Ma ünnepeltük a születésnapomat, ami szerencsére eléggé mozgalmas volt. Most ez a hét egyébként is eseménydús, mert hazajöttek a nővéremék látogatóba és nagyon örülök, hogy ők kifejezetten olyanok, hogy szeretnek eljárni mindenfelé. Több helyen is voltunk együtt, és ezt nagy örömmel veszem, mert az életem is egy kicsit eseménydúsabb így. Legalábbis ez a hetem mindenképp. Nekem meg egyedül nincs kifejezetten affinitásom eljárni helyekre, ezért most kihasználom a lehetőséget. Reggel megleptek egy kisebb tortával, valamint megkaptam születésnapomra a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-t.

Ez az egyedüli játék, ami még hiányzott a gyűjteményemből, ami megvolt régen, de eladtam, amikor meglett digitálisan. És most újra megvan, bár az örömöm nem felhőtlen, mert Nintendo Selects-es kiadás lett meg. Majd később gondoskodok róla. Magának a játéknak egyébként nagyon örülök, mert nagyon szeretem. És kicsit játszottam is vele, most is jó volt.

Eredetileg Szegedre akartunk átmenni, de végül Gyulára mentünk, mert voltak egyéb programok is mára, és így nem kell annyira autózni. Nem kifejezetten örültem neki, mert Gyuláról elég sok rossz emléket őrzök, kezdve a többszöri sikertelen fülműtétekkel (amit aztán csak Budapesten tudtak helyrehozni), plusz a gimnáziumi évek, amikre szintén nem emlékszem szívesen. De szerencsére az én helyzetem nem annyira súlyos, hogy pszichózisos állapotba kerüljek és hadakozzak az ellen, hogy Gyulára menjünk, inkább úgy voltam vele, hogy fordítsuk meg és gyűjtsünk szép emlékeket a városról. Ez így is lett, mert nagyon jól sikerült. A Gyulai Vár körül voltunk, először az Almási Kastélyt néztük meg. Itt nem mentünk be, csak a kávézójába ültünk be. A Várba viszont igen, de előtte felültünk a városnéző vasútra, amivel végigjártuk a várost. Azt kell mondjam, kifejezetten üdítő élmény volt így látni a várost, még annak a pontjait is, ahol annak idején nap mint nap sétáltam. Ezután mentünk be a várba. Lehet, hogy furcsán hangzik, de annak ellenére, hogy kb. 20 km-re lakok a Gyulai Vártól most voltam belül életemben először. De hatalmas élmény volt. Nem is nagyon tudtam, hogy be lehet menni, meg nem is gondoltam volna, hogy valóságos történelmi kincseket rejt. Egy nagy restanciát pótoltam most azzal, hogy békés megyeiként végre bementem oda. Egy része kifejezetten az Alphen aan den Rijn-ben lévő Archeonra emlékeztetett. Aztán a nővérem fiával felmentünk a csigalépcsőn egészen a vár tetejéig, onnan láttuk be egész Gyulát. Illetve élek a gyanúperrel, hogy amikor kelet felé nézünk el, ott már Románia volt. Egyébként nem tudom, mennyire számít ez is restanciának, de Erdélyben sem voltam még soha, soha nem hagytam el kelet felé a magyar határt. Ja, és mielőtt bementünk volna a várba, a bejáratnál volt egy solymász, akinél két sólyom volt, és az rárepülhetett a kezedre. Természetesen a megfelelő kesztyűt feladták a jelentkező kezére, és a sólyom arra repült. Jó ötlet, de én nem éltem vele. Viszont a nővérem fia igen. Szombatonként tartanak solymászati bemutatót a várban, ahol reptetik is a madarakat.

Mielőtt hazaindultunk volna, beültünk a Hamburger Bárba enni. Ez is Gyulának egy emblematikus helye, amely már akkor bőven állt, amikor gimnáziumba jártam, de még előtte is jócskán. Én Gyros tálat ettem, nővérem és a fia egy-egy hamburgert. Nem volt rossz, bár csak én voltam a leginkább elégedett a kajámmal, nővéremék nem igazán. Ráadásul a monitor sem működött, mert nem mutatta a számot, hogy kész a rendelésünk. Nekünk kellett külön elmenni érte, az is a nővéremnek jutott az eszébe, hogy rákérdezhetnék, hogy mi a helyzet. Úgyhogy akármennyire is emblematikus hely, meg sokan voltak, hagy kívánnivalót maga után. Mindenesetre irány ezután haza.

A családban nem én vagyok az egyedüli ünnepelt április 14-én, hanem a bátyám is névnapos, ezért átmentünk hozzájuk grillezésre. Szerencsére ez is jól sikerült, általában jók szoktak lenni a családi összejövetelek. Meg aztán még hárman testvérek, plusz a nővérem fia meg a bátyám élettársa elmentünk a városligetbe sétálni meg beszélgetni. Illetve a közeli játszótéren én voltam a felelős nővérem fiának szórakoztatásáért. Aztán beesteledett, mentünk haza.

Ma ilyen mesélős kedvemben vagyok. ^^ Remélem több ilyenben lesz részem majd kint Hollandiában.

Sikerült megcsinálni Mario Kart 8 Deluxe-ben mindegyik 50cc-s bajnokságot 3 csillagos minősítésre és arany serlegre.

Tehát mindegyik bajnokságban meglett a maximális pontszám.

Valamint meglepett, hogy a Ring Fit Adventure egyik gyakorlatában, akkor a Ring-Cont a fejünk mögött (lényegében tarkónknál) tartva kell összenyomkodni, az első 75-ös eredmény után 102-t sikerült elérni.

Egyébként klasszisokkal jobb, mint a Wii Fit hármas. Sokkal szórakoztatótt az edzés a Ring Fit Adventure-rel és a test minden részére van gyakorlata. A legélvezetesebb számomra az a DDR-szerűség, amikor a zene ritmusára kell mozogni és a különböző Ring-Con alakzatokat (összenyomva, széthúzva) kell ritmusra elkapni, az hihetetlen hangulatos. Nem is értem, hogy azzal hogy nem találkoztam soha PlayIT!-en. Mondjuk el van rejtve, mert a következő oldalon van, de akkor is. Nagyon élveztem.

Alapvetően annyira nem vagyok édesszájú, ezért azzal ünnepeltem meg a születésnapomat, hogy felfüggesztettem a fogyókúrát és olyan ételeket eszek egy pár napig, amik ugyan hízlalnak, de imádom. Mint például ezt így egyszerre.

Érdekes, hogy annak ellenére, hogy utóbbi hónapokban hozzászoktam ahhoz, hogy keveset eszek, ez most egyáltalán nem terhelt meg. Igazából még jól is esett egy kicsit mást is enni. Azért is örülök most nagyon a Ring Fit Adventure-nek és fogom sokat használni, mert most már nem fogyással akarok jóképű (most nagyon szerénytelennek érzem magam) lenni, hanem alakformálással, izomnöveléssel. És a jövőben úgy fogom csinálni, hogy figyelek az étkezésre, de még a korábbinál is nagyobb szerepet fog kapni a mozgás.

És ha már nem bírom az alkoholt, de valamivel koccintani akarok, akkor legyen energiaital pezsgősüvegben. Mondjuk este energiaitalt inni... Szép lesz majd egyáltalán elaludni és holnap jelen lenni az órákon. Na de ezt most megengedem magamnak.

Egyébként megviccelt, mert valamiért azt gondolom magamban, hogy csak az alkoholos pezsgők durrannak, mert a kölyökpezsgő általában nem durran. Úgyhogy nagy biztonságérzettel nyitottam ki, de durrant rendesen. A pulzusom is "feldurrant" tőle.

Nem, egyébként nem jött át senki, nem hívtam meg senkit, de azt tervezem, hogy Hollandiában majd csinálok valami összejövetelt születésnapomra az ottani barátaimmal. Majd együtt ünneplünk, játszunk, kikapcsolódunk, jól érezzük magunkat. A hollandok egyébként is szeretnek banzájt csapni születésnapra. Egyáltalán, ha ünnepelnek, akkor nagyon ünnepelnek. Ez azért egy kicsit bennem is megvan. És lehet, hogy már jövőre lehetőség lesz rá.

Nagyon rég nem foglalkoztam The Legend of Zelda játékkal, de találtam egy érdekességet, úgy döntöttem, hogy írok róla. Köztudottan szeretek eladási adatokkal foglalkozni, mert abból is sok egyéb információt le lehet szűrni, és a Zelda sorozatról találtam egy olyan összesített eladási adatot, mely nemcsak az eredeti játék eladásait összegzi, hanem bele vannak számolva a remake-ek és a Virtual Console megjelenések is:

1. Ocarina of Time: 10,96 millió
2. A Link to the Past: 9,20 millió
3. Twilight Princess: 8,55 millió
4. The Legend of Zelda: 7,39 millió
5. Link's Awakening: 6,05 millió
6. The Wind Waker: 5,57 millió
7. The Adventure of Link: 5,07 millió
8. Phantom Hourglass: 4,99 millió
9. Oracle of Ages: 3,96 millió
10. Oracle of Seasons: 3,96 millió
11. Skyward Sword: 3,76 millió
12. Majora's Mask: 3,36 millió
13. Spirit Tracks: 3,23 millió
14. A Link Between Worlds: 2,07 millió
15. The Minish Cap: 1,43 millió
16. Four Swords Adventures: 0,83 millió

Azért látszik, hogy felnyomták a számokat rendesen, a legszignifikánsabban a LttP-ben mutatkozik meg, ugyanis az SNES-es változatból 4,61 millió példányt adtak el, a GBA port és a Virtual Console pedig hajszál híján megduplázták az eladásokat. A weboldalon több adat is van, például tisztán az eredeti játékok eladásai listázva, vagy ami még érdekesebb, hogy az adott konzoltulajdonosok hány százaléka rendekezik az adott Zelda játékkal. Ebben is az OoT a győztes 23,03%-kal. Nintendo 64-es változatból 7,6 millió kelt el, míg a konzolból 32,93 és a kettő hányadosa százalékértékben. Az utolsó százalékos érték inkább furcsa, az azt veti össze a Föld lakosságának hány százalékának van meg egy Zelda játék. Érdekes, hogy ebben a NES-es The Legend of Zelda vezet 0,132%-kal, az OoT pedig a második lett. Ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem furcsa, hiszen az első játék 1986-ban jelent meg, akkor még nem voltak 5 milliárdan a Földön, most meg 7 milliárdnál is többen vagyunk, és a NES-es Zelda nagyon népszerű volt megjelenésekor.

Ma tartottuk a Kung Fu iskolában Dominik születésnapi buliját. Nem számítottunk arra, hogy ennyien elfogadják a meghívást, de amúgy összességében jól sikerült. Oroszlántánc most is volt, néhány gyerek most is szívbajt kapott. Kínai kultúra ide vagy oda, valami mást kéne kitalálni, amikor sok gyerek van, aminek mindenki egyaránt örül, nem tartom jónak, hogy néhány gyereknek biztosítjuk a napi sírógörcsöt. Amúgy többen is jöttek magyarok, jó volt találkozni, beszélgetni velük. Volt disco is, mai zenével, természetesen gyerekeknek megfelelő hangerővel (tehát nem annyira hangos). Megszólalt egy régi nagy sláger, a Lou Bega Mambo no. 5 dala, amit annyira már akkor sem szerettem. Most sem, főleg, hogy a mai napig nyomják a rádiók, és már igencsak kezd elegem lenni belőle. De az egyik magyar lány pont ekkor hívott táncolni. Csodás, még szép, hogy csatlakoztam! De max. 10 másodpercig táncoltunk, mert több gyerek egyszerre kezdett el sírni. Elfeledkeztek saját korlátaikról... Az külön felemelő volt, amikor az összes gyerek körbeülte Dominikot, amikor felköszöntötték. Jól sikerült összességében, 16 órakor lett vége, és ahhoz képest, hogy sokan voltak, nem volt nagy szemét, négyen-öten 3/4 óra alatt összetakarítottuk az egészet. Ami érdekes, hogy egy tükör hiányzik. Valószínűleg valaki levette, mert senki nem hallott robajt.