Hát mit is mondanék, én mostanában már csak a ONE PIECE MEMORIAL BEST CD-t hallgatom, egyszerűen annyira megtetszettek a számok rajta, hogy tényleg szinte már csak ezt. És el is kezdtem újra az animét nézni. Amikor utoljára néztem tavaly, már nem emlékszem, hogy hol hagytam abba, meg annyira tökéletesen nem is emékeztem a történetre, úgyhogy újra kezdtem. Maradandó élmény lehetett, ha nem emlékszem rá, mi? Nem egészen így van ez. Most 10 részt nézek egy nap (tehát kemény 4 óra One Piece egy nap alatt), és azt kell mondjam, hogy kell is 10 részt nézni, mert a történet nagyon lassú folyású. Már az első rész is árulkodik arról, hogy egy igen hosszú kaland elé nézünk, és nem is a kaland hosszúságán, hanem annak lassúságával van szerintem a fő gond. Gond? Nézőpont kérdése. Teljesen világos számomra, hogy a shounen animék egyik fő eleme a harc és az erőfitogtatás, de itt többször is az volt az érzésem, hogy néha túlzottan elhúzódnak a harcok. Például Monkey D. Luffy harca a páncéltestű emberrel, aki természetesen világ legerősebb emberének vallja magát, és hogy ő még soha nem veszített, de majd főhősünk kicsit helyrepofozza az egóját. Ekkor éreztem azt, hogy túlzottan sokáig kellett helyrepofoznia, már tényleg, mindenki réges régen meghalt volna abban az összeütközésben, de ő még mindig felébred, és megmutatja, hogy őt csak azért sem győzheti le senki. És azért tök feleslegesnek tartok elhúzni egy csatát, hogy Luffy még erősebben rámérje a GOMU GOMU NO BAZOOKA támadását. Ez a fő negatívuma az animének, és az az igazság, hogy ha a szereplők nem lennének szerethetőek, már rég letettem volna a One Piece-ről. De Luffy elvont viselkedése, Usopp poénjai, és még sorolhatnám, mind arra ösztökélnek, hogy azért még nézzem a sorozatot. Arról nem is lelkesedve, hogy vannak nagyon jól kidolgozott történetek. Például Usopp és Nami gyerekkora.
De a zenék legalább szinte mind nagyon jók. ^^ Ezek váltak a kedvenceimmé:
- Hiroshi Kitadani: We are! (OP1)
- BOYSTYLE: Kokoro no Chizu (OP5)
- D-51: BRAND NEW WORLD (OP6)
- Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow (OP8)
- Tohoshinki: Share the World (OP11)
- Maki Otsuki: RUN! RUN! RUN! (ED2)
- TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo (ED3)
- Shojo Suitei: Shouchi no Suke (ED4)
- Uehara Takako: GLORY -Kimi ga Iru Kara- (ED7)
- Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai (ED14)
- TRIPLANE: Dear Friends (ED16)
Az egyik nagy rácsodálkozásom, hogy a TRIPLANE Dear Friends dala volt, hogy lehet egy szomorú, ballada One Piece ending? :o Érdekes, de nagyon szép dal. Nekem van egy olyan sejtésem, hogy akkor egy szomorú történetet fognak elmesélni, még csak ott tartok, hogy épp elkezdődött a 2. ending, aminek megmondom őszintén, örülök, mert már szabályosan idegesített az 1. ending. Az nekem annyira nem tetszik. A RUN! RUN! RUN! viszont nagyon jó! Pedig ugyanaz az énekesnő. ^^' A kedvencek közül egy pár kislemezt leszedtem, annak reményében, hogy bővíthetem egy kicsit a Jpop-ismeretem, de szinte mindegyik csalódás volt. Uehara Takako: GLORY -Kimi ga Iru Kara- single B-side trackje tipikusan az a dance szám, amitől a falra mászok, pedig a címadó dalt nagyon szeretem. A Shojo Suitei: Shouchi no Suke kislemez 2. dala pedig nem hagyott bennem maradandó emléket. Meg a két Tackey & Tsubasa kislemezzel tettem próbát némileg pozitívabb eredménnyel. Aki egy kicsit is jobban ismeri a Jpop-ipart, az tudja, hogy akár külön regényt lehetne írni a Johnny's Entertainment dolgairól, bár azt gondolom, hogy az olyan fiúegyüttesek, mint a Tegomasu, vagy a Tackey & Tsubasa üde színfoltja a Jpop zenének, de például az Arashi zenéjével ki lehet kergetni a világból. Kíváncsiságból meghallgattam a tavaly megjelent All the BEST! 1999~2009 albumukat, de a 9. szám után leállítottam, mondván, hogy ez nagyon nem nekem való. És most nézem, hogy az új albumuk is több, mint 1 millió példányszámban kelt el. Esküszöm, nem értem, hogy miért ilyen menőek. Illetve értem, csak nem tetszik... Na, mindegy, vissza a Tackey & Tsubasához, ők legalább tudnak énekelni. Nos, tehát, két kislemez van a One Piece szárnyai alatt, az ×~Dame~ / Crazy Rainbow, és a Kamen / Mirai Koukai. Az ×~Dame~ dal nekem annyira nem jött be, de a Crazy Rainbow nagyszerű alkotás! A másik kislemez meg szinte hibátlan. Mind a Kamen, mind a Mirai Koukai fantasztikus dalok.
Tehát most per pillanat ez van. És ne felejtsétek:
2010. március 17-én megjelent a One Piece 10. évfordulójának alkalmából egy ONE PIECE MEMORIAL BEST nevű válogatás CD, mely az addigi összes One Piece openinget és endinget tartalmazza, egy pár bonus trackkel. Külön-külön is ismerek egy pár számot, de így egyben hallgatni ezeket a dalokat, valami hatalmas! Nagyszerű kiadvány. Olyan kincseket lehet találni japán dalok terén, hogy még most sem hiszem el, hogy még mindig lehet újdonságot felmutatni Jpop terén! Az animét már egyáltalán nem követem. Volt egy nagyon jó rész 2009. őszén, amikor Luffyék a börtönbe mentek megkeresni a bátyját, az nagyon vicces volt, azt nagyon szerettem, de hogy egyszer csak a történet felénél hirtelen megszakítják fillerekkel, azt nem tudtam megbocsájtani. És nem is volt jó történet. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a vége, azért az érdekel, meg az elejét is kb. 50. részig láttam. Újra neki kéne ülni nézni a sorozatot. Visszatérve az albumra, álljon itt a tracklistje: