Ma hirdették meg az Erasmus pótpályázatot a tavaszi félévre. Nos, természetesen jelentkeztem, és ha megkapom ezt is, akkor tényleg itt, Hollandiában fejezem be az egyetemet.

Úgy tűnik, hogy az Ede-i egyetem tényleg csak egy félévre fogad diákot, ugyanis a tavaszi féléves listán nem szerepeltek. Így a következőképp módosítottam a sorrendet:

1. Utrecht University
2. Universiteit Leiden
3. Rijksuniversiteit Groningen

Azért került az Utrechti (elegem van abból, hogy állandóan "Utracht"-nek írom "Utrecht"-et!) egyetem az első helyre, mert akkor nem kell innen elköltözzek. Az innen egész jól megközelíthető. Aztán örömmel megyek Leidenbe, de ha úgy alakul, hogy a fagyos Groningenben kötök ki, akkor megyek egészen északra. De az elvégezhető tanulmányok mellett a legfontosabb az, hogy Hollandiában maradhassak.

Tegnap volt a második nap a holland egyetemen. Az óra nem tartott sokáig, de azt a kiscsoportot (akivel együtt dolgoztam volna) óra után behívták a tanáriba. Velük is elbeszélgettek, de a reflektorfény rám került, ugyanis mégis visszarendeltek az angol nyelvű képzésre.

Az egésszel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. A pozitív része az, hogy kicsit mégis megkönnyebbültem a döntés kapcsán. Abból a szempontból ez jó döntés volt, hogy ugyan lehetek türelmes magammal, ahogy megtanulok hollandul, és tényleg mintegy megmérettetésként gondoltam az egészre, de ha arra gondolok, hogy tényleg úgy lehet jól hollandul tanulni, ha elfogadom, hogy ez időbe telik, és türelmesnek kell lennem magammal, akkor észszerű döntés volt. A másik ok, ami miatt jó döntés volt ez, hogy kiderült számomra, hogy a "Journalistiek" nem egészen az újságírásról szól. Az önmagában meglepett, hogy a tanterem egy TV-stúdiónak van berendezve, de úgy voltam vele, hogy biztos az egész média szaknak van ott órája. Aztán konkrétan ma derült ki számomra, hogy itt másról van szó, amikor elkezdtek a kameráról, kamerakezelésről beszélni. Meg is lepődtem, hogy hát nem operatőrnek készülök, miért kell egy újságírónak tudni, hogy kell kezelni a kamerát? Meg is mondták, amikor rákérdeztek, hogy dolgoztam-e valaha kamerával, és mondtam, hogy nem, hogy ez baj. A telefonnal készült házifelvételek nyilván nem játszanak. Úgyhogy emiatt se jött be a dolog.

De tényleg, ha elemezzük megint az itt beszélt holland nyelvet, akkor ismét csak azt tudom mondani, hogy mennyire más itt. Itt tényleg az echte, valódi hollandot hallom, ahogy az emberek a mindennapi életben használják. És elég sok különbség van ahhoz, hogy itt a holland nyelvtudásom minimálisnak számítson. Ez persze nem azt jelenti, hogy a 2 éves egyetemi holland nyelvtanulást dobhatom a kukába, mert azért csak tudok kommunikálni hollandokkal, de a valódi holland nyelvet csak most kezdem el tanulni. Csak a keddi esetre tudok visszautalni, amikor megmutattam az egyik tanárnőnek a jövő hétre kapott feladatot: Hiába van neki is felsőfokú holland nyelvvizsgája, egy szónak még neki is utána kellett néznie, hogy ő is teljes mértékig értse a feladatot. Ennyire más az itteni holland. Meg hiába voltak a magyar egyetemen holland származású tanárok, még ők is figyeltek arra, hogy még ha hollandosan is beszélnek, érthető legyen a beszédük. Jobban artikuláltak.

Összefoglalnám, hogy mik az eddigi megfigyeléseim a holland beszéddel kapcsolatosan.

• Kulcsfontosságú tudni a nyílt- és zárt szótagok közti különbséget. A jobb holland nyelvkönyvek (mint például a Taal Vitaal) már az első leckében felhívják erre a figyelmet. A holland beszédben ugyanis szinte csak a nyílt szótagot lehet hallani. A zárt szótagot szinte teljesen elnyomják. Dióhéjban úgy lehet összefoglalni a különbséget, hogy a nyílt szótagok (melyek magánhangzóra végződnek) azok a hangsúlyosak, a zárt szótagokat (melyek mássalhangzóra végződnek) meg alig hallhatóan mondják.
  És most képzeljétek el azt, hogy folyamatosan így beszélnek, ráadásul gyorsan. Az a személyes megfigyelésem, hogy magyarok általánosságban azért beszélnek lassan, mert nincs különbség a szótagok hangsúlya között. A magyar minden egyes szótagot ugyanúgy hangsúlyoz, ezért hat lassúnak a beszédünk. De ami itt van... Tényleg idő kell, amíg rááll a fülem.
• Megvannak itt a sajátságos szavak, melyeket nem lehet nyelvkönyvből megtanulni. Egyre több nyelvkönyv hirdeti magát "ahogy azt valóban használják" szöveggel, és lehetséges, hogy tényleg van némi fejlődés, de én is azt tapasztalom, hogy akkor lehet igazán megtanulni a nyelvet, ha kijövünk az anyaországba, és itt halljuk, hogyan beszélik az adott nyelvet használók.
• A különböző dialektusok szintén megnehezítik a helyzetet. Itt, Gelderlandban, nem tudom, hogy beszélnek-e "Gelderlandi" nyelvjárást, azt tudom, hogy a Brabanti legendásnak számít. Illetve minél északabbra megyünk, annál érthetőbben beszélnek hollandul. Úgy tűnik, nem vagyok eléggé északon...

És akkor jöjjön a negatív oldala a dolognak. Az egész miatt azért van rossz érzésem, mert tegnap is azt érzékeltem, hogy nem tudnak velem mit kezdeni. Tehát ez az egyetem vélhetően nem volt felkészülve arra, hogy holland nyelvű minorokon külföldi hallgató is megjelenhet. Abban biztos vagyok, hogy az Ede-i egyetemet először láttam az Erasmus listán, hogy lehet ide is jönni. Nem tudom, hogy vannak a többi Erasmusos egyetemmel, de azt érzem, hogy sokaknál szerepelt ez az egyetem először, ha tényleg én vagyok az első külföldi hallgató azon a holland nyelvű minoron. És hogy nem tudták kezelni a helyzetemet, mutatja az egyetem felkészületlenségét. Engem eredetileg a Leideni egyetemre vettek fel, de azért irányítottak át a Ede-i egyetemre, hogy gondolták, hogy ezt könnyebben fogom tudni teljesíteni. Tudtam már akkor is, hogy miről beszélnek, és igazat is adtam nekik, ezért nem volt egy rossz szavam sem. Ugyanakkor mostani fejemmel mégis azt gondolom, hogy jobban jártam volna, ha Leidenbe kerülök, mert még ha nehezebb is, de legalább tudják, hogy kezeljék a külföldi hallgatókat, mert nekik abból van bőven. Tehát ez inkább rosszul esett, mert én hiába döntök úgy, hogy legyen ez egy megmérettetés, belevágok, ha a másik fél ezt nem vállalja be. Bár hozzáteszem, hogy csak azért nem akadékoskodtam, hogy maradok, mert láttam, hogy tényleg másról szól a "Journalistiek", mint amit elképzeltem.

Ugyanakkor elgondolkodtam azon is, hogy amikor otthon szó volt az Erasmusról, hogy ki megy és ki nem, végül csak én jelentkeztem. A többiek inkább mesterszakon mennének, amikor jobb lesz a holland nyelvtudásuk. Lehet azt mondani, hogy teljesen jogos és észszerű döntés, mert akkor magasabb szinten lesznek hollandból, de ha arra gondolok, hogy mások, akik magasabb szinten vannak az adott nyelvből (és most beszélhetünk akár az angolról is), és úgy mennek ki az anyaországba, és megtapasztalják, hogy mennyire más a kint beszélt nyelv, nem vagyok biztos abban, hogy elhamarkodott döntés volt tőlem, hogy az alapszakra vállaltam be az Erasmust. Mivel egyébként is itt akarok maradni Hollandiában, ezért előbb-utóbb meg kellett tapasztalnom, hogy itt másképp beszélik a nyelvet, mint ahogy otthon tanultuk. És mivel egyébként is az alapszak után be akartam fejezni az egyetemet, utána dolgozni, ezért határozottan azt gondolom, hogy jókor vagyok itt és a helyemen vagyok.

Igencsak elfoglalt voltam ezen a héten, volt még tennivaló a holland kiutazás előtt. Nem is igazán a teendők mennyisége volt az, ami sok volt, hanem amiket azokon belül kellett tenni. A bizonyos Learning Agreement is most lett kitöltve. Ez az online szerződése az Erasmusnak, ide nemcsak a személyes adatokat, a két egyetem elérhetőségét kell beírni, hanem azt is, hogy milyen tárgyakat fogok felvenni a holland egyetemen, és azokat mely tárgyakkal tudom kiváltani a magyar egyetemen. Itt például el kellett kérni a tantárgyak listáját a holland egyetemen. Sajnos a weboldaluk nem annyira részletes ebből a szempontból. Van olyan holland egyetem (pl.: a leideni és az utrechti), melyek részletesen listázzák azt is, hogy mely tantárgyak vannak az adott szakon belül. Ez a Christelijke Hogeschool Ede honlapján nincs fent, ezért ezt külön kellett elkérni. És akkor erre várni, egyeztetni a KRE holland szakával, hogy mely tantárgyakkal válthatom ki, elérni mindegyik tanárt... Leginkább a válaszok miatt telt hosszú időbe. Aztán amikor leegyeztettük, kitöltöttem mindent, alá is kellett írni a két egyetem Erasmus koordinátorának. A magyar részről ez gyorsan ment, a holland koordinátort kellett nagyon megsürgetni, hogy írja alá. Végül több nap után, az utolsó órákban tette meg. Nem volt egyébként tétlen, biztos, hogy nagyon elfoglalt nem sokkal a szak kezdése előtt, mert kaptam előtte egy körlevelet az első napi teendőkről. Vélhetően el volt havazva a szervezési teendőkkel, de szerencsére az utolsó pillanatban aláírta a szerződést.

Nekem azért utolsó pillanatban, mert csütörtök volt az utolsó nap, amikor felutazhattam Pestre, hogy aláírjak személyesen mindent. Ugyanis a magyar nyelvű szerződést csak akkor írhattam alá, ha mindhárom fél (én, a magyar- és a holland egyetem) is aláírta a Learning Agreement-et. A magyar nyelvű szerződés meg a Tempus Közalapítványnak kell (emlékeim szerint). Nélküle... végülis kiutazhatok Hollandiába, csak akkor pénz nélkül maradok. Aláírtam a zöld támogatást is, hogy mivel vonattal utazok ki Hollandiába, ezért kapok €50 pluszt. Ez azoknak jár, akik nem repülővel vagy hajóval utaznak külföldre. Vonat lévén én is megkapom. Nálam volt a vonatjegy, de meglepett, hogy nem kellett felmutatni, csak mondta a koordinátor, hogy őrizzem még fél évig, mert elkérhetik. Meg az Erasmus támogatáson felül kaphatok majd havi €250 esélyegyenlőségi támogatást, mert önköltséges hallgató vagyok. Ezt a támogatást azok is megkaphatják, akik például betegek, vagy speciális étrendre szorulnak.

Illetve még az Erasmushoz közvetetten kötődik az is, hogy ugyan aktív lesz a hallgatói jogviszonyom, de kedvezményes tanulmányi rendben leszek, és le kellett egyeztetni a tanárokkal külön-külön, hogy milyen módon teljesítsem a tárgyukat. Ez is papíralapon megy. Mivel már nem lesz módom többször visszamenni Pestre, ezért úgy beszéltem meg a titkársággal, hogy feladom postán a tanszéknek a papírt, aláírják az illetékes tanárok, ők meg eljuttatják a Tanulmányi Osztályra.

Hála istennek, nagyon készséges és együttműködő volt mindenki, úgyhogy ha az utolsó pillanatban is intéztem mindent, de úgy néz ki, hogy a végére rendben lesz minden. Erre rájön még egyébként - bár ez nem kötődik az Erasmushoz - hogy a Károli Ösztöndíj fejében kapott önkéntes munka is csak most lett kész. Annak a papírjait sem volt egyszerű kitöltetni a tanárral, mert egyébként nagyon elfoglalt, végig mindent online intéztünk. Ezért tellett 4 hónapba megcsinálni 55 óra munkát. Ennek a papírját is le kellett adnom csütörtökön. De úgy tűnik, végül úgy megyek ki Hollandiába, hogy rendben lesz minden az itteni teendőkkel.

Ma megvolt az utolsó vizsga az egyetemen, holland / flamand irodalomból vizsgáztam szóban. Ebben a félévben régi, középkori holland irodalom volt, amit egyébként erős szkepticizmussal fogadtam. Ugyanis általános- és középiskolában is jobban szerettem a 19.-20. századi irodalmat, mert a témákban sokkal közelebb áll a mi jelenünkhöz. A régi irodalom számomra teljesen megfoghatatlan, nem tudok vele mit kezdeni. De teljesen jó volt a régi holland irodalom, a tanárnő kiváltotta nálam azzal a régi holland irodalom szeretetét, hogy sok témakörét lehet a jelenünkre is vonatkoztatni. Így hozta hozzám közel a tanárnő a régi holland irodalmat. Olyannyira, hogy ebben a félévben két könyvet is vettem, ami ebben a félévben volt olvasmány.

Erasmus könyve alapvető, belépő a holland irodalomba. A balgaság dicsérete olyannyira, a holland kulturális kánon része, hogy még az is találkozik vele, aki csak felületesen ismeri a holland kultúrát. Francesco Petrarca ugyan nem holland, hanem itáliai, de több órán kereszül volt szó a Kétségeim titkos küzdelme (Secretum) című könyvéről, mert meghatározta a középkori holland / flamand irodalmat. És ahogy beleolvastunk, annyira megérintett, hogy azt mondtam magamban, hogy ezt mindenképp meg kell vennem. Lényegében Szent Ágoston képében beszélget a szerző saját magával (fogalmazzunk úgy, hogy két énje beszélget), és az fogott meg benne, hogy olyan gondolatokat fogalmaz meg benne, ami a ma emberének is bőven aktuális. Ugyanakkor rettenetesen nehéz olvasmány, nagyfokú érzelmi érettség kell ahhoz, hogy befogadjuk a leírtakat, és ne "ennyi faszságot rég nem olvastam!" felkiáltás kíséretében dobjuk a sarokba a könyvet. Inkább nagyon jó szívvel ajánlom, érdemes nyitottnak lenni, mert aki elolvassa és befogadja a könyvben leírtakat, az megtanulhat a szó nemes értelmében emberként élni.

Egyébként maga a vizsga nem volt problémás, mert a tanárnő azért adta meg az ötöst, mert egyrészt minden órán jelen voltam és aktívan részt vettem, másrészt a belépő a vizsgára két esszé volt, egy-egy ebben a félévben feladott könyvről kellett írni. Az egyik a balgaság dicsérete volt tőlem, a másik pedig az Elckerlijk - Akárki című mű. Na, ez se egy akármilyen (hogy stílszerű legyek) olvasmány volt. Ebben a műben látszik meg nagyon jól, hogy mennyire inspirálta a holland írókat, költőket Petrarca könyve. A lényeg, hogy Akárkit Isten színe elé hívják számadásra, és hát ki mást küldene Akárkiért, mint a Halált? Mert hát a halállal megyünk Isten elé, és többé vissza nem térhetünk. Tehát az a nagyon érdekes, hogy már a középkorban is sokat foglalkoztak azzal, hogy hogyan élünk, mert ha eljön az idő, Isten színe elől nincs menekvés. Tehát megtanít szembenézni a halál tényével, hiszen az mindenkinek eljön az ideje, ha valamiben, ebben biztos, hogy senki nem képez kivételt. Ezért "Akárki" a könyv címe: Teljesen mindegy ki a szereplő, ez mindenkivel meg fog történni, a halál elől nincs menekvés.

És a tanárnő érzékelte a két esszémben, hogy valóban nagyon komolyan elgondolkodtatott ez a két mű, emellett dicsérte az írásom rendezettségét (felosztását), és hogy elmondása szerint nagyon jó volt olvasni. Folyamatosan kapom a megerősítéseket, hogy az írással kellene foglalkoznom, mert erre szinte csak pozitív visszajelzéseket kapok, illetve én is azt érzem, hogy ez ideális mód arra, hogy kifejezzem önmagam. Úgyhogy mondhatjuk, hogy az órán való részvétellel és az esszékkel kiváltottam a vizsgát.

És ezzel kész is a 4. félév. Mindig rácsodálkozok a szabadság érzésére, amit az utolsó vizsga után érzek. Úgyhogy most már teljességében tudok Hollandiára és az utazásra összpontosítani. Meg is lesz, van dolgom bőven, ugyanis elég nehéz megfelelő szobát találni. Vagy azért, mert nem válaszolnak az üzeneteimre, vagy ha válaszolnak, végül zátonyra fut, mert olyan feltételeket szabnak, ami miatt elérhetetlenné válik számomra. Az egyik például, ami egy kollégiumban lett volna egy szoba, azért hiúsult meg, mert a tulajdonos csak egy nyílt nap keretében mutatja meg a jelölteknek a szobákat, ami május 24-én 19 órakor van. Mivel még itt vagyok Magyarországon, és ragaszkodik ahhoz, hogy a jelölt személyesen legyen jelen, ezért ez ugrott. Na de a másik ok, ami miatt nehéz Hollandiában a lakhatás, az az általános lakáshiány az országban. Ezt eleinte rettenetesen ellentmondásosnak tartottam, ugyanis a másik probléma Hollandiában a munkaerő hiány. Tegnap reggel is volt szó a Radio 538 híreiben a "werkkrachttekort"-ról. De hogy van az, hogy egyszerre van munkaerőhiány és lakáshiány is? Több holland barátomat is megkérdeztem, az egyik elég részletesen megírta, hogy miről van szó, bemásolom ide:

Ja, klopt. Ligt aan de politiek. Ik kan het je een beetje uitleggen, maar het is veel en complex. Het heeft te maken met dat al jarenlang dezelfde politieke partijen aan de macht zijn, en dat ze verzuimd hebben genoeg betaalbare woningen te laten bijbouwen. Tegelijkertijd hebben ze huisjesmelkers alle ruimte gegeven om te investeren in vastgoed. Omdat investeerders huizen opkopen, zijn de prijzen voor koopwoningen heel erg omhoog gegaan. Die investeerders verhuren vervolgens te woningen op de vrije markt, waar er geen limiet zit aan hoeveel ze mogen vragen voor de huur. Daardoor zijn de huurprijzen ook omhoog gegaan. Het resultaat: minder sociale huurwoningen, waardoor mensen met een laag tot middel inkomen geen huis meer kunnen vinden, en dus een woningtekort.

Waarom er overal personeelstekort is, komt door vergrijzing, maar ook door de snelle technologische ontwikkeling, en corona heeft er ook veel mee te maken. Veel dingen hebben stilgestaan tijdens corona, en veel mensen zijn ontslagen. In de horeca bijvoorbeeld waren er maar weinig bedrijven die hun personeel konden houden. In de zorg is al het personeel overwerkt, en veel mensen zijn daardoor gestopt en iets anders gaan doen. Daarnaast zijn er heel veel mensen in Nederland die part-time werken, waardoor een bedrijf soms meerdere mensen nodig heeft om één functie in te vullen. Daarnaast kunnen mensen nu dat alles duurder is geworden niet meer rondkomen van een minimumloon, dus die mensen zijn nu allemaal op zoek naar beter betalend werk. Dat zorgt voor veel tekorten in laag betaalde banen.

Na ez már nekem is nagyon bonyolult, fordítani kellett a Deepl-lel. A lényeg az, hogy Magyarország mellett Hollandia a másik olyan EU-s ország, melynek régóta ugyanaz a miniszterelnöke (Mark Rutte), és értelemszerűen ugyanaz a párt kormányozza az országot. A helyzet az, hogy nem építenek elég megfizethető árú lakást az országban, ellenben egyre többen vesznek úgy lakást, hogy azt aztán bérbe is adják. És mivel a befektetők felvásárolják a lakásokat, így a saját lakások árai nagyon megemelkedtek. Illetve a befektetők szabad piacon adják ki a lakásokat, és a kormány semmilyen korlátot nem szab ennek, tehát szöknek fel a bérleti díjak árai is. De ez egyben azt is hozza magával, hogy egyre kevesebb a szociális bérlakás, ezért a kis- és közepes keresetűek nagyon nehezen tudnak lakáshoz jutni. Sőt, én magam hozzáteszem azt, hogy Hollandiában ezért tudják a fiatalok elkezdeni a saját életüket.

És ami a munkaerőhiányt illeti, nemcsak a népesség elöregedésével, illetve a technológia drámai fejlődésével van összefuggésben, hanem a járvánnyal is. De a koronavírus járvány nagyon megnehezítette a hollandok életét, hiszen bezárt ott is az ország, és sok embert elbocsájtottak. Például nagyon kevés, vendéglátó egység tudta csak megőrizni a személyzetét. Az egészségügy ugyanúgy megterhelte a hollandokat is, onnan is sok szakember ment el. Ráadásul az is tényező, hogy Hollandiában sokan dolgoznak részmunkaidőben, ezért egy-egy cégnek több alkalmazottról kell gondoskodnia, hogy a vállalat megfelelően működhessen. Erre rájön még az, hogy az infláció miatt az emberek már nem tudnak megélni a minimálbérből, ezért mindenki a jobban fizető munkát keresi, az alacsonyabb bért kínáló munkahelyek meg munkaerőhiánytól szenvednek.

No, hát ilyen az, amikor egy nyugat-európai országnak problémája van. És Hollandia ebből a szempontból nagyon jó példa arra, hogy Magyarországon nem az a legnagyobb baj, hogy egy illiberális kormány van hatalmon, hanem hogy valaki régóta van hatalmon. Ez ugyanúgy probléma lenne, ha a mostani ellenzék lenne ilyen régóta hatalmon. Mert az megszokja, hogy a nép mindig újra megválasztja, így nincs szükség arra, hogy komolyabban is tegyen az országért. Még azt hozzátenném, hogy Hollandiában az is gond, hogy a világ legsűrűbben lakott országa és nem csökken a lakossága. És igazából nincs már nagyon hova új lakást építeni, csak ha zöld területet dózerolnak le és oda építenek. De ezekre ott nagyon vigyáznak (helyesen).

Mindenesetre kevés a lehetőség, de azért akad. Van két komolyabb ajánlat, de az egyiknél sokat kell fizetni beköltözéskor, és azt nagyon nem biztos, hogy tudjuk állni. A másik már lényegesen jobbnak tűnik ár tekitnetében, ráadásul a lakás is nagyon szépnek tűnik a képek alapján. Tehát bíztatóak az első jelek, ha erre esik a választásom és tényleg olyan lesz, mint a képeken volt, akkor még arra is lesz esély, hogy sokáig maradjak ott, és akár onnan járjak Ede-be az egyetemre. Vonattal kb. 1 óra 10 perc lenne Eindhovenből Ede-be és át kéne szállni Utrechtben. De ha nagyon jó lesz, akkor minden további nélkül bevállalom.

Illetve nézem az időjárást is és úgy látom, hogy Hollandiában tényleg készülni kell a hűvösebb időre ugyanis úgy néz ki, hogy 20°C-ra megyek ki.

De most már kevésbé csinálok problémát belőle. Úgy érzem, hogy el tudom fogadni, hogy a hűvös nyár velejárója a holland mindennapoknak.

Most jött az üzenet az Erasmus Koordinátortól, hogy nem Leidenbe neveznének, hanem Ede-be, és jelezzek vissza, ha elfogadom. Örömmel. Azért változtatnák meg, mert ott nem egyetem van, hanem valami főiskola, és ott nem annyira nehéz. Leidenbe inkább mesterszakosokat küldenek. Nekem azért jó, mert úgy gondolom, hogy a megfelelő ismeretanyagot Ede-ben is megkapom, ami elegendő lesz az alapszakos diplomához. Ha pedig nem olyan nagyok a követelmények, az csak az én életemet könnyíti meg. A krediteket ugyanúgy beszámítják ott is.

Meg lakhely szempontjából is szívesebben mennék oda. Ede Kelet-Hollandiában van, közel a német határhoz. Egyrészt szívesen átjárnék Németországba, meg abból a szempontból is van jobb helyen, hogy nem ott a legsűrűbben lakott régióban lennék Hollandiában. Keletebbre, de talán még inkább északra, nagyobb nyugalom van. Kisebb a népsűrűség és több a zöld terület.

Most már ennek fényében néztem szét, hogy hova mehetnék lakni. Mivel az lenne az ideális, hogy ősszel ne kelljen költözni, ezért Eindhoven nem jöhet szóba, mert kerülővel lehet onnan Ede-be eljutni. És hát ha valami nagyon drágává teszi Hollandiát, az a vasúti közelekedés. Nagyon drága ott a vonatjegy. Három nagyobb város jöhet szóba nyári munkakeresés szempontjából: Utrecht, Nijmegen vagy Arnhem. Utrecht azért lenne ideális, mert az földrajzilag Hollandia közepén van, így onnan könnyebben el tudok jutni bármerre. Bár az népsűrűség terén bukna, mert Utrecht tartomány a harmadik legnépesebb provincia Hollandiában. Nijmegen meg ott van keleten: jobbra nézek, ellátok Németországig. Arnhem-et egyáltalán nem ismerem, de gondolom, azzal se járhatok rosszul.

Határozottan azt gondolom, hogy jól jártam ezzel a váltással, remélem, hogy ténylegesen sikerül a környéken egy olyan helyet találni, ahol jól érzem magam.

Ma közzé tették az Erasmus pályázat eredményét, és sikerült! Mehetek 2 félévet tanulni Leidenbe! Hihetetlen jó érzés, ez még akkor is nagy öröm, ha egyébként is nagy esély volt arra, hogy elnyerjem a pályázatot, mert egyrészt az évfolyamomból csak én jelentkeztem, másrészt meg elég jók a tanulmányi eredményeim, hogy tudjam, hogy nem a semmire nyújtom be a pályázatot. De nagyon jó érzés tudatosítani magamban, hogy fél lábbal már tényleg Hollandiában vagyok. Ott fogom befejezni a tanulmányaimat, onnan megcsinálom még, amit az itteni egyetemen kérnek, hogy meglegyen a diploma. És akkor én be is fejeztem a magyarországi tevékenységemet és végleg kint maradok. Főleg a tegnap este fényében, nekem már tényleg nincs semmi jövőképem Magyarországon. Túlságosan nyugati gondolkodású vagyok a magyarok többségéhez képest.

De most a lényeg az, hogy elkezdjem komolyan szervezni a holland kiköltözésemet. Azon gondolkodom, hogy érdemes-e már most albérletet keresni, és lefoglalni június 1-jére, egyáltalán le lehet-e, vagy várjak még vele? Illetve, mennyire vannak szakmai gyakorlati helyek, mert arra is van érvényes pályázatom. Elmentettem már egy pár weboldalt, ahol tudok Hollandiába gyakorlati helyet nézni. Biztos, hogy fogom keresni, de igazából azért nem idegeskedek rajta annyira, mert ha az nem jön össze, akkor futárkodni fogok. Kezdetnek az is megfelel, az is jó lesz majd elfoglaltságnak, és a nyelvet is fogom tudni gyakorolni általa is.

Abban biztos vagyok, hogy ott nagyon meg fogom tanulni a nyelvet. Tavaly is az volt, amikor kimentem Hollandiába, hallgattam a hollandok beszédét, csak lestem, hogy úristen, mikor fogok tudni ezekkel normálisan beszélgetni? O_O Aztán egy hónap után már egész jól ment. Egész jól értettem, hogy mit mondanak nekem, és jobban is tudtam válaszolni. És ha ott maradok, szinte biztosra vehető, hogy jobban fogok tudni hollandul, mint angolul. Leiden meg gyönyörű város, biztos, hogy sokat fogok ott sétálni.

És akkor most már úgy megyek vissza, hogy tudatosan fogom építeni a jövőmet, lépcsőfokról lépcsőfokra.

1. Nyári szakmai gyakorlat + szobabérlés
2. Leideni egyetem + szobabérlés
3. Rendes munka + megfelelő anyagi helyzet esetén akár lakásbérlés
4. Pénzt félretenni a jövőbeni tervekre + akár hitelre lakást venni
5. Párkapcsolat + akár család (úgy érzem, két gyereket tudok felnevelni)

Ezt így nagyvonalakban. Persze sorrend bizonyos mértékig módosítható, például a párkapcsolat jöhet sokkal korábban is. Meg hát persze ezt az élet felülírhatja, de nagyjából 40 éves korom körülre tudom elképzelni, hogy akár gyerekem is lehet. Nagyon távlatinak tűnik ez a terv, de azért gondolkodok így, mert ahogy elgondolkodtam a múltamról, hogy hol követtem el hibát, az egyik az volt, hogy nem volt konkrét távlati tervem, ami miatt megérte volna viselni a nehézségeket. De erről majd később részletesebben.

Újabb fejezetéhez érkezett nálam az Erasmus jelentkezés, ugyanis végül 2022 őszére halasztódott a holland egyetem. Végül jó, hogy így alakult, mert nagyon kedvezőek a kilátások, két okból is.

1. Idén két holland egyetemmel bővült a választható egyetemek száma. Idéntől lehet menni Amszterdamba és Edébe is. Amszterdam ráadásul azért különösen jó, mert oda elég B1-es szintű holland. Az meg meglesz a félév végére.
2. Pont ma találkoztunk azzal a tanárnővel, aki a Néderlandisztika szakon az Erasmusért felelős, beszélgettünk vele, és csak én voltam egyedül annyira elhivatott, hogy jelentkezzek. A többiek kivárnak.

Így hely mindenképp van. Maximum három egyetemet lehet megjelölni, végül a következő sorrendet találtam ki:

1. Leiden
2. Amszterdam
3. Ede

Még két egyetem van, ahova jelentkezhetnék, de mind a kettő nagyon nehéz. Az egyik Utrecht. Ezzel az a baj, hogy itt nincs konkrétan Néderlandisztika szak, így más tárgyakból kell a szükséges krediteket összegyűjteni, és állítólag nagyon nehéz. Groningen lenne a másik, ezzel meg az a helyzet, hogy tavaly ide C1-es holland kellett, ezt idénre levitték B2-re. Ezért ugyan bekerült a jelöltjeim közé, de aztán az Erasmus oldalán olvasva az élménybeszámolót, kiderült, hogy nagyon nehéz teljesíteni. Bár hozzáteszem, csak idén vitték le a nyelvi szintet, úgyhogy lehet, hogy könnyebb lenne, de inkább így érzem jobbnak, mert nem biztos, hogy sokkal könnyebb lenne.

Mind a három egyetemre szívesen mennék. Leiden egy csodálatos város, ahol akár az egész életemet leélném. Mondjuk, hogy mennyire drága a lakhatás, még nem tudom. Eljátszottam a gondolattal, hogy ha Leidenbe kerülök, akkor lehet, hogy szomszéd városba Alphen aan den Rijn-be költöznék, mert az talán olcsóbb. Onnan meg vonattal negyed óra Leiden. Illetve Alphen aan den Rijn-ben gondolkodtam Amszterdam esetében is, de kiesett, mert több, mint egy óra a vonatút, ráadásul át kellene szállni Woerden-ben. Úgyhogy Amszterdam esetében maradnak azok a diákszálló weboldalak, amiket Tukeinon linkelt nekem: The Student Hotel, Erasmus Play vagy Housing Anywhere. Ede városáról még életemben nem hallottam. De ahogy utánanéztem, tetszik, hogy Gelderland-ban van. Ugyanis az egy dolog, hogy Leiden nagyon szép város, de Észak-Holland és Dél-Holland tartományok túlzottan zsúfoltak. És inkább Hollandiának egy nyugodtabb, ritkábban lakott területén telepednék le. Ede ebből a szempontból nagyon jó helyen van. Nincs is messze Utrecht-től, de ott van Arnhem és Nijmegen is. Úgyhogy amit olvastam, nyugalom szempontjából Ede lenne a legjobb választás. Meg hát Hollandia keleti oldalán van, közel a német határhoz, egyébként is átjárnék Németországba.

Nagyon örülök, hogy több lehetőség adódott most, könnyű volt most jó helyeket választani. Ígéretes jövő áll előttem.

Végül ma közölték velem az eredményt és több, mint bíztató a helyzet. Csak a tavaszi félévre támogatják, hogy kimehessek tanulni, de szakmai gyakorlatra már most nyáron mehetek Hollandiába. Ez több, mint ideális körülmény! Egyedül annyi van, hogy nekem kell gyakorlati helyet választani. De ez teljesen normális, valahány szakmai gyakorlaton voltam, mindenhol nekem kellett a helyet kiválasztani. Vannak is linkek a pályázati felhívás oldalán, ahol lehet gyakorlati helyet keresni, illetve megteszem azt is, hogy körbekérdezek ismerősöket, barátokat, akik Hollandiában élnek, hogy ők mit tudnak. Annyi kedvezményt kaptam, hogy az április 9-i határidő helyett április 20-ig van időm kiválasztani a megfelelő munkahelyet.

És hogy hova mennék? Kis túlzással élve bárhova, ahol a képességemnek megfelelően tudok dolgozni. Illetve nagyon fontos, hogy ahogy csak tudom, fejlesszem a holland nyelvtudásomat. Országon belül is bárhova mennék, ahol van jó munka. Bárhova szívesen mennék dolgozni, ahol van jó munka. Egyből Hollandiában tehetem próbára magam, ez több, mint ígéretes! Főleg, hogy sok gyakorlati helyen kis fizetést is adnak, tehát nemcsak az Erasmus ösztöndíj lesz rendelkezésemre anyagilag.

Hihetetlenül lelkes vagyok, ez önmagában óriási lehetőség! Hiszen így még könnyebben találhatok Hollandiában jó munkát magamnak, hiszen az önmagában lendít a helyzetemen, hogy Hollandiában voltam szakmai gyakorlaton. De persze nagyban kacérkodok a gondolattal, hogy ha nagyon jó helyet találok, akkor oda bedolgozzam magam, és Hollandiából folytassam ősztől az egyetemet. Mert diplomát mindenképp akarok és nagyon szeretek a Károli Néderlandisztika szakán tanulni, úgyhogy ezt mindenképp be akarom fejezni. De közben már ott lebeg előttem, hogy saját életet kezdeni. Itt a nagy lehetőség!

Elvileg ma hozták volna nyilvánosságra az Erasmus eredményét, tehát értesülnöm kellett volna arról, hogy elnyertem-e az ösztöndíjat vagy sem, de nem tudok semmit. Rákérdeztem az Erasmus korrdinátornál, hogy mi a helyzet, azt válaszolta, hogy nem érkezett meg a bírálatom. Első olvasásra kicsit meglepett. Meg is ijedtem, mert az volt az első gondolatom, hogy akit elutasítanak, az nem kapja meg a bírálatot. De aztán gyorsan továbbgondoltam magamban, hogy nem erről lehet szó, mert azt megírta volna. Én arra tippelek, hogy arról van szó, hogy nagyon vacillálnak az ügyemben, hogy elengednek-e vagy sem. Azt tudom, mert mondta több tanár is, hogy elsőéveseket nagyon ritkán engednek el Hollandiába vagy Belgiumba tanulni, inkább a másodéveseket részesítik előnyben. Ami érthető is, hiszen nekik van olyan szinten a holland nyelvtudásuk, hogy biztonsággal tanuljanak holland vagy belga egyetemen. Azt viszont jó jelnek veszem, hogy pénteken kaptam olyan E-mailt, hogy a jelentkezési űrlapot elfelejtettem aláírni és pótoljam. Egyrészt, ha nagyon képtelenségnek tartanák, hogy elmenjek Belgiumba vagy Hollandiába tanulni, akkor biztos, hogy nem foglalkoztak volna azzal, hogy a jelentkezési lap nincs aláírva. Dobták volna a jelentkezésemet, ma jött volna egy udvarias hangvételű E-mail arról, hogy köszönjük szépen a jelentkezést, de ezúton nem nyerte el a pályázatot. Ehhez képest jött egy ilyen E-mail, ami már csak abból a szempontból is érdekes, mert korábbi tapasztalataimból úgy tudom, hogy hibásan vagy hiányosan beküldött jelentkezés eleve érvénytelennek számít. Úgyhogy biztos, hogy van valami. Kicsit úgy érzem magam, mint egy sorozat főszereplője, hogy ott vannak mondjuk a holland tanszéken 15-en, épp a jelentkezéseket bírálják el, én vagyok soron, 7-en igennel szavaznak, 7-en pedig nemmel. Egy tanáron a döntés súlya, hogy elengedjenek-e vagy sem. Egy igen vagy egy nem egy életet megváltoztathat meg. De vajon hogy dönt? Elmehetek-e Hollandiába vagy Belgiumba tanulni? A következő részből megtudhatják. Körülbelül ilyen érzésem van.

Egyébként a jelentkezés rendben megtörtént, egyedül azon változtattam, hogy melyik egyetemre jelentkeztem. Ugyanis nem három holland egyetemet jelöltem meg, hanem két belga és egy holland egyetemet. Azért döntöttem így, mert belga egyetemeken elég a B1-es szintű holland nyelvtudás is, míg Hollandiába B2-es szint kell. Az a tervem, hogy Belgiumban egy félévet leszek, ott szintű holland nyelvtudásra teszek szerint, hogy az még a holland egyetemeknek is sok lesz, és a tavaszi félévre benyújtok még egy pályázatot, ezúttal Hollandiába. Rákérdeztem, lehet ilyet csinálni, szoktak kiírni szeptemberre pótpályázatot és lehet külön jelentkezni a tavaszi félévre is. És onnan én már vissza nem jövök. Ez tűnik reális jövőképnek. Ha tényleg B2-es szintet kérnek Hollandiába, az nagyon irreális, hogy elérjem szeptemberre (hiába írtam mást az előző Erasmus-os posztomban, akkor nagyon fel voltam tüzelve és indulatból írtam azt, amit írtam). Tehát a realitás most az, hogy szeptemberben Belgiumba megyek tanulni, és onnan irány 2022. februárjában Hollandia. Egyébként amikor volt Erasmus tájékoztató, néhány volt Erasmusos diák is jelen volt, akik voltak Belgiumban, az egyik mondta, hogy csak a nyelvet tanulták, és azt ugyan intenzíven, de mellette szinte túl sok szabadidejük volt. Na most ha ez igaz, akkor az biztos, hogy a szabadidőm jórészét holland nyelvtanulásra fogom használni. Mert állítólag a záróvizsga nagyon húzós, de egyébként is szükségem van arra, hogy minél hamarabb, minél többet tudjak hollandul, úgyhogy nekem a belga egyetem még pont, hogy jól jönne, kiváló kompromisszumos megoldás lenne. Én onnan 2022 elején elvonatozok Hollandiába és ott már senki és semmi nem állíthat meg!

Van arra is forgatókönyvem, hogy akkor mit csinálok, ha nem nyerem el a pályázatot, vagy nem kapok választ. Magam megyek ki még az idén munkavállalás céljából, de oly módon, hogy az egyetemet is be tudjam fejezni. Valahogy egyéni tanrendben eljutok a diplomáig. A lehetőségek és a körülmények kezdenek kirajzolódni, mindenképp csak úgy megyek ki, hogy biztosan rendben lesz minden. Ismerős által, aki segít elrendezni mindent, elindítani az utamon. Az hajt a leginkább, hogy saját életem legyen ott, ahol úgy érzem, hogy ezt ideálisan meg tudom élni minden szempontból. És akkor meg innen nem állíthat meg senki!

Ma volt az Erasmus tájékoztató, ami egyben fellelkesített, de egy olyan komoly akadályt állíttott elém, amit átugrani tényleg minimális az esélye. De most tényleg úgy vagyok vele, hogy ha meg sem próbálom, azt bánni fogom. A baj ugyanis az, hogy a holland egyetemek többsége B2-es szintű holland nyelvtudást vár el. Na most ide eljutni a jelen A2-es szintemről... Nincs más út, mint extrém módon tanulni hollandul, de tényleg olyan szinten, hogy még az intenzív nyelvtanfolyamok is csodájára járjanak. Emellett holland barátaimmal ezentúl csak hollandul beszélgetek. Lassan fog menni, meg persze megkértem, hogy javítsanak nyugodtan, ha valami rosszat írok. De nagyon jó módja lesz a nyelvtanulásnak.

Az biztos, hogy fogok néhány kifejezetten vicces hibát ejteni. Amikor KaiGRT-nek írtam, hogy mennyire izgatott vagyok, akkor a "opgewonden" szót használtam. Ezt inkább szexuális izgalomra használják. Azt hiszem, páran jót fogunk szórakozni, miközben megmászom a B2-es szint magas hegycsúcsát.

Emellett egyéb lehetőségeket is megragadok, hogy tovább tanuljak hollandul. Azt, hogy mindig előrébb leszek a könyvben, mint az órán, ahol épp tartunk, az nyilvánvaló lesz. Nem fogok kérni tanároktól külön órát, vagy külön segítséget, mert azt gondolom, hogy van épp elég tanulójuk, van kivel foglalkozzanak. Ezért inkább egyéni úton tanulok tovább. Amit csak tudok. Gyűlölöm az elöljáró szavakat, a holland nyelv pedig tele van velük, de meg fogom tanulni a helyes használatukat. Csak a másik probléma, hogy a tanszéken döntik el, hogy ki milyen szinten van hollandból, és nem tudom, hogy igazoljam, hogy ha tényleg sikerül egyedül tanulni, és magasabb szinten vagyok. Most így hirtelen azt találtam ki, hogy házi feladaton túli plusz munkával, önállóan írt szöveggel jelzem a tanárok felé a plusz munkát.

Ha már ennyire szeretem a Haikyuu!!-t vegyem hasznát a gyakorlatban is és legyek annyira eltökélt, mint Hinata.