2018. december 21. 23:53 - supermario4ever

25 éves a Super Nintendo

Nem vagyok időzavarban, tudom, hogy korábban jelent meg a Super Nintendo, az én példányom lett 25 éves.

img_20181220_152028.jpgElmeséltem már a történetet néhányszor, de a 25. évforduló alkalmával álljon itt ismét. A pontos napra nem emlékszem, abban biztos vagyok, hogy karácsony előtt pár nappal volt. Nem bírtam ki karácsonyig, ugyanis a Dévényi Tibor Elektor Kalandor című műsorának utolsó adása 1993 karácsonyának előtt volt vasárnap. Valamiért december 21-ére emlékszem, de a naptár szerint 19-én volt akkor vasárnap. A lényege a dolognak, hogy az utolsó adásban mutatták be a Super Nintendót a Super Mario All-Stars játékkal. És annyira bele voltam zúgva a játékba, már ahogy láttam, hogy játszanak vele, hogy nagyon szerettem volna egy Super Nintendót. 7 éves koromban már kezdtem tisztába lenni az anyagiakkal, ezért valamennyire tudtam, hogy ez most elérhetetlen, úgyhogy konkrétan azt nem akartam, de egy NES-t igen. Volt a közelünkben egy videotéka, ahol lehetett NES konzolt kölcsönözni Super Mario Bros. vagy Super Mario Bros. 3 játékkal. Ezt szinte minden vasárnap megtettük. Ugyanezt akartam aznap is, amikor megláttam a Super Nintendót a TV-ben. Hát nagyon meglepődtem, amikor anyám elővette a Super Nintendót. Szerintem nem is túlzok, ha azt mondom, hogy annyira örültem neki, mint az a gyerek a Nintendo 64-nek abban a bizonyos elhíresült videóban. Rákötöttük a TV-re, az első dolgom volt a Super Mario Bros. 3-mal játszani, mert már akkor is azt szerettem a legjobban, és hogy lássam, hogy néz ki felújítva. Imádtam, és hogy mennyire szeretem most is, bizonyítja ez a gyűjtemény is.

img_20181220_152618.jpgEzen kép láttán nem hiszem, hogy bárki számára is kérdéses, hogy melyik az abszolút kedvenc játékom. Sajnos a dobozra írás, gyerekkori hóbort volt, bizonyítani akartam, hogy tudok angolul és olaszul, és lett egy életre szóló lenyomata a dolognak. Németről fordítottam le, az olasz fordítás szerintem full hibás. De ez már nem érdekel, az inkább zavar, hogy a doboz színét sajnos szívta a nap az idők során, azért ennyire fakó. Az idők során többször is gondolkodtam azon, hogy a dobozt valahonnan beszerezném újra a dobozt, és ahogy figyelem az árakat, érdemes minél előbb, mert mennek fel a retro konzolok árai, ahogy nő az értékük.

És persze a SNES még mindig működik.

img_20181220_152246.jpgEz a Nintendo csodája, hogy technikailag olyan minőséget gyártottak, hogy most is működnek a régi gépek úgy, hogy azért használva volt rendesen a gép.

És eltelt 25 év. Érdekes belegondolni, mert ez az esemény annyira erősen belém égett, mintha mostanság történt volna. A lakásnak a képe is erősen él bennem (nekem is be kéne rendeznem a gyerekkori lakásomat, ahogy James Halliday tette az OASIS-ben a Ready Player One-ban), az erős emlék miatt nem tűnik távolinak a 25 év, de ahogy visszagondolok arra, hogy milyenek voltak a bútorok, műszaki cikkek, ruházat, divat, akkor bizony tényleg eltelt 25 év. És hát már nagy idő telt el az életemből, pedig nem is volt olyan rég, amikor általános iskolás barátokkal Super Nintendóztunk.

Szólj hozzá!
2018. július 20. 00:27 - supermario4ever

Birtokba vehető retro részleg

Végre használatba vehetem azt a TV-t, amit a múlt héten vettem. Ugyanis a három bútorból egyet ma reggel elvittek, sőt, nemrég jöttek az egyik ágyért is, úgyhogy most már használhatóvá vált a kis szoba, ahol a TV van. Birtokba is vettem, felragasztottam oda a Super Mario Bros. 3 plakátot, és további tesztek alá vontam a TV-t, mert nem volt minden tökéletes.

Rákötöttem SCART kábellel a Super Nintendót a TV-re. Azt akartam kikísérletezni, hogy sztereó-e. Ugyanis amíg képcsöves TV-nk volt '90-es években, addig hiába volt sztereó TV-nk, ha SCART kábellel kötöttem rá a Super Nintendót, mindig mintha csak az egyik hangszóró szólt volna. Így ez nem volt kivitelezhető megoldás, mert a SNES játékok nagyrészén nincs olyan beállítási lehetőség, hogy monó vagy sztereó. De az az érdekes, hogy itt kiváló minőségben szólt mind a két hangszóróból, rácsatlakoztattam a fejhallgatót, és mindkét oldalról szólt. No tessék, mik ki nem derülnek, hogy mennyire megérte ez a TV. És ha már rácsatlakoztattam, akkor mentem egy menetet a Super Mario Kart-tal Yoshival 150cc-n menni nem egy életbiztosítás, még Mushroom Cup-on sem.

img_20180719_224854_1.jpgNehéz-nehéz, de szándékosan választottam Yoshit, mert ő a legnehezebben irányítható, és hogy lássam, hogy tudok vele menni. Ez is egyfajta kihívás lehetne Super Mario Kartban: Yoshival vagy Hercegnővel 150cc-n elérni a maximális 45 pontot. Na, kivállalja be?

Amúgy most érdekes volt, hogy fényképezéskor sokkal kevésbé vibrált a kép. Aztán arra tippeltem, hogy ez azért van, mert most sötét van, és mesterséges fény mellett másképp jeleníti meg a képet a TV. De eléggé laikus vagyok e téren, fogalmam sincs, mi történhetett. Az biztos, hogy nem állítottam rajta semmit. Egyébként onnan gyanítottam, hogy monó ez a TV, mert elől csak 2 csatlakozós RCA-t láttam, ami monó TV-knél szokás. Azért két  csatlakozós, mert a két hang van egybe, és a két hangszóró "tartalmát" egybekeveri. De annak ellenére, hogy sztereó ez a TV, csak két csatlakozó van benne. Ez mondjuk nem zavar, mint ahogy az sem, hogy csak egy SCART csatlakozás van a TV-ben, mert még régebben vettem egy hármas SCART kábel elosztót, ehhez van csatlakoztatva a DVD lejátszó, a Nintendo, valamint a PlayStation SCART csatlakozója is.

img_20180719_225750_2.jpgNa de ha már kitettem a plakátot is, akkor stilszerű, hogy csináljak egy képet a plakáttal együtt a játékról. Eléggé rapszodikusra sikeredett a kép, mert a kis szoba, az kis szoba, de arra jó, hogy megmutassam. Hogy így elférjen minden, csak így tudtam lefényképezni, de ez is mutatja, hogy mekkora a Mariós plakát. Ha majd teljesen el lesz rendezve, akkor csinálok majd jobb képet. És akkor játszottam is egy kicsit a játékkal. Nemcsak a játék miatt játszottam, hanem hogy kipróbáljam a Super Nintendo RF csatlakozóját, hogy működik, és sajnos nagyon rosszul... Rettenetes volt a kép. Kerestem itt a kiegészítők között, hogy nincs-e véletlenül másik RF kábel, de nem találtam. Gondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy tavaly ősszel vettem a Game Parkban a Nintendo GameCube-hoz egy RF kábelt. Gondoltam, hátha ugyanolyan a csatlakozója, mint a NES-é, akkor rá tudom csatlakoztatni. És olyan gyönyörű a képe, mintha SCART kábelről menne a játék. A hang is kifogástalan, úgyhogy ahhoz képest, hogy tavaly úgy vettem, hogy olcsó volt, akkor legyen meg a gyűjteménybe, most nagyon jól jön, hiszen tudom régi gépekhez is használni.

Úgyhogy maximálisan elégedett vagyok mindennel, mostanság nagyon jól alakulnak a dolgaim. Ez az RF kábel meg akkor sajnos rossz.

img_20180719_232028.jpgNem tudom, hogy meg lehet-e csináltatni, de valószínűsíthető, hogy leadta a rendszámot. Mert szerintem nem érintkezési hibája van, ugyanis mozgatás nélkül is váltakozik a kép minősége. Hol tiszta volt, hol meg olyan hangyás volt, hogy hang nem volt, képet épp hogy lehetett látni. Na de van utódja, meg alternatívája, úgyhogy siratni nem kell, de az nagyon szép, hogy közel 25 évig szolgált.

És a másik két könyvespolcot is elviszik, akkor szabadul fel annyi hely a szobában, hogy tudok rendezkedni, ezáltal egy megfelelő rendet kialakítani, és akkor majd csinálok egy sokkal jobb képet a retro részlegről.

Szólj hozzá!
2018. március 09. 12:34 - supermario4ever

Lehetőség retro konzolozásra

Még múlt szerdán mutatott bagszi egy helyet, ahol ki vannak állítva különböző retro konzolok, és ezekkel játszani lehet. Nagyon tetszett azok alapján, amiket mesélt, a honlapjuk alapján is szimpatikusnak tűnt a Hyp-R Zone. El is döntöttem, hogy másnap meglátogatom.

Elmentem, alapvetően kellemes hely. Földszinten vannak a különböző szimulátor játékok (például autóverseny) és a VR, emeleten van kiállítva néhány retro konzol, és ami különösen tetszik, hogy CRT TV-vel vannak. Teljesen ingyenesen játszhatók. Egyébként egy bár is működik, és bíztam abban, hogy ez olcsóbb hely lesz, de pont ellenkezőleg. Egy árkategóriával drágább hely, mint az InGAME vagy a BarCraft. De minden konzolt kipróbáltam, amit bekapcsoltak. Volt NES, SNES, Sega Mega Drive és PlayStation. Játékok terén nem volt kínálat, mindegyikben egy-egy játék volt. A NES-ben egy Super Mario Bros. volt, a SNES-ben egy japán kiadású Street Fighter II Turbo, a Sega Mega Drive-ban egy Mortal Kombat 3 volt, míg a PlayStation-ben egy Tekken 3. A Super Mario Bros.-ra csak ránéztem, hogy milyen most régi TV-n játszani. Élmény, játsszon mindenki így. A Mortal Kombat némileg jobban lekötött. Ez az a híres, klasszikus Mortal Kombat, amivel annyit játszottunk PC-n gyerekkorunkban. Szeressük, nagyon szeressük, jó lett. Kétségtelen, hogy az egyik leghangulatosabb verekedős játék, inkább a brutalitása miatt nem szeretem annyira. Egyszer végignéztem a Twitteren, hogy milyen kivégzések vannak. Akármennyire is pixeles a játék, azért van annyira élethű, hogy rossz érzést keltsen bennem. Ennek ellenére szívesen játszom, ha úgy érzem, hogy elővenném. Amit meg is tehetnék, hiszen a Super Nintendo Classic Mini-re rátettem. Elvileg európai Super Nintendo van kiállítva, mégis hogy tud lejátszani japán kiadású Street Fighter II Turbót, azt nem tudom. Semmilyen adaptert nem láttam. Az annyira nem lepett meg, hogy a controllerek is japán kiadásúak voltak (tehát Super Famicom-ok), mert a kiegészítők "régiófüggetlenek", de a játék meglepett. A játék amúgy menő. Annyiból jobb az eredeti Street Fighter II-nél, hogy a fő harcosokkal is lehet játszani. Amire jobban kíváncsi voltam, az a Tekken 3 PlayStationre. Merthogy ez a PS-esek kedvenc játéka, a Mortal Kombat és a Street Fighter méltó vetélytársai. És tényleg nagyon jó. Nagyon tetszik, csak az a furcsa, hogy bűnlassúak a karakterek. De annyiból jó volt, hogy így könnyű volt verekedni, és bár könnyűre tettem az gépi ellenfél játék mesterséges intelligenciáját, de könnyű volt nyerni. Szimpatikusak voltak a karakterek, és élvezetesek voltak a harcok. Sokat játszanék vele, ha meglenne a játék. Készítettem képeket is.

img_20180301_180143_1.jpgimg_20180301_180150_1.jpg

Olyan sokat nem voltam ott, és furcsa is volt, mert kicsit furcsán néztek rám, amikor elköszöntem. Gondolom, hogy azt várták, hogy fogyasztani is fogok ott, de ezt egyrészt nem terveztem, másrészt meg tényleg drágábbak. Meg ha tényleg jók a gondolataim, akkor is több ok miatt sem kéne ezen problémázni.

  1. Ez részint ellene megy a hosszútávú üzlet stratégiájának az elméletem szerint, ugyanis ha valaki retrózni jár, annak megtetszhet az üzlet, és más dolgokat is kipróbálhat, ami pénzbe kerül. Vagy talán fogyaszthat is.
  2. Ha felajánlják az ingyen játék lehetőségét is, abba benne van az is, hogy valaki tényleg csak az ingyen játékért megy be. Vagy kössék azt is fogyasztáshoz, ahogy szokás más helyeken is, ezzel nincs semmi baj. Olyan ez, ha valaki a vaterán 1 forintért ad el valamit, akkor számolnia kell azzal is, hogy annyiért is fog elmenni.

Persze ezek mind csak feltételezések, lehet, hogy rosszul érzékeltem a dolgokat. Mindenesetre menő hely, és az az igazság, hogy pont, hogy ha olcsóbbak lennének, fogyasztanék náluk.

A hétvégét bagszinál töltöttem, és úgy döntöttünk, hogy együtt is elmegyünk megnézni a helyet. Először a MetaGame-be mentünk, mert vasárnap TCG napot tartott, és ment átvenni a nyereményeket. Az odajutás nem volt sima. Annak ellenére, hogy szombat délután volt, óriási volt a forgalom a Nyugatinál. Valószínűleg ez pestiként nem nagy szám, de hozzá vagyok még szokva, hogy hétvége délutánonként egy város általában elcsendesedik. Na mindegy, a lényeg, hogy rengeteg ember volt az utcán, és elvesztettük egymást. Nem is tudtam, hogy merre lehet, nagy nehezen rájöttem, hogy én mentem túl messzire. Ezt legközelebb is megelőzve inkább megbeszéltük, hogy az aluljáróban melyik lépcsőnél fogunk felmenni. Mondta, hogy a Budapest Banknál. Rendben van, szerintem tudom, hogy hol van. Lemegyünk, elindulok a WestEnd felé, hát bagszi megint elveszett. Hát mi van már, hogy egy nap kétszer vész el? De most akármerre néztem, nem láttam sehol. Bementem az aluljáróban lévő antikváriumban, egyszer csak hallom, hogy milyen menő zene megy. De mióta megy nyilvánosan japán zene egy rádióban? Mire leesett, hogy a telefonom szól... Kiderült, hogy én teljesen máshova gondoltam a Budapeste Bankot, azt hittem, hogy a WestEnd oldalán kell felmenni, én meg arra indultam el. Azt kiderült, hogy ott kell jobbra fordulni, ahol az újságos van. Pedig voltam már a MetaGame-ben... Na mindegy, nevettünk ezen egy jót. Meg elképzeltük, milyen lenne, hogy egy 31 éves embert keresnek a WestEnd hangosbemondóján.

Miután végeztünk a Metában, átmentünk villamossal a Blaha Lujza térre. Itt egyenesen a Hyp-R-be mentünk. Második alkalommal már fogyasztottunk, én bőven elégedett voltam egy 0.25l-es citromos Ice Teával, mely 390 forint volt... Maradjunk annyiban, hogy ebben az összegbe benne volt a játék díja is, és akkor már nem fáj annyira. Ugyanazokkal a játékokkal lehetett játszani. Most egyedül bagszi játszott a Super Mario Bros.-szal, bíztattam, hogy most tovább fog jutni. Nem mondtam el neki semmit, csak mindig felkiáltottam, hol hagyott el dolgokat. Aztán meg nem tudott rájönni, hogy pontosan mi a baj, de ha elkezdett keresgélni, akkor megtalálta. Pont ez a célom, ezért nem mondok el semmit. Vicces is így navigálni a játékot, látva, hogy bagszi néha pánikba esik. De sajnos sokáig nem is vitte a játékot, és hogy nem volt annyira motivált, az abban is megnyilvánult, hogy a 1-2 pályán szinte mindig rövidített. Inkább átmentünk a Mortal Kombat 3-hoz. Azért meglátszik, hogy nincs sok érzékem a verekedős játékokhoz, mert szinte mindig bagszi nyert. De abból a szempontból meg kiváló játék, hogy ennek ellenére végig élveztem, ésvazért élmény volt egyszer-egyszer nyerni. A Street Fighter II Turbónál már sokkal kiegyenlítettebb volt a verseny. Jobban is ment, meg hát az egyes karakterek győzelmi vizuális fanfárjai is néha kifejezetten viccesek. Például van Guile, aki ha nyer, felfele fésüli a haját. Erre mondta bagszi azt, hog, velem nem érdemes HAJba kapni. Hasonlóképp a Tekken 3 is jobban ment. Nagyon jó játék, alig várom, hogy anyagilag jobb helyzetben legyek, biztosan fogok venni néhány PS játékot. Összességében jó hely, csak pont azért kellemetlen oda járni, mert drágább, mint a hasonló helyek. És csak azért fogyasztani náluk, hogy ne nézzenek rám rosszallóan... Egyedül nem fogok oda sokat járni.

Szólj hozzá!
2011. július 30. 21:02 - supermario4ever

ShibuyaCon

A MAT egy mérsékelt sikert követő 2010-es Őszi AnimeCon, és egy meglehetősen jó japán kiállítás után új erőre lelt, és új rendezvénnyel jöttek elő. A Garay üzletházban megrendezett ShibuyaConon szerintem meglepően sokan voltak, és összességében azt lehet mondani (bizonyos embereknek, de erről nemsokára), hogy jó volt.

Én már péntek este elmentem, mert felajánlottam a Wiimet, a New Super Mario Bros. Wii játékot, a NES-es Super Mario Bros. / Duck Hunt játékot, és a NES zappert a konzolrészlegnek segítségül, cserébe járt egy VIP jegy. Már akkor lázasan készülődtek, beszélgettek, jó érzés volt látni őket. Kicsit későn indultam el, ezért félek, hogy már nem fognak beengedni, ezért a 99-es busszal mentem el a Határ úttól a Golgota térig, majd onnan a 24-es villamossal a Keletiig. Visszafele meg a 79-es villamossal a Dózsa György útig, majd metróval a Határ útra.

Szombaton már fél 4-kor felébredtem hajnalban. Azt hittem, hogy nem fogok már visszaaludni, de fél 5-kor csak lefeküdtem, egészen fél 9-ig aludtam. Összekészülődtem, fél 10 fele elindultam. Amior 10.15 fele megérkeztem, már akkor sokan vártak jegyért, de a sor nem ment. Az utolsó napokban kiderült, hogy csak 500 embert engedhetnek be a megígért 1.500 helyett. Úgyhogy nagyon nem ment olajozottan a bejutás. Azt nem gondolnám, hogy a MAT hibája lenne, mert mi érdekük lenne tartani a sort, ha jegyek vannak? Csak saját magukkal szúrnának ki. Mondjuk nekem a VIP jegy miatt nem kellett sorban állni, másik helyen adták azokat, így gyorsan feljutottam. kb. 500-an voltunk fent, de ezen túl még rengetegen várakoztak a jegyre, délutánra szépen lassan el lehetett adni mindet. De azokra gondoltam fentebb, hogy "bizonyos embereknek", akik hamar feljutottak. Mert egész jó volt a ShibuyaCon, legalábbis abból, amit láttam, abból ezt tudom mondani.

A konzol részleget bagszi szervezte, meglehetősen jól sikerült, jó ötlet volt beszervezni retro konzolt, nagy érdeklődés volt rá, még az idősebbek körében is. Nagy volt a szórás egyébként korosztály terén, láttam egy-két érdeklődő nyugdíjast is! Tehát nem tudtam maradni a NANA előadáson végig, mert 11.30-kor volt a Super Mario Bros. verseny. Ahogy írtam, ennek az volt a lényege, hogy az első pályán, aki végigmegy, anélkül, hogy meghal, és a legtöbb pontot gyűjti össze, az nyer. 8-an indultunk, 5-en meghaltak. Csak Krisi, Kristóf és én vittük végig, és én nyertem meg, valami 39.150 ponttal a végén. Krisi ott szúrta el, hogy ahol el lehet lökni a Koopa Troopát, hogy a Goombákért halmozódó pontokat kapjon, az ellenkező irányba lökte el véletlen. Kristóf ügyes volt, csak sok mindent kihagyott. Én meg beszereztem mindent. Az egyetlen izgalmam az volt, hogy meg ne haljak, de túléltem. Jó kis verseny volt, gyorsan lement. Poénos oklevelet kaptam, már csak ezért is megmutatom. A második a Duck Hunt verseny volt, ezen már nem én nyertem. Megnéztem a bagszi által hozott Wiire hackelt Duck Huntot, hát nagyon szép volt. Csak a Wiimote-ot kellett használni, és az A-gombbal kellett lőni, de ami külön poén volt, azok a miniatűr kacsák. Vagy kacsafiókák? Elpoénkodtunk rajta. Pluszba még, hogy ne kelljen megerőltetni magad különösen, célkereszt is volt a képernyőn, hogy tudd hova lőssz. Úgyhogy érdekes volt, de maradtam a NES-es verziónál. Kicsit szervezetlen volt a verseny, bagszinak időközben jutott eszébe, hogy egyáltalán meddig vigyük el az egészet, mert a 100-as szintig elvinni (már ha valaki el tudja), azért eléggé időigényes. Végül úgy döntött, hogy a 20-as szintig kell csak elvinni. Ez is eltartott egy darabig. Én a 12-es szintig jutottam el, valami 204.500 pontot gyűjtöttem össze. A Brawl verseny jó volt, bár nem tudom, hogy oldották meg 14 fő esetében az egyenes kieséses rendszert, én már az első körben kiestem. Sőt, csak hogy tovább halmozzuk az élvezeteket, elsőként játszottam. El is követtem egy nagy hibát, annyira nem is érdekelt az egész. Utána, hogy őszinte legyek, különösebben nem érdekelt a verseny lefolyása, de Ricsi nyert. Még Naruto verseny volt X360-ra. Egyébként 3 Wii volt, 1 NES, 1 X360, 1 PS3, és ha jól tudom 2 vagy 3 PS2. Nos igen, egy Nintendós esetében várható, hogy a Nintendo kerül túlsúlyba. Sokan játszottunk, nagy volt az érdeklődés a konzolok iránt.

Összességében jó volt, amik érdekeltek, azokról jókat tudok mondani. A DDR-ről, vidéki klubok versenyéről szerintem majd mások írnak. A nap végére már nagyon untam magam, ezért is jöttem haza, de hogy bagsziék mennyire elfáradtak a nap végére, az volt még szép. Egy órás alvás után, reggel 6-ra menni szervezni egészen 20 óráig, talán túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy megállás nélkül... Úgyhogy kemény napjuk volt. Hogy jól sikerült-e (látszólag igen, mert szemmel láthatóan sokan voltak), és hogy lesz-e ennek a MAT részéről messzemenően pozitív következménye, az a jövő zenéje, én a legjobbakat remélem nekik. :)

3 komment
2010. január 24. 18:20 - supermario4ever

Nintendo stílusú Okui Masami dalok

Szeretem a rajongókat, hogy mennyire kreatívak. Valaki fogta magát, és két (egyébként egyik kedvenc) Okui Masami dalt, és átírt Nintendo stílusúra.

Sore wa Totsuzen Yatte Kuru SNES stílusban

https://www.youtube.com/watch?v=-i2rVtbF2SI

Birth, NES stílusban:

https://www.youtube.com/watch?v=HY9cjIr8q-Y

Attilának üzenem, hogy ez még a hasznára válhat.

Szólj hozzá!
2008. április 28. 02:29 - supermario4ever

A játékzeneszerzők legnagyobbika: Koji Kondo

Aki játszott már Zeldákkal, az tudja, hogy a már a fantasztikus zenéik miatt is lehet imádni a játékszériát. Szerintem maga a zeneszerző is megérdemel egy külön megemlékezést.

Koji Kondo 1960. augusztus 13-án született Nagoyában (Tokió és Oszaka mellett a harmadik legnagyobb Japán város). A zeneszerzés egyáltalán nem idegen tőle, hisz tinédzser korában is szerzett magának zenéket. 1980-ban hallott a Nintendo cégről először. Hozzájuk meg 1983-ban csatlakozott, amikor a Nintendo újsághirdetést adott fel, hogy zeneszerzőket keresnek a Nintendo Entertainment System játékokhoz. Gondolta, hogy szerencsét próbál, és társult az óriáscéghez. Játékzenéket még soha nem szerzett. Egy kicsit megszorítva érezte magát, amikor mondták neki, hogy kizárólag a NES négy csatornájára hagyatkozhat. Felülkerekedett a NES korlátain, és felfedezte az ötödik csatornát, és képes volt úgy öt csatornán zenét szerezni, hogy le tudta játszani a NES! Ennek köszönhető az, hogy az általa szerzett NES-es Super Mario Bros. széria és a NES-es Zelda játékok zenéi ennyire dallamosak, kellemesek a fülnek! Emellett az ő nevéhez fűződik az első CD minőségű játékzene (Super Mario 64, 1996). De az összes Super Mario és Zelda játékszéria zenéit maradéktalanul ő jegyzi!

Szólj hozzá!
2007. november 27. 20:54 - supermario4ever

Életem első focis élménye

Na igen, csak 21 éves koromban ért, és az is csak a Mario Smash Footballban. Élőben iszonyat béna vagyok fociban, szerintem nem is túlzás, ha én vagyok a világ legbénább "focistája". Bár, titkon mindig is szerettem volna jól focizni, mert tetszett, amikor láttam a suliban, hogy mennyire élvezik a sportágat, és valahol sajnáltam, hogy kimaradtam belőle. De majd most, a Mario Smash Footballban! Furcsa, hogy amiket látok cselezéseket, ebben a játékban meg tudom valósítani. Persze ez a könnyű irányításnak köszönhető, ahogy írtam a tesztben is. Mondjuk a nagy sikerélményt az okozta, hogy megtanultam Strike-olni, és így a 4-2-es vereséget be tudtam hozni 9-4-es győzelemre. És elgondolkodtatott az, hogy ennyire könnyen belejöttem a játékba. Arra jöttem rá, hogy azért (is) nem élvezem annyira a GC játékokat, azért is nem motivál engem arra, hogy ugyan vegyem elő még egyszer, mert baromira könnyű belejönni, és profivá válni, de utána már semmi újdonság nincs a játékban, csak ha többen játszotok.

Van egy olyan érzésem, hogy a Nintendo szándékosan csinálja ezt. Szerintem a játékait olyan szintre húzza le egyjátékos módban, hogy épp, be tudd gyakorolni, és profi legyél a játékban, de utána már ne legyen annyira érdekes egy játékos módban. Erre csak egy magyarázatot tudok találni. A Nintendo mindig is hirdette a családi szórakozás elvét, és már az elején utalást tettek rá, hisz köztudott Japánban a NES, Famicom néven jelent meg, ami ugye a Family Computer mozaikszava, ami ugye magyarul családi számítógépet jelent. Az Európai NES konzolok dobozain meg többnyire egy kisfiú, egy kislány látható játék közben, és mellettük az anyuka és az apuka figyeli őket. Ezzel is sugallva a családi szórakozást. No már most ide lehet visszavezetni, hogy a Kart, Party, és foci Mario játékok azért multiban mutatják meg erőiket, hogy a fene egye meg, társaságban játszál, ne egyedül! Ez nagyon jó elv, de nálam ezzel bakot lőttek, ugyanis itt, Békéscsabán szinte én vagyok az egyetlen egy Nintendós, többről nagyon nem is tudok, ezért játszok egyedül, és ezért is van az, hogy annyira nem tudom élvezni a játékokat. Mario Kartban is mi volt? Alig egy hét alatt a semmiből profivá nőttem ki magam, azóta valahogy nem kívánok játszani vele. A régebbi konzolok játékainál valahogy jobban odafigyeltek az egyjátékos módra.

(Importálva a http://smb.gportal.hu oldalról)

Szólj hozzá!
2007. március 12. 10:25 - supermario4ever

Beszélj meg tanulni! Igaz Krisi?

Tegnap Krisi megünnepelte a születésnapját. Én 8.47-kor érkeztem meg Pestre, és a Keleti aluljárójának metrómegállójánál vártam meg Krisit, és egy közös barátunkat, Papp Attilát, és hárman elmentünk a Pecsába. Attila Pokémon Colosseumot vett magának, Krisi egy másikfajta Super Mario Brost, ami csak a borítójában különbözik a másiktól, én meg Pokémon Goldot, Pokémon Pinballt, és egy Dr. Mariót Game Boyra. Ezután mentünk a 70-es Trolival, az Izabella utcáig, de én a Kossuth térig akartam menni, mert ott is van kettes metró megálló, és onnan is eljuthattunk volna a 16. kerületbe. Csak ezek olyan okosok, hogy hogy leszálltunk az Izabella utcánál, mert azt mondták, hogy megy onnan egy busz, ami közvetlen hazaviszi őket. Csakhogy az Izabella utcának a közelébe se járt az a bizonyos busz, úgyhogy végül csak odajutottunk, hogy hogy visszamegyünk a Keletihez, és a kettes metróval megyünk az Örs Vezér Teréig. Szeretem, amikor "okosokkal" vagyok körülvéve! ^^ Mindegy. Aztán végülis a 31-es bussza jutottunk el a célállomásig. Mi Attilával egy kicsit hamarabb szálltunk le, mert Attila közelebb lakik, és addig nem akartunk Krisiékhez menni, amíg el nem kezdődik a születésnapi bulija, ami 14 órát képezett. De jól elvoltunk Attiláéknál is. Kipróbálta a Pokémon Colosseumot, meg Mario Kartoztunk DS-ben és Gamecube-on is. Azt soha nem fogom elfelejteni, amikor a GC-s Mario Kartban a Peach Beachen a végén a két hátsó karakterünk (Koopa és Bowser Jr.) ütlegelték egymást, és egy pillanattal értem be előbb én, mint ő! :-D Aztán Attila anyukája ellátott kajával minket, utána azonnal mentünk is, mert már így is késésben voltunk. Végülis odaértünk. Már várt minket egy kisebb kompánia, de végül 10-en lettünk. Krisi, az öccse, én, Attila, Spidey, Ricsi, Geri, Janisch, Dani és Peti. Jó hangulat volt, én azt gondolom, hogy mindenki jól érezte magát. Spidey hozta a Wii-jét, aminek mindenki nagyon örült, így mindenki megtalálta a magának megfelelő elfoglaltságot. Bár az érdekes, hogy a többség inkább Gamecube-on Super Smash Bros. Melee-zett, minthogy Wii-n játszon. Ez is csak azt bizonyítja számomra, hogy még korai Wii-t venni. Akárhogy is nézzük, ha Nintendo-buli, akkor Super Smash Bros. Melee. Volt SSBM verseny is, amit hát persze, hogy a Ricsi nyert meg! -_- Krisi már az első körben kiesett, mert a Danival került össze, aki ezek szerint sokkal jobb, mint ő. Amin én őszintén szólva meglepődtem, mert azt hittem, hogy csak hárman igazán jók a SSBM-ben, Krisi, Ricsi és a Papp Attila. De kiderült, hogy senki sem gyenge. Én már az első körben kiestem, mert egy olyan pályát kaptam, amit nem ismertem, mert nincs megnyitva nekem az a pálya, így nem ismertem, és nem épp kellemes meglepetések értek. De bátran ki merem mondani, hogy a Brinstar Depth-en (amiben a legjobb vagyok) simán továbbjutottam volna. Nem is értem, hogy miért nem szeretik sokan a Brinstar Depth pályát, szerintem az a legjobb. Amúgy a Mr. Game and Watch pályáját kaptam meg. És persze nem születésnap születésnapi torta nélkül! Ami NES alakú volt! nes_torta.jpgNagyon szép volt, és persze finom is! Eper izű volt. Meg rengeteg ennivaló! Húú, rendesen ellátott minket Krisi anyukája! Ha esetleg valaki nem érti a címben szereplő elég hülyén álló mondatot, arról van szó, hogy valaki SSBM-ezés közben valaki mondott egy eléggé félresikerült mondatot, és erre valaki azt mondta, hogy tanulj meg beszélni! Erre Krisi rávágja, hogy beszélj meg tanulni! És ezen röhögött a társaság hosszú percekig. Végülis engem különösebben nem zavart, hogy én voltam magasan a rangidős a 20 évemmel, és az utánam legidősebb 16 éves, jól elvoltam velük. Krisinek is 15. születésnapja volt. Számtalanszor bebizonyosodott nálam, hogy a barátságnál nem számít a korkülönbség, csak az, hogy ugyanaz legyen az érdeklődési körünk, és jól érezzük magunkat egymással, és akkor mit számít, hogy mekkora a korkülönbség? Amúgy a buli 20 óráig tartott, ha érdekel benneteket, rakok fel képeket!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Szólj hozzá!
2006. július 12. 08:35 - supermario4ever

Nintendós múlt

Engedjétek meg, hogy meséljek a Nintendós múltamról. A konzolos történetem nem a Nintendóval kezdődött. 1989-ben a szüleim vettek Bécsben egy Commodore 64-es gépet. Én olyan sokat nem játszottam vele, inkább a bátyám. A Nintendo Entertainment System konzolt 1991. nyarán vette meg a nővérem mindhármunk szórakozására. A Super Mario Bros. játékkal. Tetszett a játék, de nagyon ügyetlen voltam :-D Az igazi nagy áttörést számomra az 1992. tavaszán kapott Super Mario Bros. 3 hozta meg. Kegyetlen volt az egész játék, ahogy felfogtam, mint a mennyországot. Már akkor tudtam, hogy ez a játék szakít. Szóval felejthetetlen élményeket adott a NES. 1993-ban jött a fejlődés, Super Nintendo. Én akkoriban nem gondoltam volna, hogy jön majd újabb Nintendo-konzol. De amikor 1993. december 20-án (napra pontosan emlékszem rá, ezt felírtam magamnak annak idején) megtudtam a Nintendo új gépéről, és láttam, ahogy játszottak a Super Mario All Stars-szal, teljesen kész voltam. Szinte sírtam, hogy vegye meg nekem anyukám. El is felejtettem, hogy karácsony közelít. És nem hittem a szememnek, megkaptam december 24-én. Azonnal beköttettem a TV-hez, és rangeteget játszottam vele. Ide kötődik az egyéni rekordom, ezt is feljegyeztem, 1994. március 8-án több, mint 8 órát játszottam a Super Mario All Stars-szal egyhuzamban. Folyamatosan jöttek a játékok, rengeteget kölcsönöztem, így sok SNES játékkal volt lehetőségem megismerkedni. Mára 15 játék gyűlt össze, de legalább 100 játékot kölcsönöztem ki, mert akkoriban még volt 576-os üzlet Békéscsabán a Jókai u. 6. szám alatt. A másik nagy SNES játékot 1995-ben vettem a Super Mario Kart-ot. Egyszerűen ilyen nincs! Hogy ilyen tökéletesen kivitelezni Super Nintendóra egy autóverseny játékot. Szerettem az autóversenyes játékokat, és hogy Mariós, az rendesen halálos :-D 1997-ben nagyobb anyagi probléma állt be, emiatt nagyon sokat kellett várnom a Nintendo 64-re, egészen 2000. április 18-ig. Muszáj volt várnom, nem volt mit tenni, ha nincs pénz, csak úgy nem jön. De annyira örültem neki, hogy hihetetlen. Annyira jókat játszottam a Super Mario 64-gyel, 2 hónap alatt kijött a 120 csillag, nem tagadom, segítséget vettem igénybe. De mindent magamtól csináltam meg. A legnagyobb multiplayer élmény számomra a Mario Kart 64 hozta. Ezt négyen játszani, felejthetetlen élmény. A következő Mario játék, ami nagy hatással volt rám, az a Mario Party, amit 2000. karácsonyára kaptam, annyira tetszett az egész megvalósítás, hogy társasjátékot ilyen fantasztikus módon ki lehet vitelezni. Sajnos a Gamecube is sokáig váratott magára, 2005. májusáig, a ballagási pénzemből vettem, de a szüleim nagyon nehezményezték, hogy 19 évesen még mindig játszok, és kérdik, hogy mikor növök fel? A válasz: SOHA!!! De a játék nem is kor függvénye. Nekem ez a szenvedélyem, nem tehetek róla. A Game Boyok is jöttek, azok sem maradtak ki az életemből ;-) Augusztustól valószínű elkezdek gyűjteni a Nintendo DS-re, hogy karácsonyra összegyűjlön a pénz. Valószínű, novemberre megjelenik a WII, az 2007-re halasztódik, remélem, hogy össze fog jönni. ;-)

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Szólj hozzá!
2006. július 09. 14:35 - supermario4ever

Hogy mit ki nem talál az ember rámolás közben?

Az egész tegnap délután kezdődött. Krisivel beszéltem MSN-en, és "elsírtam" neki azon bánatomat, hogy kénytelen vagyok a NES, SNES, N64 konzoljaimat a szekrényben tartani, mert nincs hely. Ő erre elkezdte mondani, hogy nála a NES és az SNES valamint az N64 és a GC 2 külön szobában van, és az SNES a NESen van neki rajta. Ma délelőtt rendet csináltam a szobámban, és akkor jutottak eszembe ezek a szavak. Az a furcsa nálunk, hogy a mi családunkban hárman osztozunk 4 szobán, a 4. szoba üres, de van benne TV. Ekkor jutott az eszembe, hogy tarthatnám a NESt és az SNESt, és sikerült! Rákötöttem a TV-re, és tökéletesen működik. Az N64-nek tudtam helyet szorítani a szobámban. Szóval nagyon boldoggá lettem téve ezzel az ötlettel. 2004. nyarán voltam kénytelen elrakni a régi Nintendókat, mert egyszerűen nem volt hely. És annyi vezeték volt össze-vissza, hogy közlekedni nem lehetett. Szóval kénytelen voltam elrakni, és 2 év után vettem elő. Annyira fantasztikus élmény volt ismét játszani a jó öreg Mariókkal! Krisi, ezt soha nem felejtem el neked ;-)

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása