Budapest szerencsére nemcsak a turistáknak kínál bőven látnivalót, időtöltési lehetőséget. A Cinema Mysticáról még soha nem hallottam, meglátogatása családi ötlet volt. Egyáltalán nem bántam, hogy eljöttünk ide.

A nevéből adódóan eleinte azt gondoltam, hogy vászonra vetítenek ki különböző misztikus dolgokat. Olyat nagyot nem is tévedtem, egyedül abban, hogy a vetítés falra történik. De ez hihetetlen élmény volt!

Sőt, nem is misztikusnak, sokkal inkább pszichedelikusnak mondanám a látottakat. Alakzatok mozognak a falon, közben olyan zene szól, hogy valósággal átszellemülök tőle.

Voltak interaktív szobák, ahol annak függényében mozogtak, változtak az alakzatok, ahogy mozogtunk a szobában.

A legdurvább az a nagyterem volt, ahol a falon körbe-körbe mentek a különböző alakzatok, így olyan volt, mintha a terem forogna. Le is lehetett feküdni babzsákfotelekre, konkrétan alig bírtam felkelni. Egy másik szobában szintén voltak babzsákfotelek, de ott csupán váltakoztak az alakzatok, nem forogtak. Relaxálásra kiválóan alkalmas hely volt, mert szólt a zene is, és olyan szinten ellazított, hogy szinte teljesen kizártam a külvilágot.

Az egyik szobában avatarokat készítenek róluk. Miután kiválasztottuk a nemet, készít rólunk egy képet a rendszer, és az eredményt kivetíti. Tetszett, amit rólam csinált.

Az illúzió netovábbja volt, amikor rajzoltunk egy táblagépen, és az eredményt megjelenítette a falon.

Bő egy óra alatt szét lehet nézni a múzeumban. Érdemes is, mert fantasztikus élmény. Nagyon tetszett, bírnám, ha ilyen lenne a jövő.

A múzeum a belvárosban található, így könnyű eljutni oda, beiktatni a napi programunkba. A weboldalon előre lehet jegyet vásárolni. A galériám a múzeumról itt tekinthető meg.

Rég írtam ide. Az az igazság, hogy nem szeretem a telet és a hideget, ezért épp csak annyit tartózkodok kint, amennyit muszáj. Télen leginkább havas tájat szeretek fotózni, de mivel egyre kevesebb a hó, ezért kevés képet csinálok ilyenkor.

De most, hogy jön a tavasz és a jó idő, ismét kedvet kaptam a fotózáshoz. Főleg, ha van kivel menni. A Szarvasi Arborétum az egyik olyan látványossága Békés megyének, amit érdemes megnézni. Nagyokat lehet sétálni, és csodálni a természet szépségeit. Az Arborétum része a Mini-Magyarország, mely az Arborétum mellett egy nagy szabad terület, ahol a nagy Magyarország látnivalóit rekonstruálták kicsinyített formában.

Ez nemcsak azért van Szarvson, mert az Arborétum mellett extra látványosság, így tartalmasan tölthetjük el az időnket, hanem mert Szarvas volt a történelmi Magyarország középpontja. Így talán ez a legalkalmasabb hely arra, hogy a történelmi Magyarország középpontjáról elindulva végigsétáljunk az egész országon.

Az épületek részletrazdagok és precízek. Talán még a színek is teljes mértékig megegyeznek az eredetivel. Nagyon szép volt, inspiráló volt végigsétálni. Főleg azért, mert eszembe juttatta az Archeont, ami Hollandiában, Alphen aan den Rijn-ben van. Az egy szabadtéri múzeum, amelyben Hollandia különböző történelmi időszakát rekonstrutálták az őskortól egészen a 15. századig. A házak és az épületek bár sokkal nagyobbak, be lehet menni és megnézni, de hasonlóképp korhűen van rekonstruálva, mint itt, a magyar épületek.

Nagyon szeretem a szabadtéri múzeumokat, mert az esetek többségében ezek interaktívak, ezért én is részese lehetek a múzeum témájának. A Mini-Magyarország lényege meg az, hogy bő egy órás sétával egész nagy Magyarország látnivalóit be lehet járni.

Nem mindent tudtam szemből fényképezni, mert lánccal zárták el az épületeket, így voltak, amiket csak úgy lehetett lefényképezni, mintha madártávlatból kaptam volna le. De a Parlament épületét is élethűen megcsinálták, csodálatos volt.

Voltak épületek a mai Szlovákia, Ukrajna és Románia területéről is.

Ez például Szlovákia területén, majdnem a lengyel határnál lévő Árvaváralján lévő Árva vára. Ide záratta be Mátyás király Váradi Péter kalocsai érseket ezzel a mondással: "Árva voltál, árva leszel és Árvában fogsz meghalni." Az igazat megvallva, nem ismertem ezt a történetet, konkrétan az volt az első gondolatom, hogy maga az "árva" szó innen származik. Mindenesetre kilenc évig sínylődött egy ablaktalan fülkében. Ahogy olvastam, még most is meg lehet nézni azt a fülkét a templomban, és hátborzongató látvány.

Közel másfél órát töltöttünk itt. Nagyon jó volt, élmény volt szétnézni, csak ajánlani tudom. Aki Békés megyében jár, ne hagyja ki Szarvason az Abrorétumot és a Mini-Magyarországot. Képgalériám itt megtekinthető.

Ma Szabadkígyósra mentem el, megnézni a megye egyik nevezetességét, a Wenckheim-kastélyt. Nem emlékszem, hogy valaha is jártam volna itt, pedig kb. 10 km-re lakok innen. Ráadásul a bicikliút is lényegesen jobb itt, mint Murony felé.

De ami késik, nem múlik. Ha tényleg most láttam először, annál nagyobb az élmény. Ahogy olvastam, ez Békés megye egyetlen eredeti állapotában, épen megmaradt kastélya.

Alig akartam elhinni, hogy ilyen építészeti remekművek nemhogy Magyarországon, de hogy a közelemben. Érdemes volt eljönni, megnézni.

Egy kis kápolna is van a kastély bal oldalán levő kisebb épületszárnyon. Tényleg nem mondható nagynak, két sorban helyezkedik el 1-2 pad, az oltár is elég kicsi. De az a nyugalom, amit Hollandiában is megtapasztaltam a templomokban, itt is megvolt. Jó volt egy pár pedig itt ülni.

Azt gondoltam, hogy van valami zöld terület a kastély körül, de azt nem, hogy komplett park, a közelben lévő erdőben ösvénnyel. Ide épp csak benéztem, mert nem készültem arra, hogy ilyen sok időt el lehet tölteni a kastély körül. Ezért is írtam a címben, hogy első rész, ide egyszer mindenképp vissza fogok jönni, és mindent meg fogok nézni. A kastély körüli park és ösvény mindenképp megér egy felfedező sétát. Meg állítólag van a közelben egy lángosos. Ezt nem találtam meg, úgyhogy ezen kastély körül egyszer mindenképp szét fogok nézni.

Több kastély is van Békés megyében, de ez a legépebben megmaradt kastély a régióban. Ami még jelentős, a Gyulai vár, illetve amit láttam még, hogy a Kétegyházán lévő Andrássy-Almási Kastély van szép állapotban. Tehát vannak Békés megyében is felfedeznivaló látványosságok.

A múlt héten kezdtem el azt, hogy felfedezek helyeket, és fényképeket készítek róluk. Szeretek utazni és fényképezni is, így két hobbi kötődik össze. Először Békés megye szépségeit fedezem fel, majd ahogy látom, hogy jól sikerülnek a képek, és hosszabb távon is megmarad a hobbi, messzebb is megyek.

Spontán fogalmazódott meg bennem a dolog, a múlt héten eszembe jutott, hogy gyakran megyek el Murony vasútállomás mellett, de még soha nem voltam ott. És mivel hiányzott is a biciklizés, ezért elmentem oda. Annyira jó érzés volt ott lenni, és a képek is egész jól sikerültek, hogy megfogalmazódott bennem, hogy ezt akár komolyan is csinálhatnám.

Azóta voltam a CsabaParkban, tegnap Lőkösházán is. CsabaParkban már voltam, itt is fel lehet fedezni szépségeket, alkalmas sétára, aktív pihenésre. Lőkösházán viszont szintén először voltam. A település jelentősége abban áll, hogy határtelepülés, itt állnak meg először a Temesvár, Arad felől Romániából érkező vonatok Magyarországon. Aztán innen indulnak tovább Békéscsaba-Szolnokon át Budapestre.

Ennek köszönhetően a vasútállomás kifejezetten szép és modern, de a falu rettenetesen elhagyatott. Az utak aszfaltozva vannak, de a házak szegényes benyomást keltenek. Olyan érzésem volt, mintha Lőkösháza egyfajta mementója lenne annak, hogy Románia egykoron elmaradott ország volt, így a falura nem fordítottak kellő figyelmet. Ahogy elnézem, az elvándorlás mértéke is elég magas, hisz amíg 2013-ban 1835 lakosa volt, 10 évvel később már csak 1500. Vannak látnivalói a falunak, a művelődési ház épülete szép, ahogy a templomé is (bár ez alapvető egy községben), illetve még a két fából készült buszmegállóra figyeltem fel az Eleki úton, ami szépíti a községet. De összességében azt lehet mondani, hogy látszik a házak állapotán, hogy hagyják el a települést.

Az volt még érdekes számomra, ahogy egy kicsit odébb mentem a vasútállomástól és onnan fényképeztem a síneket, megállított a határrendészet (határtelepülés lévén az is van Lőkösházán). Azt hihették, migráns vagyok, aki valahogy átvergődött Románián. Kicsit kellemetlen arccal néztek rám, de ahogy igazoltam, hogy magyar vagyok, megenyhült a tekintetük, és mondták, hogy ne nagyon menjek tovább, mert ott már az államhatár van. Nem is terveztem, csak egy ilyen képet akartam, hogy a messzességgel érzékeltessem, hogy a távolban már Románia van.

Ha már felfedezem Békés megyét, és írtam Lőkösházáról, beszélgessünk a megyéről is. Igaz az, hogy az egész megyében magas az elvándorlás mértéke. Nemrég konstatáltam döbbenten, hogy már csak 55.000 lakosa van Békéscsabának, amikor 20 éve még 68.000 körül volt. Úgy gondolom, hogy ennek egyik oka, hogy Békés megye egyik nagy vesztese volt a Trianoni békeszerződésnek. Előtte Békéscsaba fontos vasúti csomópont volt, mert közvetlen eljutást biztosított Arad felé. Ez az új határok után jelentőségét vesztette. Békés megyében ritkásan vannak a települések, egyszer hallottam, hogy ez okozhat logisztikai problémákat. És mivel utánunk már Románia van, nem nagyon jönnek cégek ide beruházni.

Nagyon ritkán (kb. ötévente egyszer) járok Békéscsabától délre. Mindig is úgy gondolkodtam, hogy Békéscsaba lélektani határa Magyarországnak. Békéscsabáról délre már fél lábbal Romániában vagyunk. Ez megfigyelhető abban is, hogy Gyula-Békéscsaba-Orosháza vonala "alatt" már csak kis települések vannak és még ritkásabban. A legnagyobb település Mezőkovácsháza kb. 5300 lakossal. De ennek a lakossága is folyamatosan csökken. Tehát ez is oka annak, hogy Békés megye már Magyarország keleti régiójához képest is elmaradott térsége az országnak.

Nagyon érdekes volt megfigyelni a kontrasztot Murony és Lőkösháza között. Murony kisebb település, mint Lőkösháza, kb. 1100 lakosa van, de kisebb az elvándorlás mértéke is. És ahogy sétáltam a faluban, nagyobb volt az élet, több embert láttam az utcán, a házak is szebbek voltak, az utak is jobban néztek ki. Ezek szerint tényleg sokat számít, hogy Békéscsabától északra van Budapest felé, vagy a román határ közvetlen szomszédságában. Konkrétan nincs látnivalója Muronynak, de kellemes érzés volt ott sétálni. Egyfajta vonzereje a falunak, hogy a vonatok óránként járnak innen Budapestre, míg Lőkösházáról jobbára kétóránként. A vonatok egy része ugyanis Békéscsabáról indul.

A fotózással meg távlati célom is van: Szeretnék profi fotós lenni. Mindig is szerettem fényképezni, csak a fotózásba eddig két ok miatt nem mentem bele komolyabban:

1. Egy valamire való fényképezőgép minden kiegészítővel együtt irgalmatlanul drága.
2. Az igazán jó fotós a képszerkesztéshez is ért. Abból meg csak az alapokat tudom.

De végülis miért is ne? Alapvetően három "dolgot" szeretek fotózni: Tájakat, épületeket és rendezvényeket. Tehát embert nem, de emberek sokaságát igen. Ezalatt az egy hét alatt is már ami képeket csináltam, baráti segítségekkel látom a hibáimat a képkészítésben, és az is megvan, hogy miben javíthatnék. Ezért is van az, hogy egyelőre mobillal fényképezek, mert az alapokat (kompozíció, pozíció) telefonnal is meg tudom tanulni. Alaptézis, hogy hiába van komoly fényképezőgéped, ha nincs meg a tudásod, egy jó géppel is rossz képeket fogsz csinálni. Tehát egyelőre az alapokat tanuljam meg elég jól, és utána lehet egy jobb fényképezőgépbe invesztálni.

A másik haszna meg az, hogy akkor már az is érdekel, hogy amit látok, az pontosan micsoda, milyen története van, miért olyan, amilyen. Elképzelhető, hogy gyakrabban lesznek ebben a blogban közéleti jellegű írások is. Az biztos, hogy új életre kelt a blog.hu-s blog. Illetve a nővérem javasolta még, hogy készítsek videókat is, és kommentáljam azokat is. Ez is jó dolog, mert akkor életre keltem a valódi nevem alatt lévő YouTube csatornámat is. Több potenciál van a fotózásban, mint gondoltam volna.

Lőkösháza határtelepülés, ez az első olyan falu, ahol a Temesvár, Arad felől Romániából érkező vonatok Magyarországon megállnak. Innen megy a vonat Békéscsaba-Szolnokon át Budapestre.

A vonatok körülbelül fél-egy órát állnak az állomáson, mert itt csatlakoztatják a belföldi kocsikat a román kocsikhoz. Illetve mivel a mai napig előfordul, hogy jelentős késéssel érkeznek a vonatok Romániából, ezért azt is megcsinálják, hogy csak a belföldi kocsikat indítják menetrendszerűen Budapest felé.

Az állomás épületének belső részét nem volt lehetőségem (merszem) lefényképezni, mert az egyik várakozó utas szúrós tekintettel méregetett, így azt inkább kihagytam. Az épület a másik oldaláról is nagyjából ugyanúgy néz ki.

Ez az első alkalom, hogy Lőkösházán voltam, így nem tudom megítélni, hogy nézett ki a felújítás előtt, de az biztos, hogy szép az épület, és a mellette lévő fedett tér is kifejezetten modernnek hat.

Kicsit odébb is mentem fényképezni, de ennél tovább már nem mehettem, mert már az államhatár van. Van itt határrendészet, ők figyelmeztettek.

A vasútállomás szép, kicsit sétáltam a faluban is. Van néhány kifejezetten szép épülete. A művelődési ház és a templom mellett a fából készült buszmegállóra lettem figyelmes.

Kifejezetten megszépíti a település fő útját. Azt viszont a magam részéről meglepőnek tartottam, hogy semmi nem volt románul kiírva, csak magyarul.

A vonatra szállva is csináltam néhány képet a vasútállomásról, közülük talán ezek sikeredtek a legjobban.

Mint határtelepülés, érdemes volt eljönni, és kicsit szétnézni Lőkösházán. Egy napos kirándulás gyanánt el lehet jönni ide. Van egy-két kisebb látnivalója, az egész falu 2-3 óra alatt bejárható.

Békéscsaba határában, Gyula felé van a CsabaPark, ami egy hatalmas zöld terület. Maga a létesítmény nem annyira régi, kb. 10 éves. Azontúl, hogy rendezvényközpont, itt szervezik meg évente a Csabai Kolbászfesztivált, van néhány magyaros étterem, van egy nagy zöld területe, amin egy futóút, játszótér, erdős tér, tó, benne kacsákkal, Streetfitness és állatsimogató található.

A parkból áradt a nyugalom. Eleinte meg is lepődtem, hogy miért vannak annyira kevesen, mire leesett, hogy pont iskolakezdéskor jöttem ide. Pont ezért alkalmas időpont most fényképezni itt.

Aranyos egyébként a játszótér ezekkel a kis kolbászokkal, zöldségekkel, mintegy kiemelve, hogy a kolbász fellegvára a mi városunk.

Érdekes, hogy többen is azt hitték, hogy békéscsabaiként nagyon szeretem a kolbászt. Nem tudom, hogy ez mennyire törvényszerű; ha igen, akkor a város lakosságának azon kb. 1%-ába tartozom, akik nem szeretik a kolbászt. De ez persze semmit nem von le a park értékéből. A zöld terület nagyon szép.

A végén van egy tanösvény, melynek legérdekesebb része a kis házikó, aminek falára festették a különböző berendezési tárgyakat.

Nos, ennyi lenne. Vannak további terveim, hogy mit mutathatnék meg Békés megyéből, ha ezek jól sikerülnek, akkor megyek messzebb.

Tegnap elbicikliztem Muronyba, megnézni a vasútállomást. Idestova 18 éve járok Budapestre vonattal, mindig elmegyek a vasútállomás mellett, de egyszer se tettem meg azt, hogy leszálljak itt és szétnézzek. Pedig mindenképp érdemes, mert szép és nyugodt hely.

Murony kisközség kb. 1100 lakossal, Békés megyébe, Békéscsabától kb. 11 km-re. Tulajdonképpen csak azért ennyire szép a vasútállomása, mert Lőkösháza-Budapest vasútvonal része, így mint fő vasútvonal, gondoskodnak róla.

De pont ez adja a falu fő vonzerejét. A településen csend és nyugalom van, de ott van a határában a vasútállomás, aminek köszönhetően könnyen elérhető Békéscsaba, Szolnok és Budapest. Lényegében ez a vasútállomás fő funkciója: Minden óra felében (menetrend szerint) biztosítja az átmenő forgalmat Budapest és Lőkösháza között.

A váróterem kicsi, de szép, modern és rendezett. Ugyanazt a nyugalmat árasztotta magából, mint a vasútállomás.

Szeretem a messzeséget fényképezni, mert a lehetőségek végtelen tárházát szimbolizálja. A vasútállomás, meg különböző életszakaszok jelképe. Valami hasonlóról énekelt Zorán a "Hiába vársz" című dalában, bár ott a vasútállomás pesszimista színezetet kapott, mintha megrekedtünk volna életünk egy pontján. (fogságban tart a pályaudvar)

De ha megérkezik a vonat, dönthetünk magunk úgy, hogy igenis továbbmegyünk.

De ez a vonat most nélkülem indult el, mert biciklivel tettem meg azt az utat, amit a vonat.

Szerettem itt lenni, hiányzott ez a vasútállomás a repertoáromból.