2018. július 20. 00:27 - supermario4ever

Birtokba vehető retro részleg

Végre használatba vehetem azt a TV-t, amit a múlt héten vettem. Ugyanis a három bútorból egyet ma reggel elvittek, sőt, nemrég jöttek az egyik ágyért is, úgyhogy most már használhatóvá vált a kis szoba, ahol a TV van. Birtokba is vettem, felragasztottam oda a Super Mario Bros. 3 plakátot, és további tesztek alá vontam a TV-t, mert nem volt minden tökéletes.

Rákötöttem SCART kábellel a Super Nintendót a TV-re. Azt akartam kikísérletezni, hogy sztereó-e. Ugyanis amíg képcsöves TV-nk volt '90-es években, addig hiába volt sztereó TV-nk, ha SCART kábellel kötöttem rá a Super Nintendót, mindig mintha csak az egyik hangszóró szólt volna. Így ez nem volt kivitelezhető megoldás, mert a SNES játékok nagyrészén nincs olyan beállítási lehetőség, hogy monó vagy sztereó. De az az érdekes, hogy itt kiváló minőségben szólt mind a két hangszóróból, rácsatlakoztattam a fejhallgatót, és mindkét oldalról szólt. No tessék, mik ki nem derülnek, hogy mennyire megérte ez a TV. És ha már rácsatlakoztattam, akkor mentem egy menetet a Super Mario Kart-tal Yoshival 150cc-n menni nem egy életbiztosítás, még Mushroom Cup-on sem.

img_20180719_224854_1.jpgNehéz-nehéz, de szándékosan választottam Yoshit, mert ő a legnehezebben irányítható, és hogy lássam, hogy tudok vele menni. Ez is egyfajta kihívás lehetne Super Mario Kartban: Yoshival vagy Hercegnővel 150cc-n elérni a maximális 45 pontot. Na, kivállalja be?

Amúgy most érdekes volt, hogy fényképezéskor sokkal kevésbé vibrált a kép. Aztán arra tippeltem, hogy ez azért van, mert most sötét van, és mesterséges fény mellett másképp jeleníti meg a képet a TV. De eléggé laikus vagyok e téren, fogalmam sincs, mi történhetett. Az biztos, hogy nem állítottam rajta semmit. Egyébként onnan gyanítottam, hogy monó ez a TV, mert elől csak 2 csatlakozós RCA-t láttam, ami monó TV-knél szokás. Azért két  csatlakozós, mert a két hang van egybe, és a két hangszóró "tartalmát" egybekeveri. De annak ellenére, hogy sztereó ez a TV, csak két csatlakozó van benne. Ez mondjuk nem zavar, mint ahogy az sem, hogy csak egy SCART csatlakozás van a TV-ben, mert még régebben vettem egy hármas SCART kábel elosztót, ehhez van csatlakoztatva a DVD lejátszó, a Nintendo, valamint a PlayStation SCART csatlakozója is.

img_20180719_225750_2.jpgNa de ha már kitettem a plakátot is, akkor stilszerű, hogy csináljak egy képet a plakáttal együtt a játékról. Eléggé rapszodikusra sikeredett a kép, mert a kis szoba, az kis szoba, de arra jó, hogy megmutassam. Hogy így elférjen minden, csak így tudtam lefényképezni, de ez is mutatja, hogy mekkora a Mariós plakát. Ha majd teljesen el lesz rendezve, akkor csinálok majd jobb képet. És akkor játszottam is egy kicsit a játékkal. Nemcsak a játék miatt játszottam, hanem hogy kipróbáljam a Super Nintendo RF csatlakozóját, hogy működik, és sajnos nagyon rosszul... Rettenetes volt a kép. Kerestem itt a kiegészítők között, hogy nincs-e véletlenül másik RF kábel, de nem találtam. Gondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy tavaly ősszel vettem a Game Parkban a Nintendo GameCube-hoz egy RF kábelt. Gondoltam, hátha ugyanolyan a csatlakozója, mint a NES-é, akkor rá tudom csatlakoztatni. És olyan gyönyörű a képe, mintha SCART kábelről menne a játék. A hang is kifogástalan, úgyhogy ahhoz képest, hogy tavaly úgy vettem, hogy olcsó volt, akkor legyen meg a gyűjteménybe, most nagyon jól jön, hiszen tudom régi gépekhez is használni.

Úgyhogy maximálisan elégedett vagyok mindennel, mostanság nagyon jól alakulnak a dolgaim. Ez az RF kábel meg akkor sajnos rossz.

img_20180719_232028.jpgNem tudom, hogy meg lehet-e csináltatni, de valószínűsíthető, hogy leadta a rendszámot. Mert szerintem nem érintkezési hibája van, ugyanis mozgatás nélkül is váltakozik a kép minősége. Hol tiszta volt, hol meg olyan hangyás volt, hogy hang nem volt, képet épp hogy lehetett látni. Na de van utódja, meg alternatívája, úgyhogy siratni nem kell, de az nagyon szép, hogy közel 25 évig szolgált.

És a másik két könyvespolcot is elviszik, akkor szabadul fel annyi hely a szobában, hogy tudok rendezkedni, ezáltal egy megfelelő rendet kialakítani, és akkor majd csinálok egy sokkal jobb képet a retro részlegről.

Szólj hozzá!
2018. július 13. 23:39 - supermario4ever

Retro részleg fejlesztve

Történt némi változás, amióta nem írtam az albérletről, ugyanis sajnos azóta megint újba költöztem. Szerencsétlenül alakultak a dolgok, néhány barátom már azon viccelődött, hogy az új hobbim lett az albérletkeresés. Ez a 9. albérlet, érdekességként az 5. kispesti albérlet. Nemcsak azért akartam a XIX. kerületbe költözni, mert szeretek itt lakni, hanem mert már sok cuccom van itt, és nem akartam messzire költözni a X. kerületből, hogy ne kelljen annyit cipekedni. Szerencsére itt nagyon jól alakulnak a dolgok, maximálisan elégedett vagyok mindennel, a hiányosságaival meg együtt tudok élni, azokat majd később.

És itt új retro részleget találtam ki, ezt fejlesztettem, ugyanis volt anyagi lehetőségem venni képcsöves TV-t, jó minőségűt, jó áron. Méghozzá egy Sony Trinitron KV-21M3K modellt. Itt most konkrétan modellt nem kerestem, két kitételem volt. Az egyik, hogy a márkája lehetőleg Sony vagy Panasonic legyen, és 51 cm képátmérőjű, ami képcsöves TV-knél ideális számomra. Mind a kettő bejött. ráadásul az ára is kedvező volt (3.900 forint), megvolt az eredeti távirányítója is, úgyhogy azt gondolom, hogy jó vásár volt. Mazsibazsi barátom segített elhozni, akinek nem tudok eléggé hálás lenni a segítségéért, és hogy ennyire készséges volt.

Mielőtt beüzemeltem, még ki kellett takarítani, ugyanis eléggé koszosan vettem át, csupa por volt. Még a képcsőre is ragadt valami kosz. De néhány univerzális nedves törlőkendő, és még a rések portalanításával és a távirányító alapos kitisztításával is éveket fiatalítottam a TV-n. Annyira alaposan tisztítottam ki, hogy még a réseknél is portalanítottam, minden egyes rést letakarítottam. Először a legegyszerűbbet akartam kipróbálni, az AV csatlakozást. Ehhez egy Nintendo 64-et csatlakoztattam, bele Mario Kart 64-et, szinte zavarba ejtő az eredmény:

img_20180713_155901.jpgKülönben nagyon nehéz képcsöves TV-ről jó képet elkapni, mert ez a TV is csak 50 Hz-et tud, és írtam róla nemrég, hogy amúgy folyamatos a kép, de valamiért ha fényképezőgépen nézem, rettenetesen vibrál. És olyan képet elkapni, amin a legkevesebb vibráció látszik... Nagyon sok képet csináltam, mire megtaláltam a megfelelőt. Egyébként akik emlékeznek a '90-es években, amikor valami hír vagy tudósítás keretében TV-k és számítógépes monitorok látszottak, ott volt nagyon erős vibrálás, ami a TV-n keresztül látszott. Na ugyanez az eset van itt is. Amúgy Mario Kart 64-ezni mindig jó buli, most is szerettem.

Aztán jött az, hogy kipróbáljam a hangolást, rácsatlakoztattam a Super Nintendót RF kábellel, és jelentem, megtalálta:

img_20180713_162942.jpgBár a keresés eleinte problémás volt, ugyanis nem értettem a jeleket a TV-n. Az volt, hogy behangoltam, az ment, de azt hittem, hogy ezzel el van intézve, el is van mentve, de amikor visszaléptem, láttam, hogy mégsem mentette el.. Nem értettem a piktogramokat, aztán többször próbálkozás után rájöttem, melyik a mentés. Még szép, hogy a Super Mario All-Stars-szal próbáltam ki, mentem vele egy pár percet. Ami furcsa volt, hogy többször változott a kép minősége. Volt olyan, amikor olyan szép és tiszta volt a kép, mintha AV-ra lett volna csatlakoztatva, máskor meg erősen hangyás lett a kép.

De aztán kiderült, hogy inkább a Nintendo RF kábel érintkezése az, ami problémás lehet, ugyanis harmadikként a videomagnót csatlakoztattam rá (azt is ugyanígy), és amikor arra rákerestem, annak a képe tökéletes volt, és nem volt változás. A Super Mario videokazettával próbáltam ki.

img_20180713_164847.jpgÚgy tűnik a Super Nintendót hangyásabb "pillanatában" kaptam el, mert azért látható különbség a videós kép javára. Úgyhogy most már videokazettákat is tudok nézni régi TV-n.

A következő a Sega Master System volt. Ezt is be akartam hangolni a helyére, teljes siker volt. És ennek a képe is végig gyönyörű volt.

img_20180713_190236.jpgTovábbra is nagyon szeretem a Master Systemes első Sonic the Hedgehog játékot. Most is elvittem a feléig. Aztán tovább nem, mert éhes voltam, és addig is pihentem egy kicsit.

Legvégül a régi DVD-lejátszót csatlakoztattam a TV-hez. Van ugyanis egy Pioneer DV-340-es modellű DVD lejátszóm, ami még a DVD-korszak kezdeti szakaszából származik, 2001-2002 tájáról, amikor még 120.000 forint volt egy lejátszó. Ez a lejátszó annyira kezdetleges, hogy nincs rajta se USB csatlakozás, valamint adat DVD-ről semmilyen formátumot nem ismer fel (avi, mkv, mp4, semmilyet). Úgyhogy ez csak eredeti DVD-t tud lejátszani, illetve élek a gyanúperrel, hogy az ISO-ban kiírt DVD-kkel is boldogul, ezt még nem próbáltam. Magát a lejátszót igen, a Hófehérke és a hét törpe DVD-vel próbáltam ki, és megy rajta rendben minden.

A retro részleg most kicsit szűkösen van itt az új helyen, de örülök neki.

img_20180713_191351.jpgJelen állapotában elégedett vagyok, csak sajnos szűkösen vagyok abban a szobában, ugyanis ott van tárolva majdnem minden olyan bútor, ami nem kell. Két ágy is van a szobában, egyik van a másikra téve, úgyhogy épp csak annyira tudom magam ott kényelembe helyezni, hogy egy széket oda, és kb. 40-50 cm távolságból nézem a TV-t. Egyelőre ez még nincs megoldva, most kényelmetlen és szűkös, de teszek azért, hogy felszabaduljon a szoba. Tehetek is róla, ugyanis a főbérlőnek sem kellenek a bútorok, mondta nekem, hogy ha meg tudom oldani, hogy elszállítsák, akkor engedélyt sem kell kérnem, intézhetem, hogy vigyék el. Örömmel, mert amúgy eléggé régi bútorok. Foglalják a helyet, nincs szükség rájuk, és öregítik a lakást. Úgy volt, hogy a bútorok és az ágy közül három az én szobámban volt, amit nekem adtak ki, csak mivel én vettem saját bútorokat korábban, és időközben át lettek hozva, ezért ki kellett rakni a szobából. De hogy milyen nehezen találtam meg a helyüket, és mire odatettem őket... Na az nagy munka volt, de egyébként bámulatos a különbség. Azzal, hogy az én néhány hónapja vásárolt bútoraim kerültek ide, már attól sokat fiatalodott a szoba.

Nemcsak a gyors, kényszerű költözés miatt döntöttem emellett a szoba mellett, hanem mert láttam fantáziát, úgy az egész lakásban. Ugyanis a panelek közül, amiket láttam, ennek az elrendezése tetszik a legjobban. Ez ugyanis egy három szobás lakás, van a nagyszoba, amiben a lakótársam lakik, és van a közepes méretű szoba, amiben én. A kicsiben senki, itt vannak a bútorok, amik nem kellenek, és ide is berendezkedtem. Aztán ha sikerült elszállíttatni minden bútort, ami nem kell, akkor berendezkedhetek ide is, meg van engedve. Úgyhogy lényegében két szobát bérelek egy áráért. De nagyon jól érzem itt magam, végre úgy tűnik, hogy ez lesz az a hely, ahol sokáig fogok maradni, akár hosszú évekre is. Főleg, hogy ha ez a lakás fel lenne újítva, nagyon szép lenne, akár egyedül is bérelném, ha majd olyan anyagi helyzetem lesz. A legkisebb szoba ugyanis a konyha mögött van közvetlen, én megcsinálnám azt, hogy a kettő közötti falat kivetetném, és lenne egy nagy étkezős konyha. Valamint a konyha és szoba bejáratát is kivetetném, mivel egymás mellett vannak, és így a folyosó tág terű lesz. Aminek azért örülnék, mert többek között amit a '80-as években épült panelekben nem szeretek, hogy a folyosó szűk, és olyan érzetet ad, mintha elszeparálná a lakás egyes helyiségeit, és nem egy teljes egészet ad a lakás, hanem mondjuk két felet. Például Békéscsabán abban a lakásban, ahol felnőttem, egy szűk folyosó egyik végén van két szoba, a másik végében meg kettő, és olyan érzetet ad, mintha két különböző lakás szobái lennének. Viszont az a gondolatom, hogy ha tágas lenne a folyosó azáltal, hogy a konyhával egy teljes egészet ad, és sokkal jobb lesz a lakásban is tartózkodni. Hogy ilyeneken is gondolkodok, ez is jelzi, hogy jól érzem magam itt, és hosszútávra tervezek ide. Egyébként nagyon jófej a főbérlő, elmondtam neki a terveimet, gondolataimat a lakásról, és maximálisan nyitott rá. Úgyhogy ha tényleg sokáig itt maradok, és minden rendben lesz, fogok indítványozni jövő nyárra egy átfogó felújítást. Addig meg a hiányosságaival együtt vagyok elégedett a lakással. Végre oldottan jól érzem magam, ez nagyon hiányzott.

Szólj hozzá!
2018. április 26. 17:25 - supermario4ever

A régmúlt tisztázása

Jóformán az én nemzedékem, és a nálam idősebbek azok, akik látták, hogy a Nintendo bejött Magyarországra. Előtte jóformán Ausztriából lehetett beszerezni a Nintendo konzolokat és játékokat (mint megannyi elektronikai cikket) A magyarországi elterjedésben lényegében két dolog játszott közre. Az egyik, hogy a Stadlbauer 1991-ben bejött Magyarországra, a másik meg Dévényi Tibor műsora az Elektor Kalandor. Az utóbbiról szeretnék írni.

Játszottam már a Nintendo előtt is, hiszen volt Commodore Plus/4-es számítógépünk, azon volt néhány játék, amivel szerettem játszani. De igazán nagy hatással a Nintendo és Super Mario volt rám. Vele az Elektor Kalandorban találkoztam először. Onnantól szinte egy napot se hagytam ki, hogy lássam ezt a műsort és a játékot, és Dévényi Tibi bácsi pedig egyfajta... hát, nem is példakép volt, mert az erős, de ő volt az, aki megmutatta nekem a Nintendo világát, ezáltal nagyon sokáig felnéztem rá. Ezt erősítette a Három Kívánság, hiszen ott is megjelent a Nintendo, főleg Super Nintendo, de mellette olykor a Sega MegaDrive is feltűnt. Én meg csodálattal néztem a műsort, főleg azért, mert nem is kívánságokkal voltam "elfoglalva", hanem azok voltak az igazi adások számomra, amikor a Nintendo megjelent. Illetve egy reklám maradt meg bennem. Mivel később születtem, ezért nem a pöttyös labdás részeket láttam (ez számomra "újdonság" volt, csak jóval később láttam, hogy volt ilyen, amikor az M3-on ismételték a régi adásokat). Én már a '90-es években láttam a műsort, ahol az alábbi szöveget nyomatta Tibi bácsi:

Aki a leghangosabban tapsol, annak máris dobom a Chio Chipset!

Ez már annak idején is gyanús volt nekem, és 7-8 évesen azon gondolkodtam, hogy vajon honnan hallja Dévényi Tibi bácsi, hogy ki az, aki a leghangosabban tapsol, és hogy kinek kell dobni a Chio Chipset? Azzal zártam le magamban a dolgot, hogy hát kisgyerek vagyok, ha majd felnőtt leszek, majd biztosan én is hallani fogom, hogy ki az, aki a sokszáz tapsoló közül a leghangosabb. Itt vagyok 32 évesen, és nem tettem szert ezen képességre, és ahogy utána olvastam a dolgoknak, rájöttem, hogy rettenetesen meg voltam vezetve. Senki nem tapsolt leghangosabban, csak arról szólt a dolog, hogy zabáljon minden gyerek Chio Chipset. Ne legyen dietetikus Dévényi Tibi bácsi, de ahogy olvastam a műsor hátteréről, és hogy mikkel kritizálták a műsorvezetőt, úgy dőlt össze egy illúzió, és rá kellett jönnöm, hogy Dévényi Tibi bácsi adta nekem a Nintendót, de vele együtt adott még ezer illúziót, ugyanis én beismerem, hogy én mindent elhittem neki. Főleg azért, mert nem igazán foglalkoztam a kívánságokkal, csak azzal, hogy lássam a Nintendót.

Az első komolynak mondható kritika, amit olvastam, egy 576 Konzolban, egy félmondat, ahol Dévényi Tibi bácsi extrém hülye ruházatát tették szóvá valaminek okán, már nem emlékszem, hogy merült fel. Akkor már idősebb voltam, volt rálátásom a dolgokra, és akkor ahogy előhozakodtam a régi emlékeimmel, be kellett lássam, hogy tényleg nem a ruházata miatt szerettük Tibi bácsit. Aztán egyre-másra olvastam arról, hogy a műsorban hogy voltak megrendezve a kívánságok, és hogy mennyire voltak valósak. Azt Dévényi Tibi bácsi is elismeri a Három kívánság című könyvében, hogy a kívánságok közül válogattak, és azokat teljesítették, melyek látványosabbak voltak, a műsor szempontjából érdekesebbek. De igazából Puzsér Róbert: Sznobjektív műsora volt az, ami ténylegesen rávilágított a valóságra.

Ugyanis 1. helyre tette a 10 leghitványabb televíziós műsorvezető listáján. És igazából, hogy mennyire voltak megrendezettek a kívánságok, azért belátható, hogy nagyon. Az biztos, hogy az egyik legidétlenebb kívánságból sikerült bejátszani, és bizony volt ilyen is, ahol ha jobban "figyeltem volna", hogy a gyerek mit kíván, feltettem volna magamnak a kérdést, hogy biztos, hogy kívánnék ilyet, ha szerepelhetnék a műsorban? De voltak olyan kívánságok is, amikre rá lehet mondani, hogy azokat azért kérték, mert a '90-es években még nem volt internet, sőt a kereskedelmi TV-k is csak fokozatosan jöttek be, ezért ha magyarul akartunk TV-zni, egy darabig csak a Magyar Televízió egyes és kettes csatornája állt rendelkezésünkre még a rendszerváltás után is. És én emlékszem arra is, általános iskolában az osztálytársak nem feltétlen az aktuális rajzfilmről beszéltek, hanem a Dallas volt a téma, meg a Vészhelyzet, meg a Knight Rider. A kérések egy része az aktuálisan trendi műsorokkal, sorozatokkal volt kapcsolatos. Igazából én valahol logikusnak tartom, hogy egy gyerek ezekkel a sorozatokkal kapcsolatosan kértek kívánságokat, aztán hogy ezt hogy csűrték-csavarták, az más kérdés. Mert azt el tudom képzelni, hogy a gyerek épp csak annyi kívánt (már ha tényleg az a gyerek kívánta, akit láttunk a TV-ben), hogy találkozzon mondjuk George Clooney-val. Mondják neki a szerkesztők, hogy rendben van, egyébként is jön Magyarországra, de ezt valahogy érdekessé kell tenni. És hogy hozzáteszik, hogy a x termékből maradt egy rakással a gyárban, ezért mi lenne, ha mondjuk gombócevőversenyt rendeznénk? Mert hogy el volt árasztva reklámokkal a Három kívánság, az tény. És akkor nem beszéltem még az akkor aktuális előadókról, és arról a bizonyos "étlapról", amit szintén csak az M3-on láttam (legalábbis nem maradt meg az emlékeimben, hogy lett volna ilyen később is), de furcsán néztem, hogy fér meg egy helyen a Macskafogó meg a New Kids on the Block? Vagy Jason Donovan, hogy csak a legemlékezetesebbeket mondjam. És ahogy már felnőtt fejjel hallottam a gyerekek ovációját, ahogy Tibi bácsi tételesen sorolja fel az étlap tartalmát, azért felmerült bennem, hogy azért hitelesebben tessék "örülni" neki. Úgyhogy felnőtt fejjel már értem mi a baj a műsorral, és biztos, hogy gyerekként is értettem volna, ha nemcsak egyvalamire összpontosítottam volna.

Ráadásul az Elektor kalandor sem volt tiszta, mert az 576 KByte 1993. decemberi számában a csevegőben összegezték az évet, többek között olyat is írtak, hogy mögöttünk van egy gyanús múltú Elektor Kalandor. És ennyi, ezt nem részletezték már. Aztán, hogy előre tudható volt, hogy ki nyeri meg a főnyereményt az utazást Floridába, vagy bármi más, azt már nem tudom. Mert amúgy abban az évben nem sokkal karácsony előtt lett vége az Elektor Kalandornak.

Ezt most már el tudom képzelni, de elismerem, hogy ehhez kellett egy kis idő, mire helyretettem magamban a dolgokat, mert azt gondolom, hogy sokunknak volt Dévényi Tibor a gyerekkorának egy része, és hát ily módon szembesülni kellett azzal, hogy a gyerekkorunk egy része puszta hazugság volt. Én meg azzal, hogy csak a Nintendóra összpontosítottam, lényegében semmi mást nem csináltam, mint a koszos tóból kiemeltem a lótuszvirágot. A Nintendót megköszöntem Dévényi Tibi bácsinak, azzal adta meg a gyerekkoromat, meg életem legnagyobb rajongási tárgyát, aztán, hogy milyen műsorokat gyártott, vezetett, és hogy mennyit asszisztált ahhoz a rengeteg hazugsághoz, amit elénk tett a TV által, annak kapcsán meg számoljon el a lelkiismeretével, ha nem tette volna meg.

Szólj hozzá!
2018. március 09. 12:34 - supermario4ever

Lehetőség retro konzolozásra

Még múlt szerdán mutatott bagszi egy helyet, ahol ki vannak állítva különböző retro konzolok, és ezekkel játszani lehet. Nagyon tetszett azok alapján, amiket mesélt, a honlapjuk alapján is szimpatikusnak tűnt a Hyp-R Zone. El is döntöttem, hogy másnap meglátogatom.

Elmentem, alapvetően kellemes hely. Földszinten vannak a különböző szimulátor játékok (például autóverseny) és a VR, emeleten van kiállítva néhány retro konzol, és ami különösen tetszik, hogy CRT TV-vel vannak. Teljesen ingyenesen játszhatók. Egyébként egy bár is működik, és bíztam abban, hogy ez olcsóbb hely lesz, de pont ellenkezőleg. Egy árkategóriával drágább hely, mint az InGAME vagy a BarCraft. De minden konzolt kipróbáltam, amit bekapcsoltak. Volt NES, SNES, Sega Mega Drive és PlayStation. Játékok terén nem volt kínálat, mindegyikben egy-egy játék volt. A NES-ben egy Super Mario Bros. volt, a SNES-ben egy japán kiadású Street Fighter II Turbo, a Sega Mega Drive-ban egy Mortal Kombat 3 volt, míg a PlayStation-ben egy Tekken 3. A Super Mario Bros.-ra csak ránéztem, hogy milyen most régi TV-n játszani. Élmény, játsszon mindenki így. A Mortal Kombat némileg jobban lekötött. Ez az a híres, klasszikus Mortal Kombat, amivel annyit játszottunk PC-n gyerekkorunkban. Szeressük, nagyon szeressük, jó lett. Kétségtelen, hogy az egyik leghangulatosabb verekedős játék, inkább a brutalitása miatt nem szeretem annyira. Egyszer végignéztem a Twitteren, hogy milyen kivégzések vannak. Akármennyire is pixeles a játék, azért van annyira élethű, hogy rossz érzést keltsen bennem. Ennek ellenére szívesen játszom, ha úgy érzem, hogy elővenném. Amit meg is tehetnék, hiszen a Super Nintendo Classic Mini-re rátettem. Elvileg európai Super Nintendo van kiállítva, mégis hogy tud lejátszani japán kiadású Street Fighter II Turbót, azt nem tudom. Semmilyen adaptert nem láttam. Az annyira nem lepett meg, hogy a controllerek is japán kiadásúak voltak (tehát Super Famicom-ok), mert a kiegészítők "régiófüggetlenek", de a játék meglepett. A játék amúgy menő. Annyiból jobb az eredeti Street Fighter II-nél, hogy a fő harcosokkal is lehet játszani. Amire jobban kíváncsi voltam, az a Tekken 3 PlayStationre. Merthogy ez a PS-esek kedvenc játéka, a Mortal Kombat és a Street Fighter méltó vetélytársai. És tényleg nagyon jó. Nagyon tetszik, csak az a furcsa, hogy bűnlassúak a karakterek. De annyiból jó volt, hogy így könnyű volt verekedni, és bár könnyűre tettem az gépi ellenfél játék mesterséges intelligenciáját, de könnyű volt nyerni. Szimpatikusak voltak a karakterek, és élvezetesek voltak a harcok. Sokat játszanék vele, ha meglenne a játék. Készítettem képeket is.

img_20180301_180143_1.jpgimg_20180301_180150_1.jpg

Olyan sokat nem voltam ott, és furcsa is volt, mert kicsit furcsán néztek rám, amikor elköszöntem. Gondolom, hogy azt várták, hogy fogyasztani is fogok ott, de ezt egyrészt nem terveztem, másrészt meg tényleg drágábbak. Meg ha tényleg jók a gondolataim, akkor is több ok miatt sem kéne ezen problémázni.

  1. Ez részint ellene megy a hosszútávú üzlet stratégiájának az elméletem szerint, ugyanis ha valaki retrózni jár, annak megtetszhet az üzlet, és más dolgokat is kipróbálhat, ami pénzbe kerül. Vagy talán fogyaszthat is.
  2. Ha felajánlják az ingyen játék lehetőségét is, abba benne van az is, hogy valaki tényleg csak az ingyen játékért megy be. Vagy kössék azt is fogyasztáshoz, ahogy szokás más helyeken is, ezzel nincs semmi baj. Olyan ez, ha valaki a vaterán 1 forintért ad el valamit, akkor számolnia kell azzal is, hogy annyiért is fog elmenni.

Persze ezek mind csak feltételezések, lehet, hogy rosszul érzékeltem a dolgokat. Mindenesetre menő hely, és az az igazság, hogy pont, hogy ha olcsóbbak lennének, fogyasztanék náluk.

A hétvégét bagszinál töltöttem, és úgy döntöttünk, hogy együtt is elmegyünk megnézni a helyet. Először a MetaGame-be mentünk, mert vasárnap TCG napot tartott, és ment átvenni a nyereményeket. Az odajutás nem volt sima. Annak ellenére, hogy szombat délután volt, óriási volt a forgalom a Nyugatinál. Valószínűleg ez pestiként nem nagy szám, de hozzá vagyok még szokva, hogy hétvége délutánonként egy város általában elcsendesedik. Na mindegy, a lényeg, hogy rengeteg ember volt az utcán, és elvesztettük egymást. Nem is tudtam, hogy merre lehet, nagy nehezen rájöttem, hogy én mentem túl messzire. Ezt legközelebb is megelőzve inkább megbeszéltük, hogy az aluljáróban melyik lépcsőnél fogunk felmenni. Mondta, hogy a Budapest Banknál. Rendben van, szerintem tudom, hogy hol van. Lemegyünk, elindulok a WestEnd felé, hát bagszi megint elveszett. Hát mi van már, hogy egy nap kétszer vész el? De most akármerre néztem, nem láttam sehol. Bementem az aluljáróban lévő antikváriumban, egyszer csak hallom, hogy milyen menő zene megy. De mióta megy nyilvánosan japán zene egy rádióban? Mire leesett, hogy a telefonom szól... Kiderült, hogy én teljesen máshova gondoltam a Budapeste Bankot, azt hittem, hogy a WestEnd oldalán kell felmenni, én meg arra indultam el. Azt kiderült, hogy ott kell jobbra fordulni, ahol az újságos van. Pedig voltam már a MetaGame-ben... Na mindegy, nevettünk ezen egy jót. Meg elképzeltük, milyen lenne, hogy egy 31 éves embert keresnek a WestEnd hangosbemondóján.

Miután végeztünk a Metában, átmentünk villamossal a Blaha Lujza térre. Itt egyenesen a Hyp-R-be mentünk. Második alkalommal már fogyasztottunk, én bőven elégedett voltam egy 0.25l-es citromos Ice Teával, mely 390 forint volt... Maradjunk annyiban, hogy ebben az összegbe benne volt a játék díja is, és akkor már nem fáj annyira. Ugyanazokkal a játékokkal lehetett játszani. Most egyedül bagszi játszott a Super Mario Bros.-szal, bíztattam, hogy most tovább fog jutni. Nem mondtam el neki semmit, csak mindig felkiáltottam, hol hagyott el dolgokat. Aztán meg nem tudott rájönni, hogy pontosan mi a baj, de ha elkezdett keresgélni, akkor megtalálta. Pont ez a célom, ezért nem mondok el semmit. Vicces is így navigálni a játékot, látva, hogy bagszi néha pánikba esik. De sajnos sokáig nem is vitte a játékot, és hogy nem volt annyira motivált, az abban is megnyilvánult, hogy a 1-2 pályán szinte mindig rövidített. Inkább átmentünk a Mortal Kombat 3-hoz. Azért meglátszik, hogy nincs sok érzékem a verekedős játékokhoz, mert szinte mindig bagszi nyert. De abból a szempontból meg kiváló játék, hogy ennek ellenére végig élveztem, ésvazért élmény volt egyszer-egyszer nyerni. A Street Fighter II Turbónál már sokkal kiegyenlítettebb volt a verseny. Jobban is ment, meg hát az egyes karakterek győzelmi vizuális fanfárjai is néha kifejezetten viccesek. Például van Guile, aki ha nyer, felfele fésüli a haját. Erre mondta bagszi azt, hog, velem nem érdemes HAJba kapni. Hasonlóképp a Tekken 3 is jobban ment. Nagyon jó játék, alig várom, hogy anyagilag jobb helyzetben legyek, biztosan fogok venni néhány PS játékot. Összességében jó hely, csak pont azért kellemetlen oda járni, mert drágább, mint a hasonló helyek. És csak azért fogyasztani náluk, hogy ne nézzenek rám rosszallóan... Egyedül nem fogok oda sokat járni.

Szólj hozzá!
2018. február 25. 17:31 - supermario4ever

Cosplay farsang és Nintendo GameCube nap

Eseménydús nap volt a tegnapi. 9 óra után indultam el, és 22 órára értem haza. Eredetileg csak a Nintendo GameCube találkozóra terveztem menni, de aztán bagszi csak elhívott, mert elfelejtette, hogy kölcsönadta a Mario Kart 8 játékát, ezért megkért, hogy hozzam el az enyémet. És intézett nekem egy ingyen jegyet. Na akkor elmegyek oda egy pár órára. De csak szépen sorjában:

Előkészületek

Mert egyébként terveztem menni, és a GameCube nap is 25-én, vasárnap lett volna, de végül azért lett szombat, mert eredetileg az InGame-be terveztük a találkozót, de ide 1000 forint / óra lett volna a bérlés. E-mailt írtam az eSport bárnak, szombaton kaptam azt a választ, hogy elméletileg lehetséges, de ennek utána kell néznie. Én meg úgy hirdettem a többieknek, hogy készüljenek az InGame-be. De hétfőn azt a helyesbítést kaptam, hogy mégsem lehetséges. Na erre ug azt írja, hogy inkább nézzünk utána személyesen a dolognak. Másnap el is mentem személyesen, de jobb választ ott sem kaptam. Mondjuk valahol megértem, hogy nem tudja leszerelni a TV-t, de személy szerint a készséget hiányoltam. Meg amikor rákérdeztem, hogy miért nincs náluk Nintendo, akkor is inkább kitérőnek éreztem a választ, amit kaptam. Nem tudom, mi áll a háttérben, nem akarok ítéletet mondani, ezek saját gondolatok.

De ezek után úgy döntöttünk, hogy a BarCraft-ban próbáljuk meg. Ez nagyon jó ötlet, de ragaszkodok ahhoz, hogy a Ferenc Körútiban legyen. Mert van még egy bárjuk a Nyugati pályaudvarnál, de nem szeretem, hogy ez pinceépület, ebből kifolyólag rettenetesen sötét. A nagyon sötét helyeket meg nem szeretem, arról nem beszélve, hogy olyan, mintha egy labirintus lenne. Úgyhogy célzottan a Ferenc körúti bárt kerestem meg. Hihetetlenül imponáló volt, hogy egyből igent mondtak, persze, lehetséges GameCube-ot kötni a TV-jükhöz. Mehetünk nyugodtan szombaton, foglaltak asztalt nekünk. Na erre hihetetlenül fellelkesedtem, nem győztem dicsérni a többieknek a BarCraftot, és hogy mennyire egy hangulatos hely, ott bizony jól fogjuk érezni magunkat. Alig vártam a szombatot.

Péntek este rám írt bagszi, hogy elfelejtette, hogy kölcsön adta a Mario Kart 8-at, ezért nincs neki a Cosplay farsangra, vigyem el neki, kapok ingyen jegyet. Na mondom, csodálatos. Mert eredetileg vasárnap lett volna a találkozó, mert kíváncsi lettem volna a Cosplay farsangra, de ekkor még az InGame-be terveztük a találkozót, és amikor mondtam, hogy 1000 forint / óra lesz a bérlési díj, akkor úgy voltam vele, hogy nem szeretnék egyszerre két helyre fizetni, ezért marad csak a GameCube találkozó, amit így akár szombatra is áttehetünk, ez többeknek is jobb időpont. A Cosplay farsangra 1.500 forint volt a belépőjegy, a kettőt együtt nem akartam vállalni.

Cosplay farsang

De ha így alakult, akkor elmegyek oda néhány órára. 10-kor kezdődött, igyekeztem akkorra odaérni. Még 9-kor indultam el otthonról. Az 50-es villamossal elérve a Határ utat, előbb a Shopmarkban levő Intersparban vásároltam magamnak néhány dolgot mára. Aztán azt gondoltam, hogy a 99-es busszal megyek el a Golgota térig, és onnan a 24-es villamossal a Ferencvárosi Művelődési Központig, ahol a Cosplay farsang volt, de pont előttem ment el a busz, ezért kénytelen-kelletlen, a metrópótló busszal mentem. Nem szeretem a metrópótlót, mert lassabb, és rengetegen vannak rajta. Most olyan sokan nem voltak, de úgy szorítottam magamhoz a szatyrot, amiben a GameCube játékok voltak, mint gyerek a játékát. No de nem voltak gondok, eljutottam a művelődési központig. Itt gond nélkül bejutottam. Meg is volt a videojátékos részleg, bagszi már hívott is magához. Kicsit beszélgettünk, játszottunk, közben segített, ha kellett, hiszen mégiscsak azért van ott. Nagyon tetszett, amikor 5-6 éves körüli kisfiú járt ott, és úgy belelkesedett a Super Mario Odyssey láttán, és amikor meglátta a Mario amiibót. Mintha csak magamat láttam volna, amikor a Super Mario Bros. 3 és nem sokkal utána a Super Nintendo és a Super Mario All-Stars volt a minden számomra. Maga a rendezvény nem igazán volt animés hangulatú. Sok Star Wars jelmezt láttam, néhány animéset, de mostanra már inkább maga a cosplay univerzális dolog lett.

Ismerős volt a Ferencvárosi Művelődési Központ, mintha egy MAT-os rendezvény lett volna itt. Ja, hogy a ShoujoCon 2015 augusztusában. Arra emlékszem, hogy voltunk itt néhányan konzolosok, akik kihoztuk a gépeket, ekkor követtem el azt a főben járó bűnt, hogy kipróbáltam a Just Dance-et. Ug-vel táncoltunk egyet közösen. Mentségünkre legyen mondva, hogy a Ghostbusters dalra, ami legalább menőség. Jó volt az a nap is, de magától a FMK épülettől már akkor sem voltam elájulva, és láttam, hogy azóta sem történt semmi felújítás. Szétnéztem érdekességként. A vásár a tornateremben volt, láttam néhány dolgot, amit megvettem volna, ha lett volna rá pénzem. Például hiányzó Árnybíró mangaköteteket, illetve láttam lapozgató könyveket is, az egyik például a vietnami háborúról szólt. Ilyen könyveket most is szívesen vennék. Emlékezzetek a menő Nintendós Játék az erővel lapozgatós könyvre. Arra nem emlékszem, hogy MondoConon a vásárokon lehet-e régiségeket kapni, de örülnék ilyeneknek. Amin meglepődtem, hogy az egyik árus mellett ki volt téve egy kis hálós ágy, és egy kisbaba aludt benne. Valaki elhozta ide a gyerekét, mert nem volt lehetősége otthon hagyni? Nagyon aranyos volt. Aztán ott voltak még a PlayIT-esek néhány standdal. Ugyanazt a termet foglalták el, ahol mi voltunk 2 és éve konzolosok a ShoujoConon. De úgy istenigazából nagy dolog nem volt a Cosplay farsang, úgyhogy jó volt, hogy úgy láthattam, hogy nem fizettem érte. Szerintem nem ért meg 1500 forintot a rendezvény.

img_20180225_102357.jpg12 órától volt Mario Kart 8 Deluxe verseny. Ezen elindultam én is, összesen 7-en gyűjtünk össze. Ezért a selejtező két fordulóban volt megrendezve. Az elsőben négyen indultunk, a másodikban meg hárman, és a két-két legjobb játékos mérte össze a tudását a döntőben. Egy-egy Grand Prix-t mentünk mindnyájan, én az első fordulóban a négyes csapatban voltam. Ezt maximális, 60 ponttal nyertem meg. Aztán a második forduló, a döntő is nagyon jól indult, azt gondoltam, hogy ennyire jól megy, akkor itt is hajtok a 60 pontos győzelem felé. De az utolsó pályát elszúrtam, így ott második lettem, így a döntőt 57 ponttal nyertem meg. Ezt úgy írom, mintha egy természetes dolog lenne, hogy én minden Mario Kart versenyt csak úgy megnyerek, pedig az igazság az, hogy marhára örültem a győzelmemnek. Végre egy Mario Kart verseny, ahol tudtam diadalt aratni. A többiek meg gyakoroljanak nagyon sokat, hogy akár a Mario Kart bajnokságra is tudjanak indulni. Volt néhány olyan ember, akin látszott, hogy nagyon keveset Mario Kartoztak. Alapvető trükköket nem ismertek, nemhogy rövidítéseket, meg ilyenek. Aztán voltak, akiknek egész jól ment, csak nem tudtak egyenletesen jól teljesítményt nyújtani. Ha ők sokan gyakorolnak, akkor nagyon jók lehetnek.

GameCube nap

A verseny után siettem is gyorsan, mert úgy kalkuláltam, hogy pont oda tudok érni a BarCraft elé. Főleg, hogy ha a metrópótlással most is problémák vannak. Most volt tömve volt a busz, és eléggé nehézkesen jutott el a Corvin negyedig. De még így is volt 20 percem, mire megkérdeztem a BarCraft elé. Gondolkodtam azon, hogy bekopogjak, hogy el tudjak készülni 14 órára, de aztán úgy voltam vele, hogy nem díszvendég vagyok én ott, hogy különleges bánásmódban részesüljek, ezért inkább kivártam a nyitást. Annak ellenére, hogy rettenetesen gyűlölöm a hideget, és pont most, február végén volt hajlandó megmutatni a tél az oroszlánfogát. -5°C is volt, ha jól emlékszem. Ma biztos, hogy -7°C van, és ma inkább nem mozdulok ki, mert rettenetes lehet a hideg odakint. Lassan jöttek a többiek. Először jött meg ug és Zsuzsmo, majd Fantos, akit évek óta nem láttam élőben. Ő volt az egyik, aki miatt érdemes volt megcsinálni a Discord szervert, mert a régi veteránok közül például őt sikerült visszahozni. Aztán megjött OctoZaky és Nari, csak hogy az újak is tiszteletüket tegyék, végül Gábor is eljött, aki szintén a veteránok táborát erősíti. Ő is megjelent Discordon, de ő azt keveset használja.

Szóval 7-en gyűltünk össze, és sajnos a találkozó meglehetősen szerencsétlenül kezdődött. Már azon meglepődtünk, hogy melyik asztalt kaptuk meg. Volt végülis fölötte TV, arra próbáltuk meg csatlakoztatni a GC-t, de előtte kértem segítséget. Azt mondja a pultos srác, hogy nem tud... Hát mondom jó, akkor megpróbáljuk magunktól. Megpróbáltuk úgy a TV-hez csatlakoztatni a SCART-kábelt, hogy ne okozzunk semmi kárt. De azért ránk szól a srác, hogy feltétlenül el akarjuk rontani a TV-t? De mondom neki, hogy hát pont ehhez kértem segítséget. Aztán mutat egy kis TV-t, ahova köthetjük a GameCube-ot. Legbelül nagyon dühös voltam. Direkt rákérdeztem: Hozhatunk-e GameCube-ot, tudjuk-e TV-hez csatlakoztatni. Mondták, hogy igen, várnak szombaton. Amennyire készségesnek tűntek üzeneten keresztül, semmi kétségem nem volt afelől, hogy érdemes volt a BarCraftot választani. De most minden illúzió szertefoszlott, és egyből elkönyveltük, hogy a BarCraftba soha nem jövünk. Igazából a mérettel akkora gond nem volt, 24"-os TV volt, körülbelül láthattunk mindent, inkább az volt, hogy magasan volt a TV, és nem volt körülötte szék, ezért vagy körülálltuk, vagy széket vittünk köré.

Mindenesetre oda szereltük a GameCube-ot. Először a Mario Kart: Double Dash!!-t terveztük, de nem sikerült elindítani a játékot, mert egyáltalán el se indította a lemezt. A lemezre már Krisi is rácsodálkozott kb. 2 éve, mert annyira durván karcos, hogy csoda, hogy egyáltalán elindul. Nem tudom, mi  lehet vele, azt már én is használtan vettem annak idején, de azt nem figyeltem meg, hogy ennyire durván karcos lenne a lemez, de tényleg van benne egy mély karc. Valószínűleg a nagy hideg miatt nem akarta bevenni a játékot először, ezért a Super Smash Bros. Melee-vel játszottunk először. Ez ment elsőre. Valakinek pont ez okoz nehézséget, mert alig játszott vele. Szinte elképzelhetetlen számomra. És mégis van ilyen. Kezdetnek jó volt, de már itt éreztük, hogy nem lesz feltétlen jó így játszani, mert adogattuk egymásnak a controllereket, mert 1-2 játék után éreztük, hogy nem tesz jót a nyakunknak a dolog. Egy párat azért mentem Young Linkkel és Kirbyvel néhány meccset. Itt nem arattam sikert, de aztán tettünk még egy próbát a Mario Kart-tal, mostanra már összejött. E körül már nagyobb volt a lelkesedés, jókat játszottunk vele. Azért is örültem az összejövetelnek, mert kevés alkalommal játszok GameCube-on negyedmagammal, és most itt a lehetőség. Jó volt, de egy külön alkalommal játszottuk ug-val ketten a Special Cup-ot, hogy láthassa milyen volt. Nem nagy dicsőség legyőzni itt, hiszen először látta ezeket a pályákat, de mégis:

img_20180224_160050.jpgÉn értem el 20 pontot, ug meg 11-et. Meg azért én se nagyon menőzhetek a 20 pontos eredménnyel, amikor a duplája volt a maximális. De a Double Dash!! irányítása tényleg sajátságos, és sajnos erre játékra az igaz, hogy ha sokáig nem gyakorlunk, akkor kiesünk a gyakorlatból. Meg van szerezve minden, egy időben nagyon jó voltam ebben a játékban, de annyira visszaestem, hogy 100cc-n csak 20 pont sikerült. Az új Mario Kartokhoz képest nehéz.

Aztán jött Gábor fő attrakciója, a Mario Party 7. Ebben a 8 játékos játékot akarta kipróbálni. Mert bizony 8-an is lehet játszani, és közben becsatlakozott hozzánk, Zsuzsmo testvére, akit ha jól emlékszem, Timinek hívnak, így a lehetőség adott volt. Négy controller elég volt a játékhoz, párban kellett játszani, mely a következőképp alakult ki:

  • Nari + OctoZaky
  • Gábor + Fantos
  • Zsuzsmo + Timi
  • ug + én

Miénk volt az ezüst színű controller. Én voltam Yoshi, ug meg Boo. Ilyenkor úgy megy a játék, hogy az egyik játékos a controller bal oldalán játszik, a másik meg jobb oldalt. Hát nagyon érdekes játék volt. Azt alapvetően nem tudjuk, ki volt az a nagyokos, aki 20 körösre találta ki a játékot, de nagyon leamortizálódtunk, és a 14. körre a végkimerülés határán már inkább feladtuk a játékot. Nagyon hosszú volt egy-egy kör, mégiscsak 8 emberrel történhetett esemény, és végig állni az egészet. Hát köszönjük szépen. De volt egy vicces momentum, amikor valaki Bowser mezőre lépett, és mindnyájan játszottunk. Úgy volt, hogy, aki veszít, aki az összes érméjének felét elveszti. De Gábor, mint instruktor, úgy fejezte ki magát, hogy elveszti a félpénzét. Na, erre ug-val egyszerre felszólalunk, hogy akkor nem megyünk a vásárba.

Szóval a 14. körre feladtuk, és konkrétan a GameCube-ozásból is elegünk volt egy időre. Pihenésként inkább játszottunk egyet a Mario Kart 7-tel. Az jól jött, és a Double Dash!! után kifejezetten felüdülés volt. Két menetet mentünk eleinte, utána Zsuzsmo testvére elment. Érdekes, hogy amíg ő is játszott, addig ug vele szolidaritásban vele harcolt az utolsóelőtti helyért, de utána csatlakozott hozzánk Gábor és Fantos is, és ott már megmutatta, hogy mire képes valójában. Ott volt az élen, és igazából a két Gábor mögött egyáltalán nem szégyen harmadiknak lenni. Volt egy ilyen eredmény:

img_20180224_191235.jpgBár azért látható, hogy inkább a gépi ellenfelekkel voltan nagy harcban. Fantos meg Lalikum néven ment, most neki nagyon nem sikerült.

Ezután megjött bagszi. Visszaadta a Mario Kart 8-at, meg sokat beszélgettünk, mivel Gábor és Fantos évek óta nem volt jelen találkozókon, ezért számukra az is új volt, hogy bagszi lett a Nintendo Magyarország képviselete. Rengeteget mesélt nekik / nekünk milyen a cseheknek dolgozni, és annyit talán el lehet árulni, hogy korántsem annyira álommunka, mint ahogy azt Nintendósok gondolnánk. Sok megkötés van, és azt sem szabad elfelejteni, hogy minden egyes nap ugyanazzal a lendülettel kell csinálni a Nintendo körüli teendőket, mint amikor imádjuk a dolgot. Elég csak abba belegondolni, hogy nem mindennap játszunk ugyanazzal a 100%-os lendülettel, és akkor is írni kell a Nintendós híreket, fordítani a videós feliratokat, meg csinálni a leírásokat magyarul, amikor semmi kedvünk nincs hozzá, mivel ez a munka. Egy ideje gondolom azt, hogy jó dolog olyanban dolgozni, amit szeretünk csinálni, de nem maga a megváltás, ahogy azt sokan hangoztatják. Méghozzá azért nem, mert egy embernek döntő többségében több hobbija van, több minden iránt is érdeklődik komolyan, de a munkája csak egy hobbiból áll, és arra mindig napi 8 órát kell szánni, még akkor is, ha semmi kedve nincs hozzá, ráadásul a többi hobbijának rovására. Ennek menedzselésére is kell lelki erő, hallottam már olyan esetet, amikor valaki megutálta azt a hobbiját, amit munkájaként csinált, egyszerűen mert túl sok volt neki. És ahogy írtam a megkötéseket, azért az is belejátszik a dolgokba, hogy ha valaki a munkájaként a hobbiját csinálja, azt jó eséllyel nem úgy fogja csinálni, ahogy azt szeretné, ahogy ideálisnak tartja. Bagszinak többször kell olyan dolgot kiírnia / csinálnia, amivel ő maga sem ért egyet, de nincs mit tenni, mert a csehek ezt írták elő, és ezt kell tenni. És ő megteszi annak ellenére, hogy tudja, hogy rá fog zúdulni a gamer-harag. A csehek meg ebből nem éreznek semmit, de ha éreznének is jó eséllyel, nem érdekelné őket, mert a magyar konzolos piac van nekik az utolsó helyen. Lényegében négy országnak intézik a Nintendós forgalmazását: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország. Ezek közül Csehország és Szlovákia egybe van valami miatt. Mint a régi időkben Csehszlovákia. Így is van a Facebook csoport neve: "Nintendo distributor Česká a Slovenská republika, és ezek után talán látható, hogy miért vannak a magyarok hátrasorolva. Mi vagyunk a legkevesebben, hiszen a csehek és a szlovákok együtt magasabb számot adnak ki, mint mi, arról nem is beszélve, hogy ezen országok közül Magyarország van a leginkább gazdaságilag elmaradva. A Game Parkosok mondták, hogy mennyire dicsérik nekik is a lengyeleket a csehek, hogy mennyivel több játékot adnak el ott. Igen, csak hát Lengyelország háromszor akkora, mint Magyarország, négyszer többen laknak ott, és a gazdaságuk is jobb helyzetben van, mint a miénk. Úgyhogy nem könnyű magyar képviselőnek lenni, és ezeket azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy bár érdemes törekedni arra, hogy azt dolgozzunk, amit szeretünk csinálni, de annak is vannak nehézségei, és azokat is legalább annyira jól kell tudni kezelni.

Meg túlzottan nagy kitérőt tettem. Vizionáltuk azt, hogy akár a BarCraft zárásáig, éjfélig is maradnánk, hiszen miért is ne, és ha nem lett volna az a baki az elején, akkor minden bizonnyal maradtunk volna. Arról nem is beszélve, hogy volt volt még egy probléma. A vége felé szerettünk volna egy menetet menni a Kirby Air Ride-dal, de ez nem sikerült, mert mindig kikapcsolódott a TV magától... Nem tudjuk hogysmint volt az eset, de amikor sokáig játszottunk a Mario Kart 7-tel, akkor a GameCube bekapcsolva maradt, és végig ment rajta a Mario Golf: Toadstool Tour demó játéka (mert a Gábor akart ezzel játszani, csak valamiért mindig félbehagyta), és arra tippelünk, hogy ezt valaki megunta, hogy ugyanazokat látja a TV-ben, ezért azt csinálta, hogy a telefonját szinkronizálta azzal a TV-vel, amin játszottunk, és mint távirányítóként folyton kikapcsolta a TV-t. Pedig annyira nem is volt hangos a TV, a Gábor külön ügyelt arra, hogy ne zavarjunk másokat. Túlzottan jólelkű a Gábor. Halkabbra veszi a TV-t, hogy ne zavarjunk senkit, és a Mario Party 7-ben is mindenkinek ott segít, ahol tud, szinte már túlságosan is. Visszatérve, mivel nem volt úgy felhőtlen nap, ahogy terveztük, ezért inkább 20 óra után elmentünk.

Mindenki ment haza, mi hármasban bagszival és Fantosszal elmentünk a Corvin Plázánál levő Burger Kingbe, ott ettünk, meg beszélgettünk. Aztán a 9-es buszhoz mentünk de itt Fantos elbúcsúzott tőlünk. Ketten mentünk bagszival Kőbánya alsóig, aztán én a 151-es busszal haza. Összességében jól éreztük magunkat, és valahogy valamilyen módon szeretnénk ezt megismételni. Az is felmerült, hogy akár valamelyik pláza kajáldás részében is összegyűlhetnénk így néhányan, mint a régi időkben. Benne vagyok, már csak a nosztalgia kedvéért is, aztán meglátjuk, hogy mennyire jön be. De ez a nap jó alapot adott arra, hogy van igény néhány fős konzolos összejövetelekre.

Csináltam képeket, azok itt tekinthetők meg.

Szólj hozzá!
2018. február 01. 23:40 - supermario4ever

Meglepetésre végigjátszott játék

Most itt vagyok Békéscsabán. Itt már csak a retro konzolok vannak: NES, SNES, N64. Úgy voltam vele, hogy azért játsszak is, ezért egy igazi kihívást vállalok be, végigviszem még egyszer Super Nintendón a Super Mario Kart-ot. Végig volt már egyszer játszva 100%-osan, de egyszer törlődött belőle minden mentés, és arra emlékeztem, hogy egy időben nagyon sokat küzdöttem azért, hogy visszahozzam magam a régi szintre, és talán nem is sikerült. Úgy voltam vele, hogy nekiveselkedek, és végigmegyek a legnehezebb bajnokságokon, hogy meglegyen a sikerélmény, erre ez a kép fogad:

img_20180201_213517.jpgHát mégiscsak sikerült másodjára is végigvinni 100%-osra a játékot. Megörültem neki, hogy akkor mégiscsak végigmentem rajta még egyszer. Na akkor most mi legyen? Végignéztem a Backloggery profilomon a Super Nintendo játékokat, hogy mik nincsenek végigjátszva. Hát, lehetne a Donkey Kong Country, kifejezetten kedvet érzek hozzá, de csak vasárnapig leszek itt, addig kizárt, hogy végigérjek rajta, mert abban biztos vagyok, hogy nagyon sokáig nem vittem el a játékot. Esetleg focizhatnék valamelyik International Superstar Soccer játékkal, de ezekbe is annyi tartalom van (és ez most dicséretnek számít), hogy ezt is képtelenség még csak komolyan kiismerni pár nap alatt. Vagy ott van még Disney játék, esetleg a Hupikék Törpikék, de szerintem az is eléggé hosszú. Nagyon sokáig abban sem jutottam el. Igazából nem nehéz a döntés. Mivel a Donkey Kong Country-ban lehet menteni, így ott látható leginkább hogy állok, ezzel fogok játszani. Kíváncsi vagyok, meddig fogok jutni.

Érdekesség: Az előző blogpost nagyját hajnalban telefonon, vonaton írtam meg. Nem vagyok egy "gyorsgépelő", ha okostelefonról van szó, de azért szépen lassan meg lehet írni ott is egy hosszabb szöveget.

Szólj hozzá!
2013. június 21. 14:27 - supermario4ever

Furcsán viselkedő Super Nintendo

Ahogy megígértem, kész a Mario's Picross teszt. Továbbra is kötelező olvasmány.

Tegnap próbáltam összeszerelni a Super Nintendót, de nem sikerült, mert az új LCD TV-k valamiért nem akarták bevenni akárhogy csatlakoztattam. Se SCART-kábellel, se a Chinch csatlakozással, se RF csatlakozóval. Régebben is csak az egyik csatlakozással sikerült fogni a SAMSUNG TV-mmel. Ma reggel rákötöttem az egyik régi TV-re, azon ment. A Super Tennis-szel akartam már nagyon régóta játszani, és most végre itt a lehetőség. Jó volt újra elővenni, ebben a teniszjátékban van a legtöbb potenciál, a NES-essel és a Game Boy-ossal egybevetve. Eredetileg 3 szettesre állítottam be, de nem tudtam végigjátszani, mert áramszünet lett. Az első szettet 6-2-re vesztettem el, ami ahhoz képest nem is rossz, hogy arra számítottam, hogy szóhoz sem jutok. Nagyon élvezetesek a hosszú labdamenetek.

Ahhoz képest, hogy a TV-t 1994-ben vettük, milyen jól működik. Szeretem is nagyon, sokáig ez volt nálam.

Az óriás Super Nintendo plakát is csak most jött haza, nálam ez a Nintendo plakátok között az etalon, jó újra a falon látni:

A hátulján meglátszanak a gyurmaragasztók nyomai, ma vettem egyet, de valami borzalmas volt. Valami Nebuló volt a neve, de össze-vissza ragadt, és maszatolta a papírt, falat, meg amikor megláttam, milyen csúnyán esett szét... Úgy voltam vele, hogy talán mégsem annyira rossz, felragasztom ezzel. 10 perc múlva elkezdett lejönni, és a fal lett csúnyább tőle, ezért visszamentem a papírboltba, és kicseréltem a Blu-Tack-ra. Továbbra is az a legmegbízhatóbb márka. Nem ragad össze-vissza, és ottmarad a falon. Drágább, de megéri a különbséget. A másik az talán még a Tescósnál is rosszabb. Az legalább csak néhány hónap múlva hagyott nyomot, ez meg azonnal...

Szólj hozzá!
2012. november 21. 22:08 - supermario4ever

Super Nintendo és Nintendo 64 Club Nintendo kártyák

Ismét scannelt Nintendós ereklyéket szeretnék közzé tenni:

super_club_nintendo_i.jpgsuper_club_nintendo_ii.jpgsuper_club_nintendo_iii.jpgsuper_club_nintendo_iv.jpg

A Stadlbauer az osztrák, míg a Waldmeier a svájci Nintendo forgalmazó cég. Hozzánk valamiért mindkét kártya bejutott, igazából ennek okát a mai napig nem tudom. Szerintem van kettejük között valami fúzió, mert bár a Stadlbauer által jutottak el hozzánk a játékok, viszont a Waldmeier német, és francia nyelvet is használ, és hozzánk a SNES dobozok, és leírások is mind német, és francia nyelvűek voltak. Ezek jártak a Super Nintendo mellé, most lássuk a Nintendo 64-eseket:

club_nintendo_64_i.jpgclub_nintendo_64_ii.jpgclub_nintendo_64_iii.jpgclub_nintendo_64_iv.jpg

Az ilyenek számomra mára már kincsnek számítanak, és örülök annak, hogy megőriztem őket akkoriban. :) Már csak egyetlen egy valamit hiányolok, ami megvolt nekem régen, csak elveszett: magyar nyelvű Super Mario All-Stars leírás.

Szólj hozzá!
2012. május 10. 21:43 - supermario4ever

Új SNES controller, és Nintendo 3DS scannek

Amikor előzőleg voltam a Game Parkban, akkor szemet vetettem a dobozos eredeti SNES controllerrel, mely ott árválkodott 2.000 forintért. Tudtam, hogy az ott csak arra vár, hogy az enyém legyen. Nem kell tovább várnia. ^^ Igazából csak a doboz miatt vettem meg, mert olyan még nem volt, és nagy ritkaság. De most már megvan, és nagyon-nagyon boldog vagyok vele. Egyébként az volt az ötletem, hogy beszámíttatom a német SNES Mickey Mouse játékot. A kiscsaj volt bent, felhívta a főnököt (az apját), hogy mi legyen, azt mondta, hogy az eredetibe nem számítja be. Akkor megvettem. Remélem, elkel a vaterán. Úgyhogy most 3 SNES controllerem van, így még egy eladó cuccom a vaterán:

Eredeti SNES controller

Vegyétek, vigyétek! Olcsón adom, és jó állapotú, működik. A Super Mario 64 német guide-ot pedig vásárlás fejében elkértem. Az is nagy kincs számomra, mert régóta ismerem, hogy van ilyen, és most végre megvan. Át is nézegettem, miközben vártam a 202E buszra. Vártam is vagy 40 percet, mert azt hittem, hogy a Kucorgó tér másik oldalára átmegy ez a busz is, mint a 97E, de a nagy olvasgatásba belefeledkezve bár felnéztem, hogy jön-e a busz, de annyira elfoglalt az újság, hogy észre se vettem, hogy eltelt az idő. Visszamentem a másik oldalra, ahol eredetileg leszálltam, hát nem fordul vissza a 202-es, hanem megy egyenesen Rákoskeresztúr városközpontba. Legalább elment az idő. A guide olvasgatása közben felébredtek bennem a régi emlékek, mondogattam magamban, hogy ezt milyen jó volt csinálni, az meg hogy megszivatott. Akárhogy is nézzük, a Super Mario 64 egy életmű, amire egy életen át fogok emlékezni. És pont amikor itt volt a zsida, hogy a Super Mario 3D Land korántsem volt ilyen. Eljátszogattunk vele, de egyik pályára se maradt meg annyira az emlékezetünkben, nem voltak annyira egyediek.

És akkor most képtár. Annyi mindent akartam scannelni, hogy nem is tudom, hogy várhattam eddig. De most eljött az idő. Ahogy írtam korábban, a Nintendo 3DS játékleírásai ma már csak egy kisebb papírból állnak. Ezeket akár be is lehet scannelni, hogy ezeket is megőrizzük az utókornak. Meg a borítók, bár azok sok helyen elérhetők, ha egy kicsit jobban szétnézünk az interneten. De a belső borítókat kihagyják. Pedig a Super Mario 3D Land-é, és a Nintendogs + Cats-é nagyon menők. Most ezek jönnek. A képre kattintva teljes méretben megnézhetők:

Nos, ennyi. Az Ocarina of Time leírása is ilyen kihajtható, de 2,5× akkora, mint a Mario Kart 7-é, tehát azt még annyira se tudnám bescannelni, mint azt.

És grátiszban Nintendogs + Cats leírás. Mivel a DS-sel egy időben jelent meg, ezért ennek még teljes leírása van, és szerintem annyira menő, hogy szeretném, ha minél többen megismernék, látnák, így kiteszem letöltésre:

Nintendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends PAL booklet scans

Szólj hozzá!
2012. április 08. 22:42 - supermario4ever

Aladdin végigjátszva

Alig 24 óra leforgása alatt sikerült végigjátszani a SNES Aladdint. Önmagában nem rejt a játék nagy kihívásokat, tényleg a legnehezebb rész, amikor ki kell szabadulni az oroszlánbarlangból, mely a lámpát rejti, utána megint könnyű lesz a játék. A főellenség természetesen Jafar, akit elég könnyű legyőzni. Fejreugrós szisztéma, két alakja van, és érdekes, hogy talán pont a második alakja (a kígyó) könnyebb. Úgyhogy a játék egyáltalán nem nehéz, de a hangulata bőven kárpótol.

Írtam, hogy mennyire hű a történethez a játék, és érdekes, hogy pont ott torpan meg, ahol tegnap abbahagytam. Ugye a 4. világig jutottunk el Sparrow-val tegnap, aztán egyedül is elvittem odáig. Az a rész nekem nagyon tetszik, hogy Dzsinn sokféle alakban segíti a továbbjutásunkat, viszont utána érdekes fordulatot vesz a játék, ugyanis utunk a piramisban folytatódik. Terveztem még egyszer megnézni a rajzfilmet, hogy frissítsem az emlékezetemet, de akárhogy erőltettem meg magam, nem emlékszem arra, hogy Aladdin valaha is piramisba került volna. Hiszen a rajzfilm utána úgy folytatódik, hogy Dzsinn teljesíti hősünk három kívánságát, melyből az egyik, hogy Ali herceg legyen, és utána megy Agrabah-ba, mint új kérő, hogy elvegye Jázmint feleségül, és szőnyegre szállnak. Na most ez is érdekes, ugyanis ez a szőnyeges kaland, mint bonus level benne van a játékban. Itt nincs semmi ellenség, csak gyémánt mindenhol, azokat lehet gyűjtögetni, a háttérben szól az "Egy új élmény" dal SNES verziója. És ezután jön a 6. világ, mely a kastélyban játszódik, készülődünk Jafarhoz, utána a főboss. Tényleg nem nehéz játék, lazán végig lehet vinni. Összességében nem rossz, de hogy a végén eltér a történettől, az egy kicsit csorbított a lelkesedésemen.

Tegnap írtam arról is, hogy mekkora a különbség a SNES és a Sega MegaDrive verzióhoz képest. Mutattak nekem videót a MegaDrive változatról, és tényleg. Még érdekesebb az, hogy én is játszottam PC-n, és a MD verzióról eszembe jutottak a PC jelenetek. Azért van nagy különbség, mert Segára, és PC-re a Virgin Entertainment fejlesztette, míg SNES-re a Capcom. A magyarázat pedig egyszerű: A Capcomnak volt akkoriban joga SNES-re Disney játékokat csinálni. És a SNES játék nagyon hasonlít a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékhoz, hiszen az is Capcom gyártmány. Ugyanaz a fejreugrós rendszer, a MegaDrive-ban meg Aladdin odáig fajult, hogy kardot ragadott, hogy felvegye a harcot üldözői ellen. Ugyanez van PC-n is, de az is meglep, hogy nemcsak a pálya, de a zene is totál más. És, ha őszinte akarok lenni, nekem ennyiből a SNES verzió jobban tetszik, de játszani kéne a másikkal is, hogy hiteles véleményt tudjak adni, de nekem nagyon tetszik az a grafikai hangulatvilág, amivel a Capcom megáldotta a Nintendo konzolra készült játékait.

De remélhetőleg az Oroszlánkirály sem fog sokáig váratni magára. Mivel a Capcom jogai nem sokkal az Aladdin elkészülte után lejártak, ezért az Oroszlánkirályt már SNES-re is a Virgin Entertainment fejlesztette, úgyhogy abban biztosan nagyon kevés a különbség. Nagyon várom, hogy játszhassak vele.

Szólj hozzá!