Örülök, hogy eltaláltál ide! Ezen az oldalon összegyűjtöttem az eddigi online munkásságomat, egészen a kezdetektől. Mit találsz meg ezen az oldalon?

• Videojátékok
• Anime, manga
• Kritikák
• Japán- és holland nyelv és kultúra
• Képgaléria
• Videók a YouTube csatornámról
• Általam készített Spotify lejátszási listák

Látogass el a blogjaimra, ahol tematikusan olvashatsz az engem érdeklő témákról.

• Személyes blog
• Anime Odyssey
• Gaming Haven
• supermario4ever magánkönyvtára

Vagy látogass el a rajongói oldalaim egyikre, ahol folyamatosan naprakész bővülő tartalommal várlak

• Hungarian Super Mario Fan Club
• Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal
• F-Zero rajongói oldal
• Játék határok nélkül

Remélem, nem bántad meg, hogy felnéztél ide, akár folyamatos látogatója leszel az oldalaimnak.

A Libri akciójának és a törzsvásárlói pontjaimnak köszönhetően olcsón meg tudtam szerezni Kádár Annamária: Mesepszicholgógia 2 könyvét. Kíváncsi leszek rá, olvasom az 1. kötetet és nagyon tetszik. Ugyan még nem kaptam választ a kérdéseimre, de amit eddig olvastam, az kifejezetten hasznos, mert nagyon jól megírja, hogyan működik a gyermeki elme. És ahogy visszagondolok arra, én hogyan gondolkodtam gyerekkoromban, vagy az én gyerekkorom miben volt más, több olyan kérdésre választ kaptam, amiről nem is gondoltam, hogy esetleg releváns lehet. Márpedig az. 87 oldalt olvastam el az első könyvből és eddig ugyan mást kaptam, mint amit vártam, de azok is hasznosak és értékesek voltak.

Inkább az kezd egyébként kirajzolódni, hogy nem közvetlen fogok választ kapni a kérdéseimre, hanem tovább kell gondoljam az olvasottakat. Mindenesetre érdekes volt ezt a videojátékokra kivetíteni és végiggondolni azt, hogy Tajiri Satoshi is úgy találta ki a Pokémont, hogy gyerekkorában bogarakra vadászott és közben figyelte az állatok viselkedését, ahogy Miyamoto Shigeru is úgy találta ki a The Legend of Zelda játékokat, hogy szeretett kalandozni és ezeket egészítette ki a saját fantáziáival. Tehát a nagy Nintendo sorozatok is hasonló fantázia szüleményei voltak, mint a meséké.

Ugyanakkor belegondoltam abba is, hogy videojátékok más módon is leképezhetik a való életet. Jó ideje így játszok Tetrist. Adott a terület, adottak az alakzatok, magunk döntjük el, hogy a lehetőségeinkhez mérten hova helyezzük azokat, hogy aztán egymásra téve minél több sort rakjunk ki. Az alakzatok viszont teljesen véletlenszerűen jönnek, ahogy az életben is a különböző események, egyáltalán nem biztos, hogy pont az jön, amelyikre épp a leginkább vártunk, amire a leginkább szükségünk van. Ez is olyan, hogy akkor abból mit hozunk ki? Van úgy, hogy egy alakzatot rossz helyre teszek le, azon már nem lehet változtatni, de a többivel ki lehet javítani. Ha pedig betelik a terület, az mintegy az élet végét jelképezi.

Az viszont csak most jutott eszembe, hogy a Super Nintendós F-Zero játék szintén lehetne egy leképezése a való életnek. Ez egy nagyon nehéz játék: Gyorsak a kocsik, trükkös a pályavezetés, a pályaelemek szintén nehezítő körülmények, nem is beszélve az ellenfél kocsikról és versenyzőkről, amelyek szándékosan jönnek nekem, hogy megemlegessem a versenyt. Most jutottam el odáig, hogy az F-Zero annak az analógiája, hogy milyen az, amikor igazságtalan velünk az élet. És ilyen nehéz és igazságtalan körülmények között kell nyernünk. Kitaláltam, hogy a következő YouTube videóimban azt fogom megcsinálni, hogy mindegyik kocsival, végigmegyek mindegyik bajnokságon mind a háron nehézségi szinten. Tudatosan fogom figyelni, hogy meddig jutok el. Ha elég messzire jutok ilyen körülmények között a saját vezetési stílusomból a legtöbbet kihozva, azt egyfajta inspirációnak fogom fel, hogy ezen túl a való életben is jól kezelem a nehéz helyzeteket, úgy, hogy közben megőrzöm az egyéniségemet. A különböző kocsik különböző tulajdonságai pedig a személyes adottságok. Itt az első videó.

2006 óta van meg a játék, olykor előveszem, mint szórakozás, olykor magasabb szinten játszva, de soha nem sikerült a nehéz szinten végigjátszani. Most játszok ezzel a játékkal először így tudatosan. Aztán lehet, hogy pont ennek köszönhetően fogom tudni végigjátszani.

Nem hittem volna, hogy a mesepszichológiából eljutok a videojátékokig, de hát igazából nagyon is van kapcsolat a kettő között.

Ahogy írtam az előző postomban, megpróbálkozok 60 fps-es videofelvételekkel. Örömmel jelzem, hogy sikerült! Sokkal jobb, látszik, hogy folytonos a videó, nincsenek azok az apró szaggatások. Akkor csak ér valamit ez a felvevő, ha tudok vele a gépemmel jó minőségű felvételeket készíteni.

Most Wii U játékokat vettem fel. Hogy mindent kikísérlezettek, négy videót is csináltam.

Először, hogy hogy veszi fel a Wii U játékokat, játszottam egyet a Wii Sports Club-bal.

Aztán megnéztem, milyen a Wii U Virtual Console, csináltam egy felvételt az egyik Super Nintendo játékról, méghozzá az abszolút kedvenc verekedős játékokról, a Street Fighter II-ről.

És akkor megnéztem a Wii U-ról a Wii-t is. Ami azért is volt fontos, mert az eredeti Wii-mről ide lett áthozva minden játék és mentés, így most már ezekből is tudok felvételt készíteni. Vannak játékok, melyek csak itt vannak. Mint például az ExciteBike World Challenge, amit nagyon szerettem annak idején. Hát mutassuk meg a nagyvilágnak, mi a jó benne.

És végül, hogy kipróbáljam a Wii Virtual Console-t is, játszottam egyet gyorsan az F-Zeróval.

És amikor videót készítek, így néz ki a terep.

Mivel nem annyira hosszúak a vezetékek, ezért nem tud a gép az asztalon maradni. Illetve csak egy-két program marad bekapcsolva, hogy a laptopot az OBS Studión kívül semmi más ne terhelje. Meg van egy kemény falap, így nem a szőnyegen kell a laptopnak lennie. Ezzel remélem, kellőképp védem a gépet, hogy mindig tudjon az alja szellőzni. Én ezt most így csinálom, és örülök, hogy tudok 60 fps-es felvételt csinálni. Lényegesen jobbak a videók már így is. Most már csak az élességen kell javítani, és teljesen elégedett leszek.

Mely ismét csonkára sikeredett. De az előző igencsak rosszul sikeredett találkozó után szerettünk volna ismét egyet. Ez jobb is volt. Bár most pont azért jöttek el nagyon kevesen, mert későn (konkrétan a múlt héten) kezdtem el szervezni, mert OctoZaky szólt, hogy akkor legyen és hogy s mint. Én meg akartam, hogy legyen, legalább emígyen találkozni néhány emberrel, ha már más lehetőség erre nemigen van. Így végül megszerveztem a mait. Hogy mennyire későn kezdtem el szervezni, az meglátszott abban is, hogy a BarCraft-ban, ahol voltunk, csak korlátozott ideig lehettünk, mert a találkozó tervezett napjára (április 27. szombat) minden asztal foglalt volt. De legalább szóltak, így tudtuk, hogy mire számíthatunk.

Végül összesen négyen voltunk: Nari, OctoZaky, Krisse és én. Mivel a BarCraft 12 órakor nyit a hétvégén, ezért úgy döntöttünk, hogy 10 órakor a WestEnd kajáldás részében ütjük el az időt a nyitásig. Itt hárman voltunk, Nari később jött. Odaadtam OctoZaky-nak a fekete New Nintendo 3DS-t, végre ismét van neki is Nintendo 3DS. DS játékkal játszottunk közösen, spontán jutott az eszembe indulás előtt, hogy miért is ne vihetném a Nintendo DS játékaimat, aztán végül szinte csak velük játszottunk. Először a Tetris DS-sel játszottunk. Az utóbbi időkben játszottam a NES verzióval. Ez meg is látszott, ugyanis a menetek többségét én nyertem meg. Ráadásul mivel a NES-es Tetris jóval nehezebb, ezért is volt könnyebbség a DS-es verzióval játszani. A DS-esben ugyanis az van, hogy ha az alakzat, ami épp jön le, eléri a többi már lent lévőt, akkor ha sokáig forgatjuk, nem "rakódik le" azonnal, hanem megvárja, amíg megállunk a forgatással. Nem egy olyan eset volt, hogy akár egy percig őrült módjára forgattam az alakzatot, hogy valahogy eljusson oda, ahova gondoltam, és sikerült. Ezt a NES-es Tetrisben nem lehet megcsinálni, ott, ha leér, le is rakódik. Így tudtam gyakorolni nehezebb körülményekben jól játszani, ennek eredménye a többszöri győzelmem. Aztán OctoZaky elment szétnézni, mi addig Krisse-vel a Mario Kart DS-sel játszottunk. Vele hat menetet játszottunk, mind a hatot megnyertem (60 pont), Krisse meg igyekezett talpon maradni, végül második lett 40 ponttal. Krisse ment kaját venni magának, majd ahogy visszajött, azzal szórakoztattuk magunkat, hogy Rammstein dalszövegeket olvastunk és elemeztünk. Krisse-nek is németre van állítva a Nintendo 3DS-e. Valamennyire ő is tud németül, de meglepett, hogy én jobban. Főleg, hogy az utóbbi időkben sokat használom a nyelvet. A német srác, akivel nemrég megismerkedtem, behívott a saját Discord szerverébe, ahol csak németek vannak, így ott csak németül beszélgetek a többiekkel. Első blikkre szimpatikus mindenki. Szóval sokat németezek, ennek örömére foglalkoztunk egy kicsit az együttes néhány dalának szövegével.

Amikor visszajött OctoZaky, akkor még felmentünk a Media Marktba szétnézni, aztán átmentünk a BarCraft-ba. 18 óráig tudtunk ott maradni, akkorra foglalták le azt az asztalt, ahova le tudunk ülni. Nintendós TV-t csak egyet mutattak, ahova a SNES Classic Mini volt bekötve, azt nem engedélyezték, hogy a Switchet rákössük a TV-re. Erre rákérdezhettem volna... Na mindegy, akkor a Switch kijelzőjén játszottunk Super Smash Bros. Ultimate-et. Én előbb a Super Nintendo Classic Mini-vel játszottam. Ezen belül az F-Zero volt a választásom, amivel az utóbbi időkben nagyon sokat játszok. Nagyon nehéz, de bőven arra inspirál, hogy fejlődjek benne, mert érzem, hogy képes vagyok rá. Közben néztem, hogy Krisse és OctoZaky mit játszanak. Aztán, amikor láttam, hogy a Smash Bros.-szal, és láttam, hogy angol, kicsit pöröltem miatta, aztán teljesen spontán ezt mondtam:

Állítsátok át a németet nyelvre!

Amikor hirtelen áramszünet keletkezik az agyamban, képes vagyok ilyenekre. ^^' Nyilván arra akartam rávenni OctoZaky-t hogy állítsa át a konzol nyelvét németre. Mindenesetre jól elvoltam az F-Zeróval, amíg meg nem jött Nari. Azután játszottunk négyesben a Smash Bros.-szal. Na most négyen egy Switch kijelzőt nézni... Semmit nem láttunk a játékból, össze-vissza ment. Young Linkkel és Toon Linkkel mentem, de nem egyszer fordult elő, hogy nem láttam, merre vagyok, és már csak azon kapom magam, hogy a szakadékba estem.

Aztán arra gondoltam, hogy jobban fogjuk látni a dolgokat a Mario Kart 8 Deluxe-ben, javasoltam, hogy játsszunk azzal. De szintúgy reménytelen eset volt. Egyébként is Nari 200cc-re állította a motor térforgatát, (ezúton is üdvözlöm...), így inkább egy Flúgos Futamhoz hasonlított a játék, semmint hogy komolyan lehetett volna venni. Annak rendje és módja szerint utolsó voltam. Közülünk, négyünk közül biztosan, de azt nem hiszem, hogy összességében is 12. lettem volna. Azt hiszem 9-10. helyen végeztem. Komolyabb játékot!

Ezután OctoZaky és Nari elmentek enni, én addig folytattam az F-Zerót. Megpróbáltam a King League-t végigvinni Beginner fokozaton. Aki játszott már F-Zeróval, az tudhatja, hogy már kezdő fokozaton is nagyon nehéz a játék, így a King League-t már itt is igazi kihívás végigvinni. Az utolsó pálya nagyon hosszú, és mivel sérül a kocsi, ha falnak, vagy ellenfélnek ütközünk, ezért különösen kell vigyázni, mert ha robban a kocsi, jobb esetben egy életet vesztünk el, vagy ha nincs több életünk, vége a játéknak. Nos, én úgy jártam, hogy végig nagyon figyeltem, nagyon összpontosítottam, és relatíve jól ment. A pálya végén van a töltőállomás, úgy voltam vele, hogy ha az utolsó körben ha rámegyek, biztonsággal megvan a játék. Hát nem. Pont az utolsó körben amikor rámentem volna a töltőállomásra, egy falnak ütközés következtében felrobbant a kocsim. Fel is vettem, és kiraktam Twitterre:

Amit akkor éreztem... Amikor végig 100%-os figyelemmel összpontosítottam, igyekeztem kordában tartani az adrenalinszintet, mindent megtettem, hogy siker koronázza a játék végét, és a legvégén. Hát ez az F-Zero, ezt hozza ki a játékosokból. Ez a régi játékok varázsa.

Amikor visszajöttek Zaky-ék már nemigen játszottunk együtt, mindenki a maga játékával. Nari a New Super Mario Bros.-szal játszott, Zakynak a The Legend of Zelda: A Link Between Worlds-re esett a választása. Így eltelt az idő 18 óráig, amikor jöttek azok, akik lefoglalták az asztalt. Összepakoltunk magunk után, üresen hagytuk az asztalt, és hazamentünk.

Jó volt, de legközelebb inkább rákérdezek, hogy köthetünk-e Nintendo Switch-et TV-hez, mert úgy azért csak jobb játszani. Meg remélem, hogy nyáron többen jönnek el. Valamikor július elejére tervezem a legközelebbit.

Jónéhány achievement megvan a Super Smash Bros. for Nintendo 3DS-ben, ezeket gyarapítottam a vonatúton, Békéscsabára hazafelé. Mert továbbra is nagyon szeretem a játékot, de néhány teljesítmény elérése némi idegeskedés árán lett csak meg. Méghozzá azok, amiket akkor kapok meg, ha adott karakterrel játszok vagy nyerek meg 2-3 játékot. Ez egyébként nagyszerű lehetőség arra, hogy ne csak azokat a karaktereket használjam, amiket szeretek, hanem próbáljak ki másokat is, hátha bejönnek. Hát ilyenre nem volt példa. Csak néhány karakterről vázlatokban, akiket használtam, és a hozzájuk kapcsolódó tapasztapatok.

• Captain Falcon: Hát, maradjon csak a kocsijában, mert ott hiper-szuper gyors, de gyalog rettenetesen lassú. Sokszor kiütöttek a gépi ellenfelek, azért, mert nem tudok érdemben támadni, mert vagy ötöt behúznak nekem, mire nagy nehezen támadásba lendülök. Annak nem vagyok a híve, hogy lejjebb vigyem a jelenlegi tudásomhoz képest a gépi ellenfelek szintjét, azt csináltam meg, hogy 2 perces időlimittel játszottam. Ugyanis nálam alapvető beállítás, hogy 5 élettel játszok. Azt gondolom, hogy így olyan játékot játszhatok, ahol tényleg a valódi tudás derül ki. Na de mivel Captain Falcon tudása finoman szólva sem megfelelő számomra a győzelemhez, ezért azt csináltam, hogy 2 perces idővel játszottam. Ez arra jó, hogy kihúzzam addig, és esetleg annyi sebzést adjak neki, hogy talán meghal. Így ha én is meghalnék (egyszer-egyszer mind a ketten), akkor sem baj, mert hirtelen halállal egy gyors ütéssel (mert van ilyenje is, csak kicsit sebez), kiütöm a pályáról. Így sikerült megszerezni Captain Falcon teljesítményét és a Mute City pályáját.
• Ness: Na ő a másik, akivel komolyan meggyűlt a bajom. Ness alapvetően erős lenne, a baj ott van, hogy ha leesik a pályáról, akkor nagyon nehezen tudom visszahozni, vagyis sehogy... Ness-nél ismert az a módszer, hogy PK Thunderrel (Fel+B) kell tenni egy gyors kört, és akkor belécsap a villám, ezáltal jön vissza a pályára. De erre sehogy nem állt rá a kezem, sokszor leestem vele. Nála az volt, hogy olyan pályát választottam, ahol minimális az esélye, hogy leeshet, így jött a Mushroomy Kingdom. Itt sikerült megszerezni.
• Zelda: Ő nem volt problémás, inkább a szokatlan támadásai miatt volt furcsa játszani vele. Amúgy meglepően erős, csak őt is szokni kell. De hihetetlenül ötletes, hogy a Din's Fire, Farore's Wind... és mi a harmadik? a támadásai, az Ocarina of Time-ból erős emlékek ezek. Vele könnyen sikerült nyerni.
• Villager: Na hála istennek, vele elég volt csak játszani, nem kellett nyerni, mert amúgy őt nem bírom, meg az egész Animal Crossing szériát a pokolba kívánom. Nem is nagyon voltam azon, hogy nyerjek vele, és nem is maradtak meg a támadásai. Játszottam vele amennyit kell, és kész. Őt a lehető legritkábban fogom választani.
• Luigi: Ő sem lenne rossz, mint Zelda, csak nehéz megszokni a támadásait. Vele nyerni kellett, és sikerült is könnyen. De inkább maradnék Mariónál. Ő inkább az, hogy nem az én stílusom, de azért néha játszani fogok Luigival is..

Hát ők lennének azok. Miközben játszottam velük, eszembe jutott, hogy bizonyos szempontok alapján ötös csoportba sorolhatnám a karaktereket azáltal, hogy kivel vagyok a legjobb, kivel meg a legkevésbé, mindezt részletesen elemezve. Tetszik az ötlet, ha megmarad a motiváció, akkor megcsinálom.

Egyébként 8-as szinten vannak a gépi ellenfelek, nagyjából ők vannak velem egy szinten. Lassan kezd kialakulni egy harci stratégia, ami hatásos lehet a gépi ellenfelek ellen, de igyekszem változatossá tenni a játékomat, mert csak 1-2 féle támadással nyerni nem buli. Ellenben összehozni mindenféle kombinációkat annál inkább. Tesztet is tervezek írni egyik-másik Super Smash Bros. játékról, merthogy még egyet sem írtam róluk, úgyhogy bőven van dolgom a játéksorozattal.

Ismét MondoCon. Jó buli, szeretjük, de szerintem most ez is inkább elemzős lesz, semmint élménybeszámoló feeling, de azért igyekszek valami jót összehozni.

SZOMBAT

Főleg, hogy szombatra virradó éjjel eléggé keveset aludtam. Van az, amikor azért alszok keveset, mert valami nagyon nyomaszt, és nem hagy aludni, és van az, amikor annyira jól alakulnak a dolgok, annyira lelkesít, hogy minek aludjak, amikor dolgom van? Szerencsére az utóbbi eset áll most fent, bíztam is abban, hogy most mindennél jobb lesz a MondoCon, csak hát szinte egész nap éreztem, hogy nem aludtam semmit.

Mivel korán ébredtem, még otthon ténykedtem, rendezkedtem az új albérletben. 9 óra után néhány perccel indultam el, a 151-es busszal mentem Kőbánya alsóra, innen majd 40 perces séta eljutni a Hungexpóig. Tettem fel a telefonomra videót, azt néztem. Na nem animéset, hanem konkrétan az 1997-es Játék határok nélkül 3. elődöntőjét néztem. Akárhányszor nézek meg egy-egy adást, ugyanúgy élvezem, mintha először nézném. Ezzel el is voltam, míg oda nem értem. Meglepett, hogy őrök az asztaloknál, és belenéznek a táskákba. O_O Már megint szúró-vágó szerszámok? Hát lessenek bele, ha jól esik nekik, nekem nincs mit titkolnom.

Ezzel megvoltunk, mentem is fel a karaoke terembe. Elég hamar odaértem, még el sem kezdték. Sőt csodák csodájára most 15.-16. voltam a listán feliratkozáskor, mint szoktam, hanem második. A Naruto Shippuuden egyik endingjét választottam, a MOTHER-t. Ez az egyetlen Visual Kei dala a Narutónak, ha jól tudom, a MUCC énekli. Nem vagyok híve a műfajnak, a dalnak a szövegével sem tudok feltétlen azonosulni, de valahogy hallgattatja magát a dal, és annyit hallgattam, hogy megcsináltam belőle a kfn-t. Közben próbálgattam a dalt, és ment. Most is ment, csak a levegővétellel volt komoly probléma, illetve azt éreztem, hogy a legmagasabb hang nem jön ki, ezért nem kísérleteztem vele. Az első dal amúgy érdekes volt, amit énekeltek, mert a Kuroko no Basukét most nézem, pont azt az openinget énekelte valaki, ahol most tartok az animében. Vicces volt hallgatni, az animét meg ajánlom mindenkinek, a legjobb, legszórakoztatóbb sportanimék egyike, melyet valaha láttam. Amúgy Narutóból vasárnap jubiláltam, ugyanis elértem a Shippuuden 300. részét.

Annak ellenére, hogy nyár van, sokan jelen voltak a karaokés csapatból. ToumeiNi, Roni és Narumi nem voltak. Örültem mindenkinek, csak mivel éreztem, hogy keveset aludtam, nem voltam annyira kommunikatív. Ráadásul nagyon éreztem, hogy meleg van, ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem éreztem annyira jól magam szombaton. Így némileg eseménytelenül telt el a nap. Mai volt az, akivel sokat beszélgettem. Nem is ismertem fel őt az elején, mert új frizurát varázsolt magának, és némileg másképp nézett ki, mint ahogy megszoktam. Csak a versenynél ismertem fel, amikor Mazsibazsival duettezett. Jók voltak, kár, hogy nem lettek helyezettek. Az mondjuk várható volt, hogy Waka és Superion fognak nyerni, mert hihetetlenül jó dalt választottak, és nagyon jól előadták együtt, teljes volt az összhang. A második és harmadik helyezettre nem emlékszem. Igazság szerint nem nagyon figyeltem a versenyre, mert a Mario Kart: Super Circuit-tal játszottam Nintendo 3DS-en. Az utóbbi időkben nagyon beindult nálam a játék, jó eredményeket érek el benne (pedig az egyik legnehezebb Mario Kart), és inspirált vagyok abban, hogy egyre jobb legyek benne.

A második dalt lelkesedésből énekeltem el, de félig tévedés volt. Ez a .hack//Roots-ból volt a Boukoku Kakusei Catharsis. Írtam most néhányszor az ALI PROJECT-ről, igazából nagyon sokáig képtelenségnek gondoltam, hogy ALI PROJECT-et énekeljek. Néhány női előadóval úgy vagyok, hogy azt férfinak is el lehet énekelni, jól áll nekik. De az ALI PROJECT ezt a határt nagyon túllépi, de nemrég gondolkodtam el azon, hogy el lehet énekelni a magam módján ezeket a számokat. Nem volt rossz, de tévedés azért volt, mert nagyon gyors dal, és belebotlott a nyelvem, meg a levegővétel... Ez az egyik ok, ami miatt problémásak számomra a gyors dalok.

Még a verseny előtt tudtam, hogy nem kerülök sorra, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek szétnézni a konzoloknál, meg a vásároknál. Nem örülök az új helynek ahol van, mert bejutni könnyű oda, de maga az épület akkora hatalmas, hogy nem találom azt a bejáratot, ahol bejöttem. Máshol jövök ki, és kereshetem, hogy hol van a főépület. A vásáron jó szokásnak megfelelően rengetegen voltak. Nem terveztem vásárolni semmit, még akkor sem, amikor szétnéztem a konzolos cuccok között, hogy mennyi menőség van: Pólók, bögrék, poharak, kulcstartók, kitűzők, plakátok. Akármennyire is inspiráltak, még nem lehet. De amikor a plakátok között megláttam, hogy van Super Mario Bros. 3-as, azt már nem hagyhattam ott. Nekem EZ KELL! A Super Mario Bros. 3 nem csupán a gyerekkorom, hanem az életem. Ha meghalok, temessék mellém a játékkazettát is. Megvettem, 1.500 forint még megfelelő volt. Rettenetesen örültem neki, ez lesz a retro részlegem legékesebb gyöngyszeme, a TV fölé lesz kitéve. Hordozgattam is magammal, mint egy kincset. Amikor megmutattam pár embernek, otthon neten keresztül is, már jelentkeztek érte, hogy mondjam meg szépen a címemet. Nem úgy van az.

Egyre több ilyen videojátékos relikvia lelhető fel Magyarországon, ami mindenképpen örömteli. Gondolom, hogy a fellendülő eSport iparnak (nevezhetjük így) köszönhetően egyre többen érdeklődnek a videojátékok felől, egyre elterjedtebbek az ingyenesen játszható játékok. Elsősorban a Geek Corner-nél (valaha Holdfény) menőségeket találni, náluk van a legtöbb, de a videojátékbolt.hu-nál is érdemes szétnézni, valamint a WestEnd-ben a Story Shop-ban is van néhány videojátékos relivkia, de megítélésem szerint itt meglehetősen drágák. Ezeket nézegetve a MondoConon, nagyon inspiráló volt, korábban is volt olyan gondolatom, hogy be lehetne ezekből folyamatosan vásárolni, és menő lenne videojátékossá tenni a lakást, ahol lakok, ez most megerősödött. Természetesen mindenféle van. Plakát mellett volt bögre, pohár, póló, kulcstartó, kitűző, társasjáték, és a jó ég tudja mi, egyik menőbb, mint a másik.

Amúgy a konzolrészleg erős volt a MondoConon, bár inkább a trendi PC játékokra voltak kihegyezve. Volt PlayStation 4, XBOX ONE is, egyetlen Nintendo Switchet láttam, rajta Mario Kart 8 Deluxe-szel. Ez mondjuk jó volt, jó nagy ívelt TV-re volt rácsatlakoztatva. Meg egy Super Nintendo Classic Mini-t szúrtam ki a bejáratnál, ezen játszottam egy kis F-Zerót. A retro részlegnél pont a Nintendo 64 TV-je nem működött, pedig vittem volna a Mario Kart 64-et. Na nem el, hanem játszottam volna rajta. Akartam szólni az illetékesnek, de nem találtam ott senkit. Retróknál volt még PlayStation 2, Sega DramCast, XBOX, meg a kamu konzol is. Voltak kormányos autóversenyjátékok is, kettőnél Formula 1 2017 volt. Az egyiket kipróbáltam, de valami rettenet volt. Kétszer azért diszkvalifikáltak a versenyről, mert induláskor a fékezés gombot nyomtam... És hát milyen versenyző az, aki fékezéssel rajtol? Azt hittem, hogy azzal adom a gázt. Aztán rájöttem, hogy a másikkal, de utána is borzasztó volt. Hát nem egy Mario Kart, az biztos. Teljesen realisztikus autóverseny, és nem olyan, hogy végig adni kell a gázt, és akkor nyerünk, hanem tényleg... Látszik, hogy nem játszottam ilyen játékkal soha. Az első kanyarnál be a kavicságyba, és a kocsinak annyi. Hát nem én tenném világbajnokká Sebastian Vettelt. ^^' Vele játszottam. Na mondtam magamban, ha egy nagymenővel leszek, akkor biztosan menni fog a játék. Hát nem ezen múlik. Amúgy a játék teljesen jó, és szeretem a Forma 1-et, úgyhogy mindenképp megérte. A játékom volt borzasztó. ^^'

Teljesen jó a konzolrészleg, csak az a rossz, hogy áttették másik épületbe, amit nehezebb megtalálni. Pontosabban bejutni könnyű, de soha nem találom azt a bejáratot, amin bejöttem, és mindig másikon megyek ki. És mire onnan visszatalálok a főépületbe...

Visszamentem a karaoke terembe, már javában ment a verseny. Nem sokkal utána énekeltem ismét. Ismét .hack//Roots, ismét ALI PROJECT, de most a Suigetsu Kyouka. Ezt valami isteni érzés volt énekelni. Lassú dal, ezért jobban el tudok merülni benne érzelmileg, és úgy érzem, hogy ezáltal jobban át is tudom adni. Szeretem ezt a számot, hihetetlenül különleges atmoszférát áraszt magából. Nem utolsósorban egyike azon nagyon kevés ALI PROJECT számoknak, melynek szövegében nincs se halál, se vér, se pokol, hanem teljesen pozitív és szép szövege van. Mert az énekesnő ilyet is tud. És akkor varázsol. Nagyon jól éreztem magam éneklés közben, és bízok abban, hogy ez átjött.

Visszamentem a konzolokhoz levegőzni. Összetalálkoztam Wakával, velem tartott. Sok PC volt MMORPG-vel, League of Legends meg a jó ég tudja micsoda, volt néhány PlayStation 4, XBOX ONE, viszont Nintendo Switch-et csak egyet láttam kiállítva. Az legalább jó nagy ívelt kijelzős TV-hez volt csatlakoztatva, ott lehetett játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel. Előtte Forma 1-eztünk. Volt néhány XBOX ONE kiállítva kormánnyal, közülük kettőn lehetett Forma 1-ezni, és mivel Waka és én is szeretjük, ezért kipróbáltuk a játékot kormánnyal. Hát, látszik, hogy teljesen más realisztikus autóverseny játékot játszani, itt sutba várhatom minden Mario Kartban szerzett tudásomat, ide teljesen más képességek kellenek, amik nincsenek meg nekem. Sebastian Vettelt választottam, azt gondoltam, hogy ha egy olyan autóversenyzőt választok, akinek jó kocsija, azzal én is jó leszek. Nem úgy van az. Egyáltalán nem ismertem az irányítást, kétszer azért lettem kizárva a versenyből, mert fékezve akartam elindulni. És hát milyen autóversenyző az, aki fékezve rajtol? Mire rájöttem, hogyan kell adni a gázt. De onnantól sem ment simán a dolog. Az első kanyarnál nem fékeztem, bele a kavicságyba, és már menthetetlen volt. Ripityára tört a kocsi. Aztán inkább átadtam Wakának, hadd játsszon ő is. Arra nem emlékszem, hogy játszott, mert volt egy kis holtpont, és majdnem elaludtam a földön. Amikor végzett, akkor mentünk át a Nintendo Switchhez Mario Kart 8-azni. Ez most azért nem ment, mert itt is többször majdnem elaludtam, és ilyen utolsó helyek valamelyikén végeztem. Nem is játszottam sokáig, ezután a retro konzolokat néztük meg. Volt itt is választék, volt PlayStation 2, XBOX, Nintendo 64, Sega DreamCast és kamu konzol is. A Nintendo 64-ben Mario Kart 64 volt, és pont az a TV nem működött, és sehol nem volt senki, akinek lehetett volna szólni. Egyáltalán, eléggé szabadon voltak ott a konzolok...

Na mindegy, annyira nem foglalkoztatott, mentem aztán vissza a karaoke terembe, waka másfele ment. Az mondjuk meglepetésként ért, hogy azért énekli valaki Nagy Ferótól a 8 munka dalt, mert hogy szívás az élet. Legyen, ha így látja jónak. Effektíve nem tiszelem Nagy Feró munkásságát, mert ugyan a való életre reflektálnak a dalszövegei, de amit nem szeretek benne, hogy teljes legitimitást ad a "szar az élet" gondolatának, hogy teljesen rendben van az, hogy te frusztrált vagy emiatt, hiszen ez az élet rendje. Persze, lehet így is gondolkodni, de én inkább azt mondanám, hogy az élet egy örökös harc, ahol minden egyes nap meg kell vívnunk a magunk harcát. És ha ezt sikeresen megvívtuk, és mindent beletettünk az adott napba, akkor nyugodt álmunk lesz éjszaka. Ezért megéri harcolni. Aztán, hogy van valaki, akit nem tanítottak meg harcolni, ehelyett a másikra mutogat, az már az illető magánügye. Amúgy negyedjére is lassú balladát énekeltem, méghozzá Ohmi Tomoe: Utakata dalát. Ezt is nagyon jó volt énekelni, kifejezetten átéreztem a dal hangulatát. Amikor lementem, Mai mondta, hogy a mögötte levő lányok kifejezetten aranyosnak találták az előadásomat. Igazán kedves és zavarba ejtő. ^^

Meglepően korán kezdődött a Late Night Karaoke, már 18 órakor. Ezt én nyitottam meg, méghozzá a Slayers-ből a Reflection dallal. Ezt annak emlékére, hogy ez volt egyike azon Hayashibara Megumi daloknak, mely nagy hatással volt rám, amikor megismertem. Akkor szinte egész éjjel csak ezt hallgattam. Ez sem volt annyira jó, mert a gyors részek itt sem mentek, ráadásul elfeledkeztem a Bridge dallamáról. Viszont jellemző a '90-es évek anison zenéjére, hogy a háttérvokál az átlagosnál jobban hallatszik. Próbáltam előidézni a fejemből, hogy van a Bridge dallama, de annyira elnyomta a háttérvokál hangja, hogy feladtam, és inkább énekeltem a vokál dallamát. De a refrénnel és a versékkel ezen a téren nem volt gond. Elvoltam, de maga az ének inkább a felejthető kategóriába tartozott. Még egy kicsit ott maradtam, de igazából nem szerettem volna végig maradni, mert már igencsak fáradtnak éreztem magam. De egy előadás zavart el a karaoke teremből, egy fiú és egy lány énekelték az Evanscence-től a Bring me to Life című dalt. De hogyan... 2006 ősze óta járok AnimeCon-ra, 2009 nyara óta figyelem a karaokét komolyan, de ez az előadás volt az összes közül a LEGMOCSKOSABB, LEGALÁVALÓBB, LEGUNDORÍTÓBB, amit eddig valaha hallottam! Semmi hangjuk nem volt, elröhögték az egészet, ami különösen fájdalmas annak fényében, hogy érzelmileg nagyon komoly dalról van szó. És ebből a szempontból konzervatív vagyok. Nem feltétlen az én világom a dal, de mivel átérzem a súlyát, ezért nem bocsájtom meg, hogy elbohóckodták az egészet. Nem is bírtam végighallgatni, nyúlcipő, karaokésoktól elköszöntem, élmény volt velük a nap, de nekem itt már nincs dolgom.

Elsétáltam Kőbánya alsóhoz, és 151-es busz vitt haza. Itthon még kicsit ténykedtem, aztán már aludtam is.

VASÁRNAP

Szerencsére 8 órát aludtam, így teljesen kipihenten ébredtem. Semmiképp nem akartam ott vásárolni kaját, ezért itt csináltam magamnak. Az kész lett, összekészülődtem, és indultam. Már szinte köszönünk egymásnak a 151-es busszal, annyit szállít engem. A tegnapi közel 40 perces sétát ismételtem meg, mire eljutottam a Hungexpóig. Ott ma is ellenőrizték a táskát. Nem bírtam ki, gondoltam, rákérdezek, mégis mit keresnek ekkora hévvel? Alkoholos italokat és üvegeket. Az én műanyag flakonos üdítőim simán átjöhettek... Mert PET palackban nem lehet alkoholos italt tárolni... Ki az, aki azért megy MondoCon-ra, hogy berúgjon? El is gondolkodtam, hogy melyik a viccesebb. Ez az alkoholos ellenőrzés, vagy anno az AnimeCon szabályzatában volt olyan, hogy verekedés színlelése tilos. Azt is, de megnéztem volna, hogy ki az, aki verekedést színlel.

Mindegy, nem az én dolgom. Gondolom, volt rá példa, hogy valaki részegen zaklatott valakit, erre ez a dolog. Nekem az a dolgom, hogy felmenjek a karaoke terembe, és jól érezzem magam. Jobb is volt, így kipihenten. Mondtam is magamban, hogy bár ma lenne Late Night Karaoke, mert kipihenten jobban éreztem magam. Jobban is beszélgettem ma a többiekkel. John akarta velem elénekelni a GARO szériából a B.B. dalt, de olyat nem vállalok be, amit biztosan nem tudok. Ő egymaga bevállalta, jó volt hallgatni, de ennyi. Lenne JAM Project dal egyébként ami bevállalnék, és az jó eséllyel sikerülne is, csak nincs belőle a kfn. Őszre megcsinálom szerintem.

Ma csak egy dalt énekeltem, ez pedig a Saber Marionette J-ből az I'll be there volt. Ez egy kifejezetten vidám, lassú, kellemes lüktetésű dal, jól is éreztem magam, miközben énekeltem.

A Zenei Tippmix szokás szerint vasárnap volt. Érdekes volt, természetesen sok volt az olyan anime, amiről még csak nem is hallottam. Hát akkor lássuk. Aminek nagyon örültem, hogy sikerült megtalálniuk azt a két FLOW számot, amit a legjobban szeretek. Naná, hogy tudom, hogy melyik anime, videojáték dalai. Aztán volt külön GRANRODEO kategória. Annyira nem ismerem az együttes dalait, de azt tudom nagyjából, hogy mely animéknek énekeltek dalokat, és azért volt könnyű, mert olyan animék voltak a választási lehetőségek között, melyekről tudom, hogy nem énekelt dalt a GRANRODEO, így kizárásos alapon ment a dolog. Eszembe jutott, hogy van két FLOW × GRANRODEO duett dal, és milyen menő lenne, ha legközelebb lenne FLOW kategória. Az jobban megy, a FLOW dalokban jobban otthon vagyok. Sőt, mivel sokan egy kalap alá teszik a FLOW-t és a JAM Project-et, ezért eszembe jutott, hogy miért is ne lehetne JAM Project kategória is. Igazán nagyon örülnék neki. Viszont a GRANRODEÓs lehetőségek közül hiányoltam a Kuroko no Basukét és a Togainu no Chit. Mindkét animének emlékezetes dalokat énekeltek. Amúgy kezd hatása lenni annak, hogy aktívan nézek animéket, ugyanis több dalt onnan találtam ki, hogy nemrég láttam őket. Így ismertem fel például a No. 6-et is. Annak olyan jellegzetes openingje és endingje van, hogy száz közül is felismerem. Jaj meg a Gakuen Babysitters, hihetetlen kellemes érzést ébreszt az az anime, annyira aranyos volt. Összességében ez jó összeállítás volt.

Maradtam egészen 16 óráig, de több dalra már nem iratkoztam fel. Tényleg kár, hogy nem ma volt a Late Night Karaoke, bírtam volna tovább, de semmi pénzért nem maradnék a japán és koreai zenei videókon sikítozó kislányokat hallgatni. Állítom, hogy Case-ék már azért szervezik ezt, mert élvezik a kislányok sikítozásának hangorkánját. Én mindenesetre mentem haza, mert ha már ilyenkor véget ért, akkor megnézem a Foci VB döntőjét. Legalább négyévente tettessem, hogy focista vagyok, amúgy egyáltalán nem érdekel a labdarúgás

És utólag tudtam meg wakától, hogy 3. lettem a Zenei Tippmix egyéni kategóriájában. Nem is hittem volna, hogy ilyen jó eredményt értem el. O_O Mondjuk feljebb írtam, hogy miért ment jobban, valamint a másik oldala a dolognak, hogy nem egyéniben játszanak az olyan mélyotakuk, mint 8 vagy John, akik minden anime minden zenéjének minden mozzanatát tudják. Így jobb eséllyel indulok egyéniben. Hát ennyivel. De azért megvárnám a végeredmény táblázatát, hogy lássam, hogy valójában hány ponttal nyertem a 87-ből, és milyen volt a mezőny.

Összességében a rohadt meleg ellenére a karaoke teremben nagyon jól éreztem magam, és azért fogok járni, mert vannak emberek, akikkel csak itt tudok találkozni, és értük megéri járni. Sőt, ha minden jól megy, az őszi MondoCon különleges lesz.

Nagyon rég vettem új Nintendo 64 játékot, de most lehetőség adódott rá. A S.C.A.R.S. egy kevésbé ismert autóverseny, megjelenésekor hallottam róla, és arra emlékeztem, hogy tetszett. A névre mindenképp emlékeztem, és a képek alapján is bejövős volt, úgyhogy úgy voltam vele, hogy megér egy próbát. És tényleg. Ahogy tegnap játszottam vele, oda jutottam magamban, hogy ismét egy olyan játékkal van dolgom, ami méltatlanul elfeledett, ugyanis egy baromi jó versenyjátékról van szó. Mario Kart-féle, minden realitást nélkülöző autóverseny játék, melyre mondható, hogy van némi F-Zero beütése, ugyanis a XXX. században játszódik. A kocsik félig állatok, félig járgányok. Van itt oroszlán, orrszarvú, leopárd, és akik még hirtelen nem jutnak eszembe, összesen 9 autó van. A pályák is változatosak, versenyezhetünk vulkánban, őserdőben, óceánban, és még további 6 pályán. Sokat nem láttam, mert a pályák fokozatosan nyílnak meg, és egyelőre hármat láttam. Ugyanúgy vannak benne tárgyak, mint a Mario Kartban, van olyan, ami minket segít, és olyan is, amivel másokat akadályozunk.

Ami miatt tetszik, hogy elképesztően hangulatos. A zenék meglepően jók, a pályavezetés is jó, az irányítást is könnyű megtanulni, ami nehézséget okoz, hogy elég nehéz átlátni magát a pályavezetést. Ugyanis nem aszfalton versenyzünk, hanem az adott körülménynek megfelelő talajon. Annak ellenére, hogy nyilak vezetnek, néha nehéz átlátni, hogy merre kell menni. Néhányszor előfordult, hogy sarokba szorultam, de szerencsére könnyű kiszabadulni, mivel itt is lehet ugratni.

Bajnokságban vannak különböző kupák, melyek közül csak az első van megnyitva. 8 játékos van, és mindig van egy rivális kocsi, aki az 1. helyen áll. Eleinte két kocsi áll rendelkezésünkre, de ha legyőzzük a riválist, akkor megkapjuk azt a kocsit is. Továbbmenni a következő pályára csak akkor lehet, ha legalább a 3. helyen végzünk. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a pályák is csak így nyílnak meg. A 4 bajnokságban összesen 9 pálya van, valószínűleg azon az elven van ez a játék, mint a 1080° Snowboarding vagy a WaveRace 64, hogy csak néhány pálya van az egész játékban, a nehezebb bajnokságokon eggyel több pálya van, de az előzőekből is megmaradt mindegyik, csak annyiból nehezebb, hogy a gépi ellenfelek keményebben támadnak. De már a legkönnyebb fokozaton is sokat kell gyakorolni, hiába van gyakorlatom autóversenyzésben. De könnyű az irányítás, és kellemes, és mivel maga a játék is nagyon tetszik, ezért inspiráltnak érzem magam annak irányába, hogy tovább fejlődjek.

A játék egyébként jó vásár volt abból a szempontból, hogy bár látszik, hogy használt a játék, de mindene megvolt hozzá, még a kazettának a kis zacskója is, ami nagyon ritka.

Úgyhogy maximálisan elégedett vagyok a játékkal, keressétek Vaterán a retrogameshu eladó játékait, csak ajánlani tudom.

Végezetül érdemes elemezni a játék címét, mert több szempontból is érdekes. A S.C.A.R.S. egy rövidítés, mely a Super Computer Animal Racing Simulation nevet takarja magában. Az is önmagában érdekes, hogy rövidítésben benne van a car szó, de magyarul is lehetne elemezni, hogy ott van a "scar", mint seb, ez egyrészt jelezheti a verseny brutális mivoltát (sebeket szerezne a kocsi, ha tényleg állat lenne), de lehet úgy is értelmezni a "seb" szót, hogy olyan gyors a verseny, hogy már-már sebes. Csodálatos a magyar nyelv, minden elfogultság nélkül mondom, hogy büszke vagyok arra, hogy magyar az anyanyelvem, miket ki nem lehet már találni. Amúgy a sebes jelző nem igazán illik ide, mert nem egy F-Zero sebességű játék.

De nem is kell, hogy az legyen, mert elképesztően hangulatos a játék, nekem nagyon bejött. Mondjuk lehet, hogy elfogult vagyok, mert szeretem a versenyjátékokat, de ahogy írom ezeket a sorokat, tele vagyok lelkesedéssel. A S.C.A.R.S. egy újabb bizonyíték arra, hogy nagyon sok olyan játék van a múltban, melyek méltatlanul el lettek feledve. Mert persze, a forradalmi, 90% feletti játékokra ma is erősen emlékezünk, csak ezek árnyékot vetnek azokra a játékokra, melyek ugyan nem voltak innovatívak, vagy progresszívek, "egyszerűen" csak nagyon jó játékok. De ez önmagában nem elég ahhoz, hogy hosszútávon megmaradjon a köztudatban. Pedig sok kincs veszett már így el, néhányra már felhívtam a figyelmet. Ilyen a S.C.A.R.S. is, ha kellőképpen kiismertem a játékot, akkor írok róla tesztet.

Ma megkaptam az én példányomat, nekem is megvan a Super Nintendo Classic Mini. A Game Parkból rendeltem elő, tehát kifizettem érte a 44000 forintot, őszintén remélve, hogy nem lesz ennek az esetnek párja. Na meg hát az utóbbi időkben annyi jót olvasni a Game Park-ról, hogy nagyon megbízok bennük.

Az igazat megvallva, kacérkodtam a gondolattal, hogy a mai órákat elsunnyogjam az egyetemen, de végül bementem, hiszen ma csak 11.10-ig volt órám. (A laza órarend...) Meg hát azért 31 évesen azért van kötelességtudatom, meg szeretem is az egyetemet. És az az érdekes, hogy annak ellenére, hogy nagyon vártam, hogy vége legyen, az az érzésem volt végig, hogy gyorsan telt az idő.

Nem volt kényelmes két bőrönddel grasszálni Budapesten, mivel a Game Park a XVII. kerület végén van. Az Örs Vezér Terétől a 97E busszal mentem a Kucorgó térig. Egyből át is adta az eladó lány a Super Nintendo Classic Minit, és mentem is. Igazából szerettem volna beszélgetni vele, mert aktív a közösségen belül, és megosztottam volna vele néhány gondolatot a SNES mini ára kapcsán, és hogy miért döntöttem úgy, hogy végül náluk veszem meg, de voltak mások is, majd máskor.

Rég voltam amúgy a 17. kerületben, laktam is itt, konkrétan itt volt az első albérletem 2010 június és szeptembere között, és bár nagyon távol van a belvárostól, de magasan a legnyugodtabb, és legbékésebb kerülete a fővárosnak. Nem emlékszem arra, hogy bármi balhét is láttam volna a kerületben, a környéken. Szívesen laknék itt ismét.

Szóval a 97E busszal vissza az Örs Vezér terére, innen metróval a Keleti pályaudvarra, jöttem ugyanis haza Békéscsabára. Hát rég volt arra példa, hogy ennyien utazzanak vonaton, Gyomáig nem volt ülőhelyem. De nem zavartattam magam, elücsörögtem a földön is. A Keletinél az egyik könyvárusnál lehet régebbi magazinokat is kapni, volt neki két olyan Garfield magazin, ami nincs meg a gyűjteményemben (2013 június és július), ezeket megvettem, olvasgattam, meg a tananyagot olvastam. Igazából gyorsan eltelt az idő, relatíve gyorsan megérkeztünk Békéscsabára. Hazasétáltam, és végre kibonthattam a Super Nintendómat.

Valahogy furcsa volt látni, hogy ez a Super Nintendo tényleg ennyire kicsi, olyan óriásinak éreztem magam, hogy a kezemben volt, vagy mintha törpeországból hoztam volna el. A Super Nintendo esetében jobban látszik, hogy egy aprócska kis gépről van szó, mint a NES-nél. A menüjében nincs nagy változás, de szépen néz ki.

Sokan azzal érveltek a mini gépek ellen, hogy ez egy emulátor, olcsó technológia. De teljesen más úgy nézni erre a kis gépre, hogy ez egy hivatalos kiadás, és csak a Nintendo adhat ki ilyen tökéletes külsejű Super Nintendót. A controller is tökéletesen úgy néz ki, mint az eredeti (a csatlakozót leszámítva), olyan érzés, mintha vadonatújan vettem volna SNES-t. Ez az új kiadású Super Nintendo, ami sokáig fog szolgálni.

De ezzel a géppel játszani egyszerűen felbecsülhetetlen élmény. Megadja az eredeti hangulatát. Eddig három játékot próbáltam ki rajta, a Super Mario World-öt, Super Mario Kart-ot és az F-Zerót. Az tetszik még, hogy ha végzünk a játékkal, és kilépünk belőle, az utolsó 45 másodpercet visszajátsza a gép. Ötletes megoldás. Nagyon jó mind a három játék. A Super Mario World-öt itt is végigjátszom mind a 96 kijáratig, ahogy a Super Mario Kart-ban is megszerzem az arany serleget mindenhol, úgy az F-Zeróban is van mit erősíteni.

Itt is megy a demó, mint a NES Classic Mini esetében is, és itt is van néhány játék, amihez még soha nem volt szerencsém, és a demóban látható opening videók alapján kijelenthető, hogy lesz néhány egyedi játékélményem, amiben eddig nem volt részem. Kíváncsi leszek rájuk, fogok még írni erről a fantasztikus kis gépről.

Végezetül két kép, az előd és az utód együtt.

Az idő vasfoga csak elszínezte a Super Nintendót, de a dicsőségét soha nem veheti el.

Végezetül egy kép a kistestvérek dobozairól.

A tegnap találkozó utóhatása, hogy megvettem magamnak a Mario Kart 8 DLC-ket. Úgy voltam vele, hogy amíg nem lesz meg a Switch, és a Mario Kart 8 Deluxe, addig ez nagyon jó lesz egyáltalán valami megérezni a Switch által nyújtott életérzésből, másrészt meg több pályán tudok gyakorolni. Méghozzá ennyin:

Ez a nagy haszna a tegnapi képkészítő trollkodásomnak. Addig nem vettem komolyan, hogy lehet képeket csinálni, és azokat feltölteni Miiverse-re, most meg csináltam néhányat. Switch-en mondjuk valamivel egyszerűbb, mert ott megnyomom a képkészítő gombot, és készen vagyok. Itt meg kell nyomni a HOME gombot akkor, amikor olyan kép jelenik meg, amit fel akarok tölteni, rámenni a Miiverse-re, és kérésre külön feltölti nekünk. Ez némi időbe telik, ráadásul ezen a képen is látható, hogy azért a Nintendo rontja a képminőséget, nehogy már a tökéletes képeimmel plágiumot kövessek el... A másik meg, hogy nem is lehet full HD-ban letölteni a képeket, csak 800×450-es méretben tudtam. Azért jól jött volna egy 1920×1080-as képméret. De ez legyen a legnagyobb baj, nagyon örülök, hogy lehet képeket elmenteni.

Szóval van hol gyakorolni, meg is teszek mindent az ügy érdekében, 50cc-n már ki is maxoltam a DLC kupákat.

Véletlen a csukott szemű Mario, ha könnyebb lenne képeket feltölteni, akkor megtettem volna, hogy visszalépek, és úgy jelenetet kapok el, de lusta voltam. Egyébként nagyon tetszenek a DLC pályák, az ExciteBike, az Animal Crossing a The Legend of Zelda és az F-Zero pályák külön zenéi külön élménnyé teszik a játékot. A pályák felépítése is tetszenek.

De a választható versenyzők tárháza is bővült.

Az alsó sor vált szabaddá, valamint különböző színű Yoshikat és Shy Guy-okat lehet választani. Nem vagyok rajongója az Animal Crossing sorozatnak, ezért nem is gondoltam volna, hogy szimpatikusak lesznek a karakterek onnan: Villager és Isabelle. És mégis. Tanooki Mariónál nagyon tetszett, hogy amikor ugratok vele, akkor szoborrá is változik. Ez egy nagy easter egg volt a Super Mario Bros. 3-ban, amikor Mario felvette a Tanooki mezt, akkor egy gombkombináció hatására szoborrá változik. Ez egyébként egy japán folklórra utalás, méghozzá a Bake-Danuki-ra, mely egy szellem (youkai), mely állatot a japán irodalom többször is versbe szedett. Az az igazság, hogy a legendáját nem nagyon tudom értelmezni, mert a japán folklór a sok furcsa, sajátságos hitvilága miatt túlságosan elvont, így nehezen értelmezhető számomra. De az viszont érdekesség a New Super Mario Bros. 2-ben Luigi-nak a levél hatására azért lesz "róka-farka", mert az a Kitsune a japán mondavilágban, és a képessége nagyon hasonlít a tanookihoz. Van néhány Japánnal kapcsolatos easter egg a Mario 3-ban, érdemes felfedezni őket, külön élménnyé teszik az amúgyis életre szóló játékélményt. Link nagyon jó, hogy választható karakter lett, Dry Bowser viszont ijesztő, mert a Mario Kart Wii online játékában a legtöbb csalást, hackelést Dry Bowserrel követték el, és ez így rossz emlékként megmaradt vele kapcsolatosan.

Ez az eredmény nem olyan nagy szám, mivel 50cc-n sikerült elérni, az örömöm megosztása miatt teszem ki.

Kellemes meglepetés számomra, hogy Cat Peach nyávogó hangja korántsem annyira idegesítő, mint ahogy gondoltam, hogy az lesz. Ebben még mindig Pink Gold Peach a "nyerő" a galamb-szerű hangjával.

Ha megvesszük a DLC-ket, még ezek a kocsirészek járnak mellé:

Legalábbis ez egy része, amit meg tudok mutatni, de azért ez is szemléltet néhány újdonságot. Azt gondolom, hogy jó kocsikat adtak, és a piros Yoshi olyan aranyos, hogy a jeges pályákon is piros hó esik a jelenlétére. Egyébként vele próbáltam ki a VS-t, hogy random megyek mindegyik pályán. 8 versenyt állítottam be 150cc térfogattal és hard CPU-val, és ilyen eredményt sikerült elérni:

Egyedül az utolsó játékot sikerült megnyerni, azzal szépítettem a negyedik helyemen. Amúgy általában, ha ilyen versenyre megyek, ami nagyobb kihívást nyújt, szinte mindig a 4. hely körül végzek. És ez így is van rendjén, szépen fokozatosan felérek a csúcsra. Most az volt a cél, hogy közelebb legyek a 3. helyezetthez, mint a 5.-hez, majd felérek a dobogó alsó fokára, megkörnyékezem az ezüstérmet, onnastól kezdve nincs megállás. A fokozatosság elvében hiszek, ha a fejlődésről van szó.

Ez a két kép már csak amolyan "fun fact", kipróbáltam Time Trialban is néhány új pályát, ezek eredményeit örökítettem meg.

Nem hiszem, hogy nagy kihívás lenne ezeket az időket legyűrni. Az új pályák közül egyértelműen a metrós a kedvencem (Super Bell Subway), azért a metró aluljáró feeling azért nagyon ott van.

Határozottan azt mondom, hogy megérte megvenni a DLC-ket, addig remek szórakozás lesz a Mario Kart 8, amíg nem lesz meg a Switch. Addig meg felhozom magam a többiek szintjére.

Tegnap tehát befejeztem a fő F-Zero karakterek leírását. Alapból vannak többen is, például az F-Zero AX arcade játék versenyzői teljesen mások, vagy a Maximum Velocity-ben négy teljesen egyedi karakter játszató, vagy az animében is vannak olyan versenyzők, akik csak ott láthatók (és a GP Legend-ben játszhatók). Róluk esetleg később írok, de ezt a 30-at tartottam fontosnak, akik az X-ben és a GX-ben játszhatók.

A múlt héten dolgoztam két napot a kínai étteremben. Egyelőre nem tudom, hogy a héten mikor kell menni. Amúgy nem rossz, meg lehet csinálni, csak tényleg fárasztó a vendéglátásban dolgozni. 10 órát kell bent lenni, és ismert, hogy a kínaiaknak más a munkamoráljuk, mint az európaiaknak. Erősen hajaz a japánhoz, nem szeretnek fizetni azért, hogy ülök, és nem csinálok semmit, még akkor sem, ha nincs forgalom, akkor is kell a munkát keresni. Miután ez all you can eat étterem, ezért konkrétan nem kell kiszolgálni a vendégeket, így olyan sokféle munka nincs, csak azt csinálni kell. Majd kíváncsi leszek, hogy hívnak-e, és hogy hogy bírom hosszútávon.

És így, hogy több pénzem lett, vásároltam néhány nagyobb dolgot magamnak. Ami érdekes lehet, hogy nekem eszembe sem jutott, csak nővérem mondta anyámnak Skype-on, hogy most már tudok magamnak TV-t vásárolni, mivel már 100 fontért is lehet jobbat találni. Ezen úgy elgondolkodtam, hogy valóban. És egy kis szabadságot is kapnék, mert akkor nem kell a többiekhez alkalmazkodni, és mikor tudok játszani. Aztán elkezdtem nézelődni Birkenhead-ben, hogy milyen árak vannak pontosan, és mit adnak érte. Már az Asdában kapható Polaroid TV-vel is megelégedtem volna, de úgy voltam vele, hogy még szétnézek. 125 fontért lehet egy jobb HD ready (1366×768) TV-t. Second hand boltok (Cash Converters, Cash Generator) nem rendelkeztek nagy választékkal, de volt egy készülék 25 fontért, amit TV-nek és monitornak hittem, azt gondoltam, hogy ez lesz a jó egy rövidebb időre, de kiderült, hogy nincs hozzá távirányító, mert ez csak monitor. Más jó ár-érték arányú meg nem volt. Aztán az Argos-ban találtam egy LG TV-t 130 fontért, ami nagyon megfogott. 1920×1080-as, progesszív, Full HD, és dizájnra is tetszett. Miután átgondoltam magamban a dolgokat, mellette döntöttem. Jó döntésnek tartom, mert ezt hosszútávon is használnám. Aztán mivel TV-t egyelőre nem tudok nézni rajta, ezért úgy döntöttem, hogy másképp használom ki a Full HD lehetőségét, egy használt boltban vettem magamnak Blu-ray lejátszót. Soha nem volt még ilyenem, és mindig is érdekelt, hogy milyen valódi 1080p-ben nézni filmet, animét, rajzfilmet. És találtam is egy jót 35 fontért. Itt tudtam meg, hogy nemcsak DVD-t játszik le "visszamenőleg", hanem audio CD-t, sőt olyan jót választottam, hogy SACD-t is lejátszik. Amiból ugye nekem van egy: Suara - Yumeji CD. Kár, hogy nincs itt, majd elhozom novemberben.

És akkor vegyek lemezt is. Szerencsére a Blu-ray-jel is az a helyzet, hogy ha jó helyen keresünk, a jobb filmeket akár 3-4 fontért is megvehetjük. Miután a Harry Potter úgyis aktívan visszatért az életembe, ezért mellette döntöttem, főleg amikor láttam, hogy a nyelvek között van japán is. Hoppá... Nem is volt kérdés, hogy megvegyem-e, már önmagában azért megérte, hogy japánul megnézhetem. És végre megtapasztalhattam, hogy milyen valóban 1080p-ben nézni filmet. Nagyon tetszik. És ki is tudom használni, mert a TV-m valóban progresszív, erről olvastam nem is olyan rég, hogy a műszaki áruházak előszeretettel hangoztatják, hogy ez a TV Full HD-s, vagyis hozza az 1920×1080-as felbontást, de azt elhallgatják, hogy nem progresszív, hanem váltott soros (1080i), így a kép nem olyan jó minőségű. Nagyjából értem, hogy miért, de nem vagyok annyira műszaki zseni, hogy ebbe részletesen belemenjek. A lényeg, hogy amennyire értek hozzá, nagyon tetszik, amit látok, és a japán hang... Csak még jobban imádom a nyelvet. Jó érzés hallani, hogy a filmek szinkronjainak minőségére is odafigyelnek, és tényleg a magyar mellett a japán az a nyelv, ahol több érzelmet tesznek a hangjukba a szinkronszínészek (szerintem csak animék esetében seiyuu-k, de legyenek filmben is), és ezáltal sokkal élvezetesebb. Ugyanakkor nagyon érdekes európai szereplőknek ázsiai nyelvet kölcsönözni, többször azzal a tudattal néztem, mintha japán szereplőkkel újraforgatták volna a filmet. Harry és Ron hangjai tetszetősek, Hermione hangja viszont kicsit idegesítő, éreztették, hogy mennyire tudálékos, és szeret kérkedni vele. Dumbledore hangja mint egy öreg bölcsé egy animében, viszont Piton hangján szabályosan megrökönyödtem. Mint egy démoné. Ő nagyon rossz választás volt, és mivel Piton az egyik kedvenc szereplőm, ezért érzékenyebben érintett, hogy nem tudom élvezni az érzelemmentes, már-már hidegvérű gyilkos jellemét, mert egyszerűen sehogy nem tudom az archoz illeszteni azt az ugyan hideg, de magas, démoni hangot, és még akkor sem tudom elfogadni, ha ez a japánoknak tetszik. Piton karakterét a könyv annyira nem, de a film nagyon megszerettette velem, eszméletlen jól alakította a színésze, minderre rájött az, hogy mennyire jó a magyar hangja, nekem több sem kellett. Harry-nek viszont nagyon illik a japán hang az egyéniségének, lehet, hogy részint a külső vonások miatt is, mivel gyerekként eléggé ázsiai stílusú haja volt. Szinte már csak az kell neki, hogy a szeme elferdüljön, a mongolredői kicsit lejjebb ereszkedjenek, és kész az ázsiai Harry Potter. Amúgy úgy tűnik, Japánban nem nagyon szokás (nekik) külföldi ismert karaktert cosplayezni, mert kerestem az interneten, de egyáltalán nem találtam japán HP cosplayt, pedig a post címe is stilusosabb lett volna. Ez már így marad. Összegezve Pitont leszámítva jó a japán szinkron, csak furcsa volt fehér emberek szájából ázsiai nyelv hallani. De ha minden japán szinkron ennyire igényes, akkor még több számomra érdekes filmet megkeresek majd ezen a nyelven.

Amúgy ez az a technikai fejlettség, amíg maximálisan elmennék. Mert egy ideig nagyon tetszett, amíg elment a technika, tetszik a nagyobb felbontás, és eddig követem a trendeket, de hogy mindent megokosítanak, az már egyáltalán nem. Huicong is egyszer az iskolában megkérdezte, hogy kié az a telefon, amit talált. És akkor mondom, hogy az enyém, és teljesen elképedve kérdezte, hogy hát miért nincs nekem okostelefonom? Talán mert nem tartok rá igényt? Én úgy vagyok már az okosításokkal, hogy már nem tudnak mit kitalálni, de ahhoz, hogy a gazdaság pörögjön, folyamatosan fejlődni kell. Hallottam jó oldalát is és maximálisan elismerem, de nem érzem azt, hogy nekem könnyebb lenne az életem velük. A telefonom maradjon csak buta, ahogy a TV-m is, meg majd a karórám is, de mi volt a leghajmeresztőbb, amit nemrég olvastam? Lesznek majd okos otthonok. Nekem ez már a no comment kategória, és igen, én buta otthonban akarok meghalni. Okostelefon nekem már csak azért sem kell, mert a gépemen ugye Windows 8 van, amiken szintén vannak alkalmazások. Hát ezeket sem használom hosszútávon. Pedig van például eBay, Amazon alkalmazás, de a mai napig úgy vagyok, hogy megnyitok egy böngészőt, és ha valami érdekel, akkor ott nézek utána. Ennyire nem tudom az életem részévé tenni ezeket a dolgokat.