Több ismerősömmel is megbeszéltem azt, amit a holland egyetemen a "Liefde, Seks en Erotiek" minoron tanulok és szinte mindnyájukkal arra a konklúzióra jutottunk, hogy itt olyan dolgokat tanulok, amiknek általános ismeretnek kellene lennie. Ezeket nem egyetemen kellene tanítani, hanem már általános iskolában, felsőben. Aztán a többit gimnáziumban. De hát nem véletlen nem tanítják ezeket iskolákban... Ismert tény, hogy például a fogyasztói társadalomnak nem érdeke az, hogy jól legyen az egyén mentálisan, hiszen csak akkor jó fogyasztó ha mentálisan rosszul, hiszen akkor keresi a kompenzációkat.
Ha össze akarnám foglalni a lényeget, ezen a minoron azt tanulom, hogyan legyek rossz tagja a fogyasztói társadalomnak. És mivel az lenne az igazán szép, ha minél többen lennének rossz tagja a fogyasztói társadalomnak, ezért úgy döntöttem, hogy közzéteszem azokat, amiket itt tanultunk, kiegészítve a saját gondolataimmal. Úgyis kell írni hollandul egy portfoliót a tanultakról, megírom itt magyarul, mint vázlat, aztán már csak le kell fordítsam. A gondolataimról fontos tudni, hogy azok a saját magam értékrendje alapján kialakított gondolatmenet, semmiképp ne tessék amolyan "végső megoldásként" venni. Sokkal inkább egyfajta plusz egy lehetőség, amin el lehet gondolkodni, hogy lehet így is gondolkodni, élni. Hátha valakit ez szólít meg. Nos, lássuk.
Meztelenség családon belül
Hogy azért bennem is van egy kis prüdéria, jelzi, hogy percekig ültem az asztal előtt, a monitort bámulva, mire rászántam magam, hogy leírjam a címet. De ez Hollandiában tényleg nem tabutéma. Olyan oldottsággal beszéltek holland diákok a saját e tárgyú emlékeikről, mint akár az óvodában kötött első barátságaikról. Egyébként tetszik ez a szabadelvűség. Hollandiában több könyvet is láttam a nudizmusról, ahol főleg nők olyan gyönyörűen voltak ábrázolva, fényképezve meztelenül, hogy teljesen kidomborította a hetero énemet. Kellemes bizsergést éreztem magamban a meztelen nők láttán, amit nők esetében ritkán érzek. Ez számomra hatalmas előny és felszabadultság.
A fő kérdések a következők voltak: Mennyire volt normális a családban a meztelenség? Inkább szabadon gondolkodott erről a család, vagy a prüdéria dominált?
Nem ördögtől (és cukros bácsitól) való dolog a családon belüli meztelenség, a gyerek így a szülein keresztül láthatja a férfi és a női test közti különbséget, fedezheti fel saját magát, de ami még ennél sokkal fontosabb: Ha a szülők teste nem tökéletes (amire jó esély van), akkor azáltal, hogy nemcsak a médiában közvetített tökéletes testet látja, megtanulhatja elfogadni önmagát olyannak, amilyen. Persze az elfogadás itt is (mint annyi helyen) nem azt jelenti, hogy nem kell tennem magamért, hanem azt, hogy vagyok egy adott állapotban, ami adott esetben nem ideális számomra. Ennek elfogadása rendkívül fontos dolog, nemcsak azért, mert ezáltal azt is el tudjuk fogadni, hogy ezen változtatni egy lassú folyamat eredménye, hanem azt is, hogy az a tökéletes test, amit a média mutat, sokak számára genetikailag elérhetetlen. Valójában a feladatunk a testünkkel az, hogy folyamatosan vigyázzunk rá, és az adottságainkhoz mérten a lehető legjobb alakunk legyen.
Ez már korábban is megviláglott bennem, de igazán csak tavaly tudatosodott bennem, hogy ugyan a testem még mindig nem úgy néz ki, mint amit ideálisnak tartok, de már azzal, hogy leadtam 16 kg-ot, sokkal jobb érzés a fürdőszobában a tükörbe nézni, mert dolgoztam azért, hogy ennyivel jobban nézzek ki. Most nem a testképzavarosokról beszélek, hanem azokról, akik tényleg rosszul néznek ki és legszívesebben a leköpnék a türköt, ha meglátják magukat meztelenül. Azt gondolom, hogy ilyenkor valójában nem a testüket köpnék le sokan, hanem azt az állapotot, hogy nem tesznek magukért semmit és ennek súlyos látszata van. Nekem tényleg sokat segített önmagam megítélésén az, hogy ugyan még nem néztem ki jól, de az, hogy tettem magamért, azért, hogy jobban nézzek ki, önmagában sokat javított az önmagamról alkotott képen.
Az is egyre elterjedtebb mondás, hogy a test egy börtön, a lélek az, ami igazán szabad. Erről is azt gondolom, hogy leginkább azok mondása ez, akik nem tudják elfogadni magukat olyannak, amilyen. És most megint nem a testképzavarosokról, transzneműekről beszélek, ők egy teljesen más, sokkal bonyolultabb téma. Ez a minor túl rövid ahhoz, hogy erre is kitérjünk.
Párkapcsolat és házasság
Főleg a párválasztás mikéntje volt a téma. A feladat rendkívül érdekes volt, amit ezen az órán végeztünk. Egy lapot osztottunk fel négy részre és felírtuk a párunkkal kapcsolatos elvárásunkat négy szempontból:
- Külső
- Személyiség
- Viszonyulása másokhoz
- Viszonyulása hozzám
Miután ezt megbeszéltük, a tanár két további kérdést tett fel:
- Mennyire felel meg a jelenlegi- vagy ex-partnerünk az elvárásainknak?
- Mennyire felelünk mi magunk az elvárásainknak?
Erős kérdések, főleg a második gondolkodtatott el komolyan. Egyrészt: Milyen alapon fogalmazok meg elvárásoknak a másik felé, ha magammal szemben nem fogalmazok meg? Másrészt: Nem lehet, hogy a mások felé támasztott elvárások is rólam árulkodnak? Ahogy megnéztem a papíromat, azt láttam, hogy több esetben olyan elvárásokat írtam, amikkel én nem rendelkezek, és azt akarom, hogy a párom egészítsen ki vele. Ez pedig további kérdéseket fogalmazott meg bennem: Nem tudnám ezeket elérni? És jöttek a gondolatok: Az egyik ok, ami miatt ragaszkodó vagyok a szerelemben, hogy azt láttam a szerelmemben, partneremben, hogy valami olyasmivel rendelkezik, amivel én nem. És ezzel olyanná válik a kapcsolat, mintha hozná az ő puzzle darabkáit, hozzárakja az enyéimhez és az egész kép sokkal színesebbnek, szebbnek tűnik. De ha ő elmegy, vagy nem teljesül be a szerelem, akkor az ő darabkái nélkül csak az enyémmel sokkal szürkébb, fakóbb.
És ha már annyit beszélnek arról, hogy szeresd magad (annak mikéntjéről annál kevesebbet...) megfordult a fejemben, hogy nem jó módja vajon a szeretet kifejezése magam felé, ha felruházom magamat azokkal a képességekkel, melyeket elvárásként támasztok a partnerem felé? Főleg, hogy a nagyja egyáltalán nem nagy dolog és kétségtelenül több lennék tőle. Tehát magam helyezem el azokat a puzzle darabkákat, amik ténylegesen színesebbé, szebbé teszik a teljes képet. Ez nemcsak azért lenne nagy előny, mert önmagamat fejlesztem, hanem a másik felé sem lesz elvárásom. Jöhet úgy, amilyen. Hiszen ha már rendelkezek azokkal a tulajdonságokkal, amikkel a másikat látom többnek, akkor nem fogom elvárni, hogy a másik rendelkezzen vele. Csak az alapvető elvárásaim lennének felé: Vegyen engem emberszámba és legyen magára igényes.
Fontos tudni: Az elvárások megölik a szerelmet, mert feltételessé teszik. A szerelemnek és a párkapcsolatnak pont az az egyik lényege, hogy feltétel nélkül szeressük a partnerünket olyannak, amilyen. Ez azért fontos, mert a külvilág tele van elvárásokkal, amiknek meg kell felelni: Munkahelyen, iskolában, egyéb közösségekben, az a kapcsolat az igazi, amelyik meleg otthonként szolgál és biztonságot ad. Természetesen fontos megbeszélni a problémákat és hogy mivel tehetnék jobbá az együttélést, de óriási hiba leszidni a másikat azért, mert nem felel meg az elvárásaimnak vagy mert valamit rosszul csinál. Lényegi változást nem érünk el vele, ráadásul plusz nyomást teszünk a partnerünk felé. Azt gondolom, hogy ha a partnerünk megfelelő önreflexióval rendelkezik, akkor magától tudja, hogy mi az, amin érdemes változtatnia, hogy javítson az együttélés minőségén és maga fogja megtenni.
Ezután tértünk rá a házasságra. Itt is elsősorban a nehézségekről, a házasság megtartásán volt a hangsúly. Egyértelműen az volt a konklúzió, hogy sokkal több házasság lenne megmenthető, ha a felek dolgoznának rajta. Minden házasság alapja a kompromisszum és a tolerancia. A következtetés egyértelmű: Nincs tökéletes házasság, nincs olyan kapcsolat, melyben ne lennének problémák. Sokkal többre mennénk azzal, mi lennénk rugalmasak és amíg csak lehet, dolgozunk azon, hogy megmentsük a házasságot. Súlyos vétség fizikálisan vagy verbálisan bántani a partnerünket, de az első ilyen eset után azt gondolom, hogy bőven lehet megértéssel, toleranciával fordulni a másik felé és megkérdezni, hogy ez most miért volt, felderíteni, hogy vajon miért viselkedett így. Ha ebben nincs következetes változás, pedig mindent megtettünk az ügy érdekében, akkor tényleg el lehet gondolkodni azon, hogy ideje a válóperes ügyvédhez menni.
Nagyon érdekes volt az a holland nyelvű cikk, mely a hosszútávú házasság titkairól szólt. És ez nem valami női magazin színvonalán íródott, annál több. Elsődleges téma a másik feltétel nélküli elfogadása volt és nem elvárásokat helyezni a másik felé, amit fentebb is elemeztem. De van itt szó arról is, hogy nem kell a házasságot túl komolyan venni. A humor elengedhetetlen része az együttélésnek. És itt van még valami, amivel mélységesen egyetértek: "Maradj, utána jön a mélyebb szerelem!" Ez a lényege annak, hogy miért kell dolgozni a házasságon. Amikor már kellőképpen ismerjük a partnerüket negatív oldaláról is esetleg voltak belőle problémák, de megoldottuk, túljutottunk rajta, akkor tudjuk meg, hogy mi az igazi szerelem. Mi az, ami hosszútávon összeköt két embert. Amiről nem beszélnek a romantikus filmekben és a szerelmes dalokban. De az is komolyan elgondolkodtatott, hogy ha valami dühít a párunkban, az azért van, mert nem értünk vele kapcsolatban valamit. Ez a kijelentés önmagában annyira már nem számít forradalminak, az már sokkal inkább, hogy miért érdemes nyitni a partnerünk felé. Folyamatosan változunk, ami azzal is jár, hogy változhat az érdeklődési körünk is. Amit korábban szerettünk, azt felváltja egy másik. Előfordulhat, hogy a partnerünk valami olyan dolog miatt kezd el rajongani, amit nem értünk, furcsállunk tőle. Ekkor is nagyon fontos beszélgetni vele, hogy miért lett az számára fontos. Olyan dolgokat tudhatunk meg a partnerünkről, ami még ő előtte is titok volt eleddig. Ezáltal újra és újra megismerjük a partnerünket, így végig izgalmas lehet a személye. Kell ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy a házasság tényleg az egyik legjobb dolog a világon?
Most összefoglalva, jelen gondolkodásommal azt gondolom, hogy három olyan eset van, amikor indokoltnak látom a párkapcsolat, házasság felbontását.
- Ha már nem ég bennünk a tűz a másik iránt.
- Ha már nem tudjuk megadni egymásnak a kompromisszos, de elvárások nélküli érzelmi biztonságot.
- Ha az egyik ismételten követ el súlyos vétségeket.
Azt gondolom, hogy a második vagy a harmadik bekövetkezte hozza magával, hogy az első eset is megszűnik, onnantól már tényleg nincs miről beszélni, ha a kapcsolat megmentése a téma.
EFT - Emotional Focused Therapy
Önmagunk fejlesztésének egy fontos eleme. A módszert Dr. Sue Johnson találta ki és három elemből áll.
- Kapcsolatterápia
- Családterápia
- Egyénterápia
Mindhárom elem alapja, hogy az érzelmekre fókuszál és ahol több szereplő is van (az első kettő esetében) a kommunikáció az elsődleges. Cél az egészséges érzelmi kötődés a partnerünk felé. A családterápia nemcsak azért fontos, hogy rendezzük az ottani kapcsolatot és egészségesen kötődjünk a szüleinkhez, hanem a gyerekkori családi traumákat lerendezve a partnerünkhöz is egészségesen kötődjünk. Ma már szinte közismert tény, hogy ehhez elengedhetetlen a családból hozott sebek gyógyítása. A terápia segít a kötődési problémák helyreállításában. Itt található két teszt (hollandul, angolul), amivel felmérhetjük, hogy milyen módon kötődünk a partnerünkhöz. Négyféle kötődési mód ismert.
- Szorongó-ambivalens kötődés
- Szorongó-elkerülő kötődés
- Félelemteli kötődés
- Biztonságos kötődés
Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy az utolsó a végső cél. És azért rendkívül fontos, mert a viszonyunk, kötődésünk másokhoz az élet egyéb területén is befolyásolja működésünket, mert életünknek egy nagyon fontos területén bizonytalanságot élünk meg.
Jelen tudásom szerint azt mondanám, hogy a másoktól kapott szeretet által érezzük magunkat fontosnak, értékesnek, hogy számítunk valakinek. Kétségtelenül jó alappal indul az a gyerek az életbe, akinek ez a szülei által megadatott, de aki ezt nem kapta meg gyerekként, annak magának kell megdolgoznia érte. Azért felelőtlenség olyat mondani, hogy akkor a megfelelő embert kell keresnie, aki segíthet rajta, mert nem kapta meg a megfelelő útmutatást arra, hogy ki az, akiben tényleg megbízhat és ki az, aki valójában árt neki. Neki teljesen mindegy, hogy ki, csak valaki által érezze, hogy tartozik valahova.
Honnan ismerhető fel, hogy valaki nemcsak szeret minket, de biztonságosan kötődik hozzánk?
- Empatikusan viszonyul hozzánk.
- Biztonságot ad és elismeri az erényeinket.
- Elfogadja az építő jellegű kritikát és folyamatosan fejlődik mentálisan.
- Különbséget tesz az elsődleges (belül megélt) és másodlagos (kívül megélt) érzelmek között.
- Mindig dolgozik a kapcsolaton.
Egy példa arra, hogyan viselkedik az, aki biztonságosan kötődik.
- Azon van, hogy megszüntesse a negatív interakciót (pl.: vitát)
A konfliktusok "kötődési harcot" generálnak. Belső nyugtalansággal jár az, ha egy általunk szeretett személlyel romlik meg a kapcsolatunk, mert jó eséllyel újra kell definiálni a vele való kapcsolatunkat.
Visszafogja az elsődleges érzelmeit. Ezek a belül megélt érzelmek, mint például a szégyen, magány érzése, bánat, félelem.
- Megváltozik a viszonya a másikhoz.
Elfogadja a megváltozott helyzetet.
Újradefiniálja a kapcsolatát a másikkal.
- Konszolidálás és integráció
Új megoldásokat keres a régi problémára, hogy azokat legközelebb jobban kezelje.
További útmutatásokat olvashatunk Lukács Liza: Hogyan szeretsz? című könyvének 56-64. oldalában, ahol a biztonságos kötődés mikéntjét elemezte gyerekkorban, felnőttkorban, párkapcsolat terén, valamint hogyan viszonyul önmagához. Én onnan két dolgot emelnék ki.
Érez, amikor érezni kell, gondolkodik, amikor arra van szükség, és cselekszik, amikor annak jön el az ideje.
Lukács Liza: Hogyan szeretsz? 63. oldal
Ez a három alapvető cselekedet, amit nagyon nehéz összehangolni. Csak gondoljunk arra, hogy el tud ragadni minket az indulat egy-egy krízishelyzetben...
A másik, amit szintén fontosnak tartok:
Fontosnak tartja önmagát, de nem fontosabbnak másoknál.
Lukács Liza: Hogyan szeretsz? 64. oldal
Innentől kezdve felesleges beszélni mindenféle énidőről, meg helyezd magad előtérbe, ne csak másokon segíts. Akikben kényszerként ott munkálkodik, hogy elrejtse magát mások elől, vagy folyamatosan azt lesse, miben lehet a másik szolgálatára, azokon ilyen frázisokkal nem lehet segíteni, mert a gondjai sokkal mélyebbről gyökereznek.
A biztonságos kötődés elérének jó eszköze lehet az, ha összeírjuk, hogy mire is van szükségünk, hogy biztonságosan érezzük magunkat egy kapcsolatban és alá írjuk azon személyek nevét, akitől úgy érezzük, hogy ezt megkap(hat)juk. Ha kiderül, hogy több ember is van elérhető közelségben, akitől ezt megkaphatjuk, ez nagyban javíthat az önbizalmunkon, önbecsülésünkön. Érdemes azt is összegezni, hogy mi az, amit mi magunk el tudunk érni saját erőből. Ez a függetlenségünket erősíti. Nem esünk kétségbe attól, ha nincs mellettünk a másik, mert egyrészt tudatában vagyunk annak, hogy szeret, másrészt mi magunk is meg tudunk állni a lábunkon, amikor például olyan helyzet adódik, hogy valami gond van, de a partnerünk nem tud jelen lenni.
Egyéni értékrend a szexben
Itt határozzuk a személyes határainkat a szexben. Mi az, amit örömmel csinálunk, amit megengedünk, mi az, amit már semmiképp nem szabad? Itt beszélgettünk a szexuális tapasztalatainkról, kinek milyen egyéni fantáziája van és mit valósítana meg belőle. Jó érzéssel tölt el minket vagy a szégyen párosul ezekhez a fantáziákhoz?
Én alapvetően liberális elveket vallok a szex terén. Azt gondolom, hogy amíg két (vagy több) felnőtt ember közös és kölcsönös akaratból létesít egymással szexuális kapcsolatot, az jó mindegyiküknek és nem ártanak vele senkinek, addig senkinek semmi beleszólása nincs abba, hogy mit csinálnak. Hogy egy párkapcsolatban többen is benne legyenek, mint ketten? Egy időben én is elgondolkodtam ezen. Nem mondom, hogy teljesen elzárkózok előle, de nagyon veszélyes. A poliamor kapcsolat nemcsak arról szól, hogy "halmozzuk az élvezeteket", hanem kivételes érzelmi intelligenciával kell rendelkezni, mert több ember között kell érzelmileg egyensúlyt tudjunk tartani. Aki ezt nem tudja, szélsőséges esetben kiszorulhat a kapcsolatból, ami borzalmas sérüléssel járhat. Elég azt végiggondolni, hogy már egy ember elvesztése is nagyon fájdalmas szokott lenni, de több embert... Nagyon óvatosan kell bánni az ilyen kapcsolattal.
Mi az, ami nem fér be nálam a szexben?
- Szex, mint szolgáltatásként történő igénybevétele.
Ahogy írtam, a szex ideális esetben közös és kölcsönös akaratból létesül, mert a résztvevők örömüket lelik benne. Erről nem beszélhetünk, ha fizetünk a szexért. Elképzelhető, hogy van rá magyarázat, de jelen gondolkodásom szerint csak akkor fizetnék a szexért, amikor már annyira kétségbe lennék esve, hogy nem kellek senkinek, hogy már fizetnék, csak valaki adja már oda magát nekem.
- Ha valaki kiárusítja a szexet.
Erről lesz majd szó később részletesebben, mert volt az is téma, hogy hogyan jelenik meg a szex a médiában. De mivel lehet kiárusítani a szexet? Amikor valaki nagyszerűnek állít be egy triviális dolgot. Ebben a populáris kultúrában Madonna járt az élen, aki az egész szexet valami olyan nagyszerű dolognak állította be, az élet élvezetének netovábbja, hogy aki azt megéli, annak több se kell a végső boldogsághoz. Tudhatjuk, hogy ez nem igaz. A szex egy fontos része az életnek, de aki ezt "mindenek felettinek" állítja be, annál komoly értékrendi válság van.
- Ha valaki "elállatiasítja" a szexet.
Nem nehéz erre példát találni, elég csak megnézni a pornófilmeket. Hiszen sok esetben a nő mintegy játékszerként van bemutatva. Mintha a férfi magától eldöntötte volna, hogy ő most jól kiosztja a csajt, nem érdekli, hogy ő mit akar. De az is kimeríri nálam a szex "elállatiasítását", hogy ha valaki ugyan ellenszolgáltatás nélkül, de tényleg bárkivel összefekszik, aki csak felajánlja magát neki.
Van-e a szexnek szakralitása? Ez a kérdés főleg akkor gondolkodtatott el, amikor egyszer azt olvastam, hogy az evés és a szex annyira ösztönös cselekedetek, hogy nincs katarzisa. Végül oda jutottam magamban, hogy ez az állítás szex terén vitatható, mert ha két ember (és itt inkább leszűkíteném a létszámot) úgy van együtt, hogy minimum szoros barátok, de inkább szerelmesek egymásba és teljes érzékiséget adnak a szexuális együttlétbe, akkor ott van szakralitása a szexnek. Az intimitás adja meg a szex valódi lényegét.
Szexuális felvilágosítás
Ez az, amire még a hollandoknak sincs biztos receptje. Nemcsak azért, mert minden egyes gyerek fejlődése egyéni, hanem mert az interneten hamarabb (és könnyen) találnak felnőtt tartalmat, mint ahogy egyáltalán bárki is merne nekik beszélni arról, hogy nem a gólya hozza a gyereket. Ha arra gondolok, hogy a '90-es évek végén, amikor elkezdtem érdeklődni a szex iránt, internet híján nekem még minimum éjfélig fent kellett maradnom, hogy lássak ilyet a TV-ben. Most meg már... És ez legalább akkora kihívás elé állítja azokat, akik kiskamaszok szexuális felvilágosításával foglalkoznak, hát még a szülőket. Az az igazság, hogy ahogy elképzelem, hogy majd én is apa leszek majd (ha megadatik) és ha a gyerekem majd 10-12 éves lesz, én is félnék. Hogy mit látott a neten, kikkel van kapcsolatban online. De erre is, mint annyi mindenre jó eséllyel az a válasz, hogy hitelesnek maradni a gyerek előtt, ne mutassuk magunkat másnak, mint akik vagyunk és mindig beszélgessünk a gyerekkel. Óriási hiba azt mondani a gyereknek, hogy "ehhez még kicsi vagy!". Mindent el lehet neki magyarázni a maga nyelvén, biztos, hogy meg fogja érteni. Pont azzal tesszük őt még kíváncsibbá, ha tiltjuk, titkoljuk előle az adott dolgot. A gyerek nagyon is tudja, hogy az jelen van és ha még egy felnőttnek is édes lehet a tiltott gyümölcs, egy gyereknek még annál is jobban. És ha nem fogadjuk el, hogy a gyerek ma már hamar hozzájut szexuális tartalomhoz, ha nem világosítjuk fel a maga szintjén, hogy mi történik, amikor két ember együtt van, akkor útmutatás nélkül fog bolyongani az interneten, amivel sokkal nagyobb veszélynek tesszük ki, mintha az ő nyelvén kielégítjük a kíváncsiságát, mert legalább tud valamit, ami által máris biztonságosabban mozog az interneten.
Azt gondolom, hogy a közösségi szexuális felvilágosítást nem nagyon lehet jól csinálni. Azért, mert gyerekek más-más tudás- és fejlettségi szinten vannak, ezért is van az, hogy egy-egy ilyen felvilágosítás kínos nevetésbe torkollik. Az egyéni felvilágosítás lehet hatásos, ha tiszteletben tartjuk a gyerek jelen tudását, ismeretét és életkorát.
Kaptunk egy prospektust arról, hogyan fejlődik a gyerek mentálisan, szexuálisan. Ez is hollandul van, de az ábrák által könnyen érthető. Ez is sokat segíthet abban, hogy megértsük a gyerekünk mentális fejlődését és hogy hogyan magyarázzunk meg neki dolgokat az életkorának megfelelően. Egy a lényeg: Nem titkolni előle semmit, mert annak sokkal rosszabb vége lesz.
Szexuális visszaélések
Ez is külön téma volt szerencsére és akkor nőtt meg ez a szak igazán a szememben, amikor a férfiak elleni szexuális visszaélésekről, bántalmazásról is kiemelt szó esett. Sajnos több ok miatt is nagyon keveset lehet erről olvasni, hallani. Az egyik fő oka, hogy mivel a férfi nemhez sok esetben az erőt párosítják, ezért külön szégyen az, ha egy férfi nem képes megvédeni magát a gyengébbi nemmel szemben. A másik fő oka, hogy a különböző feminista kurzusoknak nem érdeke erről beszélni, hiszen így kiderül, hogy az általuk védelmezett nem is lehet bántalmazó és akkor veszít a munkájuk az értékéből. Pedig vannak férfi áldozatok is és ahogy utánaolvastam az interneten (közvetlenül nem tapasztaltam ilyet), nem is annyira elhanyagolható a bántalmazott férfiak száma. Csak ezek azért sem kerülnek a felszínre, mert nincs látható jele annak, hogy a férfi a bántalmazott. Mert a nők nem fizikailag, hanem verbálisan erősek, ezért a nők szavakkal bántalmaznak, ami tud annyira erős lenni, mint a fizikai bántalmazás. És az egyenjogúság jegyében azt kell mondjam, hogy ha gyávának nevezzük azt a férfit (teljes joggal), aki fizikálisan bántja a nőt, akkor az a nő is gyáva, aki verbálisan bánt egy férfit, hiszen ő is olyan eszközzel árt, amivel szemben egy férfi védtelen.
Természetesen a szexuális visszaélések több módjáról is esett szó. Ahogy fentebb utaltam rá, az a férfi a legaljára se való, aki bántalmaz egy nőt. Komoly szó esett a szexiparról, prostitúcióról. Itt is egyértelműen az volt a konklúzió ez a nők döntő többségének ez kényszer. Valamilyen úton-módon bele lettek kényszerítve. Itt Hollandiában is. Csak azért, mert van Amszterdamban piros lámpás negyed, messze nem azt jelenti, hogy mindegyik ott dolgozó nő önként és dalolva várja a kuncsaftját. Vannak olyan nők, akiknek ez olyan szinten borzalmas élmény lett, hogy disszociálnia kell, hogy túlélje az adott aktust.
Annak ellenére, hogy a pornó sokak számára örömöt okot (nézni), valójában benne lenni sokak számára szintén nagyon rossz élmény. Hiszen a pornószínészeknek akkor is teljesíteni kell, amikor egyáltalán nincs kedvük hozzá, vagy nincsenek abban a "hangulatban". Egyszer régen olvastam, hogy valami olyan anyagot fecskendeznek a férfi péniszébe, ami által merevedése lesz és nagyobbnak is tűnik a pénisze. Nem emlékszem már a nevére, de az is komoly probléma, ha egy-egy ilyen felvétel sokáig tart, hiszen akkor végig aktívnak kell maradni...
Egyéb példákat viszont nem tudok mondani, mert nem nagyon láttam ilyet a közvetlen környezetemben. De minden verbális és érzelmi erőszak, visszaélés súlyos elítélendő, akár nő követi el, akár férfi, akár nő ellen, akár férfi ellen.
Sex sells
Nagyon furcsa cím, mert nem a sex shopról, illetve szexuális segédeszközök eladásáról volt itt szó, de tényleg nem lehet másképp jobban összefoglalni a lényeget. Különböző médiatermékek (pl.: TV műsorok), nem szexuális jellegű termékek eladása szexszel. Tehát egy-egy műsor nézettebbé tétele szexszel, illetve egy termék vonzóbbá tétele egy vonzó nővel reklámarcként (amit férfiaknak szánnak). A TV-műsoroknál meg nem arra kell gondolni, amikor egy szexuális jellegű ismeretterjesztő műsort nézünk, vagy egy beszélgetős műsorban szexuális jellegű témáról beszélgetnek, hanem egy más jellegű témába belecsempészik a szexet, hogy azzal növeljék a nézettségét. Tehát például valaki bemond egy szexuális jellegű buta viccet vagy utalást és azon megy a röhögcsélés.
Ez azért szokott hatásos lenni, mert látszólag szembemegy a prüdériával és azt az érzetet kelti, hogy itt szabadon lehet beszélni a szexről. Csak amit csinálnak egy ilyen műsorban, azért káros, mert végtelenül leegyszerűsíti, lebutítja a szexualitást, így az még jobban visszatetszést kelthet abban, aki egyébként is tabutémaként kezeli a szexet, vagy abban, aki tudja, hogy a szex több annál, ahogy egy ilyen műsorban beszélnek róla. De ezen műsorok célja tényleg a nézettség növelése és nem az, hogy a szexről tényleg szabadon beszéljenek az emberek.
Ha már korábban említettem Madonnát, tényleg érdemes róla többet beszélni, hogyan jobban megértsék az emberek, miért volt rettenetesen káros a tevékenysége. Egyesek ugyanis már-már forradalmárnak tartják őt, hiszen valósággal felszabadította az embereket a prüdériától. Még a "forradalmiságot" is el lehet tőle vitatni, hiszen a szexuális forradalom 1968-ban volt. De tényleg igaz az, hogy Madonna kiárusította a szexet, mert azt mindennél jobbnak állította be. Hogy aki szexel, az megéli a végső boldogságot, hiszen annál jobb dolog nincs kerek e Földön. Aki ezt így gondolja, annál tényleg komoly értékválság van, mert bár a szex tényleg jó dolog, de vannak annál nemesebb dolgok, amikkel a világot tehetjük jobbá. A másik meg elfedi azt, hogy a szex nem mindig jó. Nem kell ehhez feltétlen erőszakot megélni, elég csak arra gondolni, amikor tényleg semmi kedvünk nincs a szexhez. De mi mégis belemegyünk és az egész emiatt nem lesz jó.
A másik, ami miatt borzalmas Madonna tevékenysége az az, hogy természetesen ő sem arról beszélt, hogy mitől lehet jó a szex, hanem csak beszéljünk róla és csináljuk. De hogy például mennyire fontos a megfelelő partner, arról soha nem beszélt. De hogy ő ezt mennyire nem tartotta prioritásnak, arra legjobb (és egyben legundorítóbb) példája a "Sex" című könyve, amit még a szabadabb gondolkodásúaknak is csak óvatosan!
Tehát Madonna nemzedékeket tévesztett meg azzal, ahogy közvetítette a szexet. Ezért is van annyi meleg rajongója, ráadásul meg is jelenítette a homoszexualitást a videoklipjeiben. Már korábban is volt olyan elméletem, hogy a melegeket azért lehet jól megszólítani, hiszen elnyomva érezték magukat és van valaki, aki ily módon szólítja meg őket. Így tényleg megélhettek egyfajta szabadságérzetet.
De azokkal a termékekkel sem vagyunk sokkal előrébb, melyek a szexualitással akarják eladni magukat. Nem kell messzire, elég csak azokra a férfiaknak szánt termékekre gondolni, melyeknek reklámarca, vagy a csomagolásán látható egy csinos nő. Természetesen ezeknek is csak az a célja, hogy minél többet adjanak el belőle és nem az, hogy a szex szabad téma legyen.
Szeretetnyelv
Ez az, aminek összehangolása igazi kihívás lehet egy párkapcsolatban. Alapvetően ötféle szeretetnyelvet különböztetünk meg.
- Megerősítő szavak
- Minőségi idő
- Fizikai érintés
- Szolgálat
- Ajándékok
Ezek közül a "minőségi idő" van a leginkább feltörekvőben és az "ajándékok" a leginkább lenézett szeretetnyelv. Az, hogy a minőségi idő van leginkább feltörekvőben, jelzi azt, hogy az emberek nagyon igénylik a figyelmet, hogy személyesen csak rá figyeljenek, hogy érezzék, hogy fontosak a másiknak. Az ajándékozás meg eléggé lenézett, mert finoman szólva is "mindenre kapható"-nak tűnik az, akinek az ajándékok számítanak a leginkább. Pedig nem alaptalan: Ha valaki elégedett egy kisebb, személyre szóló ajándékkal, az is jelzi, hogy a másik ismeri őt, tiszteletben tartja azt, amit szeret. Ez is lehet a szeretet kifejezésének egy szép, személyes módja. De csak akkor ha a mögöttes jelentésre fókuszálunk, nem feltétlen csak az ajándékra. Mert aki drága ajándékra vágyik, annak nem a másik személy szeretete számít. De a többi is csak akkor működik, ha érezzük, hogy tényleg nekünk szól. Például nem azért kapunk megerősítő szót, hogy udvariasak legyenek hozzánk, ahogy a fizikai érintés mögött is érezhetjük a másik ember valódi szeretetét. A szolgálat, szívességtétel is csak addig működik, amíg a másik tényleg azért segít nekünk, mert neki is jó, mert ő is érzi belül, hogy tényleg szolgálatot tesz nekünk, és nem azt érzi, hogy ki van használva.
És talán ez a titka annak, hogy hogyan lehet a különböző szeretetnyelveket összehangolni. Ebben is kompromisszumot kötni. Mert az utóbbi időkben az annyira felértékelt minőségi időt is túlzásba lehet vinni. Amikor minden egyes pillanatban csak azt várjuk a partnerünktől, hogy minden energiájával figyeljen ránk és töltse velünk minden idejét. Azzal nemcsak kizsigereljük a partnerünket, hanem róluk is árulkodik, méghozzá valami nagyon súlyosat: Hogy a partnerünktől igényeljük azt, amit gyerekkorunkban nem kaptunk meg a szüleinktől. Tehát rosszul kötődünk a partnerünkhöz, ami számára is megterhelő. Tehát a szeretetnyelvek összehangolásához nemcsak az kell, hogy felismerjük, hogy a partnerünknek mire van szüksége, hogy szeretve érezze magát, hanem egészséges psziché, hogy a különböző szeretetnyelveket össze tudjuk hangolni. Tehát igényeljük a partnerünktől, ami által szeretve érezzük magunkat, de adjuk is meg neki, amivel ő érzi magát szeretve.
Plusz egy ok, ami indokolttá teszi a szakítást: Ha a felek nem képesek összehangolni a szeretetnyelvüket.
Szerelem és szex a művészetben
Itt lehet gondolni kortárs művészetre, akár régi, hagyományos műre, ahol a szexualitás és a szerelem magas színvonalon jelenik meg. Jó példa erre a Vénusz Születése című festmény, de a Willendorfi vénusz is sokat árulkodik arról, hogy milyen volt a női ideál az ősi időkben.
Mert hát a meztelenség, a szexualitás már az őskorban is foglalkoztatta a kor emberét. Nagyon sokáig voltak művészek, akik szabadon ábrázolták a meztelenséget, illetve a szexualitást az akkori jelentésében. Mint tudható, hogy az ókori görög és római társadalomban normális dolog volt a két férfi közötti szex, ezt különböző cseréprajzokon is ábrázolták. De természetesen a férfi-női ábrázolás is gyakori volt. A meztelenség árbázolása egészen a 17. századig volt gyakoribb jelenség, majd az 1600-as évektől ez megváltozott. Onnantól nőket jellemzően ruhában ábrázoltak, úgy igyekezték érzékeltetni a szexualitást. A 19. századra tértek vissza a nyílt meztelenségre. Az első pornográfnak minősülő festmények, képek is ekkor jelentek meg.
Talán az is hozzájárul ahhoz, hogy a hollandok ennyire szabadon beszélnek a szexualitásról, hogy a művészettörténetükben is sok meztelen (legalábbis a mellük látható) női alakot ábrázoltak kifejezetten esztétikus formában. Elsősorban nők voltak szabad kebellel lefestve, sok esetben kifejezetten esztétikusan. Jó példa erre Cornelis van Haarlem festményei. Bizonyos képein pont a meztelenséggel fejezi ki, hogy mit akar ábrázolni. Talán más országok festői is használták ezt a kifejezésmódot, de a holland festészetben több festő pont a meztelenséggel fejezett ki bizonyos érzelmeket, élethelyzeteket.
De az is meglepő, hogy a japán festészetben (ukiyo-e) hogyan jelenítették meg a szexualitást. Nem csupán a meztelenséget ábrázolták, hanem a szexet magát, ahol a nemi szervek is láthatók. Az egyik meglepőbb kép volt, amit a témában láttam, amikor egy gyerek is tanúja volt két felnőtt szexuális együttlétének. Ott is mindent nyíltan mutattak.
A fenti példákból is látható, hogy a meztelenség, szexualitás alkalmas lehet a magasfokú művészet ábrázolására. De megfigyelhető ez a kortárs művészetben is. Minden olyan szerelmes dalszöveg irodalmi igényességűnek nevezhető, mely a szerelmet nem túlidealizáltan, hanem a maga valóságában fejezi ki. Sajnos mind a szerelmes dalokra, mind a romantikus filmekre is általánosságban jellemző, hogy az embernek egy egyébként valós igényét jeleníti meg túlidealizáltan. Hogy aki megtalálja élete szerelmét, az a végső boldogságot találja meg vele és onnantól kezdve bánat még csak mutatóban sem jelentkezik. Ezáltal olyan szintre korbácsolhatja fel a néző / hallgató igényét a szerelemre, ami által frusztrációt élhet meg, hogy neki az nem adatik meg. Csak azért, mert messze nem olyan a kapcsolata, házassága, vagy mert nincs is. Tehát ezek legalább annyira eltorzítják a képzetünket a szerelemről, mint ahogy a média eltorzítja a képzetünket a szexről.
Mégis milyen pozitív példát lehetne hozni szerelmes dalszövegekre? Többségében magyarral tudnék szolgálni, mivel angol nyelvű dalt keveset hallgatok.
- Zorán: A szerelemnek múlnia kell
- LGT: Nagyon kell, hogy szeress
- Presser Gábor: Őt
Néhány kiválóság azoktól az előadóktól, akiket nagyra becsülök, de biztos, hogy van más pozitív példa is. Holland nyelvű dalból nem ismerek még sokat, de két olyan példát tudok hirtelen mondani, ami a szerelemnek egy valódi, szép oldalát mutatja be:
- S10: Adem je in
- Froukje: 17
Természetesen film, sorozat formájában is lehet olyan művet találni, mely a szerelmet a maga valóságában mutatja be annak minden szépségével, nehézségével. Az eheti órára mindenkinek be kellett mutatni egy olyan művet, amelyik a szexualitásról, szerelemről szól és személyes kedvence. A legtöbben festményt mutattak be, verset olvastak fel, amik megérdemelték a figyelmet. Én viszont egy animét mutattam be, a "Given"-t. Hiszen ez nemcsak arról szól, hogy a főszereplő srác, Mafuyu és Uenoyama egymásba szeretnek (sőt, két pár is van), hanem hogy a megélt szerelem által milyen nehézségekkel találkoznak. És hogy addig nem tudják egymás szívből szeretni, amíg le nem rendezik a maguk traumatikus múltját és nem teszik a helyére azt, hogy egyszer elvesztettek egy számukra fontos embert. Ezen az anime szépen végigmegy, de aki az aktualitásig követte a mangát, az azt is tudhatja, hogy a relatíve "boldog vég" után is vannak nehézségek.
De hogy egyéb kortárs művészeti ágban mily módon jelenik meg a szerelem és a szexualitás... Az aktfotók, nudista magazinok határeset nálam. Vannak nagyon szépen lefotózott meztelen nők (inkább nőket látok, férfiakat ritkán), akikkel tényleg a testiség szépségét fejezik ki. Ahol nem az a lényeg, hogy milyen nagyok a mellei, milyen formás a feneke, hanem a női test, mint esztétikum. Viszont nagyban torzítja az összképet, ha egy túl vékony nőt ábrázolnak, akinek kilátszanak a csontjai. Róla is el lehet mondani, hogy torzítja az ideálról alkotott képet.
Viszont mivel pornófilmek kifejezetten azért készülnek, hogy a nézőt felizgassa, ezért ott nem lehet magas fokú művészetről beszélni. Nagyon kevés (egy a millióhoz) az oktatófilm minőségű, de volt szerencsém ilyenhez.
LMBT
Mint utolsó heti anyag, helyet kapott az LMBT is, tehát nemi identitások és szexuális orientációk. Sokan tévesen összekeverik a kettőt és képesek "nemi identitásként" beszélni például a homoszexualitásról, de a kettő nem ugyanaz. Mindazonáltal a szexualitás valóban része a nemiségünknek, hiszen, ha valaki az egyik nemhez vonzódik, a neme alapján határozzuk meg a szexualitását.
Azért is maradt az utolsó hétre ez a témakör, mert ez eléggé új abból a szempontból, hogy ma már nemcsak két nemről beszélünk és négy (vagy öt) szexualitásról, hanem ez folyamatosan burjánzik. Jönnek az LMBT mellé az újabb betűk. Én azért maradok meg az első négynél, mert a végeredmény úgyis az lesz, hogy a latin ABC-nek mind a 26 betűje fog egymás mellé kerülni meghatározott sorrendben. Főleg annak fényében, hogy a legújabb betűsor, amit láttam: "LGBTQAIPC". A C a ciszneműeket takarja magába, tehát aki azonosul a biológiai nemével. Ennek az lesz az eredménye, hogy végül a világ összes embere egy betű alá lesz sorolható, hiszen nagyon sok ember harmóniában van a biológiai nemével.
Ez egy rendkívül ingoványos terület, azért mert rendszerint sok sérelem, trauma társul hozzá. És mivel új, ezért ezen traumák valódi oka még nincs feltárva. Elég csak arra gondolni, hogy a két legrégebb óta ismert szexualitás, a homoszexualitás és a leszbikusság okát sem ismerik még mindig teljes mértékig a szakemberek se biológiailag, se pszichológiailag. És ha erre nemcsak a még több szexualitás jön rá hanem a különböző nemek is, akkor teszünk róla, hogy a különböző pszichológusok és szakemberek munkája még sokkal tovább tartson. Ugyanakkor pont azért, mert sérelmek és traumák nincsenek feldolgozva, kiváló táptalajt szolgáltatnak a harcos aktivistáknak arra, hogy maguk közé csatlósokat gyűjtve nemhogy jogokat, de bizonyos esetekben előjogokat követeljenek meg maguknak, vagy támadást indítsanak azok ellen, akiket ellenségnek gondolnak. Elég csak J.K. Rowling-ra gondolni, akit transzfóbiával vádolnak. És ha már Rowling: A Legendás Állatok: Grindelwald bűntettei című filmben mondta Grindelwald Credence-ről: "Az ő fájdalma ad nekünk erőt." Ez megmagyarázza a hangos és harcos aktivistáknak miért nem érdeke, hogy feldolgozzák az érintettek a traumájukat. Ráadásul a módszerük nagyban hasonlít Grindelwaldéhoz. De valójában erre a problémára pont nem harccal, hanem együttműködéssel lehet megoldást találni, egymást segítve, támogatva. Elfogadni a magunk traumáját és azt, hogy keveset tudunk a témáról, de együtt többet tudhatunk meg magunkról és egymásról is. Ez az útja a békés gyógyulásnak és a harcos aktivisták letörésének.
Három fő kérdés volt erre a hétre:
- Örülsz a szexuális orientációdnak? Fejtsd ki bővebben.
- Örülsz a nemi identitásodnak és ahogy kifejezed magad? Fejtsd ki bővebben.
- Miből tudod, hogy melyik nemi identitásba tartozol? Mész a trendek után vagy magad kísérletezed ki?
El lehet mind a három kérdésen gondolkodni. Hiszen alapvetően a szexualitásunk és a nemi identitásunk is meghatározza az egyéniségünket, azt hogy kik vagyunk. Ezek felfejtése is fontos. Nagyon fontos tájékozódni és amelyiket magunkhoz legközelebbinek érezzük azt elfogadjuk. Ha nem tudjuk, dolgozzunk rajta, ha kell, szakember segítségével. Igaz az, hogy ezeket nem lehet elfedni. Azzal csak még rosszabbat teszünk magunkkal. Ha viszont felfedjük, helyére tesszük magunkban a lelki okait, akkor megadjuk magunknak az esélyt arra, hogy egy új, minőségi életet éljünk, önmagunkkal harmóniában élve.
Az biztos, hogy a különböző szexualitásokat, nemeket nem lehet trendeknek elkönyvelni és "jó dolgában nem tudja, mit akar" jellegű szöveggel lezárni. Ezek valamiért vannak. Valamiért a felszínre törtek. Ezekkel foglalkozni kell. Az biztos, hogy ezek nem olyan rég még alig voltak a médiában. Én is vissza tudom idézni: Gyerekkoromban, a '90-es években, a homoszexualitás a TV-ben nagyon ritka jelenség volt. Nem is csak évente egyet, még annál is kevesebbet láttam. Az minden kétséget kizáró, hogy akkoriban is jelen volt (elég csak a történelmi időkre gondolni), arra tényleg kíváncsi lennék, hogy az akkori kor embere hogyan élt a maga identitásával. Azt gondolom, hogy azzal is sok titkot fel lehetne fedni, ha ezen emberekkel készülne egy dokumentumfilm. Talán már van is?
Összegzés
Szó se róla, én magam se számítottam arra, hogy ennyire komplexen fogjuk venni ezt a témakört. De a magam részéről maximálisan elégedett vagyok a tanultakkal, ezekből bőven lehet építkezni. Mit is lehet a végére mondani? Mindenkinek kell dolgoznia saját magán, de senki ne féljen múltjától. Rémisztő találkozni vele, nem is vagyunk alkalmasak arra, hogy mindegyiket fel is tárjuk. De amit fel tudunk, azzal érdemes kezdeni, aztán a többi szép sorban jön magától. Az út rettenetesen nehéz és göröngyös, de a legnagyobb ajándékot ezzel adhatjuk meg magunknak: Független élet és szabad akarat. Megéri. Ezzel nemcsak a saját, de környezetünk életét is jobbá tesszük. Meggyőződésem hosszútávon ezzel tesszük jobbá a világot.
Általában megnézem, hogy egy-egy animének milyen átlagértékelése van, és igazság szerint hagyom magam befolyásolni általa. Nagyon tudok utálni olyan animét, aminek nagyon magas átlagértékelése van (lásd: Hunter × Hunter), és nagyon tudom szeretni azokat, amiknek nagyon alacsony átlagértékelése van. Ezzel legtöbbször azt szoktam képviselni, hogy nem érdekel, hogy egy anime mennyire népszerű, ha nekem nem tetszik, akkor az igenis rossz számomra. Pedig valójában nagyon is érdekel, mert akkor nem lennék ennyire szélsőséges az adott művel szemben. Ennek egyik pozitív példája lett idén a Koi to Uso, ami a rossz átlagértékelése ellenére nagyon tetszett. Jó volt az alapötlet, a koncepció, és akármennyire is furcsa lett a lezárás, nekem tetszett. Úgy voltam vele, hogy miért is ne lehetne ilyen vége egy történetnek? Persze, az baj, hogy a háttértörténet nincs kibontva rendesen. Nagyon jó lenne, ha a Fruits Basket-hez hasonlóan a Koi to Uso teljes történetéből készülne. Szerintem lényegesen pozitívabb lenne az egész mű megítélése. És Nisaka Yuusuke nálam az egyik legszerethetőbb meleg karakterré avanzsált.
Ha jól tudom, Zsolti barátom ajánlotta az animét. Egyszer mondtam neki, hogy néznék valami shoujo-ait, kérdeztem, hogy tud-e valami jót, és beajánlotta az Oniisama he...-t. El is kezdtem nézni, de valami hihetetlen volt... Fel kellett dolgoznom azt, amit látok. Szó nincs arról, hogy rossz lenne, igazából nagyon is jó, de annyira erős anime, annyira fajsúlyos az a miliő, amit áraszt magából, hogy arra a 25 percre, amíg megnézek egy részt belőle, valósággal belekerülök az animébe. És az igazat megvallva, nem feltétlen jó benne lenni, több okból sem. Egyrészt, hihetetlenül női az egész anime. Hitelesen jeleníti meg a lányok viselkedését egymással, nemcsak a barátságot, hanem a rivalizását, a női ármányt, és ahogy lányok szoktak egymással viselkedni. Csak ha van is bennem valami női, távolról sem ennyi, és ez a dózis számomra a túladagolás fényes példája. Másrészt annyira depressziós néhány karakter, hogy engem is lehúznak vele. Shinobu Mariko cirkusza a 9-10. rész környékén konkrétan az pszichés őrület határait súrolta, ahogy Asaka Rei drogozása sem akármi. Az ő beceneve egyébként Saint-Juist sama és konkrétan leszbikus iskolát csinál a gimnáziumból, ugyanis odavan érte az egész lányiskola. Mert annyira titokzatos, elérhetetlen... Na de miért? Mert bizony itt van a nyitja. Hát ilyen egy leszbikus szerelmes anime 1991-ből, de a rajzstílus még ahhoz képest is régi, ugyanis a manga 1974-es. Úgy tippelem, hogy a rajzot igyekeztek ahhoz igazítani. Az opening is egyébként rettenetesen fájdalmas, ugyanakkor gyönyörűszép. Rám inkább gyógyító hatással van.
Na csak hogy idei anime is kerüljön terítékre, de kár, hogy negatív vonatkozásban. Meg ha már szóba került a Fruits Basket pozitív példa egy anime remasterelésére, akkor álljon itt egy negatív példa. Milyen az, amikor egy klasszikust csak úgy elrontunk és összecsapunk? Az eredeti, 2001-es Shaman King nagyon jó anime volt, igazi klasszikus openingekkel és endingekkel Hayashibara Megumi tolmácsolásában. Az új sorozat viszont minden szempontból rosszabb. Bizonyos részek, teljesen unalmasak, érdektelenek voltak, bizonyos harcok meg inkább tűntek a Naruto egy olcsó másolatának. Bizonyos seiyuu-któl (pl.: Romi Park) a hajamat téptem, de az az igazság, hogy Hayashibara Megumi se menti meg számomra Kyouyama Anna személyét. Nem szerettem őt soha, ahogy a seiyuu által énekelt openinget (Soul salvation) és endinget (#Boku no Yubisaki) se szeretem. Túlzottan erőltetett. Pedig még azt se lehet mondani, hogy Hayashibara Megumi kiöregedett volna az animéből. Pont az a varázsa az énekesnő-seiyuu-nak, hogy nagyon is megvan benne az energia, hogy énekeljen az animének akár egy Over Soul minőségű dalt, de a Soul salvation nagyon erőltetett lett. És milyen jó lett volna, ha egy igazi visszatérő-dalt énekel Hayashibara Megumi, de ez nem sikerült. Ezért kár volt újjáéleszteni a franchise-t.
Félve vágtam neki az animének, nem véletlen, hogy év elején néztem. Van ugyanis egy olyan rendszer nálam, hogy a sötét hangulatú, negatív animéket elsősorban január-februárban nézem, mert nem szeretem a telet, hamar is sötétedik, ezért akkorra időzítem a legtöbb sötét hangulatú animét. Ahogy a Yakusoku no Neverlandet is akkor néztem meg. Tényleg volt benne egypár félelmetes jelenet, de annyira átélhető volt, annyira izgultam a gyerekekért, hogy ki tudjanak szabadulni. A szereplők is szerethetők voltak, de történet felépítése is elsőosztályú. Ahogy folyamatosan adagolták a meglepőbbnél meglepőbb információkat és hogy milyen lehetőségek vannak a gyerekeknek arra, hogy megmeneküljenek. Tényleg nagyon izgultam. Csak az első évadot néztem végig, állítólag a második borzalmas lett. Megnézem azt most januárban, de az előjelzések szerint nagyon le kell adni az elvárásaimból. Igazából már csak azért is megnézem, hogy ha tényleg rossz, lássam, hogyan lehet egy ilyen remekművet elrontani.
Relatíve régi anime, hallottam is róla sokat, mert sokan szeretik, de nekem erre az évre maradt. Nem az első pillanatoktól kezdve éreztem, hogy ez lesz életem egyik legkedvesebb animéje, mert teljesen mást kaptam eleinte, mint amit vártam. Ugyanis egy olyan skálán láttam az animét, ami érzelmi hitelesség terén "listázta" az animéket. Jó listának tartottam mert a Shigatsu wa Kimi no Usóval volt átellenben (nagyon helyesen!), de mivel romantikus animékkel volt egy csokorban, ezért azt gondoltam, hogy ez is az, és azt fogom látni, hogy milyen érzelmileg teljesen hiteles szerelem és párkapcsolat. Ehhez képest jön az, hogy erdő, a srác szinte totál egyedül, látja a szellemeket, mi több színesítik az életét és az egész rettenetesen lassúnak tűnt. Vakartam is a fejemet, hogy fogom én így mind hat évadot megnézni? Aztán lassan flowba kerültem az animével, és megéreztem, hogy mitől is annyira hiteles érzelmileg. Nagyon megszerettem Natsumét, minden szempontból tudtam azonosulni vele érzelmileg. Olyannyira, hogy a 4. évad utolsó részét pont a metrón néztem meg. Ott volt az, amikor elment a halott szüleinek lakásához, ahol kisgyerekkorában volt, hogy szembenézzen a múltjával és ott elsírta magát. Annyira átéreztem azt a jelenetet, hogy a metrón elsírtam magam. Csodálatos volt. Egyértelműen a 4. évad lett a legjobb. Ott van olyan poénos jelenet, hogy akkor a nevetéstől sírtam, aztán meg a szembesülés a múlttal. Úgyhogy a Natsume Yuujinchou összességében lett az egyik legkedvesebb animés élményem, nemcsak idénre.
Most nem CD-t vettem magamnak, hanem könyvet, méghozzá Sztevanovity Dusán: Csak szöveg című könyvét. Már akkor kinéztem magamnak, amikor megjelent, de végül nem vettem meg. Mindig tervben volt, hogy ha találok egyet jó áron, akkor megveszem magamnak, mert nagyon szeretem Dusán szövegeit, de olyan nagyon magas prioritása soha nem volt. Főleg azért nem, mert akkoriban nagyon benne voltam a japán könnyűzenében. De végül ma a 
![IMG_20200606_145323[1]](https://m.blog.hu/su/supermario4ever/image/imported/2020-06-07/18877228/img_20200606_1453231.jpg)