Tegnap láttam, hogy előrébb tartok a digitalizálásban, mint hittem, és egy jónéhány rész a gépemen van, mióta nem raktam ki új részeket. Kicsit belassultam, mert más dolgok is vannak itt errefelé, de itt van 8 újabb rész. Mielőtt prezentálnám őket, mindenképp fontosnak tartom, hogy beszélek róluk néhány sort.

Az Eddig vagyok... musical utáni részek egyfajta vízválasztók a sorozat történetében. Emlékezetes számomra, azt hiszem a Kiskegyedben volt rovat, vagy valamelyik női magazinban "Válságban a Família" címmel 1998 nyarán. Elővetítette a sorozat jövőjét, már ekkor tudható volt, hogy a kereskedelmi csatornák miatt vannak problémák a Família Kft-vel, és ez kezd meglátszani az epizódokon is. Kriszta egyre kevesebbet szerepelt (ő volt az első, aki elhagyta a sorozatot), valamint Károly Sárbogárdon dolgozik. De jön új szereplő, Ricsi barátnője, Luca. Viszont azt jó látni, hogy ebből a nehéz helyzetből is igazán jó részeket hoztak ki, van néhány, ami nekem nagyon tetszik, például a 360, 361. rész nagy kedvenceim voltak innen, amiket most felteszek, de a következő csomagban a 363. lesz az, ami nagyon vicces. A későbbiekről a következő Famíliás posztban. Lássuk az epizódokat:

355. rész: Gondolj a varánuszra! Adásba ment: 1998. augusztus 29.
Ricsi bemutatja az új barátnőjét, Lucát. Alig pár napja vannak együtt, és máris mint külön családként élnek. Ricsi dolgozik, hogy eltartja az új családját. Kriszta meg hazaköltözik Annácskával, mert nyugalommal akarja írni az új regényét. Károly pedig Sárbogárdra utazik a munkája miatt.
Megjegyzés: A 11. perc végére becsúszott egy pár másodperces Zorán koncert

356. rész: Sárbogárd, végállomás! Adásba ment: 1998. szeptember 5.
Misi és Nagypapa egymásra panaszkodnak, hogy milyen nehéz együtt élni. Péter pedig nem érti, hogy mi van Krisztával, miért hagyta el őt. Károly meg nem érkezett haza a szokásos vonattal, többször elaludta az oda-vissza utat.

357. rész: Ah, Kolumbia! Adásba ment: 1998. szeptember 12.
Szépné meglepetéssel várja a férjét haza Sárbogárdból: Felássa neki az egész kertet. Ám az örömöt hamar megszakítja, hogy Károly nem tud hazamenni, mert vadászatra ment. Szépné persze félreérti... Misi meg Kolumbiába akar menni, hogy ott bizonyíthassa, hogy meg tud állni a lábán.

358. rész: Idegenek az éjszakában Adásba ment: 1998. szeptember 19.
Misi nagyon készül már Kolumbiába. Vili eltűnt, mindenki őt keresi. Eközben éjszakánként valaki rájár a hűtőre...
Megjegyzés: A 21. perc végéig tart csak, mert betelt a videokazetta.

359. rész: Regényes esetek Adásba ment: 1998. szeptember 26.
Péter felvállalja, hogy minden nap 8 és 18 óra között vigyáz Annácskára. Persze koránt sem könnyű, hiszen éjszaka kidobófiúként dolgozik, hogy nappal Annácskával lehessen, így a vele eltöltött idő minősége megkérdőjelezhető. Péter édesanyja évek múltán meglátogatja Szépéket, mert nem tetszik neki, hogy Krisztáék még nem házasodtak össze. De honnan ismeri a Nagypapa a Péter édesanyját?

360. rész: Kefir, sport, újság, híradó Adásba ment: 1998. október 3.
Hajnika és Rózsika néni meglátogatják Szépnét, Pici és Vili szétköltöztek a közös albérletből, és hozzá mentek panaszkodni. Eközben Pici és Vili is egymásra panaszkodnak Ádámnak. A problémát végül ő oldja meg.

361. rész: Az új lakótárs Adásba ment: 1998. október 10.
Rózsika néni mindenáron arra akarja kérni Ádámot, hogy vegye rá Picit, hogy költözzön haza. Miközben sajnáltatja magát, Vili elköltözik az albérletből. Pici Alföldi urat kéri meg, hogy segítsen neki albérlőt keresni. A nagypapa megsértődött a Misire, mert nem tudták rendezni az együttlakással járó nézeteltéréseket. A Vili meg Szépékhez költözik az új lakótársával egy siklóval...

362. rész: Az igazi férfi Adásba ment: 1998. október 17.
Jojó egy újságnak áll modellt, de a fotós igencsak félreérthetően magyarázza el Ádáméknak, hogy milyen fotót akar készíteni, így ellenérzést vált ki a jelenléte. Persze kiderül a valódi szándéka...

Most a digitális játékokra gyúrok, elsősorban a Wii-re, hiszen már nem lesz több Virtual Console játék, így nem tűnik feneketlen dolognak megvenni ott azokat a játékokat, amikre pályázok. Itt két játékot vettem:

• F-Zero X
• Wave Race 64

Nagyon sokáig csak a Super Nintendós F-Zero játékkal játszottam. Az egy érdekes játék, nagyszerűen mutatja be a Mode 7 trükk lényegét, de mivel a SNES egyik nyitócíme volt, nem tudtak belőle sokkal többet kihozni. De szerettem, jó volt olykor-olykor elővenni. És most itt van a Nintendo 64-es folytatás, gondolom, mondanom sem kell, hogy mindenen túltesz az elődjén. Több játékmód, a pályák tartalmasabbak, több elemet tartalmaznak. Már önmagában az sokat mond, hogy amíg a SNES-esben összesen 4 kocsi közül lehetett választani, addig a N64-esben alapból 6 közül, de összesen 30 van! Különben izgalmassá teszi a versenyzést az a tudat, hogy a 26. században járunk. Ultramodern kocsik, 1 másodperc sem kell nekik, hogy 600 km/h sebességre gyorsuljanak fel, valamint köralagút falán és mennyezetén is utazhatunk, csak vigyázni kell, mert ha nem tudjuk elérni, a következő talajt, akkor lezuhanunk, és itt bizony nincs Lakitu, aki kiemel minket, tehát vége a dalnak. Ha már Lakitu: Fejlettebb az F-Zero X, mint a Mario Kart 64 több tekintetben is. Több glitchet kijavítottak, és a pályaelemek is gazdagabbak, csak hogy 30 karakterről már ne is beszéljünk. Karakterek, hiszen az emberek által életre keltett állatok és dinoszauruszok is játszhatóvá válnak. Ötletek vannak benne, még animét is készítettek a játékból: F-Zero: Falcon Densetsu címmel. Nem lett valami nagy szám, még magyarul is ment.

A Wave Race 64 ehhez képest eléggé vérszegény. Ez is verseny, csak vízen, vízijárművel. Nem tudom a pontos nevét, de a lényeg, hogy azzal kell a bójákat kikerülni, itt-ott trükköket is lehet mutatni. Tulajdonképpen nem rossz játék, megvan a maga nehézsége, csak a dinamikát hiányolom belőle. Nem él az egész produktum. Pedig az ötlet jó. A GameCube-os folytatást, a Wave Race: Blue Storm-ot mindenképp tervezem beszerezni, attól többet remélek, azt gondolom, hogy a 1080° duetthez hasonlóan a GameCube-os rész is jól használja ki a konzol technikai fejlettségét.

És még Nintendo 3DS-re: 3D Classics: Excitebike. Az Excitebike egy érdekes dolog. Sokszor sokáig "alszik" nálam a játék, de amikor egyszer csak előveszem, akkor napokig képes vagyok csak azzal játszani. Ezt főleg a WiiWare-es Excitebike: World Challenge hozta ki belőlem, azt a játékot nagyon jól megcsinálták. Tökéletes WiiWare címnek, nincs benne annyi tartalom, mint egy Wii játékban, de az 1000 Wii pontot maximálisan megérte. Ehhez képest a NES-es verzió nyilván egyszerűbb, nincs a pálya alatt zene, de a pályatervezés már itt is aktívan jelen volt, viszont idegesítő, hogy ha elesünk a motorral, akkor karakterünk futás címén tyúklépésben "szalad" vissza motorjához. De jó dolog egyébként, szeretem. Az Excitebike 64-hez még soha nem volt szerencsém, de sok jót olvastam róla, kíváncsi vagyok a Nintendo 64-es címre.

Na, tegnap összeült a családi kupaktanács, meghánytuk, vetettük, mi legyen velem, és úgy döntöttünk, hogy belevágok, és áprilisban megyek Angliába. Nagyon megörültem neki, mert ez egy nagyszerű lehetőség, amit meg kell ragadni. Biztos munka nincs, és biztosan nem lesz könnyű, de kész vagyok mindent megtenni. Azt megmosolyogtam, hol leszek elszállásolva: A nővérem férjének az iskolájában, ahol tanítja a kínai küzdősportokat, ott alakítanak ki egy kis helyiségből egy szobát, és ott leszek addig, amíg nem jövök egyenesbe. Közlekedés céljából meg kapok egy biciklit, amit már nem használnak, de teljesen rendben van.

Papírt nem kell Magyarországon intézni, mert a Nemzetközi egészségbiztosítási kártyám még októberig jó, majd kint Angliában, de pontosan nem tudom, hogy mit kell ott, de nővérem majd mindenben eligazít. Én nagyon izgatottan várom, hogy megmutathassam, hogy mit tudok valójában, és végre függetlenedjek anyagilag.

Tegnap nem akármilyen nap volt, ugyanis legalább 15 év után újra voltam színházban. Békéscsabán a Jókai színházban a Chioggiai csetepaté előadást néztük meg. Egy vígjáték, mely ahogy kivettem a ruhákból és a díszletből, a középkori Itáliában játszódik. Nagyon tetszett, sok vicces jelenet volt. A kedvencem a tanúk kihallgatása volt. Amikor a bíró nem bírt a lányokkal, erre bejött az a férfi, aki képtelen lassan beszélni. Túl volt három három olyan nőn, akik kikészítették őt idegileg, erre bejön az a pasi, akiről tudjuk, hogy nem fogják megérteni egymást. Először sokáig tekintetükkel kommunikáltak, ekkor az egész nézősereg egy emberként röhögött, nekem is könnyes volt a szemem. A történet lényegében két család ellenségeskedéséről szólt, a fiatal lányok beszélgetnek, hogy jó lenne megházasodni, van is kiszemeltjük. A kihallgatás meg amiatt volt, mert a két család férfitagjai összeszólalkoztak, az egyik késsel fenyegette, míg a másik köveket dobált. A feljelentést az tette, aki köveket dobált, persze a saját a saját bűnét elhallgatta... Összességében nagyon tetszett, nem gondoltam volna, hogy színházban is lehet jól szórakozni. Gyerekként nem szerettem, de most nagyon jó volt.

A nővérem megelőlegezte a születésnapi ajándékomat egy Gazdálkodj okosan társasjáték "személyében".

Nem vagyok biztos benne, de lehet, hogy írtam róla, hogy régen volt néhány társasjátékunk, amik aztán eltűntek, elkeveredtek, legalább is már sehol nincsenek meg. Nagyon hiányoznak nekem, ezért szeretném újra megszerezni őket, ezért nagyon örültem, hogy megkaphattam ezt a játékot. Amikor megjöttek nővéremék, felmerült az igény, hogy lehetne társasjátékkal játszani, valami olyannal, amivel a Dominik is tud játszani, így jött a Ki nevet a végén, amit a Tescóban vettünk meg. Jókat játszottunk vele, nagyon élveztem. Eszembe is juttatta, hogy mennyit játszottunk régen, és milyen jó volt, és jó lenne ezeket az időket visszahozni. Meg sokat kártyáztunk, a römi volt a nagy kedvenc. Kártyáig még nem jutottunk el, de elővettük őket. Sajnos hiányos az a francia kártya pakli, amit szerettem volna magamnak eltenni. Legyen már nekem is egy példány az ördög bibliájából. Magyar kártya pakli van, nem is tudom, hogy mit játszottunk rajta, de azzal is sokat játszottunk. A lényeg a lényeg, hogy hiányoznak a társasjátékok, és szeretném újra megszerezni őket. Szerintem egyáltalán nem idejét múlt szórakozás. Egy előző kiadás volt a gazdálkodj okosan játékból, ezt még soha nem láttam belülről, hogy milyen, így néz ki:

Talán még ez a kép sikerült a legjobban, de ezen sem nagyon látszik még nagy méretben sem. Alul vannak a pénzek, felette a játékszabály, mellette az OTP bankos papír, melyre a hitelbe vett lakás, autó törlesztését jegyezhetjük fel. Van bankkártya, éves BKV bérlet, különböző biztosítások, szerencsekártyák, a dobozban van a lakás, és a berendezései. Már alszik mindenki, de az éj leple alatt játszok vele egyedül.

Van még két társasjáték, amiket nagyon szeretnék megszerezni:

• Szerencsekerék
• Mindent vagy semmit

A két klasszikus '90-es évek-beli TV vetélkedő társasjáték-adaptációja. A Szerencsekereket úgy gondolom, hogy nem kell bemutatni, aki esetleg nem emlékszik a Mindent vagy semmit vetélkedőre, Vágó István volt a műsorvezetője. Volt három játékos, az volt a lényege, hogy adott volt hat témakör, mindegyikben 5-5 kérdés, melyek 1000, 2000, 3000, 4000, 5000 forintot értek. Arra nem emlékszem, hogy nem nehezedtek volna a kérdések, de aki helyesen válaszolt, az nyilván megkapta az adott összeget, aki pedig rosszul válaszolt, az elvesztette azt. Játékos választhatta ki, hogy melyik témakörből szeretne kérdést. Találtam egy részletet a YouTube-ról:

Ezeket szeretném megszerezni. Tavaly év elején gondolkodtam el dolgokon, amikor írtam, hogy elkezdtem megint németet tanulni, mert láttam a Nintendós reklámot az RTL2-n, és régi emlékeket hozott vissza. Ekkor tudatosodott bennem az, hogy azok, amiket gyerekként szerettem, és most is tetszenek, azok örök élmények, melyeket most is jó aktívan megélni. Ahogy eszembe jutottak, hogy mik azok, amiket szerettem régen csinálni, úgy jutottak eszembe a társasjátékok is. Az a felnőtt, aki nem szeret játszani, az egy megfásult gépezet, aki csak úgy van a világban, de nem él. Na meg azok az igazi értékek, amik időtlenek, kortalanok.

Munka terén is van fejlemény, érik a gondolat, hogy megyek ki Angliába, hogy ott próbáljak szerencsét. Csak anyám fél, hogy túl nagy anyagi ráfordítás vész el a semmibe. A bátyám nevelt lánya is megy ki Angliába áprilisban, és azt gondolta ki, hogy várjunk egy pár hónapot, lássuk meg, hogy ő mennyire sikeres, és ha igen, akkor menjek én is. Én ezt egyrészt helyeseltem, mert anyagi vonzata így is, úgy is van a dolognak, de minimalizáljuk a kockázatot. Bár ugyan más munkát keresnék, de ha másért nem, legalább azért lenne jó megvárni, hogy egyáltalán van-e munkalehetőség. A másik meg az, hogy nekem azért mégiscsak az az elsődleges álmom, hogy Pesten tudjak dolgozni. De ez egyelőre nem sikerül. Jó lenne ezt minél előbb tisztázni, hogy mi legyen, mert ha most megyek áprilisban, akkor felhagyok a munkakereséssel. Mindenesetre szívesen mennék. Ha csak az anyagiakat nézzük: £6.50 a minimál órabér (ne váltsd át forintba, mert fájni fog a szíved), ha egy nap 8 órában dolgozok, akkor egy héten £240 lenne a minimálbér. És a nővérem azt is kigondolta, hogy ha mind a ketten mennénk, akkor mi lennénk közös albérletben, valamint jönne velünk Xingbo lánya, Huicong is, és akkor három emberre jutna egy lakás, ugyanis a brit házak többsége három hálószobás. Úgy mondta, hogy a ház heti bérleti díja, amit kinézett kb. £130 lenne, így egy szoba kb. £50 lenne. Most nem tudom pontosan, hogy mennyi a rezsi, de ha mondjuk, £100 lenne cakkumpakk, akkor vígan tudnék mellette kaját venni, szórakozásra költeni, de akár még félre is tenni, bár ahhoz jellemfejlődésre van szükség. Egyedül a magyar kötődéseket sajnálnám itt hagyni, de hát valamit valamiért. A változás nemcsak fájdalommal jár, hanem áldozatot is kell hozni. Cserébe gondtalanabb anyagi életem lehet, és talán az érzelmi oldal is rendbe jönne.

Manapság négy Okui Masami dal van fókuszban, mindenképp szeretném megmutatni őket, mert most nagyon a hatásuk alatt vagyok.

Shake it

Ez a dal tipikusan olyan, hogy nem érzem meg azonnal az ízét, de ha megvan, akkor el nem enged, és függője vagy, amíg élsz. Nagyon megvan, imádom, és nem bírom abbahagyni a hallgatását.

I can't...

Ez tipikusan egy olyan ballada, ami nem szomorú, csak kimondja a fájdalmat. Ugyanakkor érezni, hogy kész változtatni rajta. Nagyon szeretem a hangulatát, ezt a dalt azóta imádom, amióta ismerem, a zene is olyan, amit egyszerűen nem lehet megunni. Okui Masami régi dalai a bizonyítékok arra, hogy lehet igényesen művelni popzenét. A '90-es évek voltak azok, amikor igazán bejöttek az egynyári slágerek, de ezek a dalok mellettük a legszebben kicsiszolt gyémántok, amik még 50 év után is ugyanazt a hangulatot adják, amit most. A dalból még két változat készült, a daydreamix és az a.c ver. Ez a kettő is elsőosztályú

WILD SPICE

Talán az egyik legjobb rock dal, amit életemben hallottam. Olyan szinten árad belőle a lazaság, az életigenlés, hogy teljesen átjön, és minden porcikámban érzem, hogy így jó élni. Ennek a dalnak van egy TRANCE MIX változata, mely annak rendje-módja szerint elrontotta az eredeti változatot. Azon nagyon kevés Okui Masami szerzemények közé tartozik, amit nem szeretek.

Remote Viewing

Ez volt az első olyan Okui Masami dal, melyet megjelenésekor ismertem meg (2007.01.26.) és szinte azonnal azonnal hatást gyakorolt rám. Majdnem olyan jó, mint a WILD SPICE, csak ez a dal könnyedebb, inkább a lazaság, könnyed életérzés árad belőle, és nincs annyira kidolgozva zeneileg, mint az előző. De ettől függetlenül nagyon szeretem, mert szerelmes dalnak is kiváló.