2019. január 03. 00:14 - supermario4ever

Ismét itthon

Jó volt kicsit kint lenni Angliában, látva, hogy milyen a videojátékos helyzet az üzletekben, és általában látni, hogy mivel játszanak ott.

Üzletek terén veszteség volt a That's Entertainment bezárása. Országszerte bezártak az üzleteik, kizárólag online lehet tőlük rendelni, és így is vesznek be termékeket. Annyira sok játék nem volt náluk, inkább a CD-k miatt sajnáltam, hogy bezártak, náluk ugyanis rengeteg sok audio CD volt eladóban, döntő többségük igencsak jutányos áron volt kapható, £1-2-ért. Nyílt viszont egy új üzlet Birkenhead-ben. Nem jegyeztem meg a nevét, nem is hinném, hogy országos hálózat lennének, de nagyon sok retro játék kapható náluk. Volt is jónéhány játék, amit megvettem volna tőlük, például a Sonic the Hedgehog Sega Master System-re. Náluk is tudtam volna hagyni pénzt. A GAME-ben egyre kevesebb játék van, egyre inkább az jön le, hogy a CeX az elsőszámú videojáték árusító üzlet Angliában.

Ami feltűnt, hogy nagyon-nagyon megfogyatokozott a Nintendo 3DS tulajdonosok száma Angliában. Legalábbis azoké, akik ma is aktívan használják a gépüket. Régen, 6-7 éve, amikor egy alkalommal voltam Birkenhead-ben többször megtelt a 10-es StreetPass korlát, Liverpool-ról már nem is beszélve, ahol ez szinte negyedóránként megtörtént. Ma meg az összes 12 napos Angliában való tartózkodásom alkalomából összesen volt 6 StreetPass. Hát ennyit a Nintendo 3DS-ről? Úgy néz ki, igen. Jó eséllyel azért is, mert sokan váltottak Nintendo Switch-re, ami kézikonzolként is funkcionál, és akkor minek vigyenek magukkal két kézikonzolt? Bár az utcákon, buszon senkinél nem láttam Switchet a kezében.

De manapság is egyre több üzlet zár be, és hasonló okok miatt, mint a That's Entertainment. Egyre többen térnek át az online rendelésekre. Igazából a bevásárlóközpontokban a mai napig sokan vannak, de például nővérem is nagyon keveset jár már ilyen helyekre, mert amit lehet, azt már online rendeli meg. És úgy tűnik, hogy szépen lassan eljön annak az ideje, hogy az online rendelések ténylegesen átveszik az üzletek szerepét.

Szólj hozzá!
2018. július 13. 23:39 - supermario4ever

Retro részleg fejlesztve

Történt némi változás, amióta nem írtam az albérletről, ugyanis sajnos azóta megint újba költöztem. Szerencsétlenül alakultak a dolgok, néhány barátom már azon viccelődött, hogy az új hobbim lett az albérletkeresés. Ez a 9. albérlet, érdekességként az 5. kispesti albérlet. Nemcsak azért akartam a XIX. kerületbe költözni, mert szeretek itt lakni, hanem mert már sok cuccom van itt, és nem akartam messzire költözni a X. kerületből, hogy ne kelljen annyit cipekedni. Szerencsére itt nagyon jól alakulnak a dolgok, maximálisan elégedett vagyok mindennel, a hiányosságaival meg együtt tudok élni, azokat majd később.

És itt új retro részleget találtam ki, ezt fejlesztettem, ugyanis volt anyagi lehetőségem venni képcsöves TV-t, jó minőségűt, jó áron. Méghozzá egy Sony Trinitron KV-21M3K modellt. Itt most konkrétan modellt nem kerestem, két kitételem volt. Az egyik, hogy a márkája lehetőleg Sony vagy Panasonic legyen, és 51 cm képátmérőjű, ami képcsöves TV-knél ideális számomra. Mind a kettő bejött. ráadásul az ára is kedvező volt (3.900 forint), megvolt az eredeti távirányítója is, úgyhogy azt gondolom, hogy jó vásár volt. Mazsibazsi barátom segített elhozni, akinek nem tudok eléggé hálás lenni a segítségéért, és hogy ennyire készséges volt.

Mielőtt beüzemeltem, még ki kellett takarítani, ugyanis eléggé koszosan vettem át, csupa por volt. Még a képcsőre is ragadt valami kosz. De néhány univerzális nedves törlőkendő, és még a rések portalanításával és a távirányító alapos kitisztításával is éveket fiatalítottam a TV-n. Annyira alaposan tisztítottam ki, hogy még a réseknél is portalanítottam, minden egyes rést letakarítottam. Először a legegyszerűbbet akartam kipróbálni, az AV csatlakozást. Ehhez egy Nintendo 64-et csatlakoztattam, bele Mario Kart 64-et, szinte zavarba ejtő az eredmény:

img_20180713_155901.jpgKülönben nagyon nehéz képcsöves TV-ről jó képet elkapni, mert ez a TV is csak 50 Hz-et tud, és írtam róla nemrég, hogy amúgy folyamatos a kép, de valamiért ha fényképezőgépen nézem, rettenetesen vibrál. És olyan képet elkapni, amin a legkevesebb vibráció látszik... Nagyon sok képet csináltam, mire megtaláltam a megfelelőt. Egyébként akik emlékeznek a '90-es években, amikor valami hír vagy tudósítás keretében TV-k és számítógépes monitorok látszottak, ott volt nagyon erős vibrálás, ami a TV-n keresztül látszott. Na ugyanez az eset van itt is. Amúgy Mario Kart 64-ezni mindig jó buli, most is szerettem.

Aztán jött az, hogy kipróbáljam a hangolást, rácsatlakoztattam a Super Nintendót RF kábellel, és jelentem, megtalálta:

img_20180713_162942.jpgBár a keresés eleinte problémás volt, ugyanis nem értettem a jeleket a TV-n. Az volt, hogy behangoltam, az ment, de azt hittem, hogy ezzel el van intézve, el is van mentve, de amikor visszaléptem, láttam, hogy mégsem mentette el.. Nem értettem a piktogramokat, aztán többször próbálkozás után rájöttem, melyik a mentés. Még szép, hogy a Super Mario All-Stars-szal próbáltam ki, mentem vele egy pár percet. Ami furcsa volt, hogy többször változott a kép minősége. Volt olyan, amikor olyan szép és tiszta volt a kép, mintha AV-ra lett volna csatlakoztatva, máskor meg erősen hangyás lett a kép.

De aztán kiderült, hogy inkább a Nintendo RF kábel érintkezése az, ami problémás lehet, ugyanis harmadikként a videomagnót csatlakoztattam rá (azt is ugyanígy), és amikor arra rákerestem, annak a képe tökéletes volt, és nem volt változás. A Super Mario videokazettával próbáltam ki.

img_20180713_164847.jpgÚgy tűnik a Super Nintendót hangyásabb "pillanatában" kaptam el, mert azért látható különbség a videós kép javára. Úgyhogy most már videokazettákat is tudok nézni régi TV-n.

A következő a Sega Master System volt. Ezt is be akartam hangolni a helyére, teljes siker volt. És ennek a képe is végig gyönyörű volt.

img_20180713_190236.jpgTovábbra is nagyon szeretem a Master Systemes első Sonic the Hedgehog játékot. Most is elvittem a feléig. Aztán tovább nem, mert éhes voltam, és addig is pihentem egy kicsit.

Legvégül a régi DVD-lejátszót csatlakoztattam a TV-hez. Van ugyanis egy Pioneer DV-340-es modellű DVD lejátszóm, ami még a DVD-korszak kezdeti szakaszából származik, 2001-2002 tájáról, amikor még 120.000 forint volt egy lejátszó. Ez a lejátszó annyira kezdetleges, hogy nincs rajta se USB csatlakozás, valamint adat DVD-ről semmilyen formátumot nem ismer fel (avi, mkv, mp4, semmilyet). Úgyhogy ez csak eredeti DVD-t tud lejátszani, illetve élek a gyanúperrel, hogy az ISO-ban kiírt DVD-kkel is boldogul, ezt még nem próbáltam. Magát a lejátszót igen, a Hófehérke és a hét törpe DVD-vel próbáltam ki, és megy rajta rendben minden.

A retro részleg most kicsit szűkösen van itt az új helyen, de örülök neki.

img_20180713_191351.jpgJelen állapotában elégedett vagyok, csak sajnos szűkösen vagyok abban a szobában, ugyanis ott van tárolva majdnem minden olyan bútor, ami nem kell. Két ágy is van a szobában, egyik van a másikra téve, úgyhogy épp csak annyira tudom magam ott kényelembe helyezni, hogy egy széket oda, és kb. 40-50 cm távolságból nézem a TV-t. Egyelőre ez még nincs megoldva, most kényelmetlen és szűkös, de teszek azért, hogy felszabaduljon a szoba. Tehetek is róla, ugyanis a főbérlőnek sem kellenek a bútorok, mondta nekem, hogy ha meg tudom oldani, hogy elszállítsák, akkor engedélyt sem kell kérnem, intézhetem, hogy vigyék el. Örömmel, mert amúgy eléggé régi bútorok. Foglalják a helyet, nincs szükség rájuk, és öregítik a lakást. Úgy volt, hogy a bútorok és az ágy közül három az én szobámban volt, amit nekem adtak ki, csak mivel én vettem saját bútorokat korábban, és időközben át lettek hozva, ezért ki kellett rakni a szobából. De hogy milyen nehezen találtam meg a helyüket, és mire odatettem őket... Na az nagy munka volt, de egyébként bámulatos a különbség. Azzal, hogy az én néhány hónapja vásárolt bútoraim kerültek ide, már attól sokat fiatalodott a szoba.

Nemcsak a gyors, kényszerű költözés miatt döntöttem emellett a szoba mellett, hanem mert láttam fantáziát, úgy az egész lakásban. Ugyanis a panelek közül, amiket láttam, ennek az elrendezése tetszik a legjobban. Ez ugyanis egy három szobás lakás, van a nagyszoba, amiben a lakótársam lakik, és van a közepes méretű szoba, amiben én. A kicsiben senki, itt vannak a bútorok, amik nem kellenek, és ide is berendezkedtem. Aztán ha sikerült elszállíttatni minden bútort, ami nem kell, akkor berendezkedhetek ide is, meg van engedve. Úgyhogy lényegében két szobát bérelek egy áráért. De nagyon jól érzem itt magam, végre úgy tűnik, hogy ez lesz az a hely, ahol sokáig fogok maradni, akár hosszú évekre is. Főleg, hogy ha ez a lakás fel lenne újítva, nagyon szép lenne, akár egyedül is bérelném, ha majd olyan anyagi helyzetem lesz. A legkisebb szoba ugyanis a konyha mögött van közvetlen, én megcsinálnám azt, hogy a kettő közötti falat kivetetném, és lenne egy nagy étkezős konyha. Valamint a konyha és szoba bejáratát is kivetetném, mivel egymás mellett vannak, és így a folyosó tág terű lesz. Aminek azért örülnék, mert többek között amit a '80-as években épült panelekben nem szeretek, hogy a folyosó szűk, és olyan érzetet ad, mintha elszeparálná a lakás egyes helyiségeit, és nem egy teljes egészet ad a lakás, hanem mondjuk két felet. Például Békéscsabán abban a lakásban, ahol felnőttem, egy szűk folyosó egyik végén van két szoba, a másik végében meg kettő, és olyan érzetet ad, mintha két különböző lakás szobái lennének. Viszont az a gondolatom, hogy ha tágas lenne a folyosó azáltal, hogy a konyhával egy teljes egészet ad, és sokkal jobb lesz a lakásban is tartózkodni. Hogy ilyeneken is gondolkodok, ez is jelzi, hogy jól érzem magam itt, és hosszútávra tervezek ide. Egyébként nagyon jófej a főbérlő, elmondtam neki a terveimet, gondolataimat a lakásról, és maximálisan nyitott rá. Úgyhogy ha tényleg sokáig itt maradok, és minden rendben lesz, fogok indítványozni jövő nyárra egy átfogó felújítást. Addig meg a hiányosságaival együtt vagyok elégedett a lakással. Végre oldottan jól érzem magam, ez nagyon hiányzott.

Szólj hozzá!
2017. július 17. 15:47 - supermario4ever

MondoCon 2017 nyár

Ezen a hétvégén volt a 2017-es nyári MondoConon. Kicsit tartottam az időjárástól, mert tavaly is pont MondoCon-ra romlott le az idő, idénre is pont ezt ígérték, de ez szerencsére nem valósult meg annyira. Nem volt 38°C, mint a hét elején (őszintén sajnáltam... imádom a nagy meleget, nagyon jól bírom), de a 28-30°C is megtette. Legalább nem esett az eső, mint tavaly.

Nagyon lelkes voltam egész múlt héten a rendezvény miatt, de az az igazság, hogy az emelt szintű jeles angol érettséginek még most is megvan a hatása, ugyanis, azáltal, hogy teljesítettem egy olyan "dologban", amiben nagyon akartam, az nagy önbizalmat adott, és megadta az alaphangulatot a jövőre nézve, amire biztos, hogy szükség lesz. Mivel bagszinál aludtam, és nem vittem magammal a laptopot, ezért most egybe írok le mindent, ami történt.

PÉNTEK

Erre a napra szabadnapot kértem a munkahelyen, ugyanis kitaláltam azt, hogy a 12.19-es vonattal megyek fel Pestre, ugyanis naponta egyszer indul Békéscsabáról Budapest-Keletire egy FLIRT motorvonat, amin imádok utazni, erre szoktam átszállni Szolnokon, amikor látom, hogy ilyen vonat megy Pestre. Úgy voltam vele, hogy kipróbálom, hogy milyen egy ilyen vonaton hosszú úton utazni. Élményszámba ment, imádtam az utazást, és az volt a gondolatom a 2 és fél órás vonatút alatt, hogy a MÁV a legjobb dolog, ami történhet Magyarországgal. Sok ilyet szeretnék, és az összes régi vonatot száműzzék a "készletből". Amíg itthon készülődtem, addig Zorán: II albumát hallgattam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog most is tetszeni, és feldobja a hangulatomat. Azon meg külön mosolyogtam magamban, amikor tudatosodott bennem, hogy 1978-ban ilyet énekelt:

A megváltó álmokból annyi marad, mint komputer-agyban egy ujjlenyomat.

Nyilván értem, hogy mit akart ezzel kifejezni, és hogy hol volt akkor a technikai fejlődés, hogy mit akart ezzel mondani, csak 2017-ben érdekes hallgatni, annak fényében, hogy mi minden marad meg manapság egy komputer-agyban.

Miután összekészülődtem, elindultam. Online vettem meg a jegyet. Ez az első eset, hogy e-vonatjegyet vettem (ami ugyanolyan, mint az otthon nyomtatható vonatjegy, csak mobilról is tudja a kalauz már érvényesíteni. A vonatút alatt az 1996-os Játék határok nélkül 3. elődöntőjét néztem meg, valamint a legújabb PC GURU magazint olvastam. Ez volt az első eset, és jó eséllyel az utolsó is, amikor teljes áron, azaz 1995 forintért vettem számítástechnikai újságot. Ez a szám ugyanis 25. évfordulós, és kíváncsi voltam, hogy ünnepelnek, és a hátsó borító retrós volt, tetszett. Vettem az utóbbi időkben PC-s újságokat, de nagyon olcsón. A Keleti Pályaudvaron az egyik újságosnál bontatlanul lehet venni 200 forintért (tehát majdnem 90%-kal olcsóbban) néhány hónappal ezelőtti számot, valamint van még a Lehel téri piac emeletén és a Nyugati Pályaudvar aluljárójában is lehet találni 60%-os kedvezménnyel szintén néhány hónappal ezelőtti számot bontatlanul. Ezért mondom, hogy nem tervezek rendszert csinálni a PC-s magazinok teljes áron történő vásárlásából. Már csak azért sem, mert négy magazint is vennék:

  • PC GURU
  • GameStar
  • PC World
  • CHIP magazin

Ezek közül a CHIP magazint erőltetném a legkevésbé, mert a címlapon olyan bulvárlapokat megszégyenítő szöveget lehet olvasni, miközben belül maga a cikk ugyanolyan érdektelen, sablonos, hogy az valami hihetetlen. Amúgy mindegyik újság külön-külön 1995 forintba kerül, és bár tudom, hogy régóta nem emelt árat egyik sem, de nagyon jól kell, hogy keressek, hogy minden egyes hónapban 7980 forintot adjak ki újságokra. És akkor nem is beszéltünk még a Garfield és a Mondo Magazinokról, melyekben szintén érdekelt vagyok. De mivel a PC GURU-nak most volt a 25. évfordulója, ezért ezt most megtettem. És meg kell hagyni, egész jó Nintendós cikkeket írtak, úgyhogy magával a magazinnal nincs baj.

Mosolyogtam magamban, amikor láttam, hogy a vonat a Keleti Pályaudvaron a 10. vágányra érkezett. 11 éve járok fel rendszeresen Pestre, és meg merem kockáztatni, hogy ez volt az első eset nálam, amikor a rejtélyes 10. vágányra érkezett meg a vonat. Sokáig azt hittem, hogy a 10. vágányt kihagyták a Keletinél, mert mindig azt láttam, hogy a 9. vágány után a 11. jön. Aztán egyszer beszéltük Leeával, hogy megvan az, csak nagyon hátul. És tényleg. Nálam ez ilyen Harry Potter 9. és 3/4. vágány szindróma volt. Most már voltam is ott. Mármint a Keleti 10. vágányánál. A BKV-s ellenőr tök rendes volt a Keletinél. Automatában akartam venni jegyet 350 forintért, de felajánlotta, hogy nála vehetek "teljes" vonaljegyet 300 forintért. Egy elég volt, mert bár terveztem elmenni a Határ útra, egyrészt megnézni, mert olyan rég voltam ott, másrészt meg az Europarkot átnevezték Shopmarkra, és kíváncsi voltam rá. Bár gondolom, hogy a névváltoztatáson kívül minden ugyanaz maradt. De végül nem mentem, mert úgy éreztem, hogy nem marad elég idő a Határ útról elérni a WestEnd-be, mert bagszival ott találkozok. Úgyhogy maradt csak a Nyugati pályaudvar. Itt is eltöltöttem az időt. Szétnéztem az 576 KByte Shop-ban, a Libriben, a Media Markt-ban. Aztán a Burger Kingben ettem egy kuponos Whopper menüt. Ez olyan, hogy Whopper juniort adtak még mellé, és nagy üdítővel 1390 forint volt. Ez pont jó volt. Aztán eltöltöttem az időt. Játszottam egyet a Pokémon Linkkel. Kíváncsi voltam most a játékra, mert nagyon sokat játszok mobilon a Pokémon Shuffle-lel, és a Pokémon Link elemein alapul a játék, és most úgy akartam vele játszani, hogy lássam az alapokat. Tetszetős, jó a Pokémon Link is. Megvan a játék, de talán csak egyszer-kétszer vettem elő, mert a zenéjét utáltam, ezért hanyagoltam. Megjött bagszi, ő is evett, aztán mentünk a vonathoz. Leszállás után egyenes út vezetett hozzá, nála meg játszottunk Switch-en Mario Kart 8 Deluxe-et. Illetve előtte ő vitte The Legend of Zelda: Breath of the Wild-ot, mert olyan helyen hagyta félbe a játékot, ahol nem menthetett, és ha végleg kilép a játékból, akkor több órás játéka veszhet kárba. Ezt meg csak nem kívánhatom neki. Hagytam, hogy játssza végig, közben figyeltem, hogy mit csinál. Csak 26%-on állt neki a teljes játék, miután legyőzte a főellenséget, Ganondorfot? Túl nagy ez a játék. Egyszer elkezded, és talán 50 év múlva végzel vele feelinget adja meg. Most is legalább 2 órát játszott vele, mire befejezte azt a szakaszt / küldetést, amit félbehagyott, és tudott menteni.

Aztán a Mario Kart 8 Deluxe-ben arra voltam kíváncsi, hogy bizonyos kocsikkal hogy tudok teljesíteni. Pénteken este sárga Yoshival voltam, az F-Zerós kocsival és talán a Slick gumival. VS meccset mentünk, 12 menetes, 150cc, nehéz gépi ellenfelekkel, és ilyen eredményt sikerült elérni.

19983237_1949008925125346_3624189645102003752_o.jpgBagszi volt Lakitu. Az volt a szép, hogy utolsó három játékot megnyertem, így sikerült beszépíteni, és olyan eredményt felmutatni, ami méltó a jelen tudásomhoz. Aztán már eléggé késő volt, úgyhogy aludtunk utána.

SZOMBAT

Korán ébredtem fel, és hogy ne zavarjam bagszit, lefoglaltam magam. Végighallgattam Okui Masami: i-magination albumát, majd telefonon nézelődtem és játszottam. De az idő csak lassan telt, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit összepakolok nála. Nem is kelt fel addig, amíg nem szóltam neki, hogy megyek. 9.30-kor indultam el, előtte benéztem az egyik közeli SPAR-ba, itt vásároltam be magamnak egész napra. Majd elsétáltam a Hungexpóig. Ott óriási sor volt... O_O Biztos, hogy jól jártam azzal, hogy online vettem meg a jegyet? Mivel éltem a gyanúperrel, hogy ez a helyben vásárlós sor, ezért egy másik sort kerestem, mely vélhetőleg rövidebb sort, ami már valamivel jobban mutat. Amíg vártam, hogy bejutok, addig mobilon néztem az 1997-es Játék határok nélkül 3. elődöntőjét. De aztán láttam, hogy az online elővételes sor egy másik, még annál is rövidebb, ezért a videó félbemarad, és bejutottam. A karaoke teremben már szinte mindenki jelen volt: Mazsibazsi, 8, John, Waka, Superion, és a szervezők is készen álltak a napra.

A karaoke számomra a vívmány jegyében telt. Kitaláltak egy újdonságot a karaokénál, hogy különböző meghatározott zenei stílusokban kell énekelni, és azokért pecsétet lehet gyűjteni. Összesen 5 van: Rock, pörgős, nyugati, lírai és musical vagy filmzene. Aki összegyűjt 5 pecsétet, az kisebb ajándékot kap. Aranyos ötlet, de inkább azért jó, hogy különböző zenei stílusban kipróbálhatjuk magunkat. Rögtön az elsőt ennek jegyében énekeltem: BLACK BLOOD BROTHERS: Ashita no Kioku dalát szerettem volna nagyon. Nagyon bennem volt a hangulata, a SPAR-ban végig ezt énekeltem, én voltam a rádió addig, amíg ott voltam. Necces volt amúgy kiállni ezzel, mert tetszik, szeretem a dalt, sokat hallgattam itthon, de nem gyakoroltam. Azt csináltam, hogy leszedtem a dalszöveget, rátettem a telefonra, és néztem. Próbáltam dallam és ritmus alapján követni, hogy ha kint leszek, tudjam énekelni. Jelentem, bevált az ötlet! Nem volt hibátlan, de az az 1-2 hiba bőven belefért, és annyira élveztem az éneklést, hogy szinte fel se tűnt, csak énekeltem a legjobb tudásom szerint. Az tetszett, hogy erős hangon énekeltem, de amúgy a dalban nincs nagy hangterjedelem. Pedig Takahashi Naozumi igencsak furcsa dolgokra képes. A Muteki Kanban Musume animében ismertem meg, az endinget énekli, itt viszi fel egy-egy szótag erejéig olyan magasra a hangját, mintha hiányoznának neki dolgok... Elgondolkodtam azon, hogy poénnak jól jönne azt is elénekelni. Mindenesetre a dal sajátságos hangulata miatt felfigyeltem rá, ezt megerősítette idén a MARGINAL#4 animeadaptációja. Úgy gondoltam, hogy megismerkedek jobban az énekesi karrierjével, még 2012-ben, megjelenésekor leszedtem a DECADE BEST albumpárosát, a GOLD-ot és a SILVER-t, de csak nemrég jutottam el oda, hogy meghallgassam. Sajnos nem győzött meg arról, hogy érdemes komolyan foglalkozni vele, mert a dalainak nagyrésze sablonos, vagy nem tudom, hogy mit akar vele kifejezni. De azért a néhány dalért meg megéri, ezzel kimerítettem a rock kategóriát.

A második dal némileg "hackelt" volt, vagy mondjuk csalásnak? Lényeg, hogy a lírai dalom egy feldolgozás volt: Slayers: Give a reason ~Ballade Version~ volt. Ez az eredetinek egy lassított verziója, mely egyébként ugyanúgy hivatalos kiadás, és karaoke verzió is létezik belőle. Ezt is Hayashibara Megumi énekli, és ami miatt tetszik, hogy ezzel a hangulattal ugyanannak a szövegnek egy más értelmezést ad, így szinte mintha két különböző dalt hallgatnánk. A szöveg részint a kétségekről szól, de amíg az eredeti változatból kihallatszik, hogy kész szembenézni velük, a ballada változatban, meg mintha megtörték volna.

Aztán volt a verseny, amire nem kellett hangfelvételt feltölteni, csak neten előnevezni. Csoportos verseny volt, abból a szempontból kifejezetten jó ötlet volt, hogy ilyen még nem volt soha, de a felhozatal igencsak átlagon aluli volt. Mondjuk valószínűleg azért, mert az utóbbi időkben szinte csak előnevezős, hangfelvételt feltöltős énekversenyekre emlékszem (ilyen nagyobb verseny, tehát nem kaszinó karaoke), és mivel ott van egy előzetes rostálás, ezért a versenyre már csak a jók jutottak el. De amúgy régen, amikor csak karaoke verseny volt, akkor is voltak rosszak, csak a mostani abból a szempontból volt kirívó, hogy három (ha jól emlékszem) nagyon rosszal kezdődött a verseny, és komolyan elkönyveltem magamban, hogy akkor most ez lesz minden idők legrosszabb karaoke versenye az Adarna / Adarnako 2006 tavasza óta tartó történelmében. Két komoly probléma volt: Vagy nem volt hangjuk az énekeseknek, vagy ha volt is, annyira nem voltak összhangban, hogy az rettenetes volt együtt hallgatni őket. Vagy össze-vissza énekeltek, vagy a hangjuk nem passzolt össze. Mindenesetre jöttek aztán a jobbnál jobb előadások. Mindenesetre elővettem a Nintendo 3DS-t, és játszottam a Sega Game Gear-es Sonic the Hedgehog játékkal. Mert Sega játékok is letölthetők hivatalosan Nintendo konzolra. Hihetetlenül élveztem a játékot. Akkor álltam meg, amikor egy-egy jó versenyes dal volt, azért néhányszor akadozott a játékom emiatt, mert volt néhány jó előadás, de az biztos, hogy elszoktam a karaoke versenytől. ^^'

Aztán elnéztem a konzolokhoz. Arra nem számítottam, hogy lesz Nintendo (mivel tudtam, hogy nem lesz...), de kíváncsi voltam, hogy van-e PlayStation 4 stand. Hát azt láttam, hogy a PC GURU nagyon aktív, több standjuk is volt, meg sok-sok MMORPG, amibe minden olyan PC-s játékot belesorolok, amikben nem vagyok érdekelt, még akkor is, ha nem azok. Konzolból meglehetősen kevés volt, retro konzolok azért jelen voltak az Insert Coin egyesületnek köszönhetően. Volt klasszikus Pong, Super Nintendo, Sega Master System, Wii, 2 db. PlayStation 2, valamint egy kamu Nintendo is. Nem vagyok híve annak, hogy ezt kihozzák, bár abból a szempontból jó, hogy egy sárga kazettával egy rakás retro játékot megoldanak. A PlayStation 2 mindig foglalt volt, ezért a Super Nintendóhoz ültem le, itt játszottam egy kis Super Mario Kart-ot. Megszereztem azokat a serlegeket, amik még hiányoztak. De volt olyan, hogy Super Mario All-Stars volt a gépbe téve. Láttam egyébként a retro konzolok szomszédságában néhány PlayStation 4-et TV-hez kötve, de láttam, hogy ott sem volt szabad hely, meg én arra számítottam, hogy standok lesznek kiállítva. Ezt most inkább kihagytam, inkább nézelődtem az árusoknál. A Konzolvilágnál volt Nintendo Monopoly és The Legend of Zelda Monopoly. Mind a kettő 13.000 forint volt per db. Azt gondolom, hogy nem volt olyan vészesen drága, ha azt nézem, hogy maga a Monopoly sem egy olcsó játék, erre jöttek rá a hivatalos Nintendo licenszek. Ha lett volna rá pénzem, de bizony megvettem volna. Azért üres kézzel nem jöttem el. Vettem három régi PC GURU magazint 1000 forintért. Kiválasztottam a legrégebbieket, amik kint voltak, ezekből vettem: 2009/9, 2010/3, 2010/6.

Visszamentem a karaoke terembe, folytattam a vívmányos énekeket. Örültem annak, hogy a nyugati előadók kategóriájában magyart is lehetett választani, és kigondoltam, hogy megnézem milyen a Zorán: Kócos ördögök kfn-je. El is tudtam volna viccesen énekelni, csak hallom, hogy a zenei alap más hangszínben van, ezért váltani kellett. Nem volt így annyira jó, de azt amúgy nagyjából tudtam, hogy a Zorán dalokhoz nem elérhető zenei alap, csak meglepett, hogy más hangszínben szól.

És igazából már itt leadhattam volna a pecsétjeimet, mert a többieknek is lassan gyűltek, ezért azt találták ki, hogy már három után le lehessen adni. Jó ötlet, hogy mindenki változatosan énekeljen, de "homogénebbé" tette a fellépők listáját. Konkrétan látszott, hogy kevesebben voltak az újak, akik csak alkalmilag lépnek fel, többek voltak a veteránok, a keménymag. Így a mostani karaoke nem volt annyira változatos. És talán nem is voltak olyan sokan a teremben, de az biztos, hogy a lista inkább velünk volt tele. Ettől függetlenül énekeltem még két dalt, hogy teljes legyen a pecsét. A negyedik dal hogyhogy nem megint Slayers dal? Ez is meghackelt változat, de nem annyira erősen. A Get along ~SelfTag Version~ csak Hayashibara Megumi énekli egyedül. Készült néhány meglepetéssel a 2006-os visszatérésére. Annyira nem szeretem ezt a változatot, amikor hallgatom, akkor mehet, de felénekelve egyáltalán nem éreztem különbséget, hogy most az eredetit éneklem, vagy Hayashibara-san sajátját. Az utolsó dal, pedig a film és musical volt, méghozzá a Macskarisztokraták Disney klasszikusból a Thomas O'Pamacska dala volt. Meglepődtem, hogy a köztes beszéd is megmaradt, azt hittem, találtam egy olyan változatot, amelyben legalább az nincs benne. Már csak azért is, mert ha jól emlékszem, a filmzene CD-n, az már nincs benne.

És ez már nagyjából a nap végére maradt. A nagyszínpad most a szabadtéren volt, ott is volt az eredményhirdetés. Azt hiszem, a magyar AMV rettenet helyezettes videóit mutatták. Egész jók voltak, de hogy az 1. helyezett videója, vagy 10 percig tartott, azt azért nem egészen így kellett volna. -_- Nemcsak én untam már a végét. A karaoke verseny eredményhirdetésén Mystráék az elért pontszámot is megosztották a közönséggel. 50 pont volt a maximum, és azért árulkodó, hogy a harmadik helyhez elég volt 38 pont, a második helyezett csoport meg 46 pontot ért el. Az első meg 47-et, de a lényeg, hogy tényleg ketten voltak kimagaslóak, meg néhányan jók, és ennyi. Azt hiszem, 16-an vagy 17-en léptek fel végül? Ketten nem jelentek meg, valamint LyraEvi-ék nem tudtak felkészülni, ezért visszaléptek a versenyzéstől. Pedig neki bizony szép hangja van, magasabbá tette volna a 3. helyezett pontszámát. Ami nagyon érdekes volt, hogy a dalszövegfordító verseny eredménye is most volt, Mystráék hirdették ki, és Superion külön nívódíjat kapott, a maga 150 pontjával, ami maximálisnak számít. Meglepett egyébként, hogy mennyire meglepődött, még remegett az öröm érzésétől, meg hogy aztán ő és Waka nyerte meg a karaoke versenyt is... Úgyhogy kijutott neki a jóból, teljesen jó értelemben. Amikor visszaért mindenki, akkor osztottak kisebb ajándékokat azok között, akik összegyűjtöttek legalább 3 pecsétet. De hogy ne legyenek "hátrányban" azok, akik összegyűjtötték mind az ötöt, ezért először mi húzhattunk aranyos vasalható gyöngyökből készített figurákat. Majd azok, akik kevesebbet gyűjtöttek össze. Mindegyik figura a The Legend of Zelda szériából voltak valók. Csak egyáltalán nem ismertem fel az én Zeldámat, amit kihúztam. De amúgy jó ötlet volt.

A Late Night Karaokén most nem nagyon erőltettem a szereplést, de azért egy dalra felmentem, ez pedig a Full Metal Panic!: tomorrow volt. Szó volt róla a fórumon, meg szombaton is valamilyen okból kifolyólag. Mindenesetre sajnálatos, hogy Shimokawa Mikuni karrierje manapság inaktív. Úgy tudtam, hogy utoljára 2010-ben jött utoljára kiadvánnyal, de most nézem, hogy pont ezen a héten jön egy válogatásalbummal. Érdekes lesz sok év után újra hallgatni őt, figyelni fogom a megjelenését. Mert a tomorrow nekem is tiszta retro, mivel első animés dalaim között volt. Egy darabig mentek a dalai úgy-ahogy, de aztán eltűnt a párszázas eladások árnyékában. De most egy válogatásalbum erejéig visszatér. Vajon mennyire lesz sikeres? Vissza fog térni? Ki fog derülni. Nem annyira különleges a hangja, de szívesen hallgatom olykor-olykor.

Eltelt a Late Night Karaoke, jó volt 21.30-ig maradni. Elbúcsúzva a többiektől mentem bagszihoz (majdnem azt írtam, hogy haza... vajh, mit szólna, ha az ő házába mennék haza? O_O) Egy kicsit beszélgettünk még az este, de ő is elfáradt, úgyhogy elég hamar nyugovóra tértünk. Én még befejeztem az 1997-es Játék határok nélkül 3. elődöntőjét, utána aludtam.

VASÁRNAP

Kegyetlen élmény volt reggel 7 körül izomgörccsel a bal felkaromban ébredni, és mire visszaállítottam a helyére, úgy be voltam pánikolva, mintha nem is tudom, mi történt volna. Mert ha rossz irányba viszem vissza, úgy elkezd fájni, mintha eltörne az egész csont, de aztán sikerült... Ritkán fordul ez elő, 6-9 havonta egyszer, de az akkor számomra megvalósult rémálom. Azon viszont meglepődtem, hogy bagszi haláli nyugalommal viselte a helyzetet, mondta, miután rendbetettem magam, hogy magnéziumhiány, ezt igyam meg. Hát jó... Mindenesetre egyikünk sem ébredt jól, nekem is kellett egy pár perc, mire teljesen megnyugodtam. De aztán jókat beszélgettünk, utána játszottunk ismét egyet Mario Kart 8 Deluxe-szel. Most arra voltam kíváncsi, hogy ugyanazzal a kocsival, amivel Wii U-n játszok (Badwagon kocsi, Slim kerék), másabb-e az irányítás? Magyarán, hogy más-e a Switch-es Mario Kart fizikája, mint az elődé? Olyan nagy különbséget nem tapasztaltam (már, ha van), ugyanúgy VS-ben játszottunk 12 menetes 150cc meccset, nehéz gépi ellenfelekkel. Az eredmény önmagáért beszél.

20045529_1951289051564000_3517757396403404183_o.jpgÉn voltam a narancssárga Yoshi. Az volt a poén, hogy az utolsó verseny előtt 6 pont előnye volt bagszinak, és ellőttem azt a poént, hogy micsoda poén lenne behozni a hátrányomat az utolsó versenyre? Konkrétan ez történt. Én megnyertem az utolsó versenyt, bagszi meg 4. lett, és pont kijött a 6 pont különbség, de hogy két gépi játékos is beszáll a holtversenybe, ezen akkorát röhögtünk.

A közös játék egyébként az én ötletem volt, mert nézegetem a telefonomat, és egyszer csak azon kapom magam, hogy ketten vagyunk egy légtérben, és mind a ketten csendben a saját telefonunkat bámuljuk. O_O Olyat csinálok, amit a legnagyobb képtelenségnek tartok, na ennek azonnal véget kell vetni! A közös játék épp kitartott a 9.30-as indulásig. Ismét a SPAR-ba mentem napikaját venni. Most nem voltam annyira énekes hangulatomban, csendben jártam végig a sorokat. A Hungexpóhoz viszonylag hosszú séta vezet, de mivel nem árusítottak jegyet, ezért semmi sor nem volt, azonnal bejutottam. Vasárnap lévén most nem volt akkora tolongás a karaoke teremben. Ma is volt vívmány, de másfajta, mint a tegnapi. 13 meghatározott dal közül kellett egyet elénekelni. Aki énekel egy ilyet, az kap egy... minek is hívták azt a kulcstartót? Arra voltak a dalok sorszámai írva, mindenki megkapta azt, amelyiket énekelte, és a nap végére sorsoláson vehetett részt. Egy ember egy listás dalt énekelhetett. A karaoke szempontjából jobbnak tartom ezt a rendszert, mert nem az van, hogy valaki sokszor áll ki énekelni, hogy gyűjtse a pecséteket, így többen énekelhettek. Nagyon jó a szombati, de a vasárnapit preferálom, és javasolnám, hogy legyen abból rendszer. Én azt csinálnám, hogy mivel szombaton többen vannak, ezért felírnék mondjuk 25 dalt arra a napra, amit csak egyszer lehet elénekelni, és mindegyiket másnak (Ez volt az alapelv is, úgyhogy ebben nincs újdonság), és ez kellő változatosságot biztosít. Az egyik vívmányos dal egy JAM Project szám volt, a ONE-PUNCH MAN-től a THE HERO!! ~Ikareru Kobushi no Hi wo Tsukero~, ezt Superion énekelte el, de úgy, ahogy állítom, hogy senki megközelítőleg nem énekelte el úgy, ahogy ő. Hihetetlen hangja van egyébként is, és bár nem tudta a JAM Project-féle hangot kihozni magából, de nagyon jól megoldotta a saját hangjával. Megmosolyogtatott, hogy előtte meg John énekelte a GARO szériából a B.B.-t, úgyhogy két JAM Project dal volt egymás után.

Ma kétszer voltam kint énekelni. Először Okui Masami-tól a Regret című dallal mentem ki. Éreztem magamban a hangulatot, de kevesen osztoztak a dal andalító hangulatában, ugyanis többen elhagyták a termet, nagy volt a mozgolódás. Hát nem hiába, egy 5:50 hosszú balladáról van szó. Aztán jött a zenekvíz. Voltak nagyon jók, volt Gamer kategória is. Hogy találták meg Mystráék a Super Mario World kastély zenéjének azt a változatát, arról meghallgatnék egy előadást, de jó poén volt. Volt kettő, amit szintén jó volt hallgatni. Az egyik, amiben reménykedtem, az a Yondemasuyo, Azazel-san, és megszólalt az instrumentalok között. Volt metál kategória is, és teljesen igaza volt Mystrának, amikor megemlítette az Animetal nevű együttest, amit ismerek is, hiszen az egyik tagja, Sakamoto Eizo a JAM Project alapítótagja volt. Bár annyira nem ismerem a feldolgozásaikat. És nem ám a Yondemasuyo, Azazel-san volt az egyetlen Yonekura Chihiro dal, volt még az Arashi no Naka de Kagayaite, mely a a trance kategóriában szólalt meg. Az egyik meghatározásban négy Gundam széria is volt, köztük a 08th MS Team, és reméltem, hogy az lesz. Bejött. Persze nem minden ilyen megérzés, remény jött be, úgyhogy tessék megnyugodni, nincs itt vonzás törvénye.

A zenekvíz után volt még egy kis idő 14 óráig a japán és koreai zenei videókig, ezért néhányan énekelhettek, köztük én is. Most énekeltem az általam választott listás dalt, ez pedig a Gundam Seed-ből az Akatsuki no Kuruma volt. Igazából az eredeti változatot FictionJunction YUUKA-tól nem annyira ismerem, csak tudom, hogy régen rendszeresen elő volt adva karaokén. Yonekura Chihiro feldolgozta a Nakeru Anison című albumára ezt a dalt, én azt a változatot ismerem inkább. Amúgy jó volt énekelni, vitt magával a dal hangulata, akkor nagyon éreztem. A második refrén utáni levezető versszak dallamát elfelejtettem, de ahhoz képest, hogy nem hallgatom valami sokszor a dalt, bőven elégedett vagyok magammal, főleg, hogy szerettem is énekelni. Azt hiszem, rögtön utánam jött a japán és koreai zenei videó, amiből nem kérek, ezért elmentem. Előzetesen megbeszéltük Mazsibazsival, hogy együtt megyünk kajálni, de mondta, hogy nem biztos, hogy akkor ráér, végül az lett, hogy egyedül mentem. Eredetileg a Burger Kingbe mentem volna, de aztán eszembe jutott, hogy van egy kínai étterem, és ha olcsón adnak jót, miért is ne? És tényleg nagyon olcsó volt. Egy adag szezámmagos csirke rizstésztával volt 800 forint. Nem is néztem tovább. És jó is volt, azt hiszem, egy darabig nem is leszek éhes. Csakhogy mire visszasétáltam a Hungexpóhoz egyre rosszabbul éreztem magam. Valószínűleg a nagy meleg is közrejátszott, és ilyenkor nem érdemes nagyobb adagot enni, de hogy közvetlen ezután lettem rosszul, az azért árulkodó. Örültem is, hogy volt még idő rendbe jönni, de ez nem sikerült. Fejfájás, migrén, mintha nyomnák a szemem, meg hányinger is... A konzoloknál próbáltam megnyugtatni magam, egy szék szabad volt. Meg amikor felszabadult a Super Nintendo, akkor játszottam ma is egyet a Super Mario Kart-tal, de most nagyon rossz volt így játszani. Abba is hagytam. Egy kicsit maradtam még, annak reményében, hogy jobban leszek, mert úgy voltam vele, hogy talán el tudom énekelni még azt a dalt, amit eredetileg szerettem volna (Suzuki Yuuto: La-La-La), de képtelenség volt, úgyhogy odaadtam a bilétát 8-nak (a 8-as számút...) és inkább a vonathoz mentem.

Élek a gyanúperrel, hogy az is rontott az állapotomon, hogy semmi levegő nem volt a karaoke teremben. Már vasárnap délelőtt is arra mentem be, hogy semmi szellőztetés nem volt, és baromi meleg uralta a termet. A Hungexpo K csarnokának 2. emeletén levő vetítőteremben van a karaoke, és azt úgy kell elképzelni, hogy van a lépcsőfolyosó, csak ott van ablak. És onnan egy másik folyosón át vezet az út a vetítőterembe, jelen esetben a karaoke terembe. Itt semmi ablak, semmi szellőzőnyílás nincs, és két napon át egy rakás ember, azért el lehet képzelni... Nem volt eddig sem könnyű, de most hogy rosszul voltam, most kifejezetten rossz volt ott lenni. Nagyjából a lehetetlennel lenne egyenértékű, ha indítványoznám, hogy más teremben legyen a karaoke, mert általában, ha valamelyik terem üres, az nincs kibérelve, tehát zárják. De nagyon jó lenne valami megoldást találni, mert akkor se jó ott lenni már a végére, amikor jól vagyok. És gondolom, hogy mivel több kisebb terem is van a 2. emeleten a karaoke terem körül, ezért jobb azt kibérelni, mert olcsóbb, de ahogy elgondolkodtam, most például zárva volt a főbejárattal szembeni nagyterem, ahol korábban az árusok, és a konzolok voltak. Az nagyon jó lenne, mert van ablak, ajtó járna a levegő, de sajnos nincs ráhatásom a teremre.

Inkább elindultam a vonathoz, ami hazavisz. Hazafele séta közben, azért kikísérleteztem, hogy vajon el tudnám-e énekelni a dalt, de 2-3 sor után nem volt semmi erőm az énekléshez, úgyhogy jól tettem, hogy inkább eljöttem. A másik probléma az volt, hogy nem jöhettem haza akármelyik vonattal. Ugyanis most, hogy végre aktívan használom az okostelefonomat, úgy döntöttem, hogy még egy terepen igénybe veszem: e-vonatjegy. Ennek van egy olyan sajátossága, hogy a megadott járatra lehet jegyet venni, és úgy van, hogy attól a járattól kezdve aznap éjfélig érvényes az adott jegy. Ez nagyon érdekes, mert úgy volt, hogy a 12.19-re váltott vonatjegy ugyanúgy aznap végéig (24 óráig) érvényes, ahogy a visszaútra 18.21-re megváltott jegy (Kőbánya felsőtől) ugyanúgy aznap éjfélig érvényes. És vajon ugyanúgy nap végéig lenne érvényes, ha a 6.10-es vonatra vettem volna meg a jegyet? Ha ezt tudom, másképp csináltam volna. Mert ha így rosszul voltam, akkor inkább a korábbi vonattal mentem volna haza, ha tudtam volna. De megvártam a 18.21-et, ezzel a vonattal mentem el Szolnokig. Még az 1998-as Játék határok nélkül 3. elődöntőjét is csak nagy nehezen tudtam végignézni, pedig micsoda "élmény" Deréki Betty csalását nézni, ahogy felfeszítette a rácsot, mielőtt kiszabadították volna... Szolnoknál kezdtem el jobban lenni, aztán mire hazaértem Békéscsabára már egész jól voltam, de azért éreztem, hogy ki kell hogy aludjam magam. Most már jó minden.

Képek majd jönnek, csak még válogatom. A két eredményes kép meg bagszi Switch-ével lett csinálva, onnan meg azonnal elmentve. Addig az eseményhez szállítsa a képzeletetek a képet.

Szólj hozzá!
2017. március 03. 23:18 - supermario4ever

Sonic bögre és gondolatok a Nintendo Switch-ről

A minap benéztem a Csaba Centerben a Galaxy játékboltban, mert egyrészt néztem Disney kirakókat, másrészt megnéztem van-e a POPTOY Tetrisz játéka. Rengeteg Disney kirakó van, de ezek döntő többsége 100 db alatti, és inkább ilyen kisgyerekeknek való kép jön ki. Nyilván nem ilyet keresek. Lehet találni 1.000 darabosat is, de ez még sok nekem. Volt ugyanis a Tescóban most a karácsonyi időszakban kirakók is leárazva, volt Disney-s is, ami nagyon tetszett.

004.JPGEz úgynevezett "panoráma-kirakó" vagyis szélesvásznú képet ad. Ez a kép nagyon tetszett, és ilyesmit keresek, csak nem ezresben, hanem kezdetnek mondjuk 2-300-asban. Tapasztalat híján kezdő vagyok, ezért kisebbel kezdenék. Szóval ilyesmit kerestem. Egyet találtam 200 darabosban, de az olyan, hogy nagyok a darabkák benne, emiatt eléggé drága volt.

003.JPGNéha be szoktam nézni oda, találok érdekességeket. Most például láttam, hogy bögréket is árulnak újabban. Különböző (video)játék és egyéb hasonló mintás. Megörültem, amikor találtam Sonicosat, meg is vettem. Úgy nem eredeti, hogy Sega-licensz, de tetszett, emlékeztet az eredeti Sonic játékokra. És mivel kifejezetten tetszenek, ezért megvettem. Egyébként volt néhány éve egyfajta vita az eredeti-nem licenszelt relikviákból animék terén. Régen az AnimeLand (animés üzlet volt régen, ma már csak online léteznek) Anime- és MondoConokon többször kifejtette nemtetszését afelől, hogy a SakuraZaka (mely ma is létezik tudtom szerint) mindenféle hamis animés cuccokat az el, míg nekik eredeti, licenszelt termékük van. Ez egyébként így van. Bárki aki megnézte a SakuraZaka és az AnimeLand kínálatát, bőven láthatta a különbséget. Nem mondanám bóvlinak a nem eredeti kínálatot, sőt igazából én úgy vagyok vele, hogy ha jól meg van csinálva, akkor nincs baj vele, főleg ha arra gondolok, hogy egy licenszelt relikvia nagyon drága tud lenni. Ennek lett áldozata az AnimeLand annak idején, és be kellett zárniuk a boltjukat. Amúgy ha tehetném, még akár saját magam is csináltatnék ilyen bögrét, ha találnék jó képet. Azok a fényképes bögrék nem tetszenek, hogy az egyik felén kép van, a másik meg marad fehér. Én úgy csinálnám, hogy megmérném a bögre körméretét (most ne kezdjünk el matekozni, palást, meg egyebek...) és a magasságát, és annak arányában csinálnék átlátszó képet, aminek jobb oldalán van egy ábra, például repülő Marióról artwork, bal oldalán meg a Super Mario Bros. 3 logo. Ha ezt nekem valaki megcsinálná szépen bögrére, annak a fele királyságomat odaadom. A Sonic bögréről is hasonlóképp gondolkodtam, amikor megvettem, és így szerintem 1.000 forintot megért.

Na, és ma megjelent a Nintendo új csodakonzolja a Switch. Nem, semmi negatív fennhangot nem szeretnék, érzem, hogy jó dolog ez az új konzol, de a népszerűségét tekintve a mai napig szkeptikus vagyok. Kétélű fegyver az, hogy a Nintendo ennyire a saját útját járja. Megeshet úgy is, hogy sokan unják már a PlayStation és az XBOX által kikövezett "egyenútvonalat", és ha valaki valami újat szeretne, akkor elég lesz csak átnéznie a Nintendo felé, de lehet az is, hogy sokan nem értik, hogy mégis miért jók ezek a sajátosságok egy konzolnál, és elfordulnak tőle. Azt gondolom, hogy nagy promócióra van szükség ahhoz, hogy az emberek megismerjék a Switch előnyeit, és ennek alapjait letette a Nintendo, a hivatalos brit weboldalon egész jól összefoglalták képekben az új konzol előnyeit. Ugyanakkor itt Magyarországon legalább ekkora promócióra van szükség, ha nem sokkal nagyobbra. Néha nézem a GameStar Fb oldalát, hogy miket írnak a Nintendóról, és az alatta levő kommentek egyszerűen "csodálatosak". Egyrészt az oldal is inkább a negatív oldalát emeli ki a Nintendo konzolnak, az olvasótábora meg "megeszi", mert néha olyan gúnyolódások vannak a kommenteknél, hogy néha nekem fáj olvasni. És bagszi az, aki védi a mundér becsületét, és próbálja védeni a Nintendót, inkább kevesebb sikerrel. Ugyanakkor álljunk meg, és gondoljunk bele magunkat a másik fél helyzetébe. Az, aki szinte csak PlayStation-ön, XBOX-on vagy PC-n játszik, és nem nagyon követi a Nintendo dolgait, annak érthető, hogy... furcsák azok a sajátosságok, amivel a Switch kitűnik az átlagból, arról ne is beszéljünk, hogy a gépben 32 GByte-os tárhely van, és SD kártyával bővíthető a helye. Márpedig abból egyelőre 128 GByte-os a legnagyobb, amiről tudok, de elképzelhető, hogy létezik már 256 GByte-os is. Bár a Nintendo jó előre gondolkodott, és 2 TByte-nyi SDXC kártyát is támogat majd a Switch, de ez még a jövő zenéje. Tegyük egymás mellé azt, hogy egy PlayStation 4 és egy XBOX ONE tárhelye 1 TByte-os, sőt, akár a 4k-s grafikai felbontást is tudja. Míg a Switch "csak" a Full HD-t tudja, és az áruk ugyanannyi, én nem csodálkoznék azon, ha a konkurens konzol egyikét választaná, ha csak ezen puszta adatokat nézzük, és az áruk megegyezik. Mert a Nintendo Switch 109.990 forintos árral nyitott (amennyit láttam), és egy 1 TByte-os PS4-et akár 100.000 forint alatt is lehet venni, és ha csak ezeket az adatokat vetjük össze, akkor el tudom képzelni, hogy inkább a PS4-et választják. És egy laikus vásárlónak nehéz lesz elmagyarázni, hogy igaz, hogy Switch belső memóriája csak 32 GByte, de maga a technológia drága, mert ez egy hibrid konzol, ugyanis egyszerre asztali- és kézikonzol. Erre joggal visszakérdezhet, és mégis miért ilyen? Ki kérte, hogy legyen egyszerre asztali- és kézikonzol? Ha drága a technológia, akkor nem lett volna érdemes még egy generációt várni, amikor olcsóbban lehet már magas technikai specifikációt kihozni? Ehhez hasonló kérdések megfordulhatnak egy laikusban, ezért van nagy szükség a promócióra, hogy lássák az érdeklődők, hogy miért van a Switch így kitalálva, és hogy mik a pozitív oldalai, mit nyújt a gép akár játékélmény tekintetében. Ezért vagyok szkeptikus a siker tekintetében, főleg nálunk, Magyarországon. Tartok attól, hogy csak az fogja megérteni a Nintendo szándékát az új konzol kapcsán, akik effektíve Nintendósok, vagy akik nyitottak a Nintendo innovációja felé, és szerintem ők kevesen vannak mifelénk, de ne legyen igazam.

Amin meg vagyok döbbenve, hogy a Nintendo visszahozta a Friend Code rendszert. Ez már Nintendo DS és Wii idejében is halott elképzelés volt, főleg DS-en. Előfordult velem amikor már volt DS Lite-om is, de megőriztem a sima DS-t is, és amikor a Mario Kart DS-t betettem az új gépbe, láttam, hogy új Friend Code-ot kaptam. Ha visszakerült a DS-be, jött egy harmadik kód. Mondjuk, ha pl. ezt a hibát javították, és továbbfejlesztettek rajta, akkor miért is ne? Meg ez inkább DS-en volt furcsa, Wii-n ilyen probléma nem volt, ott rendesen ment. Csak mostani fejjel olyan elavultnak tűnik a dolog, főleg annak fényében, amikor még a Nintendo Network ID is problémás, mert elsősorban konzolhoz kötik a felhasználót. Azért írom így, hogy elsősorban, mert féligazság, hogy csak a konzolhoz van kötve. Ugyanis amikor elvesztettem a Nintendo 3DS-emet, és kaptam újat, akkor ugye úgy kellett imádkozni a Nintendónál, hogy kössék ki a felhasználómat a régi konzolból. Megtehettem volna én is, ha itt lett volna a gép. Aztán, amikor ez nagy nehezen sikerült, akkor rátettem az új gépre a felhasználómat, és ugyanúgy le tudtam tölteni a digitális játékokat. Az más kérdés, hogy a mentések és a játékidők elvesztek, de ez legyen a legnagyobb gond. Úgyhogy valamilyen szinten felhasználóhoz van kötve, de a Nintendónak azt lenne érdemes megcsinálnia, hogy ha már van a My Nintendo, meg ott is ott van a NNID, akkor meg lehessen azt csinálni, mint az Androidos telefonoknál, hogy lehet látni a profilunkban online, hogy melyik telefonhoz van kötve, és azt ki lehet onnan kötni akár online is, ha mondjuk elveszett vagy ellopták a telefont. Ilyen kéne a Nintendónál is. És ha már NNID: Nagyon szeretném, hogy ha majd bejön az eShop a Switch-re, vele együtt a Virtual Console, hogy a Nintendo megoldja azt, hogy ha valaki megvett Wii U-ra egy retro játékot, és kijön Switch-re is, hogy ne kelljen még egyszer teljes áron megvenni. Ezt jól megoldották a Wii U-nál, amikor átvisszük az adatainkat Wii-ről, hogy az előző gépről letöltött retro játékokért csupán jelképes összeget kellett fizetni. Arra azt mondtam, hogy rendben van, legyen. Most úgy tudom, hogy a Wii U-s adatokat nem lehet átvinni Switch-re, ugyanakkor a Nintendo online is "számon tartja", hogy ki melyik játékot töltötte le, és örülnék, ha megoldanák azt, hogy aki letöltött Wii U-ra egy régi játékot, ha az megjelenik Switch-re, letölthesse oda is. Ha más nem, legyen most is valami apró összeg, kifizetném, de azt gondolom, hogy eléggé rossz lenne egy régi játékot még egyszer megvenni csak azért, hogy meglegyen Switch-en is, ne csak Wii U-n. Így is eléggé problémásnak tartom, hogy Nintendo 3DS-en meg kell venni még egyszer az adott játékot, ha kézikonzolon is játszani szeretnénk, még akkor is, ha Wii U-n megvan.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz sikeres a Switch. Ha eljut a játékosokhoz az üzenet, akkor nagy esély van a sikerre. Én szurkolok. Rossz lenne egy Nintendo nélküli konzolipar. :(

Szólj hozzá!
2012. október 10. 19:21 - supermario4ever

Majdnem végigjátszva

Tegnap este ismét elővettem a Master System-es Sonic the Hedgehog-ot, és sikerült majdnem végigvinni. A végső Dr. Robotnik csatában vesztem el végleg. Nagyon érdekes, mert most, hogy komolyan játszottam vele, úgy ment a játék, mintha csak nemrég játszottam volna vele utoljára, pedig volt már legalább egy évtizede. Sőt, annyira lelkes vagyok, hogy összerittyentettem egy szerintem jó tesztet a játékról, olvassátok el:

Sonic the Hedgehog (Master System)

Teljesen beleszerettem a játékba, kíváncsi vagyok a második részre, mert SMS-re van 2. rész, de a MegaDrive-osok is érdekelnek. És ha jól tudom, a MegaDrive legjátsza a Master System játékokat, úgyhogy csak legyek jobb anyagi helyzetben, lesz nekem még nem Nintendós konzolom!

Szólj hozzá!
2012. október 10. 14:20 - supermario4ever

Sonic the Hedgehog (Master System)

Sega Master System megjelenés
Japán: nem jelent meg
Amerika: 1991. október 25.
Európa: 1991. október 25.

Sega Game Gear megjelenés
Japán: 1991. december 28.
Amerika: 1991
Európa: 1991

Wii Virtual Console megjelenés
Japán: 2008. augusztus 5.
Amerika: 2008. augusztus 4.
Európa: 2008. szeptember 19.

Fejlesztő: Sega
Kiadó: Sega
Műfaj: Platform
Játékmód: 1 játékos
Ára: 500 Wii pont

Platform

Azt gondolom, hogy kevesen vannak, akik ne ismernék a kék sündisznót, aki úgy süvít, mint a szél. Sokáig úgy tűnt, hogy méltó ellenfele lesz piros-kék overallos hősünknek Super Mariónak, ám sajnos a Sega bukásával, Sonic karrierje is mélyrepülésnek indult. A széria játékai sokáig csak a Sega konzoljain volt játszható, és sokak szerint addig volt jó. Na nem azért, hogy csak a Segások privilégiuma legyen Sonic, hanem mert a konzol bukása utána az újabb játékok inkább már olyannak tűntek, amit csak azért csináltak, hogy a Sega életben maradjon. Ezekhez a játékokhoz nem nagyon volt szerencsém (talán szerencsére?), de annak örülök, hogy a GameCube-os érától kezdve már más konzolokon is megjelentek a Sonic játékok, így mi, Nintendósok is kivehettük a részünket a nosztalgiából. Elég csak a GC-re megjelent Sonic Mega Collection-re gondolni, vagy a Wii Virtual Console-ra megjelent Sonic részekre.

Így juthattam ismét hozzá a Master System-es Sonic the Hedgehog-hoz. A személyes történeten túl mindig is érdekeltek a Sonic játékok, hiszen ott volt annak idején az 576 Kbyte TV műsora, valamint később (vagy vele egyidőben?) Martin önálló TV-s műsora, a Szegasztok! Igencsak árulkodó a cím, Martin annak idején nagyon sokat játszott Sonic játékokkal, és engem is megfogott a játék hangulata. Később a Master System segítségével lehetőségem volt a teszt tárgyát épező Sonic the Hedgehog-gal játszani. Azt láttam, hogy nem egészen ugyanolyan, mint a Mega Drive-os Sonicok, de van olyan jó, mint az.

Sőt, nagyon is jó. Ennek sokkal inkább platform-jelleget adtak, mintsem végigrohanni a pályákon, így eléggé hajaz a Mario játékokra. De szerencsére van benne elég különbség ahhoz, hogy ne koppintásnak gondoljuk, hiszen megmaradtak Sonic egyedi tulajdonságai, sőt, ha úgy tetszik, akár itt is végigfuthatunk egy-egy pályán. De ez nem mindenhol lehetséges, hiszen valahol lassan előremozog a kamera, és ott nem mehetünk a saját sebességünkben, vagy felfele kell menni, vagy éppen víz alatt kell végigmenni a pályán, ami ugye lassító tényező. A játékban hat világ van:

  • Green Hill
  • Bridge
  • Jungle
  • Labyrinth
  • Scrap Brain
  • Sky Base

Minden világnak három pályája van, és mindegyik pálya elején láthatjuk a térképen, hogy éppen merre megyünk, mi a cél. Az első világ a Sonic játékokból megszokott Green Hill, ahol az alapokat sajátíthatjuk el, a második a Bridge, ahol értelemszerűen egy hídon megyünk végig, a harmadik világ ugyanolyan platform jellegű, inkább csak a zöld háttér, és a növények idézik az őserdői hangulatot. Érdekes, hogy inkább az ötödik világnak van labirintus-jellege, a negyedik világban víz alatti pályákon megyünk végig. Itt vigyázni kell, mert fogy a levegőnk, amikor elkezd öttől visszaszámolni, gyorsan keressünk egy levegős helyet, vagy ugorjunk ki egy pillanatra a vízből, ha van lehetőség. Az ötödik világban egy nagy épületbe kerülünk, onnan kell kijönnünk, és a végén egy nagy léghajóban harcolunk meg végleg a főgonosszal Dr. Robotnikkal. Vele mindegyik világ harmadik pályáján harcolunk, és megmentünk kis állatkákat, akik egy gépezetbe vannak bezárva. Előny, hogy minden egyes pályán másképp kell megharcolni, az adott világ sajátosságait kihasználva. Minden egyes világban el van rejtve egy-egy Chaos Emerald, azokat is érdemes összegyűjteni. A játék végén pedig az összes foglyul ejtett állat kiszabadul, és ha összeszedtük mindenhol a Chaos Emerald-ot, akkor a világ megszabadul a gonosz erőktől.

A pályák szerencsére változatosak, így a többszöri végigjátszás is élvezetes. Ahogy írtam, ennek a játéknak inkább platform-jellege van, és mindezek mellett könnyű is, így ez a játék nagyszerű talpalávaló annak, aki szeretne megismerkedni a Sonic világával. Master System-en kívül Sega Game Gear-en is megjelent, valamint a Sonic Mega Collection Plus keretén belül is játszhatunk vele. A grafika nagyon jó, ahogy elnéztem a többi Master System játékot, kiemelkedik az átlagból. A játékot akár 1 órán belül is végig lehet játszani, de a hosszú évek azt tapasztalják, hogy van akkora újrajátszási értéke, mint egy-egy régi Mario játéknak, bár én hiányolom, hogy nem játszhatjuk többen, mint a régi klasszikus Mariókat. Az irányítása talán túlságosan egyszerű, hiszen a Wiimote-on az 1-es, vagy a 2-es gombbal tudunk ugrani, és a Control Pad iránygombjaival menni. Gyorsításra nincs szükség, hiszen Sonic önmagában nagyon gyorsan megy. Mindegyik világnak más zenéje van, ami fülbemászó, dallamos. A hangulata pedig teljesen magával ragadó. Úgyhogy maximálisan megéri az 500 pontot, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki meg akar ismerkedni a Sonic világával.

Grafika: 9/10
Játszhatóság: 10/10
Szavatosság: 8/10
Kihívás: 7/10
Zene / Hang: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Fantasztikus zene
+ Könnyű kezelés
+ Átlagon felüli grafika
+ Magával ragadó hangulatvilág
- Mai szemmel talán rövid

94%

 

1 komment
2012. október 09. 19:31 - supermario4ever

Sonic the Hedgehog

Néhány napja felfedeztem a Nintendo angol weboldalán, hogy a Virtual Console játékokért is kaphatunk 50 csillagot. Az előző vásárlásból visszamaradt 300 pont Wii Shop Channelben, és a VC játékok beregisztrálásával gyűltek a csillagok, úgy tűnt, hogy összegyűlik 2000 csillag, amelyből vehettem volna 500 Wii pontot, és akkor 800 pontból vehettem volna egy SNES játékot. Vagy Super Metroid, vagy Kirby's Fun Pak. Elkezdtem számolni, pont kijönne a 2000 csillag, ám valamit félrenézhettem, mert megállt 1965 csillagnál. Na, akkor vettem egy 300 pontot, és másnap egy 100 pontosat. Egy nap, csak egyet lehet vásárolni. Így 700 pontom lett.

 

Azért nézegettem a letölthető a címeket a SNES-nél, de hát hiába. Amikor láttam a Sega MegaDrive-ot, eszembe jutott, a Sonic the Hedgehog, mely lehet, hogy furcsa, hogy sok emlék köt hozzá. Na, nem a MegaDrive verzióhoz, hanem a Master System-hez. A lényeg a következő (bár azt hiszem, ezt elmeséltem 2009 februárjában, amikor volt egy rövid Sonic korszakom), valamikor 1995 környékén Békéscsabán az Elektroházban (nagy műszaki cikk áruház, nem tudom, hogy volt-e országos hálózata, de Békés megyében több városban is volt) behoztak egy rahedli (pont most volt ez a megfejtés a Maradj Talpon! műsorban. :D) Sega Master System II konzolt. Az árára nem emlékszem, de jóval olcsóbb volt, mint a 25.000 forintos Super Mario All-Stars pakkos SNES. El is terjedt a konzol rendesen, az egyik barátomnak is volt, hozzá jártam Segázni. Mert nemcsak Nintendós múltam volt. És ehhez volt Sonic the Hedgehog játék. Ezekben a gépekben volt egy beépített játék, ami vagy a Sonic, vagy az Alex Kidd in Miracle World. Ezzel a játékkal is játszottam. Na szóval, amikor néztem a Wii Shop Channelben a Master System-es Sonic játékot, konkrétan ezt a játékot kerestem benne, amivel régen játszottam, de nem voltam biztos benne, hogy ez az. Ugyanis volt egy olyan gondolatom, hogy a Sega Master System, és a Sega Master System II két különböző konzol. Így ha leszedem a SMS Sonicot, nem ugyanazt kapom, amivel játszottam. Nyugi, eszembe jutott a YouTube, hogy nézzek Gameplay videót, meg is tettem, de valahogy nem győzött meg. Azt láttam, hogy a pályák ugyanazok, de kicsit butítottnak láttam, így volt a gondolatom az SMSII-ről, hogy az elődjének továbbfejlesztett változata, így nem töltöttem le a Sonicot.

Ma miután hazajöttem, megnéztem egy gameplay videót a MegaDrive-os Sonic-ról, és annyira megfogott, ahogy a feltöltő játszott vele, hogy úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, én leszedem a Master System-es Sonic-ot, nagy kedvet adott, hogy én is Sonic-ozzak. Elkezdem játszani, és döbbenten látom, hogy ez ugyanaz a Sonic, amivel vagy 15 éve játszottam. So many memories, ahogy a derék amerikai gamer mondja. De tényleg, hihetetlen érzés játszani vele. Érdekes, hogy itt talán annyira nem a sebesség számít, hogy Sonic-kal végigszaladjunk a pályán, sokkal inkább platform-jelleget érzek. Ettől még nagyszerű ez a játék. Hat világból áll, ha jól emlékszem, mindegyik három pályából áll. Csak a feléig jutottam el, a hármas világ már kifogott rajtam. Az első világ a Sonic játékok szokásos Green Hill-je, a második a Bridge. Ezek nagyon könnyűek, most is könnyen végigmentem rajtuk. A harmadik világ a Jungle. Az első pályával még nem is voltak gondok, de a második sokkal durvább. Ugyanis ott felfele kell menni, és ha leesünk, a képernyő nem jön velünk, így azok a platformok, amik már eltűntek, azok már nincsenek, így ha lezuhanunk, meghalunk. Előfordult vagy 10×, úgyhogy érdemes volt az első két világokból felszedni az életeket. De így is csak a 3-3 pályáig jutottam el, mert már csak 1 életem maradt, és elfelejtettem, hogy Dr. Robotnik (minden világ 3. pályáján meg kell küzdeni vele) már ágyúgolyót is ledob, ami természetesen megöl. Úgyhogy itt ért véget.

Hatalmas élmény volt játszani vele, és most már tudom, hogy a Master System II olyan, mint a Game Boy Advance SP a Game Boy Advance-nek. Egyébként annak idején 100%-ra végigvittem, megvolt mindegyik Chaos Emerald. Nézzetek meg egy gameplay képet a játékból, hátha nektek is megtetszik. Ez az NTSC verzió, itt gyorsabb a zene, a PAL-osban lassabb:

http://www.youtube.com/watch?v=TP4UXvIZdBo

Szólj hozzá!