Régen csináltam már toplistát, és úgy döntöttem, hogy legyen most ismét egy. Méghozzá legyen egy japán előadó dalaiból egy toplista, ő pedig Yonekura Chihiro. Először Top 20-as listában gondolkodtam, mert azt gondoltam, hogy nem fog annyi dal tetszeni tőle, hogy egy komolyabb lista összejöjjön tőle, aztán, ahogy összeirogattam a dalokat, összesen 42 jött össze. Mivel Chihi-san karrierje 1996 óta tart, és bár valamivel "szellősebben" jelentetett meg albumot és kislemezt (főleg az utóbbi időkben), mégis úgy voltam vele, hogy van nálam akkora jelentőssége, hogy összeállítsak tőle egy 40-es listát, így csak két dal fog kiesni. Most egyelőre csak a dalokat írtam össze, még nem rangsoroltam őket, így nem tudom, hogy melyik lesz az a két dal, mely végül ki fog esni a listából. Őket majd az 1. helyezett kilistázása után teszem közzé, amikor magam is tudom majd, miket kell közzé tennem.
Amit viszont biztosan tudok, hogy van négy extra dal Yonekura Chihirótól, amit már most szeretnék megmutatni. Ezek mind csapattal énekelt közös dalok, nem feltétlen köthető szorosan a diszkográfiájához. De ami miatt fontosnak tartom megmutatni, hogy láttassam, hogy miért nem tudott az énekesnő soha Okui Masami magasságokig emelkedni nálam. Mert pont az ilyen dalokból van nagyon kevés tőle, ezek teszik változatossá az énekesnő repertoárját, és ezt rettenetesen hiányolom. Lássuk őket.
TOPGUN × Yonekura Chihiro - Naked Soul
Van néhány Gundam dala Yonekura Chihirónak, de ezek szinte mind a karrierje elején születtek. Azonban 2011-ben a TOPGUN nevezetű formációval közösen megjelentették a Naked Soul kislemezt, mely kifejezetten jóra sikeredett. Ez egy Gundam játék openingje, abban a rock stílusban, amit szeretek. És azt gondolom, hogy ez jól áll Yonekura Chihirónak. Van néhány ilyen saját dala is, de ezek egy része túl egyszerű mind zeneileg, mind mondanivaló tekintetében. De ez kivételesre sikeredett, és azt kell hogy mondjam, hogy veszteség a részéről, hogy nincs több ilyen dala.
TOPGUN × Yonekura Chihiro - Just a Revolution
Ez a dal zeneileg közelebb áll hozzám, mint az előző. Ugyanazon a kislemezen volt hallható, mint a fentebbi, annak a B-side track-je. Tetszik az ebben hallható optimizmus, és ahogy énekelnek erről. Egyedüli negatívum, hogy a második refrén után Chihi-sannak van egy saját része, ahol lelassul a zene, és ez disszonáns a dal többi részével. Amúgy rengeteget hallgattam ezt a kislemezt, amikor megjelent.
Team. Nekocan [Neko] featuring Yonekura Chihiro - Revival!
Nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam ezt a dalt! A Team. Nekocan [Neko] írt egy hihetetlenül jó dalt Yonekura Chihirónak, ők voltak a másik a TOPGUN mellett, akik valami olyan különlegeset hoztak ki az énekesnőből, hogy azóta is kérdezem magamtól, hogy hol voltak eddig ezek a kvalitások? És most nem énekhangra kell gondolni, hanem zeneileg egyedi alkotásokra, amik különlegessé tették volna az énekesnő repertoárját. Ez a második közös kislemezük, az első a Pandemic!! népszerűbb, de nekem személy szerint ez jobban tetszik. Közelebb áll hozzám ez a fajta zene. Ez amúgy a Yondemasuyo, Azazel-san Z anime openingje, ez az anime második szériája. Nagyon brutális. Van mondandója, nem is akármi, de óvatosan megnézni.
Team. Nekocan [Neko] featuring Yonekura Chihiro - Sticky Lucky Stupids
A fentebbi kislemez B-side trackje, egy nyugis, de annál több mondanivalóval rendelkező dal. Erős gúnnyal él az énekesnő az újgazdagok felé (önmagában szokatlan, hogy gúnyolódik, ez nem volt jellemző rá...) de nem annyira erős a szöveg, és a zene is inkább lassabb, halkabb, a "burkolt" irónia érződik benne, mint amikor a háttérben összekacsint két ember egy harmadik ellenében.
Érdekes dal, kár, hogy nincs kint YouTube-on.
Nem tartozik Yonekura Chihiro a nagy kedvenc japán előadók közé, de azért van jónéhány olyan dala, mellyel elvarázsol, és okoz néhány kellemes percet. Örültem is a BEST OF CHIHIROX II megjelenésének, egy válogatásalbum mindig nagyon jó lehetőség arra, hogy megismerjük az adott előadó jelentősebb dalait, és akár nyithatunk a többi dala felé is. Az első ilyen című válogatásalbum még 2004-ben jelent meg, elvileg a 10. évfordulra, de hát 1996 és 2004 között kicsit kevesebb van, mint 10 év. De ez mit sem befolyásol azon, hogy ez az énekesnő egyik legsikeresebb albuma. A most megjelent válogatásalbum pedig ennek a folytatása. Dalok tekintetében, ugyanis ott folytatja, ahol az első abbamaradt. Tehát ez az album a második 10 évet veszi nagyító alá. Érdemes is végighallgatni, mert bár nem olyan régiek a dalok, mégis valóságos nosztalgiaélmény hallgatni őket. Yonekura Chihiro az első volt a japán énekesnők körében, akit megismertem, lévén, hogy a Kaleido Star volt az első anime, amit láttam. És hát ugye a Yakusoku no Basho he... És az újabb dalok közül is volt néhány olyan, amit már nagyon régen nem hallottam, de nagyon szerettem, és valósággal visszarepített abba a néhány évvel ezelőtti időbe, amikor azok a dalok aktuálisak voltak. A Towa no Hana dalt is hallgattam egy néhányszor, de úgy konkrétan nem kedvenc, csak jó hallgatni, amikor éppen az van soron. De a Lion no Tsubasa, na az már igen! A lüktetése tetszik nagyon, a versék alatt lehet érezni, hogy annak ellenére, hogy lassú, csendes, de ott ég a tűz, és bármelyik pillanatban refrén formájában kitörhet. És akkor bizony nincs kegyelem, felébred az oroszlán, és támad ereje teljéből! Nagyon benne van a hangulat, egyedül azt sajnálom, hogy nem eredeti hangszerekkel vették fel a dalt. Mekkora durranás lett volna vonósokkal felvenni a nagyon hangsúlyos részeket (melyek vonós hangzásúak), ugyanígy a fúvós részeket. Akkor azt mondanám, hogy az elmúlt 10 év legjobb dalát ismerhetjük. A másik, ami megérintett, a Seize the Days. Ez olyan dal, ami eredetileg olyan nagy eresztés, de nagyon jó korszakomban ért el, ezért vált emlékezetessé és szerethetővé. A kislemezen hallható másik két dalt is nagyon szeretem.
Ez az egyetlen problémám a BEST OF CHIHIROX II-vel, hogy van kislemez, melynek szerepel a B-side track-je, van olyan, amelyiknek nem. A Seize the Days az utóbbiak közé tartozik. Jobban örültem volna, ha inkább mindegyik kislemeznek rajta lett volna a második (némely esetben harmadik) dala is, és lenne 2 CD-s. Mert amúgy van második lemez is a Limited Edition kiadásban, azon egy koncert hallható, mely 2015. január 24-én volt. Gondolom sokkal hosszabb volt a koncert, de a lemezen csak régi dalok hallhatók a legelső kislemeztől egészen a Little Soldier-ig. És érdekes, az első dalnál nagyon elcsúszott az énekesnő énekben, olyan hamis hangok jöttek ki a 10 YEARS AFTER éneklése alatt, hogy csak lestem. De szerencsére több baki nincs a koncerten, sőt az utolsó dalnál milyen ötletes, hogy elszámolt egészen 19-ig. Hiszen a koncert napján 19 éve azon a napon jelent meg az első kislemeze, az Arashi no Naka de Kagayaite, ezen szám alatt számolt. Amúgy az egész koncertalbum nem volt valami nagy eresztés, Yonekura Chihiro nem olyan különleges énekesnő, hogy csak úgy elvarázsoljon már a megjelenésével. Ehhez képest Okui Masami már ha csak megjelenik, nekem már végem, és minden érzékemmel csak rá figyelek, és akkor nincs külvilág.
Köszönet Leeának a romanizálásért. :)
És megint csalódott lettem, és megint Leeának köszönhetően. D: Elkezdtem neki mondogatni, hogy a dalok, és a kislemezek borítója alapján ilyen állatos-kodomo animének tippelem, melynek állat-főszereplői egy zenekart alapítanak (lásd a Revival! borítót). Erre jön, hogy totálisan mellélőttem, ugyanis ez az anime minden, csak nem vidám, és nem gyerekeknek való. Ezek az egyébként rendkívül kedves, aranyos állatok nem mások, mint démonok, akiket démonidézők irányítanak. A fő démonidéző egy szadista ráadásul. És akkor csodálkoznak, hogy nem térek magamhoz a döbbenettől. Két ok miatt is: