2016. július 10. 18:18 - supermario4ever

Top 25 Nintendo játékzene - Ami épphogy kimaradt

Ahogy írtam az elején, amikor összeírtam a listát, volt néhány, amit kifejezetten sajnáltam, hogy kimaradt. Azt gondolom, hogy ezek is mindenképp érdemelnek néhány szót, ezért még az elején úgy döntöttem, hogy szánok egy külön postot, azoknak a zenéknek, amiket eredetileg terveztem betenni, de ahogy szűkült a lista, úgy szorultak ki. Lássuk is őket.

1. Super Mario 64 - Dire Dire Docks

Hivatalosan a 9. pályának tulajdonítják ezt a zenét, de először a 3. pályán lehetett hallani, és mivel jobban is szeretem a Jolly Roger Bay pályát, ezért magamban ehhez a pályához kötöm ezt a zenét. Ismét egy nyugis, andalító zene, már-már alfa-állapotban játszok ezen a pályán. Azért is, mert a két vizes pályán nincs semmi ellenség, csak a végtelen nyugalom és élmény volt felfedezni a két pályát. Alapmű Nintendo 64-en, amit kötelező ismerni.

2. Mario Party - Wario's Battle Canyon

Bár bekerülhetett volna ez is, de a 25 az sajnos 25, és nem 30, de nem is 35. Ennyi filozófiai okfejtés után következzék az egyik legmenőbb első Mario Party zene. Wario pályája egyébként is vicces, bombákkal a pálya egyik-másik végére, a csillag megszerzése pedig nagyon a szerencsén múlik. Ez az egyetlen Mario Party pálya (az első játékból), ahol nem feltétlen érzem azt, hogy a zenével is vissza akarták volna adni a tábla hangulatát, inkább mint egy saját zene, de annak elsőosztályú. Hihetetlenül hangulatos, lassú, de nem kifejezetten mondható nyugisnak, és hihetetlenül kellemes érzést áraszt magából, Mitsuda Yasunori fantasztikus zenékkel színezte az egész Mario zenei repertoárját, képes volt olyan zenét írni, amik egyediek, mégis illeszkednek a Mario játékok világába. Erre ez a zene nagyon jó példa.

3. Punch-Out!! - Fight theme

Ezt a zenét, mint egyedi színfoltja a Nintendo játékzene repertoárjának, mindenképp be akartam tenni a listába, de végül kiesett. Írtam már régebben róla többször is, most sem maradhat ki. Mai napig furcsállom, hogy lehetséges egy elvileg dinamikusan harcos (ökölvívós) játéknak ilyen furcsa zenéje van. Hihetetlen depresszív, mintha előre a vereségre írták volna meg. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy újrahangszerelt változatában valami érzelgős filmben, videóban is elmenne ez a zene. Ezért is veszem elő keveset ezt a játékot, mert annyira furcsa érzés ilyen zenére ökölvívni, és sehogy nem tudom megszokni.

4. Super Mario World - Valley of Bowser

Ez a zene nemcsak hogy hangulatos, hanem egyedi élmény is társul hozzá. 1996-ban játszottam először a játékkal (a SMW később került hozzám, az All-Stars volt minden SNES-es Mario nálam régen), és amikor felfedeztem a titkos kijáratot a 2. világban, akkor megyünk át a Valley of Bowser világba. Akkor nemigen vettem ki, hogy hol vagyok, csak látom Bowser kastélyát, és szól mögötte ez a hihetetlenül hangulatos zene, azt hittem, hogy egy óriásit rövidítettem, és elértem a játék végét. Csak később láttam, hogy hol vagyok valójában, de még akkor is azt reméltem, hogy ha végzek azzal a pályával akkor elérem a végét, de csalódottan vettem tudomásul, hogy visszakerültem a 2. világba. Ettől függetlenül nagyon jónak tartom ezt a zenét.

5. Mario Kart: Super Circuit - Sunset Wilds

Eddig sem volt titok, hogy szeretem azokat a játékzenéket, amik megnyugtatnak, és segítenek elmélyülni a játékban. Ez a játékzene szintén olyan, ráadásul észrevétlenül szippantott magába. Nem valami könnyű pálya, és jó akartam lenni, időmérőn elég sokszor nekiveselkedtem, amikor még nem ment annyira, és teljesen megmaradt bennem ez a zene. Főleg, amikor késő este elalvás előtt játszottam, akkor volt az igazi.

6. Wii Sports Resort - Swordplay Showdown

Na ezt a zenét sehol nem találtam. Már annak idején is, amikor kerestem az OST-t, nem találtam meg rajta ezt a zenét. Kijelenthetjük hogy a Wii Sports Resort legjobb zenéjét hagyták ki. A YouTube-on sem találtam meg magát a zenét külön, így egy játékot tudok kitenni. Ezen a videón 1:00-től hallható.

7. The Legend of Zelda: The Wind Waker - Dragon Roost Island

Nem egyszer volt olyan érzésem a Zelda játékoknál, hogy néha magát a játékot felülmúlja a zene. A Wind Waker kétségtelenül fantasztikus játék, soha nem felejtem el, hogy konkrétan ez mentette meg nálam a GameCube-ot. A játék talán legnagyobb erénye a szabadon bejárható terület, mely hatalmas, és hihetetlen szabadságérzetet ad a játék alatt. A Dragon Roost Island alatt pedig nemcsak a bejárható terület miatt nagyon jó hely, hanem maga a zene is megerősíti a szabadságérzetet, ellazít.

8. The Legend of Zelda: Majora's Mask - Ikana Castle

Valóban kevesebb olyan zene van, ami pörgős, de most itt egy ellenpélda, ami nemhogy pörgős, de annyira ütemes, hogy lazán el tudom képzelni, hogy akár táncolni is lehet rá. Valami szenvedélyes keringőt, de az tény, hogy nemcsak az ütőhangszerek, vagy ütőhangzás dobja fel nagyon a zenét, hanem a kórus(hangzás) is. Ha GameCube-os lenne a játék, az élőbb hangzás még inkább élethűbbé tenné ezt a zenét, de így is nagyon jó lett, önállóan is nagyon jó hallgatni. Sőt, én csak úgy ismerem, mert idáig már nem jutottam el a Majora's Mask-ban.

9. The Legend of Zelda: Majora's Mask - Stone Tower Temple Inverted

Ahogy elnézem YouTube-on, nemcsak én tenném a tíz legszomorúbb Zelda játékzene közé ezt a zenét, hanem mások is, de ők meg is tették. Amikor először végighallgattam a játékzenét, nem gondoltam volna, hogy van Zelda Dungeon, aminek szomorú a zenéje. Nem is értem, és élek a gyanúperrel, hogy akkor sem érteném meg, ha eljutnék idáig a játékban, és ott meghallanám ezt a zenét. Mindenesetre nagyon megérintett, és az inverted verziót választottam, mert a felturbózott háttérzene csak még inkább megdobja a hangulatot. A Kirby's Fun Pak és a Punch-Out!! mellett ez a harmadik játékzene, ami hihetetlen érzés végighallgatni. Amikor megismertem, sokáig a hatása alatt voltam, most is érzem, hogy el tudna kapni, ha hagynám. Hallgassátok meg ti is, hátha áldozatok lesztek.

10. The Legend of Zelda: Ocarina of Time - Gerudo Valley

Végül egy slusszpoén, ha már Krisi ennyire számított rá, akkor tényleg álljon itt. Tényleg hihetetlen ez a latinos hangulatú zene, kicsit sajnálom is, hogy nem került be a listába. Maga a hely is hihetetlenül furcsa, mert Ganondorf is ugye idevalósi, itt mindenki tolvaj, mégis van valaki, név szerint Nabooru, akivel a Spirit Temple bejáratánál találkozunk, és mondja, hogy ő Ganondorf ellentéte, nem támogatja a tolvaj életmódot, méltán kiérdemelte a "Sage of Spirit" címet.

2 komment
2015. december 12. 23:40 - supermario4ever

Tapasztalatok az új TV-vel

Videojátékok terén. Ahogy említettem korábban, vettünk egy új TV-t, mely az én szobámba került. Samsung UE32J5100-as, príma képminőséggel, csak néhány régi játékot furcsán jelenít meg.

GameCube: Sokat reméltem tőle, mivel a kicsi HD Ready TV-n nagyon szép volt a kép, de az új TV-n sajnos óriási csalódás. Az F-Zero GX-et tettem be először, mert az grafikailag a top-kategória, gondoltam, hogy ezen a TV-n is nagyon jól fog mutatni, de meglepetten tapasztaltam, hogy nagyon homályos volt a kép. Valószínűleg azért, mert 16:9-esre van beállítva, de a megjelenítés még a régi TV-kre van optimalizálva. Fogalmam sincs, csak tippelek. 2004-es a játék, ekkoriban ugye a lapos TV-k még nem voltak annyira elterjedve, de voltak már széles vásznú képcsöves TV-k, és arra tippelek, hogy a képcsöves TV-re van optimalizálva. Mindenesetre nagyon furcsa volt a kép, csodálkoztam is, hogy ennyire csúnyán jeleníti meg. Az viszont öröm volt számomra, hogy a Novice (avagy a legkönnyebb) nehézségi szint Ruby Cup-ján 1. helyen végeztem, ami annak fényében nagy szó, hogy az F-Zero GX az egyik legnehezebb versenyjáték GameCube-ra. Aztán a következő bajnokságot, a Sapphire Cup-ot nem tudtam már végigcsinálni. A másik játék, amit kipróbáltam, az a 1080° Avalanche. Most, hogy tél van, ideális a játék a téli hangulat emelésére, hamár odakint nem esik a hó. Hát, mivel ez 4:3-as (normál képarány), ezért némileg jobb az összkép, de ez is meglepően homályos. De hangulatilag nagyon ott van, megszerettette velem a Snowboardot.

Wii: Az előző generációs asztali konzol is okozott némi meglepetést. Ezen is két játékot próbáltam ki. A Wii Sports Resort-nak meglepően csúnya volt a grafikája. Túlságosan látszottak a pixelek, amíg a sima HD Ready TV-n, azt mondanám, hogy egy átlagos játékkal van dolgom, Full HD-n igénytelennek tűnik a megjelenítés, még akkor is, ha nem ezen van a hangsúly. Amúgy eszembe jutott, hogy de rég nem bowlingoztam már, és micsoda menőség lenne. Nagy eredményt nem értem el, de jó volt. A másik a Donkey Kong Country Returns volt. Na ez már nagyon szépen nézett ki. Ilyet szerettem volna GameCube-ra is. Majd megnézek több Wii játékot is, egyelőre azt tudom mondani, hogy bizonyítást nyert nálam, hogy a Wii grafikailag jobb, mint a GameCube. Bár némileg árnyalja a valóságot az, hogy Wii U-nak a Wii menüjéből hoztam be, és a Wii U a komponens kábel szintjén jeleníti meg a Wii-t, tehát ezért volt szép éles a kép.

Virtual Console: Talán furcsának hangzik, de jobban néznek ki a régi játék Wii Virtual Console-ból, mint Wii U-ból. Wii U-ból ugyanis sokkal pixelesebb volt a Super Mario 64, mint Wii-ből. Gondoltam arra is, hogy valószínűleg azért, mert Wii U 1080p-ből konvertálja a játékot, míg a Wii 480p-ből. De köztudott az is, hogy a Wii VC-re letöltött játékok európaiak, míg a Wii U-sok mind amerikaiak. És eszembe jutott olyan is, hogy grafikai megjelenítés tekintetében van különbség az amerikai és az európai között, az amerikai ugyanis sokkal pixelesebbnek látszik. Az európai esetében "simább" a pixelek közötti váltás, jobban visszaadja azt az élményt, mintha régi TV-n játszanánk.

Egyébként is előszeretettel gyűjtöttem az európai játékokat, mert "kontinentális" identitástudatot ad, de úgy tűnik, hogy a megjelenítés is igényesebbek az európai játékok.

Szólj hozzá!
2012. július 14. 16:29 - supermario4ever

Saját Wii Sports Resort

Végre nekem is megadatott, hogy legyen Wii Sports Resortom. Nagyon szeretem, jól megcsinálták a sportjátékokat benne. Elsősorban nyári játékok vannak benne, a hangulat meg kellemes, tengerparti feeling. A Nintendo casual játékai tényleg a hangulatukkal tudnak magukba szippantani, és nem nagyon lehet abbahagyni, mert valami arra inspirál, hogy jobb, és jobb eredményt hozzak ki magamból.

Igazából haragudtam érte a 2008-as E3-on, mert a Nintendo túl nagy feneket kerített neki (akárcsak a Wii Music-nak), és csak azt láttam, hogy a csaj, aki egyébként baromi jól beszélt, és nagyon hiányolom, valamint Reggie ugrálnak a Wiimote-tal a kezükben. Hát nem kosárlabdáznak? Jó buli ez, de most, 2012-ben is az a véleményem, hogy nem erre kell helyezni a hangsúlyt egy E3-on, az idei is sokaknak ezért volt csalódás, mert csak érintőlegesen beszéltek azokról a játékokról, melyeket tényleg várnak a rajongók.

Pedig önmagában nagyon jó. Tessék összeszedni egy kis csapatot, és játszani együtt a jobbnál jobb sportjátékokat! Kéne egy második Wii Motion Plus.

Szólj hozzá!
2011. május 09. 03:53 - supermario4ever

Hétvége

Igen mozgalmas hétvégén vagyok túl, jó bulik voltak. Fel fog költözni zsida Pestre, és feljött ezen a hétvégén albérletet és munkát keresni. Sok minden nem lett belőle, mert albérletet majdhogynem azonnal talált, bár eredetileg volt egy olyan verzió is, hogy az üres szobát veszi ki ebben a házban, de neki az kicsi. Végül Újpesten kötött ki. Itt hagyott nálam négy Wii játékot, amíg feljön Pestre, azt mondta, hogy úgysem lesz ideje játszani, meg ő GameCube-on akar játszani. Ezeket hagyta itt:

  • Donkey Kong Country Returns
  • Epic Mickey
  • Metroid Prime Trilogy
  • Super Mario Galaxy 2

Ki is próbáltam egyedül a DKCR-t. Anno, még megjelenéskor Cater-nél próbáltuk ki kettesben, nagyon tetszett. És most is. Szerintem jól visszahozták a SNES-es feelinget. De én mindig a 2010-es E3-at említem magamban, az annyira megmaradt bennem, amikor mondták, hogy egy meglepetéssel szolgálnak, és felcsendül a jól ismert Donkey Kong Country zene. De elég volt csak az első pár szólamnak megszólalnia, és hatalmas ováció fogadja a videót. Donkey Kong Country visszatér! Nagyon jó játék lett Wiire is. Zsida szerint nehéz, de nem frusztráló. Ha így állunk, akkor nekem való. Az első világ az szerintem smafu, az nagyon könnyű. A főellenség kivégzése után hagytam abba, de fogom még játszani.

Este gondoltam ki, hogy hívjuk át ma is bagszit egy néhány órára, és átjött. Mario Party 8. Ugye manapság elég sokat Mario Partyztam, egy kicsit DS-en is nyomtam, nekem ott az tetszik, hogy sok gyűjthető tárgy van, amit egy bizonyos MP point elérése után kapunk meg, és nekem tetszik ez a gyűjtögetés. Átkoztak, hogy mekkora szerencsém van, magasan nyertem. Aztán azon poénkodtunk, hogy Daisy (vele volt bagszi) biztos tűzoltó, és teljesen agyára ment a sziréna hangja, mert mindig, amikor 3 érmét kap, akkor mindig "nénó"-hoz igencsak hasonló szócskát mond. De nagyon jól szórakoztunk. De olyan élfél lett, mire aludtunk.

Így vasárnap sokáig aludtunk. Én kicsit korábban ébredtem, ezért én még itt foglalatoskodtam neten. A Generasia wikis oldalát fejlesztettem. Ez az oldal japán zenével foglalkozik. Érdemes böngészni, mert sok információ lelhető fel. Az első hat Chihiro Yonekura albumnak csináltam meg a Generasia oldalát, valamint Hiroshi Kitadani profil oldalát. Aztán összekészülődtem, úgy volt, hogy bagszi átjön, de üzent, hogy nem tud, de ha mi átmegyünk, az nem gond. Hát átmentünk. De hogyan! Most megint valamit csinálnak a Határ út, és Kőbánya-Kispest között, ezért ingajárat van. Mi gyanútlanul felszállunk az azon a vágányon álló metróra, ahol eredetileg Újpest-Központ felé lehet menni. De záródik az ajtó, Kőbánya-Kispest következik... Én már nem bírtam visszafogni magam, hogy és kiabáltam (de nem mérgesen), hogy miért nem szólsz, hogy rossz metróra szálltunk fel? De én is gondolhattam volna, hogy túl sokat áll a metró, és volt a kapaszkodóknál egy tábla, én el nem olvastam, csak mutattam a zsidának, hogy mennyire figyelmezteti a BKV az utasokat, hogy kell közlekedni. De hogy azon kulcsfontosságú információ van, arra nem gondoltam. Úgyhogy Kőbánya-Kispestnél vissza, most már jó metróra szálltunk fel a Határ úton, és el bagszihoz. Előtte az Ecseri útnál a Burger Kingben ettünk zsidával. Tudni kell róla, hogy konyhán dolgozott három évig, és azóta kritikus szemmel nézi a kajákat, véleménye szerint a Burger King nem is annyira rossz, mint amilyennek a közvélemény beállítja a gyorséttermeket. Ekkor kezdtünk el beszélgetni az egészséges életmódról. Zsida tökéletesen azt gondolja, amit én: Nem létezik tökéletesen egészséges kaja, mindenben van káros anyag, egyetlen egy kulcsszó van: MÉRTÉK. Egyébként bármit lehet enni, csak nagyon fontos mértéket tartani. Én tényleg, egyáltalán semmilyen alkoholt nem fogyasztok, de az nekem nagyon tetszett, amikor egy vagy két éve azt hiszem, hogy a Soproninak volt az a szlogenje, hogy "fogyaszd felelősséggel". Ez a legjobb irányelv. De én nem emlékszem arra, hogy a Burger Kingben csalódtam volna. Aztán elmentünk bagszihoz.

Először Wii Party-val játszottunk. Hát engem nagyon lázba hozott. Nagyon jó játék, annyira fellelkesített, mint kevés játék. Nem azt mondom, hogy világ legjobb játéka, mert szó nincs erről, de az atmoszféra nagyon megfogott engem. Maga a társasjáték rész csak egy kicsi szelete az egész játéknak (konkrétan egy tábla van csak), de sokkal dinamikusabb, mint a Mario Party. Itt nincsenek se érmék és csillagok, itt az a lényeg, hogy minél hamarabb feljuss a hegy tetejére, vagyis a pálya végére. Ami érdekesség, hogy nem minden kör végén van mini-játék, hanem minden kör elején, és aki nyer, az két kockával dobhat (ezek már valóban hat oldalasak), a második és harmadik helyezett is két kockával dobhat, ám a második kocka legnagyobb értéke a második helyezettnél három, míg a harmadik helyezettnél kettő. Az utolsó meg már csak egy kockával dobhat. És sokkal jobb, magán a táblán is sokkal több minden van, meg a Mario Party 8-cal összehasonlíthatatlan. Tegnap a MP8 esetében én azt tapasztaltam egy idő után, hogy jó társaság minden, de én a játékot halálra untam. És még mindig egyszerű a grafikai megjelenítés. Én megmondom őszintén, hogy sokat szidtam magamban az 576 Konzolt, hogy miért van az, hogy a Mario Party 5 grafikáját siralmasra értékelték, míg a Mario Party 6 tesztjében meg azt írták, hogy a grafika Nintendo 64 szintjén van. És nemrég értettem meg, hogy ennyi karakter-megjelenítést beprogramozni igazából nem nagy munka, és néhány esetben meg az az arc, vagy testmozgás, amit levág egyszer-egyszer egy Mario karakter a játékban, annyira bárgyúnak, idiótának hat, hogy nem igaz. Például, ha a következő mező egy szinttel magasabban van, akkor mindig ugyanúgy ugrik. Pedig a GameCube ennél sokkal többet tud. Milyen jó grafikai elem lenne, ha például felkapaszkodna ugrás után. De az ugrás mindig ugyanaz. És ez az egyszerűség már gyerekes hatást kölcsönöz a játéknak, sokan már ezért minősítették le a sorozatot. Mindazonáltal meg jó a játék, mert a mini-játékok hihetetlen ötletesek, változatosak. A Mario Party 5-ben meg a zene az, ami nagyon jó. Visszatérve a grafikai megjelenítésre, ez a szinte a Nintendo 64-en egyáltalán nem zavaró. És szerintem ezért (is) írták azt, hogy a grafika N64 szintű. És a Nintendo 64-es Mario Party-k ezért voltak nagyon jók. Viszont a Wii Party, bár alapvetően a többi Wii játék grafikai szintje +1, +2 pont, de mégis sokkal jobb a Mario Party-knál. Végre nem az az érzésem volt, hogy egy gyerekjátékkal van dolgom, a karakterek megjelenítése a többi Wii játékhoz hasonlóan dinamikus, és ez nálam nagyon felvitte a játék értékét. És ahogy így hirtelen átnéztem az értékelőoldalakat, talán az átlagvélemény is jobb egy fokkal a Wii Partyról. De tényleg, hatalmasat szórakoztunk, sokkal jobban. Igaz, hogy a végén bagsziék nem szívesen vették tudomásul, hogy én nyertem, mert mindig szerencsém volt, de tényleg, ha valaki engem kérdez, én azt mondom, hogy a Wii Party lényegesen jobb a Mario Partyknál, még ezzel az egy táblájával is. Kipróbáltuk még a Bingót is, ezzel is jól elvoltunk, meg az állathang-felismerő játékot. Ez nagyon mókás. Mind a három Wiimote-ot egymás mellé kell helyezni (szabály szerint, de oda tesszük, ahova akarjuk), és fel kell emelni azt, amelyik hangszórójában az adott állathang megszólal. Nagyon jó, már csak azért is mert megtévesztő, mert amíg pl. a kutya hangját kell keresni, addig egy másik Wiimote-ban megszólalhat a tehén, és összezavarhat, hogy akkor most mit is kell keresni, hol van a kutya?

Na de megjött a pizzafutár, ebédszünet. Míg ettük a pizzát, addig a Dorkly nevű weboldalon néztünk videókat. Megmondom őszintén, én egyáltalán nem vagyok híve a rajongók által készített videóknak, ahol az adott játékot próbálják kifigurázni, felnagyítani, új meglátásba helyezni a játék sajátosságait, és ezzel poénkodni, de ezen az oldalon annyira jó videók vannak, hogy sírtam a röhögéstől. Nemcsak az, hogy a paródia jó, hanem maga a videó is annyira jól meg van csinálva, meg a karakterek hangjai is iszonyat poénosak. Tehát szerintem ez ritka jó oldal. Evés után egy kis New Super Mario Bros. Wii. Ezzel nagyon jól elvoltunk. Igazából ebben a játékban mindig kitűnik, hogy nem vagyok csapatjátékos, de amit tegnap műveltem, azt szerintem soha nem fogjuk elfelejteni. Én meghalok, buborékban jövök vissza, bagszi kiszabadít. Viszont ő egy keskeny platformon volt, balra piranha virág, jobbra piranha virág. Én meg, hogy helyem legyen, gondolkodás nélkül felemeltem bagszit, és nekidobtam a növénynek. Ezt meg kellett állítani, mert ezen legalább 5 percig röhögtünk, hogy mekkora testvérgyilkos vagyok (én Marióval voltam, ő meg Luigival), ugyanis meghalt. Úgyhogy hatalmas élményekkel gazdagodtunk, és még nincs vége!

Zsidának eszébe jutott, hogy hoppá, ő albérlet-keresés miatt van igazából Pesten. Nem sokat keresett, talált egy szobát Újpesten. Megnézte a képeket, tetszett neki, máris hívta a srácot. Aktuális, akár most is megnézheti. Úgyhogy a játékot félbehagytuk, elkísértem Zsidát Újpestre. Amióta Kispesten lakok, azóta csak egyszer mentem tovább a Nyugati Pályaudvarnál a hármas metróval, és most furcsa volt, újra a Gyöngyösi utcánál lenni. Egyből visszaemlékeztem a sok ott történt dologra, amíg arra laktam. De most Újpest-Központig mentünk. Kis séta után odataláltunk. Zsida nem teketóriázott sokáig, azonnal odaadta a foglalót, ő ide fog költözni. Hát legyen jó sora. Aztán elmentünk a Határ útra az Europarkba, vacsorára alapanyagokat vásároltunk be. Bolognai spagetti, de nem spagetti alappal, hanem paradicsommal. Jól bevásároltunk, utána elmentünk hozzám, letettük a felesleges cuccokat, meg zsida hozta a sajátját, mert bagsznál alszik. Aztán busszal mentünk vissza, közben jól elbeszélgette az időt zsida a többiekkel. Újpesten is, és itt is, én már rég mentem volna, de ő még beszélgetett a főbérlőkkel. De ha nagyon akarunk vacsorázni, akkor menni kellett, mert már így is 20 óra múlt, és éjfél lesz, mire hazaérek. Visszamentünk bagszihoz, itt kipakoltunk, a zsida hivatásos szakács módjára megfőzte a vacsorát, mi meg bagszival beszélgetés mellett néha játszottunk. Egy tíz menetes Mario Kart Wii, majd Wii Play. Ezután ettünk, majd zsidával hárman Mario Kart Wiiztünk. Ő nagyon sokat idegeskedett, mert Rosalinával az egyik legnehezebben irányítható motort választotta, és először játszott ezzel. Így nem csoda, hogy most nem szereti a játékot. De mondtam neki, hogy ha ideköltözik, akkor odaadom neki a játékot, hogy tanulja ki, mert nagyon jó játék, és megéri játszani vele. Most a GameCube-os Zelda: Twilight Princess-t kérte kölcsön, természetesen megkapta, évezredek óta nem Zeldáztam, és annyira nem is vágyok rá. Az csak egy korszak volt. Meg bagszitól kölcsönkaptam a Wii Sports Resortot is, mert zsida még itthagyta a fekete wiimote-ját, a fekete nunchaku-ját, és a fekete Classic Controller Pro-t, és a Wiimote-hoz volt kötve egy Motion Plus is. Örültem neki, most nagyon ráfüggtem a Wii játékokra. Mondjon akárki akármit, én nagyon élvezem. És ha ezek után azt mondja rám bárki is, hogy casual játékos vagyok, hát a legnyíltabban vállalom.

Azért csak lett éjfél, de nem mire hazaértem, hanem mire egyáltalán elindultam. Életemben először mentem éjszakai járattal. Nem rossz. Aztán hazasétáltam, olyan 1:20 körül lett, mire hazaértem. Hazaértem, betettem a Wii Sports Resortot, de még mielőtt rámentem volna, a Mii Channelben állítgattam dolgokat. Sokáig nem értettem a Mii készítésnél, hogy miért van a "favorite" gomb. Az csak egy színt kap a Mii nadrágja, de nemrég esett le, hogy azzal lehet kijelölni kedvenc Miiket. Előtte random embereknek adtam, most átalakítottam. Most csak EGYETLEN EGY valakinek van "favorite"-je. És érdekes. Ő azóta jóval többször szerepel így játékokban, már csak a Wii Sports Resort is elég bizonyíték. Egyébként jó játék, tetszik. Most csak Bowlingoztam, meg kardoztam, mert elfáradtam (ahhoz képest, lassan 4 óra, és még itt vagyok). De szerintem most már lassan megyek aludni. Nagyon jó hétvége volt, legyen még sok ilyen!

Szólj hozzá!
2010. október 23. 20:10 - supermario4ever

Mindenféle régi kincsek

Megbeszéltük bagszival, hogy ma elmegyünk a Petőfi Csarnokhoz a bolhapiacra. Már rég jártam ott, és kíváncsi voltam, hogy mi jót árulnak, úgyhogy elmentem. Bár csodálkoztam, hogy a Nemzeti Ünnep ellenére nyitva volt.

A hármas metróval mentem a Dózsa György útig, onnan a 75-ös trolival terveztem menni a Pecsához, csakhogy a villamos nem éppen arra járt. Kicsit hülyének érzem a Petőfi Csarnok környékén a közlekedést, mert nem tudok ugyanazokkal a járatokkal visszamenni, amivel odamentem. Így a trolival elmentem a Stadionokig, majd az 1-es villamossal az Erzsébet Királyné útjáig. Bagszi a megállónál várt rám. Előtte elmentünk a kínai étterembe. Még mindig az a véleményünk, hogy a környéken levő East Dragon kínai étterem a legjobb. Rendesen megtöltik a tányért, és nagyon finomakat csinálnak. Miután jót ettünk, mentünk a piacra. Láttuk, hogy a menő srác (aki konzol játékokat árul, rögtön a főbejárat mellett balra) jelen volt, és volt Zelda Collector's Editionje GameCube-ra! Megkérdeztem, 10.000 forint az ára... Hát mondjuk nem csoda, hogy ennyibe kerül, nagyon ritka darab. Volt Wii Sports Resort is, kompletten, újszerű állapotban, 8.000 forintért. Bagszi nem habozott megvenni. Ezért nagyon jó különben a piacra járni, mert nagyon jó áron lehet nagyon jó dolgokat találni.

Én most nem annyira Nintendo játékokat kerestem, hanem magyar zenét. Vettem is, Somló Tamás: Semmi Cirqsz albumot kazettán. Nagyon szeretem ezt az albumot, és én igazából kazettákat a mai napig szívesen veszek, hallgatok. Egy időben (2000-2004 között főleg) nagyon gyűjtöttem a kazettákat, valami több, mint 200 összegyűlt. Mára kiszortíroztam azokat, amiket ma is nagyon szeretek: pl. LGT, Zorán, Presser Gábor, Somló Tamás, L'art Pour L'art Társulat, Irigy Hónaljmirigy. Azért vannak egy páran, akiket nagyon szívesen hallgatok a japán előadókon kívül, de szinte biztos vagyok, hogy ők egész életemen át elkísérnek. Nagyon régen hallgattam ezt az albumot, amit most vettem kazettán, de nagyon érdekes, hogy azóta ismerem, amióta megjelent, (még 1997-ben megvettük CD-n) és hogy most mennyire mást jelentenek a dalok, azáltal, hogy felnőttem, és értem a szövegek valódi mondanivalóját is. Erre először Zorán: Az élet dolgai album kapcsán jöttem rá. 1991-es az album, és nekünk azóta megvolt kazettán (illetve megvan, elhoztam magamnak), és nagyon érdekes, hogy akkoriban nagyon szerettem hallgatni a zenéje miatt, de 5 évesen mit sem értettem a szövegből, és az idők múlásával döbbentem rá, hogy mennyire komoly mondanivalója van. És nagyon örülök, hogy vannak előadók, akik már-már szembeszállva az akkori / mai divattal igazi zenét csináltak, valódi mondanivalóval. A magyar zenének ezt a szegletét nagyon szeretem. Régi bakelit lemezek közül keresgéltem még. Van egy pár, ami nincs meg, szerencsére nem is drágák. Szóval a Nintendo játékok mellett ezeket is fogom keresni, amikor a piacra járok.

Nagyon mást nem is találtunk. Amikor elmentünk a Közlekedési Múzeum mellett, eszembe jutott, hogy itt van egy videojáték-kiállítás. Bagszi kicsit furcsának találta, hogy miért pont itt lenne, de a plakát tanúsága szerint tényleg itt van. Űrhódítók a kiállítás címe, és november 21-ig lehet még megnézni. Úgy tudtam, hogy 500 forint a belépő, de meg voltunk lepve, hogy ingyen adtak jegyet. O_O Ma díjmentes volt a múzeum látogatása. A túlsó végen voltak a videojátékok, és régi számítógépek. Nem hittem volna, hogy ilyeneket fogok élőben látni. ^^' Különben azért is akartam jönni, mert úgy emlékeztem, hogy kedden, csütörtökön, és szombaton ki lehet próbálni egy pár régi konzolt. Az emlékezetem nem csalt, csak azt nem tudtam, hogy 10 és 13 óra között lehet csak játszani. És mi pont 13 óra után értünk oda. Pedig kipróbáltunk volna egy pár olyan gépet, amit még csak nem is láttunk soha. És azért NES-en is játszottam volna. Megbeszéltük, hogy majd egy nap, amikor lehet próbálni a gépeket még visszatérünk. Nagyon feelinges volt, mert korabeli TV-ken lehetett játszani. De ha már itt vagyunk, megnéztük a sok kiállított járművet. Még soha nem voltam itt, szóval egy kicsit úgy voltam, mintha kirándulnánk. ^^' Először a 19. századi bicikliket néztük meg. Azokat, melyeknek az első kereke olyan nagy volt, és magas volt az ülése. Arra hogy ülhettek fel akkoriban? o_O Meg voltak fakerekes biciklik. Azokat nagy kunszt lehetett hajtani. A kocsik, és az egész közlekedés története már sokkal hosszabb volt. El voltunk csodálkozva, ilyen járműveket élőben látni, amikkel kb. 200 éve jártak az emberek. De hozzátettem, hogy 200 év múlva majd a mi járműveinkre fognak rácsodálkozni. :D Ha belegondolok, a Trabantnak talán már most is muzeális értéke van. Nagyon érdekes volt, ahogy elmesélték a közlekedés történetét egészen őskor-ókortól kezdve napjainkig. Következő állomás a hajók voltak. Ez is nagyon tetszett. Volt egy kisebb csengő-harang féleség, amit csak egy kicsit gongattam meg, de már úgy is hangos volt. Ezt teljes erővel, mekkora hangja lehet. Nem kísérleteztem ki. Végül a vonatokat néztük meg. Tetszett, hogy fel lehetett szállni a vonatokra, és ki volt állítva egy korabeli állomás, és a menetrend. Nagyon jó volt a kiállítás, nagyon örülök, hogy betértünk oda, és mindezt ingyen.

Ezután az egyes villamos-hármas metró duettel jöttünk hozzám. Itt látom, hogy elég lett volna csak az Árpád hídig is elmenni a metróval. -_- Nálunk kipróbáltuk a Wii Sports Resortot. Jó volt, de érzem, hogy ezt is megunnám egy idő után, ezért, ha lennének anyagi lehetőségeim megvenni a játékot, nagyon én sem szánnék rá 8.000 forintnál többet. Kölcsönadtam bagszinak egy pár régebbi Mondo számot. Ugyanis fog majd egy részletes Pokémon cikket írni az újságba. Azt mondta, hogy majd jövőre fog megjelenni majd. Mindenképp örült, hogy megírhatja, mert nem szeretné, hogy egy olyan Mondós újságíró írja meg a cikket, aki egyrészt nemigen ért a Pokémonhoz (ha valaki, akkor bagszi elmondhatja magáról, hogy ért hozzá), másrészt meg a közmédia elvárásainak megfelelően azt írná, hogy jó dolog a Pokémon, de ez csak gyerekeknek való, ezért 12 éven felüliek ne nézzék. Tényleg nem erről szól a Pokémon. Biztos vagyok benne, hogy jó cikket fog írni. ^_^ Csak azon aggódik, hogy csak 7000 karaktert írhat, mondtam neki, hogy az a Mondónál kb. 2 oldalt jelenthet. Mondta, hogy akár könyvet is tudna írni róla. Hát azt elhiszem neki. ^^'

Mielőtt elment, bementünk a McDonald'sba a Duna Plázában, kipróbálta a McWrapet. Elkönyvelte magában, hogy ismét leszerepelt nála a meki, nagyon nem jött be neki. Amiatt a kellemetlen szósz miatt, ami miatt nekem sem ízlett, amikor én próbáltam. Azóta nem eszem.

Elkísértem a metróhoz, aztán jöttem haza. Nagyon jó nap volt, a Közlekedési Múzeum egy élmény volt!

1 komment
2009. december 25. 11:17 - supermario4ever

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Ezúton is kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt! Remélem mindenkinek jól telik az ünnep, és azt kapta ajándékba, amire vágyott, egyen az tárgyi, vagy azzal a személlyel tölti, akivel a szíve mélyén szerette volna.

A tárgyi ajándékozást nálam lehetne halmozottnak is nevezni, ugyanis nem kis meglepetések értek. Megvehettem a Naruto Clash of Ninja Revolution játékot Wiire. Elég sokat gondolkodtam rajta, megmondom őszintén, hogy most megvegyem, vagy ne? Aztán arra jutottam magamban, hogy 25 fontot próbaképp megér egy játék, pláne, hogy jó véleményeket olvasni róla. Sőt, vélemények szerint a PS3-as Naruto Ultimate Ninja Stormnál is jobb. Ami engem meglepett egy kicsit, de ez is arra felé vitt, hogy tegyek egy próbát vele. És végül meglett. De hogy lett meg, azt mindenképp el kell mesélnem. A Lizcardi GameStation shopban vettem meg a képen látható NES controller, és Zelda OoT pajzs formájú mentolos szőlőcukorkával együtt. Ez a három együtt 29.97 font lenne. Odaviszem a pénztároshoz, mondja, hogy 14.97... Először megijedek, mert 40.97-et értettem. Mutatom neki a 30 fontot, elveszi belőle a 20-ast. Ekkor eszméltem fel, hogy 14.97? Visszaad még 5 font 3 pennyt. Megnézem a blokkot, a Naruto csak 9.99 volt, pedig 24.99 volt ráírva. Nem kicsit voltam meglepve, de nagyon boldog voltam! A Pokémon Ruby Versionnak is külön története van, hogy került hozzám. Nővérem találta így teljesen véletlen a cuccai között, amikor költöztünk. Fogalma sincs hogy került oda. De mivel nincs rá szüksége, ezért nekem adta. Nagyon meg voltam lepődve, de örültem neki

Aztán kaptam még karácsonyra egy ilyen narancs alakú csokit, meg egy komolyabb parfümöt, meg 30 fontot. Ennek is megvan a helye: Super Paper Mario és Mario Strikers Charged Football Wiire.

És összeszereltük a nővérem Wiijét este. Nem tudom, hogy ide leírtam-e, de még én magam sem hiszem el, hogy járt. Az egyik mobiltelefontársaságnál volt olyan akció, hogy ha vásárolsz náluk előfizetéses telefont, akkor ajándékba kapsz egy fekete Wiit. Ő pedig mivel nagyon szeretne egyet Wii Fittel, ezért vett egy telefont. Így néz ki a gépezet. Természetesen a Wii Fitet külön vették hozzá. De minden járt a Wii mellé: Wii Motion Plus, Wii Sports és Wii Sports Resort. Szóval nagyon jól jártak. Rögtön tettünk is egy próbát a Wii Sports Resorttal, Keserű észrevétel, hogy vannak hasonlóságok a Wii Sportsszal, a Golf és a Bowling szinte egy az egyben ugyanaz. Még az asztaliteniszt és a kardjátékot próbáltam ki. Nagyon jó mindegyik. A kardjáték a nővérem férjének különösen tetszett, mivel kínai, és ha jól tudom mesteri szinten űzi a kínai küzdősportokat, melynek mint köztudott a kard igencsak fontos eleme. Így nem esett nehezére ezres szintig eljutni a Speed Slice résznél. Az a sportjáték, ahol dobják a mindenféle tárgyakat, Sushit, dinnyét, tojást, elektromos órát, bambuszfát, és el kell vágni. Ez nagyon ment neki. És szerette is. Aztán nővérem kipróbálta a Wii Fit Plust! Így hirtelen első ránézésre nekem az jött le, hogy SEMMI különbség nincs az első Wii Fit között, de lehet, hogy ha nyomatékosabban átnézem, akkor látnék egy párat. A kötéltáncos egyensúlyi játék nagyon tetszett neki. Meg a jógát részesítette előnyben.

Aztán jött az én időm, kipróbáltam a Naruto játékot. Tetszett, sőt kifejezetten a nagyon jó kategóriába sorolnám. Még egy kicsit szokni kell az irányítást, meg újakat megtanulni, de nagyon tetszik. Természetesen Narutóval kezdtem. Három szintjük van az ellenfeleknek. Azt hiszem gyorsan átállítom kettesre, mert az egyes túlon-túl könnyű. Szinte nem is csinál semmit az ellenfél. De ha nehezebb lesz, biztos sokkal élvezetesebb lesz, nekem már ez is nagyon tetszett. A karakterek mozgása élethű, mint az animében. Szóval engem meggyőzött, mindenképp figyelni fogok a következő játékokra.

Szólj hozzá!