Régóta a szekrényben pihen a Lenovo ThinkPad R500-as laptop. Leginkább kihasználatlanság miatt, de sokkal inkább azért, mert a Windows 10 csigalassúsággal tölt be. De utána sem lehet rendesen használni, mert az egyes programokat szintúgy nagyon lassan nyitja meg. Minden gyári benne, hogy azok mennyire avultak el, nem tudom, de ebben az állapotban mintha teljesen el lenne romolva.

Aztán gondoltam, hogy ha egy régi Windows-t teszek rá, azzal talán elmegy. De egyáltalán nem volt könnyű, mert fogalmam sem volt, hogyan gyaluljam le róla a Windows 10-et. Azt csak úgy nem tehettem meg, hogy beteszem az XP telepítőlemezt, mert nem engedi a telepítést. Aztán egyik ismerősöm mondta, hogy Rufus-szal csináljam meg a bootolható Pen Drive-ot. Tehát rá a Windows XP-t, és USB-ről bootolni. CD-ről lehetne bootolni, de azzal valamiért hamar megállt a telepítés. A Pen Drive-os bootolás már jobban festett, de ott is megállt az elején a telepítés, mert hiányolta a végfelhasználói licenszszerődést.

Úgy éreztem, megint zsákutcába kerültem, mert azt gondoltam, hogy az a baja, hogy látja, hogy van egy sokkal újabb Windows a gépen, ami megakadályozza, hogy egy régi kerüljön a helyére. Ekkor elengedtem a dolgot. Egyébként olyat is próbáltam, hogy a Windows 10-et újratelepíteni a gépházból, és azzal új partícióra tenni, törölni, de ezt sem lehetett, mert ennek lehetőségét nem jelenítette meg.

Ma reggel jutott eszembe, hogy ha valami Linux operációs rendszerrel ledarálom a gépről a Win10-et, akkor azzal jóval előrébb leszek. Leszedtem egy Ubuntut, majd feltettem a laptopra. Ennek telepítésével elvolt egy darabig, de legalább legyalulta a gépről a Win10-et. Akkor próbáljuk meg újra feltenni a WinXP-t, de ugyanúgy hiányolta a végfelhasználói licenszszerződést. Na most már tényleg tanácstalan voltam.

Nem szoktam interneten infós problémákra keresni, mert korábbi tapasztalataim alapján mindig nagyon nehezen találtam meg a megoldást. Mert személyes tapasztalataim szerint mindenkinek egyedi problémája van, így az enyémre csak ritkán találtam választ. De most kivételesen azonnal jött a megoldás. Kiderült, hogy a SATA-drivert hiányolja, amit viszont lehet állítani a BIOS-ban. IDE-re kell egész pontosan. Irány a BIOS, SATA beállítások, itt AHCI-módban volt. IDE-t nem találtam, a másik lehetőség a "Compatible" volt. Bízva abban, hogy ez kompatibilissé teszi az IDE-vel, ezt állítottam be. És itt volt a baj forrása. Innen már ment a Windows XP telepítés.

Gond nélkül, gyorsan felment a Windows XP a laptopra. És végre gyors a laptop! Az indítás, a leállítás, a programok indítása, minden gond nélkül működik. Feltettem még az Office 2003-at is, ha esetleg ezen akarok dolgozni.

Igazán nosztalgikus volt látni ezt a felületet. Internetet egyébként nem kötök ehhez a géphez, kifejezetten offline használatra venném elő a gépet. Még kapott egy szépséges The Legend of Zelda: Twilight Princess háttérképet, és ezzel meg is volnánk.

Ahogy a korábbi blogpostjaimból kiderül, eléggé rámentem a retro dolgokra. Még retro számítógépen is gondolkodtam, de még baráti segítséggel sem találtam választ a kérdésre, hogy mire lehet egy régi számítógépet használni, amire egy újat nem. Ezért nem szorgalmaztam egy régi gép beszerzését. Pedig biztos nagyon feelinges lenne ismét régi képcsöves monitorral gépezni, régi játékokkal játszani emulátor nélkül, de hasznosság tekintetében semmi olyasmi nem jutott eszembe, amitől annyira pótolhatatlan lenne egy régi gép.

Leginkább emocionális jellegű ok, nosztalgia, internet nélkül használni, stb. Még azt se tehetem meg, hogy mondjuk 2005-2006-os közegben használom az internetet, mert egyrészt a weboldalak rég nem olyanok már, mint régen, másrészt XP-n védelem nélkül netezni olyan, hogy egyedül sétálni a Hős utcában. Az MSN Messenger hiányáról meg már ne is beszéljünk.

De az biztos, hogy nagyon hiányzik a régi internet. Amikor még nem a Facebook és a nagy cégen uraltak le mindent, hanem sokkal szabadabb volt az egész. A mai napig úgy vagyok a Facebookkal, hogy egyszerűen nincs ingerem arra, hogy használjam. Nem vagyok aktív közösségi oldalakon, pár percnél tovább ritkán vagyok fent egy nap. A régi internet érzését szerencsére valamennyire vissza lehet hozni. Hiszen vannak menő és aktív fórumok, ahol valós beszélgetés zajlik. Amit gyakran látogatok, az a Prohardver fórum, illetve aktív vagyok például a Molyon, Snitten és Gremlinen. Internetes vásárlásra sem a Facebook Marketplace-t használom, hanem a Hardveraprót, Vaterát, Jófogást. Illetve ott van a Vinted is, de azt csak végső esetben használom. Volt már ott is jó üzletem, de azért nem preferálom, mert ha valami külföldit keresek (pl.: külföldi előadó kazettáját, CD-jét), akkor kiadja a cseh, lengyel, román eladók termékeit is, én meg magyar kiadást keresek. És mivel nem lehet hely alapján szűkíteni a találatokat, ezért ott sokszor nagyon nehezen találom meg, amit keresek. A külföldi szállítási költségről meg már ne is beszéljünk.

Szóval van lehetőség régi módon is internetezni, ahol csak releváns tartalmakkal találkozol, és a beszélgetés is sokkal emberibb (megjegyzem, 20 éve is voltak már trollok, tehát egyáltalán nem új jelenség az, ami a Facebook kommentmezőben történik). Nem lehet 100%-osan megszabadulni a nagy cégektől, megtalálják a módját, hogy figyeljenek és behálózzanak minket, de azért tehetünk, hogy egy kicsit nyugodtabb életünk legyen. És szétnézve a nagyobb környezetemben, ez a legnagyobb kincsek egyike.

Vasárnap késő este megvettem a repülőjegyet Eindhovenbe, úgyhogy ennyivel is közelebb vagyok az új életemhez. WizzAir-rel utazok, kb. 25.000 forint most a repülőjegy. Egy 20 kg-os bőröndöt vettem a jegy mellé, az 8.500 forint volt. A ruhák és a könyvek egy része jön velem. De már nagyon azzal kalkulálok, hogy mi minden jön még, ha megtalálom a helyemet. Amik meg nem kellennek, azok ki lesznek dobva. Ezt is fogom válogatni az elkövetkező egy hónapban.

Illetve ma érkezett meg az eMag-os rendelés, méghozzá egy laptop. Régóta nincs már nekem, eddig asztali PC-ről működtem. Azt még éppen el lehetett szállítani Pestre, ha oda költöztem, de Hollandiába már nem lehet elvinni, így vettünk egy laptopot. Én beértem volna egy használttal, mert úgy voltam vele, hogy csak az első időkre kell, aztán ha majd lesz saját keresetem, majd veszek egy jót Hollandiában. De végül egy újat vettem, egészen pontosan HP 15s-eq1000nh laptopot. Személyes megítélésem szerint, ez a laptop a belépő kategóriának felső részébe tartozik. Online jelenlétre, tanulásra, munkára, zenére, videóra kell, arra szerintem sokáig megmarad. Játszani a mai napig nem játszok PC-n, nagyon továbbra sincs igényem rá. Streamelni sem a közeljövőben fogok, úgyhogy egy darabig ez megfelelő lesz.

Eleinte örültem annak, hogy FreeDOS van a gépen, mert egyrészt azt gondoltam, hogy ha a Windows nincs az árban, akkor a többi komponens jobb lehet a gépben. Másrészt meg úgy voltam vele, hogy ha én teszek rá Windowst, az biztos, hogy az enyém lesz az én Microsoft profilommal és nem lesz tele mindenféle szponzor-alkalmazásokkal. Meg is csináltam az ISO-t a Pen Drive-ra, de sehogy nem tudtam az új gépen előhívni a BIOS-t. Arról nagyjából tudok, hogy ezt meg akarják szüntetni és mivel nem is láttam bekapcsoláskor a lehetőségek között, ezért komolyan gondolkodtam, hogy hogyan bootoljak USB-ről. Úgy tudom, hogy a FreeDOS nem támogatja az USB sticket, így ott hiába nézelődtem vagy kerestem valami parancsot, amivel előhozom, nem jártam sikerrel. Sokat nézelődtem, hogy mit tehetnék, de sehol egy értelmes tanácsot nem találtam, mert azok mind régiek, ez meg új dolog. Természetesen ismerem a bekapcsoláskor az F2, F10, F12 gombok nyomkodását, de egyik sem jött be. Már kezdett annyira dühíteni a dolog, hogy úgy voltam vele, hogy visszaküldöm az eMag-hoz, mire megtaláltam egy YouTube-videóban a megoldást, ahol tipikusan ezekre az újfajta HP laptopokra mutatta, hogy kell előhozni a BIOS-t. Nem is F gombot kell nyomni, hanem az ESC-et. Itt tudtam beállítani, hogy az Pen Drive-ról bootoljon.

A probléma itt sem lett teljesen megoldva, mert a termékkulcs, amit vettem a Windows 10-hez, az a Pro változathoz volt, én meg a Home-ot tettem fel. Azt gondoltam, hogy mindegy, hogy melyiket telepítem, a termékkulcs, úgyis módosítani fogja a Windows verzióját. De nem úgy van az... Írtam E-mail attól, akitől vettem a termékkulcsot, azt válaszolta, hogy ez olyan kulcs, ami nem változtatja meg a Windows verzióját. Hát gyönyörű. Először megpróbáltam azt, hogy úgy telepítem újra, hogy meghagyom a beállításokat, de úgy meg nem lehet verziót változtatni. Ha törlök mindent, akkor sem, így nem volt mit tenni, újra meg kellett csinálni az ISO-t a Pen Drive-ban (időközben töröltem). Na itt tudtam olyat csinálni, hogy ha megadom a termékkulcsot, akkor egyből a megfelelő Windows-t teszi fel. És végre rendben lett.

De igen... Többek között ezért hagytam ott az informatikusi szakmát, mert mindig is gyűlöltem, hogy hosszú órákba telik egy probléma megoldódása. Ahhoz meg drága az én időm, hogy egy ilyenen órákig üljek. Közben idegeskedjek, hogy vajon megtalálom-e a megoldást a problémára, ha nem működik, kereshetek újat. Ez nagyon nem az én asztalom.

Úgyhogy órák után lett a laptop használható állapotban. Egyébként amikor csináltam a ISO-t, már nem is magyarul csináltam, hanem hollandul. Így ez a Windows már teljesen holland. Sőt, meglepett, hogy most már két nyelven is lehet használni a billentyűzetet. Természetesen a holland mellett magyarra van állítva, mert hát a billentyűzet kiosztása is magyar, másrészt arra azért még egy jódarabig szükség lesz.

Úgyhogy alakulnak a dolgok anyagi szempontból. De érzelmileg is van teendő, mert azon még dolgoznom kell magamban, hogy elfogadjam, hogy eddig nem voltak komoly sikerek az életemben. És bár lehetőségek voltak, de most van életemben az első olyan, amikor azt érzem, hogy komoly esély van arra, hogy végre elinduljak azon az úton, hogy végre úgy éljem az életemet, ahogy ideálisnak gondolom. Aki én vagyok. Fontosnak tartom feltárni a sikertelenség okait, feldolgozni, elfogadni, mert így tudok teljes erővel a jövőre koncentrálni. Annyira mindig érdemes visszamenni a múltban, hogy tanuljunk a hibáinkból, hogy azokat ha egy mód van rá, soha ne kövessük el. Van erre is még egy hónap.

Ez egyébként úgy jutott az eszembe, hogy hallgattam egy podcastot Gundel Takács Gáborral, ahol többek között arról beszélt, hogy életének harmadik nagy szakaszába érkezik. Elgondolkodtam azon, hogy én vajon hány szakaszra oszthatnám az életemet? Nagyobb vízválasztók konkrétan nem voltak, de több kisebb szakaszra tudtam osztani, amikor olyan dolgok történtek velem az életem során, amik okoztak annyi változást, hogy utána sok minden nem volt ugyanaz. Vannak pozitív, negatív események, de ezek összegűjtése is segített abban, hogy szembenézzek a múltammal. Nem hiába Gundel Takács Gábor az általam egyik legpozitívabbnak tartott médiaszemélyiség. Nagyon értékes gondolatai, szemlélete van, amivel inspirál.

Ma reggel mentem vásárolni a Tescóba, és ilyenkor mindig szoktam nézni azokat a dolgokat, amik érdekelnek. Mivel a laptopom elromlott, ezért igencsak megérett a cserére, és kinéztem magamnak egy HP Pavilion g6 2200sh modellt. Az elején 94.000 forint volt, majd felvitték 110.000 forintra. Ma reggel is megnéztem, és döbbenten láttam, hogy 70.000 forint. Néztem, nincs semmi baja, hát mit vétett? Semmit, csupán az utolsó, kiállítási darabot adták el. Végül úgy döntöttünk, hogy megvesszük, mert előbb-utóbb úgyis kell egy, és ilyen olcsón ilyen jót úgysem találunk, ezért beruháztunk rá.

2,2 GHz-es processzor, 4 GByte RAM, 500 GByte memória, saját (tehát nem integrált) videokártya... mit is mondhatnék? Ja, a monitor LED-es, 1366×768-as. Úgy nem volt rajta Windows, magam tettem rá Windows 7 Home Premiumot. Nem minden drivert ismert fel, meg is gyűlt a bajom vele, ugyanis a HP weboldalán döntő többségében Windows 8-as driverek voltak, és a papírján is Win8-as instrukciók voltak. A sok negatív vélemény egy kicsit elriasztott, ezért maradok a Win7-nél, nem lelkesedek azért, hogy ennyire kényszerítenek minket egy adott dologra. A wireless drivert nem ismerte fel, semmilyen vezeték nélküli internetet nem tudott behozni, elég nehéz volt megfelelő drivert találni. Még nincs minden beállítva rajta, de már most elégedett vagyok a géppel. Most nézem, hogy 92%-os töltöttségen 3 óra 31 percig bírja. A Toshiba gép 100 percről indult... Mennyit fejlődik a technika. Ha már így megemlítettem, akkor megmutatom, hogy milyen képet mutatott, amikor nem volt a TV-hez kötve:

Ugye milyen szexi? Itt kezdte. Megnéztem, el sem akarom hinni, hogy nézett ki így is újkorában, most meg... Hát az 5 év, az 5 év. Jó kis gép volt, szerettem. Addig menni fog, amíg át nem hozok minden adatot az új gépbe, és utána leteszem. Gondoltam rá, hogy eladjam, de annyira leharcolt állapotba került, hogy senki nem venné meg, mire felújítja, annyi pénzt kell kiadjon rá, hogy talán használtan is vehet jobbat, és abba talán nem is kell semmit sem csinálni.

És még valami. Ma hazajött minden csomagom, ami bagszinál volt. A srác, aki hazahozott decemberben, elvállalta, hogy elhoz mindent, ami ott marad. Befért minden egy személykocsiba, de ennyi minden jött ide:

Magyarán lesz dolgom, mire minden a helyére kerül. Megyek is, elkezdem csinálni, mire minden a helyére kerül...

Bevittem a Laptopot a szervizbe, és csak annyit csináltak ott, hogy egy másik adapterhez csatlakoztatta, és attól beindult. Egész jó, hogy csak ennyi kellett, bár nem tudom, hogy ebben a formában meddig fogja bírni. Megnézte az adapteremet, és van benne áram, ha csatlakoztatjuk a forráshoz. Én ezzel nem látom megoldottnak a problémát, de amíg bírja így, addig nem viszem vissza a szervizbe.

Egyébként egyáltalán nem volt vészes gép nélkül élni, kicsit olyan érzésem volt, mintha ilyen 8-10 évet visszamentem volna az időben, amikor még csak alkalmakkor kapcsoltam be a gépet, és nem volt rajta még net. Csak manapság már ugye teljesen a mindennapjaink részévé vált az internet, de azt gondolom, hogy ha élőben gyakoribbak lennének az emberi kapcsolatok, akkor hasonlóan keveset használnám a netet, mint amennyire keveset használtam tegnap.

Még egy apró újítás az oldalon: Mivel már annyi hónap, és annyi kategória van, ezért lenyíló listát csináltam neki, így az oldalsáv nem megy le egészen a végtelenségig.

Nemrég elromlott a laptopom. Nem kap áramot, hiába van áramforrásban. Nem kapcsol be akkor sem, ha benne van az akkumulátor, akkor sem, ha nincs.
Volt előjele annak, hogy baj lesz, néhány hónapja, amikor kihúztam az áramforrásból, és amikor már nem maradt az akksiban, akkor egyszer csak elsötétült a monitor, és sehogy sem tudtam visszakapcsolni, csak úgy, ha kiveszem az akksit, és újra bekapcsolom. Nem mindig fordult ez elő, de akkor nagyon idegesített. Akkor húztam ki elsősorban, amikor ágyhoz vittem, és lehet, hogy betett neki az is, hogy puha felületen volt, de ma árammal vittem ágyhoz, pont azért, hogy elkerüljem, hogy elsötétüljön a kijelző, de most ezzel együtt történt meg a baj. Ami úgy tűnik, hogy végleges. Akármit csináltam, semmire nem reagált. Beviszem hétfőn a Váci úti laptop bolt szervizébe, remélem, hogy: 1. Meg lehet csinálni. 2. Nem lesz drága a javítása.
Nem is az internetfüggőségem kiélésének hiánya a rossz, hiszen 3DS-en, és Wiin is lehet netezni, még ha csökkentett módban is, hanem nagyon sok zene van gépen, ezek fognak hiányozni, amiket nem tudok máshol hallgatni. Egyébként a Wii már nem nagyon alkalmas netezésre, mert az Opera böngészőjét rég nem frissítették, és az újabb weblapokat problémásan jeleníti meg. Viszont a 3DS böngészője nagyon jó. Most is ezzel írok. Kicsit lassabban megy, de jó használni a 3DS érintőképernyős billentyűzetét.
Még megpróbálok kezdeni a géppel, hátha jó lesz.