Teljesen véletlen találtam rá Vaterán erre az Burger King - Coca-Cola Oroszlánkirályos pohárra. Nem is haboztam rá licitálni, ma megérkezett. Örülök neki, mert ez 1995-ből származik, és főleg a '90-es évekből gyűjtök Disney-s cuccokat. Ez a pohár nekem főleg azért különleges, mert a Burger King elég későn, csak 2016-ban jutott el Békéscsabára. Pesten voltam már korábban is, de gyerekkoromban egyáltalán nem, így ez nekem kuriózum. A kép is nagyon menő, konkrétan A trón úgy csábít dalának "De nem vagy se nagy, se király, míg hajad nem sörény" sorát vizualizálja. Nagyon jó állapotú, teljesen rendben van, egyedül az alját kell megtisztítani, és akkor inni is lehet belőle. Mosogatószerrel nem sikerült, valószínűleg hipó kell hozzá. Örülök neki, ilyeneket is szívesen gyűjtök. Állítólag sorozat van ezekből a poharakból, ha találok meg, megveszem.

Az O-Ringes DVD-gyűjteményemet illetően is belehúztam, ugyanis ma már egyre kevesebb van belőlük üzleti forgalomban. És még egy kicsit foghíjas a gyűjteményem, és mivel mennek fel ezeknek az ára, addig akarok belehúzni, amíg relatív emberi áruk van. Az Xpressről rendeltem meg, mint Magyarország legnagyobb DVD-s webáruháza, náluk van a legnagyobb kínálat. Ami még elérhető, az náluk biztos kapható még. Az áruk ugyanakkor viszonylagos, mert már most döbbenten tapasztaltam, hogy néhánynak már most döbbenetesen magas ára van.

Azért esett ezekre a választásom, mert a Verdák az újkori Disney-Pixar művek közül alapnak számít, és mivel én is szeretem, ezért hiányoltam a gyűjteményemből. A Pán Péternek prózaibb oka van. Az a lényeg, hogy most februárban ünnepeljük a Nintendós csapatunkkal a The Legend of Zelda megjelenésének 40. évfordulóját, és én erre egy külön nagy cikkel is készülök. Korábbról is rémlett már az infó, de igazából csak most jutott el hozzám, hogy Link karakterét többek között Pán Péterről mintázták. Tagadhaták? Hát nézzétek meg! Mintha Link unokatestvére lenne! Így ez a film egyszerre lett számomra Disney és Nintendo is. Láttam egyszer-kétszer, de bevallom őszintén, szinte semmi nem maradt meg a történetből. Hát itt az alkalom, hogy komolyan belevessem magam a történet. Olyannyira "hátrasorolt" Disney klasszikus nálam a Pán Péter, hogy konkrétan most lett meg DVD-n. Egyetlen korábbi kiadás sincs meg, és nem is törtem magam a keresésével. De így, hogy megtudtam, hogy a Nintendo innen is inspirálódott, már mást jelent a dolog. A Blu-ray meg onnan jött, hogy nagyon olcsó az Xpress-en. Hát, hol írjam alá? Az már csak hab a tortán, hogy a DVD és a Blu-ray borítója megegyezik.

Azért is volt ennyire hátrasorolva nálam a Pán Péter, mert hiába 1953-as a klasszikus, Magyarországon csak 1998-ban jelent meg. Nem vetítették moziban, videokazettán jelent meg. És a helyzet az, hogy én pont akkoriban kezdtem el egyre kevesebb rajzfilmet nézni. Ezért a Pán Péterrel csak meglehetősen későn, csak 2012-ben találkoztam, amikor újra elkezdtem nézni a nagy Disney klasszikusokat. A film nem maradt meg különösebben, csak az alapkoncepció Sohaországról, és hogy Pán Péter soha nem akar felnőni, és nem is szereti, ha valaki fel akar nőni. Kedves kis történet, meg fogom egy párszor nézni, hogy jobban megmaradjon bennem. Ha már bizonyos szempontból évfordulója van.

A Nintendónak egyébként volt közös licensze a Disney-vel, ugyanis mielőtt beléptek volna a konzolpiacra, sok társasjátékot adtak ki Japánban. Ezek nem kis hányada Disney licensz volt. Innen nézve talán nem egy elrugaszkodott gondolat, hogy a Nintendo jó inspirálódhatott a Disney-től az egyik főhősét illetően.

Én is meg vagyok huzatva, amióta hollandul tanulok, belekényszerítem a magyar nyelvbe a szenvedő szerkezetet... De ami a lényeg, hogy kész a 8. Dungeon, a Lion az első The Legend of Zelda játékban. És nincs mit tagadni, eléggé megizzasztott. A Darknutok és a Pols Voice-on nehezítették meg nagyon a dolgomat, illetve azok a szobrok, amik tüzet köpnek.

Még akkor is nehéz, amikor a fejemben kialakítok egy rendszert. Néztem a térképet, és figyeltem, hogy miket lehet a térképen és az iránytűn kívül megszerezni a dungeonban, és hogy hol vannak. És még így is voltak gondok, főleg, hogy peches is voltam, amikor először voltam a főellenségnél. Az történt, hogy Gleeoknak már három feje is levált, amikor már kevés életerőm maradt, ezért meghátráltam. Ez a "meghátrálás" túl jól sikerült, ugyanis véletlen kimentem az ajtón. És amikor visszamentem, láttam, hogy Gleeok köszöni szépen, jól van. Tehát, kezdhettem elölről az egészet. Nagyon ritkán vagyok ennyire peches egy játékban. Ezzel persze egyből aláírtam a halálos ítéletemet.

Ekkor úgy döntöttem, hogy mentek, hogy azért ami megvan, biztosan bekerüljön a játékba. Meg akkor egyből kint kezdek, így tudok venni legalább egy szimpla potiont. De ez nagyon rosszul jött. Az a baj, hogy nem tudok lehiggadni, hogy ha túlzottan izgulok, ezért tűnök úgy, mintha hadonásznék. De nem is tudom, hogy tudnám kontrollálni magam, mert nem tudom honnan van ez. Gyanakodtam egyébként arra is, hogy ez kimeríti a szuperérzékenység fogalmát, de amikor ezt felvetettem a pszichológusnak, ő nem tartotta valószínűnek. Akkor valami más, de ez régóta probléma nálam. És ilyen helyzetekben elég könnyen kijön belőlem.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ha elkezdek ezzel dolgozni, az hosszas folyamat lesz. De hát erre is jók a játékok, hogy ilyenek felszínre kerüljenek. Szerintem a Death Mountain-t is két részletben fogom megcsinálni. Már csak azért is, mert oda is minimum dupla potionnel akarok menni. Ez egy igazi útvesztő. Ráadásul hatalmas is, úgyhogy szerintem sokáig elleszek ott. Valószínűleg ott is úgy csinálom, hogy szakaszokra bontom a fejemben, és ezeket próbálom lépésről lépésre teljesíteni, és akkor könnyebben meglesz.

Haladok a The Legend of Zelda játékban, immár a 7. dungeont, a demont abszolváltam sikerrel. Ez tényleg lényegesen könnyebb, mint a 6. dungeon, itt azért időztem, hogy összegyűjtsem a 100 rúpiát, hogy megvehessem az öreg bölcstől az extra méretű bombazsákot. Ezzel már 12, hanem 16 bombát tudok magamnál tartani. Így már könnyebb lesz a játék.

Azon morfondírozok magamban, hogy nem emlékszem arra, hogy korábban valaha is vásároltam volna extra méretű zsákot. És valószínűleg ezért is tudtam nagyon nehezen végigvinni ezt a játékot. Remélem, hogy jól emlékszem, mert akkor könnyebb lesz majd a 8. és a 9. dungeon, amikkel lesz dolgom bőven!

Mielőtt nekimegyünk ennek a dungeonnak, mindenképp meg kell szerezni az ételt, amit oda kell adni az éhes Goriyának, mert csak ekkor enged tovább. A főellenség meg ugyanaz az Aquamentus, aki az 1. dungeon főellensége volt. Ráadásul mivel ugyanannyira nehéz, ezért sokkal erősebb karddal könnyű megölni őt. Tehát komoly nehézségem nem volt most.

Ezért is csináltam meg azt, hogy összegyűjtöttem 68 rúpiát, hogy dupla potionnel menjen neki a 8. dungeonnak. Az biztos kemény lesz majd. a bejáratnál mentettem, már csak be kell lépnem.

Mi tagadás, egyéb haszna is van a régi posztok migrálásának, minthogy egy helyre kerüljenek a posztok. Ha nem jutok el addig a posztig, amikor Chewie mondta, hogy a kék gyűrűvel feleannyit sebződök, akkor minden bizonnyal szenvedés lett volna a 6. dungeon. Úgyhogy most két nagy küldetésem volt a játékban. Egyrészt összegyűjteni 250 rúpiát, hogy meg tudjam venni a kék gyűrűt, majd további 68-at, hogy piros potion-nel biztosítsam magamnak, hogy ne haljak meg, és így nekimenni a 6. dungeonnak.

Emlékeztem rá, hogy nagyon nehéz, ezért itt már nagyon fontos, hogy alaposan felszerelkezve induljak a nagy kalandnak. Sikerült is elhalálozás nélkül megcsinálni, de így is vigyázni kellett.

Mivel kb. 33 rúpiával indultam neki a játéknak, ezért tudtam, hogy eljutni 250 rúpiáig nagyon sokáig fog tartani. De kénytelen voltam Linket bérgyilkosként alkalmazni, ha könnyíteni akarok a játékomon. Ám sajnos ebben a játékban ez nagyon rosszul fizető munka, így kénytelen voltam megnézni a térképet, hol nem fedtem még fel a 100 rúpia titkot. Mivel a térkép jobb-felső sarkán voltam, ezért jobb híján bevállaltam, hogy azt a részt, amit soha nem tudtam, hogy hogy jutok el, mert nincs ott lépcső. Ja, hogy ha nincs lépcső, akkor Link megmássza a hegyet! Értem már...

Így már könnyebb volt. Miután meglett a kék gyűrű, összegyűjtöttem a 68 rúpiát a dupla potionért, és mehettem a 6. dungeonba. Így már valamivel könnyebb volt. Könnyebben meghaltak az ellenségek, én se sebződtem annyiszor. De poén, és biztosan látszik a videóban is, hogy meg tudok zavarodni, ha hirtelen sokan támadnak, hogy mit csináljak. Azért nehéz ez a dungeon, mert egyszerre több oldalról támadnak, és azt se tudom, merre támadjak. Főleg, hogy a Wizzrobe-ok messziről támadnak... Megtanulok lehiggadni, és átlátni a terepet, mielőtt támadok.

Az viszont meglepett, hogy a főellenséget ennyire könnyű volt legyőzni. Egy nyílvessző és máris a túlvilágon tudhatja magát. Gohma egyébként is egy legendásan könnyű főellenség, az Ocarina of Time-ban is sokan egy kardsuhintásra megölik. De arra nem emlékeztem, hogy ennyire könnyű lenne megölni őt az első Zeldában. Igazából spontán találtam ki, hogy nyíllal támadom meg, mert úgy emlékeztem, hogy az Ocarina of Time-ban is a mennyezeten van Gohma, tehát messziről kell megtámadni, ahhoz, hogy aztán tudjuk kardozni. És lám, jelen esetben is eredményre vezetett. Nem is gondoltam volna, hogy vannak ilyen átfedések a Zelda játékok között. A másik játékból szerzett tudás jól jön ide is.

Kész egy nehéz dungeon, a 7. dungeon pedig pont arról híres, hogy könnyű. Úgyhogy azzal nem lesz gond, de utána a 8. és végül a 9... Arra alaposan fel kell készülni.

Sikerrel abszolváltam az 5. dungeont az első Zelda játékban. Igen, éberebb állapotban valamivel könnyebb volt, alaposan át is gondoltam, hogyan könnyíthetném meg a játékomat. Arra is csak nemrég jöttem rá, hogy az az öreg bölcs, aki elvesz tőlünk 100 rúpiát, cserébe nemcsak arról gondoskodik, hogy 12 bombát tudjak magamnál tartani, de tele is rakja a zsákomat. És mivel a bomba szintén megkönnyíti a játékomat, ezért bíztam abban, hogy ha előbb azt megszerzem, utána könnyebb lesz a Recordert megszerezni.

Csak a baj ott van, hogy az öreghez ugyanúgy lehet eljutni, mint a Recorder-hez, tehát nem lehet előbb megszerezni az extra zsákot, mint a fuvolát. Így be kellett vállalni a nehezebb utat. Az is külön kihívás volt, hogy meglegyen a 100 rúpia, mire eljutok az öreghez, így külön emiatt is tizedelni kellett az ellenségeket. Végül meglett. Az meg gondolom, a videón is látszik, hogy mennyire féltem a Darknutoktól, több esetben is, ahogy kardoztam, egyből hátraarcot vettem. De végül nem volt annyira nehéz, mint amennyire számítottam rá.

A főellenség ugyanakkor csak másodjára lett meg. Az a helyzet, hogy rettenetesen izgultam, és nem éreztem jól magam a végére. Ugyanis valahol érzem, hogy ha felvételt csinálok a játékról, és kiteszem YouTube-ra, nem nyújthatom el nagyon a szerencsétlenkedésemmel, mert a néző könnyen tovább áll. Tudom magamról, én is így csinálom. Jobb esetben (például egy barát YouTube csatornájánál) ha már többedjére meghal, akkor előretekerek a videóban, hogy azért haladjon a történet, de ha egy idegen játékát nézem, én is könnyen elkapcsolok. Ezért van az, hogy alaposan megnézem a térképet, mielőtt felvételbe kezdek. Mondjuk a The Legend of Zelda játék esetében 2 éves szünet után folytattam a játékot, mert már a 4. dungeon, a Snake is erősen próbára tett, és éreztem, hogy már az is túl hosszú.

Tehát még ha nem is Speedrun meg profi videót csinálok, jogos elvárás a néző részéről, hogy haladjon is a játék, meg mutassak fel valami tudást, mert könnyen megunja. És mivel a 6. dungeon különösen nehéz, ezért alaposan tanulmányozni fogom a térképet, mielőtt folytatom ezt az egyébként fantasztikus játékot. Mert ha nem is azzal a hévvel, mint 2008-ban, de most is nagyon szeretem a The Legend of Zelda játékokat.

Ahogy migrálom át a régi blogpostokat, és eljutottam addig az időszakig, amikor teljesen bele voltam bolondultam a Zelda játékokig (2008 tavasz), úgy jött meg a kedvem a Zeldázáshoz. Gondolkodtam is, hogy melyik játékot venném elő. Végül, ahogy nézegettem a Backloggery profilomat az első Zeldára esett a választásom.

Úgy rémlett, hogy a 6. dungeonnál álltam meg, mert az hírhedten nehéz, de láttam, hogy csak 4 Triforce darabka van meg. Így nagy elánnal mentem neki az 5. dungeonnak, gondolván, hogy nem lesz komoly gond vele.

Nem úgy van az... Ez az a dungeon, amelynek Digdogger a főgonosza. Előbb a Recorderrel (Varázsfuvola) kell apróra összezsugorítani, majd karddal kivégezni. A baj csak az, hogy a Recordert nagyon nehéz megszerezni, ugyanis egy hadseregnyi Darknut állja utunkat. Ők az egyik legnehezebb ellenségek, mert pajzssal védi magát szemből, így csak oldalról és hátulról lehet megsebezni. További nehézség, hogy kiszámíthatatlan, hogy mikor fordulnak meg, ne adj isten, jönnek velünk szembe.

Így vissza kellett forduljak. Ezután jutott csak eszembe, hogy már korábban is szívtam a fogam emiatt a dungeon miatt, és az az általános javaslat, hogy most szerezzük meg a legerősebb kardot, vagyis a Master Sword-ot, hiszen könnyítünk a helyzetünkön. Több se kell nekem, megyek én utána. A temetőben van, csak a baj az, hogy hiába megyek oda, nem veszi fel Link a kardot. Itt már utánaolvastam, hogy mi a baj, kiderült, hogy 12 szívünk kell legyen a Master Sword-hoz... Hát nekem meg csak 10 van. Egyértelmű a feladat, megszerezni a hiányzó két szívet.

Úgyhogy előbb megszereztem Hyrule Field-ben a két hiányzó szívet. Hogy ez gördülékenyen menjen, néztem a térképet (ez ultimate segítség a játékban), hogy célirányosan nézzem meg a szíveket, melyeket vettem már fel, melyek maradtak még hátra. Csak most, ahogy részletesem elemeztem magamban a térképet, jövök arra rá, hogy az 5 extra szív nincs annyira szétszórva. Jellemzően a Hyrule Field keleti oldalán van, egy van középtájt. Ráadásul, ha jobban belegondolok abba, hogy milyen segítő tárgyakat lehet az első 4 dungeonban összegyűjteni, összeáll a fejemben, hogy az 5. dungeonra már tényleg mehetünk a Master Sword-dal, hiszen minden olyan segítő tárgy megvan, aminek köszönhetően mind az 5 extra szívet megszerezhetjük. És pont az 5. dungeonra durvul be a játék. De jó, hogy 16 éve játszok ezzel a játékkal, és csak most látok meg ilyen összefüggéseket.

Szerencsére gyorsan meglett a 2 hiányzó szív, úgyhogy mehettem ismét a Master Swordért. Emlékeztem a kombinációra, hogy jutok el a temetőbe, illetve megvolt, hol van a Master Sword. Ezzel már könnyebb lesz a játék. Terveztem is, hogy megcsinálom az 5. dungeont, de sajnos 4 órás alvással ugyanannyira nehéz ez a dungeon, mintha rendes karddal mentem volna neki. Úgyhogy inkább abbahagytam a játékot, majd legközelebb, amikor éberebb leszek.

Egészen jó még most is ilyeneket írni. A jövőben gyakrabban olvashattok majd ilyen posztokat. Ráadásul saját gameplay videómmal is illusztrálhatom, így konkrétan figyelemmel követhetitek, hogy miről beszélek. Arról nem is beszélve, hogy teljesen másképp írok már, mint 16 éve. Arra emlékszem, hogy volt is egy kis olvasótáborom ezen leírásoknak köszönhetően, de azért is hagytam abba az ilyen jellegű posztok írását, mert egyrészt más is érdekelt akkor, másrészt untam, hogy mindig ugyanúgy fejezem ki magam. De most más. Most jobb. Úgyhogy számíthattok ilyen írásra később is, hátha kicsit fellendíti a blogot is.

A Libri akciójának és a törzsvásárlói pontjaimnak köszönhetően olcsón meg tudtam szerezni Kádár Annamária: Mesepszicholgógia 2 könyvét. Kíváncsi leszek rá, olvasom az 1. kötetet és nagyon tetszik. Ugyan még nem kaptam választ a kérdéseimre, de amit eddig olvastam, az kifejezetten hasznos, mert nagyon jól megírja, hogyan működik a gyermeki elme. És ahogy visszagondolok arra, én hogyan gondolkodtam gyerekkoromban, vagy az én gyerekkorom miben volt más, több olyan kérdésre választ kaptam, amiről nem is gondoltam, hogy esetleg releváns lehet. Márpedig az. 87 oldalt olvastam el az első könyvből és eddig ugyan mást kaptam, mint amit vártam, de azok is hasznosak és értékesek voltak.

Inkább az kezd egyébként kirajzolódni, hogy nem közvetlen fogok választ kapni a kérdéseimre, hanem tovább kell gondoljam az olvasottakat. Mindenesetre érdekes volt ezt a videojátékokra kivetíteni és végiggondolni azt, hogy Tajiri Satoshi is úgy találta ki a Pokémont, hogy gyerekkorában bogarakra vadászott és közben figyelte az állatok viselkedését, ahogy Miyamoto Shigeru is úgy találta ki a The Legend of Zelda játékokat, hogy szeretett kalandozni és ezeket egészítette ki a saját fantáziáival. Tehát a nagy Nintendo sorozatok is hasonló fantázia szüleményei voltak, mint a meséké.

Ugyanakkor belegondoltam abba is, hogy videojátékok más módon is leképezhetik a való életet. Jó ideje így játszok Tetrist. Adott a terület, adottak az alakzatok, magunk döntjük el, hogy a lehetőségeinkhez mérten hova helyezzük azokat, hogy aztán egymásra téve minél több sort rakjunk ki. Az alakzatok viszont teljesen véletlenszerűen jönnek, ahogy az életben is a különböző események, egyáltalán nem biztos, hogy pont az jön, amelyikre épp a leginkább vártunk, amire a leginkább szükségünk van. Ez is olyan, hogy akkor abból mit hozunk ki? Van úgy, hogy egy alakzatot rossz helyre teszek le, azon már nem lehet változtatni, de a többivel ki lehet javítani. Ha pedig betelik a terület, az mintegy az élet végét jelképezi.

Az viszont csak most jutott eszembe, hogy a Super Nintendós F-Zero játék szintén lehetne egy leképezése a való életnek. Ez egy nagyon nehéz játék: Gyorsak a kocsik, trükkös a pályavezetés, a pályaelemek szintén nehezítő körülmények, nem is beszélve az ellenfél kocsikról és versenyzőkről, amelyek szándékosan jönnek nekem, hogy megemlegessem a versenyt. Most jutottam el odáig, hogy az F-Zero annak az analógiája, hogy milyen az, amikor igazságtalan velünk az élet. És ilyen nehéz és igazságtalan körülmények között kell nyernünk. Kitaláltam, hogy a következő YouTube videóimban azt fogom megcsinálni, hogy mindegyik kocsival, végigmegyek mindegyik bajnokságon mind a háron nehézségi szinten. Tudatosan fogom figyelni, hogy meddig jutok el. Ha elég messzire jutok ilyen körülmények között a saját vezetési stílusomból a legtöbbet kihozva, azt egyfajta inspirációnak fogom fel, hogy ezen túl a való életben is jól kezelem a nehéz helyzeteket, úgy, hogy közben megőrzöm az egyéniségemet. A különböző kocsik különböző tulajdonságai pedig a személyes adottságok. Itt az első videó.

2006 óta van meg a játék, olykor előveszem, mint szórakozás, olykor magasabb szinten játszva, de soha nem sikerült a nehéz szinten végigjátszani. Most játszok ezzel a játékkal először így tudatosan. Aztán lehet, hogy pont ennek köszönhetően fogom tudni végigjátszani.

Nem hittem volna, hogy a mesepszichológiából eljutok a videojátékokig, de hát igazából nagyon is van kapcsolat a kettő között.

Nagyon meglepett, amikor az egyik olvasóm egyszer csak rám írt, hogy nekem ajándékozná a Zelda könyveit, valamint egy The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D Nintendo 3DS tokot. Elmondása szerint költözés miatt nem tudja megtartani, így felajánlotta nekem. Nagyon kedves volt tőle, köszönöm szépen! Waka barátom, aki már annyi mindenben segített, ezt is elintézte nekem. Épp csak belelapoztam a könyvbe, nagyon jól néznek ki. Fogom forgatni, olvasni őket, az biztos, hogy a könyvespolcon nagyon jól mutatnak.

Jó ideje szemezek már a Konzolvilágban kapható The Legend of Zelda utazóbögrével, amit a WestEnd-ben láttam a vitrinben. A 3.500 forintos árára azt mondom, hogy még belefér. Tegnap lehetőségem volt megvenni.

A másik oldala ilyen:

Nekem nagyon tetszett, és örültem is neki, mert amikor korán járok be dolgozni, vagy szeptembertől egyetemre, és nincs lehetőség meginni a reggeli kávémat, akkor itt van ez. Örülök, hogy nemcsak kezdeti lelkesedés volt bennem, amikor szétnéztem a MondoConon. Ezek tényleg nagyon jól néznek ki, és megéri venni őket. Sajnos csak sima fehér doboza volt, meg az átlátszó nylon, amivel be volt fedve sem volt különleges, úgyhogy azokat nem őrzöm meg, de a címkéje szerint eredeti Nintendo.

Ma reggel ki is próbáltam, bíztam benne, hogy az árában a minőség is benne van, de sajnos tévedtem. Ugyanis amikor beletöltöttem a vizet kipróbáltam, hogy csöpög-e valahol. Annak ellenére, hogy le volt zárva, nemhogy csöpögött, ömlött a tetejéről a kávé, amit elkészítettem. T_T Valami a másik oldaláról, ahonnan egyébként lehet inni, nem zárja le, és úgy ömlik onnan, mintha nyitva lenne. Ezek szerint nem zárja le rendesen. Ez a része csalódás, de van rá megoldás: Nem kerül táskába. Kézben viszem utcán, és akkor használható. Kár ezért, hogy csak így tudom használni, de amúgy nagyon szép a minta rajta.

Hirdetés-jellegű blogpost következik, de megéri. Super Smash Bros. bajnokság lesz Szegeden, melyre gyertek el minél többen, hiszen én írtam. Az esemény Szegeden lesz a LVL UP eSport bárban 2018. július 28-án. A rendezvény egész napos lesz, versenyre jelentkezni pedig E-mailen lehet a smashbros.szeged@gmail.com címen, de a helyszínen is lehet jelentkezni 10 és 11 óra között, a verseny pedig tervek szerint 11 órakor kezdődik.

És hogy mik a nyeremények? Szinte zavarba hoz leírnom, hogy micsoda nyeremények vannak a bajnokságra:

1. Donkey Kong Country Returns 3DS játék + Diddy Kong amiibo (Smash változat)
2. The Legend of Zelda 500 db-os puzzle + Ganondorf amiibo
3. Morton Koopa plüss.

A nyereményeket a Game Park ajánlotta fel, amiről azt gondolom, hogy külön jófejség volt tőlük. Hiszen boltjuk csak Budapesten van, mi érdekük lenne vidéki rendezvényt támogatni. Habár van webshopjuk, de vélhetően a legtöbb vásárlójuk Budapestről van. Úgyhogy hatalmas dicséretet érdemelnek, ismét tanúbizonyságot tettek arról, hogy az élen járnak, ha konzolboltról van szó.

És arról se feledkezünk meg, hogy YouTuber barátunk, LernenBoy is ezen a napon tartja találkozóját. Lehet vele beszélgetni, játszani, közös képet készíteni, és amiket ilyenkor szokás.

Összefoglalnám a lényeget:

• Super Smash Bros. bajnokság
• Helyszín: LVL UP eSport bár
• Cím: 6720 Szeged, Jókai utca 7-9.
• Időpont: 2018. július 28., szombat - 10-18 óra
• E-mail: smashbros.szeged@gmail.com
• Facebook eseményoldal