Kicsit nyögvenyelős a Higurashi no Naku Koro ni. Sokan összevetik az Anotherrel, mint két horror anime, ami az egész anime iparnak maga a horror, de azért a Higurashi mellett szól, hogy valamivel összetettebb a történet, de csak ennyi. Az a helyzet ugyanis, hogy a lányokat valamiért nem tudom komolyan venni. Valahogy nem érdekel, hogy megszállta őket egy átok, úgy viselkednek, mint a démonok, gyilkolják a szeretteiket, a jó ég tudja, milyen okból.

Azt már jó ideje tudom magamról, hogy animékben pasik terén sokkal megbocsájtóbb vagyok. Elég csak a Haikyuu!!-ra gondolni. Azt a személyiséget, ami Kageyamának van, nem tolerálnám egy női karaktertől, de Kageyama esetében... Majdhogynem abszolút kedvenc karakter. A miértjéről külön blogpostot szánhatnék, de ezért is van az, hogy a My Anime List profilomban csak fiúk vannak kedvenc karakternek. Csak arra fel mondom, hogy a Higurashi-ban most ott tartok, hogy Maebara Keiichi van elátkozva, és hogy vele mi fog történni, az érdekel. Csak az a baj, - és ez a Higurashi másik nagy hibája - hogy kiszámítható. Még csak 11. résznél tartok az animében, de annyira nyilvánvaló, hogy ki a sáros az átkokért, ami a falut éri, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy Maebara Keiichi úgy rá van baszni a gyilkosságra, amit elkövetett, hogy öröm lesz nézni.

A Higurashi no Naku Koro ni-t egyébként 2 éve kezdtem el nézni, de annyira kiakasztottak az első néhány rész hülyeségei, ráadásul mivel éjszaka néztem, folyamatosan attól féltem, hogy nálam is meg fog szólalni a csengő, valaki hátulról meg fog támadni. Úgyhogy 2 ponttal dobtam az animét. Nem feltétlen csak az ijesztő mivolta miatt, hanem mert az egész egy marhaság. Nem jött át, hogy mit akar közvetíteni. Aztán nemrég úgy döntöttem, hogy előveszem, és végignézem. Ez egy kihívás-szerűség számomra. Egyrészt szembesülni az animével és végignézni. Alapvetően érdemes, mert aztán valamivel jobb lesz. De valamiért mégsem az igazi.

A másik ok, ami miatt kihívás számomra az anime, az a második évad openingje. 2011-ben, talán nyáron, vagy ősszel hallottam először MondoCon karaokén a Kai openingjét, a Naraku no Hana című dalt. Maga az előadás is kivételesen szép volt, de már ott annyira szíven ütött a dal, hogy alig bírtam kijönni a hatása alól. Meg is hallgattam az eredetit, ahogy hazaértem, és akkor nagyon rá voltam függve. Olyan érzelmek szólalnak meg benne, amik miatt nagyon fájdalmas hallgatni a dalt, ezért volt időszak, amikor kifejezetten féltem hallgatni. De mostanság ismét elővettem. És közel 9 évnyi ismertség után, hogy ugyanúgy megérint, az nagyon kemény.

A mai napig azt gondolom, hogy ez az egyik legzseniálisabban megírt dal, amit valaha hallottam életemben. Már a borító is beszédes, de ez azon nagyon kevés dalok közé tartozik, amiről azt gondolom, hogy ez így tökéletes, ahogy van. Ezen nincs mit módosítani, jobbá tenni. Az énekesnő, Shimamiya Eiko is valami csodálatos érzelmeket énekel ki: Végig átjárja a fájdalom a dalt, de az az érdekes, hogy nem azzal nyugtat meg, hogy ne sírj, el fog múlni, hanem pont ellenkezőleg: Sírd csak ki magadból a bánatod, utána minden könnyebb lesz. Megvigasztal, átölel, utat mutat. Így szól az egyik refrén:

Törj ki, törj ki
A bánatos sorsodból
Nem vagy a pokol virága.
Ne nyílj olyan helyen,
Ne nyílj ott,
Ne hagyd, hogy tőrbe csaljanak
Az idő töredéke hang nélkül el fog repülni.

Olyan ez, mint amikor valaki meglátja egy másik emberben a szépet, akiről már rég lemondtak. És emiatt van az, hogy bár nagyon szomorúnak hangzik a dal, de valójában nem az. Régóta elnyomott fájdalom tör ki, ha azt kiadja magából, utána sokkal könnyebb lesz, és lesz esély egy jobb jövőre. A zene is ezt erősíti, bár inkább a fájdalom részére fókuszál. Azt juttatja eszembe, amikor valami miatt nagyon rosszul voltam, és szinte fizikálisan éreztem, hogy az agyamban kiömlik valami maró sav. Azért szeretem az I've Sound-ot, mert bár alapvetően a trance-ben mozognak, de olyan dallamokat írnak élő hangszerekre is, hogy az elképesztő. Itt is az elektromos gitár mély hangzása kiemeli a fájdalom érzését, de az is tetszik, hogy nem lassú a dal. A lüktetésével teszi intenzívvé az érzelmeket.

Leginkább akkor szoktam hallgatni ezt a dalt, amikor valami miatt nagyon rosszul érzem magam, de nem reménytelen a helyzet. Mivel ebben a dalban nagyon intenzíven jelen van a fájdalom, egyben megvigasztal, ezért akkor jó hallgatni ezt a dalt, amikor aggyal ugyan tudom, hogy van kiút, de még nem érzem, ezért nehéz. Ez a dal az érzelemben erősít meg, ezért is mondom, hogy valójában nem szomorú a dal, mert ha kiéljük azt a fájdalmat, amit hallunk benne, utána könnyebb. Viszont veszélyes is lehet, mert ha akkor hallgatjuk, amikor végképp reménytelennek érezzük a helyzetet, akkor bekerülhetünk a bánat egyre mélyebb spiráljába, mert tényleg tetten érhető a dalban a vigasz, és ezt inkább rossz hallani, amikor nem látjuk a kiutat. Legalábbis én így vagyok vele. Egy biztos: Az egyik legszebb dal, amit valaha hallottam.

Tegnap elkezdtem nézni a Yondemasuyo, Azazel-san.-t (a magyar fordítása a post címe), pont azzal dacolva, hogy Leea mondta nekem, hogy szerinte nem bírnám ezt az animét, mert olyan durva jelenetek vannak benne. Én elismerem, érzékenyebb vagyok az átlagnál, ezért előfordulhat, hogy lesznek benne ún. "nehezebb" jelenetek, de úgy voltam vele, hogy dacból, hogy megmutassam, hogy igenis kibírom, megnézem ezt az animét. Az első két részt láttam belőle, és amit eddig láttam, az nemhogy tetszett, hanem határozottan megihletett. Azt tudni kell rólam, hogy bár pozitív gondolkodás híve vagyok, azért vannak dolgok ezek a világon, melyeket én is olyan szörnyűnek tartok, hogy talán nem ártana néha hasonlóan radikális módszert alkalmaznunk, hogy helyretegyük a dolgokat. De miről is van szó?

SPOILER-TARTALMÚ BEKEZDÉS

Az anime lényegében egy nyomozóirodában játszódik, azzal kezdődik, hogy Sakuma Rinkót felveszik ebbe az irodába. Azt hitte, hogy csak egyszerű nyomozói feladatokat fog ellátni, ám az iroda vezetője, Akutabe hamar rávilágít a lényegre. Ugyanis itt mindig kiderül az igazság. De ennek mikéntjéről már nagyon kevesen tudnak. Akutabe bevezeti az újonc hölgyet a hátsó terembe, ahol varázslattal megidézi az egyik démont: Atsushi Azazel-t. Ő az a nagyon kedvesnek látszó kis oroszlán (vagy kutya?) aki a Pandemic!! és a Revival! kislemezek borítóin is ott menőzik. Na szóval, ennek a démonnak a fő képessége a szexuális vágy keltése, és mivel az első részben csak őt mutatják, ezért ekörül forog a téma is. Persze ő maga sem mentes az ilyen jellegű vágyaktól, azonnal rászáll Rinkóra.

Az anime tele van brutális, morbid poénokkal. "Csodálatos", ahogy a férj megcsalja a feleségét. Olyan szinten mutatják, ahogy a férfi "osztja" a nőt, hogy épp, hogy nem szükséges a 18+-os karika. Persze azt se felejtsük el, mennyire engedékenyek a japánok a szexualitás kapcsán. Az asszony kereste fel a nyomozóirodát, hogy valami nincs rendben a férjével, és hogy segítsék kideríteni, hogy mi történhetett. Persze, az igazság kiderül, és mi a férfi büntetése? Impotenssé teszik. Annyira evidens, nem igaz? Így biztos, hogy örökre hűséges marad imádott feleségéhez. Na ezt a bizonyos megcsalást szeretett démonunk idézte elő, és arról is ő intézkedett, hogy aztán ez ne fordulhasson elő többet. És a mellékes poénok, ahogy a hatalmas mellű nő bemutatkozik, és amikor lehajol, a földre borulnak a mellei, majd ahogy visszaegyenesedik, az ég felé néz. Vagy a szerződés megkötéséhez éppen nem volt pecsét a közelben, mit a megoldás? Levágnak egy szeletet Rinko ujjából, és a vérével pecsételik le.

Aztán a második rész se kutya, ahogy a kutyát (de tényleg :D) elkapják, mert az új nyomozáshoz szükség van rá. Itt mutatkozik be a második démon: Beelzebub, aki meghipnotizálja, és a kutya szó szerint beszarik a félelemtől. Ez a démon, ha lehet még brutálisabb, neki az a különlegessége, hogy képes kihozni az emberek legsötétebb oldalát. Ebben a részben a kutya tulajdonosa lesz a fő célpont, akit meghívtak a Fuji TV állatbarát műsorába. Külön poén, hogy a beszélgetést gyorsítva, blablásan adják elő. XD Majd a műsor vége felé, Beelzebub kihozza belőle a valódi énjét, és a kezében levő kutyának eltöri az összes csontját, és a földhöz vagdossa. Hamar kiderül, hogy valójában Azazel-san volt a kezében, a kutyáját addig elbújtatták. Szegény démon, alaposan kikészült. XD És ezek még csak a kezdetek, és mi lesz ennek a vége? ...

SPOILER VÉGE

Már az első részből kiderül, hogy az anime fő célja az emberiség kigúnyolása. Ez az első két epizód is olyan emberi történéseket tartalmaz, amik nagyon is gyakran megtörténnek, csak lehet, hogy sokunkban nem is tudatosodik, hogy az létezik. És én értem ezeket a radikális, durva jeleneteket, és tényleg azt gondolom, hogy vannak olyan dolgok, melyek ráadásul közvetlenül érintenek, ahol, ha lehetséges, én is hasonló módszerekkel tennék rendet. Én megmaradok alapvetően az a kedves, már-már gyámoltalan egyén, aki eddig is voltam, de legbelül bennem vannak ezek a radikális dolgok, csak az alapvető jellemem nem engedi, hogy kitörjön. Magyarán, küzdök a bennem levő démonok ellen. Az, hogy nem mindig sikerül... emberből vagyok.

Azért vannak jelenetek bőséggel, amik cenzúrázva vannak, ahogy a mangában is, talán ezért is bírom ennyire, de ha valaki kemény animét akar nézni, annak ajánlom figyelmébe az Another-t. Ott voltak nagyon durva jelenetek, amikor a lány alatt leszakadt a lift, és mutatják, ahogy a feje a földhöz csapódik, néhány napig konkrétan féltem liftezni. De inkább az előszereplős -, dokumentum filmek azok, amik hatással lehetnek rám, ha arról van szó. Néhány hete láttam egy dokumentum filmet a vietnami háborúról. A film egészében érzékeltette, hogy a '60-as, '70-es évek nem feltétlen az az időszak, amikor kellemes volt Délkelet-Ázsiában élni. De volt egy olyan jelenet, amikor az egyik vietnami pasasra (talán vietkong volt, nem tudom biztosan) nappal az utcán fegyvert fognak, és minden szívfájdalom nélkül megölik, és mutatják, ahogy homlokából ömlik a vér és lassan a földre rogy. Na ez olyan jelenet volt, aminél nekem kellett egy pár perc, mire magamhoz tértem. Azt betudni, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor tényleg semmi nem számít. Borzasztó látvány volt, főleg azért, mert látható volt, hogy mennyit ér az élet, bárkit azonnal meg lehet ölni.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy az anime meddig fog elmenni brutalitás terén, azt hallottam, hogy az első széria viszonylag nézhető, de a Z nagyon kegyetlen. Állok elébe. Amúgy van ismertető az AnimeAddicts-on, hihetetlen jóra sikeredett, a háttértörténetet is elmeséli, meg hogy honnan származnak valójában a démonok.

Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos "segítőkész" formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy "ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni", vagy "ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött." vagy esetleg "ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött". A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet... de várjunk! Ancient memories... ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. :|

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^' Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:

• Slayers: feel well
• Fantasia: Dare Yori mo Zutto...
• Macskarisztokraták: Thomas O'Pamacska dala

Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. :D Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto... eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható "bizony" szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható "igen" (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.

Istenem, egy lány azért hal meg, mert megcsúszik a lépcsőn, és beléállt az esernyő. Egy másik alatt meg leszakadt a lift, és mutatják, ahogy a földhöz vágódik a feje. Annyira szexi anime ez az Another, hogy nem is értem, miért vártam ennyit azzal, hogy megnézzem. De tényleg érdekes, hogy annak ellenére, hogy nem rajongok a horror-thriller, sötét hangulatú történetekért, az Another azért megragadta a figyelmemet. 6 rész után azért nagyjából kezd összeállni a történet. És még hátra van a másik fele. Night végignéztem, beszélgettem vele, mondta, hogy az igazán "szép" jelenetek csa ezután jönnek. Alig várom... Na nemcsak a durva részt akarom kiragadni, mert elég komoly története van. 1972-ben egy bizonyos osztályban meghal egy lány, akiről kiderül, hogy mégis él... Lényeg, hogy 1973 óta abból az osztályból (9. osztály 3. csoport, tehát nem egy konkrét osztályról van szó) minden hónapban valami megmagyarázhatatlan baleset következtében meghal. 1998-at írunk, amikor az anime játszódik, akkoriban költözött oda egy srác a családja miatt. Ám nem tud azonnal suliba menni, mert megbetegszik, kórházba kerül. Meglátogatja néhány osztálytársa, már ekkor furcsának találja őket. Amikor először megy iskolába, akkor találkozik azzal a lánnyal, aki akkoriban meghalt... És csak ő látja. Érdekesség, hogy amikor 1972-ben meghalt, azóta az ő helyére senki nem ült. Állítólag ez indította el a szerencsétlenségsorozatot. Egyelőre eddig ennyit tudtam meg, de kész vagyok megnézni a második felét.

Egy hete jelent meg az új ALI PROJECT kislemez. Már nagyon vártam, hiszen másfél éve nem jelentkezett új kislemezzel az együttes, és kíváncsi voltam, hogy ennyi idő alatt mit hoz ki magából a duó. Azt hiszem, hogy egy hét után elégszer hallgattam meg a kislemezt ahhoz, hogy véleményezni tudjam a dalokat.

Kyomu Densen: Az Another anime opening dala meglehetősen populárisra sikeredett. Benne vannak azok a tipikus ALI PROJECT-es stílusjegyek, de ha hangzás rádióbaráti lett. Ennek ellenére ahogy kibontakozik a dal, úgy válik egyre izgalmasabbá, és az énekesnő hangja az évek során mit sem vesztett tehetségéből! Jól vegyítették a saját stílusukat, és a populáris hangzást. 8/10

Yomi no Tasogare no, Utsuro Naru Aoki Hitomi no.: Amikor először meghallottam ezt a dalt, egyből az volt a gondolatom, hogy ez az Aragawa és a Dokurogajou no Mikotachi wa Eien ni Gensei no Yume wo Miru dalok keveréke. Két olyan dalt elegyíteni, amiket nagyon szeretek, abból csak jó sülhet ki! És tényleg! Lassú, csendes, de minden ízében művészi! És a vonós hangszerelés sem utolsó szempont! Takarano Arika az énekhangjával meg ebben a dalban is robbant! 10/10

Tainai Hitogata Yuugi: Annak ellenére, hogy az együttes stílusa, és szövegei eléggé darkosak, nem nagyon jellemző rájuk a nagyon szomorú, depressziós dal. De ez... Szerintem nem is túlzok, ha azt állítom, hogy az álmait és életét feladó öngyilkosság előtt álló emberekhez szól. Nagyon szép dal, de óvatosan tessék hallgatni, mert hatással lehet a kedélyállapotra, nagyon is negatívan. 9/10

Tehát ismét egy nagyon jó kislemezt jelentetett meg az ALI PROJECT, mely jó eséllyel örökzöld lesz. Ma derült ki, hogy a 16. helyet érte el az Oricon charton az első héten, és 4.894 példányt adtak el belőle. Kevés, kevés... Hát hol vannak azok a nem is olyan régi, de annál szebb idők, amikor 30-40.000 is elment egy-egy kislemezből? sőt! Aranykorában 50 ezret is meghaladta egy-egy kiadvány. Az anison körökben igen szépnek számít. De mindegy is, mert a kislemez nagyon jó lett.