2011. február 22. 19:26 - supermario4ever

Animefarsang

Most esik le, hogy még nem írtam az Animefarsangról, pedig jelen voltam. Február 13-án volt, egy számomra lelkileg viharos hétvége után jól esett levezetni a feszültséget. Még itthon összekészülődtem, megcsináltam mindent, amikor elindultam. Szerencsére nincs messze a helyszín, így gyorsan odaértem, kíváncsi voltam a karaoke részlegre. Nagyon nem volt hangulatom most énekelni, de azért felírtam magam. Final Approach 2: 1st Priority Portable - Starting Over. Okui Masami, ahogy tőlem illik. De végül nem mentem ki. Nem is voltam ott, amikor sorra kerültem volna, inkább az emeleten néztem az Activityt. Játszottam volna, ha lett volna rá lehetőség, viszont a zenekvízben már részt vettem. Mac vezette, és bagszival voltam egy csoportban. Ha jól emlékszem azért, mert nem volt elég toll, így ő nem tudott volna külön játszani. Nekem eléggé furcsa volt, hogy csak 5 másodperces blokkok voltak a zenéből, még ha háromszor is volt játszva, szerintem az 5 mp csak arra elég, hogy valami derengjen. Többször voltam így, hogy ismerős volt a dallam, de az istennek se akart eszembe jutni. De mint kiderült a megoldásból, igazából nem is ismerem azt a zenét, biztos valami másik anime zenéjére hasonlított. De, hogy az 5 mp mennyire nem volt elég, arra bizonyíték, hogy a számomra legismertebb dalt a 15-ből is csak nehezen ismertem fel. Kaleido Star: Tattoo Kiss (r.o.r/s) De akkor minden infót papírra vetettem. :D De azért is volt nehezen felismerhető, mert az egyik legjelentéktelenebb 5 másodpercet sikerült Mac-nek kinyesnie a dalból, mely dallamrészletet száz másik dalhoz is simán be lehetett volna illeszteni. Csak a gépies "Tattoo Kiss" hangzás mondta meg a megoldást, de ha nem jövök rá, szerintem a fejemet vertem volna a falba, hogy egy számomra alapművet nem felimerni bűn. Amikor vége lett, akkor már nem volt több esemény az emeleten, így lementünk, így bagszival a karaoke terem hátsó soraiban figyeltük az eseményeket.

Árus volt egy kevés, a tombolára beneveztem. Elég érdekes volt, ugyanis 11 tárgy (vagy 10?) volt, és mindegyik ki volt állítva, beszámozva. Abban reménykedtek, hogy így talán népszerűbb lesz a tombola, ha látják, hogy miket lehet nyerni. Az ötlet nagyon jó, de csak a 4-es számmal ellátott Ranma 1/2 figurát tartottam említésre méltónak, úgyhogy a 4-esbe dobtam be a számomat. Piros 10-es. Természetesen nem ez nyert. De az a poén, hogy bagszi 5 tombolát vett, és mindegyiket a Ranmásba tette bele, és még neki sem sikerült. Eredményhirdetések és tombolahúzás után a Yamada családot lehetett megnézni. Érdekfeszítőnek tűnt, de nem akartam már maradni, de mindenképp meg fogom nézni.

Öszességében jó volt, ingyenes volt, így nem is lehetett bánni, ha rossz lett volna. De remélem, a MAT még sok ilyen jó rendezvénnyel lát el minket. Nagyon jó volt a tárlatvezetés és kiállítás, a farsanggal méltóképp búcsúztatták azt.

Szólj hozzá!
2011. február 13. 12:58 - supermario4ever

Új fejléc, valamint kimaradt jelenetek

Fantos önként elvállalta, hogy csinál nekem új fejlécet. Régebb óta mozgatta a fantáziámat a Self Satisfaction II borító, sok lehetőséget láttam benne. Nintendo, mosómedve Mario, SSII borító, remekül lehet párosítani. Három Mario-képet mutattam Fantosnak, az egyik a Mario 3 mosómedve Mariója, miközben repül, a másik a Super Mario 64 szárnyas sapkás Mariója, amint épp repül, a harmadik pedig a Super Mario Galaxy 2, ami végül kikerült. A háttérre mondtam, hogy legyen Super Mario Galaxy-ból, mert az jól megy a CD borítóhoz. De aztán megmutatta a Mario Kart 64 Rainbow Road pályájának hátterét, és nagyon tetszett, gondoltam is utána magamban, hogy tegyük változatossá. Legyen benne Mario Kart is. És így készült el ez. Remélem tetszik.

Azt elfelejtettem tegnap megírni, hogy kedden bagszinál, áthívott, hogy próbáljuk ki a Mario Sports  Mixet. Hát egész érdekes volt már az odajutás is. Szerintem a hármas villamos Fertő utcai megállója, vonza az "érdekes" embereket. Eddig kétszer történt ott majdnem baleset. De szerencsére nem velem, így oda tudtam érni bagszihoz, viszonylag simán. Az egyik ott lakó is épp akkor ment be, megkérte, hogy hagyja nyitva a rácsot, bemennék. De nem... Kérdezte, hogy kihez megyek, mondom a nevet és a házszámot, erre mondja, hogy csöngessek fel... Bagszi nyitotta az ajtót. Utána bocsánatot kért a férfi, de akkor is. Jó, hogy nem hiszi már azt rólam, hogy valami volt szerető vagyok, és zaklatni jöttem. Nagyon szép. De végre megérkeztem. Bagszi macskája sértődötten ült a konyhaasztalon, mert senki nem simogatta őt. :D Na akkor majd én. Ölembe vettem, és úgy játszottunk. Én nagyon szeretem a macskákat, de lehetőleg hanyagolja azon tettét, hogy belemélyeszti a karmait a lábamba. De egyébként a játékban egyáltalán nem zavart a macska, ugyanis a Mario Sports Mix-et baromi könnyű irányítani. A-gomb, B-gomb, A+B, rángás, éa nagyon nagyvonalakban ennyi. Pillanatok alatt magamévá tudtam tenni azt. Az mindenképpen nagyon tetszett, hogy nem egy, hanem négy sport játék került fel egy lemezre. A főcímzene nagyon megfogott. De a többi, amit hallottam véleményem szerint annyira nem való sport játéknak. És ahhoz képest, amennyire beharangozták a játékot, szerintem nem lett annyira jó. Olyan jó-jó eljátszottunk vele, tetszetős, de szerintem korántsem lett annyira jó. És ahogy elnézem, még az Official Nintendo Magazine is 72%-ot dobott rá, pedig rájuk nem jellemző, hogy leértékelnek Mario játékokat. Ahogy írja, a pályák nagyon szépek, sok minden nagyon jó benne, lehet, hogy akciós áron megvenném, de 13.000 forintot nem ér meg. Bár tény, ami tény, hogy a borítója nagyon tetszetős. Visszatérve a játékra, az alábbi négy játék lehető fel: Kosárlabda, Röplabda, kidobós és jégkorong. Valamennyi az általános iskolai és gimnáziumi testnevelés órákat juttatta eszembe, hogy ott mennyi ilyet játszottunk. A kidobós nem akart eszembe jutni, hogy miféle játék lehet az, de aztán ahogy játszottunk, eszebe jutott. Összességében jó mindegyik játék, de korántsem adta azt az érzést, mint a Mario Golf Nintendo 64-re.

Bagszi ajánlott munkát péntekre. És mivel úgysem volt dolgom, és fizettek is érte, úgyhogy elvállaltam. ^^ Bagszi egy adóbehajtó cégnél dolgozik, és az egyik házat irattárnak használták fel, és ott az összes iratot át kellett nézni, be voltak számozva, és közjegyző hivatalos úton felírta, hogy melyek hiányoznak. De ilyet 20-30.000 mappát kell elképzelni, és 1996-2006 közötti évek mappáit kellett rendezni, dobozolni, és erőgépek elszállították. Azokat a fiúkat nem is lehet másképp hívni, mert semmi érzelmet nem mutattak, csak tették a dolgukat, mintha tényleg robotok lennének. Heten számoltuk, rendezgettük az iratokat, bagszi tippje szerint kb. 4 óra alatt lettünk volna kész vele, ebből lett majdnem 9 óra... 8.30-tól 17 óráig számolni, közben csak egy kicsi egyéni kajaszünet... A nap végére már annyira belefásultam az egészbe, hogy "végrehajtási ügy" helyett "végrehajtási vágy"-at olvastam. Bizonyára az adósnak minden vágya, hogy behajtsák a tartozását. :D Úgyhogy rendesen kifáradtunk a végére. ^^' Bagszi ment MAT-os elnökségire, én meg beestem a Budafoki útnál levő Kínai étterembe. Az egyik legigényesebb. Feliratkozott a listámra. A 6-os villamossal úgyis könnyű elérni, (a 4-es ott ágazik el) úgyhogy szerintem egyszer-egyszer oda is elmegyek.

Szólj hozzá!
2011. február 13. 00:39 - supermario4ever

Japán: Karakterek kiállítása 4. rész és egyebek

Fűű, régen írtam már, és van is mit, csak nem tudtam rászánni magam. Nem volt eseménytől mentes az elmúlt pár nap, és milyen napok elé nézek! O_O De előbb lássuk sorban:

Még múlt szombaton volt a japán karakterek kiállításának a tárlatvezetése, annak is az utolsó "része". A lányok most voltak a legjobbak. Nagyon adták magukat, az az előadás, amit ott produkáltak. Gratuláció nekik! És most is nagyon sokan voltak. Gyerekektől az idősebbekig. Az elején még jó, ha voltunk 10-en most meg összejöttünk vagy 50-60-an. Nagyon szép. Az előadás meg valami fantasztikus volt! A mitológiáról az animékben volt a téma, és egy előadásokban igencsak jártas férfi állt ki, mondta, hogy általánosságban 3-4 órában szokott előadásokat tartani, és kevésnek érzi ezt az egy órát. :D De sajnos akármennyire is jó volt, mert tényleg az volt, azért elfáradtunk a végére. Különben az elején mondta, hogy több tévés is felhívta őt (MTV, TV2, RTL Klub), és kérdezgették a témában, hogy mivel japán, mitológia, anime... lesz szex, meg erőszak az előadásban? És amikor mondta, hogy nem, unottan tették le a telefont, hogy akkor nem érdekes a téma. A magyar média, kérem szépen, ismét megmutatta magát! Pedig nagyon sok jó dolog volt. Beszélt a japánok harmóniájáról a természettel, és hogy mennyire fontos az ember, és a természet kapcsolata. Mindezt a Totoro animén keresztül mutatta be. Hihetetlen, mekkora értelmet adott az animének, meg úgy az egész japán társadalom gondolkodásmódjának a pozitív oldalát mutatta be ezáltal. Aztán jött egy kis Neon Genesis Evangeion: You are (not) alone, melynek keretén belül a társadalmi elvárásokról beszélt. Élvezetes volt.

Holnap Anime farsang, ne feledjétek.

Érdekes, észrevettem magamon már 2 éve, hogy már-már elvonási tüneteim vannak, amikor új Okui Masami CD jelenik meg. 2009 februárjában nagyon nehezen került ki az Akasha album letöltésre, 5 nap után, már úgy kértem, hogy valaki tegye már ki letöltésre, biztosan sokan várják. Aznap este ki is került. Addig nem aludtam el, míg végig nem hallgattam. ^^' Fél év múlva a Self Satisfaction album esetében külön számlálót tettem ki a Megumis oldalra, hogy hány nap van még az album megjelenéséig. Az i-magination esetében nem volt különösebb, de hogy előrendeléssel megkaptam a CD-t, akkor nagyon örültem. Most meg a Self Satisfaction II is nagyon nehéz szülés volt. Gondolatban mindig a dalok eredeti verziói szóltak bennem. De megérte várni, mert összességében nagyon jó album lett. És sikerült megszerezni az eredeti GRADUATION dalt, és a teljes kislemezt. Nagyon tetszik az eredeti előadótól, egy Eri Sendai nevezetű seiyuu az énekese a dalnak, ezzel az énekhanggal sokra vihetné. Ha anison zene, akkor újabban Shimokawa Mikunit szoktam hallgatni. Őt inkább csak az animés korszakom elején hallgattam, amikor bejött (nálam) a Full Metal Panic! és tetszett a dal. Bár a Fumoffu nekem sokkal tetszetősebb volt. Mind az anime, mind az OP / ED dal. Aztán ennyiben abbamaradt az érdeklődésem az énekesnő iránt. Majd most a KOHAKU dal után kezdtem el megint utánanézni, hogy ki ő, miket énekel. Tettem egy próbát a Replay! ~Mikuni Shimokawa Seishun Anison Cover III~ albummal, és nem bántam meg. Tizenegy anime dal került fel rá, többek között: Shaman King: Over Soul, Shoujo Kakumei Utena: truth, de amin meglepődtem, a One Piece: We Are!-on. Na mondom, ezt meg kell hallgatnom. Tisztára ilyen electropop-féle lett az album, nagyon tetszik. A kedvencem a To Aru Kagaku no Railgun: only my railgun, Electro Japarican mix dal, amikor Haruko Momoi-val követett el. Hát igen, ha Haruko Momoi, akkor garantált az igényes elektropop zene, ő azt mesterszinten űzi, és most sem okoz csalódást. Úgyhogy most el vagyok látva zenei téren.

Ahogy írtam nem akármilyen napok elé nézek. Hát igen, olyan változásokat fogok végrehajtani, amit egyesek szerint már régebb óta meg kellett volna tennem, de most érzem igazán azt, hogy lépni kell. Még nem árulok el semmit, majd, ha összejönnek a dolgok. Remélem minden lehetőség adott lesz, rajtam nem fog múlni. ^^

Szólj hozzá!
2011. február 08. 11:26 - supermario4ever

Masami Okui: Self Satisfaction II review

Na végre sikerült megszerezni a komplett albumot. ^^ Mint írtam korábban, nem volt könnyű szülés, mert aki kirakta letöltésre, az dalonként tette ki, és az olyan letöltőoldal, ahol 1 órát kell várni arra, hogy a következőt is magadénak tudhasd. Nagyon értelmes... És most, hogy néhányszor meghallgattam, azt kell mondjam, hogy korántsem olyan rossz az összkép, mint ahogy azt előrejelezték. Sőt, még azzal is vitatkoznék, hogy semmi újdonságot nem rejt az album. Néhány dal újrahangszerelését nagyon jól megoldotta. Bár azért abban én is reménykedek, hogy még idén (pl. októberben) jelentkezik új stúdióalbummal. De most lássuk a dalokat.

Cosmic Dance: Erről írtam korábban, nagyszerű megoldás. Nagyon jól magához igazította a dalt, és ügyesen megoldotta, hogy megtartsa a hallgató érdeklődést. Most énekhang terén nem kell megváltást várni, hiszen egyedül énekel 4 ember helyett, azért néha visszagondoltam a JAM Project tagjaira, hogy az ő hangjukkal azért tényleg másképp hangzik, hogy 4 különböző férfihang tette igazán érdekessé dalt. De így is nagyszerű! 9/10

Garden of Eden: Igen érzékeny pontom lett ez a dal, mivel nagyon szeretem Yuto Suzuki előadásában. Tehetséges énekes válhatna belőle. Okui Masami meg teljesen a saját képére alakította a dalt, amivel még nem is lenne baj, de nekem az áthengszerelt verzió semmi érzést nem nyújt, és Masami éneke is olyan érzetet ad, mintha csak eldarálná a szöveget. Többször végig kellett hallgatnom a dalt, mire megszoktam, és azt mondtam, hogy talán nem olyan rossz az összkép. Meg így albumként a többi dallal együtt azért egész jó. De az az érzés nagyon hiányzik, amit az eredeti megadott. 5/10

Fates: Miyazaki Ui KURENAI kislemez B-side trackje. Érződik az a hangulat, amit az első Self Satisfaction-ben megadott az ADORATION, és a KURENAI. Ezért azonnal megszerettem a dalt. Olyan lágy, kellemes, Masaminak is nagyon jól áll, nincs túlkomplikálva. Erre is szükség van. 9/10

Beloved: Na ez a másik fekete báránya az albumnak. Tomoe Ohmi dalok nem mennek Okui Masaminak. Legalábbis nem képes olyan lágyan énekelni, amit egyébként a dal megkíván. Nem az ő asztala. Neki erős hangja van, és amior szomorú dalt énekel, akkor kitör magából. Ezért is tudnak sokan azonosulni azzal az érzésvilággal, amit ő átad. De ezt a dalt lágyan kell énekelni, amire sajnos nem képes. 3/10

Hi no Hana: Az elején az az acapella hangzás ... nagyon furcsa, és nem értem, mit keres ott. Nagyon elrontja az összképet, pedig az eredeti dal Tomoe Ohmi-tól nagyon szeretem. De ezt a dalt nagyon jól el tudta énekelni. Ugyanúgy átadja azt a kellemes érzést, amit az eredeti nyújt. Nagyon jó. 9/10

Still Love: A Hi no Hana párja. De én ezért szeretek néha Tomoe Ohmi dalokat hallgatni, mert néha szükségem van erre a kellemes, megnyugtató érzésre, amilyen a dal maga is, és amit az énekesnő a hangjával nyújt. És Okui Masami tökéletesen visszaadta ezt az érzést! Nagyszerű! 10/10

DEAD or ALIVE: Az album első igazán nagy durranása. Masaminak nem egy, hanem kb. tíz ilyen dala van, de annyira a vérében van az ilyen zene, mindegyik más, és mindegyik nagyszerű. Ez a dal is nagyon jól visszaadja azt az érzést, hogy gyerünk, nincs vesztegetnivaló idő, cselekedni kell, mert ha más ér előbb oda, csak bánhatjuk! Nekem ezt a jelenti a cím: Élve vagy halva, de neki mindenképp kell! És ez nagyszerűen átjön. 10/10

Happy Days: Újabb Tomoe Ohmi dal, a pörgősebbek közül. Az ilyeneket nagyon jól elő tudja adni. Ez a dal is különös érzést ad, amire még nem találtam magyarázatot, de nagyon szeretem. Hitelesen hangzik, amikor Masami énekli, hogy "Yes, I do my best!" ezt elhisszük neki. 9/10

GRADUATION: Ez újdonság számomra, ugyanis ez a dal tipikusan a "megszerezhetetlen" kategória. Az Ichigo Jam énekli, és a Final Approach 2 ~1st Priority~ PSP játékhoz tartozik. Nagyon érdekes, egyedi ritmusa, lüktetése teszi naggyá a dalt. Ez is olyan, hogy nem énekel benne nagyokat az énekesnő, de amit kiad magából az úgy jó, ahogy van. 9/10

Utakata: Ötödik, egyben utolsó Tomoe Ohmi dal. Az énekesnő anno ezzel debütált, nagyon nagy hatású dal, de érződött, hogy ez nagy falat neki. Okui Masami minden hibáját kijavította, tőle valahogy hitelesebben hangzik ez a fajta szerelmi bánat, jobban átjön az a fájó érzés. 9/10

KOHAKU: Hallj csodát, egy Shimokawa Mikuni dal! Full Metal Panic! valaki? Beugrott, mi? Ez a dal a Grenadier anime ending dala (az animéről írtak a 2011. januári Mondo magazinban is). Okui Masami áthangszerelte a dalt, és jó ötlet, mert jól illik a dal nyugodt hangulatához, hogy csak zongora, és vonós hangzás. Nagyon szép megoldás. 9/10

Satisfaction: Na ez a dal tesz arról, hogy ne felejtsük el az albumot! Ahogy előadja, ez a rockos hangzás! Ez az érzés, amit a dal ad! Nagyon imádom! Nem is kell többet mondani, ez így tökéletes, ahogy van! 10/10

Nem is olyan rossz az összkép, örülök, hogy van ez az album, bár tény, ami tény, hogy azért egy kicsit érződik, hogy nem olyan, mint a többi album. Jobb az első Self Satisfaction, és az i-magination album. De kell ez is, néhány dal nélkül szegényebb lenne a diszkográfiája Masaminak.

Összhatás: 33/40

Szólj hozzá!
2011. február 06. 12:11 - supermario4ever

JAM Project vagy szóló karrier?

Sajnos tejes mivoltában még nem elérhető Okui Masami Self Satisfaction II CD-je, viszont ezen az oldalon bele lehet hallgatni a dalokba:

http://evolution-m.com/masami_okui/selfsatisfaction2/

A spanyol Masamix fórumon tárgyaltuk a dalokat, már nem csak spanyolul, hanem angolul is! Ennél szebb már csak az lesz, ha beviszem a magyar nyelvet! :D Még csak egyvalakinek van meg a CD, de neki meg olyan lassú a nete, hogy nem tudja feltölteni. Van ilyen... De már ebből a belehallgatásból is nagyon sok mindent le lehetett szűrni. Például azt, hogy a SSII csak egy kényszerválasztás volt. Okui Masami a blogjában nagyon sokat ír a JAM Projectről, hogy mennyit dolgozik velük, ez meg is látszik a kislemezeinek a megjelenésén is, utoljára 2010. április 21-én jelentetett meg egy egyébként nagyszerű single-t, de azt sem a saját kiadója jóvoltából. És ez az album ...

Ilyenkor jönnének a pesszimista megbotránkozó rajongók, hogy neki csak a pénz kell, ez nem minőség, ez semmi! Na, senki nem húzta le ennyire az albumot, de hogy nem olyan, mint a többi, azt már a belehallgatásokból is le lehetett szűrni. Hallatszik, hogy ezen az albumon feleannyit sem dolgozott, hogy az első Self Satisfaction albumon. Hát annak a lemez készítéséről ódákat írt a blogjában, hogy így, meg úgy készülnek a dalok, különböző stúdióképeket rakott ki, az Ienai Kara vonós zenekarát is bemutatta egy kép erejéig, a borítóján Görögországot láthattuk az ő szemszögéből, de erről az albumról nagyon sokáig csak az "Utakata" dalról beszélt. Aztán szépen lassan felfedte a többit. De az, hogy Masami csak a JAM Projecttel dolgozik, és hanyagolja a szóló énekesnői karrierjét, az érződik az albumon. Az első Self Satisfaction album dalai bár hangszerelésében nem különböztek az eredetitől (kivéve a Divine love és az Ienai Kara), a hangjával tette különlegessé. És bár Okui Masami nem egy seiyuu, mint például Megumi Hayashibara, aki a hangjának játékát nagyszerűen beleillesztette a dalaiba is, Makkun de mégis képes volt annyira különlegessé tenni a dalokat, olyanokat kihozni a saját hangjával, amitől igazán nagyszerűvé tette a dalokat. Egyedül a Fuyu no Himawari dal volt az, amit többször is végig kellett hallgatnom magamban mire megtetszett. A második Self Satisfaction-nél, meg érződik, hogy nem tett bele ennyi munkát, kevésbébb izgalmasak a dalok. Azt nem tudom, hogy mennyiben fog megváltozni a véleményem, ha majd VÉGRE hozzájutok a teljes albumhoz, de két dologra már a Fuyu no Himawari hallgatása alatt rájöttem:

  1. Nagyon jól tud másnak dalt írni úgy, hogy ráillik. Ez nagyon szép, hogy tiszteletben tartja mások egyéniségét.
  2. Eddig nagyon ügyesen tudott dalt írni magának.

Legalábbis az énekesnői karrierjét 2 részre lehet osztani. Az első szakaszban 1993-2001 között (mint valami történelemkönyv :D), amikor Toshiro Yabuki írt neki dalokat, és utána 2002-től, amikor Okui Masami saját magának. És azok, akik ismerik az énekesnő összes dalát, arra lehetnek figyelmesek, hogy nagyon jól tud balladát, rockot, europopot, énekelni, sőt, raptudását sem volt megáltallott megmutatni a SUBLIMINAL c. dalában. De nagyon ügyesen ismerte a saját tehetségének a határait, és ezen belül képes volt nagyon változatos dalokat írni, és ettől nagyon jó szövegíró, és előadó. És még ami miatt szeretjük őt, rajongók, az, hogy mindegyik albuma más, és egy albumon belül a dalok között vannak kapcsolatok, így olyan érzetet adnak egy-egy album meghallgatása, mintha egy történetet mesélne el. De mindegyik album teljesen más! És ezért van az, hogy Okui Masami iránt még most is nagy az érdeklődés a rajongói felől, sokan várják az új albumot. Igaz volt ez a Gyuu-re is, és igaz az új i-magination albumra is. Ezért is vártuk, mit fog hozni a Self Satisfaction II-re, de valahol látszik, hogy most háttérbe helyezte a saját szólókarrierjét, érződik a dalain. Meg meg lett erősítve a Fuyu no Himawari általi megérzésem, hogy Okui Masami kilépett a saját "territóriumából", és nem minden dal áll neki tökéletesen. De remélem, hogy ha meglesz teljesben a SSII, akkor majd más lesz a véleményem.

Ami lehet, hogy most lesz? Az egyik német rajongó teszi fel most az albumot dalonként. Azért így, mert lassú a nete, és így is 128 kbps-ben rakja fel, de nem baj. És most egy Okui Masami rajongó sem alszik a világban. :D Mexikótól Argentínán, Magyarországon, Indonézián át egész Ausztráliáig mindenki messiásként várja az új Okui Masami dalokat. :D Végre elérhető az album. ^^ Már írják a véleményeket, most elsőízben a Cosmic Dance-ről szeretnék írni:

Hát igencsak magasra tette a lécet, amikor JAM Project dalt vállalt be, mert azért 4 ember helyett énekelni, akiknek füllel hallhatóan különböző hangjuk van, azért nem semmi. Ugyanis a Cosmic Dance az egyike azon nagyon kevesek JAM Project dalának, ahol meg tudom különböztetni a srácok hangját. Bár igaz, hogy nem ezzel vagyok elfoglalva, amikor JAM Project alokat hallgatok, de nekem ez a Cosmic Dance annyira bejött tőlük, hogy ezt töviről hegyire kiveséztem. Meg is voltam lepve, amikor megtudtam, hogy Okui Masami felénekli a SSII albumára a dalt. Nagyon vártam. Egy percig nem volt furcsa. Bár az hallatszik a dalon, hogy ő is tisztában volt azzal, hogy nem akármi, hogy 4 ember helyett énekel, és, hogy nehogy megunják az emberek ezért újrahangszerelte a dalt. De milyen jól tette! Teljesen új értelmet adott a dalnak, és meg kell hagyni, nagyon jól megoldotta! :) 10/10 Fantasztikus! Első ízben 11× hallgattam meg a dalt, nagyon tetszik. Igen, Masami tud 4 ember helyett énekelni! És ez teljesítmény!

Szólj hozzá!
2011. február 03. 23:04 - supermario4ever

Karaoke (vagyis ének) versenyre tervezett dalok

Én is új kihívások elé nézek a mostani karaoke versenyen azáltal, hogy mindenki által óhajtva férfi előadótól fogok énekelni. Azért kezdem komolyan érezni, hogy ide más hangszín kell, de visszaemlékeztem egy pár régi tanácsra énektanároktól, és azokat most alkalmazva, azért mindjárt jobban megy. Van is egy pár jelöltem, hogy kiket énekelnék:

Yuuto Suzuki: Garden of Eden

https://www.youtube.com/watch?v=cmNEJxKiEWE

A srác ilyen just for fun alapon csinálhatja a karrierjét, mert bár a Slayers REVOLUTION-ban debütált, mint seiyuu, kisebb szerepeket szinkronizált, de ha nem lenne Okui Masami: Self Satisfaction II CD-je, akkor most sem ismerném ezt a dalt. Ugyanis Okui Masami, mint szövegírója a dalnak jogosult, hogy felénekelje ezt a dalt. Kíváncsiságból meghallgattam az eredeti verziót. Iszonyatosan tetszik. Nagyon szeretném, ha nekem is ilyen hangom lenne. Vajon tudnék így énekelni? De már csak azért is kétséges, mert dalszöveget sehol nem lelni fel, ezért azt sem tudom, hogy lesz meg a kfn. Na jó, most, hogy meglesz Okui Masaminak, így a rajongók közzé fogják tenni a szöveget, de akkor meg képpel leszek bajban, mert ez egyik animének sem a zenéje, és az énekesről rendes képet meg nem találni, a kislemezt meg sehol nem láttam, hogy be lenne scannelve, és közzétéve. Úgyhogy kíváncsi leszek. Szeretném elénekelni a számot, mert nagyon tetszik, és szerintem jól állna nekem. Ha meg minden kötél szakad, akkor is van még a tarsolyban.

One Piece: BRAND NEW WORLD

https://www.youtube.com/watch?v=EX5hW6yqzVA

Ezt próbáltam, számomra kicsit ilyen hadarósnak tűnt, de azt is hozzá kell tennem, hogy nagyon nem voltam formában, amikor próbáltam elénekelni. Pedig ez is nagyon jó szám, ezzel jó bulit lehetne csinálni.

One Piece: Hikari he

https://www.youtube.com/watch?v=fW7dW6OjUhU

Ezt nagyon szeretem, ezt magasan kell énekelni, és ilyen fájdalom-kiéneklős dal. Ezzel is szemezek, nagyon jó választás lenne ez is.

Ez lenne a gyors számok közül a jelöltek, lassú számok közül sajnos csak egy darabra szorítkozott a választás, a Mirai Koukai, amiről már beszéltem korábban.

One Piece: Mirai Koukai

https://www.youtube.com/watch?v=OZOdyxnwKUU

Merész választás, de bevállalom. Amit igazán szeretnék lassút énekelni, annak nincs hivatalos instrumentalja. Úgyhogy ez marad.

Szólj hozzá!
2011. február 02. 09:15 - supermario4ever

Megjelent!

Végre megjelent Okui Masami: Self Satisfaction II albuma! Sajnos most nem volt lehetőségem előrendelni, ezért nagyítóval vadászom neten, hogy nem-e tette már ki valaki letöltésre. Hát egyelőre még senki. De nagyon kíváncsi vagyok, mert bár eddig is ismertem egy pár dalnak az eredeti verzióját, de lehetőségem volt a többit is megismerni, és mindenképp egy nagyon jó albumnak ígérkezik! Hallható lesz majd Ohmi Tomoe, JAM Project, Miyazaki Ui, sőt Shimokawa Mikuni feldolgozás is. Mint kiderült számomra, Okui Masaminak a Grenadier animéhez is volt köze, de az animéről majd később. ^^'  Tehát nagyon várom az albumot, és abban reménykedem, hogy az elődjénél jobban fog teljesíteni eladás terén. A Masamix fórum tagjai szerint rosszabbul, de egy nyamvadt ezrest már csak ki tud köhhenteni magából az Oricon, és 127. helynél jobbat. Én vagyok annyira elmebeteg, hogy várom a napi Oricon Top 30-ba. De szép is lenne... Tehát, remélem, most ebben a pillanatban minden japán megrohamozza a lemezboltokat az új Okui Masami CD-ért.

Letöltés útján megszereztem két korábbi kislemezt. Az egyik egy Suzumiya Haruhi single, a God Knows. Az első számot Hirano Aya énekli, a harmadik számot egy másik seiyuu, de számomra annyira minősíthetetlenül rossz, hogy meg se jegyeztem. Jó, gondolom, hogy az anime miatt énekli az egészet tök hamisan, de akkor is rossz hallgatni. Hayashibara Meguminak sem nagyon szívlelem a Yume no Balloon dalát, ahol a Ramna 1/2 kedvéért olyan hamis hangokat produkál, hogy egy tehetségkutató műsorban a zsűri fejét vesztve rohanna ki. Tehát az első két dal. Egész jó, bár azt ennyi után is el tudtam könyvelni magamban, hogy Hirano Aya stílusa eléggé távol áll tőlem. Én nem is értem, hogy tudom 139 hétig listán lenni a kislemez! O_O De állítólag ez minden idők leghosszabb ideig listán levő kislemez, és még csak nem is beszélhetünk 1 milliós eladásról. Olyan 140.000 körül akadt ki a számláló. De különben azért voltam kíváncsi a kislemezre, mert a címadódalt és a 2. dalt (Lost my music) sokat énekli Tukeinon hagyományos karaokén. Hát, ha őszinte akarok lenni, nekem Tuki éneke jobban tetszik. Bár valszeg azért, mert Hirano Aya nem bejövős számomra, Tuki meg tök jól énekli. ^^' A Suzumiya Haruhi animét még nem láttam, de amiket olvastam róla, lehet, hogy jobb is? Állítólag nem követik a részek egymást, hanem kaotikusan össze-vissza van. De hogy ez mire jó... Majd egyszer megnézem az 1. részt, és majd meglátom.

A másik kislemez meg amire kíváncsi voltam, az a Lucky Star openingjének a kislemeze. Inkább ne lettem volna rá kíváncsi? Meglehet. Érdekes, sokan hasonlítják az animét az Azumanga Daioh-hoz, és eddig nekem csak az utóbbihoz volt szerencsém, de az fantasztikus volt. Hogy milyen lehet az anime, nem tudom, de az opening igencsak érdekes dallama, hogy őszinte legyek, kicsit elvette a kedvem. Sokan mondják, hogy poénos az anime, szerintem én nem erre a fajta poén-áradatra vagyok kíváncsi. ^^' De adok majd egy esélyt neki. Az, hogy miért voltam kíváncsi a kislemezre, szerintem mindenki jobban jár, ha titok marad. ;)

Végezetül egy kis helyesbítés Yuriko-chan kérésére. Ő volt az a pécsi lány, akiről azt írtam, hogy mintha nem tetszene neki az előadás. Megírta nekem, hogy nagyon tetszett neki, és örülhetett, hogy látta. Elnézést kérek a tévedésemért. ^^'

1 komment
2011. január 18. 23:14 - supermario4ever

10.000 látogató

Ezúton is köszönöm szépen mindenkinek, aki hozzájárult eme szép szám eléréséhez! Remélem, mindenkinek tetszenek az írásaim, igyekszem önmagam adni. A mai napig megvan bennem az az egészséges exhibicionizmus, hogy kiadjam magamból a gondolataimat, és remélem, aki olvassa, annak tetszenek az írásaim.

Most engedjétek meg, hogy ezen alkalomból egy olyan Okui Masami számot mutassak meg, melyből készült kislemezből pontosan 10.000 példányt adtak el. :D

Okui Masami: Sore wa Totsuzen Yatte Kuru

https://www.youtube.com/watch?v=X_kuZOYPBHk

Címkék: Masami Okui
2 komment
2011. január 18. 19:42 - supermario4ever

Okui Masami: I wish dalszöveg és fordítás

I wish

Yoru no tobari ga machi wo tsutsumikomu koro ni
kimi no egao to tsukiakari nijinda

ano toki ni chikatta yakusoku wo mamorenai mama ni

Aa futari te wo tsunagi aruita (jikan)-toki- omoide ni shite
Ima betsubetsu no tobira no mukou
furimukazu Go a way
I wish for your happiness

deaeta kiseki fukaku dakishime mitsumeru
kimi ga nokoshita aikagi to (genei)-maboroshi-

kotae wo sagashiteru kore de ii no ka...wakaranai mama

Aa hito wa kanashimi wo norikoetara tsuyoku mo nareru?
sou shinjite kagai no senaka
oshiatta Go a way
I wish for your happiness

Aa futari te wo tsunagi aruita (jikan)-toki- omoide ni shite
Ima betsubetsu no tobira no mukou furimukazu mae wo mita
Aa futari te wo futte aruite yuku kotoba kawasazu
Ima hokori ni omou yasashii kimi no koto Thank you
I wish for your happiness

Megjegyzések:
A kanji szövegben a "jikan"-nak (idő) olvasható, az énekesnő "toki"-t (idő) énekel
A kanji szövegben a "genei"-nek (látomás) olvasható, az énekesnő "maboroshi"-t (látomás, illúzió) énekel.

Azt kívánom

Amint az éjszaka leple elfedte a várost
A mosolyodat és a holdfényt is elkente

Akkor megesküdtünk, hogy betartjuk a közös ígéretet, amit végül nem tudtunk megvédeni

Ah, emlékszem, amikor egymás kezét fogtuk, amikor sétáltunk
Te már az ajtó másik oldalán vagy
Ne is fordulj vissza, menj tovább
Kívánom, hogy boldog légy.

Mélyen őrzöm azt a csodát, amit tőled kaptam
Megtaláltam azt a kulcsot, és azt az illúziót, amit te hagytál itt.

Keresem a választ, ez lenne az? ... Nem tudom

Ha az emberek legyőzik a fájdalmat, akkor erősebbek lesznek?
Igen, hiszem még az ígéreted.
De ne fordulj vissza, menj tovább
Kívánom, hogy boldog légy

Ah, emlékszem, amikor egymás kezét fogtuk, amikor sétáltunk.
Az ajtó másik oldalán még visszanéztél, mielőtt visszajöttél volna
Ah, anélkül jártunk kézen fogva, hogy egy szót is szóltunk volna egymáshoz
Boldogan emlékszem a kedvességedre, köszönöm neked
Kívánom, hogy boldog légy

Címkék: Masami Okui
Szólj hozzá!
2011. január 08. 23:58 - supermario4ever

Az új Chihiro Yonekura

Meghallgattam az új kislemezét, mely a Seize the Days (Éld meg a napokat) címet kapta. Hát igen, hallatszik, hogy új kiadó, új stílus. Bár nem kell nagy változásokra gondolni, de érződik, hogy kicsit felszabadultabb lett. A kislemezre három dal került fel, és azok instrumentaljai. A Goodbye Days nagyon egyedi lett, nagyon bejött nekem. Szóval tényleg jót tett neki, hogy átigazolt a Lantishoz. A Lantis a King Recordshoz hasonlóan anime zenékre szakosodott, ám sokkal tágabb teret ad a különböző műfajoknak.

Amíg szinte csak a King Records adott ki anime kislemezeket kb. 20 éve, addig feltűnően egy síkon mozogtak a dalok, az állóvizet Okui Masami kavarta fel a Jama wa Sasenai dalával, mely ugye a Slayers NEXT endingje. Ez még épp elment, de Okui Masami későbbi rock zenére történő áttérése már nemigen volt összeegyeztethető a King Records profiljával, különösképp a StarChild-éval nem. Aki meghallgatja a KR által kiadott lemezeket, az észreveheti, hogy csak a pop zenén belül enged mozogni. Chihiro Yonekura nemcsak lelki társak, hanem sorstársak is, hiszen mind a kettejüknek volt alkalmuk megtapasztalni a kiadó negatív oldalát. A különbség ott van, hogy Okui Masami nem hagyta magát, és ő igenis a saját stílusában akart dalokat gyártani. Ez azzal járt, hogy nemcsak a StarChildtól lett kirúgva (még további 2 évig marad a King Recordsnál), hanem nem bíztak rá anime dalokat, a lemezeit egyre kevesebb példányszámban adták ki, azokat nem promotálták annyira. Ezért van az, hogy Masami kilépett a KR-ből, és saját kiadót alapított (szerintem a Lantis tárt karokkal várta volna őt, de úgy tűnik, hogy 100%-ig a saját maga ura akart lenni), az evolutiont. Az Oriconon így sem tett csodákat, ez nem azért van, mert magának még annyi albumot sem adott ki, hanem sokkal inkább webáruházakra összpontosított, azok eladásait az Oricon csak 2009. szeptember 1-jétől számolja, azoknak is csak a 30%-át. Úgyhogy Masami megtalálta a számítását, de mi volt Chihiro Yonekurával? Ő gyakorlatilag 100%-ig alárendelte magát a King Recordsnak. Hogy mi ennek az oka, senki nem tudja. A kiadó hagyta hogy az énekesnő maga írja meg a dalok szövegét, ám a zenébe beleszóltak. Ennek "köszönhetően" nagyon egysíkúak lettek a dalai, az albumai évről évre veszítettek érdeklődésükből, szinte minden egyes dala ugyanolyan, a zenei karrierje konstans lett. Több olyan véleményt is olvastam blogokban a 2007-es Kaleidoscope albumának megjelenése után, akik megvették eredetiben a CD-t, hogy már a 2006-os Fairwings albumot is unalmasnak tartják, de ezután nem vesznek Chihiro-lemezt. A kislemez megjelenésének gyakoriságán is látszott, hogy baj van, ugyanis a Seize the Days előtti utoljára megjelent kislemez a Lion no Tsubasa volt, mely 2007. március 16-án jelent meg.  Theát jóformán három és fél éves vesződés után döntött úgy Chihiro, hogy elég volt megválik a kiadójától. Addig is jelent meg albuma, 2008-ban és 2009-ben, ám ezek már csak Best of, és duett CD-k voltak. Szerintem a 15th Anniversary album nemcsak azért lett előrébb hozva, mert esetleg valaki nem tud számolni, hiszen 1996-ban debütált, hanem hogy minél hamarabb szabadulhasson a kiadótól. Vicces, hogy léggömbökkel a kezében száll el. :D Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a Seize the Days kislemez már régebb óta készen volt, csak a KR nem engedte, hogy az új kiadó által megjelenjen a kislemez, addig, amíg meg nem jelenik a Best of album, ezért is lett előrébb hozva. De ez már tényleg az én elméletem, túl sok DBSK (Tohoshinki) sztorit hallgattam Nighttól. ^^'

Akármi is az igazság, örülök, hogy végre Chihiro Yonekura önmaga lehet. Igazából mindig is hallatszott, hogy sokkal több van benne, mint amit megmutat(hat) magából, és remélem, hogy ez a kislemez egy új irány az énekesnő zenei karrierjében, és hatalmas lendületet fog kapni. ^^

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása