2018. augusztus 13. 09:28 - supermario4ever

The Legend of Zelda utazóbögre

Jó ideje szemezek már a Konzolvilágban kapható The Legend of Zelda utazóbögrével, amit a WestEnd-ben láttam a vitrinben. A 3.500 forintos árára azt mondom, hogy még belefér. Tegnap lehetőségem volt megvenni.

img_20180812_190551_1.jpg

Ennek másik oldala:

img_20180812_190751_1.jpgNekem nagyon tetszett, és örültem is neki, mert amikor korán járok be dolgozni, vagy szeptembertől egyetemre, és nincs lehetőség meginni a reggeli kávémat, akkor itt van ez. Örülök, hogy nemcsak kezdeti lelkesedés volt bennem, amikor szétnéztem a MondoConon. Ezek tényleg nagyon jól néznek ki, és megéri venni őket. Sajnos csak sima fehér doboza volt, meg az átlátszó nylon, amivel be volt fedve sem volt különleges, úgyhogy azokat nem őrzöm meg, de a címkéje szerint eredeti Nintendo.

Ma reggel ki is próbáltam, bíztam benne, hogy az árában a minőség is benne van, de sajnos tévedtem. Ugyanis amikor beletöltöttem a vizet kipróbáltam, hogy csöpög-e valahol. Annak ellenére, hogy le volt zárva, nemhogy csöpögött, ömlött a tetejéről a kávé, amit elkészítettem. T_T Valami a másik oldaláról, ahonnan egyébként lehet inni, nem zárja le, és úgy ömlik onnan, mintha nyitva lenne. Ezek szerint nem zárja le rendesen. Ez a része csalódás, de van rá megoldás: Nem kerül táskába. Kézben viszem utcán, és akkor használható. Kár ezért, hogy csak így tudom használni, de amúgy nagyon szép a minta rajta.

Szólj hozzá!
2017. június 05. 23:41 - supermario4ever

Mario Kart 8 DLC

A tegnap találkozó utóhatása, hogy megvettem magamnak a Mario Kart 8 DLC-ket. Úgy voltam vele, hogy amíg nem lesz meg a Switch, és a Mario Kart 8 Deluxe, addig ez nagyon jó lesz egyáltalán valami megérezni a Switch által nyújtott életérzésből, másrészt meg több pályán tudok gyakorolni. Méghozzá ennyin:

wvw69kx-qv4llkir_x.jpgEz a nagy haszna a tegnapi képkészítő trollkodásomnak. Addig nem vettem komolyan, hogy lehet képeket csinálni, és azokat feltölteni Miiverse-re, most meg csináltam néhányat. Switch-en mondjuk valamivel egyszerűbb, mert ott megnyomom a képkészítő gombot, és készen vagyok. Itt meg kell nyomni a HOME gombot akkor, amikor olyan kép jelenik meg, amit fel akarok tölteni, rámenni a Miiverse-re, és kérésre külön feltölti nekünk. Ez némi időbe telik, ráadásul ezen a képen is látható, hogy azért a Nintendo rontja a képminőséget, nehogy már a tökéletes képeimmel plágiumot kövessek el... A másik meg, hogy nem is lehet full HD-ban letölteni a képeket, csak 800×450-es méretben tudtam. Azért jól jött volna egy 1920×1080-as képméret. De ez legyen a legnagyobb baj, nagyon örülök, hogy lehet képeket elmenteni.

Szóval van hol gyakorolni, meg is teszek mindent az ügy érdekében, 50cc-n már ki is maxoltam a DLC kupákat.

wvw69kx-qai94qurvb.jpgVéletlen a csukott szemű Mario, ha könnyebb lenne képeket feltölteni, akkor megtettem volna, hogy visszalépek, és úgy jelenetet kapok el, de lusta voltam. Egyébként nagyon tetszenek a DLC pályák, az ExciteBike, az Animal Crossing a The Legend of Zelda és az F-Zero pályák külön zenéi külön élménnyé teszik a játékot. A pályák felépítése is tetszenek.

De a választható versenyzők tárháza is bővült.

wvw69kx-eaigqe2dvm.jpgAz alsó sor vált szabaddá, valamint különböző színű Yoshikat és Shy Guy-okat lehet választani. Nem vagyok rajongója az Animal Crossing sorozatnak, ezért nem is gondoltam volna, hogy szimpatikusak lesznek a karakterek onnan: Villager és Isabelle. És mégis. Tanooki Mariónál nagyon tetszett, hogy amikor ugratok vele, akkor szoborrá is változik. Ez egy nagy easter egg volt a Super Mario Bros. 3-ban, amikor Mario felvette a Tanooki mezt, akkor egy gombkombináció hatására szoborrá változik. Ez egyébként egy japán folklórra utalás, méghozzá a Bake-Danuki-ra, mely egy szellem (youkai), mely állatot a japán irodalom többször is versbe szedett. Az az igazság, hogy a legendáját nem nagyon tudom értelmezni, mert a japán folklór a sok furcsa, sajátságos hitvilága miatt túlságosan elvont, így nehezen értelmezhető számomra. De az viszont érdekesség a New Super Mario Bros. 2-ben Luigi-nak a levél hatására azért lesz "róka-farka", mert az a Kitsune a japán mondavilágban, és a képessége nagyon hasonlít a tanookihoz. Van néhány Japánnal kapcsolatos easter egg a Mario 3-ban, érdemes felfedezni őket, külön élménnyé teszik az amúgyis életre szóló játékélményt. Link nagyon jó, hogy választható karakter lett, Dry Bowser viszont ijesztő, mert a Mario Kart Wii online játékában a legtöbb csalást, hackelést Dry Bowserrel követték el, és ez így rossz emlékként megmaradt vele kapcsolatosan.

Ez az eredmény nem olyan nagy szám, mivel 50cc-n sikerült elérni, az örömöm megosztása miatt teszem ki.

wvw69kx8s1i27ug4jp.jpgKellemes meglepetés számomra, hogy Cat Peach nyávogó hangja korántsem annyira idegesítő, mint ahogy gondoltam, hogy az lesz. Ebben még mindig Pink Gold Peach a "nyerő" a galamb-szerű hangjával.

Ha megvesszük a DLC-ket, még ezek a kocsirészek járnak mellé:

wvw69kx-etsl18z1ec.jpgLegalábbis ez egy része, amit meg tudok mutatni, de azért ez is szemléltet néhány újdonságot. Azt gondolom, hogy jó kocsikat adtak, és a piros Yoshi olyan aranyos, hogy a jeges pályákon is piros hó esik a jelenlétére. Egyébként vele próbáltam ki a VS-t, hogy random megyek mindegyik pályán. 8 versenyt állítottam be 150cc térfogattal és hard CPU-val, és ilyen eredményt sikerült elérni:

wvw69kx-ppqf3k-0oe.jpgEgyedül az utolsó játékot sikerült megnyerni, azzal szépítettem a negyedik helyemen. Amúgy általában, ha ilyen versenyre megyek, ami nagyobb kihívást nyújt, szinte mindig a 4. hely körül végzek. És ez így is van rendjén, szépen fokozatosan felérek a csúcsra. Most az volt a cél, hogy közelebb legyek a 3. helyezetthez, mint a 5.-hez, majd felérek a dobogó alsó fokára, megkörnyékezem az ezüstérmet, onnastól kezdve nincs megállás. A fokozatosság elvében hiszek, ha a fejlődésről van szó.

Ez a két kép már csak amolyan "fun fact", kipróbáltam Time Trialban is néhány új pályát, ezek eredményeit örökítettem meg.

wvw69kx-xfohdn94ni.jpgwvw69kx-y1uviuqfek.jpg

Nem hiszem, hogy nagy kihívás lenne ezeket az időket legyűrni. Az új pályák közül egyértelműen a metrós a kedvencem (Super Bell Subway), azért a metró aluljáró feeling azért nagyon ott van.

Határozottan azt mondom, hogy megérte megvenni a DLC-ket, addig remek szórakozás lesz a Mario Kart 8, amíg nem lesz meg a Switch. Addig meg felhozom magam a többiek szintjére.

Szólj hozzá!
2016. június 30. 19:35 - supermario4ever

Digitalizált The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D

A blog "nagytakarításának" hatására megint elkezdtem Zeldázni. Ahogy írtam korábban, a régi postok címkéinek javítgatása közben, amikor a Zeldás postokat javítottam, átéltem megint azt a hangulatvilágot, amit annak idején, és ez Zeldázásra inspirált. Most azon vagyok, hogy Nintendo 3DS-en és Wii U-n is végigvigyem a NES-es Zeldákat. Először a The Legend of Zelda legyen meg 100%-osra, a Zelda II-re külön lelki világ kell annak nehézsége miatt. Az első játékot viszont mindkét konzolon játszom egyszerre, Wii U-n az 5. dungeonnál tartok, míg Nintendo 3DS-en a hatodikat kezdtem el. Az 5. dungeon legnagyobb nehézsége a varázsfuvola megszerzése, ugyanis összesen 11 Darknut-ot kell megölni, hogy megszerezzük. Eleinte sokat szenvedtem vele, mert nem volt meg a kék gyűrű, amivel feleannyit sebződnék, valamint a levél sem volt meg, aminek segítségének az öreg nőtől (old woman-nek van írva, ezek után mégis minek hívjam? ^^') lehet potiont venni. Eszembe jutott, hogy a potiont régen szörpnek hívtam, mert mintha szörpös üvegben adná a varázsló néni. Most is jó így hívni poénból. Szóval a levelet odaadtam a néninek, tőle lehet potiont venni. Soha nem vettem 40 rúpiáért egyszer használatosat (kék színűt) mindig a kétszer felhasználhatóból vettem, a pirosból. Ennek ára 68 rúpia és kétszer újra lehet tölteni az életerőnket. Így és feleakkora sebzéssel már lényegesen könnyebb dolgom volt, de mire ez eszembe jutott. De amúgy is eléggé szivatós az 5. dungeon, mert bomba nélkül nehéz megtalálni a megfelelő utat (nagyot kell kerülni). Aztán megtaláltam, közben meg már a bombáim is gyűltek, de akkorra meg már mindegy volt. A főellenségnél megfújtam a varázsfuvolát, ő összezsugorodott a hang hatására, onnan meg már könnyű dolgom volt. A 6. dungeonba csak belenéztem, de ide úgy nézem, hogy nincs szükség erősítésre.
A NES-es Zeldában egyébként több dolog sem vehető ki rendesen, hogy mi az. A memóriakorlátok néha érdekes dolgot művelnek a játékban. Arra emlékszem, hogy a 7. dungeonban majd egy Goriya az utunkat fogja állni, aki mormogással jelzi, hogy éhes. Neki kell húst venni, és például azt cukorkának néztem régen.

100e1068.JPGA Nintendo a "My Nintendo" nevű újdonságával nagyon ráment arra, hogy a digitális játékokat promotálják. Gamerek pedig szidják az új rendszert több ok miatt is, például azért, mert régen a játékok fizikai kiadásáért jártak csillagok, amiket különböző jutalmakra lehetett beváltani. Most már csak a digitálisan vásárolt játékokért jár jutalom, amit most már virtuális aranyérme testesít meg. A másik probléma, hogy ezeket az aranyérméket csak digitális tartalmakra lehet beváltani, míg régen a Club Nintendónál különböző tárgyakat lehet vásárolni, például OST CD-ket, vagy Mario Kart 7 trófeákat, Mario Golf mintázatú golflabdákat és egyéb jópofa dolgokat. Ez most már nincs, csak digitális játékokat vagy kedvezményekre lehet beváltani az aranyérméket. Alapvetően nekem sem tetszik az új rendszer, ennek ellenére, ha van lehetőségem, veszek digitálisan (is) játékokat. Főleg most, hogy azok a Nintendo 3DS játékok, melyek bekerülnek a "Nintendo Selects" katalógusba, tehát új kiadást lehet olcsóbban megvenni, ez természetesen a digitális változatok árára is jótékony hatással van. A The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D letölthető változata £39.99 / €44.99 volt, ez most lement £15.99 / €19.99-re. Az őrülten magas ár lement az elfogadható kategóriára. Lehet azt mondani, hogy fizikai mivoltában az új kiadás is olcsóbb, de az nekem egy forintot nem ér,the_legend_of_zelda_ocarina_of_time_3d_nintendo_selects.JPG mert az a bordó színű keret borzasztóan elcsúfítja a borítót. Itt is egy kép róla, nekem nagyon nem tetszik. Viszont, ha digitális változatának "külseje" (menüje) ugyanolyan, mint az eredeti kiadásé, (tehát semmiben nem mutatkozik, hogy miért olcsó) akkor vonzónak gondolom a digitális változatot. Meghánytam-vetettem az anyagi lehetőségeimet, és ha megveszem, az milyen anyagi áldozattal jár, és úgy döntöttem, hogy jöhet. 3.656 blokk az egész játék, ez a Nintendo saját memória mértékegysége. Ha ezt elosztjuk 8-cal, akkor kapjuk meg, hogy hány MByte-os az adott játék. Ez körülbelül 457 Mbyte. Bőven ráfér, mert még régebben vettem egy 32 GByte-os SD kártyát a külön a Nintendo 3DS-nek, ugyanis jelen állás szerint 32 GByte-os memóriakártya a maximum, amit támogat a kézikonzol. Ez körülbelül 262.000 blokknak felel meg. Letöltöttem, és örömmel láttam, hogy semmi változtatás nincs a menü ikonjában. Ez elvisz engem a digitális játékok felé, egyébként is azt gondolom, hogy ez lesz a jövő. Bár nemrég terjedtek el olyan hírek, mely szerint a Nintendo legújabb konzolja, ami jövő márciusban jelenik meg, megint cartridge-es lesz, mint például a Nintendo 64. O_O Nagyot néztem, amikor olvastam, elképzeltem, ahogy megint váltogatjuk a kazettákat, mint a régi szép időkben. De szerintem olyan lesz, mint a Nintendo DS-nél, 3DS-nél, tehát memóriakártya-szerű lesz a cartridge. Aztán továbbgondolva, arra jutottam magamban, hogy egyáltalán nem hülyeség, mert ugye a Blu-ray az eddigi legnagyobb kapacitású optikai lemez, ami 25 GByte-os (az egyrétegű), míg egy memóriakártya akár 128 GByte-os is lehet (legalábbis ez a legnagyobb, amit láttam). Bár az ár megint kérdéses, mert annak idején a Nintendo 64-re is azért morogtak a fejlesztők, mert baromira drága volt kazettára rámásolni a játékot. Ha belegondolunk, hasonló árak figyelhetők meg, hiszen például egy 128 GByte-os SD kártyának, jelenleg körülbelül 25.000 forint az ára, míg egy írható Blu-ray lemez nagyjából tizedáron vásárolható meg. Azt mondjuk elképzelhetőnek tartom, hogy azért gondolkodik cartridge-ben a Nintendo, mert az új konzol 4k-s (vagy UHD, nem tudom, melyik a legnagyobb manapság) felbontású lesz, és arra nem biztos, hogy elég lesz a Blu-ray lemez, vagy valami hasonló formátum. Már csak az ára miatt vagyok szkeptikus, amúgy tiszta nosztalgia így első körben a dolog.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy meglepő lesz, ha tényleg cartridge-es lesz az új Nintendo konzol, mert tényleg a My Nintendóval annyira érződik, hogy a "digitális átállást" promotálja a cég, hogy lazán az volt a gondolatom, hogy meghajtó nélküli lesz az új gépezet. El is gondoltam magamban, hogy a dobozos, fizikai játékoknak más lesz a "szerepük", ezután - hogy úgy fogalmazzak - dísztárgyak lesznek, elvesztik a használati tárgy mivoltukat, mivel a digitális játékokat fogjuk használni. És hogy ezek után úgy fogok nézni a dobozos játékokra, mint egy relikvia, például egy Link figura, ami ott van a polcon, jó érzést okoz, hogy van, mert kifejezhetem vele, hogy Zelda rajongó vagyok, de ennyiben ki is merül a szerepe. Egy előnyük biztosan van, hogy nem kell cserélni a kártyát, de legalább ekkora veszélye is van, hiszen ha elvész a konzol, akkor a digitális játékoknak is oda. Ugye erről én tudnék bőven mesélni, miután jártam így, és milyen nehéz volt visszaszerezni az NNID-met. Különben annyira hülyeség, hogy nem lehet csak úgy kiköt(tet)ni, hanem mindenféle hivatalos dolgot kellett majdnem intézni. Ugyanúgy kéne, mint az Androidnál, ha bármi baj történik, a Google oldalánál ki lehet köttetni az adott telefonról a felhasználói fiókot. Miután úgyis csak egy Nintendo 3DS-nél lehet az adott NNID-t használni, ezért a felelősség mindenképp az enyém. Ha nincs más mód rá (mert elhagytam, vagy ellopták, esetleg elromlik a gép), a kiköttetésre nagyon jó lenne, ha a Nintendo lehetőséget biztosítana például a My Nintendo profilunkon keresztül. Nagyon vigyázok a Nintendo 3DS XL-re, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer, egyelőre nincs baj. A hátrányaival együtt is jó dolognak tartom a digitális játékokat, a "Save Data Transfer Tool" nevű programmal átvihetők a mentések a digitális játékba, tehát ugyanott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, csak vigyázni kell. Azok a játékok, amik megvannak digitálisban (az OoT mellett a Mario Kart 7 és a Super Street Fighter IV), azokat visszatettem az eredeti tokjukba, és ott tárolom őket, így a DS / 3DS cartridge tartóban felszabadulnak helyek így olyan DS játékok kerülhetnek be, amik nem voltak annyira fontosak, mert nem játszottam velük annyit.

Két mentésem van az Ocarina of Time 3D-ben, az egyikben a Fire Temple-ig jutottam el, emlékszem, hogy a főellenséget, Volvagiát nem tudtam megölni, aztán már inkább nem szenvedtem vele. Nem kifejezetten nehéz, de sokat sebez, így könnyű meghalni, ha nem vagyunk eléggé ügyesek. Abba is hagytam, aztán új mentést kezdtem el, itt még Young Link vagyok, épp az első dungeont csináltam meg. A következő a Goron City-ben lesz a Dodongo's Cavern. Elég sok mindent megcsináltam már, hogy eljussak oda, megtáncoltattam Daruniát, megvan a karperec, amivel bombákat tudok felemelni, csak arra nem emlékeztem, hogy a Dodongo's Cavern bejárata hol van. A Goron City-ben kerestem, amikor eszembe jutott, hogy van a nagy elzárt bejárat a Death Mountain lábánál, szóval az lenne az. Bementem oda, de itt mentettem. Este folytatom. Amúgy nagyon tetszik az Ocarina of Time 3D, szebb lett, ami nyilvánvaló, de úgy újították fel grafikailag, hogy sokkal jobban néz ki az egész játék tőle.

Abban gondolkodok, hogy fokozatosan állok át a digitális Nintendo 3DS játékokra, ahogy bekerül egyre több a Nintendo Selects kínálatba. És ahogy anyagilag lehetséges. Az biztos, hogy 35-40 fontért nem fogok játékot venni. Eddig két plusz olyan játék van, ami megvan fizikai mivoltában, és olcsóbb digitálisan: a NIntendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends és a Mario Tennis Open, meg néhány játék, ami érdekel, például a Paper Mario: Sticker Star, Yoshi's New Island, Mario & Luigi: Dream Team Bros., The Legend of Zelda: A Link Between Worlds, meg esetleg a Star Fox 64 3D és a Mario Party Island Tour.

4 komment
2014. július 06. 20:33 - supermario4ever

Eladási adatok

Nagyon rég nem foglalkoztam The Legend of Zelda játékkal, de találtam egy érdekességet, úgy döntöttem, hogy írok róla. Köztudottan szeretek eladási adatokkal foglalkozni, mert abból is sok egyéb információt le lehet szűrni, és a Zelda sorozatról találtam egy olyan összesített eladási adatot, mely nemcsak az eredeti játék eladásait összegzi, hanem bele vannak számolva a remake-ek és a Virtual Console megjelenések is:

  1. Ocarina of Time: 10,96 millió
  2. A Link to the Past: 9,20 millió
  3. Twilight Princess: 8,55 millió
  4. The Legend of Zelda: 7,39 millió
  5. Link's Awakening: 6,05 millió
  6. The Wind Waker: 5,57 millió
  7. The Adventure of Link: 5,07 millió
  8. Phantom Hourglass: 4,99 millió
  9. Oracle of Ages: 3,96 millió
  10. Oracle of Seasons: 3,96 millió
  11. Skyward Sword: 3,76 millió
  12. Majora's Mask: 3,36 millió
  13. Spirit Tracks: 3,23 millió
  14. A Link Between Worlds: 2,07 millió
  15. The Minish Cap: 1,43 millió
  16. Four Swords Adventures: 0,83 millió

Azért látszik, hogy felnyomták a számokat rendesen, a legszignifikánsabban a LttP-ben mutatkozik meg, ugyanis az SNES-es változatból 4,61 millió példányt adtak el, a GBA port és a Virtual Console pedig hajszál híján megduplázták az eladásokat. A weboldalon több adat is van, például tisztán az eredeti játékok eladásai listázva, vagy ami még érdekesebb, hogy az adott konzoltulajdonosok hány százaléka rendekezik az adott Zelda játékkal. Ebben is az OoT a győztes 23,03%-kal. Nintendo 64-es változatból 7,6 millió kelt el, míg a konzolból 32,93 és a kettő hányadosa százalékértékben. Az utolsó százalékos érték inkább furcsa, az azt veti össze a Föld lakosságának hány százalékának van meg egy Zelda játék. Érdekes, hogy ebben a NES-es The Legend of Zelda vezet 0,132%-kal, az OoT pedig a második lett. Ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem furcsa, hiszen az első játék 1986-ban jelent meg, akkor még nem voltak 5 milliárdan a Földön, most meg 7 milliárdnál is többen vagyunk, és a NES-es Zelda nagyon népszerű volt megjelenésekor.

Ma tartottuk a Kung Fu iskolában Dominik születésnapi buliját. Nem számítottunk arra, hogy ennyien elfogadják a meghívást, de amúgy összességében jól sikerült. Oroszlántánc most is volt, néhány gyerek most is szívbajt kapott. Kínai kultúra ide vagy oda, valami mást kéne kitalálni, amikor sok gyerek van, aminek mindenki egyaránt örül, nem tartom jónak, hogy néhány gyereknek biztosítjuk a napi sírógörcsöt. Amúgy többen is jöttek magyarok, jó volt találkozni, beszélgetni velük. Volt disco is, mai zenével, természetesen gyerekeknek megfelelő hangerővel (tehát nem annyira hangos). Megszólalt egy régi nagy sláger, a Lou Bega Mambo no. 5 dala, amit annyira már akkor sem szerettem. Most sem, főleg, hogy a mai napig nyomják a rádiók, és már igencsak kezd elegem lenni belőle. De az egyik magyar lány pont ekkor hívott táncolni. Csodás, még szép, hogy csatlakoztam! De max. 10 másodpercig táncoltunk, mert több gyerek egyszerre kezdett el sírni. Elfeledkeztek saját korlátaikról... Az külön felemelő volt, amikor az összes gyerek körbeülte Dominikot, amikor felköszöntötték. Jól sikerült összességében, 16 órakor lett vége, és ahhoz képest, hogy sokan voltak, nem volt nagy szemét, négyen-öten 3/4 óra alatt összetakarítottuk az egészet. Ami érdekes, hogy egy tükör hiányzik. Valószínűleg valaki levette, mert senki nem hallott robajt.

Szólj hozzá!
2013. május 07. 17:55 - supermario4ever

Zelda stílusú játék PlayStationre

Vettem nemrég egy német szótárat Vaterán, és a srác, aki eladta, komolyabban beszélgettem vele, ugyanis írta, hogy megnézte a blogomat, és tetszik neki, azt mondta, hogy ő is érdeklődik a videojátékok, animék iránt. Ez így vasárnap reggel jól esett. Elképzelhető, hogy komolyabban fogom tartani vele a kapcsolatot, szimpatikus nekem, ahogy beszélt a játékokról, mélyebben éli meg az érzéseit. Inkább Sony-s, de mindegyik konzolra nyitott, és tippet kért, hogy milyen hasonló játék van, mint az ICO. Emlékszem, hogy az 576 Konzolban olvastam róla annak idején, és meg mertem volna esküdni, hogy Nintendo 64-en is van ilyen című játék, amikor utánanéztem, és megláttam, hogy a SCEE (Sony Computer Entertainment Europe) adta ki, akkor tudtam, hogy hatalmas tévedés. Megnéztem a képeket, meg hogy stílusra "Action Adventure" volt írva, na mondom magamban, ez kiköpött Zelda-másolat. Biztos jó lehet ez is, aztán ma beszéltünk róla LernenBoy-jal, ő videót is nézett róla, mondta, hogy ez tényleg olyan, mint a Zelda, csak sokkal nagyobb a bejárható terület, és az ember olyan kicsinek érzi magát benne. Ha lenne PlayStation 2-m azt mondanám, hogy ki kell próbálni ezt a játékot, úgyhogy a zelda játékszériát ajánlottam neki, de felkészítettem, hogy ha NES verziókkal is játszani akar, akkor készüljön fel arra, hogy nagyon nehéz játékkal lesz dolga.

Különös korszakomat élem most. Egy-egy játékban elmerülök néhány órára, és kedvem van tesztet írni róla. És szerintem tényleg jókat hozok össze. Ma sem maradtok ilyen jellegű iromány nélkül:

ExciteBike: World Challenge

Nagy szám volt nálunk ez a játék amikor kijött WiiWare-re, sokat játszottuk online. Most ismét elővettem, és teljesen megragadt a hangulata. Na meg nem ártana mindegyik pályán S-grade time-ot menni. Sok játékkal akaródzik játszani, jó lenne megállapodni az egyiknél, és arra teljesen ráfeküdni. ^^'

Szólj hozzá!
2011. március 07. 11:42 - supermario4ever

Zelda II, Brawl és sok érdekesség

Érdekes, magam sem hittem volna, hogy fejlődésen megyek keresztül a Zelda II-ben. Azt gondoltam magamban, hogy többszöri végigjátszás után is ugyanolyan nehéz lesz a játék, de egész jól megy, hogy szinte minden részlegét ismerem a játéknak. A Harmadik palace, a labirintus könnyűek voltak már.

Több hónapos netmentesség után visszatért egy kedves barátunk, Norbi. Már vártam, hogy Brawlozhassak vele, kíváncsi voltam, hogy mennyire jó. Tegnap erre sor is került. Nem kis meglepetés történt a részemről. Komolyan mondom, a Melee-ben alig lehetett hozzászólni. Foxszal úgy ütött-vágott mindenkit, hogy levegőt venni is alig volt idő, most meg a Brawlban... Többször is legyőztem. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz nála ez az állapot, gondolom azért fejlődni fog.

Mivel az elmúlt kép óta vannak új Zelda játékok, ezért készítettem úgy gyűjteményképet. Mi tagadás, minden szerénység nélkül kijelentjetem, hogy szép, tetszik nekem így együtt. ^^

Nem tudom, hogy ki mennyire követi figyelemmel a Japán eladási adatokat, de jelentős változások történtek. Az eddig szinte biztos lábakon álló Nintendo egy hét erejéig átvette az utolsó helyet és a PlayStation 3 került az első helyre. Már vártam, hogy a Gamer 365-ön milyen kommentek lesznek. Hát nem okoztak csalódást. "Kipukkadt a lufi? :D:D:D" "Wiisznemlát! :D:P" Meg hasonló színvonalú kommentek érkeztek. Csak azt nem érik fel ésszel, hogy ez nemcsak a PS3 érdeme, hogy az élen van, hanem a Nintendo hülyesége is. Arról nem is lelkesedve, hogy a Japánok konzolvásárlási kedve nagyon megcsappant. Ugyanis a PS3 ezen a héten valami 35000 példányszámmal az első. Holott a Wii 1 éve 80-90000-es eladásokkal vezette az eladási statisztikákat. Most meg 18000-rel kullog a 4. helyen. Ennek egyértelmű oka van. Nincs nagy kaliberű játék Wiire. De ha kapunk megint valami nagyobb címet, megint virágzani fog a konzol.

Elvagyok mostanában egy másik zenével. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy játékzenéket áthangszerelik valódi hangszerekre, és feléneklik, mint egy komoly dal. Ugyanezt tették mega MOTHER dalokkal. Ugyanis, amikor 1989-ben megjelent a Japánban a játék, felénekelték a dalokat is. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy Japánban jelent meg (akármennyire is köztudott, hogy japán játékról beszélünk), mert a dalok Angliában vették fel angol előadókkal! Mi ez az angol vonatkoztatás? Nem értem. De annak ellenére, hogy a dalok 1989-esek, a mai zenék között is megállnák a helyüket. Most is ezt hallgatom. És itt még nincs vége az érdekességeknek. 12 dalból áll ez az egész válogatás, és ebből hármat egy lány énekel, Catherine Warwick. Sőt, annyira lány, hogy 1989-ben 15 éves volt, amikor felénekelte a dalokat. De annyira furcsa, mert nagyon felnőttes a hangja, meg nem mondanám róla, hogy 15 éves. Csak a hangja alapján 24-25 évesnek mondtam volna... Itt egy kép róla. Biztos később készült róla a kép, de megdöbbentő. És nagyon szép a hangja. Végezetül itt a MOTHER album tracklistje:

1. Catherine Warwick: Pollyanna (I Believe in You) 3:42
2. Catherine Warwick: Bein' Friends 5:14
3. Jeb Million: The Paradise Line 3:44
4. Hirokazu Tanaka: Magicant (instrumental) 4:21
5. Catherine Warwick: Wisdom of the World 4:42
6. Louis Phillipe: Flying Man 4:49
7. Hirokazu Tanaka: Snow Man (instrumental) 3:51
8. Jeremy Budd: All that I needed (Was You) 4:43
9. Hirokazu Tanaka: Fallin' in Love (instrumental) 6:18
10. Eight Melodies 5:46
11. Hirokazu Tanaka: The World of MOTHER 23:53
12. Hirokazu Tanaka: Smiles and Tears (Demo track) (instruental) 4:47

Az Eight Melodies egy templom gyerekkórusa énekli, de hogy melyik, azt pontosan nem tudom. A 11-es számot a hossza miatt meg ki szoktam hagyni, meg az amúgyis NES játékzénék eredeti game ripjei, mint egy mixelt változat. De a hangzás eredeti. De nagyon jó dalok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Bár ilyen dalok is ismertek lennének.

Szólj hozzá!
2011. január 17. 00:50 - supermario4ever

Az angol nyelv szépségei

Elég érdekes az angol nyelvtudásom, bár erről tanúbizonyságot is adtam blog keretén belül is. A GameFAQs-on olvastam egy néhány tesztet, és arra eszméltem fel, hogy mindent értek abból, amit olvasok, tehát az olvasással nincs baj, elég sok szót ismerek, elég sok szófordulatot tudok értelmezni. Így vettem a bátorságot, hogy írjak. Először csak magamnak, Wordben (elég jó a 2010-es Office, nekem tetszik). Öt órán keresztül gépeltem, két oldalt. Ha valamit nem tudtam, akkor Google translate-ot, vagy Webfordítást kérdeztem meg, de ott voltak a BigN-esek is. Nagyon bírtam, hogy voltak szövegek, melyekre a két fordítóoldal tök mást adott ki angolul.

Nálam ez vitte a pálmát:
Ezt akarom írni angolul: Élénk színvilág
Google Translate fordítása: Vivid colors
Webfordítás műve: Rich colour world.

Végül kiegyeztünk a "colorful"-ban, bőven megteszi. Különben azt szeretem a magyar nyelvben, hogy nagyon választékos. Egy szóra rendszerint sok szinoníma van. Itt meg miket írtam? Bagszi elmondása szerint legalább 25× írtam le, hogy "this game", és akkor a többiről még nem is beszéltünk. Meg nyakatekert mondatok... Hozzá vagyok szokva, hogy magyarul, ha akarom, választékosan fejezhetem ki magam, pont az a jó, hogy ugyanazt a mondtatot, kifejezést, többféleképpen le lehet írni. Csak pont azon aggódok magamban, hogy vajon az a szóhasználat, ami magyarul létezik, vajon létezik-e angolul. Volt már olyan eset, hogy az egyik mexikói lánynak írtam, és az egyik mondatomat sehogy sem tudta kisilabizálni, hogy mit is akarok mondani. Szóval érdekes dolog. Meg én az angol beszédért nem vagyok oda. Ahogy hallom Angliában is, ahogy a britek beszélnek... Hát az nekem egy teljesen különálló idegen nyelv, egy szót nem értettem abból, amit beszéltek. Néha, amikor bementem boltba, kérdeztem, hogy xy van-e, erre jön egy hosszabb válasz, de csak annyit értettem, hogy "nincs", akkor megköszöntem, és továbbmentem. Ha nincs, hát nincs. És valahányszor olvasok angol szöveget, értem, hogy mit akar mondani, de csak nézek magam elé. Nekem az a kifejezés olyan bugyuta. Na de addig jó, amíg elég csak a középszinten előírt nyelvtudás, aztán onnan fejleszthetem magam tovább egyedileg. Szegény főbérlőnket sajnáltam, mesélte, hogy amikor az Pázmányra járt, és szigorlatozott, akadémiai szinten kellett tudnia angolul. Az ilyen felsőfoknak a még magasabb szintje lehet, de azt megtanulni, hát nem semmi.

Kering egy angol írásom a világhálón, a GameSpoton a The Legend of Zelda játékról írtam egy rövid review-t. Sokan mondták erre, hogy elég jó lett. De nekem összességében az a bajom az angol nyelvvel, hogy nem tudom eléggé kifejezni magam benne, és szerintem ezért nem leszek elég jó belőle. Középfokú nyelvvizsáig mindenképp meg fogom erőltetni magam, mert szerintem 2011-ben majdhogynem elengedhetetlen egy nyelvvizsga.

2 komment
2010. december 29. 09:51 - supermario4ever

Egy kis múlt, és tervek a blog kapcsán

A tegnapi napon 9.30-tól 22.30-ig gyakorlatilag mást sem csináltam, hogy áthoztam a postjaimat a Zeldás blogból ide. Na persze nem megszakítás nélkül, mert azért felálltam a gép mellől, lementem a Sparba vásárolni, ettem, kicsit bekapcsoltam a Wiit, meg zenét hallgattam. Mindig ilyen 2-3 óra múlva álltam fel, amikor már kezdett fájni a fejem a sok gép előtt való üléstől. Szerintem, ha 13 órán keresztül egyfolytában a gép előtt lennék, elájulnék a végére. De hát igen, ez egy nagyon árnyalt oldala annak, hogy milyen vagyok, ha valamit nagyon szeretnék. Elég sok blogpostot áthoztam már, de azért van még bőven.

Csibi mondta, hogy ne csak a Zeldás blogból hozzam át a postjaimat, hanem a BigN-es blogomból is. Átgondoltam az egészet, és egyáltalán nem rossz ötlet. De akkor már áthoznám a Mariós oldalról is, a Gamer365-ön, és a Megumi oldalon írt pár blogpostot is, és akkor igazi, nagy, komplex blog lesz ez.

A 2008. szeptember és 2008. december közötti részt nem hagytam ki, egyszerűen nem írtam akkor semmit a Zeldás blogba. Még csak 5 hónapos volt az a blog, de már akkor is láttam, hogy a tematikus blog nem az erősségem. Amikor 2008. április 12-én megnyitottam a Zeldás blogot, akkor 2 és fél hónapja játszottam aktívan Zelda játékokkal, és akkor egyrészt egy vágyam teljesült a bloggal, hogy kiírhatom a Zelda játékokról az élményeimet, másrészt meg azt gondoltam, hogy közel 3 hónapnyi aktív Zeldázás után megérett az idő arra, hogy úgy nyissak egy tematikus blogot. Viszont akkor szeptemberben valami megváltozott. Egyrészt az AnimeCon  láz. Igen, a 2008-as őszi AnimeCon volt rám ilyen hatással, hogy félbehagyjam a Zeldázást. Aztán 2008. szeptemberében valami olyan számomra nagyszerű dolgot találtam meg a neten, amit már nagyon régóta kerestem: Megumi Hayashibara albumokat! Na ez is külön történetet érdemel. :D Amikor 2006 őszén rajongója lettem Meguminak, már akkor kerestem a diszkográfiáját, milyen albumai, dalai vannak, mindhiába. 2 évnyi keresés gyümölcse ért be, amikor 2008. őszének első havában rátaláltam a Megumi albumokra, ez akkor akkora hatalmas boldogság volt számomra, hogy ez volt a másik ok, ami gyakrolatilag egy az egyben kiölte belőlem a Zelda fanságot. Mert akkor csak Megumi és csak Megumi létezett számomra. Gyakorlatilag ittam az összes albumát. Okui Masami esetében másabb volt a helyzet, az ő albumait elég könnyű volt megtalálni, de akkor őt még nem szerettem annyira, hogy azonnal rákeressek. Viszont a 2007-es év volt nála nagy. Ugyanis a megjelenésének évében (noha nem azonnal) ismertem meg a Remote Viewing kislemezt, és az volt számomra nagy ledöbbenés. Egy olyan énekesnő, aki már a '90-es évek óta a pályán van, és x év után még képes életképes zenét kiadni magából, na gondoltam magamban, az nem akármi. De Okui Masami zenéjének minőségéről már több ízben értekeztem. Még az volt nekem nagyon jó, hogy megjelenése után 2-3 héttel hozzájutottam a Masami Life albumhoz. De isten igazából Megumi albumai után kezdtem el az ő "egyéb" dalait is komolyabban hallgatni.

Ennyi elkalandozás után csak arra szeretné rávilágítani, hogy én ezért nemigen tudok tematikus blogot létrehozni, mert abba igencsak hézagosan írnék, amint a mellékelt ábra is mutatja. Bár, ha több blogból is áthozok postokat, akkor valószínűleg az a hézag be lesz tömve. És ha sikerülne, egy komplex bloggá alakítani, akkor valószínűleg oldalakra fogom bontani a blogot. Ezt nagyon szeretem a Wordpressben, hogy oldalakat is lehet csinálni, ezért is van az, hogy több website-ot wordpress-ben készítenek. De én úgy csinálnék oldalakat, hogy: Nintendo, Jpop; Anison, Anime; Manga, Karaoke, stb. És akkor mindenki nézheti azt az oldalt, melyet érdekli. Csak előbb legyek kész az importálással. Látjátok oldalt, hogy megszaporodtak a Nintendós postok? És ennél még csak jóval több lesz!

Szólj hozzá!
2010. október 23. 20:10 - supermario4ever

Mindenféle régi kincsek

Megbeszéltük bagszival, hogy ma elmegyünk a Petőfi Csarnokhoz a bolhapiacra. Már rég jártam ott, és kíváncsi voltam, hogy mi jót árulnak, úgyhogy elmentem. Bár csodálkoztam, hogy a Nemzeti Ünnep ellenére nyitva volt.

A hármas metróval mentem a Dózsa György útig, onnan a 75-ös trolival terveztem menni a Pecsához, csakhogy a villamos nem éppen arra járt. Kicsit hülyének érzem a Petőfi Csarnok környékén a közlekedést, mert nem tudok ugyanazokkal a járatokkal visszamenni, amivel odamentem. Így a trolival elmentem a Stadionokig, majd az 1-es villamossal az Erzsébet Királyné útjáig. Bagszi a megállónál várt rám. Előtte elmentünk a kínai étterembe. Még mindig az a véleményünk, hogy a környéken levő East Dragon kínai étterem a legjobb. Rendesen megtöltik a tányért, és nagyon finomakat csinálnak. Miután jót ettünk, mentünk a piacra. Láttuk, hogy a menő srác (aki konzol játékokat árul, rögtön a főbejárat mellett balra) jelen volt, és volt Zelda Collector's Editionje GameCube-ra! Megkérdeztem, 10.000 forint az ára... Hát mondjuk nem csoda, hogy ennyibe kerül, nagyon ritka darab. Volt Wii Sports Resort is, kompletten, újszerű állapotban, 8.000 forintért. Bagszi nem habozott megvenni. Ezért nagyon jó különben a piacra járni, mert nagyon jó áron lehet nagyon jó dolgokat találni.

Én most nem annyira Nintendo játékokat kerestem, hanem magyar zenét. Vettem is, Somló Tamás: Semmi Cirqsz albumot kazettán. Nagyon szeretem ezt az albumot, és én igazából kazettákat a mai napig szívesen veszek, hallgatok. Egy időben (2000-2004 között főleg) nagyon gyűjtöttem a kazettákat, valami több, mint 200 összegyűlt. Mára kiszortíroztam azokat, amiket ma is nagyon szeretek: pl. LGT, Zorán, Presser Gábor, Somló Tamás, L'art Pour L'art Társulat, Irigy Hónaljmirigy. Azért vannak egy páran, akiket nagyon szívesen hallgatok a japán előadókon kívül, de szinte biztos vagyok, hogy ők egész életemen át elkísérnek. Nagyon régen hallgattam ezt az albumot, amit most vettem kazettán, de nagyon érdekes, hogy azóta ismerem, amióta megjelent, (még 1997-ben megvettük CD-n) és hogy most mennyire mást jelentenek a dalok, azáltal, hogy felnőttem, és értem a szövegek valódi mondanivalóját is. Erre először Zorán: Az élet dolgai album kapcsán jöttem rá. 1991-es az album, és nekünk azóta megvolt kazettán (illetve megvan, elhoztam magamnak), és nagyon érdekes, hogy akkoriban nagyon szerettem hallgatni a zenéje miatt, de 5 évesen mit sem értettem a szövegből, és az idők múlásával döbbentem rá, hogy mennyire komoly mondanivalója van. És nagyon örülök, hogy vannak előadók, akik már-már szembeszállva az akkori / mai divattal igazi zenét csináltak, valódi mondanivalóval. A magyar zenének ezt a szegletét nagyon szeretem. Régi bakelit lemezek közül keresgéltem még. Van egy pár, ami nincs meg, szerencsére nem is drágák. Szóval a Nintendo játékok mellett ezeket is fogom keresni, amikor a piacra járok.

Nagyon mást nem is találtunk. Amikor elmentünk a Közlekedési Múzeum mellett, eszembe jutott, hogy itt van egy videojáték-kiállítás. Bagszi kicsit furcsának találta, hogy miért pont itt lenne, de a plakát tanúsága szerint tényleg itt van. Űrhódítók a kiállítás címe, és november 21-ig lehet még megnézni. Úgy tudtam, hogy 500 forint a belépő, de meg voltunk lepve, hogy ingyen adtak jegyet. O_O Ma díjmentes volt a múzeum látogatása. A túlsó végen voltak a videojátékok, és régi számítógépek. Nem hittem volna, hogy ilyeneket fogok élőben látni. ^^' Különben azért is akartam jönni, mert úgy emlékeztem, hogy kedden, csütörtökön, és szombaton ki lehet próbálni egy pár régi konzolt. Az emlékezetem nem csalt, csak azt nem tudtam, hogy 10 és 13 óra között lehet csak játszani. És mi pont 13 óra után értünk oda. Pedig kipróbáltunk volna egy pár olyan gépet, amit még csak nem is láttunk soha. És azért NES-en is játszottam volna. Megbeszéltük, hogy majd egy nap, amikor lehet próbálni a gépeket még visszatérünk. Nagyon feelinges volt, mert korabeli TV-ken lehetett játszani. De ha már itt vagyunk, megnéztük a sok kiállított járművet. Még soha nem voltam itt, szóval egy kicsit úgy voltam, mintha kirándulnánk. ^^' Először a 19. századi bicikliket néztük meg. Azokat, melyeknek az első kereke olyan nagy volt, és magas volt az ülése. Arra hogy ülhettek fel akkoriban? o_O Meg voltak fakerekes biciklik. Azokat nagy kunszt lehetett hajtani. A kocsik, és az egész közlekedés története már sokkal hosszabb volt. El voltunk csodálkozva, ilyen járműveket élőben látni, amikkel kb. 200 éve jártak az emberek. De hozzátettem, hogy 200 év múlva majd a mi járműveinkre fognak rácsodálkozni. :D Ha belegondolok, a Trabantnak talán már most is muzeális értéke van. Nagyon érdekes volt, ahogy elmesélték a közlekedés történetét egészen őskor-ókortól kezdve napjainkig. Következő állomás a hajók voltak. Ez is nagyon tetszett. Volt egy kisebb csengő-harang féleség, amit csak egy kicsit gongattam meg, de már úgy is hangos volt. Ezt teljes erővel, mekkora hangja lehet. Nem kísérleteztem ki. Végül a vonatokat néztük meg. Tetszett, hogy fel lehetett szállni a vonatokra, és ki volt állítva egy korabeli állomás, és a menetrend. Nagyon jó volt a kiállítás, nagyon örülök, hogy betértünk oda, és mindezt ingyen.

Ezután az egyes villamos-hármas metró duettel jöttünk hozzám. Itt látom, hogy elég lett volna csak az Árpád hídig is elmenni a metróval. -_- Nálunk kipróbáltuk a Wii Sports Resortot. Jó volt, de érzem, hogy ezt is megunnám egy idő után, ezért, ha lennének anyagi lehetőségeim megvenni a játékot, nagyon én sem szánnék rá 8.000 forintnál többet. Kölcsönadtam bagszinak egy pár régebbi Mondo számot. Ugyanis fog majd egy részletes Pokémon cikket írni az újságba. Azt mondta, hogy majd jövőre fog megjelenni majd. Mindenképp örült, hogy megírhatja, mert nem szeretné, hogy egy olyan Mondós újságíró írja meg a cikket, aki egyrészt nemigen ért a Pokémonhoz (ha valaki, akkor bagszi elmondhatja magáról, hogy ért hozzá), másrészt meg a közmédia elvárásainak megfelelően azt írná, hogy jó dolog a Pokémon, de ez csak gyerekeknek való, ezért 12 éven felüliek ne nézzék. Tényleg nem erről szól a Pokémon. Biztos vagyok benne, hogy jó cikket fog írni. ^_^ Csak azon aggódik, hogy csak 7000 karaktert írhat, mondtam neki, hogy az a Mondónál kb. 2 oldalt jelenthet. Mondta, hogy akár könyvet is tudna írni róla. Hát azt elhiszem neki. ^^'

Mielőtt elment, bementünk a McDonald'sba a Duna Plázában, kipróbálta a McWrapet. Elkönyvelte magában, hogy ismét leszerepelt nála a meki, nagyon nem jött be neki. Amiatt a kellemetlen szósz miatt, ami miatt nekem sem ízlett, amikor én próbáltam. Azóta nem eszem.

Elkísértem a metróhoz, aztán jöttem haza. Nagyon jó nap volt, a Közlekedési Múzeum egy élmény volt!

1 komment
2010. október 04. 20:30 - supermario4ever

Zenekvíz eredménye

Iszonyatosan megörültem, amikor megláttam, hogy a csoportosan 3. helyezettek lettünk a zenekvízben. Bejött az, amit Duongnak mondtam, hogy ő elég sok animét néz, és elég soknak ismeri a zenéjét, viszont én meg elég sokat ismerek azokból, amiket ő nem ismer, köszönhetően az Anison-mániámnak, így sikerült összedolgozni. Meg az ikrek is elég sokat segítettek, igaz még az elején csatlakozott hozzánk az ikerpár másik fele, de ő csak azzal "segített", hogy szivatott minket, hogy "jaj ezt tudom!" Én meg odafordulok hozzá, hogy mi ez, és csak nevet... Én is meg vagyok hatva a segítségétől. ^^'

Amikor volt a rapid rész, akkor volt a 11. számnál  lehetőségek közül a Shoujo Kakumei Utena is, imádkoztam, hogy az legyen. Elég volt az első hangszernek megszólalni, már kiabáltam, hogy OKUI MASAMI! :D Duong csendre int, de én mondtam neki, hogy Okui Masami az énekesnő, nem az anime címe. A többi viszonylag jól ment, a movie az kevés embernek ment, a game-nél meg valóban örültem a Zelda TP zenének. ^^

Örültem, hogy ilyen jók lettünk, bár kicsit el voltam tájolva, amikor először láttam az eredményt, mert csak annyit láttam, hogy az első helyezettnek van 62 pontja, de az 56 pontosat nem vettem észre. Nekünk 54 pontunk lett, így egy darabig azt hittem, hogy másodikok vagyunk. Szerintem rágyúrok a következő zenekvízre, és amikor Tuki kiadja a következő listát, hogy mely animékból várhatók zenét, szemezgetek majd belőlük, bár olyan hatalmas a lista, hogy képtelenség mindegyikre felkészülni, de az ismeret bővítése nem árt.

Tuki blogjára reagálva, valóban eléggé hideg volt, fáztam is szombat reggel, de megérte, mert nagyon jó volt a hangulat. ^^ De a tavaszi conig túl sok idő van, remélem addig is lesz még 1-2 esemény, ahol összegyűlhet a társaság. Különben tényleg nekem sokszor elég csak az első másodperceket meghallgatni, én már abból körülbelülre meg tudom mondani, hogy tetszik-e az adott szám, vagy nem. De tényleg nagyon tetszik a Lambada Ranma, Megumi Hayashibara már az elején megcsillogtatta a tehetségét. ^^

A con hatására még a Girls Dead Monster zenére kaptam rá nagyon. Nem nagyon hallgattam őket, csak elkönyveltem őket nagyon tehetségesnek, de így, hogy egy páran énekelték, és milyen jól, ez meghozta a kedvemet, és most még jobban megszerettem őket. A kedvenc dalom a Keep the Beats! albumról a Run With Wolves dal. Meg vagyok lepve egyébként, hogy Japánban is milyen népszerűek. Lám, ott is van tere az igényes animének, és a zenének. Remélem valamennyi GirlDeMo kiadvány átlépi a 100.000-es eladást. ^^ És akkor aranylemez lesz Japánban. Új kiadványról meg nincs hír, úgyhogy sanszos, hogy csak az anime erejéig létezett a csapat, bár ha lesz folytatása az animének (nem tudom, hogy a 13. rész után mennyire van befejezve a történet), akkor lehetséges, hogy lesz folytatás.

Szólj hozzá!