Múlt héten jutott el az információ hozzám, hogy új vietnami étterem nyílik Budapesten, ez pedig a Tay Ho étterem. Ismerős ajánlotta, és mivel úgyis benne vagyok a vietnami nyelvben, tanulom, meg készülök Vietnamba, hát akkor gondoltam, látogassuk meg. Meghívtam Mai-t is, ha gondolja, jöjjön el ő is, és próbáljuk ki együtt. Gondolta.

Vasárnap nyílt, és hétfőn voltunk. Az Ó utca 23 alatt van. Mivel ismerős ajánlotta, ezért volt egy olyan megérzésem, hogy találkozni fogunk, és bejött. Hikimisa az, aki ott dolgozik (a testvére ajánlotta az éttermet), a családjáé az étterem. Úgy meglepődött, amikor meglátott, mintha teljes képtelenség lenne, hogy egy vietnami étteremben megjelenjek. Nem ismer eléggé. Az első héten 30% kedvezmény van, ez kiváló lehetőség, hogy megismerjük. Azért is hívtam el Mai-t, mert annyi mindent meg akartam beszélni vele Vietnammal és Japánnal kapcsolatosan, hogy ha estig ott lettünk volna, akkor is tartalmas beszélgetés lett volna. És tényleg egy csendes perc nem volt, sokat beszélgettünk.

Nem tudom pontosan visszamondani, hogy mit ettem, kerestem az étlapot, de nem találtam meg. Pho leves volt az első ilyen rákos batyuval (dumpling), másodiknak meg csirkehúsos tészta volt, de annak a nevét sem tudom. Azt tudom, hogy volt benne mogyoró, zöld növény, meg talán újhagyma is. Mai valami saslikot rendelt.
Egy a lényeg: rettenetesen jó volt. És ezt nemcsak azért mondom, mert ismerősé az étterem, hanem mert tényleg nagyon finom volt. Mai-nak is nagyon ízlett, mondott egy ilyet:

Alapvetően nem szeretem a paprikát, de itt nagyon finom.

Én meg erre ezt mondtam:

Alapvetően én sem szeretem az újhagymát, de ebben a levesben, valami eszméletlen jó.

Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a második vietnami étterem, amit kipróbáltam, az első a Hai Nam volt, ahol Mai is dolgozott, oda is vele mentem el. És jó eséllyel rossz a viszonyítási alap, de a kínai gyorsbüfékhez képest, amit itt ettem, az valósággal megváltás volt. Mondtam is Mai-nak, ha ilyeneket fogok Vietnamban is enni, nagyon jó dolgom lesz ott. Innivalóként zölt teát ittam. Ez is kellemes volt, szívesen ittam, de az alja rettenetesen keserű volt.

Íme kép arról, amiket ettem, ittam:

Az Aloe Vera Mai-é volt. Később megjelent Lam'O is. Őt is régen láttam utoljára. Becsatlakozott hozzánk a beszélgetésbe.

Maximálisan elégedett voltam, a légkör is kellemes volt, a kaják is nagyon finomak. Csak amiatt nem fogok tudni oda rendszeresen járni, mert anyagilag nem engedhetem meg magamnak. De így kipróbálni, 30%-os kedvezménnyel fantasztikus volt. Megmutattam a vietnami tanárnőmnek is az éttermet E-mailben, képek formájában, és javasoltam, hogy ha a többiek is benne vannak, akkor jöjjünk el ide az utolsó héten enni.

Hát jöjjön be nekik az üzlet, remélem, ezzel megtalálják a számításukat. Ha csak az ételek és a felszolgálás minőségére, meg a légkörre alapozunk, akkor minden adott ahhoz, hogy népszerű étterem legyen.

Most egy kicsit menjünk nyugatabbra Japántól, tegyünk egy kis kitérőt Vietnamba. Tegnap voltam életemben először vietnami étteremben. Jó ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy nagyon szívesen ennék egy vietnami étteremben, bíztam abban, hogy valamivel autentikusabb kaják vannak ott, mint egy kínai büfében.

És valóban. Mai-jal voltam, akivel az utóbbi időkben sokat beszélgetek Messengeren, ezért szerettem volna vele személyesen találkozni. Ő pedig felajánlotta, hogy menjünk együtt vietnami étterembe. Kell ennél nagyobb összhang? A Szerémi sor villamosmegállójánál beszéltük meg a találkozót. A Hai Nam bisztróba mentünk, Újbuda-Központnál van az Október Huszonharmadika utcában. Az árak megfelelőek, és az ételek valami fantasztikusak voltak. Még soha nem ettem Pho levest, de hát hovatovább ideje volt. Az étteremnek kellemes légköre volt, a kiszolgálás is megfelelő volt. Mai-jal meg sokat beszélgettünk a vietnami nyelvről és a vietnami kultúráról, azt összehasonlítva a kínaival. Érdekes élőben hallani a nyelvet, az anyanyelvén beszélgetett az ott dolgozókkal. Az utóbbi időkben egyébként sokat hallok vietnami nyelvet, mert egy népszerű vetélkedőt szoktam nézni. Nem értek belőle konkrétan semmit (csak néhány szót), de az érzelmek, amik kiülnek az arcon, meg amennyire versenynek veszik a játékosok a vetélkedőt (jó értelemben vett rivalizálás zajlik), az nagyon lelkesít. Nem utolsósorban a műsorvezető hölgy is hihetetlenül szimpatikus. Úgyhogy egész jó kapcsolatot alakítottam ki a nyelvvel. Mai elmondása szerint érdemes tanulni a nyelvet, mert latin karaktereket használnak. Meglátásom szerint pont ettől nehezebb, mert tonális nyelv, és itt az ékezetek a hangsúlyozást hivatottak mutatni, ugyanis ez adja a szavak jelentését. Tehát ha egy magánhangzót egy adott szóban másképp hangsúlyozunk, az mást fog jelenteni, ebből pedig el lehet képzelni, milyen vicces mondat jöhet ki, ha csak egy magánhangzót másképp hangsúlyozunk. És írásban a sok ékezetes magánhangzó okoz problémát, mindegyiket külön-külön meg kell tanulni.

Meg külön bele akartam menni a vietnami írásba, de ahogy olvasgatok róla, oda jutottam magamban, hogy ez sokkal komplikáltabb, mint amennyit tudtam eddig, és az pedig nagyon-nagyon kevés. úgyhogy maradjunk az ételeknél, amiket ettünk. Mai olyan ételeket szeretett volna, amiből épp nem volt, úgyhogy csak sült banánt evett. Én pedig kipróbáltam a Pho levest, meg Zöldséges Wok csirkét ettem. Mind a kettő hihetetlenül jó volt. Mondtam is Mai-nak, hogy ugyan dárga mulatság lenne rájárni még csak a levesre is, de nagyon szívesen enném napi szinten. Nézte, hogy használom az evőpálcikát, mondta, hogy a kanállal együtt kell enni a levest. Jól ment amúgy, régóta használok evőpálcikát. A Zöldséges Wok csirke ugyan nem feltétlen tipikus vietnami étel, de hihetetlen finom volt. A zöldséget viszont meghagytam, mert azt csak nyersen szeretem. Elvitelre pedig nyári tekercset kértem. Úgy voltam vele, hogy a tavaszi tekercs hasonló lehet a kínai tavaszi tekercshez, ezért a másikat akartam kipróbálni. Egyébként is elvileg hűsítő, mert nyersen, hidegen eszik.

Ezzel elmentünk. Nagyon jó időt töltöttünk együtt, az egész időt tartalmasan elbeszélgettük, és az étel is nagyon finom volt. Úgyhogy nagyon jó volt, Mai is megy Dél-Koreába ösztöndíjjal, úgyhogy nem fogom látni pár hónapig. Hiányozni fog, csak a legjobbakat kívánom neki odaát is. Képeket mutatnék a kajákról.

A csirke végül lemaradt, a nyári tekercs viszont ilyen:

Először meglepődtem, mert azt hittem, hogy valami átlátszó fóliába van becsomagolva, elkezdtem leszedni róla, amikor láttam, hogy az már ehető. Ez már annyira nem jött be, mert szokatlan volt, hogy a rák, zöldségek nyersen voltak benne, de megettem. A tavaszi tekercset majd ki fogom próbálni. Meg gondoltam arra is, hogy majd kipróbálok több vietnami éttermet is, hogy lássam, hogy ott mi a kínálat, illetve hogy készítik el az adott kaját. Ez így első körben kiváló volt.