Az elmúlt, közel 20 évben, amióta aktívan használom az internetet, sok minden történt velem. Sok rendezvényen vettem részt látogatóként, kiállítóként, jártam néhány helyen. Ezekről mind-mind meséltem a blogjaimban, de ahogy mondani szokás, egy kép többet mond ezer szónál. Győződj meg erről te magad is és böngészd a képeimet!
No, amit tegnap megterveztem, az ma megvalósult. Elmentem Utrechtbe megnéztem Hollandia legmagasabb tornyú templomát, illetve elmentem Alphen aan den Rijn-be is, ahol akkor voltam, amikor először voltam Hollandiában, és mennyire imádtam. És most is fantasztikus volt ott lenni. De szépen sorjában, mert voltak események.
Ugyanis nem kicsit tette próbára az idegrendszeremet a holland vasúti társaság. Kezdődött a történet ott, hogy tegnap reggel, az Albert Heijn-ben, ahol fel lehet tölteni pénzt az OV-chipkártyára, feltettem €20-at, ami elég lenne a mai útra. Ez rendben meg is történt, azonnal meg is jelent az egyenlegen a pénz. Aztán amikor hazajöttem, kiváltottam az előfizetést, hogy 40% kedvezménnyel tudjak utazni. Ez is rendben volt, majd néhány óra múlva, amikor az egyetemen vége lett az órának, láttam, hogy jött az E-mail az NS-től, hogy egy lépés még hátra van ahhoz, hogy aktiválódjon az előfizetés. El kell mennem az egyik OV-automatához, és ott kell aktiválni. Ez nem is volt probléma, mert egyébként meg bementem Edébe a városközpontba vásárolni, ott van az Ede-Centrum vasútállomás, ott megcsinálom. Meg is találtam az automatát, de teljesen érthetetlen volt, hogy mit kellett csinálni. Értettem az E-mailt, hollandul volt, el tudtam olvasni, de nem írták részletesen, hogy mit csináljak az automatánál, ugyanis ott több lépés is volt annál, mint amit az E-mailben leírtak. Azért valamit csináltam. Na most ennek a valaminek az lett az eredménye, hogy a €20-as egyenleg eltűnt a kártyáról... Kicsit sem őrültem meg, áh! Fogalmam sincs, mit rontottam el. Megnéztem a telefonon az OV-chipkaart weboldalon az egyeleget, ott még írja a €20-at (nem frissíti az egyenleget a weboldal azonnal), de hogy meggyőződjek, hogy biztos megvan-e még, bementem a közeli Albert Heijn-be, és ott az OV-automatánál ellenőriztem az egyenleget, de ott is 0-át mutatott már. A weboldal még mindig mutatta a 20-at, de úgy voltam vele, hogy mire haza biciklizek, és ha addig is ott lesz a 20, akkor valószínűleg minden rendben van, csak az automaták április 1-jét játszanak velem. De mire hazaértem, addigra a weboldal is már a 0-át mutatta. Jobbat nem tudtam, minthogy felhívtam az NS-ügyfélszolgáltatot, de mivel 10 perc után sem kapcsoltak senkit, feladtam. Próbáltam az NS-community-n is szétnézni, de semmilyen releváns információt nem találtam. Végül Humbby-nak írtam, hogy segítsen, mert nagyon nincsenek rendben a dolgok. Nem nagyon utazik ő tömegközlekedéssel, de jobban utána tudott nézni a dolgoknak, és úgy találta, hogy a pénz megvan, csak az NS-hez került. Valami ilyesmit vettem ki legalábbis. És minthogy sikerült az utazás, sejthető is volt, hogy igaza volt.
Ede
És akkor térjünk is rá az utazásra. A studentenhuis-tól, ahol a szobám van, 10 km-re van az Ede-Wageningen vasútállomás, így bemelegítésként 35 percig bicikliztem. Gond nélkül meg is érkeztem. Tekintve, hogy először használtam az OV-chipkártyát, fogalmam sem volt, hogy mit is kell csinálni. Ami furcsaság volt, hogy többen sem tudtak válaszolni. Konkrét NS-es dolgozó nem volt a vasútállomáson, mert bár van ott iroda, de munkaerőhiány miatt zárva van. Nagyon érdekes, az egyik csaj, aki a Kioskban dolgozik, azon lepődött meg, hogy nem látja a chipkártyán az előfizetést, mintha nem lenne aktiválva. Így tulajdonképpen igazi "puding próbája az evés" féle lett ez az utazás, ugyanis kedvezmény nélkül nem jön ki €20-ból az egész vonatút oda-vissza. Többször próbálkozás után nekem jutott eszembe, hogy hát a vágányoknál van egy automata-beolvasó, amit mindenki használ, ha felszáll vagy leszáll a vonaton, lehet, hogy oda kell érinteni a kártyát. Ez volt a megoldás, és minthogy a zöld fény villant meg, ez több, mint pozitív jel volt arra, hogy tényleg megvan a €20. Hatalmas kő zuhant le a szívemről, nagyon megkönnyebbültem. Így már tetszett is az Ede-Wageningen vasútállomás.
Maga az állomás emlékeztet Budapest kisebb megállóira. Ha normálisan felújítanák mondjuk Kőbánya alsó megállót, ilyen gyönyörűen nézne ki. És itt vannak tényleg expressz vonatok, ugyanis egy vonat olyan extrém sebességgel suhant el a vágányon, hogy követni alig bírtam. A vonat, amivel utaztam, Nijmegenből érkezett, és pontos volt. Először tehát Utrechtbe mentem.
Utrecht
Lent nem nagyon találtam helyet, mire láttam, hogy ez emeletes vonat, úgyhogy felmentem, ott már volt hely. Az út rendben volt, pontosan érkezett meg Utrecht Centraal vasútállomásra. Hatalmas állomás, sok-sok ülőhellyel és persze rengeteg üzlettel.
Kívülről is szép. Nincs messze innen a Dóm tér, negyed óra gyalog. A bevásárlóközponton át vezet az út a dómig, amit azért akartam látni, mert ez Hollandia legmagasabb tornyú temploma a maga 112 méteres magasságával. Könnyen meg is találtam, csak sajnos nem voltam szerencsés, ugyanis a dómot restaurálják, így maga az épület be volt takarva. Találtam is egy táblát, mely szerint a restaurálás 2019-2024 között tart. További két évig tehát nincs értelme kívülről megnézni. De az egyik kisebb épület, mely templomként funkcionál, szabadon be lehetett menni és sétálni egyet, ki is használtam a lehetőséget. És tényleg nagyon szép. Egyáltalán nem járok templomba, de ez tényleg nagyon megtetszett.
Igazán kellemes érzés volt bent sétálni, szétnézni. Azért 2024-ben, ha kész lesz a restaurált épület, mindenképp megnézem. Mivel egy csatornán keresztül vezet az út, láttam néhány jellegzetes holland házat, ezeket egyszerűen nem lehet megunni.
Ezután sétáltam vissza a vasútállomásra. Meglepett a vasútállomás környékének szabadtéri részén a tetőrész, ilyet még nem láttam.
De izgalmas volt, mindemellett hasznos is, ugyanis esett az eső. Nem mentem azonnal a vasútállomáshoz, mert kiszúrtam, hogy vele szemben egy bevásárlóközpont van, oda benéztem, hogy milyen. Nem rossz, de nem mentem messzire, csak a Game Maniát néztem meg, ez Hollandia egyik nagy gamer üzlethálózata. Nincsenek nagy üzletei, de tisztes mennyiségű játékok vannak, illetve sok fancucc is elérhető. Miután szétnéztem, akkor mentem a vasútállomásra, és folytattam az utamat.
Alphen aan den Rijn
Ezt nevezem pontosságnak. 12:55-re volt kiírva a vonat indulása, és ahogy 12:55:00-át mutatott az óra, abban a pillanatban el is indult. És ha ez még nem lenne elég, a vonatok itt tényleg nagyon gyorsak. A tábla szerint 140 km/h-val ment, és tényleg lehetett látni az ablakon, amilyen gyorsan tűnnek el a fák, épületek, itt tényleg van sebesség. Így a vonat végig pontos volt, rendben megérkezett Alphen aan den Rijn-be.
Arra voltam kíváncsi, hogy 2020 februárja után, amikor először voltam Hollandiában és Alphen aan den Rijn-ben voltam, milyen lesz 2 és fél év után újra itt lenni? Újra átérzem azt az érzést, aminek hatására úgy döntöttem, hogy Hollandiában fogok élni, vagy a megszokás elcsitítja a szenvedélyt? Hála istennek az előbbi jött be. Hihetetlen jó érzés volt újra itt lenni. És hogy mennyire szerettem itt lenni, ezt abból lehet a leginkább érzékelni nálam, hogy hiába voltam itt csak egyszer, hiába volt az már 2 fél éve, szinte teljes mértékig tisztán emlékeztem az útvonalra, nem is kellett a Google térképet használni, hogy eljussak a városközpontba. Ez nálam ritka eset, akkor fordul elő, amikor tényleg nagyon szeretek egy adott helyen lenni. Akkor annyira beleég a tudatomba az egész hely, hogy másodjára visszatérve teljes mértékig emlékszem mindenre, hogy hol, mi volt. Ugyanez a helyzet Alphen aan den Rijn esetében is.
Azon túl, hogy itt folyik a Rajna (ahogy a nevében is benne van), semmi olyan tipikus hollandos látványossága nincs (az Archeont és a madárparkot leszámítva), ami miatt turistaparadicsom lenne, mégis olyan különleges hangulata van, ami miatt nagyon jó itt sétálni. Nagyon érdekesnek tartom, hogy amint kilépek a városközpontból a város szinte azonnal elcsendesedik. Alig láttam, embert és autót. Annak ellenére, hogy péntek délután volt, olyan volt, mintha vasárnap este lett volna. Még a központban bementem a De Aarhof-ban lévő Albert Heijn-be kaját venni. Egy sajtos párnára és egy 0,5 L-es kefirre van kedvezményem az Albert Heijn alkalmazásában, a kettő együtt annyiba került, mintha csak a kefirt vettem volna meg normáláron (€0,98), ezekkel jól is laktam. Ekkor jutott az eszembe, hogy elmegyek és megnézem azt a házat, ahol 2 és fél éve el voltam szállásolva. Azt már korábban megnéztem a Booking.com weboldalon, hogy mintha megszüntették volna szolgáltatásukat, ugyanis nem találtam meg őket. A házat megtaláltam, és olyan volt, mintha nem lakna ott senki, ugyanis nemcsak az ablakok voltak becsukva, de a függönyök is voltak húzva. Vélhetően a járványt nem élte túl... Kár érte, pedig kellemes hangulatú ház, szerettem azt a szobát.
Mivel úgy gondoltam, hogy a házban nincs senki, úgy ültem le a ház előtti padra, mintha nyilvános pad lenne. Ez talán nem annyira "szabályos", mert ha jól tudom, a ház előtti közvetlen rész, ahogy Angliában is, itt is magánterületnek számít, mert a házhoz tartozik. Én mindenesetre leültem oda egy pár percre, talán amiatt is, mert úgy éreztem, hogy ha aludtam ott 2 éjszakát, akkor ez miért is ne járhatna bónuszban? Emlékszem a házzal szembenálló panelházakra, annak idején először azt hittem, hogy oda kell menni. Akkor még nem ismertem az utcák rendszerét, ezért kicsit eltévedtem a környéken, de végül meglett.
Ezt azért is fényképeztem le, mert a szoba, ahol aludtam, az ablaka ide nézett ki, és annak emlékére. Tehát elvoltam itt egy pár percig, majd elindultam visszafelé, de más úton. Mivel a ház az Uranusstraaton van, és arra is emlékeztem, hogy innen kilépve, de más irányba fordulva a Planetensingel-ön kötök ki. Itt vannak ugyanis a különböző bolygókról elnevezett utcák: Plutostraat, Saturnusstraat, Venusstraat... Ez is nagyon csendes rész, autók, emberek alig voltak. Találtam is egy eladó házat. Ha esetleg valakinek lenne elfekvőben kb. €400.000-ja (nem tudom a pontos árát), gondoljon rám.
A Planetensingel első kereszteződésénél van egy jelzőlámpa, ahol egy főútvonal van, tehát itt is nagy a forgalom. Itt járnak a buszok Leidenbe. Most tisztára úgy érzem magam, mintha én lennék a város idegenvezetője... Mindenesetre itt már használtam a telefont, mert itt már nem emlékeztem az útra. Az egyik elkerülő utcánál találkoztam egy macskával, aki ráadásul oda is jött hozzám.
Körbejárt, úgy dörgölőzött hozzám, mintha én lennék a gazdája, és hazaérkeztem volna. Nagyon aranyos volt, kapott is egy nagy szeretetcsomagot tőlem simogatás formájában. Nem volt rajta nyakörv, de nem hiszem, hogy kóbormacska lenne, mert volt hasa (hacsak nem nőstény volt, és a kicsinyeit várta), tehát elég jól volt tartva. De az tény, hogy ha a városban laknék, komolyan elgondolkodnék azon, hogy hazavigyem-e, és magamhoz vegyem. Nagyon aranyos volt, szerintem megkedvelt.
Ez a kis utca már arra az utcára vezetett, ahol odaúton jöttem ki a központból. Így újra tudtam az utat. Igazából ha nem értem volna el a vasútnál a délutáni csúcsidőt (16:00-18:30), akkor mentem volna a vasútállomásra és haza, de elütöttem az időt a McDonald's-ban. Meg is éheztem, meg úgy voltam vele, hogy akkor együnk egy holland McDonald's-ban, úgysem lesz rá gyakran példa. Egy Big Mac menüt vettem. Maga a szendvics €4,75 volt, menüben €8,50.
Elvoltam itt. Evés mellett a telefonon böngésztem a híreket, olvasnivalót, de végül nem maradtam 18:15-ig (amíg terveztem), mert 17:20 körül túl sok lett a gyerek, és zavart a hangos beszédük. Inkább megnéztem a városközpontnak azt a részét, ahol korábban nem voltam még. Meg is lepett, mert egy gamer bárt találtam. Nem is akármilyet: Azt, amelyikben 2-3 hete megrendezték a 20. európai Super Mario Kart bajnokságot.
Mindig más európai országban rendezik meg, idén Hollandiában, és pont Alphen aan den Rijn-ben. Ez hír volt, érdekelt is, hogy milyen lehet egy ilyen bajnokság. És ma meglett maga a gamer bár is. A külső részen egy Game Mania bolt van, beljebb van maga a bár, ami egész jól fel van szerelve. Modern számítógépek, társasjátékokat, igazán gamer volt a hangulat.
Meg figyeltem a kijelzőket, ugyanis ahogy beléptem, pont a Nintendo logo volt látható. Ritka az olyan gamer bár, ahol nagyobb szerepet kap a Nintendo. Itt ez így van. Meg is lett vágül.
Hát ezért megérte megnézni a város ezen részét. Nagyon jó hely. Aztán szépen lassan sétáltam vissza, a vonat 18:39-kor indult vissza Utrechtbe. Egy kicsit korán értem vissza a vasútállomásra, még volt 5 perc 18:30-ig. A biztonság kedvéért vártam egy percet, 18:31-kor mentem át a kártyával a vágányhoz. Na itt még aggódtam egy kicsit, mert ha tényleg nincs kedvezmény hozzárendelve a kártyához, akkor meg kellett volna, hogy állítson, ugyanis 40%-os kedvezmény nélkül alig maradt volna rajta pénz. De szerencsére átengedett. A vonat pontosan megérkezett, és mentünk is Utrechtbe. Itt a vonatok összehangolása jegyében csupán 6 percem volt az átszállásra, és mivel a 21. vágányról mentem át a 19. vágányra, ezért lépcsőzni is kellett, így éppen átértem. Ezzel a vonattal sem volt semmi gond, és hogy 40% kedvezménnyel utaztam végig, jelzi, hogy Ede-Wageningenben is zöld fényt kaptam, amikor odérintettem a kártyát a leolvasóhoz. Innen meg biciklivel újra 10 km haza.
Hát ez valami fantasztikus nap volt, nagyon jól éreztem magam. Az Utrechti dóm nagyon szép volt, majd megnézem a restaurált épületet is, ha kész lesz. Alphen aan den Rijn-ben sétálva meg olyan érzésem volt, hogy nagyon elégedett lennék az életemmel, ha itt telepednék le végleg. Ez a kis "közjáték" ezzel a pénzzel azért nem hiányzott. És rettenetesen hálás vagyok Humbby-nak a segítségéért, mert ott azért éreztem a külföldi országban létéből fakadó elhagyatottság érzését, amikor baj történt, nincs ki segítsen, és tényleg kellemetlen volt. De tényleg eléggé zavaros az NS rendszere, a pénz tényleg hozzájuk került, de hogyan és miért... De szerencsére jött a segítség, mert hát persze egy baki miatt semmit nem adtam volna fel a jövőbeni álmomból, hiszen egyrészt tényleg ide tervezem a jövőmet, és ez ma inkább meg lett erősítve, másrészt Magyarországon már nincs mire visszamenjek. Ott már semmi perspektívám nincs.
Nos, ilyen egy egyedül utazós nap. El is jutott a lépésszámláló 20.235 lépésig. Aztán tervezek a jövőben még meglátogatni holland városokat, majd írok azokról is.
A Nintendo Magyarország tavaly, amikor elindult a honlapja, indított egy blogversenyt, akié a legjobb Nintendós blog, azzal partneri kapcsolatot létesítettek, az írója tesztelhet hivatalosan Nintendo játékokat. Akár én is indulhattam volna, de két nagy hátrány volt: Ez a blog nemcsak Nintendóval foglalkozik, a másik meg az, hogy a blog csak web4-es lehet. Kíváncsiságból beregisztráltam, hogy milyen az admin felülete, hát nagyon egyszerű, és kevés lehetőség van benne. Úgyhogy részemről puccs, a nyertes pedig a Dualscreen blog lett. Szerintem nem olyan rossz, ha csak blog, akkor a célnak megfelel. És nemrégiben indult a blog fóruma. Külsőre nagyon egyszerű, fogjuk rá, hogy csak most indult, de később majd Nintendós lesz. A fórum meg ugye olyan, amilyen a társaság maga, egyelőre jónak tűnik, de ha a Nintendo Magyarország által ezt akarják hivatalos Nintendo fórumként üzemeletetni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy édes kevés, ami eddig van, nagyon remélem, hogy mind külsőre, mind témakörre fejlődni fog. És akkor nagyon jó lehet, mint igazi magyar Nintendo fórum. Ajánlom olvasásra a fórum bemutatkozó szövegét, olyan marketing szöveget kanyarítottak, hogy csak lestem! :D
De a szándék mindenképp dicséretes, és szép, hogy építsünk egy nagy Nintendós közösséget, csakhogy nekem ebben már vannak negatív tapasztalataim. V-ADi 2006-ban hasonló szellemben csinált egy Nintendós oldalt, mely a BigN nevet kapta. Az oldal ma már nem létezik, ellenben a fórum, még ha élőhalott mivoltában is, de él. Ez is 2006-ban indult, és az idők során itt egy nagyon jó társaság kovácsolódott össze, de 2008-ban súlyos nézeteltérések miatt két részre szakadt a csapat. Lényegében a mai napig is így van, az eredmény meg látható... Bár az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy van már MSN-es csoport, és ott beszéljük ki a Nintendós témákat, valamint újabban mániájuk, hogy Steam-en Team Fortress 2-vel, meg a jóisten a megmondhatója, hogy mivel játszanak még. A fórum V-ADié, hogy mit kezd vele, az rajta áll.
Tehát van már tapasztalatom az egységes csapat cél megvalósulásának mikéntjéről. Igazából minálunk is csak annyi volt a probléma, hogy dolgokat másképp gondoltunk, és ezt nem toleráltuk. De ha túl tudnánk jutni azon, hogy mások másképp gondolkodnak az adott játékról, dologról, akkor még nincs veszve minden, csak ehhez érett gondolkodás kell. Én is megmásztam ezt a szamárlétrát, tanultam a saját hülyeségeimből, és habár a csúcsra még nem jutottam el, de azt ki merem jelenteni magamról, hogy elértem egy jóval magasabb szintet. Úgyhogy részemről nincs akadálya, különben nem élesztettem volna újra a Mariós oldalt.
Ezúton is Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! Remélem, mindenkinek boldogan telik, és azt kapta mindenki karácsonyra, amire vágyott. Én már 3-án megvettem magamnak az ajándékot, a Wiis Super Mario All-Stars tárgyában. Nekem nem is kell más, nem is vártam semmit. Én harmadikán ébredtem úgy, mint egy gyerek, aki izgatottan várja az ajándékot, és ugye, ahogy írtam, majdhogynem az utolsóutáni példányt kaptam. ^^'
A képen levő fa, az én művem. Nem vagyok nagy művésze a fadíszítésnek, amíg apám élt, mindig ő díszítette a fát, de amióta ő nincs köztünk, sőt, már csak kettesben vagyok itt anyámmal, azóta én díszítek egy kisebb műfenyőt magamnak, de ezt is inkább csak a szép emlékek miatt, amit gyerekként éltem meg, mert manapság már tizeannyi karácsonyi láz van bennem, mint rég. Így változok én is. Gyerekként szerintem az élen jártam a karácsonyi lázban levő gyerekek közül, és iszonyatosan tudtam örülni, még a kisebb ajándékoknak is.
De ma már teljesen más számít nekem. Az évek során (leginkább idén, mióta Pesten vagyok) rájöttem arra, hogy egy házat tehetnek széppé a bútorok, a plazmatévé, a ház előtt levő autó, de egy ház attól válik otthonná, ha azzal az emberrel osztjuk meg, akit a legjobban szeretünk. Igaz ez a karácsonyra is.
Itthon meg sok más országban is karácsony a szeretet és a család ünnepe, Japánban viszont a szerelmesek ünnepe. Ez az elmélet is nagyon tetszik nekem, hiszen, ha belegondolunk, mi lehet szebb karácsonyi ajándék, mint akkor megtalálni az igaz szerelmet, vagy szerelmünkkel ünnepelni?
Ezt a rövid postot egy karácsonyi Nintendós képpel zárnám, mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok! ^^
És milyen jól néz ki! Nagyon szép munka! És tartalmilag is nagyon összetett. Köszönjük szépen az igényes munkát, remélem, hogy hosszútávon komoly foganatja lesz.
Ha lehet ilyet mondani, a Stadlbauernek köszönhetjük, hogy eljutott hozzánk a Nintendo olyan 20-22 éve. Bár igazából azt nem tudom, hogy az előző rendszerben mennyire kaphattuk meg legálisan a NES-t, tehát a konzol 1987-ben jelent meg Európában, nálunk is olyan régóta kapható vajon? Próbálgatok így régi konzolosoktól információkat szerezni, hogy milyen lehetett akkor az élet, de nem nagyon jön össze érdemleges információ, bár a régi 576 KByte-ok igencsak hiteles források.
Voltunk ma bagszival egy konzolos boltban (majd látni fogjátok, hogy miért nem írom meg a nevét), mert látta a honlapjukon, hogy Pokémon HeartGold csak 4.000 forint, és látni akartuk azt. Hát első pillantásra rájöttünk, hogy hamisítvány. Azért DS-re nem nagyon terjednek a hamis játékok, most mégis kifogtunk egyet. Amúgy nagyon jó fej volt az eladó, azt mondta, hogy ilyen becsúszhat egy-egy csere során, és ingyen nekünk adta. Jelen pillanatban itt van nálam, megígértem bagszinak, hogy majd írok erről a játékról is. És beszélgettünk egy kicsit a Nintendo helyzetéről, bár megmondom őszintén, hogy nemigen emlékszem, hogy lyukadtunk ki oda, valószínűleg az árakat elemeztük, de mondtam a blogger versenyt is, meg mondta az eladó, hogy másoktól tudja, hogy bár nem hozhatják nyilvánosságra a különböző konzolos eladásokat, de másoktól tudja, hogy nagyon alacsony. És nem az a fő probléma, hogy nincs kereslet a játékokra, mert éppen lenne, csak a hivatalos forgalmazó, a Stadlbauer valami embertelen magas árakon forgalmazza a Nintendo játékokat. Aztán, hogy erre maga a forgalmazó van rákényszerítve, vagy ők maguk találják ezt így ki, nem tudom, de véleményem szerint az utóbbi. Mert amikor voltam Angliában, akkor teljesen le voltam döbbenve, hogy ott mennyivel olcsóbbak a Nintendo játékok, és már a fél-egy éves játékokat is leakciózzák. Nem azért, mert nem viszik, inkább azért, hogy megtartsák valamennyire a játék iránti érdeklődést még annak életszakaszának elején, és ha ez bevett szokás, akkor a cég hosszú távon sem járhat rosszul, ha így leakciózzák a játékokat. És itthon nálunk nemcsak az a baj, hogy drágák a Nintendo játékok, hanem a nagy áruházláncok azért rendelnek kevés Nintendo játékot, mert a Stadlbauernél nem lehet visszáruzni, tehát, amit megrendelnek, és nem tudják eladni, az nem mehet vissza a céghez, rajta marad a Media Markton, Saturnon, stb. stb. És ezt egyáltalán nem értem, hogy miért jó ez nekik. Különben azért, mert Nintendós vagyok, azért figyelem, hogy mi a helyzet a Sonynál és a Microsoftnál, és látom, hogy ott mindig lehet játékokat venni olcsóbban, amik nem is olyan régiek. Mondjuk azt rájuk lehet mondani, hogy nekik nem a konzol a kizárólagos feladatuk, tehát azt el tudnám fogadni kifogásnak a Stadlbauernél, hogy mivel ők csak Nintendo játékok forgalmazásával foglalkoznak, csak abből jön nekik bevétel. A gyakorlatban még nincs tapasztalatom ezekben a gazdasági dolgokban, de én úgy képzelem el, hogy egy ilyen cégnek is, bár lehet, hogy a kezdetekben nehéz lenne, de hosszabb távon nem jobban megérné olcsóbban adni a játékokat, és akciózni? Mert vannak ezek a kisebb konzol üzletek, ahol olcsóbban lehet játékokhoz hozzájutni, például a MultiFormatban a Wii Sports Resort 8.000 forint, holott máshol még mindig ilyen 13-14.000 forint, és biztos azért ennyire olcsó, mert ők nem a Stadlbauertől szerzik be, ezért nem is állítottak ki nekem hivatalos számlát, amikor a Wii Playt vettem, de mégis legálisan a Nintendóhoz kerül a pénz, és rettegek attól, hogy a különbözet csak a forgalmazóhoz kerül.
Egyébként ez nem mai tendencia a játékárak csillagos egekben való tartása. 15-17 éve, amikor a Super Nintendo volt az aktuális konzol, én akkor annyira nem emlékszem árakra, csak nemrég szemléltem az 576 KByte-ot, néztem át az árlistát, ami az újságban volt, és el voltam képedve, hogy anno SNES játékok 10.000 forintba kerültek. És 1995-ben a bruttó minimálbér 12.200 forint volt. Azért az nem volt semmi. Bár az SNES és N64 esetében hozzá kell tenni, hogy azért voltak ennyire drágák a játékok, mert kazettára írni játékokat sokkal költségesebb volt, mint lemezre, tehát nem véletlen, hogy a PSX játékok árai akkoriban jóval alacsonyabbak voltak. És a Nintendo 64 játékok árai csak még tovább emelkedtek. A legdurvább, amit láttam, hogy CSAK játék 18.000 forint. Persze a GameCube-nál aztán viszonylag normalizálódtak az árak, meg most a Wiinél, de azért látva a vetélytársak, és a külföldi forgalmazók árpolitikáját, sajnos nem csoda, hogy Magyarországban ott tart a Nintendo-kultúra, ahol. Hiába van egy Game Park-unk, mely üzlet a Nintendóra szakosodott, ha közben ők is az egekig emelik már az áraikat, sajnos azt kell mondjam, hogy a játékaik többsége máshol olcsóbb. Látnia kéne a Stadlbauer-nek, hogy ha másképp csinálnák, akkor a Nintendo-kultúra is sokkal jobb lenne, és a Magyar Nintendo piac, mint olyan, sokkal virágzóbb lenne.
Nemrégiben hirdette meg a Nintendo Magyarország (mert hogy létezik ilyen) a Facebookon a Nintendo-blogger versenyt. Kinek a nintendós blogja a legjobb? A versenyt a Dualscreen blog nyerte meg, szerintem megérdemelten. Szép, igényes, jók az írások benne. Kiemeltek még két blogot, a Nintenboyz és a NiintendoWorld, ezek lettek a második, és harmadik helyezettek. A Nintenboyz még tetszik nekem, de NiintendoWorld annyira nem bejövős. Jó tudni, hogy vannak akik komolyan űzik a Nintendo blogolást, ezzel is emelve a cég hírnevét.
Tehát ma voltam ezen a RETRO85 kiállításon. Előtte a Pecsába mentem el szétnézni, kíváncsi voltam, hogy van-e valami menőség. A liftben jutott eszembe a Zelda: Phantom Hourglass, úgyhogy megállítottam, és visszamentem érte. ^^' Hármas metróval elmentem az Árpád hídig, onnan az egyes villamossal az Erzsébet Királyné útjáig. Ezentúl mindig így járok a Pecsába, így a legkényelmesebb. Tehát ott voltam, nagyon nem láttam sok érdekeset. Mentem tovább az egyes villamossal a Stadionokig, majd egy megálló a kettes metróval, majd a 7E busszal a Móricz Zsigmond körtérig, innen a Fehérvári úton gyalogoltam a Prielle Kornélia utcáig. Maga az utca gyorsan meglett, csak a Műszaki Múzeumot kicsit nehézkesen találtam meg, mert ilyen hatalmas nagy épületet kerestem. A hatalmas nagy stimmelt is csak nem magasságra, hanem szélességre. A másik bejáraton mentem be, egy úr vezetett a helyes útra. A jegy, mint diáknak 250 forint volt, igazán semmiség. Felmentem, már az emelet elején ki volt állítva egy NES. Nagyon szép látvány nekem. ^^ Hátul lehetett játszani a Wiivel, és C64-gyel. A BigN-esek közül ott volt Gábor, Fantos és Kristóf. Pont akkor értem oda, amikor Kristófot elkapták az ATV-sek egy interjú erejéig. :D Gáborral elcseréltük a játékot átmenetileg, én odaadtam neki DS-re a Zeldát, én meg elkértem tőle a Super Mario Galaxy 2-t, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az lesz a teszt következő tárgya. Na meg szeretném megismerni a játékot is. A piros Wiiben New Super Mario Bros. Wii volt, jobbára mi játszottunk.
Volt több képeslap is, az egyik Mariós volt. Le is fényképeztem. Még kétféle volt, egy Pac-Manes, és egy Lara Croftos. Nemrégiben megjelent egy könyv, "Pixelhősök" címmel. A Libri honlapján meg is rendelhető: http://www.libri.hu/konyv/pixelhosok.html Az ára ugyan rettenetesen magas, de jár mellé DVD, és 550 oldalas a könyv, ki volt állítva egy darab, szép, igényes a borítója. Azt nem mertük megkérdezni, hogy belelapozhatunk-e. Már csak azért sem, mert pár perc múlva kezdődött a Nintendo-előadás. Edvi Tímea a Magyarországi Nintendo Marketing-menedzsere tartotta, nagyon jó volt. Négy részre volt osztva az előadás:
Nintendo-történelem (cég)
Game Boy-történelem
Nintendo-történelem (asztali konzol)
Super Mario-történelem
Az asztali konzol részlegből csúnyán kihagyta a Super Nintendót, amit nagyon sérelmezek. De nagyon jó volt, nagyon jól beszélt a hölgy, mintha csak kitanították volna, mégis természetesnek hatott a beszéde. Az egyedüli, ami szerintem hátrány volt, hogy nekem egy kicsit személytelen volt. Tehát azt láttam, hogy nemigen tartotta a szemkontaktust a közönséggel, hanem amikor felnézett, csak úgy kifele a nagyvilágba, de lehet, hogy én láttam rosszul. De a diák is nagyon jól össze voltak állítva, nagyon jó Nintendo-dizájnt készített. A végére bemutatta a videót, ami szerintem a Nintendo-channelen is fent van, bemutatja a Super Mario 25 éves történelmét. Tehát nagyon jó volt. Ezen kívül volt még 3 előadás. Még a másodikon maradtunk, azt Berényi Zoltán tartotta, aki a 25 éves Amigára emlékezett. Ő a néhai Guru magazin alapító főszerkesztője. Érdemes volt maradni, mert számomra sok új, meglepő dolgokat mondott. Az Amiga történelméről mesélt, de megmondom őszintén, az újság története sokkal inkább megmaradt bennem, ugyanis ez eredetileg lemezújságnak indult. Nos, én ilyenről még soha nem hallottam. Az a lényeg, hogy 1990-ben indult ez a lemezújság, egy Amiga lemezre volt kiírva, és hasonlóképp, ahogy manapság a DVD menüje, ugyanúgy lehetett tallózni az újságot, persze meglehetősen egyszerű volt a kivitel. Aztán 1992-ben jelentek meg először rendes papírújság formájában. Érdekessége az, hogy a cikkeket Amigán írták meg, tördelték, és hasonlók. Mondta is, hogy nagyon nehéz volt. Hát nem csodálom. Az újság utolsó számáig (1995. nyár) végig Amigán írták meg a cikkeket. Az Amiga élettörténetének vége miatt szűnt meg az újság. Nagyon érdekes előadás volt, örömmel hallgattam. Ezután még volt kettő, de ezen már nem akartunk maradni.
Le akartuk támadni Edvi Tímeát, hogy közösen kérdéseket szegezzünk felé. Az emelet elején volt, ahol a NES volt kiállítva. Ott megállt egy kicsit, én odamentem mellé, mint aki meg akarná nézni a NES-t, arra voltam kíváncsi, hogy mennyire kommunikatív, de egyáltalán nem vett észre. Elmegy, Gábor leszólítja, de úgy megy el, mintha senki nem szólt volna hozzá. Nagyon le voltunk döbbenve. Visszamentünk a Nintendóhoz, de mivel gyerekek játszottak a Marióval, hagytuk érvényesülni őket. Később visszajött Tímea fényképezni, ekkor ismét megragadtuk az alkalmat, sikerrel. Akkor biztos csak nem hallott meg minket, de most készséges volt, válaszolt a kérdéseinkre. A következőket tudtuk meg:
Dolgozik azon, hogy legyen magyar nyelvű hivatalos Nintendós oldal, és legyen magyar Wii Connect 24. Elmondta, hogy a Magyarországi Nintendo, és a Stadlbauer sok mindent megmagyarítana, csak engedély kérdése az egész.
Nem árulhat el pontos eladási számokat. Bár tett rá utalást, amikor Gábor megkérdezte, hogy a Nintendo konzolok dobozain miért nincs magyar nyelvű leírás. Azt a választ kaptuk, hogy nem éri meg anyagilag külön 10.000 példányban nyomtatni, csak azért, hogy legyen magyar nyelvű leírás.
Egyelőre nem várhatók magyar játékok. Ezt határozottan kijelentette, hogy nagyon drága a hivatalos magyarítás, nem éri meg.
Ő reklámozza a Nintendót Magyarországon, ahol csak tudja. Bár arra nincs büdzsé, hogy TV reklámokat is készítsenek, de ahol tudnak, megjelennek. A MondoConon is az ő jóvoltukból volt kint 4 Nintendo gépezet, és tervezi, hogy a 2011-es tavaszi MondoConra Tímea személyesen kimegy, és hoz majd Nintendo 3DS-t!
A GameStar weboldalán lesz egy online TV adás, mely konzolokkal foglalkozik. Ezt még úgy jelentette ki, hogy félig hivatalos.
Bár külön nyomtatni nem éri meg magyar nyelvű borítót, dobozt, viszont várhatóan lesznek matricák a Nintendo-játékok hátulján, melyen a nemcsak a kötelező információk lesznek megtalálhatók, hanem minden, ami a borító hátulján olvasható, rá lesz ragasztva magyar nyelven is.
Hát ennyi. A többiek még maradtak, én ezután elindultam haza. Örültem neki, hogy egy kommunikatív hölgy a Nintendo marketing-menedzsere. Forradalmiakkal nem kecsegtetett, de azt mondta, hogy szépen lassan lehet fejleszteni a magyar Nintendo-életet.
Esküszöm, ha nem figyelmeztet a Gamer365, totál elfelejtem. :D de tényleg, 1985. szeptember 13-án jelent meg Japánban Famicom Disc Systemre. Ezzel jelent meg Japánban a Nintendo Famicom konzol végleges verziója, ugyanis az első változat 1983-ban jelent meg. De annyi volt a hibás gép, hogy az összeset vissza kellett hívni, és egy javított, végleges kiadás jelent meg 1985-ben. Ráadásul 1983-ban a konzolt csak Japánra tervezték. Köztudott, hogy ez az év a konzolok körében a nagy válság éve. A válság több tényező robbantotta ki. Az első nagy ok, annak a következménye, hogy a videojátékok a '70-es évek végén, '80-as évek elején robbanásszerűen fejlődött, hatalmas népszerűségre tett szert. Ez azt hozta magával, hogy ebből a népszerűségből mindenki részesülni akart, és olyan cégek is elkezdtek játékokat gyártani, melyeknek egyáltalán nem ez a profiljuk, és olyan silány minőségű játékokat adtak ki a kezük közül, és annyira telített lett a játékpiac, hogy egyszerűen sok bába között elveszett a gyerek, a jó játékok nem kaptak teret, senki nem vette már őket. A másik nagy tényező a könnyű másolhatóság. A játékokat nagyon könnyű volt hamisítani, és elterjedtek azok rendesen. Nem vette senki az eredetit, és mivel igencsak felhigult akkor a konzolpiac ki kockáztatná meg a pénzét egy eredetire? Ezen két tényező okozta a nagy videojáték válságot 1983-ban.
A Nintendo pont ezért tervezte csak Japánra a konzolját, mert látta, hogy a szigetországon kívül mi van, és biztosak voltak abban, hogy veszteséges lenne, ha kiadnák a konzoljukat. Ám megszületett az ötlet, hogy mi lenne, ha másolásvédelemmel látnák el a Nintendo konzolját? Ekkor fejlesztettek ki egy olyan chipet, mely meggátolja a másolt játékok futtatását, és végül teljesen új köntösben megjelenhetett a Nintendo Entertainment System konzol Amerikában is 1986-ban, mely megrengette az földrésznyi nagyságú országot. A Nintendónak köszönhetően a konzolpiac kilábalt a válságból, hisz nemcsak, hogy másolásvédelemmel lett ellátva a játék, de olyan címek, mint Super Mario Bros., The Legend of Zelda, Metroid... azt hiszem, nem kell hozzátenni semmit.
Európában 1987. május 15-én jutott el a konzol, mondani sem kell, hogy itt is hatalmas sikerrel, rengeteg európai (és MAGYAR) háztatásba eljutott a Nintendo konzolja.
És igaz lett a hír, tényleg megjelenik a Super Mario Collection Special Pak Japánban 2010. október 21-én, most képek is nyilvánosságra kerültek:
Természetesen a hivatalos Nintendo weboldal is megemlékezik eme jeles évfordulóról:
Holnap lesz a nagy nap... Az új élet! Már másfél hete nagyon nagy izgalomban élek emiatt. De mindenképp úgy érzem, hogy neki kell vágni. Mert itt már rég nem arról van szó, hogy mennyire szeretnék Budapesten élni, túlmegy már azon, itt már a megélhetésről van szó. És hála istennek, van munka bőven! Hétfőn érdeklődtem, van diákmunka az érdeklődési körömben, hosszú távon is, és akár másnap kezdhetek! Engem személy szerint ez megnyugtatott, remélem, hogy ha nem is fogok olyan nagy lábon élni, mint itthon, de az alapvető megélhetések menni fognak. Meg fog változni az életem, nehéz de boldog időszak elé nézek!
És a Nintendo. Reggel beszélgettünk zsidával az E3 Nintendo esetéről, meg arról, hogy ezt hogy reagálják le a neten. De ezt inkább ne is firtassuk, mert amilyen reakciókat olvasni... Itt már nemcsak a féltékenységről van szó, hogy milyen jó volt a Nintendo, ezért a másikkal szemben szidja a kiotói óriást, itt már egyszerűen az IQ-szint "szerencsére negatív" állapotról kell beszélni. Ami engem meglepett, hogy szinte minden megérzésem bejött a Nintendo kapcsán! Ugyanis én láttam, hogy sokaknak mi a baja a Wiivel és a DS-sel, hogy jaj, mennyi "casual" játék, és hogy milyen jól fogynak, és hogy a mérleg szerinti eredményük is milliárdos nagyságrendű jen pozitívban, de már akkor is azt írtam több helyen, hogy ez a sok pénzt vissza fogják forgatni, hogy mindennél erősebb konzolt fognak gyártani, és a "hardcore" játékaik is mindennél jobb lesz. És mostanra látszik beérni a gondolatmenetem, hisz hány nagy játékot ígértek? Zelda, Donkey Kong, Golden Sun, Metroid, és még lehetne hosszan sorolni. És már most sem unatkozunk, hisz itt van a nagy csoda, a Super Mario Galaxy 2. És konzol terén meg itt van a Nintendo 3DS, mely élből hazavágja a PSP-t, de sokak szerint a grafikai megjelenítése a GC-vel, Wiivel vetekszik.
Egyébként sokan félreértették a Nintendo 3DS működési elvét, ugyanis mindenki azt hitte, hogy szinte "ki fog jönni" a karakter, annyira élethű lesz a térhatás. De itt arról van szó, hogy a 3D-s hatás süllyedéssel fog keletkezni. Vagyis a kijelző lesz a legtetején, és ahogy maguk a tárgyak egyre beljebb vannak, úgy azok süllyednek be. Még egy fontos dolog, amit tudni kell, hogy CSAK AKKOR érvényesül a 3D-s hatás, ha egy ember szinte meredten nézi a kijelző. Amint kitér a tekintetünk előle, akkor elvész az egész, és nem tér vissza azonnal, ha visszanézünk. De ez talán a technika sajátossága, ehhez nem értek.
