2017. november 12. 18:01 - supermario4ever

Második ARMS bajnokság és Pixelcon

Tegnap volt az ARMS bajnokság negyedik, egyben utolsó fordulója, egyúttal a második, melyen részt vettem. A Meltdown Esport bárban volt. Még soha nem hallottam erről a helyről, a Google-ben is amikor rákerestem, sokáig a BarCraftot adta ki, aztán valahol megjelent az Meltdown, és mutatta is hogy hol van.

Tegnap elfelejtettem megint megkeresni, és továbbra sincs nálam az okostelefon, ezért felhívtam bagszit, hogy menjünk el együtt. Benne volt. Csak arra emlékeztem, hogy az Arany János utcánál van, de a pontos címre nem emlékszem. Az 50-es villamossal mentem a Határ útra, utána jutott eszembe, hogy jobban jártam volna, ha inkább Kőbánya-Kispestre megyek, és onnan vonattal a Nyugatiba, elkerültem volna metrópótlást. Helyem ugyan volt, de igencsak sok ideig tartott eljutni a WestEnd-hez. Először ide akartam eljönni a SPAR-ba vásárolni. Valami eszméletlen, hogy valamelyik női magazin a napjait tartja egy bevásárlóközpontban, eszméletlen sor áll a kuponokért. De nem mondanék inkább semmit, rám is lehetne ezer rosszat mondani, előbb azt tegyem rendbe. Szóval, a SPAR-ban vásároltam néhány dolgot magamnak, aztán a földszinten levő vízesésnél vártam bagszit, ahova megbeszéltük a találkozót. Meg is érkezett. Mutatja a telefonján, hogy nem 12 órakor kezdődik a verseny, hanem 14 órakor. Hát ez csodálatos. Valami hasonló volt 2 hete is, amikor a Super Mario Odyssey megjelent, annak "Lauch partiján" is az volt, hogy a Facebook szerint 16 órakor kezdik, de látom, hogy 15.45 körül még sehol semmi. Hát 17 órakor kezdődött. Most ugyan átírták Facebookon, de nem tudom mikor, ha bagszi még reggel is úgy tudta, hogy 12 órakor kezdődik. A másik probléma, hogy a Pixelcon is 14 órakor kezdődik, és nagyjából úgy kalkuláltunk, hogy ha délben kezdődik, nem késünk sokat. De bagszinak prioritása volt az ARMS bajnokság, mert ez a hivatalos Nintendo-rendezvény. Úgy döntöttünk, hogy eszünk egyet, a Burger Kingben egy páros menüt. Bagszi javasolta, hogy menjünk át az Arany János utcára, és ott együnk, de mondtam, hogy maradjunk. Itt maradtunk. De aztán amikor tálcával kerestünk helyet magunknak, beláttam, hogy tényleg jobb lett volna odamenni. Megettük kényelmesen a kaját, de úgy döntöttünk, hogy inkább megyünk, mert utánunk is sokan kerestek helyet, és ne foglaljuk el előlük. Időnk még sok volt, ezért csak átmentünk az Arany János utcai Burger Kingbe, bagszi vett magának egy Oreós Shake-et, és elbeszélgettük ott az időt.

Elindultunk, amikor eljött az idő, nem volt onnan messze a Meltdown Esport bár. Sajnos tényleg olyan a hely, mint amilyennek bagszi leírta. Alig van ott "gamer-díszítés", az egész töksötét, csak néhány zöld neonfény világít. Nálam továbbra is a Ferenc Körútnál levő Barcraft vezet, mert nem a pincében, az ablakból beárad a természetes fény, amit nagyon szeretek. Részint ezért nem rajongok a Nyugatinál levő BarCraft 2 miatt sem. Egy asztalhoz leülve bagszi elővette a Switch-et, megmutatta a tegnap megjelent DOOM-ot. Ez a tavaly megjelent PC-s változat Switch-re portolt változata. Azé a PC-s verzióé, amire szinte vadonatúj gép kell erős hardverrel, máskülönben nem fut el a játék rendesen. Ezt képesek voltak áthozni Switch-re. Az látszik, hogy ezt némi kompromisszum árán tették meg, hiszen 720p-ben fut, nem 60, hanem 30 fps-ben, a kép oldalt kicsit homályos, de egyáltalán nem szaggat, ennek fényében csoda, hogy meg tudták csinálni Switch-re. Jónak néz ki. Hogy megvenném-e, az kétséges, de eljátszanék vele egy darabig. A klasszikus PC-s változattal még én is játszottam egy darabig (és lám, nem lettem, agresszív, gyilkolós felnőtt). Aztán jöttek a szervezők is, elindították a nevezést, és lehetett játszani. Meglepetésre csak hatan voltunk. Pontosabban én nem tudtam, mire számítsak, bagszi biztos volt abban, hogy itt lesznek a legkevesebben. Neki volt igaza. Ennek ellenére utolsó voltam, most is kétszer vesztettem. Ráadásul most valamiért nem akart menni az irányítás, csak úgy tudtam mozogni, ha nyomkodtam az L-gombot, és ugrálva fordultam. Meg végig rosszul tartottam a Joy-con-t. Valami olyasmi a helyes tartás, ami nekem még annál is kényelmetlenebb volt, mint ahogy eredetileg tartottam. A második fordulóban, ahol szépíthettem volna, előtte egy kicsit gyakoroltam bagszi switch-én, de semmit nem ért, mert ugyanúgy rosszul ment a játék. Amikor már végképp nem tudtam mozogni semerre, akkor már felkiáltottam, hogy de hát nem megy semerre, hiába döntögetem a Joy-Con-t. Ezt is öniróniából csináltam, "felnagyítottam" a saját nemtudásomat. Némileg rosszul esett, hogy senkinek nem esett le a dolog, már-már azt kérdezték, hogy minek nevez az ilyen, ha még az irányítást se tudja? Amikor érzékeltem, hogy ebből már nem jövök ki viccesen, akkor azt csináltam, hogy tényleg lágyan vittem előre a Joy-Con-t, és akkor mozdult a karakter. Azt a szöveget azért még nem hagytam, hogy "Jaa, így megy előre a karakter". De már nem vettem komolyan a dolgot, én is azon voltam, hogy rövidre zárjam a dolgot, aztán nem folytam bele a beszélgetésbe. Azt viszont jól megfigyelték, hogy nincs taktikám (effektíve más játékoknál sincs), mert azt látják, hogy azzal okozhatok nehézséget az ellenfeleimnek, hogy kiszámíthatatlan a játékom, ez is jó lehet a győzelemre. De a verseny többi részében már nem voltam érdekelt, leültem a sarokba, és elaludtam. Nagyjából a vége volt, amikor felébredtem. A döntő játék viszont rendkívül érdekes volt. Egy olyan srác vívta meg, aki még ugyan soha nem játszott az ARMS-szal, de ha jól tudom, több ilyen hivatalos verekedős játék versenyen díjazott volt. Egy olyan sráccal vívta meg, akinek nincs Switch-e. Úgy nyerte meg, hogy a legutolsó játékban a végső ütést ő adta meg (úgy, hogy mindkettejüknek kevés életereje volt), ezzel nyerte meg. Járt neki a taps. A díjátadó után vége lett, és elindultunk a Pixelconra.

Így is 17 óra elmúlt, mire el tudtunk indulni. És már hideg van! Tudtam, tudtam, hogy meg kell becsülni a nyári 35-40°C-os napokat, mert a hideget sokkal nehezebben bírom. Így is történt. A 4-6-os villamossal mentünk az ELTE gömbaulája felé. Azt az épületet kellett keresni, ahol az I LOVE ELTE felirat van. Kicsit se egoista... És még a BGE-ről hittem hasonlót, amikor az első nap, a bemutatkozáson ünnepeltette magát, hogy a legnépszerűbb szakra jelentkeztünk, és hogy tapsoljuk meg magunkat. Tapsoljunk, hurrá! Eljutottunk az ELTE-hez, a bejáratnál ug és Zsuzsmo voltak, ők adták a jegyeket. Aztán mentünk is fel az emeletre, miután megtaláltuk a helyünket, lepakoltuk a kis TV-t, a Wii U-t és Switchet, és kezdődhetett a buli. Segítők voltunk most, ezért a jegy járt. Eleinte nem nagyon jöttek az emberek, de aztán szépen lassan jöttek felénk is és játszottak. Volt néhány retro játék, néhány konzollal, de alapvetően a DOOM volt a téma, hiszen a legnagyobb vendég John Romero volt, aki részt vett a klasszikus PC játék készítésében. Ott volt a színpadon, nagyot is néztem. eleinte csak azt láttam, hogy hosszú haj, virágmintás női ruha... Nekem csalódás volt a jelenléte. Mert azt értem, hogy ezzel is lehet egyfajta "nagyságot" kifejezni, ezzel mutatja meg, hogy mennyire különleges, és hogy figyeljenek fel rá, de én nem ezt vártam egy olyan embertől, aki egy ilyen nagyszabású játék fejlesztésében szervesen részt vett, de ha így érzi, akkor legyen. De én, ha tudatában lennék annak, hogy milyen nagyszabású játékot fejlesztettem, mely forradalmi, és ezt a megjelenésemmel a vendégek tudtára akarom adni, akkor férfiasan nagymenő szerelésem lenne. Mindegy, rám nincs hatással a jelenléte, hiába játszottam gyerekkoromban a Wolfenstein 3D - DOOM - Duke Nukem hármassal. Mindenesetre majd tervezem végigjátszani az eredeti DOOM-ot, feltettem a Super Nintendo Classic Mini-re a SNES változatot.

Igazából segítőként olyan komoly dolgom nem volt. Nem kellett invitálni az embereket (jöttek maguktól), csak bemutatni a játékot, próbálják ki. Switch-en a DOOM volt, Wii U-n jellemzően a Super Smash Bros. for Wii U volt, de a New Super Mario Bros. U is elérhető volt digitális formában, ezzel is sokat játszottak. De inkább a Smash Bros volt fókuszban. Ebbe már beszálltam én is, és meglepett, hogy mennyire jól ment a játék. Győzelmet győzelemre halmoztam több ember ellen is. Az egyik ilyen csata után már meg sem vártam az eredményhirdetést, biztos voltam a győzelmemben, így szólok bagszihoz: "Én ma sorozatban verem le az embereket". Eközben a TV-ben: "Sudden Death, GO!" Már túl késő volt észbe kapni, itt szakadt meg a sorozatom. Jót nevettünk az eseten. De rég volt, hogy élveztem a Smash Bros.-t. Egyébként is volt kedvem a játékhoz, meg hát az se titok, hogy én is másképp játszok, ha jól megy. Mindig is Toon Link volt a kedvenc karakter (Melee-ben Young Link), és ez nem is fog megváltozni. Meg azt azért elárulom, hogy ha lenne Smash Bros. verseny, ha nem is utolsó lennék, de valahol hátul végeznék, mert vannak nálam sokkal jobbak is.

Páholyból néztem ahogy Romero aláírja a plakátját a többieknek, meg akinek volt DOOM játéka, azokat különböző konzolokra. Bagszi is sorban állt, ő a Switch-es játékának borítóját íratta alá. Mondta, hogy tudja, hogy nem vett már részt a játék fejlesztésében, de mint öröksége íratja alá vele a borítót. Az aláírás után a koncertek... Ez már nekem is sok volt, hogy valaki arra DJ-kedik, hogy nyomogatja a Game Boy-t. És egyesek úgy rángatják a fejüket, a közönség közül, mintha valami rockkoncerten lennének jelen. Sőt, nem is kellett azt nyomogatnia, többször láttam, hogy az "előadó" letette a GB-t, ivott egy kicsit a sörből, és folytatta tovább, a zene pedig ugyanúgy ment, mintha nyomogatta volna a Game Boy-t. Hol van így az a munka, amit a koncerten végez? Mert az lehet, hogy összeállítja a zenét, de így olyan, mint egy tátogás a koncerten. Sehogy nem áll össze nekem a zene értéke, olyan dallamvilágot se nagyon hallottam, amire felfigyeltem volna. Erre a zenére akkor táncoltam volna, mint  a többiek, ha részeg lennék, vagy valami tudatmódosító szer hatására már mindenre tombolnék. De azért mondogattam bagszinak, és ug-nek, hogy tomboljunk mi is. Ez az igazi buli.

Az emberek elég gyorsan elmentek, ennek ellenére mi egészen éjfélig maradtunk. Mert volt pár (fiú, lány, feltételezhetőleg pár voltak), akik sokáig, hovatovább majdnem végigjátszották az Overcooked játékot. De éjfélkor már azért összepakoltunk, és elmentünk. Jó volt a PixelCon, értem ugyan, hogy miért volt 3.500 forint a jegy, de azt gondolom, hogy ennyit nem ért meg a rendezvény. Nekem legalábbis biztosan nem, mert egészen a rendezvényig nem hallottam Romeróról, és nem hiszem, hogy komolyabb kötődésem lesz hozzá, mint bármelyik Nintendo fejlesztőhöz. Csak az emeleten voltak konzolok kiállítva, abból sem volt olyan sok. PC-ken meg szinte csak a DOOM ment, ami érdekesség volt, hogy az egyik Amigára is behozták a játékot. Nemcsak 3.500 forintos jegyek voltak, hanem 7.000 forintosok is, csak ezzel lehet Romeróhoz menni dedikáltatni. Maga a rendezvény nem volt rossz, de én mérlegelném azt, hogy bevállaljak-e egy drágább jegyes rendezvényt, és elhozok egy ismert embert, azzal is vonzok embereket. Ellenben nem jönnének azok, akiknek meg olyan magas összeget nem ér meg az egész. Én olyan 1.500 forintot szántam volna a rendezvényre, maximum 2.000 forintot, ha jó napom van.

Még az 1-es villamos járt, de aztán a Népligetnél már bajban voltam, mert már csak az éjszakai járat járt. A metró felújítása miatt pedig nem ott járt, ahol eddig szokott, viszont ott sem, ahova írva volt. Arra már délelőtt felfigyeltem, hogy eléggé furcsán jár a metrópótló busz a Népligetnél, két helyen állt meg. De visszafele nem tudtam merre megy, úgyhogy úgy döntöttem, hogy elsétálok az Ecseri útig, ott legalább biztosan tudom, honnan megy a 914-es vagy a 950-es busz. Jött is gyorsan a 950-es, de az meglepett, hogy tömve volt a busz. Nem utaztam sokat éjszakai buszon, de úgy emlékeztem, hogy eleddig mindig volt kényelmesen hely rajtuk, hát most nem. De most az volt a lényeg, hogy hazajussak. Végülis 1:40-re sikerült.

Összességében jó volt ez a nap. És a folytatás is hamarosan jön, méghozzá jövő héten a PlayIT-en, ahol szintén segítő leszek a Nintendo standon. A képek itt megnézhetők.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása