2018. július 18. 10:43 - supermario4ever

Nintendo 64 Sound Series #5 - Yoshi's Story Original Soundtrack

yoshi_s_story_original_soundtrack.jpgMegjelenés: 1998. február 4.
Kiadó: Pony Canyon
PCCG-00438
Ár: ¥2.548

Zeneszerző: Totaka Kazumi (戸高一生)

  1. Nintendo! (ニンテンドウ!) 0:05
  2. Yoshi Story (ヨッシー・ストーリー) 1:16
  3. Yoshi's Song (ヨッシーのうた; Yoshi no Uta) 2:51
  4. Yoshi in the Beach (海辺でヨッシー; Umibe de Yoshi) 2:54
  5. Yoshi Curry (ヨッシー・カレー) 3:27
  6. Yo-Yo-Yoshi! 2:35
  7. Yoshi Standing in the Wind (風に立つヨッシー; Kaze ni Tatsu Yoshi) 2:15
  8. Sneak into the Small Tower! (高い塔に忍び込め!; Tatakaitou ni Shinobikome!) 2:08
  9. Alpine Yoshi Music (アルペン・ヨッシー・ミュージック) 2:25
  10. Come Again Yoshi (コマゲ~ン・ヨッシー) 3:26
  11. Jungle Yoshi Fever (ジャングル・ヨッシー・フィーヴァー) 2:16
  12. Yoshi on the Seabed (海底でヨッシー; Kaitei de Yoshi) 2:08
  13. Pelican Yoshi Athletic (ペリキン・ヨッシー・アスレチック) 2:05
  14. Little Tough Guys (ちょっと手強いヤツら; Chotto Tegowai Yatsura) 0:55
  15. Dub Master Minobon (ダブ・マスター・ミノボン) 0:43
  16. The Story's Beginning (おはなしのはじまりはじまり; Ohanashi no Hajimari Hajimari) 0:08
  17. Page 1: Beginning (はじまりの1ページ; Hajimari no 1 Page) 0:28
  18. Page 2: Trapped (とざされた2ページ; Tozasareta 2 Page) 0:32
  19. Page 3: Clouds (くもの3ページ; Kumo no 3 Page) 0:33
  20. Page 4: Jungle (ジャングルの4ページ; Jungle no 4 Page) 0:40
  21. Page 5: Sea (うみの5ページ; Umi no 5 Page) 0:47
  22. Page 6: The End (さいごの6ページ; Saigo no 6 Page) 0:34
  23. 30 Fruits!! (フルーツが30こ!!; Fruits ga 30 ko!!) 0:12
  24. Yoshi's Mood (ヨッシーのきもち; Yoshi no Kimochi) 1:06
  25. Growing a Little Happier Again (またすこし しあわせになった; Mata Sukoshi Shiawase ni Natta) 0:37
  26. Into the Boss Room (ボスの部屋へ; Boss no Heya he) 0:13
  27. Boss Appears! (ボスとうじょう!; Boss Toushou!) 0:28
  28. Duel with the Boss (ボスとのけっとう; Boss to no Kettou) 1:45
  29. Yoshi's Victory! (ヨッシーのかち!; Yoshi no Kachi!) 0:19
  30. Yoshi's Disco (ヨッシーのディスコ; Yoshi no Disco) 1:24
  31. Baby Bowser's Castle (ベビークッパのおしろ; Baby Koopa no Oshiro) 2:38
  32. The Riddle of Baby Bowser's Castle (ベビークッパのおしろのナゾ; Baby Koopa no Oshiro no Nazo) 1:22
  33. Baby Bowser Appears (ベビークッパとうじょう; Baby Koopa Toushou) 0:48
  34. Duel with Baby Bowser (ベビークッパとのけっとう; Baby Koopa to no Kettou) 2:03
  35. Baby Bowser Strikes Back (ベビークッパはんげき; Baby Koopa Hangeki) 1:16
  36. Yoshi's Victory! ~Baby Bowser's Bluff (ヨッシーのかち!~ベビークッパのつよがり; Yoshi no Kachi! ~Baby Koopa no Tsuyogari) 0:54
  37. Baby Bowser Escapes (ベビークッパ退散; Baby Bowser Taisan) 0:15
  38. Yoshi's Happiness (ヨッシーのしあわせ; Yoshi no Shiawase) 1:24
  39. Let's Try! (レッツ・トライ!) 0:45
  40. Aim for the 7 Melons (7つのメロンをめざせ; 7tsu no Melon wo Mezase) 0:43
  41. Goal!! (ゴール!!) 0:07
  42. Obtaining 7 Melons! (7つのメロンを手にいれた!; 7tsu no Melon wo Te ni Ireta!) 0:08
  43. Falling Down (おっこちてダウン; Okkochite Down) 0:16
  44. Everyone is Gone (だれもいなくなった; Daremo Inaku Natta) 0:19
  45. Thank you White Hey-Ho (サンキュー白ヘイホー; Thank you Shiro Hey-Ho) 0:13
  46. Yoshi Room (ヨッシー・ルーム) 1:04
  47. Which "Option"? (「オプション」ってなに?; "Option"tte Nani?) 0:37
  48. Yoshi's Story (ヨッシーのおはなし; Yoshi no Ohanashi) 3:38
  49. Yoshi's Staff (ヨッシーのスタッフ; Yoshi no Staff) 1:29
  50. The Voice of Yoshi's Staff (Bonus Track) (ヨッシーのスタッフの声(ボーナストラック); Yoshi no Staff no Koe (Bonus Track)) 7:30

Összidő: 68:44

Ez valamivel hosszabb album, rajta van minden zene a játékból. A Yo-Yo-Yoshi!-nak nincs kanás címe, az a CD borítóján is latin karakterekkel van írva. Ismert még egy Yoshi's Story játékzene CD "LOVE PEACE & HAPPINESS" alcímmel, ez az európai kiadás, konkrétan Németországban jelent meg.

A Yoshi's Story az egyik legrapszodikusabb játék, amivel valaha dolgom volt. Hihetetlenül egyedi ötletek és hangulatos pályák jellemzik a játékot, de a zene nagyon sokat ront a játék hangulatán. Konkrétan ezt a CD-t hallgatni borzalmas élmény volt. Rettenetesen depresszív a zene, a szegényes hangszerelése miatt olyan érzésem van, mintha valami elhagyatott, kietlen helyen járnék. Van egy-két kifejezetten jó dal, de hogy egy zene ennyit rontson a játékon, az nagyon ritka. Yoshi az egyik legnépszerűbb játékkarakter az aranyossága miatt, de van néhány játék, melyen túlzottan rágyúrtak az aranyosságra, aminek az lett az eredménye, hogy már idegesítő lett. Azokat a dalokat egyszerűen kín számomra hallgatni, ahol kórus énekel, mintha Yoshikat hallgatnánk. Ez már túl sok nekem, pedig nem véletlen vagyok elsősorban Nintendós, a gyereklélek erősen befigyel nálam is. De hiába van sok egyedi ötlet a játékban, a zenéje miatt képtelen vagyok játszani.

Szólj hozzá!
2018. július 11. 21:54 - supermario4ever

Nintendo 64 Sound Series

Az utóbbi néhány napban többet hallgatok játékzenéket, ennek hatására elgondolkodtam azon, hogy eléggé keveset, szinte semmit nem írtam játékzenék kiadásairól. Merthogy Japánban nagyon sok játék zenéje megjelenik hivatalosan CD-n, ezek közül elég sok megvan nekem digitálisan, és ismertető formájában írnék róluk. Ezeket ugyanúgy hivatalos zenei kiadók jelentetik meg, mint a többi japán zenei CD-t.

Többek között a '90-es évek második felében megjelent egy sorozat Nintendo 64 Sound Series néven. Ennek keretében 10 Nintendo 64 játék zenéje jelent meg hivatalosan CD-n, az alábbiak:

  1. Super Mario 64 Original Soundtrack
  2. Mario Kart 64 Original Soundtrack
  3. Star Fox 64 Original Soundtrack
  4. Wave Race 64 Original Soundtrack
  5. Yoshi's Story Original Soundtrack
  6. Diddy Kong Racing Original Soundtrack
  7. 1080° Snowboarding Original Soundtrack
  8. F-Zero X Original Soundtrack
  9. Banjo Kazooie's Great Adventure Original Soundtrack
  10. The Legend of Zelda: Ocarina of Time Original Soundtrack

Ebben a sorrendben jelentek meg, ezekről fogok írni egyesével.

Szólj hozzá!
2014. január 31. 14:34 - supermario4ever

Virágos jókedv

Most hogy játszottam még egy néhányszor a Yoshi's Story-val, jó irányba változott a véleményem róla. Mindezek mellett azt gondolom, hogy eléggé kiismertem a játékot, hogy tesztet írhassak róla. Olvassátok ti is:

Yoshi's Story teszt

Megszerettem a játékot, de a zenét nem fogják lenyomni a tor... akarom mondani a fülemen. Szinte csak az... Amúgy nagyon tetszik az egyedi játékmenet.

Címkék: Yoshis Story
Szólj hozzá!
2014. január 31. 11:31 - supermario4ever

Yoshi's Story

Yoshis_Story_LogoNintendo 64 Megjelenés
Japán: 1997. december 21.
Amerika: 1998. március 1.
Európa: 1998. május 10.

Wii Virtual Console megjelenés
Japán: 2007. október 30.
Amerika: 2007. szeptember 17.
Európa: 2007. október 26.

Wii U Virtual Console megjelenés
Japán: 2016. február 17.
Amerika: 2016. március 24.
Európa: 2016. április 14.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Platformer
Játékmód: 1 játékos
Ára:
1000 Nintendo pont (Wii)
£8.99 / €9.99 (Wii U)

Platform:

virtualconsole

A Nintendo mindig tud újítani! Ezért is imádjuk a kiotói cégóriást, hiszen nem egyszer volt arra példa, hogy egy új játék esetében fejest ugrottak az ismeretlenbe, és valami olyasmit próbáltak ki, amit eddig még soha senki. Ezek a próbálkozások rendre jól sültek el, mi rajongók pedig mindig örömmel fogadjuk őket. A Yoshi's Story esetében is elmondható, hogy ismét újítottak. Több olyan játékelem debütált itt, mellyel a későbbi Mario játékokben is találkozhatunk. Ahogy a teszt tárgyát képező játék elődje, a Super Mario World 2: Yoshi's Island is hatalmas újdonságokkal szolgált, így a Yoshi's Story is. De méltó-e elődje hírnevéhez?

gfs_28110_2_3Baby Bowser elrabolta a Szuper Boldogság fáját, és a Yoshik szigetét képeskönyvvé változtatta, és a különböző szigetcsoportok különböző oldalakon vannak. Ezeken az oldalakon, lapokon fogunk kalandozni. Az egész átkot, pusztítást, csak hat kis tojás élte túl, melyek éppen akkor keltek ki. Hat különböző színű Yoshi indul útnak, hogy megküzdjenek a Baby Bowser-rel, és visszaszerezzék a boldogságukat jelentő fát. Persze nem lehangolt, rossz kedvű Yoshikat irányítunk. Nem felejtenek el mosolyogni, hiszen tudják, hogy ez az egy egyetlen fegyverük a gonosz ellen. A játékmenet rendkívül egyedi, ugyanis egy-egy lapon négy pálya van, a könyv pedig összesen hat lapos, így összesen 24 pályából áll a játék. Nincs kijárat, a fához vezető utat ugyanis gyümölcsök mutatják, és egy pályának akkor van vége, ha megettünk összesen 30 gyümölcsöt. Alapvetően mindegy, milyen gyümölcsöt eszünk meg, viszont minden egyes Yoshinak van kedvenc gyümölcse, méghozzá olyan színű, amilyen ő maga. Tehát a sárga Yoshinak a banán a kedvence, míg a pirosnak az alma, a sötétkék Yoshinak pedig a kék szőlő a boldogságának forrása. Viszont van egy gyümölcs, melyet mind Yoshi egyaránt szeret, ez pedig a dinnye. Ebből összesen 30 van egy-egy pályán, ha megtaláljuk mind a harmincat, akkor extra magas pontszámot kapunk a pálya végén. Mielőtt elkezdjük a játékot, kiválasztunk, egy úgynevezett szerencsegyümölcsöt, melynek megétkezése szintén jót tesz kedvenc dinoszauruszunk lelki állapotának. Ugyanakkor vigyázni kell az erőspaprikával, ha azt megesszük, életerőnk egy egységnyit csökken, és Yoshi igencsak fancsali képet vág rá. Ahogy írtam, a Yoshik egyetlen fegyvere a jókedv. Hogy éppen mennyire vidámak, azt a képernyő bal-felső sarkán látható virág jelzi. Ha tele van szirmokkal, akkor hősünk igencsak virágos jókedvében van, énekelget, táncol, amikor nem mozgatjuk. Ha pedig kevés szirom van a virágon, akkor akkor sajnos közel a vég, a zene is lassabban, fáradtabban szól. Ha pedig elfogy az összes szirom, akkor hősünk kritikus lelki állapotba kerül, és ha innen megsebződik, akkor Toady-k jönnek Yoshiért, és elszállítják Bowser kastélyába. Találunk kisebb szíveket is a pályán, ezek extra jókedvet adni Yoshinak, gyorsabbak fut, tojásával messzebbre céloz, valamint a nyelvét még messzebbre tudja kiölteni.

yoshisto_screen005Bár a 24 pálya nem hangzik olyan soknak, viszont a terep hatalmas, és bár 2D-s a játék, de nemcsak balra, jobbra lehet menni, hanem útelágazás esetén akár felül, alul is folytathatjuk utunkat. Bizony a másik nagy előnye, hogy rengeteg titkot rejt egy-egy pálya, elég ha csak a 30 dinnyére gondolunk. A másik pedig, hogy nincs alapból megnyitva minden pálya. A rejtetteket úgy tudjuk megnyitni, ha a megtaláljuk az óriás titkos szíveket, minden pályán 3-3 van. És akkor nézzük az irányítást. Az A-gombbal ugrunk, a B-vel kiöltjük a nyelvünket, a Z- vagy az L-gombbal pedig tojást lövünk ki. Előtte érdemes nyomva tartani, és az analóg karral célozni. A buborékba zárt gyümölcsöket csak így tudjuk magunkévá tenni. Ellenségeket inkább együk meg, már csak azért is, mert tojást kapunk érte, másrészt meg csak hat tojás áll egyszerre rendelkezésünkre. Tojásokat még a pöttyös kockákban találunk, ám abból nincs sok, úgyhogy érdemes takarékosan bánni a tojásokkal. Az R-gombbal szimatolni tudunk. Ha hősünk "szagot" fog (gyorsan szimatol, és hanggal jelez), akkor ott a közelben valami titok van, amit legtöbbször taposással tudunk "előhívni". Ha lassan szimatol, akkor nincs ott semmi. A titkok kiszimatolásában segítségünkre van Poochy, a kutya, akinek a közelében biztosan sikeres lesz a szimatolási kísérletünk. Érdemes még említést tenni Miss Warp-ról, akiből 4 van egy-egy pályán. Egyszerűen a fejére kell ugrani, akkor felébred, és ha esetleg elhalálozunk, annál a Miss Warpnál folytatjuk a játékot, akit legutoljára ébresztettünk fel. Valamint, ha a felébresztettek fejére ugrunk, akkor egy másik Miss Warp-ra kerülünk, és ott folytathatjuk a játékot. És még sok játékelem segít bennünket, érdemes még említést tenni a fehér Shy Guy-ról, aki a többivel ellentétben a barátunk, és a segítségünkre lesz a játék során.

Az alapjátékot a Story Mode-ban játszhatjuk, a Trial Mode-ban bármelyik pályán játszhatunk, melyet már végigvittünk a főjátékban. Itt mindig rendelkezésre áll a hat Yoshi, és a fő cél, hogy a játék végén a lehető legtöbb pontot gyűjtsük össze. Természetesen annyiszor térhetünk vissza az adott pályára, ahányszor csak szeretnénk, és az addig elért legtöbb pontot elmenti a gép. A harmadik játékmódot, a Practice Mode-ot valószínűleg csak a legelején vesszük igénybe, ugyanis itt sajátíthatjuk el az alapirányítást. És ennyi. Habár elég csak laponként egy pályát (tehát hatot) végigvinni, a főjátékot nem lesz annyira könnyű végigjátszani, mivel a rejtett pályákat, csak a nagy szívek felfedésével nyithatjuk meg.

screenshot_screen009A grafika ugyan csak 2D-s, de nagyon egyedi, minden egyes pályának más a háttere. Az egyik pálya olyan, mintha fonálból varrták volna össze, a másik meg mintha papírfecnikből vágták volna ki. Mindenképp érdemes az első játékot a Practice Mode-ban kezdeni, hogy megszokjuk az irányítást, főleg azoknak, akik Wii Virtual Console-on játszanak. Bár Nintendo 64 játékot is egyébként is problémás Wii-n játszani, ugyanis a N64 controller gombkiosztása egyedi, és a Classic Controller gombkiosztása igencsak nehézkessé teszi az irányítást. A GC controller ezen segít valamennyit, de igazán jól csak Nintendo 64-en lehet irányítani. A pályákon sok lehetőség van, így egy darabig elleszünk a játékkal. És bár a pályák alapból könnyűek, de ha igazán magas pontszámot szeretnénk elérni, akkor keményen meg fogunk izzadni, arról nem is beszélve, hogy továbbjutni, csak titkok felfedésével lehetséges. Elég kevés szó esett a zenéről, hogy a lehető legkevesebb szó essék a játék negatívumáról, ugyanis a zene rendkívül gyerekes és unalmas. Mindenki imádja Yoshit, mert olyan aranyos, hogy szó nincs rá. Ebben a játékban sincs másképp, de a zene nagyon torzítja az aranyos jellemet, és annyira elrontották ezzel az összhatást, hogy az ember inkább azt gondolná, hogy inkább egy óvodás gyereknek adná a játékot, ő biztosan élvezetet lel benne. A pályán belül hallható zenék rettenetesen unalmasok. Nem is azzal van a baj, ugyanazt halljuk különböző változatokban, hanem hogy depresszív hatásúak, szinte elveszik a kedvet a játéktól.

Ha ez nem lenne, akkor egy igazi klasszikus lett volna a játékból. Ennek ellenére azt mondom, hogy érdemes kipróbálni, mert ilyen játékból nincs még egy.

YoshisStoryGrafika: 9/10
Játszhatóság: 7/10
Szavatosság: 7/10
Kihívás: 7/10
Zene / Hang: 2/10
Hangulat: 5/10

+ Egyedi grafika
+ Nagyszerű játékmenet
+ Sok egyéb lehetőség
- Borzasztó zene
- Depresszív hangulat

72%

1 komment
2014. január 29. 18:48 - supermario4ever

Mit nekem Jurassic Park?

Meglepődtem, hogy a postás hozott nekem egy kisebb levelet, a nővérem elküldte, amit még karácsonyra szánt nekem. O_O Egy Nintendo eShop kártyát! ^_^ £15-öt ér. Sokat gondolkodtam azon, hogy 3DS-embe váltsam be, vagy Wii-be? Átnézve a kínálatot, Wii mellett döntöttem, itt 1700 pontot kapunk a 15 fontos kártyáért.

Különben csomagban jött volna meg a kártya, a nővérem karácsonyi ajándékcsomagot állított össze nekem és anyámnak. Regisztrált légipostával postázta nekünk, meg is adta az azonosítószámot, így én is tudtam ellenőrizni. Legalább 2 hétig volt úgy a csomag, hogy indulásra kész... Na mondom magamban, ha ilyen lassan csapna belém a villám, elsétálhatnék Budapestig, mire a kiindulási pontomon földet érne. A következő fejlemény pedig az volt, hogy átnézik a csomagot, mert tiltott / veszélyes dolgot gyanítanak benne. O_O A nővérem elmondása szerint bent felejtette a parfümöt, az okoz problémát. Az egésznek az lett a vége, hogy visszaküldték a nővéremnek úgy, hogy a parfüm nem volt benne. Ezek után egy rossz szót ne halljak a magyar postáról. Külföldön is vannak problémás ügyintézések. Angliában extrém drága a posta, és mivel a nővérem a kisfiával terveznek hazalátogatni február végén, ezért mondtam neki, hogy elég lesz, ha majd elhozza, ha a hazajönnek. Erre kiküldte postán, pedig igazán nem okozott volna problémát megvárni. ^^' De a kártya elpostázása is £6.18 volt, nagyon drága.

YsbgNa tehát, Wii-be váltottam be a pontokat, mert ahogy elnézegettem a játékokat, nagyon vágytam a Yoshi's Story játékra. Márciusban jelenik meg a Yoshi's New Island 3DS-re, nézegetve a trailereket, kedvem támadt Yoshizni. Még soha nem játszottam a Nintendo 64-es játékkal, így az újdonság élménye is társult a próbálkozás mellé. Most nem ejtett rabul az újdonság élménye, eléggé felemás ez a játék. Jó dolog az egyedi játékmenet, és a grafika, valamint Yoshi olyan aranyos, mint még soha, de például a zene annyira borzasztó, hogy nem is hiszem el, hogy a Nintendo ilyet is "tud". A nyitózene egyszerűen annyira gyerekes, hogy igyekeztem gyorsan túl lenni az alapbeállításokon, mert nagyon kínosan éreztem magam, miközben szólt. Aztán az első pálya zenéje valami rettenetesen unalmas, altató, és ez nagyon rányomja a bélyegét a hangulatra. Amúgy tetszik az egyedi játékmenet. Itt nem kijáratot kell megtalálni, hanem akkor van vége egy pályának, ha megeszünk 30 gyümölcsöt. Minden Yoshinak van egy kedvenc gyümölcse, amit ha megétkezik, nagyon boldog lesz tőle, valamint minden pályára kiválasztunk egy szerencsegyümölcsöt, mely szintén boldogabbá teszi mindnyájunk kedvenc dinoszauruszát. És az is aranyos elem, hogy ha Yoshi boldog, akkor énekelget. A játékmenet abból a szempontból is egyedi, hogy négy pályát választhatunk alapból, és mindegyik további 6 pályára "oszlik", így összesen 24 pálya van a játékban. A negatívumok alapja a zene, az tényleg annyira lehangoló, hogy valósággal elveszi az ember kedvét a játéktól. De amúgy sok jó ötlet van benne. Kíváncsi leszek, hogy a többi pálya zenéje is ilyen-e.

Címkék: Yoshis Story
Szólj hozzá!
2008. április 12. 23:20 - supermario4ever

The Legend of Zelda - A múlt

Igazság szerint csak alig pár hónapja vagyok Zelda fan. 2008. január 25-e óta játszok aktívan. Persze a Zeldákat hallomásból már jóval régebb óta ismerem. Évszám szerint 1993 óta. Ugyanis 1993. december 21-én kaptam meg a Super Nintendómat. Talán mondanom sem kell, hogy veszettül örültem neki. Azóta is a Super Mario All Starst tartom a világ legjobb játékkollekciójának. A dobozban volt egy poszter, amin rajta volt a Link to the Past. Ekkor találkoztam így először a játékkal. Emlékszem, hogy a neve alapján tetszett, de hogy mi ez, mit kell benne csinálni, arról 7-8 éves fejjel mit sem tudtam. Aztán elkezdtem rendszeresen venni az 576 KByte-okat, majd amikor bejött a konzol, azt is. És innen értesültem az Ocarina of Time-ról, a Majora's Maskről, majd később a Wind Wakerről. Az, hogy a OoT 98%-ot kapott, a MM és a WW 10-10 pontot, az már sejtetett bennem valamit, hogy nem akármiről van szó. De odáig, hogy kipróbáljam, soha nem jutottam el. 1996-ig volt volt itt, Békéscsabán 576 KByte üzlet, ahova elég sokat jártam SNES játékokat kölcsönözni. Arra nem emlékszem, hogy volt-e Link to the Past, de nem kölcsönöztem ki. Aztán bezárt az 576 KByte, 1998-ban nyílt Békéscsabán egy egyéni konzolos üzlet, az Aster-X. Itt voltak Nintendo 64 játékok, jártam is játszani, de soha nem volt Zelda. Mondjuk nem is kerestem. Most így nemigen tudom magam beazonosítani az akkori érzéseimmel, de nem is biztos, hogy kipróbáltam volna. Nem tudom miért. Aztán láttam, hogy az 576 Konzol 10 oldalban foglalkozik a Wind Wakerrel, azt mondtam, hogy ez igen! Ebbe nagyon van valami. De csak beleolvastam anno a tesztbe, de nem olvastam végig. Egyrészt, mert sokalltam a 10 oldalt, másrészt, meg Csipi nem fogalmazta meg valami hitelesen, hogy mit adott neki a játék. Azt természetesen nem vitatom, hogy nagyon tetszett neki a játék, hisz akkor nem adott volna rá 10 pontot, de valahogy nem jött át az, hogy neki tetszik a játék, és miért. Először komolyan Zelda játékkal dolgom 2005. január 9-én volt. Ekkor a Tescóban megtaláltam a GBA-s Link to the Past + Four Swordsot 2990 forintért. És mit ad Isten? Volt is nálam annyi pénz. Furcsa, de nagyon örültem a játéknak, és meg is vettem. És játszottam is vele, de csak addig jutottam el, hogy megcsináltam a Hyrule Castle-t, és megmentettem Zelda hercegnőt. Aztán ki tudja miért, többet nem vettem elő a játékot. De ha valami nagyon megmaradt bennem, az a Hyrule Castle zenéje. Az a mai napig ott van a kedvencek között. Igazság szerint nincs igazi magyarázat arra, hogy miért nem vettem elő többet akkor a LttP-t. Hanyatlóban is volt a konzolos korszakom, mivel ekkor nem volt GC-m. És valahogy annyira nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a játéknak, holott már akkor tudtam, hogy mekkora presztizse van a szériának. De valahogy csak annyit szűrtem le a játékból, hogy egy jó, élvezetes játék, de nem több. És amilyen hülye voltam, túl is adtam rajta. 4000 forintért. Legalább nyertem vele egy ezrest... De ez mai fejjel nem vigasztal. Ma már annyira hülyének tartom magam miatta! Aztán, ahogy 2006. nyarán megszaporodtak a Pesti barátok, így kerültem még egyszer kapcsolatba a Zeldákkal. 2006. augusztus 8-án az egyik barátomnál aludtam, és ő éjszaka Majora's Maskezett, én meg figyeltem, hogy mit csinál. Szerettem nézni, hogy mit csinál, de hogy én nekifogjak... Nem mertem. Mert láttam, hogy nagyon nehéz, ő is keresgélte a megoldást. Amire emlékszem, hogy nagyon sokat okarínázott, és így jött rá egy-egy megoldásra. De aztán kezembe adta a controllert, hogy próbáljam ki az első Zeldát. Igen, a NES-eset. Ugyanis Collector's Edition volt nála. Hát Istenem. Sehol egy útmutatás, hogy merre kell menni, de mindenfelé lehet menni, az ellenfelek azonnal kinyírtak... Na mondom magamban, ebből a hülyeségből én nem kérek. 5 perc után abba is hagytam. Az idők során aztán rájöttem, hogy mégsem. Egyszerűen szégyelltem magam, hogy Nintendós vagyok, és nem játszok egy olyan játékszériával, amit az összes Nintendós imád. A másik nagy lehetőségem Zeldázni 2006. decemberében adódott, amikor Krisi megszereztem angolul a Link to the Pastet, és neki megvolt németül is. Soha nem titkolta, hogy fáj a foga az én N64-es Yoshi's Storymra. És felajánlott egy cserét, hogy én odaadom a Yoshi's Storyt, ő meg a német LttP-jét. Bele is mentem, mert tényleg komolyan rá akartam állni a Zeldákra. Ki is próbáltam, és itt is megcsináltam a Hyrule Castle végéig. Örült is a fejem, amikor meghallottam a Hyrule Castle zenéjét. ^^' Aztán eljutottam addig, hogy a Kakariko Village-ben beszélni kellett a hölggyel. De a térképen láttam, hogy nem ment el onnan az ×. Visszamentem, többször is beszéltem vele, de akkor is ott volt az ×. Kérdeztem magamtól, hogy mi az Úristen van itt, hogy nem akar elmenni onnan. Nem akartam tovább fejtegetni, ezért abba is hagytam a játékot. Az volt a baj, hogy egy olyan tévhitem volt a Zeldákról, hogy tele van olyan titkokkal, melyeket csak az igazán nagyok tudnak felfedezni. Erre meg nem éreztem magam képesnek. Aztán 2007. júniusában foglalkoztatott megint komolyabban a LttP, amikor az egyik nap itt volt bagszi, és LttP-zett. Nagyon szerettem nézni, ahogy játszik. Aztán 2007. június 18-án amikor ott aldutam bagszinál, ott volt nála a V-ADi GC-je, és Twilight Princessezett. És akkor próbáltam ki egy olyan 13 percre (13 percnél tartott a mentésem), és nagyon megfogott. Azt hiszem, hogy addig jutottam el, hogy betereltem a szarvasmarhákat az istállójukba, meg a faluban szétnéztem. De aztán ismét hosszabb szünet. De 2008. január 25!!! Ezen a pénteki délelőttön bent voltam az iskolában, és untam a Marketing órát, és állandóan a LttP-n járt az eszem. Akkor mondtam azt magamban, hogy ha törik, ha szakad, én ájövök arra a titokra, és bebizonyítom ország-világnak, hogy igenis méltó vagyok arra, hogy Zeldázzak! Szerencse, hogy ez a rövid péntekem (amikor csak 4 órám van), ezért 11.15-kor szabadultam az iskolából. Amint hazaértem, összeraktam a SNES-emet, bele a LttP kazit, és addig fel nem állok, amíg nem jövök rá a titokra! Hála Istennek, megvolt a mentésem! Igazság szerint semmi mást nem csináltam, csak járkáltam a Kakariko Village-ben, benéztem az összes házba, beszélgettem mindenkivel (már aki nem félt tőlem -_-) és egy idő után, amikor ránéztem a térképre, akkor láttam, hogy végre máshol van az ×. Örült is a fejem, hogy milyen zseni vagyok, hogy rájöttem a titokra. Úgyhogy rákaptam a játékra. Aztán január 26-án éjjel olyan fél 1 fele ismét bekapcsoltam a játékot. Olyan jól elvoltam. Azt észlelem magamon, hogy iszom a játék minden egyes percét, és nem érdekel a külvilág. Majd miután feleszméltem, ránézek az órára: 4:41. Nem semmi... Legalább kész az East Palace. ^^' Így kezdőzött. Azóta rabja vagyok, és rájöttem, hogy a Zelda játékszéria életem egyik legjobb dolga!

1 komment
2006. december 23. 11:39 - supermario4ever

Eljött a Zelda ideje

Hát hétfőn megejtettük a cserét Krisivel. Odaadtam neki a N64-es Yoshi's Storyt (vérzik a szívem érte, de most úgy vagyok vele, hogy mindenkt a Zeldáért), ő meg odaadta az SNES-es Zeldát, a Link To The Pastet. Igen. Van egy íze a játéknak, ami nekem nagyon tetszik. Az már az első pillanatokban lejött, hogy ezzel nem úgy kell bánni, mint egy hercegnőmegmentős Mario játékkal. Azt hiszem, ezt hívják RPG-nek. És tetszik. Még nem jutottam el sokáig, és ez szándékosan van, hogy keveset játszok a játékkal. Ugyanis én személy szerint nem értek egyet azzal, hogy Norbi pár nap alatt kijátszotta a Wii-s Twilight Princesst. Igen, neki már van Wii-je. Ugyanis akkor hamar elvész a varázsa. Hiszen másodjára végigjátszani egy játékot már nem olyan nagy élmény. Én meg azt akarom, hogy a Zelda által nyújtott játékélmény sokáig tartson. Még ott tartok, hogy Zelda megmentve, és már visszavittem a jogos tulajdonosának. Most ott tartok, hogy egy helyre kell menni, ami a térképnen x-szel jeleznek. Én elmentem oda, de hogy ott mit kell csinálni...? Majd utánajárok. Azt határozottan érzem, hogy a Zeldával egy új korszak kezdődött el a 15 éve tartó Nintendós pályafutásom életében.

Végül egy jótanács: Ma ha minél hamarabb lefekszetek, holnap annál hamarabb lesz karácsony ;-)

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Szólj hozzá!