Váratlan meglepetésre tegnap sikerült venni egy Nintendo Switch 2 konzolt!

Méghozzá a digitális Mario Kart World kiadást, amit kerestem. A Super Mario All-Stars kiadású Super Nintendo óta a pakkos konzol kiadások előnyt élveznek nálam a doboz dizájnja miatt miatt. Az más kérdés, hogy Nintendo Switch 2-re igencsak leadtak a doboz dizájnjának ötletes mivoltából, de amíg van ilyen, addig ilyet veszek.

És ezt kinyitni... Egyszerűen fantasztikus érzés volt!

És ez itt mind egy helyen.

Istenemre nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok neki örülni. Arról van szó ugyanis, hogy nemhogy hidegen hagyott a Nintendo Switch 2, de kifejezetten idegesített, hogy láthatóan alig van fejlődés (minden szempontól), hogy konkrétan előbb akartam egy PlayStation 5-öt venni, mint Nintendo Switch 2-t. És ha egy tősgyökeres Nintendós ilyet mond, az azért árulkodó. Mert a Wii U és hasonlít külsőre a Wiire, de megvolt az a technikai fejlődés, aminek köszönhetően irigykedve néztem a Wii U tulajokra, és nagyon örültem az új konzolnak.

A Nintendo Switch 2-nél még a nagy technikai fejlődés sincs meg. Persze, tudom, hogy több szempontból is más világot élünk, A Sony sem annyira bevállalós a PlayStation fejlesztését illetően, mai napig nincs érdemi infó a PlayStation 6-ról, és ez némileg megmagyarázza, hogy miért nincs akkora technikai fejlődés Nintendo Switch és Nintendo Switch 2 között.

Miután átvittem az adataimat Nintendo Switchről, beüzemeltem az új konzolt. Aminek nagyon örültem, hogy nem átvitte az adatokat, hanem átmásolta. Tehát megmaradtak az adatok az első Switchben is. Ami azért nagyon jó, mert azt a konzolt elsősorban kézikonzolként fogom használni utazáshoz. És mivel egy profil több konzolhoz is köthető, ezért folytathatom a játékot a régi konzolon is, hiszen a mentés a felhőben történik.

Ahogy próbálom a konzolt, jövök arra rá, hogy azért nem elhanyagolható a technikai fejlődés a Nintendo Switch 2-t illetően. Eleve sokkal gyorsabban töltődnek be az adatok. Arról nem is beszélve, hogy a játékok is nagyobbak. Ha csak a nyílt világú Mario Kart Worldre gondolok. Az az igazság, hogy bár olvastam, hogy milyen meglepetéseket tartogattak a fejlesztők, de nem számítottam arra, hogy ennyire ötletesen használják ki a nyílt világ adta lehetőségeket. Például egymás mellé tették a Super Mario Kart Mario Circuit pályáit, a zenéket is jól áthangszerelték. Később részletesen is írom majd róla a Gaming Haven blogban. Szóval az első benyomások jobbak, mint vártam.

A doboznak is meglett a helye. Tehát nagy öröm van. Leginkább azért lett véve, mert a jövőben várhatóan japán témájú rendezvényeken is kint leszünk, és oda jól fog jönni. A Mario Kart Worldben meg zseni leszek.

A napokban megszereztem a 10. Nintendo Switch játékom, ami szintén régi vágyam volt. Ez pedig nem más, mint a Sonic Origins. Kifejezetten igényes kiadásnak tűnt, ráadásul új konzolon is lehet játszani a klasszikus Sonic játékokat.

És nem csalódtam. Jól néz ki a díszdoboz, a hátsó borító is. A hozzáadott artbook ugyanakkor némileg csalódást keltő, hiszen csak egy 20 oldalas füzet. A rajzok koncepciók érdekesek, van néhány "eredetrajz", de nem igazán éreztem, hogy olyan jellegű titkokat megtudok, mint a Super Mario All-Stars Wii kiadásának artworkjéből. Bevezetőnek jó, megadja az alaphangulatot, de azt gondolom, hogy ez a kiadvány leginkább azoknak érdekes, akik most ismerkednek komolyabban a Sonic világával.

De mivel nincs annyira sok limitált kiadású játékom, ezért örültem ennek is. Inkább a játék, az, ami érdekes. Mivel "Origins" ezért az alapjátékok játszhatók, melyek Sega Mega Drive-ra jelentek meg, valamint tartalmazza a Sega CD kiegészítőn játszható Sonic CD-t is. Kiegészítőként tölthetők le a Game Gear játékok, melyekből nem kevesebb, mint 12 van, így jön ki az összesen 16 játék.

A játék menüje nagyon hangulatos, nagyon jól néz ki. A játékhoz bőven vannak beállítási lehetőségek, hogy a magunk ízlése szerint játsszunk. Ez lenne jó, amit a Nintendo eltanulna a Segától, és nem azzal az attitűddel adná ki az újabb remake-jeit, hogy a rajongók úgyis megveszik.

Ami kellemes meglepetés volt, hogy most játszottam életemben először komolyan a Sonic CD-vel, és hihetetlen gyorsan ráéreztem a játékra. Elsőre nagyon messzire jutottam el, egészen az 5. zónáig, így majdnem végigjátszottam az alapjátékot. Csak ott valahol nagyon elakadtam, és nem tudtam, hogyan kell továbbjutni. Mindenképp ránézek még. Egyébként sem lehet egyszerre végigjátszani, hiszen a pályák nemcsak széltében-hosszában hatalmasak, hanem az időutazásnak köszönhetően két alternatívája van (múlt és jövő), így a játék tartós szórakozást nyújt. És ott a többi játék is... Akarok én más játékot magamnak?

Szóval jó lesz ez, fogom játszani mindenképp. Az kellemes meglepetés volt, hogy a belsejében is volt papír. Azt hittem, egy rövid leírást kaptunk, de csak egy garancialevél a kis könyvecske. Illetve a hátulján van a kód, amivel a DLC-t kiválthattam. A kifordítható Sega Mega Drive stílusú borító is nagyon jó ötlet, amivel ténylegesen Sega hangulatú lesz a játék. Tehát vannak jó dolgok ebben a kiadásban, de lehetett volna teljesebb is. De mivel az ára is inkább budget-árú, ezért inkább arrafele hajlok, hogy érdemes beszerezni ezt a kiadványt.

Ma fel akartam venni a játékomat a Super Mario All-Stars Super Mario Bros. játékból, ahogy 100%-ra végigjátszom, de ez nem sikerült. Azért, mert ha a Super Nintendót a DVD-felvevőhöz kötöm, akkor LCD TV-n keresztül magasabb a válaszidő. Így többször haltam meg a játékban úgy, hogy például csak azért nem ugrott Mario, mert későn érzékelte, hogy megnyomtam az A-gombot. Azért volt a DVD-felvevőhöz kötve a SNES, mert fel is akartam venni a játékot. A felvétel ugyan megtörtént, de annak minősége miatt nem kerül ki YouTube-ra. Amúgy egy általam indított Gremlines kihívásba játszottam volna, és akkor már fel is veszem. De majd legközelebb.

De ez így persze nem maradhat, úgyhogy át kellett rendezzem a dolgaimat. Azért kellett rendezkedni, mert a Sony Trinitron TV a másik szobában volt, egy olyan helyen volt, aminek közelében nincs áramforrás. Lényegében meg lett tükrözve a rendszer, mert az ágy átkerült az ablak felőli oldalra, ahogy a könyvespolc is átellenbe került a fal másik oldalára, ahogy a TV-t tartó polc az alatta lévő DVD-kkel is. Ez volt a legnehezebb, mert szép súlya volt a TV-vel együtt. Nem is bíztam egy idő után, az ágyra tettem a TV-t úgy, hogy ne legyen baja. Porszívózás végett is jó ötlet volt a rendezkedés, mert nagyon koszos volt már az ágy alatti, TV állvány körüli rész.Az eredmény pedig emitt látható, elégedett vagyok vele.

A DVD felvevő az AKAI videomagnó alatt látható. Az most épp nincs bekapcsolva, de kacérkodok a gondolattal, hogy ebben változás legyen, mert az utóbbi időkben nemcsak a Pokémon: Mewtwo visszatér videokazettát vettem meg, hanem az 1996-os Csinibaba filmet is, így lenne miért bekapcsolva legyen. Mindenesetre felvételeket ezentúl itt fogok csinálni. És ha elég jók, mennek YouTube-ra, ahogy a tegnap játszott Mario Kart: Double Dash!! videó is eszményire sikeredett.

Egyébként is egy ideje gondolkodok azon, hogy újra használnám ezt a szobát arra is, hogy elvonuljak az online világ elől. Zenét hallgatni CD-n, kazettán, videokazettán, DVD-n filmet nézni, vagy egyszerűen csak elvonulni, gondolkodni. Hasonló célokra használtam ezt a szobát akkor is, amikor még nem volt internet. Remek hely arra, hogy egyedül legyek.

A szobában, ahol a napjaim nagyrészét töltöm, a Playstation 2-t használom DVD-lejátszónak. Egyébként is rég volt már bekapcsolva a PS2, most egy kicsit gyakrabban lesz. Én nem haragszom amiatt a fiaskó miatt, amit a Sony most meglépett. Én nem vagyok benne a többszázezres negatív értékelők között. Humbby barátommal beszélünk egyébként erről, és egyértelműen az a konklúziónk, hogy a Nintendo minden furcsa döntése kiállja ezzel szemben az összehasonlítást.

Én ettől függetlenül használom a Playstation konzoljaimat. Sőt, talán a PS2 játékaimat is előveszem. Ezeket mind még tavaly vettem Hollandiában.

Nekünk szép az idei karácsony, hiszen nővéremék hazajöttek az ünnepekre, aminek örülök, mert legalább van egy kis élet a lakásban. Szeretnek eljárni helyekre, néhány alkalommal velük is tartok, így az utóbbi néhány nap eseménydúsabb volt. Így az ünnepek is jobban telnek. Ajándékként egy Google Chromecast-ot kaptam. Ezt én kértem, mivel még nincs okos TV-m, és ami most van, azt is hosszútávon tervezem használni, és szeretném ezt a TV-t is streamelésre használni. Valamint Kínából hoztak nekem egy Super Mario Bros. Movie Skittles-t.

Érdekes íze volt, nem az a kemény, mint amit nálunk lehet kapni. Volt is annyira jó, hogy már nem is maradt belőle semmi.

És ami miatt a mai posztot írom: 30, azaz harminc éves a Super Nintendóm a Super Mario All-Stars játékkal! Ennyi éve játszok már Super Nintendóval. 1993-ban kaptam karácsonyra. A mai napig emlékszem, hogy annyira örültem neki, hogy alig győztem belőle magamhoz térni. És a mai napig a kedvenc konzolom és játékom. Így lesz egy karácsonyi játék örök érvényű. Mint látható, az idő vasfoga már kikezdte, hiszen fakult a doboz, a konzol is sárgult, de jelentem, ugyanúgy működik, mint újkorában. Nem emlékszem arra, hogy valaha is kellett volna szerelni. Módosítva természetesen nincs, úgyhogy maga a konzol a maga eredeti formájában kiváló minőségű! Játszottam is a játékkal az évforduló örömére. Annyira jó nem voltam ma, de most is nagyon szeretek játszani vele.

Ennyi lenne mára. Boldog karácsonyt!

Egyik német barátom születésnapi ajándékból meghívott a Nintendo Switch Online családi tagságába így már én is tudok Nintendo Switch-en online játszani. ^^

Ki is próbáltam, kezdetnek a Mario Kart 8 Deluxe-szel.

Egész érdekes, hogy immár az online játék alatt a pályaválasztás során is lehet karaktert váltani. Az elején meglepett, hogy régiót nem ír az országnév alatt, de aztán rájöttem, hogy erre már a Nintendo Accounttal csatlakozunk és ott nem kéri plusz adatként az ország mellé, hogy melyik régióban élünk, így ez nem ismert adat. Egyébként menő, sokat fogok online játszani.

És akkor elérhetők lettek a retro játékok is.

A NES játékok:

És a Super Nintendo játékok:

Bár nem mondható forradalminak de tetszik, hogy a NES Classic Mini és a Super Nintendo Classic Mini lehetőségeit áthozták Nintendo Switch-re. Gondolok itt a játékállások mentésére. Ráadásul több játék is elérhető már, úgyhogy szegény Classic Mini konzolok dísztárggyá "minősültek le". Most már inkább olyan, mintha a Nintendo kiadta volna emlékbe a két nagy retro konzol klasszikust kicsinyített modellváltozatát emlékbe a rajongóknak, ami akár használatba is vehető. A kontrollerek viszont használhatók, hiszen Virtual Console játékokhoz Wii-hez, Wii U-hoz még használhatók. De maga a gép már inkább csak dísztárgy. Most már csak azt kéne, hogy az elérhető retro konzolok és játékok listája legyen bővítve.

Úgyhogy egyre több tartalom kerül a Nintendo Switch-re. Még néhány ilyen és tényleg a szekrénybe kerül a Wii U. De imádom a konzolt, tényleg nagyon eljött az ideje, hogy nekem is meglegyen.

Mielőtt rátérek a témára, megmutatnám a ma elkészült videómat, a Super Mario Bros. 2 játékról.

Végigjátszottam teljesen a játékot, ehhez kicsivel több, mint másfél órára volt szükség. Ez is olyan, hogy volt rész, ahol eléggé rosszul mentem, de volt néhány bravúros menet is. Egyébként azon is elgondolkodtam, hogy lényegében azzal is átadhatok egyfajta értékrendet vagy iránymutatást, hogy lehet így is játszani. Tehát nem kell 100%-os tökéletességgel végigjátszani egy játékot vagy nem kell speedrunra vagy egyéb hardcore dolgokra törekedni, hogy kikerülhessen YouTube-ra, hanem elég, ha élvezzük a játékot. Mintha azokat képviselném, akiknek hobbijuk a játék, de nem hardcore játékosok. Az egyik német ismerősöm mondta is, hogy ő, aki szinte tökéletesre kiismerte a játékokat, neki pont azt érdekes nézni, hogy játszik az, aki nem annyira hardcore szinten játékos. És ez jól esett tőle. Egyébként többen igénylik tőlem, hogy játsszak Sonic játékkal. Lehetséges, van Sonic Mega Collection-ön GameCube-ra, úgyhogy szerintem bevállalom.

És a mai téma. Leszámítva a YouTube-os terveimet, egyébként is az a célom, hogy ne csak magas szinten beszéljek hollandul, hanem hogy jól beszéljem a nyelvet. Ez a lehetőség akkor gondolkodtatott el, amikor nyelvészeten a nyelv és az agy volt a téma, és itt tanultunk arról, hogyan sajátítja el a gyerek az anyanyelvét. Az önmagában érdekes volt, hogy nem utánzással tanulja meg, ahogy sokan gondolják. Ez már csak azért sem állja meg a helyét, mert a gyerek kb. 5 éves korában, amikor az első komolyabb mondatait mondja, akkor tökéletesen mondaná, ahogy a szüleitől hallja. De ez egy komplexebb folyamat. Valójában a tanulási folyamat része, hogy a gyerek hibásan beszél, "túlszabályozza" (ha jól emlékszem, így hívják) a mondatokat, tehát például nem alkalmazza az igeragozás kivételeit. A rendhagyó ragozású igéket is szabályosan ragozza. De a lényeg, hogy egy gyerek valójában olyan képességgel születik, hogy az összes nyelvet meg tudná tanulni tökéletesen. Gyakorlatilag bármelyik nyelvet meg tudná tökéletesre tanulni, csak ahogy elsajátítja az anyanyelvét, úgy merülnek feledésbe azok a képességek, amikre nincs szükség. Erre nagyon jó példa, hogy egy japán gyerek valójában tud különbséget tenni az L és az R betűk között, csak mivel a japán nyelvben a két betű ugyanaz, ezért ez a képesség feledésbe merül. És ez különben szintén ellentmond annak, hogy utánzással tanul a gyerek beszélni, ugyanis az a külföldi gyerek, aki már itt született Magyarországon (vagy néhány évesen került Magyarországra), az tökéletesen beszél magyarul, míg a szülei erős akcentussal. Ha utánozva tanulna a gyerek, akkor a szüleitől ugyanúgy az akcentusos beszédet tanulná meg.

Ez az egész elgondolkodtatott, hogy nem-e lehet ezeket az elfeledett képességeket visszaszerezni? Erre rá is kérdeztem a tanárnőnél, elmondása szerint nem. Azt mondta, hogy további kutatások folynak arról, hogyan sajátítja el a gyerek a nyelvet, és hogy miért tanul egy felnőtt nehezebben egy nyelvet. Azon az elven gondolkodtam el ezen, hogy ahogy egy ember valójában nem feledi el a múltban megélt lelki traumáit, csak elraktározódnak a tudattalanjában. Hasonlóképp gondoltam el, hogy nem-e beszélhetnék én is tökéletesen németül és hollandul, nem-e szerezhetem vissza azokat a képességeket, amik ezek szerint megvoltak bennem kisgyerekként. Tehát hangsúlytalan szótagokat kevésbé mondani, akár el is harapni, illetve a holland nyelvben a G és a CH betűket csúnyán, már-már hörögve mondani. De ahogy elgondolkodok azon, hogy milyen nehézségeim vannak a német nyelvnél, azt érzem, hogy van abban valami, hogy elfelejtődnek a nem használt képességek. Amikor a Radio Kölnt hallgatom, nagyon kell figyelnem, ha tényleg érteni is akarom, hogy mit mondanak. Konkrétan úgy, hogy szinte semmi mást nem csinálok. A magyar nyelvnél meg ugye nincs ilyen probléma. Most is írom ezeket a sorokat, miközben hallgatom az EuroSporton az Alpesi sí közvetítést, és értek minden egyes szót. Szerintem a következő módszer a helyes: Fogadjuk el, hogy tényleg elfelejtődnek a képességek, de tegyünk meg mindent azért, hogy amit csak lehet, szerezzünk vissza. Lehet, hogy tényleg lehet mindegyiket. Az alázat a fontos.

Szentestén és karácsony első napján két újabb játékot vettem fel. Mindkettő a Super Mario All-Stars gyűjtemény egy játéka.

Először a Super Mario Bros. 3-at játszottam végig 100%-osan. 3 óra 41 perc alatt, szinte teljesen zombivá váltam a végére. Irgalmatlan (nekem) ilyen sokat játszani egyszerre. Nagyon sok volt, ennek ellenére élveztem. Magát a játékot 100%-ra végigjátszottam, de messze nem 100%-os teljesítménnyel. De ahogy írtam már többször, nekem a videojáték egy hobbi, és soha nem voltam azon, hogy a világ legjobb játékosa legyek, és bízvást mondhatom, hogy ezután sem ez lesz a célom. De nagyon szeretek így játszani, és mindenkit nem szeretettel várok a csatornámon, aki egy profi, de nem tökéletes játékos játékát szeretné nézni. Igazából nagyon izgalmas volt, főleg a 7. világ 8. pályája, ahol sehogy nem tudtam a végén túljutni, így kénytelen voltam megtörni a mókát egy P-szárnnyal. De imádtam minden egyes pillanatát.

A másik meg a Super Mario Bros.: The Lost Levels.

Ez a játék továbbra is komoly nehézséget okoz nekem, nekem még mindig az egyik legnehezebb Mario játék. Így nem is kényszerítettem magam arra, hogy egyhuzamban végigjátsszam az egészet. Amíg el tudom vinni elsőre. A 6-2 pályáig vittem el. De tartok attól, hogy mivel ezután nehezedik be igazán a játék, ezért csak nagyon lassan fogok tudni haladni. Meglátjuk majd, hogy lesz. Egy próbát természetesen mindenképp teszek még. Másodjára jó lenne legalább a 9-4-ig eljutni, hogy után már csak a betűs világok maradjanak.

Vannak is páran, akiknek kifejezetten tetszik, ahogy játszok, és vannak akkora inspiráló erővel, hogy azon tovább fejlesszem tartalmilag a csatornámat. Egészen pontosan olyan tartalmakat tegyek közzé, amikben én is szerepelek. Ahhoz képest, hogy 4-5 éve még úgy voltam vele, hogy soha nem lennék YouTuber, eljutunk a soha ne mondd, hogy soha mondásig. A játékaimat kommentálnám, illetve animéket, mangákat, zenéket, filmeket ismertetnék, értékelnék úgy, ahogy itt. Illetve néhány közéleti jellegű témában fejteném ki a véleményemet.

De ez nem maholnap fog megvalósulni, több ok miatt sem. Egyrészt ehhez nagyon elmaradott technikailag a számítógépem. Még most is több periféria integrált a PC-ben (például a videokártya, hangkártya). Arról nem is beszélve, hogy se webkamera, se normális mikrofon nincs még. Másrészt nem magyarul akarok beszélni a videókban, hanem hollandul. Ugyanis kifejezetten a hollandokhoz szeretnék eljutni, őket szeretném megszólítani. Nekik szeretnék iránymutatást adni, egy értékrendet, hogy érdemes a modern kultúrát fogyasztani. Illetve lehet, hogy lenne német részleg is, mert hát szeretem a németeket is. De mivel a holland nyelvtudásom még egy szerény A2-es szinten áll, ez 2022 előtt nem valósulhat meg. Minimum egy magabiztos B2-es szint kell, hogy folyamatosan, akadozás nélkül beszéljek hollandul. Meglesz az, szeretem a nyelvet. Harmadrészt meg egy problémát, betegséget is le kell győzzek, hogy alkalmas legyek arra, hogy beszéljek. Ugyanis ha ideges leszek, vagy túl sok érzelem van bennem, akkor elkezdek dadogni, és jelen állás szerint ezt sehogy nem tudom kezelni. Megkerestem már egy szakembert Békéscsabán, de jelenleg nincs szabad kapacitása, de ajánlott néhány terápiát, amit megírok ide is, hátha segít valakinek, akinek hasonló problémája van: Buteyko légzésterápia, craniosacrális terápia, INPP terápia, biorezonanciás kezelés. Nem néztem még utána, hogy pontosan mik ezek, hogyan működnek, ha mindenképp utánanézek, mert a mindennapi életben is problémát okoz.

Addig gyűjtöm a feliratkozókat a videojátékos videóimmal.

A legújabb AniMagazinba is írtam cikket, szám szerint négyet.

• Slam Dunk
• Haikyuu!! DVD és Blu-ray bemutató
• Top 10 Haikyuu!! jelenet
• Super Mario All-Stars

A Slam Dunkról szerettem volna írni, mert nagyon jó anime, másrészt meg van akkora klasszikus, hogy, hogy nálunk is ismert legyen. A Super Mario All-Stars cikk meg onnan jött, hogy az előző számban Venom írt egy Top 10 Super Mario cikket, és Hirotaka mondta, hogy nyugodtan megírhatom én is személyes Top 10-es listámat. Elolvastam a cikket, aztán oda jutottam magamban, hogy az én listám teljesen más lenne. De egy másik Top 10-es lista helyett inkább úgy döntöttem, hogy bemutatom a személyes #1 Mario játékomat.

Helyette másik Top 10-es listát írtam, a legjobb Haikyuu!! jelenetről. Ez talán még szubjektívebb, mint a Mariós lista, hiszen sok esetben a kedvenc jelenet egy-egy karakterhez köthető, aki személyes kedvenccé avanzsál. Így nem nehéz kitalálni, hogy a 10 jelenetből 5 Kageyamához köthető. Ezek közül a 2. helyezett egy kisebb vitát váltott ki. Odatettem ugyanis Kageyama és Oikawa közös alsó-középiskolás múltját. Aki látta a Haikyuu!!-t, az tudhatja, hogy az anime egyik komoly gócpontja a Kageyama és Oikawa közti rivalizálás, ami igazából nem is osztja meg a rajongókat, mert sokan szeretik Kageyamát és Oikawát is egyaránt. Csak én azok közé tartozok, aki erősen letette a voksát az egyik mellé. Próbáltam Oikawa részéről is megírni a pozitívumokat, mert valamennyire tényleg enyhült a gyűlöletem iránta. Főleg, hogy Iwa-chan, ahogy bánik Oikawával, az okoz némi derűs percet. Meg a röplabdás képességei. Ennek ellenére nem tudtam pártatlan maradni. Tényleg úgy vagyok vele, hogy megvanna Oikawának a maga erényei, de amikor Kageyamát szarosnak hívja (komolyan), és Ushijimával úgy beszél a Shiratorizawa elleni meccsről, hogy tényleg látszik rajta a frusztráció, mindezek mellett nem látok nála jellemfejlődést, nehéz pártatlannak maradni. Majdhogynem örömöt okoz kiírni, hogy Oikawa a leggyűlöltebb Haikyuu-karakterem. Szerettek volna beleírni a cikkbe, Hirotaka kérte is rá az engedélyemet. De amikor megmutatta, hogy hogy nézne ki a cikk javítva, és láttam, hogy az Oikawás résznél csak annyit írtak bele, hogy "ezzel azért vitatkoznék..." azért elég csúnyán néztem a cikkre. Meg is írtam neki, hogy ugyan maradhat, de szerintem nagyon csúnyán venné ki magát. Habár tudom, hogy az, aki beleírta azt a kis kommentet, nem ilyen, de ilyen jellegű hozzászólást azoktól szoktam olvasni, akik csak a saját igazukat harsogják nagyzolóan, de semmilyen érvük nincs, mondván, hogy annyira evidens, hogy azt nem kell megmagyarázni. Vagy talán nem tudják megmagyarázni? Na, de mivel tudom, hogy az, aki oda kommentelte, nem ilyen, ezért felajánlottam Hirotakának, hogy egy külön kis boxba írja le Oikawa mellett az érvét. Kifejtheti, hogy miért szereti, és még a cikknek is jót tenne, hogy egy kicsit pártatlanabb lenne. Ebbe végül nem ment bele, így maradt a cikk "natúran", ahogy eredetileg megírtam.

De tényleg azt gondolom, hogy egyrészt nem lehet igazságot tenni kettejük között, másrészt meg egyáltalán 10-es listát nem lehet objektíven megírni. Ez megmaradt így.

A következő számba négy cikket tervezek írni, de szinte biztos, hogy nem lesz meg mindegyik, mert most kicsit korábban lesz lapzárta. Szeretném hitelesen megírni a cikkeket, ehhez pedig vissza kell néznem az animéket, amikről írnék, mert egy kicsit felejtettem. Ami jó eséllyel kész lesz, az a Toaru Kagaku no Accelerator és a Given. Ha ezek mellé befér a HIStory 3. évada és egy Nintendós cikk, az nagy bónusz lesz. Amúgy szeretek írni nekik, nagyon jó csapat gyűlt ott össze.

Nem vagyok időzavarban, tudom, hogy korábban jelent meg a Super Nintendo, az én példányom lett 25 éves.

Elmeséltem már a történetet néhányszor, de a 25. évforduló alkalmával álljon itt ismét. A pontos napra nem emlékszem, abban biztos vagyok, hogy karácsony előtt pár nappal volt. Nem bírtam ki karácsonyig, ugyanis a Dévényi Tibor Elektor Kalandor című műsorának utolsó adása 1993 karácsonyának előtt volt vasárnap. Valamiért december 21-ére emlékszem, de a naptár szerint 19-én volt akkor vasárnap. A lényege a dolognak, hogy az utolsó adásban mutatták be a Super Nintendót a Super Mario All-Stars játékkal. És annyira bele voltam zúgva a játékba, már ahogy láttam, hogy játszanak vele, hogy nagyon szerettem volna egy Super Nintendót. 7 éves koromban már kezdtem tisztába lenni az anyagiakkal, ezért valamennyire tudtam, hogy ez most elérhetetlen, úgyhogy konkrétan azt nem akartam, de egy NES-t igen. Volt a közelünkben egy videotéka, ahol lehetett NES konzolt kölcsönözni Super Mario Bros. vagy Super Mario Bros. 3 játékkal. Ezt szinte minden vasárnap megtettük. Ugyanezt akartam aznap is, amikor megláttam a Super Nintendót a TV-ben. Hát nagyon meglepődtem, amikor anyám elővette a Super Nintendót. Szerintem nem is túlzok, ha azt mondom, hogy annyira örültem neki, mint az a gyerek a Nintendo 64-nek abban a bizonyos elhíresült videóban. Rákötöttük a TV-re, az első dolgom volt a Super Mario Bros. 3-mal játszani, mert már akkor is azt szerettem a legjobban, és hogy lássam, hogy néz ki felújítva. Imádtam, és hogy mennyire szeretem most is, bizonyítja ez a gyűjtemény is.

Ezen kép láttán nem hiszem, hogy bárki számára is kérdéses, hogy melyik az abszolút kedvenc játékom. Sajnos a dobozra írás, gyerekkori hóbort volt, bizonyítani akartam, hogy tudok angolul és olaszul, és lett egy életre szóló lenyomata a dolognak. Németről fordítottam le, az olasz fordítás szerintem full hibás. De ez már nem érdekel, az inkább zavar, hogy a doboz színét sajnos szívta a nap az idők során, azért ennyire fakó. Az idők során többször is gondolkodtam azon, hogy a dobozt valahonnan beszerezném újra a dobozt, és ahogy figyelem az árakat, érdemes minél előbb, mert mennek fel a retro konzolok árai, ahogy nő az értékük.

És persze a SNES még mindig működik.

Ez a Nintendo csodája, hogy technikailag olyan minőséget gyártottak, hogy most is működnek a régi gépek úgy, hogy azért használva volt rendesen a gép.

És eltelt 25 év. Érdekes belegondolni, mert ez az esemény annyira erősen belém égett, mintha mostanság történt volna. A lakásnak a képe is erősen él bennem (nekem is be kéne rendeznem a gyerekkori lakásomat, ahogy James Halliday tette az OASIS-ben a Ready Player One-ban), az erős emlék miatt nem tűnik távolinak a 25 év, de ahogy visszagondolok arra, hogy milyenek voltak a bútorok, műszaki cikkek, ruházat, divat, akkor bizony tényleg eltelt 25 év. És hát már nagy idő telt el az életemből, pedig nem is volt olyan rég, amikor általános iskolás barátokkal Super Nintendóztunk.

Még mindig izomlázam van a TV állvány cipelése miatt. Azt hiszem, egy darabig nem fogom elfelejteni ezt az akciót.

Úgy döntöttem, hogy nyilvánosságra hozom a Super Mario All-Stars-ban elért rekordjaimat, amit beírtam a füzetbe.

Super Mario Bros.

Pontszám: 1.790.000
Élet: 18

A pontszám úgy jött össze, hogy végigmentem a 1-1 és a *8-4 pályákon egyhuzamban, és ennyi pontszámot értem el. Ezt tartom valódi teljesítménynek. Mert ha végigmentünk a *8-4 pályán is, utána is újra lehet kezdeni, tehát további pontokat lehet gyűjteni. Úgy tudom, hogy a maximális pontszám, amit össze lehet gyűjteni, az 10 millió pont (9.999.999), és biztos ki lehet akasztani a számlálót, de abban én semmi bulit nem látok, Inkább arra megyek rá, hogy újrakezdés nélkül tudjak minél több pontot összegyűjteni.

Életeknél meg ismerem a Koopa Troopás végtelen élet trükköt, és biztosan megvan az a pálya, ahol itt is lehet alkalmazni, de annak sem látom értelmét, úgyhogy ilyet sem csinálok. Ez a trükk nélkül összegyűjtött maximális életek száma.

Super Mario Bros.: The Lost Levels

Pontszám: 937.400
Élet: 11

Mivel ez a játék jóval nehezebb, ezért ez a pontszám is egy kisebb csoda. Bár sokkal könnyebb az All-Stars-ban, hogy pályánként ment a játék, de hát az nem ment meg a Game Over-től, mely után ha folytatjuk a játékot, akkor is lenullázódik a pontszám, életről meg nem is érdemes beszélni.

Super Mario Bros. 2

Pontszám: 18
Élet: 44

Ebben a játékban ugye úgy vannak a pontszámok, hogy egy pályát, ha megcsinálunk, az egy pont. És ha végigvittük a játékot, akkor jelenik meg minden karakter mögött a pontszám. Az lényegében azt mutatja, hogy kivel hány pályát csináltunk meg. Most ez is olyan, hogy a végtelenségig lehet csinálni, mert ha végigvittük a játékot, akkor elmentődik az állás, és mivel választhatók a világok, ezért magunk döntjük el, hogy melyiket szeretnénk újra megcsinálni, és ha megcsináljuk, azok is hozzáadódnak a végső pontszámhoz, tehát egészen 99-ig el lehet vinni akár mind a négy karakternek. Ebben sem látok bulit, ezért ez az egyszeri végigjátszás utáni pontszám egy karakter fölött. Miután a játék 20 pályából áll, és ha egy karakterrel értem el 18 pontot, az eléggé fókuszált játékra utal. Hát igen, Toad mindenki felett.

Az életet meg nem olyan könnyű gyűjteni, mint ahogy gondolnánk. Mert minden pálya végén lehet félkarú rablót játszani. Aminek működését könnyű kitapasztalni, de nem úgy van, hogy folyamatosan kihozzuk a három 7-est. Nagyon érdekes ebből a szempontból a játék, ugyanis ha egyszer kipörgettük a három 7-est, akkor öröm van, megkapjuk a 10 életet, de többször nem engedi a gép. Hiába csináljuk jól, a harmadik 7-esnél mindig eggyel tovább megy, és csillagot ad ki a gép. Ezért én azt csinálom, hogy becsukom a szemem, és amelyik ábránál megáll az első kis forgó, azt hozom ki. Így jött össze a 44 élet.

Super Mario Bros. 3

Pontszám: 1.583.720
Élet: 99

A pontszám az egyhuzamban történt végigjátszás eredménye. Az életszámlálót meg itt könnyű kiakasztani (sajnos nem számol 99-nél tovább), mert ez az első Mario játék, amely ontja magából az életet, és akinek van egy kis gyakorlata, annak műveltség lesz eljutni 0 életig.

Jelenleg így állok, de ezeken biztosan lehet javítani.