2018. augusztus 21. 00:16 - supermario4ever

Balatoni PlayIT 2018 - Siófok

Ismét promóter voltam a Nintendo standnál, immáron másodjára Csak most nem Budapesten, hanem Siófokon, ami több szempontból is jelentős számomra. Egyrészt mert vidéki PlayIT, másrészt mert életemben először vagyok a Balaton környékén. Békéscsabáról nem nagy buli eljárni a Balatonra, másfelől meg nem is volt olyan baráti társaságom, akivel nyaralni is eljártunk volna együtt. Így csak most láttam először egyáltalán Balaton környéki részt. El is voltam ájulva tőle.

Előkészületek

Volt némi aggályom a siófoki PlayIT kapcsán, nem is az, hogy vidékre utazzak le, hanem hogy nagyon korán. Amikor bagszi közölte velünk, hogy hajnali 4-kor indulunk a Déli Pályaudvarról, nem tagadom, igencsak felmerült bennem a kétség, hogy rendben van-e ez így. De belementem, két okból is: Egyrészt nem szeretném bagszit cserbenhagyni, másrészt meg bíztam abban, hogy egy jó kalandként fogok erre emlékezni a jövőben. Ment egyébként két órával később is vonat, de azzal nem értünk volna a helyszínre 8 órára. Úgyhogy álmatlan éjszakával számoltam, ennek fényében elkértem a pénteki napot a munkahelyen, hogy legalább akkor aludjam ki magam. Hát, már csak ebből a szempontból is megérte, ugyanis 11-kor ébredtem fel pénteken. Nem is emlékszem, mikor aludtam ilyen sokáig, de most úgy érzem, hogy nagy szükség volt rá. Szabadnapot meg azért is kértem ki, mert vásárolni is akartam menni hétvégére, meg takarítani is nagyon kéne, mert erős látszatja van annak, hogy itt hetekig nem csinált senki semmilyen tisztító-tevékenységet.

A vásárlásból 19 órakor értem haza, és akkor nekilátni takarítani, persze pihenni is, meg edzeni a Wii Fit U-val, ami az utóbbi időkben teljességgel szokásommá vált. Erre büszke is vagyok, később egy másik postban írok is erről. Éjfél volt, amikor azon kapom magam, hogy a lakás ugyan szép, de a pakolászással sehogy nem állok. O_O És 2.30-kor el kéne indulni. Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, egyáltalán minek, amikor alig maradt idő... De azért megráztam magam, kigondoltam, hogy mit kell még megtennem, hogy mindennel kész legyek. Kaját főzni (nem szeretnék ott vásárolni, ugyanakkor, ha nem eszek főtt ételt, hiányérzetem van), elmosogatni, bepakolni a bőröndbe. A kisbőröndöt viszem magammal, amibe váltásruhákat, ennivalót pakolok magammal.

SZOMBAT

Még jó, hogy nem sokáig merengtem magamban azon, hogy fogok időben elkészülni, mert így is 2.45 volt, mire minden el lett rendezve, össze lett pakolva, indulásra készen álltam. Ha jól emlékszem, 2.56-kor indul a 950-es busz, ami még határeset, mert úgy néztem ki, hogy 3.31-kor indul a 956-os busz a Déli Pályaudvar felé, ha azt nem érem el, akkor nekem annyi, ugyanis 4.11-kor indul a következő, a vonat pedig 4.05-kor indul. Kell még részletezni? Bagszi így is halálnak halálával "fenyegetőzött", aki késik. Az igazat megvallva kacérkodtam a gondolattal, hogy direkt a bagszira hozom a szívbajt, hogy megtudjam, milyen nála, amikor valaki a halálnak halálával lakol, de ezt azért nem érdemli meg. Rengeteget dolgozott azon, hogy minden jól menjen, és nem kevés nehézséggel nézett szembe. A MEEX-esek nem intéztek nekünk, a Nintendósoknak szállást (míg a többi promósnak jó eséllyel igen), így ezt bagszinak kellett külön intézni a ConQuest-esekkel. Valamint péntek este írt a MEEX-esekre, hogy fel vannak-e írva a Nintendósok a szervező-segítő listán, és kiderült, hogy nem. Az utolsó pillanatban lettünk felírva. Úgyhogy főtt a feje bőven, de ami miatt nagyon szeretjük bagszit, hogy ezeket a helyzeteket hihetetlenül jól kezeli, és képes még így is őszintén mosolyogni, és nem megtagadni szóviccbűnöző énjét. Annak ellenére, hogy szerettem volna, hogy minden flottul menjen részemről, csak sikerült neki és magamnak is izgalmat okozni. A Kálvin térnél jutott eszembe a hátizsákomban megnézni, hogy tényleg eltettem-e mindent. Kiderült, hogy a bérlet, a diákigazolvány és az iratok otthon maradtak. O_O Ezzel magamra is frászt hoztam, mert féltem attól, hogy elvesztettem őket, és iratokat pótolni... Nem hiszem, hogy külön ecsetelnem kell, hogy mennyi extra költség ezek pótlása. (Egyébként meglettek, csak átpakoltam a PlayIT-re egy másik táskába, csak a bérlet és az iratok lemaradtak.) És a baj tényleg nem jár egyedül. Ugyanis amíg azon izgultam, hogy vajon hol lehetnek az irataim, a busz szépen túlment az Astorián. Csak egy megállót mentem túl, de a 956-osra csak 8 percet kellett volna várni, és rettenetesen izgultam, hogy elérem-e a buszt. Siettem, ahogy tudtam, mindezek mellett egy faszi is leállított, hogy nem-e veszek a festményeiből. Hát persze! Izgulok azon, hogy megvannak-e az irataim, hogy elérem-e a buszt, ezek után minden vágyam, hogy a mázolmányait cipeljem a vonaton.

Elértem végül a buszt, de bagszival is közben vadul üzengettünk egymásnak, hogy mi legyen. Nem volt mit tenni, vett külön felnőtt jegyet nekem (mert eredetileg diákjegyet vett), és mivel elektronikusan vette, ezért lehetősége sem volt arra, hogy kiegészítse a diákjegyet felnőttre. Nem tudom, hogy van-e ilyenre lehetőség, de felvetettem neki, hogy ha tud ilyet, akkor csinálja meg, ezzel nem veszít semmit. Sajnos nem. Hát, nem akartam, de csak okoztam izgalmakat bagszinak. ^^' A többiek már ott álltak a vágány előtt, én voltam az utolsó, aki megérkezett. Mentünk is a beszállni. Annyira nem voltam most beszédes kedvemben, kezdtem érezni az álmatlanság jeleit, és így egész nap dolgozni... Inkább néztem a tájat, meg egy kicsit játszottam Nintendo 3DS-en Mario Kart: Super Circuitot. Mivel minden megállóban megállt a vonat, ezért hosszúnak tűnt az út Siófokig, de megérkeztünk. A Kiss Szilárd Sportcsarnokban volt a PlayIT, el kell sétálni oda a a vasútállomásról, az pedig fél óra oda gyalog. Persze nekem is van egy stílusom, ha fáradt vagyok. Ilyet mondtam bagszinak:

Ma sem erőlteti meg magát a nyár! Az időkép szerint csak 33°C lesz.

Bagszi meg elképedve felordít: CSAK! Ez egy megszokott dolog nálam, ha valami az átlagostól etérő dolgot szeretek vagy utálok, azt mindig felnagítom. Mint például, hogy szeretem a nagy meleget, és akkor nagyon szoktam örülni, ha 35°C+ van egy nap. Az igazság ezzel szemben viszont az, hogy tényleg jobban bírom az átlagosnál a meleget, és jobban is érzem magam, minél melegebb az idő, de azért egy-másfél hétig van nagy meleg, azt azért már én is megérzem, és akkor már én is várom, hogy lehűljön a levegő. Ez az iróniának egy formája nálam, amikor tudom, hogy olyan dolgot szeretek, amit kevesen, akkor azt mindig felnagyítom. Onnan jött egyébként a dolog, hogy eléggé fáztam, ahogy sétáltunk a sportcsarnok felé. És tényleg, 6.07 körül érkezett meg a vonat, és valamiért hűvösebbnek éreztem meg a reggelt. Erre néztem meg, hogy hány fok lesz nappal, és jött ez a beszólásom.

Nagyjából 6.45 volt, mire odaértünk a Sportcsarnokba. Ez a sportcsarnok valami gyönyörű volt! Jó eséllyel most esett át valami felújításon, mert ilyen szép és új épületet Magyarországon még nem láttam. A mosdók is, mint egy legalább négycsillagos szállodában. El se hittem, hogy Magyarországon vagyok. O_O A PlayIT-re már amúgy minden stand készen állt. A Nintendo stand most két részre volt osztva. Az egyik volt a konzoloké, a játékoké, a másik meg külön a Nintendo LABO-knak, ahol asztalokon lehetett kreálmányokat készíteni a LABO-s kartonokból, aztán kipróbálni őket. Oda ültünk le első körben. Néztük a kartonokat, meg mindenféle témákban beszélgettünk. A csehek nagyjából 8.30-ra érkeztek meg, szerencsére minden készen állt a 9 órási kezdésre, amikor már jöhettek az első Deluxe és Collector's belépővel rendelkező látogatók. Mindezek mellett diákok is jöttek, ugyanis a Nintendóhoz 7 ember kellett, a többieket valamiért diákokkal pótolták ki. Mindegy, ők mind a LABO-nál voltak, mert az a legkevésbé Nintendós, azt volt a legkönnyebb elmagyarázni nekik.

Most négy különböző Switch volt rám bízva, melyekben más-más játék volt kötve:

  • Minecraft
  • Mario Kart 8 Deluxe
  • Super Mario Odyssey
  • ARMS

Éltek is a lehetőséggel, ami a legjobban meglepett, hogy elsőként egy igen idős férfi és nő jött először játszani a Super Mario Odyssey-vel. Mind a ketten rendesek és nyitottak voltak, teljesen pozitívan álltak hozzá a videojátékokhoz. A nő játszott, a férfi csak hátulról szemlélte az eseményeket. Mondta, hogy ez eléggé összetett dolog, meg kell tanulni az irányítást. Milyen igaza van, de hát valahol el kell kezdeni.

Sokáig nem maradtak, de nem sokkal később ismét láttam őket Magyar Telekomos pólóban. Akkor esett le, hogy kik ők. Láttam nemrég valahol egy plakátot, ahol idősek játszanak, és ilyen feliratok voltak rajta, hogy Pali bácsi LVL 86, Manyika néni LVL 67... Hát ha valaki az életkorával lép előre egy szintet, kedves egészségére, de amúgy megtudtam, hogy ezeket az idős embereket egy nyugdíjas klubból szedték őssze, ahol rendszeres program volt a Kinecttel való játék. Nem tudom, hogy tisztába vannak-e azzal, hogy ők egy reklámanyagai egy cégnek. Egyre inkább felmerül bennem a kérdés, hogy jó-e az, hogy ha az eSport hatására Magyarországon is egyre népszerűbb lesz a videojáték, mert nagy a hírverése és rengeteg pénz van benne. Így olyan cégek is nyerészkedni akarnak belőle, akiknek legfeljebb közvetve van közük a videojátékokhoz. És akkor megtalálnak ilyen idős embereket, ezzel akarnak kitűnni, hogy olyan emberekkel hirdetik a videojátékokat, akiknek nemhogy a lehető legkevesebb közük van hozzá, hanem szinte elutasítják ezt a szórakozási lehetőséget. Hogy mennyire reklámanyagok, arra mi sem nagyobb bizonyíték, hogy később hozzám is visszajöttek, és felvették videóra, ahogy játszanak az ARMS-szal. Én kiálltam a mozgóképből, ebbe nem megyek bele. Amúgy nem nagyon jött be az ötlet, ugyanis az öregek nem igazán tudták, hogy mi a teendő, így esetlenül csapkodtak, nyomkodták a gombokat. Látszott is a videót készítők arcán, hogy ezt nagyon nem így tervezték. De nagyon nem is ténykedkedhettek ott sokáig, mert már sor állt, akik játszanának.

Egyébként eléggé rosszul sült el a szombat. Egyrészt miattam, mert egy idő után rettenetesen éreztem, hogy nem aludtam semmit éjjel. Nem igazán akaródzott odamenni emberekhez segíteni, de amikor odamentem, és nem értették, hogy mit kell csinálni (B-t nyomni A-gomb helyett a Mario Kart 8-ban, nem tudni, mi az az analóg kar, és hiába mondtam az ARMS-nál, hogy úgy kell tartani a két Joy-Cont, hogy az analóg karok egymással szemben legyenek), akkor hamarabb robbantam gondolatban. Nyilván nem mutattam ki, de alig volt most türelmem magyarázni. A legrosszabb az volt, amikor annyira éreztem a fáradtságot, hogy konkrétan állva el tudtam volna aludni. Szép is lett volna mindenki előtt lehuppanni a földre ott mindenki szeme láttára... Ráadásul a Nintendo szempontjából sem alakultak úgy a dolgok, ahogy eltervezték. Merthogy hiányzott egy Switch... Azt gondolták, hogy valaki meglovasította a konzolt. Azért lehet sejteni, hogy cseheket ez mennyire értintette. Szinte tapintható volt a hangulatváltozás. Az egyik LABO-s konzol nem volt meg, úgyhogy azzal nem volt annyi lehetőség játszani. A másik meg hogy a PlayIT-esek tőlünk kértek el két diákot, így emberhiány volt, valahonnan nekünk is kérnünk kellett két embert. Úgyhogy szépen voltunk, volt fejetlenség bőven. Mi ettől függetlenül igyekeztünk legjobb tudásunk szerint végezni a munkánkat. Már amennyire ment nekem is.

De a szombati nap munka tekintetében erősen felejtős volt, bagszi ugyan biztatott, ami jól is esett, akkor meg is ráztam magam egy kicsit, de összességében nem vagyok büszke a szombati munkámra. Este, amikor hazamehettünk a szállodába, az első körrel mentem haza. Ahogy hazaértünk, szerettem volna aludni. Kicsit sikerült is, de ahogy megjöttek a többiek, egyből ment a jópofizás, meg a vihorászás. Aludni egyáltalán nem tudtam, és ez egyáltalán nem hiányzott nekem. Legkevésbé sem voltam társasági kedvemben, az ágyam mélyében azt vártam, hogy ugyan hagyják már abba. A pizzázást meg nem hittem volna, hogy komolyan gondolják, de tényleg rendeltek maguknak. Azt is megvárni, amíg kihozzák nekik... Egyáltalán nem bántam, hogy nem kértem, az illatával is jóllaktam. Nagyjából 23.30 körül volt, mire elcsendesedett a ház. És akkor el is tudtam aludni.

VASÁRNAP

6.30-kor Truner nevetésére ébredtem fel. Mondtam is magamban, életem álma valósult meg ezzel... De ahogy hallgatóztam kint, még nyugi van, úgyhogy zenével ébresztettem magam. Kb. 7.10 fele jött be bagszi, hogy most már keljek fel. Összekészülődtem, 7.30 körül indultunk. Nem is feltétlen hotelben voltunk, hanem nyaralóban. De nagyon jó volt. Annak ellenére, hogy last minute foglalás volt, nagyon szép volt. A szobák szépek voltak, minden új volt, amerikai konyhás nappali, a fürdőszobában is sarokkád volt, nagyon szép volt. Úgyhogy alapvetően jól éreztem volna magam, ha csend lett volna már az elejétől. De úgy néz ki, a 7 órás alvás is elég volt az álmatlan éjszaka után, ugyanis vasárnap már sokkal jobban éreztem magam. Nem is gondoltam volna arra, hogy ma is 8-ra kell odaérni, teljes nyugalom volt készülődéskor. Be is mentünk a boltba vásárolni. Mivel Siófokon kívül volt a szállásunk (Szabadifürdő), ezért vonattal mentünk be Siófokra. Csak egy megálló, 4 perc út, de ha a nyaralóból megyünk a sportcsarnokba, az 1 óra 20 perc gyalogút lett volna. Így Siófokról bő 30 perc volt a gyalogút.

Azért utólag kiderült, hogy nem egészen volt nyugis a készülődés, mert bagszi megfeddett, hogy 7 óra után még ágyban voltam. Nem tudtam, hogy mi volt, mondta is nekem, hogy igyekezett elintézni a csehekkel, hogy kocsival vigyenek be a sportcsarnokba, de elutasították azzal, hogy ők is gyalog mennek a szálláshelyükről. Aztán mondta bagszi, hogy tegnap este beszélték, hogy megyünk vissza, nem hallottam? Ráztam a fejem, semmi ilyesmit nem hallottam. Szelektív volt a hallásom. Csak azt figyeltem, hogy legyen már végre csend, de hogy a jópofizás mellett hasznos dolgokat is megbeszélnek, az már nem jutott el hozzám. Kicsit kiábrándult volt bagszi, megint sikerült lefárasztanom őt. ^^' Tudni kell mindenkinek, aki velem barátkozik, hogy annak az élete csupa izgalom, kaland, móka és kacagás. Bagszi ezek közül kevesebb izgalmat és kalandot szeretne. ^^' 12 éve ismerjük egymást, jónéhány dolgon átmentünk együtt, olyan is volt, hogy nekem fájt a fejem miatta. De ettől vagyunk barátok, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, de megmondjuk őszintén a véleményünket egymásnak dolgokról.

Nem volt ismerős az út, amin mentünk, többen azt mondták, hogy más útról közelítjük meg a sportcsarnokot. Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy eltévedtünk... Mert hosszabb volt az út, mint tegnap, kerülőúton mentünk a sportcsarnok felé. De most nem zavart, mert sokkal jobb volt a kedvem, beszédesebb is voltam. Csak ha elvileg 8-ra kellett volna odaérni, akkor komoly késéssel értünk oda, mert majdnem 9-re lettünk kész. Ráadásul én voltam az utolsó, a végére elhagytam a többieket, és ugyanazon a bejáraton máshova jutottam el, mint ők. O_O Kerestem, hogyan tudok az öltöző felé eljutni, de semmi. Aztán a nézőtéren kötöttem ki, ott a biztonsági őr engedett ki (le volt zárva), és mutatta az utat. Gyorsan átöltöztem, és mentem is a helyemre (ugyanoda, ahol tegnap voltam), így is én voltam az utolsó, aki munkába állt... De annál nagyobb jókedvvel és lelkesedéssel, sokkal beszédesebb voltam, szívesen segítettem bárkinek, és sokkal türelmesebb voltam. Ennyit számít a pár óra alvás is. Még arra is volt lelki erőm, hogy pszichológusa legyek egy srácnak. Akart játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel, segítettem neki az irányításban, mindeközben látszott rajta, hogy szétverték az önbizalmát. El is kezdett mondani egy-két dolgot. Mondta, hogy dolgozik, diákmunkán van, de nagyon szeretne egy PlayStation 4-et magának. Meg is venné a saját pénzéből, de az apja megfenyegette, hogy ha hazahoz egy PS4-et, összetöri. Az ilyen nagyon szokott bosszantani. Mondtam neki, hogy ilyet azért csak nem tenne, de ha mégis, akkor nagyon szomorú, ha egy szülő ebben lenne következetes. És tényleg borzasztó ez. Nem tisztelik a gyerek rajongását, ha nem teljesíti be az apa álmát, akkor nem a fia többé, szétverik a gyerek önbizalmát, és abban következetesek, amiben a legkevésbé kéne annak lennie. Sokkal többet nem árult el magáról, meg egyedül jött, fogalmam sincs, milyenek a szülei, csak így névtelenül mondtam ezt ki (nem is tudtam meg a srác nevét, ez nem is fontos ebben az esetben). Többször visszajött egyébként Mariózni, látszott rajta, hogy akart velem beszélgetni, amit alapvetően szívesen teszek meg, csak másokra is figyelnem kell.

Nehéz volt négy konzolra figyelni egyszerre. Főleg akkor ijedtem meg, amikor a Minecraftról kérdeztek, én ugyanis a videojátékos társadalom azon 2%-ába tartozok, akik egyáltalán nem játszottak Minecrafttal. Sőt, tetézem: Az egész hangulatvilága nem jön be: A zenéjétől eret vágok magamon, annyira depressziós, a képi világ, az erőltetett pixeláradat szintén taszít. Full HD-ban látni azt a játékot, ahol a legkevésbé sem számít a felbontás... Nem akármi. Féltem, bizonytalan is voltam, de ahol tudtam, azért igyekeztem segíteni. Ha végképp nem ment, szóltam Sparrow-nak, ő sokkal jártasabb a Minecraft-ban. Egyébként totál meglepődtem azon, hogy az egyik kisgyerek azzal jött, hogy nem tud angolul, és hogy nagy baj-e, hogy átállítja magyarra a nyelvet. Ne vicceljen már, ennél jobbat nem is tehetett volna a játékkal.

13 órától volt Mario Kart 8 verseny. Erre összesen 9-en neveztek, és mindenki nagy lelkesedéssel játszott. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha poénból én is neveznék. Odaírom a nevemet és mellé egy awesome szmájlit rajzolnék. Bagszi szerintem akkor már fejbevágott volna valamivel. A versenyen csak egy részén voltam jelen, akkor mentem ebédelni. Mondta, hogy mehetek nyugodtan, tud figyelni a konzolokra. Azért itt látszott, hogy vasárnap sem voltam teljesen éber. Hoztak a csehek egy óriási Mario és Luigi figurát, abba öltöztek be egy rövid időre. Luigi feje épp mellettem volt, és olyan nagy volt az orra, hogy arra feküdtem rá. Elmondhatom magamról, hogy Luigi orra a párnám volt. De azért igyekeztem vissza, és a munkában megszokott 30 perces ebédszünetett tartottam, utána mentem is vissza dolgozni.

Hihetetlen lelkesítő volt, hogy néhány idős ember (most teljesen civilben), milyen nagy lelkesedéssel nézték a Nintendo játékokat. Egy idős férfi mérnökként végzett az egyetemen, így ő némileg másképp látja a videojátékokat, de mondta is, hogy csodának tartja, hogy itt van Mario, aki több, mint 30 éve ugyanazzal a lendülettel szórakoztatja a videojátékos közönséget. Nézte a Super Mario Odyssey-t, és nem győzte csodálni, hogy egy több mint 30 éves karakterrel ennyi új ötletet találnak ki úgy, hogy az alapkoncepció ugyanaz. Nekem mondja? Én, aki Dévényi Tibi bácsi óta szereti a Nintendót? Én aztán csak igazán tudom, hogy milyen fejlődésen ment keresztül Mario, szinte a kezdetektől fogva követem őt. A másik egy idősebb asszony volt, aki a gyerekeit (unokáit?) kísérte el a PlayIT-re, és ő is beszállt a Mario Kart-ba, micsoda beszéd az. Ő is nagy lelkesedéssel játszott. Mondta is, hogy csodának tartja a Nintendót. Amíg a PlayStation és az XBOX egymást marja, addig a Nintendo járja a maga útját, és ilyen csodákat ad ki a kezéből? Látjátok? Idős emberek hogyan tudnak vélekedni? Minden csak szemlélet kérdése, és nem megbélyegezni csak azért, mert valami új, valami teljesen szoktatlan. Az csak rossz lehet, hanem nyitottnak lenni felé, meglátni benne a jót, az esetleges rosszakkal a helyére tenni, és máris új oldalát mutatja meg a világ. Így az idős emberek is tudnak lélekben fiatalok lenni, mert ahogy beszéltek a Nintendóról, nyugodtan elvegyülhettek volna közénk.

Konzolárusok közül egyedül az 576 KByte-ot láttam. Látni az 576 KByte logo alatt, hogy "POWERED BY BEST BYTE", azért erős utalás arra, hogy az utóbbi években nagyon rosszul megy az 576-nak, hogy kénytelen más számítástechnikai céggel közösülni. És ezen nincs mit csodálkozni. Az 576 KByte sikere legfőképp a magazinokban rejlett, annak egyedi írásaival, dizájnjával sajátságos atmoszférát teremtett, ami eszméletlenül népszerű volt. Csakhogy a magazin 2010-ben megszűnt, és szépen fokozatosan csökkent az üzletek jelentősége. Nem utolsósorban bejött a plázákba a videojatekbolt.hu és a Konzolvilág is, és mivel látja a plázába járó videojátékos nép, hogy olcsóbban is lehet venni játékokat, hát oda járnak át. Nagyobb is ott a tömeg, az 576-okban alig vannak. Néha bemegyek a WestEnd-ben az 576 KByte Shopba (mely szintén POWERED BY BEST BYTE), kevés játékot látok ott, néhány kiegészítőt, ajándéktárgyat, de az a relatíve nagy bolt olyan üresnek tűnik. Ráadásul bezárt néhány helyen (például Kőbánya-Kispest, Árkád, sőt jónéhány vidéki üzlet is bezárt) az üzlet, úgyhogy én 2020-ig jósolok jövőt az 576-nak, utána meg fog szűnni létezni.

Azért itt-ott éreztem, hogy nehezebben bírta a lábam. Igyekeztem segíteni magamon, ahol tudtam. Ha nem láttam a cseheket magam körül, akkor meg mertem azt tenni, hogy leültem a földre, és pihentem egy kicsit. De amint kértek segítséget, pattantam is fel, és mint akit kilőttek, úgy rohantam segíteni. Ma mindenkinek mindenkiben rendelkezésére álltam (videojátékos téren persze). Többen is hívtak játszani, de azt nem tehettem meg, mert a többi konzolra is figyelnem kellett. Mindenben sokkal jobb volt a mai nap, mondjuk kevesebben is voltak, így a négy konzolra sem kellett annyira figyelni, ez is segített rajtam. Elvileg 20 óráig tartott a rendezvény, de már 17 óra után olyan kevesen voltak, hogy már mindenki látványosan lazított. Ültem a LABO-knál, bagszi horgászott, én is kipróbáltam néhány játékot. A LABO játékok nagyját rettenetesen untam. Hogy mi értelme van a zongorázásnak, ugyan nem tudom, de elnyomkodtam. Aztán a horgászóssal se tudnék sokáig eljátszani. A házas játékok (a házba kellett a Switchet betenni, nem megházasodni kellett...) még elmentek, de amit kifejezetten élveztem, azok a motoros játékok. Egy motorverseny volt. Órákat el tudtam volna játszani vele, nagyon élvezem a versenyjátékokat és ez a motoros játék sem okozott csalódást. Felváltva ültünk le az asztalokhoz.

Így nagyjából el is telt az idő, a csehek is odajöttek hozzánk beszélgetni. Meg volt egy srác, egy másik PlayIT-es standról, aki állandóan bagszit üldözte. Diákmunkásként dolgozik a MÁV-nál, de olyan pontosan tudta, hogy mely vonat mikor indul, hogy basszus, el is kezdte sorolni, meg a megállók neveit is. De mint egy autista, olyan memóriája volt a MÁV-val kapcsolatosan. Állítom, hogy ha hagyom beszélni, Magyarország össze létező vonatát felsorolja, és hogy melyik merre megy, és hol áll meg. De kishíján az agyamra ment, úgyhogy inkább nem erőltettem a vele való társaságot. Legkevésbé sem mondható átlagosnak a személyiségem, de azért engem is ki lehet akasztani. A csehek már el is kezdtek pakolni, amikor mi is mehettünk.

20 óra volt, amikor öltöztünk, kaptunk néhány extrát is ajándékba:

img_20180820_180537.jpgValamint választhattunk egy-egy Toy-Cont is. Én naná, hogy a motort választottam, nem is kérdés.

img_20180820_180952.jpgAnnak örömére, hogy mennyire élveztem a játékot vele. Nem, sajnos a Switch nem járt mellé, de ennek is nagyon örülök. A csehek közül pont az a lány volt velünk az öltözőben, aki beszélt magyarul. Én voltam az utolsó, aki kiment az öltözőből, megkérdeztem, hogy meglett-e a Switch? Mondta, hogy igen, megvan minden, nem tűnt el semmi. Örültem neki. Nemcsak az anyagi felelősség miatt aggasztott a dolog, hanem sokkal inkább az erkölcsi felelősség, hogy akkor mi magyarok egy tolvaj nép leszünk a csehek szemében, és legközelebb kétszer is meggondolják, hogy jönnek-e Magyarországra, és hozzák-e a Switcheiket. Szerencsére ilyen nem történt, minden rendben van.

Azért, hogy milyen tudok lenni, amikor kipihent vagyok, erre is volt példa. Már vártak kint a többiek, kérdezték is, hogy hol voltam? Hát mondtam nekik, beszélgettem egy kicsit a Rékával. Majd pont emiatt késsük le a vonatot. Mondja bagszi. Mi, és ez olyan nagy baj? Kérdezek vissza. ÁÁÁ, NEM! Válaszolja kórusban mindenki. Szándékosan teszek fel ilyen kérdést, imádom az ilyenekre kapott reakciót. Egyébként komolyra fordítva a szót, nem az utolsó vonatról volt szó, csak szeretett volna még mindenki az éjszakai járatok előtt hazaérni. Teljesen igazuk volt. A másik meg, hogy egy óra volt még a vonat indulásáig, a vasútállomásig meg kb. fél óra az út gyalog, ahogy írtam feljebb. A visszaúton is beszélgettünk, a vasútállomáson kiderült, hogy 20 percet késik a vonat. Na, szépen vagyunk. Amikor bagszi kiitta a Monsterét, és összenyomta a dobozt, mondtam neki, úgyis sétálhatnékom van, adja ide, kidobom a kukába. El volt képedve, hogy itt a többieknek alig van lábuk, ez meg itt sétálni akar. Az a helyzet, hogy annyira jól bántam ezzel a leülök-segítek dologgal, hogy most sokkal kevésbé fájt a lábam, mint 9 hónapja, a budapesti PlayIT-en. Amikor jött a vonat, akkor is provokáltam bagszit, hogy nem értem, mi a baja, ugrándozzunk egyet. Azt így enyhe szökdelésekkel illusztráltam is a gyakorlatot. Mondta bagszi, hogy majd ledob a sínek közé, és majd ott ugrándozhatok, ha megjön a vonat. Mivel ez expressz vonat volt, ezért rövidebb volt az út. Én is alapvetően beszédesebb voltam, Sparrow-val játszottunk egyet Mario Kart 7-tel. Most Kelenföldön szálltam le, onnan könnyebb eljutni a Határ útra, főleg, hogy az Állami Ünnep alkalmával jártak a metrók. És hazaértem.

Konklúzió

Hihetetlenül rapszodikus volt ez a PlayIT. Vasárnap élmény volt, de a szombati napra nagyon nem vagyok büszke. Úgy döntöttem, hogy ottalvós, vidéki PlayIT-eket nem vállalok be. Azt kellene csinálni különben, hogy ha lehetőség van, még pénteken elutazni, hogy ne hajnalok hajnalán vonatozzunk, hanem a szálláshelyen aludjunk, és akkor mindenki sokkal kipihentebb lenne szombatra is. Tudom, hogy akkor a szállásköltség sokkal drágább lenne, de akkor a szombati munkánk sokkal jobb lenne (legalábbis az enyém biztosan). De a szállásköltség miatt ez nem fog megvalósulni, ezért inkább azt mondom, hogy olyan vidéki városba vállalnám be a PlayIT-et, ahol tudnék előző este valakinél aludni. Jelenleg két ilyen város jut eszembe: Szeged és Nyíregyháza. Meg esetleg Debrecen, de persze senki nem köteles befogadni, ha nem tud, vagy nem akar, de hogy segítség lenne, az tény.

A PlayIT-en meg továbbra is rengeteg a kiskorú. Így nem csoda, hogy YouTube videósokkal akarják odacsábítani őket, de hát ahogy novemberben is írtam, nem látják át az egésznek az anyagi vonzatát, és mivel szinte mindenki szülővel jön, ezért érdeklődő, plusz kísérő, legalább +1 jegyeladást jelent. Aztán, ha az egész család jön, akkor aztán csörög a kassza rendesen a PlayIT-eseknél. Most is, hány szülőt láttam, akik csak kísérték a gyereküket... Kérdeztem, hogy kipróbálja a játékot? Nem, csak a fiamat / lányomat kísértem el. Bár azt hallottam, hogy sokkal több embert vártak a PlayIT-re, sokkal kevesebben voltak, mint amennyire számítottak.

Összességében bejött a kaland-része is a vidéki PlayIT-nek, nem utolsósorban voltam a Balatonnál is, ami mint életem első élménye, mindenképp nagy öröm számomra. De egyáltalán nem vagyok büszke a szombati munkámra, ezért azt mondom, hogy csak Budapesten vállalok be PlayIT-es munkát, ha ezek után sem bagszinak, sem a cseheknek nincs ellenére. Mert most is azt mondom, hogy a nehézségei ellenére örömmel megyek. És talán novemberen lesz legközelebb Budapesten, ott ismét tudásom legjavát fogom beleadni.

Szólj hozzá!
2018. május 14. 23:39 - supermario4ever

Legyünk újra fittek

Az utóbbi időkben keveset játszok, a New Super Mario Bros. 2-t veszem elő néha, hogy meglegyen az 1.000.000 érme. Egyelőre 400.000-nél tartok a Coin Rush segítségével szépen gyűlnek az érmék. DLC-ket vettem, az lendíti fel a játék iránti lelkesedésemet. Majd később írok róluk.

Mostanság a Wii Fit U-t vettem elő ismét, hogy erősítsek magamon. Mert ha komolyan vesszük, tényleg sokat segít rajtunk a program. Most kifejezetten a fizikai erőm fejlesztésére gyúrok (szó szerint), és azon vagyok, hogy életmódommá tegyem az edzést. 2011-ben volt az, hogy sokáig, szinte napi szinten edzettem, aminek az lett az eredménye, hogy jobban éreztem magam a bőrömben, és többen meg is jegyezték, hogy jobb lett a kiállásom, olyan férfiasabb lett a megjelenésem. Csak egy idő után mégis abbamaradt. Az évek során többször is újrakezdtem, de ez rendszerint pár nap vagy pár hét után mindig annyiban maradt, mert eszembe jutott, hogy az az idő, amit az edzéssel töltök, azt mással is el tudom tölteni, amire szívesebben fordítanám. Ebből jöttem rá, hogy a baj az, hogy nem tudom életmódommá tenni az edzést. Ezen szeretnék változtatni. Egyrészt a saját egészségem miatt, a lehető legtovább élvezhessem az életet, a másik meg hát a külsőség. Az azért bőven játszik még 32 évesen is.

Fokozatosan terhelem magam, most még csak egyszerűbb gyakorlatokat végzek. De az már most látszik, például az egyensúlyi képességemből sokat vesztettem. Komoly problémám volt a jógagyakorlatok kivitelezésével, kihívást jelentett megtartani magam. Mondjuk a jógával egyébként is hadilábon állok, mert soha nem tudtam igazán magamévá tenni az alapelméletét, a természettel való azonosulás dolgát. Nem is vagyok annyira spirituális beállítottságú (mert azt gondolom, hogy a jógához kell ez is), főleg amiatt, mert amiket olvastam e témában, azok mind arról győztek meg, hogy ez nem nekem való. Nem találtam még olyan írást, ami oly módon ír a spiritualitásról, hogy az számomra is befogadható legyen. Sokat tudnék írni arról, hogy mi a bajom a spiritualitással, ezotériával, tanítóival és követőivel, de azt majd legfeljebb később egy másik blogban kifejtem. A másik meg az, hogy addig nem is fogom érezni az adott jóga-gyakorlat lényegét, amíg jól nem megy. Mert például a Warrior az prímán megy, konkrétan érzem, hogy büszke harcos vagyok, de amíg a Tree erősen dőlöngélve fog menni (amit a Wii Fit borítóján láthatunk), addig nem fogom tudni magam fának érezni, vagy átélni a fa-lét lényegét. Addig orkánerejű szél csavarja ki tövestől.

De igyekezni fogok, és mindent megteszek, hogy újra a régi legyek. Van olyan gyakorlat, amelynek rekordja 87% (a régi időkből), ma csak 38%-ra sikerült teljesíteni. Nagyon hosszú út áll előttem, de kész vagyok végigjárni.

Szólj hozzá!
2015. december 31. 19:41 - supermario4ever

Wii Fit U

wii_fit_u_logo.pngMegjelenés
Japán: 2013. október 31.
Amerika: 2013. november 1.
Európa: 2013. december 6.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Fitnesz
Játékmód: 1-2 játékos
Wi-Fi: nincs

Ár: £29.99 / €34.99

Platform
ci16_parentssection_hardware_wiiu_what_02_image950w.png

Ahogy a Wii Sports és a Wii Party, úgy a Wii Fit is kapott egy Wii U-s inkarnációt, így HD minőségben edzhetünk a szép és formás külsőért. A Wii Fit páros őrült siker volt Wii-n, a két játékból együtt közel 40 millió példány kelt el, így a világ elvileg sokkal soványabb, mint a Wii Fit előtt. Persze azt ma már lehet tudni, hogy nagyban árnyalja nemcsak a játék (inkább programnak hívnám), és a Wii sikerét, hogy valójában jóval kevesebben használják ki a benne rejlő lehetőségeket, így a Wii Fit páros is feledésbe merült. De vajon tudja-e a Wii Fit U menteni a menthetőt?

wii-fit-u-6.jpg„Józan” programnak tűnik a Wii Fit U, mintha már nem akarna olyan nagy lenni, mint az elődjei. A videojátékos piac sokat változott az évek során, a Nintendo ismét elvesztette a dominanciáját, és talán már a kezdetektől tudta a cég, hogy a Wii U nem fogja a Wii sikerét követni, így a játékokat sem úgy készítették, hogy effektíve hatást gyakoroljon ránk. Egyszerűen csak olyan, amilyen, és így akar szórakoztatni. Persze, lehet, hogy azért látom így, mert az első két Wii Fit-be több száz órát öltem, így ez az új már korántsem ért azzal az újdonság erejével, mint az első kettő. De azért az új játékban is van annyi újítás, hogy az is sokat eddzen vele, aki tökéletesen kiismerte a Wii-s részeket.

wii_fit_u_1.jpgBár azért igyekeztek promotálni, hiszen volt külön Wii Fit U Direct, de sajnos kijelenthető róla, hogy az eddigi legunalmasabb Direct volt, mivel Iwata-san (továbbra is isten nyugasztalja), hosszú perceken át csak a statisztikákról és a különböző diagramokról beszélt. De azért külön kitért a Wii Fit Meter-re. Ez egy kis szerkezet, melynek lépésszámlálója segítségével akkor is használhatjuk a Wii Fit U-t, amikor épp nem használjuk. Bármikor, ha magunkkal visszük, számolja a lépéseket, az elégetett kalóriát. Ezeket aztán bevihetjük a programba, és eltárolódnak a profilunkba. Az viszont érdekes, hogy nem feltétlen egyenes arányban nő az elégetett kalória mennyisége a megtett lépés számával. Összességében kevesebb kalória megy le rólunk, ha tisztán csak sétálunk, mint azzal, hogy közben mást is csinálunk, ugyanis a Fit Meter azt is megérzi, ha például leülünk, vagy lépcsőzünk és ezt is beleszámolja az elégetett kalória mennyiségébe. Így ennek fényében azt gondolom, hogy igazán hiteles adat kerül a programba. Így aki komolyan gondolja az edzést a Wii Fit U-val, az valószínűleg tovább lesz inspirálva, mint az előzőekkel, ennek fényében bátran kimondhatom, hogy a legjobb Wii Fit-tel van dolgunk. Én azt gondolom, hogy ez önmagában már nagyon jó alap, de persze további újdonságok is gondoskodnak arról, hogy tartós edzésre motiváljon minket a program.

wii-fit-u-obstacles.jpgAz alapkategóriák maradtak ugyanazok: Jóga, erőkifejtő, egyensúlyi, és aerobic gyakorlatok, valamint helyet kapott egy új kategória is, a tánc, mely azt gondolom, hogy a legszórakoztatóbb az összes közül. Még én is szeretem, pedig a tánc nem az én asztalom. Hét különböző táncmozdulatot lehet megtanulni: Van köztük például Hula, Flamenco, Salsa, de kötetetlen táncra is van lehetőségünk. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy fejlesszük a mozgáskultúránkat, de a többi kategóriában is találunk új gyakorlatokat. A jóga most is a meditációról, ahol bizonyos alakzatokat felvéve érezhetjük, hogy harmonizálunk a természettel. Vannak ezek között is nehezen kivitelezhető gyakorlatok, és azért megmutatkozik, hogy mennyire precíz a Wii Balance Board, a legkisebb mozdulatunkat is érzékeli. A muscle alatt találjuk a komolyabb erőkifejtő gyakorlatokat, melyek fejlesztik az izmainkat. Érdemes sokat gyakorolni, mert az eredmény tényleg nem marad el. A Balance alatt a különböző egyensúlyt fejlesztő gyakorlatokat találjuk. Ezek inkább játékok, könnyed feladatok, de ha komoly eredményt akarunk elérni, itt is teljesíteni kell. Különböző sportágakat is kipróbálhatunk itt, elsősorban téli sportok vannak, melyek azért fizikailag is megterhelnek. Meglepett, hogy például a síugrásnál vagy a síelésnél mekkora fizikai erőt kell kifejteni, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Az aerobic gyakorlatok sem hagynak minket cserben, ha a zsírégetés a fő célunk. Lehetőségünk van sétálni, futni, hulla-hopp karikázni, de még bokszolni is. A boksz irányítása eléggé rosszul sikerült, ugyanis az egyik kezünkben a Wiimote Plus, a másikban pedig a Nunchuk van, és amikor a Nunchuk-kal ütünk, azt nem mindig érzékeli. Ezért volt jó ötlet, hogy a táncot két Wiimote Plus-szal végezhetjük, ugyanezt kellett a boksznál is megvalósítani.

wii_fit_u_4.jpgDe nemcsak ez az egyetlen hátránya a programnak. A másik negatívum, hogy több Wii Fit Plus-ban megismert programot is kivettek az új játékból. Ezek mind emelték volna a hangulatot, hiszen azok mind szórakoztatóak voltak. Az egyik nagy kedvencem sem játszható az új játékban, a Rhythm Parade, vagy a Tightrope Walk, mely sokunknak okozott derűs perceket. De szerencsére az új edzésprogramok is kivétel nélkül emelik a hangulatot, de úgy lett volna teljes az összkép, ha nem vesznek ki egy gyakorlatot sem. És nemcsak a tréningben van hiány, hanem a Body Test-ből is kivettek gyakorlatokat. Persze köztük is vannak újak, esetükben a GamePad használatára fókuszáltak.

Még sok extra színesíti a programot, ezek inkább érdekességként szolgálnak. A fő része természetesen az edzésben van, amit ha komolyan csinálunk, bizony meglesz az eredménye. Aki szeretne komolyabban lefogyni, vagy komolyan megerősödni, az ne is gondoljon másik programra, a Wii Fit U-ban szinte minden megvan, nekünk csak a motivációt kell hozni. A kivett gyakorlatokért kár, de így is kellőképpen változatos a felhozatal ahhoz, hogy ne fulladjon hamar unalom a program. A grafika meg nagyon szép, szépen ki vannak dolgozva a különböző pályaelemek, a színek élénkek. Ha hagyjuk, hogy beszippantson a hangulat, akkor a Balance Board igazán hosszú távon lesz a társunk.

194692_front.jpgGrafika: 9/10
Játszhatóság: 8/10
Szavatosság: 8/10
Kihívás: 9/10
Zene és hangok: 7/10
Hangulat: 9/10

+ Inspiráló program
+ Változatos, érdekes gyakorlatok
+ Immár táncolni is lehet
+ Leginkább önmagunkkal kihívás a program
- Néhány jó gyakorlatot kivettek, melyek az előző Wii Fit-ekben benne voltak

84%

 

Címkék: teszt Wii Fit U
Szólj hozzá!
2015. december 26. 21:34 - supermario4ever

Rend a Wii U-ban

No, kipucoltam a fölösleget Wii U-n. Valahol legbelül mindig is foglalkoztatott, hogy nem a Wii Fit Plus-ból áthozott adatokkal edzek, pedig tudtam, hogy minden lehetőséget kipróbáltam. Végül a mai napon jutott eszembe egy eshetőség, amit még nem használtam ki, és lehet, hogy abban van a megoldás kulcsa. Amolyan kiskapu, de gondoltam, hogy ennek ára lesz, de ez sokkal kisebb annál, minthogy végre átjöhetnek a profilomba a Wii Fit Plus adatok. A gondolattal szelet vetettem, a végére pedig vihart arattam.

Ugyanis sikerrel jártam. Eszembe jutott, hogy a System Settings-en belül van Data Management, és azon jó eséllyel külön elérhetők az egyes játékok mentései, ahogy ez Wii-n is lehetséges volt. Így is van. Először azt csináltam, hogy a másik profilom Wii Fit U-s mentését töröltem, majd láttam, hogy van olyan, hogy "Shared Save data". Ezzel most találkozok először. Arra tippeltem, hogy ezt is törölni kell, mert ebben is lehetnek arra adatok, hogy egyszer már volt transfer. Törlés után visszamentem a játékba, és abból, hogy hosszabb ideig töltött be, jót sejtettem. És igen! Átment az új profilomba a Wii Fit Plus-os adatok. Gondoltam eleinte... Mert ezt írta, de semmivel nincs több adat, csak az eddigiek. Mindenhol tüzetesen szétnéztem a Wii Fit U-ban, nem találtam benne például a régi súlymérési eredményeket, ráadásul azzal, hogy töröltem a megosztott mentéseket, a rekordok a törlődtek, és a régi rekordok sincsenek meg. A rekordok ugyanis megoszlanak, és mindenkinek, akinek van Wii Fit U profilja, és játszik, azok rekordjait összegzi a gép, tehát megoszlik. Persze privát rekordot is számon tart a rendszer.

Visszamentem a Wii U-ban a Data Management-re, és töröltem minden régi profilomhoz tartozó játékmentést. Ekkor találtam azt ki, hogy azt a profilt egy az egyben törlöm a Wii U-ról. Először úgy töröltem, hogy a Nintendo Network ID-t meghagytam, mert bár volt erre lehetőség, de minden eShop mentés vele együtt ugrik. Azt gondoltam, hogy ha csak a profilt törlöm a Wii U-ról, akkor az általa letöltött játékok játszhatók lesznek. Törlés után megkönnyebbülten láttam, hogy a játékok ikonjai ott maradtak. De nem mindegyiket tudtam megnyitni, írta is, hogy a profil, melyen a játékot letöltötték, törölve lett, így nem lehet megnyitni a játékot. Rámentem az eShop-ra, itt a profilomban a letöltött játékok listájánál valóban nincs mindegyik játék, melyek rajta vannak a Wii U-n. Le kell tölteni őket még egyszer, de több tekintetben is szerencsés voltam:

  1. A régi profilomban csak négy játékot töltöttem le.
  2. A Wii adatai ugyanúgy megmaradtak (pedig annak adatait a régi profilomban hoztam át), tehát a Virtual Console játékokat ugyanúgy le tudtam csökkentett áron tölteni.
  3. Az egyetlen nem VC játék, a DuckTales Remastered pont akciós áron volt.

Letöltöttem a négy játékot, így most már a Wii U-n nem kísért a "régi énem", mely akkor volt ugye jelen, amikor elhagytam a régi Nintendo 3DS-emet. Illetve azt még megcsináltam, hogy visszahoztam a régi profilomat, de csak azért, hogy a Nintendo Network-ből is töröljem. Most már végképp nincs rá semmi szükségem, végre a Wii U tökéletesen működik nélküle is, és egyedül vagyok a Wii U-mban. És tényleg törölve lett. Megkaptam az E-mailt erről, valamint a Miiverse-ben (PC-n) sem tudtam belépni. Bár valószínűleg valahol az adatbázisukban jelen van, hogy volt egy profil ilyen felhasználóval, mert amikor megpróbáltam belépni, azt a hibaüzenetet kaptam, hogy törölték. Áldásom rá.

Az kellemes meglepetés volt, hogy a Wii mentések megmaradtak, egyedül ettől tartottam, de ezek szerint a Wii-ről áthozott mentések nem profil-, hanem konzolfüggők. Úgyhogy a Wii U végre olyan, mintha nem történt volna semmi. Egyedül annyi, hogy a Wii Fit U-n az addig hozott mentések törlődtek. Ugyanis mivel nem történt meg valójában a transfer (nem egyesítette a két profilt), ezért úgy döntöttem, hogy törlöm az eredeti profil (amit most használok) mentését is, meg ismét a megosztott adatokat. Így már valóban megtörtént a transfer. Most olyan, mintha most vettem volna Wii Fit U-t. Így kerültek át az új felhasználómba a régi Wii Fit adatok, és láttam, hogy 2012. augusztus 7-én értem el a 21,96-os BMI-t, mely 64,2 kg-ot takart akkoriban.

Ez a végső cél.

Szólj hozzá!
2015. december 19. 17:00 - supermario4ever

Meglepetések és bosszúságok a Wii Fit-tel, valamint étkezési szokások

Egy ideje újra elővettem a Wii Fit U-t, ugyanis megint fogyásban vagyok, mivel sokat híztam. Ment már le néhány kiló, de még 26,54 a BMI-m, ami nagyon magas, és nem is érzem így jól magam a bőrömben. De semmi vész, hiszen cselekszem az eredmény érdekében. Ez a 26 és feles testtömegindex a túlsúlyos kategóriába tartozik, ráadásul nem is az alsó határ, hanem azért már fejlebb van. Ez nálam 77 kg-ot takar, ami elég sok annak fényében, hogy nekem 65 kg az ideális.

Igyekszem úgy fogyókúrázni, hogy ne vonjak meg magamtól olyan sok élvezetet. Így is épp elég baj, hogy nem ehetek olasz kajákat, pedig nálam pizza, lasagna vagy bolognai spagetti az végtelen mennyiségben jöhet. De ezek most egy darabig kimaradnak. Helyettük eszek például kétszersültet, amire tojásos majonézt szoktam tenni. Ezt Angliában lestem el, ott divat a különböző "filler", amit szerintem nevezhetünk töltött tartármártásnak. Alapvetően kétféle ízesítésben van: Sajtos-hagyás és majonéz-tojásos. Én az utóbbit szoktam csinálni, csak persze light majonézzel. Határozottan jó light majonézzel is, bár egy időben nagyon nem szerettem, mert korántsem olyan krémes, mint a normál. Nem hiába, a zsír nagy úr, nagyon finommá teszi adott esetben a kaját. Viszont idén bejött Magyarországra is a Hellmann's majonéz (volt ez nagyon régen is, kb. 20 éve, rémlik a távolból), nekik nagyon finom a light majonézük. Drága, alapállapotban (ha nem akciós) 800 forint, de a minőség nagyban kompenzálja. Ők Angliában az egyik legjobb márka. A light majonéz tehát valamennyire kompenzálja a nagy kalóriaértéket, bár tény, hogy ízre azért nem ugyanolyan. A Hellmann's hozza a normálhoz legközelebbi ízt. Meg rászoktam a zöldségsalátára, ami szintén inkább az öntet miatt jelentős, mert ennek is olyan íze van, amit akkor is szívesen ennék, amikor dúskálok az ételek által nyújtott élvezetekben. Szinte mindenféle öntetet szeretek, egyedül a Tatziki nem jött be, mert a fokhagymás ízétől nagyon nehéz szabadulni. A zöldségek közül fejes-, vöröskáposztát szoktam beletenni, jégsalátát és kígyóuborkát. Valamint, ha tavasz lenne, retket is tennék bele. Nem utolsósorban egészséges is. Gyümölcsök tekintetében szerencsés vagyok, hogy karácsonyi időszak van, mert szeretem a mogyorót és a mandarint, ezeket szoktam enni. A mogyoróban sok zsír van, de állítólag egyrészt hasznosul, másrészt könnyebben emészthető. Úgy tűnik, hogy van benne igazság, mert megy vele a fogyás. Húsoknál meg a csirkehús és a hal a nyerő egyértelműen. A csirkemell filé óriási áldás, mert nemcsak finom, de nem is hízlal. Levest is eszek, de a tészta miatt csínján kell bánni vele, a rizst viszont veszélyesnek tartom. Nekem legalábbis nem jött be. Innivalóknál meg egyértelműen a cukortartalom a döntő. Én 5 g/100 ml-ben határoztam meg a limitet magamnak, de most engedékenyebb vagyok, mert karácsony közeleg, és szeretem a Nestea almás és szilvás ice teáit. Ezekben magasabb a cukortartalom pontosan 7,4 g/100 ml. Szoktam kávét és filteres teát is inni, ezekbe fél kanál cukrot teszek. Így pont annyira lesz édes, hogy érezzem, hogy azért nem vonok meg magamtól semmilyen élvezetet. Soha nem tennék édesítőszert kávéba és teába mert nagyon kellemetlen utóízt hagy maguk után. Az üzletekben kapható italok esetében viszont engedékeny vagyok, ha mesterséges édesítőszerről van szó. Teljesen feleslegesnek tartom a vitákat arról, hogy milyen édesítőszert használjunk, a cukor tartós fogyasztása cukorbetegséget okozhat, a mesterséges édesítőszereknél meg azt gondolom, hogy senki nem tudja az igazságot, csak dobálóznak a különböző betegségekkel.

Kajákról nagyjából ennyit. Így ugyan lassabban megy a fogyás, de sokkal jobb, több okból is:

  1. Nem éhezek. A túlzott koplalás azért nem jó, mert bár az elején nagyon gyorsan megy a fogyás, de aztán hozzászokik a a szervezet, hogy kevés kaját kap, aztán rá is áll az emésztés, így a fogyás is megáll.
  2. Nem vonok meg magamtól annyi kaját, hanem kevesebbet eszek azokból, amiket szeretek. Ez azért jó, mert a fogyás folyamata is jobb élmény, nem élem meg akkora sanyargatásnak. Így lesz tartós a lassú fogyás.
  3. A lassú fogyáshoz a bőr is jobban alkalmazkodik.

Így a fogyás is jó élmény. A cél, hogy május-júniusra elérjem a 65 kg-ot. Ha mire jó idő lesz, ki tudok úgy menni a szabadba rövid ujjúba, hogy ne legyen rossz érzésem, akkor nagyon elégedett és boldog leszek. Így nem munkának, sanyargatásnak élem meg a fogyást, hanem élménnyel teli időszaknak, amikor elmondhatom magamról, hogy megéltem minden egyes időszakát, és magára a hosszú folyamatra is jó érzéssel fogok visszaemlékezni. Nem kell nekem a gyors eredmény, ilyen munka lesz igazán megbecsülve. És mit tervezek, ha sikerült elérni az álomsúlyt? Sokkal rövidebbre vágom a jojó zsinórját. Utána is folyamatosan fogom mérni magam, és nagyjából 2 kg pluszt engedek meg magamnak, és ha az "összejön", megint fogyás lesz. Azt tervezem, hogy elérem a 22,00-ás BMI-t, és ha utána mérem magam, nagyjából 22,50-ig engedem felmenni, utána vissza.

És most a Wii Fit. Úgy néz ki, hogy a Wii is hasonló sorsra jut, mint a GameCube, hogy most, hogy már retro konzolnak számít, jobban becsülöm. Bár annyiból jobb "helyzetben" van, mint a GC, hogy a Wiit már akkor is nagyon szerettem, amikor aktuális konzol volt, de most más Wii játékokkal játszani, amikor már a múlt részei. Már a Mario Kart Wii-vel is úgy játszok, hogy az elmúlt időkre emlékeztet. Szóval kíváncsiságból betettem az első Wii Fit-et és a Wii Fit Plus-t, és nagy meglepetést tapasztaltam. Megvannak benne a régi adatok! Ugye át lehet vinni az adatokat az újabb Wii Fit-ekbe. Először a Wii Fit-tel kezdtem, majd meglett a Wii Fit Plus, akkor átvittem az adataimat, eredményeimet az újabb játékba, majd amikor meglett a Wii Fit U, akkor a Wii Fit Plus-ból átkerültek az új játékba. Ezzel együtt soha nem vettem elő az előzőeket. Egyrészt mert az előzőeknél csak többet tartalmazott az újabb, másrészt meg azt hittem, hogy a transfer-rel adatátvitel történik, de ezek szerint másolás volt. Szóval megnéztem, hogy mostani fejjel milyen a két korábbi Wii Fit, és láttam, hogy ott vannak a régi adatok és eredmények. Ennek azért örültem nagyon, mert amikor átvittem az adatokat a Wii Fit U-ra, az a másik NNID profilomra ment, nem arra, amit most használok. És a mostanin nem látom a régi mentéseimet, ezért örültem meg, hogy másolás történt. Abban reménykedtem, hogy a második profilomra is átvihetem az adatokat. De sajnos csak a Wii Fit U első bekapcsolásakor lehet transferelni. Azt reméltem, hogy ennyit visszahozhatok az elvesztett adatokból, de nem. Újabb idegesítő korlátozás a Nintendótól. De ami szintén pozitív volt, hogy feltehettem a Wii Fit Channel-t és a Wii Fit Plus Channel-t a Wii U Wii Mode menüjébe.

100e0691.JPG

Komolyan azt hittem, hogy ez is korlátozva lesz, gondolván, hogy használom a Wii Fit U-t, akkor minek használnám az előző kettőt, ezért nem biztosítanak lehetőséget, hogy Wii U-ra is felkerüljenek. De ezek megvannak. Az első Wii Fit-et szerintem nem fogom használni, mert azt tényleg minek, de a Wii Fit Plus-nak van értelme, mert az új Wii Fit-ből több olyan gyakorlatot kivettek, ami a Plus-ban benne volt, és nem értettem, hogy miért, amikor tökre jók voltak. Például az egyik nagy kedvencem (nem tudom így hirtelen a nevét) az volt, amelyik két magas tömblakás tetején és a kettő közé akasztott kötélen kellett átegyensúlyozni. De ugyanígy hiányolom a Wii Fit Plus-ból a Body Test-ek egyikét, a Peripherial Vision Test-et. Ez arról szól, hogy meg kell állni a Balance Board közepén, megjelennek számok 1-től 10-ig, és növekvő sorrendben kell a Wiimote-tal rájuk "kattintani". Ez elég nehéz, hiszen szinte tökéletesen egyhelyben kell maradni, és úgy jelölni a számokat. Ha kijövünk a kis kék körből, eltűnnek a számok, vissza kell állni. Persze vannak új tesztek a Wii Fit U-ban, de kivétel nélkül rossz mindegyik. Közülük is a Lung Capacity Test viszi a prímet negatív értelemben. Ez arról szól, hogy léggömböt kell felfújni úgy, hogy a szélén levő két cikkcakkos vonal (nevezzük tüskéknek) nem megy neki, hiszen akkor kidurran a lufi. Az elsőnél nem mozognak a vonalak, de a másodiknál meg igen, és nem tudom, hogy mozgassam magam és a Gamepad-et, mert nem a léggömb nem mozog vele, így a másodiknál mindig kipukkad. Több módon próbáltam mozgatni a GamePad-et, és sehogy nem jártam eredménnyel. Néztem már neten is, hogy mit rontottam el, de nem találtam semmit. Ezek szerint senkinek nem volt ezzel problémája. Már többször felhúztam magam rajta, de most már úgy vagyok vele, hogy most már a lehető leghamarabb kipukkasztom, egyrészt essünk gyorsan túl rajta, másrészt lehet, hogy a gyorsabb fújással kicsit javít a "Wii Fit Age"-emen. Összességében vannak jó újdonságok a Wii Fit U-ban, de a negatívumok inkább csak megerősítenek abban, hogy van dolgom a Wii Fit Plus-szal. Természetesen a Wii Fit U-nak is van saját csatornája:

100e0692.JPG

És a csatornának is van egy negatívuma. A Wii Fit U Quick Check-ből nem lehet átmenni a játékba. Az első két Wii Fit-nél lehetett olyat csinálni, hogy a channel-ből is át lehetett menni a játékba, úgy, hogy betesszük a lemezt. A Wii Fit U külön csatornája viszont nem érzékeli, hogy betettem a lemezt, és nem enged átmenni a training-be.

És még nincs vége a negatívumoknak. Az országok állításának korlátozása nagy hiba, mert ugye az Egyesült Királyságra van állítva, de így Wii Fit U-n ha súlyt mérek, akkor fontban és kőben mutatja az értékeket. Ezeket magamban lábasnak és utcának hívom, mert a font rövidítése lb (ez azt hiszem, hogy érthető), a kő rövidítése pedig st (ezt meg street-nek gondoltam magamban először). Megmondom őszintén, nem sokra becsülöm az angolszász mértékegységeket, mert nincs rendes átváltás, mint nálunk a 10-es számrendszerben. Ugyan megmérhetem magam kg-ban, de mindig át kell váltani a konzol országát. Ez ugyan lehetséges, de mindig be akar jelentezni a Nintendo Network-be, és mivel az NNID és a konzol országa akkor nem egyezik, nem tud csatlakozni, de mindig próbálkozik. Így több idő megmérni magam, de hogy kg-ban látom az értéket megéri, de ha lenne bármilyen más lehetőség, boldogan élnék vele. Az lenne a legjobb, ha a lehetséges lenne a programban beállítani, hogy melyik mértékegység fajtát használjam.

Most gondolkodok lehetőségeken, hogy lehetne a mostani profilomra áttenni a Wii Fit Plus-os adatokat. Először az jutott eszembe, hogy megformázom a Wii U-t, aztán rájöttem, hogy ez több, mint veszélyes, mert a Wii-s adatok is eltűnnek. Ugyan nem kapcsoltam be a Wii-t azóta, mióta megcsináltam a Wii és Wii U közötti transfert, de gondolom, hogy a Wii-ről áthozott mentések nem aktiválhatók újra az előző konzolon. Mert akkor nem lenne baj, ha törlődnének a Wii adatai is, mert akkor a Wii U formázása után a Wii eredeti adatai ugyanúgy visszakerülhetnének a konzolra. Erre azért eléggé kicsi az esély, nagyon bezárta a Nintendo a kiskapukat. De azért egy kósza próbát teszek. Ja, és a három Wii Fit játék? Tessék:

100e0693.JPG

Szólj hozzá!