gondolkodtam, miközben bagszival kerestük a dalokat, hogy most az utóbbi években nőtt meg rohamosan az animék, és azok dalainak a száma, vagy régen is sok anime volt, csak nem jutnak el hozzánk? Mert elgondolkodtam azon, hogy ha 1995-nél régebbi anime CD-t kéne összeállítani, akkor bizony igen nagy bajban lennék, de az utóbbi évekből akár 2CD-s válogatásalbum is gond nélkül összejönne. De nagy nehezen összejött a 12 dal. És persze nem Verbatim borítóval adtam át neki, Necrokid nagyon ért a Photoshophoz, és összedobott nekem egy nagyon jó borítót. Mondtam az ötleteimet, de ő végül egy sokkal jobbat állított össze. Nagyon tetszett, amit csinált. A Hakonéban gondoltam kinyomtatni, és láttam a weblapjukon, hogy magára a lemezre is vállalnak nyomtatást. Ez szerencse, mert pont olyan CD-t vettem, melynek nem írható oldalára lehet nyomtatni. Így összedobtam egy kör alakú kis borítót, ahhoz képest, hogy én tökéletesen amatőr vagyok a Photoshophoz, nem is volt annyira rossz. Elvittem a Hakone gyorsnyomdába memória kártyán a CD borítót, hogy nyomtassák ki egy viszonylag jobb minőségű papírra. Az istenért se akart jönni a srác, legalább 20 percet vártam rá, már komolyan kezdtem türelmetlen lenni, mire hozza a KÉSZ CD borítót. Gyakorlatilag ilyen szemekkel néztem: O_O Arra számítottm, hogy papírra fogja nyomtatni, és hozza A4-es papírral együtt, és még nekem kell szenvedni a kivágással. Ehelyett hozza nekem kivágva, a képek tökéletesen fedik egymást, és a hátsó borítón, az oldalra hajló résznél meg csinálta a szaggatást, ami eredeti CD-knél szokott lenni. Ennyire még soha nem lepődtem meg szerintem, de nagyon kellemes meglepetés volt. A CD lemezre is tökéletesen kinyomtatta, és ahhoz képest, hogy tényleg úgy néz ki, mint egy gyári CD, nem is volt drága a nyomtatás. Szóval nagyon elégedett voltam velük. Képeslap, csoki, ajándéktasak megvásárlása már semmiség volt. Hatalmas köszönet jár azoknak, akik segítettek az ajándék elkészítésében:

  • Amina: Minden követ megmozgatott, hogy megkeresse a két hiányzó dalt, sajnos eredménytelenül.
  • bagszi: A közös puzzle-ozás, vasalás, és az azalatti poénkodás. :D Meg a zeneszámok keresése a neten.
  • Csibi: A Vasalható gyöngyökhöz tippek és tanácsok.
  • Necrokid: A fantasztikus CD borítóért.
  • Tukeinon: Ő is segített a két dal megkeresése, és ajánlott más animéket is.

Fűű, hol is hagytam abba? Tehát Duong örült az ajándékoknak, bár nagyon meglepődött, mert nem veri nagy dobra a születésnapját, és ritkán kap ajándékot, természetesen nem is várja senkitől. Nem sokkal ezután ebédeltünk, közben animét néztünk. Nem emlékszem a címére, csak arra, hogy a második évad második részét láttuk. Nagyon vegyes érzéseket keltett bennem. Voltak jó dolgok benne, de egy lány úgy beszélt az emberekhez, hogy állandóan forgott a forgószéken, vagy micsodán, és így nemigen lehetett komolyan venni őt. Az epizód vége felé megszaporodó ecchi-jelenetek pedig egyikünknek sem hiányoztak. Amikor a srác úgy esik a lányra, hogy belát a bugyijába, a végén meg a fürdőszobából hall sikítást (a fiú) egy meztelen csiga miatt, és betér a meztelen lányokhoz, eléggé erőltetett volt. Úgyhogy láttunk jobbat is. Megmutattam neki a Lovely Complexet is. Ismeri ő, nem arról van szó, csak ugye most péntektől kezdte el az Animax vetíteni, és utólag értesülök róla, hogy az opening és az ending teljesen más. Egyből az Animaxet kezdtem el magamban szidni, hogy nehogy már kövesse a 4Kids hülyeségét, de mint utána jártam, kiderült, hogy Japánon kívül sehova nem jutott el az anime az eredeti openinggel és endinggel, mert nem sikerült a japán kiadóval megegyezni. Azt olvastam, hogy a TOEI eléggé problémás társaság... És akkor ezzel még olyan nagy baj nem is lenne, de a zene... A Love.com OST-ből választottak ki két dalt, de hogy mennyire nem illik az opening és ending videóhoz, arra nincs szó. Nagyon gány munka. De örülök, hogy kiderült, hogy nem az Animax a hibás. ^^ De kár, pedig jó az a két dal.

Láttam az asztalon, hogy van Rubik kocka. Hát az nekem a halálom! De valahol megpróbáltam kipróbálni, hogy kell kirakni. Duong előveszi a saját bűvös kockáját, melynek minden egyes darabja szmájlival van illusztrálva. Azt mondta, hogy segít neki, hogy egy oldalon mind a kilenc darabja egy vonalban legyen. Jobban megnéztem, max. lelkileg segíthet a sok :) szmájli, hogy ne add fel, mert nekem mindegyik egyformának tűnt. Próbálgat, gyakorolgat, de csak egy színt tud kirakni egy oldalon, a többi parlagon marad. Különben, amikor volt a Retro85 kiállítás, nemcsak videojátékok, de különböző rubik kockák is ki voltak állítva. Az egyik BigN-es barátom, Fantos keni-vágja a kockát, nagyon hamar kirakja. Megkérdeztem tőle, hogy csinálja, el is magyarázta a logikáját, de nem jutott el az agyamig... Duong nem tudta elmagyarázni, de elég gyorsan kirak egy oldalt. Én akárhogy csűrtem-csavartam, nekem nem ment. Egy oldalra max. 7-8 egyforma színűt tudok kirakni, de onnan megáll a tudományom. Tudom, hogy én gondolkodom rosszul, de azért mégis azt érzem, hogy ez nekem magas... ^^' Egyszer lemértem, 2:05 alatt rak ki egy oldalt, de eléggé rutinosan használja már a kockát.

Persze most is játszott egy kicsit PC-n. Én addig Facebookon olvastam fel neki "Az élet nagy kérdései" alatt levő kérdéseket, jót nevettünk rajta. Ilyen kérdések jöttek elő:

  • Hogy nézne ki egy szék, ha a térdünk a másik irányba hajlana?
  • Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?
  • Olyan nincs, hogy verekedés közben futball meccs tör ki?
  • Ha a 3. napon lett teremtve a nap, a hold, a csillagok, akkor hogyan mérték az első két napot?
  • Miért kell felébreszteni a másikat, hogy megkérdezd aludt-e?
  • Ha egy szinkronúszó megfullad, a többinek meg kell?
  • Ha két betörő beugrik a medencébe, az bűnözési hullámot indít el?

Ekkor jelent meg Laci, eddig matekozott. Ő is leült a gép elé, szinkronban játszottak. Aztán én nem is maradtam sokáig, jöttem haza.

Jó nap volt ez is, megbeszéltük, hogy 2 hét múlva Wiivel térek vissza. De a sok már-már agresszív kutya miatt utálok a 19. kerületben sétálni. Komolyan mondom, egyik-másik félelmetes, épp, hogy nem ugrik ki a kerítésen. Na de most megyek egy kicsit Lost Levels-szel játszani.

Szólj hozzá!
2010. október 31. 23:10 - supermario4ever

Love.com 3 és Suara

Ma este jöttem haza vonattal, az út alatt a Love.com 3 mangát olvastam. Jó sztori, alakul. Az tetszett a legjobban, amikor volt az éves rutin magasság mérés, Risa bánatosan vette tudomásul, hogy 2 centit nőtt. Ellenben Ootani büszkén mutatja, hogy ő 2 millit nőtt csak. Ott nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Az vitte fel ennyire a srác önbizalmát, hogy odament hozzá egy lány, aki szerelmet vallott neki. Aztán Ootani egy kosár edzés alatt balesetet szenved, és a lány végig vele marad. Ekkor eldönti, hogy coming outot tart, leveti a ruháját, kiderül, hogy a lány valójában fiú... Ez persze nagy trauma volt a srácnak, és ismét visszavett. És persze Risa egyre inkább kezdi belátni, hogy egy kicsit többet érez Ootani iránt.

Különben most hallgatom Suara: haunting melody dalát, és bár eddig is felfigyeltem arra, hogy mondja ki a szavakat, de ebben a dalban külön hallatszik. Tényleg vicces az osakai nyelvjárás (Suara ugyanis Osakában született és nőtt fel), aranyos ahogy kimondja a szavakat. ^^

Szólj hozzá!
2010. május 07. 21:05 - supermario4ever

Tomoe Ohmi CD, de honnan?

Kaptam választ az AnimeLandtől, az Okui Masami Do-can CD-t joglejárat miatt nem tudják beszerezni, de a Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS limited Edition CD-jét be tudnák szerezni, de 15.500 forintért... Hát végtelenül örülök, hogy be tudják szerezni, de a CDJapannél postaköltséggel 4.550 yen, ami kb. 10.100 forintot jelentene. Hát azért van különbség. Sajnálom, hogy ilyen drágán tudják beszerezni, pedig örültem volna, ha lenne egy magyar üzlet, mely viszonylag jó áron be tudna szerezni japán CD-ket.

De berendeltem a CDJapantől az új Okui Masami kislemezt. Kifizettem, és már meg is érkezett hozzájuk a pénz. 4 nap postával, az azért szép. 15 dollár volt pk-val együtt (kb. 3000 forint) szerintem annyit bőven megér. Ha hétfőn elküldik, egy hét múlva ilyenkor már az enyém lesz. ^^

Egyébként egész jól teljesít az új kislemez a korábbi Masami kiadványokhoz képest, 2 hét alatt 3.930 db-ot adtak el belőle az Oricon szerint, ezzel a 45 kislemeze közül a 27. helyen áll eddig eladási számokat nézve. Remélem még jön feljebb.

Egyébként megnéztem 8 részt az Lovely Complexből. Már egész tetszik az ending videó. ^^' És a történet is egyre jobb. A karakterek szerethetőek, úgyhogy végig fogom nézni. Meg örül a szívem, hogy augusztusban már az Animaxen is látható lesz. ^^

Szólj hozzá!
2010. január 15. 21:59 - supermario4ever

Deja Vu

Igen, mert ami megtörtént 2008 nyarán velem, az ma egytucatjában megismétlődött.

Mindenek előtt egy kis reggeli öröm, nem ment el csak úgy a házunk mellett a postás:

Végre megvan kompletten a Link to the Past! ^^ A dobozban benne volt a kazetta is, úgyhogy most abból kettő van. Tervezem azt eladni valahol. Aki eléggé szemfüles, az láthatja, hogy nem lehetek 100%-ig elégedett a dobozzal, de végülis így is megteszi.

És mi volt az, ami megismétlődött? Egy nagy vásárlás:

Persze ennek is megvan a maga története. Először a Keletiben levő Game Parkba mentem be nézelődni. De se New Super Mario Bros. Wii, se Zelda Spirit Tracks. Még Nintendo DSi volt tervben, de azt még elhalasztottam. És egy jó darabig nem is lesz. De mindegy. Viszont volt Nintendo GameCube hátizsák. Utolsót vittem el, azt mondta a srác, hogy több nem lesz. Nem olyan nagy, arra tökéletesen alkalmas, hogy ha egy napra megyek Pestre pl. conra, akkor a dolgaimat vigyem benne. Aztán kérdésemre azt mondta az eladó srác, hogy a Budai Game Parkban van Kirby Air Ride és Nintendo Game Boy Player. Mivel az áruk elfogadható volt, ezért úgy döntöttem, hogy itt az ideje eleget tenni már majdnem 4 éves vágyamnak, és beszerezni őket. 6.900 forint volt mind a kettő. A kettes metróval mentem a Moszkva térre, majd onnan a 61-es villamossal szerettem volna menni a Csörsz utcáig, de a sztrájk, ugye. Ami nagyon tetszett, hogy az emberek nagyon összetartóak voltak, mindenki segített mindenkin. Mondjuk ez nem varázsolta oda a 61-es villamost, úgyhogy gyalog mentem. Már 2008 nyarán próbáltam megkeresni a Budai Game Parkot, de mindhiába. Most is szinte hiába volt. Visszamentem oda, ahol akkor kerestem a Game Parkot, de sehol. Volt egy fitness center, azt hittem, hogy azzal szemben, vagy mellette van, de a közelben nem volt. Mentem, mentem, és közben bosszankodtam, hogy tűnhet el egy üzlet ennyire? Ez a legrosszabb üzleti fogás így eldugni egy üzletet. Majd' egy órás keresés után feladtam, és bementem a MOM Parkba. Bementem az Alexandrába, itt vettem meg a Nana 2 mangát. Meg kerestem a Lovely Complexet is, de az itt nem volt. Közben rettenetesen éhes voltam. Úgyhogy bementem a mekibe menüt enni, de nem lehet kártyával fizetni. Ekkor jutott eszembe, hogy én szeretnék pénzt is váltani. Egy kicsit odáztam az evést, és megkerestem a pénzváltót. Legnagyobb meglepetésemre volt Japán yen. Így elhatároztam, hogy Japán yenben fizetem ki a CDJapannek a rendeléseimet, méghozzá ezeket:

  • Masami Okui: i-magination (előrendelve, megjelenés: 2010. február 3.)
  • Masami Okui: INSANITY
  • Suara: Akai Ito (Limited Edition)
  • Tegomass: Kiss~Kaerimichi no Love Song~ (Regular Edition)

Az új Masami album, és a három kislemez postával együtt 7445 yen volt, így 8000-et váltottam. Istenem, Japán yen volt a kezemben! Kicsit odavoltam magamtól. ^^ 8 db. 1000 yenes. Visszamentem a mekibe, evés után vissza akartam menni a Keletibe, de elhatároztam, hogy még egy UTOLSÓ próbát teszek a Game Park felkutatásával. De most a másik irányba mentem. Naná, hogy ott volt. -_- Kicsit dühös voltam, hogy ez nincs is eldugva. Egyetlen egy csapda volt, hogy tényleg sportpályával szemben volt, de az utca másik odalán, az a sporttelep, fitness center volt, ezzel tévesztettem össze. Bementem a Game Parkba, a srác a Keletiből, már szólt, hogy tegye el nekem a Kirby Air Ride-ot a Game Boy Playert. És figyelmes lettem, hogy ott a New Super Mario Bros. Wii. Megvegyem, ne vegyem meg? Nem gondolkodtam sokat, megvettem. Majdnem 90%-os átlagértékelés? Több, mint 10 milliós eladás világszerte? Majd meglátjuk! Meg volt még egy GC/GBA kábel, kompletten dobozával, papírjával, így úgy döntöttem, hogy megveszem azt is, mivel nem volt drága. Úgyhogy azzal is gazdagabb lettem. Tehát négy dolgot vettem. Aztán mentem is vissza a Keletihez. Most a Déli Pályaudvaron szálltam fel a metróra. A Keletinél átmentem az Aréna Plázába. Itt már lehetett netezni a Libriben. Azért kellett, mert fel kellett jegyezni a rendelési számot, amit a 8000 yen mellé egy papírra kell írni, amikor feladom a pénzt Japánba. Aztán még egy kicsit nézelődtem, de kb fél úton meguntam (ugyanis fél órás jegyet lehetett venni), de jött egy lány, aki épp írta volna a regisztrációját a nethez, de felajánlottam neki a netem másik felét, így nem vész kárba. Odaült. Én meg átmentem a Electro Worldbe, annak reményében, hogy találok Zelda Spirit Tracks játékot. De pont akkor volt átalakulóban az üzlet, a DS, meg mindenféle konzoljátékok meg egy nagy kosárban volt. Hát az természetesen nem volt. Így átmentem a szembe levő 576-ba. Ott sem volt Zelda Spirit Tracks, viszont volt Lovely Complex manga, azt megvettem. Utána még elszaladtam a Keleti mellett levő postára, ott feladtam Japánba a pénzt, és rohantam a vonathoz, mert még épp elértem a 18.13-asat. A vonaton végigolvastam a Love.com mangát. Hát itt valamiért sokkal jobban tetszik a rajzstílus, mint az animében. A történet nagyon vicces, ahogy cikizik a fiút, és a lányt, meg a sok vicces szituáció. Megérte megvenni, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Hát így esett. Szerintem hosszútávon ez az utolsó nagy költekezésem, ezért engedtem meg magamnak.

Szólj hozzá!