2018. augusztus 21. 00:16 - supermario4ever

Balatoni PlayIT 2018 - Siófok

Ismét promóter voltam a Nintendo standnál, immáron másodjára Csak most nem Budapesten, hanem Siófokon, ami több szempontból is jelentős számomra. Egyrészt mert vidéki PlayIT, másrészt mert életemben először vagyok a Balaton környékén. Békéscsabáról nem nagy buli eljárni a Balatonra, másfelől meg nem is volt olyan baráti társaságom, akivel nyaralni is eljártunk volna együtt. Így csak most láttam először egyáltalán Balaton környéki részt. El is voltam ájulva tőle.

Előkészületek

Volt némi aggályom a siófoki PlayIT kapcsán, nem is az, hogy vidékre utazzak le, hanem hogy nagyon korán. Amikor bagszi közölte velünk, hogy hajnali 4-kor indulunk a Déli Pályaudvarról, nem tagadom, igencsak felmerült bennem a kétség, hogy rendben van-e ez így. De belementem, két okból is: Egyrészt nem szeretném bagszit cserbenhagyni, másrészt meg bíztam abban, hogy egy jó kalandként fogok erre emlékezni a jövőben. Ment egyébként két órával később is vonat, de azzal nem értünk volna a helyszínre 8 órára. Úgyhogy álmatlan éjszakával számoltam, ennek fényében elkértem a pénteki napot a munkahelyen, hogy legalább akkor aludjam ki magam. Hát, már csak ebből a szempontból is megérte, ugyanis 11-kor ébredtem fel pénteken. Nem is emlékszem, mikor aludtam ilyen sokáig, de most úgy érzem, hogy nagy szükség volt rá. Szabadnapot meg azért is kértem ki, mert vásárolni is akartam menni hétvégére, meg takarítani is nagyon kéne, mert erős látszatja van annak, hogy itt hetekig nem csinált senki semmilyen tisztító-tevékenységet.

A vásárlásból 19 órakor értem haza, és akkor nekilátni takarítani, persze pihenni is, meg edzeni a Wii Fit U-val, ami az utóbbi időkben teljességgel szokásommá vált. Erre büszke is vagyok, később egy másik postban írok is erről. Éjfél volt, amikor azon kapom magam, hogy a lakás ugyan szép, de a pakolászással sehogy nem állok. O_O És 2.30-kor el kéne indulni. Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, egyáltalán minek, amikor alig maradt idő... De azért megráztam magam, kigondoltam, hogy mit kell még megtennem, hogy mindennel kész legyek. Kaját főzni (nem szeretnék ott vásárolni, ugyanakkor, ha nem eszek főtt ételt, hiányérzetem van), elmosogatni, bepakolni a bőröndbe. A kisbőröndöt viszem magammal, amibe váltásruhákat, ennivalót pakolok magammal.

SZOMBAT

Még jó, hogy nem sokáig merengtem magamban azon, hogy fogok időben elkészülni, mert így is 2.45 volt, mire minden el lett rendezve, össze lett pakolva, indulásra készen álltam. Ha jól emlékszem, 2.56-kor indul a 950-es busz, ami még határeset, mert úgy néztem ki, hogy 3.31-kor indul a 956-os busz a Déli Pályaudvar felé, ha azt nem érem el, akkor nekem annyi, ugyanis 4.11-kor indul a következő, a vonat pedig 4.05-kor indul. Kell még részletezni? Bagszi így is halálnak halálával "fenyegetőzött", aki késik. Az igazat megvallva kacérkodtam a gondolattal, hogy direkt a bagszira hozom a szívbajt, hogy megtudjam, milyen nála, amikor valaki a halálnak halálával lakol, de ezt azért nem érdemli meg. Rengeteget dolgozott azon, hogy minden jól menjen, és nem kevés nehézséggel nézett szembe. A MEEX-esek nem intéztek nekünk, a Nintendósoknak szállást (míg a többi promósnak jó eséllyel igen), így ezt bagszinak kellett külön intézni a ConQuest-esekkel. Valamint péntek este írt a MEEX-esekre, hogy fel vannak-e írva a Nintendósok a szervező-segítő listán, és kiderült, hogy nem. Az utolsó pillanatban lettünk felírva. Úgyhogy főtt a feje bőven, de ami miatt nagyon szeretjük bagszit, hogy ezeket a helyzeteket hihetetlenül jól kezeli, és képes még így is őszintén mosolyogni, és nem megtagadni szóviccbűnöző énjét. Annak ellenére, hogy szerettem volna, hogy minden flottul menjen részemről, csak sikerült neki és magamnak is izgalmat okozni. A Kálvin térnél jutott eszembe a hátizsákomban megnézni, hogy tényleg eltettem-e mindent. Kiderült, hogy a bérlet, a diákigazolvány és az iratok otthon maradtak. O_O Ezzel magamra is frászt hoztam, mert féltem attól, hogy elvesztettem őket, és iratokat pótolni... Nem hiszem, hogy külön ecsetelnem kell, hogy mennyi extra költség ezek pótlása. (Egyébként meglettek, csak átpakoltam a PlayIT-re egy másik táskába, csak a bérlet és az iratok lemaradtak.) És a baj tényleg nem jár egyedül. Ugyanis amíg azon izgultam, hogy vajon hol lehetnek az irataim, a busz szépen túlment az Astorián. Csak egy megállót mentem túl, de a 956-osra csak 8 percet kellett volna várni, és rettenetesen izgultam, hogy elérem-e a buszt. Siettem, ahogy tudtam, mindezek mellett egy faszi is leállított, hogy nem-e veszek a festményeiből. Hát persze! Izgulok azon, hogy megvannak-e az irataim, hogy elérem-e a buszt, ezek után minden vágyam, hogy a mázolmányait cipeljem a vonaton.

Elértem végül a buszt, de bagszival is közben vadul üzengettünk egymásnak, hogy mi legyen. Nem volt mit tenni, vett külön felnőtt jegyet nekem (mert eredetileg diákjegyet vett), és mivel elektronikusan vette, ezért lehetősége sem volt arra, hogy kiegészítse a diákjegyet felnőttre. Nem tudom, hogy van-e ilyenre lehetőség, de felvetettem neki, hogy ha tud ilyet, akkor csinálja meg, ezzel nem veszít semmit. Sajnos nem. Hát, nem akartam, de csak okoztam izgalmakat bagszinak. ^^' A többiek már ott álltak a vágány előtt, én voltam az utolsó, aki megérkezett. Mentünk is a beszállni. Annyira nem voltam most beszédes kedvemben, kezdtem érezni az álmatlanság jeleit, és így egész nap dolgozni... Inkább néztem a tájat, meg egy kicsit játszottam Nintendo 3DS-en Mario Kart: Super Circuitot. Mivel minden megállóban megállt a vonat, ezért hosszúnak tűnt az út Siófokig, de megérkeztünk. A Kiss Szilárd Sportcsarnokban volt a PlayIT, el kell sétálni oda a a vasútállomásról, az pedig fél óra oda gyalog. Persze nekem is van egy stílusom, ha fáradt vagyok. Ilyet mondtam bagszinak:

Ma sem erőlteti meg magát a nyár! Az időkép szerint csak 33°C lesz.

Bagszi meg elképedve felordít: CSAK! Ez egy megszokott dolog nálam, ha valami az átlagostól etérő dolgot szeretek vagy utálok, azt mindig felnagítom. Mint például, hogy szeretem a nagy meleget, és akkor nagyon szoktam örülni, ha 35°C+ van egy nap. Az igazság ezzel szemben viszont az, hogy tényleg jobban bírom az átlagosnál a meleget, és jobban is érzem magam, minél melegebb az idő, de azért egy-másfél hétig van nagy meleg, azt azért már én is megérzem, és akkor már én is várom, hogy lehűljön a levegő. Ez az iróniának egy formája nálam, amikor tudom, hogy olyan dolgot szeretek, amit kevesen, akkor azt mindig felnagyítom. Onnan jött egyébként a dolog, hogy eléggé fáztam, ahogy sétáltunk a sportcsarnok felé. És tényleg, 6.07 körül érkezett meg a vonat, és valamiért hűvösebbnek éreztem meg a reggelt. Erre néztem meg, hogy hány fok lesz nappal, és jött ez a beszólásom.

Nagyjából 6.45 volt, mire odaértünk a Sportcsarnokba. Ez a sportcsarnok valami gyönyörű volt! Jó eséllyel most esett át valami felújításon, mert ilyen szép és új épületet Magyarországon még nem láttam. A mosdók is, mint egy legalább négycsillagos szállodában. El se hittem, hogy Magyarországon vagyok. O_O A PlayIT-re már amúgy minden stand készen állt. A Nintendo stand most két részre volt osztva. Az egyik volt a konzoloké, a játékoké, a másik meg külön a Nintendo LABO-knak, ahol asztalokon lehetett kreálmányokat készíteni a LABO-s kartonokból, aztán kipróbálni őket. Oda ültünk le első körben. Néztük a kartonokat, meg mindenféle témákban beszélgettünk. A csehek nagyjából 8.30-ra érkeztek meg, szerencsére minden készen állt a 9 órási kezdésre, amikor már jöhettek az első Deluxe és Collector's belépővel rendelkező látogatók. Mindezek mellett diákok is jöttek, ugyanis a Nintendóhoz 7 ember kellett, a többieket valamiért diákokkal pótolták ki. Mindegy, ők mind a LABO-nál voltak, mert az a legkevésbé Nintendós, azt volt a legkönnyebb elmagyarázni nekik.

Most négy különböző Switch volt rám bízva, melyekben más-más játék volt kötve:

  • Minecraft
  • Mario Kart 8 Deluxe
  • Super Mario Odyssey
  • ARMS

Éltek is a lehetőséggel, ami a legjobban meglepett, hogy elsőként egy igen idős férfi és nő jött először játszani a Super Mario Odyssey-vel. Mind a ketten rendesek és nyitottak voltak, teljesen pozitívan álltak hozzá a videojátékokhoz. A nő játszott, a férfi csak hátulról szemlélte az eseményeket. Mondta, hogy ez eléggé összetett dolog, meg kell tanulni az irányítást. Milyen igaza van, de hát valahol el kell kezdeni.

Sokáig nem maradtak, de nem sokkal később ismét láttam őket Magyar Telekomos pólóban. Akkor esett le, hogy kik ők. Láttam nemrég valahol egy plakátot, ahol idősek játszanak, és ilyen feliratok voltak rajta, hogy Pali bácsi LVL 86, Manyika néni LVL 67... Hát ha valaki az életkorával lép előre egy szintet, kedves egészségére, de amúgy megtudtam, hogy ezeket az idős embereket egy nyugdíjas klubból szedték őssze, ahol rendszeres program volt a Kinecttel való játék. Nem tudom, hogy tisztába vannak-e azzal, hogy ők egy reklámanyagai egy cégnek. Egyre inkább felmerül bennem a kérdés, hogy jó-e az, hogy ha az eSport hatására Magyarországon is egyre népszerűbb lesz a videojáték, mert nagy a hírverése és rengeteg pénz van benne. Így olyan cégek is nyerészkedni akarnak belőle, akiknek legfeljebb közvetve van közük a videojátékokhoz. És akkor megtalálnak ilyen idős embereket, ezzel akarnak kitűnni, hogy olyan emberekkel hirdetik a videojátékokat, akiknek nemhogy a lehető legkevesebb közük van hozzá, hanem szinte elutasítják ezt a szórakozási lehetőséget. Hogy mennyire reklámanyagok, arra mi sem nagyobb bizonyíték, hogy később hozzám is visszajöttek, és felvették videóra, ahogy játszanak az ARMS-szal. Én kiálltam a mozgóképből, ebbe nem megyek bele. Amúgy nem nagyon jött be az ötlet, ugyanis az öregek nem igazán tudták, hogy mi a teendő, így esetlenül csapkodtak, nyomkodták a gombokat. Látszott is a videót készítők arcán, hogy ezt nagyon nem így tervezték. De nagyon nem is ténykedkedhettek ott sokáig, mert már sor állt, akik játszanának.

Egyébként eléggé rosszul sült el a szombat. Egyrészt miattam, mert egy idő után rettenetesen éreztem, hogy nem aludtam semmit éjjel. Nem igazán akaródzott odamenni emberekhez segíteni, de amikor odamentem, és nem értették, hogy mit kell csinálni (B-t nyomni A-gomb helyett a Mario Kart 8-ban, nem tudni, mi az az analóg kar, és hiába mondtam az ARMS-nál, hogy úgy kell tartani a két Joy-Cont, hogy az analóg karok egymással szemben legyenek), akkor hamarabb robbantam gondolatban. Nyilván nem mutattam ki, de alig volt most türelmem magyarázni. A legrosszabb az volt, amikor annyira éreztem a fáradtságot, hogy konkrétan állva el tudtam volna aludni. Szép is lett volna mindenki előtt lehuppanni a földre ott mindenki szeme láttára... Ráadásul a Nintendo szempontjából sem alakultak úgy a dolgok, ahogy eltervezték. Merthogy hiányzott egy Switch... Azt gondolták, hogy valaki meglovasította a konzolt. Azért lehet sejteni, hogy cseheket ez mennyire értintette. Szinte tapintható volt a hangulatváltozás. Az egyik LABO-s konzol nem volt meg, úgyhogy azzal nem volt annyi lehetőség játszani. A másik meg hogy a PlayIT-esek tőlünk kértek el két diákot, így emberhiány volt, valahonnan nekünk is kérnünk kellett két embert. Úgyhogy szépen voltunk, volt fejetlenség bőven. Mi ettől függetlenül igyekeztünk legjobb tudásunk szerint végezni a munkánkat. Már amennyire ment nekem is.

De a szombati nap munka tekintetében erősen felejtős volt, bagszi ugyan biztatott, ami jól is esett, akkor meg is ráztam magam egy kicsit, de összességében nem vagyok büszke a szombati munkámra. Este, amikor hazamehettünk a szállodába, az első körrel mentem haza. Ahogy hazaértünk, szerettem volna aludni. Kicsit sikerült is, de ahogy megjöttek a többiek, egyből ment a jópofizás, meg a vihorászás. Aludni egyáltalán nem tudtam, és ez egyáltalán nem hiányzott nekem. Legkevésbé sem voltam társasági kedvemben, az ágyam mélyében azt vártam, hogy ugyan hagyják már abba. A pizzázást meg nem hittem volna, hogy komolyan gondolják, de tényleg rendeltek maguknak. Azt is megvárni, amíg kihozzák nekik... Egyáltalán nem bántam, hogy nem kértem, az illatával is jóllaktam. Nagyjából 23.30 körül volt, mire elcsendesedett a ház. És akkor el is tudtam aludni.

VASÁRNAP

6.30-kor Truner nevetésére ébredtem fel. Mondtam is magamban, életem álma valósult meg ezzel... De ahogy hallgatóztam kint, még nyugi van, úgyhogy zenével ébresztettem magam. Kb. 7.10 fele jött be bagszi, hogy most már keljek fel. Összekészülődtem, 7.30 körül indultunk. Nem is feltétlen hotelben voltunk, hanem nyaralóban. De nagyon jó volt. Annak ellenére, hogy last minute foglalás volt, nagyon szép volt. A szobák szépek voltak, minden új volt, amerikai konyhás nappali, a fürdőszobában is sarokkád volt, nagyon szép volt. Úgyhogy alapvetően jól éreztem volna magam, ha csend lett volna már az elejétől. De úgy néz ki, a 7 órás alvás is elég volt az álmatlan éjszaka után, ugyanis vasárnap már sokkal jobban éreztem magam. Nem is gondoltam volna arra, hogy ma is 8-ra kell odaérni, teljes nyugalom volt készülődéskor. Be is mentünk a boltba vásárolni. Mivel Siófokon kívül volt a szállásunk (Szabadifürdő), ezért vonattal mentünk be Siófokra. Csak egy megálló, 4 perc út, de ha a nyaralóból megyünk a sportcsarnokba, az 1 óra 20 perc gyalogút lett volna. Így Siófokról bő 30 perc volt a gyalogút.

Azért utólag kiderült, hogy nem egészen volt nyugis a készülődés, mert bagszi megfeddett, hogy 7 óra után még ágyban voltam. Nem tudtam, hogy mi volt, mondta is nekem, hogy igyekezett elintézni a csehekkel, hogy kocsival vigyenek be a sportcsarnokba, de elutasították azzal, hogy ők is gyalog mennek a szálláshelyükről. Aztán mondta bagszi, hogy tegnap este beszélték, hogy megyünk vissza, nem hallottam? Ráztam a fejem, semmi ilyesmit nem hallottam. Szelektív volt a hallásom. Csak azt figyeltem, hogy legyen már végre csend, de hogy a jópofizás mellett hasznos dolgokat is megbeszélnek, az már nem jutott el hozzám. Kicsit kiábrándult volt bagszi, megint sikerült lefárasztanom őt. ^^' Tudni kell mindenkinek, aki velem barátkozik, hogy annak az élete csupa izgalom, kaland, móka és kacagás. Bagszi ezek közül kevesebb izgalmat és kalandot szeretne. ^^' 12 éve ismerjük egymást, jónéhány dolgon átmentünk együtt, olyan is volt, hogy nekem fájt a fejem miatta. De ettől vagyunk barátok, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, de megmondjuk őszintén a véleményünket egymásnak dolgokról.

Nem volt ismerős az út, amin mentünk, többen azt mondták, hogy más útról közelítjük meg a sportcsarnokot. Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy eltévedtünk... Mert hosszabb volt az út, mint tegnap, kerülőúton mentünk a sportcsarnok felé. De most nem zavart, mert sokkal jobb volt a kedvem, beszédesebb is voltam. Csak ha elvileg 8-ra kellett volna odaérni, akkor komoly késéssel értünk oda, mert majdnem 9-re lettünk kész. Ráadásul én voltam az utolsó, a végére elhagytam a többieket, és ugyanazon a bejáraton máshova jutottam el, mint ők. O_O Kerestem, hogyan tudok az öltöző felé eljutni, de semmi. Aztán a nézőtéren kötöttem ki, ott a biztonsági őr engedett ki (le volt zárva), és mutatta az utat. Gyorsan átöltöztem, és mentem is a helyemre (ugyanoda, ahol tegnap voltam), így is én voltam az utolsó, aki munkába állt... De annál nagyobb jókedvvel és lelkesedéssel, sokkal beszédesebb voltam, szívesen segítettem bárkinek, és sokkal türelmesebb voltam. Ennyit számít a pár óra alvás is. Még arra is volt lelki erőm, hogy pszichológusa legyek egy srácnak. Akart játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel, segítettem neki az irányításban, mindeközben látszott rajta, hogy szétverték az önbizalmát. El is kezdett mondani egy-két dolgot. Mondta, hogy dolgozik, diákmunkán van, de nagyon szeretne egy PlayStation 4-et magának. Meg is venné a saját pénzéből, de az apja megfenyegette, hogy ha hazahoz egy PS4-et, összetöri. Az ilyen nagyon szokott bosszantani. Mondtam neki, hogy ilyet azért csak nem tenne, de ha mégis, akkor nagyon szomorú, ha egy szülő ebben lenne következetes. És tényleg borzasztó ez. Nem tisztelik a gyerek rajongását, ha nem teljesíti be az apa álmát, akkor nem a fia többé, szétverik a gyerek önbizalmát, és abban következetesek, amiben a legkevésbé kéne annak lennie. Sokkal többet nem árult el magáról, meg egyedül jött, fogalmam sincs, milyenek a szülei, csak így névtelenül mondtam ezt ki (nem is tudtam meg a srác nevét, ez nem is fontos ebben az esetben). Többször visszajött egyébként Mariózni, látszott rajta, hogy akart velem beszélgetni, amit alapvetően szívesen teszek meg, csak másokra is figyelnem kell.

Nehéz volt négy konzolra figyelni egyszerre. Főleg akkor ijedtem meg, amikor a Minecraftról kérdeztek, én ugyanis a videojátékos társadalom azon 2%-ába tartozok, akik egyáltalán nem játszottak Minecrafttal. Sőt, tetézem: Az egész hangulatvilága nem jön be: A zenéjétől eret vágok magamon, annyira depressziós, a képi világ, az erőltetett pixeláradat szintén taszít. Full HD-ban látni azt a játékot, ahol a legkevésbé sem számít a felbontás... Nem akármi. Féltem, bizonytalan is voltam, de ahol tudtam, azért igyekeztem segíteni. Ha végképp nem ment, szóltam Sparrow-nak, ő sokkal jártasabb a Minecraft-ban. Egyébként totál meglepődtem azon, hogy az egyik kisgyerek azzal jött, hogy nem tud angolul, és hogy nagy baj-e, hogy átállítja magyarra a nyelvet. Ne vicceljen már, ennél jobbat nem is tehetett volna a játékkal.

13 órától volt Mario Kart 8 verseny. Erre összesen 9-en neveztek, és mindenki nagy lelkesedéssel játszott. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha poénból én is neveznék. Odaírom a nevemet és mellé egy awesome szmájlit rajzolnék. Bagszi szerintem akkor már fejbevágott volna valamivel. A versenyen csak egy részén voltam jelen, akkor mentem ebédelni. Mondta, hogy mehetek nyugodtan, tud figyelni a konzolokra. Azért itt látszott, hogy vasárnap sem voltam teljesen éber. Hoztak a csehek egy óriási Mario és Luigi figurát, abba öltöztek be egy rövid időre. Luigi feje épp mellettem volt, és olyan nagy volt az orra, hogy arra feküdtem rá. Elmondhatom magamról, hogy Luigi orra a párnám volt. De azért igyekeztem vissza, és a munkában megszokott 30 perces ebédszünetett tartottam, utána mentem is vissza dolgozni.

Hihetetlen lelkesítő volt, hogy néhány idős ember (most teljesen civilben), milyen nagy lelkesedéssel nézték a Nintendo játékokat. Egy idős férfi mérnökként végzett az egyetemen, így ő némileg másképp látja a videojátékokat, de mondta is, hogy csodának tartja, hogy itt van Mario, aki több, mint 30 éve ugyanazzal a lendülettel szórakoztatja a videojátékos közönséget. Nézte a Super Mario Odyssey-t, és nem győzte csodálni, hogy egy több mint 30 éves karakterrel ennyi új ötletet találnak ki úgy, hogy az alapkoncepció ugyanaz. Nekem mondja? Én, aki Dévényi Tibi bácsi óta szereti a Nintendót? Én aztán csak igazán tudom, hogy milyen fejlődésen ment keresztül Mario, szinte a kezdetektől fogva követem őt. A másik egy idősebb asszony volt, aki a gyerekeit (unokáit?) kísérte el a PlayIT-re, és ő is beszállt a Mario Kart-ba, micsoda beszéd az. Ő is nagy lelkesedéssel játszott. Mondta is, hogy csodának tartja a Nintendót. Amíg a PlayStation és az XBOX egymást marja, addig a Nintendo járja a maga útját, és ilyen csodákat ad ki a kezéből? Látjátok? Idős emberek hogyan tudnak vélekedni? Minden csak szemlélet kérdése, és nem megbélyegezni csak azért, mert valami új, valami teljesen szoktatlan. Az csak rossz lehet, hanem nyitottnak lenni felé, meglátni benne a jót, az esetleges rosszakkal a helyére tenni, és máris új oldalát mutatja meg a világ. Így az idős emberek is tudnak lélekben fiatalok lenni, mert ahogy beszéltek a Nintendóról, nyugodtan elvegyülhettek volna közénk.

Konzolárusok közül egyedül az 576 KByte-ot láttam. Látni az 576 KByte logo alatt, hogy "POWERED BY BEST BYTE", azért erős utalás arra, hogy az utóbbi években nagyon rosszul megy az 576-nak, hogy kénytelen más számítástechnikai céggel közösülni. És ezen nincs mit csodálkozni. Az 576 KByte sikere legfőképp a magazinokban rejlett, annak egyedi írásaival, dizájnjával sajátságos atmoszférát teremtett, ami eszméletlenül népszerű volt. Csakhogy a magazin 2010-ben megszűnt, és szépen fokozatosan csökkent az üzletek jelentősége. Nem utolsósorban bejött a plázákba a videojatekbolt.hu és a Konzolvilág is, és mivel látja a plázába járó videojátékos nép, hogy olcsóbban is lehet venni játékokat, hát oda járnak át. Nagyobb is ott a tömeg, az 576-okban alig vannak. Néha bemegyek a WestEnd-ben az 576 KByte Shopba (mely szintén POWERED BY BEST BYTE), kevés játékot látok ott, néhány kiegészítőt, ajándéktárgyat, de az a relatíve nagy bolt olyan üresnek tűnik. Ráadásul bezárt néhány helyen (például Kőbánya-Kispest, Árkád, sőt jónéhány vidéki üzlet is bezárt) az üzlet, úgyhogy én 2020-ig jósolok jövőt az 576-nak, utána meg fog szűnni létezni.

Azért itt-ott éreztem, hogy nehezebben bírta a lábam. Igyekeztem segíteni magamon, ahol tudtam. Ha nem láttam a cseheket magam körül, akkor meg mertem azt tenni, hogy leültem a földre, és pihentem egy kicsit. De amint kértek segítséget, pattantam is fel, és mint akit kilőttek, úgy rohantam segíteni. Ma mindenkinek mindenkiben rendelkezésére álltam (videojátékos téren persze). Többen is hívtak játszani, de azt nem tehettem meg, mert a többi konzolra is figyelnem kellett. Mindenben sokkal jobb volt a mai nap, mondjuk kevesebben is voltak, így a négy konzolra sem kellett annyira figyelni, ez is segített rajtam. Elvileg 20 óráig tartott a rendezvény, de már 17 óra után olyan kevesen voltak, hogy már mindenki látványosan lazított. Ültem a LABO-knál, bagszi horgászott, én is kipróbáltam néhány játékot. A LABO játékok nagyját rettenetesen untam. Hogy mi értelme van a zongorázásnak, ugyan nem tudom, de elnyomkodtam. Aztán a horgászóssal se tudnék sokáig eljátszani. A házas játékok (a házba kellett a Switchet betenni, nem megházasodni kellett...) még elmentek, de amit kifejezetten élveztem, azok a motoros játékok. Egy motorverseny volt. Órákat el tudtam volna játszani vele, nagyon élvezem a versenyjátékokat és ez a motoros játék sem okozott csalódást. Felváltva ültünk le az asztalokhoz.

Így nagyjából el is telt az idő, a csehek is odajöttek hozzánk beszélgetni. Meg volt egy srác, egy másik PlayIT-es standról, aki állandóan bagszit üldözte. Diákmunkásként dolgozik a MÁV-nál, de olyan pontosan tudta, hogy mely vonat mikor indul, hogy basszus, el is kezdte sorolni, meg a megállók neveit is. De mint egy autista, olyan memóriája volt a MÁV-val kapcsolatosan. Állítom, hogy ha hagyom beszélni, Magyarország össze létező vonatát felsorolja, és hogy melyik merre megy, és hol áll meg. De kishíján az agyamra ment, úgyhogy inkább nem erőltettem a vele való társaságot. Legkevésbé sem mondható átlagosnak a személyiségem, de azért engem is ki lehet akasztani. A csehek már el is kezdtek pakolni, amikor mi is mehettünk.

20 óra volt, amikor öltöztünk, kaptunk néhány extrát is ajándékba:

img_20180820_180537.jpgValamint választhattunk egy-egy Toy-Cont is. Én naná, hogy a motort választottam, nem is kérdés.

img_20180820_180952.jpgAnnak örömére, hogy mennyire élveztem a játékot vele. Nem, sajnos a Switch nem járt mellé, de ennek is nagyon örülök. A csehek közül pont az a lány volt velünk az öltözőben, aki beszélt magyarul. Én voltam az utolsó, aki kiment az öltözőből, megkérdeztem, hogy meglett-e a Switch? Mondta, hogy igen, megvan minden, nem tűnt el semmi. Örültem neki. Nemcsak az anyagi felelősség miatt aggasztott a dolog, hanem sokkal inkább az erkölcsi felelősség, hogy akkor mi magyarok egy tolvaj nép leszünk a csehek szemében, és legközelebb kétszer is meggondolják, hogy jönnek-e Magyarországra, és hozzák-e a Switcheiket. Szerencsére ilyen nem történt, minden rendben van.

Azért, hogy milyen tudok lenni, amikor kipihent vagyok, erre is volt példa. Már vártak kint a többiek, kérdezték is, hogy hol voltam? Hát mondtam nekik, beszélgettem egy kicsit a Rékával. Majd pont emiatt késsük le a vonatot. Mondja bagszi. Mi, és ez olyan nagy baj? Kérdezek vissza. ÁÁÁ, NEM! Válaszolja kórusban mindenki. Szándékosan teszek fel ilyen kérdést, imádom az ilyenekre kapott reakciót. Egyébként komolyra fordítva a szót, nem az utolsó vonatról volt szó, csak szeretett volna még mindenki az éjszakai járatok előtt hazaérni. Teljesen igazuk volt. A másik meg, hogy egy óra volt még a vonat indulásáig, a vasútállomásig meg kb. fél óra az út gyalog, ahogy írtam feljebb. A visszaúton is beszélgettünk, a vasútállomáson kiderült, hogy 20 percet késik a vonat. Na, szépen vagyunk. Amikor bagszi kiitta a Monsterét, és összenyomta a dobozt, mondtam neki, úgyis sétálhatnékom van, adja ide, kidobom a kukába. El volt képedve, hogy itt a többieknek alig van lábuk, ez meg itt sétálni akar. Az a helyzet, hogy annyira jól bántam ezzel a leülök-segítek dologgal, hogy most sokkal kevésbé fájt a lábam, mint 9 hónapja, a budapesti PlayIT-en. Amikor jött a vonat, akkor is provokáltam bagszit, hogy nem értem, mi a baja, ugrándozzunk egyet. Azt így enyhe szökdelésekkel illusztráltam is a gyakorlatot. Mondta bagszi, hogy majd ledob a sínek közé, és majd ott ugrándozhatok, ha megjön a vonat. Mivel ez expressz vonat volt, ezért rövidebb volt az út. Én is alapvetően beszédesebb voltam, Sparrow-val játszottunk egyet Mario Kart 7-tel. Most Kelenföldön szálltam le, onnan könnyebb eljutni a Határ útra, főleg, hogy az Állami Ünnep alkalmával jártak a metrók. És hazaértem.

Konklúzió

Hihetetlenül rapszodikus volt ez a PlayIT. Vasárnap élmény volt, de a szombati napra nagyon nem vagyok büszke. Úgy döntöttem, hogy ottalvós, vidéki PlayIT-eket nem vállalok be. Azt kellene csinálni különben, hogy ha lehetőség van, még pénteken elutazni, hogy ne hajnalok hajnalán vonatozzunk, hanem a szálláshelyen aludjunk, és akkor mindenki sokkal kipihentebb lenne szombatra is. Tudom, hogy akkor a szállásköltség sokkal drágább lenne, de akkor a szombati munkánk sokkal jobb lenne (legalábbis az enyém biztosan). De a szállásköltség miatt ez nem fog megvalósulni, ezért inkább azt mondom, hogy olyan vidéki városba vállalnám be a PlayIT-et, ahol tudnék előző este valakinél aludni. Jelenleg két ilyen város jut eszembe: Szeged és Nyíregyháza. Meg esetleg Debrecen, de persze senki nem köteles befogadni, ha nem tud, vagy nem akar, de hogy segítség lenne, az tény.

A PlayIT-en meg továbbra is rengeteg a kiskorú. Így nem csoda, hogy YouTube videósokkal akarják odacsábítani őket, de hát ahogy novemberben is írtam, nem látják át az egésznek az anyagi vonzatát, és mivel szinte mindenki szülővel jön, ezért érdeklődő, plusz kísérő, legalább +1 jegyeladást jelent. Aztán, ha az egész család jön, akkor aztán csörög a kassza rendesen a PlayIT-eseknél. Most is, hány szülőt láttam, akik csak kísérték a gyereküket... Kérdeztem, hogy kipróbálja a játékot? Nem, csak a fiamat / lányomat kísértem el. Bár azt hallottam, hogy sokkal több embert vártak a PlayIT-re, sokkal kevesebben voltak, mint amennyire számítottak.

Összességében bejött a kaland-része is a vidéki PlayIT-nek, nem utolsósorban voltam a Balatonnál is, ami mint életem első élménye, mindenképp nagy öröm számomra. De egyáltalán nem vagyok büszke a szombati munkámra, ezért azt mondom, hogy csak Budapesten vállalok be PlayIT-es munkát, ha ezek után sem bagszinak, sem a cseheknek nincs ellenére. Mert most is azt mondom, hogy a nehézségei ellenére örömmel megyek. És talán novemberen lesz legközelebb Budapesten, ott ismét tudásom legjavát fogom beleadni.

Szólj hozzá!
2018. augusztus 04. 18:43 - supermario4ever

További fejlődés a Mario Kart: Super Circuit-ban és egy kis Super Mario Kart történet

Tovább edzek a Game Boy Advance-es játékban. Annak fényében, amit összeírtam, megpróbáltam tudatosabban felépíteni a játékomat. Nehéz, mert ha kastélyban vagyok, szinte mindig törvényszerű, hogy nekimegyek a falnak. Azt már könnyebb koordinálni, hogy szabadterű pályán, hogy ne menjek ki a pályáról. Illetve a driftelésre figyelek jobban.

Maradok a fokozatosságnál, most azon vagyok, hogy 50cc-nél meglegyen mindenhol legalább az egy csillag. Hát valami nem stimmel a karakterekhez köthető extra pontokkal, ugyanis Marióval egészen jót mentem, természetesen meglett a maximális pontszám, és érmékből is elég sokat összegyűjtöttem, mégis csak B-rangot kaptam. Szoktam lesni ezeken, hogy mégis hogy számolta ki.

img_20180804_113531.jpgToaddal viszont más volt. Elvileg vele kevesebb bónuszponttal indul, hiszen őt sokkal könnyebb kezelni. Ugyanakkor neki a legrosszabb a végsebessége. Mégis vele sikerült egy csillagos rangot elérni. Méghozzá a SNES pályák közül az 50cc Lightning Cup-on, innen hiányzik még, valamint a Star és Special Cup-on 50cc, a SNES-es pályák közül. Ha itt megvannak, első körben kész vannak az 50cc bajnokságok. Hogy valaha lesz-e 3 csillagos minősítésem... Fogalmam nincs, soha nem sikerült. A képen egyébként egy érdekes állás van, annyira meglepődtem azon, hogy három gépi ellenfél játékos is mögöttem 10-10 ponttal áll a 2. helyen, hogy ezt le akartam fényképezni. Nekem 27 pontom van, a 10-es meg speciális nálam, hogy a 10-es a szerencseszámom.

A végeredményt is lefényképeztem.

img_20180804_113936.jpgHát ilyet tudok jelenleg.

Visszatérve a sajátságos eredményre, gyerekkoromban szokásom volt akkor, amikor rengeteget játszottam a Super Mario Kart-tal, hogy rendszeresítettem egy füzetet, és feljegyeztem azokat a végeredményeket, melyek emlékezetesre, egyedire sikeredtek. Mi számított egyedi végeredménynek? Az tudható a Super Mario Kart-ról, hogy ott a gépi ellenfél játékosoknak meglehetősen szegényes mesterséges intelligenciájuk van, és valószínűleg a memóriával való spórolás eredménye az is, hogy egy-egy karakterhez, akit kiválasztunk versenyzőnek, a gépi ellenfelek egy meghatározott sorrendben versenyeznek. Ha ebben volt például jelentős eltérés volt, azt jegyeztem fel. Valamint a pontozásnál csak az első négy helyezett kapott pontot, azt is feljegyeztem, ha nem 4 játékosnak volt pontja, hanem 6-nak. Valahol megvan még ez a füzet, ha alaposan feltúrom a lakást. Többször találkoztam vele, biztos, hogy nem dobtam ki.

Ráadásul különös szokásom volt. Már régen is Toad és Koopa Troopa voltak a kedvenc karaktereim, és nem szerettem, hogy ők azok, akik legkevesebbszer vannak az élen, amikor gépi ellenfelek. Még gyerekként kitapasztaltam, az első pályán ha nagyon "megkutyulom" a sorrendet, tehát kiütöm a gépi ellenfeleket, és nem a "megfelelő" sorrendben érnek be a célba, akkor nem előzik vissza az eredeti helyüket. Ekkor kezdtem el azt csinálni, hogy Toadot és Koopa Troopát tettem az élre, úgy, hogy előttük igyekeztem mindenkit kiütni. Ha nem sikerült, akkor 5. helyre értem be, és a következő életemmel folytattam az akciót. És az élre vittem őket, velük akartam versenyezni. Csak egy idő után semmi élvezetet nem láttam ebben, ezért abbahagytam, és hagytam, hogy mindenki azon a helyen legyen, ahová beprogramozták őket.

Szólj hozzá!
2018. augusztus 01. 12:17 - supermario4ever

Kritériumok a három csillagos minősítéshez

mario_kart_super_circuit.jpgUtánanéztem a Mario Kart: Super Circuitnál mik a feltételek ahhoz, hogy megkapjuk a három csillagos minősítést. Nem kellett nagyon keresni, a MarioWiki-n találtam információkat. Úgy tűnik, hogy ők is összerakták a tudásukat, mert eléggé sokat hoztak össze, és némely információnál a jutalom / büntetés nem pontos. A lényege a dolognak ugyanis az, hogy elméletük szerint a játékban pontokat számol az algoritmus, de sok helyen csak azt írták, hogy mi növeli a pontot, mi csökkenti. De hogy mennyit kell, mi hány pontot ér, arról nem írtak semmit. A pontozás egyébként logikus, mert amikor játszok, és valami hibát követek el, én is azt gondolom, hogy a kisebb hibák (pl. banánhéjon elcsúszni), még beleférnek, de ha kiesek a pályáról, az már komoly. Szinte biztos, hogy ne számítsak jó eredményre. Illetve az jó pont, ha be tudom venni driftelve a kanyart úgy, hogy megkapom érte a mini-boostot.

Önmagában nem elég, hogy megszerezzük a maximális, 36 pontot. Ezzel legfeljebb az A-rangot lehet elérni, de nem egyszer jártam már úgy, hogy maximális pontszám ide vagy oda, volt, hogy csak C meg B-rangot értem el. Mik kellenek még hozzá?

  • Minél több érmét össze kell gyűjteni. - Ez azért nehéz, mert az érmék sokszor nem az ideális ívben vannak, így onnan vissza kell térni, az autók csúszós mivolta miatt ez nem mindig könnyű.
  • Körönként a lehető legrövidebb időt kell elérni. - Viszont a rossz időeredményért nincs pontlevonás.
  • Minél többször fékez a játékos, annál több pontot vonnak le tőle. - Ez egy olyan Mario Kart, ahol érdemes néha fékezni, ugyanis ha elcsúszunk a banánhéjon, vagy nekimegyünk egy akadálynak akkor nem pördülünk ki.
  • Minél tovább "nem ad gázt" a játékos (tehát nem gyorsít az A-gombbal), az is viszi le a pontokat.
  • A három piros teknőspáncél, csillag és villám használatáért szintét pontot von le a játék. A csillag használatáért von le a legtöbb pontot.
  • Ha Lakitunak kell kimenteni minket, az szintén pontlevonással jár. Viszont, ha jókor nyomjuk le a gyorsítást, akkor ha Lakitu letesz minket, kapunk egy mini-boostot. Ez korrigálja a pontlevonást.
  • Ha nekimegyünk egy akadálynak, vagy eltalál minket egy ellenfél játékos, szintén pontlevonás a jutalmunk. Ha nekimegyünk a falnak, csak kismértékben csökkent a pont mennyisége.
  • Ha bármilyen tárgy eltalál minket (pl. egy kóbor zöld teknőspáncél), annak szintén levonás a következménye.
  • Ha 5. helynél rosszabb helyezéssel végzünk, és felhasználunk egy életet, szintén pontlevonással jár. Ha rosszabb helyen végzünk, effektíve pontot von le a rendszer.
  • Minél több időt tölt a játékos a pályán kívül, annál több pontot von le a rendszer.

Természetesen vannak jó pontok, az alábbiak emelik az összpontszámunkat:

  • Ha Boosttal kezdjük a versenyt, az növeli a pontszámot.
  • Minél többet driftelünk, ezáltal minél több mini-boostot kapunk, annál több pontot kapunk.
  • Ha átmegyünk egy tárgydobozon, úgy, hogy már van tárgyunk, de még nem használtunk azt fel, szintén növeli a pontszámot. - Talán ez a legérdekesebb, hiszen miért növelné meg, ha megint rámegyünk a tárgydobozra? Valószínűleg azért, mert így a gépi ellenfelek kevesebb tárgyhoz jutnak. Ezzel védjük is magunkat, ha 1. helyen állunk, mert kisebb az esélye annak, hogy megtámadnak minket.

Valamint az sem mindegy, melyik karaktert válasszuk. Ha egy nehezebben irányítható karakterrel játszunk, több bónuszponttal indulunk.

  • Bowser: 45 pont
  • Wario: 40 pont
  • Donkey Kong: 40 pont
  • Mario: 30 pont
  • Luigi: 30 pont
  • Peach: 10 pont
  • Toad: 10 pont
  • Yoshi: 0 pont

mksccongratsscreen.PNGEz is önmagában rendkívül érdekes. Ezek után Marióval és Luigival fogok próbálkozni, mert ők azok, akik kellőképpen gyorsak és még jól irányíthatók. A gyakorlottabbak próbálkozhatnak Warióval, a vérprofiknak meg ott van Bowser, aki aztán végképp nagyon nehezen irányítható. Bowsert tényleg azoknak érdemes választani, akik már nagyon jól mennek a pályákon, mert ő nagyon gyors, viszont a gyorsulása meg rossz, ezért nála pontos játék kell.

Kipróbálom majd ennek tudatában milyen eredményt tudok elérni. A jobb oldalt látható kép álomszerű számomra, de hát az álmok nem azért vannak, hogy mindent megtegyünk azért, hogy valósággá váltsuk őket?

Szólj hozzá!
2018. augusztus 01. 10:22 - supermario4ever

Fejlődés a Mario Kart: Super Circuitban

Még mielőtt kipróbáltam nálam a Super Nintendo Classic Mini-t, elmentem bagszihoz, mert nála ki kipróbáltuk. Rendben működik, játszani viszont nem volt kedve, mert fáradt volt. Inkább beszélgettünk. Amiről a Szegedi Smash Bros. bajnokságnál írtam, hogy néha spontán mondok képtelenséget, erre volt példa tegnap is, és leírom ide is példaként, hogy láttassam, miket tudok néha mondani.

Nemrég nyílt egy kínai vegyesbolt a Liget térnél, és lehet ilyen Pocky-szerűséget kapni. Vett két csomag csokisat, az egyiket megette, de nem ízlett neki, ezért felajánlotta nekem a másikat. Megettem, és akkor mondanám a véleményemet: Nem rossz, de olyan a ropi, mintha... (keresem a megfelelő szót) ...használt lenne. Mire észbe kaptam, hogy mi mondtam, már röhögtünk. Eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen lehet a használt ropi. Megrágja, kiköpi, elteszi, aztán tessék, használt ropi. Jó állapotban van és olcsó. Meg mondta bagszi, hogy nemrég talált egy Pokémonos rágót a vaterán, az is használtként volt írva. Azzal is valami hasonló gondolatmenetet játszottunk el. Ezek teljesen spontán jönnek, amikor hirtelen nem jut eszembe egy szó, gondolkodok, hogy melyik az, ami talán odaillik, de aztán kiderült, hogy nagyon nem. De amúgy arról van szó, hogy olyan, mintha felbontottak a zacskóját, és hetekig úgy hagyták.

Hetek óta játszok a Mario Kart: Super Circuit-tal. Nintendo 3DS-en. Első körben az volt a célom, hogy mindenhol legyen legalább egy serleg, és a Time Trialon saját időim legyenek. És nem könnyű, a Game Boy Advance-es Mario Kart, nehézségben szoros versenyt vív a Super Mario Kart-tal (két versenyjáték versenyez egymással...). A helyzet ugyanis az, hogy itt még a régi pontozási rendszer van, tehát az első 4 helyezett, 9, 6, 3, 1 pont, annál lejjebb pedig újra kell kezdeni, és elvész egy élet. A kocsik irányítása is nehézkes, csúsznak, és az ellenfél gépi játékosok is rettenetesen támadnak. Az a tapasztalatom, hogy ha nem driftelek a kanyarban, akkor sokszor lehagynak a gépi ellenfelek. Csak hát miért drifteljek, ha a kocsi csúszik, és ha nyomva tartom az R-gombot, akkor csak még jobban csúszik? Úgyhogy 150cc-n nehéz 3 csillagot összeszedni... Mit nehéz? 2005 óta játszom a játékot egyetlen egyszer sem sikerült a három csillagos minősítés, még 50cc-n sem. Nagyon magasak az elvárások, biztosan nemcsak azt nézik, hogy megvan-e a maximális 36 pont, 100+ érme, hanem azt is, hogy mennyire ügyesen játszok. Driftelés, mennyire jól veszem be a kanyarokat, 50cc-nél mekkora előnyt tudok megcsinálni, nem esek le egyszer sem, és a jó ég tudja mit. Aztán a Time Trial-ban meg olyan rendszer van, meg van határozva 5 legjobb idő. Mivel fél perces a különbségek, ezért a második legjobb időnél jobbat csinálni semmiség, de néhány pályán a legjobb időt nagyon nehéz felülmúlni, ott tényleg kell némi tudás. Sok pályát be tudtam gyakorolni, ki tudtam ismerni, hogy van az ideális ív, hogy érdemes driftelni, egyedül a Yoshi Desert az, ahol hiába gyakoroltam be a pályát szinte tökéletesre, nem tudtam a legjobb időt megdönteni, pedig csak egy-két tizedmásodperc hiányzott. De az végzetes, annál jobbat egyelőre nem tudok. De tovább gyakorlok még.

Még az aranyserleg is hiányzik egy-két 150cc-s bajnokságnál. Ezeken szeretnék javítani, valamint első körben célokat tűztem ki magam elé:

  • 50cc: Legalább egy csillag legyen mindenhol
  • 100cc: Legalább a B-rang meglegyen mindenhol
  • 150cc: Aranyserleg legyen meg mindenhol és sehol ne legyen E-rang, vagyis a legrosszabb.

Nem könnyű, ha nagyon hirtelen kell gyors döntést hozni...

Szólj hozzá!
2018. július 29. 16:31 - supermario4ever

Szegedi Super Smash Bros. bajnokság

Ma volt a Super Smash Bros. bajnokság Szegeden, amit Nyíregyházáról szervezett RetroSpidey és BRex. És hát mit is mondhatnék? Eszméletlenül hangulatos volt. Ez az, amire azt mondom, hogy az utóbbi évek egyik legjobb találkozója volt.

És egész jól bírtam ahhoz képest, hogy semmit nem aludtam előző éjjel. Már az utazás Szegedre is élmény volt, mivel nagyon szeretek vonatozni. Narival és OctoZakyval utaztunk együtt. Kőbánya-Kispestről indultunk, az odaút nem volt annyira "közösségi", OctoZaky még aludt a vonaton, Nari és én meg külön-külön játszottunk. Narinak kölcsönadtam a New Super Mario Bros. 2-t, aki egyöltő helyében (rövidítésekkel) végigjátszotta a játékot. Én meg a Mario Kart: Super Circuit-ban erősítettem, utána meg F-Zero: Maximum Velocity-ben élesztettem újjá a tudásomat. Amikor már Szeged közelében voltunk, akkor már jobban beszélgettünk, Szatymaznál leszállt az a srác, aki jó eséllyel közös beszélgetéseink gátja volt.

Amikor leszálltunk, akkor én nézegettem Google Maps-en, hogy merre is kell pontosan menni. Szeretem mondogatni a többieknek, hogy naaagyon messze van, még extrém sokat kell gyalogolni. Persze szó nem volt ilyenről, negyed óra alatt a LVL UP eSport bárba értünk. Bent RetroSpidey írta már fel a jelentkezőket. Mentünk le, már voltak is néhányan. Ahogy láttam ug Super Mario Kartozik SNES Classic Mini-n, azonnal tudtam, hogy az első dolgom kihívni őt egy meccsre, hogy összemérjük a tudásunkat. Bevállalta örömmel, de hát azért ebben a Mario Kart-ban hívtam őt versenyezni, mert ebben én vagyok a jobb. Én is nyertem meg a versenyt.

De sok játékra nem volt idő, mert RetroSpidey már hívta a versenyre jelentkezetteket, kezdődött a bajnokság. 12-en voltunk, nem a kettő hatványa, ezért úgy oldották meg, hogy párosban játszottunk, innen továbbjutott a legjobb 6, majd a hat versenyző 2-2 hármas csapatban játszott, és itt az volt, hogy a harmadik helyezett kiesett, és a két második helyezett harcolt külön a 3. helyért, a két győztes meg az első helyért. Nagyon jó ötlet, így nem is kell, hogy feltétlen 8-an vagy 16-an legyünk, hanem így is meg lehet oldani, és igazságos is volt. Mindenki húzott egy sorszámot, és az utána következővel párbajozott. Talán a 4-es számot húztam itt, arra emlékszem, hogy egy olyan sráccal párbajoztam, aki bevallotta, hogy nagyon rég nem játszott a játékkal. Én is hasonlóképp, úgyhogy azonos esélyekkel indultunk. Én Toon Linkkel játszottam. Ha Smash Bros, akkor vagy Young Link (Melee) vagy Toon Link (Brawl, Wii U, 3DS) a választásom. Erősek, könnyen irányíthatók, és gyorsak. Úgy volt a verseny, hogy 5 perces meccs, és itt aki nyert, az jut tovább. Nagyon figyeltem, beleadtam minden tudásomat, és csodák csodájára én jutottam tovább.

Már ennek is rettenetesen örültem, ugyanis az esélytelenek nyugalmával indultam. Azt mondtam magamban, hogy ha továbbjutok az első körből, akkor már győztesnek kiáltom ki magam, mert ez tőlem átlagon felüli teljesítmény. Ez megtörtént. ^^ Érdekes amúgy, mert péntek este beszélgettem Spartacusszal és Sparrow-val, egyrészt bár tudtam, hogy nincs esély, de hogy mégis, ha gondolják, jöjjenek el. Nem tudtak, de beszéltük, hogy ők sem valami jók Smash Bros.-ban. Pedig totál úgy emlékeztem, hogy ők helyben hagynak mindenkit a játékban. De mondták, hogy ők sem valami jók. Úgyhogy nem önsajnáltatásból, de tényleg valahova az utolsók közé rangsoroltam magam. Ezek szerint alábecsültem magam. Nagyon furcsa érzés volt, 2006 óta játszok Smash Bros.-szal, talán most éreztem először úgy igazán lelkesedést a játék kapcsán. És most bántam meg, hogy eladtam a Wii-s, Wii U-s, és 3DS-es Smash Bros.-t. Fiatal voltam, és kellett a pénz. :D Komolyra fordítva a szót, tényleg kellett a pénz, és néztem, hogy mi az, amiről legkisebb fájdalommal válnék meg, és többek között a Smash Bros.-okra esett a választásom, illetve azokra a Nintendo 3DS játékokból adtam el néhányat, melyeket megvettem digitálisan. Most már bánom, és már visszavenném őket. A Super Smash Bros. Melee itt van, régi TV, GameCube-ot rá lehet kötni, és mehet a bunyó. Majd szólok embereknek, és akkor lehet együtt játszani. Kipróbálom, hol tartok a játékban, mennyit kell fejlődnöm.

Az első és második forduló között volt egy félórás ebédszünet, ezalatt bagszi, ug, Zsuzsmo és én Mario Kart 8 Deluxe-szel játszottunk. Azalatt OctoZaky a régi TV-m távirányítóját csinálta meg. Ahogy írtam a POWER gomb nem működik, és mondta, hogy hozzam el, meg próbálja csinálni. Eleinte nem sikerült. Láttam, hogy nagyon próbálkozott vele, mindent megtett, de semmi. Aztán eszébe jutott, hogy az apja hátha tud valamit, és tőle kért segítséget. De azt mondta max. 5% esélyt ad a sikerre. Én már elfogadtam, hogy nem fogja tudni megcsinálni, de egy Mario Kart meccs alatt azzal jött oda hozzám, hogy megcsinálta, és működik. Annyira ledöbbentem, hogy egy percig nem tudtam értelmeset megszólalni. Bagszi és ug-ék már ott röhögtek rajtam, mire nagy nehezen valamit meg tudtam szólalni. Én is akkorát röhögtem magamon, hogy pár percig nem tértem magamhoz, de egy józanabb pillanatomban OctoZaky megmutatta a telefonján, hogy működik a távirányító, és tényleg. Aztán ug bevallotta, hogy szoktak tőlem Zsuzsmóval egymás között idézgetni, amit tőlem hallottak. Szóval így állunk. Igen, egyébként előfordul nálam, hogy hajlamos vagyok egyrészt olyan szót használni az adott szituációban, melynek egy szinonímája illik inkább oda, vagy olyan hangsúlyozással, hogy más értelme lenne. Ezzel szoktam derűs perceket okozni. Van úgy, hogy szándékosan csinálom ezt, de van olyan, hogy spontán ez jön ki belőlem.

A második fordulóban, tehát hárman játszottunk együtt. Én BRex-szel és GeriMannel voltam egy csapatban. Itt is öt perces keretben, aki a legjobb volt. Itt sajnos kiestem, mert mind a ketten jobbak voltak nálam, de szoros volt itt is a verseny. Közülünk BRex volt az első, így ő harcolt a végső győzelemért, GeriMan meg a harmadik helyért ment tovább. De kettejük között volt egy Sudden Death is, na innen tudtam, hogy én estem ki, mert az látszott, hogy ők ketten aktívabbak voltak. De nem bántam, mert nagyon jó élmény volt a verseny, és az, hogy az átlagosnál jobban szerepeltem. Úgyhogy köszönöm szépen a versenyt, fantasztikus volt. Ezután én visszamentem bagsziékhoz, és folytattam a Mario Kartot, de egy idő után után átadtam másnak a controllert, mert beállt egy mélypont, és majdnem játék közben is bealudtam. Inkább tényleg aludtam egy kicsit, amennyire lehet.

A verseny vége után eredményt hirdettek. Nari nyerte meg, övé lett a főnyeremény, egy Diddy Kong Amiibo és egy Donkey Kong Country Returns 3D játék. És a nyereményeket a Game Park ajánlotta fel, akik fantasztikusak voltak, hogy vidéki rendezvényt támogattak. Egyébként promotálhatták magukat jobban. Promós anyagok, prospektusok, aztán lehet, hogy lenne, aki rendelne tőlük, ha szétnézne náluk.

Aztán annyira már nem volt érdekesség, inkább egyéni játék volt. Egy-egy Mario Kart, de amúgy 18 órakor már készülődött mindenki. RetroSpidey rengeteg sok általa készített nyakláncot osztott szét a részt vevők között. Rengeteget dolgozott velük, és jó volt őket együtt látni, mert nagyon szép munka volt. Mondta is, hogy egyik nagy álma, hogy ez legyen a fő foglalkozása, hogy ezek készítéséből meg tudjon élni, mert imádja csinálni őket. Egyet bakizott itt az enyéimek között, a Toon Link nyaklánc, amit megcsinált, azt mosolygósra csinálta, pedig ott dühös az arca. De minden más nagyon szép munka volt. Amikor kimentünk, csináltunk egy közös képet, és még kint beszélgettünk sokat. Amikor láttuk, hogy esőre áll az idő, akkor indultunk el. Narival együtt jöttünk vissza Pestre. 19.45-kor indult a vonat vissza, 22 órára be Kőbánya-Kispestre. Visszaúton többet beszélgettünk, meg megcsinált a Super Mario 3D Land-ben többszáz életes trükköt. Persze így könnyű 1000 életig felmenni. Konkrétan három koronáig vitte fel az életet, az bőven 1000 fölött van. Pontosan 1110 élet a maximum (ezt hozta ki a három koronával). Kicsit féltem egyébként tőle, mert megivott valami erősebb sört, és berúgott tőle. Ontotta magából a perverz vicceket, amikor ő, Retrospidey, BRex Mario Kartoztak. Aggódtam, hogy estére még mindig részeg lesz, és nem akartam vlee így utazni. Meg is kérdeztem Lernie-t, hogy nem aludhatna ő is nála? Viccesen számonkérő arccal nézett rám, akik hallottál, azok meg jót nevettek rajta.

Hazaértem, elrendeztem a cuccaimat, és vége lett. Nagyon jól éreztem magam, régen nem volt ilyen jó találkozó. Hihetetlen jó volt látni, hogy Retrospidey mennyit foglalkozott a rendezvénnyel, és aznap is a végsőking beleadta szívét-lelkét a dologba, végig lelkesedéssel csinált mindent. Kiváló munkát végzett, azt gondolom, hogy bebizonyította, hogy maximálisan alkalmas szervezői munkára. A lelkesedése és a kedvessége meg is megerősítette az alkalmasságát. A kézzel készített lootok is nagyon jól néztek ki, van képessége hozzá, úgyhogy maximálisan támogatom az ötletet, hogy ez legyen a fő foglalkozása. Szerintem sikeres lenne. Nagyon köszönöm neki ezt a napot.

Ezeket hoztam el magamnak.

img_20180728_232610_1.jpg

Szólj hozzá!
2018. július 13. 10:16 - supermario4ever

Nintendo 64 Sound Series #2 - Mario Kart 64 Original Soundtrack

mario_kart_64_original_soundtrack.jpgMegjelenés: 1997. szeptember 19.
Kiadó: Pony Canyon
PCCG-00419
Ár: ¥2.548

Zeneszerző: Nagata Kenta (永田権太)

  1. Title (オープニング・タイトル; Opening Title) 1:00
  2. Circuit (サーキット&ワリオスタジアム; Circuit & Wario Stadium) 2:48
  3. Farm (モ~モ~ファーム&ヨッシーバレー; Moo Moo Farm & Yoshi Valley) 2:06
  4. Beach (ノコノコビーチ; Noko Noko Beach) 2:06
  5. Desert (カラカラさばく; Kara Kara Sabaku) 2:37
  6. Highway (キノピオハイウェイ; Kinopio Highway) 3:00
  7. Snow (スノー&シャーベットランド; Snow & Sherbet Land) 2:22
  8. Mountain (チョコマウンテン; Choco Mountain) 3:12
  9. Castle (クッパキャッスル; Koopa Castle) 2:50
  10. Jungle (ドンキージャングルパーク; Donkey Jungle Park) 1:26
  11. Obake (ヒュ~ドロいけ; Huu Doroike) 1:50
  12. Rainbow (レインボーロード; Rainbow Road) 5:02
  13. Battle (バトルステージ; Battle Stage) 3:08
  14. Select (ゲームセレクト; Game Select) 1:04
  15. Result #1 (Win) (リザルト (1位~4位); Result (1i-4i)) 3:30
  16. Result #2 (Lose) (リザルト (5位~8位); Result (5i-8i)) 0:42
  17. Result #3 (VS & Battle) (リザルト (VS&バトル)) 1:12
  18. Star (スター無敵; Star Muteki) 0:36
  19. Prize #1 (1st-3rd) (表彰式 (1位~3位); Hyoushoushiki (1i-3i) 1:39
  20. Prize #2 (4th-8th) (表彰式 (4位~8位); Hyoushoushiki (4i-8i) 0:51
  21. Staff Roll (スタッフロール) 2:47
  22. Start Grid #1 (GP & VS) (スタートグリッドファンファーレ (GP&VS); Start Grid Fanfare (GP&VS) 0:09
  23. Start Grid #2 (Time Trial & Battle) (スタートグリッドファンファーレ (TA&バトル); Start Grid Fanfare (TA& Battle) 0:05
  24. Final Lap (ファイナルラップファンファーレ; Final Lap Fanfare) 0:06
  25. Goal in #1 (1st) (ゴールインファンファーレ (1位); Goal in Fanfare (1i)) 0:08
  26. Goal in #2 (2nd-4th) (ゴールインファンファーレ (2位~4位); Goal in Fanfare (2i-4i)) 0:07
  27. Goal in #3 (5th-8th) (ゴールインファンファーレ (5位~8位); Goal in Fanfare (5i-8i)) 0:07
  28. Game Over (ゲームオーバー) 0:11
  29. Mario (マリオのセリフ; Mario no Serif) 0:34
  30. Luigi (ルイージのセリフ; Luigi no Serif) 0:23
  31. Yoshi (ヨッシーのセリフ; Yoshi no Serif) 0:17
  32. Toad (キノピオのセリフ; Kinopio no Serif) 0:26
  33. Donkey Kong (ドンキーのセリフ; Donkey no Serif) 0:19
  34. Wario (ワリオのセリフ; Wario no Serif) 0:23
  35. Peach (ピーチのセリフ; Peach no Serif) 0:25
  36. Bowser (クッパのセリフ; Koopa no Serif) 0:22
  37. Special SE (スペシャルSE集; Special SE Shuu) 2:02

Összidő: 51:52

Ez a játékzenei CD is eredeti minőségében tartalmazza a Mario Kart 64 zenéit, viszont az utolsó kör gyorsított zenéi nem hallhatók. Külön érdekesség, hogy a 29-36 sávok tartalmazzák a különböző karakterek hangjainak japán változatát. Ugyanis néhány karakternél (Luigi, Toad, Peach, Wario) különbözőek a hangok a játék japán és nyugati változatában. Ezek a hangok számunkra sem ismeretlenek, ugyanis ezeken a hangokon szólalnak meg a Mario Kart: Super Circuit játékban. A Special SE pedig a különböző hangeffekteket tartalmazza.

Jó CD, bár ritkán szoktam elővenni, mert érezhető, hogy nem olyan komoly, nagy hatású zene, mint a Super Mario 64 esetében. És ez így is van rendjén, hiszen a Mario Kart 64 is egy könnyed játék, kiválóan illik hozzá a zene, méltán emeli a játék hangulatát. De néhány zenét leszámítva önmagában nem hallgattatja magát annyira.

Szólj hozzá!
2018. július 10. 13:24 - supermario4ever

A legtöbbet játszott játékok Nintendo 3DS-en

Ismét kitennék egy statisztikát a legtöbbet játszott Nintendo 3DS játékaimról. Alakulgat a 10-es lista.

  1. Mario Kart 7 - 59:20
  2. StreetPass Mii Plaza - 48:28
  3. Nintendogs + Cats - 40:38
  4. Nintendo 3DS Sound - 34:43
  5. Pokémon Blue Version - 29:55
  6. Pokémon Red Version - 29:44
  7. Pokémon Shuffle - 26:15
  8. F-Zero: Maximum Velocity - 25:15
  9. Nintendo eShop - 24:12
  10. Mario Kart: Super Circuit - 17:22

Mindezek mellett 142 címmel játszottam összesen, 5.754.924 lépést tettem meg, amit regisztrált 2015. május 27-e óta.

Szólj hozzá!
2016. július 10. 18:18 - supermario4ever

Top 25 Nintendo játékzene - Ami épphogy kimaradt

Ahogy írtam az elején, amikor összeírtam a listát, volt néhány, amit kifejezetten sajnáltam, hogy kimaradt. Azt gondolom, hogy ezek is mindenképp érdemelnek néhány szót, ezért még az elején úgy döntöttem, hogy szánok egy külön postot, azoknak a zenéknek, amiket eredetileg terveztem betenni, de ahogy szűkült a lista, úgy szorultak ki. Lássuk is őket.

1. Super Mario 64 - Dire Dire Docks

Hivatalosan a 9. pályának tulajdonítják ezt a zenét, de először a 3. pályán lehetett hallani, és mivel jobban is szeretem a Jolly Roger Bay pályát, ezért magamban ehhez a pályához kötöm ezt a zenét. Ismét egy nyugis, andalító zene, már-már alfa-állapotban játszok ezen a pályán. Azért is, mert a két vizes pályán nincs semmi ellenség, csak a végtelen nyugalom és élmény volt felfedezni a két pályát. Alapmű Nintendo 64-en, amit kötelező ismerni.

2. Mario Party - Wario's Battle Canyon

Bár bekerülhetett volna ez is, de a 25 az sajnos 25, és nem 30, de nem is 35. Ennyi filozófiai okfejtés után következzék az egyik legmenőbb első Mario Party zene. Wario pályája egyébként is vicces, bombákkal a pálya egyik-másik végére, a csillag megszerzése pedig nagyon a szerencsén múlik. Ez az egyetlen Mario Party pálya (az első játékból), ahol nem feltétlen érzem azt, hogy a zenével is vissza akarták volna adni a tábla hangulatát, inkább mint egy saját zene, de annak elsőosztályú. Hihetetlenül hangulatos, lassú, de nem kifejezetten mondható nyugisnak, és hihetetlenül kellemes érzést áraszt magából, Mitsuda Yasunori fantasztikus zenékkel színezte az egész Mario zenei repertoárját, képes volt olyan zenét írni, amik egyediek, mégis illeszkednek a Mario játékok világába. Erre ez a zene nagyon jó példa.

3. Punch-Out!! - Fight theme

Ezt a zenét, mint egyedi színfoltja a Nintendo játékzene repertoárjának, mindenképp be akartam tenni a listába, de végül kiesett. Írtam már régebben róla többször is, most sem maradhat ki. Mai napig furcsállom, hogy lehetséges egy elvileg dinamikusan harcos (ökölvívós) játéknak ilyen furcsa zenéje van. Hihetetlen depresszív, mintha előre a vereségre írták volna meg. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy újrahangszerelt változatában valami érzelgős filmben, videóban is elmenne ez a zene. Ezért is veszem elő keveset ezt a játékot, mert annyira furcsa érzés ilyen zenére ökölvívni, és sehogy nem tudom megszokni.

4. Super Mario World - Valley of Bowser

Ez a zene nemcsak hogy hangulatos, hanem egyedi élmény is társul hozzá. 1996-ban játszottam először a játékkal (a SMW később került hozzám, az All-Stars volt minden SNES-es Mario nálam régen), és amikor felfedeztem a titkos kijáratot a 2. világban, akkor megyünk át a Valley of Bowser világba. Akkor nemigen vettem ki, hogy hol vagyok, csak látom Bowser kastélyát, és szól mögötte ez a hihetetlenül hangulatos zene, azt hittem, hogy egy óriásit rövidítettem, és elértem a játék végét. Csak később láttam, hogy hol vagyok valójában, de még akkor is azt reméltem, hogy ha végzek azzal a pályával akkor elérem a végét, de csalódottan vettem tudomásul, hogy visszakerültem a 2. világba. Ettől függetlenül nagyon jónak tartom ezt a zenét.

5. Mario Kart: Super Circuit - Sunset Wilds

Eddig sem volt titok, hogy szeretem azokat a játékzenéket, amik megnyugtatnak, és segítenek elmélyülni a játékban. Ez a játékzene szintén olyan, ráadásul észrevétlenül szippantott magába. Nem valami könnyű pálya, és jó akartam lenni, időmérőn elég sokszor nekiveselkedtem, amikor még nem ment annyira, és teljesen megmaradt bennem ez a zene. Főleg, amikor késő este elalvás előtt játszottam, akkor volt az igazi.

6. Wii Sports Resort - Swordplay Showdown

Na ezt a zenét sehol nem találtam. Már annak idején is, amikor kerestem az OST-t, nem találtam meg rajta ezt a zenét. Kijelenthetjük hogy a Wii Sports Resort legjobb zenéjét hagyták ki. A YouTube-on sem találtam meg magát a zenét külön, így egy játékot tudok kitenni. Ezen a videón 1:00-től hallható.

7. The Legend of Zelda: The Wind Waker - Dragon Roost Island

Nem egyszer volt olyan érzésem a Zelda játékoknál, hogy néha magát a játékot felülmúlja a zene. A Wind Waker kétségtelenül fantasztikus játék, soha nem felejtem el, hogy konkrétan ez mentette meg nálam a GameCube-ot. A játék talán legnagyobb erénye a szabadon bejárható terület, mely hatalmas, és hihetetlen szabadságérzetet ad a játék alatt. A Dragon Roost Island alatt pedig nemcsak a bejárható terület miatt nagyon jó hely, hanem maga a zene is megerősíti a szabadságérzetet, ellazít.

8. The Legend of Zelda: Majora's Mask - Ikana Castle

Valóban kevesebb olyan zene van, ami pörgős, de most itt egy ellenpélda, ami nemhogy pörgős, de annyira ütemes, hogy lazán el tudom képzelni, hogy akár táncolni is lehet rá. Valami szenvedélyes keringőt, de az tény, hogy nemcsak az ütőhangszerek, vagy ütőhangzás dobja fel nagyon a zenét, hanem a kórus(hangzás) is. Ha GameCube-os lenne a játék, az élőbb hangzás még inkább élethűbbé tenné ezt a zenét, de így is nagyon jó lett, önállóan is nagyon jó hallgatni. Sőt, én csak úgy ismerem, mert idáig már nem jutottam el a Majora's Mask-ban.

9. The Legend of Zelda: Majora's Mask - Stone Tower Temple Inverted

Ahogy elnézem YouTube-on, nemcsak én tenném a tíz legszomorúbb Zelda játékzene közé ezt a zenét, hanem mások is, de ők meg is tették. Amikor először végighallgattam a játékzenét, nem gondoltam volna, hogy van Zelda Dungeon, aminek szomorú a zenéje. Nem is értem, és élek a gyanúperrel, hogy akkor sem érteném meg, ha eljutnék idáig a játékban, és ott meghallanám ezt a zenét. Mindenesetre nagyon megérintett, és az inverted verziót választottam, mert a felturbózott háttérzene csak még inkább megdobja a hangulatot. A Kirby's Fun Pak és a Punch-Out!! mellett ez a harmadik játékzene, ami hihetetlen érzés végighallgatni. Amikor megismertem, sokáig a hatása alatt voltam, most is érzem, hogy el tudna kapni, ha hagynám. Hallgassátok meg ti is, hátha áldozatok lesztek.

10. The Legend of Zelda: Ocarina of Time - Gerudo Valley

Végül egy slusszpoén, ha már Krisi ennyire számított rá, akkor tényleg álljon itt. Tényleg hihetetlen ez a latinos hangulatú zene, kicsit sajnálom is, hogy nem került be a listába. Maga a hely is hihetetlenül furcsa, mert Ganondorf is ugye idevalósi, itt mindenki tolvaj, mégis van valaki, név szerint Nabooru, akivel a Spirit Temple bejáratánál találkozunk, és mondja, hogy ő Ganondorf ellentéte, nem támogatja a tolvaj életmódot, méltán kiérdemelte a "Sage of Spirit" címet.

2 komment
2015. október 04. 21:52 - supermario4ever

49. Pokémon találkozó

Kicsit szerény, kicsit kevesen voltunk, de a hangulat megvolt. Azt tudtam, hogy az éjszaka keveset fogok aludni, de azért önkénytelenül meg lett hosszabbítva. Eleinte azt gondoltam, hogy nem alszok éjjel, mivel az 5.13-as vonattal terveztem menni, és nem jött álom a szememre, de a könyv csodaszer. 1.20 körül végül elaludtam, úgy voltam vele, hogy 2 órás alvásnak azért lesz hatása, végül 5.16-kor ébredtem fel. Mekkora esély van arra, hogy elérjem az 5.13-as vonatot? De nem gond, megyek a 7.15-össel. Azzal mentem Szolnokig, onnan átszálltam a zónázó vonatra, mert most is a menő vonat ment. Most inkább olvastam az úton. Nemrég felmerült bennem, hogy szeretnék ismét Csernus Imre könyvet olvasni, és mivel hiányzik még három (a legrégebbiek), ezekből kettőt rendeltem magamnak. A Bevállalja? könyvet vittem magammal. Jó volt ismét olvasni, úgy érzem, hogy ebből is tudtam tanulni.

Nagyjából 10.50-re ért be a vonat Pestre, ott még szétnéztem, mert előző alkalommal láttam az egyik újságosnál régi Garfield magazinokat. De egészen régről, 1992-es is volt. Vettem két számot, majd mentem a Sugárba, ahol a találkozó volt. Már összegyűltek az emberek, voltak egy néhányan. Bár nem jött el mindenki, akinek szóltam, de így is összejött az, hogy nemcsak Pokémon volt, hanem Mariós, meg mindenes. Hiszen volt Mario Kart és Smash Bros. is. Bagszitól kaptam cuccokat, újra Super Mario van a Mekiben, és kértem, hogy vegye meg nekem, ugyanis Békéscsabán nemrég zárt be, így csak segítséggel tudom megszerezni a figurákat. Meg hozta az Irigy Hónaljmirigy: Fetrengés kazettát is, amit a vaterán vettem meg. Ellenértékének kiegyenlítése után leültem a többiek közé, és beszálltam én is a buliba. Eleinte a StreetPass-okat néztem, majd játszottam egyedül is, meg többedmagammal is. Egyedül főleg a Mario Kart: Super Circuit és Mario Kart DS volt terítéken, csoportban pedig a Mario Kart 7. Most nem voltam olyan jó csoportban, rendszeresen hátul végeztem, egyszer voltam harmadik helyen, de az is olyan volt, hogy végig vezettem, de a végén... No de jó buli volt, főleg az volt a legmenőbb, amikor mind a három Attila Koopa Troopát választott véletlenül. A Mario Kart: Super Circuit-ban tovább gyűjtögettem a serlegeket, a Mario Kart DS-ben, mert időmérőn csiszoltam a tudásomat. Nehéz-nehéz, főleg, hogy függ a kocsitól. Vagy gyors egyenesben, vagy jól veszi be a kanyarokat. A kettő nem mindig jár együtt.

Érdekes, hogy akkor is kisebb összejövetel alakult ki, amikor kiterítettem a Garfield magazinokat, amiket most vettem, és beszélgettünk róla. Vittem magammal a hiányzó Garfield magazinok listáját egy papíron, úgy lesték, mintha a gyűjteményemet mutattam volna. Lehet, hogy kéne Garfield találkozót is szervezni? Esküszöm, megfordult a fejemben.

Hát lényegében ennyi. Meglepő (ugyanakkor érthető) volt, hogy bagszi 16:15 után véget vetett a találkozónak, ilyet ezelőtt soha nem csinált. Így elértem a 17:10-es vonatot, azzal mentem haza. Vettem megint Gyrost a keletinél, de nyomatékosan megkértem, hogy ne legyen csípős, nem szeretnék úgy járni, mint jómúltkorában. A vonaton Garfield-ek olvasgatása mellett befejeztem a Csernus Imre könyvet. 24 óra alatt elolvastam a Bevállalja? könyvet. Volt egy pár dolog, amin hangosan felröhögtem. Azon is, amikor Csernus írta a gondolatait, és az egyikre írta, hogy mind a ketten röhögünk, de biztos, hogy nem ugyanazon. Én egy harmadikon. Mindenestre amellett, hogy sokat tanultam belőle, szórakoztatott is.

De ez a találkozó most így sikerült. Fényképeket még nem tudom,hogy kitegyem-e, ugyanis eléggé rosszul sikerültek. Nekiállok majd szelektálni, mert azért van egy néhány, ami jó, csak nem sok. Pénteken bevittem a munkahelyre a fényképezőgépet, mert az egyik munkatárs fényképészként dolgozik, és megkértem, hogy segítsen, hogyan tudom beállítani optimálisan, hogy jó képeket csináljon. Adott jó tippeket, amivel sikerült is néhány jó képet csinálni, de a találkozón odaadtam bagszinak, tegyen már egy kört a fényképezőgéppel, azt funkcionálisan használva. Körbe ugyan nem ment, de megnézte, és arra jutott, hogy rosszul fókuszál a fényképezőgép. Megérett már a dolog egy új gép vásárlására?

No majd az 50. találkozóra, mely 2015. december 5-én lesz. Nagy buli lesz, mindenki jöjjön el, mert én mondtam!

Szólj hozzá!
2013. augusztus 05. 00:13 - supermario4ever

Új trükk

Na, egy hét szünet után újra itt. Történnek ugyan dolgok, de nem olyanok, hogy azt kiírjam, így inkább csak akkor írok, amikor érzem, hogy tartalommal tudom megtölteni az adott postot.

mario-kart-1Mai nap játszottam a Game Boy Advance-es Mario Kart: Super Circuit-tal, és így tök spontán rájöttem egy trükkre, az egyik nehéz pályán hogy lehet levágni a pálya felét. A SNES pályák közül a legendás Donut Plains 3-ban történt meg. Ott ahol az egyik szaggatott hídnál van egy nagyobb hézag, előtte van egy ugrató (ez a SNES verzióban egyébként nincs). Na ott kell gombát használni, és ha ügyesek vagyunk, a pálya végén találjuk magunkat. Hát ez... Meg is oldottam minden problémámat, mert ott szenvedtem Bowser-rel és Peach-csel az 1. helyért, de az egész egy huszárvágással meg lett oldva. Arról nem is lelkesedve, hogy pont az arany serlegért harcoltam, mivel 150cc Star Cup-on még csak a bronz volt meg a 3DS változatban. Az ilyeneket soha nem felejtem el. Ezt a háttérképet meg találtam a neten, most látom először, és szerintem egészen menő lett.

Szólj hozzá!