Az idei karácsonyt nővéreméknél, Angliában töltöttem. Be kell valljam őszintén, hogy nem igazán volt most kedvem hozzá. Ennek egyik oka az, hogy amióta a britek kiléptek az Unióból, azóta körülményesebb lett az utazás. Útlevél kell, sőt idéntől tartózkodási engedélyt kell igényelni. Ez azért is volt nehézkes, mert több magyar weboldalon is ki lehet váltani. Bár hivatalosnak tűntek, egyáltalán nem voltam meggyőződve a hitelességükről, úgyhogy végül megkértem a nővéremet, hogy csinálja meg helyettem. Ez £16 volt, két évig érvényes, de amit igazán gyűlöltem az fényképezés. Ugyanis csak a sokadik képet fogadta el. Az a lényeg, hogy nem szabad árnyéknak lenni az arcon és ezt volt elég nehéz megoldani, mert már napnyugta után csináltuk. De végül meglett.

Aztán a repülés sem volt sima ügy. Még előző nap utaztunk fel Vecsésre, ott volt bérelve egy vendégház szobája egy éjszakára. Nem volt rossz, nem volt sok minden, de arra a pár órára elég volt. Bár még az éjszaka sem volt teljes, ugyanis a gép 7.20-kor indult, és három órával az indulás előtt kell a repülőtéren lenni, útlevélellenőrzés okán. Tehát 3 óra után nem sokkal a már talpon kellett lenni és készülődni. Az ellenőrzés flottul ment, a repülés volt problémás, mert egyszer úgy rázkódott a gép, mintha kátyús úton mennénk. És higgyétek el, nincs benne sok köszönet! Már 20 éve járok repülővel, de egyszerűen képtelen vagyok megszokni. Ilyenkor mindig erősen fogom az előttem lévő szék karfáját, és bár nem csinálok semmit, belül rettenetesen feszült vagyok. Ilyenkor mindig azt kívánom, hogy álljon meg a gép, kicsit pihenjünk, lazítsunk, aztán mehetünk tovább. Persze tudom, hogy pont az lenne a végzetes, ha a magasban megállna a gép.

De aztán az ittlét alatt igazából minden jobban alakult, mint vártam. Kezdve az alvással: Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy csak újév után fogok tudni rendesen aludni, nagyon jó volt. Arról van szó, hogy nővéremek már egészen hozzászoktak a hűvösebb klímához, én viszont kifejezetten rosszul alszok hidegben. De úgy tűnik, hogy egy elektromos melegítőpaplan megoldás a problémára. Igazából most inkább az volt a fontos, hogy együtt legyünk, nem nagyon mentünk el semerre, múzeum, látnivalók meg ilyenek. De arra, hogy együtt legyünk, nagyszerű volt. Jó volt az angol ismerősökkel újra találkozni. Volt, aki mondta, hogy semmit nem változtam 2014 óta. Nővérem minden ismerősünknek meglepetést okozott, amikor közölte velük, hogy jövőre 40 éves leszek. Senki nem hitte el. Nővérem férje mondta nekem, hogy "Big boy", más meg, hogy inkább hinné el, hogy 25 éves leszek, semmint 40. Nos igen, azok a fiatalító krémek... Csak viccelek, semmi ilyesmiről nincs szó. Sokkal inkább azt gyanítom, hogy mivel lélekben sokkal fiatalabb, lelkesebb vagyok, tele vagyok álmokkal, tervekkel, ezért úgy vélem, hogy a szervezetem is aktívabban dolgozik, és ez fiatalon tart külsőre is. Azon elmélkedtem már emberekkel, hogy férfiak az én koromban már inkább lassítanak, nyugodtabb életet élnek, híznak, kopaszodnak, rám meg ezek közül egyik sem vonatkozik. Tehát az jellemez kívül is, ami belül.

Ezért is van az, hogy bár korábban, amikor Angliában voltam, mindig felmerült bennem, hogy de jó lenne itt maradni, most egyáltalán nem. Több oka is van ennek, például az, hogy a terveim mind Magyarországhoz kötnek, amit örömmel veszek. Egyébként sokat sétáltam egyedül. Azért is, mert Angliában (meg német oldalakon is láttam) van folytatása a Super Mario matricás albumnak. És az a lényeg, hogy ehhez lehetett extra matricákat venni hatos csomagban öt fontért. De ezt csak a Tesco Extrában találtam, ami kb. 45 perc sétára van nővéremék otthonától. Ezért szinte mindennap megtettem ez az utat gyalog, és vettem egyet-egyet. Azért is jártam mindennap, hogy meglegyen a napi mozgásom, másrészt menő mindig új csomagokat bontani. Mert amúgy azt hiszem, csak egy csomagot nem vettem meg én, amúgy valamennyi hozzám került. Ilyen csomagot kell elképzelni.

Ezekből egész tekintélyes mennyiségű matrica gyűlt össze. Pontosan annyi, mintha Magyarországon lett volna folyamatosan, és hónapokon át vettem volna egy-egy csomag matricát. Sok bekerült az albumba, és elég sok duplikáció lett, összesen 87. Összességében elégedett vagyok, bár ha lenne valaki Magyarországon, aki szintén vett matricát és van feleslege, szívesen cserélnék vele.

És ami a játékokat illeti: Összesen tíz játékkal lettem gazdagabb.

Elégedett vagyok mindegyikkel. Közülük egyértelműen a Mario Party 6 a szupersztár, arra már régóta vágytam. Az nagyon hiányzott, szerettem régen. Alig vártam, hogy játsszak vele itthon. És megérte. Nagyon rég nem szórakoztam ennyire jól Mario Party-val, mint a hatossal. Régóta tudom, hogy a hatodik rész a legjobb GameCube-ra, és valóban. Ezzel a legjobb játszani, ez hasonlít a leginkább a Nintendo 64-es második rész hangulatára.

Hasonlóképp nagy gaming álmom vált valóra a WarioWare, Inc.: Mega Party Game$-szel, a Rayman Legends Wii U-s változatával, a The Legend of Zelda: Tri Force Heroes-ra is úgy emlékszem, hogy jót játszottam vele harmadmagammal. A Sonic Mega Collection Plus PS2-es változat megvásárlásával meg megvan mind a három kiadású Sonic Mega Collection (PS2, GC, PC), amit meg akartam venni. A Zombi U leginkább azért érdekelt, mert nyitócím volt Wii U-ra, de hátha azon túl is tetszeni fog. A Hyrule Warriors szintén érdekes játék, azzal is érdemes játszani. A Puzzle & Dragons Z + Puzzle & Dragons: Super Mario Bros. Editiont is rég kinéztem 3DS-re, de soha nem volt konkrétan a fejemben, hogy azonnal megvenném. Azt csak megláttam a Trade and Playben és hat font volt, na mondom, akkor jöjjön. Tetszett az ötlet, hogy logikai játékként lehet végigvinni egy Mario játékot. Nagyon jól is indult, nagyon tetszett az ötlet. De hamar annyira nehéz lett, hogy egyszerűen nem látom a módját, hogy juthatnék tovább. Egyedi logikai játék, ilyennel korábban nem találkoztam. És egy idő után már nem látom át a táblát. És nem is csak az. Hasonlít egyébként a Puzzle League (Panel de Pon) jellegű játékokra, plusz a Pokémon Shuffle is ehhez hasonló volt, de ott úgy volt, hogy két Pokémon cserélt helyet, a Puzzle & Dragons játékban meg valamennyi alakzat elmozdul, ahogy megfogok egyet és helyezem. Ilyet még nem láttam (gondolom, ettől egyedi a játék), és sajnos az a helyzet hamar elakadtam benne és nem látom, hogyan tovább. Azt elismerem, hogy a stratégiai gondolkodás nem az erősségem, elég könnyen elvernek sakkban is, de élek a gyanúperrel, hogy a játékban is olyan alakzatok esnek le, hogy ne is jöjjön ki sok kombináció. Majd legfeljebb hosszú órákon át addig csinálom, amíg erőből nem győzök (van szintlépés is), és aztán a következő pályákon gázolok át könnyedén.

A PS3 játékok inkább extrák. A SEGA Mega Drive Ultimate Collectiont jó alapnak gondoltam a Mega Drive játékokban való elmerülésre. F1 játékokat meg szívesen veszek, hiszen szeretem a Forma 1-et és a versenyzést is. Megvan Nintendo 3DS-re a 2011-es, PS2-re a 2004-es, valamint Nintendo 64-re az 1997-es évet feldolgozó játék. Ki fogom próbálni majd ezt is. Plusz a PlayStation 2 memóriakártya. Most már van kettő, így mindkét foglalatban van egy-egy memóriakártya.

Ja, és el ne felejtsem, hogy nővéremék macskáját is alaposan megszeretgettem. Megvan még a fekete kandúr macskájuk, akivel már két és fél éve is jókat játszottunk. Akkor még kölyökmacska volt, azóta meg kell hagyni, szépen megnőtt. Nem annyira kövér, de testes macska lett. De ez természetesen nem akadályoz meg abban, hogy alaposan megszeretgessem őt. Már amikor hagyja. Nem egyszer volt arra példa, hogy megvakargattam az arcát, de egy idő után a kezem után harapott! Néha nagyon harcias tud lenni, amikor igazán egyedül akar lenni. Nővéremék Onyxnak hívják, én Kageyamának. Nemcsak a fekete szőrzete miatt, hanem a harcias mivolta okán is kiérdemelte a Haikyuu!!-s hősünk nevét. De amíg én ott voltam, addig mindig én etettem, úgyhogy szeretett... Amikor éhes volt.

Egyébként azt beszéltünk, hogy legközelebb nem karácsonykor kéne menni, hanem amikor jó idő van. Eddig azért jártunk az ünnepekkor, mert akkor nem dolgoztak, ezért többet lehettünk együtt. De ez az idei évre nem állt. Most nagyon sokat dolgoztak, ezért sem mentünk el igazán semerre. 

És akkor tartsunk évértékelő beszédet is. Összességében elégedett vagyok a 2025-ös évvel. Sok minden történt, sokat fejlődtem, nagyot léptem előre. És mivel, hogy rég volt ennyire tartalmas évem, ezért kifejezetten hosszúnak éreztem a 2025-ös évet. Ami egyébéként rá is cáfol arra a tényre, hogy minél idősebbek vagyunk, annál gyorsabbnak érezzük az idő múlását. Ennek egyébként valóban van alapja, hiszen ahogy egyre többet élünk, úgy tágul az időperspektívánk. Sokan megijednek, hogy amíg gyerekkorukban mennyire hosszúnak érezték a 10-15 évet, addig 30-40 évesként egy 10-15 évvel korábban történt eseményt sokkal közelebbi eseménynek érezzük. Én arra emlékszem, hogy gyerekkoromban megvolt nekünk Alexandre Dumas: Húsz év múlva című könyve. És amikor ránéztem a gerincére, elgondolkodtam a húsz éven. Akkoriban elképzelhetetlenül hosszú időnek gondoltam, ma meg már konkrét emlékeim vannak húsz évvel ezelőtti eseményekről. Tehát én is ismerem az érzést, de úgy tűnik, erre van gyógyszer is: Olyan tartalommal kitölteni az évet, amit szeretünk csinálni, abban kiteljesedni és akkor kellően hosszú lesz az év. Merthogy a 2025 januárjában történt eseményeket igencsak távolinak érzékelem.

Annak ellenére, hogy elégedett vagyok a 2025-ös évemmel, néha elgondolkodok azon, hogy miért nem korábban történtek meg velem ezek. Hiszen abban is különbözök a többi férfitársamtól, hogy amíg egy átlag férfi a negyvenes éveire éri a karrierje csúcsát, míg az enyém csak most van felívelőben. Sok mindent lehet erre mondani, az egyik legnépszerűbb mondás, hogy csak a saját utadat járd, és ne azt nézd, hogy hol tartanak mások. Ami különben igaz is, hiszen mindenki más neveltetésben részesült, más értékrendet tud magáénak (ha egyáltalán van neki...), meg másképp van összehuzalozva. És tudom, hogy nekem is megvan az utam, amit nekem kell bejárni. Ugyanakkor a minap olvastam Orvos-Tóth Noémi instagram oldalán, az alábbi szöveget:

Naponta tudatosítom, hogy az "én problémám" és a "te problémád" felosztása csupán illúzió, hiszen mindannyian ugyanabban a hajóban evezünk.

Ezt is igaznak gondolom. Egyrészt nem árt empátiát gyakorolni, hiszen az egyénen túl létezik társadalom is, másrészt ezt az idézetet ki lehet terjeszteni, hiszen nem vonhatjuk ki magunkat bizonyos hatásoktól. Most a Facebook posztokra gondolok, hogy látom, hogy más korombeli emberek hol tartanak, és hogy hozzájuk képest én hol tartok. Ezért látogatom ritkán a Facebookot, hogy ne hasonlítsam össze magam öntudatlanul másokkal is. Mert magam is tapasztalom, hogy ez tényleg kellemetlen. Legalábbis, én még nem tartok ott mentálisan, hogy a különböző posztoktól el tudjak vonatkoztatni.

Az mindenesetre kellemes élmény, hogy az évet a Hyakuemu. animével zártam, ami szerintem fantasztikus történet a rövidtávfutásról és a futók mindennapjairól. Első végignézésre nagyon tetszett, konkrétan úgy vagyok vele, hogy ami a hosszútávfutásnak a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, az a rövidtávfutásnak a Hyakuemu.. Fantasztikus animét vett meg a Netflix, azt néztem a repülőúton hazafelé. Merthogy 31-én jöttem haza. 15.40-kor indult a gép, és menetrend szerint 19.30-kor érkeztünk volna meg Budapestre, de annyira jól ment a gép, hogy fél órával korábban szállt le. Végig sima volt az út, semmi gond nem volt. A visszautat már élveztem. Tehát mi kell nekem egy jó repülőúthoz? Szép idő és egy jó anime, ami leköti a figyelmemet. Ja, és nem ablak mellett ülni! Ha nem nézek ki, nem látom, hogy mi történik.

Inkább nézzünk előre. Mire számítok 2026-ra? (De messzire kellett nyúlni a 6-os számért... Arra emlékszem, hogy annak idején, amikor 2002 után 2003-at írtam a billentyűzeten, tudatosodott bennem, hogy az is az idő múlását jelzi, hogy az utolsó számjegyért kicsit messzebb kellett nyúlni) Arra, hogy az egyéni vállakozásom révbe ér. Az ideális az lenne, ha független lennék, és meg is teszek érte minden tőlem telhetőt. Ez a fő célom az idei évre. Párkapcsolatot illetően már nincs konkrét várakozásom, mert 2025-ben is volt néhány eset, ami eléggé furcsán végződött, ezért most már ténylegesen úgy vagyok vele, hogy ha összejön valami komoly, örülni fogok neki, de tényleges célom, várakozásom nincs már. Ami a kisebb célokat illeti, az őszi hollandiai utazás elmaradt, de nagyon bízok abban, hogy júniusban kijutok legalább egy hétvégére. És akkor szép idő lesz és gyönyörködni fogok a késői naplementében. Még mindig egy csoda számomra, hogy 21.30 után is látni a napot Hollandiában és 23 órára sötétedik be teljesen.

És végül jöjjön az elmaradhatatlan Last.fm-es zenei elemzés. Továbbra is azt tudom mondani, hogy ez adja a legteljesebb képet a zenei ízlésemről, mivel elég sokat hallgatok offline zenét. Amihez értelemszerűen nincs a Spotifynak hozzáférése, ezért is ad fals képet a zenei ízlésemről. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy az önmagában elmebaj, hogy már decemberben kiadja az eredményt, tehát eleve nem egész éves statisztikát ad, ebből kifolyólag valós sem lehet. Tehát maradjunk csak a Last.fm-nél, ahol ismét rekordot tudhatok magamének.

Hiszen 2025-ben 41.633 alkalommal hallgattam meg valami dalt. Nem volt korábban soha ennyire sok, és továbbra is azon dolgozok, hogy ez a rekord csak egy évig álljon fenn. Lássuk is a szokásos listákat, először is a legtöbbet hallgatott előadókat. Képpel együtt! Hiszen most már a Last.fm is küld évente szépen animált statisztikát, plusz kártyát az idei évről.

Top 10 előadók 2025

1. Murayama Jun (4.445)
2. Hayashi Yuuki (2.478)
3. Okui Masami (1.474)
4. Hayashibara Megumi (1.335)
5. Pa-Dö-Dő (1.147)
6. MARIO KART BAND (1.137)
7. JAM Project (1.128)
8. Sasaki Isao (1.004)
9. TAKAROT (704)
10. Iga Takuro (645)

Murayama Jun neve nem volt korábban, ő írta a Blue Lock animéhez a zenét. Arra nagyon rákaptam idén. Rengeteget hallgattam itthon is meg útközben is, mert annyira jól áthozta az anime hangulatát zenében, hogy mindig megelevenedik előttem az anime egy-egy jelenete, amikor hallgatom a zenét. Maga az anime is jó annyira, hogy jó érzéssel gondoljak rá. Kár a második évad animációjáért, pedig az is olyan 10 pontos anime lett volna, hogy csak úgy füstöl! Okui Masami és Hayashibara Megumi mindig szívesen látott résztvevők a toplistámon. Aki nagyon kiemelkedik, az a Pa-Dö-Dő. Az ő zenéjükre is annyira rákaptam idén, hogy több olyan nap is volt, amikor egymás után hallgattam az albumaikat. Továbbra is szeretem a humorukat és azt az önazonosságot, ahogy előadják magukat. További újdonság Sasaki Isao, akiről már volt szó itt is többször, hiszen idén jelentette meg a 65. évfordulós válogatásalbumát, amit annyit hallgattam, olyan hatással volt rám, hogy kapudrog lett a tokusatsuk felé. TAKAROT a Cheer Danshi!! anime zenéjéért felelős, amit továbbra is szeretek hallgatni. Iga Takuro meg a Karaoke Iko! és a Muchuu sa, Kimi ni. animéknek szolgált nagyszerű zenéket. Tehát 2025-ben is el voltam látva újdonságokkal. Jöhetnek is szép számmal, mindig nagy örömmel veszem.

Most jöjjenek az albumok, amiket idén is két részre fogok osztani. Stúdióalbumok és OST albumok.

Top 10 stúdióalbumok 2025

1. Kamen Rider Revice SONG BEST (826)
2. Sasaki Isao Debut 65 Shuunen Kinen Best album (556)
3. Hayashibara Megumi: DUO (495)
4. Last Message Kamen Rider Ryuki Complete CD-BOX (354)
5. JAM Project BEST COLLECTION XV FINAL COUNTDOWN (302)
6. Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece (263)
7. Paradox Live 3rd Album "ANTHEM" (249)
8. Hayashibara Megumi: Plain (239)
9. Okui Masami: Masami Kobushi ~Kayokyoku-hen~ (231)
10. Pa-Dö-Dő: Szép az élet, és én is szép vagyok (213)

Na, itt látszik a tokusatsu hatás, hogy Kamen Rider albumok vannak listában! Méghozzá nem is akárhol! A Kamen Rider Revice ugyan messze nem hibátlan sorozat, de annyira jó dalokat írtak hozzá, hogy az valami hihetetlen. Hangulatosak, ráadásul úgy menők, hogy jól meg vannak írva a dalok! Nem utolsósorban, a színészek is tudnak énekelni! Nemcsak énekelni, hanem előadni a dalokat. Fantasztikus album, tervezem megszerezni eredetiben, ahogy a Ryuki complete CD-BOXot is. Sasaki Isao albuma a 2. helyig jutott el, az új JAM Project album pedig az 5. helyen. Mondjuk az peches is volt, mert elég későn tudtam megszerezni, ezért normálisan is későn került a listában. A Pa-Dö-Dőből meg a legszeretetreméltóbb album kapott helyet a listán.

Top 10 OST albumok (2025)

1. Murayama Jun: TV anime: Blue Lock Original Soundtrack (2.394)
2. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS / for Wii U Tokusen Soundtrack (1.440)
3. Murayama Jun: Gekijouban Blue Lock: Episode Nagi Original Soundtrack (1.255)
4. F-Zero GX/AX Original Sound Tracks (1.191)
5. MARIO KART BAND: Mario Kart 8 Original Soundtrack (1.137)
6. Murayama Jun: TV anime: Blue Lock VS. U-20 JAPAN Original Soundtrack (858)
7. Super Smash Bros. Melee Soundtrack (848)
8. TAKAROT: TV anime: Cheer Danshi!! Original Soundtrack (765)
9. Hayashi Yuuki: TV anime: Bakuten!! Original Soundtrack (547)
10. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: Gekijouban Haikyuu!! Gokisuteba no Kessen Original Soundtrack (458)

Azért jól látszik, hogy miért szedem két a kétféle album listát. Ha egyben lenne, a stúdióalbumok közül legfeljebb az első két-három helyezett kapna helyet. Köztudott, hogy egy OST albumon rövid zenék vannak, és több dal is egy albumon, ezért értelemszerűen az ottani hallgatások jobban gyűlnek. Tehát igazságtalan egy listába tenni.

De tessék csak megnézni, mennyire a Blue Lock dominálta ezt a listát. Nagyon megszerettem az anime zenéjét. Dinamikus, optimista, ezért edzés közben is ideális, meg bárhol is hallgatom, jobban érzem magam tőle, dinamikusabb leszek tőle. Játékzenéket korábban csak elvétve hallgattam, idén kaptam arra rá, hogy jobban hallgassam, hiszen akkor a játék is megelevendik előttem. Super Smash Bros. zenék meg jolly-joker, hiszen valamennyi Nintendo játék zenéjét tartalmazza, így azzal sok játék zenéjét hallgatom. Az egész Nintendo univerzum egy albumon hallgatható. De a Bakuten!! és a Haikyuu!! és becsúszott, hogy azért ne feledkezzünk meg a jólneveltségünkről.

Lássuk a kislemezeket.

Top 10 kislemezek 2025

1. Okui Masami: Baby Baby Baby (201)
2. Sasaki Isao: Himitsu Sentai Goranger (151)
3. Return of the Jaded: Be The Reason (149)
4. Sasaki Isao: J.A.K.Q Dengekitai (108)
5. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman (102)
6. Fukuda Mai: Tenshi no Yubikiri (85)
7. ASH DA HERO: Beast Mode (74)
8. Nakamura Shugo: WINNER (72)
9. SPYAIR: Orange (68)
10. OLDCODEX: Rage On (67)

Csak egy kislemezt kellett Okui Masaminak megjelentetni, és máris magasan az élre kerül. A Haite Kudasai, Takamine-san anime olyan, amilyen, de legalább Okui Masami igyekezett jó dalt írni. Bár azt hozzáteszem, inkább a B-side tracket szeretem a kislemezről, mert az a tipikus Okui Masami stílus és minőség, amit annyira szeretünk tőle! A tokusatsu itt is tiszteletét teszi. A Denshi Sentai Denzimannal előrementem, azt még nem láttam. Az a negyedik Super Sentai sorozat, és még csak a másodikat néztem meg, meg az elsőnek a felét láttam. Arról van szó, hogy a Nippon Columbia 2006-ban a Super Sentai sorozat 30. évfordulója alkalmából kiadott egy kislemez-gyűjteményt az addig megjelent Super Sentai sorozat dalaiból, ezt kezdtem el hallgatni. És annyira megtetszett, hogy teljesen rákattantam. Egyedi hangzása, lüktetése van, ami nekem nagyon bejön. A Blue Lock és a Haikyuu!! itt is jelen van, de hogy mennyire hosszúnak éreztem az idei évet, jelzi, hogy totál elfelejtettem, hogy idén hallgattam a Kareshi Kanojo no Jijou anime opening, ending kislemez dalait, ráadásul 85 alkalommal. Nyáron meg a Free! dalokat hallgattam, az is meglepett, hogy bejutott a listába, méghozzá a 10. helyre.

És akkor végősoron lássuk a 100 legtöbbet hallgatott dalt. Előre szólok, hogy főleg a második fele meglehetősen egyhangú lesz.

Top 100 dalok 2025

1. Murayama Jun: Malevolence (197)
2. Return of the Jaded: Be The Reason (149)
3. Okui Masami: Yasashisa ni Tsutsumareta nara (121)
4. Murayama Jun: KNOCK YOU UP (85)
5. Sasaki Isao: J.A.K.Q. Dengekitai (76)
6. Sasaki Isao: Tatakae!! Choujin Bibyun (72)
7. 2 Unlimited: Maximum Overdrive (65)
8. MARIO KART BAND: Bone Dry Dunes (65)
9. Okui Masami: D~Rasen~ (65)
10. Charles D (USA): Twenty Twenty (58)
11. WizTheMC: Show Me Love (58)
12. Sasaki Isao: Himitsu Sentai Goranger (57)
13. Murayama Jun: Calmly (57)
14. TeddyLoid: Urgent Escape (56)
15. JAM Project: Over the Max ~Tamashii no Keishou~ (55)
16. Guz: Kush (48)
17. Sasaki Isao: Miyo! Goranger (47)
18. JAM Project: Hangeki Fight Back! (47)
19. Da-iCE: Dance Dance (46)
20. Sasaki Isao: J.A.K.Q. Dengekitai (Original Karaoke) (46)
21. Okui Masami: Baby Baby Baby
22. JAM Project: Danvine ~Monogatari wa Kioku no Kakera
23. Okui Masami: D~Rasen~ (Off Vocal)
24. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
25. Froukje: Zonder liedjes
26. Okui Masami: Baby Baby Baby (Off Vocal)
27. Hironobu Yahata & Shinya Outouge: Dueling for Prizes
28. TAKAROT: Hard Attack
29. Pa-Dö-Dő: Van még remény (Light Trance Version)
30. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman
31. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman (Original Karaoke)
32. Matt Nash: Losing My Mind (Extended Mix)
33. Sofi Tukker: Emergency
34. Murayama Jun: GENIUS (EPISODE NAGI)
35. Murayama Jun: Intellect
36. Murayama Jun: Monlogue (EPISODE NAGI)
37. Murayama Jun: Match Start
38. Murayama Jun: RIN (EPISODE NAGI)
39. Maeda Kentaro: Kimi wa Sono Mama de
40. Murayama Jun: Breakthrough
41. Murayama Jun: Setback
42. Murayama Jun: Unrest (EPISODE NAGI)
43. Hayashibara Megumi: MC
44. ASH DA HERO: Judgement
45. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~
46. Murayama Jun: Bewildering Emotions
47. Murayama Jun: Break up
48. Murayama Jun: EGO
49. Murayama Jun: Last Chance (EPISODE NAGI)
50. Murayama Jun: Logic
51. Murayama Jun: Resolution
52. Murayama Jun: Unity Roots
53. Murayama Jun: Upside Down
54. Nakagawa Shugo: WINNER
55. Murayama Jun: Buddy
56. Murayama Jun: NAGI
57. Murayama Jun: Out of Control
58. Murayama Jun: Reo&Nagi
59. Murayama Jun: Start Line
60. Murayama Jun: Zoomer
61. Shimon Masato: Let's Go!! Rider Kick
62. Murayama Jun: Aggressive
63. Murayama Jun: Bedroom
64. Murayama Jun: Breaking Down
65. Murayama Jun: Difficult Problem (EPISODE NAGI)
66. Murayama Jun: Growth (EPISODE NAGI)
67. Murayama Jun: Hopeless
68. Murayama Jun: Kick Off
69. Murayama Jun: Struggle
70. Murayama Jun: Ambivalence (EPISODE NAGI)
71. Murayama Jun: BLUELOCK
72. Murayama Jun: Bout (EPISODE NAGI)
73. Murayama Jun: Comical
74. Murayama Jun: Distorted Pleasure
75. Murayama Jun: Distorted Pleasure (EPISODE NAGI)
76. Murayama Jun: Extension
77. Murayama Jun: Helter Skelter
78. Murayama Jun: Impatience (EPISODE NAGI)
79. Murayama Jun: REO
80. Murayama Jun: SARCASM
81. Murayama Jun: Spatial Awareness
82. Murayama Jun: State of Arousal
83. Murayama Jun: Unrest
84. Murayama Jun: ZANTETSU
85. Hayashi Yuuki: Yosenkai
86. dubdogz: Infinity (DubDogz & Bhaskar Edit)
87. Pa-Dö-Dő: Álmodik a gyomor
88. Shakira: Que me quedes tú
89. Murayama Jun: Bath Room
90. Murayama Jun: Betrayal
91. Murayama Jun: Cacophony
92. Murayama Jun: Despair (EPISODE NAGI)
93. Murayama Jun: EGOISTIC
94. Murayama Jun: Farewell to KAIBUTSU
95. Murayama Jun: Formidable Enemy (EPISODE NAGI)
96. Murayama Jun: Puzzle
97. Murayama Jun: Take Back
98. Murayama Jun: Turnaround
99. ASH DA HERO: Beast Mode
100. Nakamura Shugo: WINNER (HeartBeat)

Szinte teljesen feltöltődve tértem vissza! Néhány hete határoztam el, hogy az N-Con utáni héten kvázi szabadsága megyek. Ez jelen esetben azt jelentette, hogy szinte teljesen offline voltam. Az okostelefon egyáltalán nem volt bekapcsolva, közösségi oldalakra egyáltalán nem mentem fel. Csak a legszükségesebbekre használtam az internetet, egy-két fontosabb e-mailt megválaszolni, egy-két dolgot frissíteni. Ezt leszámítva teljesen offline éltem.

És hogy mit csináltam? Magazint olvastam, zenét hallgattam, utaztam, és annyi könyvet olvastam, mint korábban soha! Egészen pontosan három könyvet olvastam el. A két szélső könyvet, korábban kezdtem el, de most értem a végére, Ónodi György Heti Hetesről szóló könyvét viszont egyhuzamban olvastam el. Konkrétan ilyet még nem csináltam, de annyira olvasatta magát, plusz szerettem a Heti Hetest, amikor ment, és érdekelt, milyen kulisszatitkokat oszt meg a producer. Jó volt olvasni. Spáh Dávid könyvét is. Leginkább, mint Família Kft. színésze érdekelt. Habár ma már árnyaltabban látom a sorozatot, ma is szívesen leülök egy-egy rész elé. A könyv röviden nehezen emészthető volt, mert az érdemi történet rövid, emellett annyi költői képet használ, hogy egy adott jelenetet kellőképp érzékeltessen, mint amikor egy tortán a túl sok a krém, piskóta meg kevés, így egy idő után nem tudtam megemészíteni az olvasottakat. Volt, hogy hetekre félretettem a könyvet, mire a múlt héten végre a el tudtam olvasni. Soma Mamagésa könyve meg újraolvasás volt. Megvolt régen, csak miután eladtam a könyveit, nemrégiben szereztem be újra, és fokozazatosan olvasom, ahogy érkezésem van rá. Őszinte és kendőzetlen könyv a szexuálisról olvasmányos stílusban. Jó volt olvasni.

A magazinokat illetően az Antikváriumból rendeltem be 1993-as Teszt Magazin számokat, plusz még egy Video Magazint. Ezeket itthon is és utazás közben is olvastam. Nemcsak azért volt érdekes olvasni, hogy lássuk, hogy milyen volt az akkori műszaki cikkek működése, meg nagyon informatívak voltak a tesztek, hanem szembesülni, hogy mennyivel másabb volt 30 éve a vásárlói attitűd. Akkoriban igényelték az emberek a tájékoztatást, tisztába akartak lenni a jogaikkal, az olvasói levelek között voltak leírt vásárlói szituációk kapcsán kérdések. És bizony, voltak, akik megjárták a tájékozatlanságuk miatt. De akkoriban sokkal inkább megvolt az, hogy kérdeztek az emberek, tájékozódni akartak. Ez ma nagyon hiányzik, sokkal kevesebb probléma lenne. A teszteket meg laboratóriumokban, műszerekkel végezték.

Jó volt visszatérni a '90-es évekbe. Utaztam is. Szerdán Szegeden voltam, csütörtökön meg Szolnokon. Ezekre is digitális fényképezőgéppel csináltam fényképet, illetve térképpel tájékozódtam. Szerencsém volt, mert Békéscsabán a bolhapiacon az egyik árusnál pont volt Csongrád megye térkép, így nem kellett drága pénzért könyvesboltban venni térképet. Ugyan 2004-es a térkép, de hát annyira csak nem építették át a várost, hogy 20 év távlatából teljesen használhatatlan legyen a térkép. Nagyon jól tájékozódtam vele, egyszer sem tévedem el. Azért is érdemes most is térképpel járni, mert a hagyományos térképek fejlesztik a tájékozódási képességet. Az utazás Szegedre nem volt sima, mert Orosháza és Szeged között pótlóbusz jár, de Békéscsaba és Orosháza között is élmény volt az utazás, hiszen az egész kocsiban egyedül voltam.

Így igazán élmény volt az utazás. A buszon is rendben volt az út. Az egyik tervem az volt egyébként, hogy a Dóm térre ülök le, és ott írok. Mert tavaly nyáron emlékeztem, nagyon jó volt ülni. Ám sajnos most ez a látvány fogadott.

Mintha valami rendezvényre készülnének, csak oldalt lehetett elmenni. Pedig csodálatos ez a templom élőben, nagyon jó volt itt sétálni. A tiszaparton is sétáltam egyet, majd mellette van egy játszótér, azon át mentem át az Árkád Szegedbe. Itt pihentem egyet a kajáldás résznél és itt írtam.

Szóval ilyen egy offline kirándulás. Ja, el ne felejtsem mondani: Walkmanen hallgattam zenét kazettán! Két albumot vittem magammal: Shania Twain: Up! és Pa-Dö-Dő: Szép az élet és én is szép vagyok. Szeretem ezt a két albumot, jó volt hallgatni.

A füzetbe meg a történetem további terveit írtam le. Nem tudtam teljes egészében a munkával se leállni, itt írtam részletesen a főszereplőm, Sasahara Soichiro történetét. Gyerekkor, család, egyetem, stb. Ezek is mind arra lesznek, hogy a könyvemet méh tovább javítsam. Az utóbbi időkben két béta olvasóm volt, mind a ketten Snittről: ChEebor és Damien_Lambert. Mind a ketten nagyon jó ötleteket adtak, hogy mivel javíthatnám a történetet. Plusz azzal, hogy megírtam a főszereplőm életét, így láttam meg egyben az összefüggéseket, amiket a megfelelő helyen alkalmazva tovább javíthatom a könyvemet.

És volt még egy nagy haszna ennek az írásnak. A lényeg, hogy Harry Potter rajongóként nekem is szokásom karácsonykor nézni a Harry Potter, utána a Legendás Állatok és megfigyelésük filmeket. És amikor a Legendás Állatok filmeknél tartottam, azon gondolkodtam, hogy az én történetemhez milyen előtörténetet találhatnék ki? Na, ez lett meg a múlt héten. Arról van szó, hogy Soichirónak a nagyapjával van igazán különleges, szeretettel teli kapcsolata, és kitaláltam a nagyapa történetét. Ahogy írtam, oda jutottam magamban, hogy ha ezt kidolgozom, akár önálló történetként is működhet. Megvalósítanám a pszichológiában ismert "dupla eltolódás" elméletét. Ennek lényege, hogy ha valaki nem teljesít be vagy elfojt magában valamit, az nem a gyerekén, hanem az unokáján csapódik le. Ez ugyan azt érzékelteti, hogy lesznek hasonlóságok a történetben, ami igaz is, de a különbség és egyben a lényeg a részletekben lesz.

Egyébként azért is jó írni, mert az írással a motoros képességek is fejlődnek. Mert bizonyos csorbulást vettem észre az elején. Kifejezetten csúnyán formáltam meg a betűket, sokat tévesztettem. De idővel visszajött a gyakorlat és jobban ment. Meg az írás relaxál is. Túlzás talán, hogy grafomán lennék, de hogy szeretek írni, az tény.

Ezután a másik bevásárlóközpontba, a Szeged Plázába mentem, méghozzá a Cinema City-be. Az Így neveld a sárkányodat élőszereplős adaptációját néztem meg. Maga a film megítélésem szerint zseniális volt. Konkrétan azt gondoltam, hogy a Disney járhatna a DreamWorkshöz Hogyan készítsünk jó élőszereplős adaptációt? tanfolyamra, hihetetlen jó volt a film. Másfelől elgondolkodtam azon, hogy van-e egyéb haszna az adaptáció-mániának, azon túl, hogy újabb formában nézhetjük meg a filmet? Mert bizonyos szempontból érdemi pluszt nem ad a franchise-hoz. A történetet nem újították meg annyira, tehát konkrét újdonságot nem ad. Az viszont tény, hogy a színészek és a közeg nagyszerűek voltak. Tehát érdemes volt megnézni a filmet.

Ezután mentem haza. Majd másnap Szolnokra mentem. Itt a Kossuth téren szeretek nagyon sétálni, nagyon szép hely.

Szolnokra ugyan nincs térképem, és furcsán el is tévedtem. Az történt, hogy jobbra kezdtem el kerülni (ezzel járatlan, általam ismeretlen úton járni), mert úgy voltam vele, hogy akkor gyorsabban kiérek a vasútállomásra. Erre döbbenten tapasztalom, hogy végül balról közelítem meg az épületet. Na ezt fejtse meg nekem valaki.

Egyébként Szolnokon is moziban voltam. A Szolnok Plázában van a Cinema City, és itt az Elio animációt néztem meg. Ez a Pixar új animációja, ami elég nagyot bukott. A plakátot és a Pixar korábbi animációit ismerve egyből tudtam, hogy nem a minősége miatt bukott akkorát, ezért adtam neki egy esélyt és megnéztem. Nem volt rossz, csak az, hogy egy már ismert alapkoncepciót vettek elő újra. Aztán ChEebor írta, hogy az egész forgatókönyv teljesen máshonnan indult. Ez lett volna a Pixar első LMBTQ+ története, aminek Trump hatalomra kerülése tett keresztbe. Aztán az egészet teljesen új alapokra helyezték úgy, hogy a film fele már kész volt. Nem tudom, miben lett volna LMBTQ+, meg összességében nem volt rossz a végeredmény sem, megvolt a maga hatása, csak mivel a mondanivaló már ismerős volt, ezért annyira nem maradt meg bennem a történet.

Szolnokon a mozi volt a fő attrakció, a városnak nincs igazán nagy látványossága, mint Szegednek a Dóm tér, így a mozi után sétáltam, aztán mentem is a vasútállomáshoz. Mindkét helyen jól éreztem magam.

Aztán itthon is moziztam még, egyébként Disney+-on néztem meg a Hófehérke és a hét törpe élőszereplős változatát. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira szörnyű-e. Igazából pont azért sajnáltam a filmet, mert határozottan voltak jó jelenetei, aminek után én inkább sajnáltam, hogy ennyire elrontották az egészet. Hófehérke színésznője is olyan volt, hogy nem láttam rajta azt a kedves, ártatlan teremtést, amilyen a rajzfilm karakter volt. Azon is gondolkoztam, hogy talán nincs is olyan színész, aki elő tudná adni Hófehérke valódi személyiségét. A törpék meg inkább voltak kertitörpék. Ők viszont tényleg nagyon csúnyák voltak, a dorbézolásuk se hozta vissza azt a gyermeki csínyt, ahogy rajzfilmben viselkedtek.

Illetve még szombat este néztem meg moziban a Forma 1-es filmet. Arról állítólag Carlos Sainz nyilakozta, hogy aki szereti a Forma 1-et, az nem fogja szeretni a filmet. Értettem, hogy mire gondolt, de azt gondolom, hogy azok nem fogják szeretni a filmet, akik nem a helyén kezelik. Ez ugyanis nem dokumentumfilm, hanem dráma. Innentől kezdve a történet csak a valóságon alapul, de nagyjából annyit mutat be a háttéreseményekből, amennyit Wéber Gábor mond a futamok közvetítésein. Tehát, amiket lehet tudni, ez van különböző filmes, drámai elemekkel kiegészítve. Engem inkább az zavart, hogy szerelmi jelenet semmi extrát nem tett a történethez. Az viszont jó ötlet volt, hogy a filmbéli versenyek szakkommentátora Wéber Gábor és Gundel Takács Gábor voltak. Szakavatottakra bízták a kommentálást. Tehát azt gondolom, hogy független, hogy szereti-e a Forma 1-et vagy sem, aki mint film nézi a filmet, annak tetszeni fog. Mert a színészi játék mindent egybevetve, rendben volt.

Nos, ennyi volt múlt hétre. Jó volt, örültem neki, ez nekem tényleg olyan volt, mint egy nyaralás. De most jó újra itt lenni. Azt nem gondolom, hogy nagyon gyakran, de alkalmanként megteszem azt, hogy kicsit kilépek az internet és a közösségi oldalak mókuskerekéből. És megyek is tovább, hiszen száz meg ezer tennivaló van még.

Ma megjött a Vaterán rendelt Sony kazettás DECK, ezzel teljes lett a Hi-Fi!

Ez egy TC-WE435-ös modellű kazettalejátszó. És milyen gyönyörű állapotban... Nem akartam hinni a szememnek, de úgy néz ki, mintha a boltból vettem volna újonnan! Semmilyen használati nyomot, karcolást nem látok rajta, mintha az eladó soha nem használta volna.

Az összeszerelés viszont nem ment teljesen simán. No, nem egy nagyon bonyolult szerkezetről van szó, a lényeg az, hogy a kazettás DECK-nek 2 pár RCA audio bemenete van, egy IN és egy OUT. Eleinte így párosítottam az erősítőhöz: IN vezetéket tettem az IN-be, az OUT vezetéket csatlakoztattam az OUT-ba, de nem szólt semmit. Tekintve, hogy hallottam az ablakból a madárcsicsergést, nem én süketültem meg egyik pillanatról a másikra. Csak egy megoldás lehet: Pont ellentétesen kell csatlakoztatni. Ami a kazettalejátszóban az IN-ben van, azt az erősítőben az OUT-ba kell csatlakoztatni, és vica versa. Ez volt a megoldás, így már rendesen szól. De még hogy!

A Pa-Dö-Dő első albumát hallgattam kazettán, és kérem szépen... Bluetooth-os hangszóró se tudná ennél szebben játszani! Csodálatos hangja van.

Direkt ilyen változatot kerestem, ami egyrészt kétkazettás, másrészt a kijelzője teljesen LCD. Vannak ugye egykazettás magnók is, és még ha nem is tervezem a második kazettát felvételre használni, de mivel én kétkazettás magnókat láttam, ezért nekem így teljes egy lejátszó. Báááár... Most jutott eszembe, hogy mi lenne, hogy ha mégis használnám a második kazettát. Gyerekkoromban én is csináltam azt, hogy rádióról felvettem a kedvenc dalaimat kazettára, és ugye az új dalokat már nem lehet hanghordozón kapni... Mi lenne, ha én magam kreálnék újra válogatást az általam szeretett dalokból? Milyen eszelős ötlet... De tetszik! Vagy netalán valakinek van olyan CD-je, ami nekem nincs meg, kölcsönkérni és kazettára másolni. Szintén gyerekkor! Megfontolom ezt még.

Ami a kijelzőt illeti, nekem jobban tetszik az LCD-s. A régebbi kazettás DECK-eken ilyen forgó számolt. Fogalmam sincs, hogy azt hogy hívják, de négy kis forgó van egymás mellett, gondolom valami mechnaika hajtja. Az a lényeg, hogy az nekem már túl régi. Ez így fémjelzi a gyerekkoromat. Maximálisan elégedett vagyok ezzel az összeállítással.

Csak azt nem tudom, hogy a számláló mit számol. Ez az első Sony kazettalejátszóm, és amíg képen láttam, azt hittem, azt számolja, hogy az orsó hány kört tett meg. De olyan gyorsan jár a számláló, mintha gyorstekerés közben számolná. Nem tudom elképzelni, hogy pontosan milyen logika szerint jár a számláló.

Azt viszont megmondom őszintén, gyerekkoromban szerettem nézni az LCD-kijelzőket, hogy számolja a CD-lejátszónál az eltelt időt. Most látok ilyet kazettánál. Számomra ezzel a lejátszóval új értelmet nyert a kazetta, hiszen azt is figyelemmel követhetem, hogy jár a kazettalejátszó számlálója.

Tehát a következő komponensekből áll a Sony Hi-Fim:

• STR-DE197 erősítő
• TC-WE435 kazettás DECK
• CDP-XE200 CD-lejátszó
• SS-H650 hangfal

És mindegyik remekül működik!

Egy ideje követem az Obsolete Sony Twitter és BlueSky profilját, hihetetlen érdekességeket és ritkaságokat mutat különböző Sony termékekről. Olyat is, amiről még nem is hallottam! A Sony cég tényleg sokkal hatalmasabb, mint azt valaha gondoltam volna. Olyan ötletei voltak, amik még ha nem is váltak világszerte ismertté, nem terjedtek el, mindenképp megér egy posztot, egy bemutatót, mert már az ötlet is eszeméletlen, nemhogy a kivitelezés. A profil tulajdonosának hihetetlen tudása és ismerete van Sony termékekből.

Tőle származik ezt a poszt is:

Crafting your hi-fi system piece by piece has become a lost art. pic.twitter.com/6rrIMpGW82

— Obsolete Sony (@ObsoleteSony) April 29, 2025

Szinte megszólítva érzem magam.

Szóval, végre teljes a Hi-Fim. Régi vágyam teljesült ezzel, és azért is akartam a lehető meggyorsabban összeállítani, mert úgy gondolom, hogy ahogy a retro játékok árai, úgy a retro műszaki termékek árai is repülőrajtot vettek a csillagos ég felé. És ez a mai nappal meglett. A Sony BRAVIA TV-vel, a Sony Bluetooth hangszóróval pedig egyértelműen ez a Sony éve nálam! Ennyi terméket egy cégtől ilyen rövid idő alatt még soha nem vettem. És mindegyik kivétel nélkül a megelégedésemre szolgál. Úgyhogy vitán felül a Sony marad a kedvenc műszaki cégem!

Egy ideje szeretném már újra használni a Sony CD-lejátszómat. Ott áll már régóta a szobában, szívesen hallgatok rajta zenét, akkor úgy döntöttem, hogy ha össze tudom hozni, akkor felépítek egy Hi-Fit, amíg nem szalad fel annak is az egekig az ára. Ezt találtam ki idénre, mint másik nagy befektetést (A Sony Bluetooth hangfal mellett), és akkor nyugodt szívvel engedem el a holnap megjelenő Nintendo Switch 2 konzolt.

Ahogy nézelődtem Vaterán, nagy anyagi segítség, hogy lehet kapni olyan erősítőt is, amibe a rádió is be van építve. Erről korábban nem tudtam. Ez nemcsak anyagiakban segítség, hanem helyben is, hiszen nem fog annyi helyet foglalni, plusz áram, hiszen értelemszerűen eggyel kevesebb áramforrás kell.

Gondolkodtam, hogy addig is, hogyan használhatnám a CD-lejátszót. Van egy kis Sony bluetooth hangszóróm (SRS-XB01). Arra gondoltam, hogy amíg nem tudom megvenni a Hi-Fi részeit, addig az megfelelő alternatíva lehetett volna, de sajnos nem kapcsol be. Természetesen feltöltöttem, de utána sem. Úgy tűnik, sajnos használhatatlan. Végül azt találtam ki, hogy a Philips bluetooth hangszóróval hallgatom a CD-imet addig, amíg nem épül fel a Hi-Fi.

Ez már bevált.

Nem véletlen kerestem néhány éve, amikor eltökéltem, hogy veszek egy komolyabb Bluetooth hangszórót, hogy csak olyat veszek, aminek van Jack csatlakozója. Így régebbi készülékeket is tudok hozzá csatlakoztatni. Ez a Philips SB500 hangszóró egyszerűen kiváló választás volt! Nemcsak remekül szól, hanem mindenféle eszközt lehet hozzá csaltakoztatni, ami hangot ad ki magából. Pa-Dö-Dőt meg bármikor szívesen hallgatok, a Szép az élet és én is szép vagyok a kedvenc albumom tőlük. Élmény volt CD-ről hallgatni.

Ma pedig Hayashibara Megumi CD-t hallgattam.

Esküszöm, egy anime rajongónak, akinek múzsa Hayashibara Megumi, annak csak így lehet igazán jó a zenéjét hallgatni. A bertemu CD meg a karrierjének egy fénypontja. Tegnap határoztam el, hogy komolyabban edzek Wiin Wii Fittel, és ahhoz szolgáltatná a CD-lejátszó a zenei hátteret. Még az edzés is nagyobb élmény ilyen jó zenével, CD-ről.

Mivel a '90-es években voltam gyerek, ezért amíg élek, a CD lesz a zene minőségének netovábbja. Ezt tenném idén teljessé, és építenék fel Sony rádiós erősítővel, hangfallal, kazettalejátszóval egy Hi-Fit.

Vannak lemezeim, de hogy kell-e lemezjátszó... Extrába esetleg, de az igazság az, hogy akármennyire is reneszánszát éli a hanglemez, mivel az már gyerekkoromban is réginek számított, ezért nincs hozzá konkrét érzelmi kötődésem. Én nem hallom azt a nagyon jó hangminőséget, amiről beszélnek az igazi zenerajongó freakek. Extrába befigyelhet valamikor, de mindenáron nem kell.

De egy CD-s, kazettás, rádiós rendszer jó minőségben örömmel!

Ma újabb vaterás rendelésem érkezett meg, a Pa-Dö-Dő: Szép az élet és én is szép vagyok albuma CD-n.

És ezzel megvan az összes Pa-Dö-Dő album CD-n, amit a gyűjteményembe akartam tudni.

14 album 1992-től 2006-ig. Az első két album nem jelent meg CD-n, azt pótolva adták ki 1992-ben az 1989-91 válogatást, amin a második album összes dala szerepel, plusz helyet kapott rajta a debütáló lemez hat dala. Lényegében az a 3. album, nem is értem, hogy miért írták a Tessék dudálni! borítójára, hogy "Ez a Pa-Dö-Dő 4. lemeze. A 3. nem jelent meg...".

És milyen érdekes, hogy pont a kedvenc albumomat sikerült legutoljára megszerezni. A Szép az élet és én is szép vagyok 1994-ben jelent meg, és ez az első olyan album, amiről konkrét emlékem van, hogy láttam lemezboltban. Nem vettük meg akkoriban, de azért is nagyon kedves számomra ez a lemez, mert már hallottam korábban is Pa-Dö-Dő dalt, valami beugrik még nekem is, hogy a Bye-Bye Szása tényleg hatalmasat futott annak idején, meg aztán a Szabó János is, de mindig, amikor megszólalt a rádióban a Szép az élet, én nagyot mosolyogtam, és kazettára felvéve sokszor visszahallgattam. Most is nagyon szeretem. Lényegében azóta figyelem jobban a Pa-Dö-Dő munkásságát.

Egyszerűen azt gondolom, hogy ez a legszerethetőbb Pa-Dö-Dő album. Ebben minden benne van, amiért szeretem a zenéjüket. Tele van szeretettel, bájjal, nem utolsósorban nem fukarkodik az élő hangszerekkel. És talán ez a legváltozatosabb. A Néha sírni kell tényleg úgy lett megírva, hogy engedd ki a fájdalmad, és sírd ki magad, utána minden jobb lesz. A lányok hangjában, előadásában megvan az az érzelem, hogy akár fájdalmas érzelmeket is átadjanak. Az Óvd a természetet is hihetetlen bájos módon hívja fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára: >"Környezetet kímélj, mértékletesen élj!". Én ezt azért szeretem, mert megvan a tehetségük arra, hogy elő legyen adva a dal.

Sorolhatnám még a jó példákat, de inkább azt mondom, hogy hallgassuk meg együtt ezt a fantasztikus albumot!

Békéscsabán van egy régiségbolt, ahol mindenféle dolgot lehet vásárolni. Elsősorban kisebb bútor, műszaki cikk egyéb kisebb tárgyak találhatók olcsóbban. Én ritkán nézek be, mert úgy vagyok vele, hogy mivel Békéscsabán nincs sokféle olyan termék, ami érdekel, ezért itt sem találnék semmi érdekeset. Tegnapelőtt benéztem, és mit találtam?

Nesze neked előítélet... Philips EXP2301 Discman. Dobozos, minden megvan benne, a papírok, az AC Adapter gyári. Egyedül a fülhallgató Sony, de az nekem csak még jobb, hiszen a Philips és a Sony a két kedvenc márkám, így ebben a dobozben ez a két márka egyesült.

A biztonság kedvéért kipróbáltam még ott, de olyan komolyan megszólalt, hogy több se kellett. Azonnal megvettem. Egyedül azon morfondíroztam, hogy alul nem találtam elemtartót. Talán csak áramról működne? Esetleg akkumulátor van benne? Az még elég innovatív lenne. Elemmel működik, de az elhelyezése innovatív, belül van, ahova a CD-t kell behelyezni.

A CD nagyon jól szól, minden funkció rendben működik. A Pa-Dö-Dő: Einstand CD-vel próbáltam ki, kiváló!

Biztos vagyok abban, hogy sokáig fog szolgálni engem. És nagyon érdekes volt, hogy egyébként Sony MDR-E818 fülhallgató volt mellé csomagolva, és mennyivel jobban szólt rajta a zene, mint az új Bluetooth fül- és fejhallgatókkal. Pedig ahogy utánanéztem, nem tűnik igazán nagyon drágának, mégis nagyon jól szól. Ki is próbáltam walkmannel, és ott is nagyon jó volt. De ezt szeretem a Sonyban. Még az olcsóbb cuccaik is remekül működnek.

Azon már sokat gondolkodtam, hogy mivel lehetne valami ehhez hasonló minőséget kisajtolni a PC-ből. Eddig leginkább az a Philips SB500-as Bluetooth hangszóró áll ehhez a minőséghez a legközelebb. Bár lehet, hogy számít az is, hogy a fülhallgató vezetékes. Erről néhány hónapja felkerült egy cikk a PC World weboldalán, amit nagy érdeklődéssel olvastam. Mint annyi mindenben természetesen az igazság itt sem egyszerű. Saját szavaimmal úgy tudnám a legegyszerűbben összefoglalni, hogy másképp jut el a hang Bluetooth-os eszközön keresztül, mint vezetékes fülhallgatón keresztül, és ez a különbség nem feltétlen hallható emberi füllel.

Egyébkénr 2005 vége óta hallgatok komolyabban számítógépen zenét. Igazán 2009-ben függtem rá a PC-n való zenehallgatásra, amikor beregisztráltam a Last.fm-re. Az oldal statisztikát csinál a hallgatott zenéimből, és mivel szeretek statisztikákat böngészni (főleg a sajátjaimat), ezért törekszem arra, hogy pontos legyen. A lényeg az, hogy emlékszem gyerekkoromból, hogy milyen jól szólt a zene Hi-Fi-ről, és azt próbálnám meg most valahogy elérni. Gyakrabban fogok járni abba a régiségboltba.

Egyébként az utóbbi időkben még jobban ráfüggtem a Sony termékekre. Nemrégiben találtam rá az Obsolete Sony oldalára, mely mindenféle Sony termékről posztol képet. Igazi érdekességek, olykor nagy ritkaságoknak lehetünk szemtanúi. A Patreon oldalán pedig digitális magazinjait teszi közzé az oldal tulajdonosa. Egyelőre az ingyenes változatot böngészem, de annyira jól néz ki, stílusos és informatív, hogy komolyan fontolgatom, hogy előfizetek rá. Egyelőre tehát az ingyenes változatot olvasom. A legújabb számban például végigvette a Trinitron TV-t fejlődését, ahogy azt is nyomon követhetjük, milyen innováción ment keresztül a walkman az évek során. Mindezt annyira ízléses tálalásban teszi, hogy engem is arra ösztönöz, hogy valami hasonlót alkossak. Nagyon szeretem, amikor valaki a megosztja a tudását, ráadásul ennyire fantasztikus módon. Ilyen az, amikor valaki jó dolgokra használja az internetet.

A Nintendós csapat ügyeletes szerelőjének, igencsak kedves barátomnak, Sparrow-nak említettem, hogy a walkmanem nem működik, hogy ha esetleg meg tudná javítani... Meg tudta! Ismét működik.

Egy Sony WM-EX190-es walkmanem van már vagy 20+ éve. Ráadásul sokáig elveszettnek hittem. Néha keresgéltem, amikor eszembe jutott, hogy hol nem néztem még meg. Aztán az egyik papírtáskából került elő, ami a szekrény tetején volt. Nagyon megörültem neki, mert egyébként nagyon jó kis gép! Nagyon jól játszik le kazettát. Csak akkor nem tudtam használni, mert az volt, hogy amikor elindítottam, hallottam, hogy jár bent a motor, de a forgó, ami a kazetta kis orsóját forgatja (jól írom? Nincs nagyon műszaki beállítottságom), nem ment.

Hamar kiderült, hogy a baj a meghajtószíjban van. Az öregedik el egy idő után, aminek következtében meglazul, és már nem tudja forgatni a kazetta forgóját. Sparrow vállalta, hogy megjavítja. Volt is nála, amikor szétnyitotta, konkrétan úgy mondta, hogy nem is volt meghajtószíj, mert szétolvadt odabent... Tehát neki külön feladat volt kitakarítani azt, beszerezni egy másikat, és azt beszerelni. Ez megtörtént, és úgy működik!

Örülök neki, mert nagyon jó minőségben játssza le a kazettát. Egy Pa-Dö-Dő kazettával próbáltam ki, jó volt hallgatni. Az utcán is ezzel a walkmannel voltam kint, mint gyerekkoromban! Szerintem sokat fogom használni, főleg, hogy most megint Pa-Dö-Dős korszakomban vagyok és sokat hallgatom az albumaikat.

Már csak azért is megérte megcsinálni, mert a meghajtószíj egyáltalán nem volt drága. És ahogy szétnézek a Vaterán, egy jól működő Sony walkmanért lazán elkérnek akár több 10000 forintot is. De ezt nem kívánom eladni, inkább szeretném, ha újabb évtizedeken át szolgálna engem.

A másik, ami visszakerült, az a Game Boy Pocket és Game Boy Advance. Ezeket is rendbetette.

Ezek kontakthibásak voltak, nagyon kellett állítgatni a POWER gombot, hogy bekapcsoljon, és úgy is maradjon. Mert ha elmozdult onnan, akkor ki az egész, és az egész játéknak kaputt, ha nem mentettem. De ennek mostantól vége! Sőt, ha jól tudom, ezekkel kifejezetten kevés gondja volt. Mind a Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, mind a Super Mario Advance hibátlanul működik a gépekben. A mentés is megvan (pedig időtlen idők óta nem vettem elő), és mivel egyik játék sem 100%-os, akár lehetne dolgozni is rajtuk, ha már itt vannak. Egyébként sem árt javítani a Backloggery-s statisztikámon.

Igazán hálás vagyok Sparrow munkájáért!

Tegnap Pestre utaztam. Még érvényes az országbérletem, és el akartam intézni néhány dolgot. A 10.20-as vonattal mentem fel. Szerencsére úgy néz ki, hogy általánossá válik (a mi vonalunkon legalábbis), hogy nem késik (olyan sokat) a vonat. Ez a vonat is előző este indult el Bukarestből, és rendben megérkezett Budapestre.

Először az Örkény István könyvesboltba mentem átvenni a könyvrendelésemet. Két Laár András volt könyv volt akcióban a Kossuth kiadónál, ezek érkeztek meg. A LAÁRma a köbön, Besenyő Pista bácsival a borítón magáért beszél, a Kiderülés könyvben pedig a spirituális énjére helyezi a hangsúlyt. Az utóbbit kezdtem el olvasni, mert valamennyire ismerem a spirituális gondolkodását, de annyira nem, és el akarok mélyülni benne.

Jó a könyv abból a szempontból, hogy a gyerekkoráról is mesél, így megtudhatjuk, honnan származik a spirituális gondolkodása. Ezekről nem tudtam, és megértettem, hogy miért választotta ezt az utat. Részint magamra ismertem, mert én magam is találkoztam néhány olyan dologgal, amivel Laár András is, és már gyerekként is éreztem, hogy nincs az úgy rendben, hogy a felnőttek úgy gondolkodnak.

Tehát értem, hogy miért lépett a spiritualizmus útjára, azt viszont nem mondom, hogy mindennel egyetértek, amit eddig olvastam. Például nekem nem magyarázta meg a "Miért nincs semmi baj sohasem?" fejezetcímet. Én is optimista beállítottságú vagyok, rajtam is segít bizonyos esetekben, ha a dolgok jó oldalát nézem, de én is tartom azt az álláspontot, hogy ezt azért nehéz bemesélni annak, akit mondjuk háborúban súlyos veszteség ért, vagy aki gyógyíthatatlan beteg. Ahogy abban sem érzem meggyőzve magam, hogy miért nem kell félni a haláltól. De mindenképp végig fogom olyasni a könyvet, mert egyrészt tanulhatok belőle, másrészt a mai világban, amikor sokkal több a bizonytalansági tényező, mint mondjuk, gyerekkoromban, a '90-es években. Nagy szükség van útmutatásokra a mai nehéz időkre. Nem utolsósorban hátha el tudok sajátítani belőle valamit, vagy később úgy változik a gondolkodásom, hogy több mindent fogok a könyvből magaménak érezni.

És ahogy elnézem, a könyv még mindig akciós, tehát aki szeretne útmutatásokat a nehéz időkre, vagy más nézőpontot megismerni, annak mindenképp ajánlom. Mert bár nem tudok belőle mindent magamévá tenni, de attól még ez egy nagyon jó könyv. A Laárma a köbön... Besenyő Pista bácsira a mai napig nagy szüksége van ennek az országnak. Csak beleolvastam, és erről csak még inkább meggyőzve éreztem magam. Ó, és ez a könyv is akciós! Ugye, hogy te is szeretnél az otthonodba egy kis Besenyő Pista bácsit? Tessék szépen megrendelni, amíg én mondom!

Ezután jó nagy utat tettem meg a Game Park felé. Itt az ARMS játékot akartam megvenni. Ahogy be is került a gyűjteményembe. Emlékeztem erre a játékra, ahogy meglepett az is, hogy ennyire feledésbe merült. Sehol nem látok ebből egy eladó példányt, senki nem beszél róla, mintha csak álmomban létezett volna ez a játék.

Pedig egyáltalán nem rossz játék, emlékszem is, hogy volt ARMS bajnokság is, amit a MAVIK szervezett. Még neveztem is az egyikre, és emlékeim szerint el is jutottam egy darabig a versenyben. Konkrétan nagy kedvencemmé nem vált, de szerettem játszani, ezért mindenképp be akartam tudni a gyűjteményembe. Nos, hát itt van. Kiismerem majd, és írok róla tesztet a gamer blogomba.

Még azon is gondolkodtam, hogy valamelyik későbbi N-Conra lehetne ARMS verseny, de az ötletemet felvetve inkább azt javasolták a szervezőtársaim, hogy indítsak szavazást erről Facebookon, mert nem biztos, hogy sok jelentkező lenne rá. Kénytelen voltam igazat adni nekik. Ha meglesz az új esemény Facebook oldala, majd ott.

Mindenesetre örömteli, hogy újabb játékot karikázhattam be a kívánságlistámról. Immár 7 Switch játékom van. Ki is próbáltam a buszon, tetszetős.

A bevásárlás egy részét most Pesten, az Árkádban lévő InterSpar-ban tettem meg. Majd nézelődtem itt is, és a Sugárban is, majd 19.15-kor indultam haza. Ez a szolnoki zónázó vonat. Szolnokon is megálltam ugyanis, ott egy CD-t vettem. Méghozzá egy Pa-Dö-Dő lemezt. Az utóbbi időkben rákaptam a Pa-Dö-Dő dalokra, és elhatároztam, hogy ha találok olcsón CD-t vagy kazettát, ami még nincs meg, azt megvesztem. Az Einstand pont volt jó áron, és pont nem volt meg. Ráadásul ez az egyik olyan album, amit kifejezetten hiányoltam a gyűjteményemből. Különleges abból a szempontból, hogy ez az a Pa-Dö-Dő album, amelyik elérte az 1. helyet a MAHASZ album eladási listán.

Egyébként is jó albumnak tartom. Bár nem az ismertté vált Fáj a fejem és a Várom a leveled dalok miatt, szeretem. Számomra a Van még remény (Light trance version) különleges ezen az albumon. Hihetetlenül jól hangszerelt dal, tényleg nyugtató hatással van, segít előre nézni a jövőbe. Főleg akkor hallgattam sokat, amikor 2016-ban komoly szerelmi bánatom van, és tényleg, semmi jövőképem nem volt. Akkor nagyon megtalált ez a dal, könnyített a fájdalmamom és a gyászomon. Azóta is kellemes érzésekkel gondolok erre a dalra.

Ahogy Laár András könyve kapcsán írtam, úgy a Pa-Dö-Dő albumokra is igaz, hogy manapság különösen nagy szükség van arra az optimizmusra, amit a lányok közvetítettek, főleg a '90-es években. Engem nem érdekel, hogy SZDSZ-nek egy kulturális csápja volt, ahogy a Puzsér Róbert fogalmazott, egyszerűen szükség van rájuk. Nagyon jó most újra hallgatni őket.

Az viszont igaz, hogy a lányok felélték a kulturális tőkéjüket, mert egy idő után, megítélésem szerint a 2001-es "Egy kicsit bulizgatunk?" albumtól komolyan bezuhant a minőség. A 2002-es album még ment valamit a helyzeten, de az azt követőkre már tényleg nagyon elfogytak. De a '90-es években összességében jók voltak. Szerettem az abszurditást a szövegeikben (például amikor várják, hogy Harrison Ford megkérje a kezüket), nem utolsósorban Falusi Mariannak olyan hangja van, hogy most is beleborzongok, ahogy eszembe jut. Egyszerűen nem tudom nem szeretni őket. Ezért, ha találok még CD-t, kazettát a '90-es évekből jó áron, akkor megveszem.

Nos, ennyi volt a tegnapi nap. A kulisszák mögött történt eseményekről majd később, ha aktuális lesz.

Köztudottan nem azért megy be az ember egy könyvesboltba, hogy játékot vásároljon. Én is egy CD-t akartam venni Békéscsabán a Könyvkuckóban, ehhez képest nagyon meglepett, amikor a pulton láttam néhány játékot eladóba. Volt köztük egy Nintendo DS játék is. Mivel érdekel a Need for Speed széria, ezért azonnal megvettem.

1.500 forint volt, ennyiért még úgy is megérte, hogy a gyűjteménybe tegyem, ha végképp nagyon rossz játék lenne. Amire adtam is esélyt, mert nem egy olyan multiplatformos játék ismert, amelynek kézikonzolos változata igencsak rosszra sikeredett. Legtöbbször azért, mert le kell butítani az asztali konzolos változathoz képest, és a butítás sok esetben túl jól sikerül.

De meglepetésemre szó nincs erről. Kifejezetten ígéretes játék. Könnyű volt irányítani a kocsikat, amiket eddig próbáltam, a gépi ellenfelek is élethűen versenyeztek, a pályák vezetése is nagyon jó, a zene pedig olyan hangulatot varázsol, hogy akár órákig játszottam volna. Néztem is, általánosságban szeretik az emberek ezt a játékot, a Nintendo DS-es változatot is. Egyedül a grafika az, ami nem az igazi, de ebben az esetben ez nem számít. Úgyhogy sikerült olyan játékot találni, ami érdekelt is és jó is. Fogok ezzel játszani. Gondolkodtam is azon, hogy vennék Need for Speed-et GameCube-ra vagy Wii-re, és csinálnék róluk videókat. Ennek most tökre megörültem.

Egyébként azt a CD-t is megtaláltam, amit kerestem, a Pa-Dö-Dő: Had' énekeljünk mi is az idén! című albumát 2003-ból.

Ritkán hallgatok manapság Pa-Dö-Dőt. Néha elvagyok a hülyéskedéseikkel, de alapvetően már másra vágyom. Inkább annak emlékére vettem meg ezt a CD-t, mert régen szerettem őket, és hogy ennek okán ez is bekerüljön a gyűjteménybe. Meg néha azért hallgatni fogom. Amúgy ez a 10. Pa-Dö-Dő CD-m.

Véget ért ez az év is. Többektől is olvastam, hogy alig várják, hogy véget érjen ez az év. Nem vagyok híve ennek a gondolkodásnak, egyre inkább tudatosodik bennem, hogy mindent meg kell élni olyannak, amilyen. Nekem is nagyon nehéz volt az idei év, de soha nem gondoltam arra, hogy véget akarok vetni ennek az évnek. Kezdem tényleg érezni azt, hogy ha a hibákból tanulva tudok fejlődni, akkor ez egy nagyon jó és hasznos év volt. Főleg, hogy a következő év lesz az 1997-es év 20. évfordulója, ami gyerekkorom egyik legmenőbb éve volt. Ezt csak úgy lehet megünnepelni, ha mindent megteszek azért, hogy a 2017-es év mindennél jobb legyen. Legyen mindenkinek olyan az új éve, amilyennek eltervezte.

És akkor lássuk az idei évre is a Last.fm-es összegzést. Továbbra is ez a kedvenc közösségi oldalam, pont ma beszéltem erről Roninak, mondtam neki, hogy a zenei ízlésemmel többet mutatok magamból, mint bármi mással. Például untig posztolgatnék Facebook-ra mindenféle marhaságot. Mivel a zene nálam is kiemelkedő szerepet játszik életemben, ezért az, hogy éppen milyen zenét hallgatok, vagy hogy kik dominálnak nálam, az többet elárul rólam, mint bármi más. Idénre is vannak szép statisztikák. Idén 20.442 alkalommal hallgattam zenét Last.fm-en (ebben nyilván nincs benne az, amit CD-n hallgatok, vagy rádiót, de ez is nagyon szép arány. 2009 óta vagyok regisztrált tagja a Last.fm-nek, azóta ez a szám a második legtöbb éves lebontásban. Ennél több csak 2010-ben volt, akkor 20.513, de a harmadik legtöbb 2013-ban csak 16.593 volt, úgyhogy ez a szám nagyon jó. Ennyire szeretek statisztikákat böngészni, főleg, amiket én kreálok. Hiszen ebben biztos, hogy minden úgy van, mint a valóságban. Lássuk a számokat előadókra lebontva.

Top 10 Előadó 2016

1. Hayashibara Megumi (4.303)
2. Yonekura Chihiro (2.125)
3. Okui Masami (2.101)
4. Suara (1.484)
5. JAM Project (1.143)
6. HIRO-X (1.010)
7. Pa-Dö-Dő (632)
8. Nox (469)
9. Kimeru (409)
10. Uehara Rena (408)

Idén elmaradt a Hayashibara Megumi, Okui Masami 1-2 (ahogy a Forma 1-ben mondják, amikor a Mercedes-ről beszélnek), de csak kevéssel maradt el Okui Masami. Még tavaly év végén a BEST OF CHIHIROX II válogatásalbum hatására nagyon felfedeztem magamnak Yonekura Chihirót, és rájöttem, hogy sokkal több dal van tőle, amit kifejezetten kellemes hallgatni tőle. Így lett idén második.

És akkor lássuk az albumok és a kislemezek top 10-es hallgatottsági listáját idénre külön-külön

Top 10 Album 2016

1. Hayashibara Megumi: Time Capsule (576)
2. Okui Masami: Symbolic Bride (530)
3. Yonekura Chihiro: BEST OF CHIHIROX II (521)
4. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX (372)
5. Suara: Koe (272)
6. Suara: The Best ~Tie-Up Collection~ (225)
7. Hayashibara Megumi: VINTAGE White (202)
8. Hayashibara Megumi: Enfleurage (182)
9. Suara: Utawarerumono Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu (170)
10. Republica: Speed Ballads (169)

Top 10 Kislemez 2016

1. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (377)
2. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu (326)
3. Suara: Amakakeru Hoshi (246)
4. HIRO-X: future (215)
5. Hayashibara Megumi: Sanhara ~Seinaru Chikara~ (181)
6. Matsumoto Rica: XY&Z (173)
7. HIRO-X: future -reboot version- (152)
8. Kimeru: You got game? (145)
9. HIRO-X: Driving Myself (118)
10. Kimeru: OVERLAP (113)

Azért látszik, hogy kik dominálnak nálam, főleg az albumnál. A kislemeznél pedig az új felfedezettek domináltak, főleg HIRO-X-nek örülök, hogy megismertem. Csak 5 kislemeze van, de azokkal maradandót alkotott nálam. És végül itt van az idei legsikeresebb százas dallistám.

Top 10 dalok 2016

1. Suara: Amakakeru Hoshi (160)
2. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu OFF VOCAL VERSION (155)
3. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (139)
4. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu (135)
5. HIRO-X: future (126)
6. HIRO-X: WITHOUT END (125)
7. Matsumoto Rica: XY&Z (95)
8. Suara: Kanashimi no Yoake Mae (85)
9. Kimeru - You got game? (83)
10. ALI PROJECT - Haramitsu Renge (82)
11. Hayashibara Megumi - Dear Friends (77)
12. Suara: Kachoufuugetsu (73)
13. Matsumoto Rica: XY&Z ~OFF VOCAL~ (72)
14. Hayashibara Megumi: Stay (68)
15. Suara: Uruwashiki Sekai (67)
16. Kimeru: OVERLAP (67)
17. Wada Kouji: Seven (65)
18. Suara: Nue Dori (64)
19. Suara: Hikari (62)
20. HIRO-X: WITHOUT END (Instrumental) (59)
21. Yonekura Chihiro: Cheers!
22. Hayashibara Megumi: Yume no Balloon
23. Wada Kouji: The Biggest Dreamer
24. Yonekura Chihiro: Sweet True Love
25. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (Instrumental)
26. Okui Masami: Koi Suru Omoi
27. HIRO-X: ANNIVERSARY
28. HIRO-X: ANNIVERSARY ~Kakegae no Nai Kimi he~
29. Hayashibara Megumi: Give a reason
30. Okui Masami: Aoi Namida
31. MILK: Sniper (Off Vocal Version)
32. Yonekura Chihiro: Boku no Speed de
33. Kimeru: CHAIN OF MIND
34. HIRO-X: ANNIVERSARY ~Kakegae no Nai Kimi he~ (Original Karaoke)
35. HIRO-X: Driving Myself
36. HIRO-X: future (instrumental)
37. Hayashibara Megumi: Happy Happy
38. HIRO-X: Shiawase no Uta
39. Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss
40. Suzuki Keiichi: Flying Man
41. Bando Taro & Wakai Hajime: The Long Distance of Murder
42. Sakai Mikio: Identity
43. Kawai Eri: Madoromi no Rinne
44. Hayashibara Megumi: Plenty of grit
45. Okui Masami: Takarabako -TREASURE BOX-
46. Okui Masami: Sora no Uta
47. Yonekura Chihiro: FLAME
48. Suzuki Keiichi: Snow Man
49. Hayashibara Megumi: don't be discouraged
50. Pa-Dö-Dő: Van még remény (Light Trance Mix)
51. Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss (Instrumental)
52. Okui Masami: CHAOS LOVE
53. Yonekura Chihiro: Return to myself
54. Yonekura Chihiro: Cross
55. Operatic Troupe: Lambada Ranma
56. Hayashibara Megumi: raging waves
57. Yonekura Chihiro: Sweet True Love (Off Vocal Version)
58. Okui Masami: Hikari he ~I pray to be given~
59. Okui Masami: Delusion
60. Yonekura Chihiro: Heaven's Door
61. Hayashibara Megumi: Over Soul
62. MILK - Sniper
63. Okui Masami: SYMBOLIC BRIDE ~Rebellion of Valkyrie~
64. Suara: Yume ka Utsutsu ka
65. angela: Kore, Natsu Matsuri
66. Hayashibara Megumi: -Life-
67. Yonekura Chihiro: FRIENDS
68. Yonekura Chihiro: WILL
69. Okui Masami: JOY
70. Okui Masami: Just be conscious
71. Republica: Luxury Cage
72. Okui Masami: PLATONIC ~Luna~
73. Okui Masami: Hikari no Hana
74. Tsuda Akari: Izayoi DEPARTURE
75. Yonekura Chihiro: Yakusoku no Basho he
76. Yonekura Chihiro: Calling
77. Hayashibara Megumi: MIDNIGHT BLUE
78. Pa-Dö-Dő: Nálam szebbet soha többet
79. Hayashibara Megumi: Touch and Go!!
80. angela: Horizon (off vocal version)
81. Uehara Rena: Todokanai Koi '13
82. Hayashibara Megumi: Yakusoku Dayo
83. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~ (off vocal version)
84. HIRO-X: Driving Myself (Instrumental)
85. Okui Masami: FISSION
86. Yonekura Chihiro: Tooku he (Instrumental)
87. Okui Masami: Sei no Honoo
88. Uehara Rena: closing '13
89. Suara: Fly away -Oozora he-
90. Hayashibara Megumi: Revolution
91. angela: That's Halloween
92. Yonekura Chihiro: Tooku he
93. Hayashibara Megumi: brave heart
94. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
95. Hayashibara Megumi: GO ALONG! GO AROUND!!
96. Hoshi Soichiro: Shining Tears
97. Wada Kouji: With The Will
98. Okui Masami: Hikari he ~crossroads~
99. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
100. Hayashibara Megumi: Follow you, Follow me