No, amit tegnap megterveztem, az ma megvalósult. Elmentem Utrechtbe megnéztem Hollandia legmagasabb tornyú templomát, illetve elmentem Alphen aan den Rijn-be is, ahol akkor voltam, amikor először voltam Hollandiában, és mennyire imádtam. És most is fantasztikus volt ott lenni. De szépen sorjában, mert voltak események.
Ugyanis nem kicsit tette próbára az idegrendszeremet a holland vasúti társaság. Kezdődött a történet ott, hogy tegnap reggel, az Albert Heijn-ben, ahol fel lehet tölteni pénzt az OV-chipkártyára, feltettem €20-at, ami elég lenne a mai útra. Ez rendben meg is történt, azonnal meg is jelent az egyenlegen a pénz. Aztán amikor hazajöttem, kiváltottam az előfizetést, hogy 40% kedvezménnyel tudjak utazni. Ez is rendben volt, majd néhány óra múlva, amikor az egyetemen vége lett az órának, láttam, hogy jött az E-mail az NS-től, hogy egy lépés még hátra van ahhoz, hogy aktiválódjon az előfizetés. El kell mennem az egyik OV-automatához, és ott kell aktiválni. Ez nem is volt probléma, mert egyébként meg bementem Edébe a városközpontba vásárolni, ott van az Ede-Centrum vasútállomás, ott megcsinálom. Meg is találtam az automatát, de teljesen érthetetlen volt, hogy mit kellett csinálni. Értettem az E-mailt, hollandul volt, el tudtam olvasni, de nem írták részletesen, hogy mit csináljak az automatánál, ugyanis ott több lépés is volt annál, mint amit az E-mailben leírtak. Azért valamit csináltam. Na most ennek a valaminek az lett az eredménye, hogy a €20-as egyenleg eltűnt a kártyáról... Kicsit sem őrültem meg, áh! Fogalmam sincs, mit rontottam el. Megnéztem a telefonon az OV-chipkaart weboldalon az egyeleget, ott még írja a €20-at (nem frissíti az egyenleget a weboldal azonnal), de hogy meggyőződjek, hogy biztos megvan-e még, bementem a közeli Albert Heijn-be, és ott az OV-automatánál ellenőriztem az egyenleget, de ott is 0-át mutatott már. A weboldal még mindig mutatta a 20-at, de úgy voltam vele, hogy mire haza biciklizek, és ha addig is ott lesz a 20, akkor valószínűleg minden rendben van, csak az automaták április 1-jét játszanak velem. De mire hazaértem, addigra a weboldal is már a 0-át mutatta. Jobbat nem tudtam, minthogy felhívtam az NS-ügyfélszolgáltatot, de mivel 10 perc után sem kapcsoltak senkit, feladtam. Próbáltam az NS-community-n is szétnézni, de semmilyen releváns információt nem találtam. Végül Humbby-nak írtam, hogy segítsen, mert nagyon nincsenek rendben a dolgok. Nem nagyon utazik ő tömegközlekedéssel, de jobban utána tudott nézni a dolgoknak, és úgy találta, hogy a pénz megvan, csak az NS-hez került. Valami ilyesmit vettem ki legalábbis. És minthogy sikerült az utazás, sejthető is volt, hogy igaza volt.
Ede
És akkor térjünk is rá az utazásra. A studentenhuis-tól, ahol a szobám van, 10 km-re van az Ede-Wageningen vasútállomás, így bemelegítésként 35 percig bicikliztem. Gond nélkül meg is érkeztem. Tekintve, hogy először használtam az OV-chipkártyát, fogalmam sem volt, hogy mit is kell csinálni. Ami furcsaság volt, hogy többen sem tudtak válaszolni. Konkrét NS-es dolgozó nem volt a vasútállomáson, mert bár van ott iroda, de munkaerőhiány miatt zárva van. Nagyon érdekes, az egyik csaj, aki a Kioskban dolgozik, azon lepődött meg, hogy nem látja a chipkártyán az előfizetést, mintha nem lenne aktiválva. Így tulajdonképpen igazi "puding próbája az evés" féle lett ez az utazás, ugyanis kedvezmény nélkül nem jön ki €20-ból az egész vonatút oda-vissza. Többször próbálkozás után nekem jutott eszembe, hogy hát a vágányoknál van egy automata-beolvasó, amit mindenki használ, ha felszáll vagy leszáll a vonaton, lehet, hogy oda kell érinteni a kártyát. Ez volt a megoldás, és minthogy a zöld fény villant meg, ez több, mint pozitív jel volt arra, hogy tényleg megvan a €20. Hatalmas kő zuhant le a szívemről, nagyon megkönnyebbültem. Így már tetszett is az Ede-Wageningen vasútállomás.
Maga az állomás emlékeztet Budapest kisebb megállóira. Ha normálisan felújítanák mondjuk Kőbánya alsó megállót, ilyen gyönyörűen nézne ki. És itt vannak tényleg expressz vonatok, ugyanis egy vonat olyan extrém sebességgel suhant el a vágányon, hogy követni alig bírtam. A vonat, amivel utaztam, Nijmegenből érkezett, és pontos volt. Először tehát Utrechtbe mentem.
Utrecht
Lent nem nagyon találtam helyet, mire láttam, hogy ez emeletes vonat, úgyhogy felmentem, ott már volt hely. Az út rendben volt, pontosan érkezett meg Utrecht Centraal vasútállomásra. Hatalmas állomás, sok-sok ülőhellyel és persze rengeteg üzlettel.
Kívülről is szép. Nincs messze innen a Dóm tér, negyed óra gyalog. A bevásárlóközponton át vezet az út a dómig, amit azért akartam látni, mert ez Hollandia legmagasabb tornyú temploma a maga 112 méteres magasságával. Könnyen meg is találtam, csak sajnos nem voltam szerencsés, ugyanis a dómot restaurálják, így maga az épület be volt takarva. Találtam is egy táblát, mely szerint a restaurálás 2019-2024 között tart. További két évig tehát nincs értelme kívülről megnézni. De az egyik kisebb épület, mely templomként funkcionál, szabadon be lehetett menni és sétálni egyet, ki is használtam a lehetőséget. És tényleg nagyon szép. Egyáltalán nem járok templomba, de ez tényleg nagyon megtetszett.
Igazán kellemes érzés volt bent sétálni, szétnézni. Azért 2024-ben, ha kész lesz a restaurált épület, mindenképp megnézem. Mivel egy csatornán keresztül vezet az út, láttam néhány jellegzetes holland házat, ezeket egyszerűen nem lehet megunni.
Ezután sétáltam vissza a vasútállomásra. Meglepett a vasútállomás környékének szabadtéri részén a tetőrész, ilyet még nem láttam.
De izgalmas volt, mindemellett hasznos is, ugyanis esett az eső. Nem mentem azonnal a vasútállomáshoz, mert kiszúrtam, hogy vele szemben egy bevásárlóközpont van, oda benéztem, hogy milyen. Nem rossz, de nem mentem messzire, csak a Game Maniát néztem meg, ez Hollandia egyik nagy gamer üzlethálózata. Nincsenek nagy üzletei, de tisztes mennyiségű játékok vannak, illetve sok fancucc is elérhető. Miután szétnéztem, akkor mentem a vasútállomásra, és folytattam az utamat.
Alphen aan den Rijn
Ezt nevezem pontosságnak. 12:55-re volt kiírva a vonat indulása, és ahogy 12:55:00-át mutatott az óra, abban a pillanatban el is indult. És ha ez még nem lenne elég, a vonatok itt tényleg nagyon gyorsak. A tábla szerint 140 km/h-val ment, és tényleg lehetett látni az ablakon, amilyen gyorsan tűnnek el a fák, épületek, itt tényleg van sebesség. Így a vonat végig pontos volt, rendben megérkezett Alphen aan den Rijn-be.
Arra voltam kíváncsi, hogy 2020 februárja után, amikor először voltam Hollandiában és Alphen aan den Rijn-ben voltam, milyen lesz 2 és fél év után újra itt lenni? Újra átérzem azt az érzést, aminek hatására úgy döntöttem, hogy Hollandiában fogok élni, vagy a megszokás elcsitítja a szenvedélyt? Hála istennek az előbbi jött be. Hihetetlen jó érzés volt újra itt lenni. És hogy mennyire szerettem itt lenni, ezt abból lehet a leginkább érzékelni nálam, hogy hiába voltam itt csak egyszer, hiába volt az már 2 fél éve, szinte teljes mértékig tisztán emlékeztem az útvonalra, nem is kellett a Google térképet használni, hogy eljussak a városközpontba. Ez nálam ritka eset, akkor fordul elő, amikor tényleg nagyon szeretek egy adott helyen lenni. Akkor annyira beleég a tudatomba az egész hely, hogy másodjára visszatérve teljes mértékig emlékszem mindenre, hogy hol, mi volt. Ugyanez a helyzet Alphen aan den Rijn esetében is.
Azon túl, hogy itt folyik a Rajna (ahogy a nevében is benne van), semmi olyan tipikus hollandos látványossága nincs (az Archeont és a madárparkot leszámítva), ami miatt turistaparadicsom lenne, mégis olyan különleges hangulata van, ami miatt nagyon jó itt sétálni. Nagyon érdekesnek tartom, hogy amint kilépek a városközpontból a város szinte azonnal elcsendesedik. Alig láttam, embert és autót. Annak ellenére, hogy péntek délután volt, olyan volt, mintha vasárnap este lett volna. Még a központban bementem a De Aarhof-ban lévő Albert Heijn-be kaját venni. Egy sajtos párnára és egy 0,5 L-es kefirre van kedvezményem az Albert Heijn alkalmazásában, a kettő együtt annyiba került, mintha csak a kefirt vettem volna meg normáláron (€0,98), ezekkel jól is laktam. Ekkor jutott az eszembe, hogy elmegyek és megnézem azt a házat, ahol 2 és fél éve el voltam szállásolva. Azt már korábban megnéztem a Booking.com weboldalon, hogy mintha megszüntették volna szolgáltatásukat, ugyanis nem találtam meg őket. A házat megtaláltam, és olyan volt, mintha nem lakna ott senki, ugyanis nemcsak az ablakok voltak becsukva, de a függönyök is voltak húzva. Vélhetően a járványt nem élte túl... Kár érte, pedig kellemes hangulatú ház, szerettem azt a szobát.
Mivel úgy gondoltam, hogy a házban nincs senki, úgy ültem le a ház előtti padra, mintha nyilvános pad lenne. Ez talán nem annyira "szabályos", mert ha jól tudom, a ház előtti közvetlen rész, ahogy Angliában is, itt is magánterületnek számít, mert a házhoz tartozik. Én mindenesetre leültem oda egy pár percre, talán amiatt is, mert úgy éreztem, hogy ha aludtam ott 2 éjszakát, akkor ez miért is ne járhatna bónuszban? Emlékszem a házzal szembenálló panelházakra, annak idején először azt hittem, hogy oda kell menni. Akkor még nem ismertem az utcák rendszerét, ezért kicsit eltévedtem a környéken, de végül meglett.
Ezt azért is fényképeztem le, mert a szoba, ahol aludtam, az ablaka ide nézett ki, és annak emlékére. Tehát elvoltam itt egy pár percig, majd elindultam visszafelé, de más úton. Mivel a ház az Uranusstraaton van, és arra is emlékeztem, hogy innen kilépve, de más irányba fordulva a Planetensingel-ön kötök ki. Itt vannak ugyanis a különböző bolygókról elnevezett utcák: Plutostraat, Saturnusstraat, Venusstraat... Ez is nagyon csendes rész, autók, emberek alig voltak. Találtam is egy eladó házat. Ha esetleg valakinek lenne elfekvőben kb. €400.000-ja (nem tudom a pontos árát), gondoljon rám.
A Planetensingel első kereszteződésénél van egy jelzőlámpa, ahol egy főútvonal van, tehát itt is nagy a forgalom. Itt járnak a buszok Leidenbe. Most tisztára úgy érzem magam, mintha én lennék a város idegenvezetője... Mindenesetre itt már használtam a telefont, mert itt már nem emlékeztem az útra. Az egyik elkerülő utcánál találkoztam egy macskával, aki ráadásul oda is jött hozzám.
Körbejárt, úgy dörgölőzött hozzám, mintha én lennék a gazdája, és hazaérkeztem volna. Nagyon aranyos volt, kapott is egy nagy szeretetcsomagot tőlem simogatás formájában. Nem volt rajta nyakörv, de nem hiszem, hogy kóbormacska lenne, mert volt hasa (hacsak nem nőstény volt, és a kicsinyeit várta), tehát elég jól volt tartva. De az tény, hogy ha a városban laknék, komolyan elgondolkodnék azon, hogy hazavigyem-e, és magamhoz vegyem. Nagyon aranyos volt, szerintem megkedvelt.
Ez a kis utca már arra az utcára vezetett, ahol odaúton jöttem ki a központból. Így újra tudtam az utat. Igazából ha nem értem volna el a vasútnál a délutáni csúcsidőt (16:00-18:30), akkor mentem volna a vasútállomásra és haza, de elütöttem az időt a McDonald's-ban. Meg is éheztem, meg úgy voltam vele, hogy akkor együnk egy holland McDonald's-ban, úgysem lesz rá gyakran példa. Egy Big Mac menüt vettem. Maga a szendvics €4,75 volt, menüben €8,50.
Elvoltam itt. Evés mellett a telefonon böngésztem a híreket, olvasnivalót, de végül nem maradtam 18:15-ig (amíg terveztem), mert 17:20 körül túl sok lett a gyerek, és zavart a hangos beszédük. Inkább megnéztem a városközpontnak azt a részét, ahol korábban nem voltam még. Meg is lepett, mert egy gamer bárt találtam. Nem is akármilyet: Azt, amelyikben 2-3 hete megrendezték a 20. európai Super Mario Kart bajnokságot.
Mindig más európai országban rendezik meg, idén Hollandiában, és pont Alphen aan den Rijn-ben. Ez hír volt, érdekelt is, hogy milyen lehet egy ilyen bajnokság. És ma meglett maga a gamer bár is. A külső részen egy Game Mania bolt van, beljebb van maga a bár, ami egész jól fel van szerelve. Modern számítógépek, társasjátékokat, igazán gamer volt a hangulat.
Meg figyeltem a kijelzőket, ugyanis ahogy beléptem, pont a Nintendo logo volt látható. Ritka az olyan gamer bár, ahol nagyobb szerepet kap a Nintendo. Itt ez így van. Meg is lett végül.
Hát ezért megérte megnézni a város ezen részét. Nagyon jó hely. Aztán szépen lassan sétáltam vissza, a vonat 18:39-kor indult vissza Utrechtbe. Egy kicsit korán értem vissza a vasútállomásra, még volt 5 perc 18:30-ig. A biztonság kedvéért vártam egy percet, 18:31-kor mentem át a kártyával a vágányhoz. Na itt még aggódtam egy kicsit, mert ha tényleg nincs kedvezmény hozzárendelve a kártyához, akkor meg kellett volna, hogy állítson, ugyanis 40%-os kedvezmény nélkül alig maradt volna rajta pénz. De szerencsére átengedett. A vonat pontosan megérkezett, és mentünk is Utrechtbe. Itt a vonatok összehangolása jegyében csupán 6 percem volt az átszállásra, és mivel a 21. vágányról mentem át a 19. vágányra, ezért lépcsőzni is kellett, így éppen átértem. Ezzel a vonattal sem volt semmi gond, és hogy 40% kedvezménnyel utaztam végig, jelzi, hogy Ede-Wageningenben is zöld fényt kaptam, amikor odérintettem a kártyát a leolvasóhoz. Innen meg biciklivel újra 10 km haza.
Hát ez valami fantasztikus nap volt, nagyon jól éreztem magam. Az Utrechti dóm nagyon szép volt, majd megnézem a restaurált épületet is, ha kész lesz. Alphen aan den Rijn-ben sétálva meg olyan érzésem volt, hogy nagyon elégedett lennék az életemmel, ha itt telepednék le végleg. Ez a kis "közjáték" ezzel a pénzzel azért nem hiányzott. És rettenetesen hálás vagyok Humbby-nak a segítségéért, mert ott azért éreztem a külföldi országban létéből fakadó elhagyatottság érzését, amikor baj történt, nincs ki segítsen, és tényleg kellemetlen volt. De tényleg eléggé zavaros az NS rendszere, a pénz tényleg hozzájuk került, de hogyan és miért... De szerencsére jött a segítség, mert hát persze egy baki miatt semmit nem adtam volna fel a jövőbeni álmomból, hiszen egyrészt tényleg ide tervezem a jövőmet, és ez ma inkább meg lett erősítve, másrészt Magyarországon már nincs mire visszamenjek. Ott már semmi perspektívám nincs.
Nos, ilyen egy egyedül utazós nap. El is jutott a lépésszámláló 20.235 lépésig. Aztán tervezek a jövőben még meglátogatni holland városokat, majd írok azokról is.
Végezetül képgalériák:
Nem csináltam külön galériát a mai napnak, a városokról szóló galériákban a régebbi képek is fent vannak.
