2010. március 13. 15:29 - supermario4ever

Múlt, jelen, jövő, avagy ilyen lejátszóim voltak

Hát komolyan mondom, nagyon állat ez a DSi. Alig pár órája van meg, már azt mondom, hogy megérte, és csak ajánlani tudom. A játékok fantasztikusan mutatnak rajta. Kipróbáltam a zenei részlegét, hát szavakba nem tudom önteni, hogy mekkora csoda! Most már 100%: A Nintendo MP3 player a múlté. De nagyon szép múlt. Egyetlen hátránya a DSi-nek, hogy csak aac zenei formátumot lát, de nem olyan nagy baj, mert remek converterem van. Ajánlom mindenki figyelmébe a Foobar 2000 média lejátszót. Ha van hozzá megfelelő kiegészítő, szinte minden zenei formátumba konvertál. A kiegészítők meg ingyenesek, ahogy a Foobar 2000 is. Átkonvertáltam Okui Masami: S-mode #1 albumát, hogy kipróbáljam, hát valami eszméletlen! Nyersen így néz ki.

Nagyon sok mindent lehet csinálni a zenével. Lassítani, gyorsítani, szórakozni a hangok magasságával, de megmondom őszintén, ezt nem szeretem. A szórakozásnak ez a módja nem a kenyerem. De ami nagyon tetszik, hogy sokféle módon mutatja a zenét a felső képernyőn. Vannak vonalak, egy kör, ami ritmusra "rázódik", és vannak Nintendósak is. Van olyan, hogy Super Mario Bros. háttér, Lakitu ritmusra húzza az érméket, Mario meg sétál, de a kedvencem az ExciteBike-os. Hát az hatalmas találmány. Két motoros megy, és a hegy magassága a zene hangosságától függ. Minél hangosabb, annál gyorsabban mennek a motorosok. És ritmusra ugranak. A dal végén pedig lelassulnak, és aki előbb átér a célom, az örül. A legviccesebb az volt, amikor annyira belassultak, hogy egy biciklis megelőzte őket, és ő nyert. XD

Ezt imádom a Nintendóban, hogy nemcsak, hogy éltetik a múltjukat, klassikusaikat, de hogy! Valami fantasztikusan!

Készítettem egy képet a hordozható lejátszóimról, melyeket használtam az életem során. Kazetta lejátszóm már nagyon régi, de még mindig nagyon jól működik, és viszonylag elég jó minőségben játszik le zenét még most is. A Discman pár éves. A Grundig az minőségi márka a műszaki cikkeknél, ennél a CD lejátszónál sincs másképp. A Nintendo MP3 lejátszót V-ADi vette kérésemre, mert Szegeden volt akcióban 5000 forint, vett nekem, én meg kifizettem. Nagyon jó kis kiegészítő, egy hátránya van, hogy csak max. 1 gigás SD kártyát játszik le. Biztos azért, mert 2005-ben, amikor megjelent, akkor még ez volt a max, és nem látja a későbbieket. De mától ez is a múlt. És a Nintendo DSi XL. Lehet látni az ExciteBike-os módozatból (nem jut eszembe szó rá) egy kép. Nagyon ötletes. De mint lejátszó is nagyon jól szuperál. Mától kezdve csak ezt fogom használni!

Úgyhogy valami hihetetlen csodagép ez a DSi XL, mindenkinek kötelező vétel!

Szólj hozzá!
2009. március 05. 17:50 - supermario4ever

Bodlog születésnapot Nintendo Wiim!

Pontosan 1 éve, 2008. március 5-én vettem meg a Nintendo Wiimet. Tortát nem készítettem neki, de talán beéri egy esti Brawl bulival. Egyébként vicces nap volt. Reggel, amikor mentem iskolába, láttam, hogy volt Media Marktos újság a postaládában. Már nem volt időm, hogy gyorsan végigfussam, elvittem az iskolába, és ott lettem figyelmes, hogy van Wii akcióban 49990 forintért. Hát mondom magamban, ez megéri. Délután csak remélem, hogy anyám bele fog egyezni. Hosszas megbeszélés után rábólintott. Azt mondta, hogy sokallta érte a 69990 forintot. Igaza van... ^^' De én kiadtam volna érte a 70000 forintot. Ezért nem árt, ha van valaki mellettem, aki kordában tartja a mániámat. ^^' Kivágtam a hirdetést, és kiraktam a falra.

Egyébként visszavitték a Wii árát, és a mai napig 69990 ft. Szóval jól jártam. Csak a Wii Sports papírtokos, de ez legyen a legnagyobb probléma.

Kezd problémás lenni a Game Boy Micróm, egyre hamarabb merül le. Nem lehet, hogy alig 2 évesen felmondja a szolgálatot. Mondjuk én nem használom másra már, csak a Nintendo MP3 Playert használom vele. Hogy nem tudod mi az? :-O Ez egy Game Boy Advance/Nintendo DS tartozék. Saját memóriája nincs, de ha beleteszel egy MP3 zenékkel megtöltött SD kártyát, akkor lejátsza azokat. Így néz ki a doboza:

Egyébként vicces, mert a dobozára az van írva, hogy csak Game Boy Micro, Nintendo DS, és Nintendo DS lite játsza le, holott a sima Game Boy Advance és Game Boy Advance SP is látja. Viszont korlátozott az SD kártya-befogadóképessége, mert csak 1 GByte-os kártyát látja max. Próbálkoztam 2 gigással is, arra hibát írt ki. Miután bekapcsoltuk, skin között lehet választani. Van egy ilyen érdekes:

A másik meg Mariós:

De jó készülék, szeretem használni, bár, hogy nemrég tudtam venni leárazva egy Discmant, egy kicsit háttérbe szorult a használata. Azért vettem Discmant, mert használni akarom az eredeti Megumi Hayashibara és Okui Masami CD-imet. De jó márka, Grundig, lejátsza az MP3-as CD-ket is. Szóval megvagyok vele, de vitathatatlan, hogy háttérbe szorult a CD használat.

De ha már Megumi Hayashibara, akkor ma ő is évforulózik. 17 éve, 1992. március 5-én jelent meg a 2. nagylemeze. De ez már az én hülyeségem. ^^' Az már viszont sokkal nagyobb közhír, hogy végre kapott a magyar írott médiában szerepet Megumi kisasszony. Az AnimeStars 2009. január-februári számában van róla egy egyoldalas cikk. És én írtam. És a főszerkesztőnek annyira tetszett, hogy azt mondta, hogy ezentúl rám bízza a seiyuu témát. Már kész a márciusi-áprilisi cikk. Szerintem nem beszélhetek róla, de talán nem lesz nagy gond, ha kiírom, hogy Kappei Yamaguchi lesz a téma (Ranma, Inuyasha, L). A májusi még nincs eldöntve, hogy ki lesz, csak annyi biztos, hogy 2 cikk lesz. Nagy eséllyel helyet kap Okui Masami is a Jpop énekesek között. Egyébként sok pozitív visszajelzést kaptam a Megumis cikk kapcsán. Sokak szerint jól írok. Az igazat megvallva, ezt örömmel hallom, mert szeretek írni, és az újságírást is jó dolognak tartom. Fejleszti a gondolkodásmódot, mert kell egyfajta érettség hozzá, hogy valaki jó cikket tudjon írni. Tudni kell pártatlanul írni, és tudni kell a másik fél fejével gondolkodni. Tehát, ha nem értünk egyet valamivel, meg kell próbálni a másik fél agyával gondolkodni, hogy ő vajon miért gondolhatja úgy, ahogy gondolja, és mindent egybevetve hiteles cikkeket lehet írni. Néha egyébként a Metropolt szoktam nézegetni, és ott a 4. oldalon írnak gondolatokat újságírók, és olyan jókat írnak, mindig megmosolygom, hogy több évtizedes tapasztalattal rendelkező újságírók mennyire frappánsan tudnak fogalmazni. Jó dolog az újságírás, az önmegvalósítás egy formája, hogy leírja a gondolatait. Csak ebből nem lehet megélni. Az, hogy az újságíró leírja a gondolatait, az nagyon fontos dolog. Megumiról összeírni 1 oldalt nem volt nehéz. Szeretem, sok mindent tudok róla, de Kappei Yamagushi már egy kicsivel keményebb dió volt, mert nem ismertem annyira. Ilyenkor a YouTube jóbarát, néztem Japánul animerészleteket, ahol az ő hangja hallható, és annak alapján írtam le a gondolataimat. Az egyik AnimeStarsos újságíróval, Shearerrel jó kapcsolatban vagyok, és ő mondta, hogy bátran írjam le a gondolataimat, mert az olvasó erre kíváncsi, és nem arra, hogy netről mit fordítok le magyarra. Ahogy írtam a Kappei cikket, rájöttem, hogy igaza van. És sokkal jobb érzés a saját gondolataimat leírni.

Egyébként az AnimeStars magazinon kívül a Mondo magazint szoktam még venni. Én szeretem mindkét animés újságot. Mindkettő színvonalas. De azt rossz néven vettem, hogy tavaly év végén "összevesztek". Volt egy komolyabb összetűzés. Nyílt titok, hogy a Mondo magazin az Animax TV csatornához erősen kötődik, és valamelyik szám levelezőrovatába azt válaszolták egy levélírónak, aki azt a kérdést tette fel, hogy külföldi animékről miért nem írnak, hogy mert a jog tiltja, hogy Magyarországon még nem játszott Animékről lehessen írni. És itt említették meg az AnimeStarst. És ők erre bizony feljelentéssel válaszoltak, rágalmazás ügyében. Ennek nagyon nem örülök. Olyan kevés szerepet kap még a médiában az anime, örülhetünk, hogy van két újság, és ezek rivalizálnak? Inkább összefognának, hogy minél erősebb legyen Magyarországon az Anime-jelenség. Csak a két újság teljesen más úton halad. Az AS mindenféle animékről ír, meg Japánt több szemszögből is megközelíti. A Mondo Magazin meg csak a Magyarországon játszott animékkel foglalkozik, és csak azokról a Japán előadókról írnak, akik szerepelnek a Sound of Japan honlapon. Ugyanis a cikket ők írják. Aztán ők is írnak a japán kultúráról, de szinte csak azokról, melyeknek van magyar vonatkozáuk is. Például, most írtak a Japán műanyag művészetéről, és megemlítették egy kis hasábban a magyar művelőjét. Ez nem rossz dolog, sőt, nagyon is jó. Csak az a veszekedés ne lett volna...

Szólj hozzá!