2018. szeptember 29. 00:05 - supermario4ever

Super Smash Bros. for Nintendo 3DS teljesítmények

Jónéhány achievement megvan a Super Smash Bros. for Nintendo 3DS-ben, ezeket gyarapítottam a vonatúton, Békéscsabára hazafelé. Mert továbbra is nagyon szeretem a játékot, de néhány teljesítmény elérése némi idegeskedés árán lett csak meg. Méghozzá azok, amiket akkor kapok meg, ha adott karakterrel játszok vagy nyerek meg 2-3 játékot. Ez egyébként nagyszerű lehetőség arra, hogy ne csak azokat a karaktereket használjam, amiket szeretek, hanem próbáljak ki másokat is, hátha bejönnek. Hát ilyenre nem volt példa. Csak néhány karakterről vázlatokban, akiket használtam, és a hozzájuk kapcsolódó tapasztapatok.

  • Captain Falcon: Hát, maradjon csak a kocsijában, mert ott hiper-szuper gyors, de gyalog rettenetesen lassú. Sokszor kiütöttek a gépi ellenfelek, azért, mert nem tudok érdemben támadni, mert vagy ötöt behúznak nekem, mire nagy nehezen támadásba lendülök. Annak nem vagyok a híve, hogy lejjebb vigyem a jelenlegi tudásomhoz képest a gépi ellenfelek szintjét, azt csináltam meg, hogy 2 perces időlimittel játszottam. Ugyanis nálam alapvető beállítás, hogy 5 élettel játszok. Azt gondolom, hogy így olyan játékot játszhatok, ahol tényleg a valódi tudás derül ki. Na de mivel Captain Falcon tudása finoman szólva sem megfelelő számomra a győzelemhez, ezért azt csináltam, hogy 2 perces idővel játszottam. Ez arra jó, hogy kihúzzam addig, és esetleg annyi sebzést adjak neki, hogy talán meghal. Így ha én is meghalnék (egyszer-egyszer mind a ketten), akkor sem baj, mert hirtelen halállal egy gyors ütéssel (mert van ilyenje is, csak kicsit sebez), kiütöm a pályáról. Így sikerült megszerezni Captain Falcon teljesítményét és a Mute City pályáját.
  • Ness: Na ő a másik, akivel komolyan meggyűlt a bajom. Ness alapvetően erős lenne, a baj ott van, hogy ha leesik a pályáról, akkor nagyon nehezen tudom visszahozni, vagyis sehogy... Ness-nél ismert az a módszer, hogy PK Thunderrel (Fel+B) kell tenni egy gyors kört, és akkor belécsap a villám, ezáltal jön vissza a pályára. De erre sehogy nem állt rá a kezem, sokszor leestem vele. Nála az volt, hogy olyan pályát választottam, ahol minimális az esélye, hogy leeshet, így jött a Mushroomy Kingdom. Itt sikerült megszerezni.
  • Zelda: Ő nem volt problémás, inkább a szokatlan támadásai miatt volt furcsa játszani vele. Amúgy meglepően erős, csak őt is szokni kell. De hihetetlenül ötletes, hogy a Din's Fire, Farore's Wind... és mi a harmadik? a támadásai, az Ocarina of Time-ból erős emlékek ezek. Vele könnyen sikerült nyerni.
  • Villager: Na hála istennek, vele elég volt csak játszani, nem kellett nyerni, mert amúgy őt nem bírom, meg az egész Animal Crossing szériát a pokolba kívánom. Nem is nagyon voltam azon, hogy nyerjek vele, és nem is maradtak meg a támadásai. Játszottam vele amennyit kell, és kész. Őt a lehető legritkábban fogom választani.
  • Luigi: Ő sem lenne rossz, mint Zelda, csak nehéz megszokni a támadásait. Vele nyerni kellett, és sikerült is könnyen. De inkább maradnék Mariónál. Ő inkább az, hogy nem az én stílusom, de azért néha játszani fogok Luigival is..

Hát ők lennének azok. Miközben játszottam velük, eszembe jutott, hogy bizonyos szempontok alapján ötös csoportba sorolhatnám a karaktereket azáltal, hogy kivel vagyok a legjobb, kivel meg a legkevésbé, mindezt részletesen elemezve. Tetszik az ötlet, ha megmarad a motiváció, akkor megcsinálom.

Egyébként 8-as szinten vannak a gépi ellenfelek, nagyjából ők vannak velem egy szinten. Lassan kezd kialakulni egy harci stratégia, ami hatásos lehet a gépi ellenfelek ellen, de igyekszem változatossá tenni a játékomat, mert csak 1-2 féle támadással nyerni nem buli. Ellenben összehozni mindenféle kombinációkat annál inkább. Tesztet is tervezek írni egyik-másik Super Smash Bros. játékról, merthogy még egyet sem írtam róluk, úgyhogy bőven van dolgom a játéksorozattal.

Szólj hozzá!
2018. augusztus 15. 20:29 - supermario4ever

Két újra megvásárolt játék

Jó ideje figyelem már a Vaterán a The Legend of Zelda: The Wind Waker játékot. Megvolt nekem, még 2008-ban vettem meg magamnak, de sajnos eladtam tavaly. Vele még néhány játékot eladtam, de ebből tudtam megvenni a Sega Master Systemet dobozzal. Ezeket az eladásokat rendre megbánom, és úgy döntöttem, hogy beszerzem ismét a korábban eladott játékokat. És most ezek közül kettőt ismét volt lehetőségem megvenni:

  • The Legend of Zelda: The Wind Waker
  • Super Street Fighter IV 3D Edition

img_20180815_164847.jpgMind a kettő nagyon jó állapotú, a Zelda is kifogástalan állapotú. Egyedül annyi, hogy fekete tokban van, és nem aranyszínűben. Maga a tok eredeti, de utánanéztem, hogy mégis hogy van ez. A brit eBay-en változó mennyiségben vannak arany- és fekete színű tokos Wind Wakerök. Szép extra lett volna ismét aranyszínűt beszerezni (az előző ilyen volt), de ezen ne múljon. Bőven örültem annak, hogy ismét megvan a játék, ezzel újra van Zelda játékom GameCube-ra. A Super Street Fighter IV 3D Edition is nagyon szép. De ezt már gyűjteménybe vettem meg, mert digitálisan megvan a játék. De ezt külön azért volt érdemes megvenni, mert ennek még vastag füzete volt, amit most is élmény volt lapozgatni, és digitalizálás ide vagy oda, azért hiányoznak nekem ezek a kis kézikönyvek. A Wind Waker füzete is 64 oldalas, mert benne van az Ocarina of Time leírása is.

img_20180815_165005.jpgimg_20180815_165050.jpgMind a két játék nagyon jó, de sokkal inkább a Zelda Wind Waker érdekelt, hogy egyáltalán milyen mentésem van, és hol tartok benne. Mert a mentést megőriztem, és kíváncsi voltam, hogy hol tartok benne, merre tudok menni. A dátumot is megőrizte, és látszik, hogy milyen rég játszottam vele.

img_20180815_170724.jpg2009. március 19, alig hiszem el. Azon mosolyogtam, hogy Cater 2009. február 3-i mentése is megvan még. Tisztán emlékszem, akkor nála aludtam, akkor próbálta ki életében először a Wind Wakert. Az volt minden élvezete, hogy a szigeten üldözhette a malacot, és csak ezzel képes volt órákat eljátszogatni. Az én mentésem meg érdekes volt. Valamivel messzebbre jutottam el, de az az igazság, hogy egyáltalán nem emlékeztem, hogy hol tartok benne. Amikor ránéztem a mentésemre meg se tudtam mondani, hogy merre tartok. Ez a kisebbik gond, azt se tudtam, onnan hogy jutok ki. Valami kis körkörös toronyszerűségben vagyok, de körbe van zárva, sehol, jelét nem láttam a kijáratnak. Merre induljak el innen?

img_20180815_170900.jpgElképzelésem nincs, hogy innen merre lehet tovább menni.

De itt abba is hagytam, jobban izgatott az Ocarina of Time, ugyanis csak 60 Hz-et támogat. Ezzel tudtam kideríteni, hogy működik-e a TV-m 60 Hz-en. Egy régebbi postomban írtam, hogy a TV csak 50 Hz-et tud, de úgy tűnik, hogy szerencsére tévedtem, ugyanis megjelenítette az Ocarina of Time-ot is.

img_20180815_171122.jpgMegörültem, amikor megláttam a játékot. Hát sokat tud ez a TV. Viszont azon meglepődtem, hogy csak egy 4 szíves mentésem van a játékban. Meg mertem volna esküdni, hogy GC-n is végigjátszottam az Ocarina of Time-ot. Ugyanis elkezdtem a Master Questet is, és az ugrik be, hogy azt akkor kezdtem el, miután végigjátszottam az Ocarina of Time-ot.

Hát, ha így állunk, ám legyen. Rá is néztem a játékra. Ami szintén meglepetés, hogy ránézésre ugyanaz a grafika, mint Nintendo 64-en. Az maradt meg bennem, hogy sokat javítottak a GameCube változaton, ezek szerint mégsem. Csak annyi, hogy mivel 60 Hz-es gyorsabb, dinamikusabb a játék. És ez főleg abban nyilvánul meg, hogy át lehetett érni a Hyrule Castle-be anélkül, hogy leszállna az est. Úgy emlékszem, hogy a Nintendo 64-en (már inkább így írom) nem lehetett átjutni Kokiri Forestből Hyrule Castle-ba anélkül, hogy beesteledne. És akkor ugye felhúzzák a fadarabot, amit hogy is hívnak, és nem lehet bejutni a kastélyba. És akkor magam maradok a föld alól feltörő csontvázakkal, akikkel "élmény" kardcsatát vívni. De amikor feljött a Nap, mehettem tovább. Na itt, GameCube-on ilyen nem volt, azonnal mehettem a kastélyba. Tehát Zelda Hercegnőhöz kellett menni, a hozzá vezető út érdekes, mert sok őr vigyáz a kastélyra. Arra emlékeztem, hogy egy meghatározott útvonalon kell menni, de elfelejtettem, hogy pontosan hogy van. Vissza is lettem rendelve egy néhányszor. Az furcsának is tűnt, hogy a főbejáraton kell bemenni, innen lettem legtöbbször kidobva. Kerestem valami alternatív átjárót, amikor megtaláltam egy feljárót, és hátulról lehet bejutni a kastélyba. Itt végigmenni, majd felkelteni Talont. Ehhez a lánya, Malon ad egy tojást, amiből másnap reggel kikel a csirke, aki belekukorékol az apuka fülébe, merthogy elaludt. Felkel, és rémülten eszmél arra, hogy a lányáról totál megfeledkezett, fejvesztve rohan ki a kastélyból.

Aztán lehet eljutni Zeldához, méghozzá újabb őrök kikerülésével. Ez már sokkal viccesebb, hogy körbejárnak az őrök a kis kerteken. Szerintem a világ egyik legunalmasabb állása az övék. Hogy azért legyek edzett fizikailag, hogy járkáljak körbe-körbe egy kastélyban, ahol tízévente egyszer, ha jönnek betolakodók... Hát gratulálok nekik. Link meg persze könnyedén kerüli ki őket, úgyhogy ennyit a betolakodókról. Amikor eljutunk Zeldához, örül nekünk, elmagyarázza nekünk a legendát, hogy mi tartja életben Hyrule földjét. Ott van Ganondorf, aki a király bizalmába férkőzik. Zelda egyből látja, hogy ő a rosszfiú, de senki nem hisz neki. Úgyhogy maradunk mi, hogy segítsünk neki.

Úgy is lesz, miután Impa kikísért a kastélyból, Kakariko Village-be invitál minket. Ide már csak benéztem, aztán végeztem is a játékkal. Itt mentettem. Úgy döntöttem, hogy ismét végig fogom játszani a játékot, és ahogy 10 éve tettem, most is jelenteni fogom, hogy épp hol tartok, mint csinálok. De úgy, mintha először látnám, kíváncsi vagyok, hogy ennyi év után hogy tudok írni róla, milyen lesz játszani vele.

Szólj hozzá!
2018. augusztus 01. 23:09 - supermario4ever

Látogatás a Lélek Templomában

Nem véletlenül írtam most nemrég az idealizást boldogságról, és arról, hogy végződik néhány videojáték. Saját példa: Hiába sikerült megtalálni azt az albérletet, amiben jól érzem magam, és akár itt laknék életem végéig, nem hozza magával azt a szuperboldogságot, amiről a legtöbb regény, film és egyebek áradozik. Attól még ugyanúgy vannak problémák, amik akár komolyan érinthetnek, de érdemes szembenézni velük, még akkor is, ha rettenetesen fájnak. Most a héten nagyon összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Az egyikről írtam egy másik blogban, a másik titokban maradt (1-2 ember tudott róla), de ez az, aminél fokozatosan érződött, hogy baj van, és ez ma bekövetkezett. Bevállaltam a dolgot, még akkor is, ha a legoptimistább becslések szerint is csak max. 15% esély van, de úgy vagyok vele, hogy ha valamit nagyon szeretnék, és még ha csak 1% esély is van rá, akkor is utánamegyek, mert nem akarok aztán életem végig azon frusztrálódni, hogy mi lett volna, ha mégis utánamegyek a dolgoknak. Ezért a most megélt fájdalom a kisebbik rossz, mert legalább ott voltam, és mindent megtettem érte, de nem sikerült. Volt már ilyen, úgyhogy ismerős érzés, csak a rossz, hogy mindkettőből nagyon nehéz lesz kimászni. De most az a feladat, hogy helyrejöjjek, és új utakon járva tegyek meg mindent önmagamért. Most jelenleg azon vagyok, hogy a fájdalmat megélve legyek jelen a pillanatban, mert az időm véges, és az idő óriási érték. Talán a legrosszabb, amit tehet magával az ember, hogy elpazarolja az idejét, és elmegy mellette az élet.

Mivel manapság sokat hallgatok játékzenét, ezért most úgy érzem, hogy erre az érzésre a The Legend of Zelda: Ocarina of Time játékának Spirit Temple zenéje a legalkalmasabb. Sírni nem sírtam tőle, de nagyon segít, hogy átadjam, megéljem az érzelmeket, ezáltal remélhetőleg könnyebben kijövök belőle. Valósággal átszellemültem tőle, ez akár hipnotikus zene is lehetne. Egy biztos, hogy a Nintendo játékzenei történelem egyik legnagyobb remekműve. De egyelőre nem fogok tudni őszintén mosolyogni.

2 komment
2018. július 26. 21:26 - supermario4ever

És boldogan éltek míg meg nem haltak

Ez most erősen elmélkedő jellegű blogpost lesz, mert ahogy írtam a játékzenei CD-ket, írtam a Super Mario 64-ről, hogy azért nem szoktam hallgatni a zenéjét, mert túlzottan szép a végefőcím zenéje, mintha egy idealista világot festene fel. Ezen gondolkodtam el. Rájöttem, hogy ugyanez igaz a The Legend of Zelda: Ocarina of Time-ra. Ott is azt érezteti a végefőcím zene, hogy minden rossz forrása Ganondorf, ha őt kivégezte Link (társaival együtt), akkor utána minden szép és jó, és ő a hős. Hero of Time, vagy mi a fene... Ráadásul az Ocarina of Time vége annyival is "hatásosabb", hogy nem egyedül győzi le végül Ganont, hanem az öt bölccsel együtt (Saria, Darunia, Ruto, Impa és Nabooru), akiktől kapjuk a medálokat a felnőtt Dungeonökben. Ez azért érdekes, mert ők öt különböző faj, és Linkkel együttes erővel győzik le a gonoszt. Ez jelképezheti azt, hogy mindegy, hogy honnan jöttél, ha összefogunk, együtt csodákra vagyunk képesek. Már ez önmagában eléggé idealista, nagyon szép lenne, ha tényleg így lenne, de sajnos a valóság nemcsak ez. Mint ahogy a vége sem.

Az, hogy ott van vége a két játéknak, hogy le van győzve a gonosz, és utána minden szép és jó, eléggé meseszerű, erősen reflektál a Disney klasszikusokra, melyek hasonlóan végződnek. Érdekes belegondolni abba, hogy ezek a dolgok 10-15 éve meg persze gyerekként egyáltalán nem zavartak, de most, 30-on túl, amikor már megtapasztaltam néhány dolgot az életből, jobban igényem van arra, hogy olyan történeteket lássak, melyek inkább reflektálnak a való életre, semmint hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak" jellegű meséket olvassak, rajzfilmeket nézzek vagy történetű játékokkal játsszak. Mondjuk a boldogság hajszolására is újabban valóságos marketing alakult ki, köszönhetően a coachoknak, egótrénereknek, akik pont arra építenek, hogy egyrészt elhitték gyerekként az ilyen rajzfilmeket, meséket, másrészt meg nagyon sok szülő óvta a gyerekét, mindent megadott neki, ezért amikor az nagykorú lett, csak pislog, hogy az élet nagyon nem olyan, amilyennek gyerekként megélte. Ezért mondják azt, hogy addig örülj, amíg gyerek vagy. Miért, amint felnőtt lesz az ember, onnantól csupa szenvedés az élet? Erről írtam az animés blogban, amikor írtam a MondoCon élménybeszámolót, és a karaokénál valaki azért énekelt Nagy Ferót, mert hogy szívás az élet. Már ott írtam, hogy lehet így is látni a dolgokat, én inkább azt mondom, hogy az élet folyamatos küzdelem, ahol minden egyes nap meg kell vívnunk a magunk harcát. És ha valaki aznap sikeresen megvívta a maga küzdelmét, vagy ha nem is járt sikerrel, de mindent megtett,  ami tőle telhető, akkor nyugodtan fog aludni éjjel. A siker nem feltétlen jó ide, mert emberek vagyunk, nem istenek, ezért nem sikerülhet minden, azzal már jobban tudok azonosulni, ha mindent megtettünk, képességünk 10 egységéből beletettük mind a 10 egységet, akkor nézünk este nyugodt lelkiismerettel a tükörbe, és fogunk aludni éjjel.

Csak mivel rajzfilmek, játékok véget érnek, ezért legtöbbször ezeket happy enddel zárják le, amik egy idealista világot festenek. Ezekkel az a baj, hogy nem reflektálnak a való életre. Kis kitérővel vegyünk egy Disney klasszikust: Aladdin beleszeret Jázminba, göröngyös úton ugyan, de egymásra találnak, és véget ér a rajzfilm ott, hogy Jázmin Aladdint választja, és boldog mindenki. De hogy utána mi van, milyen a kapcsolatuk, milyen a házaséletük, milyen nehézségeken mennek keresztül, azt hogy kezelik, arról már nincs szó. Illetve néhány Disney klasszikusnak van folytatása, ahol betekintést nyerhetünk a főtörténet utáni eseményekbe, és azért vannak nehézségeik. Csak ezek nincsenek annyira a köztudatban, mert sokkal rosszabbak, mint az első filmek. Annak ellenére, hogy némelyekben tényleg komoly baki van, én személy szerint szoktam ezeket becsülni ezeket a folytatásokat, sőt! Én jobban szeretem az Oroszlánkirály 2-t, mint az első filmet. Mert az a "boldogan éltek míg meg nem haltak" sablon utáni állapotot mutatja be meglehetősen jól és hitelesen, úgyhogy az Oroszlánkirály 2 magasan a legjobb folytatás, amit Disney klasszikussal elkövettek. És ott láthattuk, hogy annyira nem élnek boldogan.

Úgyhogy az Oroszlánkirály ebből a szempontból nagyon jó ellenpélda, de hogy visszatérjek az Aladdin-féle szerelmes történetekre, még azoknak a pároknak sem boldogság és öröm az élete, akik szerelemből jöttek össze, és imádják egymást. Nemhogy nekik is megvannak a maguk nehézségei, melyekkel érdemes kompromisszumot kötni, hanem hogy pont hogy ők tudják egymásnak a legnagyobb fájdalmat okozni sokszor akaratlanul pont azáltal, hogy annyira szeretik egymást. Úgyhogy óvatosan ezekkel az idealista világábrázolásokkal, kezeljük helyén a dolgokat, és fogadjuk el azt, hogy a boldogságért minden egyes nap meg kell küzdeni. Mert a boldogság nem konstans állapot, ahogy hirdetik egyes sarlatánok. Ha valaki engem kérdez a boldogság egyenlő az elégedettség érzésével. Azzal az elégedettség érzésével, hogy az adott napon éltem. Oly módon, ahogy fentebb írtam. Ezáltal élhetünk boldogabban, amíg meg nem halunk.

Szólj hozzá!
2018. július 25. 11:31 - supermario4ever

Nintendo 64 Sound Series #10 - The Legend of Zelda: Ocarina of Time Original Soundtrack

the_legend_of_zelda_ocarina_of_time_original_soundtrack.jpgMegjelenés: 1998. december 18.
Kiadó: Pony Canyon
PCCG-00475
Ár: ¥2.548

Zeneszerző: Kondo Koji (近藤浩治)

  1. Title Theme (タイトル; Title) 1:20
  2. Enter Ganondorf (ガノンドロフ登場; Ganondorf Toujou) 0:14
  3. Deku Tree (デクの樹のテーマ; Deku no Ki no Theme) 0:37
  4. Fairy Flying (妖精ナビィ; Yousei Navi) 0:24
  5. House (家の中; Ie no Naka) 0:36
  6. Kokiri Forest (コキリの森; Kokiri no Mori) 1:01
  7. Open Treasure Box (宝箱; Takarabako) 0:11
  8. Item Catch (アイテムキャッチファンファーレ; Item Catch Fanfare) 0:05
  9. Small Item Catch (小アイテムキャッチファンファーレ; Shou Item Catch Fanfare) 0:05
  10. Shop (お店; O-mise) 1:08
  11. Battle (戦闘; Sentou) 1:07
  12. Inside the Deku Tree (デグの樹ダンジョン; Deku no Ki Dungeon) 1:28
  13. Boss Battle (ボス戦闘; Boss Sentou) 1:20
  14. Boss Clear (ボスクリアファンファーレ; Boss Clear Fanfare) 0:13
  15. Heart Container Get (ハートの器ゲットファンファーレ; Heart no Utsuwa Get Fanfare) 0:05
  16. Legend of Hyrule (ハイラル伝説; Hyrule Densetsu) 1:59
  17. Spiritual Stone Get (精霊石ゲットファンファーレ; Seirei Ishi Get Fanfare) 0:17
  18. Fairy Ocarina Get (妖精のオカリナゲットファンファーレ; Yousei no Ocarina Get Fanfare) 0:12
  19. Hyrule Field Main Theme (ハイラル平原メインテーマ; Hyrule Heigen Main Theme) 4:44
  20. Kepora Gebora's Theme (ケポラ・ゲボラのテーマ; Kepora Gebora no Theme) 1:01
  21. Market (城下町; MJoukamachi) 1:00
  22. Shooting Gallery (的当て屋; Maotateya) 0:39
  23. Hyrule Castle Countryard (ハイラル城中庭ゲーム; Hyrule Shiro Naka Niwa Game) 0:54
  24. Enter Zelda (ゼルダ姫登場; Zelda-hime Toujou) 0:07
  25. Ocarina "Zelda's Lullaby" (オカリナ「ゼルダの子守歌」; Ocarina "Zelda no Komori Uta") 0:13
  26. Zelda's Theme (ゼルダ姫のテーマ; Zelda-hime no Theme) 0:50
  27. Ocarina "Epona's Song" (オカリナ「エポナの歌」; Ocarina "Epona no Uta") 0:10
  28. Lon Lon Ranch (ロンロン牧場; Lon Lon Bokujou) 2:09
  29. Mini Game (ミニゲーム) 0:33
  30. Kakariko Village (カカリコ村; Kakariko Mura) 1:45
  31. Ocarina "Sun's Song" (オカリナ「太陽の歌」; Ocarina "Taiyou no Uta") 0:07
  32. Hyrule Field Morning Theme (ハイラル平原朝のテーマ; Hyrule Heigen Asa no Theme) 0:37
  33. Goron City (ゴロンシティ) 1:38
  34. Ocarina "Saria's Song" (オカリナ「サリアの歌」; Ocarina "Saria no Uta") 0:09
  35. Lost Woods (迷いの森; Mayoi no Mori) 0:39
  36. Dodongo's Cavern (ドドンゴの洞窟; Dodongo no Doukutsu) 0:47
  37. Middle Boss Battle (中ボス戦闘; Chuu Boss Sentou) 1:07
  38. Dinosaur Boss Battle (恐竜系ボス戦闘; Kourkyuu-Kei Boss Sentou) 1:08
  39. Zora's Fountain (ゾーラの里; Zora no Sato) 1:31
  40. Great Fairy's Fountain (大妖精の泉; Daiyousei no Izumi) 0:36
  41. Potion Shop (薬屋; Kusuriya) 0:53
  42. Inside Jabu-Jabu's Belly (ジャブジャブ様; Jabu-Jabu-sama) 0:35
  43. Ocarina "Song of Time" (オカリナ「時の歌」; Ocarina "Toki no Uta") 0:13
  44. Temple of Time (時の神殿; Toki no Shinden) 1:19
  45. Open Door of Temple of Time (時の扉; Toki no Tobira) 0:16
  46. Master Sword (マスターソード) 0:13
  47. Ganondorf's Theme (ガノンドロフのテーマ; Ganondorf no Theme) 0:41
  48. Chamber of the Sages (賢者の間; Kenja no Ma) 1:43
  49. Medal Get Fanfare (メダルゲットファンファーレ) 0:15
  50. Sheik's Theme (シークのテーマ; Sheik no Theme) 0:31
  51. Horse Race (競馬; Keiba) 0:47
  52. Horse Race Goal (競馬ゴール; Keiba Goal) 0:06
  53. Ingo's Theme (インゴーのテーマ; Ingou no Theme) 0:39
  54. Escape from Lon Lon Ranch (ロンロン牧場脱出; Lon Lon Bokujou Dasshutsu) 0:09
  55. Kakariko Village Orchestra Ver. (カカリコ村2; Kakariko Mura 2) 1:45
  56. Ocarina "Song of Storms" (オカリナ「嵐の歌」; Ocarina "Arashi no Uta") 0:08
  57. Windmill Hut (風車小屋; Fuushagoya) 0:53
  58. Minuet of Woods (オカリナ「森のメヌエット」; Ocarina "Mori no Minuet") 0:18
  59. Forest Temple (森の神殿; Mori no Shinden) 1:52
  60. Bolero no Fire (オカリナ「炎のボレロ」; Ocarina "Honoo no Bolero") 0:21
  61. Fire Temple (炎の神殿; Honoo no Shinden) 0:43
  62. Ice Cavern (氷の洞窟; Koori no Doukutsu) 0:45
  63. Serenade of Water (オカリナ「水のセレナーデ」; Ocarina "Mizu no Serenade) 0:20
  64. Water Temple (水の神殿; Mizu no Shinden) 1:44
  65. Nocturne of Shadow (オカリナ「闇のノクターン」; Ocarina "Yami no Nocturne") 0:23
  66. Prelude of Light (オカリナ「光のプレリュード」; Ocarina "Hikari no Prelude") 0:19
  67. Shadow Temple (闇の神殿; Yami no Shinden) 1:46
  68. Gerudo Valley (ゲルドの谷; Gerudo no Gerudo no Tani) 1:34
  69. Spirit Temple (魂の神殿; Tamashii no Shinden) 2:58
  70. Requiem of Spirit (オカリナ「魂のレクイエム」; Ocarina "Tamashii no Requiem") 0:24
  71. Kotake & Koume's Theme (コタケ、コウメのテーマ; Kotake, Koume no Theme) 0:53
  72. Meet Again Zelda (ゼルダ姫との再会; Zelda-hime Tono Saikai) 0:52
  73. Game Over (ゲームオーバー) 0:10
  74. Ganon's Castle Bridge (ガノン城への橋; Ganon Shiro he no Hashi) 0:22
  75. Ganon's Castle Underground (ガノン城地下; Ganon Ganon Shiro Chika) 0:54
  76. Inside Ganon's Castle (ガノンの塔; Ganon no Tou) 3:26
  77. Ganondorf Battle (ガノンドロフ戦闘; Ganondorf Sentou) 1:12
  78. Escape from Ganon's Castle (ガノン城脱出; Ganon Shiro Dasshutsu) 0:33
  79. Last Battle (ガノン最終戦; Ganon Saishuusen) 2:11
  80. Seal of Six Sages (六賢者封印; Roku Kenja Fuuin) 0:29
  81. Ocarina of Time (時のオカリナ; Toki no Ocarina) 0:32
  82. End Credits (スタッフロール; Staff Roll) 7:09

Összidő: 78:02

Ez a sorozat utolsó játékzenéje, egyben a legtöbb zenét tartalmazó album, és a leghosszabb is. Ahhoz, hogy elférjen rajta ennyi zene, azzal járt, hogy megrövidítették őket. Egy átlagos játékzene kétszer hangzik el egymás után, itt csak egyszer hallhatók a dalok. Amikor Nintendo 3DS-re megjelent az Ocarina of Time 3D, abban kevesebb zene, de mindegyik kétszer hallható.

Egyértelműen a legjobb játékzene, de úgy talán az összes létező játékzene közül még ma is. Hallható lélek a munka mögött 

Szólj hozzá!
2018. július 21. 21:27 - supermario4ever

Félig tökéletes Super Mario 3D Land

Na nem lassúsági rekordot szeretnék felállítani, de csak mostanra lett meg a Super Mario 3D Land alap 8 világa tökéletesre. Tehát, hogy mindenhol megvan a három csillagérme. Pedig a játék 2011. decembere óta van meg, és csak mostanra lett így végigjátszva. 

Írtam már többször arról, hogy annak ellenére, hogy népszerű a közkedvelt játék, nekem sok bosszús pillanatot okozott annak idején. Többek között Mario "tenyérbemászóan" idegesítő vidám hangja borzalmas számomra. A másik meg rettenetesen bosszantott, hogy másoknak sokszáz életük van a játékban, én meg folyamatosan meghalok és szenvedek a játékkal.

img_20180721_194045.jpgAz első probléma kipipálva azáltal, hogy a játékot nagyon régen végigvittem, Bowser kivégezve, és akkor Luigi is választható karakterré válik. Akinek sokkal elviselhetőbb, kellemesebb hangja van, mint Mariónak. Vele sokkal jobb játszani, és sokáig el is vittem vele. A ugyanis már az lett, hogy az összes csillagérmét megszerezzem az alapjátékban. Egy idő után elakadtam, mert sehogy nem tudtam rájönni, hogy hol van az a 4 csillagérme, ami még hiányzik. Illetve hazudok, mert egyet láttam, csak nem tudtam megszerezni. Ez pedig a legutolsó csillagérme az első Bowsernél. Illetve jó eséllyel magamtól is rájöttem volna, csak ha már előttem volt a GameFAQs végigjátszás, akkor megnéztem azt is.

Az első csillagérme ami hiányzott az a 4-1 pálya harmadik érméje. Hát erre az életben nem jöttem volna rá. Most láttam először azt az ágyút, amivel oda tudom lőni magam a csillagérméhez. De egyáltalán azt se tudtam, hogy hol van, nemhogy azon gondolkodni, hogy jussak el oda, és szerezzem meg... Ez fájdalmas volt.

Az 5-2 pálya második csillagérméjére rá lehetett volna jönni, ha egy kicsit használom az eszemet, ezt elismerem. Fáklyát gyújtani, kinyílik a titkos átjáró... Nem játszottam még Zeldával, áh! Hogy is feltételezhetem, hogy ilyenre magamtól rájöjjek? -_-

A kettő maradék Bowser első kastélyában volt (8-5 pálya után). Itt az első és a harmadik hiányzott. Az első olyan, hogy leereszkedni... Hát, nem volt szem előtt, nem biztos, hogy eszembe jutott volna, hogy ott le kell ereszkedni. Aztán a harmadik csillagérme már Bowsernél volt, a messzeségben lebegett a láva felett. Erre emlékszem, hogy annak idején már annyira izgultam, és ideges voltam, hogy már nem érdekelt, csak túl legyek végre a játékon, nem foglalkoztam a csillagérmével. 6 és fél évet várt arra, hogy begyűjtsem. Egyébként meg erre írtam, hogy ment volna magamtól is, hiszen nem véletlen vannak közvetlen előtte a Bumeráng Tesók...

img_20180721_202218.jpgHát így lett meg teljesben a játék. De még sok dolgom van vele, mert mire megcsinálom a speciális világokat, bele fogok őszülni. Sokkal nehezebb egyáltalán végigmenni a játékon is, nemhogy a csillagérméket megszerezni. Gondolom a két csillagos minősítésen lehet javítani, ha végigviszem a speciális világokat is, ezen is idővel dolgozni fogok.

Motivált már csak azért is vagyok, mert szeretném a különböző játékok játékidőit visszavinni arra az időre, ami az előző Nintendo 3DS-en volt, mielőtt elhagytam. Csak körülbelüli értékekre emlékszem, pontosakra nem. Konkrétan ma rájöttem arra, hogy csinálhatom meg ezt. Nagyon egyszerű a módszer: Járassuk a játék demóját "biankóban". Hogy nem jutott ez eleddig eszembe, hiszen a játékidő addig is megy, így javul a statisztikája. Érdekes is volt, mert kikísérleteztem ezt a Super Mario 3D Landnél. Amíg animéztem (Katanagatari 9. rész), addig ment a Nintendo 3DS-en hang nélkül a játék demó videója, ami számomra azért is volt érdekes, mert ezt még nem láttam. Így nem is tudtam arról, hogy ha Mario végigmegy a demópályán, akkor Toadokkal találkozik, és lehet velük szórakozni. Kicsit játszottam velük, aztán hagytam, hadd menjen a demó tovább. Ha nem bántjuk, akkor a Toadok után visszatér Mario a demópályára, és végigcsinálja ugyanúgy, mint előtte. Hát így meglesz az a kb. 40 óra, ami az előző konzolban volt. Most 8 óra 45 percnél tart. Most a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D demóját járatom, ennek jóval kevesebb játékideje volt, kb. 16 órára emlékszem, mert annyit nem játszottam a játékkal. A demó videó csodálatos, csak az zavar, a három gameplay videó nagyon rövid, így gyorsan végigérek rajta. Ezt alkalmazni fogom minden játéknál, aminél sokkal több játékidőm volt a mostaninál. Visszahozni a Nintendogs + Cats 168 óráját... Kisállatrealityt fogok tartani a Nintendo 3DS-en, ahogy a Mario Kart 7 demóját is szabadon járathatom. Azt hiszem annak kb. 120 óra volt, nem emlékszem pontosan. De ez jó ötlet. És ez csak néhány példa volt, sok játéknál meg lehet ezt csinálni.

Szólj hozzá!
2018. július 11. 21:54 - supermario4ever

Nintendo 64 Sound Series

Az utóbbi néhány napban többet hallgatok játékzenéket, ennek hatására elgondolkodtam azon, hogy eléggé keveset, szinte semmit nem írtam játékzenék kiadásairól. Merthogy Japánban nagyon sok játék zenéje megjelenik hivatalosan CD-n, ezek közül elég sok megvan nekem digitálisan, és ismertető formájában írnék róluk. Ezeket ugyanúgy hivatalos zenei kiadók jelentetik meg, mint a többi japán zenei CD-t.

Többek között a '90-es évek második felében megjelent egy sorozat Nintendo 64 Sound Series néven. Ennek keretében 10 Nintendo 64 játék zenéje jelent meg hivatalosan CD-n, az alábbiak:

  1. Super Mario 64 Original Soundtrack
  2. Mario Kart 64 Original Soundtrack
  3. Star Fox 64 Original Soundtrack
  4. Wave Race 64 Original Soundtrack
  5. Yoshi's Story Original Soundtrack
  6. Diddy Kong Racing Original Soundtrack
  7. 1080° Snowboarding Original Soundtrack
  8. F-Zero X Original Soundtrack
  9. Banjo Kazooie's Great Adventure Original Soundtrack
  10. The Legend of Zelda: Ocarina of Time Original Soundtrack

Ebben a sorrendben jelentek meg, ezekről fogok írni egyesével.

Szólj hozzá!
2018. július 09. 15:19 - supermario4ever

Meddig hasznos a technikai fejlesztés?

Nemrég olvastam a GameStar weboldalán a hírt, miszerint valaki megcsinálta a Super Mario 64-et 60 fps-ben. Alá tették a bemutató videót, melyben összehasonlítják az eredeti Super Mario 64-et a 60 fps-essel. Az a személyes meglátásom, hogy komoly változás nincs az eredetihez képest, fel is merült bennem a kérdés, hogy már a 60 fps is már egyfajta "mellveregetés", hogy ennyire erős és potens vagyok, de valódi haszna nincs?

Azt nem tudom, hogy az emberi szem meddig érzékeli a folyamatosságot. Lényege a dolognak, hogy a szemünk 24 képet "rögzít" másodpercenként, tehát minden videó, ami több képet mutat másodpercenként, azt folyamatos képnek látjuk. De egy darabig biztos, hogy lehet ezt is fejleszteni. Azt tudni kell, hogy az európai játékok sokáig 50 Hz-esek voltak, az amerikaiak meg végig 60-asak. Európában az ezredforduló környékére jöttek az első olyan TV-k, melyek képesek voltak 60 Hz-et közvetíteni. Hogy miért nem voltak erre képesek a régi TV-k nálunk, azt nem tudom. Az a gyanúm, hogy az NTSC és a PAL rendszer közötti különbség a Hz is, de ebben nem vagyok biztos. Ráadásul amiben még rosszabb volt az európai képmegjelenítés, hogy nálunk váltottsoros volt, míg Amerikában progresszív. Tehát minálunk a páros és páratlan sorok gyors villódzásban váltakoztak. Az 50 Hz pedig azt jelzi, hogy másodpercenként 50 alkalommal váltakoztak a sorok, tehát 1 másodperc alatt 25 képet látunk. Ez pont ideális a szemnek, már ez is folyamatos képnek látszik. És az olyan kisebb memóriájú játékoknál, mint a Super Mario 64, nem is látszik nagyon a különbség, mert precízen megoldották. A The Legend of Zelda: Ocarina of Time viszont már szaggatottnak látszik Nintendo 64-en. De abban a játékban annyi memória van, hogy a képfrissítés rovására ment. Ha jól tudom, az a játék csak 15 képet frissít másodpercenként. Az már szemmel látható, de a Super Mario 64 50 Hz-e ideális.

Mondjuk az is hozzájárul a dologhoz, hogy régen még nem a különböző technikai adatok voltak a fontosak egy-egy játéknál, konzolnál, hanem maga a játékélmény. És ez annak fényében is érdekes, hogy bár láttam játékokat 1080p-ben, 60 fps-ben, láttam, hogy milyen gyönyörűek, de ha visszatérek a Nintendo 64-es 50 Hz-es játékaira, olyan nagy különbséget nem látok. És így látva ezt a Super Mario 64-et 60 fps-ben azt mondom, hogy egyáltalán nem fontos, hogy magas legyen a játék framerate-je. Mondjuk inkább az, hogy erre nem vagyok érzékeny.

Mert az biztos, hogy amikor bejött a Nintendo GameCube, megvettem én is a gépemet, akkor a Mario Kart: Double Dash!! volt az első olyan játékom, ahol lehetett váltani 50 és 60 Hz között. Sokáig 50 Hz-en játszottam, és nem is tűnt fel semmi, csak az, amikor írta ki a pontszámot, ott ment lassan. De mondtam magamban, biztos így van rendjén, ráadásul meg is lehet gyorsítani az A-gomb nyomvatartásával, úgyhogy nem zavart. De egy idő után kipróbáltam 60 Hz-en, és döbbenetes, hogy mennyivel gyorsabb volt. A pontozás is gyorsan ment, a játék is dinamikusabb volt, tehát 50 és 60 Hz között lényeges különbség van, látszik, hogy gyorsabb és dinamikusabb a képmozgás ha 30 alkalommal váltakozik a kép másodpercenként.

Az viszont elgondolkodtat, hogy meddig érdemes fejleszteni a framerate-et? Az átváltás egyébként nagyon egyszerű: 1 fps = 2 Hz, tehát az 50 Hz-es játék 25 fps, míg a 60 Hz-es játék 30 fps sebességgel megy. Ez szokott általános lenni manapság is, ha egy játék 1080p-ben megy, de valami miatt nem bírja a 60 fps-t (konzol teljesítménye, játék memóriája), akkor leviszik a framerate-et 30 fps-re, így spórolnak a memórián. Jó példa erre a Nintendo Switch-re a DOOM, aminek PC-n akkora gépigénye van, hogy Switch-re csak úgy tudták áthozni, ha rontanak a framerate-en. 30 fps-en megy Switchen. Bagszi mutatta meg a játékot még tavaly ősszel, és az is olyan volt, hogy nem láttam különbséget. Nem láttam, hogy akadozna a játék, vagy hogy a frissítéssel bármi probléma lenne. Teljesen folyamatos volt és dinamikus.

Az a személyes meglátásom, hogy 30 fps-nél többre érdemben nincs szükség, nagyon komoly javulást efölött én már nem látok. Azt gondolom, hogy ez a 60 fps már inkább egy erőfitogtatás, olyan, mint a zenében a veszteségmentes változat. Gyűjtök flac-ban is zenéket, de miután nemcsak CD-ről lehet elérni zenéket, hanem internetről, ezért komolyabb weboldalakon 96 kHz-ben lehet zenéket letölteni. Ez azt jelenti, hogy a maximális hangmagasság 96 kHz, ami azért érdekes, mert az emberi fül maximálisan 20 kHz-ig érzékel hangot, a CD-n 44 kHz-ig (44100 Hz) vannak a zenék. Arra szoktak hivatkozni, hogy olyan a hangminőség, mintha stúdióban hallgatnánk az élő zenefelvételt, vagy mintha koncerten lennénk jelen. Igazából el tudom képzelni, hogy mást nem tudunk elérni, legalább tisztábban szólnak a hangok, az ének. De ehhez mindenképp egy erősebb hangrendszer kell. Sőt, megtapasztaltam azt is, hogy ha jobb hangrendszerhez van magnó csatlakoztatva, hihetetlen jó minőségben szól a kazetta is.

Úgyhogy több tényező függvénye a képminőség is. Ráadásul nálam a felbontás is maximalizálva van 1080p-ben, ahogy írtam már erről korábban. Mivel én nem vágyok méteres TV átmérőkre, ezért nem érzem szükségességét a 4K-s felbontásnak és társainak, főleg hogy ma még sok technika nem is használja ki. Na meg jó eséllyel azért is látom másképp a dolgokat, mert a Super Nintendo óta vagyok aktív játékos, ezért láttam azt, amikor az átlag játék számára még nem számítottak a technikai adatok, csak a játékélmény. Ennek szelleme maradt meg bennem, és azt mondom, hogy játsszuk a mai játékokat is ennek szellemében.

Szólj hozzá!
2017. november 03. 19:45 - supermario4ever

Néhány eladó játék a vaterán

A múlt heti veszteség okán úgy döntöttem, hogy eladok néhány játékot a vaterán. Olyanokat, amik vagy megvannak Nintendo 3DS-en digitálisan, vagy annyira nincs rá szükségem. Eddig az alábbi játékok eladók:

Ezeket gondoltam első körben. Valószínűleg nem látszik, de mindegyik egy külön link a vaterás "profilra". Ez annak az értéknek egy részét visszahozza amit a múlt pénteken "elvesztettem". Még egy extrém dologra gondoltam. Ha nem találok mást, el fogom adni a NES Classic Mini-t és SNES Classic Mini-t. Ez egy fájdalmas döntés, de ahogy kitettem ezeket a játékokat a vaterára, azt éreztem, hogy a megnyugvás, hogy teszek valamit azért, hogy kártalanítsam magam, az erősebb, mert legbelül még mindig érzek egy kis stresszt.

De most azért, mert másnap pótoltam a telefont, de azzal is megjártam. Tegnap kiesett a kezemből, és teljesen elrepedt a kijelzője. Annyi szerencsém van, hogy az LCD kijelző nem sérült meg, így nem lett pixelhibás a telefon. Így tökéletesen használható, de eléggé csúnya lett. Főleg azért fájdalmas, mert pár napja van meg, és mivel az én hibámból történt, és ezt nem javítják meg garanciálisan. Rákérdeztem abban az üzletben, ahol vettem, és sajnos megerősítettek. Megjavítani meg drágán javítják meg. Annyira dühös voltam, hogy úgy voltam vele, hogy a földhöz vágom a telefont. Nem való nekem az okostelefon, csak a baj van velük. De nem csináltam semmit, szerencsére a felettes én beszűkült tudatállapotban is aktív, és ott van, amikor szükség van rá. Most egyelőre használom így a telefont, és ha sikerül kártalanítani magam, akkor megjavíttatom. Úgy kalkuláltam, hogy ha beteszem a NES Classic Mini-t és a SNES Classic Mini-t, akkor és sikerül mindent eladni, akkor sikerül nullára kerülni úgy, hogy nagyjából a szerviz költsége is benne van.

Azért is döntöttem a két Classic Mini konzol mellett, mert ha tényleg lehet jövő nyáron is kapni, akkor túlélem addig. Nyáron tervezek majd diákmunkára menni, és ha tényleg meg tudom venni, akkor legalább azok is úgy lesznek meg, hogy megdolgoztam érte. Nem fogom "scalper-áron" adni a két gépet, hiszen nem az a célom, hogy meggazdagodjak, hanem hogy visszajöjjön az elvesztett telefon ára és annak a pénznek az értéke, ami az elvesztett pénztárcában volt.

Szólj hozzá!
2017. augusztus 27. 16:49 - supermario4ever

Első benyomások a Final Fantasy IX-ről

Most nézem, hogy nem írtam arról, hogy sikerült beszerezni Angliában a Final Fantasy IX-et, akkor ezt most teszem meg.

img_20170816_135125.jpgSikerült 18 fontért megszerezni, mindezek mellett egy memóriakártyát is vettem, de azt nem Angliában vettem már meg, hanem Vaterán rendeltem meg, és megkértem az eladót, hogy várjon 24-éig, amíg hazamegyünk, és majd akkor adja postára. Így is tett. Megérkezett rendben, és szerencsére működik. Úgyhogy most már tudok PSX játékokkal játszani rendesen. Ki is próbáltam a Final Fantasy IX-et.

Annyi év után... Ahogy írtam korábban, 2008-ban játszottam vele sokat, és akkor hihetetlenül megragadott a hangulata. És most is érzek benne valami különlegeset, de úgy néz ki, hogy az a 38 perces játék nem elég, hogy átadja a maga hangulatát. Kicsit kétségbe is estem, két eset jutott eszembe: Vagy órák múlva mutatja meg az igazi hangulatát, vagy nekem nem jön át a feeling. Semmiképp nem fogom ennyi után feladni. Mert nagyon tetszik, hogy több karaktert is irányíthatunk, mert így több szemszögből megismerhetjük a történetet, az adott jelenetet. A zene rendkívül érdekes, erősen a Nintendo 64-es időket idézi. Először a The Legend of Zelda: Ocarina of Time játéka jutott eszembe, majd aztán azon Mario Party zenéket juttatták eszembe, amiket nagyon szeretek.

Első körben ennyi. Garnet Harcegnő elrablásáig jutottam el. Az egyébként jó gyakorlása volt a gombkiosztásnak, amikor Zidane-nal kardozni gyakoroltam a színpadon. Ugyanis a mai napig a nehezemre esik elsajátítani a különböző síkidomok "elhelyzkedését" a PSX controlleren. De most megpróbálom kívülről felmondani: A kör van jobb oldalon, a négyzet van bal oldalt, alul van az X, a felső pedig a háromszög. *Leellenőrzi* Telitalálat. Menni fog, nem lesz itt probléma, csak valóságos kihívás lesz majd, hogy teljesen belém rögzüljön a Nintendós betűs akciógombok mellett, és hogy el tudjam különíteni a kettőt. Tetszik a játék nagyon, fogom még játszani.

Szólj hozzá!