2019. január 22. 19:18 - supermario4ever

Eladott PlayStation Classic

Nagyon gyorsan, múlt szombaton túladtam a PlayStation Classic-on. Vaterán adtam el, rendkívül olcsón, 11.000 forintért. Nem akartam többért eladni, mint amennyiért én vettem az Alzából (11.670 Ft), mert azt rettenetes pofátlanságnak tartom. Én ezt nem csinálom. A 670 forintot meg betudom próbadíjként. Az alacsony árának köszönhetően rendkívül gyorsan, 1-2 óra alatt sikerült eladni. Az adás-vétel rendben ment.

Hogy hiányozni fog-e, azt nem tudom, most úgy érzem, hogy nem. Sokat olvastam a konzolról, milyen hibái vannak, és az az igazság, hogy én is tapasztaltam őket. Ahogy játszottam a Ridge Racer Type 4-ral és a Grand Theft Autóval, az volt a gondolatom, hogy ha maga tényleg csak ennyit tudott a PlayStation annak idején, akkor ehhez képest a Nintendo 64 sokkal-sokkal többet jobb. Erősebb, és grafikailag is sokkal szebb. És ez inkább annak fényében rossz, hogy ez hivatalos Sony kiadás, tehát várható lett volna a csúcsminőség. Ehhez képest európai játékok, és csúnyábban néznek ki, mint eredetiben.

A pénzt nem tervezem elkölteni. Nagyon szeretnék egy Nintendo Switch-et, de hát ehhez egyelőre kb. a 10% van meg. Szétnéztem a szobámban, el tudnék adni még néhány dolgot, hogy nagyobb arányban legyen meg az ára, de hezitálok ezt megtenni, mert nem akarom, hogy majd megbánjam, hogy eladtam őket, és aztán majd vissza akarom vásárolni. Gondolkodok a PlayStation, PlayStation 2 gyűjtemény eladásán, meg van néhány apróság, amit szintén eladhatnék. Annyit nem tudnék, hogy meglegyen a Switch ára, optimista esetben kb. a feléig jutnék el. A másik felét meg majd meglátom. Meg hogy egyáltalán hogy s mint lesz.

Meglep amúgy, de nagyon keveset használom a PlayStation konzolokat. Teljesen más a Sony hangulata, az ennyiből is lejön, és nem inspirál arra, hogy hosszú órákat töltsek a gépeik előtt. Ezért gondolkodok az eladásukon, de a fent leírtak miatt ezt még nem tettem meg. Pedig teljesen pozitívan álltam a PS-ekhez, az volt a gondolatom, hogy egy új korszak kezdődik el a videojátékos történelmemben, erről írtam is, ehhez képest nem nagyon mozgat meg.

Szólj hozzá!
2017. augusztus 03. 21:21 - supermario4ever

Sony PlayStation

Hát eljött ez a nap is. 26 éves videojátékos pályafutásom során megvettem életem első nemnintendo konzolját, egy Sony PlayStationt.

img_20170803_171326.jpgEgyik szempont volt nálam, hogy kizárólag első kiadású PSX-et szeretnék, és hogy lehetőleg SCPH-9002-es sorozatszámú legyen. Azt olvastam, hogy ez a legjobb minőségű. Háromféle sorozatszámú PS-sel találkoztam, amikor nézelődtem, volt 1002-es, 7502-es, és 9002-es. Úgy tippelem, hogy az 1002-es volt az első kiadású, ami még 1995-ben jelent meg. Aztán később jött a 7502-es, és szerintem a PSOne előtt jött a 9002-es. A PSOne szóba se jöhetett, igazság szerint nem tetszik külsőre. Ez az egyetlen ok. És ahogy néztem, hogy van több sorozatszámú PSX, akkor ha lehetőség adódik, akkor megveszem a lehető legjobbat. És sikerült, Aramir75 nevű felhasználótól vettem Vaterán, hihetetlen gyorsan rendeztük le, tegnap megvettem, azonnal kifizettem, tegnap postára adta (vagyis csomagautomatába), és ma meg is érkezett. Kiváló minőségű, nem is gondoltam volna, régi PSX lehet ilyen jó minőségű. Egyedül az analóg karja a controllernek, ami nem az igazi, de ez le volt fényképezve, úgyhogy ennek tudatában vettem meg. A másik controller pedig amit szombaton vettem itt a bolhapiacon, egy controller járt a konzol mellé. A jó minőség azért lepett meg, mert úgy tudtam, hogy a Sony gépei relatíve gyorsan mennek tönkre, a Nintendo privilégiuma az első osztályú minőség, de teljesen le vagyok nyűgözve. Az eladót meg jó szívvel ajánlom, minden rendben ment.

Nem gondoltam volna, hogy valaha örülni fogok egy PlayStationnek, de hát így változnak az idők. Annak idején, kb. 9-10 éves voltam, amikor megjelent a PlayStation, és hihetetlenül utáltam. Úgy voltam vele, hogy tönkretett mindent, amit a Nintendo az évek során felépített, és azt gondoltam, hogy szinte az egész gamer-társadalmat megvezette az erőteljes, agresszív üzletpolitikájával. Csak akkor még nem jutottam el odáig, hogy azt végiggondoljam (mert nem voltam ennyire érett), hogy a Sony lényegében semmi mást nem csinált, mint egy nagy piaci rést töltött ki, amire speciel óriási igény volt. Rengeteg sok idő kellett, hogy elengedjem magamban ezt a gyűlöletet (mert tényleg az volt), és rájöjjek, hogy mit is tett valójában a Sony, és hogy nem véletlen volt ennyire népszerű mindig is. Mostanra meg azt érzem, hogy új világ nyílt meg előttem konzolozás tekintetében, és hogy rengeteg olyan játékkal játszhatok, amihez hasonlóval még nem volt dolgom. Nagyon várom.

Össze is szereltem a gépet.

img_20170803_171752.jpgÉs ahogy utaltam rá, tökéletesen működik.

img_20170803_171954.jpgBejött a kép. Egyébként a demo CD is szándékos választás volt, több okból is.

  1. Tényleg nem vagyok jártas a PlayStation világában, és igazából nem tudtam, merre induljak el.
  2. Több játékot van lehetőségem megismerni, így megtudhatom, merre induljak el.

Négy demo játék van a lemezen:

  1. Gran Turismo
  2. Tekken 3
  3. Medievil
  4. Kula World

Jó az összeállítás, négy különböző stílusú játékkal ismerkedhettem meg. A Gran Turismo tetszett. Egyébként is szeretem a versenyszimulátorokat, és amin meglepődtem, hogy jól ment. Hihetetlen jó az irányítás, nagyon jó a játék fizikája. Pont annyira fordult, amennyire szerettem volna, és egyből ráéreztem, hogy kell irányítani. Úgyhogy ilyenem lesz. A Tekken sorozatból úgy emlékszem, hogy a 3. rész az, amit istenítenek a rajongók, és itt kezdődött az a fajta őrület, ami majdnem leváltotta a Mortal Kombatet és a Street Fightert. Két karakter volt választható, igazából nem rossz, csak ami zavar, hogy nagyon lassúak a karakterek. Aztán, hogy ezen lehet-e állítani, nem tudom, de amúgy meg tényleg jó, tetszene. A Medievil meg nagyon nem az én világom. Ez a temetőben, sírok között való mászkálás, zombikat ölni. Nem brutális, azzal nincs baj, csak a hangulatvilág egyáltalán nem az enyém. Úgyhogy ez kiesett. A Kula World-nek meg magyarul igencsak vicces címe van, maga a játék meg hihetetlenül ötletes. Egy strandlandát kell irányítani egy akadálypályán, vele különböző cuccokat kell összeszedni, a végén kulcsot, amivel nyitjuk a zárat, ez visz át a következő pályára. Azt hiszem, ez is kelleni fog.

Úgyhogy a négyből három bejött. A lemezen van még tovább négy játékról videó, ezeket nem néztem még meg, majd később szánok rá időt. Most inkább kipróbáltam még a zenelejátszó részét a PlayStationnek, betettem Hayashibara Megumi: SpHERE albumát.

img_20170803_191001.jpgLejátssza rendben, de nem fogok belőle rendszert csinálni, mert azért nem gazdaságos, hogy úgy lehet csak zenét hallgatni, hogy be van kapcsolva a TV.

Végezetül pedig álljon egy kép az igazi konzolos barátságról.

img_20170803_180335.jpgMostantól a PlayStation és a Nintendo 64 között örök barátság köttetett, együtt elválaszthatatlan párosok, mindkettőnek megvan a maga helye a gamer-világban, mind a ketten úgy tökéletesek, ahogy vannak. Nagyon örülök mind a kettőnek, és alig várom, hogy milyen játékokat tudok venni PlayStationre. Nemsokára megyünk anyámmal Angliába nővéremékhez, és azt gondoltam ki, hogy az ottani adományboltokban nézek szét, és veszek PSX-re játékokat. Angliában sokkal elterjedtebb dolog az adományboltozás, és rengetegféle cuccot lehet ilyen helyeken venni nagyon olcsón. És arra gondoltam, hogy találok olcsón PSX játékokat (1-2-5 fontért...) akkor vennék néhányat, ami cím alapján érdekel. Ha megtalálom ezt a három játékot, ami demo alapján tetszett, annak nagyon örülnék. Azt már tudom, hogy a PlayStation játékok döntő többségét olcsón be lehet szerezni, többek között azért, mert rengeteg játék jelent meg rá, de sajnos pont emiatt jellemző rájuk a "Sok bába közt elvész a gyerek" mondás, tehát nehéz igazán jó játékot találni, de azért van néhány tervben. Mint ahogy drága és ritka játékok közül is vásárolnék. Az egyik legtitkosabb drága játék iránti vágyam a Final Fantasy IX. Azzal játszottam egyszer régen, vettem is róla írást, és szerettem. Szívesen végigjátszanám.

Szólj hozzá!
2017. július 29. 14:16 - supermario4ever

PlayStation controller

Mindig célirányosan nézek szét Békéscsabán a bolhapiacon, a lehető legolcsóbban keresek PlayStation konzolt, játékokat. Eléggé ritkán találok. Nem hiába, Békés megyében nemcsak a Nintendo van szinte a fehér holló szintjén, de a rivális konzolok is eléggé ritkák. Hiába a PSX Shop, és a Media Markt szerény városunkban, van is PlayStation kínálat, de ahogy figyelem már azokat is, nem nagyon fogynak a PS játékok.

De most sikerült találni PlayStation controllert. De ezt sem egy konzolokban jártas ember adta el, hanem egy idősebb férfi, aki mondta, hogy a padláson találta és elhozta. Az azért látszott rajta, hogy nem foglalkozott az esztétikai állapotával, fellelt állapotban hozta el, amiket talált. Kipróbálgattam a gombokat, és mivel úgy ítéltem meg, hogy meg lehet tisztítani őket, vettem két controllert. Az egyik egy analóg kar nélküli PSX controller, a másik meg egy PS2 controller analóg karral, 500 forintért adta darabját. Alaposan megtisztítottam, most így néz ki:

img_20170729_133609.jpg

Ezzel ünnepélyesen közhírré teszem, hogy ezek életemben az első PlayStation controllereim. Végülis nagyon jó állapotú mind a kettő, mindegyik gomb nyomásra rendben tűntek, úgyhogy már csak a megfelelő konzol kell, és akkor lehet használni őket. Az analóg karok sem lengenek ki egyáltalán, semmi bajuk nincs. Így konstatálva azt tudom mondani, hogy nagyon jól tette a Sony, hogy továbbfejlesztette a Nintendo által feltalált analóg kart, mert ez a controller lehet kb. 15 éves, és teljesen újszerű állapotban van az analóg karja. Nintendo 64-nél meg úgy kell vadászni a jó állapotú analóg karos controllereket.

Szólj hozzá!
2017. április 06. 21:21 - supermario4ever

Tervezett játékvásárlási lista PlayStation-re

Az eggyel lejjebb olvasható Tetris DS tesztnek sokkal inkább szimbolikus értéke van, amellett, hogy tényleg mindent úgy gondolok, ahogy ott leírtam. A napokban elővettem néhány 576 Konzol magazint, végiglapozgattam, elolvastam néhány olyan PlayStation játék tesztjét, ami érdekel. Oda jutottam magamban, hogy ezeket Nintendo mellett is tudnám játszani, és vennék úgy PlayStationt, hogy a Nintendo játékok is megmaradnak. Ezt akartam jelképezni a Tetrises írással, hogy attól függetlenül, hogy tényleg változás elé nézek konzolos téren, ettől nem fog csorbulni a Nintendo tekintélye nálam. Össze is gyűjtöttem néhány játékot, amit szívesen vennék PlayStationre. A lista korántsem teljes, és mivel tényleg azt látom, hogy óriási a kínálat PSX-re (most csak az első PlayStationről beszélünk), elég nehéz is volt kiválasztani a nekem tetszőket, de néhány játékot azért sikerült:

  • Crash Bandicoot sorozat
  • Crash Team Racing
  • Final Fantasy sorozat (főleg a 9-es érdekel)
  • Driver
  • Ridge Racer Type 4
  • Spyro the Dragon sorozat
  • Croc duó
  • Gran Turismo sorozat
  • TOCA: World Touring Cars
  • Valamelyik FIFA játék
  • Hercules
  • Mulan
  • Tarzan
  • Egyéb Disney játékok
  • S.C.A.R.S.
  • Vigilante 8 páros
  • Tomb Raider játékok

A lista korántsem teljes, de erre már lehet alapozni. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi összegyűlik, tényleg érdemes lesz PlayStationt venni. Amúgy azt azért most is látom, hogy hiába van hatalmas kínálat PlayStation játékok terén, néhányukról, már a borítójáról azt gondoltam, hogy egy nagy adag szemét lehet, és nehéz kiválasztani azokat, amik jók.

Szólj hozzá!
2017. április 03. 19:48 - supermario4ever

Komoly váltás konzol terén

Békéscsabán a Media Markt-ban is kapható a Nintendo Switch konzol. Egyet elvittek, egy Zelda játékkal, maradt egy másik. Az abban a biztonsági cuccban van lezárva kicsomagolva, megtekinthető, és még most is elképedve nézem, hogy 109.990 forint az ára. Ezt valamiért nem tudom megemészteni. A Switch az első olyan Nintendo konzol, mely egyáltalán nem hoz lázba, semmi érzelmet nem vált ki kifejezetten ijesztő. Más konzolra rá se néztem, esetleg a Segára, de régen, ahogy a PlayStation ledózerolta a konzolipart, azért nagyon haragudtam annak idején. Aztán egy időben megbékéltem ezzel. Most meg, hogy ennyire közömbös vagyok a Switch láttán, konkrétan oda jutottam el magamban, hogy úgy néztem a vaterán az első PlayStation konzolt, mintha komolyan tervezném a beszerzését. És komolyan foglalkoztat a gondolat. Azon már korábban is többször elgondolkodtam, hogy ha nem létezne a Nintendo, csak PlayStation és XBOX lenne a kínálat, akkor melyik konzolt választanám? Egyértelmű, hogy a PlayStation lenne az. Több olyan játék van a Sony konzoljára, ami érdekel, és ha lenne lehetőségem, kipróbálnám. És komolyan elgondolkodom azon, hogy kerítsek-e lehetőséget magamnak rá. Ugyanis nemcsak azzal van bajom, hogy a Switch nem hoz lázba, hanem az is, hogy a Wii U játékaival keveset játszottam. Nincs is sok játékom Wii U-ra, meg most is végigfuttatva az agyamon a kínálatot, nem is tudom elképzelni, hogy tömegével lennének olyan játékok, amivel játszanék. De végig fogom még nézni a konzolboltok kínálatait. Nem adtam fel a Wii U-t. És ugyanezt fogom csinálni a PlayStation-nel. Ha tényleg az lesz, hogy a vásárlás küszöbén állok, akkor szét fogok nézni, hogy milyen játékok kaphatók, melyekkel játszanék. Intuitív módon fogok dönteni. Azt gondoltam ki, hogy nemcsak a vaterán, zsibvásáron, jófogáson fogok szétnézni, hanem a Play Mania weboldalán is, itt rengeteg sok retro játék van, és ha összegyűlik egy számomra megfelelő mennyiségű játék (legalább 20 darab), amit megvennék, és akár végig is játszanám, akkor megtörténik az, ami nálam szinte elképzelhetetlen volt: PlayStation tulajdonos leszek. Nem viccelek. Aktív játékos voltam már 1995 körül is, amikor berobbant a Sony a konzoljával, emlékszem (ahogy fentebb is írtam), mennyire dühös voltam amiatt, hogy mindent kíméletlenül letarolt, és senkinek nem hagyott mozgásteret. Többször írtam, hogy annak idején úgy éltem meg a Nintendo és a Sega közötti versengést, hogy békésen megvannak egymás mellett, akinek a Super Nintendo kínálata jött be, az azzal játszott, akinek pedig a Mega Drive játékai tetszettek jobban, az a Sega felé fordult. És nem éreztem, hogy a két tábor "harcban" lenne egymással. De ahogy bejött a PlayStation, azt személy szerint olyannak éltem meg, mintha békésen együtt játszó emberek közé hatolnának be tankkal. Az erőszakosság főleg annak fényében fájt, hogy olyan érzésem volt, hogy nem a játékkínálatával akart népszerű lenni a Sony, hanem a konzol mellé társított érzelmek miatt, vagyis, hogy menőnek akart mutatkozni. Aki PlayStationnel játszik, az a menő gyerek. Ehhez nagyban hozzájárult a jelentősen megváltozott játékkínálat, ugyanis komolyabb játékok is helyet kaptak a konzolboltok polcain. Mindezek ellenére akárhogy is nézzük, a PlayStationnek is köszönhetjük azt, hogy a videojáték, mint olyan általános szórakozási forma lett, mert a reklámjaikban is inkább felnőtteket láthatunk.

Hogy vehetjük-e hibának, amit a Nintendo of America csinált, amikor bejött a NES, az más kérdés. Mert Japánban amióta a konzol jelen van, mindig is mást jelentett ott a videojáték kultúra, mint a szigetországon kívül. Japánban olyan játékok is kultusznak számítottak már a '80-as években is a Mario és Zelda mellett, mint a Dragon Quest vagy a Final Fantasy. Így a japánokhoz már elég hamar eljutottak a komolyabb lélegzetvételű játékok. Igazából a mai napig nem értem az indíttatást, hogy miért alakították ki a Nintendo esetében a családi meg gyerekek szórakozását megcélzó marketing-politikát, de az biztos, hogy ennek is megvan a maga pozitívuma, hiszen pont ez volt a bája a Nintendónak, ami miatt annyira szerethetőek a cég konzoljai. Ugyanakkor meg merem kockáztatni, hogy ha már a legelejétől eljutottak volna hozzánk a komolyabb lélegzetvételű Famicomra (japán NES) megjelent játékok már a kezdetektől, teljesen más lenne a videojátékok megítélése. Még most is hallom azokat a 20-25 évvel ezelőtti lesajnáló szövegeket, mely a Nintendo és a Mario játékok gyerekes mivoltát "méltatták", és ezek a bizonyos hangok főleg a PlayStation megjelenése után erősödtek meg. Nem utolsó sorban én is megkaptam, hogy ne Nintendózzak, nem vagyok már kisgyerek. Ezt elég hamar, már 10-12 éves koromban hallgattam a szüleimtől, és elég nehezen fogadták el, nálam a Nintendónak nálam nincs vége. Viszont emiatt elég későn kaptam csak Nintendo 64-et, 2000-ben, amikor már leáldozóban volt a konzol. Az a durva, hogy a Nintendo 64 36 milliós eladása egyáltalán nem számít bukásnak, de a PlayStation annyira elnyomta, a maga 102 milliós eladásával, hogy sehogy nem tudott a Nintendo érvényesülni. Azon gondolkodom most magamban, hogy változott-e volna bármi is, ha a Nintendo kvázi "belátja", hogy az addigi üzletpolitikája nem működik, és elindul a Sony után. Ez már nem fog kiderülni, és nem is akarok víziókba bocsátkozni. De az biztos, hogy tényleg emiatt volt sokáig egyedi és fantasztikus érzés, "élmény" Nintendósnak lenni, mert az volt, ami. Illetve még most is az.

És ez volt az, ami miatt a végsőkig kitartottam a Nintendo mellett. Kitartottam akkor is, amikor szidták a Wii-t, hogy egy olcsó költségvetésű konzol relatíve drága, és mégis mennyire népszerű. Kitartottam a Wii Sports, Wii Play, Wii Fit mellett is, amik szinte mindig gúny tárgya volt a konkurensek táborában. De ugyanígy kitartottam a GameCube és a Wii U mellett, mely a két legkevesebb példányszámban értékesített Nintendo konzol. Nintendo 64 mellett pedig nem is volt kérdés kitartani, konzol téren a legtermészetesebb dolog volt. De a Switch-hez jelenleg semmi nem köt, és ez megijeszt, mert erre nem volt példa, amióta egyáltalán videojátékokkal játszok. Nem látok jövőképet a Nintendóban, és azt érzem, hogy ha videojátékos akarok maradni, akkor váltani kell. De nem véletlen írtam azt, hogy ha megejtem a váltást, azt alapos körültekintéssel teszem meg, mert óriási változás lenne a videojátékos életemben. Meg azért a Nintendo sem fújt ki nálam. Annyival lehet időt adni, hogy néhány eddig nemigen játszott Wii U játékot veszek, és ezzel kihúzom addig, amíg nem lesz jobb kínálat Switch-re. Kapásból van is néhány játék Wii U-ra, amik nincsenek meg, és szívesen játsznék velük:

  • Super Mario 3D World
  • The Legend of Zelda: The Wind Waker HD
  • Donkey Kong Country: Tropical Freeze
  • Captain Toad: Treasure Tracker
  • Rayman Legends
  • Game & Wario

És talán nem is teljes a lista. De az biztos, hogy az új játékokra szeretnék fókuszálni, mert most elővenni a retrót nagyon jó dolog, de olyan érzésem lenne, mintha a Nintendót csak a régi játékok tartanák életben. És ha az új játékokra helyezném a hangsúlyt, az inkább megadná azt az érzést, hogy nincs minden veszve.

Mi lenne az előnye, ha vennék egy PlayStationt? Az óriási változásból (mert tényleg az) adódó ismeretlen megtapasztalása, ez egy számomra teljesen újfajta játékélményt hozna magával. Ugyanakkor mivel tényleg ismeretlen számomra a PlayStation, ezért fogalmam sincs, hogy fogadnám be a mélyebb, esetenként agresszívebb, de az biztos, hogy másfajta hangulatot árasztó játékokat. A nagy durranás az lenne a Nintendo részéről, ha egy idő után kiadnának egy "New Nintendo Switch" nevű konzolt, a technológiai fejlődésnek köszönhetően ugyanazon az áron tudnának adni egy minden tekintetben sokkal modernebb Switch-et, amire kellő játékkínálat van. Akkor már csak azért is bocsánatot kérnék, hogy valaha mertem PlayStationre gondolni.

Azt viszont fontosnak tartom elmondani, ha HA vennék PlayStationt, akkor az elsőt, és csakis a Nintendo MELLETT, és nem helyette. Amúgy meglep, hogy PSX-et mennyire olcsón lehet venni, ehhez képest egy retro Nintendo konzol esetében igencsak mélyen bele kell nyúlni a pénztárcánkba. Már csak ezért is, hogy ha váltanék, az első PlayStationnel kezdenék, mert relatíve olcsón be lehet szerezni, így olcsón megtapasztalhatom azt, hogy a kiábrándultság hozza ezt ki belőlem, vagy tényleg kell a változás / változatosság.

Szólj hozzá!