Tegnap este megérkezett a legújabb Vaterás rendelésem, ami nem más, mint a nemrégiben vásárolt PlayStation konzolomhoz az első játék, ami a Croc: Legend of the Gobbos.
Nagyon régen játszottam PC-n játékokkal, köztük volt a Croc is, és megtaláltam Vaterán első kiadásában, leírással egész jó áron, úgyhogy megvettem. Tegnap este érkezett meg, nem is vártam, hogy még tegnap megjöhet, mert elég sokáig nem jött értesítés arról, hogy megérkezett, ezért már csak a mai napra számítottam. De majdnem 21 óra volt, amikor megjött az értesítés, hogy megjött. El is mentem érte, már csak azért is, mert nagyon kellemes idő volt, és szeretek nyáron este, éjszaka sétálni. Most volt az első eset, hogy FoxPost csomagautomatába kértem rendelést. Ami azért jó, mert ez a legolcsóbb. Vaterás rendelést 400 forintért kiszállítanak. És lám, ők este is szállítanak ki, nagyszerű.
Még a Csaba Centerben átnéztem a játékot, bár a játék angol, de a leírás német. A benne lévő képek is eszembe juttattak játékból jeleneteket. Hazamentem, kipróbáltam, és tényleg. Nagyon szerettem annak idején, és tökéletesen ugyanaz, mint PC-n. Eszméletlen aranyos az egész. És a nyakamat rá, hogy a játék a Mario és a Sonic egy sajátságos egyvelege. Ha Yoshi véletlenül odaveszne (főleg ahányszor leugrott róla Mario a szakadéknál...), biztos, hogy Croc személyében reinkarnálódna. A platformer jelleg tisztára a Super Mario 64-ből van kölcsönözve. Vannak különböző gyémántok a játékban, és ha megsebződünk egy ellenfél által vagy lávába esünk, akkor szerteszét hullanak a gyémántok. Úgy tűnik a fejlesztők szerettek Sonic játékkal is játszani. Amúgy nagyon tetszik így első blikkre. Azt látom, hogy nagyon jó játék, de nem akar olyan nagy hatással lenni rám, mint egy Mario játék. És talán pont ebben rejlik a nagyszerűsége. Gondoljunk bele, hogy manapság mennyien emlékeznek erre a játékra. És igazából a maga módján látom benne azt a nagyszerűséget, amitől ez a játék van olyan jó, mint akár a Super Mario 64, és hihetetlenül imponál, hogy nem akar hatással lenni rám, egyszerűen csak szórakoztat.
Majd írok a játékról részletesebben is, de most nincs lehetőségem behatóbban megismerni, mert nincs memóriakártyám PlayStationre, így nem mentődik el a játék. De nagyon örülök neki, és amint lesz memóriakártyám, komolyabban fogok vele játszani, hovatovább végig is viszem.
Azért írtam zárójelben, hogy valójában második, mert erre a PSX-re ez az első játék, de nagyon régen vettem már PS játékot, méghozzá a Final Fantasy IX-et. Képen is megörökítettem:
Egy akkori osztálytársamtól kértem kölcsönbe PlayStationt, hogy játszhassak vele, és soha nem felejtem el, mennyire szerettem. Szabu volt az, aki nagyon szerette (illetve állítom, hogy most is szereti), és annak idején sokat beszélt nekem róla. Akkor letöltöttem az OST-t, sokat hallgattam a zenéjét, hihetetlenül jó zenéje van a játéknak. Nagyon sokat hallgattam annak idején. Meg is vettem a játékot, sokat játszottam vele, csak aztán eladtam Chewie-nek még 2009-ben. Újabb adás-vétel, amit megbántam... Főleg, hogy vissza se tudom vásárolni tőle, mert azóta már ő is eladta. De talán nem is akkora baj, ugyanis most nézem, hogy eBay-en baromi olcsó a Final Fantasy IX, legalábbis arra számítottam, hogy 70-100 font körül lesz, erre már 20 fontért lehet venni teljes változatot. Ez óriási, hamarabb lesz Final Fantasy IX-em, mint gondoltam volna.