Megérkezett a legújabb CDJapanes rendelésem, amiben régi vágyaim lapultak.

Amit mindenképp kiemelnék, az a MOTHER CD. Az egy hihetetlen zene, nagyon régóta vágytam rá. Az az érdekes, hogy a CD eredetileg 2004 februárjában jelent meg, és még mindig lehet újonnan kapni! Nagyon régóta ismerem a dalokat rajta, Krisi barátom mutatta meg még 2007-ben. Akkor is nagyon érdekesnek tartottam ezt a zenét, hallgattam, de aztán valahogy elhalt a dolog. Aztán idővel megtaláltam jó minőségben az albumot, és elkezdtem komolyabban hallgatni. Meglepett, hogy most még jobban magukkal ragadtak a dalok, mint annak idején. Érdekes dolog ez, nem ez az első eset, amikor megtapasztaltam, hogy vannak dolgok, amiknek meg kell érnie belül, hogy ténylegesen a helyére kerüljön az értéke. Nem egy zenei album kapcsán volt olyan érzésem, hogy csak sokára, évek múlva tudatosodott bennem, hogy miről is szól, mit akar mondani. A MOTHER OST album egy olyan CD, aminek mindig is éreztem a különlegességét, de igazán csak nemrég jött ki az értéke. Mostanra meg már annyira, hogy meg akartam venni a CD-t. Lévén, hogy 2004-es album, már csak aukciós oldalakon gondoltam, hogy esetleg megtalálom. Találtam is, nem egy ritka kiadványról van szó, tehát az áruk sem vészes. De arra álmomban nem gondoltam volna, hogy újonnan megtalálom még ezt a CD-t! Nem egyszer tapasztaltam már, hogy hihetetlen kincsesbánya ez a CDJapan, de most már tényleg! Elegem van ezekből a jóságokból!

Az album eredetileg 1989-ben jelent meg. A 2004-es új kiadás annyiból több, hogy a 11. dal (The World of MOTHER), mely a játék zenéjét tartalmazza eredeti NES-es 8-bites hangzásban, nem 16 perc, hanem 23 perc hosszú (Extended version), és kapott egy bónusz dalt is, Smiles and Tears címmel. És nekem a bónusz dal is tetszik, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a 2004-es kiadást fogom megvenni. És lám, megvan. Hihetetlen örültem neki, konkrétan libabőrös lettem, ahogy megszólalt a CD lejátszóban az első dal.

Régen is bevett gyakorlat volt Japánban, hogy különféle relikviákat adtak ki játékokból, mint például OST CD-k, de mivel a játékzene úgyszólván nem CD-kompatibilis, ezért áthangszerelték élő hangszerekre. Van olyan zene, amire szöveget is írtak, és fel is énekelték. Ugyanez a helyzet ezzel a CD-vel is. Ezek azért jók, mert nagyon érdekes megoldások születnek ezekből az ötletekből. Ezen a CD-n is énekelnek, és hogy még cifrább legyen a történet, brit énekesek énekelték fel a dalokat! Teljesen angol nyelvű az album. De nem ám ilyen wannabe énekesek, egész jól összehozták a dalokat. Szépen énekelnek, és olyan érdekes hangszerelési megoldásokat alkalmaznak ezekben a dalokban, hogy teljesen emlékezetessé teszi a dalokat. Ez minden szempontból egy remekül megkomponált album! És milyen faramuci az élet, hogy Nintendo játékzenét a Sony Music ad ki.

De természetesen elérhető Spotify-on is.

De hogy milyen hülyék a japán szerzői jogok, a 10. és a 12. szám nem hallgatható meg Magyarországról, tehát nem érhető el az egész album digitálisan. Na, ezért vásárolok 2026-ban is CD-t! Mert van úgy, hogy egész albumot csak így tudok legálisan hallgatni.

A Blue Lock OST meg érdekes történet, azt egyszerében csak elkezdtem hallgatni, és azon kapom magam, hogy hosszú órák óta mást sem hallgatok, csak Blue Lock dalokat. Nagyon szeretem az animét, most újrázom, a mangát is 313. fejezetig olvastam (bízvást mondhatom, hogy a java csak ezután jön!), tehát ez is teljes mértékig az életem része lett. Isagi Yoichit meg azért szerettem meg, mert annyira mélyen tudja elemezni a helyzetet, és annyira szeretem látni közben a mély érzelmeket az arcán. Ez árulkodik arról, hogy mennyire benne van a pillanatban, és hogy a maga eszközeivel mennyire küzd azért, hogy jó játékos legyen. Már-már meditatív mélységgel elemzi a látottakat, igazi INFJ személyiség.

A zene pedig ehhez mérten kiváló lett. Úgy, ahogy nézem a borítón az infókat, nem játszották fel sok hangszerrel a dalokat (bocsi, nem jutott jobb kifejezés eszembe), ami egyébként nem is baj. A Blue Lock, mint sportanime eleve nem igényel nagyzenekari hangzást. Sőt, pont az a jó, hogy néhány zene esetében a hard rock stílus emeli ki az anime dinamikáját! Nagyon jó átadja a zene azt a feszültséget, ami egy-egy focimeccsen érezhető. A Haikyuu!! OST-nél van olyan, hogy néhány dalt nagyzenekarral vették fel, és volt is olyan érzésem, hogy ront is a sportanimés hangulatán. És emlékszem is, hogy nehezen szoktam meg, és szerettem meg a Haikyuu!! zenéit, de utána nagyon. De amikor először meghallgattam a Blue Lock OST-t Spotify-on, és az első dal mennyire erőteljesen, keményen indul, na mondom, ez az! Erre van szükség! Tehát a Blue Lock OST-je sokkal lendületesebbre, dinamikusabbra sikeredett, sportolás közben is nagyon jó hallgatni. Hát de hiszen, ez a CD minden idők negyedik legtöbbet hallgatott albuma a Last.fm profilomon. Jó hogy már, mint a tenyeremet, úgy ismerem a dalokat rajta!

Hallgassátok meg ti is, és járjon át titeket is a hangulata.

Haikyuu!! mangát meg egészen a legvégéig fogom venni! Amúgy a 10. kötet borítója az összes közül a második kedvencem a 6. kötet után. Érdekessége, hogy eredetileg 2014. április 9-én jelent meg, pontosan ugyanazon a héten, amikor leadták az anime 1. részét. És hogy mennyire népszerű a Haikyuu!!, jelzi, hogy a példányom a 66. utánnyomás, amit 2026. február 14-én nyomtattak ki. Nem véletlen a valaha egyik legnépszerűbb manga címről van szó... Nálam sincs addig megállás, amíg meg nem veszem az egészet!

Ami a szállítást illeti, csak látszólag volt drágább, összességében azonban jobban jöttem ki. Arról van szó, hogy a közel-keleti konfliktus miatt a CDJapannél is korlátozott a szállítási lehetőség. A legolcsóbb elérhető szállítási mód a DHL volt. Ám mint kiderült, két okból volt ez nagyon jó döntés. Egyrészt, ami nyilvánvaló, hogy a szállítás sokkal-sokkal gyorsabb, 2 munkanap alatt ideért Japánból. Csütörtökre ígérték, de ma megjött. Másrészt most először csináltam meg azt, hogy a vámot előre fizettem ki a CDJapannek. Ez nemcsak azért előny, mert elvileg alacsonyabb összeget kell nekik fizetni, hanem a DHL-nél sem kellett semmi kezelési költséget fizetni! Ahogy én tudom, a postánál a kezelési költséget akkor is ki kell fizetni, ha a vámot előre kifizettük, csak az természetesen kevesebb. Na most a DHL-nél ezt sem kellett. Úgyhogy magánszámításaim szerint ugyanannyira jött ki végül a dolog, mint a regisztrált postaköltség. Sőt, ha hozzáadjuk, hogy 2 hét helyett 2 nap alatt ért ide, akkor biztos vagyok benne! Ez megint egy jó vásár volt.

Az idei karácsonyt nővéreméknél, Angliában töltöttem. Be kell valljam őszintén, hogy nem igazán volt most kedvem hozzá. Ennek egyik oka az, hogy amióta a britek kiléptek az Unióból, azóta körülményesebb lett az utazás. Útlevél kell, sőt idéntől tartózkodási engedélyt kell igényelni. Ez azért is volt nehézkes, mert több magyar weboldalon is ki lehet váltani. Bár hivatalosnak tűntek, egyáltalán nem voltam meggyőződve a hitelességükről, úgyhogy végül megkértem a nővéremet, hogy csinálja meg helyettem. Ez £16 volt, két évig érvényes, de amit igazán gyűlöltem az fényképezés. Ugyanis csak a sokadik képet fogadta el. Az a lényeg, hogy nem szabad árnyéknak lenni az arcon és ezt volt elég nehéz megoldani, mert már napnyugta után csináltuk. De végül meglett.

Aztán a repülés sem volt sima ügy. Még előző nap utaztunk fel Vecsésre, ott volt bérelve egy vendégház szobája egy éjszakára. Nem volt rossz, nem volt sok minden, de arra a pár órára elég volt. Bár még az éjszaka sem volt teljes, ugyanis a gép 7.20-kor indult, és három órával az indulás előtt kell a repülőtéren lenni, útlevélellenőrzés okán. Tehát 3 óra után nem sokkal a már talpon kellett lenni és készülődni. Az ellenőrzés flottul ment, a repülés volt problémás, mert egyszer úgy rázkódott a gép, mintha kátyús úton mennénk. És higgyétek el, nincs benne sok köszönet! Már 20 éve járok repülővel, de egyszerűen képtelen vagyok megszokni. Ilyenkor mindig erősen fogom az előttem lévő szék karfáját, és bár nem csinálok semmit, belül rettenetesen feszült vagyok. Ilyenkor mindig azt kívánom, hogy álljon meg a gép, kicsit pihenjünk, lazítsunk, aztán mehetünk tovább. Persze tudom, hogy pont az lenne a végzetes, ha a magasban megállna a gép.

De aztán az ittlét alatt igazából minden jobban alakult, mint vártam. Kezdve az alvással: Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy csak újév után fogok tudni rendesen aludni, nagyon jó volt. Arról van szó, hogy nővéremek már egészen hozzászoktak a hűvösebb klímához, én viszont kifejezetten rosszul alszok hidegben. De úgy tűnik, hogy egy elektromos melegítőpaplan megoldás a problémára. Igazából most inkább az volt a fontos, hogy együtt legyünk, nem nagyon mentünk el semerre, múzeum, látnivalók meg ilyenek. De arra, hogy együtt legyünk, nagyszerű volt. Jó volt az angol ismerősökkel újra találkozni. Volt, aki mondta, hogy semmit nem változtam 2014 óta. Nővérem minden ismerősünknek meglepetést okozott, amikor közölte velük, hogy jövőre 40 éves leszek. Senki nem hitte el. Nővérem férje mondta nekem, hogy "Big boy", más meg, hogy inkább hinné el, hogy 25 éves leszek, semmint 40. Nos igen, azok a fiatalító krémek... Csak viccelek, semmi ilyesmiről nincs szó. Sokkal inkább azt gyanítom, hogy mivel lélekben sokkal fiatalabb, lelkesebb vagyok, tele vagyok álmokkal, tervekkel, ezért úgy vélem, hogy a szervezetem is aktívabban dolgozik, és ez fiatalon tart külsőre is. Azon elmélkedtem már emberekkel, hogy férfiak az én koromban már inkább lassítanak, nyugodtabb életet élnek, híznak, kopaszodnak, rám meg ezek közül egyik sem vonatkozik. Tehát az jellemez kívül is, ami belül.

Ezért is van az, hogy bár korábban, amikor Angliában voltam, mindig felmerült bennem, hogy de jó lenne itt maradni, most egyáltalán nem. Több oka is van ennek, például az, hogy a terveim mind Magyarországhoz kötnek, amit örömmel veszek. Egyébként sokat sétáltam egyedül. Azért is, mert Angliában (meg német oldalakon is láttam) van folytatása a Super Mario matricás albumnak. És az a lényeg, hogy ehhez lehetett extra matricákat venni hatos csomagban öt fontért. De ezt csak a Tesco Extrában találtam, ami kb. 45 perc sétára van nővéremék otthonától. Ezért szinte mindennap megtettem ez az utat gyalog, és vettem egyet-egyet. Azért is jártam mindennap, hogy meglegyen a napi mozgásom, másrészt menő mindig új csomagokat bontani. Mert amúgy azt hiszem, csak egy csomagot nem vettem meg én, amúgy valamennyi hozzám került. Ilyen csomagot kell elképzelni.

Ezekből egész tekintélyes mennyiségű matrica gyűlt össze. Pontosan annyi, mintha Magyarországon lett volna folyamatosan, és hónapokon át vettem volna egy-egy csomag matricát. Sok bekerült az albumba, és elég sok duplikáció lett, összesen 87. Összességében elégedett vagyok, bár ha lenne valaki Magyarországon, aki szintén vett matricát és van feleslege, szívesen cserélnék vele.

És ami a játékokat illeti: Összesen tíz játékkal lettem gazdagabb.

Elégedett vagyok mindegyikkel. Közülük egyértelműen a Mario Party 6 a szupersztár, arra már régóta vágytam. Az nagyon hiányzott, szerettem régen. Alig vártam, hogy játsszak vele itthon. És megérte. Nagyon rég nem szórakoztam ennyire jól Mario Party-val, mint a hatossal. Régóta tudom, hogy a hatodik rész a legjobb GameCube-ra, és valóban. Ezzel a legjobb játszani, ez hasonlít a leginkább a Nintendo 64-es második rész hangulatára.

Hasonlóképp nagy gaming álmom vált valóra a WarioWare, Inc.: Mega Party Game$-szel, a Rayman Legends Wii U-s változatával, a The Legend of Zelda: Tri Force Heroes-ra is úgy emlékszem, hogy jót játszottam vele harmadmagammal. A Sonic Mega Collection Plus PS2-es változat megvásárlásával meg megvan mind a három kiadású Sonic Mega Collection (PS2, GC, PC), amit meg akartam venni. A Zombi U leginkább azért érdekelt, mert nyitócím volt Wii U-ra, de hátha azon túl is tetszeni fog. A Hyrule Warriors szintén érdekes játék, azzal is érdemes játszani. A Puzzle & Dragons Z + Puzzle & Dragons: Super Mario Bros. Editiont is rég kinéztem 3DS-re, de soha nem volt konkrétan a fejemben, hogy azonnal megvenném. Azt csak megláttam a Trade and Playben és hat font volt, na mondom, akkor jöjjön. Tetszett az ötlet, hogy logikai játékként lehet végigvinni egy Mario játékot. Nagyon jól is indult, nagyon tetszett az ötlet. De hamar annyira nehéz lett, hogy egyszerűen nem látom a módját, hogy juthatnék tovább. Egyedi logikai játék, ilyennel korábban nem találkoztam. És egy idő után már nem látom át a táblát. És nem is csak az. Hasonlít egyébként a Puzzle League (Panel de Pon) jellegű játékokra, plusz a Pokémon Shuffle is ehhez hasonló volt, de ott úgy volt, hogy két Pokémon cserélt helyet, a Puzzle & Dragons játékban meg valamennyi alakzat elmozdul, ahogy megfogok egyet és helyezem. Ilyet még nem láttam (gondolom, ettől egyedi a játék), és sajnos az a helyzet hamar elakadtam benne és nem látom, hogyan tovább. Azt elismerem, hogy a stratégiai gondolkodás nem az erősségem, elég könnyen elvernek sakkban is, de élek a gyanúperrel, hogy a játékban is olyan alakzatok esnek le, hogy ne is jöjjön ki sok kombináció. Majd legfeljebb hosszú órákon át addig csinálom, amíg erőből nem győzök (van szintlépés is), és aztán a következő pályákon gázolok át könnyedén.

A PS3 játékok inkább extrák. A SEGA Mega Drive Ultimate Collectiont jó alapnak gondoltam a Mega Drive játékokban való elmerülésre. F1 játékokat meg szívesen veszek, hiszen szeretem a Forma 1-et és a versenyzést is. Megvan Nintendo 3DS-re a 2011-es, PS2-re a 2004-es, valamint Nintendo 64-re az 1997-es évet feldolgozó játék. Ki fogom próbálni majd ezt is. Plusz a PlayStation 2 memóriakártya. Most már van kettő, így mindkét foglalatban van egy-egy memóriakártya.

Ja, és el ne felejtsem, hogy nővéremék macskáját is alaposan megszeretgettem. Megvan még a fekete kandúr macskájuk, akivel már két és fél éve is jókat játszottunk. Akkor még kölyökmacska volt, azóta meg kell hagyni, szépen megnőtt. Nem annyira kövér, de testes macska lett. De ez természetesen nem akadályoz meg abban, hogy alaposan megszeretgessem őt. Már amikor hagyja. Nem egyszer volt arra példa, hogy megvakargattam az arcát, de egy idő után a kezem után harapott! Néha nagyon harcias tud lenni, amikor igazán egyedül akar lenni. Nővéremék Onyxnak hívják, én Kageyamának. Nemcsak a fekete szőrzete miatt, hanem a harcias mivolta okán is kiérdemelte a Haikyuu!!-s hősünk nevét. De amíg én ott voltam, addig mindig én etettem, úgyhogy szeretett... Amikor éhes volt.

Egyébként azt beszéltünk, hogy legközelebb nem karácsonykor kéne menni, hanem amikor jó idő van. Eddig azért jártunk az ünnepekkor, mert akkor nem dolgoztak, ezért többet lehettünk együtt. De ez az idei évre nem állt. Most nagyon sokat dolgoztak, ezért sem mentünk el igazán semerre. 

És akkor tartsunk évértékelő beszédet is. Összességében elégedett vagyok a 2025-ös évvel. Sok minden történt, sokat fejlődtem, nagyot léptem előre. És mivel, hogy rég volt ennyire tartalmas évem, ezért kifejezetten hosszúnak éreztem a 2025-ös évet. Ami egyébéként rá is cáfol arra a tényre, hogy minél idősebbek vagyunk, annál gyorsabbnak érezzük az idő múlását. Ennek egyébként valóban van alapja, hiszen ahogy egyre többet élünk, úgy tágul az időperspektívánk. Sokan megijednek, hogy amíg gyerekkorukban mennyire hosszúnak érezték a 10-15 évet, addig 30-40 évesként egy 10-15 évvel korábban történt eseményt sokkal közelebbi eseménynek érezzük. Én arra emlékszem, hogy gyerekkoromban megvolt nekünk Alexandre Dumas: Húsz év múlva című könyve. És amikor ránéztem a gerincére, elgondolkodtam a húsz éven. Akkoriban elképzelhetetlenül hosszú időnek gondoltam, ma meg már konkrét emlékeim vannak húsz évvel ezelőtti eseményekről. Tehát én is ismerem az érzést, de úgy tűnik, erre van gyógyszer is: Olyan tartalommal kitölteni az évet, amit szeretünk csinálni, abban kiteljesedni és akkor kellően hosszú lesz az év. Merthogy a 2025 januárjában történt eseményeket igencsak távolinak érzékelem.

Annak ellenére, hogy elégedett vagyok a 2025-ös évemmel, néha elgondolkodok azon, hogy miért nem korábban történtek meg velem ezek. Hiszen abban is különbözök a többi férfitársamtól, hogy amíg egy átlag férfi a negyvenes éveire éri a karrierje csúcsát, míg az enyém csak most van felívelőben. Sok mindent lehet erre mondani, az egyik legnépszerűbb mondás, hogy csak a saját utadat járd, és ne azt nézd, hogy hol tartanak mások. Ami különben igaz is, hiszen mindenki más neveltetésben részesült, más értékrendet tud magáénak (ha egyáltalán van neki...), meg másképp van összehuzalozva. És tudom, hogy nekem is megvan az utam, amit nekem kell bejárni. Ugyanakkor a minap olvastam Orvos-Tóth Noémi instagram oldalán, az alábbi szöveget:

Naponta tudatosítom, hogy az "én problémám" és a "te problémád" felosztása csupán illúzió, hiszen mindannyian ugyanabban a hajóban evezünk.

Ezt is igaznak gondolom. Egyrészt nem árt empátiát gyakorolni, hiszen az egyénen túl létezik társadalom is, másrészt ezt az idézetet ki lehet terjeszteni, hiszen nem vonhatjuk ki magunkat bizonyos hatásoktól. Most a Facebook posztokra gondolok, hogy látom, hogy más korombeli emberek hol tartanak, és hogy hozzájuk képest én hol tartok. Ezért látogatom ritkán a Facebookot, hogy ne hasonlítsam össze magam öntudatlanul másokkal is. Mert magam is tapasztalom, hogy ez tényleg kellemetlen. Legalábbis, én még nem tartok ott mentálisan, hogy a különböző posztoktól el tudjak vonatkoztatni.

Az mindenesetre kellemes élmény, hogy az évet a Hyakuemu. animével zártam, ami szerintem fantasztikus történet a rövidtávfutásról és a futók mindennapjairól. Első végignézésre nagyon tetszett, konkrétan úgy vagyok vele, hogy ami a hosszútávfutásnak a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, az a rövidtávfutásnak a Hyakuemu.. Fantasztikus animét vett meg a Netflix, azt néztem a repülőúton hazafelé. Merthogy 31-én jöttem haza. 15.40-kor indult a gép, és menetrend szerint 19.30-kor érkeztünk volna meg Budapestre, de annyira jól ment a gép, hogy fél órával korábban szállt le. Végig sima volt az út, semmi gond nem volt. A visszautat már élveztem. Tehát mi kell nekem egy jó repülőúthoz? Szép idő és egy jó anime, ami leköti a figyelmemet. Ja, és nem ablak mellett ülni! Ha nem nézek ki, nem látom, hogy mi történik.

Inkább nézzünk előre. Mire számítok 2026-ra? (De messzire kellett nyúlni a 6-os számért... Arra emlékszem, hogy annak idején, amikor 2002 után 2003-at írtam a billentyűzeten, tudatosodott bennem, hogy az is az idő múlását jelzi, hogy az utolsó számjegyért kicsit messzebb kellett nyúlni) Arra, hogy az egyéni vállakozásom révbe ér. Az ideális az lenne, ha független lennék, és meg is teszek érte minden tőlem telhetőt. Ez a fő célom az idei évre. Párkapcsolatot illetően már nincs konkrét várakozásom, mert 2025-ben is volt néhány eset, ami eléggé furcsán végződött, ezért most már ténylegesen úgy vagyok vele, hogy ha összejön valami komoly, örülni fogok neki, de tényleges célom, várakozásom nincs már. Ami a kisebb célokat illeti, az őszi hollandiai utazás elmaradt, de nagyon bízok abban, hogy júniusban kijutok legalább egy hétvégére. És akkor szép idő lesz és gyönyörködni fogok a késői naplementében. Még mindig egy csoda számomra, hogy 21.30 után is látni a napot Hollandiában és 23 órára sötétedik be teljesen.

És végül jöjjön az elmaradhatatlan Last.fm-es zenei elemzés. Továbbra is azt tudom mondani, hogy ez adja a legteljesebb képet a zenei ízlésemről, mivel elég sokat hallgatok offline zenét. Amihez értelemszerűen nincs a Spotifynak hozzáférése, ezért is ad fals képet a zenei ízlésemről. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy az önmagában elmebaj, hogy már decemberben kiadja az eredményt, tehát eleve nem egész éves statisztikát ad, ebből kifolyólag valós sem lehet. Tehát maradjunk csak a Last.fm-nél, ahol ismét rekordot tudhatok magamének.

Hiszen 2025-ben 41.633 alkalommal hallgattam meg valami dalt. Nem volt korábban soha ennyire sok, és továbbra is azon dolgozok, hogy ez a rekord csak egy évig álljon fenn. Lássuk is a szokásos listákat, először is a legtöbbet hallgatott előadókat. Képpel együtt! Hiszen most már a Last.fm is küld évente szépen animált statisztikát, plusz kártyát az idei évről.

Top 10 előadók 2025

1. Murayama Jun (4.445)
2. Hayashi Yuuki (2.478)
3. Okui Masami (1.474)
4. Hayashibara Megumi (1.335)
5. Pa-Dö-Dő (1.147)
6. MARIO KART BAND (1.137)
7. JAM Project (1.128)
8. Sasaki Isao (1.004)
9. TAKAROT (704)
10. Iga Takuro (645)

Murayama Jun neve nem volt korábban, ő írta a Blue Lock animéhez a zenét. Arra nagyon rákaptam idén. Rengeteget hallgattam itthon is meg útközben is, mert annyira jól áthozta az anime hangulatát zenében, hogy mindig megelevenedik előttem az anime egy-egy jelenete, amikor hallgatom a zenét. Maga az anime is jó annyira, hogy jó érzéssel gondoljak rá. Kár a második évad animációjáért, pedig az is olyan 10 pontos anime lett volna, hogy csak úgy füstöl! Okui Masami és Hayashibara Megumi mindig szívesen látott résztvevők a toplistámon. Aki nagyon kiemelkedik, az a Pa-Dö-Dő. Az ő zenéjükre is annyira rákaptam idén, hogy több olyan nap is volt, amikor egymás után hallgattam az albumaikat. Továbbra is szeretem a humorukat és azt az önazonosságot, ahogy előadják magukat. További újdonság Sasaki Isao, akiről már volt szó itt is többször, hiszen idén jelentette meg a 65. évfordulós válogatásalbumát, amit annyit hallgattam, olyan hatással volt rám, hogy kapudrog lett a tokusatsuk felé. TAKAROT a Cheer Danshi!! anime zenéjéért felelős, amit továbbra is szeretek hallgatni. Iga Takuro meg a Karaoke Iko! és a Muchuu sa, Kimi ni. animéknek szolgált nagyszerű zenéket. Tehát 2025-ben is el voltam látva újdonságokkal. Jöhetnek is szép számmal, mindig nagy örömmel veszem.

Most jöjjenek az albumok, amiket idén is két részre fogok osztani. Stúdióalbumok és OST albumok.

Top 10 stúdióalbumok 2025

1. Kamen Rider Revice SONG BEST (826)
2. Sasaki Isao Debut 65 Shuunen Kinen Best album (556)
3. Hayashibara Megumi: DUO (495)
4. Last Message Kamen Rider Ryuki Complete CD-BOX (354)
5. JAM Project BEST COLLECTION XV FINAL COUNTDOWN (302)
6. Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece (263)
7. Paradox Live 3rd Album "ANTHEM" (249)
8. Hayashibara Megumi: Plain (239)
9. Okui Masami: Masami Kobushi ~Kayokyoku-hen~ (231)
10. Pa-Dö-Dő: Szép az élet, és én is szép vagyok (213)

Na, itt látszik a tokusatsu hatás, hogy Kamen Rider albumok vannak listában! Méghozzá nem is akárhol! A Kamen Rider Revice ugyan messze nem hibátlan sorozat, de annyira jó dalokat írtak hozzá, hogy az valami hihetetlen. Hangulatosak, ráadásul úgy menők, hogy jól meg vannak írva a dalok! Nem utolsósorban, a színészek is tudnak énekelni! Nemcsak énekelni, hanem előadni a dalokat. Fantasztikus album, tervezem megszerezni eredetiben, ahogy a Ryuki complete CD-BOXot is. Sasaki Isao albuma a 2. helyig jutott el, az új JAM Project album pedig az 5. helyen. Mondjuk az peches is volt, mert elég későn tudtam megszerezni, ezért normálisan is későn került a listában. A Pa-Dö-Dőből meg a legszeretetreméltóbb album kapott helyet a listán.

Top 10 OST albumok (2025)

1. Murayama Jun: TV anime: Blue Lock Original Soundtrack (2.394)
2. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS / for Wii U Tokusen Soundtrack (1.440)
3. Murayama Jun: Gekijouban Blue Lock: Episode Nagi Original Soundtrack (1.255)
4. F-Zero GX/AX Original Sound Tracks (1.191)
5. MARIO KART BAND: Mario Kart 8 Original Soundtrack (1.137)
6. Murayama Jun: TV anime: Blue Lock VS. U-20 JAPAN Original Soundtrack (858)
7. Super Smash Bros. Melee Soundtrack (848)
8. TAKAROT: TV anime: Cheer Danshi!! Original Soundtrack (765)
9. Hayashi Yuuki: TV anime: Bakuten!! Original Soundtrack (547)
10. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: Gekijouban Haikyuu!! Gokisuteba no Kessen Original Soundtrack (458)

Azért jól látszik, hogy miért szedem két a kétféle album listát. Ha egyben lenne, a stúdióalbumok közül legfeljebb az első két-három helyezett kapna helyet. Köztudott, hogy egy OST albumon rövid zenék vannak, és több dal is egy albumon, ezért értelemszerűen az ottani hallgatások jobban gyűlnek. Tehát igazságtalan egy listába tenni.

De tessék csak megnézni, mennyire a Blue Lock dominálta ezt a listát. Nagyon megszerettem az anime zenéjét. Dinamikus, optimista, ezért edzés közben is ideális, meg bárhol is hallgatom, jobban érzem magam tőle, dinamikusabb leszek tőle. Játékzenéket korábban csak elvétve hallgattam, idén kaptam arra rá, hogy jobban hallgassam, hiszen akkor a játék is megelevendik előttem. Super Smash Bros. zenék meg jolly-joker, hiszen valamennyi Nintendo játék zenéjét tartalmazza, így azzal sok játék zenéjét hallgatom. Az egész Nintendo univerzum egy albumon hallgatható. De a Bakuten!! és a Haikyuu!! és becsúszott, hogy azért ne feledkezzünk meg a jólneveltségünkről.

Lássuk a kislemezeket.

Top 10 kislemezek 2025

1. Okui Masami: Baby Baby Baby (201)
2. Sasaki Isao: Himitsu Sentai Goranger (151)
3. Return of the Jaded: Be The Reason (149)
4. Sasaki Isao: J.A.K.Q Dengekitai (108)
5. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman (102)
6. Fukuda Mai: Tenshi no Yubikiri (85)
7. ASH DA HERO: Beast Mode (74)
8. Nakamura Shugo: WINNER (72)
9. SPYAIR: Orange (68)
10. OLDCODEX: Rage On (67)

Csak egy kislemezt kellett Okui Masaminak megjelentetni, és máris magasan az élre kerül. A Haite Kudasai, Takamine-san anime olyan, amilyen, de legalább Okui Masami igyekezett jó dalt írni. Bár azt hozzáteszem, inkább a B-side tracket szeretem a kislemezről, mert az a tipikus Okui Masami stílus és minőség, amit annyira szeretünk tőle! A tokusatsu itt is tiszteletét teszi. A Denshi Sentai Denzimannal előrementem, azt még nem láttam. Az a negyedik Super Sentai sorozat, és még csak a másodikat néztem meg, meg az elsőnek a felét láttam. Arról van szó, hogy a Nippon Columbia 2006-ban a Super Sentai sorozat 30. évfordulója alkalmából kiadott egy kislemez-gyűjteményt az addig megjelent Super Sentai sorozat dalaiból, ezt kezdtem el hallgatni. És annyira megtetszett, hogy teljesen rákattantam. Egyedi hangzása, lüktetése van, ami nekem nagyon bejön. A Blue Lock és a Haikyuu!! itt is jelen van, de hogy mennyire hosszúnak éreztem az idei évet, jelzi, hogy totál elfelejtettem, hogy idén hallgattam a Kareshi Kanojo no Jijou anime opening, ending kislemez dalait, ráadásul 85 alkalommal. Nyáron meg a Free! dalokat hallgattam, az is meglepett, hogy bejutott a listába, méghozzá a 10. helyre.

És akkor végősoron lássuk a 100 legtöbbet hallgatott dalt. Előre szólok, hogy főleg a második fele meglehetősen egyhangú lesz.

Top 100 dalok 2025

1. Murayama Jun: Malevolence (197)
2. Return of the Jaded: Be The Reason (149)
3. Okui Masami: Yasashisa ni Tsutsumareta nara (121)
4. Murayama Jun: KNOCK YOU UP (85)
5. Sasaki Isao: J.A.K.Q. Dengekitai (76)
6. Sasaki Isao: Tatakae!! Choujin Bibyun (72)
7. 2 Unlimited: Maximum Overdrive (65)
8. MARIO KART BAND: Bone Dry Dunes (65)
9. Okui Masami: D~Rasen~ (65)
10. Charles D (USA): Twenty Twenty (58)
11. WizTheMC: Show Me Love (58)
12. Sasaki Isao: Himitsu Sentai Goranger (57)
13. Murayama Jun: Calmly (57)
14. TeddyLoid: Urgent Escape (56)
15. JAM Project: Over the Max ~Tamashii no Keishou~ (55)
16. Guz: Kush (48)
17. Sasaki Isao: Miyo! Goranger (47)
18. JAM Project: Hangeki Fight Back! (47)
19. Da-iCE: Dance Dance (46)
20. Sasaki Isao: J.A.K.Q. Dengekitai (Original Karaoke) (46)
21. Okui Masami: Baby Baby Baby
22. JAM Project: Danvine ~Monogatari wa Kioku no Kakera
23. Okui Masami: D~Rasen~ (Off Vocal)
24. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
25. Froukje: Zonder liedjes
26. Okui Masami: Baby Baby Baby (Off Vocal)
27. Hironobu Yahata & Shinya Outouge: Dueling for Prizes
28. TAKAROT: Hard Attack
29. Pa-Dö-Dő: Van még remény (Light Trance Version)
30. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman
31. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman (Original Karaoke)
32. Matt Nash: Losing My Mind (Extended Mix)
33. Sofi Tukker: Emergency
34. Murayama Jun: GENIUS (EPISODE NAGI)
35. Murayama Jun: Intellect
36. Murayama Jun: Monlogue (EPISODE NAGI)
37. Murayama Jun: Match Start
38. Murayama Jun: RIN (EPISODE NAGI)
39. Maeda Kentaro: Kimi wa Sono Mama de
40. Murayama Jun: Breakthrough
41. Murayama Jun: Setback
42. Murayama Jun: Unrest (EPISODE NAGI)
43. Hayashibara Megumi: MC
44. ASH DA HERO: Judgement
45. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~
46. Murayama Jun: Bewildering Emotions
47. Murayama Jun: Break up
48. Murayama Jun: EGO
49. Murayama Jun: Last Chance (EPISODE NAGI)
50. Murayama Jun: Logic
51. Murayama Jun: Resolution
52. Murayama Jun: Unity Roots
53. Murayama Jun: Upside Down
54. Nakagawa Shugo: WINNER
55. Murayama Jun: Buddy
56. Murayama Jun: NAGI
57. Murayama Jun: Out of Control
58. Murayama Jun: Reo&Nagi
59. Murayama Jun: Start Line
60. Murayama Jun: Zoomer
61. Shimon Masato: Let's Go!! Rider Kick
62. Murayama Jun: Aggressive
63. Murayama Jun: Bedroom
64. Murayama Jun: Breaking Down
65. Murayama Jun: Difficult Problem (EPISODE NAGI)
66. Murayama Jun: Growth (EPISODE NAGI)
67. Murayama Jun: Hopeless
68. Murayama Jun: Kick Off
69. Murayama Jun: Struggle
70. Murayama Jun: Ambivalence (EPISODE NAGI)
71. Murayama Jun: BLUELOCK
72. Murayama Jun: Bout (EPISODE NAGI)
73. Murayama Jun: Comical
74. Murayama Jun: Distorted Pleasure
75. Murayama Jun: Distorted Pleasure (EPISODE NAGI)
76. Murayama Jun: Extension
77. Murayama Jun: Helter Skelter
78. Murayama Jun: Impatience (EPISODE NAGI)
79. Murayama Jun: REO
80. Murayama Jun: SARCASM
81. Murayama Jun: Spatial Awareness
82. Murayama Jun: State of Arousal
83. Murayama Jun: Unrest
84. Murayama Jun: ZANTETSU
85. Hayashi Yuuki: Yosenkai
86. dubdogz: Infinity (DubDogz & Bhaskar Edit)
87. Pa-Dö-Dő: Álmodik a gyomor
88. Shakira: Que me quedes tú
89. Murayama Jun: Bath Room
90. Murayama Jun: Betrayal
91. Murayama Jun: Cacophony
92. Murayama Jun: Despair (EPISODE NAGI)
93. Murayama Jun: EGOISTIC
94. Murayama Jun: Farewell to KAIBUTSU
95. Murayama Jun: Formidable Enemy (EPISODE NAGI)
96. Murayama Jun: Puzzle
97. Murayama Jun: Take Back
98. Murayama Jun: Turnaround
99. ASH DA HERO: Beast Mode
100. Nakamura Shugo: WINNER (HeartBeat)

Nagy izgalommal olvastam, hogy ismét lesz lehetőség a Japán Alapítványnál a leltár során leselejtezett könyeket, magazinokat elvinni. Korán is ébredtem reggel, szerencsésnek is tartottam magam, hogy a vonat a Keleti Pályaudvar karbantartása miatt a Nyugati Pályaudvarra megy, hiszen a Japán Alapítvány könyvtár is a közelben van. Ráadásul pont úgy indultam el, hogy nyitás után nem sokkal értem oda. Nyert ügyem volt valami felbecsülhetetlen kincset találni!

Meg ahogy azt én elképzelem... Óriási sor állt már a pult előtt, hogy beírják az elvitelre szánt könyveket... Mintha valami hónapok óta várt játék, konzol, könyv vagy Blu-ray jelent volna meg. Nem akartam hinni a szememnek! Azt már viszont sokkal kellemesebb volt elhinni, hogy találkoztam a volt japán tanárnőmmel, Sato Noriko senseijel! Váltottam vele pár szót, örültem, hogy jól van. És pont mögötte állt Catrin és Iskariotes! Megvártak, amíg szétnézek és választok, aztán beálltak velem a sor végére, amint végeztek.

Alapos szétnézés után végülis ezeket találtam:

A bal oldali egy életrajzi könyv Hasebe Makotóról, japán focistáról. Teljes mértékig japánul írt, még olvasni is felülről lefele, jobbról balra kell. A középső egy mindenféle japános témát részlegesen érintő könyv, aminek után egy komplett forráslista van, hogy hol olvashatunk az adott témáról részletesebben. A jobb oldali pedig egy életmód magazin, benne mindenféle témában.

A sor lassan haladt, hiszen mindenkinek tételesen fel kellett írni, hogy miket vitt el. Catrinék még maradtak egy kicsit beszélgetni, de aztán mentek is tovább. Én még kikölcsönöztem két Animage magazint, mert van bennük egy Blue Lock Episode Nagi és egy Hikaru ga Shinda Natsu cikk is, és lapozgatni, meg segítséggel megtudhatom szövegileg is, hogy mi áll bennük.

Ezeket majd egy hónap múlba vissza kell szolgáltatni. A szeptemberi Animage magazin volt kint, abban pont a Karaoke Iko! volt címlapon. Emellett a Hikaru ga Shinda Natsu is kitüntetett figyelmet kapott hosszú cikkjével és poszterrel. Igencsak nagy örömömet lelném abban, ha a következő selejtezéskor ez is jönne.

Ami szerintem karácsony körül lesz. Catrin mondta, hogy már 8 óra körül is többen álltak a bejárat előtt, pedig a könyvtár csak 10-kor nyit. Én meg bőven azt hittem, hogy a nem sokkal 10 óra utáni érkezésemmel bőven jó vagyok. De úgy tűnik, stratégiát kell váltani. Legközelebb a 2.29-es vonattal megyek, mely 5.00-re ér be Pestre, és akkor legyőzhetetlen leszek!

Megérkezett a legújabb CDJapanes rendelésem, de rekordsebességgel! Tegnap kifizettem értük a vámot, ma meg már meg is hozta a postás. Meg is lepődtem, a Posta alkalmazásban tudtam követni, és döbbenten láttam, hogy ma már itt van Békéscsabán! Hogy szaladnak vele! Az vámot meg jószokásomhoz híven azonnal kifizettem, ahogy megkaptam az értesítést. Most tökre jófej volt a posta, mert "hát ha az ügyfélnek ennyire fontos, akkor nekünk is ennyire fontos" elven villámsebességgel kiszállították! Minden dicséretem a Magyar Postáé!

Azt hozzá kell tennem, hogy a CDJapan megint jófejségről tett tanúbizonyságot. Ugyanis most nemcsak azt csinálták meg, hogy nem írták rá a szállítási költséget a papírra, így arra nem kellett vámot fizetni, hanem az egyik CD árából még azt az 50 jenes értéket is levonták, amit pontok formájában igénybe vettem kedvezményként! Bagó pénz, de egyrészt méltányolom a jófejséget, másrészt, aki a kicsit nem becsüli... Hányszor bizonyítja még a CDJapan, hogy ők a legmenőbbek?

Haikyuu!! mangát már rég nem vettem, úgyhogy időszerű volt bővíteni a gyűjteményt. Főleg, hogy ha tényleg japánul, angolul és németül is teljessé akarom tudni a Haikyuu!! manga-gyűjteményt. Márpedig 45 kötet a teljes gyűjtenény, 3×45=135 ... hajjaj! Ugyancsak van még mit bepótolni! Mert eddig így állok vele:

• Japán nyelvű: 9 kötet
• Angol nyelvű: 9 kötet
• Német nyelvű: 15 kötet

Tehát összesen 33 kötet. Belehúzok!

A Free! kislemezeket meg spontán gondoltam ki. Idén több animét is újráztam, a Free!-t is. Nemrég fejeztem be. Eddig is nagyon szerettem Aiihcirót, de most még jobban, plusz az új szobatársára, Momotaróra is felfigyeltem. Na meg hát folyamatosan hallgattam idén nyáron a Spotify-os lejátszási listát.

Mindig, amikor nézem az animét, külön figyelem a kedvenc karakteremet Nitori Aiichirót. Nagyon szeretem az ilyen aranyos, érzékeny srácokat, aki szinte sajátjaként veszi a vállára a másik problémáját. Az első évadban, akármennyire is volt indokolt (már amennyire indokolt lehet) Matsuoka Rin kirohanásai Aiichiróval szemben, mert nem hagyta békén a frusztrációjában, egyike azon viselkedéseknek, amiket nem tolerálok. A végén persze meghajolt, bocsánatot kért, lerendezték. Aztán Rin kiköltözött (szobatársak voltak), helyére pedig Makoshiba Momotaro érkezett. A kettejük közti dinamika már sokkal jobban tetszett! Tetszett Momotaro lazasága, és magát egyáltalán nem zavartatva udvarolt Matsuoka Gou-nak. A seiyuu-t is kiválóan választották meg kettejükhöz.

Jókat derülök azokon a jeleneteken, ahogy Momotaro a lazaságával módszeresen próbára teszi Aiichiro türelmét és hidegvérét. Ez a kép mindent elárul kettejük kapcsolatáról.

Egy kis békától így megijedni... De nagyon kedvelik egymást, nagyon jó a kapcsolat kettejük között. Ez az egyik kedvenc jelenetem:

Imádtam, ahogy felmászott hozzá, és csendben biztatta a holnapi versenyre, miközben Momotaro aludt. Látszólag legalábbis... Mert ahogy az lenni szokott, természetesen mindent hallott.

És aztán külön meghallgattam a character song kislemezüket, tetszett annyira, hogy végül megrendeljem. A karakter dalok főleg a '90-es években voltak jellemzők Japánban. Ez volt a CD-k aranykora, amikor annyi lemezt adtak el, hogy a kiadóknak bőven belefért a költségvetésébe, hogy a seiyuu-k által énekelt karakter dalokból is külön kislemez készüljön. Még ha pár ezer példányban is, de legyártották. Ezek a dalok egyébként nem az anime zenei piac csúcspontjai, nem a minőségük miatt hallgatjuk őket. Leginkább a kedvenc karakterekre, seiyuu-kra figyelnek fel a rajongók. Ezek kiegészítői az anime gyűjteménynek. Én úgy írnám le, hogy nem a művészi értékük miatt hallgatod ezeket a kislemezeket, hanem mert szereted a karaktereket, és azt is szereted bennük, hogy énekelnek. Nem azt, hogy veszélyesek a legnagyobb sztárok karrierjére, hanem az énekükkel a személyük egy másik oldalát mutatja meg, amitől (valós személyek esetén) még közelebbinek, intimebbnek érzed a kapcsolatod velük. Ez az értelme a karakter daloknak is. Közelebb kerülsz hozzájuk, amennyiban a személyiségüknek megfelelő dalt énekelnek. És amikor meghallgattam a Free!-ből Aiichiro és Momotaro kislemezeket, éreztem ezt a fajta közelséget, ezért úgy döntöttem, hogy ez lesz a legközelebbi CDJapanes rendelésem. Jól énekelnek a seiyuu-k, a dalok is ülnek, szívemhez szólnak, nekem több nem is kell.

Egyébként a character song kislemezeket ma már elsősorban a Lantis kiadó szorgalmazza. Ezért van az a Free!-ből is annyi CD van, hogy külön könyvespolc kell nekik. Nem tudok más kiadóról, mely annyi kiadványt jelentet meg animékből, mint az anime zenék egykori uralkodója. A szerzői jogok tekintetében drákói szigoráról híres Lantis még Blue Lock character song kislemezeket is megjelentetett! Meghallgattam azokat is, de az már tényleg a felesleges kategóriája! Nem reflektálnak a személyiségükre (kemény rocknak kellene lenni a dalaiknak...), és abban sem vagyok biztos, hogy hoz ma már bármit is hoz a konyhára a CD kiadás.

Nos, ennyi lenne. Mert nem hiszem, hogy Free!-ből rendelek több kiadványt. Elvagyok az animével, alkalmanként megnézem, de olyan nagy rajongója nem vagyok. De ezt a kettőt akartam. Amúgy meglehetősen ambivalens a véleményem az animéről. Ugyanis ez az első, kifejezetten lányoknak készített sportanime. Ennek megfelelően tele van kimondottan lányoknak kedvező jelenetekkel, nem beszélve a félreérthető BL-utalásokkal. Ezek egyébként csak kitöltő jelenetek, a lényegtől, a sporttól a karakterek közti dinamikától veszi el az értékes képernyőidőt. Az zavart a legjobban, főleg Matsuoka Rin volt az, aki már-már kényszeresen hozzátette, hogy "lányos nevem van, de fiú vagyok". Idegesítő volt állandóan hallani, teljesen felesleges időhúzás! Egyszerűen arról van szó, hogy Japánban vannak nevek, amiket fiú is és lány is megkaphat. Ebből kaptak a Free! főszereplői is. Nem ritka az, hogy a Makoto nevet fiúk is megkapják. Az meg már az egyenesen a képtelenség határát súrolta, amikor Rin meghívta Harukát Ausztráliába és a hotelnél valami félrement, ugyanis egy kétágyas szobát kaptak. Rin erre dühösen odavetette Harukának: "Biztos a lányos neved miatt hitték, hogy egy pár vagyunk!" Én meg a fejemhez kapok... "Jó, hagyjuk! Megnézem azt az ausztrál recepcióst, aki egy japán nevet látva egyből belövi a nemét is!"

Ezeket azért is tartom fájdalmasnak, mert képet ad arról, hogy mibe veszi a női rajongóit. Akinek ezek kellenek, akinek ezek örömöt okoznak, az... Nem is írom le. Meg egyébként az is érdekes, hogy az anime úgy hágja át a japán protokollt és illemszabályokat, ahogy nem szégyelli. Amikor japán nyelvórára jártam, mondta a tanárnőnk, hogy ne animékből tanuljunk japánul. Ez a Free!-re különösen igaz. Kezdve azzal, hogy nagyon ritka az, hogy két ember egymást kölcsönösen a keresztnevén hívja. Azt jobbára akkor szabad, amikor a név tulajdonosa ezt maga ajánlja fel. Az egyébként nagyon közeli, már-már testvéri minőségű kapcsolatra utal. Amikor meg azt hallottam, hogy "Haruka-senpai" ... Ez konkrétan a "Szia uram!" japán megfelelője!

És egyébként az az érdekes, hogy az anime később ledobja magáról a női szereplőknek kedvező jeleneteket, és elkezd ténylegesen pasis lenni. Ebben sokat segítenek az új karakterek, akiknek ráadásul ténylegesen fiúnevük van. Bár pont szegény Momotaro nevével lőttek félre, mert neki van egy bátyja, és a japán fiúneveknek van egy olyan szabálya, hogy a ~taro végződésű neveket csak elsőszülött fiúgyerekek kaphatják. A jelentése is az, hogy "nagy gyerek". Momotaro, mint másodszülött fiú, a ~jiro végződésű névre lehetne jogosult. Tehát "Momojiro", nem tudom, hogy van ilyen név a japán névtárban. Meg ott van Kirishima Ikuya is, aki szintén szimpatikus. A ~ya végződésű neveket is csak fiúk kaphatják. Meg az egész mű elkezdett áttérni a fiatal férfiakra jellemző problémakör feszegetésére, és ez üdítően hatott a franchise második felére. Így az egész önazonosabbnak tűnt. Nincs olyan komoly bajom az első felével sem, ami miatt soha nem nézném újra, de zavaróak azok az elemek, amikkel kedvezni akarnak a lányoknak.

Másfelől meg pont a Kyoto Animation az a stúdió, amelyik egyékbént kiválóan alkalmas arra fókuszáljon az emberi kapcsolatokra. Ez ugyanis az a stúdió, amelyik messzeföldön híres a kiváló minőségű animációjáról, szinte megelevenednek a karakterek a szemünk előtt. Ugyanakkor pont emiatt nem alkalmas a Kyoto Animation arra, hogy dinamikus sportaniméket animáljanak. Úgyhogy a Free! minden szempontból telitalálat a stúdió számára. Nagyon szépen rajzolták meg a karaktereket, az animáció is csodálatos. A vizuális metaforák meg varázslatosak! Ugyanakkor volt bennem egy olyan gondolat is, hogy a stúdió magas színvonvalú animációja esetleg lehetőséget ad az anime hibáinak elfedésére is.

Mindent egybevetve a Free! egy olyan anime, amiről azt gondolom, hogy embere válogatja, hogy ki hogy gondolkodik róla. Aki elvárja a valóságot, azt zavarni fogja az anime furcsaságai, aki viszont egy konform műre vágyik, annak pont ez a tökéletes anime, mert az idealista karakter animáció és jelenetek remek lehetőségek nemcsak a valóság kizárására, de álmodozásra is egy jobb világért. Aztán, hogy tesz-e érte, vagy bőven beéri, ha animében lát ilyet, és bezárkózik a kis világába, az megint más kérdés. A magam részéről a legjobb gondolkodásnak azt tartom, ha valaki nemcsak egy ideális világot lát a Free!-ben, hanem tesz is érte a valóságban. Csak ez nagyon nehéz, tapasztalatból mondom. Az idei nyári szezonból a Hikaru ga Shinda Natsu az egyik nagy kedvencem. Ebben mondott Hikaru Yoshikinek valami olyasmit (nem idézem pontosan), hogy "Mi azért szeretjük ennyire egymást, mert sajátságosan látjuk a világot." Ebben az egy mondatban minden benne van!

Nagyon rákaptam a Blue Lock anime dalaira. Gyakorlatilag a mű most is aktuális nálam, hiszen folyamatosan olvasom a mangát. Már a 90. fejezeten is túlvagyok. Röviden és tömören sokkal jobban átjön a Blue Lock rendszer lényege mangában. Nagyon erős, jobban érvényesül a karakterek személyisége, az erős tónusok is erősítik az érzést, hogy a Blue Lock egy "most vagy soha" a résztvevők részéről.

Egyébként még az anime bejelentése előtt tudtam a mangáról, Humbby barátom ajánlotta. El is kezdtem akkor olvasni, csak annyira debilnek találtam Jinpachi Egót, hogy inkább azt éreztem, hogy ti is hasonlóképp meg fogtok őrülni, ha végigmentek ezen a tréningen. Ezért az 1. fejezet után abbahagytam az olvasást. Aztán engem is az anime rántott be jobban, és éreztem, hogy ez mégis csak valami nagyon jó dolog lesz. Az első évadot néztem, amikor aktuális volt, de a manga olvasásába furcsamód csak a második évad vett rá.

Én is legalább annyira szörnyűnek tartom a második évad animációját, mint a nézők nagyátlagban. Állítólag ki is robbant valami botrány, mert a japánoknak se tetszik. El is terjedt, hogy a második évad csupán egy diavetítés. Szóval a lényeg, hogy a maga valódi minőségében akarom élvezni az egész művet, ezért döntöttem úgy, hogy elkezdem olvasni a mangát. És ez tett igazán a mű rajongójává.

Olyannyira, hogy sokkal inkább a manga hatására kaptam rá az anime zenéjére is. Az OST-t sajnos nem tudom digitális formában tárolni, de Spotify-on meghallgatható. Érdemes is, mert ütős zenéket írt a zeneszerző, Murayama Jun.

Két kedvencem van az OST-ről, a Malevolence és a Calmly. A maguk lassú, nyugalmas hangzásában közvetítenek valami feszültséget, és ezt nagyon szeretem hallgatni.

Az openingeket és az endingeket is elég sokat hallgatom, és azt kell mondjam, hogy nagyon jók lettek. Az ASH DA HERO dalai jöttek be a legjobban. Sőt, az egész kislemez, ezért elkezdtem jobban megismerkedni a dalaikkal. Alapvetően bejön a rock stílus, amit képvisel a csapat (nem vagyok biztos, hogy csapat, mert nagyrészt az énekest egyedül látom, de láttam képet negyedmagával is), de egy dal hihetetlenül betalált.

Méghozzá a legújabb albumukról az utolsó dal, a Meteora.

Tipikusan az a fajta dal, amit alig-alig értek, de nagyon érzem, mit akar közvetíteni az énekes. Azt (még) nem tudom elképzelni, hogy én is előadnék egy ilyen dalt, de ez a személyiség, ez az érzésvilág megbújik bennem.

Hihetetlen jól megírt dal, igencsak esélyes nálam "az év dala" címére. Nagyon szeretem a dallamvilágot, és a hangszerelést is nagyon jól eltalálták. Meg lehet fogni az ilyen dalokkal. Nagyon különlegesnek kell lenni annak a dalnak, amelyik jobb akar lenni ennél. Csak annyi, hogy rövidnek érzem a dalt. A végén a női beszéd után még egy átvezető versszak kerülhetet volna, és egy refrénnel lezárni. Ezt leszámítva kiváló munka.

Az animében meg nem vesztettem el a reményemet. A hétvégén megnéztem az Episode Nagi movie-t, ami kiváló volt. Effektív jó volt az ötlet, hogy a történetet megismerjük Nagi szempontjából. Úgy vagyok Nagival, hogy ő a Haikyuu!!-s Kenma javított kiadása. Nagi is ugyanúgy apátiával éli az életét, mégis jobban látom benne a potenciált. Később az első évadot is újra megnézem.

Mondjuk, hogy folytatást, mikorra várhatunk, jó kérdés. A japánok általános negatív visszajelzése minimum stúdióváltást eredményezhet, de akár több éves késést is. Pedig érdemes lenne folytatni, mert a második évad lezárása nagyon erős volt. Egy mindennél jobb harmadik évadot vetít előre. Ha szabadna javasolnom a Production I.G-t... Ők a legjobbat hozzák ki a sportanimékből. A Haikyuu!!-t is most nézem újra, bízvást mondhatom, hogy bennük nem csalódhatnak.

Én már nem a napokat, hanem az órákat számolom vissza a csütörtöki Haikyuu!!: Gomisuteba no Kessen movie kezdéséig. És hogy a lehető legfullextrásabb minőséget biztosítsam be magamnak, elmegyek Pestre és a WestEnd-ben nézem meg a filmet. Le is foglaltam egy jegyet magamnak. Nagyon várom, ide látom, hogy megható lesz a találkozás!

Nem hittem volna, hogy az anime eljut Magyarországra is, annak fényében, hogy a Crunchyrollon nem nézhető a sorozat Magyarországon. Azt gondoltam, hogy ez a tilalom a filmekre is vonatkozik. De örömmel veszem tudomásul, ha ilyesmiben tévedek. ^^ Vegyetek ti is jegyet a filmhez, és tegyük együtt kasszasikerré Magyarországon a Haikyuu!!-t! Egyrészt bebiztosíthatjuk a második filmet, másrészt több anime jön Magyarországra. Örülök a Blue Lock filmnek is, meg is fogom nézni, de azt már nem "fullextrásan".

Mozgalmas lesz a csütörtöki nap, többfele is megyek. Lassan nyilvánosan lesz hirdetve az a NintenCon, amit a Regamex segítségével szervezek. Ez lesz az első nagyobb kaliberű rendezvény tőlem. A történet röviden annyi, hogy még a tavaszi találkozón vetette fel Gabrol, hogy lehetne egy nagyobb Nintendo találkozót is tartani. Áprilisban csak hatan voltunk, de nagyon jól sikerült. Beszéltük is a végén, hogy hiányoznak a nagyobb találkozók, összejövetelek. Hát akkor csináljuk nagyban! Erre rájön az, hogy a Regamex is felajánlotta (ettől függetlenül) a segítségét, hozzuk hát össze a kettőt. Lesz verseny is, a nyereményeket a Game Park (is) szolgáltatja. A baráti körben is megvan a kezdeti lelkesedés, ha ez kitart hosszabb távon is, lesznek látogatók, akkor negyedéves rendszerességgel lesz ilyen találkozó. Elvileg a héten kész lesz minden, hogy elkezdhessük szélesebb körben is hirdetni. Nagyon várom, mindent meg fogok tenni a sikerért.

Hihetetlen, még mindig nem hiszem el, hogy a japánok megcsinálták a csodát, és 2-1-re megverték a spanyolokat, ezzel 1. helyen, 6 ponttal jutottak tovább. Konkrétan 1% esélyt adtam annak, hogy a japánok nyernek és továbbjutnak, esküszöm, nem gondoltam volna, hogy megcsinálják. De 1% ide vagy oda, tisztára úgy szurkoltam nekik, mintha reális esélyük lenne a győzelemre. A papírformát mutatta az első félidő. A spanyolok 1-0-ra vezettek, a japánok nagyon kevés ideig tudták birtokolni a labdát. Ennek ellenére is úgy voltam vele, hogy érdemes szurkolni a japánoknak. Ha másért nem, akkor azért, mert azért mégicsak őket szeretem, kitartok mellettük. Ha veszítenek is, akkor is jó volt reménykedni. Az egyébként mérhetetlenül szimpatikus volt a japán szurkolóktól, hogy még az 1-0-s álláskor is úgy buzdították a csapatukat, mintha még nem esett volna gól.

Aztán a második félidő legelején nem látszott kifejezett japán fölény, de amikor 1-1 lett az eredmény, akkor mintha valamit elvágtak volna az erőfölényben. A japánok kezdtek el annyira jól játszani, mintha ők lennének a VB nagy esélyesei. Meg is lett hamar a 2-1-es vezetés. onnantól sokkal szervezettebben játszottak a japánok. Látszott a spanyolokon, hogy teljesen váratlanul érte őket, hogy a japánok így megtáltosodtak, nem is tudtak a fölényükkel mit kezdeni. Az edző sem tudott utána jól lépni. A japánok végig kiválóan védték a spanyol támadásokat, a kapus is olyan lövéseket védett ki, ami egy olasz, holland vagy spanyol kapusnak is dicsőségére vált volna.

Én meg végig úgy izgultam, mert tudtam, hogy papírforma szerint sokkal jobbak a spanyolok, és annyira féltem attól, hogy csak egyet gondoljanak, csak egyet... És véget vetnek a japán játéknak. De szerencsére egyet se gondoltak, és végül Japán nyert. De még a holland kommentátor se hitte el, amit látott. Olyat mondott, hogy a két világbajnok csapat, a német és a spanyol verseng a 2. helyért. Meg hogy különleges nap a Labdarúgás történetében 2022. december 1. hogy Japán Spanyolországot legyőzve 1. helyen jutott tovább a csoportjában. Az egész japán szurkolótábor ünnepelt, még férfiak is úgy sírtak örömükben, mint szerintem gyerekkorukban utoljára. A japánok meg tényleg úgy örültek, mint egy sportanimében. Konkrétan ez is eszembe jutott: Sokáig idegesített, amikor sportanimékben a lehetetlent mutatják be, amikor az utolsó pillanatban fordít a csapat, végül hőseink nyernek. Lényegében ugyanezt csinálták meg a japánok élőben. Nagyon úgy néz ki, hogy jót tett a csapatnak, hogy a Blue Lock mangakája tervezte a mezüket, állítom, hogy manga aurája járta át a japán csapatot. Humbby baráttommal izgultuk végig a meccset, és teljesen kimerültünk az örömtől mind a ketten.

Meg is mutatta nekem az NOS Sport YouTube csatornájának összefoglalóját.

Bár a japánok második gólja tényleg furcsán festett, de valószínűleg olyan ez, mint a teniszben, hogy csak akkor van kint a labda, ha a teljes területével a vonalon túl van a labda. És azt gondolom, hogy ez volt a japánok nagy szerencséje, hogy a labda éppen, hogy bent volt. Ezért fogadták el. De az az öröm a végére még engem is megérintett. Csodálatos volt az egész meccs!

Konkrétan úgy vagyok ezzel a meccsel, hogy vetekszik a 2014-es Német-Brazil 7-1-es meccsel a 21. század meccséért, mert hát ilyet... Majdhogynem a focitörténelem csodájaként beszélnek erről a meccsről. És milyen érdekes, hogy a Costa Rica elleni meccsüket elvesztették a japánok, pont azt, ahol a leginkább esélyesek voltak, de amikor nem ők az esélyeket, akkor nyernek. Ráadásul mind a két meccsen 2-1-gyel. Hát vannak csodák. Élmény volt látni ezt a meccset.