A mai napig nincs meg a 3 csillagos minősítés a Mario Kart 7-ben, pedig 2011 decembere óta van meg a játék. Sokáig nem voltam inspirált abban, hogy megszerezzem, mert úgy voltam vele, hogy csak egy "jelvény", amivel lehet pózolni, de nem ez határozza meg a játéktudást, legalábbis a játékélményt biztosan nem. De aztán szépen lassacskán meglettek a három csillagos bajnokságok, ahogy csinálgattam, mostanra meg eljutottam oda, hogy már csak két helyen hiányzik, a Mirror Special Cup és a Mirror Leaf Cup.

Előbb a Leaf Cupot akarom megcsinálni, mert úgy vagyok vele, hogy legyen meg a Rainbow Road zenéjének teatrális hatása azáltal, hogy ott szerzem meg a végső győzelmet. De nagyon nehezen birkózok meg vele. Hiába teszek meg mindent, nyújtom a tudásom és vezetési képességem legjavát, mindig van olyan pálya, ahol kicsesznek velem a gépi ellenfél játékosok. Nem kell hozzá nagy művészet. Elég egy villám, aztám elvesztem a hátam mögött tartott banánhéjat, vagy zöld teknőspáncélt, utána eltalál hátulról egy piros teknőspáncél, máris nemcsak az első hely van oda, hanem visszamegyek a középmezőnybe, ráadásul érméket vesztek, amiket szintén figyelembe vesz a végső rangsorolásnál. És akkor nem is beszéltem a kék teknőspáncél áldásos hatásairól. Szoktam magamban dühöngeni, mert hihetetlen rossz, hogy mindent megteszek a siker érdekében, és ennyit ér, de úgy kiadni magamból teljesen felesleges. Ettől nem változik a végeredmény, és hogy ezért kárt tegyek a Nintendo 3DS-ben, nem éri meg.

Jóideje elgondolkodtat az, hogy bizonyos játékoknál nem pusztán a játéktudás számít, hanem beleprogramoztak valami algoritmust, ami megakadályozza, hogy a profi játékosok is könnyen érjenek el benne jó eredményt. Nagyon furcsa az, hogy a Mario Kart 7-ben is hogy például az első három pályán prímán megy minden, az akadályokat is ki tudom kerülni, megvan az 1. hely 10 érmével, de a 4. pályán összegyűlnek a kocsi felett a hullámok, és hadd szóljon a villám, a piros teki, és a többiek. Nem ez az egyetlen játék, ahol ezt felfedeztem. Emlékszem, 2012-ben, amikor megvettem a Mario Tennis Open-t, ott is hasonlókra lettem figyelmes, amikor bajnokságokat játszottam. A könnyebben simán végigmentem, míg a nehezebbeket úgy nehezítették meg, hogy többször voltak a ellenfél játékos térfelénél a segítő tárgyak. Aki nem ismeri a Mario Tennis sorozatot, úgy képzelje el, hogy a teniszpálya bizonyos részein megjelennek különböző tárgyak: Gomba, virág, szellem, stb., és ha ezekre rááll a játékos, onnan üti el a labdát, hatására erősebbet üt a játékos, amit sokszor nem is lehet kivédeni. A bajnokságokban nehezebb részeknél olyan volt, hogy az egyik menetben nálam voltak túlsúlyban a tárgyak, a másikban meg a gépi játékosnál. Itt lett elegem, és kapcsoltam ki a játékot. Ez már az az eset volt, ahol komolyan elgondolkodtam azon, hogy nem én játszok a játékkal, hanem a játék játszik velem. Szabad, csak én erre nem vagyok vevő. Aztán a Mario Party széria és érdekes ebből a szempontból. Az ugye az a játék, ahol szinte csak a szerencsén múlik minden. Ez a sorozat hívta fel a figyelmemet arra, hogy nem egészen úgy megy a játék, hogy az tükrözze a valódi tudást, hanem mintha a gép döntené el, hogy ki fog nyerni, és kik maradnak alul. Ugyanis mindig az a játékos ért oda a csillaghoz, aki jól állt, és mindig az volt a peches, akinek rosszul állt a szénája. Még régebben voltam Lernie-nél Szegeden, és Mario Party 2-vel játszottunk. Haosnlóképpen alakult a játék, ahogy fentebb vázoltam, és Lernie volt az, aki kimondta, hogy szerinte valami algoritmus befolyásolja a végeredményt.

Biztos, hogy van ebben valami, csak értelmes okot nem látok erre. Ha tényleg így vannak programozva a játékok, akkor miért. Miért nem hagy nyerni, ha megvan a tudásom, és mikor engedi, hogy tényleg nyerjek? Akárhogy is, ez élvezhetetlenné teszi a játékot, főleg, hogy ha arra megyek, hogy mások számára is látható legyen a tudásom (például a Mario Kart 7-ben a 3 csillag), akkor a játékélmény, mint olyan, sok esetben elvész, mert akkor nem az van fókuszban, hogy élvezzem a játékot, hanem hogy megnyerjem. És ha erre rájönnek olyan mocsokságok, amiket fentebb írtam, akkor nehéz oldottan játszani.

Annak örömére, hogy a Mario Kart 7 ismét átvette az 1. helyet a legtöbbet játszott játékok listáján, kiírom a jelenlegi Top 10-es listámat a legtöbbet játszott Nintendo 3DS játékaimról.

1. Mario Kart 7 - 46:01
2. StreetPass Mii Plaza - 46:00
3. Nintendo 3DS Sound - 34:42
4. Pokémon Blue Version - 29:55
5. Pokémon Red Version - 29:44
6. Nintendogs + Cats - 26:48
7. Pokémon Shuffle - 25:08
8. F-Zero: Maximum Velocity - 24:12
9. Nintendo eShop - 23:55
10. Pokémon Yellow Version - 16:56

Vicces volt, hogy sikerült eljuttatni a Mario Kart 7-et az 1. helyre, ugyanis időhiány miatt nem sikerült annyira feltölteni a Nintendo 3DS-t, hogy sokat tudjak játszani útközben. A Nintendogs + Cats-ben a napi teendőimet mindenképp meg akartam csinálni (etetés, sétáltatás, versenyre küldés). De már ekkor pirosan villogott a Nintendo 3DS. A Mario Kart 7 meg 45:54-en állt. Na mondom, csak van még benne annyi, hogy be tudjam hozni a 6 perc különbséget. Épp, hogy sikerült. Time Trial-on mentem néhány pályán, amennyit tudtam, de hát megadta magát a 3DS-t.

De sikerült, és szeretném, ha minél magasabb játékidő lenne a Mario Kart 7-ben. Persze nemcsak céltalan játékról van szó, hanem minél inkább végigvinni 100%-ra a játékot. Hogyan?

• Mindegyik bajnokságot megcsinálni három csillagosra. 2011 decembere óta van meg a játék, és ezt azóta sem sikerült teljesíteni. Kisebb-nagyobb szünetekkel játszok a játékkal, de csak most sikerült a 150cc-t is megcsinálni három csillagos minősítésre, Mirror-ban is már csak 4 bajnokságban kell megcsinálni. Majdhogynem rekordernek kiálthatom ki magam, szerinte, világszinten is én csinálom meg leglassabban három csillagos minősítésre a játékot.
• Összegyűjteni 20.000 érmét. Vagy másképp, vagy 20.000 érme összegyűjtésével jelenik meg minden titok. Sokan feleslegesnek tartják az érméket, de én nagyon szeretem. Ők adnak értelmet annak, hogy ha nem sikerül teljes az általam kitűzött célt (például három csillagosra megcsinálni egy bajnokságot), akkor se hagyjam abba, mert az érmék attól függetlenül gyűlnek, és egyre közelebb vagyok a 20.000-hez. Úgyhogy hajrá érmék, ti vagytok a legjobbak.
• Minél több pontot összegyűjteni online meccseken. Itt nem feltétlen célom, hogy meglegyen a maximális VR pont, egyszerűen csak legyen meg a szintemnek megfelelő mennyiségű, és abban folyamatosan fejlődni. Én mondom, jó irányban haladok, és szeretem a játékot.

Aztán ott van a Nintendogs + Cats, amit egy ideje újrakezdtem, hogy ismét legyen értelme játszani, mert kedvem támadt hozzá. Ebben is vannak módok, hogyan lehet 100%-ra végigjátszani a játékot.

• Minden kutyával minden verseny Nintendogs kupáját megnyerni.
• Minden egyes tárgyból legalább egyet megvásárolni.
• Hat háziállattal rendezni, ezek tetszőlegesen kombinálhatók.
• A legdrágább szobát megvenni. A futurisztikus szoba a legdrágább, de én elégedett a Super Mariós szobával is, egy árkategóriával lejjebb van.

Jó irányba haladok ezzel, lassan meglesz minden. A hat háziállat megvan, a következő kombinációban:

• Yoshi, a hím Toy Uszkár kutya
• Link, a hím Dalmata kutya
• Milo, a hím Beagle kutya
• Berlioz, a hím sötét színű házimacska
• Toulouse, a hím, narancssárga színű házimacska
• Marie, a nőstény fehér színű házimacska

Ha nem lenne Marie, joggal lehetne szexistának nevezni. Nincs különbség a játékban hím és nőstény állatok között, mégis a hímeket preferálom inkább.

Vannak még játékok a 10-es listán túl, amiket szeretnék magasabb helyezésre juttatni, ezek az alábbiak.

11. Mario Kart: Super Circuit - 15:13
12. Pokémon Trading Card Game - 13:53
13. Super Mario Bros. 3 - 12:26
...
16. New Super Mario Bros. 2 - 10:40
17. Mario Kart DS - 10:27
...
19. New Super Mario Bros: 8:07
...
21. Super Mario Bros. 2 - 6:21
22. The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D - 6:16
23. Super Mario 3D Land - 6:05
...
29. Super Mario 64 DS - 5:35
...
31. Mario Golf - 4:50
...
33. The Legend of Zelda - 4:43
...
38. Super Mario Bros. Deluxe - 4:08
39. Mario Party DS - 3:45
40. Mario Golf: World Tour - 3:42
40. Dr. Mario - 3:42
...
44. Super Mario Bros. - 3:08
...
46. Sonic the Hedgehog - 2:54
47. Super Mario Land 2 - 2:23
48. Donkey Kong Country Returns 3D - 2:16
...
52. 3D Classics Kirby's Adventure - 1:44
53. Super Street Fighter IV 3D Edition - 1:40
54. Super Mario Land - 1:39
55. 3D Sonic the Hedgehog - 1:36
...
58. Yoshi's Island: Super Mario Advance 3 - 1:31
...
60. Super Mario Bros.: The Lost Levels - 1:19
...
64. Kirby's Dream Land - 1:15
...
66. Zelda II: The Adventure of Link 0:55
...
68. Mario Tennis Open - 0:47
...
70. The Legend of Zelda: Link's Awakening DX - 0:45
...
74. 3D Sonic The Hedgehog 2 - 0:35
75. Sonic the Hedgehog 2 - 0:33

És nem is nézem tovább. 141 játék van összesen, így is túl hosszú a lista... De ebből is látszik, hogy nálam még nagyon nem áldozott le a Nintendo 3DS-nek. Sőt! Legalább 4 évet adok neki, amíg rendszeresen fogom használni.

A múlt heti veszteség okán úgy döntöttem, hogy eladok néhány játékot a vaterán. Olyanokat, amik vagy megvannak Nintendo 3DS-en digitálisan, vagy annyira nincs rá szükségem. Eddig az alábbi játékok eladók:

• Mario Kart 7
• Mario Tennis Open
• The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D
• Nintendogs + Cats - Toy Poodle & New Friends
• Super Street Fighter IV 3D Edition
• Super Smash Bros. Brawl

Ezeket gondoltam első körben. Valószínűleg nem látszik, de mindegyik egy külön link a vaterás "profilra". Ez annak az értéknek egy részét visszahozza amit a múlt pénteken "elvesztettem". Még egy extrém dologra gondoltam. Ha nem találok mást, el fogom adni a NES Classic Mini-t és SNES Classic Mini-t. Ez egy fájdalmas döntés, de ahogy kitettem ezeket a játékokat a vaterára, azt éreztem, hogy a megnyugvás, hogy teszek valamit azért, hogy kártalanítsam magam, az erősebb, mert legbelül még mindig érzek egy kis stresszt.

De most azért, mert másnap pótoltam a telefont, de azzal is megjártam. Tegnap kiesett a kezemből, és teljesen elrepedt a kijelzője. Annyi szerencsém van, hogy az LCD kijelző nem sérült meg, így nem lett pixelhibás a telefon. Így tökéletesen használható, de eléggé csúnya lett. Főleg azért fájdalmas, mert pár napja van meg, és mivel az én hibámból történt, és ezt nem javítják meg garanciálisan. Rákérdeztem abban az üzletben, ahol vettem, és sajnos megerősítettek. Megjavítani meg drágán javítják meg. Annyira dühös voltam, hogy úgy voltam vele, hogy a földhöz vágom a telefont. Nem való nekem az okostelefon, csak a baj van velük. De nem csináltam semmit, szerencsére a felettes én beszűkült tudatállapotban is aktív, és ott van, amikor szükség van rá. Most egyelőre használom így a telefont, és ha sikerül kártalanítani magam, akkor megjavíttatom. Úgy kalkuláltam, hogy ha beteszem a NES Classic Mini-t és a SNES Classic Mini-t, akkor és sikerül mindent eladni, akkor sikerül nullára kerülni úgy, hogy nagyjából a szerviz költsége is benne van.

Azért is döntöttem a két Classic Mini konzol mellett, mert ha tényleg lehet jövő nyáron is kapni, akkor túlélem addig. Nyáron tervezek majd diákmunkára menni, és ha tényleg meg tudom venni, akkor legalább azok is úgy lesznek meg, hogy megdolgoztam érte. Nem fogom "scalper-áron" adni a két gépet, hiszen nem az a célom, hogy meggazdagodjak, hanem hogy visszajöjjön az elvesztett telefon ára és annak a pénznek az értéke, ami az elvesztett pénztárcában volt.

A blog "nagytakarításának" hatására megint elkezdtem Zeldázni. Ahogy írtam korábban, a régi postok címkéinek javítgatása közben, amikor a Zeldás postokat javítottam, átéltem megint azt a hangulatvilágot, amit annak idején, és ez Zeldázásra inspirált. Most azon vagyok, hogy Nintendo 3DS-en és Wii U-n is végigvigyem a NES-es Zeldákat. Először a The Legend of Zelda legyen meg 100%-osra, a Zelda II-re külön lelki világ kell annak nehézsége miatt. Az első játékot viszont mindkét konzolon játszom egyszerre, Wii U-n az 5. dungeonnál tartok, míg Nintendo 3DS-en a hatodikat kezdtem el. Az 5. dungeon legnagyobb nehézsége a varázsfuvola megszerzése, ugyanis összesen 11 Darknut-ot kell megölni, hogy megszerezzük. Eleinte sokat szenvedtem vele, mert nem volt meg a kék gyűrű, amivel feleannyit sebződnék, valamint a levél sem volt meg, aminek segítségének az öreg nőtől (old woman-nek van írva, ezek után mégis minek hívjam? ^^') lehet potiont venni. Eszembe jutott, hogy a potiont régen szörpnek hívtam, mert mintha szörpös üvegben adná a varázsló néni. Most is jó így hívni poénból. Szóval a levelet odaadtam a néninek, tőle lehet potiont venni. Soha nem vettem 40 rúpiáért egyszer használatosat (kék színűt) mindig a kétszer felhasználhatóból vettem, a pirosból. Ennek ára 68 rúpia és kétszer újra lehet tölteni az életerőnket. Így és feleakkora sebzéssel már lényegesen könnyebb dolgom volt, de mire ez eszembe jutott. De amúgy is eléggé szivatós az 5. dungeon, mert bomba nélkül nehéz megtalálni a megfelelő utat (nagyot kell kerülni). Aztán megtaláltam, közben meg már a bombáim is gyűltek, de akkorra meg már mindegy volt. A főellenségnél megfújtam a varázsfuvolát, ő összezsugorodott a hang hatására, onnan meg már könnyű dolgom volt. A 6. dungeonba csak belenéztem, de ide úgy nézem, hogy nincs szükség erősítésre.
A NES-es Zeldában egyébként több dolog sem vehető ki rendesen, hogy mi az. A memóriakorlátok néha érdekes dolgot művelnek a játékban. Arra emlékszem, hogy a 7. dungeonban majd egy Goriya az utunkat fogja állni, aki mormogással jelzi, hogy éhes. Neki kell húst venni, és például azt cukorkának néztem régen.

A Nintendo a "My Nintendo" nevű újdonságával nagyon ráment arra, hogy a digitális játékokat promotálják. Gamerek pedig szidják az új rendszert több ok miatt is, például azért, mert régen a játékok fizikai kiadásáért jártak csillagok, amiket különböző jutalmakra lehetett beváltani. Most már csak a digitálisan vásárolt játékokért jár jutalom, amit most már virtuális aranyérme testesít meg. A másik probléma, hogy ezeket az aranyérméket csak digitális tartalmakra lehet beváltani, míg régen a Club Nintendónál különböző tárgyakat lehet vásárolni, például OST CD-ket, vagy Mario Kart 7 trófeákat, Mario Golf mintázatú golflabdákat és egyéb jópofa dolgokat. Ez most már nincs, csak digitális játékokat vagy kedvezményekre lehet beváltani az aranyérméket. Alapvetően nekem sem tetszik az új rendszer, ennek ellenére, ha van lehetőségem, veszek digitálisan (is) játékokat. Főleg most, hogy azok a Nintendo 3DS játékok, melyek bekerülnek a "Nintendo Selects" katalógusba, tehát új kiadást lehet olcsóbban megvenni, ez természetesen a digitális változatok árára is jótékony hatással van. A The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D letölthető változata £39.99 / €44.99 volt, ez most lement £15.99 / €19.99-re. Az őrülten magas ár lement az elfogadható kategóriára. Lehet azt mondani, hogy fizikai mivoltában az új kiadás is olcsóbb, de az nekem egy forintot nem ér, mert az a bordó színű keret borzasztóan elcsúfítja a borítót. Itt is egy kép róla, nekem nagyon nem tetszik. Viszont, ha digitális változatának "külseje" (menüje) ugyanolyan, mint az eredeti kiadásé, (tehát semmiben nem mutatkozik, hogy miért olcsó) akkor vonzónak gondolom a digitális változatot. Meghánytam-vetettem az anyagi lehetőségeimet, és ha megveszem, az milyen anyagi áldozattal jár, és úgy döntöttem, hogy jöhet. 3.656 blokk az egész játék, ez a Nintendo saját memória mértékegysége. Ha ezt elosztjuk 8-cal, akkor kapjuk meg, hogy hány MByte-os az adott játék. Ez körülbelül 457 Mbyte. Bőven ráfér, mert még régebben vettem egy 32 GByte-os SD kártyát a külön a Nintendo 3DS-nek, ugyanis jelen állás szerint 32 GByte-os memóriakártya a maximum, amit támogat a kézikonzol. Ez körülbelül 262.000 blokknak felel meg. Letöltöttem, és örömmel láttam, hogy semmi változtatás nincs a menü ikonjában. Ez elvisz engem a digitális játékok felé, egyébként is azt gondolom, hogy ez lesz a jövő. Bár nemrég terjedtek el olyan hírek, mely szerint a Nintendo legújabb konzolja, ami jövő márciusban jelenik meg, megint cartridge-es lesz, mint például a Nintendo 64. O_O Nagyot néztem, amikor olvastam, elképzeltem, ahogy megint váltogatjuk a kazettákat, mint a régi szép időkben. De szerintem olyan lesz, mint a Nintendo DS-nél, 3DS-nél, tehát memóriakártya-szerű lesz a cartridge. Aztán továbbgondolva, arra jutottam magamban, hogy egyáltalán nem hülyeség, mert ugye a Blu-ray az eddigi legnagyobb kapacitású optikai lemez, ami 25 GByte-os (az egyrétegű), míg egy memóriakártya akár 128 GByte-os is lehet (legalábbis ez a legnagyobb, amit láttam). Bár az ár megint kérdéses, mert annak idején a Nintendo 64-re is azért morogtak a fejlesztők, mert baromira drága volt kazettára rámásolni a játékot. Ha belegondolunk, hasonló árak figyelhetők meg, hiszen például egy 128 GByte-os SD kártyának, jelenleg körülbelül 25.000 forint az ára, míg egy írható Blu-ray lemez nagyjából tizedáron vásárolható meg. Azt mondjuk elképzelhetőnek tartom, hogy azért gondolkodik cartridge-ben a Nintendo, mert az új konzol 4k-s (vagy UHD, nem tudom, melyik a legnagyobb manapság) felbontású lesz, és arra nem biztos, hogy elég lesz a Blu-ray lemez, vagy valami hasonló formátum. Már csak az ára miatt vagyok szkeptikus, amúgy tiszta nosztalgia így első körben a dolog.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy meglepő lesz, ha tényleg cartridge-es lesz az új Nintendo konzol, mert tényleg a My Nintendóval annyira érződik, hogy a "digitális átállást" promotálja a cég, hogy lazán az volt a gondolatom, hogy meghajtó nélküli lesz az új gépezet. El is gondoltam magamban, hogy a dobozos, fizikai játékoknak más lesz a "szerepük", ezután - hogy úgy fogalmazzak - dísztárgyak lesznek, elvesztik a használati tárgy mivoltukat, mivel a digitális játékokat fogjuk használni. És hogy ezek után úgy fogok nézni a dobozos játékokra, mint egy relikvia, például egy Link figura, ami ott van a polcon, jó érzést okoz, hogy van, mert kifejezhetem vele, hogy Zelda rajongó vagyok, de ennyiben ki is merül a szerepe. Egy előnyük biztosan van, hogy nem kell cserélni a kártyát, de legalább ekkora veszélye is van, hiszen ha elvész a konzol, akkor a digitális játékoknak is oda. Ugye erről én tudnék bőven mesélni, miután jártam így, és milyen nehéz volt visszaszerezni az NNID-met. Különben annyira hülyeség, hogy nem lehet csak úgy kiköt(tet)ni, hanem mindenféle hivatalos dolgot kellett majdnem intézni. Ugyanúgy kéne, mint az Androidnál, ha bármi baj történik, a Google oldalánál ki lehet köttetni az adott telefonról a felhasználói fiókot. Miután úgyis csak egy Nintendo 3DS-nél lehet az adott NNID-t használni, ezért a felelősség mindenképp az enyém. Ha nincs más mód rá (mert elhagytam, vagy ellopták, esetleg elromlik a gép), a kiköttetésre nagyon jó lenne, ha a Nintendo lehetőséget biztosítana például a My Nintendo profilunkon keresztül. Nagyon vigyázok a Nintendo 3DS XL-re, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer, egyelőre nincs baj. A hátrányaival együtt is jó dolognak tartom a digitális játékokat, a "Save Data Transfer Tool" nevű programmal átvihetők a mentések a digitális játékba, tehát ugyanott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, csak vigyázni kell. Azok a játékok, amik megvannak digitálisban (az OoT mellett a Mario Kart 7 és a Super Street Fighter IV), azokat visszatettem az eredeti tokjukba, és ott tárolom őket, így a DS / 3DS cartridge tartóban felszabadulnak helyek így olyan DS játékok kerülhetnek be, amik nem voltak annyira fontosak, mert nem játszottam velük annyit.

Két mentésem van az Ocarina of Time 3D-ben, az egyikben a Fire Temple-ig jutottam el, emlékszem, hogy a főellenséget, Volvagiát nem tudtam megölni, aztán már inkább nem szenvedtem vele. Nem kifejezetten nehéz, de sokat sebez, így könnyű meghalni, ha nem vagyunk eléggé ügyesek. Abba is hagytam, aztán új mentést kezdtem el, itt még Young Link vagyok, épp az első dungeont csináltam meg. A következő a Goron City-ben lesz a Dodongo's Cavern. Elég sok mindent megcsináltam már, hogy eljussak oda, megtáncoltattam Daruniát, megvan a karperec, amivel bombákat tudok felemelni, csak arra nem emlékeztem, hogy a Dodongo's Cavern bejárata hol van. A Goron City-ben kerestem, amikor eszembe jutott, hogy van a nagy elzárt bejárat a Death Mountain lábánál, szóval az lenne az. Bementem oda, de itt mentettem. Este folytatom. Amúgy nagyon tetszik az Ocarina of Time 3D, szebb lett, ami nyilvánvaló, de úgy újították fel grafikailag, hogy sokkal jobban néz ki az egész játék tőle.

Abban gondolkodok, hogy fokozatosan állok át a digitális Nintendo 3DS játékokra, ahogy bekerül egyre több a Nintendo Selects kínálatba. És ahogy anyagilag lehetséges. Az biztos, hogy 35-40 fontért nem fogok játékot venni. Eddig két plusz olyan játék van, ami megvan fizikai mivoltában, és olcsóbb digitálisan: a NIntendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends és a Mario Tennis Open, meg néhány játék, ami érdekel, például a Paper Mario: Sticker Star, Yoshi's New Island, Mario & Luigi: Dream Team Bros., The Legend of Zelda: A Link Between Worlds, meg esetleg a Star Fox 64 3D és a Mario Party Island Tour.

Örültem a soron következő Nintendo 3DS találkozónak, mert az előző szegedi Pokémon találkozó egyáltalán nem jött össze, vártam, hogy legyen egy olyan összejövetel, ahol újra jól érzem magam. És igen! Ez már sokkal jobban sikerült részemről. A Metagame kártyaboltban volt, ez a Kádár utca 10 alatt van, a Nyugati Pályaudvar közelében.

Tehát vártam a február 28-át. A 7:17-es vonattal mentem fel Pestre, és annak reményében, hogy kényelmesebb lesz az utazásom, IC pótjegyet is vettem, de csalódnom kellett. Arról már írtam korábban is, hogy a Budapest-Lőkösháza vonalon járnak talán a legrosszabb, legutolsó vonatok, de most már az IC vonatokat is leépítették, egyáltalán nem érte meg azon utazni. Visszafele útra már csak simán gyorsvonat kocsival utaztam, és mivel van Start Klub kártyám, ezért nem kellett külön pótjegyet venni. Így a kedvezmény mértéke lényegében több mint 50%. Olvastam, hogy Budapest-Kecskeméten és Budapest-valahol is új vonatok járnak. Ez nagyon szép, de ezzel együtt miért építik le más vonalak vonatállományát? Mindegy, kibírom. Pesten kicsit nehezen találtam meg a kártyaboltot, kicsit meglepett, hogy egy pinceépület.

Odabent üdvözölve az ismerősöket (nem szeretem a "kezelni" szót. A szegedi találkozó kapcsán Lernie mondta, hogy lekezelhettem volna, amikor elmentem, és akkor elgondolkodtam, hogy miért várta, hogy lekezelő legyek vele? Ja hogy úgy...), helyet kerestem magamnak. Sokan voltak és sok volt az új ember, jó látni, hogy ennyien érdeklődnek a Nintendo iránt. Úgy tűnik, hogy nagyon jó a meglátása a cseh ConQuest forgalmazónak, hogy a magyar Nintendo rajongók elsősorban közösségi szinten érhetők el, nem feltétlen hivatalos úton. Amióta vannak Facebookon magyar Nintendós csoportok, rengetegen csatlakoztak oda, innen értesülnek az új hírekről, és meg is beszélik azokat. Én speciel nem rajongok a közösségi oldalakért, de elfogadom és elismerem, hogy tényleg ott lehet a legtöbb embert elérni. Ez valószínűleg azért alakult így ki, mert az előző forgalmazó, a Stadlbauer... hogy úgy írjam, nem egészen úgy csinálták a dolgukat, ahogy az jó lett volna, így mindig is közösségi szinten toborzódtak a rajongók: fórumok, rajongói oldalak, mostanra általánossá vált a Facebook is. FB-n pedig jobban terjed a találkozó híre, így sokan voltak. Nem is győztem fogadni a StreetPassokat. Ezután becsatlakoztam egy Mario Kart 7 buliba. Nem tudom, hogy mi van most velem, de most nem sikerült jókat menni. Most vagy az újak ennyire jók, vagy én fejlődtem vissza ennyire. Volt Mario Kart 7 verseny is, már az első körben kiestem. Szerencsére csak játékként éltem meg, és jól szórakoztam. Volt Nintendo kvíz is, itt is csalódásként éltem meg, hogy csak 14 pontot értem el a 20-ból, reméltem, hogy 18-19 helyes lesz (feleletválasztós volt), de így is 5. voltam a sokból. Ennek ellenére bátorítom Krisit, hogy a következő kvíz legyen jó nehéz, kíváncsi vagyok, hogy milyen kérdéseket tesz fel. Volt még Smash Bros verseny Nintendo 3DS-re is, neveztem ide is, de tudtam, hogy itt is az első körben fogok kiesni, főleg, hogy Krisi volt az ellenfelem. Egyébként sem voltam soha nagy Smash Bros. rajongó. Nemrég elővettem megint a Melee-t, mert azt mindig jobban szerettem a Brawl-nál, de már a harmadik meccs után kikapcsoltam, azzal a felkiáltással, hogy unom az egészet! Meghagyom másnak a SSB elsőbbséget. Viszont örültem, hogy több év után újra találkoztam Gáborral. Ő az egyetlen, aki mint ultimate Mario rajongó, játszhatok olyan Mario sportjátékokat, melyek másokat nem (igazán) érdekel. Lenyomtunk egy menet Mario Tennis Open meccset: 3 szettes, 6 játszmás, mind a két szettet ő nyerte meg. Viszont becsültem őt, hogy szólt egy számomra titokra, amire ő azonnal rájött. Én erre nem is gondoltam. Az a lényege, hogy különböző tárgyak vannak a talajon, különböző színekben. Az érintőképernyőn belül pedig a különböző ütésfajták különböző gombok különböző színekkel vannak jelölve, és rájött, hogy igen nagy átfedés van a színek között. Ha azzal a gombbal érvényesítjük az adott ütést, mely színben van az adott tárgy, akkor lesz igazán hatásos az ütés, ha azzal a gombbal aktiváljuk. Ennek ellenére nem jött be neki a játék, amin nem is csodálkozok. Más, még a Nintendo 64-es Mario Tennis és a GameCube-os Mario Power Tennis irányítása sokkal fejlettebb. És lényegében ennyi. Szelinek is nagyon örültem, hogy megjelent, mindenképpen szeretnék találkozni vele, és négyszemközt beszélgetni vele, akkor bagszival is összehozok találkozót, régi Pokémon TCG és tartozékok vásárlásának ügyében. Úgysem baj, ha kihasználom a vonatos 50%-os kedvezményt.

Ennyi volt, 16:30-kor indultam el, hogy elérjen a 17:10-es vonatot. Jól éreztem magam, örültem a találkozónak, várom a következőt. Mind az oda-, mind a hazaúton a Pokémon HeartGold-dal és a Pokémon TCG-vel játszottam. Nagyon ráfüggtem mind a kettőre.

Egész végig nagyon jókedvem volt, csak az 1996-os Játék határok nélkül első adása elrontotta a hangulatot. Nagyon remélem, hogy ez a két műsorvezetőnek álcázott egyén csak egy baki volt, és a másodikra visszatér Gundel Takács Gábor, mert nemcsak arról van szó, hogy Gundelt senki nem helyettesítheti, akkora egyéniség, hanem egyáltalán nem szimpatikusak.

A jókedv és a nevetés tárgya az volt, hogy Huicong megjegyezte, hogy a tegnap esti nevetésem olyan volt, mintha egy ördög a kezében tartaná az elkészült tűzlabdát és örül neki. És ezen röhögtek egész idő alatt a bátyám nevelt lányával Barbival. Amikor már kinevették magukat, akkor jön át az egyikük szólni, hogy legyek csendben. De nagyon szép, lágy hangon. Csoda, hogy bírta nevetés nélkül... Az volt, hogy néztem a Heti Hetest, és olyan jó volt a tegnapi adás, hogy szénné röhögtem magam rajta. A sok idétlen vicc, meg a megjegyzések egymásra, de kétségtelen, hogy az a legviccesebb, amikor Farkasházy meséli a maga történeteit, melyeknek általában vagy az a végük, hogy bizonyos szituációból milyen szerencsétlenül jött ki, vagy hogy kiderült, hogy valamelyik rokona micsoda híresség, vagy híresség kapcsolatában áll. És ahogy a többiek heccelik, és mindig beleszólnak, az legalább kitesz egy 20 percet. A tegnapi adás végére jutott ez, és nagyon nehezemre esett, hogy ne röhögjek hangosan, mert annyira vicces, ahogy komolyan tálalja a maga szerencsétlenkedéseit, meg mintha nem értené, hogy miért történik az, ami történt. Ezzel kitehetnének egy külön adást. Mint ahogy Váncsa István is kitehetne egy külön adást, ő múlt héten volt vendég. Benne az a vicces, hogy milyen hasonlatokkal jön egy-egy hírhez.

De ma meg az történt, hogy az egyik lány előttem háttal állt, és nem tudtam, hogy melyik volt, mert mindkettejüknek sötét, hosszú haja van. Elkezdek magyarul beszélni, mert szent meggyőződésem, hogy Barbi volt. Erre Huicong fordul hátra buta arccal, hogy mit akarok én? Úgyhogy készek vagyunk teljesen. Angliában ezen a héten kezdődik a tavaszi szünet, ezért a nővérem kitalálta, hogy tavaszi nagytakarítás lesz, én az előszobát kaptam. Angliában hosszabbak az évközi szünetek, de a nyári szünet csak július közepén kezdődik. Hogy ez a jobb-e, vagy ami nálunk van, azon lehet vitatkozni, de tény, hogy nálunk a júniusnak különleges varázsa van, amikor érdemben már senki nem tanul. Itt egy nap 9-re mennek a gyerekek iskolába, és 15 órakor végeznek.

Ja, meg ne felejtsem említeni, hogy reggel azért itthon is megünnepeltük a születésnapomat, kaptam gyümölcstortát. Finom volt, ízlett mindenkinek. Takarítás után meg Birkenhead-be mentem át, hogy gazdát keressek a ma kapott £20-nak, de nem akadt jelentkező. A CEX-ben van Mario Tennis Open £12-ért, sokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e de eszembe jutott, hogy annyira idegesített a gép csaló mivolta, hogy úgy döntöttem, hogy nem bosszantom magam vele. Végül egy DVD-t vettem magamnak 1 fontért az egy gésa emlékiratait. Még soha nem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok rá, mindenki dicséri. Időt még nem tudtam szakítani rá. Amúgy az egyik boltban korábban láttam Mrs. Doubtfire DVD-t 3 fontért, azt kerestem, de nem emlékeztem, hogy melyikben volt. Nem is lett meg, pedig nagyon szeretem azt a filmet. Végül átbuszoztam Liscard-ba, hátha itt találom meg, de csak egy másikat vettem meg. Ugyanis a Cashgenerator üzlet nagytévéjén egy film ment, ami felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis a kínai küzdősportokról szól, ez pedig a karatekölyök. Eleinte nem akartam megvenni a DVD-t, mert megjártam már többször is, hogy hirtelen jött impulzus alapján vásároltam, és annak nem mindig volt jó vége. De végül csak megvettem, de a Cashconverters-ben, mert itt 1 font volt (a másikban 1,20), és jobb állapotú is volt a borító. Na erre már időt szántam otthon, és megnéztem. Határozottan jó film, és még attól is eltekintenék, hogy klisés, mert a kivitelezés tetszett. Aki nem ismerné, a történet lényege, hogy egy néger srác anyja Pekingben kapott állást, így Kínába repülnek. És itt egyből a mélyébe zuhan, ugyanis egy kínai tizenéves kung fu csapat laposra veri a gyereket, aztán hogy most csak azért, mert szemet vetett a csapatvezető srác szerelmére, vagy mert nem tetszett neki, hogy néger, az nem derült ki számomra. Emellett nekem nem tetszik, hogy nincs más kínai karatés csapat, ami azért problémás, mert rettenetesen negatív színben mutatja be őket. A kínai srác ugyanis úgy tapossa össze a szerencsétlen négert, mint egy üres flakonos üveget, emellett végig bosszús, már-már gyilkos tekintettel néz rá. És más kínai csoportot nem nagyon mutat be a film. Persze kiderül, hogy az edzőjük arra tanítja a fiúkat, hogy a megszerzett fizikai képességüket arra használják, hogy másokkal elbánjanak, ha kell eltörjék a lábát. Lábtörés épp hogy nem lesz, de aztán a néger fiú is talál magának egy edzőt, aki saját módszerrel farag belőle Kung fu harcost. Gyakorlatilag az egész film a két fiú közötti csatározásról szól, melynek szerintem sejthető, hogy ki lesz a győztese, de a vége nagyon idealista. Bár tömegével lenne ilyen a valóságban is. Ilyen jellegű történetet Disney klasszikusok csokrai mutatnak be, de a filmet nézhetővé teszi, hogy szimpatikusak a szereplők. Persze megvannak a szükséges váratlan fordulatok is, és persze az is értelmet nyer, ami első látásra furcsának tűnik.

Itthon örömmel vettem tudomásul, hogy jól tettem, hogy nem vettem Mario Tennis Open-t, ugyanis Nintendo 3DS-re az Epic Mickey 2: Power of Illusion akciós lesz digitálisan. Az lesz az a Disney játék, mely játékmenetre a klasszikus Magical Quest-féle Mickey egérre hajaz, és valamennyi Disney szereplő jelen van. Így megér nekem £8.99-et. Nagyon várom a csütörtököt. A Mario Golf: World Tour demo miatt is!

Ez a szóvicc még szilveszterkor jutott eszembe, amikor bagszi valami kapcsán megemlítette Boo-t. Már nem emlékszem, hogy miért, csak a továbbgondolt változatomra, melyet képpel illusztrálnék:

 - Ti hova mentek szilveszterezni?
- Meglátogatjuk Boo-ékat!

Elnézést kérek, ennél többre nem futotta. ^^' Képszerkesztéshez továbbra sem értek, csak egybeillesztettem a képeket.

Mindenesetre egy naptárszerkesztő programmal már jobban boldogulok, csináltam egy pár Nintendo tárgyú naptárat éves és havi bontásban, ezeket szeretném megmutatni:

Nagyobb méretben természetesen jó minőségben is megtekinthetők, és ha tetszik, akkor szabadon felhasználhatók. Nem volt vele nagy munkám, mivel az alapsablon megvolt, csak a képet illesztettem a helyére.

És most jöjjön a havi bontásban készült naptár:

Jellemzően Nintendo 3DS és Wii U játékokból választottam háttérképeket, hogy a mostani időket idézzék a naptárak ha majd pár év után visszalapozom őket. Remélem, tetszeni fog.

Tegnap játszottam még egyet a Mario Tennis Open-nel, úgy voltam vele, hogy 1-2 hónap után hátha más lesz a játék, és talán nem lesz csaló. De sajnos nem volt változás, és így számomra élvezhetetlen a játék, ezért úgy döntöttem, hogy eladom. Kumitének ajánlottam fel, többször átbeszéltük a dolgot, végül abban egyeztünk ki, hogy odaadja a Game Boy Camerát, és még ráfizet. Meg nem próbáltam ki, de már most tudom, hogy megérte. :) Nincs hiányérzetem a Mario Tennis Open kapcsán. Bár már írt Kumite, hogy neki sem jött be a Mario Tennis Open. Neki a hangulatvilága nem tetszik, nekem meg az pont bejön.

A ráfizetett pénzből vettem némi kaját magamnak, és megvettem a Lilo & Stitch 3 sorozat DVD-t 500 forintért. Imádom a sorozatot, meg fogom venni az mind a 8 DVD-t. Délután meg a Gumimacikat néztem meg. Ezt korábban letöltöttem magamnak, hogy megveszem-e eredetiben magamnak, még nem tudom. Jó rajzfilm, de nekem mai fejjel már túlságosan gyerekes a Gumimacik viselkedése, de amint megjelenik Igthorn herceg, és gyagyás Tódi, visítok a nevetéstől. XD Ezek ketten akkorákat alkotnak, hogy még mostani fejjel is nevetésre késztetnek.

Szórakoztató és hangulatos a Mario Tennis Open, de van egy nagy hibája, ami nagyban visszavesz a játékélményből. Ez pedig az igazságtalan power-up. Akárcsak a Mario Kart-ban itt is vannak különböző tárgyak, melyek felvihetik a dolgunkat. A lényege az, hogy az egyik térfélen valahol véletlenszerűen megjelenik egy-egy tárgy, ahova ráállva, ha X gombbal ütjük vissza a labdát, akkor nagyobb erővel üthetjük vissza, vagy jól megcsavarodik a labda, melyeknek köszönhetően jóval nehezebb lesz ellenfelünknek visszaütni a labdát.

A Tournament viszonylag könnyű, ha megnyerjük a Champions Cup-ot, akkor újabb négy bajnokság lesz elérhető, ahol a gépi karakterek Star Characterré válnak. Nehezebb is lett a játék, de inkább az a baj, hogy sokkal igazságtalanabb. Ugyanis feltűnően sokszor jelennek meg power up-ok az egyik térfélen, és az nem az enyém. A gép folyamatosan használja, és ha vissza is tudok ütni egy-egy power shot-ot, akkor a következő biztos nem fog menni, ugyanis játékosunknak kell egy pár tizedmásodperc mire magához tér, a gépi játékos pedig a másik irányba üti vissza, és ha az is power up ütés volt (márpedig erre jó esély van), akkor lehetetlenség visszaütni. Az eset pikantériája, hogy ha a gép nyerésre áll, akkor a mi térfelünkön dominálnak a tárgyak, és akkor ki lehet egyenlíteni, de következőleg visszaáll minden a régire. Amikor ezt felfedeztem, akkor már nem is érdekelt az egész, mert már azt éreztem, hogy nem én játszik, hanem a gép játszik velem. Vagy az idegrendszeremmel, de azt nem engedem meg.

Rosszul lett megoldva a power up, de nemcsak ez a baj, hanem az is, hogy amíg a Mario Kart-ban poén, addig a Mario Tennis-ben már annyira nem. Mivel maga a teniszjáték sokkal komplexebb, komolyabb, ezért szerintem nem lehet elbagatellizálni tárgyakkal, mert nem szórakoztatóvá, hanem idegesítővé, vagy közömbössé válhat a játék. Pedig a többi játékmód nagyon jó.

Az E3-on mélyen hallgattak róla, most meg a Nintendo Direct-en kiderül: Lesz új Nintendo 3DS modell. Nintendo 3DS XL.

Szerintem a nagy bejelentéseiket a Nintendo Direct-re fogják tartogatni ezen túl. A Nintendo Direct a Nintendo saját csatornája, újabban itt jelentik be a nagyobb újdonságokat, címeket. Úgy gondolom, hogy mostantól háttérbe szorítják az E3-at, vagy oda másfajta bejelentéseket tesznek.

Szóval van ez a Nintendo 3DS XL. Nagyon ígéretes, nagyobb kijelzőn sokkal jobb lehet a 3D-s hatás. Ha matt felületű lesz a gép, akkor az nálam piros pont, mert az nehezebben koszolódik, és könnyebb tisztítani. Viszont tegye fel a kezét, aki rájött arra, hogy mit hiányolok a nagyobb gépből. Bizony, a második analóg kart. Ezt eléggé szemét húzásnak tartom, hogy kihagyták, hiszen hogy tesszük bele a Circle Pad Prót? Meg egyébként is: Ha a Wiinél meg tudták oldani, hogy a Wiimote-ba beleépítették a Wii Motion Plus-t, akkor ugyanezt miért nem lehetett a 3DS XL-nél is megcsinálni? Majd kiadnak külön Circle Pad Pro XL-t is, mi? Azt még el tudom képzelni, hogy azért hagyták ki, mert az megölte volna a sima 3DS-t, hiszen akkor már senki nem vette volna azt, ha már ott a 3DS XL nagyobb kijelzővel, és nem utolsó sorban az akksi is tovább bírja, 6,5 órán keresztül. Viszont van még egy érdekesség: Hogy ne legyen drágább a konzol, ezért nem csoagolták mellé az Adaptert. Na most ez is milyen? Egyrészt nem nagyon csökkentené az árát, mivel az külön nem sokkal drágább, és arra meg így is úgy is szükség van, ha tölteni akarjuk a 3DS XL-t, pláne akkor lesz szivatás, ha megint más lesz a bemenete, ahogy azt szokták néha váltogatni. Viszont ami megint pozitívum, hogy 4 GByte-os SD kártyát kapunk a 2 GByte-os helyett, ami a sima 3DS-hez jár. Viszont így lesz sokkal olcsóbb, 180 font lesz (kerekítsünk), míg a 3DS 135 font. Azt nem tudom, hogy a sima konzol mennyibe került megjelenésekor, de szerintem minimum 70.000 forinttal számoljunk. Nálam az fog sokat dönteni, hogy nagy képernyőn hogy fog mutatni a 3D-s hatás. Már most érzem, hogy nagyon fog tetszeni, és venni akarok majd egyet. EU megjelenés 2012. július 28.

Dübörög nálam a Mario Tennis Open láz! Nem hittem volna, hogy a Mario sport játékok újra a régi fényükben ragyoghatnak, mint a Nintendo 64-es korszakban. Ma délelőtt is végigjátszottam az egész metróutat, és nagyon élveztem. Rendkívül hangulatos a játék, olyan érzést ad nekem, mintha Marióék túllennének egy nagy kalandon, és lazításként teniszeznek egy jót. Nem ez az első tenisz játék, amivel játszottam, Super Nintendóra megvan nekem a Super Tennis. Ahhoz képest, hogy a konzol korszakának a legelején jelent meg, elég későn ismerkedtem meg vele, 1999-ben. Akkor csak a kazettát vettem meg, dobozosan a héten vettem meg, mert volt a Play Maniában, eredetileg 2.000 forintért, de mivel csak 1.500 forintom volt, ezért odaadták nekem annyiért. ^^ Így most két játékom van, akit érdekel, az megveheti vaterán, akár 500 forintért is, villámáron 1.000 forint. A játék 1991-ben jelent meg, ezért  csak csírájában használja ki a SNES specifikációját, sőt elég egyszerű játék. Nincs benne mentés, grafikailag, ha egy kicsit lebutítjuk, akár NES-re is elmehetne, de mégis volt benne valami különös, ami miatt nagyon sokat játszottam vele, sőt komolyan felkeltette az érdeklősédemet a sport iránt is. Még az is érdekelt, hol tudnék élőben játszani, de kiderült, hogy nem olcsó mulatság. És aztán abba is hagytam a játékot. Most a Mario Tennis Open hatására megint elővettem, és meglepett, hogy milyen nehéz játék. Arra emlékszem, hogy sokat küzdöttem akkoriban, hogy jól menjen a játék, de mostanra szinte minden tudásom elveszett. Ennek ellenére most is jó játszani vele.

És az biztos, hogy ha nem lenne a Super Nintendo plakát, akkor nem figyeltem volna fel a játékra. Ezt a plakátot adták a Super Nintendo mellé, meg is volt nekem 1993-ban, amikor megkaptam a gépet, de mivel apám tapétaragasztóval ragasztotta fel, így sajnos nem úszta meg a tapétázást. Néhány éve Fantos vett magának egy Super Nintendót, és felajánlotta a plakátot, hogy odaadja nekem, neki úgysem kell. Én akkor még nem tudtam, melyikről beszél, de elfogadtam. Amikor megláttam a találkozón, nagyon megörültem neki.

És most a Mario Tennis Open megint felkeltette az érdeklődésemet a tenisz iránt. És az internet egyik legnagyobb előnye, hogy bármikor olvashatsz olyanról, ami érdekel. A wikipédián minden részletre kiterjedő cikk van a sportjátékról. Még csak a felét olvastam el, de mindenképp el fogom olvasni végig. Érdekes, hogy maga a szó francia eredetű, a középkorban, amikor a franciák még ütő nélkül, bőrkesztyűvel játszották, akkor a dobó játékos elkiáltotta magát, hogy "Tenéz!" vagyis fogja! Ez a tenir ige felszólító alakja (a spanyolban a tener a birtokolni ige), és ezt az angolok "tenis"-nek értelmezték, innen jött a tennis szó. A 15-30-40-es pontozást sem értettem soha, hogy miért van így. Elmondások szerint az óra járásához viszonyították. Egy pont eléréséhez négyszer kell nyerni, ezért egy győzelem 15 pont. Így a harmadik győzelemnek 45-nek kell lennie, de akkor miért 40? Erről azt írták (nem biztos forrásból), hogy könnyebb kimondani a 40-et, ezért álltak át erre.

Ami nagyon tetszik a sportban az az, hogy mindig legalább 2 pont különbségnek kell lenni a győzelemhez. Így amikor 40-40 az állás, az a "deuce". Ez is francia szó, az "à deux"-ből ered, ami azt jelenti, hogy "kettőre". Tehát, ha egyenlő az állás, legalább 2 pont különbségnek kell lenni, ahhoz, hogy a játékos kapjon egy pontot. Ha az egyik nyer, akkor advanced-40 lesz, vagy fordítva. És ez azért nagyon jó, mert nagyon jó játékok kerekednek ki abból, ha két játékos tudása annyira azonos, hogy mindig változik Adv.-40, 40-40, vagy 40-Adv. között. Bagszi is itt volt kedden, hogy közösen játszunk Mario Tennis Open-t, és ugyanígy jártunk. Egyszerűen nem akart eldőlni, hogy melyikünk nyert, mert 40-40-ről mindig átbillent vagy az egyik, vagy a másik irányba, és nagyon jókat játszottunk, ritka az, amikor ennyire élvezetes egy játék. Ha jól emlékszem, végül ő nyert. ^^' És az is érdekes, hogy ugye egy szett 6 pontból áll (bár ahogy utólag megtudtam, ez is változhat 2, 4 és 6 között), és itt is legalább 2 pont különbségnek kell lenni, így ha 5-5 az állás, akkor 7-ig megy, de akár tovább is, ha utána 6-6. Tehát nagyon hosszú meneteket is lehet játszani, és szerintem ettől lesz nagyon élvezetes a játék, nagyon szívesen kipróbálnám élőben. 13 éve még az is eltántorított az élő játéktól, hogy mondták, hogy ahhoz nagy fizikai erő kell. Amikor néztem a TV-ben egy-egy teniszmérkőzést, rájöttem, hogy igen, egyrészt, hogy jól tudjunk szerválni, másrészt meg ha az egyik oldalon vagyunk, és ha az ellenfél a másik oldalra üti a labdát, el tudjuk érni. Akkoriban ez nem ment volna, de szerintem nem túlzok, ha most igen. Minden csak próba kérdése.

A Mario Tennis Open egyébként egy nagyon könnyű játék, ott inkább arra mentek rá, hogy a játékos élvezze a meccseket, a Super Tennis viszont nagyon nehéz. De pont a nehézsége inspirált akkoriban arra, hogy minél jobb legyek.

Új kutyát vettem a Nintendogs + Cats-ben, bár ez már csak annak árán lehetett, hogy beadományoztam az egyik háziállatot, hogy keressenek neki új gazdit. A tarka nőstény macskámtól váltam meg. Ugyanis összesen hat háziállatod lehet, három nálad, három pedig a hotelben. Nagyon szerettem volna egy Shiba Inu-t, és erre esett a választásom. Akamaru nevet adtam neki, mivel japán kutyafaj, ezért japán nevet akartam neki adni. Aranyos kutyafajta, bár engem inkább egy rókára emlékeztet, mint egy farkasra. ^^' Persze, sétáltatáskor bevitt a mélyvízbe. Ugyanis eső után volt, és a kutya előszeretettel mártózik meg a pocsolyában. -_-' Ez a kutya kétszer fürdött meg, hiába huzigáltam a pórázt, ő csak ment tovább. Ugyanis a kutyák taníthatók arra, hogy hallgassanak a gazdijukra. Azzal, hogy megjelenik felettük egy felkiáltójel, azzal jelzik, hogy megértették, hogy mit akar tőlük a gazdi, és ezt érdemes kutyakeksszel megjutalmazni. Ugyanis a 3DS-es kutyák is csak a jutalomfalatkából értenek. -_- Ha adunk nekik, akkor utána könnyebben értenek a szóból, miután eszükbe jut, hogy ha szófogadóak, akkor jutalomfalatkát kapnak. És miután a Shiba Inuval még csak most kezdtem el foglalkozni, így sehogy nem tudtam rá hatni. Ennek következménye pedig a prémium samponos fürdetés, csak az viszi le róluk a mocskot. Élvezet volt látni, hogy sétáltatáskor hogy ugrálnak róla a bolhák. De ha az aranyos kis szemébe nézek, egyszerűen mindent megbocsájtok neki. ^^