2019. június 04. 04:59 - supermario4ever

PlayIT! Budapest - 2019. június 1.

Régen volt már PlayIT! Budapesten, kérdezgettem többször is bagszit, hogy tud-e róla valamit. Végül egész júniusig kellett várni. Most nem volt kint nagy standdal a Nintendo, ugyanis Varsóban is volt valami rendezvény, és inkább oda fókuszált a cseh ConQuest cég. Ezért kevesebb emberre is volt szükség. Valami 12-15-en dolgoztunk. Már nem sokkal azután, hogy bagszi meghirdette, hogy lehet promóterként jelentkezni, többen jelentkeztek, mint a szükséges létszám. Na mondom, jelentkezzek? Bagszi bátorított, hogy azért írjam be, mert ki tudja. Beírtam magam, és egy kis ráhatást is alkalmaztam azáltal, hogy könyörögtem bagszinak, hogy alkalmazzon engem is, hiszen karitatív tevékenységet támogat, ha felvesz engem. Így végülis felvételt nyertem. Bár volt néhány kérése hozzám, amihez igyekeztem következetesen tartani magam. És hogy mi ez a bizonyos karitatív tevékenység? Nos, Németországba való utazásom támogatása.

Nem aludtam valami sokat az éjjel, csak három órát. Nagyon ráfüggtem az utóbbi napokban a Rammstein: Deutschland című dalára, és nem bírtam abbahagyni a hallgatását. De annyira nem éreztem magam fáradtnak 6.20-kor, amikor felébredtem. Összeszedtem magam, és 7 óra után elindultam. Az orrom előtt ment el a 151-es busz, kicsit tartottam attól, hogy el fogok késni, de sikerült odaérni. Most a villamossíneken át mentem a Hungexpóhoz, és most is frász kerülgetett, amikor a közelben a vonat hangját hallottam. De mint látható, jelen vagyok, így igazán semmiség.

A II. kapu bejáratánál adták át a jegyeket a segítőknek, szervezőknek. Pont ott találkoztam egy sráccal, aki szintén a Nintendónál fog dolgozni, és volt a MondoConon is. Együtt mentünk a tett helyszínére. Ahhoz képest, hogy a ConQuest korábban mekkora standdal jött, most tényleg nem kisebb volt. Hivatalosan 8-kor kezdődött a munkaidő, de fogalmazzunk úgy, hogy az első óra csak ráhangolódás volt. A VIP és egyéb nem normál jegyesek egyébként is csak 9 órától térhettek be. Addig vártuk a pólókat, bekapcsoltuk a TV-ket, Nintendókat, én meg nem utolsósorban felkészítettem magam a 10 órás állásra, valamint mentálisan is felkészítettem magamat arra, hogy türelmesebb legyek azokkal, akik számára ismeretlen Nintendo Switch, és jól kezeljem, ha azt látom, hogy valami nem megy az érdeklődőnek, vendégnek, ami számomra evidens. Néhány kép a részlegemről:

img_20190601_084924_1.jpgimg_20190601_084937_1.jpgimg_20190601_084945_1.jpg

Szükség is volt a felkészülésre, mert hogy mindenki a B-gombbal akarta elindítani a játékot, az mintha csak bele lett volna programozva az emberekbe. A Mario Kart 8 Deluxe-hez, és a New Super Mario Bros. U Deluxe-hoz voltam beosztva, mellettem volt Sparrow, aki a két Super Mario Party mellett felügyelt. Jobbra mellettem Adél a Pokémon Let's Go Pikachu és Let's Go Eevee-re felügyelt. Figyelnem nemcsak azért kellett, hogy akinek kérdése van, válaszoljunk nekik, vagy probléma esetén segítsünk, hanem mert a rám bízott Nintendo Switch-ekhez Pro controller volt csatlakoztatva vezeték nélkül. Tehát, ha valakinek olyanja volt, az "véletlen" magával vihette volna. Ilyenre szerencsére kísérlet sem volt. Igyekeztem mindenkihez pozitívan hozzáállni, és az előzőekkel ellentétben elfogadni, hogy ha valakinek nem megy annyira a játék, vagy nem ismeri a beállításokat. Viszont én mindig azt csinálom, hogy csak az alapirányításokat mondom meg. Régen is ilyen voltam, hogy nem szerettem megmondani a speciális irányításokat, hanem fedezze fel magának a játékos, ebben most sincs változás.

Érdekes, hogy inkább délelőtt volt nagy forgalom, délután elég hamar elkezdett lankadni a tömeg. Hogy ehhez az is hozzájárult, hogy csak egy napos volt a PlayIT! nem tudom, az biztos az egész Hungexpo épületében már 14-15 óra fele elkezdett elszállingózni a tömeg. Mindenesetre elég hamar elkezdett minálunk lazulni a légkör. Nem jöttek annyira érdeklődők, így bagszi megkért néhányunkat, hogy akik el tudnak menni, azok osztogassák az egész épületben a Nintendós katalógusokat, mert ezeknek ma el kell fogyni. Ez még a 2018. őszi/téli katalógus, és már a jövőben új lesz, az aktuális játékokkal. Amilyen sokat láttam a molinó mögött, meglepett, hogy a nap végére sikerült az összeset kiosztani.

Az utóbbi egy-másfél hónapban annyira ráálltam a német nyelvre, hogy nem egyszer, amikor nem figyeltek, németül beszéltem magamban, kommentáltam a játék eseményét. Volt is egy furcsa beszólásom, ami ott spontán jött ki, mert valaki leesett Toad-dal a New Super Mario Bros. U Deluxe-ben:

Oh, nein! Toad ist... tod

Na most ez így önmagában hibás mondat, csak ott és akkor akkor felfedezésnek gondoltam, hogy "Toad halott" mondat németül hogy szólna, hogy valósággal belelkesedtem attól, hogy micsoda szóvicceket találok ki, ha olyanok jutnak eszembe, hogy "Toad ist tod". De ez így csak majdnem jó, mert ez így azt jelenti, hogy "Toad halál". A halott németül "tot", ez némileg rontja a feledezés élményét, de azért a pillanatért, ahogy rájöttem arra, hogy miket lehet németül alkotni, még ezen kis hiba ellenére is megérte. Amúgy kértem reggel bagszit, hogy engedélyezze, hogy hadd állítsam németre azokat a Nintendo Switcheket, amik rám voltak bízva, de csak heves tiltakozás volt a válasz. Hát olyan rosszat akarok én?

18 óra után már elég kevesen voltak, mégis számomra ekkor volt a legveszélyesebb. Jött Mario Kartozni egy három fiúból álló testvérhármas, és az egyik annyira ideges volt, hogy nem ment neki a játék, hogy féltem attól, hogy földhöz vágja a controllert. Szerencsére tudta tartani magát. Összességében nagyon jó volt a mai nap. Igyekeztem mindent jobban csinálni, mint korábban, és határozottan érzem, hogy sikerült. Ami érdekes, hogy az egész napos állást is sokkal jobban viseltem, mint korábban. Ehhez jó eséllyel hozzájárultak az elmúlt hónapok röplabda edzései is, ami önmagában azért nagy dolog számomra, mert nem gondoltam volna, hogy lesz olyan sportág, amit élvezni fogok. A foganatja meg már itt meglátszott, nagyon sokat javult a kitartásom és az állóképességem. De általánosságban elégedett volt mindenkivel bagszi, most mindenki nagyon jól dolgozott.

img_20190601_202201_1.jpgA csehek is elégedettek voltak velünk, kaptunk egy nagyobb adag ajándékcsomagot. Benne pólóval, poszterekkel, öntapadókkal, meg ilyen apróságokkal. Úgyhogy viszont elégedettség volt. Valamint felajánlottak más Nintendós relikviákat is, de ezeket már inkább azért, mert nem akarták visszavinni Prágába, ezért a kukába került volna. Így ez az óriási Mariós cucc hozzám került. Menőség. kb. 150 cm magas, és jól mutat a szobámban.

Ez volt az idei nyári PlayIT!, a következő szerintem novemberben lesz.

Szólj hozzá!
2018. november 21. 00:55 - supermario4ever

2018. őszi PlayIT!

Ismét kint voltam a PlayIT!-en, ismét promóterként voltam jelent a Nintendo standnál. Ahogy a siófoki PlayIT!-nél sejtettem, Pesten sokkal jobb lesz. Bár egyáltalán nem indult simán a hétvége. Etikátlan lenne leírni a részleteket, nagyon vázlatosan csak annyi, hogy péntek délután kaptam egy üzenetet, amire bedurrant az agyam. De szerencsére kiderült, hogy teljesen felesleges volt idegeskedni rajta, minden a legnagyobb rendben ment, és fantasztikus volt ez a hétvége.

SZOMBAT

Eléggé korán keltem, viszont lassan készültem el, így minden extra idő odaveszett, főleg, hogy a 151-es busz csak 14 perc múlva indult. Azt mindig kiveszem a számításból, hogy hétvégén reggel eléggé sokáig járnak 20 percenként a buszok, és mivel a Hungexpo eléggé nehezen megközelíthető tömegközlekedéssel, ezért kicsit később értem oda, mint ahogy kellett volna. De nem volt semmi gond, a Nintendónál minden rendben volt. Szombaton a Super Mario Party-ra voltam beosztva. Kicsit örültem is neki, mert számítottam arra, hogy nem lesz annyi dolgom, de persze jöttek más problémák, amik megoldásra vártak.

9 órakor kezdtek el bejönni az első emberek, akiknek Collector's Edition vagy Deluxe meg a jó ég tudja, milyen jegye van. Állítólag olyan jegy is van, amivel 9 óra előtt be lehet lépni. Ennek az lenne a lényege, hogy még akkor ki lehessen próbálni játékokat, amikor még senki nincs ott, és milyen izgalmas úgy ott lenni, hogy szinte látja az előkészületeket. Ez is újabb módszere az emberek lehúzásának, a megoldás egyszerű: Maradni kell 18 óra után is. Az eredmény szinte ugyanaz, ráadásul nem feláras. Relatíve későn jöttek a Super Mario Party-hoz, de aztán mindig volt sor. Itt a controller magyarázásával voltak problémák. Sokan voltak, akik mind a két oldali Joy-Con-t vették a kezükbe, pedig elég az egyik. Nem értették, hogy miért veszem ki a kezükből az egyiket, és akkor most hogy van az irányítás. Mondjuk ez még a jobbik eset, mert ez sugallja, hogy ismeri a Nintendo Switchet, tehát tudja, hogy két Joy-Con van hozzá eredetileg. A másik, ami komolyabb problémát okozott a Joy-Con tartásának magyarázása. Sokáig azt mondtam, hogy "fektetni" kell a Joy-Con-t. Erre sokan azt csinálták, hogy az állítva tartott Joy-Con-t függőleges állásban lefektették. Nem tudtam, hogy magyarázzam el. A legjobban az egyik lány bosszantott fel, aki a szögmérő 360°-ában tartotta a Joy-Con-t, és ilyenkor van az, hogy na hogy kezeljem azt a helyzetet, hogy belül nagyon elvesztettem a türelmemet, de mégsem mutathattam ki. Én ehhez még csak még nem is azért tartom magam, mert egy promótertől milyen viselkedés ez, hanem azt nem akartam, hogy az a lány (vagy bárki, akivel szemben durva viselkedést tanúsítanék), ne azzal párosítsa gondolatban a Nintendo Switchet, hogy egy bunkó promóter mutatta meg neki, és ezért nem veszi meg soha, ha amúgy tetszene neki. Úgyhogy nagyon visszafogtam magam, de attól félek, hogy még így is erőszakosan vettem ki a kezéből a Joy-Con-t, hogy mutassam neki, hogy így tartsa. Hamar le is nyugtattam magam, aztán azon gondolkodtam, hogyan magyarázzam el az érdeklődőknek, hogy tartsák a Joy-Con-t. Aztán egy pillanatban láttam, hogy a játék úgy mondja, hogy "keep the Joy-Con horizontally". Ekkor esett le, hogy a vízszintes lesz a megfelelő szó. És jelentem, ezt már értette mindenki, úgyhogy öröm volt. Az, hogy mindegyik mini-játékban hogy kell tartani a Joy-Con-t, azt azzal "intéztem el", hogy mutattam a TV képernyőjén, hogy a jobb-felső sarokban mindig mutatja, hogy kell tartani, és az irányítást. Ezt is megértették.

Kisebb nehézség volt az intro átugrása is. Rá van téve a Joy-Con Strap, azon meg nem emlékszem, hogy rá lenne írva, hogy melyek az SL + SR gombok, így eleinte azt mondtam, hogy a két felső gombot nyomják meg. Ezt is mutatni kellett, de ezt úgy oldottam meg, hogy szépen elkértem az első játékos Joy-Con-ját, mondván, hogy be kell állítani a játékosok számát. Ami különben igaz, mert az intro video csak akkor indul el, ha előre kiválasztottuk a játékosok számát. Persze soha nem annyian jöttek, mint amennyire előre ki volt választva, ezért ezen mindig módosítani kellett. De ez már nem zavart. Intro videót meg azért állítottam be, hogy legyen ami odavonzza az érdeklődőket. Az külön érdekes volt számomra, hogy a River Survival játékmód külön népszerűségnek örvendett. Ez egy vadvízi evezős játék, ahol időlimitre kellett elevezni a pálya végéig. Imádták ezt az emberek. Mondtam is a mellettem lévő promóter srácnak (nevekre nem kérdeztem rá), hogy ha csak ebből a játékmódból külön játékot kiadnának, nagyon népszerű lenne. Imádták az emberek, imádták, hogy evezni kellett a Joy-Con-nal, egyáltalán a hangulatát. Az abban lévő mini-játékokkal is (külön mini-játékok voltak, melyek csak ebben a játékmódban játszhatók) szerettek játszani.

A másik, ami szintén nehézséget okozott, hogy ugye a Super Mario Party-nál nagyon le lehet ragadni. Főleg, hogy voltak, akik rendes Mario Party-t mentek, és lenyomtak bizony egy 10 körös társasjátékot. Amikor ilyen van, főleg szombaton meggyűlik a sor a játékosok mögött. Én meg nem szeretek rászólni emberekre, hogy ugyan állnak mögöttetek, legyetek szívesek abbahagyni a játékot. Inkább szóltam a szintén Mario Party-nál lévő srácnak, hogy intézze el ő. Meg is tette, ő kevésbé szívbajos hozzám képest.

Közvetlen előttem volt még 8 Nintendo Switch handheld módban kiállítva, melyeken Diablo volt játszható. Erről mindeddig csak annyi tudomásom volt, hogy trendi játék PC-n, meg gyilkolászni kell az ellenségeket halomszámra. Itt volt lehetőségem kipróbálni. Sokáig csak annyit csináltam, hogy mentem néhány lépést, és ezzel máris elkönyveltem magamban, hogy úristen, Diablóztam. :O Egyébként gyönyörű és részletgazdag a grafikája, de az nem éppen motiváló, hogy amikor nekem jönnek vagy 23-an, és az akciógombok ész nélküli nyomkodásával meg tudom őket ölni anélkül, hogy komoly problémám lenne. Eleinte ellennék vele, meg csodálnám, hogy mennyire gyönyörű a játék, de hamar megunnám. Úgyhogy komolyabban is kipróbáltam, amikor volt rá lehetőség. És volt kiállítva Super Smash Bros. Ultimate demo is. Megjelenés előtt ki lehetett próbálni a játékot, persze, hogy nagyon kíváncsi voltam rá. És bizony nem csalódtam. Ez a játék tényleg ultimátumot ad.

A másik érdekesség, az egyik általam gyűlölt "játék"sorozathoz tartozik a Just Dance-hez. Itt hallottam egy dalt, ami rettenetesen tetszett. A nap végén valami trombitaszólót hallottam, de hihetetlenül fülbemászó és dallamos volt. Néztem a TV-n az animációt, gondoltam, kivárom, hogy mi ez, és a végén, a dalválasztásnál lejegyzem. De túl gyorsan vitték el, úgyhogy az ottani promóter segítségét kértem, aki megmutatta a dalt a telefonján. Már a Just Dance-nél hallgatva figyeltem, hogy ez egy rendkívül érdekes dal, mert a trombitaszóló hihetetlenül jó, de a dalban felhangzó igénytelen rap az nagyon nem hiányzik oda. Egy instrumentális számot kellett volna csinálni. Megmutatom, mert tényleg érdekes dal:

Nem egy ismert szerzemény, jónéhányan alákommentelték, hogy a Just Dance által ismerték meg a dalt. És tényleg nagyon jó dal lenne, ha csak instrumentális lenne, de a rap sajnos ront az összképen.
Van másik véglet is Just Dance 2019 dallista terén, amit rettenetes volt hallgatni. Ennyit hallottam csak, hogy "mimimimimimi"... Mi az isten ez? O_O Csak hogy mennyire japános vagyok, jelzi az is, hogy egyből a fülre asszociáltam. Japánul a "mimi" (耳) jelentése a fül, és folyamatosan azon agyaltam, hogy mit jön valaki a fülével és a hallásával? Aztán ránéztem a szövegre, és azt látom, hogy "me, me, me, me..." meg valami goddess me, mondom ennél szennyesebb, undorítóbb, egoistább "dal" nem kell a Földön! Nem elég, hogy az Oravecz Nóra félék házalnak azzal, hogy légy önmagad és valósítsd meg az álmaidat, de hogy az egoizmusról még dal is készüljön, ez már a kultúra mélypontjának egy új szintje. Ennél nagyobb bizonyíték nem kell arra, hogy itt komoly bajok vannak.

Barátok, ismerősök voltak (én szidom az egoizmust, amikor a barátaimat utolsóként említem meg... :( ), eljött OctoZaky, Nari, találkoztam Krisse-vel is, aki karaokézni szokott. Legalább ilyen kellemes meglepetés volt Megumi jelenléte, akivel sajnos nem találkoztam MondoConon, de örömmel hallottam, hogy ismét rendszeresen fog járni karaokéra.

19 órakor lett vége a rendezvénynek, előtte lassan, de biztosan kezdtek fogyni az emberek. Viszont amint 19 órát ütött az óra, ki kellett kapcsolni a gépeket, és el kellett küldeni mindenkit. Mi még egyeztettünk, minden rendben van, nagyjából 19.30 körül indultunk haza. Most eléggé ki voltam fáradva, a lábaim is fájtak, és mivel már hideg is volt, ezért nagyon leülni sem lehetett. A 151-es busz meg csak 14 perc múlva indult. De alig vártam, hogy felszálljak rá. Amint hazaértem, nem kellett álomba ringatni.

VASÁRNAP

Egy kicsit később kellett menni, ezért tovább alhattam, de inkább beállítottam az ébresztőórát, hogy biztosan felkeljek. Összekészülődtem, elindultam, ma nem volt gond a 151-es busszal, keveset kellett rá várni. Kőbánya alsónál sokat kell sétálni (autó nélkül nehezen megközelíthető a Hungexpo), de időben odaértem. Egyből a Nintendóhoz mentem. Ami meglepetésként ért, hogy úgy volt, hogy ma a Kirby: Star Allies-hez leszek beosztva, de ma is a Super Mario Party-nál voltam. Ami ennél is jobban meglepett, hogy vasárnap egy olyan srác volt mellettem a másik Mario Party gépnél, aki egyáltalán nincs képben a Nintendo világával. Van egy Game Boy Advance SP-je. De az volt az érdekes, hogy mivel láttam rajta a szándékot, nem is fordult meg bennem a kérdés, hogy mégis mit keres itt. Kérdésemre elmondta, hogy magától vállalta el, mert érdekelte a Nintendo. Amúgy tőzsgyökeres PC-s. Minő fordulat, és mivel tényleg látszott rajta az érdeklődés, elmagyaráztam neki a játék lényegét, illetve hogysmint van a Nintendo Switch. Meglepte, hogy mit ki nem találnak a Nintendónál. A nap folyamán is végig látszott, hogy készséges az emberekhez, és mivel egyszerű játék a Super Mario Party, ezért nem esett nehezére egyrészt megtanulni az alapokat, másrészt magyarázni az embereknek. Úgyhogy szombaton és vasárnap is jó promótereket kaptam magam mellé.

Az, hogy kevesebben voltak vasárnap, abban semmi újdonság nincs, így van ez a PlayIT!-nél is. Nem volt sor, egy kicsit én is lazábban vettem a munkát. A Super Mario Party-nál konkrétan egészen oldott hangulat alakult ki. Játékosok, ha kitanulták az alapokat, leültek a földre, és úgy játszottak parti játékot, mintha otthon lennének. Csak nyugodtan. Az az igazság, hogy örültem neki, mert ez az én dolgomat is megkönnyítette, mert így én is leültem a földre, amikor láttam, hogy az érdeklődők is. Ez egyébként is jó kommunikációs stratégia, mert ha abban a magasságban vagy pózban beszélgetek emberekkel, amilyenben vannak, az egyenrangúságot fejez ki. És nekem, akinek már fájt a lába, annak valósággal megváltás egyenrangúnak lenni. Teljesen jó hangulatban teltek a játékok, beszéltük is, hogy akár tábortüzet is rakhatnának. De ez csak délután volt jellemző, délelőtt még jobban voltak emberek.

Csak Krisse volt vasárnap az ismerősök közül, de vele elég sokat elbeszélgettem, főleg délután, amikor már nem sok dolgom volt. De közben mindig figyeltem a Switcheket, Joy-Con-okat rendeltetésszerűen használják-e, nem visszük magunkkal, szépen visszatesszük a helyére, ha végeztünk. Mindezek mellett a Diablós Switch-ekre is figyeltem. Erre azért volt szükség, mert egy olyan srác volt a 8 Diablós Nintendo Switch-hez beosztva, aki úgymond fókuszáltan végezte a dolgát. Ezalatt azt értem, hogy szeret beszélni, de egy emberrel folytat mélyinterjút a Nintendóval kapcsolatosan. Ami egyrészt nagyon jó, csak a helyzet az, hogy további 7 Switch volt még rábízva, és az azzal jatszóknak is lehetnek kérdéseik. Egyszer kértem meg, hogy a többiekkel is foglalkozzon, mert így részben az ő munkáját is végzem. Ennek konkrét eredménye nem lett, de mivel gyűlölök rászólni emberekre meg parancsolgatni, ezért inkább beszálltam én is. Nemcsak informáltam az embereket, hanem nagyon sokan kiléptek a játékból, és mire a Diablo újra betölt... Ha nem lehet érdemben cselekedni ez ellen, akkor megkértem bagszit, hogy hadd használjak kalapácsot, hogy fejére csaphassak azoknak, akik kilépnek a játékból. Jó, ez kellemetlen vicc, de a sokadik Diablo betöltés fárasztó tud lenni.

Krisse-vel meg sok mindenről beszélgettünk, a nap végére leült játszani a The Legend of Zelda: Breath of the Wild-dal, én meg melléültem, amikor már végképp nem volt senki. Közben is beszélgettünk, elemezgettük a játékot, mesélte a vele kapcsolatos élményeit. Mellette egy Donkey Kong Country: Tropical Freeze volt, én azzal játszottam egy kicsit. Jó társaságom volt a személyében. Este együtt mentünk Kőbánya alsóra, ő a 162-esre szállt fel, én meg a 151-esre. Szent meggyőződésem volt, hogy megvárhatom vele a 162-es buszt, amíg elindult, mert a 151-es 10 perccel később fog indulni. De nem, pont akkor indult el az én buszom, amikor Krisse-é is, ami azért volt rossz, mert 20 órakor már csak 20 percenként jár. De ezt nem várom meg, elmentem a vasútállomáshoz, és vonattal mentem Kőbánya-Kispestre. Ebben szerencsém volt, ugyanis 5 percet késett a monori vonat, így azt pont el tudtam érni. Így végül relatíve hamar hazaértem.

Én nagyon jól éreztem magam. Mivel 30 ember kellett, sok volt az új (többek között az a srác is, akit vasárnap osztottak be mellém), de velük kapcsolatosan is azt hallottam, hogy ők is élvezték, szívesen jönnének máskor is. Csak nyugodtan. És tényleg nagyon jó volt a pesti, örültem, hogy beigazolódott az, amit a siófoki PlayIT!-nél írtam, itt már jól ment minden, és igyekeztem a munkámat a lehető legjobban végezni. A visszajelzések alapján ez sikerült is, úgyhogy találkozunk még.

Szólj hozzá!
2018. augusztus 21. 00:16 - supermario4ever

Balatoni PlayIT 2018 - Siófok

Ismét promóter voltam a Nintendo standnál, immáron másodjára Csak most nem Budapesten, hanem Siófokon, ami több szempontból is jelentős számomra. Egyrészt mert vidéki PlayIT, másrészt mert életemben először vagyok a Balaton környékén. Békéscsabáról nem nagy buli eljárni a Balatonra, másfelől meg nem is volt olyan baráti társaságom, akivel nyaralni is eljártunk volna együtt. Így csak most láttam először egyáltalán Balaton környéki részt. El is voltam ájulva tőle.

Előkészületek

Volt némi aggályom a siófoki PlayIT kapcsán, nem is az, hogy vidékre utazzak le, hanem hogy nagyon korán. Amikor bagszi közölte velünk, hogy hajnali 4-kor indulunk a Déli Pályaudvarról, nem tagadom, igencsak felmerült bennem a kétség, hogy rendben van-e ez így. De belementem, két okból is: Egyrészt nem szeretném bagszit cserbenhagyni, másrészt meg bíztam abban, hogy egy jó kalandként fogok erre emlékezni a jövőben. Ment egyébként két órával később is vonat, de azzal nem értünk volna a helyszínre 8 órára. Úgyhogy álmatlan éjszakával számoltam, ennek fényében elkértem a pénteki napot a munkahelyen, hogy legalább akkor aludjam ki magam. Hát, már csak ebből a szempontból is megérte, ugyanis 11-kor ébredtem fel pénteken. Nem is emlékszem, mikor aludtam ilyen sokáig, de most úgy érzem, hogy nagy szükség volt rá. Szabadnapot meg azért is kértem ki, mert vásárolni is akartam menni hétvégére, meg takarítani is nagyon kéne, mert erős látszatja van annak, hogy itt hetekig nem csinált senki semmilyen tisztító-tevékenységet.

A vásárlásból 19 órakor értem haza, és akkor nekilátni takarítani, persze pihenni is, meg edzeni a Wii Fit U-val, ami az utóbbi időkben teljességgel szokásommá vált. Erre büszke is vagyok, később egy másik postban írok is erről. Éjfél volt, amikor azon kapom magam, hogy a lakás ugyan szép, de a pakolászással sehogy nem állok. O_O És 2.30-kor el kéne indulni. Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, egyáltalán minek, amikor alig maradt idő... De azért megráztam magam, kigondoltam, hogy mit kell még megtennem, hogy mindennel kész legyek. Kaját főzni (nem szeretnék ott vásárolni, ugyanakkor, ha nem eszek főtt ételt, hiányérzetem van), elmosogatni, bepakolni a bőröndbe. A kisbőröndöt viszem magammal, amibe váltásruhákat, ennivalót pakolok magammal.

SZOMBAT

Még jó, hogy nem sokáig merengtem magamban azon, hogy fogok időben elkészülni, mert így is 2.45 volt, mire minden el lett rendezve, össze lett pakolva, indulásra készen álltam. Ha jól emlékszem, 2.56-kor indul a 950-es busz, ami még határeset, mert úgy néztem ki, hogy 3.31-kor indul a 956-os busz a Déli Pályaudvar felé, ha azt nem érem el, akkor nekem annyi, ugyanis 4.11-kor indul a következő, a vonat pedig 4.05-kor indul. Kell még részletezni? Bagszi így is halálnak halálával "fenyegetőzött", aki késik. Az igazat megvallva kacérkodtam a gondolattal, hogy direkt a bagszira hozom a szívbajt, hogy megtudjam, milyen nála, amikor valaki a halálnak halálával lakol, de ezt azért nem érdemli meg. Rengeteget dolgozott azon, hogy minden jól menjen, és nem kevés nehézséggel nézett szembe. A MEEX-esek nem intéztek nekünk, a Nintendósoknak szállást (míg a többi promósnak jó eséllyel igen), így ezt bagszinak kellett külön intézni a ConQuest-esekkel. Valamint péntek este írt a MEEX-esekre, hogy fel vannak-e írva a Nintendósok a szervező-segítő listán, és kiderült, hogy nem. Az utolsó pillanatban lettünk felírva. Úgyhogy főtt a feje bőven, de ami miatt nagyon szeretjük bagszit, hogy ezeket a helyzeteket hihetetlenül jól kezeli, és képes még így is őszintén mosolyogni, és nem megtagadni szóviccbűnöző énjét. Annak ellenére, hogy szerettem volna, hogy minden flottul menjen részemről, csak sikerült neki és magamnak is izgalmat okozni. A Kálvin térnél jutott eszembe a hátizsákomban megnézni, hogy tényleg eltettem-e mindent. Kiderült, hogy a bérlet, a diákigazolvány és az iratok otthon maradtak. O_O Ezzel magamra is frászt hoztam, mert féltem attól, hogy elvesztettem őket, és iratokat pótolni... Nem hiszem, hogy külön ecsetelnem kell, hogy mennyi extra költség ezek pótlása. (Egyébként meglettek, csak átpakoltam a PlayIT-re egy másik táskába, csak a bérlet és az iratok lemaradtak.) És a baj tényleg nem jár egyedül. Ugyanis amíg azon izgultam, hogy vajon hol lehetnek az irataim, a busz szépen túlment az Astorián. Csak egy megállót mentem túl, de a 956-osra csak 8 percet kellett volna várni, és rettenetesen izgultam, hogy elérem-e a buszt. Siettem, ahogy tudtam, mindezek mellett egy faszi is leállított, hogy nem-e veszek a festményeiből. Hát persze! Izgulok azon, hogy megvannak-e az irataim, hogy elérem-e a buszt, ezek után minden vágyam, hogy a mázolmányait cipeljem a vonaton.

Elértem végül a buszt, de bagszival is közben vadul üzengettünk egymásnak, hogy mi legyen. Nem volt mit tenni, vett külön felnőtt jegyet nekem (mert eredetileg diákjegyet vett), és mivel elektronikusan vette, ezért lehetősége sem volt arra, hogy kiegészítse a diákjegyet felnőttre. Nem tudom, hogy van-e ilyenre lehetőség, de felvetettem neki, hogy ha tud ilyet, akkor csinálja meg, ezzel nem veszít semmit. Sajnos nem. Hát, nem akartam, de csak okoztam izgalmakat bagszinak. ^^' A többiek már ott álltak a vágány előtt, én voltam az utolsó, aki megérkezett. Mentünk is a beszállni. Annyira nem voltam most beszédes kedvemben, kezdtem érezni az álmatlanság jeleit, és így egész nap dolgozni... Inkább néztem a tájat, meg egy kicsit játszottam Nintendo 3DS-en Mario Kart: Super Circuitot. Mivel minden megállóban megállt a vonat, ezért hosszúnak tűnt az út Siófokig, de megérkeztünk. A Kiss Szilárd Sportcsarnokban volt a PlayIT, el kell sétálni oda a a vasútállomásról, az pedig fél óra oda gyalog. Persze nekem is van egy stílusom, ha fáradt vagyok. Ilyet mondtam bagszinak:

Ma sem erőlteti meg magát a nyár! Az időkép szerint csak 33°C lesz.

Bagszi meg elképedve felordít: CSAK! Ez egy megszokott dolog nálam, ha valami az átlagostól etérő dolgot szeretek vagy utálok, azt mindig felnagítom. Mint például, hogy szeretem a nagy meleget, és akkor nagyon szoktam örülni, ha 35°C+ van egy nap. Az igazság ezzel szemben viszont az, hogy tényleg jobban bírom az átlagosnál a meleget, és jobban is érzem magam, minél melegebb az idő, de azért egy-másfél hétig van nagy meleg, azt azért már én is megérzem, és akkor már én is várom, hogy lehűljön a levegő. Ez az iróniának egy formája nálam, amikor tudom, hogy olyan dolgot szeretek, amit kevesen, akkor azt mindig felnagyítom. Onnan jött egyébként a dolog, hogy eléggé fáztam, ahogy sétáltunk a sportcsarnok felé. És tényleg, 6.07 körül érkezett meg a vonat, és valamiért hűvösebbnek éreztem meg a reggelt. Erre néztem meg, hogy hány fok lesz nappal, és jött ez a beszólásom.

Nagyjából 6.45 volt, mire odaértünk a Sportcsarnokba. Ez a sportcsarnok valami gyönyörű volt! Jó eséllyel most esett át valami felújításon, mert ilyen szép és új épületet Magyarországon még nem láttam. A mosdók is, mint egy legalább négycsillagos szállodában. El se hittem, hogy Magyarországon vagyok. O_O A PlayIT-re már amúgy minden stand készen állt. A Nintendo stand most két részre volt osztva. Az egyik volt a konzoloké, a játékoké, a másik meg külön a Nintendo LABO-knak, ahol asztalokon lehetett kreálmányokat készíteni a LABO-s kartonokból, aztán kipróbálni őket. Oda ültünk le első körben. Néztük a kartonokat, meg mindenféle témákban beszélgettünk. A csehek nagyjából 8.30-ra érkeztek meg, szerencsére minden készen állt a 9 órási kezdésre, amikor már jöhettek az első Deluxe és Collector's belépővel rendelkező látogatók. Mindezek mellett diákok is jöttek, ugyanis a Nintendóhoz 7 ember kellett, a többieket valamiért diákokkal pótolták ki. Mindegy, ők mind a LABO-nál voltak, mert az a legkevésbé Nintendós, azt volt a legkönnyebb elmagyarázni nekik.

Most négy különböző Switch volt rám bízva, melyekben más-más játék volt kötve:

  • Minecraft
  • Mario Kart 8 Deluxe
  • Super Mario Odyssey
  • ARMS

Éltek is a lehetőséggel, ami a legjobban meglepett, hogy elsőként egy igen idős férfi és nő jött először játszani a Super Mario Odyssey-vel. Mind a ketten rendesek és nyitottak voltak, teljesen pozitívan álltak hozzá a videojátékokhoz. A nő játszott, a férfi csak hátulról szemlélte az eseményeket. Mondta, hogy ez eléggé összetett dolog, meg kell tanulni az irányítást. Milyen igaza van, de hát valahol el kell kezdeni.

Sokáig nem maradtak, de nem sokkal később ismét láttam őket Magyar Telekomos pólóban. Akkor esett le, hogy kik ők. Láttam nemrég valahol egy plakátot, ahol idősek játszanak, és ilyen feliratok voltak rajta, hogy Pali bácsi LVL 86, Manyika néni LVL 67... Hát ha valaki az életkorával lép előre egy szintet, kedves egészségére, de amúgy megtudtam, hogy ezeket az idős embereket egy nyugdíjas klubból szedték őssze, ahol rendszeres program volt a Kinecttel való játék. Nem tudom, hogy tisztába vannak-e azzal, hogy ők egy reklámanyagai egy cégnek. Egyre inkább felmerül bennem a kérdés, hogy jó-e az, hogy ha az eSport hatására Magyarországon is egyre népszerűbb lesz a videojáték, mert nagy a hírverése és rengeteg pénz van benne. Így olyan cégek is nyerészkedni akarnak belőle, akiknek legfeljebb közvetve van közük a videojátékokhoz. És akkor megtalálnak ilyen idős embereket, ezzel akarnak kitűnni, hogy olyan emberekkel hirdetik a videojátékokat, akiknek nemhogy a lehető legkevesebb közük van hozzá, hanem szinte elutasítják ezt a szórakozási lehetőséget. Hogy mennyire reklámanyagok, arra mi sem nagyobb bizonyíték, hogy később hozzám is visszajöttek, és felvették videóra, ahogy játszanak az ARMS-szal. Én kiálltam a mozgóképből, ebbe nem megyek bele. Amúgy nem nagyon jött be az ötlet, ugyanis az öregek nem igazán tudták, hogy mi a teendő, így esetlenül csapkodtak, nyomkodták a gombokat. Látszott is a videót készítők arcán, hogy ezt nagyon nem így tervezték. De nagyon nem is ténykedkedhettek ott sokáig, mert már sor állt, akik játszanának.

Egyébként eléggé rosszul sült el a szombat. Egyrészt miattam, mert egy idő után rettenetesen éreztem, hogy nem aludtam semmit éjjel. Nem igazán akaródzott odamenni emberekhez segíteni, de amikor odamentem, és nem értették, hogy mit kell csinálni (B-t nyomni A-gomb helyett a Mario Kart 8-ban, nem tudni, mi az az analóg kar, és hiába mondtam az ARMS-nál, hogy úgy kell tartani a két Joy-Cont, hogy az analóg karok egymással szemben legyenek), akkor hamarabb robbantam gondolatban. Nyilván nem mutattam ki, de alig volt most türelmem magyarázni. A legrosszabb az volt, amikor annyira éreztem a fáradtságot, hogy konkrétan állva el tudtam volna aludni. Szép is lett volna mindenki előtt lehuppanni a földre ott mindenki szeme láttára... Ráadásul a Nintendo szempontjából sem alakultak úgy a dolgok, ahogy eltervezték. Merthogy hiányzott egy Switch... Azt gondolták, hogy valaki meglovasította a konzolt. Azért lehet sejteni, hogy cseheket ez mennyire értintette. Szinte tapintható volt a hangulatváltozás. Az egyik LABO-s konzol nem volt meg, úgyhogy azzal nem volt annyi lehetőség játszani. A másik meg hogy a PlayIT-esek tőlünk kértek el két diákot, így emberhiány volt, valahonnan nekünk is kérnünk kellett két embert. Úgyhogy szépen voltunk, volt fejetlenség bőven. Mi ettől függetlenül igyekeztünk legjobb tudásunk szerint végezni a munkánkat. Már amennyire ment nekem is.

De a szombati nap munka tekintetében erősen felejtős volt, bagszi ugyan biztatott, ami jól is esett, akkor meg is ráztam magam egy kicsit, de összességében nem vagyok büszke a szombati munkámra. Este, amikor hazamehettünk a szállodába, az első körrel mentem haza. Ahogy hazaértünk, szerettem volna aludni. Kicsit sikerült is, de ahogy megjöttek a többiek, egyből ment a jópofizás, meg a vihorászás. Aludni egyáltalán nem tudtam, és ez egyáltalán nem hiányzott nekem. Legkevésbé sem voltam társasági kedvemben, az ágyam mélyében azt vártam, hogy ugyan hagyják már abba. A pizzázást meg nem hittem volna, hogy komolyan gondolják, de tényleg rendeltek maguknak. Azt is megvárni, amíg kihozzák nekik... Egyáltalán nem bántam, hogy nem kértem, az illatával is jóllaktam. Nagyjából 23.30 körül volt, mire elcsendesedett a ház. És akkor el is tudtam aludni.

VASÁRNAP

6.30-kor Truner nevetésére ébredtem fel. Mondtam is magamban, életem álma valósult meg ezzel... De ahogy hallgatóztam kint, még nyugi van, úgyhogy zenével ébresztettem magam. Kb. 7.10 fele jött be bagszi, hogy most már keljek fel. Összekészülődtem, 7.30 körül indultunk. Nem is feltétlen hotelben voltunk, hanem nyaralóban. De nagyon jó volt. Annak ellenére, hogy last minute foglalás volt, nagyon szép volt. A szobák szépek voltak, minden új volt, amerikai konyhás nappali, a fürdőszobában is sarokkád volt, nagyon szép volt. Úgyhogy alapvetően jól éreztem volna magam, ha csend lett volna már az elejétől. De úgy néz ki, a 7 órás alvás is elég volt az álmatlan éjszaka után, ugyanis vasárnap már sokkal jobban éreztem magam. Nem is gondoltam volna arra, hogy ma is 8-ra kell odaérni, teljes nyugalom volt készülődéskor. Be is mentünk a boltba vásárolni. Mivel Siófokon kívül volt a szállásunk (Szabadifürdő), ezért vonattal mentünk be Siófokra. Csak egy megálló, 4 perc út, de ha a nyaralóból megyünk a sportcsarnokba, az 1 óra 20 perc gyalogút lett volna. Így Siófokról bő 30 perc volt a gyalogút.

Azért utólag kiderült, hogy nem egészen volt nyugis a készülődés, mert bagszi megfeddett, hogy 7 óra után még ágyban voltam. Nem tudtam, hogy mi volt, mondta is nekem, hogy igyekezett elintézni a csehekkel, hogy kocsival vigyenek be a sportcsarnokba, de elutasították azzal, hogy ők is gyalog mennek a szálláshelyükről. Aztán mondta bagszi, hogy tegnap este beszélték, hogy megyünk vissza, nem hallottam? Ráztam a fejem, semmi ilyesmit nem hallottam. Szelektív volt a hallásom. Csak azt figyeltem, hogy legyen már végre csend, de hogy a jópofizás mellett hasznos dolgokat is megbeszélnek, az már nem jutott el hozzám. Kicsit kiábrándult volt bagszi, megint sikerült lefárasztanom őt. ^^' Tudni kell mindenkinek, aki velem barátkozik, hogy annak az élete csupa izgalom, kaland, móka és kacagás. Bagszi ezek közül kevesebb izgalmat és kalandot szeretne. ^^' 12 éve ismerjük egymást, jónéhány dolgon átmentünk együtt, olyan is volt, hogy nekem fájt a fejem miatta. De ettől vagyunk barátok, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, de megmondjuk őszintén a véleményünket egymásnak dolgokról.

Nem volt ismerős az út, amin mentünk, többen azt mondták, hogy más útról közelítjük meg a sportcsarnokot. Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy eltévedtünk... Mert hosszabb volt az út, mint tegnap, kerülőúton mentünk a sportcsarnok felé. De most nem zavart, mert sokkal jobb volt a kedvem, beszédesebb is voltam. Csak ha elvileg 8-ra kellett volna odaérni, akkor komoly késéssel értünk oda, mert majdnem 9-re lettünk kész. Ráadásul én voltam az utolsó, a végére elhagytam a többieket, és ugyanazon a bejáraton máshova jutottam el, mint ők. O_O Kerestem, hogyan tudok az öltöző felé eljutni, de semmi. Aztán a nézőtéren kötöttem ki, ott a biztonsági őr engedett ki (le volt zárva), és mutatta az utat. Gyorsan átöltöztem, és mentem is a helyemre (ugyanoda, ahol tegnap voltam), így is én voltam az utolsó, aki munkába állt... De annál nagyobb jókedvvel és lelkesedéssel, sokkal beszédesebb voltam, szívesen segítettem bárkinek, és sokkal türelmesebb voltam. Ennyit számít a pár óra alvás is. Még arra is volt lelki erőm, hogy pszichológusa legyek egy srácnak. Akart játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel, segítettem neki az irányításban, mindeközben látszott rajta, hogy szétverték az önbizalmát. El is kezdett mondani egy-két dolgot. Mondta, hogy dolgozik, diákmunkán van, de nagyon szeretne egy PlayStation 4-et magának. Meg is venné a saját pénzéből, de az apja megfenyegette, hogy ha hazahoz egy PS4-et, összetöri. Az ilyen nagyon szokott bosszantani. Mondtam neki, hogy ilyet azért csak nem tenne, de ha mégis, akkor nagyon szomorú, ha egy szülő ebben lenne következetes. És tényleg borzasztó ez. Nem tisztelik a gyerek rajongását, ha nem teljesíti be az apa álmát, akkor nem a fia többé, szétverik a gyerek önbizalmát, és abban következetesek, amiben a legkevésbé kéne annak lennie. Sokkal többet nem árult el magáról, meg egyedül jött, fogalmam sincs, milyenek a szülei, csak így névtelenül mondtam ezt ki (nem is tudtam meg a srác nevét, ez nem is fontos ebben az esetben). Többször visszajött egyébként Mariózni, látszott rajta, hogy akart velem beszélgetni, amit alapvetően szívesen teszek meg, csak másokra is figyelnem kell.

Nehéz volt négy konzolra figyelni egyszerre. Főleg akkor ijedtem meg, amikor a Minecraftról kérdeztek, én ugyanis a videojátékos társadalom azon 2%-ába tartozok, akik egyáltalán nem játszottak Minecrafttal. Sőt, tetézem: Az egész hangulatvilága nem jön be: A zenéjétől eret vágok magamon, annyira depressziós, a képi világ, az erőltetett pixeláradat szintén taszít. Full HD-ban látni azt a játékot, ahol a legkevésbé sem számít a felbontás... Nem akármi. Féltem, bizonytalan is voltam, de ahol tudtam, azért igyekeztem segíteni. Ha végképp nem ment, szóltam Sparrow-nak, ő sokkal jártasabb a Minecraft-ban. Egyébként totál meglepődtem azon, hogy az egyik kisgyerek azzal jött, hogy nem tud angolul, és hogy nagy baj-e, hogy átállítja magyarra a nyelvet. Ne vicceljen már, ennél jobbat nem is tehetett volna a játékkal.

13 órától volt Mario Kart 8 verseny. Erre összesen 9-en neveztek, és mindenki nagy lelkesedéssel játszott. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha poénból én is neveznék. Odaírom a nevemet és mellé egy awesome szmájlit rajzolnék. Bagszi szerintem akkor már fejbevágott volna valamivel. A versenyen csak egy részén voltam jelen, akkor mentem ebédelni. Mondta, hogy mehetek nyugodtan, tud figyelni a konzolokra. Azért itt látszott, hogy vasárnap sem voltam teljesen éber. Hoztak a csehek egy óriási Mario és Luigi figurát, abba öltöztek be egy rövid időre. Luigi feje épp mellettem volt, és olyan nagy volt az orra, hogy arra feküdtem rá. Elmondhatom magamról, hogy Luigi orra a párnám volt. De azért igyekeztem vissza, és a munkában megszokott 30 perces ebédszünetett tartottam, utána mentem is vissza dolgozni.

Hihetetlen lelkesítő volt, hogy néhány idős ember (most teljesen civilben), milyen nagy lelkesedéssel nézték a Nintendo játékokat. Egy idős férfi mérnökként végzett az egyetemen, így ő némileg másképp látja a videojátékokat, de mondta is, hogy csodának tartja, hogy itt van Mario, aki több, mint 30 éve ugyanazzal a lendülettel szórakoztatja a videojátékos közönséget. Nézte a Super Mario Odyssey-t, és nem győzte csodálni, hogy egy több mint 30 éves karakterrel ennyi új ötletet találnak ki úgy, hogy az alapkoncepció ugyanaz. Nekem mondja? Én, aki Dévényi Tibi bácsi óta szereti a Nintendót? Én aztán csak igazán tudom, hogy milyen fejlődésen ment keresztül Mario, szinte a kezdetektől fogva követem őt. A másik egy idősebb asszony volt, aki a gyerekeit (unokáit?) kísérte el a PlayIT-re, és ő is beszállt a Mario Kart-ba, micsoda beszéd az. Ő is nagy lelkesedéssel játszott. Mondta is, hogy csodának tartja a Nintendót. Amíg a PlayStation és az XBOX egymást marja, addig a Nintendo járja a maga útját, és ilyen csodákat ad ki a kezéből? Látjátok? Idős emberek hogyan tudnak vélekedni? Minden csak szemlélet kérdése, és nem megbélyegezni csak azért, mert valami új, valami teljesen szoktatlan. Az csak rossz lehet, hanem nyitottnak lenni felé, meglátni benne a jót, az esetleges rosszakkal a helyére tenni, és máris új oldalát mutatja meg a világ. Így az idős emberek is tudnak lélekben fiatalok lenni, mert ahogy beszéltek a Nintendóról, nyugodtan elvegyülhettek volna közénk.

Konzolárusok közül egyedül az 576 KByte-ot láttam. Látni az 576 KByte logo alatt, hogy "POWERED BY BEST BYTE", azért erős utalás arra, hogy az utóbbi években nagyon rosszul megy az 576-nak, hogy kénytelen más számítástechnikai céggel közösülni. És ezen nincs mit csodálkozni. Az 576 KByte sikere legfőképp a magazinokban rejlett, annak egyedi írásaival, dizájnjával sajátságos atmoszférát teremtett, ami eszméletlenül népszerű volt. Csakhogy a magazin 2010-ben megszűnt, és szépen fokozatosan csökkent az üzletek jelentősége. Nem utolsósorban bejött a plázákba a videojatekbolt.hu és a Konzolvilág is, és mivel látja a plázába járó videojátékos nép, hogy olcsóbban is lehet venni játékokat, hát oda járnak át. Nagyobb is ott a tömeg, az 576-okban alig vannak. Néha bemegyek a WestEnd-ben az 576 KByte Shopba (mely szintén POWERED BY BEST BYTE), kevés játékot látok ott, néhány kiegészítőt, ajándéktárgyat, de az a relatíve nagy bolt olyan üresnek tűnik. Ráadásul bezárt néhány helyen (például Kőbánya-Kispest, Árkád, sőt jónéhány vidéki üzlet is bezárt) az üzlet, úgyhogy én 2020-ig jósolok jövőt az 576-nak, utána meg fog szűnni létezni.

Azért itt-ott éreztem, hogy nehezebben bírta a lábam. Igyekeztem segíteni magamon, ahol tudtam. Ha nem láttam a cseheket magam körül, akkor meg mertem azt tenni, hogy leültem a földre, és pihentem egy kicsit. De amint kértek segítséget, pattantam is fel, és mint akit kilőttek, úgy rohantam segíteni. Ma mindenkinek mindenkiben rendelkezésére álltam (videojátékos téren persze). Többen is hívtak játszani, de azt nem tehettem meg, mert a többi konzolra is figyelnem kellett. Mindenben sokkal jobb volt a mai nap, mondjuk kevesebben is voltak, így a négy konzolra sem kellett annyira figyelni, ez is segített rajtam. Elvileg 20 óráig tartott a rendezvény, de már 17 óra után olyan kevesen voltak, hogy már mindenki látványosan lazított. Ültem a LABO-knál, bagszi horgászott, én is kipróbáltam néhány játékot. A LABO játékok nagyját rettenetesen untam. Hogy mi értelme van a zongorázásnak, ugyan nem tudom, de elnyomkodtam. Aztán a horgászóssal se tudnék sokáig eljátszani. A házas játékok (a házba kellett a Switchet betenni, nem megházasodni kellett...) még elmentek, de amit kifejezetten élveztem, azok a motoros játékok. Egy motorverseny volt. Órákat el tudtam volna játszani vele, nagyon élvezem a versenyjátékokat és ez a motoros játék sem okozott csalódást. Felváltva ültünk le az asztalokhoz.

Így nagyjából el is telt az idő, a csehek is odajöttek hozzánk beszélgetni. Meg volt egy srác, egy másik PlayIT-es standról, aki állandóan bagszit üldözte. Diákmunkásként dolgozik a MÁV-nál, de olyan pontosan tudta, hogy mely vonat mikor indul, hogy basszus, el is kezdte sorolni, meg a megállók neveit is. De mint egy autista, olyan memóriája volt a MÁV-val kapcsolatosan. Állítom, hogy ha hagyom beszélni, Magyarország össze létező vonatát felsorolja, és hogy melyik merre megy, és hol áll meg. De kishíján az agyamra ment, úgyhogy inkább nem erőltettem a vele való társaságot. Legkevésbé sem mondható átlagosnak a személyiségem, de azért engem is ki lehet akasztani. A csehek már el is kezdtek pakolni, amikor mi is mehettünk.

20 óra volt, amikor öltöztünk, kaptunk néhány extrát is ajándékba:

img_20180820_180537.jpgValamint választhattunk egy-egy Toy-Cont is. Én naná, hogy a motort választottam, nem is kérdés.

img_20180820_180952.jpgAnnak örömére, hogy mennyire élveztem a játékot vele. Nem, sajnos a Switch nem járt mellé, de ennek is nagyon örülök. A csehek közül pont az a lány volt velünk az öltözőben, aki beszélt magyarul. Én voltam az utolsó, aki kiment az öltözőből, megkérdeztem, hogy meglett-e a Switch? Mondta, hogy igen, megvan minden, nem tűnt el semmi. Örültem neki. Nemcsak az anyagi felelősség miatt aggasztott a dolog, hanem sokkal inkább az erkölcsi felelősség, hogy akkor mi magyarok egy tolvaj nép leszünk a csehek szemében, és legközelebb kétszer is meggondolják, hogy jönnek-e Magyarországra, és hozzák-e a Switcheiket. Szerencsére ilyen nem történt, minden rendben van.

Azért, hogy milyen tudok lenni, amikor kipihent vagyok, erre is volt példa. Már vártak kint a többiek, kérdezték is, hogy hol voltam? Hát mondtam nekik, beszélgettem egy kicsit a Rékával. Majd pont emiatt késsük le a vonatot. Mondja bagszi. Mi, és ez olyan nagy baj? Kérdezek vissza. ÁÁÁ, NEM! Válaszolja kórusban mindenki. Szándékosan teszek fel ilyen kérdést, imádom az ilyenekre kapott reakciót. Egyébként komolyra fordítva a szót, nem az utolsó vonatról volt szó, csak szeretett volna még mindenki az éjszakai járatok előtt hazaérni. Teljesen igazuk volt. A másik meg, hogy egy óra volt még a vonat indulásáig, a vasútállomásig meg kb. fél óra az út gyalog, ahogy írtam feljebb. A visszaúton is beszélgettünk, a vasútállomáson kiderült, hogy 20 percet késik a vonat. Na, szépen vagyunk. Amikor bagszi kiitta a Monsterét, és összenyomta a dobozt, mondtam neki, úgyis sétálhatnékom van, adja ide, kidobom a kukába. El volt képedve, hogy itt a többieknek alig van lábuk, ez meg itt sétálni akar. Az a helyzet, hogy annyira jól bántam ezzel a leülök-segítek dologgal, hogy most sokkal kevésbé fájt a lábam, mint 9 hónapja, a budapesti PlayIT-en. Amikor jött a vonat, akkor is provokáltam bagszit, hogy nem értem, mi a baja, ugrándozzunk egyet. Azt így enyhe szökdelésekkel illusztráltam is a gyakorlatot. Mondta bagszi, hogy majd ledob a sínek közé, és majd ott ugrándozhatok, ha megjön a vonat. Mivel ez expressz vonat volt, ezért rövidebb volt az út. Én is alapvetően beszédesebb voltam, Sparrow-val játszottunk egyet Mario Kart 7-tel. Most Kelenföldön szálltam le, onnan könnyebb eljutni a Határ útra, főleg, hogy az Állami Ünnep alkalmával jártak a metrók. És hazaértem.

Konklúzió

Hihetetlenül rapszodikus volt ez a PlayIT. Vasárnap élmény volt, de a szombati napra nagyon nem vagyok büszke. Úgy döntöttem, hogy ottalvós, vidéki PlayIT-eket nem vállalok be. Azt kellene csinálni különben, hogy ha lehetőség van, még pénteken elutazni, hogy ne hajnalok hajnalán vonatozzunk, hanem a szálláshelyen aludjunk, és akkor mindenki sokkal kipihentebb lenne szombatra is. Tudom, hogy akkor a szállásköltség sokkal drágább lenne, de akkor a szombati munkánk sokkal jobb lenne (legalábbis az enyém biztosan). De a szállásköltség miatt ez nem fog megvalósulni, ezért inkább azt mondom, hogy olyan vidéki városba vállalnám be a PlayIT-et, ahol tudnék előző este valakinél aludni. Jelenleg két ilyen város jut eszembe: Szeged és Nyíregyháza. Meg esetleg Debrecen, de persze senki nem köteles befogadni, ha nem tud, vagy nem akar, de hogy segítség lenne, az tény.

A PlayIT-en meg továbbra is rengeteg a kiskorú. Így nem csoda, hogy YouTube videósokkal akarják odacsábítani őket, de hát ahogy novemberben is írtam, nem látják át az egésznek az anyagi vonzatát, és mivel szinte mindenki szülővel jön, ezért érdeklődő, plusz kísérő, legalább +1 jegyeladást jelent. Aztán, ha az egész család jön, akkor aztán csörög a kassza rendesen a PlayIT-eseknél. Most is, hány szülőt láttam, akik csak kísérték a gyereküket... Kérdeztem, hogy kipróbálja a játékot? Nem, csak a fiamat / lányomat kísértem el. Bár azt hallottam, hogy sokkal több embert vártak a PlayIT-re, sokkal kevesebben voltak, mint amennyire számítottak.

Összességében bejött a kaland-része is a vidéki PlayIT-nek, nem utolsósorban voltam a Balatonnál is, ami mint életem első élménye, mindenképp nagy öröm számomra. De egyáltalán nem vagyok büszke a szombati munkámra, ezért azt mondom, hogy csak Budapesten vállalok be PlayIT-es munkát, ha ezek után sem bagszinak, sem a cseheknek nincs ellenére. Mert most is azt mondom, hogy a nehézségei ellenére örömmel megyek. És talán novemberen lesz legközelebb Budapesten, ott ismét tudásom legjavát fogom beleadni.

Szólj hozzá!
2017. november 21. 23:40 - supermario4ever

2017. őszi PlayIT

Ezen a hétvégén volt az idei őszi PlayIT, ami nekem azért is volt különleges, mert egyrészt ez volt az első PlayIT-em, másrészt meg promóter is voltam a Nintendo standon. Nagyon jó volt, a vasárnap esti lábfájás szinte bajtársi kapcsolatot hozott létre közöttünk. Sokan voltunk promóterek, mert most a Nintendo egy mindennél nagyobb standdal készült, konkrétan 60+ Nintendo konzol volt kiállítva, ehhez pedig kellettek az emberek. De lássuk is sorjában az eseményeket.

PÉNTEK

Lettek volna ma óráim az egyetemen reggel 8-tól, de nem igazán akartam bemenni. Reggel sikerült is felébredni, de vissza akartam aludni, aztán a felettes énem csak leszidott, hogy mi az istenért vagyok itt Pesten, ha nem teljesítem a kötelezettségem? Jól van, kelek már! Végül bementem az órákra, és igazából megérte. Szeretem az egyetemet, és bár van néhány dolog, amit nem értek, hogy miért kell tanulni, de ha kell, azokat megtanulom, aztán vizsgák után viszont nem látás.

Órák után bementem a Shopmark-ban (nekem az Europark marad, míg élek...) levő InterSpar-ba bevásárolni, mert sejtettem, hogy nem lesz idő erre a hétvégén. Gondban is voltam, hogy mit vegyek, ami laktat is, de nem költök egy vagyont. Elég nehéz volt dönteni, felhívtam bagszit, hogy hányra kell menni szombaton? Attól féltem, hogy 8-ra, és tényleg... Úgyhogy ott kell megoldani, végül sikerült. És mivel itt vagyok, jelentem, nem haltam éhen. :D

Betanítás volt ma. Volt egy szavazás Facebookon, hogy mikor legyen a betanítás. Pénteken 17, 18-kor, vagy szombaton 6, 7-kor. Annak ellenére, hogy a péntek 17 óra nyert, 18-kor volt. Ezen volt is egy kisebb vita, hogy akkor minek volt a szavazás, ha nem akkor lesz, amikorra a legtöbben szavazták meg. Az volt a válasz, hogy aki a 18 órát jelölte be, annak valószínűleg nem jó a 17 óra, viszont aki a korábbi időpontot jelölte be, annak jó lesz később is. Végülis részemről igaz, jó a 18 óra is, csak személy szerint azért jelöltem meg a korábbi időpontot, hogy itthon több idő legyen pihenni. Legközelebb ne legyen szavazás két ennyire közeli időpontokkal. Amúgy volt egy szavazat a szombat 6 órára is, a Truner volt az... Nem bír magával. ^^' A betanításon elmondtak minden tudnivalót a hétvégéről, meg ki lehetett próbálni játékokat. A Super Mario Odyssey-hez mentem, mert ez volt az egyik játék, amit bejelöltem, hogy szívesen promotálnék, de még nem ismerem annyira, és hogy képet kapjak a játék mikéntjéről. A Mario Kart 8 Deluxe-et ismerem már. Amit hiányoltam a SNES Classic Mini. Szerintem azt is ki lehetett volna állítani, főleg, ha a Nintendo komolyan tervez vele, és sokáig tervezi a boltok polcain tartani. Nálunk biztos sokáig lesz majd, mert a WestEnd-ben levő Media Markt-ban hegyekben állnak a SNES Classic Mini gépek. Vajon miért... T_T

Kb. 20 óráig tartott a betanítás, meg a próba, aztán lehetett hazamenni. Eredetileg a 3-as villamoshoz akartam menni az Ónodi utcáig, aztán láttam, hogy ug vár a 10-es buszra a Hungexpónál (merthogy itt volt a PlayIT, ez lemaradt), úgy voltam, hogy megvárom vele. Kiderült, hogy elnézte a menetrendet, mert a hétvégi 20.04-es buszra várt, amire tényleg csak pár percet kellett volna várnia, de hétköznap 20.44-kor megy a busz. Azt már nem várta meg. Elmentem vele az Örs Vezér Térig az egész utat végigbeszélgettük. Ott a 85-ös busszal mentem haza. Éjjel viszont elég nehezen aludtam el, és ez sajnos elő szokott fordulni, amikor korán kell kelni, akkor nehezen alszok el. Egyszerűen azért, mert annyira bennem van a korai ébredés, hogy nem látom értelmét, hogy korán elaludjak, hiszen úgyse tudom kialudni magam.

SZOMBAT

Ennek ellenére aludtam 4 órát, és meglepően kipihenten ébredtem. Össze is készülődtem, 7 óra után elindultam. Azért látom, hogy a hétvégére meg kell tervezni a közlekedést, mert azáltal, hogy ritkábban járnak a buszok, villamosok és családtagjai, hosszabb a menetidő, és meg kell találni az indulási sűrűség függvényében a megfelelő útvonalat. Szombaton reggel a 151-es busszal mentem Kőbánya alsóig, majd onnan a 3-as villamossal at Ónodi utcáig. Csak két megálló volt, de inkább leültem, mert tudtam, hogy estére becsülni fogom ezeket a perceket. Elsétáltam a Hungexpóig, staff karszalaggal be is engedtek azonnal. Ahogy bementem a G csarnokba, meglepetten láttam, hogy mindenki még kint áll. Nem jöttek meg a csehek... Én 8-ra értem be, elég sokan ott voltunk már, de várnunk kellett, mert szalaggal elzárták a Nintendo standot. Viccelődtünk is azzal, hogy rendezzünk ünnepélyt, vágjuk el a szalagot, nyissuk meg a Nintendo standot, mondjunk ünnepi beszédet... De tényleg, kicsit csalódás volt számomra, hogy 8-ra berendeltek minket a csehek (A ConQuest, mint hivatalos Nintendo forgalmazó, prágai cég), és ők csak 8.30-ra jöttek. Az volt a szerencse, hogy sokat nem kellett készülődni, így 9 órakor, amikor a VIP-es jeggyel rendelkezők már bejöhettek, minden készen állt. Nem is kellett sokáig várni az első emberekre, szinte repültek a Nintendo stand felé. Elől volt négy kiállított Nintendo Switch konzol Mario Kart 8 Deluxe-szel handheld módban, ott őrködtem én. Tehát már az első perctől jöttek emberek, nem is kellett invitálni, jöttek maguktól. Érdeklődők voltak, a döntő többségében azt láttam, hogy kíváncsiak a Nintendóra, érdekelte őket, hogy működik a Switch, hogy van az, hogy hibrid konzol, mit tartalmaz a csomag, amit megvesznek, és a Mario Kart 8 Deluxe is sokaknak tetszett. Volt az asztalon Switch prospektus is, ahol minden alapinformáció megvolt a konzolról, azt is érdeklődéssel forgatták, vitték magukkal. Sokakat meglepett, hogy ennyire kicsi konzol a Switch, és néhányukat meglepett, hogy mennyire drága. Nekik is el kellett mondani, hogy maga a technológia drága. Mivel nincs nagyon kiírva, hogy mennyi a gép memóriája, ezért nem akartam abba is belemenni, mert ha azt is magyarázni kell, akkor akár külön előadást is tarthattam volna a konzolról. De jókedvem volt. Volt olyan, hogy énekelgettem magamban, volt amikor Yonekura Chihiro: Seize the Days dala járt a fejemben, máskor Suara: Niji Iro no Mirai dala. Tiszta vidám és jókedvű dalok, kell ennél több?

A promóterkedés nemcsak azért nehéz, mert végig állni kell, hanem agyban is végig ébernek kell lenni. Próbáljátok ki, hogy végig ugyanazzal az éberséggel, energiával beszéltek kisebb szünetekkel 10 órán keresztül. Rettenetesen nehéz. Volt is holtpont, amikor azt éreztem, hogy elzsibbad az agyam, és már csak mint egy gép, mondtam a szöveget, nagyon remélem, hogy ez kívülről nem látszott, de az a fél óra, amíg nem szedtem össze magam, nehéz volt. De ennek ellenére élveztem, mert tényleg azt láttam szinte mindenkin, hogy érdekli a konzol. Előfordult 1-2 olyan is, aki gúnyolódott a Nintendón, de hát istenem... Csinálja csak. A nagy számok törvénye alapján elkerülhetetlen, hogy ilyen emberekkel is találkozzunk, de jöjjenek csak ők is! Lássák meg a Mario Kartot, a Switchet, és képedjenek el, hogy mit tud ez a kicsi konzol. Egyébként meg nem gondolom azt, hogy azért volt kedvelt a konzol, mert csak olyanok jöttek, akiket egyébként is érdekel a Nintendo, amúgy a többiek elkerülték a standot, mert rengetegen voltak nálunk. Az egyik férfi azt mondta, hogy a Nintendo standja a legjobb, a legjobban összeszerelt. Volt olyan, aki azért méltatta a standot, mert nincsenek villódzó fények, nem ezzel csábítják magukat a játékosokat, hanem a játékokról voltak kint képek, molinók, tehát önmagát reklámozta a Nintendo.

Nagyon jó volt ezeket hallani, és látni azt, hogy a Nintendo tényleg kitett magáért. Ilyen nagy még soha nem volt a cég standja, rengeteg Switch volt kint, nemcsak a cseh cégen, de a Nintendón is látszik, hogy nagyon akarja, hogy sikeres legyen a Switch, és ezért mindent megtesz. El is gondolkodtam azon, hogy mennyire múlik a cseh cégen a promóció? Ha csak rajtuk múlt volna a dolog, vajon promotálták-e volna a Wii U-t ugyanezzel a lendülettel, mint ahogy most a Switch-et, és a Nintendo 3DS-t (merthogy az is volt kint). Valószínű, hogy a nagy európai forgalmazón is múlik a dolog, a kérdés inkább az önkéntesség a ConQuest-től. Mert az biztos, hogy sokaknak tetszett a Nintendo stand. Mondogattam is néhány promótertársamnak, hogy a terv szerinti eladásokat ötszörösen túlteljesítjük ezzel a hétvégi promócióval.

Néha le lehetett ülni néhány percre enni, de kipihenni a lábfájdalmakat, ez sem volt elég. 15 óra körül terveztem egy hosszabb szünetet, akkor az öltözőbe mentem. Ami járt nekünk kaja, az ott várt minket. De mivel csak egy kulcs volt, ezért amíg valaki az öltözőben volt, a többieknek meg kellett várni, amíg ő végez. Nem feltétlen kellett volna így lennie, hiszen ha tudják, hogy nyitva van az ajtó, jöhetett volna, aki akart, persze úgy, hogy ne akadályozzuk a munkát. Volt ebből egy furcsa szituáció, ugyanis az általam hosszabbra tervezett szünetben azért éreztem magamban, hogy talán olyan sokáig mégsem kellene maradnom (kb. 20 percet terveztem). Pont akkor telefonált rám bagszi, amikor épp kiléptem volna az ajtón, hogy hol vagyok, más is menne. Már rohantam is vissza. Cseri az, aki várt, viszont rémülten konstatáltam, hogy amikor benyúltam a zsebembe, nem volt nálam a kulcs. Semmi baj, biztos a zárban hagytam. Kiderült, hogy tényleg ott volt, csak nem kívül, hanem belül volt a zárban, tehát ki sem vettem onnan, így az öltöző ajtaja nyitva maradt. Hejj, ha nem akkor szólal meg a telefon, amikor épp az ajtónál voltam... Legközelebb én is jobban figyelek. De igazából pont azért, mert nem nagyon lehetett eljönni, ezért pihenni sem igazán volt lehetőség.

Kibírtam végig, de nem tagadom le, hogy az utolsó 2 órában már nagyon nézegettem az órát. Olyan volt a lábam, mint abban a L'art Pour L'art Társulat jelenetben, amikor Laár András lövi a saját lábát, és mondogatja, hogy jaj, de fáj a lábam! Úgy fáj a lábam! *újabb lövés* Júj, de fáj a lábam! És nekünk még fegyver sem kellett hozzá. A mi lábfájásunk sokkal lassabban alakult ki, de annál hatásosabb volt. Nagyjából 18.30 körül lehetett igazán látni, hogy fogynak az emberek, és 19 óra után (ahogy véget ért a játékuk) már ki kellett kapcsolni a konzolokat és a TV-ket. Földre ugyan senki nem terült, de hogy megkönnyebbülés volt még a földre is leülni, az biztos. Csak onnan még haza is kellett menni.

Az utcán is, de inkább otthon jártam úgy, mint aki csak bottal képes járni. Visszafele is a 151-es busszal mentem haza. Azon már nem voltam, hogy kaját is csináljak magamnak, majd holnap reggel, inkább aludjam ki magam.

VASÁRNAP

És most sikerült is. Majdnem 8 órát aludtam, és jelentem, a lábam is kipihente magát. El is tudtam készülni mindennel, viszont az igazat megvallva, most nem nagyon törtem magam azon, hogy odaérjek 8-ra. Akármennyire is lelkesen indultam neki a napnak, és imádom a Nintendót, azért megvan bennem az az érzés, hogy ha azok nem érnek oda 8-ra, akik berendelnek minket akkorra, akkor miért menjek be? Főleg, hogy nem is tudunk addig semmit csinálni, mert ma nem a stand volt elzárva, hanem középen az elkerített rész, ami szintén öltözőként és pihenőként funkcionál. Többek között, meg ott vannak a Nintendós cuccok elraktározva.

Ennek ellenére azért ahogy elkészültem, elindultam, és igazából ezen a napon, a 3-as villamosnál láttam azt, hogy mennyire fontos megszervezni a hétvégi utazást, mert a vasárnap reggel a villamos csak 20 percenként járt. De sikerült úgy összehangolni, hogy bár késtem, de az csak pár perces volt. Meg jöttek utánam is emberek. Amíg nem jöttek meg a csehek, addig ott ültünk előtte. Minden egyes percét megbecsültük az ülő életmódnak. Kb. 8.30-ra érkeztek meg a csehek, tapsoltam nekik, még egy "el se hiszem" szöveget is kiejtettem a számon. Egyébként nagyon rendesek, segítőkészek, lehetett velük beszélgetni, csak ez az egy. De semmiség, vágjunk bele a mai napnak.

Most is el tudtunk készülni rendesen 9-re, nem is kellett sokat várni, jött az első ember nem sokkal 9 óra után. Ma is ugyanúgy csináltam a dolgomat, minden jól ment. Bár ma is volt egy kis "áramszünet" a fejemben, igyekeztem áthidalni azt a részt, és menni tovább.

Sokan nem tehetnek róla, de igazából unalmas volt annyiszor elmagyarázni, hogy az A-gombbal lépünk be a játékba. Mindenki eszeveszett módon nyomkodja a B-gombot, mert az XBOX-on úgy van a gombok kialakítása, hogy alul van az A-gomb, és ebbe zavarodnak bele sokan. A vicces az, hogy a Nintendo ezen gombkiosztását, még a Super Nintendónál találták ki, de ott tényleg a B-gomb volt az "elfogadó"-gomb, amivel beléptünk a játékba. Csak aztán a Nintendo 64-nél és a GameCube-nál megvariálták a gombokat, az A-gomb lett az "aktiváló"-gomb. Aztán ez megmaradt, az más kérdés volt, hogy az A-gomb visszakerült jobb oldalra, ahogy eredetileg. Amúgy én is belezavarodok, mert Wii U-n is már ez a gombkiosztás volt, és amikor Super Nintendo vagy Nintendo 64 játékkal játszok, módszeresen összekeverem én is. Úgyhogy a Nintendo nemcsak az XBOX-osokat, hanem a saját táborát is sikeresen összezavarja. Úgyhogy semmi gond, csak sokszor ugyanazt elmondani volt unalmas. Egyszer, amikor mélyponton voltam mentálisan, odajött egy srác, akin mondjuk olyan nagy lelkesedést nem láttam, ő is a B-gombbal akart mindig belépni a játékba. Na mondom, lássuk, hogy feltalálja-e magát (mert van, aki rájön magától). De csak nyomkodta a B-gombot, végül otthagyta az egészet. Egy idő után már teljesítménynek tituláltam azt, aki magától az A-gombbal lép be a játékba.

Nem akaszkodtam rá mindenkire. Akinél láttam, hogy magabiztosan kezeli a Switch-et és a játékot, annak nem szóltam semmit, legfeljebb üdvözöltem, de hagytam játszani. De akinél bizonytalanságot láttam, attól megkérdeztem, hogy mennyire ismeri a játékot. Annak elmagyaráztam az alapokat. És nekik is ment a játék. A legfurcsább az a fiú volt, szegény, akinek a jobb kezén hiányzott a hüvelykujja. Furcsán tudta irányítani a játékot, nem is tudott egyszerre gyorsulni, meg a kanyarokban farolni. Amúgy jó érzés volt ma is látni az érdeklődést az embereken, mondtam is a többieknek, hogy olyan népszerűek vagyunk, mint a PlayStation stand. Bagszi egyből rámondta, hogy sokkal népszerűbbek. Kell az új lendület, kell az, hogy ne a casual vonalat fogjuk meg, hanem a valódi játékai miatt szeressék az emberek a Nintendót.

Ma is sokat beszéltünk a lábunk állapotáról, főleg a nap végén. Volt is olyan érzésem, hogy ez a munka egyfajta "bajtársi" kapcsolatot hozott létre. Meg minden promóter értett a Nintendóhoz. Azt gondolom, hogy azért is voltunk népszerűek, mert minden kérdésre tudtunk válaszolni, és fel tudtuk kelteni az emberek érdeklődését a Nintendo irányába. Úgy tűnik, ez sokat számít. Lehet választani, hogy dekoratív hölgyek promotálják a játékokat, akik semmit nem értenek hozzá, vagy olyanok, akik külsőre "csak" emberek, de amúgy értik a dolgukat. Szerintem ebben az esetben az utóbbi a fontosabb, inkább a játék maradjon meg az emberekben (elsősorban pasikról beszélek most), és nem az, hogy milyen szexi csajok mutatták be azokat, aztán majd diszkrét helyen mit csinálnak magukban a fiúk.

Ez a nap is hasonlóképp telt, mint az előző, vasárnap hamarabb kezdtek el fogyatkozni az emberek. Vasárnap is 19 óráig tartott a rendezvény, de már 17.30 körül látványosan fogyasztkoztak az emberek. Így már 18 óra után engedélyeztük magunknak, hogy leüljünk. Kincset ért. Mondjuk onnan felállni volt kínszenvedés utána. Az utolsó órában már kevesen jöttek hozzánk, viszont akik jöttek, azoknál láttam, hogy tudják az irányítást, játszanak hát. 19 óra után konzolokat lekapcsoltuk, készítettünk egy közös képet, kaptunk egy kisebb ajándékot, majd haza lehetett menni. Semmiképp nem Amiibókra kell gondolni, meg ilyenek, hanem például Nintendós törlőkendő, nyakbaakasztó. A nyakbaakasztón kicsit ki voltunk akadva, mert a munka alatt egy sima piros volt a nyakunkban, amin a névtáblánk volt, aztán kaptunk egy Super Mario Odyssey-set, hogy miért nem ezzel promotálhattuk a Nintendót? Sokkal menőbb lett volna.

ÖSSZEGZÉS

Nagyon jól éreztem magam ezen a hétvégén, és azt mondom, hogy a nehézségeivel együtt csinálnám, ha lesz rá lehetőség, és elégedettek voltak velem.

Hogy milyen volt a rendezvény? Először voltam PlayIT-en, és azt mondom, hogy hála istennek, hogy végül nem kellett jegyet venni rá. Ugyanis terveztem eljönni rá, de mindenképp csak a legegyszerűbb hétvégi 5.000 forintos jegyet vettem volna meg. Viszont összességében azt láttam, hogy ennyit biztosan nem ért meg a rendezvény. Egyrészről nagyon érdemleges programot nem láttam. Az meg, hogy YouTuberek mit csinálnak, az engem nem érdekel, mert semmire nem tartom a "munkásságukat". Másrészt, ami meglepett, hogy nagyon sok volt a gyerek a rendezvényen. Most ezt azért tartom durvának, mert ugye akkor a szülőknek is jönni kell. Sokszor láttam azt, hogy a szülők a háttérben figyelték, ahogy a gyerek játszik, amúgy a konzolhoz nem nyúltak. Meg úgy kérdezgették, hogy mi ez a konzol, mennyibe kerül. Volt olyan, aki kiakadt a 100.000 forintos áron, hogy egy gyerektől ennyit elkérni... Most hadd ne mondjam vissza, hogy amikor okostelefont látok a gyereknél, azt nem kellett kifizetni? Szóval, ha a szülőnek is jönni kell, akkor nekik is jegyet kell venni, ami az egy személyre szóló (akit valóban érdekel) jegyár többszöröse. És akkor ne is beszéljünk arról, hogy sok gyereknek Deluxe, meg Collector's jegye volt. Állítom, hogy a PlayIT jegyeinek legalább 40%-át kísérők vették meg, hát nem csoda, hogy például a YouTuberek voltak a vendégek, hiszen ők a mai gyerekek sztárjai, a célközönség pedig a gyerekek lettek, hiszen a kísérőkkel sokkal több jegyet el lehetett adni. Nem utolsósorban a gyerekek sokkal manipulálhatóbbak, még nem tudják kezelni a pénzt, mint egy felnőtt, ezért sok esetben nem is érzékelik, hogy a Switch-nek az a bizonyos 100.000 forintos ára, az valójában mennyi. Úgyhogy sem a programok miatt nem érte volna meg az 5.000 forintos árat, sem az elvvel nem értek egyet. Játékokat meg más módon is ki lehet próbálni. De a munkának nagyon örültem. Képek nem általam, de készültek. Ha találok majd, akkor belinkelem ide.

Szólj hozzá!
2012. november 24. 22:43 - supermario4ever

HoldfényCon - 2012. november 24.

Nem terveztem elmenni a HoldfényConra, de végül azért döntöttem másként, mert kíváncsi voltam a karaokéra, hogy milyen, mennyivel másabb, mint az Adarnás. Meg úgy az egész dolog.

Itthon kényelmes készülődés után 9 órakor indultam el. Nem voltam biztos abban, hogy merre kellett menni, de csak követni kellett a sok animést, és 10 előtt nem sokkal értem oda. Látva a nagyon hosszú sort... Na én ezt nem várom meg, még szerencse, hogy még csütörtökön megvettem a jegyet, legalább 300 méteres volt a sor. Előrementem, bent az öltözőnél adták a karszalagot, úgyhogy nem is kellett várni. Meglepett, hogy már bent a bejáratnál az egyik pultnál 2 mangát vehettem el ajándékba: D, a vámpírvadász 3, Dominion. A metrón hazafele menet beleolvastam a vámpírvadászba, de nem nagyon tetszett. A rajz sem az igazi, meg a történet sem az én stílusom. Megkerestem bagsziékat, fent voltak a TCG részlegnél. Elütöttük az időt 12 óráig, a Mariós, Luigis, Wariós sapkában, és általuk kreált bajuszban bohóckodtunk, és fényképeszkedtünk. Ott gyűlt szépen lassan a társaság. Mivel késett egy pár versenyző, és a nyereményt szállító egyén, ezért csúszott a verseny. Mivel közvetlen alattunk volt a színpad, ezért néha figyeltem, hogy miket mondanak. Amikor a Dance Central-ról beszélnek, kb. ilyet mondanak (nem lesz pontos, a lényeg benne van): "A Kinect forradalmasította a videojátékokat, így olyan játékokkal is játszatunk, melyekkel ezelőtt még nem." Mert nem volt előtte Nintendo Wii, a mozgásérzékelős Wiimote-tal... Ezek a kijelentések azért kiábrándítóak, pláne annak fényében, hogy már a Kinect-nek is megjelent az olcsó utánzata. Ha úgy vesszük, az egész szerkezet leegyszerűsítve nem más, mint egy sensor bar, és egy (vagy néhány) HD kamera.

A Pokémon TCG versenynek csak az első fordulóját láttam, szurkoltam az Attilának (LL-nek), aztán mentem is, mert 13.30-at ütött az óra, karaoke kezdet. Kisszínpad volt írva, nem tudtam, hogy mit neveznek annak. Azt hittem, hogy a földszinten azt a kis színpadot, de ott a lányok nem tudtak semmit. Elkönyveltem magamban akkor, hogy nem lesz karaoke, és visszamentem a pokésokhoz, amikor bagszi mondja, hogy az emeleten az elzárt résznél van a kisterem, ott van a karaoke, és a MAT pult. Hát ez csodás. Bementem, volt egy pár ember, ott volt Night, és Neela is, Meguminak haza kellett mennie, de később visszajött. Leültem melléjük, én is felírtam magam egy dalra: He is my Master: TRUST. Jó volt énekelni, hallottam magamon, hogy van pozitív hatása az elmúlt pár hét gyakorlásának. Ugyanakkor meg mély fájdalommal kell kérjem őket, hogy a kontrollcékontrollvé intézményét ebben az esetben vessék el. Nálam viszonylag jól szólt a zene, de egyébként borzalmas volt a hangtechnika. Utólag tudtuk meg, hogy azért volt csak egy hangfal, mert a másikat elvitték. Így a sztereó zenének csak az egyik oldala volt hallható. A másik gond meg az volt, hogy maga a zene is halk volt, az ének meg hangos, és nekem úgy tűnt, hogy nem nagyon ismernek sok lehetőséget a keverőpultnál. Szó nincs arról, hogy én igen, de miért nem kértek fel egy hangtechnikust?

A verseny. Tegnap reggel írta ki a Holdfény, hogy két X-faktoros srác lesz a zsűri, valami Rocktenors-ból. Nos, én alapból lenézem azokat, akik oda mennek, miután aki abban a cirkuszban akar boldogulni, az valószínűleg nem látja át az egészet, ami egyébként teljesen nyilvánvaló. De miután megmosolyogtam magamban a dolgot, úgy voltam vele, hogy attól még emberileg lehetnek jófejek. Eredetileg a Zankoku na Tenshi no Teeze dalt akartam volna énekelni, de annak ellenére, hogy rajta van a listán, nekik nincs meg. Így maradtam megint a TRUST-nál. Másodjára is jó ezt a dalt énekelni. Kíváncsiságból ránéztem a zsűrire, ahogy elnéztem, tetszett nekik. A második, a Disney kategória, itt is énekeltem, a Mulan-ból a kiképzést. Azért két ének után egy kicsit jobban próbára tett. Meg az volt nagyon nehéz, hogy a refrén 3. sora után hirtelen kezdődik meg a negyedik, és annak végén felmegy a hang, a levegő mennyisége meg le, így kénytelen voltam sor közben levegőt venni. Úgyhogy hibákkal, de azért jó lett. Mondjuk, azt láttam, hogy a zsűri kipécézett minket, sokszor nézett felénk.

A verseny után előadás volt a Johnny's Entertainement-ről, de a lányok nem voltak rá kíváncsiak, és mivel az előadás sem kezdődött olyan bíztatóan, ezért mentem velük. Ők az XBOX360-nál Call of Duty-ztak, én a háttérből figyeltem őket. Zombihentelős játék, valahogy nem villanyozott fel. Bár lehet, hogy ha lenne nekem is, és játszanék vele, megfogna a hangulata, de így látva nem érzem azt, hogy szükségem lenne rá. Amikor PS Vitán játszott Night, akkor jött meg Megumi, de előtte keresett minket a karaokés csaj, hogy megkérdezze Neelának a teljes nevét. Ezzel csodálatosan elárulta, hogy dobogós lett, és miután az enyémet nem kérdezte, ezért én nem lettem az. Pedig, ha őszinte akarok lenni, igazából jól esett volna, hogy ha elismernek. Megumi szerencsére magával hozta a jó hangulatát is, úgyhogy sokat nevettünk. Eredményhirdetés, meglepő, hogy másodjára hirdették ki a karaokét. A Disney kategóriában mivel csak hárman versenyeztünk, így csak az elsőt díjazták, vagyis Neelát. Szép nagy tortát kapott! O_O A másik kategóriában is második lett. Ezután Night és Megumi még COD-ozni akartak volna, de most van még hagyományos karaoke, így mentünk vissza. Túl sok Disney... Most ez lesz az idegesítő, de az a helyzet, hogy nincs is nagy választék. Nekem is csak a TRUST, meg esetleg egy Slayers dal. Fel is írtam a Give a reason-t, de már késő volt. Az utolsó előadás a lányoktól volt, az Oroszlánkirály: Érzed már a szív dalát volt. A dal végén, ahogy Megumi utánozta Pumba hangját... szakadtunk a röhögéstől, de úgy konkrétan az egész terem. Nekem azt vegyétek fel csengőhangnak, én azt mindig akarom hallani. :D Ezzel megcsinálta a napomat. Amikor vége lett, a lányok mentek haza, én meg még vissza bagsziékhoz. Még egy kis lézengés, aztán mi is mentünk.

A retro részleg NES, és SNES konzoljaiért külön dicséret. A Super Mario All-Stars pedig csillagos ötös választás! Volt egy kis retro rész, tele régi gépekkel, jól megcsinálták. Az egész rendezvény jó volt, talán a PlayIt!-nek nagyobb szerepe volt, mint a HoldfényCon-nak. Következő rendezvény, december 8, Animekarácsony, úgyhogy ne menjetek messzire.

Szólj hozzá!