2011. január 28. 14:47 - supermario4ever

Vissza a múltba

Végre vége a vizsgaidőszaknak, így tudok végre a játékokkal is foglalkozni. ^^ Nem végeztem a legjobban (legalábbis, ahogy kitelt belőlem), de a szükséges tanulságot levontam, remélem, a második félévben jobban fogok tudni teljesíteni.

Most Super Nintendo terén szeretnék erősíteni. A két régi játékot, a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, és a Hurricanes-t szeretném nehezebb fokozaton végigvinni. Hihetetlennek érzem magam, amikor nagyon akarok teljesíteni, akkor visszajönnek a régi tudások, szinte saját magamtól is megijedek. :D Sikerült a Hurricanes-ben túljutni a 7. pályán, és lám, tényleg van tovább. XD Esküszöm, tényleg 1995. karácsonya óta van meg a játékot, de 15 év után most látom először a 8. pályát! És a 9.-et is, de tovább nem, mert itt véreztem el. Nagyon durva, nekem bejön. Ez tipikusan az a játék, amely semmiben nem kiemelkedő, semmiben nem forradalmi, csak szimplán jó vele játszani.

A Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot tegnap próbáltam meg Normal módon. Na nem mintha a régi időkben nem próbáltam volna, de azért csak kijött, hogy rég láttam a játékot, hát olyan helyeken láttam ellenfeleket, ahol eddig nem voltak. Például szolgáltam egy párszor vacsoraként halaknak, amikor néztem nagyokat, hogy az hogy kerül oda. Ja, hogy ez már nem Easy mode! Az igazi nagy különbség mégis az, hogy nem 5 szívvel, hanem 3 szívvel indulsz, de különben semmi komoly. Nem sokkal nehezebb. Inkább az 5. világ főellenségével gyűlt meg komolyabban a bajom. Az adja meg a játéknak a könnyűségét, hogy ha elvész az összes életed, akkor az adott pályától folytathatod! Én kétszer véreztem el végleg, a 2-4, és a 5-3 pályákon, és innen folytathattam. Nem is lett volna nehéz végigvinni, csak a 6-1 pályánál befagyott a játék. -_- Különben egyáltalán nem jellemző a SNES játékoknál, hogy befagy, ez most valamiért megtörtént.

A Donkey Kong Country a harmadik játék, amivel próbát tettem. Annál a játéknál azért érzem, hogy illő lenne, ha nem is százakárhány százalékra végigvinni (a DKC játékok specialitása, hogy nem a 100% a tökéletes), de azért a fő szálat végigjátszani, ha nem is gyűjtök össze mindent. Biztos, hogy lesznek még sokkal nehezebb részek is, de már itt is néha magamtól megijedek, hogy mire vagyok képes. De a Stop & Go Station végleg kifogott rajtam. Az egy nagyon durva pálya. Az a lényege, hogy meg kell nyomni a kapcsolót, amikor a zöld fény pirosra vált, ekkor az ellenfelek nem mozognak. Meg is kell nyomni, mert nagyon gyorsak, és szinte kivédhetetlenek. Ám a piros csak ideig-óráig tart, és pont olyan messze van a következő kapcsoló, hogy folyamatos játék alatt éred el, apró hiba megengedve, de ha felélednek az ellenségek, akkor onnastól kezdve a továbbjátszás... nem is az, hogy lehetetlen, de nagyon nehézkes eljutni a következő kapcsolóig. Tehát vigyázni kell. És a játékban az van, hogy csak bizonyos pályaközönként lehet csak menteni. No most ezzel csak 5 vagy 6 pálya "végigvitelem" odalett, lehet újra nekiesni.

Most a Tohoshinki: Why? (Keep Your Head Down) kislemezt hallgatom. Nagyon sötét hangulatú dal.

Szólj hozzá!