Most egy jó hosszú blogpost következik, évértékelés több szempontból miegymás. Hamarosan megyünk egy kínai családhoz vendégségbe, úgyhogy majd éjszaka fogom befejezni. Ma délelőtt még voltunk néhány dolgot vásárolni, ami még otthonra kell, néhány nap múlva megyek haza. Most nézek ki az ablakon, nagyon durván esik az eső, és erről jutott eszembe, hogy száraz talajt még nem láttam itt.

Így néznek ki Angliában a tipikus házak. Egymás mellett vannak, előttük van egy kis előtér. Nagyon érdekes egyébként, hogy kívülről nagynak tűnnek a házak, ehhez képest jóval kisebb a belmagasságuk, amikor megérkeztem a nővéremhez, úgy emlékeztem, hogy jóval nagyobb a házuk. Belül egyébként olyan, hogy belépsz egy kis folyosó fogad, melynek egyik oldalán van a lépcső, ott lehet felmenni a hálószobákba, melyekből rendszerint három van, és a fürdőszobába. A másik oldalon van a nappali, és mellette a konyha, és a konyhából lehet kilépni a hátsó kertbe. Az emberek döntő többsége ilyen házakban él. Nekem szimpatikus, el tudnám képzelni, hogy ilyen házban éljek. Csak a britek elég hülye szokása az, hogy hétvégén, amikor nem készülnek sehová, akkor hálóruhában, és köntösben mennek át a szomszédhoz, vagy a közeli közértbe. Azon voltam ledöbbenve, amikor egyszer a Birkenhead-i Shopping Centerben láttam két nőt így. Ez nálam is már az abnormalitás határa. :D De jó emberek élnek itt.

Most jöttünk meg a kínai családtól, nem hittem volna, hogy ennyire érdekes lesz. Én azt hittem, hogy kedves, aranyos emberek társaságában megvacsorázunk Xingbo szokásához híven beszél, és ennyi. Hoylake-ben voltunk, de vagy 15 kínai volt, ha nem több. Nagyon aranyosak voltak, tényleg nekem semmi bajom az ázsiaiakkal, de annyira furcsán éreztem magam, mert nem ismertem senkit, és a ház légköre bár nagyon kellemes volt, mégis fojtogató. Nagyon visszafogott voltam, pedig ez nem jellemző rám, ha idegen van a társaságban, de hogy csak néhány embert ismertem magamon kívül, ráadásul senki nem beszélte az én nyelvemet, az nagyban visszavetett az önbizalmamból, az nem érdekel, hogy miféle emberek vannak körülöttem. De mindenféle korosztály volt, fiatalabbak, idősebbek, és hopp! A fiatal srácnak Nintendója van! És Nintendós plakátok a falán! Ez egy nagyszerű barátság kezdete lehet nálam! ;) Nem volt nehéz megtalálni a közös hangot, de valamiért vele is olyan visszafogott voltam. Volt még két lány, akinek szintén volt DS Lite-ja. A srác is "csak" DS Lite-tal bírt, teljesen elbűvölten csodálta a 3DS-emet, és a Mario Kart 7-et. De DS Lite-on játszottunk multit. Először valami Bombermannel, egész jó volt, majd New Super Mario Bros. A csajok nagyban nyomják, mert szarrá vertek minket! :D Mellettem egy korombelinek tűnő srác segített a játékban, kicsit felejtettem a New Super Mario Bros. multijaiban. Annak a srácnak ilyen tipikus otaku-feje volt. Szemüveges, és kissé visszafogott volt. Ezután mentünk kajálni. Svédasztal kínai módra! Fűű, volt itt minden, ami kínai. Nem ettem sokat, nem arról van szó, hogy annyira rossz lenne, de tényleg, csak ezek a kínai kaják olyanok, hogy csak akkor finom, ha keveset eszek belőlük, ezt nem tudom, hogy miért van így. A kacsa is tök finom volt, de éreztem, hogy baj lesz, ha sokat eszek belőle. Volt garnélarák is, azzal a mai napig "problémáim" vannak. Az is nagyon finom étel, de ahogy belegondolok egy olyan tengeri állat húsát eszem, melyhez nincs sok "közöm" (ez nagyon rossz szó, és nem is jut eszembe olyan, mely kifejezi az érzéseimet), akkor valamiért nem tudom befogadni, és ugyanígy vagyok a tengeri herkentyűkkel is. De valószínűleg, ha hosszabb távon élnék kínaiakkal együtt, akkor hamar megszoknám. Vacsora után visszamentem az emeletre, Huicong már korábban felment, de zavarta a zaj. Viccel? Ő legalább érti, hogy mit beszélnek, ugyanis mivel a nővéremnek nem volt kedve jönni, ezért egyedül voltam európai. ^^' Érdekes téma került terítékre, a kínaiak és a japánok közötti ellentét. Ezt már a nővérem is mondta, hogy a kínaiak azért utálják a japánokat, mert néhány száz éve lemészárolták őket. Huicong valahogy úgy mesélte, hogy a japánok is Kínából származnak. Volt egy király, és rangban közvetlen alatta 500 férfi, és 500 nő átment egy kis szigetre, amit mi Japánnak hívunk. Ezek az emberek az évszázadok során benépesítették azt a kis szigetet, és amikor már nem fértek el, akkor mentek át Kínába erőszakos földfoglalás ürügyén. Huicongnak olyan szinten nincsen gondja a japánokkal, ő is tisztában van vele, hogy szemléletváltással, és a múlt lezárásával örök béke lehetne köztük. De ez az 500 férfi, 500 nő története nekem nagyon tetszett, én teljesen elbűvölten hallgattam ezt a történetet, mint egy kisgyerek. Ennél már csak Vietnam legendája szebb, amit nem fogok tudni pontosan visszaidézni, de valami olyasmit hallottam, hogy valami sárkánytól származnak. Valahol élt egy tündér, és egy sárkány, mindkettőhöz 50-50 ember tartozott (nem merek gyereket írni). Ezek békében megéltek egymás mellett, ám egy napon úgy döntöttek, hogy elválnak útjaik. A tündér az egyik irányba, a sárkány a másik irányba ment, és a sárkány a mai Vietnam földjén telepedett le az 50 emberrel. Nem tudom, hogy így van-e, aki tudja, az segítsen ki kommentben. ^^'  Amikor a fiatalok is megvacsoráztak, jöttek vissza. A srác a 2 csajjal monopolyzott, míg a többiek beszélgettek. És gondolatban kupán vágtam a srácot, mert az iPad-jén általa Jpop-nak nevezett dalt játszott le a YouTube-ról, ami koreai volt, és Bubble Pop volt a dal címe. Persze visszafogtam magam, de valamiért itt megint furcsán éreztem magam, lementem, és megkérdeztem Xingbo-t, hogy mikor megyünk haza. Mentünk már, mert Dominik is már nyűgös volt. Összességében tényleg jól éreztem magam, de nem tudtam feloldódni, hiába voltak nagyon rendesek és aranyosak. És ezt hazafele menet el is mondtam Xingbo-nak, aki mondta, (amit egyébként én is vallok), hogy közvetlennek kell lenni az emberekkel, ő is nagyon sokakat nem ismert, de mégis olyan oldottan beszélgetett velük, és ez látszott is rajta. Azért ne felejtsük el, hogy neki van némi előnye. De azt mesélte, hogy ő csak 2 évig tanult angolul, de az semmi nem volt ahhoz képest, amit itt sajátított el angol emberek körében, és most már nagyon magabiztosan beszéli a nyelvet. És így visszagondolva, tényleg látszott a kínaiakon, hogy kíváncsiak voltak rám, szívesen beszélgettek volna velem is, és nagyon jó érzésekkel jöttem el onnan. De ha sokat lennék az ázsiaiak köreikben, biztos minden más lenne.

De Angliával is van egy problémám, ugyanis hiába tudok elég jól angolul, nagyon sok mindent el tudok olvasni, egy szövegben is legfeljebb néhány szó, amit nem értek, de a britek beszéde valami rettenetes. Annyira, csak pár szót értek abból, amit mondanak, például a boltban is, amikor odamegyek a pénztárhoz, és megkérdezik általában, hogy "That's all?", egyszer odafordultam a nővéremhez, hogy mit mond? És akkor esik le, hogy a beszédükből ennyit sem értek. Mára már azt csinálom, hogy megkérem, hogy beszéljenek lassabban, és akkor már sokkal jobban értem, hogy mit mondanak, de egyébként borzalmas számomra. Biztos vagyok benne, hogy ha hosszú távon maradnék itt, akkor ráállna a fülem, de egyébként...

Ennyi élménybeszámoló után jöjjön egy kis személyes évértékelő beszéd, mert azért nem akármilyen évet hagytam mögött, ha számvetést kellene végeznem a 2011-es évről. Nagyon sok minden történt velem, legalább annyiszor voltam boldog, mint ahányszor sírtam is (még ha csak lélekben is). Most már határozottan azt érzem, hogy nem riadok vissza a megmérettetésektől, mert rájöttem arra, hogy tényleg semmi nincs hiába, ha kifizettem a tanulópénzt, mert utána erősebb leszek. Az egyik legnagyobb tanulsága az volt számomra ennek az évnek, hogy a boldogságot csak az adott napra lehet megszerezni. Ezt megtapasztalni nagyon nehéz volt, de aztán rájöttem, hogy mégsem akkora ördöngősség. Ugyanis a negatív tulajdonságok, olyanok, mint az éhség: Végleg soha nem lehet "legyőzni", hanem folyamatosan harcolni kell ellene, és erről szólnak a belső harcaink. És aki sikeresen megküzd ellenük, azokból válnak igazi értékes emberré, tehát önmagunkért vívjuk meg azokat. És ahhoz, hogy folyamatosan sikeresen felvehessük ellenük a harcot, hihetetlen nagy alázatra van szükség, hogy elfogadjuk, hogy nem lehet végleg legyőzni. És erre hosszú folyamat után jöttem rá, hogy ez tényleg így van, meg kellett sebződni egy jónéhányszor, de megérte, mert megtérül! Megtérült, elég csak arra gondolni, hogy lefogytam. Nem azt mondom, hogy keményen megszenvedtem érte, de azért nem az égből jött, hogy én mostantól sovány vagyok, és ez így is marad. Nagyon örülök, hogy sikerült elérni tudatos és következetes munkával. Mindig ellenőriztem magam, ha nem volt jó valami, újragondoltam az egészet, mit ronthattam el, és akkor másképp csinálni. A másik, amit nagy eredménynek tartok idén, az a Nintendo 3DS, amit saját pénzemből vettem meg. Lehet, hogy ez így kívülről nem hangzik olyan nagy dolognak egy 25 éves fiatal "szájából", de akik tudják, hogy miken mentem etéren keresztül, azok értik miről beszélek. Nagyon örülök, mert ez is egy jel, hogy ha valamiért megdolgozok (akár anyagi, akár érzelmi szempontból), azt elérhetem, ez nagy útravaló az új esztendőre. Ezek miatt is van az, hogy nem félek csalódni, és a mai napig azt vallom, hogy inkább csalódjunk az emberekben, minthogy bezárjuk a szívünket, hogy márpedig én nem bízok meg senkiben. Egyrészt, mert sokkal többet vesztünk barátok "nem szerzésével", másrészt meg azoktól is nagyon sokat lehet tanulni, akikben csalódtunk, nem véletlen van az a mondás, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség. Van is még mit tanulnom, mert még korántsem értem az utam végére, még több hibám is van, ami javításra vár. Például rá kellett jönnöm, hogy a mai napig nem vagyok képes jól kezelni a gyors és hirtelen váltásokat. Ezalatt azt értem, hogy például ha két barát oldottan beszélget valami pozitív témáról, majd az egyik hirtelen átvált egy kényes témára, és arra hogy reagál azonnal. És erre egy bizonyos beszélgetés alkalmával jöttem rá, mely mindkettőnknek nagyon kellemetlen volt, de ki kellett beszélni magunkból. Amennyire ki tudtuk... Az a lényeg, hogy az annyira derült égből villámcsapásként ért, hogy szabályosan kapálóztam a szavakért, hogy közben a legjobbakat mondjam. Ekkor döbbentem arra rá, hogy ahhoz, hogy hitelesek legyünk a lehető legtöbb ember szemében (mert mindenkiében nem lehet) nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb témában egyenesek és határozottak legyünk, és ehhez az kell, hogy őszintén kimondjuk magunkról, hogy ez meg ez a hibánk, ugyanis ezáltal tudjuk minél jobban megismerni magunkat, és így tudjuk a másikat is egyre jobban kiismerni, hiszen ezáltal nagy mértékben fejlődik az érzelmi intelligenciánk. De a jövőre nézve 2012-ben is rengeteg teendőm és tervem van, mely mind megvalósításra vár!

Zene terén kicsit felemás év volt az idei, mindenki jelentetett meg albumot, aki számított. Az alábbiak határozták meg az évemet:

• Masami Okui: Self Satisfaction II
• Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
• JAM Project Best Collection VIII GOING
• Megumi Hayashibara: VINTAGE White
• Suara: Karin

És néhány album, melyek nem voltak olyan nagy hatással rám, de jó volt egyszer-egyszer hallgatni:

• JAM Project: Victoria Cross
• ALI PROJECT: QUEENDOM
• angela: mirror☆ge

Kislemezekből valamiért nem jelent meg olyan sok idén, ami érdekel, csak a JAM Project volt aktív, de akad egy pár, ami örökzöld lesz:

• Minori Chihara: Defection
• JAM Project: Vanguard
• TOPGUN×Chihiro Yonekura: Naked Soul
• JAM Project: NOAH
• Nekocan (Neko) feat. Chihiro Yonekura: Pandemic!!
• Anisama Friends: rainbow
• JAM Project: Believe in my existence
• Hiroshi Kitadani: We Go!

Se Okui Masami, se ALI PROJECT, se Megumi Hayashibara, se Suara nem jelentetett meg idén kislemezt. Suara egy ideje nagyon passzív albumok terén, kezdem azt érezni vele kapcsán, hogy áttér koncertezésekre, meg csak az AQUAPLUS VOCAL COLLECTION albumokra énekel fel dalokat. Pedig most is nagyszerű albumot adott ki, szeretném, ha többször hallanánk róla! Számomra az év legnagyobb felfedezése a JAM Project volt. Teljesen a rajongójuk lettem, pedig előtte úgy voltam velük, hogy túlságosan erőltetett, meg annyira egy kalap alá megy a zenéjük, hogy hiába igényes, de unalmas. És az év elején tették ki letöltésre a JAM Project 10th Anniversary Complete BOX 8 CD-jét, és akkor úgy döntöttem, hogy itt az ideje megismerni őket komolyabban. Meghallgattam a BEST PROJECT albumot, és onnantól nem volt megállás! És ha meg kéne neveznem a 2011-es év legjobb dalát, akkor az egyértelműen az alábbi lenne:

JAM PROJECT: Negai

Okui Masami szerzemény. Hozzászoktam már ahhoz, hogy amihez Okui-san hozzányúl, az arannyá válik, de ezzel ritka szép drágakövet adott ki a kezéből! Pályafutásának egyik legszebb dala.

És immáron harmadjára szeretném az éves Last.fm listámat közzé tenni. Én bevallom őszintén, teljesen Last.fm addikt lettem, sokkal több értelmét látom, mint a Facebooknak. Idén is az évben legtöbbet hallgatott előadó, majd album, kislemez Top 10-es listáját írom ki, majd a dalok 100-as listáját.

Top 10 előadók:

1. Masami Okui
2. JAM Project
3. ALI PROJECT
4. Chihiro Yonekura
5. Megumi Hayashibara
6. Suara
7. Tomoe Ohmi
8. Zorán
9. Yuuto Suzuki
10. FLOW

Top 10 album

1. Masami Okui: Self Satisfaction II
2. JAM Project Best Collection VIII GOING
3. Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
4. Suara: Karin
5. Hiroshi Kitadani: R-new
6. Masami Okui: i-magination
7. Megumi Hayashibara: VINTAGE White
8. Zorán: KÖRTÁNC • Kóló
9. Masami Okui: Self Satisfaction
10. Masami Okui: crossroad

Top 10 kislemez

1. JAM Project: NOAH
2. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
3. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
4. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
5. JAM Project: Believe in my existence
6. ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
7. Tomoe Ohmi: Happy Days
8. Masami Okui: Birth
9. ALI PROJECT: Kotodama
10. JAM Project: Rescue Fire

Top 100 dalok

1. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
2. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
3. JAM Project: NOAH
4. JAM Project: Believe in my existence
5. ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
6. Masami Okui: Cosmic Dance
7. Chihiro Yonekura: you
8. Masaaki Endoh: Kankyou Chouin Ecogainder (off vocal)
9. JAM Project: MAXON
10. Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion
11. JAM Project: Negai
12. JAM Project: Battle No Limit
13. JAM Project Rescue Fire
14. Analog Fish: Speed
15. JAM Project: Negai (off vocal)
16. ALI PROJECT: Kotodama
17. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
18. JAM Project: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
19. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
20. The Babystars: Hikari he
21. Masami Okui: Niji Iro Shooter
22. Yuuto Suzuki: Garden of Eden -off vocal-
23. ALI PROJECT: Zekkoku TEMPEST
24. Masami Okui: Dead or Alive
25. abingdon boys school: JAP
26. Mikuni Shimokawa: Only my raingun -Electro Japarican Mix-
27. JAM Project: Ryuusei Lovers
28. JAM Project: DRAGON
29. Eiko Shimamiya: Naraku no Hana
30. JAM Project: Crest of "Z's"
31. Tomoe Ohmi: Happy Days (instrumental)
32. ALI PROJECT: Boukoku Kakusei Catharsis
33. JAM Project: Danger Zone
34. Mikuni Shimokawa: KOHAKU
35. Chihiro Yonekura: Hoshizora no Waltz
36. Hiroshi Kitadani: We are!
37. Chihiro Yonekura. Diamond Crevasse
38. JAM Project: Hikari he no Countdown
39. Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
40. ALI PROJECT: Yuukyou Seishunka
41. Masami Okui: Taiyou no Hana (OFF VOCAL VERSION)
42. Suara: Hana Kotoba
43. June: Baby it's you
44. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
45. Tomoe Ohmi: Happy Days
46. Tomoe Ohmi:Rock River he (instrumental)
47. Hironobu Kageyama: EVER LAST
48. Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
49. FLOW: GO!!!
50. Masami Okui: Satisfaction
51. CHABA: Parade
52. Suara: Yokorenbo
53. JAM Project: Kurenai no Kiba
54. JAM Project: GONG
55. FLOW: Re:member
56. JAM Project: Go! Stand Up!
57. Suara: Kaze no Requiem
58. Masami Okui: Taiyou no Hana
59. FLOW: Realize
60. Masami Okui: Happy Days
61. JAM Project: Nageki no Rozario
62. JAM Project: Lady Fighter
63. Masami Okui: wild cat
64. savage genius feat. Tomoe Ohmi: Maze
65. JAM Project: Ideyo Gaia Leon
66. Péterfy Bori & Love Band: Hajolj bele a hajamba
67. Masami Okui: LOVE SHIELD
68. Suara: MOON PHASE
69. Masami Okui: Dare Yori mo Zutto... <OFF VOCAL VERSION>
70. Hiro Takahashi: Unbalance na Kiss wo Shite
71. Masami Okui: Chou
72. Tsukishima Kirari starring. Koharu Kusumi: Koi no Mahou wa Hapipinopi
73. JAM Project: Get over the Border
74. ALI PROJECT: Jigoku no Mon
75. D-51: BRAND NEW WORLD
76. Yuuto Suzuki: La-La-La
77. JAM Project: PRAISE BE TO DECEPTICON
78. Masami Okui: GRADUATION
79. Hiroshi Kitadani: We Go!
80. Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
81. Minori Chihara: Defection
82. Minori Chihara: raison pour la saison
83. Minori Chihara: Fukakuei Seigenri
84. FLOW: COLORS
85. Masami Okui: Dive to Future
86. Chihiro Yonekura: Tori no Uta
87. Sister Mayo: Love Tropicana Deluxe
88. ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
89. Hiroshi Kitadani: Mono Telepathy
90. Porno Graffitti: Anima Rossa
91. JAM Project: Vanguard
92. FLOW: Hey!!
93. Suara: Kakurenbo
94. Tomoe Ohmi: Momen no Handkerchief
95. JAM Project: NOAH (off vocal)
96. Chihiro Yonekura: Arashi no Naka de Kagayaite
97. Masami Okui: Tabibito
98. Mikuni Shimokawa: Over Soul
99. Masami Okui: Garden of Eden
100. ALI PROJECT: GOD DIVA

Én is új kihívások elé nézek a mostani karaoke versenyen azáltal, hogy mindenki által óhajtva férfi előadótól fogok énekelni. Azért kezdem komolyan érezni, hogy ide más hangszín kell, de visszaemlékeztem egy pár régi tanácsra énektanároktól, és azokat most alkalmazva, azért mindjárt jobban megy. Van is egy pár jelöltem, hogy kiket énekelnék:

Yuuto Suzuki: Garden of Eden

A srác ilyen just for fun alapon csinálhatja a karrierjét, mert bár a Slayers REVOLUTION-ban debütált, mint seiyuu, kisebb szerepeket szinkronizált, de ha nem lenne Okui Masami: Self Satisfaction II CD-je, akkor most sem ismerném ezt a dalt. Ugyanis Okui Masami, mint szövegírója a dalnak jogosult, hogy felénekelje ezt a dalt. Kíváncsiságból meghallgattam az eredeti verziót. Iszonyatosan tetszik. Nagyon szeretném, ha nekem is ilyen hangom lenne. Vajon tudnék így énekelni? De már csak azért is kétséges, mert dalszöveget sehol nem lelni fel, ezért azt sem tudom, hogy lesz meg a kfn. Na jó, most, hogy meglesz Okui Masaminak, így a rajongók közzé fogják tenni a szöveget, de akkor meg képpel leszek bajban, mert ez egyik animének sem a zenéje, és az énekesről rendes képet meg nem találni, a kislemezt meg sehol nem láttam, hogy be lenne scannelve, és közzétéve. Úgyhogy kíváncsi leszek. Szeretném elénekelni a számot, mert nagyon tetszik, és szerintem jól állna nekem. Ha meg minden kötél szakad, akkor is van még a tarsolyban.

One Piece: BRAND NEW WORLD

Ezt próbáltam, számomra kicsit ilyen hadarósnak tűnt, de azt is hozzá kell tennem, hogy nagyon nem voltam formában, amikor próbáltam elénekelni. Pedig ez is nagyon jó szám, ezzel jó bulit lehetne csinálni.

One Piece: Hikari he

Ezt nagyon szeretem, ezt magasan kell énekelni, és ilyen fájdalom-kiéneklős dal. Ezzel is szemezek, nagyon jó választás lenne ez is.

Ez lenne a gyors számok közül a jelöltek, lassú számok közül sajnos csak egy darabra szorítkozott a választás, a Mirai Koukai, amiről már beszéltem korábban.

One Piece: Mirai Koukai

Merész választás, de bevállalom. Amit igazán szeretnék lassút énekelni, annak nincs hivatalos instrumentalja. Úgyhogy ez marad.

Hát mit is mondanék, én mostanában már csak a ONE PIECE MEMORIAL BEST CD-t hallgatom, egyszerűen annyira megtetszettek a számok rajta, hogy tényleg szinte már csak ezt. És el is kezdtem újra az animét nézni. Amikor utoljára néztem tavaly, már nem emlékszem, hogy hol hagytam abba, meg annyira tökéletesen nem is emékeztem a történetre, úgyhogy újra kezdtem. Maradandó élmény lehetett, ha nem emlékszem rá, mi? Nem egészen így van ez. Most 10 részt nézek egy nap (tehát kemény 4 óra One Piece egy nap alatt), és azt kell mondjam, hogy kell is 10 részt nézni, mert a történet nagyon lassú folyású. Már az első rész is árulkodik arról, hogy egy igen hosszú kaland elé nézünk, és nem is a kaland hosszúságán, hanem annak lassúságával van szerintem a fő gond. Gond? Nézőpont kérdése. Teljesen világos számomra, hogy a shounen animék egyik fő eleme a harc és az erőfitogtatás, de itt többször is az volt az érzésem, hogy néha túlzottan elhúzódnak a harcok. Például Monkey D. Luffy harca a páncéltestű emberrel, aki természetesen világ legerősebb emberének vallja magát, és hogy ő még soha nem veszített, de majd főhősünk kicsit helyrepofozza az egóját. Ekkor éreztem azt, hogy túlzottan sokáig kellett helyrepofoznia, már tényleg, mindenki réges régen meghalt volna abban az összeütközésben, de ő még mindig felébred, és megmutatja, hogy őt csak azért sem győzheti le senki. És azért tök feleslegesnek tartok elhúzni egy csatát, hogy Luffy még erősebben rámérje a GOMU GOMU NO BAZOOKA támadását. Ez a fő negatívuma az animének, és az az igazság, hogy ha a szereplők nem lennének szerethetőek, már rég letettem volna a One Piece-ről. De Luffy elvont viselkedése, Usopp poénjai, és még sorolhatnám, mind arra ösztökélnek, hogy azért még nézzem a sorozatot. Arról nem is lelkesedve, hogy vannak nagyon jól kidolgozott történetek. Például Usopp és Nami gyerekkora.

De a zenék legalább szinte mind nagyon jók. ^^ Ezek váltak a kedvenceimmé:

• Hiroshi Kitadani: We are! (OP1)
• BOYSTYLE: Kokoro no Chizu (OP5)
• D-51: BRAND NEW WORLD (OP6)
• Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow (OP8)
• Tohoshinki: Share the World (OP11)
• Maki Otsuki: RUN! RUN! RUN! (ED2)
• TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo (ED3)
• Shojo Suitei: Shouchi no Suke (ED4)
• Uehara Takako: GLORY -Kimi ga Iru Kara- (ED7)
• Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai (ED14)
• TRIPLANE: Dear Friends (ED16)

Az egyik nagy rácsodálkozásom, hogy a TRIPLANE Dear Friends dala volt, hogy lehet egy szomorú, ballada One Piece ending? :o Érdekes, de nagyon szép dal. Nekem van egy olyan sejtésem, hogy akkor egy szomorú történetet fognak elmesélni, még csak ott tartok, hogy épp elkezdődött a 2. ending, aminek megmondom őszintén, örülök, mert már szabályosan idegesített az 1. ending. Az nekem annyira nem tetszik. A RUN! RUN! RUN! viszont nagyon jó! Pedig ugyanaz az énekesnő. ^^' A kedvencek közül egy pár kislemezt leszedtem, annak reményében, hogy bővíthetem egy kicsit a Jpop-ismeretem, de szinte mindegyik csalódás volt. Uehara Takako: GLORY -Kimi ga Iru Kara- single B-side trackje tipikusan az a dance szám, amitől a falra mászok, pedig a címadó dalt nagyon szeretem. A Shojo Suitei: Shouchi no Suke kislemez 2. dala pedig nem hagyott bennem maradandó emléket. Meg a két Tackey & Tsubasa kislemezzel tettem próbát némileg pozitívabb eredménnyel. Aki egy kicsit is jobban ismeri a Jpop-ipart, az tudja, hogy akár külön regényt lehetne írni a Johnny's Entertainment dolgairól, bár azt gondolom, hogy az olyan fiúegyüttesek, mint a Tegomasu, vagy a Tackey & Tsubasa üde színfoltja a Jpop zenének, de például az Arashi zenéjével ki lehet kergetni a világból. Kíváncsiságból meghallgattam a tavaly megjelent All the BEST! 1999~2009 albumukat, de a 9. szám után leállítottam, mondván, hogy ez nagyon nem nekem való. És most nézem, hogy az új albumuk is több, mint 1 millió példányszámban kelt el. Esküszöm, nem értem, hogy miért ilyen menőek. Illetve értem, csak nem tetszik... Na, mindegy, vissza a Tackey & Tsubasához, ők legalább tudnak énekelni. Nos, tehát, két kislemez van a One Piece szárnyai alatt, az ×~Dame~ / Crazy Rainbow, és a Kamen / Mirai Koukai. Az ×~Dame~ dal nekem annyira nem jött be, de a Crazy Rainbow nagyszerű alkotás! A másik kislemez meg szinte hibátlan. Mind a Kamen, mind a Mirai Koukai fantasztikus dalok.

Tehát most per pillanat ez van. És ne felejtsétek:

HOLNAP SUPER MARIO ALL-STARS MEGJELENÉS!!!

2010. március 17-én megjelent a One Piece 10. évfordulójának alkalmából egy ONE PIECE MEMORIAL BEST nevű válogatás CD, mely az addigi összes One Piece openinget és endinget tartalmazza, egy pár bonus trackkel. Külön-külön is ismerek egy pár számot, de így egyben hallgatni ezeket a dalokat, valami hatalmas! Nagyszerű kiadvány. Olyan kincseket lehet találni japán dalok terén, hogy még most sem hiszem el, hogy még mindig lehet újdonságot felmutatni Jpop terén! Az animét már egyáltalán nem követem. Volt egy nagyon jó rész 2009. őszén, amikor Luffyék a börtönbe mentek megkeresni a bátyját, az nagyon vicces volt, azt nagyon szerettem, de hogy egyszer csak a történet felénél hirtelen megszakítják fillerekkel, azt nem tudtam megbocsájtani. És nem is volt jó történet. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a vége, azért az érdekel, meg az elejét is kb. 50. részig láttam. Újra neki kéne ülni nézni a sorozatot. Visszatérve az albumra, álljon itt a tracklistje:

CD 1

1. Hiroshi Kitadani: We are!
2. Folder5: Believe
3. The Babystars: Hikari he
4. BON-BON BLANCO: BON VOYAGE!
5. BOYSTYLE: Kokoro no Chizu
6. D-51: BRAND NEW WORLD
7. One Piece seiyuu: We are!
8. Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
9. 5050: Jungle P
10. Tohoshinki: We are!
11. Tohoshinki: Share the World
12. Mari Yaguchi: Kaze wo Sagashite
13. Maki Otsuki: memories
14. Maki Otsuki: RUN! RUN! RUN!
15. TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo
16. Shojo Suitei: Shouchi no Suke

CD2

1. AI-SACHI: BEFORE DAWN
2. The Kaleidoscope: fish
3. Takako Uehara: GLORY -Kimi ga Iru Kara-
4. Janne Da Arc: Shining Ray
5. Ruppina: Free Will
6. Ruppina: FAITH
7. ZZ: A to Z ~One Piece Edition~
8. shela: Tsuki to Taiyou
9. Aiko Ikuta: DREAM SHIP
10. Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
11. ASIA ENGINEER: Eternal Pose
12. TRIPLANE: Dear friends
13. Tohoshinki: Asu wa Iru Kara
14. Delicatessen: ADVENTURE WORLD
15. 7-nin no Mugiwara Kaizokudan: Family
16. 9-nin no Mugiwara Kaizokudan: Binkusu no Sake (Bonus Track)
17. 9-nin no Mugiwara Kaizokudan: A THOUSAND DREAMERS (Bonus Track)

Csak, hogy ne legyen felhőtlenül pozitív a véleményem, sajnos rá kellett ébrednem, hogy a "We are!" csak Hiroshi Kitadanitól jó, a többiek inkább ne... Azon kívül az összes opening nagyon jó. Az 1. lemez 13. daltól vannak az endingek. Van egy pár érdekes, "ez mégis hogy lett One Piece dal?" kaliberű dal, de a többsége nagyszerű. És az Oricon charton elérte az 1. helyet, és azóta is listán van, eddig 244.211 példányt adtak el belőle. Ez nagyon szép teljesítmény, biztos benne lesz a 2010-es év Top 100 legeladottabb albumai között!