2019. május 31. 23:43 - supermario4ever

Nintendo nap a Vault51 Gamer bárban

Vasárnap volt Nintendo nap a Vault51 Gamer bárban. Eléggé régen volt már nagyobb Nintendós rendezvény, örültem is neki, hogy végre több emberrel találkozhatok. A mai Nintendo találkozót viszont nemcsak bagszi szervezte, hanem FutuRetro is, aki szinte az összes retro Nintendo konzolt elhozta. TV-vel, játékokkal, teljes felszereltséggel, mintha több száz embert várnának. Nagyon kitett magáért.

Az utóbbi időkben kevesebbet vagyok Facebookon aktív, Twitteren annál inkább, ezért nem tudom, mennyire volt eseményoldala a találkozónak, illetve hányan jelölték be, hogy jelen lesznek, az biztos, hogy a személyes várakozásaimtól nagyon alulmaradt az a kb. 20-25 fő, mely jelen volt. Már csak ahhoz képest is, hogy mennyire fel voltak szerelkezve. Mert bagszi is hozta a Wii U-ját, Switch-ét, tőle is voltak TV-k, meg LABO-k is voltak kipróbálhatók, az egész tényleg olyan érzetet adott, mintha egy nagyobb rendezvény része lenne ez a Nintendo nap, ahova többszáz embert vártak. Én 11 körül érkeztem meg, meg is lepett, hogy alig voltak még emberek. Mondjuk nagyon a terep sem volt kész, mindenki még nagyban pakolászott. Egyedül Gabrol-ra emlékszem, aki jelen volt. Őt viszont nagyon lekötötte a LABO VR játéka. Érdekes volt látni, hogy szinte kizárta magából a külvilágot.

Mint ahogy azt is jó volt látni, hogy mindenféle korosztály jelen volt. Az egészen kicsi gyerekektől a középkorúakig. Úgyhogy nem voltunk olyan sokan, de a korosztály-béli szórás az nagy volt. A kicsik természetesen az újabb játékokkal játszottak, mi idősebbek meg a retróval is játszottunk. FutuRetrónak köszönhetően NES-től kezdve GameCube-ig minden retro konzol jelen volt, sőt, japán Famicomon még a japán Super Mario Bros. 2-vel is lehetett játszani. Még piaci Nintendo is helyet kapott, amit igazából a mai napig nem támogatok, hogy jelen vannak ilyen rendezvényeken. Nem is igazából azért, mert a szegénység szimbóluma, és sokan piacról jutottak hozzá videojátékokhoz, hanem azért, mert az alacsony áruk miatt sokan innen tudják, hogy videojáték egyáltalán létezik, és ezért van az, hogy sokaknak csak a Super Mario Bros.-ig terjed ki a Mariós tudása. Aztán miután alig volt marketingje később a Nintendónak, ezért inkább csak a PlayStation és az XBOX maradt meg a köztudatban. Ezért csodálkoznak jónéhányan arra rá, hogy Nintendo a mai napig létezik. Úgyhogy nálam a piaci gépek inkább annak a szimbóluma, hogy mennyire tájékozatlanok a magyarok videojátékok terén, és azzal, hogy ilyen gépek jelen vannak rendezvényeken, mintha ennek a szegénységnek állítanánk emléket.

Maga a helyszín egyébként tetszett. Először voltam a Vault51 Game Bárban, kifejezetten szimpatikusnak tűnt. A retro reklámok mondjuk furcsa érzetet adtak, de maga a hely kellemes hangulatú volt, el tudnék képzelni ide Nintendo találkozókat. Az ott dolgozók is szimpatikusnak tűntek. Nagyon bízom abban, hogy ez végre egy ideális hely lesz.

De fantasztikus, hogy ennyi konzol ki volt állítva, és játszható volt. Meg FutuRetro elhozta a hatalmas Game Boy gyűjteményét, és ami a legmeglepőbb volt, elhozott négy Virtual Boy-t is! Konkrétan életemben most láttam először, nemhogy kipróbálni... Hát ennek ma lehetőséget adtam, és kipróbáltam a Mario Tennis-t, ezen a gépen. És hát valami rettenetes volt. Magával a játékkal nem volt gond, de a szemüveg valami rémálom volt. Rettenetesen kényelmetlen, ugyanis a szemüveg körüli rész olyan anyagból van, ami egyáltalán nem szellőzik át, ezáltal a szemem körüli rész megizzadt. Emellett rossz a vágás az orrnál, ugyanis egy részét "befogja" (nem tudom ezt írásban kifejezni), ezáltal levegőt venni sem lehet rendesen. 5 perc után megköszöntem a lehetőséget, Virtual Boy-t soha többé!

Kvízverseny volt, az egyiket bagszi szervezte, Nintendo Switch kérdéssor volt, a másikat, a retrósat FutuRetro. A Switch-es könnyű volt, abban azért végeztem a középmezőnyben (ha jól emlékszem 6. voltam), mert az első két kérdésről lemaradtam, a retrósnál viszont ott voltam végig. Na ez nagyon érdekes volt, mert rendkívül nehéz volt. Voltak benne kérdések és olyan válaszlehetőségek, hogy el nem tudok képzelni, honnan jött. O_O Ennek ellenére 3. helyen végeztem. Ezzel nyertem az első 2 helyezettel együtt a Vault51 5.000 forintos ételfogyasztási utalványt. Hirtelen, milyen éhes lettem. Nagyon megörültem a lehetőségnek.

Kajából van kínálat, az egyik sajátságosság, hogy csak 16 órától lehet rendelni. Ezért alapvetően nincs megtiltva, ha kintről hozunk be ennivalót. Viszont 16 órától hirtelen olyan sor lett a pultnál, hogy erősen lehetett érzékelni, hogy az ott dolgozók nehezen bírták a hirtelen jött forgalmat. Mintha el is vesztették volna a türelmüket. Mindenesetre egy páran beálltunk mi is. 16.30 körül kerültem sorra a rendelésemmel, a kaját kb. 17.45-re hozták ki... Ez a része csalódás volt, ráadásul, a kóla, amit kértem mintha higított lett volna. Amúgy a kaja rendben volt. Grognak Burger nevet adták neki. Csípős volt, volt benne jalapeno paprika, meg menünek okán sültkrumpli is volt mellé. Ez rendben volt. De amilyen soká hozták ki, lehet, hogy maradnék annál, magamnak viszek ennivalót. Meg hogy láthatóan nehezen viselték a hirtelen jött forgalmat. Igazából nem tudom, hogy miért van, hogy 16 órától lehet csak ételt rendelni, de ha ez nem lenne, akkor gondolom, nem tódulna oda hatalmas tömeg.

Új játékok közül Mario Kart 8 Deluxe volt játszható, Super Smash Bros. for Wii U és Super Smash Bros. Ultimate. Illetve Sparrow-val és vietnami barátjával, Norbival játszottunk Mario Kart 7-et. Jó nap volt, érdemes volt eljönni. Főleg, mert többen is eljöttek a régi, veterán csapatból, és sok régi közös emléket felidéztünk. Meg beszéltük, hogy kivel mi lett. Kíváncsi leszek, lesz-e még ilyen. Képeket készítettem, azok itt tekinthetők meg.

Szólj hozzá!
2019. április 21. 08:49 - supermario4ever

Nintendo hírek németül

Újabban németül olvasok híreket a Nintendo világáról. Az NTower a legnagyobb német nyelvű Nintendo weboldal. Hát, más németül olvasni, konkrétan azt érzem, hogy az agyamat is át kell állítani. Másfajta gondolkodás kell a némethez. Egy adott nyelvben benne van az adott nép kultúrája azáltal, hogy fejezi magát, hogyan állítja össze a mondatot. És bár vannak hasonlóságok a magyar és a német nyelvtan között, de alapvetően lassan megy az olvasás. Kiszótárazom az ismeretlen szavakat, hogy azért csak tudjam, mit olvasok, és figyelem a mondatszerkezetet is. Szeretnék jól tudni németül, megcsinálni végre a középfokú írásbeli nyelvvizsgát, de nem azt akarom, hogy a nyelvtani szabályok bemagolásával tanuljak meg németül, hanem olvasni minél többet, hogy evidencia legyen a német kifejezésmód.

A német nyelv fejlesztésének céljából elkezdtem írni is. Gondolkodtam azon, hogy most nyissak új blogot, mely német nyelvű lesz, de vonakodtam megtenni, mert már végképp sok időt vett volna el az írásra. De amikor megláttam, hogy az NTower-ön is lehet blogot nyitni, na mondom magamban, ez kiváló lehetőség lesz. Nemcsak fejleszthetem a német nyelvtudásomat az írás által, hanem egyből kapok visszajelzéseket, kommenteket is. Meg is született az első írás. Nem annyira hosszú, de ez is nagyon lassan született meg. Szinte kényszeresen ügyeltem arra, hogy a lehető legjobb legyen, nagyon sokat nézelődtem interneten, hogyan fogalmazzam meg az adott mondatot nyelvtanilag helyesen. Szavaknak sem volt könnyű utánanézni, mert a németben is megvan az, hogy egy szónak több jelentése van, és nem mindegy, hogy melyiket használom, mert adott esetben más aspektusban használhatják. De a kommentek alapján megérte. Örültem a fogadtatásnak, úgy néz ki, jó társaság van itt. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem feltétlen lehet itt sem mindenki kedves, de ők (egyelőre) elkerülnek. Megkértem Mazsibazsit is (akinek felsőfokú nyelvvizsgája van németből), hogy nézze át, és segítsen javítani a hibákat. Rá is világított egy-két hibára. Aztán megkértem azt a német fiút is, akit a Haikyuu!! által ismertem meg, hogy olvassa el, és mondja el, mit gondol. Elmondása szerint jobban fogalmazok, mint néhány ismerőse. Ha ez tényleg így van, akkor megérte.

Szeretek egyébként németül írni, azt érzem, hogy a németek szókészlete, mondatszerkezete, kifejezésmódja közelebb áll hozzám, mint az angoloké. De hogy mennyire szükséges odafigyelni, tegnap az volt, hogy néztem a Harry Potter és az Azkabani foglyot a Sat 1-en, közben angolul írtam egy holland fiúnak, és többször majdnem németül írtam neki, annyira koncentráltam, hogy értsem a filmet. Mondjuk nem lett volna gond, mert ő is tud valamennyire németül, de amíg nem megy jól a nyelv, addig nem merek chatelni németül, mert nagyon lassan menne. Lehet, hogy aztán, ha menni fog, majd németül chatelek azonnal, akikről tudom, hogy beszélik a nyelvet.

Címkék: Nintendo
Szólj hozzá!
2018. december 07. 18:25 - supermario4ever

Csak három játék havonta?

A napokban tette közzé a Nintendo, hogy mely NES játékok lesznek elérhetők a Nintendo Switch online szolgáltatásában. Három... Méghozzá ezek:

  • Wario's Woods
  • The Adventures of Lolo
  • Ninja Gaiden

Hihetetlen meglepő volt olvasni a videó alatt a kommenteket. Vagyis annyira nem is... Sokáig azzal védtem magamban a Nintendót, hogy tipikus japán cég, mely csak a japán piacra figyel, a többiben csak úgy jelen van. Mert mintha csak a japán közösségre figyelne, a többire nem. Hiszen nem egyszer, de sokszor hoz a Nintendo olyan furcsa döntést, vagy csinál valamit rosszul, a közösség meg teljesen mást akar.

Elég csak a Virtual Console-ra gondolni, ami pont ide is vág, hiszen többek között a VC-rendszert hivatott leváltani ez az online szolgáltatás, azáltal, hogy az előfizetők kapnak (egyelőre) NES játékot. Elsőrendű hiányosság, hogy nincsenek SNES, N64, GC, GB... stb. játékok, de ezeket majd jó eséllyel pótolni fogják. Inkább az a baj, hogy ezeket a NES játékokat "bérbe" kapják, amíg előfizetnek az online szolgáltatásra, amint megszüntetik, azonnal veszik is le a kínálatról a játékokat. Nem hiszem, hogy külön elemezni kell, hogy ez mennyire rossz ötlet, hiszen ha megszűnik az online rendszer, akkor ezek a játékok sem lesznek elérhetők Switchen. És hogy nincs lehetőség, hogy aki inkább megvenné a játékokat, az megvegye és a digitális gyűjteményében tudja őket. Ott van a Wii Shop Channel, ami lényegében már nem él, de a megvásárolt játékok attól még rajta vannak a gépünkön, és bármikor játszhatók. A másik probléma a Switch online megkapható régi játékaival, hogy csak 7 napig játszható offline, utána már csak internethez kapcsolódva lehet játszani őket. Így nem lehet őket csak úgy akárhol játszani, mivel még nincs mindenhol általánosan elterjedt Wi-Fi, mobilinternet meg Switchben nem lehetséges. Csak egy lehetőség van erre, ha a telefonunk mobilinternetét megosztjuk a Switch-csel. Mégis ki szórakozna azzal, hogy megossza a telefonján lévő internetet  Switch-csel, hogy aztán játsszon régi játékokat? Én inkább a megvásárlásra és az offline használatra voksolnék.

A másik, ami miatt szidják az online szolgáltatást, hogy állítólag rettenetesen rossz. Laggol a játék, ledobja az embereket, meg ilyenek. Én akkor vettem részt online játékban, amikor a Mario Kart 8 Deluxe-szel játszottunk, és folyamatosan ledobta a játékosokat. Ekkor még ingyenes volt, de abban bíztam, hogy ezt mire fizetőssé teszik, kijavítják. De hát úgy tűnik, hogy nem. Meg állítólag a felhőszolgáltatás is erősen korlátozott. Ahogy olvasok róla, nem mindegyik játék mentését lehet felhőbe menteni.

Mivel nem vagyok aktív használója, ezért többet nem tudok mondani róla. De egy valami biztos. Valaki megkérdezte a komment szekcióban: "Hány lecke kell még a Nintendónak, hogy végre hallgasson a közösségére?" Megsúgom neki: Nem lesz az a lecke, ami arra késztetné a Nintendót, hogy hallgasson a közösségére. Egyszerűen azért, mert legyen akármilyen is a marketingjük, egyéb szolgáltatásuk, ott vannak a játékok, amik képviselnek olyan minőséget, hogy azt biztosan megveszik az emberek. És ha abból származik elég bevételük, akkor mi más számítana nekik? Az olyan krízishelyzetekben, mint a Nintendo GameCube vagy a Wii U sikertelensége, kijönnek belőle egy-két innovatív és jó ötlettel, és a probléma meg van oldva. Úgyhogy ez a rendszer marad olyan, amilyen, a havi "nem tetszik" adagját megkapja a Nintendo, az meg nem fogja érdekelni őket, mert ahogy írtam, veszik a konzoljaikat. A Nintendo Switch meg elképesztően sikeres, ebből meg jó eséllyel az következik, hogy nem fogja meghatni őket az, hogy a videóikat milyen arányban kedvelik vagy nem kedvelik.

2 komment
2018. október 22. 22:17 - supermario4ever

Gamer MondoCon 2018. ősz

A mostani MondoCon videojátékosra sikeredett, ugyanis most segítői munkát vállaltam be. Ez az első alkalom, hogy kint volt a Nintendo a MondoConon egy kisebb standdal, és embereket kerestek hozzá. Hát jelentkeztem én is. Ahogy írtam korábban a siófoki PlayIT-ről, az eléggé félresikerült rendezvény volt a részemről, és most nagyon fogadkoztam, hogy megmutatom, hogy igenis alkalmas vagyok a munkára. Ezért is jelentkeztem, meg hogy bagszinak segítsek. A helyzet az, hogy zanzásítva le tudok írni mindent a MondoConról.

Ugyanis ez most más miatt nem sikeredett. Mivel a MondoConra nemcsak videojátékosok járnak, sőt, ugye jobbára animések, ezért itt most sokkal kevesebb tennivaló volt. Sokan is voltunk, kevesebb ember is elég lett volna, ezért rettenetesen unalmas volt. Abból a szempontból jó volt, hogy lazább volt az egész, többen le is ültünk a Nintendo LABO-knál, játszogattunk azzal. Én is ott horgásztam, motoroztam, illetve zongorázgattam azt a japán dalt, ami nagyon a fejemben járt.

Kevesebben is érdeklődtek általánosságban a videojátékok kapcsán, és azt láttam, hogy aki oda is megy egy-egy játékhoz, azok sem voltak feltétlen úgy érdeklődők, hogy nagyon látni akarják, hogy mit tud a Nintendo, csak hogy ha már ott van, akkor kipróbálják, esetleg megtetszik nekik. De azt az érdeklődést, amit a PlayIT-en tapasztaltam, keveseknél láttam. Kevés embernél láttam azt, hogy tényleg érdekli a Nintendo, és kérdéseket tett fel. Konkrétan volt olyan néhány esetben, hogy furcsán néznek rám, hogy mit keresek én ott, miket beszélek nekik. Nem esett ez rosszul, de meglepett.

Ráadásul nekem speciálisan azért is volt kevés dolgom, mert a Super Mario Party-ra voltam beosztva, amivel hosszan lehet játszani. És bizony volt olyan, hogy egy-másfél órát játszott ott valaki, jobbára a barátjával. Ha valakinek annyira megtetszett, hogy ott együltő helyében végigjátssza a játékot, miért is ne? Nincs megkötve a játékidő. De azidő alatt, nekem semmi dolgom nem volt. Az elején, aki kérte, annak elmagyaráztam az alapokat, hogy van az irányítás, hova kell menniük, de aztán semmi. Voltak mellettem más játékok: Mario Tennis Aces, Super Mario Odyssey, Donkey Kong Country: Tropical Freeze, és amikor már tényleg nagyon nem volt dolgom, akkor átmentem oda is, ha kell segítség. De mivel mindenkinek hasonlóan sok munkája volt, ezért sokat ültünk a LABO-knál, így nem fáradtunk el nagyon. A LABO-knál is szívesen segítettem, ha úgy alakult, de összességében nem volt jó. Bagszinak is megmondtam őszintén, hogy inkább tölteném el hasznosabban az időt. Ez volt az első alkalom, hogy a Nintendo így jelen volt a MondoConon, így ők sem tudták pontosan felmérni, hogy hány ember kell, mennyi lesz az érdeklődő. Egyébként az érdeklődők közül most is volt olyan, aki összekeverte az A és a B betűket, ahogy a Nintendónál szokás, de most is volt olyan aki magától rájött, hogy mi a baj. Viszont néhány emberhez most is oda kellett menni, és ezügyben segíteni. A legdurvább az volt, amikor valakinek mondtam a Mario Party-nál, hogy az analóg karral megy. Mindent nyomott, de az analóg kart nem mozgatta, és csak pár percre rá jött rá, hogy van ott valami a Joy-Connál, amivel nem próbálkozott. Ekkor rettenetesen kínosan éreztem magam, amikor az én szemszögemből egy teljesen alapszintű dologról van szó, ott már nem tudok általános sablondolgokra hivatkozni. Ott már nagyfokú tudásdeficitről van szó, mivel az analóg kar 1996-1997 óta létezik, és mindegyik konzolnál jelen van. Sőt, ha visszamegyünk a Commodore-os időkig... Úgyhogy ezzel a helyzettel már tényleg nem tudok mit kezdeni. De azért rájött magától, és elvolt a játékkal.

De a lelkes érdeklődőknek örültem, és szívesen segítek bárkinek. Ugyanakkor, ha választanom kellene a MondoCon között, ahol kevés munka van, laza a munkamorál, de halálra unom magam, és a PlayIT között, ahol feszített a munkatempó, jobban kell segíteni, és lerohad a lábam a második nap végére, akkor inkább az utóbbit választom. Mert hasznosnak érzem magam, ezáltal jobban élvezem a munkát. Mert nagyon szeretem a Nintendót, és szívesen segítek, ezért itt jobban szeretek nagyobb hatásfokkal dolgozni. Lesz is rá lehetőség, mert novemberben lesz PlayIT, és sok ember kell oda, mivel nagy stand lesz. Megyek én is, és nagyon remélem, hogy ott már tényleg be tudom bizonyítani, hogy szeretem ezt csinálni, és ha nagyon el is fáradok nap végére, de jó érzésekkel jövök haza. Azért néhány képet mutatnék a kiállított standról.

img_20181020_091015.jpgimg_20181020_091219.jpgimg_20181020_091223.jpg

Szólj hozzá!
2018. június 12. 22:39 - supermario4ever

E3 2018 Nintendo

Rég írtam ide, sajnos manapság tényleg keveset játszok, ezért nagyon nincs is miről ide írni. De most, hogy az itt volt az E3, végre frissíthetek, és megoszthatom a gondolataimat az előadásról.

Azt már jó ideje tudhatjuk a Nintendóról, hogy nekik az E3 csak egy esemény a többi körül, nekik a Nintendo Direct az igazi. Ezt azért tartom problémásnak, mert egyrészt a Nintendo Direct-et szinte csak Nintendósok nézik, másrészt az E3 az, amit mindenki más, tehát itt van igazán lehetőség arra, hogy megmutassák a konkurens konzol rajongóinak, hogy esetleg érdemes Nintendót is venni, harmadrészt meg egyre ritkábban van Direct. Bár jó dolognak tartom a Switchet, és alig várom, hogy vehessek egyet magamnak, akár használtan is, de hiányoznak a rendszeres Directek, melyek által folyamatosan tájékoztatva voltunk az újdonságokról, ezáltal inspiráltnak éreztem magam a játékok irányába. Úgyhogy ez egy nagyon jó ötlet volt Iwatától. Most úgy néz ki, hogy egyre ritkábban lesz, ráadásul ez az E3 is vérszegény volt. Habár a Nintendo előre jelezte, hogy a közeljövőben megjelenő játékok lesznek fókuszban, mégis érzek egyfajta sznobizmust az előadásokban. Talán nem ez a jó kifejezés, de olyan volt, mintha túlzottan azt akarnák érzékeltetni, hogy a saját utunkat járjuk, akinek ez nem tetszik, az nézhet más előadást. Nem érzem azt, hogy a Nintendo a nagyközönségenk bizonyítani akarná, hogy miért érdemes Nintendo Switchet venni. Csak aztán ez nehogy azzal járjon, hogy nagyon visszaesik a Switch lendülete eladások tekintetében.

Mert ez a prezentáció egyértelműen a Super Smash Bros. széria rajongóinak készült. Habár annak ellenére, hogy nem vagyok nagy Smash Bros. rajongó, sokáig érdeklődéssel néztem az új játék prezentációját, de aztán egy idő után oda jutottam magamban, hogy csak az időt akarják kitölteni, mert túl sok ideig mutogatják, hogy mindenki visszatér, aki valaha megjelent a Super Smash Bros. szériában. Ennek örülök, önmagában ezért megéri megvenni a játékot, mert tartalmasnak ígérkezik a játék már ezáltal is, és akkor nem is beszéltünk a többi tartalomról, de hogy csak erre ennyi időt szánni, az azért elgondolkodtató. Ki akarták tölteni valahogy azt a 40+ percet, miközben tudható, hogy készülnek játékok... a mentalitást, vagy a gondolkodást nem értem, hogy miért így csinálták meg. Arról nem is beszélve, hogy lehetett volna beszélni a fizetős online szolgáltatás részleteiről (bár ezt talán már megtették korábban), a Virtual Console szolgáltatásokról.

Bár szó nincs emlékezetkiesésről, tudom én, hogy voltak más játékok is: Super Mario Party, Fire Emblem, Xenoblade Chronicles 2, Dragon Ball, Fortnite és még sok külsős kiadók játékai, de hogy ezek bemutatását miért siették el, nem tudom. Nem voltam meggyőzve arról, hogy érdemes megvenni ezeket a játékokat. Határozottan elégedetlen vagyok azzal, ahogy a játékkínálatot közzétették. Mintha azt gondolnák, hogy csak a Smash Bros. elegendő lesz arra, hogy a Switch továbbra is abban a lendületben fogyjon, mint eddig. Hát, én ebben nem hiszek, mint ahogy abban sem, hogy a Smash Bros. rajongókon volt bárki is, akikből komoly tetszést váltott ki ez a prezentáció. Arra jó volt, hogy elhitesse velem, hogy érdemes lesz megvenni az új Smash Bros.-t, de erről 5 perc után meg voltam győződve, nem kellett volna fél órán keresztül beszélni a semmiről.

Szólj hozzá!
2018. április 26. 17:25 - supermario4ever

A régmúlt tisztázása

Jóformán az én nemzedékem, és a nálam idősebbek azok, akik látták, hogy a Nintendo bejött Magyarországra. Előtte jóformán Ausztriából lehetett beszerezni a Nintendo konzolokat és játékokat (mint megannyi elektronikai cikket) A magyarországi elterjedésben lényegében két dolog játszott közre. Az egyik, hogy a Stadlbauer 1991-ben bejött Magyarországra, a másik meg Dévényi Tibor műsora az Elektor Kalandor. Az utóbbiról szeretnék írni.

Játszottam már a Nintendo előtt is, hiszen volt Commodore Plus/4-es számítógépünk, azon volt néhány játék, amivel szerettem játszani. De igazán nagy hatással a Nintendo és Super Mario volt rám. Vele az Elektor Kalandorban találkoztam először. Onnantól szinte egy napot se hagytam ki, hogy lássam ezt a műsort és a játékot, és Dévényi Tibi bácsi pedig egyfajta... hát, nem is példakép volt, mert az erős, de ő volt az, aki megmutatta nekem a Nintendo világát, ezáltal nagyon sokáig felnéztem rá. Ezt erősítette a Három Kívánság, hiszen ott is megjelent a Nintendo, főleg Super Nintendo, de mellette olykor a Sega MegaDrive is feltűnt. Én meg csodálattal néztem a műsort, főleg azért, mert nem is kívánságokkal voltam "elfoglalva", hanem azok voltak az igazi adások számomra, amikor a Nintendo megjelent. Illetve egy reklám maradt meg bennem. Mivel később születtem, ezért nem a pöttyös labdás részeket láttam (ez számomra "újdonság" volt, csak jóval később láttam, hogy volt ilyen, amikor az M3-on ismételték a régi adásokat). Én már a '90-es években láttam a műsort, ahol az alábbi szöveget nyomatta Tibi bácsi:

Aki a leghangosabban tapsol, annak máris dobom a Chio Chipset!

Ez már annak idején is gyanús volt nekem, és 7-8 évesen azon gondolkodtam, hogy vajon honnan hallja Dévényi Tibi bácsi, hogy ki az, aki a leghangosabban tapsol, és hogy kinek kell dobni a Chio Chipset? Azzal zártam le magamban a dolgot, hogy hát kisgyerek vagyok, ha majd felnőtt leszek, majd biztosan én is hallani fogom, hogy ki az, aki a sokszáz tapsoló közül a leghangosabb. Itt vagyok 32 évesen, és nem tettem szert ezen képességre, és ahogy utána olvastam a dolgoknak, rájöttem, hogy rettenetesen meg voltam vezetve. Senki nem tapsolt leghangosabban, csak arról szólt a dolog, hogy zabáljon minden gyerek Chio Chipset. Ne legyen dietetikus Dévényi Tibi bácsi, de ahogy olvastam a műsor hátteréről, és hogy mikkel kritizálták a műsorvezetőt, úgy dőlt össze egy illúzió, és rá kellett jönnöm, hogy Dévényi Tibi bácsi adta nekem a Nintendót, de vele együtt adott még ezer illúziót, ugyanis én beismerem, hogy én mindent elhittem neki. Főleg azért, mert nem igazán foglalkoztam a kívánságokkal, csak azzal, hogy lássam a Nintendót.

Az első komolynak mondható kritika, amit olvastam, egy 576 Konzolban, egy félmondat, ahol Dévényi Tibi bácsi extrém hülye ruházatát tették szóvá valaminek okán, már nem emlékszem, hogy merült fel. Akkor már idősebb voltam, volt rálátásom a dolgokra, és akkor ahogy előhozakodtam a régi emlékeimmel, be kellett lássam, hogy tényleg nem a ruházata miatt szerettük Tibi bácsit. Aztán egyre-másra olvastam arról, hogy a műsorban hogy voltak megrendezve a kívánságok, és hogy mennyire voltak valósak. Azt Dévényi Tibi bácsi is elismeri a Három kívánság című könyvében, hogy a kívánságok közül válogattak, és azokat teljesítették, melyek látványosabbak voltak, a műsor szempontjából érdekesebbek. De igazából Puzsér Róbert: Sznobjektív műsora volt az, ami ténylegesen rávilágított a valóságra.

Ugyanis 1. helyre tette a 10 leghitványabb televíziós műsorvezető listáján. És igazából, hogy mennyire voltak megrendezettek a kívánságok, azért belátható, hogy nagyon. Az biztos, hogy az egyik legidétlenebb kívánságból sikerült bejátszani, és bizony volt ilyen is, ahol ha jobban "figyeltem volna", hogy a gyerek mit kíván, feltettem volna magamnak a kérdést, hogy biztos, hogy kívánnék ilyet, ha szerepelhetnék a műsorban? De voltak olyan kívánságok is, amikre rá lehet mondani, hogy azokat azért kérték, mert a '90-es években még nem volt internet, sőt a kereskedelmi TV-k is csak fokozatosan jöttek be, ezért ha magyarul akartunk TV-zni, egy darabig csak a Magyar Televízió egyes és kettes csatornája állt rendelkezésünkre még a rendszerváltás után is. És én emlékszem arra is, általános iskolában az osztálytársak nem feltétlen az aktuális rajzfilmről beszéltek, hanem a Dallas volt a téma, meg a Vészhelyzet, meg a Knight Rider. A kérések egy része az aktuálisan trendi műsorokkal, sorozatokkal volt kapcsolatos. Igazából én valahol logikusnak tartom, hogy egy gyerek ezekkel a sorozatokkal kapcsolatosan kértek kívánságokat, aztán hogy ezt hogy csűrték-csavarták, az más kérdés. Mert azt el tudom képzelni, hogy a gyerek épp csak annyi kívánt (már ha tényleg az a gyerek kívánta, akit láttunk a TV-ben), hogy találkozzon mondjuk George Clooney-val. Mondják neki a szerkesztők, hogy rendben van, egyébként is jön Magyarországra, de ezt valahogy érdekessé kell tenni. És hogy hozzáteszik, hogy a x termékből maradt egy rakással a gyárban, ezért mi lenne, ha mondjuk gombócevőversenyt rendeznénk? Mert hogy el volt árasztva reklámokkal a Három kívánság, az tény. És akkor nem beszéltem még az akkor aktuális előadókról, és arról a bizonyos "étlapról", amit szintén csak az M3-on láttam (legalábbis nem maradt meg az emlékeimben, hogy lett volna ilyen később is), de furcsán néztem, hogy fér meg egy helyen a Macskafogó meg a New Kids on the Block? Vagy Jason Donovan, hogy csak a legemlékezetesebbeket mondjam. És ahogy már felnőtt fejjel hallottam a gyerekek ovációját, ahogy Tibi bácsi tételesen sorolja fel az étlap tartalmát, azért felmerült bennem, hogy azért hitelesebben tessék "örülni" neki. Úgyhogy felnőtt fejjel már értem mi a baj a műsorral, és biztos, hogy gyerekként is értettem volna, ha nemcsak egyvalamire összpontosítottam volna.

Ráadásul az Elektor kalandor sem volt tiszta, mert az 576 KByte 1993. decemberi számában a csevegőben összegezték az évet, többek között olyat is írtak, hogy mögöttünk van egy gyanús múltú Elektor Kalandor. És ennyi, ezt nem részletezték már. Aztán, hogy előre tudható volt, hogy ki nyeri meg a főnyereményt az utazást Floridába, vagy bármi más, azt már nem tudom. Mert amúgy abban az évben nem sokkal karácsony előtt lett vége az Elektor Kalandornak.

Ezt most már el tudom képzelni, de elismerem, hogy ehhez kellett egy kis idő, mire helyretettem magamban a dolgokat, mert azt gondolom, hogy sokunknak volt Dévényi Tibor a gyerekkorának egy része, és hát ily módon szembesülni kellett azzal, hogy a gyerekkorunk egy része puszta hazugság volt. Én meg azzal, hogy csak a Nintendóra összpontosítottam, lényegében semmi mást nem csináltam, mint a koszos tóból kiemeltem a lótuszvirágot. A Nintendót megköszöntem Dévényi Tibi bácsinak, azzal adta meg a gyerekkoromat, meg életem legnagyobb rajongási tárgyát, aztán, hogy milyen műsorokat gyártott, vezetett, és hogy mennyit asszisztált ahhoz a rengeteg hazugsághoz, amit elénk tett a TV által, annak kapcsán meg számoljon el a lelkiismeretével, ha nem tette volna meg.

Szólj hozzá!
2018. február 08. 15:00 - supermario4ever

Új módja a digitális vásárlásnak

my_nintendo_gold_coins.jpgMa jelentette be a Nintendo, hogy márciustól a My Nintendo profilunkban gyűjtött aranyérmékért is lehet vásárolni Nintendo eShop-on játékokat, alkalmazásokat. Nem örültem azonnal a hírnek, egyből az volt a gondolatom, hogy biztosan baromi keveset fog érni, szinte csak porhintés lesz az egész. De aztán átgondoltam, és most már másképp látom a dolgot. Először is, lássuk, miről is van szó.

  • Minden egyes letöltött játék árának 5%-át kapjuk vissza aranyérmék formájában. Ez vonatkozik a letölthető tartalmakra is, valamint, ha olyan játékra váltunk be kupont (vagy kódot), ami nincs leértékelve.
  • A fizikai formában vásárolt játékok után a digitális értékének 1%-át kapjuk meg, ha a játék nincs leértékelve.

A leértékelt játékokra gondolom nem kapunk semmit. És vélhetőleg ez vonatkozik a heti akciókra, és azokra a játékokra, melyeknek tartósan lejjebb szállították az árát, például Nintendo Selects játékokra.

És persze 1 aranyérme 1 pennyt / 1 euro centet ér. Ahogy azt várni lehetett, máris szidják a Magyar Nintendo Közösségben a rendszert. Gondolom, hogy egyből azt látják sokan ebben a dologban, amikor a Nintendo olyan ajánlatot, vagy akciót hirdet, ami valójában nagyon keveset ér. Megszokott ez a Nintendónál, de alapvetően nem rossz ez a rendszer. Valószínűleg azért találták ezt ki, hogy látták, hogy az aranyérmék esetében sokkal kisebb a mozgás, mint a platináknál. És valljuk be, tényleg aránytalan a rendszer. Szerintem sokunknak rengeteg platina érméje van, azt se tudja, mit kezdjen vele, aranyból meg alig. És hát ugye az értékesebbeket aranyérmékért adják. Mondjuk az, hogy az aranyérmék esetében kisebb a mozgás, az annak is betudható, hogy hol szabták meg a határokat. És ha valamit szemétségnek lehet nevezni a Nintendónál, akkor azt, hogy csak £4.50 értéktől kapunk aranyérmét (méghozzá 10-et), és sok játék £4.49-be kerül, és bizony, nem kapjuk meg 10 aranyérmét a vásárlásunkért. Ugyanígy £9-től kapunk 20 aranyérmét, de a Nintendo 64 és Nintendo DS játékok szinte mind £8.99-be kerülnek, értük is csak 10 aranyérmét kapunk. Úgyhogy ki van ez találva, hogy nehogy az aranyérmékből gazdagodjunk meg. Ezt úgy lehet "meghackelni", hogy akciósan vesszük meg a játékot, mert annak az eredeti áráért kapjuk meg az aranyérméket, és akkor máris nem fáj az, hogy a Nintendo "okosan" húzta meg a határokat.

Ezt a kiskaput zárja be a Nintendo azzal, hogy az akciós árú játékokért nem ad érméket. Hogy ettől mennyire lendül fel az aranyérmért folytatott adásvétel... talán valamennyire, de korántsem annyira, mint amennyire érdemes lenne felpörgetni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy jó lesz ez az új rendszer, mert többet kapunk a vásárlásainkért, és nemcsak a My Nintendónál lehet beváltani akciókra, akkor kiszélesedik azok köre, melyekre beválthatjuk az aranyérméket. Magunk választhatjuk meg, hogy mely játékot szeretnénk olcsóbban megvenni. Az meg senkinek ne fájjon, hogy 1 érme = 1 penny / 1 cent, mert ez lényegében olyan, mint egy törzsvásárlói kártya bármelyik üzletnél, mely ilyet forgalmaz, és ők is általában 1%-nyi jóváírást adnak pontok formájában. A Nintendo ugyanezt fogja csinálni, csak digitális formában.

Címkék: Nintendo
5 komment
2017. november 21. 23:40 - supermario4ever

2017. őszi PlayIT

Ezen a hétvégén volt az idei őszi PlayIT, ami nekem azért is volt különleges, mert egyrészt ez volt az első PlayIT-em, másrészt meg promóter is voltam a Nintendo standon. Nagyon jó volt, a vasárnap esti lábfájás szinte bajtársi kapcsolatot hozott létre közöttünk. Sokan voltunk promóterek, mert most a Nintendo egy mindennél nagyobb standdal készült, konkrétan 60+ Nintendo konzol volt kiállítva, ehhez pedig kellettek az emberek. De lássuk is sorjában az eseményeket.

PÉNTEK

Lettek volna ma óráim az egyetemen reggel 8-tól, de nem igazán akartam bemenni. Reggel sikerült is felébredni, de vissza akartam aludni, aztán a felettes énem csak leszidott, hogy mi az istenért vagyok itt Pesten, ha nem teljesítem a kötelezettségem? Jól van, kelek már! Végül bementem az órákra, és igazából megérte. Szeretem az egyetemet, és bár van néhány dolog, amit nem értek, hogy miért kell tanulni, de ha kell, azokat megtanulom, aztán vizsgák után viszont nem látás.

Órák után bementem a Shopmark-ban (nekem az Europark marad, míg élek...) levő InterSpar-ba bevásárolni, mert sejtettem, hogy nem lesz idő erre a hétvégén. Gondban is voltam, hogy mit vegyek, ami laktat is, de nem költök egy vagyont. Elég nehéz volt dönteni, felhívtam bagszit, hogy hányra kell menni szombaton? Attól féltem, hogy 8-ra, és tényleg... Úgyhogy ott kell megoldani, végül sikerült. És mivel itt vagyok, jelentem, nem haltam éhen. :D

Betanítás volt ma. Volt egy szavazás Facebookon, hogy mikor legyen a betanítás. Pénteken 17, 18-kor, vagy szombaton 6, 7-kor. Annak ellenére, hogy a péntek 17 óra nyert, 18-kor volt. Ezen volt is egy kisebb vita, hogy akkor minek volt a szavazás, ha nem akkor lesz, amikorra a legtöbben szavazták meg. Az volt a válasz, hogy aki a 18 órát jelölte be, annak valószínűleg nem jó a 17 óra, viszont aki a korábbi időpontot jelölte be, annak jó lesz később is. Végülis részemről igaz, jó a 18 óra is, csak személy szerint azért jelöltem meg a korábbi időpontot, hogy itthon több idő legyen pihenni. Legközelebb ne legyen szavazás két ennyire közeli időpontokkal. Amúgy volt egy szavazat a szombat 6 órára is, a Truner volt az... Nem bír magával. ^^' A betanításon elmondtak minden tudnivalót a hétvégéről, meg ki lehetett próbálni játékokat. A Super Mario Odyssey-hez mentem, mert ez volt az egyik játék, amit bejelöltem, hogy szívesen promotálnék, de még nem ismerem annyira, és hogy képet kapjak a játék mikéntjéről. A Mario Kart 8 Deluxe-et ismerem már. Amit hiányoltam a SNES Classic Mini. Szerintem azt is ki lehetett volna állítani, főleg, ha a Nintendo komolyan tervez vele, és sokáig tervezi a boltok polcain tartani. Nálunk biztos sokáig lesz majd, mert a WestEnd-ben levő Media Markt-ban hegyekben állnak a SNES Classic Mini gépek. Vajon miért... T_T

Kb. 20 óráig tartott a betanítás, meg a próba, aztán lehetett hazamenni. Eredetileg a 3-as villamoshoz akartam menni az Ónodi utcáig, aztán láttam, hogy ug vár a 10-es buszra a Hungexpónál (merthogy itt volt a PlayIT, ez lemaradt), úgy voltam, hogy megvárom vele. Kiderült, hogy elnézte a menetrendet, mert a hétvégi 20.04-es buszra várt, amire tényleg csak pár percet kellett volna várnia, de hétköznap 20.44-kor megy a busz. Azt már nem várta meg. Elmentem vele az Örs Vezér Térig az egész utat végigbeszélgettük. Ott a 85-ös busszal mentem haza. Éjjel viszont elég nehezen aludtam el, és ez sajnos elő szokott fordulni, amikor korán kell kelni, akkor nehezen alszok el. Egyszerűen azért, mert annyira bennem van a korai ébredés, hogy nem látom értelmét, hogy korán elaludjak, hiszen úgyse tudom kialudni magam.

SZOMBAT

Ennek ellenére aludtam 4 órát, és meglepően kipihenten ébredtem. Össze is készülődtem, 7 óra után elindultam. Azért látom, hogy a hétvégére meg kell tervezni a közlekedést, mert azáltal, hogy ritkábban járnak a buszok, villamosok és családtagjai, hosszabb a menetidő, és meg kell találni az indulási sűrűség függvényében a megfelelő útvonalat. Szombaton reggel a 151-es busszal mentem Kőbánya alsóig, majd onnan a 3-as villamossal at Ónodi utcáig. Csak két megálló volt, de inkább leültem, mert tudtam, hogy estére becsülni fogom ezeket a perceket. Elsétáltam a Hungexpóig, staff karszalaggal be is engedtek azonnal. Ahogy bementem a G csarnokba, meglepetten láttam, hogy mindenki még kint áll. Nem jöttek meg a csehek... Én 8-ra értem be, elég sokan ott voltunk már, de várnunk kellett, mert szalaggal elzárták a Nintendo standot. Viccelődtünk is azzal, hogy rendezzünk ünnepélyt, vágjuk el a szalagot, nyissuk meg a Nintendo standot, mondjunk ünnepi beszédet... De tényleg, kicsit csalódás volt számomra, hogy 8-ra berendeltek minket a csehek (A ConQuest, mint hivatalos Nintendo forgalmazó, prágai cég), és ők csak 8.30-ra jöttek. Az volt a szerencse, hogy sokat nem kellett készülődni, így 9 órakor, amikor a VIP-es jeggyel rendelkezők már bejöhettek, minden készen állt. Nem is kellett sokáig várni az első emberekre, szinte repültek a Nintendo stand felé. Elől volt négy kiállított Nintendo Switch konzol Mario Kart 8 Deluxe-szel handheld módban, ott őrködtem én. Tehát már az első perctől jöttek emberek, nem is kellett invitálni, jöttek maguktól. Érdeklődők voltak, a döntő többségében azt láttam, hogy kíváncsiak a Nintendóra, érdekelte őket, hogy működik a Switch, hogy van az, hogy hibrid konzol, mit tartalmaz a csomag, amit megvesznek, és a Mario Kart 8 Deluxe is sokaknak tetszett. Volt az asztalon Switch prospektus is, ahol minden alapinformáció megvolt a konzolról, azt is érdeklődéssel forgatták, vitték magukkal. Sokakat meglepett, hogy ennyire kicsi konzol a Switch, és néhányukat meglepett, hogy mennyire drága. Nekik is el kellett mondani, hogy maga a technológia drága. Mivel nincs nagyon kiírva, hogy mennyi a gép memóriája, ezért nem akartam abba is belemenni, mert ha azt is magyarázni kell, akkor akár külön előadást is tarthattam volna a konzolról. De jókedvem volt. Volt olyan, hogy énekelgettem magamban, volt amikor Yonekura Chihiro: Seize the Days dala járt a fejemben, máskor Suara: Niji Iro no Mirai dala. Tiszta vidám és jókedvű dalok, kell ennél több?

A promóterkedés nemcsak azért nehéz, mert végig állni kell, hanem agyban is végig ébernek kell lenni. Próbáljátok ki, hogy végig ugyanazzal az éberséggel, energiával beszéltek kisebb szünetekkel 10 órán keresztül. Rettenetesen nehéz. Volt is holtpont, amikor azt éreztem, hogy elzsibbad az agyam, és már csak mint egy gép, mondtam a szöveget, nagyon remélem, hogy ez kívülről nem látszott, de az a fél óra, amíg nem szedtem össze magam, nehéz volt. De ennek ellenére élveztem, mert tényleg azt láttam szinte mindenkin, hogy érdekli a konzol. Előfordult 1-2 olyan is, aki gúnyolódott a Nintendón, de hát istenem... Csinálja csak. A nagy számok törvénye alapján elkerülhetetlen, hogy ilyen emberekkel is találkozzunk, de jöjjenek csak ők is! Lássák meg a Mario Kartot, a Switchet, és képedjenek el, hogy mit tud ez a kicsi konzol. Egyébként meg nem gondolom azt, hogy azért volt kedvelt a konzol, mert csak olyanok jöttek, akiket egyébként is érdekel a Nintendo, amúgy a többiek elkerülték a standot, mert rengetegen voltak nálunk. Az egyik férfi azt mondta, hogy a Nintendo standja a legjobb, a legjobban összeszerelt. Volt olyan, aki azért méltatta a standot, mert nincsenek villódzó fények, nem ezzel csábítják magukat a játékosokat, hanem a játékokról voltak kint képek, molinók, tehát önmagát reklámozta a Nintendo.

Nagyon jó volt ezeket hallani, és látni azt, hogy a Nintendo tényleg kitett magáért. Ilyen nagy még soha nem volt a cég standja, rengeteg Switch volt kint, nemcsak a cseh cégen, de a Nintendón is látszik, hogy nagyon akarja, hogy sikeres legyen a Switch, és ezért mindent megtesz. El is gondolkodtam azon, hogy mennyire múlik a cseh cégen a promóció? Ha csak rajtuk múlt volna a dolog, vajon promotálták-e volna a Wii U-t ugyanezzel a lendülettel, mint ahogy most a Switch-et, és a Nintendo 3DS-t (merthogy az is volt kint). Valószínű, hogy a nagy európai forgalmazón is múlik a dolog, a kérdés inkább az önkéntesség a ConQuest-től. Mert az biztos, hogy sokaknak tetszett a Nintendo stand. Mondogattam is néhány promótertársamnak, hogy a terv szerinti eladásokat ötszörösen túlteljesítjük ezzel a hétvégi promócióval.

Néha le lehetett ülni néhány percre enni, de kipihenni a lábfájdalmakat, ez sem volt elég. 15 óra körül terveztem egy hosszabb szünetet, akkor az öltözőbe mentem. Ami járt nekünk kaja, az ott várt minket. De mivel csak egy kulcs volt, ezért amíg valaki az öltözőben volt, a többieknek meg kellett várni, amíg ő végez. Nem feltétlen kellett volna így lennie, hiszen ha tudják, hogy nyitva van az ajtó, jöhetett volna, aki akart, persze úgy, hogy ne akadályozzuk a munkát. Volt ebből egy furcsa szituáció, ugyanis az általam hosszabbra tervezett szünetben azért éreztem magamban, hogy talán olyan sokáig mégsem kellene maradnom (kb. 20 percet terveztem). Pont akkor telefonált rám bagszi, amikor épp kiléptem volna az ajtón, hogy hol vagyok, más is menne. Már rohantam is vissza. Cseri az, aki várt, viszont rémülten konstatáltam, hogy amikor benyúltam a zsebembe, nem volt nálam a kulcs. Semmi baj, biztos a zárban hagytam. Kiderült, hogy tényleg ott volt, csak nem kívül, hanem belül volt a zárban, tehát ki sem vettem onnan, így az öltöző ajtaja nyitva maradt. Hejj, ha nem akkor szólal meg a telefon, amikor épp az ajtónál voltam... Legközelebb én is jobban figyelek. De igazából pont azért, mert nem nagyon lehetett eljönni, ezért pihenni sem igazán volt lehetőség.

Kibírtam végig, de nem tagadom le, hogy az utolsó 2 órában már nagyon nézegettem az órát. Olyan volt a lábam, mint abban a L'art Pour L'art Társulat jelenetben, amikor Laár András lövi a saját lábát, és mondogatja, hogy jaj, de fáj a lábam! Úgy fáj a lábam! *újabb lövés* Júj, de fáj a lábam! És nekünk még fegyver sem kellett hozzá. A mi lábfájásunk sokkal lassabban alakult ki, de annál hatásosabb volt. Nagyjából 18.30 körül lehetett igazán látni, hogy fogynak az emberek, és 19 óra után (ahogy véget ért a játékuk) már ki kellett kapcsolni a konzolokat és a TV-ket. Földre ugyan senki nem terült, de hogy megkönnyebbülés volt még a földre is leülni, az biztos. Csak onnan még haza is kellett menni.

Az utcán is, de inkább otthon jártam úgy, mint aki csak bottal képes járni. Visszafele is a 151-es busszal mentem haza. Azon már nem voltam, hogy kaját is csináljak magamnak, majd holnap reggel, inkább aludjam ki magam.

VASÁRNAP

És most sikerült is. Majdnem 8 órát aludtam, és jelentem, a lábam is kipihente magát. El is tudtam készülni mindennel, viszont az igazat megvallva, most nem nagyon törtem magam azon, hogy odaérjek 8-ra. Akármennyire is lelkesen indultam neki a napnak, és imádom a Nintendót, azért megvan bennem az az érzés, hogy ha azok nem érnek oda 8-ra, akik berendelnek minket akkorra, akkor miért menjek be? Főleg, hogy nem is tudunk addig semmit csinálni, mert ma nem a stand volt elzárva, hanem középen az elkerített rész, ami szintén öltözőként és pihenőként funkcionál. Többek között, meg ott vannak a Nintendós cuccok elraktározva.

Ennek ellenére azért ahogy elkészültem, elindultam, és igazából ezen a napon, a 3-as villamosnál láttam azt, hogy mennyire fontos megszervezni a hétvégi utazást, mert a vasárnap reggel a villamos csak 20 percenként járt. De sikerült úgy összehangolni, hogy bár késtem, de az csak pár perces volt. Meg jöttek utánam is emberek. Amíg nem jöttek meg a csehek, addig ott ültünk előtte. Minden egyes percét megbecsültük az ülő életmódnak. Kb. 8.30-ra érkeztek meg a csehek, tapsoltam nekik, még egy "el se hiszem" szöveget is kiejtettem a számon. Egyébként nagyon rendesek, segítőkészek, lehetett velük beszélgetni, csak ez az egy. De semmiség, vágjunk bele a mai napnak.

Most is el tudtunk készülni rendesen 9-re, nem is kellett sokat várni, jött az első ember nem sokkal 9 óra után. Ma is ugyanúgy csináltam a dolgomat, minden jól ment. Bár ma is volt egy kis "áramszünet" a fejemben, igyekeztem áthidalni azt a részt, és menni tovább.

Sokan nem tehetnek róla, de igazából unalmas volt annyiszor elmagyarázni, hogy az A-gombbal lépünk be a játékba. Mindenki eszeveszett módon nyomkodja a B-gombot, mert az XBOX-on úgy van a gombok kialakítása, hogy alul van az A-gomb, és ebbe zavarodnak bele sokan. A vicces az, hogy a Nintendo ezen gombkiosztását, még a Super Nintendónál találták ki, de ott tényleg a B-gomb volt az "elfogadó"-gomb, amivel beléptünk a játékba. Csak aztán a Nintendo 64-nél és a GameCube-nál megvariálták a gombokat, az A-gomb lett az "aktiváló"-gomb. Aztán ez megmaradt, az más kérdés volt, hogy az A-gomb visszakerült jobb oldalra, ahogy eredetileg. Amúgy én is belezavarodok, mert Wii U-n is már ez a gombkiosztás volt, és amikor Super Nintendo vagy Nintendo 64 játékkal játszok, módszeresen összekeverem én is. Úgyhogy a Nintendo nemcsak az XBOX-osokat, hanem a saját táborát is sikeresen összezavarja. Úgyhogy semmi gond, csak sokszor ugyanazt elmondani volt unalmas. Egyszer, amikor mélyponton voltam mentálisan, odajött egy srác, akin mondjuk olyan nagy lelkesedést nem láttam, ő is a B-gombbal akart mindig belépni a játékba. Na mondom, lássuk, hogy feltalálja-e magát (mert van, aki rájön magától). De csak nyomkodta a B-gombot, végül otthagyta az egészet. Egy idő után már teljesítménynek tituláltam azt, aki magától az A-gombbal lép be a játékba.

Nem akaszkodtam rá mindenkire. Akinél láttam, hogy magabiztosan kezeli a Switch-et és a játékot, annak nem szóltam semmit, legfeljebb üdvözöltem, de hagytam játszani. De akinél bizonytalanságot láttam, attól megkérdeztem, hogy mennyire ismeri a játékot. Annak elmagyaráztam az alapokat. És nekik is ment a játék. A legfurcsább az a fiú volt, szegény, akinek a jobb kezén hiányzott a hüvelykujja. Furcsán tudta irányítani a játékot, nem is tudott egyszerre gyorsulni, meg a kanyarokban farolni. Amúgy jó érzés volt ma is látni az érdeklődést az embereken, mondtam is a többieknek, hogy olyan népszerűek vagyunk, mint a PlayStation stand. Bagszi egyből rámondta, hogy sokkal népszerűbbek. Kell az új lendület, kell az, hogy ne a casual vonalat fogjuk meg, hanem a valódi játékai miatt szeressék az emberek a Nintendót.

Ma is sokat beszéltünk a lábunk állapotáról, főleg a nap végén. Volt is olyan érzésem, hogy ez a munka egyfajta "bajtársi" kapcsolatot hozott létre. Meg minden promóter értett a Nintendóhoz. Azt gondolom, hogy azért is voltunk népszerűek, mert minden kérdésre tudtunk válaszolni, és fel tudtuk kelteni az emberek érdeklődését a Nintendo irányába. Úgy tűnik, ez sokat számít. Lehet választani, hogy dekoratív hölgyek promotálják a játékokat, akik semmit nem értenek hozzá, vagy olyanok, akik külsőre "csak" emberek, de amúgy értik a dolgukat. Szerintem ebben az esetben az utóbbi a fontosabb, inkább a játék maradjon meg az emberekben (elsősorban pasikról beszélek most), és nem az, hogy milyen szexi csajok mutatták be azokat, aztán majd diszkrét helyen mit csinálnak magukban a fiúk.

Ez a nap is hasonlóképp telt, mint az előző, vasárnap hamarabb kezdtek el fogyatkozni az emberek. Vasárnap is 19 óráig tartott a rendezvény, de már 17.30 körül látványosan fogyasztkoztak az emberek. Így már 18 óra után engedélyeztük magunknak, hogy leüljünk. Kincset ért. Mondjuk onnan felállni volt kínszenvedés utána. Az utolsó órában már kevesen jöttek hozzánk, viszont akik jöttek, azoknál láttam, hogy tudják az irányítást, játszanak hát. 19 óra után konzolokat lekapcsoltuk, készítettünk egy közös képet, kaptunk egy kisebb ajándékot, majd haza lehetett menni. Semmiképp nem Amiibókra kell gondolni, meg ilyenek, hanem például Nintendós törlőkendő, nyakbaakasztó. A nyakbaakasztón kicsit ki voltunk akadva, mert a munka alatt egy sima piros volt a nyakunkban, amin a névtáblánk volt, aztán kaptunk egy Super Mario Odyssey-set, hogy miért nem ezzel promotálhattuk a Nintendót? Sokkal menőbb lett volna.

ÖSSZEGZÉS

Nagyon jól éreztem magam ezen a hétvégén, és azt mondom, hogy a nehézségeivel együtt csinálnám, ha lesz rá lehetőség, és elégedettek voltak velem.

Hogy milyen volt a rendezvény? Először voltam PlayIT-en, és azt mondom, hogy hála istennek, hogy végül nem kellett jegyet venni rá. Ugyanis terveztem eljönni rá, de mindenképp csak a legegyszerűbb hétvégi 5.000 forintos jegyet vettem volna meg. Viszont összességében azt láttam, hogy ennyit biztosan nem ért meg a rendezvény. Egyrészről nagyon érdemleges programot nem láttam. Az meg, hogy YouTuberek mit csinálnak, az engem nem érdekel, mert semmire nem tartom a "munkásságukat". Másrészt, ami meglepett, hogy nagyon sok volt a gyerek a rendezvényen. Most ezt azért tartom durvának, mert ugye akkor a szülőknek is jönni kell. Sokszor láttam azt, hogy a szülők a háttérben figyelték, ahogy a gyerek játszik, amúgy a konzolhoz nem nyúltak. Meg úgy kérdezgették, hogy mi ez a konzol, mennyibe kerül. Volt olyan, aki kiakadt a 100.000 forintos áron, hogy egy gyerektől ennyit elkérni... Most hadd ne mondjam vissza, hogy amikor okostelefont látok a gyereknél, azt nem kellett kifizetni? Szóval, ha a szülőnek is jönni kell, akkor nekik is jegyet kell venni, ami az egy személyre szóló (akit valóban érdekel) jegyár többszöröse. És akkor ne is beszéljünk arról, hogy sok gyereknek Deluxe, meg Collector's jegye volt. Állítom, hogy a PlayIT jegyeinek legalább 40%-át kísérők vették meg, hát nem csoda, hogy például a YouTuberek voltak a vendégek, hiszen ők a mai gyerekek sztárjai, a célközönség pedig a gyerekek lettek, hiszen a kísérőkkel sokkal több jegyet el lehetett adni. Nem utolsósorban a gyerekek sokkal manipulálhatóbbak, még nem tudják kezelni a pénzt, mint egy felnőtt, ezért sok esetben nem is érzékelik, hogy a Switch-nek az a bizonyos 100.000 forintos ára, az valójában mennyi. Úgyhogy sem a programok miatt nem érte volna meg az 5.000 forintos árat, sem az elvvel nem értek egyet. Játékokat meg más módon is ki lehet próbálni. De a munkának nagyon örültem. Képek nem általam, de készültek. Ha találok majd, akkor belinkelem ide.

Szólj hozzá!
2017. június 18. 23:27 - supermario4ever

Az első verseny a vasárnapi veteránokkal

Mielőtt rátérnék a témára egy kis kitérőt tennék. Bagszi belinkelt nekem egy GameStar-os szavazást, hogy az idei E3-on melyik cég tartotta a legjobb prezentációt. Ki volt akadva, hogy utolsónak odabiggyesztették a Nintendót valami ilyen szöveggel: "Beértem a Nintendo videójával"... Na ezt nem hagyhattam annyiban, belinkeltem a Facebookos Nintendós csoportba, hogy minél többen szavazzanak a Nintendóra. Jó eséllyel ennek is az eredménye az, hogy néhány óra alatt a 2% felment 6%-ra. Lehet itt mindenfélének minősíteni a GameStar-t, hogy akár a Blikk szavazása is lehetne, mert a gamerek bulvárlapja, vagy 4k, FPS-fanboy vérpistikék lapja, de azt gondolom, hogy mivel befolyásos magazin, melynek sokan adnak a véleményére, jelen kell lennünk, és igenis büszkén vállalni, hogy mi beértük a Nintendo videójával. És ha úgy alakul, hogy a százalékos érték még magasabb lesz, lehet, hogy a GameStar is elgondolkodik azon, hogy hoppá, lehet, hogy a Nintendo mégiscsak tényező a videojátékos piacon? Mert könnyű a Facebook Nintendós csoportban mindenféle gúnyrajzokat osztogatni, és nevetgélni, hogy mekkora leégés volt a PS és az XBOX a Nintendóhoz képest, de egyrészt nem gondolnám, hogy ez a stílus állja meg a helyét, ha a Nintendo védelmébe kell lépni, másrészt meg az ellentábor körében is hallatni kell a hangunkat, akár szavazás formájában is.

Valaki a postom alá kommentelt, hogy mivel videojátékboltban dolgozik (nem ebben a nevűben, hanem általánosságban), ezért van némi rálátása a dologra, és nem vesznek az emberek Nintendót. Igaza van, nincs mit szépíteni a dolgon, Nintendót tényleg nagyon kevesen vesznek Magyarországon. De biztos, hogy ebbe feltétlen bele kell törődni? Azt gondolom, hogy egy problémára akkor lehet jó megoldást találni, ha elfogadjuk, hogy az van, de nem törődünk bele. Elfogadni azért érdemes, mert akkor higgadtan indulattól mentesen nagyobb esély van jó döntést hozni, hogy mit tehetünk azért, hogy egyre többen lássák meg a Nintendót, és hogy miért szeretjük. A bele nem törődést meg nem hiszem, hogy magyarázni kell. Úgyhogy van megoldás, de lassú út vezet a célig, miszerint, hogy a Nintendo tényező legyen a magyar konzolpiacon.

És akkor lássuk a mai Mario Kart 8 versenyt, mely szintén nem volt problémamentes abból a szempontból, hogy elég nehéz volt rácsatlakoznom. De az volt a furcsa, hogy nekem addig volt problémám a csatlakozással, amíg néztem a Hír TV-n Puzsér Róbert Sznobjektív műsorát, amint véget lett, azonnal sikerült rácsatlakozni. Azt nem gondolnám, hogy a TV bármilyen sávszélességet foglalna el, játszani meg tudtam volna csak a Wii U GamePad-en is. De amíg ment a műsor, addig végig próbálgattam felcsatlakozni, és nem sikerült. Magához a versenyhez, a versenyzők is megjelentek, mert jobbára olyanok játszottak, akikhez volt korábban szerencsém, hogy semmi eredménye nem volt. Végig a "118-0519"-es hibakódot adta ki. De 20:55 körül vége lett a műsornak, na mondom magamban, még utoljára megpróbálok felcsatlakozni, és akkor sikerült. Úgyhogy most bő egy órát sikerült játszani a két óra helyett, az alábbi eredmény jött ki:

mario_kart_8_vasarnapi_eredmeny_2.jpgHa most valamiben tetten érhető a fejlődés, akkor abban, hogy kicsivel több, mint 1 óra alatt sikerült 42 pontot elérni, míg tegnapelőtt 2 óra alatt sikerült 60-at. És megint nagyon jó buli volt, bár most sem teljesen valós az eredménytábla abból a szempontból, hogy a 8. és a 9. helyezettek idejekorán léptek le, így a 42 pontom előtt 125 ponttal álltak közvetlenül előttem. Annak örültem, hogy az F-Zerós pályákat is lehetett választani. Pont a Mute City pályán adatott meg a lehetőség, hogy egy teljes körön át második voltam a 9-ből. Mire elengedtem volna 1-2 könnycseppet a szemem mellett örömömben, máris komplett hadjárat indult ellenem, és rögtön az utolsó helyen találtam magam. Most tovább voltam a játékok alatt jobb helyen, egyszer olyan sokáig voltam negyedik, hogy komolyan elhittem, hogy a végén tényleg negyedik leszek. De aztán jöttek a többiek, hogy nem úgy van az. De utolsó helyen már csak elvétve voltam, legtöbbször 8. helyen végeztem a 9-ből, de ezek is úgy voltak, hogy 5-7. helyeken voltam előttük, de valami miatt mindig hátracsúsztam. Mondtam is egyszer magamban, hogy meg vagyok áldva ezzel a 8. hellyel. Meg az is érdekes volt, amikor 6-an választottak egy adott pályát, de azt választja ki a gép, amelyiket csak 1 ember választott. Igazán szépen vagyunk.

Jelen állás szerint abban látom a hibámnak egy forrását, hogy most már ugyan kezdem kiismerni a Mario Kart 8 irányítási sajátosságait, de nehéz a játék teljes ideje alatt végig alkalmazni őket. Emiatt most is többször elkövetek olyan hibákat, amik már az én szemszögemből is kicsinyesek. Például, ami nagyon zavar, hogy ha gombát használok, akkor nem szokásom mindig driftelni, mert azt gondolom, hogy ha valami baj lesz, a gomba extra sebessége úgyis kikompenzálja a hibát. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy sokkal nagyobb ívben veszi be a kanyart, mint a régi Mario Kartokban, és ha falnak ütközök, nehezebb onnan szabadulni. A régi Mario Kartokban ekkor mindig elvetettem a drift lehetőségét, mert az volt a tapasztalatom, hogy csak elveszi a gomba sebességét. Itt meg azt látom, hogy gomba mellett is kell kanyarodni, mert nagy ívben veszi be a kanyart, és a kár mértéke nagyobb lehet adott esetben. Ha ki tudom küszöbölni a problémákat, az már egy nagy előrelépés lesz. Utána jöhet az, hogy rövidítések, egyebek, és akkor talán kaparászhatom az élbolyt, de addig hosszú út vezet.

Karakter: Sárga Yoshi (utalva a Játék határok nélkül magyar csapat színére)
Kocsi: (nem emlékszem ^^')
Kerék: Normal
Ejtőernyő: MKTV ... (hogy is hívják?)

2 komment
2016. június 16. 14:03 - supermario4ever

25-ös toplista Nintendós játékzenékből

Nem nagyon tettem róla említést sehol, de idén lesz 25 éve, hogy videojátékos vagyok. Igen, engem is, mint a veterán játékosok javarésze Dévényi Tibi bácsi Elektor Kalandor című műsora vezetett be a Mario játékok világába. Azóta ugyan voltak kisebb-nagyobb szünetek, de igazából belül mindig megvolt az, hogy szeretek játszani. Nem akarok hosszas mesélgetésbe meg érzelgős ömlengésbe kezdeni. Tavaly részletesen elmeséltem, hogy volt nálam a kezdetek óta, akit érdekel, itt elolvashatja. Nagyon hosszú, de annál menőbb.

Persze szeretnék megemlékezni arról, hogy szeretem a játékokat, ezért kitaláltam néhány napja, hogy összeállítok egy 25-ös listát a kedvenc Nintendós játékzenéimről. Tüzetesen átnéztem, milyen játékaim vannak, átgondoltam milyen zenék vannak benne, összeírtam azokat a játékokat, amik egyáltalán szóba jöhetnek, folyamatosan szűkítettem, míg összejött a 25-ös lista. Ebből is látszik, hogy kellett szortírozni belőle. Nagyon sok jó Nintendós játékzene van, érdemes lenne minél többről említést tenni, de hát a 25 az 25, és nem 30 vagy 40. És tényleg, volt olyan, amit ki kellett hagyjak. Inkább azokról mondtam le, amelyek emlékeket ébresztenek bennem, ha meghallom (ezekből is volt szép számmal) inkább arra mentem rá, hogy azokat a zenéket gyűjtsem össze, amik tényleg nagyon jók. Hogy minél többről legyen szó, az 1. helyezett után majd teszek említést azokról a játékokról, melyeknek nagyon jó zenéjük van, de nem fért bele a listába. A 25-ös listában lesz olyan játék, amelyik kétszer fog szerepelni, de többször nem lesz egyik sem. Pedig van olyan játék, melynek akár 6 dala is kikerülhetett volna, ezek közül választottam ki a legjobbat. Ott majd jelezni fogom, hogy az egész játék zenéje kiemelkedő. Annak ellenére, hogy eleinte kósza ötletnek tűnt, egész jó listát sikerült összehozni, azt gondolom. A 25. helyezett zenéjét lehet, hogy már ma kiteszem.

Címkék: Nintendo
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása