2018. december 01. 13:43 - supermario4ever

A Legtöbbet játszott Nintendo 3DS játékok listája

Tegnap sikerült megcsinálni azt, hogy legalább 30 órát játszottam a legtöbbet játszott 10 játékkal. Úgy döntöttem, hogy ennek alkalmából közzé tenném ezt a 10-es listát a legtöbbet játszott játékaimról.

  1. Mario Kart 7 - 72:02
  2. StreetPass Mii Plaza - 51:12
  3. Nintendogs + Cats - 41:13
  4. Mario Kart: Super Circuit - 36:06
  5. Nintendo 3DS Sound - 34:43
  6. Super Mario 3D Land - 31:09
  7. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS - 30:34
  8. Pokémon Blue Version - 30:25
  9. Pokémon Red Version - 30:18
  10. F-Zero: Maximum Velocity - 30:13

Megnéztem, a Pokémon Red Version az, amit végigjátszottam, a Blue-ban még az elit négyes és a rivális legyőzése hiányzik. Nem maradok magamnak adós vele.

Szólj hozzá!
2018. november 21. 10:25 - supermario4ever

TV állvány

Tegnap ismét fejlesztettem a retro részleget. Az még mindig áll, hogy újra megvenném Mario Kart 7-et vagy The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-t, de nem találtam megfelelő példányt. Mario Kart 7 sehol nem volt, Ocarina of Time meg vagy német borítós vagy Selects kiadású. A Selects kiadás piros kerete egyébként is ront az összképen, de egy olyan gyönyörű borítót, mint az Ocarina of Time, azt különösen elrontja. Úgyhogy nem tudtam 3DS játékot venni. Viszont eszembe jutott, hogy szeretnék venni TV állványt a retro részleghez, megnéztem, hogy mik a lehetőségek e téren.

Hát nem a JYSK-ben fogom megvenni, mert ott az van, hogy ott a legolcsóbb 8.500 forintért, aztán a következőnél óriási ugrás van ár terén. Ellenben eszembe jutott, hogy van egy használt bútorbolt hozzám nagyon közel, és a weboldalán szétnézve ott pont találtam egy olyan TV állványt, ami számomra ideális. Olcsó is volt (9.800 forint), meg élőben is tetszett, úgy döntöttem, hogy megveszem. Azt ugyan éreztem, hogy nehéz, de gondoltam, hogy nem lesz komoly gond hazahozni, mivel közel van. Szállítani nagyon nem érte volna meg, mert 6.000 forint a minimum összeg, amiért szállítanak. Amiben segített az eladó, hogy összekötötte, hogy véletlenül se nyíljon ki az üvegajtó. De hogy én mennyit szenvedtem vele, mire hazahoztam, azt nem fogom elfelejteni. Csak lépéseket tudtam tenni, aztán letettem 2-5 percre. Rettenetesen lassan haladtam. Kiderült számomra, hogy mennyire fontos találmány a kerék, mert az nem volt alatta, és rettenetesen hiányzott. Egy idő után rájöttem, hogy lehet csúsztatni is magam előtt. Ezzel ugyan kockáztatom, hogy az alsó része sérülhet, de már annyira szenvedtem, és annyira fájt a karom, hogy újra éreztem, hogy ha ezt tovább emelgetem, akkor leszakadnak az izmaim.

De akadtak segítségek. Mindenkinek ismeretlenül is hálásan köszönöm, hogy ha csak egy kicsit is, de segítettek cipelni. Egyvalami viszont csalódás volt: Hárman ajánlották fel a segítségüket, mind a hárman nők voltak... Férfitársaim meg elmentek mellettem. Ők azt gondolhatták, hogy erős vagyok, vigyem el egyedül, a nőkben meg megszólalhatott az empátia. Nagyon hálás vagyok, de ami durva volt, hogy a normál esetben 5 perc lett volna gyalog a hazaút, az most segítséggel is 60 perc volt. És végül meglett.

img_20181120_201944.jpg

Ez lenne az. Az hihetetlenül meglepett, hogy akárhogy csúsztattam a betonon, semmi baja nincs. Mintha szállítók hozták volna biztonságos körülmények között. Hát azért nehéz, mert rendkívül masszív anyagból van. Az összeszerelés is nagyon jó. A felső része forgatható. Örültem neki, mert mindenképp szerettem volna a retro részlegbe egy TV állványt. Sokáig a mellette lévő asztalon volt a TV, de azon nem volt biztonságos, mert az a JYSK legolcsóbb íróasztala, és bár a leírás szerint maximum 15 kg-ot bír el, de látszott, hogy nehezen bírja. Az asztallap már mosolygósra vette a figurát, és mint tudjuk, asztalnál az rosszat jelent.

De ez a TV állvány szerintem még engem is elbírna. De azzal bőven elégedett vagyok, ha a TV-t, videót, DVD lejátszót, és a konzolt elbírja. Nem lesz gond vele:

img_20181120_210211.jpg

Jó is lett, a Super Nintendót kötöttem össze, a Super Mario All-Stars-t tettem bele. Egyrészt a SNES füzetembe akartam extra információkat írni, amikről írtam korábban, másrészt meg a világ legjobb játékával kipróbálni. Most már lehet játszani régi játékokkal is bőséggel. Most a füzet miatt valószínűleg a Super Nintendo lesz fókuszban, de ha úgy alakul, mással is szívesen játszok.

Szólj hozzá!
2018. november 10. 17:38 - supermario4ever

Nem lesz több hivatalos guide

Meglepetten olvastam, hogy 2019. tavaszán meg fog szűnni a legnagyobb guide könyvkiadó vállalat a Prima Games. Az ok meg igazából könnyen kikövetkeztethető: Extrém módon visszaesett a könyvalapú guide-ok iránt az érdeklődés. Ami várható volt, hiszen manapság már szinte mindent interneten olvasunk, magazinok is folyamatosan szűnnek meg Angliában. Az Official Nintendo Magazine sincs már 2014. októbere óta.

Nekem is van néhány, egészen pontosan ezek:

img_20181110_165946.jpgÉs még csak nem is mondhatók kifejezetten drágának, kb. 12 fontért bárki betudhat magának egy minőségi könyvet a kedvenc játékáról. Ugyanis minden hivatalos artwork benne van a könyvekben, és a stílusos elrendezésnek és a betűtípusnak köszönhetően olyan érzetet ad, mintha hivatalos Nintendo kiadást vettünk volna a kezünkbe. Ezek mind nagyméretű, általában 200-250 oldalas könyvek, melyekben minden, de tényleg MINDEN benne van az adott játékról. Tehát tartalmilag és dizájn terén is elsőosztályú kiadványok. A bal-alsó sarokban lévő könyv a The Legend of Zelda: Phantom Hourglass collector's edition guide. Azt 2008-ban vettem meg a nagy Zeldás korszakomban. Az aztán már tényleg extra, ráadásul aranyozott szélű. Sok The Legend of Zelda játékból készült collector's edition guide, azok mind így néznek ki, csak más a borítólap színe. Ebből is látszik, hogy mennyire komolyan vették, amit csináltak, és 28 év után hagyják abba a munkásságukat.

De hogy érzékelte a Prima Games, hogy baj van, az látszik a bal-felső sarokban lévő kis könyvön. Az már vékonyabb, kis méretű, és négy játék összefoglaló leírása van benne. A belső oldalán van egy kód, mellyel a Prima Games weboldalán lehetett a teljes guide-ot elérni digitális formában, mind a négy játékét. Ez önmagában jó ötlet volt, csak rettenetesen kényelmetlen volt, ugyanis csak a weboldalon keresztül lehetett online elérni, sehol máshol nem. És nagyon ügyeltek arra, hogy ne legyen letölthető, ezáltal ne kerüljön ki a világhálóra csak úgy. Igazából emiatt problémás a használat, gondolom, emiatt sem terjedt el komolyan.

Kár érte, pedig nagyon jó dolog volt. De ha 28 éves, akkor jó eséllyel van Super Mario Kart, Super Mario World 2: Yoshi's Island, Super Mario 64, meg ilyen régi játékokból is guide-ok. Most ahogy nézelődtem eBay-en, nem találtam. Nagyon ritka lehet, és gondolom, ha kikerül is egy eladásra, akkor is csillagászati áron van. Mindenesetre ha már így megszűnik, amit tudok, azt beszerzem, ha lesz rá anyagi lehetőségem.

Szólj hozzá!
2018. augusztus 21. 00:16 - supermario4ever

Balatoni PlayIT 2018 - Siófok

Ismét promóter voltam a Nintendo standnál, immáron másodjára Csak most nem Budapesten, hanem Siófokon, ami több szempontból is jelentős számomra. Egyrészt mert vidéki PlayIT, másrészt mert életemben először vagyok a Balaton környékén. Békéscsabáról nem nagy buli eljárni a Balatonra, másfelől meg nem is volt olyan baráti társaságom, akivel nyaralni is eljártunk volna együtt. Így csak most láttam először egyáltalán Balaton környéki részt. El is voltam ájulva tőle.

Előkészületek

Volt némi aggályom a siófoki PlayIT kapcsán, nem is az, hogy vidékre utazzak le, hanem hogy nagyon korán. Amikor bagszi közölte velünk, hogy hajnali 4-kor indulunk a Déli Pályaudvarról, nem tagadom, igencsak felmerült bennem a kétség, hogy rendben van-e ez így. De belementem, két okból is: Egyrészt nem szeretném bagszit cserbenhagyni, másrészt meg bíztam abban, hogy egy jó kalandként fogok erre emlékezni a jövőben. Ment egyébként két órával később is vonat, de azzal nem értünk volna a helyszínre 8 órára. Úgyhogy álmatlan éjszakával számoltam, ennek fényében elkértem a pénteki napot a munkahelyen, hogy legalább akkor aludjam ki magam. Hát, már csak ebből a szempontból is megérte, ugyanis 11-kor ébredtem fel pénteken. Nem is emlékszem, mikor aludtam ilyen sokáig, de most úgy érzem, hogy nagy szükség volt rá. Szabadnapot meg azért is kértem ki, mert vásárolni is akartam menni hétvégére, meg takarítani is nagyon kéne, mert erős látszatja van annak, hogy itt hetekig nem csinált senki semmilyen tisztító-tevékenységet.

A vásárlásból 19 órakor értem haza, és akkor nekilátni takarítani, persze pihenni is, meg edzeni a Wii Fit U-val, ami az utóbbi időkben teljességgel szokásommá vált. Erre büszke is vagyok, később egy másik postban írok is erről. Éjfél volt, amikor azon kapom magam, hogy a lakás ugyan szép, de a pakolászással sehogy nem állok. O_O És 2.30-kor el kéne indulni. Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, egyáltalán minek, amikor alig maradt idő... De azért megráztam magam, kigondoltam, hogy mit kell még megtennem, hogy mindennel kész legyek. Kaját főzni (nem szeretnék ott vásárolni, ugyanakkor, ha nem eszek főtt ételt, hiányérzetem van), elmosogatni, bepakolni a bőröndbe. A kisbőröndöt viszem magammal, amibe váltásruhákat, ennivalót pakolok magammal.

SZOMBAT

Még jó, hogy nem sokáig merengtem magamban azon, hogy fogok időben elkészülni, mert így is 2.45 volt, mire minden el lett rendezve, össze lett pakolva, indulásra készen álltam. Ha jól emlékszem, 2.56-kor indul a 950-es busz, ami még határeset, mert úgy néztem ki, hogy 3.31-kor indul a 956-os busz a Déli Pályaudvar felé, ha azt nem érem el, akkor nekem annyi, ugyanis 4.11-kor indul a következő, a vonat pedig 4.05-kor indul. Kell még részletezni? Bagszi így is halálnak halálával "fenyegetőzött", aki késik. Az igazat megvallva kacérkodtam a gondolattal, hogy direkt a bagszira hozom a szívbajt, hogy megtudjam, milyen nála, amikor valaki a halálnak halálával lakol, de ezt azért nem érdemli meg. Rengeteget dolgozott azon, hogy minden jól menjen, és nem kevés nehézséggel nézett szembe. A MEEX-esek nem intéztek nekünk, a Nintendósoknak szállást (míg a többi promósnak jó eséllyel igen), így ezt bagszinak kellett külön intézni a ConQuest-esekkel. Valamint péntek este írt a MEEX-esekre, hogy fel vannak-e írva a Nintendósok a szervező-segítő listán, és kiderült, hogy nem. Az utolsó pillanatban lettünk felírva. Úgyhogy főtt a feje bőven, de ami miatt nagyon szeretjük bagszit, hogy ezeket a helyzeteket hihetetlenül jól kezeli, és képes még így is őszintén mosolyogni, és nem megtagadni szóviccbűnöző énjét. Annak ellenére, hogy szerettem volna, hogy minden flottul menjen részemről, csak sikerült neki és magamnak is izgalmat okozni. A Kálvin térnél jutott eszembe a hátizsákomban megnézni, hogy tényleg eltettem-e mindent. Kiderült, hogy a bérlet, a diákigazolvány és az iratok otthon maradtak. O_O Ezzel magamra is frászt hoztam, mert féltem attól, hogy elvesztettem őket, és iratokat pótolni... Nem hiszem, hogy külön ecsetelnem kell, hogy mennyi extra költség ezek pótlása. (Egyébként meglettek, csak átpakoltam a PlayIT-re egy másik táskába, csak a bérlet és az iratok lemaradtak.) És a baj tényleg nem jár egyedül. Ugyanis amíg azon izgultam, hogy vajon hol lehetnek az irataim, a busz szépen túlment az Astorián. Csak egy megállót mentem túl, de a 956-osra csak 8 percet kellett volna várni, és rettenetesen izgultam, hogy elérem-e a buszt. Siettem, ahogy tudtam, mindezek mellett egy faszi is leállított, hogy nem-e veszek a festményeiből. Hát persze! Izgulok azon, hogy megvannak-e az irataim, hogy elérem-e a buszt, ezek után minden vágyam, hogy a mázolmányait cipeljem a vonaton.

Elértem végül a buszt, de bagszival is közben vadul üzengettünk egymásnak, hogy mi legyen. Nem volt mit tenni, vett külön felnőtt jegyet nekem (mert eredetileg diákjegyet vett), és mivel elektronikusan vette, ezért lehetősége sem volt arra, hogy kiegészítse a diákjegyet felnőttre. Nem tudom, hogy van-e ilyenre lehetőség, de felvetettem neki, hogy ha tud ilyet, akkor csinálja meg, ezzel nem veszít semmit. Sajnos nem. Hát, nem akartam, de csak okoztam izgalmakat bagszinak. ^^' A többiek már ott álltak a vágány előtt, én voltam az utolsó, aki megérkezett. Mentünk is a beszállni. Annyira nem voltam most beszédes kedvemben, kezdtem érezni az álmatlanság jeleit, és így egész nap dolgozni... Inkább néztem a tájat, meg egy kicsit játszottam Nintendo 3DS-en Mario Kart: Super Circuitot. Mivel minden megállóban megállt a vonat, ezért hosszúnak tűnt az út Siófokig, de megérkeztünk. A Kiss Szilárd Sportcsarnokban volt a PlayIT, el kell sétálni oda a a vasútállomásról, az pedig fél óra oda gyalog. Persze nekem is van egy stílusom, ha fáradt vagyok. Ilyet mondtam bagszinak:

Ma sem erőlteti meg magát a nyár! Az időkép szerint csak 33°C lesz.

Bagszi meg elképedve felordít: CSAK! Ez egy megszokott dolog nálam, ha valami az átlagostól etérő dolgot szeretek vagy utálok, azt mindig felnagítom. Mint például, hogy szeretem a nagy meleget, és akkor nagyon szoktam örülni, ha 35°C+ van egy nap. Az igazság ezzel szemben viszont az, hogy tényleg jobban bírom az átlagosnál a meleget, és jobban is érzem magam, minél melegebb az idő, de azért egy-másfél hétig van nagy meleg, azt azért már én is megérzem, és akkor már én is várom, hogy lehűljön a levegő. Ez az iróniának egy formája nálam, amikor tudom, hogy olyan dolgot szeretek, amit kevesen, akkor azt mindig felnagyítom. Onnan jött egyébként a dolog, hogy eléggé fáztam, ahogy sétáltunk a sportcsarnok felé. És tényleg, 6.07 körül érkezett meg a vonat, és valamiért hűvösebbnek éreztem meg a reggelt. Erre néztem meg, hogy hány fok lesz nappal, és jött ez a beszólásom.

Nagyjából 6.45 volt, mire odaértünk a Sportcsarnokba. Ez a sportcsarnok valami gyönyörű volt! Jó eséllyel most esett át valami felújításon, mert ilyen szép és új épületet Magyarországon még nem láttam. A mosdók is, mint egy legalább négycsillagos szállodában. El se hittem, hogy Magyarországon vagyok. O_O A PlayIT-re már amúgy minden stand készen állt. A Nintendo stand most két részre volt osztva. Az egyik volt a konzoloké, a játékoké, a másik meg külön a Nintendo LABO-knak, ahol asztalokon lehetett kreálmányokat készíteni a LABO-s kartonokból, aztán kipróbálni őket. Oda ültünk le első körben. Néztük a kartonokat, meg mindenféle témákban beszélgettünk. A csehek nagyjából 8.30-ra érkeztek meg, szerencsére minden készen állt a 9 órási kezdésre, amikor már jöhettek az első Deluxe és Collector's belépővel rendelkező látogatók. Mindezek mellett diákok is jöttek, ugyanis a Nintendóhoz 7 ember kellett, a többieket valamiért diákokkal pótolták ki. Mindegy, ők mind a LABO-nál voltak, mert az a legkevésbé Nintendós, azt volt a legkönnyebb elmagyarázni nekik.

Most négy különböző Switch volt rám bízva, melyekben más-más játék volt kötve:

  • Minecraft
  • Mario Kart 8 Deluxe
  • Super Mario Odyssey
  • ARMS

Éltek is a lehetőséggel, ami a legjobban meglepett, hogy elsőként egy igen idős férfi és nő jött először játszani a Super Mario Odyssey-vel. Mind a ketten rendesek és nyitottak voltak, teljesen pozitívan álltak hozzá a videojátékokhoz. A nő játszott, a férfi csak hátulról szemlélte az eseményeket. Mondta, hogy ez eléggé összetett dolog, meg kell tanulni az irányítást. Milyen igaza van, de hát valahol el kell kezdeni.

Sokáig nem maradtak, de nem sokkal később ismét láttam őket Magyar Telekomos pólóban. Akkor esett le, hogy kik ők. Láttam nemrég valahol egy plakátot, ahol idősek játszanak, és ilyen feliratok voltak rajta, hogy Pali bácsi LVL 86, Manyika néni LVL 67... Hát ha valaki az életkorával lép előre egy szintet, kedves egészségére, de amúgy megtudtam, hogy ezeket az idős embereket egy nyugdíjas klubból szedték őssze, ahol rendszeres program volt a Kinecttel való játék. Nem tudom, hogy tisztába vannak-e azzal, hogy ők egy reklámanyagai egy cégnek. Egyre inkább felmerül bennem a kérdés, hogy jó-e az, hogy ha az eSport hatására Magyarországon is egyre népszerűbb lesz a videojáték, mert nagy a hírverése és rengeteg pénz van benne. Így olyan cégek is nyerészkedni akarnak belőle, akiknek legfeljebb közvetve van közük a videojátékokhoz. És akkor megtalálnak ilyen idős embereket, ezzel akarnak kitűnni, hogy olyan emberekkel hirdetik a videojátékokat, akiknek nemhogy a lehető legkevesebb közük van hozzá, hanem szinte elutasítják ezt a szórakozási lehetőséget. Hogy mennyire reklámanyagok, arra mi sem nagyobb bizonyíték, hogy később hozzám is visszajöttek, és felvették videóra, ahogy játszanak az ARMS-szal. Én kiálltam a mozgóképből, ebbe nem megyek bele. Amúgy nem nagyon jött be az ötlet, ugyanis az öregek nem igazán tudták, hogy mi a teendő, így esetlenül csapkodtak, nyomkodták a gombokat. Látszott is a videót készítők arcán, hogy ezt nagyon nem így tervezték. De nagyon nem is ténykedkedhettek ott sokáig, mert már sor állt, akik játszanának.

Egyébként eléggé rosszul sült el a szombat. Egyrészt miattam, mert egy idő után rettenetesen éreztem, hogy nem aludtam semmit éjjel. Nem igazán akaródzott odamenni emberekhez segíteni, de amikor odamentem, és nem értették, hogy mit kell csinálni (B-t nyomni A-gomb helyett a Mario Kart 8-ban, nem tudni, mi az az analóg kar, és hiába mondtam az ARMS-nál, hogy úgy kell tartani a két Joy-Cont, hogy az analóg karok egymással szemben legyenek), akkor hamarabb robbantam gondolatban. Nyilván nem mutattam ki, de alig volt most türelmem magyarázni. A legrosszabb az volt, amikor annyira éreztem a fáradtságot, hogy konkrétan állva el tudtam volna aludni. Szép is lett volna mindenki előtt lehuppanni a földre ott mindenki szeme láttára... Ráadásul a Nintendo szempontjából sem alakultak úgy a dolgok, ahogy eltervezték. Merthogy hiányzott egy Switch... Azt gondolták, hogy valaki meglovasította a konzolt. Azért lehet sejteni, hogy cseheket ez mennyire értintette. Szinte tapintható volt a hangulatváltozás. Az egyik LABO-s konzol nem volt meg, úgyhogy azzal nem volt annyi lehetőség játszani. A másik meg hogy a PlayIT-esek tőlünk kértek el két diákot, így emberhiány volt, valahonnan nekünk is kérnünk kellett két embert. Úgyhogy szépen voltunk, volt fejetlenség bőven. Mi ettől függetlenül igyekeztünk legjobb tudásunk szerint végezni a munkánkat. Már amennyire ment nekem is.

De a szombati nap munka tekintetében erősen felejtős volt, bagszi ugyan biztatott, ami jól is esett, akkor meg is ráztam magam egy kicsit, de összességében nem vagyok büszke a szombati munkámra. Este, amikor hazamehettünk a szállodába, az első körrel mentem haza. Ahogy hazaértünk, szerettem volna aludni. Kicsit sikerült is, de ahogy megjöttek a többiek, egyből ment a jópofizás, meg a vihorászás. Aludni egyáltalán nem tudtam, és ez egyáltalán nem hiányzott nekem. Legkevésbé sem voltam társasági kedvemben, az ágyam mélyében azt vártam, hogy ugyan hagyják már abba. A pizzázást meg nem hittem volna, hogy komolyan gondolják, de tényleg rendeltek maguknak. Azt is megvárni, amíg kihozzák nekik... Egyáltalán nem bántam, hogy nem kértem, az illatával is jóllaktam. Nagyjából 23.30 körül volt, mire elcsendesedett a ház. És akkor el is tudtam aludni.

VASÁRNAP

6.30-kor Truner nevetésére ébredtem fel. Mondtam is magamban, életem álma valósult meg ezzel... De ahogy hallgatóztam kint, még nyugi van, úgyhogy zenével ébresztettem magam. Kb. 7.10 fele jött be bagszi, hogy most már keljek fel. Összekészülődtem, 7.30 körül indultunk. Nem is feltétlen hotelben voltunk, hanem nyaralóban. De nagyon jó volt. Annak ellenére, hogy last minute foglalás volt, nagyon szép volt. A szobák szépek voltak, minden új volt, amerikai konyhás nappali, a fürdőszobában is sarokkád volt, nagyon szép volt. Úgyhogy alapvetően jól éreztem volna magam, ha csend lett volna már az elejétől. De úgy néz ki, a 7 órás alvás is elég volt az álmatlan éjszaka után, ugyanis vasárnap már sokkal jobban éreztem magam. Nem is gondoltam volna arra, hogy ma is 8-ra kell odaérni, teljes nyugalom volt készülődéskor. Be is mentünk a boltba vásárolni. Mivel Siófokon kívül volt a szállásunk (Szabadifürdő), ezért vonattal mentünk be Siófokra. Csak egy megálló, 4 perc út, de ha a nyaralóból megyünk a sportcsarnokba, az 1 óra 20 perc gyalogút lett volna. Így Siófokról bő 30 perc volt a gyalogút.

Azért utólag kiderült, hogy nem egészen volt nyugis a készülődés, mert bagszi megfeddett, hogy 7 óra után még ágyban voltam. Nem tudtam, hogy mi volt, mondta is nekem, hogy igyekezett elintézni a csehekkel, hogy kocsival vigyenek be a sportcsarnokba, de elutasították azzal, hogy ők is gyalog mennek a szálláshelyükről. Aztán mondta bagszi, hogy tegnap este beszélték, hogy megyünk vissza, nem hallottam? Ráztam a fejem, semmi ilyesmit nem hallottam. Szelektív volt a hallásom. Csak azt figyeltem, hogy legyen már végre csend, de hogy a jópofizás mellett hasznos dolgokat is megbeszélnek, az már nem jutott el hozzám. Kicsit kiábrándult volt bagszi, megint sikerült lefárasztanom őt. ^^' Tudni kell mindenkinek, aki velem barátkozik, hogy annak az élete csupa izgalom, kaland, móka és kacagás. Bagszi ezek közül kevesebb izgalmat és kalandot szeretne. ^^' 12 éve ismerjük egymást, jónéhány dolgon átmentünk együtt, olyan is volt, hogy nekem fájt a fejem miatta. De ettől vagyunk barátok, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, de megmondjuk őszintén a véleményünket egymásnak dolgokról.

Nem volt ismerős az út, amin mentünk, többen azt mondták, hogy más útról közelítjük meg a sportcsarnokot. Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy eltévedtünk... Mert hosszabb volt az út, mint tegnap, kerülőúton mentünk a sportcsarnok felé. De most nem zavart, mert sokkal jobb volt a kedvem, beszédesebb is voltam. Csak ha elvileg 8-ra kellett volna odaérni, akkor komoly késéssel értünk oda, mert majdnem 9-re lettünk kész. Ráadásul én voltam az utolsó, a végére elhagytam a többieket, és ugyanazon a bejáraton máshova jutottam el, mint ők. O_O Kerestem, hogyan tudok az öltöző felé eljutni, de semmi. Aztán a nézőtéren kötöttem ki, ott a biztonsági őr engedett ki (le volt zárva), és mutatta az utat. Gyorsan átöltöztem, és mentem is a helyemre (ugyanoda, ahol tegnap voltam), így is én voltam az utolsó, aki munkába állt... De annál nagyobb jókedvvel és lelkesedéssel, sokkal beszédesebb voltam, szívesen segítettem bárkinek, és sokkal türelmesebb voltam. Ennyit számít a pár óra alvás is. Még arra is volt lelki erőm, hogy pszichológusa legyek egy srácnak. Akart játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel, segítettem neki az irányításban, mindeközben látszott rajta, hogy szétverték az önbizalmát. El is kezdett mondani egy-két dolgot. Mondta, hogy dolgozik, diákmunkán van, de nagyon szeretne egy PlayStation 4-et magának. Meg is venné a saját pénzéből, de az apja megfenyegette, hogy ha hazahoz egy PS4-et, összetöri. Az ilyen nagyon szokott bosszantani. Mondtam neki, hogy ilyet azért csak nem tenne, de ha mégis, akkor nagyon szomorú, ha egy szülő ebben lenne következetes. És tényleg borzasztó ez. Nem tisztelik a gyerek rajongását, ha nem teljesíti be az apa álmát, akkor nem a fia többé, szétverik a gyerek önbizalmát, és abban következetesek, amiben a legkevésbé kéne annak lennie. Sokkal többet nem árult el magáról, meg egyedül jött, fogalmam sincs, milyenek a szülei, csak így névtelenül mondtam ezt ki (nem is tudtam meg a srác nevét, ez nem is fontos ebben az esetben). Többször visszajött egyébként Mariózni, látszott rajta, hogy akart velem beszélgetni, amit alapvetően szívesen teszek meg, csak másokra is figyelnem kell.

Nehéz volt négy konzolra figyelni egyszerre. Főleg akkor ijedtem meg, amikor a Minecraftról kérdeztek, én ugyanis a videojátékos társadalom azon 2%-ába tartozok, akik egyáltalán nem játszottak Minecrafttal. Sőt, tetézem: Az egész hangulatvilága nem jön be: A zenéjétől eret vágok magamon, annyira depressziós, a képi világ, az erőltetett pixeláradat szintén taszít. Full HD-ban látni azt a játékot, ahol a legkevésbé sem számít a felbontás... Nem akármi. Féltem, bizonytalan is voltam, de ahol tudtam, azért igyekeztem segíteni. Ha végképp nem ment, szóltam Sparrow-nak, ő sokkal jártasabb a Minecraft-ban. Egyébként totál meglepődtem azon, hogy az egyik kisgyerek azzal jött, hogy nem tud angolul, és hogy nagy baj-e, hogy átállítja magyarra a nyelvet. Ne vicceljen már, ennél jobbat nem is tehetett volna a játékkal.

13 órától volt Mario Kart 8 verseny. Erre összesen 9-en neveztek, és mindenki nagy lelkesedéssel játszott. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha poénból én is neveznék. Odaírom a nevemet és mellé egy awesome szmájlit rajzolnék. Bagszi szerintem akkor már fejbevágott volna valamivel. A versenyen csak egy részén voltam jelen, akkor mentem ebédelni. Mondta, hogy mehetek nyugodtan, tud figyelni a konzolokra. Azért itt látszott, hogy vasárnap sem voltam teljesen éber. Hoztak a csehek egy óriási Mario és Luigi figurát, abba öltöztek be egy rövid időre. Luigi feje épp mellettem volt, és olyan nagy volt az orra, hogy arra feküdtem rá. Elmondhatom magamról, hogy Luigi orra a párnám volt. De azért igyekeztem vissza, és a munkában megszokott 30 perces ebédszünetett tartottam, utána mentem is vissza dolgozni.

Hihetetlen lelkesítő volt, hogy néhány idős ember (most teljesen civilben), milyen nagy lelkesedéssel nézték a Nintendo játékokat. Egy idős férfi mérnökként végzett az egyetemen, így ő némileg másképp látja a videojátékokat, de mondta is, hogy csodának tartja, hogy itt van Mario, aki több, mint 30 éve ugyanazzal a lendülettel szórakoztatja a videojátékos közönséget. Nézte a Super Mario Odyssey-t, és nem győzte csodálni, hogy egy több mint 30 éves karakterrel ennyi új ötletet találnak ki úgy, hogy az alapkoncepció ugyanaz. Nekem mondja? Én, aki Dévényi Tibi bácsi óta szereti a Nintendót? Én aztán csak igazán tudom, hogy milyen fejlődésen ment keresztül Mario, szinte a kezdetektől fogva követem őt. A másik egy idősebb asszony volt, aki a gyerekeit (unokáit?) kísérte el a PlayIT-re, és ő is beszállt a Mario Kart-ba, micsoda beszéd az. Ő is nagy lelkesedéssel játszott. Mondta is, hogy csodának tartja a Nintendót. Amíg a PlayStation és az XBOX egymást marja, addig a Nintendo járja a maga útját, és ilyen csodákat ad ki a kezéből? Látjátok? Idős emberek hogyan tudnak vélekedni? Minden csak szemlélet kérdése, és nem megbélyegezni csak azért, mert valami új, valami teljesen szoktatlan. Az csak rossz lehet, hanem nyitottnak lenni felé, meglátni benne a jót, az esetleges rosszakkal a helyére tenni, és máris új oldalát mutatja meg a világ. Így az idős emberek is tudnak lélekben fiatalok lenni, mert ahogy beszéltek a Nintendóról, nyugodtan elvegyülhettek volna közénk.

Konzolárusok közül egyedül az 576 KByte-ot láttam. Látni az 576 KByte logo alatt, hogy "POWERED BY BEST BYTE", azért erős utalás arra, hogy az utóbbi években nagyon rosszul megy az 576-nak, hogy kénytelen más számítástechnikai céggel közösülni. És ezen nincs mit csodálkozni. Az 576 KByte sikere legfőképp a magazinokban rejlett, annak egyedi írásaival, dizájnjával sajátságos atmoszférát teremtett, ami eszméletlenül népszerű volt. Csakhogy a magazin 2010-ben megszűnt, és szépen fokozatosan csökkent az üzletek jelentősége. Nem utolsósorban bejött a plázákba a videojatekbolt.hu és a Konzolvilág is, és mivel látja a plázába járó videojátékos nép, hogy olcsóbban is lehet venni játékokat, hát oda járnak át. Nagyobb is ott a tömeg, az 576-okban alig vannak. Néha bemegyek a WestEnd-ben az 576 KByte Shopba (mely szintén POWERED BY BEST BYTE), kevés játékot látok ott, néhány kiegészítőt, ajándéktárgyat, de az a relatíve nagy bolt olyan üresnek tűnik. Ráadásul bezárt néhány helyen (például Kőbánya-Kispest, Árkád, sőt jónéhány vidéki üzlet is bezárt) az üzlet, úgyhogy én 2020-ig jósolok jövőt az 576-nak, utána meg fog szűnni létezni.

Azért itt-ott éreztem, hogy nehezebben bírta a lábam. Igyekeztem segíteni magamon, ahol tudtam. Ha nem láttam a cseheket magam körül, akkor meg mertem azt tenni, hogy leültem a földre, és pihentem egy kicsit. De amint kértek segítséget, pattantam is fel, és mint akit kilőttek, úgy rohantam segíteni. Ma mindenkinek mindenkiben rendelkezésére álltam (videojátékos téren persze). Többen is hívtak játszani, de azt nem tehettem meg, mert a többi konzolra is figyelnem kellett. Mindenben sokkal jobb volt a mai nap, mondjuk kevesebben is voltak, így a négy konzolra sem kellett annyira figyelni, ez is segített rajtam. Elvileg 20 óráig tartott a rendezvény, de már 17 óra után olyan kevesen voltak, hogy már mindenki látványosan lazított. Ültem a LABO-knál, bagszi horgászott, én is kipróbáltam néhány játékot. A LABO játékok nagyját rettenetesen untam. Hogy mi értelme van a zongorázásnak, ugyan nem tudom, de elnyomkodtam. Aztán a horgászóssal se tudnék sokáig eljátszani. A házas játékok (a házba kellett a Switchet betenni, nem megházasodni kellett...) még elmentek, de amit kifejezetten élveztem, azok a motoros játékok. Egy motorverseny volt. Órákat el tudtam volna játszani vele, nagyon élvezem a versenyjátékokat és ez a motoros játék sem okozott csalódást. Felváltva ültünk le az asztalokhoz.

Így nagyjából el is telt az idő, a csehek is odajöttek hozzánk beszélgetni. Meg volt egy srác, egy másik PlayIT-es standról, aki állandóan bagszit üldözte. Diákmunkásként dolgozik a MÁV-nál, de olyan pontosan tudta, hogy mely vonat mikor indul, hogy basszus, el is kezdte sorolni, meg a megállók neveit is. De mint egy autista, olyan memóriája volt a MÁV-val kapcsolatosan. Állítom, hogy ha hagyom beszélni, Magyarország össze létező vonatát felsorolja, és hogy melyik merre megy, és hol áll meg. De kishíján az agyamra ment, úgyhogy inkább nem erőltettem a vele való társaságot. Legkevésbé sem mondható átlagosnak a személyiségem, de azért engem is ki lehet akasztani. A csehek már el is kezdtek pakolni, amikor mi is mehettünk.

20 óra volt, amikor öltöztünk, kaptunk néhány extrát is ajándékba:

img_20180820_180537.jpgValamint választhattunk egy-egy Toy-Cont is. Én naná, hogy a motort választottam, nem is kérdés.

img_20180820_180952.jpgAnnak örömére, hogy mennyire élveztem a játékot vele. Nem, sajnos a Switch nem járt mellé, de ennek is nagyon örülök. A csehek közül pont az a lány volt velünk az öltözőben, aki beszélt magyarul. Én voltam az utolsó, aki kiment az öltözőből, megkérdeztem, hogy meglett-e a Switch? Mondta, hogy igen, megvan minden, nem tűnt el semmi. Örültem neki. Nemcsak az anyagi felelősség miatt aggasztott a dolog, hanem sokkal inkább az erkölcsi felelősség, hogy akkor mi magyarok egy tolvaj nép leszünk a csehek szemében, és legközelebb kétszer is meggondolják, hogy jönnek-e Magyarországra, és hozzák-e a Switcheiket. Szerencsére ilyen nem történt, minden rendben van.

Azért, hogy milyen tudok lenni, amikor kipihent vagyok, erre is volt példa. Már vártak kint a többiek, kérdezték is, hogy hol voltam? Hát mondtam nekik, beszélgettem egy kicsit a Rékával. Majd pont emiatt késsük le a vonatot. Mondja bagszi. Mi, és ez olyan nagy baj? Kérdezek vissza. ÁÁÁ, NEM! Válaszolja kórusban mindenki. Szándékosan teszek fel ilyen kérdést, imádom az ilyenekre kapott reakciót. Egyébként komolyra fordítva a szót, nem az utolsó vonatról volt szó, csak szeretett volna még mindenki az éjszakai járatok előtt hazaérni. Teljesen igazuk volt. A másik meg, hogy egy óra volt még a vonat indulásáig, a vasútállomásig meg kb. fél óra az út gyalog, ahogy írtam feljebb. A visszaúton is beszélgettünk, a vasútállomáson kiderült, hogy 20 percet késik a vonat. Na, szépen vagyunk. Amikor bagszi kiitta a Monsterét, és összenyomta a dobozt, mondtam neki, úgyis sétálhatnékom van, adja ide, kidobom a kukába. El volt képedve, hogy itt a többieknek alig van lábuk, ez meg itt sétálni akar. Az a helyzet, hogy annyira jól bántam ezzel a leülök-segítek dologgal, hogy most sokkal kevésbé fájt a lábam, mint 9 hónapja, a budapesti PlayIT-en. Amikor jött a vonat, akkor is provokáltam bagszit, hogy nem értem, mi a baja, ugrándozzunk egyet. Azt így enyhe szökdelésekkel illusztráltam is a gyakorlatot. Mondta bagszi, hogy majd ledob a sínek közé, és majd ott ugrándozhatok, ha megjön a vonat. Mivel ez expressz vonat volt, ezért rövidebb volt az út. Én is alapvetően beszédesebb voltam, Sparrow-val játszottunk egyet Mario Kart 7-tel. Most Kelenföldön szálltam le, onnan könnyebb eljutni a Határ útra, főleg, hogy az Állami Ünnep alkalmával jártak a metrók. És hazaértem.

Konklúzió

Hihetetlenül rapszodikus volt ez a PlayIT. Vasárnap élmény volt, de a szombati napra nagyon nem vagyok büszke. Úgy döntöttem, hogy ottalvós, vidéki PlayIT-eket nem vállalok be. Azt kellene csinálni különben, hogy ha lehetőség van, még pénteken elutazni, hogy ne hajnalok hajnalán vonatozzunk, hanem a szálláshelyen aludjunk, és akkor mindenki sokkal kipihentebb lenne szombatra is. Tudom, hogy akkor a szállásköltség sokkal drágább lenne, de akkor a szombati munkánk sokkal jobb lenne (legalábbis az enyém biztosan). De a szállásköltség miatt ez nem fog megvalósulni, ezért inkább azt mondom, hogy olyan vidéki városba vállalnám be a PlayIT-et, ahol tudnék előző este valakinél aludni. Jelenleg két ilyen város jut eszembe: Szeged és Nyíregyháza. Meg esetleg Debrecen, de persze senki nem köteles befogadni, ha nem tud, vagy nem akar, de hogy segítség lenne, az tény.

A PlayIT-en meg továbbra is rengeteg a kiskorú. Így nem csoda, hogy YouTube videósokkal akarják odacsábítani őket, de hát ahogy novemberben is írtam, nem látják át az egésznek az anyagi vonzatát, és mivel szinte mindenki szülővel jön, ezért érdeklődő, plusz kísérő, legalább +1 jegyeladást jelent. Aztán, ha az egész család jön, akkor aztán csörög a kassza rendesen a PlayIT-eseknél. Most is, hány szülőt láttam, akik csak kísérték a gyereküket... Kérdeztem, hogy kipróbálja a játékot? Nem, csak a fiamat / lányomat kísértem el. Bár azt hallottam, hogy sokkal több embert vártak a PlayIT-re, sokkal kevesebben voltak, mint amennyire számítottak.

Összességében bejött a kaland-része is a vidéki PlayIT-nek, nem utolsósorban voltam a Balatonnál is, ami mint életem első élménye, mindenképp nagy öröm számomra. De egyáltalán nem vagyok büszke a szombati munkámra, ezért azt mondom, hogy csak Budapesten vállalok be PlayIT-es munkát, ha ezek után sem bagszinak, sem a cseheknek nincs ellenére. Mert most is azt mondom, hogy a nehézségei ellenére örömmel megyek. És talán novemberen lesz legközelebb Budapesten, ott ismét tudásom legjavát fogom beleadni.

Szólj hozzá!
2018. július 22. 23:48 - supermario4ever

Újabb teljesítmény

img_20180721_225103.jpgUgyan ez is lassúsági világrekord lehetne, de a Mario Kart 7-et is sikerült 100%-osra végigvinni. Ez a játék is 2011. decembere óta van meg, részint azért is ment ennyire lassan, mert hosszú szüneteket tartottam a játék közben, másrészt nem mindig mentem arra, hogy meglegyen a 100% a játékban, hiszen sokszor csak a játékélmény miatt játszottam, vagy olyan teljesítményre mentem, ami nem okozott külön "stresszt". Mint például pontok növelése online meccsben.

És az is biztos, amiről már írtam korábban, hogy teljesen más úgy játszani, hogy a teljesítményért, mint pusztán a játékélményért. Sokkal kevésbé élvezetes a játék, ellenben olyan szintű gonoszság jön ki belőlem, amit egyébként rettenetesen gyűlölök másoknál. Talán ez is oka annak, hogy sokkal lassabban csinálok meg egy-egy játékot 100%-osra az átlagosnál. Én élvezni szeretem a játékot, a játékélmény miatt játszok elsősorban, nem a teljesítmény miatt. Ezért van az, hogy nem szeretem az erőszakos játékosokat, akik akár szemét módon is támadnak akár a Mario Kart 7-ben is, vagy bárhol, ahol hasonló célok vannak, mert ez a fajta játék nem az én stílusom. Bennem van, mert ki tud jönni, másképp nem hiszem, hogy összejött volna ez az eredmény, de ritkán játszok így. Annak ellenére, hogy nem üvöltöm ki magamból (divatos szóval, rage-elek), azért nagyon ideges tudok lenni, ha egy eredmény nem jön össze. Ezért is vagyok sokkal inkább azon, hogy a játékélmény miatt játsszak, aztán ha ehhez párosul eredmény, azt csak örömmel veszem.

Persze vannak ellenpéldák, most is a Mario Kart 7-nél is már nagyon úgy voltam, hogy 6 és fél éve van meg a játék, ennyi idő után azért illő lenne, hogy meglegyen a 3 csillagos minősítés, nem igaz? Most már villoghatok én is Mario Kart versenyeken, hogy már nekem is megvan a 3 csillag mindenhol, valamit már én is tudok. És ha ez az eredmény a profilomhoz kötődik, akkor az ott is marad mindörökre.

Címkék: Mario Kart 7
Szólj hozzá!
2018. július 21. 21:27 - supermario4ever

Félig tökéletes Super Mario 3D Land

Na nem lassúsági rekordot szeretnék felállítani, de csak mostanra lett meg a Super Mario 3D Land alap 8 világa tökéletesre. Tehát, hogy mindenhol megvan a három csillagérme. Pedig a játék 2011. decembere óta van meg, és csak mostanra lett így végigjátszva. 

Írtam már többször arról, hogy annak ellenére, hogy népszerű a közkedvelt játék, nekem sok bosszús pillanatot okozott annak idején. Többek között Mario "tenyérbemászóan" idegesítő vidám hangja borzalmas számomra. A másik meg rettenetesen bosszantott, hogy másoknak sokszáz életük van a játékban, én meg folyamatosan meghalok és szenvedek a játékkal.

img_20180721_194045.jpgAz első probléma kipipálva azáltal, hogy a játékot nagyon régen végigvittem, Bowser kivégezve, és akkor Luigi is választható karakterré válik. Akinek sokkal elviselhetőbb, kellemesebb hangja van, mint Mariónak. Vele sokkal jobb játszani, és sokáig el is vittem vele. A ugyanis már az lett, hogy az összes csillagérmét megszerezzem az alapjátékban. Egy idő után elakadtam, mert sehogy nem tudtam rájönni, hogy hol van az a 4 csillagérme, ami még hiányzik. Illetve hazudok, mert egyet láttam, csak nem tudtam megszerezni. Ez pedig a legutolsó csillagérme az első Bowsernél. Illetve jó eséllyel magamtól is rájöttem volna, csak ha már előttem volt a GameFAQs végigjátszás, akkor megnéztem azt is.

Az első csillagérme ami hiányzott az a 4-1 pálya harmadik érméje. Hát erre az életben nem jöttem volna rá. Most láttam először azt az ágyút, amivel oda tudom lőni magam a csillagérméhez. De egyáltalán azt se tudtam, hogy hol van, nemhogy azon gondolkodni, hogy jussak el oda, és szerezzem meg... Ez fájdalmas volt.

Az 5-2 pálya második csillagérméjére rá lehetett volna jönni, ha egy kicsit használom az eszemet, ezt elismerem. Fáklyát gyújtani, kinyílik a titkos átjáró... Nem játszottam még Zeldával, áh! Hogy is feltételezhetem, hogy ilyenre magamtól rájöjjek? -_-

A kettő maradék Bowser első kastélyában volt (8-5 pálya után). Itt az első és a harmadik hiányzott. Az első olyan, hogy leereszkedni... Hát, nem volt szem előtt, nem biztos, hogy eszembe jutott volna, hogy ott le kell ereszkedni. Aztán a harmadik csillagérme már Bowsernél volt, a messzeségben lebegett a láva felett. Erre emlékszem, hogy annak idején már annyira izgultam, és ideges voltam, hogy már nem érdekelt, csak túl legyek végre a játékon, nem foglalkoztam a csillagérmével. 6 és fél évet várt arra, hogy begyűjtsem. Egyébként meg erre írtam, hogy ment volna magamtól is, hiszen nem véletlen vannak közvetlen előtte a Bumeráng Tesók...

img_20180721_202218.jpgHát így lett meg teljesben a játék. De még sok dolgom van vele, mert mire megcsinálom a speciális világokat, bele fogok őszülni. Sokkal nehezebb egyáltalán végigmenni a játékon is, nemhogy a csillagérméket megszerezni. Gondolom a két csillagos minősítésen lehet javítani, ha végigviszem a speciális világokat is, ezen is idővel dolgozni fogok.

Motivált már csak azért is vagyok, mert szeretném a különböző játékok játékidőit visszavinni arra az időre, ami az előző Nintendo 3DS-en volt, mielőtt elhagytam. Csak körülbelüli értékekre emlékszem, pontosakra nem. Konkrétan ma rájöttem arra, hogy csinálhatom meg ezt. Nagyon egyszerű a módszer: Járassuk a játék demóját "biankóban". Hogy nem jutott ez eleddig eszembe, hiszen a játékidő addig is megy, így javul a statisztikája. Érdekes is volt, mert kikísérleteztem ezt a Super Mario 3D Landnél. Amíg animéztem (Katanagatari 9. rész), addig ment a Nintendo 3DS-en hang nélkül a játék demó videója, ami számomra azért is volt érdekes, mert ezt még nem láttam. Így nem is tudtam arról, hogy ha Mario végigmegy a demópályán, akkor Toadokkal találkozik, és lehet velük szórakozni. Kicsit játszottam velük, aztán hagytam, hadd menjen a demó tovább. Ha nem bántjuk, akkor a Toadok után visszatér Mario a demópályára, és végigcsinálja ugyanúgy, mint előtte. Hát így meglesz az a kb. 40 óra, ami az előző konzolban volt. Most 8 óra 45 percnél tart. Most a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D demóját járatom, ennek jóval kevesebb játékideje volt, kb. 16 órára emlékszem, mert annyit nem játszottam a játékkal. A demó videó csodálatos, csak az zavar, a három gameplay videó nagyon rövid, így gyorsan végigérek rajta. Ezt alkalmazni fogom minden játéknál, aminél sokkal több játékidőm volt a mostaninál. Visszahozni a Nintendogs + Cats 168 óráját... Kisállatrealityt fogok tartani a Nintendo 3DS-en, ahogy a Mario Kart 7 demóját is szabadon járathatom. Azt hiszem annak kb. 120 óra volt, nem emlékszem pontosan. De ez jó ötlet. És ez csak néhány példa volt, sok játéknál meg lehet ezt csinálni.

Szólj hozzá!
2018. július 10. 13:24 - supermario4ever

A legtöbbet játszott játékok Nintendo 3DS-en

Ismét kitennék egy statisztikát a legtöbbet játszott Nintendo 3DS játékaimról. Alakulgat a 10-es lista.

  1. Mario Kart 7 - 59:20
  2. StreetPass Mii Plaza - 48:28
  3. Nintendogs + Cats - 40:38
  4. Nintendo 3DS Sound - 34:43
  5. Pokémon Blue Version - 29:55
  6. Pokémon Red Version - 29:44
  7. Pokémon Shuffle - 26:15
  8. F-Zero: Maximum Velocity - 25:15
  9. Nintendo eShop - 24:12
  10. Mario Kart: Super Circuit - 17:22

Mindezek mellett 142 címmel játszottam összesen, 5.754.924 lépést tettem meg, amit regisztrált 2015. május 27-e óta.

Szólj hozzá!
2018. június 18. 14:26 - supermario4ever

Akkor most ki játszik kivel?

A mai napig nincs meg a 3 csillagos minősítés a Mario Kart 7-ben, pedig 2011 decembere óta van meg a játék. Sokáig nem voltam inspirált abban, hogy megszerezzem, mert úgy voltam vele, hogy csak egy "jelvény", amivel lehet pózolni, de nem ez határozza meg a játéktudást, legalábbis a játékélményt biztosan nem. De aztán szépen lassacskán meglettek a három csillagos bajnokságok, ahogy csinálgattam, mostanra meg eljutottam oda, hogy már csak két helyen hiányzik, a Mirror Special Cup és a Mirror Leaf Cup.

Előbb a Leaf Cupot akarom megcsinálni, mert úgy vagyok vele, hogy legyen meg a Rainbow Road zenéjének teatrális hatása azáltal, hogy ott szerzem meg a végső győzelmet. De nagyon nehezen birkózok meg vele. Hiába teszek meg mindent, nyújtom a tudásom és vezetési képességem legjavát, mindig van olyan pálya, ahol kicsesznek velem a gépi ellenfél játékosok. Nem kell hozzá nagy művészet. Elég egy villám, aztám elvesztem a hátam mögött tartott banánhéjat, vagy zöld teknőspáncélt, utána eltalál hátulról egy piros teknőspáncél, máris nemcsak az első hely van oda, hanem visszamegyek a középmezőnybe, ráadásul érméket vesztek, amiket szintén figyelembe vesz a végső rangsorolásnál. És akkor nem is beszéltem a kék teknőspáncél áldásos hatásairól. Szoktam magamban dühöngeni, mert hihetetlen rossz, hogy mindent megteszek a siker érdekében, és ennyit ér, de úgy kiadni magamból teljesen felesleges. Ettől nem változik a végeredmény, és hogy ezért kárt tegyek a Nintendo 3DS-ben, nem éri meg.

Jóideje elgondolkodtat az, hogy bizonyos játékoknál nem pusztán a játéktudás számít, hanem beleprogramoztak valami algoritmust, ami megakadályozza, hogy a profi játékosok is könnyen érjenek el benne jó eredményt. Nagyon furcsa az, hogy a Mario Kart 7-ben is hogy például az első három pályán prímán megy minden, az akadályokat is ki tudom kerülni, megvan az 1. hely 10 érmével, de a 4. pályán összegyűlnek a kocsi felett a hullámok, és hadd szóljon a villám, a piros teki, és a többiek. Nem ez az egyetlen játék, ahol ezt felfedeztem. Emlékszem, 2012-ben, amikor megvettem a Mario Tennis Open-t, ott is hasonlókra lettem figyelmes, amikor bajnokságokat játszottam. A könnyebben simán végigmentem, míg a nehezebbeket úgy nehezítették meg, hogy többször voltak a ellenfél játékos térfelénél a segítő tárgyak. Aki nem ismeri a Mario Tennis sorozatot, úgy képzelje el, hogy a teniszpálya bizonyos részein megjelennek különböző tárgyak: Gomba, virág, szellem, stb., és ha ezekre rááll a játékos, onnan üti el a labdát, hatására erősebbet üt a játékos, amit sokszor nem is lehet kivédeni. A bajnokságokban nehezebb részeknél olyan volt, hogy az egyik menetben nálam voltak túlsúlyban a tárgyak, a másikban meg a gépi játékosnál. Itt lett elegem, és kapcsoltam ki a játékot. Ez már az az eset volt, ahol komolyan elgondolkodtam azon, hogy nem én játszok a játékkal, hanem a játék játszik velem. Szabad, csak én erre nem vagyok vevő. Aztán a Mario Party széria és érdekes ebből a szempontból. Az ugye az a játék, ahol szinte csak a szerencsén múlik minden. Ez a sorozat hívta fel a figyelmemet arra, hogy nem egészen úgy megy a játék, hogy az tükrözze a valódi tudást, hanem mintha a gép döntené el, hogy ki fog nyerni, és kik maradnak alul. Ugyanis mindig az a játékos ért oda a csillaghoz, aki jól állt, és mindig az volt a peches, akinek rosszul állt a szénája. Még régebben voltam Lernie-nél Szegeden, és Mario Party 2-vel játszottunk. Haosnlóképpen alakult a játék, ahogy fentebb vázoltam, és Lernie volt az, aki kimondta, hogy szerinte valami algoritmus befolyásolja a végeredményt.

Biztos, hogy van ebben valami, csak értelmes okot nem látok erre. Ha tényleg így vannak programozva a játékok, akkor miért. Miért nem hagy nyerni, ha megvan a tudásom, és mikor engedi, hogy tényleg nyerjek? Akárhogy is, ez élvezhetetlenné teszi a játékot, főleg, hogy ha arra megyek, hogy mások számára is látható legyen a tudásom (például a Mario Kart 7-ben a 3 csillag), akkor a játékélmény, mint olyan, sok esetben elvész, mert akkor nem az van fókuszban, hogy élvezzem a játékot, hanem hogy megnyerjem. És ha erre rájönnek olyan mocsokságok, amiket fentebb írtam, akkor nehéz oldottan játszani.

Szólj hozzá!
2018. március 31. 23:11 - supermario4ever

A II. Mini-Nintendo találkozó

Legyen ez a neve. Vagy majd valami más, majd kitalálom. De az biztos, hogy péntekre ismét volt egy kisebb Nintendo találkozó, melyet a blog Discord csoportján belül hirdettem meg, plusz 1-2 embernek szóltam, akiket máshol tudok elérni, de számít a jelenlétünk. Elég hamar volt most február 25 után most március 30-án, de nem havi rendszerességgel akarom csinálni, hanem kb. negyedévente. Ez volt a tavaszi.

Teljesen spontán jött az elsőnek az ötlete, talán már ott is írtam, hogy eredetileg ug és én találkoztunk volna, mert még nem soha nem látta a Mario Kart: Double Dash!!-ban a Special Cup pályáit, és erre kerítettünk volna lehetőséget. A lehetőség adott is volt, csak időközben összejött egy egész jó kis csapat a Discord szerveren, így az eredetileg 2 fős találkozóból egy 8 fős összejövetel lett. És nagyon jól sült el a dolog, nem is volt kérdés, hogy ennek legyen folytatása. Azért tartom ennek szükségét, hogy néhány éve, amióta Facebookon hirdetik meg a Nintendo találkozókat, azóta jóval többen jelennek meg. Ami egyrészről nagyon jó, látni, hogy azért vannak Nintendo-rajongók az országban, ugyanakkor megítélésem szerint személytelenek lettek, mert kisebb csoportokban játszanak a részt vevők, jellemzően haverok együtt. Ez ahhoz képest változás, hogy 2006 óta járok akkor még Pokémon találkozókra, később jöttek a BigN találkozók. Ezeken jóval kevesebben voltunk (jellemzően 12-15-en), de megvolt az, hogy akik nem ismerték egymást, közeledtek egymáshoz, beszélgettek, és egész jó barátságok alakultak ki, és ez a közös játékokra is jó hatással volt. Manapság meg kb. 50-en vagyunk egy ilyen találkozón, és nem tapasztalom azt, hogy klikkek "összeolvadnak". Az első saját találkozó után jöttem arra rá, hogy igazából nem lehet hibáztatni őket, mert hogy 50 ember alkosson egy nagy közösséget, az azért eléggé nehezen kivitelezhető, ezért jó ötlet egy pár fős kis találkozó. Igazából azt csinálom, mint régen, hogy összehoztam azokat az embereket, akiket kedvelek, bíztam abban, hogy jó barátságok alakulnak ki. Ez az esetek döntő többségében sikerült, bár volt néhány csúnya "kisiklás", vagy hogy nevezzem, de most ugyanezt csinálom, és úgy néz ki, hogy jó dolog lesz ez.

14 órára tudtunk menni, mert akkor nyitott ki a Hyp-R Zone. Ma is a GameCube volt fókuszban, de azért, mert jelenleg ez az egyetlen retro konzolom van Budapesten, NES, SNES, N64 és a játékok még Békéscsabán maradtak. A Hyp-R Zone-ban volt, és úgy néz ki, hogy nagyon jó döntés volt. Minden lehetőséget megadtak, csak annyit kértek, hogy ha elmegyünk, mindent tegyünk vissza úgy, ahogy volt. Úgy is lesz. Azt a TV-t szemeltük ki, ahol a Sega Mega Drive van, oda tettünk a GameCube-ot. Most kevesebb játékot hoztam el, megkérdeztem a többieket, hogy mikkel játszanának, azokból válogattam, végül ötöt vittem el:

  • Super Smash Bros. Melee
  • Mario Kart: Double Dash!!
  • Mario Party 5
  • Kirby Air Ride
  • F-Zero GX

Az F-Zero GX-et magam miatt hoztam el, kíváncsi voltam, hogy milyen négyen játszani, erre eleddig nem volt lehetőség. Most megadtam magamnak. Megvolt, de a többiek is érezték, hogy ez nem ugyanaz az F-Zero hangulat, mint ami az előző játékokban megvolt. A GameCube-os F-Zero ugyanis egy Nintendo-Sega koprodukció, és a zenét a Sega szerezte. Azt hiszem, Nari volt az, aki konkrétan meg is jegyezte, hogy olyan, mintha valaki klubban lennénk, és valami discozenére játszanánk. Mert tényleg olyan, az F-Zero X rockzenéje után gépzenét hallgatni igencsak disszonáns. Az igazat megvallva annyira nem is élveztem a játékot. Nyáron már Pesten lesz a Nintendo 64, és akkor az X-szel fogunk játszani, az jobb lett.

Gábor és én együtt érkeztünk meg elsők között, később jött Tutajkk is. De rég láttam a Kristófot. O_O Jó volt vele is találkozni. Amikor hárman voltunk, akkor én összeraktam a GameCube-ot, Gábor és Tutajkk meg leültek a Super Nintendo elé, és játszottak egyet a Street Fighter II Turbóval. Nem láttam őket más verekedős játékkal játszani a Super Smash Bros. szérián kívül, öröm volt látni, hogy mennyire élvezték. OctoZaky vonattal jött, Nari kiment elé, ők kicsivel később jöttek, el is tévedtek. Azt hittem nem kell térkép a Blaha Lujza tértől a József körútra... Végül ug és Zsuzsmo is később jöttek, és 7 fővel lett teljes a csapat. Amikor befejeztük az F-Zero GX-et, utána Nari elővette a Nintendo Switch-ét, és azon játszották páran a Kirby Star Allies demót. Amikor ug-ék megjöttek, szerettek volna GameCube-on játszani Mario Kart: Double Dash!!-t játszani, de Nariék pont úgy helyezkedtek, hogy nem fértünk hozzá a GameCube-hoz. És ha már áttették magukat, akkor játékot is váltottak. Hárman játszottak ott Mario Kart 8 Deluxe-et, Nari meg átjött hozzánk GC-n Mario Kartozni. Így nagy örömömre négyen voltunk. Végigmentünk mind a 16 pályán. Végig élveztem a játékot, és minden tudásomat latba vetve született meg az alábbi eredmény:

img_20180330_162512.jpgÉn volt a Toad és Koopa Troopa páros, a játékok felében egyszerűen utolérhetetlen voltam. Zsuzsmo volt a kettes, ug a hármas, Nari pedig a négyes. Úgy tűnik, van olyan Mario Kart, ahol ug verhető, de nincs meg ez a játék, másrészt meg az irányítása is meglehetősen sajátságos. De ha tetszett neki a játék, akkor szerintem ebben is országelső lenne, mint az újakban.

Miután lement a Mario Kart, mi mentünk át a Switch-hez Mario Kart 8-azni. Azt a különbséget... Egyrészt azon az aprócska Switch kijelzőn négyfelé osztott képernyőn játszani... Majdnem kifolyt a szemem. Másrészt meg fejben visszatérni a Mario Kart 8 irányítására... Nem is voltam ott most jó, talán 10. lettem végül. De most nem erőltettem a dolgot. Aztán ug-ék lementek, kipróbálták az autóversenyes szimulátort, amit bérelni lehet. Egy órára 3000 forint. Igazából ez olyan dolog, hogy látszott, hogy komoly a felszerelés, három 21:9-es képarányú TV-n ment a játék, az ülés és a kormány is, mintha valódi kocsiban ülnénk. ennek ellenére személy szerint sokallom az árát érte, de miután lejárt az egy óra, azt mondják, hogy megérte, nagyon hangulatos volt. Az alatt az idő alatt a többiek fent Super Smash Bros. Melee-n játszottak. Nagyon elmerülhettek a játékban, ha a közben a glitcheket és a hibákat beszélték meg, meg hogy min mennyit dolgoztak volna még.

Amikor ug-ék visszatértek, elővettük a Nintendo 3DS-t, és játszottunk egyet Mario Kart 7-en. Ez is jó buli volt, és egész jól ment. Elégedett vagyok azzal a harmadik hellyel, ahol végeztem Gábor és ug mögött, ők nagy ászok, ha a 3DS-es Mario Kartról van szó. Egyszer voltam a Mario Circuit 2-n 1. helyen végig, de annyira nem voltam zöldfülű, hogy ennek örüljek, és be is jött a tippem. Gábor a legvégére tartotta a puskaporát, és az utolsó körben a cél előtt előzött be. De úgy tudtam, hogy tartogat valamit. De semmi gáz, végig élveztem a játékot. Addig Tutajkk külön utasként játszott a Kirby Air Ride-dal, illetve azt hiszem, mentek egyszer négyen is vele. De aztán megpróbálta nekem megszerezni Mr. Game & Watch-ot is a Melee-ben. 2006 óta van a játék, de a mai napig nem teljes, nincs benne megszerezve minden. A Mario Party 5 végül nem került elő.

Aztán lassan vége is lett, legalábbis általam, mert én 18.30 után mentem el, mert innen egyenesen mentem haza Békéscsabára, és idejében el akartam érni a 19.10-es vonatot. Bőven idejében voltam, még volt 20 percem a vonat indulásáig. A GameCube-ot otthagytam, hogy ha akarnak még, maradjanak, és játszanak. ug-ra bíztam arra a pár napra, amíg itt vagyok, aztán szépen visszaszolgáltatja, ha visszamentem. De úgy tudom, hogy sokáig ők sem maradtak.

Hát lényegesen jobb volt most a találkozó, mint az első. Körbekérdeztem, mindenki maximálisan elégedett volt a Hyp-R Zone-nal, ahogy én is. Minden rendben volt, és azt is visszavonom, amit egy régebbi postban írtam gyanúmat róluk, szerintem valamit rosszul láttam. Törölni is fogom azt a részt majd a postból, megkeresem. Nyáron is ide jövünk majd.

Szólj hozzá!
2018. március 01. 13:41 - supermario4ever

A legtöbbet játszott játékok Nintendo 3DS-en

Annak örömére, hogy a Mario Kart 7 ismét átvette az 1. helyet a legtöbbet játszott játékok listáján, kiírom a jelenlegi Top 10-es listámat a legtöbbet játszott Nintendo 3DS játékaimról.

  1. Mario Kart 7 - 46:01
  2. StreetPass Mii Plaza - 46:00
  3. Nintendo 3DS Sound - 34:42
  4. Pokémon Blue Version - 29:55
  5. Pokémon Red Version - 29:44
  6. Nintendogs + Cats - 26:48
  7. Pokémon Shuffle - 25:08
  8. F-Zero: Maximum Velocity - 24:12
  9. Nintendo eShop - 23:55
  10. Pokémon Yellow Version - 16:56

Vicces volt, hogy sikerült eljuttatni a Mario Kart 7-et az 1. helyre, ugyanis időhiány miatt nem sikerült annyira feltölteni a Nintendo 3DS-t, hogy sokat tudjak játszani útközben. A Nintendogs + Cats-ben a napi teendőimet mindenképp meg akartam csinálni (etetés, sétáltatás, versenyre küldés). De már ekkor pirosan villogott a Nintendo 3DS. A Mario Kart 7 meg 45:54-en állt. Na mondom, csak van még benne annyi, hogy be tudjam hozni a 6 perc különbséget. Épp, hogy sikerült. Time Trial-on mentem néhány pályán, amennyit tudtam, de hát megadta magát a 3DS-t.

De sikerült, és szeretném, ha minél magasabb játékidő lenne a Mario Kart 7-ben. Persze nemcsak céltalan játékról van szó, hanem minél inkább végigvinni 100%-ra a játékot. Hogyan?

  • Mindegyik bajnokságot megcsinálni három csillagosra. 2011 decembere óta van meg a játék, és ezt azóta sem sikerült teljesíteni. Kisebb-nagyobb szünetekkel játszok a játékkal, de csak most sikerült a 150cc-t is megcsinálni három csillagos minősítésre, Mirror-ban is már csak 4 bajnokságban kell megcsinálni. Majdhogynem rekordernek kiálthatom ki magam, szerinte, világszinten is én csinálom meg leglassabban három csillagos minősítésre a játékot.
  • Összegyűjteni 20.000 érmét. Vagy másképp, vagy 20.000 érme összegyűjtésével jelenik meg minden titok. Sokan feleslegesnek tartják az érméket, de én nagyon szeretem. Ők adnak értelmet annak, hogy ha nem sikerül teljes az általam kitűzött célt (például három csillagosra megcsinálni egy bajnokságot), akkor se hagyjam abba, mert az érmék attól függetlenül gyűlnek, és egyre közelebb vagyok a 20.000-hez. Úgyhogy hajrá érmék, ti vagytok a legjobbak.
  • Minél több pontot összegyűjteni online meccseken. Itt nem feltétlen célom, hogy meglegyen a maximális VR pont, egyszerűen csak legyen meg a szintemnek megfelelő mennyiségű, és abban folyamatosan fejlődni. Én mondom, jó irányban haladok, és szeretem a játékot.

Aztán ott van a Nintendogs + Cats, amit egy ideje újrakezdtem, hogy ismét legyen értelme játszani, mert kedvem támadt hozzá. Ebben is vannak módok, hogyan lehet 100%-ra végigjátszani a játékot.

  • Minden kutyával minden verseny Nintendogs kupáját megnyerni.
  • Minden egyes tárgyból legalább egyet megvásárolni.
  • Hat háziállattal rendezni, ezek tetszőlegesen kombinálhatók.
  • A legdrágább szobát megvenni. A futurisztikus szoba a legdrágább, de én elégedett a Super Mariós szobával is, egy árkategóriával lejjebb van.

Jó irányba haladok ezzel, lassan meglesz minden. A hat háziállat megvan, a következő kombinációban:

  • Yoshi, a hím Toy Uszkár kutya
  • Link, a hím Dalmata kutya
  • Milo, a hím Beagle kutya
  • Berlioz, a hím sötét színű házimacska
  • Toulouse, a hím, narancssárga színű házimacska
  • Marie, a nőstény fehér színű házimacska

Ha nem lenne Marie, joggal lehetne szexistának nevezni. Nincs különbség a játékban hím és nőstény állatok között, mégis a hímeket preferálom inkább.

Vannak még játékok a 10-es listán túl, amiket szeretnék magasabb helyezésre juttatni, ezek az alábbiak.

11. Mario Kart: Super Circuit - 15:13
12. Pokémon Trading Card Game - 13:53
13. Super Mario Bros. 3 - 12:26
...
16. New Super Mario Bros. 2 - 10:40
17. Mario Kart DS - 10:27
...
19. New Super Mario Bros: 8:07
...
21. Super Mario Bros. 2 - 6:21
22. The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D - 6:16
23. Super Mario 3D Land - 6:05
...
29. Super Mario 64 DS - 5:35
...
31. Mario Golf - 4:50
...
33. The Legend of Zelda - 4:43
...
38. Super Mario Bros. Deluxe - 4:08
39. Mario Party DS - 3:45
40. Mario Golf: World Tour - 3:42
40. Dr. Mario - 3:42
...
44. Super Mario Bros. - 3:08
...
46. Sonic the Hedgehog - 2:54
47. Super Mario Land 2 - 2:23
48. Donkey Kong Country Returns 3D - 2:16
...
52. 3D Classics Kirby's Adventure - 1:44
53. Super Street Fighter IV 3D Edition - 1:40
54. Super Mario Land - 1:39
55. 3D Sonic the Hedgehog - 1:36
...
58. Yoshi's Island: Super Mario Advance 3 - 1:31
...
60. Super Mario Bros.: The Lost Levels - 1:19
...
64. Kirby's Dream Land - 1:15
...
66. Zelda II: The Adventure of Link 0:55
...
68. Mario Tennis Open - 0:47
...
70. The Legend of Zelda: Link's Awakening DX - 0:45
...
74. 3D Sonic The Hedgehog 2 - 0:35
75. Sonic the Hedgehog 2 - 0:33

És nem is nézem tovább. 141 játék van összesen, így is túl hosszú a lista... De ebből is látszik, hogy nálam még nagyon nem áldozott le a Nintendo 3DS-nek. Sőt! Legalább 4 évet adok neki, amíg rendszeresen fogom használni.

Szólj hozzá!