2019. január 19. 21:29 - supermario4ever

V. (Mini-)Nintendo találkozó

Ami rettenetesen rosszul sikerült, és még most is van bennem egy kis ideg, talán ha kiírom ide történéseket, az segít.

Eredetileg a két ünnep között szerettem volna a téli találkozót, de mivel Angliában töltöttem a karácsonyt és a szilvesztert, ezért el lett halasztva, egészen pontosan mára. Amikor megkérdeztem, hogy mi legyen a találkozó témája, akkor inkább a retro merült fel, írta is Krisse, hogy szívesen DDR-ezne. Mondom neki, ezer örömmel. Merthogy van neki Nintendo GameCube-ra DDR-e, én meg elkértem bagszitól a Dancing Stage Mario Mix-et, így táncolással igyekeztünk invitálni az embereket. Volt akinek ez vonzó volt. Szóval Nintendo GameCube, retro, akkor a Hyp-R.hu Zone-ban voltunk. Szóltam is, hogy a 10 órási nyitástól mennénk, és amíg jól érezzük magunkat. Rámondták az áment, mehetünk, csak annyit kértek, hogy fogyasszunk náluk, mert amúgy a retro részt ingyen adják ki. Mondom rendben van, ennyi egyébként is jár, mert ha háromhavonta szervezek egy találkozót, egy Monster felszállított áron, most azt mondom, hogy legyen, mint "bérleti díj".

Eleinte négyen voltunk, a Gáborral beszéltünk meg találkozót a Határ úton, együtt mentünk a 99-es busszal a Blaha Lujza térre. Mivel még volt időnk, ezért az ottani bevásárlóközpontba mentünk. 10 órára mentünk át a Hyp-R.hu Zone-ba, akkor volt nyitás. Mondták, hogy mehetünk fel. Egyelőre ketten voltunk, addig raktuk össze a GameCube-ot, meg a Nintendo 64-et. Úgy volt, hogy amíg nem jönnek a többiek, addig játszunk egyet a Mario Power Tennis-szel, de pont mire elindítottuk volna a konzol, megjött Tutajkk. Na akkor játsszunk hárman. De mire mindent beállítottunk a menüben, hogy elkezdjük a játékot, megjött Krisse is. Ő hozta a táncszőnyeget is, így végül elővettük a Dancing Stage Mario Mix-et, ezt kezdtük el. Mivel a Gábor memóriakártyáján nincs mentés, ezért újat kezdtünk. Alapvetően egy dal táncolható rajta, végig kell játszani a Story mode-ot, hogy megnyíljanak a dalok, amikre lehet táncolni. Ezt csináltuk. Négyen felváltva táncoltunk, ami pont jó, mivel 4 pályás egy világ (mint a Super Mario Bros.-ban.), és gyakorlatilag mindenki azonos pályát csinálta meg az adott világból. Én játszottam először, mindig nálam kezdődött az új történet, Krisse pedig az utolsót, így a "főellenség" mindig neki jutott. Ritmusérzékem persze továbbra sincs, rendre én értem el a leggyengébb eredményeket. Ami meglepett, hogy Tutajkknak nagyon jól megy a játék. Mondta is, hogy neki erősségei a ritmusjátékok. Amúgy nem volt hosszú a Story Mode, de Marióval és Luigival is végig lehet játszani, mindkettőnek más a dalrepertoárja. De most csak Marióval vittük végig, Luigit majd akkor akartam, amikor megjön ug, mert ő különösen nagy lelkesedését fejezte ki a tény irányába, hogy lesz tánc, úgyhogy biztosan örülni fog, hogy ő is táncolhat. 

Ezután Super Nintendón játszottunk Super Mario Kart-ot. Igazából a mai napig nem értem a nemlelkesedést a játék irányába, amikor szerintem baromi jó. Hangulatos is, és pont annyira nehéz, hogy további játékra inspiráljon. Én így vagyok vele, de mindig, ha játszok valakivel, a másik oldalon nem látom a lelkesedést, ebben az esetben tényleg nem értem, hogy miért. A Gáborral mentem egy menetet, azért derekasan helyt állt, és végigjátszotta velem a bajnokságot. Ezután Wario's Woods-zal játszottunk. Na én meg ennek a fizikáját nem éreztem át. Alapvetően fejlett játék, csak nehezen követhető számomra, hogy mikor mit csinál Toad, és melyik gombot kell megnyomni, hogy azt csinálja, amit szeretnék. Nem is nagyon játszottam vele korábban, nagyon keveset, azt is csak NES-en. SNES-en meg kihasználták, hogy több gomb van rajta, és ismeretlenül bonyolult volt az irányítás. Nem is sikerült a játék, inkább átadtam Tutajkk-nak ő a zseni ebben a játékban.

Aztán átmentünk Nintendo 64-re, itt először Mario Kart 64-gyel játszottunk. Azt rettenetesen élvezem négyesben. Most is nagyon jó játék volt, VS-ben mentünk. Itt is én vagyok a menő, a legtöbb játékot én nyertem. Számomra az egyik legpoénosabb az volt, amikor a Bowser's Castle pályán öt banánt kaptam, és a szűk hídra tettem le őket szépen sorban, a többiek meg mind nekimentek, volt olyan, aki többször is. Vicces volt a reakciójuk, de a harmadik körre azért érvényesült az aki másnak vermet ás, az esik bele elmélete, mert a végére már magamat is becsaptam, mert maradtak banánok, és nem tudtam mindegyiket kikerülni. Aztán mentünk egyet Battle-ben. Mind a négy pályán játszottunk egyet-egyet. Itt az volt a poén, hogy az lett az eredmény, hogy mindenki nyert egy-egy csatát. Ezután jött a Mario Party 2, ami amúgy nagyon jó játék lett volna, élveztük is a játékot, csakhogy 13.30 lett, amikor is...

Hirtelen szólnak ránk, hogy kibérelték az egész helyiséget születésnapi buli alkalmával... Senki nem jutott szóhoz a döbbenettől, én is csak annyit tudtam kérdezni, hogy "Most akkor el vagyunk zavarva?" Erre a válasz "Igen... egy kicsit" Egy kicsit, nagyon. Egészítettem ki magamban. Elkezdtük összepakolni, de rettenetes dühöt éreztem magamban. Amikor úgy volt, hogy amíg jól érezzük magunkat, és senki nem szólt arról, hogy születésnap lesz. De még ma sem, hogy esetleg úgy készültünk volna, mi úgy voltunk vele, hogy maradhatunk akár estig. Összepakoltunk, mondták a többiek, hogy hagyjuk, ne szóljunk semmit, de mondtam, hogy nem egészen úgy van az nálam. Amikor lementünk, megkérdeztem, hogy mi ez, amikor erről nem szóltak nekünk? Azt mondták, hogy 13.30-ig vagyunk bejegyezve. Hát, nem egyeztünk meg határidőben. De csak erősködött, hogy de hát így vagyunk beírva. Mondtam is utána, hogy nagyon elégedetlenek vagyunk, erre a válasz pókerarccal, hogy "jó"... Azt már csak utólag jutott eszembe, hogy erre el kellett volna kérni a panaszkönyvet. Rettenetesen mérges voltam. És ez olyanfajta nálam, amit nem mutatok ki konkrétan, tehát nem állok neki üvöltözni, meg balhézni, de belül rettenetesen robbanok. Nincs értelme fecsérelni erre energiát, mert ha szép szóval ő maga nem látja be, hogy tévedett, akkor ott már felesleges bármit is tenni, meg saját magamtól is megijedek, amikor nekiállok valakivel üvöltözni.

Filozofáltunk is, hogy mi ez az egész. Az odáig tiszta sor nekünk is, hogy egy születésnapi bulira, ha az egész helyiséget kibérlik, az nyilván sokkal több pénz nekik, de hogy annyiba nem vesznek minket, hogy legalább szóljanak, hogy mi lesz. Amikor a buszon voltunk, akkor üzentem bagszinak és ug-nak, hogy ne jöjjenek, mert a buli véget ért. Meg is írtam nekik, hogy mi történt. Ug megkérdezte egyébként, hogy nem-e voltuk túl hangosak, és az zavarta őket. Erre reflexből írtam, hogy nem, de aztán gondolkodtam rajta, hogy a DDR-ezés (lehallatszódhatott a hangos dübögés), akár az, hogy túlzottan oldott hangulatomban (a Mario Kart 64 alatt) megfeledkezek a hangerő gombról, ami a torkomat illeti, és ez zavarhatta őket. De akkor is szokás szólni, hogy túl hangosak vagyunk, legyünk csendesebbek. Úgyhogy akármi is az igazság, nagyon rossz volt így.

Úgyhogy többet nem megyünk a Hyp-R.hu Zone-ba, ugyanakkor ezzel a retro buli is ki van zárva, mert semelyik másik eSport bárban nincs régi TV, legalábbis nem tudok róla. Az InGame-ben próbálkoztunk egyszer retro konzolokkal, de azt mondták, hogy nincs átalakítójuk, amivel régi gépekkel játszhatnánk. Egyetlen lehetőség marad, ha valamelyikünkhöz megyünk, ha retro partit akarunk tartani. Wii U és Nintendo Switch esetében viszont szabad a vásár. Jó eséllyel ez lesz tavasszal is.

Szólj hozzá!
2016. május 19. 18:22 - supermario4ever

Mario Power Tennis (GameCube)

mpt_englishlogo.jpgMegjelenés
Japán: 2004. október 28.
Amerika: 2005, november 8.
Európa: 2005. február 25.

Fejlesztő: Camelot Software Planning
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Sport
Játékos: 1-4 játékos

Platform

indigo_console_alt_6_nintendo_gamecube.png

Másképp nézek a teniszjátékokra, mint a többi sportproduktumra, ugyanis ezzel a sportággal vagyok úgy, mint a férfiak többsége a focival. Nagyon szeretem, követem is aktívan, és nekem, mint Rafael Nadal drukkernek nagyon jó látni, hogy újra hozza a régi formáját. És hogy miért pont egy Mario Tennis tesztnél írom le ezeket? Mert az igaz, hogy a Mario sportszimulátoroknak elsősorban a szórakoztatás a célja, és nem az, hogy akár FIFA színvonalon visszaadja az adott sportág élményét, mégis a GameCube-os Mario Tennis rész sikerült a legrealisztikusabban. Nintendo 64-en ugye még nem volt annyi technikai lehetőség, a Nintendo 3DS-es és Wii U-s részek meg nem érdemelnek szót, mert az, hogy nem lehet normális játékot menni, csak a Mario Kart féle ökörködés megy, azt a sportág kicsúfolásának tartom. Nincs ezzel nekem feltétlen bajom, mert nyilván erre is van igény, de ne korlátozzák le a lehetőségeket csak a „könnyed” játékra, hanem hadd játszhassunk Mario karakterekkel szabályszerű teniszjátékot, ahogy azt a GameCube-os részben lehet. A sorozat első két asztali konzolos játékában lehet szabályszerű játékot játszani. A Nintendo 64-es Mario Tennis-ben is épp csak annyi bolondság van, amik kifejezetten emelik a játék élményét. Ezek miatt mindenképp érdemes controllert ragadni, mert bár itt is érződik az a Mario sportjátékokra jellemző könnyedség, de ha komolyan vesszük a játékot, és ha a gépi ellenfél játékosokat nehézre állítjuk be, azért láthatjuk, hogy mennyire nehéz sportággal van dolgunk.

mario_power_tennis_viii.jpgHiszen a tenisz nemcsak arról szól, hogy ütögetjük a labdát egyik térfélről a másikra, aztán vissza, hanem adott esetben komoly taktikáról. Kiismerni az ellenfél játékos gyenge pontját, de a Mario Power Tennis arra is jó, hogy kitapasztaljuk, hogy mennyivel másabb tenyerest ütni, vagy fonákot, mennyire kell vigyázni a lob-bel, mert könnyen kimegy a labda a játéktérről, valamint, hogy mikor érdemes a hálóhoz menni, és mikor érdemes lecsapni a labdát. És ez csak egy kicsi szelete a sportágnak, de már ennyiből is látszik, hogy mennyire mentális sport a tenisz, és bizony ott kell lenni fejben egy-egy játék során. Ilyen komolyságig azért nem megyünk el a játékban, hiszen csak nem vágjuk a földhöz a controllert egy-egy elvesztett menet után, ahogy egyes lobbanékonyabb játékosok csapkodják az ütőjüket a földhöz. De azért okoz némi meglepetést. Alapvetően három játékmód áll rendelkezésünkre. Az Exhibition, a Tournament és a Special Games. Az Exhibition-ben lehet spontán meccset játszani saját beállításokkal. Beállíthatjuk például, hogy hány szettes legyen a meccs (1, 3, 5), vagy hogy egy szetten belül hány pontot kelljen nyerni. 2 és 6 között lehet választani, de igazság szerint hülyeségnek tartom, mert alapvetően hat pontos egy szett. Soha életemben nem láttam 2 pontos menetet, és nem is tartom jó ötletnek, mert próbáltam, és túl rövid volt egy szett. Azt gondolom, hogy kizárólag 6 pontos szetteket érdemes játszani. Beállíthatjuk továbbá, hogy a játékban legyen-e Power Shot vagy sem. Na ez az a lehetőség, amit nagyon jó dolognak tartok. Mert bár írtam korábban, hogy nem örülök annak, hogy a teniszbe is bevitték a Mario Kart-féle ökörködéseket (és ezt nem feltétlen negatívan kell értelmezni), de akinek van kedve ilyet játszani, szórakozzon csak vele. A bajom az új Mario Tennis-ekkel az, hogy nincs választási lehetőség. Kipróbáltam persze a Power Shot-os játékot, de engem személy szerint nem szórakoztatott. Inkább a valódi, komoly játékot választottam, ami tényleg lehet nehéz ebben a játékban is. De mielőtt elkezdünk játszani, természetesen karaktert választunk. Tárházuk széles, a kötelező Mario karakterek mellett itt van például Waluigi, Daisy, Yoshi, Koopa Troopa, Boo, Bowser Jr. is. Gépi játékos esetében kiválaszthatjuk a mesterséges intelligenciáját is. Érdemes a könnyűvel indítani, mert tényleg bekeményítenek a gépi játékosok Pro és Intense szinten. Nem is gondolnánk, hogy egy Mario sportjáték lehet akár nehéz is. Az a tapasztalatom, hogy mindegyik karakternek van egy „megadott” játékstílusa, amiben amúgy nagyon jók. Feladatunk, hogy kiismerjük azt, és kizökkentsük belőle.mario_power_tennis_ii.jpg Igazából, ha ez megvan, onnastól könnyűvé válik a játék, ugyanis a karaktereknek nincs B, C, D… játéka. Például Luigi és Waluigi mindig feljönnek a hálóra, és kicsi ütésekkel próbálnak kifogni rajtunk. Ha megtaláltuk a játékuk „ellenszerét”, már könnyű is ellenük a játék, mert nincs más játékstílusuk. A különböző nehézségi szintek között az az – amúgy nyilvánaló – különbség, hogy nehezebb szinten profibban játsszák a saját játékukat, és kevésbé hagyják magukat kizökkenteni. Nagyon jó ötlet egyébként, hogy a készítők mindenkinek kitaláltak egy egyéni stílust, és a különböző nehézségi szinteknek köszönhetően, aki komolyan játszik a játékkal, annak sok izgalmas órát fog okozni a Mario Power Tennis. Nem is csak a játékstílus teszi érdekessé a játékot, hanem a pálya borítása is. Itt is megtaláljuk az alapborításokat: Kemény-, salak- és fű borítású pálya, és érvényesülnek azok sajátosságai. Kezdőknek javasolt kemény borítású pályán játszani, mert gyors és magas a labda pattogása. A salak és a fű pályák mellett vannak egyéni Mario pályák, például Delfino Plaza Court, Wario Factory Court vagy Luigi’s Mansion Court is jelen vannak, mind egyedi tulajdonságokkal, melyek szintén érdekessé teszik a játékot. Egy labdamenetet alapvetően kétféle módon lehet nyerni: Vagy mi ütünk nyerőt (tehát az ellenfél nem tudja visszaütni), vagy hibára kényszerítjük az ellenfél játékost. Az egy ponton belüli pontkiosztás a szokásos: 15, 30, 40, és utána jön a megnyert pont. Minimum két pont különbség szükségeltetik, így ha az állás 40-40, az Deuce, a következő pont az Advance. Ha az is megvan, akkor van meg a game. Ugyanígy legalább két pont különbséggel lehet megnyerni egy szettet, tehát 6-5-ös eredménynél bizony nem lehet hátradőlni, kell nyerni egy 7. játékot. Ha pedig 6-6 az eredmény, akkor Tie Break-et játszunk, és ott is legalább két pont különbséget kell összehozni. Minimum 7 játszmát kell megnyerni, viszont itt már nincs felső határ. Ha 20-18-nál dől el a szett, akkor 20 pontig megy a játék. Az irányítást személy szerint logikátlannak tartom, mert nem minden alapütést lehet egy gombnyomással kivitelezni, a különböző Power Shot-oknak meg rendelkezésre áll egy-egy gomb. Az A-gombbal tenyerest (topspin) ütünk, B-gombbal ún. alákanyarított ütés (slice) van, ami azt jelenti, hogy visszafele forog a labda, így ha lepattan, nem megy annyira előre. Aztán az A+B gombokkal lehet átemelést (lob) ütni. Ekkor magasra megy fel a labda, amit adott esetben nehezen tud az ellenfél visszaütni, viszont mivel messzire is megy, ezért könnyen kimehet a játéktérről a labda. B+A-val pedig lecsapni lehet a labdát. Ezt háló közelében lehet alkalmazni. Ekkor nagy erővel lefelé ütjük a labdát, így az ellenfél már nagyon nehezen tudja azt visszaütni. És itt tartom logikátlannak, hogy mind az X, mind az Y gombok a power shot-ok kivitelezésére van, ami azért gond, mert normál játék esetében nem használatosak ezek a gombok. Másrészt meg van külön gombkombinációk szintén Power Shot ütésekre. Az R+A gombkombinációval támadó Power Shot-ot lehet ütni, meg R+B pedig a védekező Power Shot.

mario_power_tennis_xiii.jpgJelen van még a Tournament, ahol értelemszerűen bajnokságokat lehet játszani. Lehet menni külön egyes vagy páros bajnokságokat, és ezek külön kupákra vannak osztva. Mint a Mario Kart-ban: Mushroom, Flower, Star… És fokozatosan nehezedik. Viszont nem vagyok maradéktalanul elégedett ezzel a játékmóddal. Egy részről itt már nem lehet megválasztani, hogy szeretnék-e power shot-ot a játékba vagy sem. Csak power shot-os meccsek vannak. Az viszont menti a helyzetet, hogy itt még csak úgy jár a plusz erő, ha elég ütés által feltöltődik a teniszütőnk, nem mindenféle ábrák jelennek meg a talajon, mint 3DS-en, ami hihetetlen módon csalóvá teszi a játékot. Tehát power shot-tal még éppen el lehet játszadozni, de nekem így sem volt az igazi. A másik, ami nem tetszik, hogy egy szett csak két játszmából áll. Ahogy írtam az elején, teljesen felesleges opciónak tartom ezt, mert bár nemrég óta vagyok teniszrajongó, de két játszmás szettet még soha nem láttam. És amikor egyszer részletes szabályzatot olvastam, ott sem írtak sehol, hogy létezik rövidített szett. A másik fajta bajnokság a Gimmick Masters, ami eléggé érdekesre sikeredett. Kifejezetten Mario témájú pályákon teljesen egyedi szabályok szerint (pályánként) kell az ellenfél játékossal szemben győzedelmeskedni. Az ötlet nem rossz, de nekem személy szerint nem jött be, úgyhogy olyan sokat nem játszottam vele. A Special Games alatt viszont kifejezetten érdekes játékokat lehet találni, némelyik nagyon ötletes. Ezek Training helyett kiválóak, ugyanis lényegében extra gyakorlópályáknak is tekinthetők Mariós köntösben. Külön érdekesség az Artist on the Court, ami például jó arra, hogy begyakoroljuk a lob-öt, ugyanis azt kifejezetten nehéz ütni a gombkiosztás miatt. Ennek lényege, hogy adott egy ábra, a csövekből pedig bizonyos színű labdák jönnek, melyeket elütve beszínezik az ábra egy adott részét, ahova elért. A kép felső részét csak lob-bel lehet elérni. A Tic-Tac Glow-nál pedig az ellenfél térfele 3×3-as kockára van felosztva, mindegyik piszkos pacával van megszórva (igen, Petey Piranha az ellenfél). Amelyik kockát eléri a labda, az megtisztul, és ha sikerül egy sort, oszlopot, vagy keresztet kihozni, akkor Shine Sprite-okat kapunk. A megtisztított részeket aztán ismét bepiszkítja a kedvenc piranha növényünk. A Special Games részleg (meg az egyedi Mario pályák) tele vannak Super Mario Sunshine és Luigi’s Mansion elemekkel.

mario_power_tennis_xiv.jpgVan még jónéhány egyedi játék, de ezt már fedezze fel a játékos. Érdemes is, mert a Mario Power Tennis nagyon kellemesre sikeredett. A grafika egész jó, a karakterek szépen ki vannak dolgozva. Az irányítás itt-ott problémás, főleg a logikátlan gombkiosztás miatt, a technikásabb ütéseket nehezebb kivitelezni. Én értem, hogy a nevében is benne van, hogy Power Tennis, de nem kellett volna a gombok funkcióit is erre kihegyezni. A zene a többi Mario Tennis-hez hasonlóan szinte teljesen jelentéktelen. Maga a teniszjáték annyira dinamikus, hogy igazából mindegy, hogy van-e mögötte zene vagy nincs, úgysem jut el a tudatig. Meg nem is olyan a dallam sem, hogy felhívja önmagára a figyelmet. A hangulata ennek ellenére kellemes, lennék teniszjátékos a Gomba Királyságban. Az kifejezetten jó, hogy lehet választani, hogy legyen-e Power Shot a játékban vagy ne. Így aki akar, játszhat komolyan is teniszt, vagy Mario játékokban megszokott vidám, bolondos játékot. Van Wii verziója is a játéknak, mely a New Play Control projekt alatt jelent meg. Majd írok arról is tesztet, elöljáróban annyit, hogy az inkább a „Worse Play Control” címre lenne érdemes, inkább a GC változatot ajánlom. Kifejezetten öröm számomra Mariós légkörben teniszezni, de aki igazán komolyan gondolkodik teniszjátékban, és komolyan akar ismerkedni vele konzolon, annak a SNES-es Super Tennis-t ajánlom. Jöhetne sokkal több teniszjáték Nintendóra, ebből óriási hiány van. Jelenleg, amit ismerek, jónak tudok mondani, és technikailag is megfelel, az a Mario Power Tennis.

16847_front.jpgGrafika: 9/10
Játszhatóság: 8/10
Szavatosság: 8/10
Kihívás: 7/10
Zene és hangok: 8/10
Hangulat: 8/10

+ Kellemes grafika
+ Sok játéklehetőség
+ Valódi teniszjátékra is lehetőség van
+ Jól irányítható
- Szegényes mesterséges intelligencia

80%

Szólj hozzá!