Szinte teljesen feltöltődve tértem vissza! Néhány hete határoztam el, hogy az N-Con utáni héten kvázi szabadsága megyek. Ez jelen esetben azt jelentette, hogy szinte teljesen offline voltam. Az okostelefon egyáltalán nem volt bekapcsolva, közösségi oldalakra egyáltalán nem mentem fel. Csak a legszükségesebbekre használtam az internetet, egy-két fontosabb e-mailt megválaszolni, egy-két dolgot frissíteni. Ezt leszámítva teljesen offline éltem.
És hogy mit csináltam? Magazint olvastam, zenét hallgattam, utaztam, és annyi könyvet olvastam, mint korábban soha! Egészen pontosan három könyvet olvastam el. A két szélső könyvet, korábban kezdtem el, de most értem a végére, Ónodi György Heti Hetesről szóló könyvét viszont egyhuzamban olvastam el. Konkrétan ilyet még nem csináltam, de annyira olvasatta magát, plusz szerettem a Heti Hetest, amikor ment, és érdekelt, milyen kulisszatitkokat oszt meg a producer. Jó volt olvasni. Spáh Dávid könyvét is. Leginkább, mint Família Kft. színésze érdekelt. Habár ma már árnyaltabban látom a sorozatot, ma is szívesen leülök egy-egy rész elé. A könyv röviden nehezen emészthető volt, mert az érdemi történet rövid, emellett annyi költői képet használ, hogy egy adott jelenetet kellőképp érzékeltessen, mint amikor egy tortán a túl sok a krém, piskóta meg kevés, így egy idő után nem tudtam megemészíteni az olvasottakat. Volt, hogy hetekre félretettem a könyvet, mire a múlt héten végre a el tudtam olvasni. Soma Mamagésa könyve meg újraolvasás volt. Megvolt régen, csak miután eladtam a könyveit, nemrégiben szereztem be újra, és fokozazatosan olvasom, ahogy érkezésem van rá. Őszinte és kendőzetlen könyv a szexuálisról olvasmányos stílusban. Jó volt olvasni.
A magazinokat illetően az Antikváriumból rendeltem be 1993-as Teszt Magazin számokat, plusz még egy Video Magazint. Ezeket itthon is és utazás közben is olvastam. Nemcsak azért volt érdekes olvasni, hogy lássuk, hogy milyen volt az akkori műszaki cikkek működése, meg nagyon informatívak voltak a tesztek, hanem szembesülni, hogy mennyivel másabb volt 30 éve a vásárlói attitűd. Akkoriban igényelték az emberek a tájékoztatást, tisztába akartak lenni a jogaikkal, az olvasói levelek között voltak leírt vásárlói szituációk kapcsán kérdések. És bizony, voltak, akik megjárták a tájékozatlanságuk miatt. De akkoriban sokkal inkább megvolt az, hogy kérdeztek az emberek, tájékozódni akartak. Ez ma nagyon hiányzik, sokkal kevesebb probléma lenne. A teszteket meg laboratóriumokban, műszerekkel végezték.
Jó volt visszatérni a '90-es évekbe. Utaztam is. Szerdán Szegeden voltam, csütörtökön meg Szolnokon. Ezekre is digitális fényképezőgéppel csináltam fényképet, illetve térképpel tájékozódtam. Szerencsém volt, mert Békéscsabán a bolhapiacon az egyik árusnál pont volt Csongrád megye térkép, így nem kellett drága pénzért könyvesboltban venni térképet. Ugyan 2004-es a térkép, de hát annyira csak nem építették át a várost, hogy 20 év távlatából teljesen használhatatlan legyen a térkép. Nagyon jól tájékozódtam vele, egyszer sem tévedem el. Azért is érdemes most is térképpel járni, mert a hagyományos térképek fejlesztik a tájékozódási képességet. Az utazás Szegedre nem volt sima, mert Orosháza és Szeged között pótlóbusz jár, de Békéscsaba és Orosháza között is élmény volt az utazás, hiszen az egész kocsiban egyedül voltam.
Így igazán élmény volt az utazás. A buszon is rendben volt az út. Az egyik tervem az volt egyébként, hogy a Dóm térre ülök le, és ott írok. Mert tavaly nyáron emlékeztem, nagyon jó volt ülni. Ám sajnos most ez a látvány fogadott.
Mintha valami rendezvényre készülnének, csak oldalt lehetett elmenni. Pedig csodálatos ez a templom élőben, nagyon jó volt itt sétálni. A tiszaparton is sétáltam egyet, majd mellette van egy játszótér, azon át mentem át az Árkád Szegedbe. Itt pihentem egyet a kajáldás résznél és itt írtam.
Szóval ilyen egy offline kirándulás. Ja, el ne felejtsem mondani: Walkmanen hallgattam zenét kazettán! Két albumot vittem magammal: Shania Twain: Up! és Pa-Dö-Dő: Szép az élet és én is szép vagyok. Szeretem ezt a két albumot, jó volt hallgatni.
A füzetbe meg a történetem további terveit írtam le. Nem tudtam teljes egészében a munkával se leállni, itt írtam részletesen a főszereplőm, Sasahara Soichiro történetét. Gyerekkor, család, egyetem, stb. Ezek is mind arra lesznek, hogy a könyvemet méh tovább javítsam. Az utóbbi időkben két béta olvasóm volt, mind a ketten Snittről: ChEebor és Damien_Lambert. Mind a ketten nagyon jó ötleteket adtak, hogy mivel javíthatnám a történetet. Plusz azzal, hogy megírtam a főszereplőm életét, így láttam meg egyben az összefüggéseket, amiket a megfelelő helyen alkalmazva tovább javíthatom a könyvemet.
És volt még egy nagy haszna ennek az írásnak. A lényeg, hogy Harry Potter rajongóként nekem is szokásom karácsonykor nézni a Harry Potter, utána a Legendás Állatok és megfigyelésük filmeket. És amikor a Legendás Állatok filmeknél tartottam, azon gondolkodtam, hogy az én történetemhez milyen előtörténetet találhatnék ki? Na, ez lett meg a múlt héten. Arról van szó, hogy Soichirónak a nagyapjával van igazán különleges, szeretettel teli kapcsolata, és kitaláltam a nagyapa történetét. Ahogy írtam, oda jutottam magamban, hogy ha ezt kidolgozom, akár önálló történetként is működhet. Megvalósítanám a pszichológiában ismert "dupla eltolódás" elméletét. Ennek lényege, hogy ha valaki nem teljesít be vagy elfojt magában valamit, az nem a gyerekén, hanem az unokáján csapódik le. Ez ugyan azt érzékelteti, hogy lesznek hasonlóságok a történetben, ami igaz is, de a különbség és egyben a lényeg a részletekben lesz.
Egyébként azért is jó írni, mert az írással a motoros képességek is fejlődnek. Mert bizonyos csorbulást vettem észre az elején. Kifejezetten csúnyán formáltam meg a betűket, sokat tévesztettem. De idővel visszajött a gyakorlat és jobban ment. Meg az írás relaxál is. Túlzás talán, hogy grafomán lennék, de hogy szeretek írni, az tény.
Ezután a másik bevásárlóközpontba, a Szeged Plázába mentem, méghozzá a Cinema City-be. Az Így neveld a sárkányodat élőszereplős adaptációját néztem meg. Maga a film megítélésem szerint zseniális volt. Konkrétan azt gondoltam, hogy a Disney járhatna a DreamWorkshöz Hogyan készítsünk jó élőszereplős adaptációt? tanfolyamra, hihetetlen jó volt a film. Másfelől elgondolkodtam azon, hogy van-e egyéb haszna az adaptáció-mániának, azon túl, hogy újabb formában nézhetjük meg a filmet? Mert bizonyos szempontból érdemi pluszt nem ad a franchise-hoz. A történetet nem újították meg annyira, tehát konkrét újdonságot nem ad. Az viszont tény, hogy a színészek és a közeg nagyszerűek voltak. Tehát érdemes volt megnézni a filmet.
Ezután mentem haza. Majd másnap Szolnokra mentem. Itt a Kossuth téren szeretek nagyon sétálni, nagyon szép hely.
Szolnokra ugyan nincs térképem, és furcsán el is tévedtem. Az történt, hogy jobbra kezdtem el kerülni (ezzel járatlan, általam ismeretlen úton járni), mert úgy voltam vele, hogy akkor gyorsabban kiérek a vasútállomásra. Erre döbbenten tapasztalom, hogy végül balról közelítem meg az épületet. Na ezt fejtse meg nekem valaki.
Egyébként Szolnokon is moziban voltam. A Szolnok Plázában van a Cinema City, és itt az Elio animációt néztem meg. Ez a Pixar új animációja, ami elég nagyot bukott. A plakátot és a Pixar korábbi animációit ismerve egyből tudtam, hogy nem a minősége miatt bukott akkorát, ezért adtam neki egy esélyt és megnéztem. Nem volt rossz, csak az, hogy egy már ismert alapkoncepciót vettek elő újra. Aztán ChEebor írta, hogy az egész forgatókönyv teljesen máshonnan indult. Ez lett volna a Pixar első LMBTQ+ története, aminek Trump hatalomra kerülése tett keresztbe. Aztán az egészet teljesen új alapokra helyezték úgy, hogy a film fele már kész volt. Nem tudom, miben lett volna LMBTQ+, meg összességében nem volt rossz a végeredmény sem, megvolt a maga hatása, csak mivel a mondanivaló már ismerős volt, ezért annyira nem maradt meg bennem a történet.
Szolnokon a mozi volt a fő attrakció, a városnak nincs igazán nagy látványossága, mint Szegednek a Dóm tér, így a mozi után sétáltam, aztán mentem is a vasútállomáshoz. Mindkét helyen jól éreztem magam.
Aztán itthon is moziztam még, egyébként Disney+-on néztem meg a Hófehérke és a hét törpe élőszereplős változatát. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira szörnyű-e. Igazából pont azért sajnáltam a filmet, mert határozottan voltak jó jelenetei, aminek után én inkább sajnáltam, hogy ennyire elrontották az egészet. Hófehérke színésznője is olyan volt, hogy nem láttam rajta azt a kedves, ártatlan teremtést, amilyen a rajzfilm karakter volt. Azon is gondolkoztam, hogy talán nincs is olyan színész, aki elő tudná adni Hófehérke valódi személyiségét. A törpék meg inkább voltak kertitörpék. Ők viszont tényleg nagyon csúnyák voltak, a dorbézolásuk se hozta vissza azt a gyermeki csínyt, ahogy rajzfilmben viselkedtek.
Illetve még szombat este néztem meg moziban a Forma 1-es filmet. Arról állítólag Carlos Sainz nyilakozta, hogy aki szereti a Forma 1-et, az nem fogja szeretni a filmet. Értettem, hogy mire gondolt, de azt gondolom, hogy azok nem fogják szeretni a filmet, akik nem a helyén kezelik. Ez ugyanis nem dokumentumfilm, hanem dráma. Innentől kezdve a történet csak a valóságon alapul, de nagyjából annyit mutat be a háttéreseményekből, amennyit Wéber Gábor mond a futamok közvetítésein. Tehát, amiket lehet tudni, ez van különböző filmes, drámai elemekkel kiegészítve. Engem inkább az zavart, hogy szerelmi jelenet semmi extrát nem tett a történethez. Az viszont jó ötlet volt, hogy a filmbéli versenyek szakkommentátora Wéber Gábor és Gundel Takács Gábor voltak. Szakavatottakra bízták a kommentálást. Tehát azt gondolom, hogy független, hogy szereti-e a Forma 1-et vagy sem, aki mint film nézi a filmet, annak tetszeni fog. Mert a színészi játék mindent egybevetve, rendben volt.
Nos, ennyi volt múlt hétre. Jó volt, örültem neki, ez nekem tényleg olyan volt, mint egy nyaralás. De most jó újra itt lenni. Azt nem gondolom, hogy nagyon gyakran, de alkalmanként megteszem azt, hogy kicsit kilépek az internet és a közösségi oldalak mókuskerekéből. És megyek is tovább, hiszen száz meg ezer tennivaló van még.
