Tegnap elbicikliztem Muronyba, megnézni a vasútállomást. Idestova 18 éve járok Budapestre vonattal, mindig elmegyek a vasútállomás mellett, de egyszer se tettem meg azt, hogy leszálljak itt és szétnézzek. Pedig mindenképp érdemes, mert szép és nyugodt hely.
Murony kisközség kb. 1100 lakossal, Békés megyébe, Békéscsabától kb. 11 km-re. Tulajdonképpen csak azért ennyire szép a vasútállomása, mert Lőkösháza-Budapest vasútvonal része, így mint fő vasútvonal, gondoskodnak róla.
De pont ez adja a falu fő vonzerejét. A településen csend és nyugalom van, de ott van a határában a vasútállomás, aminek köszönhetően könnyen elérhető Békéscsaba, Szolnok és Budapest. Lényegében ez a vasútállomás fő funkciója: Minden óra felében (menetrend szerint) biztosítja az átmenő forgalmat Budapest és Lőkösháza között.
A váróterem kicsi, de szép, modern és rendezett. Ugyanazt a nyugalmat árasztotta magából, mint a vasútállomás.
Szeretem a messzeséget fényképezni, mert a lehetőségek végtelen tárházát szimbolizálja. A vasútállomás, meg különböző életszakaszok jelképe. Valami hasonlóról énekelt Zorán a "Hiába vársz" című dalában, bár ott a vasútállomás pesszimista színezetet kapott, mintha megrekedtünk volna életünk egy pontján. (fogságban tart a pályaudvar)
De ha megérkezik a vonat, dönthetünk magunk úgy, hogy igenis továbbmegyünk.
De ez a vonat most nélkülem indult el, mert biciklivel tettem meg azt az utat, amit a vonat.
Szerettem itt lenni, hiányzott ez a vasútállomás a repertoáromból.
